Müpa Műsorfüzet - Le Poème Harmonique: Barokk karnevál (2025. március 21-23.) by Müpa Budapest

2025. MÁRCIUS 21., 23.

RÉGIZENE

Összművészeti

21, 23 March 2025

Festival Theatre

EARLY MUSIC FESTIVAL

LE POÈME HARMONIQUE: LE CARNAVAL BAROQUE

Total art production with contemporary circus elements

Featuring:

Anaïs Bertrand – alto, Paco Garcia, Martial Pauliat – tenor, Igor Bouin – baritone, Stefano Amori, Julien Lubek – actors, mimes, Antoine Hélou, Rocco Le Flem –pole dancers, Max Spuhler – floor acrobat, Victor Zachor – floor acrobat, juggler, Quentin Bancel – juggler, cyr wheel, Désiré Lubek – child actor

Le Poème Harmonique:

Louise Ayrton – violin, Isaure Lavergne – flute, bassoon, Adrien Mabire – cornett, Lucas Peres – viola da gamba, chitarrino, Michèle Claude – percussion instruments, Simon Guidicelli – double bass, Vincent Dumestre – theorbo, guitar, colascione

Artistic collaborator: Julien Lubek

Make-up: Mathilde Benmoussa

Masks: Julie Coffinières

Stage manager: Patrick Naillet

Stage manager and lighting designer: Christophe Naillet

Costume designers: Chantal Rousseau, Maxence Rapetti-Mauss

Dresser: Annaïg Le Cann

Music and artistic director: Vincent Dumestre

Visual designer and stage director: Cécile Roussat

2025. március 21., 23. Fesztivál Színház

RÉGIZENE FESZTIVÁL

LE POÈME HARMONIQUE: BAROKK KARNEVÁL

Összművészeti produkció újcirkuszi elemekkel

Közreműködik:

Anaïs Bertrand – alt, Paco Garcia, Martial Pauliat – tenor, Igor Bouin – bariton, Stefano Amori, Julien Lubek – színművész, pantomimes, Antoine Hélou, Rocco Le Flem – rúdtáncos, Max Spuhler – talajakrobata, Victor Zachor – talajakrobata, zsonglőr, Quentin Bancel – zsonglőr, cyr wheel, Désiré Lubek – gyermekszínész

Le Poème Harmonique:

Louise Ayrton – hegedű, Isaure Lavergne – fuvola, fagott, Adrien Mabire – cink, Lucas Peres – viola da gamba, chitarrino, Michèle Claude – ütőhangszerek,

Simon Guidicelli – bőgő, Vincent Dumestre – teorba, gitár, colascione

Szakmai együttműködő partner: Julien Lubek

Smink: Mathilde Benmoussa

Maszkok: Julie Coffinières

Színpadmester: Patrick Naillet

Színpadmester és fénytervező: Christophe Naillet

Jelmeztervező: Chantal Rousseau, Maxence Rapetti-Mauss

Öltöztető: Annaïg Le Cann

Zenei rendező, művészeti vezető: Vincent Dumestre

Látványtervező, rendező: Cécile Roussat

Maletti: Litania dei Santi

Il Fàsolo: Serenata in lingua lombarda che fa madonna Gola a messir Carnevale

Il Fàsolo: L’altra nott’ al far’ del giorn’

Il Fàsolo: Al me pias’ il columbott’ (Gola)

Il Fàsolo: Al me pias’ il vin alban (Baccho)

Il Fàsolo: Una volta fui al mar

Il Fàsolo: Finiam la dunque, o fier Sguizzon

Il Fàsolo: Mentre per bizzaria

Maletti: Chaconne

Unknown composer: Vilanella del pescatore

Kapsberger: Colascione

Unknown composer: Tarantella del Gargano

Maletti: Preludio

Monteverdi–Albanese: Lamento del Naso

Il Fàsolo: Ballo di tre zoppi

Il Fàsolo: Lamento di madama Lucia con la risposta di Cola

Il Fàsolo: Morescha di Schiavi

Le Poème Harmonique is subsidized by the French Ministry of Culture (DRAC of Normandy), the Centre National de la Musique, the Normandy Region, the Department of Seine-Maritime and the City of Rouen.

Le Poème Harmonique is in residence at the Singer-Polignac Foundation (Paris) as associate artist.

The English summary is on page 12.

Maletti: Litania dei Santi

Il Fàsolo: Serenata in lingua lombarda che fa madonna Gola a messir Carnevale

Il Fàsolo: L’altra nott’ al far’ del giorn’

Il Fàsolo: Al me pias’ il columbott’ (Gola)

Il Fàsolo: Al me pias’ il vin alban (Baccho)

Il Fàsolo: Una volta fui al mar

Il Fàsolo: Finiam la dunque, o fier Sguizzon

Il Fàsolo: Mentre per bizzaria

Maletti: Chaconne

Ismeretlen szerző: Vilanella del pescatore

Kapsberger: Colascione

Ismeretlen szerző: Tarantella del Gargano

Maletti: Preludio

Monteverdi–Albanese: Lamento del Naso

Il Fàsolo: Ballo di tre zoppi

Il Fàsolo: Lamento di madama Lucia con la risposta di Cola

Il Fàsolo: Morescha di Schiavi

A Le Poème Harmonique együttest a Francia Kulturális Minisztérium (DRAC Normandie), a Centre National de la Musique, Normandia tartomány, Seine-Maritime megye és Rouen városa támogatja.

A Le Poème Harmonique a Singer-Polignac Alapítvány (Párizs) társult művészeként működik.

„Az utcákon nyüzsög a maskara, álarcos, tarkaruhás figura. A jókedv muzsikál, dalol, kacag, s zengő lármája egybeszövődik, és lesz belőle egyetlen nagy zúgó melódia. […] Ma van a farsang utolsó napja. Éjfélkor, amikor a harangok megkondulnak, kilobban a vidámság, a kacagás elül, a dal elnémul, a muzsika elhal, és csak egy szó zúg majd végig a tarka örömök páratlanul díszes színpadján: Carne vale! Hús, Isten veled!, amikor a test búcsúzik a mámorító földi örömöktől és a lélek riadtan bűnbánó lesz.”

Egy százéves, rég elfeledett magyar regényben (Moly Tamás: Karnevál) jelenik meg ilyesformán a kora újkori Velence farsang végi népünnepélye, a karnevál, amelynek múltja több mint kilenc évszázaddal ezelőttre nyúlik vissza. Nem csoda hát, hogy az esemény nemzetközi hírű volt már a barokk korban is, és hogy Európa megannyi népéből rendre odagyűltek e városi ünnepre a mulatságra vagy éppenséggel a megbotránkozásra vágyó látogatók. A nagy magyar emlékíró, Bethlen Miklós például alighanem inkább az utóbbiak közé tartozott, hiszen 1665-ös látogatása kapcsán Velence „kiváltképpen való” látványosságait elősorolván így ítélt a lagúnák városának könnyed erkölcsű karneváljáról: „Az ő farsangi sok ezer maszkarájok, bolondságok; mely álorcák alatt mind országos, titkos jó és gonosz dolgok, mind privatus embereknek, úr, pap, barát és község szörnyű paráznaságai mennek végbe…”

FELFORDULT VILÁG

Ide, a barokk kor Velencéjébe, egyszersmind a hétköznapi rendet felfüggesztő, sőt azt feje tetejére állító ünnep közegébe invitálják ma estére a közönséget a Le Poème Harmonique muzsikusai és színpadi alkotótársaik. Összművészeti jelleggel és ideillő módon a commedia dell’arte tradíciójához kötődve, annak a karnevál forgatagában ugyancsak kitüntetett szerephez jutó alapfiguráit is megidézve – a szabadság jegyében. Merthogy a karnevál a teljes közép- és kora újkorban a szabadság és a szabadosság egyszeri, de évről évre megismétlődő ünnepe volt. A hatóságilag engedélyezett rendetlenség, a dévaj szerepcserék és a felszabadító nevetés farsang farki rítusa, amely egyszerre viselhette magán a már-már forradalmi indulat, illetve a fennálló rendet – feszültséglevezető szelepként – megerősítő eseménysor álorcáját. Maszkok és maskarák, ünnepi felvonulások és gúnyolódó macskazenék, a nagynak mutatkozó kisemberek és a kisemberek közé leereszkedő valódi és álnagyságok sereglete, mindez tánccal és muzsikával kísérve – így zajlott a karnevál Velencében

csakúgy, mint egyebütt. Rokonságot tartva az antik Saturnalia és a középkori Bolondok lakomája ugyancsak szertelen, pezsgően életteli rendbontásaival.

EGYESÍTETT ERŐK

Mindennek érzékletes megjelenítésére szövetkezett egymással még 2006-ban a Vincent Dumestre által irányított historikus együttes, a látványért is felelős rendező, Cécile Roussat, valamint a komédiások, akrobaták és zsonglőrök válogatott társasága. Maga Dumestre akkor a következőképpen fogalmazta meg előadásuk célját és alapgondolatát: „A minden részletében okadatolt hitelesség hajszolása helyett inkább annak lehetőségét keressük, hogy kifejezhessük alázatunkat, amit az évszázadokkal ezelőtt alkotó nagy művészek iránt érzünk. Ez rengeteg kutatást és a források tiszteletét követeli meg tőlünk. A Barokk karnevál különlegessége éppen az, hogy nem egy valaha létezett előadást kell újrateremtenünk, mint Az úrhatnám polgár vagy a Le Ballet des Fées [a társulat két korábbi, emlékezetes vállalkozása] esetében, hanem a saját fantáziánk megmozgatásával kell életre hívnunk egy látványosságot. A karnevál ebben a korszakban két, egymástól távoli és sokban eredendően ellentétes, de ilyenkor átmenetileg egymás felé közeledő világ ünnepe volt: a nemességé és a népé. Így az ünnep zenéjében is keverednek és egymásra tükröződnek az előkelő és a népies zene hatásai. […] A történések egy palotában, egy esti lakomán, az utcán vagy az akrobaták rögtönzött színpadán zajlanak. A szereplőket, a barokk színház és a commedia dell’arte szelleméhez híven, inkább cselekedeteik és helyzeteik teremtik meg, nem valamiféle pszichológiailag motivált szerepet játszanak. A Barokk karnevál a legkülönbözőbb művészeti ágak találkozási pontjában helyezkedik el, egymás szolgálatában egyesítve azokat.”

RÓMÁBÓL VELENCÉBE

A 2006-ban bemutatott és röviddel utána világhódító útra induló Barokk karnevál, amint erre 2012-es Müpa-beli nagy sikerű előadásuk révén a budapesti közönség is élénken emlékezhet, egy római karnevált idézett játékosan elénk. Hiszen az akkori koncepció kiindulópontját az 1634-es római farsang utolsó napjainak eseményei

kínálták az előadás megalkotói számára. Ebben az esztendőben ugyanis Antonio Barberini bíboros (1607–1671), az egyházfejedelmekben és bőkezű műpártolókban oly gazdag nemzetség érdemes, habár korántsem kikezdhetetlen erényű sarja február 25-én a Piazza Navonán megrendeztette a sporteseménynek és tömeglátványosságnak egyaránt lenyűgöző La Giostra del Saracinót, amelyre nemcsak római előkelőségeket, de még idegen fejedelmeket is meghívott. Lovasverseny, hajók felvonulása, színházi és operaelőadások sora, s persze lucullusi lakomák várták és csábították a nemes vendégeket, miközben az Örök Városban amúgy is teljes lendülettel zajlott a karnevál.

A 2023–24-es évadra azután Dumestre, Roussat és társaik elkészítették a produkció új változatát, amellyel Rómából a még tartósabb hírű karnevállal rendelkező Velencébe helyezték át az előadást. E hatalmas múltú, összetéveszthetetlenül egyedi és lenyűgözően pittoreszk itáliai város ünnepi mulatsága pedig ugyancsak ideális lehetőséget teremt az inspiráló találkozásokra: a muzsika, a színház, az opera és a cirkusz csoportos légyottjára éppúgy, mint a populáris és az emelkedettebb zsánerű kompozíciók érintkezésére. Amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy a másfél órás előadás zenei programjában Monteverdi nevére csakúgy ráakadhatunk, mint ismeretlen szerzőségű lendületes talpalávalóra (tarantella és vil[l]anella), vagy éppenséggel kérdéses-vitatott azonosítású komponista csokornyi melódiájára.

CSAK TUDNÁM, KI VAGY

Il Fasolo? – ezzel a talányos címmel jelent meg a Le Poème Harmonique 2001-es pompás hanglemeze, amely felfedeztette a hallgatóval az itáliai barokk addig vajmi kevéssé ismert szerzőjét. De egészen pontosan kicsodát is? Il Fasolo (vagy Fàsolo) kiléte ugyanis éppúgy élénken vitatott kérdéseket vet fel, mint a „nevéhez” kapcsolt és a populáris itáliai idiómát képviselő művek szerzősége. Jól érzékelteti az enigmatikus jelleget a lemez kísérőfüzetében megfogalmazott, hangsúlyosan kérdés formájú merész felvetés: „…lehetséges lenne, hogy három alkotó, az 1627-ben kiadott római gyűjtemény, a La Barchetta passaggiera névtelen szerzője, a velencei opera korai történetének kulcsfigurája, Francesco Manelli és a ferences szerzetesként Palermóban meghúzódva szakrális műveket komponáló Giovanni Battista Fasolo (1598 körül –1664 után) – egy és ugyanaz a személy?”

Az előadás műfaj- és hangulatváltásokban gazdag zenei anyagának gerincét alkotó Il Fàsolo-kompozíciók (vagy pontosabban: „Il Fàsolo?”-kompozícók) mellett más, szintúgy kevésbé ismert szerzők művei is megszólalnak majd. A címével egy korabeli hosszúnyakú pengetős hangszert idéző Colascione például a kérdéses születési dátumú, ám talán éppen Velencében világra jött Giovanni Girolamo Kapsberger (1580 körül – 1651), a teorba osztrák–olasz virtuóza életművéből való. (Kapsberger nem mellékesen a fentebb emlegetett Barberini család egy másik bíboros tagjának szolgálatában töltötte pályafutása második felét.)

Claudio Monteverdi (1567–1643) neve és muzsikája persze semmiképp sem hiányozhat egy velencei tárgyú barokk összeállításból, koncentráljon az mégannyira az ínyenc különlegességekre és a népszerű műfajokra. Elvégre élete utolsó három évtizedét itt töltötte: mint a Szent Márk-bazilika karnagya, mint a velencei köztársaság zenei tótumfaktuma és mint a lagúnákra épült kereskedőváros és hajdani tengeri nagyhatalom operatörténeti jelentőségét remekművekkel megalapozó zenés színházi komponista. Csakhogy az a panasz, a Lamento del Naso, amely mellett ott leljük Monteverdi nevének említését, legalább annyira egy bizonyos titokzatos Virgilio Albanese közreműködéséhez köthető: a Mester nagyszabású stílusának derűs paródiája révén.

Írta: László Ferenc

Az 1968-ban született Vincent Dumestre párhuzamosan folytatta zenei és művészettörténeti tanulmányait, majd a kilencvenes évekre a barokk gitár-, a lant- és a teorbajáték nemzetközileg keresett művészévé vált. E minőségében olyan nagyszerű együttesekkel muzsikált koncertek és lemezfelvételek során, mint a Ricercar Consort, a La Grande Écurie et La Chambre du Roy, a La Simphonie du Marais vagy az Hespèrion XX. 1998-ban alapította meg a Le Poème Harmonique együttesét, amelynek azóta is művészeti vezetője. Mint a historikus előadásmód egyik legelismertebb képviselője, több európai fesztivál vezetőjeként is tevékeny, így ő a Les Saisons Baroques du Jura, tavaly óta pedig immár a krakkói Misteria Paschalia programjának megálmodója és irányítója is.

Vincent Dumestre a 17. és a kora 18. század zenéjére specializálódott fiatal muzsikustársait gyűjtötte egybe az ezredvégen, amikor megalapította Le Poème Harmonique elnevezésű együttesét, mely a kezdetektől rendszeresen a társművészetekkel, a színház, a tánc és a cirkusz világával szoros és termékeny munkakapcsolatot kialakítva viszi közönség elé a barokk korszak hangszeres és vokális zenéjét koncepciózusan felvonultató produkcióit. A normandiai kötődésű historikus formáció igazi világjáró alakulat: turnék sorát teljesítették már szerte Európában, de New York, Peking és Tokió koncerttermeiben is lelkesen fogadták előadásaikat. Az együttes immár majd’ ötven tételt számláló diszkográfiája ugyancsak imponáló, s e listán világelső és nemzetközi lemezdíjakkal elismert felvételeket egyaránt szép számmal találhatunk.

Fotó © Jean-Baptiste Millot

Cécile Roussat, a ma esti előadás rendezője és látványtervezője magától a legendás Marcel Marceau-tól tanulta a pantomim műhelytitkait, de a színész- és bohócmesterséget, valamint a kortárs tánc fortélyait is a legjobbaktól leshette el. A barokk tánc és koreográfia terén szerzett ismeretei igen hamar összehozták a Le Poème Harmonique társulatával: mint koreográfus és előadó már Az úrhatnám polgár – két alkalommal Budapesten is nagy sikerrel játszott – előadásaiban is közreműködött. Roussat még Marceau tanítványaként ismerkedett meg a színész Julian Lubekkel, akinek a ma esti produkcióban éppúgy alkotótársi szerep jutott mellette, mint azokban az operarendezői munkákban, amelyeket párosuk jegyez például a liège-i Opéra Royal de Wallonie műsorán. Előadóművészként sok száz közös fellépést tudhatnak maguk mögött Marokkótól Sanghajig.

SUMMARY

Working in collaboration with director and set designer Cécile Roussat and a select team of actors, artists and jugglers, the world-famous Normandy-based early music ensemble Le Poème Harmonique founded in 1998 by the lute and theorbo player Vincent Dumestre created their production Baroque Carnival in 2006. Having since been presented to tremendous acclaim around the globe, including in Budapest in 2012, this show originally used the memory of a Roman celebration dating from 1634 as the starting point for an extravaganza of total art that also features elements of commedia dell’arte, Baroque theatre, circus, and street theater. For the 2023/24 season, however, they put together a brand new, revised version of Baroque Carnival, now connecting it to the impressively vibrant carnival traditions of 17th-century Venice, playfully depicting an environment of freedom and liberty, a celebration of an upended world. And as Dumestre himself described the production’s still unchanged essence: “The special thing about Baroque Carnival is that it is not our task to recreate a performance that once existed in the past, […] but rather to bring a spectacle to life through our own imaginations. In this era, the carnival was a celebration of two worlds that, while remote from – and in many ways inherently opposed to – each other, would at such times temporarily come closer to converging: that of the nobility and that of the common people. Thus, the influences of both aristocratic and folk music are mixed and reflected in the music of the festival. […] The Baroque Carnival is located at the meeting point of the most diverse branches of art, uniting them in service of each other.” In addition to this collective encounter between music, theatre, opera and the circus arts, there will also be a meeting of popular and more elevated genre compositions this evening in the city of lagoons. Nothing proves this better than the fact that the musical programme for this hourand-a-half includes work by Claudio Monteverdi, who spent the last three decades of his life in Venice, alongside vibrant, folk-like foot-stomping tarantella and villanella sounds of unknown authorship, as well as a bouquet of melodies by Il Fàsolo, a composer whose identity is still disputed, rediscovered through a magnificent album released by Le Poème Harmonique a quarter of a century ago.