Lukas Ligeti szerzői estje
Lukas Ligeti’s Compositions
OKTÓBER 14. | 19.30
Budapest Music Center – Koncertterem
Budapest Music Center – Concert Hall
Lukas Ligeti: Thinking Songs – szólómarimbára • for solo marimba
Lukas Ligeti: Moving Houses – vonósnégyesre • for string quartet
Lukas Ligeti: Entasis – vonósnégyesre • for string quartet
Lukas Ligeti: Aquifères – kamarazenekarra • for chamber ensemble
Lukas Ligeti: Six Arpeggiators – kamarazenekarra • for chamber ensemble
Lukas Ligeti: La parole seule – szoprán énekhangra és kamarazenekarra
• for soprano and chamber ensemble
Közreműködik: Julie VERCAUTEREN – ének • voice, Caitlin JONES –marimba, Mivos Quartet, Ensemble Hopper
A kvartett tagjai • Members of the quartet: Olivia DE PRATO, William OVERCASH – hegedű • violin, Victor LOWRIE TAFOYA – brácsa
• viola, Nathan WATTS – cselló • cello
Az együttes tagjai • Members of the ensemble: Roxane LEURIDAN –hegedű • violin, Nathalie ANGELIQUE – brácsa • viola, Ian-Elfinn ROSIU –cselló • cello, Albane TAMAGNA, Sofia GANTOIS – fuvola • flute, Rudy MATHEY – klarinét • clarinet, Jérôme FAGNOUL – ütőhangszerek
• percussion, Francois COUVREUR – gitár • guitar, Sara PICAVAT –zongora • piano
Vezényel • Conductor: François DEPPE
A koncert a Liszt Ünnep keretében a Budapest Music Centerrel közös programként, a Müpa szervezésében valósul meg. • This concert of the Liszt Fest is presented by Müpa Budapest as a joint event with the Budapest Music Center.
For the English version see page 8.
Lukas Ligeti: Thinking Songs – szólómarimbára A nagyszabású Thinking Songs plasztikusan reprezentálja Lukas Ligeti sokféle hagyományban gyökerező zenei nyelvét, stílusát. Ő maga így fogalmazott: „Marimbára komponálni nagyon nagy kihívásnak bizonyult. A hangszer hangzása gyönyörű, ám hangszínei a regisztertől függően igen eltérőek, és az ütők használata tekintetében is sokféle technika képzelhető el. Komponáláskor – különösen szólóművek esetében – mindig arra törekszem, hogy amit írok, idiomatikus (illeszkedjék a hangszer alaptulajdonságaihoz), de egyben újszerű is legyen. Az afrikai marimbák rajongójaként (bár magam nem játszom e hangszereken magas színvonalon) küzdöttem azzal, hogy miként lehetne a tradicionális technikákat átültetni a nyugati hangszerre.” Az öt tételből álló darab egyes szakaszai önállóan is előadhatóak. Az első tételben (Dance) a különböző ütők révén a hangszínek variabilitása kerül előtérbe. A melodikus anyag a mozambiki chopi timbila zene hatását tükrözi, de jelen van a Burkina Fasó-i tánc, az ouaraba, illetve a jamaikai dub inspirációja is. A Lamento feliratú lassú tételben és a Four-Part Invention című harmadikban a nyugati zene nyelvezete a meghatározó. Utóbbi tétel a marimbairodalom technikailag talán legnehezebb műve. „Elég lehetetlen dolgokat kérek a zenésztől, például azt, hogy az egy kézben tartott két ütővel különböző dinamikákat játsszon. És ahogyan gyakran megesik, amikor a határokat feszegetjük: a látszólag lehetetlen valahogy elérhetővé válik.”
A Scherzóban kis kínai cintányérok és csengők egészítik ki a hangzást. Az utolsó tétel (Two-Part Invention) virtuóz, poliritmikusan szervezett zene. „Mint oly gyakran a zenéimben, itt sem lehet megmondani, hogy egy képzeletbeli afrikai avantgárd világban vagyunk-e, vagy még mindig szilárdan a nyugati kultúrához kapcsolódunk.”
A kompozíciót az Egyesült Államok 16 legkiválóbb marimbaszólistája által alkotott csoport rendelte, melyet Eric Cha-Beach, a Sō Percussion Group tagja hívott össze.
Lukas Ligeti: Moving Houses – vonósnégyesre
„A Moving Houses című művet a Kronos Quartet megbízásából, Mrs. Ralph I. Dorfman támogatásával komponáltam 1996-ban, amikor ÉszakKaliforniában éltem. 2003-ban teljesen átdolgoztam, az első változat anyagának felét újra cseréltem. A cím egy, az Egyesült Államok nyugati részén nem ritka tevékenységre utal: egy házat teherautóra raknak, és egyik helyről átszállítják a másikra. Ebben a zeneműben egy egyszerű, a hegedű és a cselló által játszott téma tér vissza újra és újra, különböző zenei környezetekbe látogatva el, hasonlóan ahhoz a házhoz, amelyet változatos tájakon utaztatnak keresztül. Számos, számomra fontos zenei
stílusra utalok benne, különösen a nyugat-afrikai mandé jelik (griotok) dallamvilágára, amely olyan hangszereken szólal meg, mint a kora, a balafon vagy a ngoni. Ez egy gazdagon díszített, heptaton zene, amelynek szépsége első afrikai utazásaim óta lenyűgöz, és a saját zenei képzeletemre is hatással van. Szerepel még a mai Románia széki régiójából származó cigány hegedűzene, a norvég hardanger hegedűzene, a szenegáli sabar dobolás, Miles Davis korai elektromos korszakának zenéje, valamint a Beatles Eleanor Rigby című dala, kontrapunktikus szerkezetbe ágyazva. A techno/elektronikus zenében népszerű, fokozatosan változó szűrőátvitelek felhangspektrumát utánzom benne, míg az ismétlődő dallamot a régizene egyik eleme, a cantus firmust idéző módon használom. Erőteljesen jelen van még emellett a heterofónia is, egy olyan szerkezeti elv, amely az arab zene egyes formáira emlékeztet.
Lukas Ligeti: Entasis – vonósnégyesre
Az Entasis című vonósnégyest 2023-ban, Ligeti György születésének 100. évfordulóján mutatta be a Ligeti Quartet az Aldeburgh Fesztiválon. „Az „entasis” egy oszlop közepén található enyhe megvastagítást jelent, egy olyan technikát, amelyet az ókori görög építészek is alkalmaztak, hogy az oszlop ne tűnjön homorúnak a szemlélő számára. Ebben a vonósnégyesben a hangmagasság intonációjának finom változásaira utal, melyek a hangszíneket intenzívebbnek, a hangmagasságot pedig kissé megfoghatatlannak mutatják. Különböző hangolási rendszereket használtam, például egy, az oktávot hét egyenlő lépésre osztó skálát, mely nem nagy- és kisszekundokból, hanem a megszokott nagyszekundnál egy kissé nagyobb hangközlépésből áll, és új harmonikus lehetőségek előtt nyitja meg az utat, valamint olyan szólamkapcsolatokat alakít ki, melyekben az egyes dallamok csak látszólag hasonlítanak egymáshoz. Afrikai munkáim során tapasztaltam, hogy a hangszerek felépítése és hangolása faluról falura változik, ez is fokozta a hangrendszerek iránti érdeklődésemet. Ebben a kompozícióban a szigorú formai elvek kevésbé relevánsak, mint az, hogy intuitív módon kövessem a fülemet és az új hangélmények iránti vágyamat.”
Lukas Ligeti: Aquifères – kamarazenekarra
„Az Aquifères című művet Sofia Gantois fuvolaművész és az Ensemble Hopper számára írtam. Sofia számos új fuvolatechnikát fejlesztett ki, és zeneszerzőket kért fel, hogy írjanak olyan darabokat, amelyek ezeket a játékmódokat használják. Kivételes lehetőség volt ez számomra, mivel munkám során – ellentétben sok más kortárs zeneszerzővel – általában új dallami és
ritmikai lehetőségek keresésére koncentrálok, nem pedig a kiterjesztett hangszertechnikákra. Ebben a darabban – amelyet 2022-ben komponáltam, és amelynek nemrégiben átdolgozott változatát ezen a koncerten mutatják be először – megpróbáltam nagyon finom, néha nagyon lágy hangszínváltozásokat beépíteni a mikrotonális folyamatba.”
Lukas Ligeti: Six Arpeggiators – kamarazenekarra „A kompozíció 2025-ben, az Ensemble Hopper számára készült. Legfőbb inspirációm az arpeggiátor koncepciója volt – ez egy automatizmus, melyet sok szintetizátorba integrálnak, hogy az akkordok hangjait különböző felbontásokban szólaltassa meg. Ezúttal a kamarazenekar hajtja végre az akkordfelbontó mechanizmusokat, ám ezeket egy szintetizátorral nem lehetne megoldani, mivel mind a hangszín, mind az akkordok felépítésének vagy felbontásának logikája egészen más, mint ami egy szintetizátoron lehetséges lenne. Megjelenik a darabban a Moving Housesban már hallott mandé dallamok hatása is, de teljesen más aspektusból. Ugyanez vonatkozik a nem felhangalapú antispektrális hangolási lehetőségekre is.”
Lukas Ligeti: La parole seule – szoprán énekhangra és kamarazenekarra
A mezzoszoprán szólistára és kamaraegyüttesre írt La parole seule a brüszszeli Ars Musica kortárs zenei fesztivál felkérésére született, ősbemutatóját a koronavírusjárvány miatt 2020-ról 2021-re kellett halasztani. A fesztivál eredeti koncepciója szerint Lukas Ligeti műve Francis Poulenc La voix humaine című operájának párdarabja lett volna. „A librettót a neves belga író és pszichiáter, François Emmanuel kifejezetten ehhez a projekthez írta, és néhány vonásában megegyezik Jean Cocteau La voix humaine című darabjával (amelyhez Poulenc írt zenét). Mindkettő egy fiatal, kétségbeesett nő monológja. Cocteau drámájában a nő szerelmének elvesztésével szembesül, aki elhagyja őt egy másik nőért. Telefonon beszél vele, de mi csak az ő oldalát halljuk a beszélgetésből. A La parole seule nemcsak a telefont hagyja ki, hanem – ami még fontosabb – a partnert is, mivel ő már elveszett: a nő az édesapjához beszél, aki nemrég hunyt el. Még akkor is, amikor hozzá szól, önmagához beszél, gyermekkori emlékeire és a közelmúltra reflektálva. Az általános hangulat a szomorúság, a veszteség, a visszatekintés és a dezorientáció. A komponálás közben lehetetlen volt nem gondolnom a saját apám halálára. Ott voltam vele, amikor elhunyt, hallgattam, ahogy lassul a légzése, míg végül elnémult. Emmanuel szövegének számos sora felidézte ezeket az emlékeket, tele azzal az érzelmi feszültséggel és bizonytalansággal, amelyet apám halála közben éreztem.” Lukas Ligeti
Lukas LIGETI
Lukas Ligeti (1965) a Bécsi Zene- és Előadó-művészeti Egyetemen végezte ütőhangszeres és zeneszerzői tanulmányait. 1994-ben az elefántcsontparti Abidzsánba utazott, ahol nyugat-afrikai zenészekkel közösen alapította meg a Beta Foly együttest. 1994 és 1996 között a Stanford Egyetem Zenei és Akusztikai Számítógépes Kutatóközpontjában dolgozott, majd 1998-ban New Yorkba költözött. Későbbi afrikai utazásai eredményeként jött létre a Burkina Electric (Burkina Faso, Ouagadougou). Ligeti több kompozícióját is olyan együttesek mutatták be, mint a Kronos Quartet (Moving Houses, 1996), a Bang on a Can (Glamour Girl, 2007) és az American Composers Orchestra (Labyrinth of Clouds, 2009). 2010-ben elnyerte a Herb Alpert Award in the Arts díjat. Lukas Ligeti zenéje sokféle zenei inspirációt és hagyományt ötvöz, köztük az európai avantgárdot, afrikai hatásokat, a jazzt és a New York-i kísérleti zenei szcéna szellemét. Az általa konstruált zenei folyamatokban fontos szerepet játszanak a komplex polimetrikus struktúrák és az interkulturális hatások. Előadóként is aktív, és szívesen kísérletezik az élő elektronika lehetőségeivel. Ütőhangszeres művészként olyan előadókkal dolgozott, mint John Zorn, Elliott Sharp, Gary Lucas, Henry Kaiser, John Tchicai, Raoul Björkenheim, Marilyn Crispell, Eyal Maoz, James Ilgenfritz, Rupert Huber, Jonathan Crossley, David Kollar, Michael Manring, John Oswald, Pyrolator és Wadada Leo Smith. Világszerte ad szólókoncerteket a marimba lumina nevű, Don Buchla mérnök által tervezett elektronikus ütőhangszeren. Rezidens művészként alkothatott a velencei Emily Harvey Alapítvány, a valparaísói Acéfalo Fesztivál, a portói Sonoscopia és a varsói POLIN Lengyel Zsidó Történeti Múzeum jóvoltából. Utóbbi támogatásával született That Which Has Remained... That Which Will Emerge... című művét, amely 2021-ben jelent meg CD-n a col legno kiadónál, a brit kritikus, Norman Lebrecht „a műfaj legjelentősebb alkotásának” nevezte „Steve Reich Different Trains című műve óta”. 2023-ban művészeti igazgatóként dolgozott a Nemzetközi Kortárs Zenei Társaság (ISCM) Afrikában megrendezett első World New Music Days elnevezésű rendezvényén. Lukas Ligeti az Egyesült Államokból három évtized után tért vissza Európába, jelenleg a Conservatoire Royal de Bruxelles zeneszerzés-professzora. 60. születésnapján több koncert is köszönti, ezeken az eseményeken a zeneszerző és az előadóművész Lukas Ligeti zenei világának széles spektrumával ismerkedhet meg a közönség. További információk: www.lukasligeti.com.
Julie VERCAUTEREN
Julie Vercauteren (szoprán) a Kölni Zeneakadémián, az Amszterdami Konzervatóriumban és a Liège-i Királyi Konzervatóriumban végezte tanulmányait. Részt vett Sandrine Piau, Margreet Honig, Ira Siff, legutóbb pedig Alan Hamilton, Helmut Deutsch és Juliane Banse mesterkurzusán. Olyan karmesterekkel dolgozott, mint Leonardo García Alarcón (Palais des Beaux-Arts), Christophe Rousset (Theater an der Wien), Jean-Marc Aymes (Marseille), Justus Thorau, Christopher Ward (Theater Aachen), legutóbb a Le Concert de la Loge vendégeként Julien Chauvin partnere volt. Fesztiválok szívesen látott fellépője, énekelt a brüsszeli Mozartiade, a Mars en Baroque, a Namuri Zenei Fesztivál, az Aix-en-Provence-i Fesztivál és a Beaune-i Barokk Operafesztivál rendezvényein. A Crescendo Magazine Ravel L’Enfant et les Sortilèges (A gyermek és a varázslatok) című operájában nyújtott alakítását a főszerep tökéletes megformálásának nevezte. Julie Vercauteren szorosan együttműködik kortárs zeneszerzőkkel: Michel Fourgon neki ajánlotta énekhangra és csellóra írt, Le printemps le dit című ciklusát, de együtt dolgozott Stéphane Orlandóval is a The Smile című ötrészes film-operán, valamint a Torontóban a legjobb előadás díját elnyerő Night Falls című alkotáson.
Caitlin JONES
Az amerikai ütőhangszeres, Caitlin Jones szólistaként és a Harnsberger/ Jones Duo tagjaként az Egyesült Államok egész területén szívesen látott előadó. Elkötelezetten szorgalmazza a marimba szóló- és duórepertoárjának gyarapítását, és törekszik arra, hogy a legszélesebb közönség részesüljön az új zene élményében. 2018-ban a Tennessee állambeli Cleveland zenekarának társaságában ő mutatta be Roumen Boyadjieff Jr. Marimbaversenyét, melyet 2025-ben az Anderson Szimfonikus Zenekarral is előadott. Több mint 400.000 megtekintést regisztráló online csatornáján szólódarabok és kamaraművek előadásait teszi közzé. A Percussive Arts Society nemzetközi kongresszusán 2019-ben debütált. Caitlin Jones a Floridai Egyetemen diplomázott, mesterdiplomáját a Lee Egyetemen, zenei doktori címét pedig a Dél-Karolinai Egyetemen szerezte, ahol Lukas Ligeti Thinking Songs című művének analízisével disszertált.
François DEPPE
François Deppe a belga Ictus Ensemble társalapítója és állandó tagja. Karmesteri tanulmányait Martyn Brabbins és Eötvös Péter vezetésével végezte. Vendégkarmesterként dolgozott az Antwerpeni Filharmonikusoknál, 2009 óta a Flandriai Opera asszisztens karmestere, valamint a Lille-i Opera karmestere. A párizsi Opéra Comique-ban 2013-ban mutatkozott be. Olyan kortárs zenei együttesekkel dolgozik rendszeresen, mint a Nadar, a Spectra, a dissonArt, a Nomad, valamint 2017 óta a Hopper Ensemble. Tanított a Darmstadti Nyári Kurzusokon, illetve az Ensemble Modern Akadémiáján, karmesterkurzusokat vezetett többek között a Liège-i Királyi Konzervatóriumban, a Queen Elisabeth Music Chapelben, valamint Lilleben és Strasbourgban. Fontos szerepet vállalt Daniel Barenboim mellett a Palesztin Ifjúsági Zenekar megalapításában. 15 CD-felvételt készített, megkapta a Charles Cros Akadémia díját és a Cæcilia-díjat.
Mivos Quartet
A Mivos Quartet elkötelezett amellett, hogy a vonósnégyes műfajának hallatlanul színes új repertoárja mind nagyobb közönséghez jusson el szerte a világban. A kvartett 2008-ban jött létre, megalakulása óta számos elismert zeneszerzővel állt munkakapcsolatban, egy sor új művet rendelt és mutatott be, és törekszik arra, hogy az új kompozíciókat hosszú időn át repertoáron tartsa. A vonósnégyes-repertoár bővítésén túl a Mivos az előadóművészi képességek fejlesztését is fontosnak tekinti, rendszeresen működik együtt különböző hagyományokból és műfajokból érkező vendégművészekkel. A kvartett olyan koncertprogramok összeállítását
ENSEMBLE HOPPER
preferálja, amelyeket ők maguk is szívesen hallgatnának – fontos, hogy a zeneművek kiegészítsék egymást, ezáltal is gazdag, erőteljes és tartalmas zenei élményt nyújtsanak a közönségnek. A Mivos számára olyan szerzők komponáltak új műveket, mint Ambrose Akinmusire, Joël-François Durand, Mary Halvorson, Sarah Hennies, Andile Khumalo, Lei Liang és Alex Mincek, jövőbeli premierjeik között szerepelnek David Bird, Julie Herndon, Ville Raasakka, Ronnie Reshef és Evan Johnson kompozíciói. Az új kompozíciók mellett a kvartett rendszeresen bemutat multimédiás projekteket, és improvizált zenét is játszik.
Ensemble Hopper
Összefogott, pontos és intelligens előadásaiért az Ensemble Hopper produkcióiról elismerően szól a kritika, mely azt is gyakran hangsúlyozza, hogy az együttes hallatlanul intenzíven közvetíti a közös zenélés örömét. Az Ensemble Hopper abból az elhatározásból született, hogy a tagok környezetében élő zenészek műveit játssza és népszerűsítse. A szenvedély és az elkötelezettség meghozta eredményét, a zenekar izgalmas repertoárja révén hamar nemzetközi ismertségre tett szert. A változó összetételben muzsikáló csapat gyakran lép fel és készít felvételeket Belgiumban és külföldön. A tehetséges alkotókon kívül olyan intézményekkel ápol gyümölcsöző kapcsolatokat, mint a Centre Henri Pousseur, a Liège-i Konzervatórium, a Forum des Compositeurs vagy az Intro in Situ. 2024-ben az együttes elindította THE LINE című saját mini koncertsorozatát. A négy koncertből álló ciklus Liège négy különböző helyszínén – Konzervatórium, Salon Mativa, MoM, B3 – valósul meg.
Lukas Ligeti: Thinking Songs – for solo marimba
The impressive, five-movement Thinking Songs vividly illustrates Lukas Ligeti’s musical language or style, which springs from a variety of traditions. ‘I found writing for the marimba very challenging,’ he said. ‘The instrument’s tone is beautiful but varies greatly depending on the register; there are numerous techniques for holding the mallets, each with its advantages and drawbacks. When composing – particularly for a solo instrument – I strive to write something that is both idiomatic and new, and never have I found this task more daunting than for the marimba. An aficionado (but not myself really a player) of African marimbas of many types and kinds, I grappled with transferring some of those techniques to the Western instrument.’ The five movements can also be performed separately. The first, called Dance, highlights the variability of timbres with the use of different mallets. ‘The melodies are influenced by Chopi timbila music from Mozambique, but references to ouaraba, a dance from Burkina Faso, and to Jamaican dub are also integrated into the piece.’ Lamento, the slow, second movement, and Four-Part Invention, the third, are both dominated by the language of Western music. Technically, the latter movement is probably the most demanding piece in the literature of the marimba. ‘I ask the player for some rather impossible things, for example, to play different dynamics with two mallets held in one hand. And as is so often the case when boundaries are pushed, the seemingly impossible somehow comes within reach.’ Scherzo adds small Chinese cymbals and bells to alter the sound. The last movement (Two-Part Invention) is a virtuosic, polyrhythmic piece: ‘Like every so often in my music, it’s impossible to tell whether we are in some imaginary African avant-garde world or still firmly rooted in the West.’ The composition was commissioned by a consortium of 16 of the strongest marimba soloists in the United States, convened by Eric Cha-Beach of the Sō Percussion Group.
Lukas Ligeti: Moving Houses – for string quartet
‘Moving Houses was commissioned by the Kronos Quartet with support from Mrs. Ralph I. Dorfman and composed in 1996 while I was living in Northern California; I revised it completely in 2003, replacing about half of the old music with new material. The title refers to an activity not uncommon in the Western U.S.: entire houses are put on trucks and moved from one location to another. In this music, a simple theme, stated at the beginning by violin and cello, recurs throughout; it is taken on a trip through different musical environments, much like the house that is transported across varying landscapes. References are made to numerous musics that are important to me, especially the melodic styles of the Mandé jelis (griots) of West Africa as played on
instruments such as the kora, balafon, or ngoni, a richly ornamented, heptatonic music, the beauty of which has fascinated me since my first trips to Africa and has inspired my melodic imagination. Also present are Gypsy fiddling from the Szék region of present-day Romania, Hardanger fiddling from Norway, sabar drumming from Senegal, the music of Miles Davis’ early electric period, and, embedded into the contrapuntal structure, the Beatles’ Eleanor Rigby. The gradually-changing overtone spectra of filter-sweeps popular in techno/electronica are emulated while the recurring melodic theme is used in a way akin to a cantus firmus, an idea from early music. And there is a strong presence of heterophony, a structural idea reminiscent of some forms of Arabic music. We take this tour of a constantly-changing musical landscape whilst remaining within the “four walls” of the original, ever-recurring theme that acts as the emotional and structural thread for our travels.’
Lukas Ligeti: Entasis – for string quartet
The string quartet, Entasis was premiered by the Ligeti Quartet at the Aldeburgh Festival in 2023, on the 100th anniversary of the birth of György Ligeti. ‘“Entasis” refers to a slight swelling in the middle of a column, a technique used since the time of the ancient Greeks to prevent it from seeming concave to the observer. In this string quartet, however, it refers to subtle changes in intonation that make a melody seem both thicker in timbre and somewhat intangible as far as pitch is concerned. Various tuning systems are contrasted, including one with steps of 2/3 of a tone instead of half- or whole tones. In this unusual scale, seven steps (which would result in an octave in conventional tuning) result in a slightly enlarged major sixth, leading to novel harmonic possibilities. This opens the door to fuzzy melodies and approximate unisons, voices that almost seem to come together but never actually do, with the subtle differences between their sounds and pitches opening up new worlds waiting to be explored. Working in Africa, where instrument construction and tuning can change from one village to the next, has opened me up for such explorations; strict formal principles are less relevant to this than intuitively following my ear and its longing for new sonic sensations.’
Lukas Ligeti: Aquifères – for chamber ensemble
‘Aquifères was written for flutist Sofia Gantois and Ensemble Hopper. Sofia had developed several new flute techniques and commissioned composers to write pieces featuring these modes of playing. It is an anomaly in my composition output in that my central consideration – as opposed to many other contemporary composers – usually remains that search for new melodic and rhythmic possibilities rather than extended instrumental techniques. In this
piece – composed in 2022 and premiered here in its recently-revised version –I have attempted to integrate very subtle and sometimes very soft timbral variations into a flow of microtonality as well as of beating frequencies formed by sine waves that are slightly detuned from one another, and instruments playing with these sine waves. Singing and playing simultaneously also contributes beating frequencies, and these beating frequencies, in turn, give rise to polyrhythmic and polymetric structures.’
Lukas Ligeti: Six Arpeggiators – for chamber ensemble
‘This work was written in 2025 for Ensemble Hopper. My main influence here is the idea of the arpeggiator – mechanisms built into synthesizers that enable the automated performance of broken chords according to a variety of constructiuve principles that can be adjusted using knobs. Here, a chamber ensemble becomes an arpeggiating mechanism and plays arpeggios that could not be performed by a synthesizer as both the timbres and the logic of how these chords are constructed or broken is quite different from what would be possible on such an instrument. Somehow, some of the same Mandé melodic influences already heard in Moving Houses make an appearance – but seen through a completely different lens. But so do the non-overtone-based “antispectral” tuning possibilities I’ve used in much more recent music for strings. In all, this piece presents, perhaps, a new opening in the rift between music with repetitive structures, often found in America, and the somewhat more freely-associative progressions found in some European contemporary music as well as in “non-idiomatic” improvisation.’
Lukas Ligeti: La parole seule – for soprano and chamber ensemble
‘La parole seule for mezzo-soprano and six instruments was conceived as a contrasting response to Francis Poulenc’s La voix humaine, written to be presented in a concert program with the latter work. Commissioned by the Brussels contemporary music festival Ars Musica, the premiere was planned for November 2020, but due to the coronavirus pandemic had to be postponed to November 15, 2021, when it was premiered at the Théâtre des Martyrs in Brussels by singer Clara Inglese and Ensemble Hopper, conducted by François Deppe. The libretto, by the renowned Belgian author and psychiatrist François Emmanuel, was written specifically for this project and shares some characteristics with Jean Cocteau’s play La voix humaine (on which Poulenc’s work is based). Both are monologues of a young woman expressing her desperation. In Cocteau’s drama, the woman is faced with the impending loss of her lover, who is in the process of abandoning her for another – she speaks with him on the telephone, but we hear only her side of the conversation. La parole seule
dispenses not only with the telephone, but, more crucially, with the inaudible counterpart, as he is already lost: the woman speaks to her father, who has just passed away – even when she addresses him, she talks to herself, reflecting upon her memories of childhood as well as more recent times. The overall expression is one of sadness, loss, recapitulation, disorientation. While composing, it was impossible for me not to think of the death of my own father. I was with him when he passed away, listening to his breathing slowing down until he was no more. Many lines in Emmanuel’s text evoked these memories, replete with the feeling of emotional suspense and suspension I experienced while watching my father die.’ Lukas Ligeti
Lukas
LIGETI
Lukas Ligeti (b. 1965) studied percussion and composition at the University of Music and Performing Arts in Vienna. In 1994, he travelled to Abidjan, Côte d’Ivoire, where he founded the ensemble, Beta Foly, in close collaboration with West African musicians. Between 1994 and 1996, he worked at Stanford University’s Center for Computer Research in Music and Acoustics. In 1998, he moved to New York. Going to Africa again, he founded Burkina Electric in Ouagadougou, Burkina Faso. Many of Lukas Ligeti’s compositions have been premiered by such leading ensembles as the Kronos Quartet (Moving Houses, 1996), Bang on a Can (Glamour Girl, 2007) and the American Composers Orchestra (Labyrinth of Clouds, 2009). In 2010, Ligeti was awarded the Herb Alpert Award in the Arts.
Lukas Ligeti’s music fuses a wide range of musical inspirations and traditions, including the European avant-garde, African influences, jazz and the spirit of the New York experimental music scene. Complex polymetric structures and intercultural influences play an important role in the musical processes he constructs.
Also active as a performing artist, Lukas Ligeti likes to experiment with the possibilities of live electronica. As an improvising drummer he has worked with John Zorn, Elliott Sharp, Gary Lucas, Henry Kaiser, John Tchicai, Raoul Björkenheim, Marilyn Crispell, Eyal Maoz, James Ilgenfritz, Rupert Huber, Jonathan Crossley, David Kollar, Michael Manring, John Oswald, Pyrolator and Wadada Leo Smith, among others; he gives solo concerts worldwide on the marimba lumina, an electronic percussion instrument designed by engineer Don Buchla.
He has been an artist-in-residence at, among others, the Emily Harvey Foundation in Venice, Acéfalo Festival in Valparaíso, Sonoscopia in Porto and the POLIN Museum for the History of Polish Jews in Warsaw; the work That Which Has Remained... That Which Will Emerge..., created there, was released
on CD by col legno in 2021 and described by the British critic Norman Lebrecht as ‘the most significant of its kind since Steve Reich’s Different Trains’.
In 2023, he was artistic director of Africa’s first World New Music Days, presented by the International Society for Contemporary Music.
Lukas Ligeti studied composition with Erich Urbanner and jazz drums with Fritz Ozmec at the University of Music and Performing Arts in Vienna (Austria) and earned a PhD from the University of the Witwatersrand in Johannesburg (South Africa). He has also studied with John Zorn, George Crumb and Jonathan Harvey, among others. After living for many years in New York, he was a professor in the PhD program in Integrated Composition, Improvisation and Technology at the University of California, Irvine until 2021. He was then an extraordinary professor at the University of Pretoria before joining the Royal Conservatory of Brussels as Professor of Composition in 2024. He has received numerous awards and grants, including the CalArts Alpert Award in Music (2010).
His 60th birthday is celebrated at several concerts, presenting a broad spectrum of the musical world of Lukas Ligeti, the composer and performer. For more information, please see www.lukasligeti.com
JULIE VERCAUTEREN
Julie VERCAUTEREN
The soprano Julie Vercauteren studied at the Köln Musikhochschule, the Conservatorium van Amsterdam and the Conservatoire Royal de Liège. She has participated in masterclasses with Sandrine Piau, Margreet Honig, Ira Siff and most recently Alan Hamilton, Helmut Deutsch and Juliane Banse. She has collaborated with such conductors as Leonardo García Alarcón (Palais des Beaux-Arts), Christophe Rousset (Theater an der Wien), Jean-Marc Aymes (Marseille), Justus Thorau, Christopher Ward (Theater Aachen), and recently Julien Chauvin et le Concert de la Loge. She is frequently featured at festivals, and has sung at Mozartiade in Brussels, at the Mars en Baroque, the Festival Musical de Namur, the Festival d’Aix-en-Provence and the Festival International d’Opéra Baroque de Beaune. Crescendo Magazine named her the perfect headliner for her performance in Ravel’s opera, L’Enfant et les Sortilèges. Julie Vercauteren closely cooperates with contemporary composers: Michel Fourgon dedicated his Le printemps le dit, a cycle for voice and cello, to her, and she participated in the creation of two film opera series by Stéphane Orlando, The Smile and Night Falls, which won the Best Original Score award at the Toronto Experimental, Dance and Music Film Festival.
Caitlin JONES
Caitlin Jones is an American percussionist who has performed across the United States as a marimba soloist and as a member of the Harnsberger/ Jones Duo. She is a proponent of the advancement of solo and duo marimba repertoire and focuses on bringing new music to a variety of audiences. In 2018, Caitlin was the marimba soloist for the American premiere of Roumen Boyadjieff Jr’s Concerto for Marimba and Orchestra with the Cleveland Orchestra of Tennessee. Most recently, she performed this work with the Anderson Symphony Orchestra (Anderson, Indiana) in 2025. Her YouTube channel focuses on solo percussion and chamber music and has amassed over 400,000 views. Caitlin made her debut performance at the Percussive Arts Society International Convention (PASIC) in 2019. She received her Bachelor of Music from the University of Florida, Master of Music from Lee University, and Doctor of Musical Arts from the University of South Carolina. She wrote her dissertation on Lukas Ligeti’s Thinking Songs.
François DEPPE
François Deppe is a co-founder and permanent member of the Belgian Ictus Ensemble. He studied conducting with Martyn Brabbins and Péter Eötvös. Guest conductor at the Antwerp Philharmonie, he is assistant conductor at the Flanders Opera since 2009. He conducts at Opéra de Lille and made his Paris
debut in 2013 at the Opéra Comique. Invited by the Darmstädter Ferienkurse and the Ensemble Modern Academy, he is regularly conducting leading ensembles such as Nadar, Spectra, dissonArt, Nomad, and since 2017, the Hopper Ensemble. François Deppe gives classes in several major schools, including the Royal Conservatory in Liège, Queen Elisabeth Music Chapel, Pôle Supérieur in Lille and Strasbourg. He has taken an important part in Daniel Barenboim’s project of creating a youth orchestra in the Palestinian Territories. His discography includes 15 CDs. He received the Prix de l’Académie Charles Cros and the Cæcilia Music Award.
Mivos Quartet
The Mivos Quartet is devoted to bringing incredible new string quartet music, in all its variety, to diverse audiences worldwide. Since its founding in 2008, the quartet has performed and closely collaborated with established and emerging composers and has commissioned and premiered new music for string quartet. They strive to keep the new works in their regular repertoire. Beyond building the string quartet repertoire, Mivos expands the capabilities of the ensemble by regularly working with guest artists from varied, overlapping traditions and genres. The quartet curates concert programmes that they would want to hear: pieces of music that complement each other and offer audiences a rich, powerful and meaningful listening experience. Recent works commissioned and written for Mivos include pieces by Ambrose Akinmusire, Joël-François Durand, Mary Halvorson, Sarah Hennies, Andile Khumalo, Lei Liang and Alex Mincek. Future premieres will include works by David Bird, Julie Herndon, Ville Raasakka, Ronnie Reshef and Evan Johnson. In addition to new composed works, the quartet regularly presents multimedia projects and performs improvised music.
Ensemble Hopper
The Ensemble Hopper is unanimously praised for the cohesion, rigour and musical intelligence of its performances, as well as for the joy of playing together that it conveys. The ensemble was born out of a desire to play and promote the music of those around it. Performing with passion and commitment, the ensemble has built up a repertoire of its own that has quickly spread internationally. A variable-geometry ensemble, Hopper records and performs frequently in Belgium and abroad. It maintains fruitful collaborations with various institutions, such as the Centre Henri Pousseur, the Conservatoire Royal de Liège, the Forum des Compositeurs and the Intro in Situ, as well as with talented artists and composers. In 2024, the ensemble launched THE LINE, its own mini-season of four concerts at four different venues: the Conservatoire de Liège, Salon Mativa, MoM and B3.
A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál ingyenes kiadványa
Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
A címlapon: Lukas Ligeti Címlapfotó: Nico Hafner
Szerkesztő: Molnár Szabolcs
A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.
E-mail: info@lisztunnep.hu
Telefon: +36 1 555 3000