31 szerinti differenciálásának gondolatát,14 noha 1914-ben nem ismerhette az itt közölt töredéket Schlegel hagyatékából. E töredék alaptézisét azonban egy további megkülönböztetés képezi, amely a kriticizmus szellemében nem csak a tárgyat, hanem megismerésének lehetséges feltételeit is érinti: a tiszta és az alkalmazott poétika közti különbségtételről van szó. Ugyancsak a Töredékek irodalomról és költészetről tartalmazza az alábbi, 24. darabot: „A tiszta poétikában talán egyetlen egy műfaj sem létezne; tehát a poétika egyszerre tiszta és alkalmazott, egyszerre empirikus és racionális.”15 Ez a mondat polémikusan viszonyul a másikhoz, mintegy annak korrektúrája. Schlegel felismeri, hogy a poétika tiszta (deduktív) és alkalmazott (pragmatikus-induktív) aspektusa közti megkülönböztetés helyes, ellenben annak felosztása egy tiszta és egy alkalmazott poétikára korántsem az. Nincs két poétika. A poétika - Schlegel különös hangsúllyal mondja – egyszerre tiszta és alkalmazott, egyszerre empirikus (vagyis induktív) és racionális (vagyis deduktív). Bár Schlegelnek ez a korábbi kijelentését korrigáló felismerése a műfajpoétikai ész kritikájában előrelépés, ugyanakkor komplexebbé is teszi a problémát. Ugyanis a határ már nem a műfajok között húzódik, hanem a műfajpoétika fogalmán belülre kerül, annak olyan konstitutív antinómiájává válik, amelyről nem mondhat le. Ezért vitatkozik Schlegel Goethe műfajpoétikai eljárásával. A Wilhelm Meister tanulóévei egy szöveghelyére utalva16 a Töredékek irodalomról és költészetről 115. darabjában megállapítja, hogy Goethe „a műfajok szellemének (lényegének) felismerésében empirikusan jár el; csakhogy éppen a szóban forgó műfaj [t.i. a regény] jellegét nem lehet empirikus úton helyesen és tökéletesen felismerni”.17 Schlegel újra és újra megkísérelte a műfajpoétika szempontjából pontosabban megragadni a tapasztalat és a spekulatív elmélet, az indukció és a dedukció közti kölcsönös függőséget, miután feladta eredeti tézisét a poétika két fajtájáról. A 224. Töredék irodalomról és költészetről így hangzik: „A művészet dedukcióját meg kell előznie egy tapasztalati vagy történeti időszaknak, amely megindokolja a logikában, a költészetben vagy az etikában végrehajtott osztályozásokat.”18 Schlegel arra törekszik, hogy eltörölje az egyes diszciplínákat és az élet egyes területeit elválasztó határokat, s ezért jegyzeteiben gyakran érinti a különböző rendszerek (poétika, logika, etika) egymáshoz való viszonyának kérdését. Van, hogy valami közöset feltételez mindegyikben – mint például az előbb idézett mondatban –, de olyan is van, hogy a műfajokból levezetett mellékneve14
15 16 17 18
Lukács György, Die Theorie des Romans [A regény elmélete], Berlin u. Neuwied 1974, 31 skk. LN 22.. LN 229. (A szerkesztő megjegyzése.) LN 29. LN 39.