MONSPART SAROLTA Már senki sem éri utol

MÁR SENKI

SEM ÉRI UTOL

MONSPART SAROLTA | Ha valaki, ő biztosan megérdemelte volna, hogy legalább 100 évig éljen, de a neki megadatott 76 esztendőbe is annyi mindent sűrített bele, hogy az igazán irigylésre méltó. Búcsú a futás nagyasszonyától.

Vég nélkül lehetne sorolni Monspart Sarolta hazai és nemzetközi eredményeit, az érmekkel és kupákkal teli vitrinnél azonban jóval többet mond róla, hogy generációk motivátora és példaképe volt. Nemtől és korosztálytól függetlenül tömegekkel szerettette meg a mozgást, a természetet. Nem véletlenül vált a szabadidősport-rendezvények elmaradhatatlan szereplőjévé, aki valaha is részt vett legalább egy nagyobb futóversenyen, biztosan látta, hallotta őt a rajtnál vagy a célban. Van egy járvány, ami ellen Monspart Sarolta sokkal régebb óta küzdött, minthogy a koronavírus felütötte volna a fejét, és ez saját megfogalmazása szerint a magányjárvány volt. Mintegy kétmillió öregségi nyugdíjas él az országban, csaknem a háromnegyede nő, akinek a harmada egyedül van. Küldetésének tekintette, hogy minél több embert rávegyen közülük is arra, hogy mozduljon ki, és ne csak otthon üljön.

ZSÍROS KENYÉR, KRUMPLIS TÉSZTA

Éppen egy éve készítettem vele egy nagyobb lélegzetű portréinterjút annak apropóján, hogy a Nemzet Sportolója lett. Lehengerlő volt a belőle áradó energia, humora, jókedve egészen magával ragadó volt. Adta magát a kérdés, hogy miért esett a választása az 1960-as években a relatíve kevés nyilvánosságot kapó tájfutásra. Felidézte, hogy szegény családban nőtt fel, kövér volt a sok hagymás zsíros kenyértől és krumplis tésztától. „Kipróbáltam a kézilabdát, beálltam a kapuba, de a kövér Sarolta hiába foglalta el a kapu egyik felét, a másikon bement a labda. Később mentem vívni Elek Ilonához, de három hét után javasolták, hogy inkább keressek valami mást, ugyanígy a teniszről is hamar elküldtek. Aztán jött a tájfutás, gondoltam, befutok az erdőbe, ahol nem lát senki” – emlékezett vissza.

Nemcsak befutott az erdőbe, hanem ki is jött onnan, méghozzá rendszerint elsőként, jóval a riválisok előtt. A nagy nemzetközi eredményeit ismertetve rendre kiemelték, hogy első nem skandináv nőként nyert, például az 1972-es világbajnokságon. A skandinávok ugyanis a sportág úttörői, egyrészt a természeti adottságok, másrészt a térképhasználat oktatásban betöltött szerepe miatt. Monspart Sarolta azonban a tájfutás mellett a klasszikus maratoni távon is nagyot alkotott. „Amikor 1972-ben, Csepelen első magyar nőként beálltam a férfiak közé maratont futni, fizikailag nem bántalmaztak, mint 1967-ben Kathrine Switzert a Boston Maratonon, de rossz szemmel nézték, hogy ott vagyok. A női sportolóknak ma már nem kell harcolniuk, hiszen ha akarnak, bokszolhatnak vagy birkózhatnak is, az én időmben viszont kevés lehetőségünk volt, ki kellett kaparni a gesztenyét” – állapította meg beszélgetésünk során Monspart, aki első európai nőként teljesítette három órán belül a 42 195 méteres távot. Azonban ezzel sem érte be a tájfutás világbajnoka, tizennégyszeres magyar bajnoka, a nyári sportágak mellett szüksége volt egy télire is, és végül sífutásban sem adta alább hat országos bajnoki címnél. VISSZAJÖTT A KÓMÁBÓL

Mindössze 34 éves volt, amikor egy kullancs okozta betegség, az enkefalitisz véget vetett a sportolói karrierjének. „Elaltattak, hogy kivegyék a vakbelem, erre egy hétre kómába estem. Hirtelen elszállt az a húsz év munka, amit az élsportba fektettem. Lelkileg újabb tíz esztendő kellett ahhoz, hogy az »akarókám« újra a régi legyen, összekapjam magam valahogy. Onnantól az motivált, hogy ha már sántaként nem futhatok, hadd segítsek másokon. Megvan annak a szépsége, hogy egy szabadidő-sportoló heti három-négy edzéssel hogyan jusson el a közreműködéseddel a félmaratonig vagy a maratonig, illetve egy kezdő a nulláról indulva megtegye

A TERMÉSZET LÁGY ÖLÉN. MONSPART SAROLTA A TÁJFUTÁS LEGENDÁJAKÉNT VÁLT GENERÁCIÓK PÉLDAKÉPÉVÉ

élete első öt-tíz kilométerét” – így öszszegzett akkor Monspart Sarolta. Megragadt bennem ez a szó, az „akaróka”, van benne valami jó értelemben vett csibészség és játékosság, ami egy sikeres sportolónak olykor legalább annyira az ismérve, mint a szorgalom, az alázat, a kitartás.

Érdemtelenül senki sem lesz a Nemzet Sportolója, de sokan gondolták úgy, hogy ha valakinek, akkor neki mindenképpen ebben az elit társaságban a helye. Hivatalosan 2020. április 21-én került a körbe, miután Székely Éva halálát követően a testület tagjai őt javasolták maguk mellé tizenkettediknek. Szerényen, mégis kellő határozottsággal felelte az ezt firtató kérdésre, hogy „a legbenső énje egy ideje már szeretett volna bekerülni”, ezért is örült nagyon az elismerésnek. Megállapította, hogy nehéz összehasonlítani egy-egy sportpályafutást és életutat, hogy melyik ér többet, kevesebbet, mindenesetre megtisztelőnek tartotta, hogy egy nem olimpiai sportág képviselőjét választottak be maguk közé az olimpikonok. Hiányérzete a Fa Nándor által 1993-ban alapított Megszállottak Klubja tagjaként sem volt, ebbe a körbe több más nem olimpikon társaságába került, mint Besenyei Péter, Erőss Zsolt vagy Lubics Szilvia.

FÁJDALMAS SZÓFORDULAT

Előttem van a tavalyi kép a Nemzet Sportolóiról, a fotó jobb alsó sarkában Monspart Saroltával. Olyan, mintha egy középkorú nő ülne ott az idős emberek között. Pedig ekkor már jó ideje harcolt a gyilkos kórral – mindenki pontosan tudja, hogy mit jelent az a szófordulat a gyászjelentésekben, hogy „hosszan tartó, súlyos betegség után”. Férje, a Táncsics Mihály-díjas újságíró-riporter Feledy Péter, ahogy az azt megelőző több mint negyven esztendőben, úgy az utolsó napokban is ott volt Sarolta mellett. A 76 éves korában elhunyt sportolónő pedig mindig is olyan szeretettel és rajongással beszélt férjéről, mintha bimbózó diákszerelem lenne az övék, nem pedig egy évtizedeken át tartó szövetség. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy nemcsak egy korábbi sikeres sportoló, karizmatikus közszereplő távozott közülünk, hanem egy feleség, anya és nagymama is. Monspart Sarolta biztosan megérdemelte volna, hogy legalább 100 évig éljen, de a neki megadatott 76ba is annyi mindent sűrített bele, hogy az igazán irigylésre méltó. Egy biztos, rengeteg résztvevő gondol majd a futás nagyasszonyára október 10-én a Budapest Maratonon, ahol mindenképp ott lenne a helye. Most is ott lesz, csak már nem úgy, ahogyan megszoktuk.

GYÖNGYÖSI BALÁZS

FÖLDES BORBÁLA: NIKOL • FUSKA NŪBILA: CHARLOTTE | Április 24-én nyílt meg az ArtBázisban Földes Borbála és Nikol Fuska fotóművészek egyéni kiállítása a Budapest FotóFesztivál keretében. A Hurokban vagyunk című tárlat két egymástól független sorozat, a Nūbila (Földes Borbála) és a Charlotte (Nikol Fuska) összefonódása, amelyek egy közös látásmódot tükröznek – miközben külön-külön képviselik saját megközelítésüket. A Nūbila a bőr alatti rétegek lüktetésével fejezi ki a benső érzelmeket, a tudatalatti folyamatokat; a Charlotte a személyiség egy kívülre helyezett részén keresztül ábrázolja és értelmezi a belső világot.

EMMA STRAUB | Astrid Strick háromgyerekes anya, özvegy, hatvannyolc éves. A kisvárosban, ahol él, tanúja lesz egy halálos balesetnek, ami arra indítja, hogy a továbbiakban őszintébb legyen. Sorra veszi, mi mindenben hibázott, miközben felnevelte a gyerekeit. De ők vajon már készen állnak rá, hogy Astrid felnőttszámba vegye őket? A Nem vagyunk már gyerekek bölcsen láttatja, mi történik, amikor a testvérek felnőnek, a szülők öregszenek, és a gimnáziumi-serdülőkori élmények, akár tetszik, akár nem, végigkísérik az életünket.

FOTÓ, KÖNYV, CIRKUSZ

NEM VAGYUNK MÁR GYEREKEK

miközbenfelnevelteag

SIKERES CSAPATOK

SCOTT TANNENBAUM ÉS EDUARDO SALAS | | A szerzők pszichológiai vizsgálatokra alapozva, valamint széles körű ágazati tapasztalataikra építve (ideértve például a gyógyszerészetet, a hadiipart és az űrrepülést) a csapathatékonyság és a csapatvezetés legfontosabb tényezőit ismertetik a jelenlegi, gyorsan változó, kiszámíthatatlan gazdasági környezetben, valamint ehhez kapcsolódóan számos tévhitet oszlatnak el. Az olvasók cselekvésorientált és kipróbált gyakorlatokon alapuló tippeket kapnak ahhoz, hogy hatékony csapatirányítóvá, nagyszerű csapattaggá, támogató szenior vezetővé vagy éppen jelentőségteljes tanácsadóvá válhassanak.

NON SOLUS

RECIRQUEL | A Müpa Home online közvetítéseinek a sorában május 2-án láthatja a közönség a Recirquel előadását. Ez két, elsőre teljesen különbözőnek tűnő, ám egymáshoz mégis közel álló társműfaj, a tánc- és a cirkuszművészet találkozása egy illúziókba font, valótlan térben. Az emberi létezés mérföldkövei, a születés és az elmúlás között billegő és az egyensúlyt kereső cselekményszálat egészíti ki és támasztja alá a díszlet folyamatos koreográfiája. A klasszikus és modern hangzásvilág váltakozása formabontó teret teremt, összekomponálva Bach és Rachmaninov műremekeit elektronikus zenével és kortárs orgonajátékkal.

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: LENGYEL GABRIELLA