22
VÁR UCCA MŰHELY 49.
10. 18. A görögök közel vannak. Ezért tudnak annyira megejteni. Újra meg újra: kőrisnimfák – MELIÁK – fa és nő és tündér … és Zeusz dajkái is. 10. 19. A fikció, amely érvényt szerez!!! 10. 20. … És akkor a magyar népmeséből visszanézett rád az ősi görög mitológia. A fura nők, a másféle szemmel. 10. 21. A nosztalgiától kibodrosodott boldogságmúltam megint megkísértett. Mintha boldognak lenni emlékezetből lehetne. Az idill mindig csak előzményként, ekként mítoszként és meseként lehetne. Szó, mi szó, kibodrosodott és ez nagyon jól esett: zenét hallgatni és arra elandalodni, elérzékenyülni. 10. 22. Vajon meg lehet-e szabadulni a megszokásoktól vagy csak másikakra lehet váltani? A megszokás a derű vagy a szabadság? Választani kell? 10. 23. Örömmel tölt el, hogy olyan szövegeket olvashatok, amelyeket még csak néhányan, alig többen, mint a szerző közvetlen környezete. Időutazás akkorra, amikor még a kódex is keveseké. Hány jelentése lehet a „Non omnia possumus omnes”-nek? (nem tudhatunk mindannyian mindent) – legalább kettő: A.) A tudás ritka kincs, külön tehetség kell hozzá, de igyekezz kipróbálni magad, neked van-e efféle tehetséged; B.) a tudás privilégium, kincs és titok, amit őrizni, takargatni, rejtegetni kell, esetleg félteni másoktól, hátha megtudják: aztán mi lesz akkor. 10. 24. Dodona korbácsa kongasson fülembe jövendölést a folyton édességével kísértő nosztalgia élővé és valóságossá tételére, tételéről. Múltjövősítés? 10. 25. Vízbe surranó, hajókról vízbe, tengerbe lőtt, amfórában keltetett pálmák, ciprusok, píneák. Amikor a tengernyi víz a pete, a magról keltetett hajósok a spermák. Virágünnep. Nekem októberben.