2025. MÁRCIUS 22. Fesztivál Színház
2025. március 22.
Fesztivál Színház
LE POÈME HARMONIQUE: BAROKK KARNEVÁL – CSALÁDI KONCERT
ÖSSZMŰVÉSZETI PRODUKCIÓ ÚJCIRKUSZI ELEMEKKEL
Közreműködik:
Anaïs Bertrand – alt, Paco Garcia, Martial Pauliat – tenor, Igor Bouin – bariton, Stefano Amori, Julien Lubek – színművész, pantomimes, Antoine Hélou, Rocco Le Flem – rúdtáncos, Max Spuhler – talajakrobata, Victor Zachor – talajakrobata, zsonglőr, Quentin Bancel – zsonglőr, cyr wheel, Désiré Lubek – gyermekszínész
Le Poème Harmonique:
Louise Ayrton – hegedű, Isaure Lavergne – fuvola, fagott, Adrien Mabire – cink, Lucas Peres – viola da gamba, chitarrino, Michèle Claude – ütőhangszerek, Simon Guidicelli – bőgő, Vincent Dumestre – teorba, gitár, colascione
Szakmai együttműködő partner: Julien Lubek
Smink: Mathilde Benmoussa
Maszkok: Julie Coffinières
Színpadmester: Patrick Naillet
Színpadmester és fénytervező: Christophe Naillet
Jelmeztervező: Chantal Rousseau, Maxence Rapetti-Mauss
Öltöztető: Annaïg Le Cann
Zenei rendező, művészeti vezető: Vincent Dumestre Látványtervező, rendező: Cécile Roussat
Il Fàsolo: Serenata in lingua lombarda che fa madonna Gola a messir Carnevale
Maletti: Chaconne
Ismeretlen szerző: Vilanella del pescatore
Ismeretlen szerző: Tarantella del Gargano
Maletti: Preludio
Monteverdi–Albanese: Lamento del Naso
Il Fàsolo: Ballo di tre zoppi
A Le Poème Harmonique együttest a Francia Kulturális Minisztérium (DRAC Normandie),
a Centre National de la Musique, Normandia tartomány, Seine-Maritime megye és Rouen városa támogatja.
A Le Poème Harmonique a Singer-Polignac Alapítvány (Párizs) társult művészeként működik.
Arcok az álarcok mögött
„Bál, bál, maszkabál, Minden jelmez készen áll, szól a nóta, messze száll…”
Hányszor hallottátok, énekeltétek Gryllus Vilmos sorait, amikor jelmezbe bújva sürögtetek-forogtatok farsangkor? Ahogy az is gyakran eszetekbe juthat, mekkora izgalommal tervezgettétek, milyen jelmezt öltsetek ilyenkor. És a legnagyobb öröm az volt, ha még a legjobb barátotok sem ismert fel benneteket az álarc mögött. De más bőrébe bújni, néhány órán át valaki másnak lenni kedvelt kaland a felnőttek körében is. Teljesen felismerhetetlenné válni különösen szórakoztató – még akkor is, ha mindig léteztek olyanok, akik titkos-tiltott cselekedetekre vetemedtek az álruha alatt…
A farsangi mulatságok életünk megszokott, szerves részei lettek. A kérdés csak az, mindez mióta van így? És hogy az embereknek miért éppen ekkor, a leghidegebb időszakban támad kedvük idegen kosztümökben utcára vonulni? A farsangolás ugyanis kezdetben kifejezetten szabadtéri ünnep volt, csak később váltak rendszeressé a zárt, lehetőség szerint elegáns helyiségben megtartott – álarcos vagy álarc nélküli – bálok, színielőadások. Néhány jellegzetesen utcai mulatság azonban túlélte a fűtött termek iránti keresletet, ahogy ezt például a mohácsi busójárás is mutatja.
Bál, farsang, alAkoskodás,
jelmez, álArc – karnevál!
A carne latin szó, jelentése: hús, a szintén latin levare pedig azt jelenti: elhagyni, de vannak, akik a kifejezés második felét a vale (búcsúzom/isten veled) szóból eredeztetik. Mondhatjuk úgy is: búcsúzás a hústól. Ezután a húsvétig tartó negyvennapos böjti időszak következik, amelynek szigorú étkezési szabályai tiltják a húsfogyasztást. A karnevál pedig nem más, mint a vízkeresztkor (január 6-án) kezdődő farsang csúcspontja, a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó, farsang farkának nevezett utolsó három nap, amikor nagy mulatságok közepette, díszkocsis, jelmezes, álarcos,
vidám felvonulással búcsúztatják a telet. (Ekkor rendezik meg Mohácson a busójárást is.) Itáliában, Toscanában a középkor óta élt a zenés színjátszás gyakorlata: a tavaszi újjászületést köszöntő táncokat énekszóval kísérték.
1. Melyik ünnep követi a nagyböjti időszakot?
Igaz, hogy a vallási ünnepek közé iktatott, valójában pogány eredetű, jelmezes, táncos tavaszköszöntő népünnepélyt később másutt is karneválként emlegették, a legnagyobbak, leglátványosabbak mégis mindmáig a latin eredetű nyelvek valamelyikét beszélő Velencében, Nizzában, Rómában és Rio de Janeiróban vannak.
2. Velence a lagúnák városa, fő útvonalain hajóval közlekednek. Mi a nevük azoknak a díszes evezősöknek, amelyek annyi dalt ihlettek az idők során?
Mitől bArokk
egy karnevál?
Bizarr, szabálytalan, ferdén kerek – olvasható a „barokk” szó mellett a francia, olasz vagy éppen portugál értelmező szótárakban. Mindegyik bőséges díszítettségre és formai bravúrra utal, amely elsősorban a 17. század műalkotásait jellemzi. Maga a karnevál, a pogány ünnepek és az ókori görög (dionüszoszi) rítusok örököse kortól és stílustól függetlenül is nyüzsgő, buja, agyondíszített jelenetek sora volt.
A középkor során háborúk, éhínségek, járványok tartották rettegésben a gazdagokat ugyanúgy, mint a szegényeket. Félelmükben ősi pogány szokásokhoz fordultak: megjelenítették, amit szerettek volna, megsemmisítették, amit nem. (Annak idején az ősember a barlang falára rajzolt nyíllal átlőtt állatokat a sikeres vadászat reményében. A busójárás végén máig nyilvánosan égetik el máglyán a telet szimbolizáló szalmabábot, bízva a tavasz gyors érkezésében.) Az évek, évszázadok múlásával csak sokasodtak a félelmet keltő vagy éppen vágyott dolgok, miközben egyre kevesebb lehetőség kínálkozott a pogány, a nem keresztény rítusok gyakorlására. De miután az emberek – szegények és gazdagok – nem találtak más kifejezési formát félelmeik és vágyaik megjelenítésére, a 17. század elejének erős, hatalmas és szigorú keresztény egyháza is engedményekre kényszerült. A háromnapos farsang farkán engedélyezett karnevál már tíz nappal a nagyböjt előtt megkezdődött, és
nemcsak utcai felvonulásokat, zenés-táncos forgatagokat foglalt magába, de beköltözött az elegáns palotákba is, ahol a nemesség hatalmas, zenével kísért lakomái vetekedtek egymással szépségben és pompában.
kArnevál velencéBen
A 17. század elején a tengeri fölényét elvesztő Velencei Köztársaság egyre nagyobb hatalmat vívott ki magának a kultúrában. Virágzott a művészet, a pénzt bőkezűen költötték ünnepségekre és színielőadásokra. Fényűző palazzók (paloták) nőttek ki a földből, pazarul díszítették az épületeket. Példátlan fénykorát élte a színház, az opera a polgárság számára is elérhetővé vált. Több mint tizenhat működő színházában, számos kolostorban, kastélyban és palotában is megjelentek a gyönyörű barokk díszletek, pompás jelmezek és megszólaltak a hamisítatlan velencei dallamok.
A karnevál fő ünnepségét a Szent Márk-székesegyháznak és a dózse (olaszul doge, a köztársaság feje) palotájának otthont adó főtéren tartották. Ide érkezett a felvonuló tömeg, amelyet a dózse és vendégei a palota erkélyén állva üdvözöltek. Ezután megszólaltak a harsonák, léggömbök ezrei emelkedtek a magasba. A székesegyház harangtornyából a Dózse-palota egyik oszlopához erősített drótkötélen lassan csúszott lefelé egy papírral bevont gipszgalamb, amelynek felnyíló hasából szalagok és konfettik szálltak alá. Közben a tömeg éljenzett: „Viva Venezia! Ciao Venezia!”, azaz „Éljen Velence! Üdv, Velence!” – hiszen ezzel a látványos programmal már majdnem a karnevál végéhez érkeztünk. Már csak a Karnevál Hercegének búcsúja volt hátra. Őt az ünnepség legelején választották meg, és ettől kezdve minden földi jóban részesült: evett, ivott, vég nélkül szórakozott – az utolsó este azonban mindent vissza kellett szolgáltatnia, és jelképesen máglyahalálra ítélték. A tömeg elkísérte utolsó útjára, és úgy tett, mintha megsiratná az elítéltet. Helyette egy szalmabábut vetettek a tűzre (akárcsak a mohácsi busójáráson). A tűz, amely ősidők óta a megtisztulás jelképe, ezúttal a telet volt hivatott elemészteni. Az éj beköszöntével aztán lekerültek a maszkok is – a velencei karnevál e világhírűvé vált, művészien kivitelezett kellékei, melyek készítői külön csoportot alkottak a festők céhén belül. A tömegben persze mindig akadtak, akik bűnös dolgokra vetemedtek az álarc takarásában, amit egyre szigorodó törvényekkel próbáltak meg kivédeni.
3. Ö velencei képet és öt képcímet látsz. Párosítsd össze a képeket a megfelelő képcímmel!
1. Szent Márk tér
2. A dózse palotája, a Palazzo ducale
3. Szent Márk-székesegyház
4. A központi „sugárút”, a Canal grande (a Nagy csatorna)
5. Rialto híd
Ám ha valaki végigvonult a kivilágított paloták között, átverekedte magát a mutatványosok és utcazenészek tömegén, és épségben elérte a Szent Márk tér közepén felállított színpadot, meseszerű, zenével kísért jeleneteken szórakozhatott.
A vidám párbeszédek között olykor egy-egy vaskosabb tréfa is elcsattant, a színészek időnként kikacsintottak a közönségre, mintha azt kérdeznék: „Na, hogy tetszett?” Nem volt könnyű dolguk, hiszen nem egy szövegkönyvből megtanulható történetet kellett életre kelteniük. Csupán egy canovacciót (cselekményvázlatot) kaptak a kötelező fordulatokkal: mindent maguknak kellett rögtönözniük. Csak a legjobb és leggyakorlottabb színészek, előadóművészek válhattak igazán sikeressé. Vajon mikor és hol nyílt erre lehetőségük?
CommediA dell’arte
Kizárólag a gyakorlatban. A hivatásos vándorszínész-társulatok fellépéseihez néhány oldalas, leírt cselekményvázlat adta az alapot. A párbeszédek bizonyos szövegrészeit előre megtanulták, más részekre kész sémáik voltak (mindenki által ismert és szeretett tréfák), amelyeket alkalomhoz illően variálhattak. A mai színházi szokásoktól eltérően tehát az előadás alakítása nem nagyhatalmú rendezők, hanem a színészek kezében volt, és a siker az ő egyéniségükön, tehetségükön múlott.
A szakmai fejlődést segítette, hogy a tíz-tizenkét tagú társulat állandó karakterekkel működött, amelyekbe fokozatosan tanultak bele a fiatal társulati tagok. Voltak ifjú szerelmespárok, furfangos szolgák és az ő többnyire rosszindulatú, zsémbes gazdáik. A cselekmények rugója az ellentétek (fiatal-öreg, okos-buta, úr-szolga) szembeállítása volt, s a végén mindig a rokonszenvesebbnek kellett győznie. Ez maga a commedia dell’arte, azaz az Itáliában született művészi komédia, amelynek alapját a népi színjátszás képezte, megőrizve annak sajátos mimikáját, a táncot, az akrobatikát és a zenét, a különböző olasz vidékek figuráit és tájszólását.
4. Melyik testrészhez kapcsolódik a mimika kifejezés?
Lombardia
Velence
Firenze
Nápoly
Róma Gargano
Taranto
Toscana
show dell’Arte
Ezt a kifejezést hiába is keresnénk a színháztörténeti kiadványokban – de még meghonosodhat! A Barokk karnevál alkotói ugyanis látványos hangszínházat varázsolnak a nézők elé, ahol egy helyszínen sűrűsödnek össze a valaha volt karneválok palotákon belüli és kívüli eseményei. A laza szálakkal összefűzött cselekmény játszódhat kastélyban, egy lakoma estéjén, vagy éppen napfelkeltekor egy vásártéren; barokk színházi elemek vagy rögtönzött állványok között; hol a commedia dell’arte karaktereinek, hol néptáncnak tapsolhatunk. Humor és tragédia váltja egymást, miközben a különböző zeneszámok és egyéb mutatványok segítségével végigkísérhetjük a karnevál egyes szakaszait.
Velencei kiadású nyomat, három commedia dell’arte alak (1588)
Mielőtt
felgördül a virtuális függöny….
…a szereplők izgatottan várakoznak a színfalak mögött, a backstage-ben: az egyik öltözőben a négy énekes éppen beénekel, másutt eközben hangolják a hangszereket. A hegedű, fuvola, fagott, bőgő hangja ismerős a koncertlátogatóknak. A csellóra emlékeztet, csak éppen nem támaszkodik meg a földön a hathúros térdhegedű (viola da gamba). A görbe szarv formájú, éles hangú fúvós hangszer, a cink és a sokféle ütőhangszer a régizenei repertoár elengedhetetlen kelléke. A gambás azonban időnként hangszert vált és egy pici gitárt penget, a Nápolyban népszerű chitarrinót. Egy másik zenész nagyobb gitárokon játszik: a nálunk is közismert klasszikus gitáron, a teorbának nevezett basszuslanton, valamint egy hosszú nyakú, kisebb testű lanton, a colascionén.
A színész, a pantomimes, a zsonglőr és a gyerekszínész a folyosón készülődik; bemelegítenek a talajakrobaták és a rúdtáncosok.
5. Milyen hangszercsaládba tartoznak a különböző gitárok és lantok?
Miután felgördül a virtuális függöny…
…az első jelenet zenéje egy szerenád. A szó (olaszul, spanyolul: serenata) jelentése: éjjeli zene. Szabadtéri, többnyire pengetős hangszerrel kísért ének, amellyel a szerelmes fiatalember fordult szíve választottjához. Később elmaradhatott a szöveg, Haydn és Mozart szerenádjai a szabad téren is jól hallható fúvós hangszerekre íródtak. (Szerenádok ma is megszólalnak például a végzős diákok tanárainak ablaka alatt a ballagás előtti éjjelen.)
A darab szerzőjének furcsa neve van: Il Fàsolo (A Bab). Hogy miért? Senki sem tudja. Mint ahogy azt sem, kit takar ez az álnév. Annyi bizonyos, hogy virtuóz gitáros volt, énekművei túlnyomórészt a mediterrán népi farsangi vagy utcai dalok hagyományaiban gyökereznek. Neve minduntalan felbukkan, amikor a velencei karneválok és más utcai mulatságok zenei anyagát vizsgálják a kutatók. Előkerült például Torkosság asszony szerenádja Farsang uraságnak lombard nyelvjárásban című darabja is – így azok az olaszok beszélnek (mindmáig), akik megőrizték a milánói központú lombard régió nyelvét.
Ezt egy chaconne követi, spanyol eredetű, gyakran gúnyos szöveggel és erőteljes mozdulatokkal kísért gyors táncdal, amely gyorsan elterjedt az európai udvarokban és a nép körében egyaránt. Később kissé lelassult: nyugodt, hármas lüktetésben ismétlődő basszusmenettel, felette a dallam variációinak hosszú sorával. Ez a darab is egy korabeli „karneválspecialista”, Maletti hagyatékából származik.
Egyszerű, olykor tájszólásban írott versezetekre komponált dallamos-táncos zene a villanella, az utcai mulatságok kedvenc műfaja. Az ismeretlen szerző ezt a villanelláját egy halásznak írta, aki minden bizonnyal vígan táncra is perdült.
Dél-Olaszországban, különösen Nápoly környékén népszerű a tarantella, a sebes, szenvedélyes, gyors forgásokkal fűszerezett tánczene. Nevét a délolasz Taranto városáról kapta, bár sokan a tarantula nevű pókkal hozzák kapcsolatba, mondván, hogy annak csípése készteti az embereket ilyen veszett ugrándozásra. Ez a tarantella a délolasz Gargano-félsziget hegyekkel borított vidékéről való.
A preludio (prelúdium), azaz az előjáték bármilyen műfajú kompozíció előtt megszólalhat. Maletti előjátékát most egy lamento, azaz panasz követi. A lamento lassú, fájdalmas hangvételű darab, egyik legszebb példája Monteverdi alkotása, A nimfa panasza. Mint egy valódi lamento, de annál mulatságosabb ez az Albanese-féle változat, Az orr panasza – egy igazi commedia dell’arte „csavar” a történetben.
A programot egy ballo, azaz tánc zárja: a Három sánta tánca a rejtélyes Il Fàsolótól, ugyancsak a commedia dell’arte jegyében.
Írta és a feladatokat készítette: Tóth Anna Megoldások:
5. Pengetős
Az archoz
Gondola
NEM KELL MEG TENNED!
Világsztárok diákkedvezménnyel mindössze 1000 forintért!
DÁSOK
8–14 ÉV
2025. április 5. HANGVÁR – ÉPÍTSÜNK ZENÉT klasszikus És modern nÉgYesek
14+ ÉV
2025. április 20. MagYar Állami nÉPi
egyÜttes: kivirÁgzott keresztfÁJa
Táncjáték húsvét ünnepére
3–8 ÉV
2025. április 26. MINIMATINÉ sZalÓki Ági gyerekkonCertje
3–8 ÉV
2025. május 10. MINIMATINÉ navratil Andrea És demeter lÁszlÓ: csiriP, CsiriP, te mAdÁr...
5–10 ÉV
2025. április 27.CsalÁdi orgonaeXPedÍciÓ
Barangolás a sípok birodalmában
3–8 ÉV
2025. május 24. MINIMATINÉ AZ elvArÁzsolt legÉny
A Keleti István Művészeti Iskola végzős hallgatóinak bábelőadása
Müpa Budapest Nonprofit Kft.
1095 Budapest,
Komor Marcell u. 1.
Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000
E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu
Nyitvatartás
Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.
Címlapfotó: © Laurent Guizard
A szerkesztés lezárult: 2025. február 28.
A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Stratégiai partnereink:
A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.