5. és 6. | 19.00
Müpa – Fesztivál Színház
Müpa Budapest – Festival Theatre
Előadják • Performed by: a Forte Társulat színészei • actors of Forte Company, a Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes táncosai • dancers of the Corvinus Közgáz Folk Dance Ensemble, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói • students of the Academy of Drama and Film
Közreműködik • Featuring: Fülei Balázs – zongora • piano, Mihó Attila és barátai • Attila Mihó and friends
Dramaturg • Dramaturgy: FÖLDEÁKI Nóra
Díszlet, látvány • Stage set, design: BUKTA Imre
Videó • Video: BURKUS Dávid Egon, MOLNÁR Ágnes Éva
Jelmez • Costumes: BENEDEK Mari
Fény • Lighting: PAYER Ferenc
Koreográfus • Choreography: FARKAS Zoltán „Batyu”, TÓTH Ildikó „Fecske”
Rendező • Director: HORVÁTH Csaba
For the English version, see page 6.
A Mezőség–Mikrokozmosz című előadást az erdélyi folklór egyik legszínesebb tájegységének gazdag hagyományai inspirálták, egyszerre merít zenéjéből, tánckultúrájából és a hely szellemét megidéző irodalomból.
Piros bölcső az ég peremén
Az anya arról mesél fiának, hogy a bölcsőnek mindig legyen
dolga, házról házra kell járnia. Akkor kezdődik a baj, ha a bölcső a padlásra kerül.
Félszárnyú asszonyok
Nehéz sorsú anyák történetei, akik arra kényszerülnek, hogy egyedül neveljék gyermekeiket.
Beszélgetés lámpaoltás előtt
A falut eléri a villamosítás. A petróleumlámpa fényét minden házban felváltja az elektromosság. A nyelv hanyatlik.
Melyik vagy te?
A fiú és nagyapja beszélgetése múltról és jövőről.
Csizmagond
A fiú új csizmát rendel az anya fáradt lábaira.
Kolorádóveszély
A szövetkezet felhívja a parasztok figyelmét a kolorádóbogár elszaporodásának veszélyeire.
Szemiramisz függőkertje
Apa és fia egy saját szőlőültetvényről beszélgetnek, amely örökké illúzió marad.
Pártalapszervezeti ülés
A falu vezetősége számonkéri egy cigány lakostól egy bárány ellopását.
Halál, hol a te fullánkod?
Elmélkedés a halálról a nagyapa temetésén.
Epilógus – búcsú
Az előadás prózai rétegét Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című regényének részletei alkotják. Az író a regényben édesanyja kérésére kezd naplóírásba. A mű egyszerre viseli magán a szociográfia, a regény, a riport, az esszé, a vallomás, a memoár és a dokumentum műfaji jegyeit. Történeteinek főhősei az író családtagjai, illetve szülőfaluja, a mezőségi Pusztakamarás lakói. Szülőföld-könyv, amelyben
megismerjük a falu településtörténetét, demográfiai viszonyait, folklórját, lakóinak sorsát és a szerző saját családjának a történelembe ágyazott életét. Az egyedi események sorában inkább az általános emberi vonásokat keresi; viszonyításaival, gondolati párhuzamaival a világkultúrát idézi meg. A tények igazságát a művészi megformálás hitelessége emeli a provincia gondjaitól az emberi létezés legmélyebb tartalmainak feltárásáig. A színpadi műben a regény azon történetei elevenednek meg, amelyekben a kedély és a derű az önmegőrzés eszközei, illetve amelyek drámai erővel ábrázolják a szórványmagyarság erőfeszítéseit anyanyelvének megőrzésére, miközben a létfenntartás parancsa az alkalmazkodás kényszere.
„Addig élünk, amíg módunkban áll visszatekinteni.”
A mikroközösségekben a család a minden körülmények közötti egybetartozást, a fennmaradás alapját jelenti. A nagyszülők szellemi jelenléte a természetes családi körforgás és a tudás átadásának elengedhetetlen feltétele, a gyermekvállalás a kihalás elkerülésének egyetlen útja.
A koreográfia a mezőségi dialektus legjellemzőbb táncaiból áll össze. A verbunk, az akasztós, a csárdás, a szökős, a friss, a csingerálás, a ritka magyar és az invertita dramatikus egységben illeszkedik a prózai jelenetfüzérekhez. A paraszti élet hétköznapjainak színpadon megjelenő tárgyi világa szürreálisan ellenpontozza a komponált mozgásképeket, ezzel is kitágítva azt az asszociációs mezőt, amelyben az elbeszélés tartalmi elemei megjelennek. Az előadás során az autentikus mezőségi folklór tánczenéi csendülnek fel, a lírai dallamok megnyitják az értelmezés képi és prózai dimenzióit. A népzenével hol kontrasztban, hol harmóniában, az absztrakt ábrázolás zenei csúcspontjaiként szólalnak meg Bartók Béla zongoraművei, univerzális síkra emelve a realista történeteket. Egy gazdag kultúrájú közösség szétszóródása, fizikai-biológiai és lelki-szellemi romlása elemi humán életminőségek – a közösségi identitás, a nemzeti tudat, a sajátosság méltóságának – elvesztését jelenti. Az anyanyelvből való kiesés emberi mivoltunk leértékelődésével jár együtt. Az egyén ebben a helyzetben hangsúlyosan képviseli közösségét, a megmaradás és a megőrzés pedig közös céllá minősül.
Az előadás zenei világában kulcsszerepet játszanak Bartók Béla kompozíciói. Fülei Balázs Liszt Ferenc-, Artisjus- és Junior Prima díjas zongoraművész sok szálon kapcsolódik Bartók világához, külföldi szereplései pedig – különösen Európán kívül – arra is alkalmat
kínálnak számára, hogy a zeneszerző nagyköveteként népszerűsítse a Bartók-zenét. Mihó Attila a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének hegedűtanára, a Vujicsics együttes hegedűse, az erdélyi népzene, dialektus kiváló ismerője, előadója. Zenész barátai a Népzene Tanszék tehetséges hallgatói.
A produkció látványvilága a 21. századi magyar falut közelről ismerő és a vidéki életet romantikus illúziók nélkül, igen eredeti nézőpontból ábrázoló Kossuth-díjas képzőművész, Bukta Imre elképzeléseit követi. A jelmezeket a Horváth Csabával és a Forte Társulattal régóta szoros művészi kapcsolatban álló, Jászai Mari-díjas Benedek Mari tervezte, aki a közelmúltban olyan produkciókban dolgozott, mint A helység kalapácsa, vagy Carlo Goldoni A hazug című vígjátékának előadása a Pesti Színházban. Az autentikus néptánc elemeiből építkező koreográfiát Farkas Zoltán „Batyu” és Tóth Ildikó „Fecske” jegyzi, az elmúlt évtizedekben táncosként és koreográfusként mindketten szorosan kötődtek a Muzsikás együtteshez, s nemcsak turnéztak velük a nagyvilágban, de néhány lépésre meg is tanították a távoli kontinensek közönségét.
A Horváth Csaba rendező-koreográfus által 2005-ben alapított Forte Társulat egy Magyarországon kevéssé ismert formanyelv létrehozásával kísérletezik. Céljuk egy új, homogén nyelv megteremtése testekkel, hangokkal, tánccal, zenével és szöveggel. Az ily módon újrafogalmazott fizikai színházi műfaj megpróbál másképpen gondolkodni történetmesélésről, szituációról, jelenetezésről, színpadi időről, játéktérről, hatásdramaturgiáról, izgalmas és eredeti színészi játékot hívva elő.
A Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes 1948-ban alakult, tagjai egyetemisták, fiatal pályakezdő értelmiségiek. Az együttes rendszeres résztvevője kiemelt országos és külföldi szakmai fesztiváloknak, és azokat a formákat, kifejezési módokat keresi, amelyek segítségével a folklór a 21. század embere számára is izgalmas élményt nyújthat.
A Harangozó Gyula- és többszörös Lábán Rudolf-díjas rendező, koreográfus, Horváth Csaba ars poeticájában így fogalmaz: „Dolgozunk és keresünk. Anyagokat próbálunk megfogni és összegyúrni, és sok esetben kifejezetten a komplexitás megteremtésére törekszünk. Máskor épp ellenkezőleg: eldobálunk kifejezőeszközöket, és inkább az egyszerűség felé haladunk. A tánc, a szöveg, a zene és a képzőművészet egysége természetes a modern színházban. A tánc maga is képzőművészet.”
The production entitled Mezőség–Mikrokosmos was inspired by the rich folk traditions of what is one of the most colourful regions in Transylvania, drawing on its music and dance, as well as literature that conjures up its spirit.
Red cradle on the edge of the sky
The mother tells her son that the cradle must always be busy, going from one house to the next. The trouble starts when the cradle is put in the attic.
Women with one wing
The stories of mothers who fall on hard times and are forced to raise their children alone.
A chat before lights out
Electrification reaches the village. Kerosene lamps are replaced by electric lights in every house. The language is in decline.
Which one are you?
A boy and his grandfather talk about the past and the future.
Boots troubles
The son orders new boots for the mother’s tired feet.
Colorado peril
The cooperative draws the attention of farmers to the dangers of the proliferation of the Colorado potato beetle.
The hanging garden of Semiramis
Father and son talk about a vineyard of their own that will remain an illusion forever.
Local party committee meeting
The village authorities accuse a Romany resident of stealing a lamb.
Death, where is thy sting?
Reflections on death at Grandfather’s funeral.
Epilogue – Farewell
The prose layer of the production is based on András Sütő’s novel, Mother Promises a Light Dream. In the novel, the writer starts writing a diary at the request of his mother. The wide array of genres whose stylistic traits it employs are sociography, the novel, the report, the essay, the confession, the memoir and documents. The protagonists of his stories are the writer’s family and the inhabitants of his home village in Mezőség, Pusztakamarás. It is a book about his homeland, with an account
of the history of the village, its demographic conditions, folklore, the fate of its inhabitants and the lives of the author’s own family embedded in history. What he seeks to grasp in the individual events are general human traits; his references and intellectual parallels are global. The authenticity of his styling elevates the truth of facts from provincial concerns to the deepest substances of human existence. This work for the stage invokes those stories from the novel in which good humour and serenity are the means of self-preservation, and which portray with dramatic force the efforts of the Hungarian minority in the region to preserve their mother tongue, where the necessity of adaptation is the commandment of survival.
‘We live as long as we can look back.’
In micro-communities, the family is key to belonging and survival under all conditions. The intellectual presence of grandparents is a prerequisite for the natural family cycle and the transmission of knowledge. Having children is the only way to avoid extinction.
The choreography incorporates the most typical dances of the Mezőség dialect. The verbunk, akasztós, csárdás, szökős, friss, csingerálás, ritka magyar and invertita are matched with the prose scenes for a dramatic unity. The material world of everyday peasant life as it appears on the stage acts as a surrealistic counterpoint to the scenes of composed movement, and expands the field of associations in which the narrative elements come into play. The production features such original music that people in Mezőség would dance to. Its lyrical melodies open up the visual and textual dimensions of interpretation. Now forming some contrast to folk music, now being in harmony with it, Béla Bartók’s piano pieces are the musical pinnacles of abstract representation in the production, elevating the realistic stories to a universal plane.
The dispersion, the physical-biological and spiritual-mental deterioration of a community with a rich culture means the loss of basic human qualities of life: community identity, national consciousness, the dignity of distinctiveness. Falling out of the mother tongue is accompanied by a devaluation of our humanity. In such a situation, the individual is a strong representative of their community. Under such conditions, survival and preservation become a common goal.
Béla Bartók’s compositions play a key role in the music of Mezőség–Mikrokosmos. Liszt Ferenc, Artisjus and Junior Prima Prize-winning pianist Balázs Fülei is attached to Bartók’s world in many regards, and he takes the opportunities of concerts in foreign countries to act as an ambassador for the composer’s music, especially outside Europe. Attila
Mihó teaches violin at the Folk Music Programme of the Liszt Academy, plays the instrument in the Vujicsics band, and is an expert on Transylvanian folk music. His playing partners are talented students of the Liszt Academy’s Folk Music Programme. The visuals of the production are based on the concept of Imre Bukta, a Kossuth Prize-winning artist who knows the 21st-century Hungarian village intimately and depicts rural life from a very original perspective, without romantic illusions. The costumes were designed by the Jászai Mari Award-winning Mari Benedek, who has a long-standing working relationship with Csaba Horváth and the Forte Company, and has recently worked on such productions as The Hammer of the Village (Sándor Petőfi), and The Liar (Carlo Goldoni) at Pesti Theatre.
The choreography, which is based on elements of authentic folk dance, is the work of Zoltán ‘Batyu’ Farkas and Ildikó ‘Fecske’ Tóth, both of whom have been closely affiliated with the Muzsikás ensemble as dancers and choreographers over the past few decades, not only touring the world with them, but also teaching steps to audiences on distant continents. Forte Company was founded by director and choreographer Csaba Horváth in 2005. The company is experimenting with the creation of a formal idiom that is little known in Hungary. They seek to create a new, homogeneous language that relies on bodies, sounds, dance, music and texts. This new take on physical theatre attempts to bring a new approach to storytelling, situations, scenes, stage time, playing space, the dramaturgy of effect, and elicits exciting and original acting. The Corvinus Közgáz Dance Ensemble was formed in 1948, and its members are university students and young intellectuals. The ensemble is a regular participant in major national and international professional festivals, and seeks to find forms and ways of expression that can make folklore an exciting experience for people in the 21st century.
The director and choreographer Csaba Horváth, winner of the Harangozó Gyula and multiple Lábán Rudolf Prizes, says in his artistic credo: ‘We work and we search. We try to take materials and knead them together, often with the intention of creating complexity. At other times, we go the other way, discarding means of expression and moving towards simplicity. It is natural in modern theatre for dance, words, music and visual art to form unity. That’s what they call contemporary theatre. Dance itself is a visual art.’
A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek ingyenes kiadványa
Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
Szerkesztő: Molnár Szabolcs A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.
A címlapon: Bukta Imre-festményrészlet