MDI_2025-04-03

Nőügyek

SZALAI LAURA

Előbb vagy utóbb az új fiúkat is utoléri a nőkérdés a magyar politikában. A minap Magyar Péter tette világossá, hogy szerinte mi a női princípium: annak kapcsán, hogy Varga Judit férjeként a miniszterelnöki évértékelőkön mindenáron az első sorban akart ülni, azt mondta: politikai érdeklődése mellett a miniszter imázsépítése miatt tett így, miközben „valószínű, más kormánytagok feleségei azt sem tudták, hol vannak, mert mondjuk otthon főztek”. Mindezt azután tudhattuk meg, hogy bő egy hónapja egy tiszás nőjogi konferencián Magyar még arról értekezett a Telexnek, hogy pártja, de általában a jóérzésű és normális emberek nem háziasszonyként tekintenek a nőkre. „A nőknek nem a konyhában van a helyük, hanem ugyanott, ahol a férfiaknak, minden tekintetben” – fogalmazott. Persze a fordulaton nagyon nem lepődtünk meg, a Tisza vezetője nem sziklaszilárd véleményéről híres. Közéletünk diszkurzív terében évek óta zajlik egy „verseny” a magukat haladó gondolkodásúnak kikiáltó politikai erők között. Ennek lényege, hogy a hangzatos egyenjogúságpárti szólamok mögül előbb-utóbb kilóg a progresszív lóláb, és megmutatkozik a nők társadalmi és politikai szerepéről való tényleges gondolkodás. Emlékezetes, amikor a magát Magyarország legnyugatosabb pártjaként hirdető Demokratikus Koalíció Dobrev Klárát egyenesen a tűzhely mellől ajánlotta a választók figyelmébe az ellenzék kormányfőjelöltjeként. Kálmán Olga akkor kifejtette: Dobrev az, aki néhány meglévő, nem túl jó állapotú alapanyagból össze tud hozni valami finomat, olyat, ami a család összes tagjának ízlik. S ha már DK, máig nem feledjük Gyurcsány Ferenc antréját nőkérdésekben, amikor miniszterelnök-jelöltként azt mondta, akinek „öregecskedő felesége van, az fiatalabbat érdemelne”. Persze ne legyünk igazságtalanok: hajmeresztő véleményeket kormánypárti oldalról

„Vajon mit ajánl Magyar Péter a nőknek? Egyelőre semmit”

is hallottunk az utóbbi években. Illés Zoltán korábbi vidékfejlesztési államtitkár szavai belénk égtek, amikor Szél Bernadett LMP-s politikusnak azt mondta: abból, hogy szép, még nem következik, hogy okos is. Varga István fideszes képviselő pedig ebbéli véleményének adott hangot: azt követően, hogy mindenki elég gyermeket ad a hazának, és mindenki boldog lesz, megvalósíthatja saját magát. Na de térjünk vissza napjainkba. Egy dolog a diszkurzív tér, ám egy párt gondolkodásáról akkor kapunk teljes képet, ha a szakpolitikáját is mérlegre tesszük. A választáshoz közeledve pedig egyre több elemző teszi fel a kérdést, vajon mit ajánl majd Magyar Péter a nőknek – merthogy egyelőre semmit. Sokszor elhangzik, hogy a Tisza vezetője nem szalonképes a nők körében, aminek a macsófaktor is az oka lehet – na meg mit várunk valakitől, aki a feleségét lehallgatta, az exét pedig mindennek elhordta?

A témával az Ötpontban című podcast is foglalkozott, amelyben Szabó Andrea választásszociológust kérdezték a Tisza nők körében eddig elért csekély népszerűségéről s arról, hogy ezzel szemben miért sikeres a körükben a Fidesz. A szakértő szerint a kormánypárt politikájának kiemelt szereplői a nők, a nemrég bejelentett, jelentős anyagi támogatások kedvezményezettjei ráadásul elsősorban a fiatal női szavazók. „Nagyon világosnak és racionálisnak gondolom, amit a Fidesz tesz a női szavazókkal” – fogalmazott Szabó Andrea.

Nyilvánvaló, hogy a női szavazók érdekei, preferenciái az anyagi támogatáson túl szélesebb körűek. Tény azonban: bár rendre azt halljuk balról, hogy a szexista és macsókultuszt építő Fidesz a nőket karrierépítés helyett visszaküldené szülni, na meg a konyhába ebédet főzni, egyelőre úgy tűnik, inkább a Tisza jelölte ki ezt a feladatot nekik.

6 | Fókusz

9 | Waxi halálára DEUTSCH TAMÁS

KÖZÉLET

10 | Parlamenti botrányhősök

Az ellenzéki erők évek óta akcióznak a parlamentben, voltak magányos és összehangolt rendbontások

11 | Kövér László: A szabadság nevében támadnak minden normára

A házelnök az utóbbi évek botrányairól

14 | Életjeleket mutat a régi baloldal

Több mint egy év van a parlamenti választásig, de már megy a helyezkedés, a lökdösődés a pártok és a lehetséges képviselőjelöltek között

19 | Kossuth közelről L. SIMON LÁSZLÓ

20 | A hallgatók kezében az alkotás szabadsága

|10| |30|

Festett bútor, kötött tutyi és tengeri hagyma – a hartai svábok háromszáz éve őrzik makacsul a hagyományokat.

Tamásné Hinkel Máriával beszélgettünk

56. oldal

22 | Fontolva távozók

DORNFELD LÁSZLÓ

KÜLFÖLD

24 | Kiiktatnák Marine Le Pent a politikából

Egy francia bíróság bűnösnek találta, börtönre ítélte, és a közügyektől – így az elnökválasztáson való elindulástól – is eltiltotta a francia jobboldal vezetőjét

28 | A nép megbízhatatlan, majd mi döntünk helyette

SZILVAY GERGELY

30 | Szakítópróba

Donald Trump embereinek kiszivárgó csevegése újabb hullámokat vetett a nemzetközi rendet megrengető, tartós viharban

36 | Háborús pszichózis Európában

A kontinens továbbra sem tért magához a trumpi sokkterápiából

39 | „Terrorpárti aktivisták, haza!” HAJDÚ TÍMEA

GAZDASÁG

40 | Városból faluba

JEGYZET

53 | Felszabadításból megszállás

A kormány legújabb intézkedéseivel a kisboltoknak nyújt segítséget, és készpénzért sem kell majd másik településre utazni

44 | Hadat üzent a kormány az inflációnak

Megnéztük, mely területeken várhatók intézkedések az élelmiszer-kereskedelem után

SPORT

48 | A sok rossz után jó jön

Okkal bízhatunk abban, hogy Marco Rossi irányításával az őszi vbselejtezőkön újra a régi arcát mutatja majd nemzeti csapatunk

META

KÖNYVEK A JÖVŐRŐL

52 | Jövőkutatás személyre szabva

Impresszum

VESZPRÉMY LÁSZLÓ BERNÁT

BUDAPESTI KARAKTEREK

54 | Pethő Sándor emlékezete

Száznegyven éve született és nyolcvanöt éve hunyt el Pethő Sándor történész, publicista, a Magyar Nemzet atyja

ÉLET

56 | Az első nemzedék a halált, a második az életet választotta

Beszélgetés Tamásné Hinkel Máriával

SOROZAT

62 | Korunk tükre: a Kamaszok

Egyszerre méltatják filmes minőségéért és a dráma erősségéért a Netflix új brit sorozatát – és nem ok nélkül

KÖNYV

63 | Döntő bizonyíték

Vladimir Nabokov önéletrajzi története részletgazdag, érdekes betekintést ad a szovjet hatalomátvétel előtti orosz világba

SZÍNHÁZ

64 | Akit szeretnek, az is megöregszik

Az Örkény Színház új bemutatója két idős ember hattyúdala egy betegség fénytörésében Pogány Judittal és Gálffi Lászlóval a főszerepben

TÁRCA

65 | Áldott vagy átkozott történet?

CSENDER LEVENTE

UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS

66 | Az utolsó figyelmeztetés

RAJCSÁNYI GELLÉRT

Afp / Joel Saget

Lapigazgató-főszerkesztő: Szalai Zoltán | Főszerkesztő-helyettes: Boris Kálnoky, Szalai Laura | Lapszerkesztő: Őry Krisztina | Főmunkatárs: Petri Lukács Ádám, Szilvay Gergely | Rovatvezetők: Nagy Gábor (Közélet), Veczán Zoltán (Külhon, Külföld), Santo Martin (Makronóm), Nagy Péter (Sport), Rajcsányi Gellért (Élet, Meta) | Művészeti vezető: Keczeli Zoltán | Tördelőszerkesztők: Kónyi Zoltán, Krix Bettina | Vezető fotós: Földházi Árpád Fotó: Ficsor Márton | Munkatársak: Ádám Rebeka Nóra, Almási B. Csaba, Baranya Róbert, Farkas Anita, Ferentzi András, Győrffy Ákos, Hajdú Tímea, Kemenes Tamás, Kohán Mátyás, Konopás Noémi, Kovács Gergő, Nagy Ervin Nagy Kristóf, Pálfy Dániel Ábel, Varga Mátyás Zsolt, Veszprémy László Bernát | Vezető olvasószerkesztő: Póla Gergely | Olvasószerkesztők: Gulyás Orsolya, Weisz Teodóra | Adatelemző: Nagy Kristóf | Kiadó: Mandiner Novum Zrt. Cím: 1114 Budapest, Bartók Béla út 43–47. | Felelős kiadó: Kereki Gergő | Nyomda: Mediaworks Hungary Zrt., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. | Felelős vezető: Marancsik Roland | ISSN 2676-9298

MANDINER.HU – főszerkesztő: Kereki Gergő | főszerkesztő-helyettes: Kacsoh Dániel | Árusításban terjeszti a Lapker Zrt. | Előfizethető e-mailben: ugyfelszolgalat@mandiner.hu; honlapon: mandiner.hu/elofizetes Lehetséges fizetési módok: bankkártya, csekk, banki átutalás. Előfizetési díj belföldre: 1 évre 41 880 Ft, 6 hónapra 20 940 Ft, 3 hónapra 10 470 Ft, 1 hónapra 3490 Ft.

| 2025. 04. 03–09.

Címlap:

Wachsler Tamás

1965–2025

Építészmérnök, a Fidesz műegyetemi csoportjának megalapítója, volt országgyűlési képviselő, a Honvédelmi Minisztérium korábbi közigazgatási államtitkára. 2012-től az Országgyűlés Hivatalának munkatársaként, 2017-től a Steindl Imre Program Nonprofit Zrt. vezérigazgatójaként irányította a Kossuth Lajos tér, majd az Országház tágabb környezetének építészeti megújítását. A nemzet főterének és az Országház látogatóközpontjának átadása után a Wellisch-palota és a Balassi Bálint utcai Tisza Lajos Irodaház rekonstrukcióját, majd a Szabad György Irodaház megépítését felügyelte. Nevéhez fűződik a Vértanúk tere helyreállítása, valamint a Nemzeti Összetartozás Emlékhelyének ötlete. Szívügye volt az Országház tervezett belsőépítészeti újjászületése, valamint az Igazságügyi Palota és az Agrárminisztérium Kossuth téri épületének folyamatban lévő megújulása.

FOTÓ: MÁTRAI DÁVID

FOTÓ: MÁTRAI DÁVID, WACHSLER VICA, MANDINER-ARCHÍV

Waxi halálára

„Szia, Tamás! Írsz Waxi halálára a Mandiner printbe személyes emlékezést, rövidet, kedveset?” – érkezett az üzenet. „Persze” – válaszoltam azonnal. Ez a magától értetődő persze egyszerre jelentette a „persze, de bárcsak inkább a Waxi néhány hónap múlva esedékes 60. születésnapjára szerveződő meglepetésbuli egyik köszöntőjén gondolkodhatnék” fájdalmas keserűségét és a „persze, naná hogy írok, jó, hogy elbúcsúztatjátok, hogy emlékeztek rá” szomorú jó érzését. Waxi lelkizős volt. Fegyelmezett, alapos, rendszerető, de lelkizős. Minden értelemben. Mélyen hívő, istenes ember volt. Rágódó, tépelődő, sőt aggályoskodó. Mindent ezerszer végiggondoló. És a dolgokat újra meg újra át- és megbeszélő, amivel aztán az agyadra is tudott menni. Férfias férfi volt, véletlenül sem macsó, érzékeny, aki érzelmességéből fakadóan is törődő volt az emberekkel.

Halálhírét az MTI is közölte. „1988 áprilisában elsők között lépett be a Fiatal Demokraták Szövetségébe, a műegyetemi csoport alapító tagja és vezetője volt” –olvasható a nekrológban.

Waxi diákvezér volt. Igazi ’88-as diákvezér. A nyugati világban, Európában a ’68-as diáklázadások vezetőiről szoktak ilyenformán beszélni. Pedig valójában az ’56-os szegedi és műegyetemi diákvezetők, a ’80–81-es lengyel és a ’88-as magyar egyetemi diákvezérek a szabadságharcos diákvezetők archetípusai. Waxi lázadt, de nem rombolt, nem akarta „a múltat végképp eltörölni”, hanem a nemzet, a haza és a magyarok szabadságát akarta végképp kivívni.

„1989 augusztusában részt vett a prágai Vencel téren tartott antikommunista tüntetésen, majd nyolc napig éhségsztrájkot folytatott Csehszlovákia budapesti nagykövetsége előtt, így tiltakozva a tüntetés szétverése és a részt vevő magyar fiatalok őrizetbe vétele ellen” – írta a hírügynökség.

1989 augusztusában együtt voltunk Prágában. A részt vevő fideszesek közül sokakat letartóztattak, Kerényi György barátunkat és engem bíróság elé is állítottak. Waxiék szerencsésen elkerülték a letartózta-

tást, és a csehszlovák–magyar határ lezárása előtt még haza tudtak szökni. Waxi útja egyenesen Csehszlovákia budapesti nagykövetségéhez vezetett, ahol éhségsztrájkot hirdetett az azonnali szabadon bocsátásunk érdekében. Igazi hard rock éhségsztrájk volt: egyetlen falatot sem evett, kizárólag vizet ivott, pokrócon és hálózsákban huszonnégy órában ott táborozott – napról napra nagyobb tömeggel közösen – a nagykövetség előtt. Azt mondta, mindaddig ott marad és folytatja az éhségsztrájkot, ameddig szabadon nem bocsátanak, haza nem térhetek, és meg nem ölelhet engem. Waxi nyolc álló napon keresztül éhségsztrájkolt, mi nyolc napig voltunk börtönben Prágában. Aztán bírósági tárgyalás, a kommunisták elítéltek, de börtönbe már nem mertek zárni minket, büntetésként örökre kitiltottak Csehszlovákiából. Irány haza.

Mi semmit nem tudtunk az itthoni dolgokról, az  össznépi tiltakozásról, a szabadon bocsátásunkért indított aláírásgyűjtésekről, tüntetésekről, az éhségsztrájkról. A repülőúton mondták el az utasok, mi történt a bebörtönzésünk kapcsán otthon. A repülőtérről egyenesen a követséghez mentünk, Waxi felállt, én odaszaladtam, és megöleltük egymást. Zavartan, esetlenül, meghatottan megköszöntem, amit értünk tett, mire azt mondta: „Nekem is veletek kellett volna lennem. Nem hagyott nyugodni a dolog, addig maradtam volna, ameddig csak bírok.”

Waxi végig féltett minket, aggódott értünk, magát hibáztatta, hogy nem tudott velünk lenni a bajban. Mondtam, lelkizős típus volt, rágódó, tépelődő, aggályoskodó. Aki csak egy kicsit is ismerte személyesen, elhiszi: nincs abban semmi túlzás és semmi patetikus, hogy Waxi gondolkodás nélkül meghalt volna a szabadságért és a barátaiért.

Van-e egy ilyen ember barátságánál nagyobb ajándék az életben?

Isten veled, Barátom!

Deutsch Tamás

PARLAMENTI BOTRÁNYHŐSÖK

BARANYA RÓBERT

Ismét elszabadultak az indulatok a törvényhozásban: baloldali képviselők füstgyertyával tiltakoztak a Pride felvonulást érintő jogszabály-módosítások ellen. Az ellenzéki erők évek óta akcióznak a T. Házban, voltak magányos és összehangolt rendbontások, ezeket vettük sorra.

Bár az újkori magyar demokráciában az Országház falai között még nem láthattunk a szerb vagy az ukrán parlamentben lezajlóhoz hasonló, tettlegességig fajuló jeleneteket, egyre durvább eszközökhöz nyúlnak a képviselők, ha nemtetszésüknek akarnak hangot adni az Országgyűlésben. A Momentum politikusai a gyülekezési törvény módosítása ellen tiltakoztak úgy, hogy több füstgyertyát meggyújtottak az ülésteremben, a független Hadházy Ákossal szórólapokat dobáltak és a szovjet himnusz játszották. Az ülést a szavazás után egy időre felfüggesztették, mert ki kellett szellőztetni a termet; a koronavírus-fertőzése idején a klinikai halálból visszahozott fideszes képviselő, Bányai Gábor sürgős orvosi ellátást kapott. Az akciónak súlyos bírság és kitiltás lett a

következménye. Kövér László házelnök a füstgyertyázó képviselőket eltiltotta tizenkét, a karzatról szórólapokat dobáló képviselőket pedig hat plenáris ülésről, s összesen 82 milliós bírsággal sújtotta a rendbontókat.

TÁBLA A KARZATON

A mostani akcióban is részt vevő Hadházy Ákos az utóbbi években több performanszt is bemutatott. Február végén a karzatról kihangosítva bejátszotta Orbán Viktor egyik tizennyolc évvel ezelőtti beszédét, miközben a miniszterelnök a parlamenti szezonkezdetkor szokásos helyzetértékelését adta az Országgyűlésnek. A kormányfőt különösebben nem zavarta meg Hadházy akciója, csupán megjegyezte:

„A füstgyertyázás miatt egy fideszes képviselő sürgős

orvosi ellátást kapott”

„A Fidesznél csak a Fidesz a jobb.”

A független képviselő előadását 7 millió forintos bírsággal „jutalmazta” Kövér László.

A politikai pályáját a Fideszben kezdő, azóta az LMP-t is megjáró politikus 2019 októberében is Orbán Viktor beszédét igyekezett megzavarni úgy, hogy táblákat emelt fel a pulpitus elé, miközben a kormányfő a családvédelmi akcióterv eredményeit részletezte. Hadházy előadásának fideszes képviselők igyekeztek véget vetni, ám ő nem hagyta annyiban, üléshelyére visszatérve még egy trágár üzenetet tartalmazó táblát emelt a magasba. Fél évvel később az elnöki pulpitus felett Kövér László háta mögé lógatott be egy táblát „Stop propaganda!” felirattal.

KRUMPLISZSÁK

ÉS BOHÓCKODÁS

A Jobbikot elnökként balra kormányzó – saját pártjának sikertelen építése után most a Demokratikus Koalíció környékén feltűnő – Jakab Péter egyik legemlékezetesebb alakítása az volt, amikor 2020 októberében egy zsák krumplit akart odaadni a miniszterelnöknek az azonnali kérdések órájában. Szerinte a BorsodAbaúj-Zemplén megyei 6-os számú választókerületi időközi választás kampányában a fideszes Koncz Zsófia ingyenkrumplival és -konzervvel győzte meg a választókat, hogy rá szavazzanak. Jakab nem tudta átadni a burgonyát a kormányfőnek, mert a fideszes képviselők megakadályozták, de az akció 4,4 millió forintjába került. Jakab Péter egy alkalommal ficsúrnak nevezte a kormánypárti képviselőket, és a házelnöki figyelmeztetésre vissza is szólt Kövér Lászlónak. A sértegetés majdnem 10 milliós bíróságot ért.

A párbeszédes Tordai Bence egy alkalommal Varga Mihály pénzügyminisztert akarta rávenni az ülésteremben, hogy aláírja a párt egyik kezdeményezését, s mindezt mobiltelefonnal akarta rögzíteni. A házelnök az ellenzéki politikusra 8,2 millió forintos büntetést szabott ki. Tordai hasonló mutatvánnyal állt elő 2018 novemberében, amikor az azonnali kérdések órájában rossz bohócnak titulálta Polt Pétert,

Kövér

László: A szabadság nevében támadnak minden normára

A politikában a fizikai fenyegetésig durvuló hangnem nem magyar jelenség, hanem egy baloldalinak és liberálisnak álcázott neototalitárius pénzhatalmi hálózat nemzetközi felforgató hadjáratának kísérője – mondja a Mandinernek a házelnök az utóbbi évek botrányairól.

Mit gondol, miért nyúlnak egyre keményebb eszközökhöz az ellenzéki képviselők a parlamentben?

1912-ben egy liberális képviselő rálőtt Tisza István házelnökre. A golyó által a tömör fában okozott tenyérnyi törés azóta is mementóként hirdeti, hogy mindig is voltak, akik erőszakkal próbálták kipótolni a szellemi kapacitásukban – s ezzel összefüggésben a választói támogatottságukban – mutatkozó hátrányukat. Ma sincs ez másként. Az, hogy a politikában a fizikai fenyegetésig eldurvuló hangnem nem magyar jelenség, hanem egy baloldalinak és liberálisnak álcázott neototalitárius pénzhatalmi hálózat nemzetközi felforgató hadjáratának kísérője, éppenséggel nem nyugtat meg. Az igazi veszélye abban rejlik, hogy a szabadság jegyében támad minden tekintélyre és minden normára, márpedig ezek nélkül demokrácia sem létezhet, csak anarchia és káosz. Talán nem véletlen, hogy ezekről az elkényeztetett, unatkozó, ámde szerény képességű momentumos alakocskákról sokaknak a Szamuely-féle Lenin-fiúk jutnak az eszébe.

Számít-e hasonló akciókra?

Mondhatnám, hogy erre sem számítottam, de nem lennék teljesen őszinte. A korábbi rendbontások meg az egyre arcátlanabb külső beavatkozási kísérletek fényében nem annyira váratlan, ami történt. Meglepőnek legfeljebb azt a cinizmust és érzéketlenséget tekinthetnénk, amivel mások, így ellenzéki képviselőtársaik egészségét és épségét is kockára tették. Remélem, hamarosan rájönnek, hogy kár volt a szó szoros és átvitt értelmében is a tűzzel játszani, hiszen amit tettek, az nem csupán rossz vicc, hanem súlyos bűncselekmény is. Az Országgyűlés elnökeként büntetőfeljelentést tettem velük szemben a Legfőbb Ügyészségen.

Tervezik a házszabály módosítását?

A legközelebbi házbizottsági ülésen szeretném a történteket megvitatni a frakciók képviselőivel, és ennek eredményét is figyelembe véve teszek majd esetleg javaslatot a Háznak a képviselők biztonságának védelmét érintő szabályok módosítására. Az igazi megoldást azonban nem a házszabály esetleges módosítása jelentheti, hanem az, ha a választók 2026-ban nem támogatnak olyan pártokat és képviselőjelölteket, amelyek és akik nem képesek és nem hajlandók a demokrácia játékszabályainak betartására.

majd odament a legfőbb ügyészhez, egy bohócorrot tartott az arca elé, s a jelenetet a telefonjával közvetítette.

ELDURVULT OBSTRUKCIÓ

Volt, amikor az ellenzék a jogi kereteken belüli eszközökhöz nyúlt, több esetben próbálkozott a dualizmus kori magyar parlamentben elterjedt obstrukcióval, azaz egy törvényjavaslat vitájának indokolatlan elhúzásával.

2022 októberében a szociális törvény vitáját huszonkét órán keresztül sikerült elhúzni, így az egyik szerdai ülésnap reggelén megkezdett vitát csak másnap reggel tudták lezárni. Ebben az obstrukciós akcióban az LMP mára megszűnt frakciója járt az élen, kiegészülve néhány párbeszédes képviselővel. A törvényjavaslatot végül elfogadták.

Az egészségügy átalakításáról szóló előterjesztést 2022 novemberében obstruálta az ellenzék. Ez a vita csaknem tizennyolc órán keresztül tartott, az időhúzásban pedig ez alkalommal a DK-sok jeleskedtek, és részt vettek benne a párbeszédes, a momentumos és a szocialista képviselők is.

Obstrukcióval indult az utóbbi évek egyik legnagyobb botránya is, amely az Országház után az utcán, majd az MTVA székházában folytatódott. Az ellenzék 2018. december 10-én a munka törvénykönyve módosítása miatt kezdett hadműveletbe. Először is csaknem háromezer módosító indítványt terjesztettek be a törvényhez, amelyről azonban végül nem egyenként, hanem egy csomagban döntött a Ház. Már ez is tiltakozást váltott ki, az ellenzéki képviselők bekiabálással és sípolással adtak hangot nemtetszésüknek, majd kivonultak az ülésteremből. A szavazásra kijelölt napon, december 12-én aztán rég nem látott jelenetek zajlottak le: ellenzé-

„A 2018. decemberi parlamenti akció miatt harmincnyolc képviselőt összesen 42 millió forintnyi bírsággal sújtottak”

ki képviselők egy csoportja elállta az elnöki pulpitushoz vivő lépcsőt, így az ülésvezetésre kijelölt Latorcai János nem tudta elfoglalni a helyét. Félórás csúszás után végül elkezdődhetett a munka, miután Kövér László a képviselő helyéről nyitotta meg az ülést, majd átadta az ülésvezetést Latorcainak. A többiek mindeközben transzparenssel, szóró-

lapokkal, sípolással, kiabálással, megafonnal, sőt szirénával igyekeztek megakadályozni a munka megkezdését, a párbeszédes Szabó Tímea és Tordai Bence pedig a miniszterelnököt igyekezett provokálni és vegzálni. Az eseményeket telefonnal közvetítő ellenzékiek az üléskezdés után megpróbáltak Latorcai János közelébe férkőzni, ám ezt

„2022 októberében a szociális törvény vitáját huszonkét órán keresztül sikerült elhúzni”

a fideszes képviselők sorfallal akadályozták meg. A randalírozás végül nem vezetett eredményre, a kormánypárti többség megszavazta a módosítást, ahogy később több más előterjesztést is, az aznapi ülés pedig rendben befejeződött. Közben az ellenzék az Országház előtt kezdett tiltakozásba, de a demonstráció érdeklődés hiányában kudarcba fulladt. Baloldali politikusok néhány nappal később az MTVA székházában okoztak botrányt. A parlamenti akcióért harmincnyolc képviselőt összesen 42 millió forintnyi bírsággal sújtott a házelnök.

ROMBOLÁS ÉS PISZTOLYLÖVÉS

A távoli múltban előfordult, hogy a honatyák szó szerint felforgatták az alsóházi üléstermet. Az 1904. november végén elfogadott, az obstrukció letörését célzó házszabály-módosítás jelentősen csorbította az ellenzéki képviselők jogait. Már a javaslat elfogadása is – amely zsebkendőszavazásként vonult be a történelembe – botrányos körülmények között zajlott, de az igazi felfordulást a hetekkel később összehívott következő ülésen okozta az időközben egységbe kovácsolódó ellenzék. December 13-án a parlamenti őrséggel való dulakodás után a képviselők szisztematikus rombolásba kezdtek, a terem közepére hányva a bútorzatot. Ezzel elérték, hogy a terem alkalmatlan legyen az ülésezésre.

Ennél is súlyosabb volt, amikor 1912-ben az ülésteremben kíséreltek meg merényletet a házelnöki posztot betöltő Tisza Istvánnal szemben. A június 4-én elfogadott véderőtörvény bőszítette fel az ellenzéket, a tagjait Tisza kitiltotta az Országgyűlésből. Egyikőjük, Kovács Gyula mégis bejutott a június 7-ei ülésre, és az újságírói karzatról leugorva, a padsorok között rohanva rálőtt a pulpituson elnöklő Tiszára.

Összegyűjtöttük a parlament fő rendbontóit, akiket a 2018. őszi ülésszak óta a legtöbb büntetéssel sújtottak. A listán szereplő tíz képviselő az összesen kiosztott 192 millió forintnyi büntetés 70 százalékát kapta.

FOTÓ: MTI / MÁTHÉ ZOLTÁN, MANDINER-ARCHÍV

ÉLETJELEKET MUTAT A RÉGI BALOLDAL

ALMÁSI B. CSABA

Több mint egy év van a parlamenti választásig, de már megy a helyezkedés, a lökdösődés a pártok és a lehetséges képviselőjelöltek között. Varju László időközi voksoláson aratott győzelme úgy kellett a DKnak, mint egy falat kenyér, a Momentum közben akciózással próbál a felszínen maradni.

Kaotikus állapotok alakultak ki az ellenzéki térfélen, és Varju László március 23-ai magabiztos győzelme az időközi választáson tovább bonyolította a helyzetet. A Demokratikus Koalíció politikusa arra nyilván nem gondolt a bűncselekmények – választási csalás, garázdaság, súlyos testi sértés – elkövetésekor, hogy később jól jönnek neki és a pártjának, ám végül szerencséjük lett. A múlt év végén született meg a jogerős bírósági ítélet, ezt követően – mielőtt a parlament megfosztotta volna a mandátumától – Varju lemondott a képviselőségről. Annak kapcsán, hogy újra elindulhatott, Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette a parlamentben, hogy meg fogják változtatni a vonatkozó jogszabályokat.

A DK SZERINT CSAK ŐK MARADTAK

A BALOLDALIAKNAK

Varju győzelme szinte borítékolható volt, hiszen Újpest és Angyalföld e részén több az ellenzéki szimpatizáns, mint a kormánypárti – azon hanyag eleganciával túllépett a Demokratikus Koalíció, hogy az alelnökük csak amiatt szerzett 52 százalékot, mert a Tisza Párt nem indult. Gyurcsány Ferencék a győzelmet felhasználva azt hangoztatják: Varju nem bűnös, hanem a hatalom áldozata. Másrészt ez alkalmat teremtett nekik arra is, hogy a közvélemény-kutatókat támadják – hazugsággal, de legalábbis tévedéssel vádolva meg őket –, amelyek az utóbbi időben 3-6 százalékra mérték őket.

„Magyar Péter habozik világosan fogalmazni a balliberális értelmiségnek fontos kérdésekben” (Nagy Attila Tibor)

Ennél lényegesebb, hogy a Tisza Pártnak is üzentek, mégpedig azt, hogy minden ellenkező véleménnyel szemben a DK igenis erős, és az egyedüli párt, amely képes megszólítani a jelentős számú baloldali érzelmű szavazót, nélküle nem lehet kormányváltás, ezért 2026-ban ebben a választókörzetben is indít jelöltet a párt, mégpedig

NAGY

ATTILA TIBOR politikai elemző

Visszacsábítás gyurcsányi módra

Az újpest–angyalföldi választási győzelem létfontosságú, sőt kötelező volt a Demokratikus Koalíciónak, hiszen Varju László korábban kétszer is tudott győzni Budapest 11-es egyéni választókerületében. Ha most nem sikerült volna felülkerekednie, akkor arról beszélnénk, hogy a DK a végét járja, hiszen ott sem tud győzni, ahol korábban egyértelmű sikert ért el a jelöltje – igaz, 2022-ben ehhez ellenzéki összefogás kellett. Varju győzelmével a DK a 2026-os országgyűlési választás napjáig képes fenntartani magát a politikai színtéren, tudja igazolni a létjogosultságát. Ráadásul Gyurcsány Ferenc pártelnök még nem vesztette el minden politikai érzékét. Egyrészt azokban a hetekben, amikor a Fidesz ügyesen hozta nehéz helyzetbe Magyar Pétert a Pride és Ukrajna kapcsán – a Tisza elnöke nem mer egyértelműen állást foglalni, tartva a szavazótáborán belüli megosztottságtól –, ő egyértelműen kiállt a Pride megtartása mellett, a gyülekezési jog szigorítása ellen. Ezzel gesztust gyakorolt azoknak a balliberális szavazóknak, akik tavaly többek között a DK-t elhagyva csatlakoztak a Tisza szavazótáborához. Másfelől Gyurcsány is járni kezdte az országot, kis falvakba is betért. Egyértelmű tehát, hogy a DK kísérletet tesz elvesztett szavazói visszacsábítására, és kapóra jön neki, hogy Magyar Péter habozik világosan fogalmazni a balliberális értelmiségnek fontos kérdésekben. Ha stabilan elérné, majd meghaladná az 5 százalékos választói támogatottságot, akkor – tetszik vagy sem –a Tiszának számolnia kell vele. Ha a pártnak sikerül valamelyest visszaerősödnie, akkor különösen néhány fővárosi választókerületben lehet zsarolási potenciálja, ahol érdemi támogatottságot – legalább 5, de inkább 10 százalékot – tud felmutatni.

A szervezet sorsa azonban alapvetően már mások kezében van. Egyfelől a Fidesznek pillanatnyilag érdeke a DK visszaerősödése, de csak úgy, hogy ne érje el az 5 százalékot. A kormányoldalnak megéri a hozzá közel álló sajtóban jobban futtatnia a DK-t, mert addig sem Magyar Péter pártja van előtérben.

Másfelől viszont fontos az is, hogy a következő országgyűlési választás tétje az Orbán Viktor vagy Magyar Péter kérdésre egyszerűsödik-e le. Ha igen, akkor a DK egyedül nem tud bejutni a parlamentbe, mert a kormányváltás nagy ügye eltántoríthatja a szavazói egy részét, és átmennek a Tiszához. Persze ehhez az is kell, hogy a Tisza szavazói reális esélyként lássák a kormányváltást, és az Orbán miniszterelnöki leváltása iránti vágy minden más szempontot felülírjon. A kormányváltáshoz viszont Magyar Péternek higgadtabb, nyugodtabb, megfontolt vezető képét kellene mutatnia és kevesebbet hibáznia.

ismét Varju Lászlót. Ez az eddigieknél is világosabb válasz volt a Tiszának, amely többször leszögezte, hogy szó sem lehet összefogásról, együttműködésről az óellenzék tagjaival, mert egyszerre akar leszámolni az Orbán- és a Gyurcsány-korszakkal.

A többi, még gyengébb ellenzéki párt ennél sokkal visszafogottabb. Néhányan valószínűleg letesznek arról, hogy önállón vegyenek részt a választáson. Úgy tűnik, A Nép Pártján a DK tagozata lett, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy Jakab Péter lelkesebben üdvözölte Varju László győzelmét, mint számos DK-s. A Momentum, a Magyar Szocialista Párt, a Jobbik és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt azonban egyelőre azt állítja, hogy gőzerővel készül a 2026-os voksolásra.

MOZGOLÓDNAK

A HEGYVIDÉKEN

A politikai küzdelmeit mostanában füstgyertyával, hídfoglalással, úttorlasszal megvívó Momentum kész lehet a kompromisszumra. Ezt jelzi, hogy az egyik legismertebb politikusa, Hajnal Miklós – aki 2022-ben a Hegyvidéken meglepetésre nagy fölénnyel, csaknem 7 százalékponttal legyőzte a fideszes Fürjes Balázst – bejelentette: visszalép a Tisza Párt elnöke javára. Magyar Péter néhány nappal korábban közölte, hogy ott szeretne elindulni, s azon nyomban felszólította az abban a kerületben lakó Orbán Viktort, álljon ki ellene. A miniszterelnök helyett Magyar Péter ellenfele egykori évtizedes ismerősebarátja, Steiner Attila lesz, aki azt írta, alig várja, hogy beszéljenek a Tisza Párt elnökének régi ügyeiről. Még pikánsabbá teszi a hegyvidéki helyzetet, hogy a Tisza-elnök által kék Fidesznek nevezett DK az egyik legismertebb figuráját,

„Nem előnyös a Tiszának, hogy a Momentum a tüntetésekkel elviszi róla a fókuszt” (Deák Dániel)

DEÁK DÁNIEL,

a XXI. Század Intézet vezető elemzője

A Momentum a Pride-dal tért vissza

Március 23-án a Demokratikus Koalíció magabiztosan megnyert egy egyéni körzetet az időközi választáson, a Momentum pedig felkarolta a Pride témáját, és tüntetéseket szervez Hadházy Ákossal közösen. Ez Magyar Péternek több szempontból is kellemetlen: a politikai napirend nem róla szól, emellett mivel éledezik a baloldal, 2026-ban vagy össze kell fognia a régi ellenzéki szereplőkkel, vagy az ellenzéki győzelmet kockáztatja több budapesti körzetben. Az újpest–angyalföldi választókerület baloldali fellegvár, a 2022-es választáson is 50 százalékkal nyert a DK-s jelölt, ám a mostani győzelemnek fontos üzenete van az ellenzék számára. Ez az időközi a DK-nak az életben maradást jelentette, illetve arról szólt, hogy 2026-ban el tud indulni önállóan – ezt Gyurcsány Ferenc a megméretés estéjén meg is erősítette, és világossá tette, hogy a jövő évi voksoláson az újpest–angyalföldi körzetben a most győztes Varju László lesz a jelöltjük.

A liberális Republikon Intézet friss közvélemény-kutatása szerint az ellenzéki szavazók azt várják el, hogy Magyar Péter egyeztessen és tárgyaljon a 2026-os indulás ügyében a többi ellenzéki párttal, még a Tisza szavazóinak a 44 százaléka is ezt az álláspontot képviseli. Ugyancsak rossz hír Magyarnak, hogy a tiszásokon kívüli ellenzéki szavazók azt mondják, az új politikusok helyett inkább olyan ember képviselje őket a parlamentben, aki régóta foglalkozik politikával, tehát tapasztalt. Ezek az adatok is erősítik a DK pozícióját.

Mindez a következő egy évben a már jól ismert összefogásvitába tolja majd a folyamatokat az ellenzéki térfélen. A fókuszba főként a budapesti választókörzetek kerülnek majd, hiszen a DK-nak ott erős jelöltjei vannak. A Momentum életjeleket mutat: demonstrációkat tart, és láthatóan szimpátiát váltott ki a liberális szavazók körében a Pride melletti kiállása.

Magyar Péter mindent bevet ez ellen. A Medián múlt heti közvélemény-kutatása azt mutatja, hogy minden szempontból ő a legnépszerűbb politikus, a DK pedig 5 százalék alatt áll. Ezeknek a manipulatív kutatásoknak a célja nem is a Fidesz támadása, hanem az, hogy a Tiszán kívüli ellenzéket tegye értelmetlenné, azt üzenve, nem érdemes másra szavazniuk az ellenzéki választóknak. Azt, hogy a felmérések Magyar Péter megrendelésére készülnek, jól jelzi, hogy a Tisza vezetője nyilvános fórumokon már egy nappal a Medián számainak publikálása előtt hivatkozott a kutatási adatokra.

A Momentum napokig uralni tudta a politikai közbeszédet, s fontos, hogy a megmozdulásokhoz Hadházy Ákos is csatlakozott, aki Magyar Péter után a második legkedveltebb politikus az ellenzéki közeg kemény magjában. Ez a két dolog egyértelműen nem kedvez a Tisza Párt elnökének, aki sem a Pride, sem Ukrajna ügyében nem tud világos álláspontot képviselni, hiszen a szavazótábora megosztott ezekben a kérdésekben. Emellett az sem előnyös a Tiszának, hogy a Momentum a tüntetésekkel elviszi róla a fókuszt, emellett le is tud csípni néhány százalékot a fővárosi ellenzéki szavazótáborból.

„A Fidesz jövőre olyan helyeken is győzhet, ahol kisebb az esélye”

Gréczy Zsoltot állítja csatasorba, de nem Magyar Péterre indítja rá, ugyanis már korábban döntött erről.

A végelgyengülésben szenvedő, aktivitást alig felmutató MSZP egyelőre ragaszkodik ahhoz, hogy minden körzetben állít jelöltet, a pozícióját azonban jelentősen rontja, hogy korábbi elnöke, a nyilvánosságban most is felettébb aktív Lendvai Ildikó, valamint az egykori honvédelmi miniszter, Juhász Ferenc – mint közölte, az orrát befogva – 2026ban Magyar Péterékre szavaz.

A szintén lélegeztetőgépen lévő, a nyilvánosság elől szinte eltűnő Jobbik is szeretne felkerülni a szavazólapokra, de talán még a vezérkarban sem gondolják komolyan, hogy önállóan labdába tudnak rúgni.

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt ellenben él és virul: április 12-ére szürke pólós felvonulást hirdetett, amelyen a gyülekezési törvény módosítása ellen tiltakozik. S bár esze ágában sincs közösködni

Gyurcsány Ferenc és az időközi választáson győztes Varju László

a többi ellenzéki párttal, önmérsékletre korábban is hajlandó volt. Például nem volt főpolgármester-jelöltje, hogy ne rontsa Karácsony Gergely esélyeit, így elképzelhető, hogy a jövő évi parlamenti választáson néhány helyen szándékosan nem indul – másutt pedig azért nem, mert nem tud… Kovács Gergely pártelnök – aki az említett Hegyvidék polgármestere – Facebook-oldalán a maga pikírt módján kijelentette: „amennyiben a helyi kutyapártos közösségek támogatnak, én akkor sem indulok el a budapesti 3-as számú választókerületben az országgyűlési választáson”.

SZÜLETHETNEK MEGLEPETÉSEK

Egyébként ha kialakulna is deklarált vagy hallgatólagos megállapodás az ellenzéki pártok között a visszalépésekről, túlzásba nem vihetik, ha országos listát akarnak állítani, hi szen ahhoz legalább 71 egyéni választókerületben, minimum 14 vármegyében és Budapesten kell egyéni jelöltet indítani. Ha viszont nem tudnak egymással zöld ágra vergődni, és egyéniben több ellenzéki politikus is rajta lesz a szavazóla pon, az könnyen azzal járhat, hogy a Fidesz olyan helyeken is győzhet – elsősorban Budapesten, illetve egyes nagyobb városokban –, ahol kisebb az esélye.

Az is fejtörést okoz az ellenzéki oldalon, hogy a párt jukkal szakító, független vagy azzá váló parlamenti képviselők közül többen is szeretnének újra mandátumhoz jutni. Mások mellett a II. kerületi volt párbeszédes Tordai Bence, az LMP-t botrányos körülmények között elhagyó Csárdi Antal, a nyughatatlan, több pártot megjáró Hadházy Ákos vagy a pécsi Mellár Tamás felettébb aktívan politizál. Magyar Péternek velük is kezdenie kell valamit, mert ha a tiszás jelöltek mellett ők is elindulnak a jövő évi választáson, az szintén megágyazhat a kormánypárt sikerének.

HIRDETÉS

FIATALOK A POLGÁRI MAGYARORSZÁGÉRT DÍJRA!

A díjjal járó juttatás összege: 2 vagy 5 millió forint Felterjesztési határidő: 2025. április 14.

Várjuk a felterjesztése

Kossuth közelről

| L. SIMON LÁSZLÓ | ÍRÓ, KULTÚRPOLITIKUS

1848. április 11-én szentesítette V. Ferdinánd magyar király az utolsó rendi országgyűlésen elfogadott, 31 cikkből álló törvénycsomagot, amely lebontotta a rendi államot, azaz a feudalizmust, s megteremtette hazánk új államformáját, az alkotmányos monarchiát. Bár akkor a nemzetiségek helyzetét nem rendezték, s a hadsereg és a nemzeti bank felállítása is még váratott magára, az áprilisi törvények megalapozták a modern magyar polgári államot. Ez még akkor is igaz, ha a forradalom és szabadságharc leverése után egészen 1867-ig kellett várni a parlamentáris rendszer visszavezetésére.

„A mai európai

A magyar jog- és politikatörténetben meghatározó időpont 1848. április 11., nem véletlen tehát, hogy idén április 11-én fogja Kövér László házelnök felavatni a nemzeti szuverenitásért egy életen át küzdő, az első felelős kormányban pénzügyminiszterként dolgozó Kossuth Lajos szülőházában 1949ben kialakított múzeum felújított állandó kiállítását. Az épületet és a benne levő kiállítást hihetetlenül kevés forrásból tettük rendbe, szomorú is, hogy egy ilyen nemzeti ügyben számos helyen kellett kuncsorognunk, az pedig még döbbenetesebb, hogy milyen sokan gáncsolták a fenntartó önkormányzat és a kurátorok erőfeszítéseit. Persze nem Kossuth az egyetlen nemzeti hősünk, akinek a szülő- vagy lakóházában kialakított múzeum ráncfelvarrásra szorul, hogy csak egyet említsek: a kehidakustányi Deák-kúria rendbetételével is szívesen foglalkoznánk.

vezetőknek érdemes volna reálisan értékelni az EU-ba törekvő Ukrajna katonai és gazdasági potenciálját, valamint az Egyesült Államok nélküli erejét”

A monoki kiállítás kilép az épület falai közül, a kúria hangulatos belső kertjét határoló kőfalon rögtön két megszívlelendő idézettel találkozhat majd a látogató, amelyek rámutatnak arra, hogy Kossuth életművének számos gondolata ma is aktuális. „A mindenhatóság akár király, akár parlament kezében legyen, ellentéte a szabadságnak” – figyelmeztet bennünket az egykori kormányzó, hogy sose térjünk le a modern polgári demokrácia és a jogállamiság

eszméje által kijelölt útról, s hogy a mindenkori hatalomnak figyelemmel kell lennie a hatalom ellenőrzésének és önkorlátozásának szükségességére. Azaz nem elegendő a parlamenti keretek fenntartása, a kontrolljukra is szükség van. „Aki lehetetlenségbe kezd, mutatja, hogy nem képes véghez vinni a lehetőt, s nem fogja fel a valót” – e szavakkal pedig rámutat arra, hogy akár az egyén, akár a közösség életében, s különösen a politikai vezető esetében milyen fontos a reális helyzetértékelés és az abból következő döntések meghozatala. Ezt a mai európai vezetőknek, az önmagukat hajlandók koalíciójának nevezőknek kellene különösen megszívlelniük, hogy végre reálisan értékeljék a kontinens, az EU és a közösségünkbe törekvő Ukrajna katonai és gazdasági potenciálját, valamint az Egyesült Államok nélküli erejét. A megújult Kossuth-emlékházba nem csak az aktuálpolitika számára érvényes üzenetek miatt érdemes elmenni. Nemzetünk hatalmas alakjának hangulatos szülőháza és a benne látható történeti és kortárs művészeti kiállítás alkalmat teremt arra, hogy lerójuk tiszteletünket, és megismerjük életének számos kevésbé ismert részletét. Noha minden magyar ember hallott róla, szinte valamennyi magyar településen őrzi utca a nevét, ábrázolásainak se szeri, se száma, cigarettát, állami és magánintézmények sorát, rádiót, könyvkiadót, a legrangosabb művészeti díjat, péksüteményt, nótát, sőt még fogászatot is elneveztek róla, dőreség azt hinni, hogy ismerjük Kossuthot. Ezért is érdemes felfedeznünk magunknak az embert, a fiúgyermeket, a férjet, a családapát, a hírlapírót, a jogászt, a hazafit, a szónokot, a minisztert, a kormányzót, a botanikust, a határozott vezetőt, a tépelődő, magányos hőst, a távolba látó, „tévedhetetlen” politikust, valamint a rossz döntéseket hozó, a politikai realitásokat figyelmen kívül hagyó gyarló embert. Erre teremt lehetőséget a monoki múzeum.

A hallgatók kezében az alkotás szabadsága

BOKOR GÁBOR

Berúgta az ajtót a modernizáció a Corvinuson: az egyetem új kampuszán a Gellért tér felett létrejött egy úgynevezett makerspace, ahol a hallgatók és az oktatók a workshopokon szabadon kiélhetik a kreativitásukat.

A felhasználói élmény workshopok formájában valósul meg, amelyek a digitális, tradicionális és manuális készségekre építenek. A bemutatott foglalkozások segítenek a hallgatóknak csökkenteni a stresszt és növelni a kreativitást. Három fő kategóriába sorolhatók a workshopok: a bevezető szinten lehet tanulni a grafikai tervezést és a 3D modellezést; vannak foglalkozások, ahol a manuális fejlesztésre fekszenek rá az oktatók, itt a hímzést, a kalligráfiát, a japán könyvkötészetet, a linómetszést vagy akár kisebb, egyszerűbb villanyszerelési ismereteket lehet elsajátítani; továbbá működik a digitális iskola, ahol már magasabb szintű, digitális gyártásra épülő műhelymunka zajlik, ilyen a mesterséges intelligencián alapuló művészet, az IKEA hack, a 3D porcelánnyomtatás, a térbeli adatvizualizáció vagy a programozási ismeretek. Pap Dávid, a Corvinus Makerspace szakmai vezetője arról számol be, hogy az eltelt egy évben 332 diák vett részt a programokon, 40 százalékuk visszatér, és további worksho-

„A workshopok a digitális, tradicionális és manuális készségekre építenek”

pokra is jelentkezik. A célok kapcsán elmondja, hogy szeretnének egy hetet tartani, amely csak a divatról és a köré épülő készségfejlesztésről szól, továbbá hétvégi workshopok is tervben vannak.

A makerspace az oktatóknak is hasznos. Komár Zita, az BCE Marketingés Designkommunikáció Tanszékének adjunktusa, a programok visszatérő vendége lapunknak kifejti: a jó oktatás élményszerű, élményekre alapoz, hiszen úgy jobban rögzül, ezért is különösen hasznos az egyetem fejlesztése. Úgy véli, a makerspace nagy előnye, hogy a kézzelfogható tapasztalást hozza vissza az ember életébe, amit a digitális világban már könnyű elfelejteni. „A mindennapi életben is megmutatkozik a hatása, például mióta a villanyszerelésnek szentelt programon saját lámpákat gyártottunk, azóta másképp nézek rájuk otthon is” – fogalmaz. Szerinte bár sokan csak a végeredményre fókuszálnak, fontos a folyamat megtapasztalása is, hiszen a kézzelfogható alkotómunka hat a résztvevőkre: kizökkenti a hallgatókat a megszokott sémáikból, és segít felismerniük gyakorlati problémákat és lehetőségeket. Pap Dávid és Komár Zita egyetért abban, hogy a résztvevők a Corvinus Makerspace által számos olyan készséget megszerezhetnek, amit be tudnak építeni akár a tananyagba, akár a pedagógiai módszereikbe.

A PET PALACKOK

MELLETT MÁR AZ ÉTELMARADÉKOT IS KÜLÖN GYŰJTHETJÜK

A hulladékgazdálkodás célja, hogy minél kevesebb hulladék végezze a lerakókban, és a felhasználható nyersanyagok tovább körforgásban maradjanak, ezzel meghosszabbítva az életciklust és csökkentve az ökolábnyomot. Az újrahasznosítási rendszer megújulásának egyik legszembetűnőbb eleme az új konténerrendszer, amely betétdíjjal ösztönzi a vásárlókat az egyszer használatos italcsomagolások visszagyűjtésére.

Mindössze fél év alatt, 2025 januárjáig már egymilliárd palack és doboz került vissza a körforgásos gazdaságba ennek köszönhetően. Korábban ebből az egymilliárd palackból több mint 800 millió elásásra vagy elégetésre került. Most azonban ezekből az összegyűjtött palackokból az újrahasznosításnak köszönhetően hulladék helyett ismét palack lesz - vagyis megvalósul a körforgás.

ÉS MI LESZ AZ EGYÉB HULLADÉKKAL?

Az új visszaváltó rendszer csak az italcsomagolásokra vonatkozik, de a körforgásos szemlélet itt nem áll meg: fontos, hogy továbbra is szelektíven gyűjtsük a további hulladéktípusokat. A nem ivásra szánt termékek műanyag és üvegcsomagolásai továbbra is a színes kukákba valók, a megszokott kék és sárga szelektív gyűjtőedények továbbra is elérhetők és használatban maradnak.

A leggyakoribb hulladéktípusok között fontos megemlíteni a cigarettacsikkeket is. Miközben a hagyományos cigaretták egyrészt az égésükkel képződő füst miatt károsítják rendkívüli módon az egészséget és a környezetet, az eldobott csikkek is komoly veszélyt jelentenek: egy angliai egyetem 2019-es kutatása szerint a hagyományos cigaretta – leginkább bioműanyagból és cellulóz-acetátból készülő – szűrőjéhez felhasznált szerek belemosódnak a talajba, és károsítják a növényeket.

Ha tehetjük, inkább rá se gyújtsunk, hagyjunk fel ezzel a káros szokással. Ha valamilyen oknál fogva ez mégsem sikerül, gondoskodjunk a képződő hulladék megfelelő kezeléséről – ez alól pedig az égés nélküli termékek (e-cigaretta, hevítéses termékek, nikotinpárna) sem számítanak kivételnek. A csikkeket nem lehet újrahasznosítani, mindig tegyük őket a kommunális kukákba, ugyanakkor ügyeljünk a tűzvédelemre is. Használat után ne dobjuk

Tavaly indult el Magyarországon az új, EU-kompatibilis palackújrahasznosító rendszer, melynek használatával a fogyasztók is részt vehetnek a körforgásos gazdaság gyakorlatában. Ezzel még nagyobb mértékben hasznosulhatnak újra az egyutas italcsomagolások, melyeknél az uniós cél a 90 százalékos visszagyűjtés elérése. Újdonság az élelmiszerhulladék szelektív gyűjtése is, amely már a nagyvárosokban is elérhető.

el a cigarettavégeket, különösen ne az autó ablakából, hanem alaposan nyomjuk el őket, és helyezzük éghetetlen tárolókba. A megfelelő hulladékgazdálkodással mindannyian hozzájárulhatunk egy jobb holnap építéséhez és a természet védelméhez, miközben rendezettebb körülményeket biztosítunk magunknak a mindennapi életben.

MI LESZ AZ ÉLELMISZERHULLADÉKKAL?

Ma már egyre több helyen van lehetőség a különböző konyhai hulladékok gyűjtésére is. A konyhai biohulladékot (az ételmaradékok kivételével) érdemes közösségi komposztpontokra vinni. Tavaly egyébként utóbbiaknak is elindult a központosított szelektív gyűjtése egyes településeken. A megszokott kék és sárga kukák mellett a próbaidőszakra kiválasztott területeken, a főváros bizonyos kerületeiben és a nagyobb városokban megjelentek a barna kukák is, amelyekbe a kidobásra ítélt élelmiszerek kerülhetnek. Ezáltal azok számára is elérhetővé vált a háztartási szemét még szélesebb szelektálása, akiknek például házi komposztálásra nincs lehetőségük.

A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, amely a BAT Pécsi Dohánygyár Kft. megrendelésére készült. Kérjük, további információkért látogassa meg az egeshelyett.hu oldalt.

Fontolva távozók

|

DORNFELD LÁSZLÓ |

AZ ALAPJOGOKÉRT KÖZPONT VEZETŐ ELEMZŐJE

A Soros-birodalom úgy távozott Európából, hogy közben azért itt maradt.

Az Alapjogokért Központ többrészes elemzői kutatómunkában foglalkozott Soros György Nyílt Társadalom Alapítványának (OSF) európai finanszírozásával. Az első részből kiderült, hogy a teljes térségben 2016 és 2023 között 1,4 milliárd dollárt (538 milliárd forintot) költöttek liberális szervezetek támogatására, a második rész pedig bemutatta, hogy Magyarországra ugyanezen időszakban 90 millió dollár (35 milliárd forint) érkezett. A mostani, harmadik elemzés egyenesen az oroszlán barlangjáig, Brüsszelig merészkedett el, hogy bemutassa az ottani finanszírozást. Ezeket a pénzeket ugyanis a demokráciába való külső beavatkozásra használták fel, hiszen a támogatottak azért képviselnek egy álláspontot, mert megfizetik őket, megrendelői igényt teljesítenek. Ezért is beszélhetünk politikai korrupciós botrányról.

„Az utóbbi évek hazánkkal szembeni nyomásgyakorló politikája folytatódik, és Sorosék nem érik be kevesebbel, mint a kormánybuktatással”

Szó sincs róla, hogy az OSF valaha is elhagyta volna az öreg kontinenst, szemben a saját állításával. Az Alapjogokért Központ legújabb, „Sorosaid” elemzéséből ugyanis kiderül, hogy 2016 és 2023 között 90 millió dollárt költöttek a Brüsszelben működő civil szervezetek ideológiai alapú támogatására. Ennek harmadát egyetlen évben, 2023-ban fizették ki, már az EP-választásra készítve fel saját hálózatukat. Ez nem abba az irányba mutat, hogy valós szándékuk lett volna a térségből vagy annak akárcsak egy részéből kivonulni. A USAIDkifizetések napvilágra kerülésével elinduló politikai korrupciós botrány egyre terebélyesedik, ahogy lassan mindenkinek egyértelmű lesz, milyen óriási összegekből működött a világméretű globalista hálózat, amely olyan ügyek mögé állt be, mint a migráció, a gender, a háború vagy éppen az abortusz. Az is jól látszik, hogy a brüsszeli és a budapesti csatatér egyaránt kiemelt fontosságú volt Soroséknak. Brüsszelben, az Európai Unió központjában aligha lenne nehéz korrupció nyomaira lelni. Kihívás lenne olyan vezető bürokratát találni ott, akinek ne lenne valamilyen üzelme. Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök sms-ben szerezte be a Pfizer vakcináit; Eva Kaili gurulós bőröndben tartotta a júdáspénzt, amit az európaiak jövőjének eladásáért kapott; Didier Reynders

egykori biztost pénzmosással gyanúsítják; Věra Jourová ugyancsak egykori biztos pedig belülről is látott már börtönt. Ez aligha a teljes felsorolás – már csak azért sem, mert ezek csak a nyilvánosságra került esetek. Brüsszelben ugyanis kéz kezet mos alapon működnek a dolgok, a szabályok direkt megengedők, és szándék sincs a szigorúságra. Eva Kaili ügye abból a szempontból érdekesebb nekünk, hogy nála kiderült a modus vivendi: különböző ngó-kon keresztül tudtak hatalmas pénzeket mozgatni korrupciós célokra. Ezt Soros Györgyék már régóta gyakorolják, és miért tennének másként a korrupció európai fellegvárában, Brüsszelben? Jól látszik ez abból, hogy hatalmas összeget, 90 milliót eurót (35 milliárd forintot) költöttek arra, hogy ideológiai szempontból megfelelő nem kormányzati szervezeteket támogassanak. Az összeg egyharmadát az EP-választás előtti 2023-as évben fizették ki; ez a 2016-os pénzügyi juttatás nyolcszorosa. A legnagyobb támogatottak között van például az abortuszpárti Planned Parenthood európai szervezete, amelynek anyaszervezete gyakorlatilag az egész világon jelen van. Ők részesei voltak annak a koordinált nemzetközi támadásnak, amely a magyar jobboldal számára fontos szívhangtörvényt érte. Említhetjük a European Movement International nevű ngó-t is, amelynek a kezdőlapján hatalmas ukrán zászló fogadja az odalátogatókat, a kapcsolódó szövegben pedig szerepel a háború folytatása, a fegyverszállítások és Ukrajna mihamarabbi uniós tagságának igénye. Közösségi médiás felületeiken eközben hecclapokra jellemző színvonalon támadják a jobboldali erők vezető politikusait. A dezinformációval foglalkozó EU DisinfoLabnél hamar kiderült, mit is értenek ők a fogalom alatt: az igazság kendőzetlen kimondását. Szerintük ugyanis a magyar kormányzat a nemzeti konzultációkkal félrevezeti az embereket, akiknek ezért más a véleményük a migráció, a gender vagy a háború kérdésében, mint a nyugat-európaiaknak. Hogy ez fordítva lehet (tehát az emberek gondolnak valamit, és a kormány azt képviseli), láthatóan nem merül fel bennük mint lehetőség.

Egy hasonlóan patinás szervezettől, a European Network Against Racismtől pedig azt is megtudhatjuk, hogy Magyarországon a rasszizmus biztos jele az, hogy a kormány szigorúbb fellépést ígért a bűnözéssel szemben.

Érdemes a szervezeti és személyi összefonódásokra is felhívni a figyelmet. Így például a Transparency Internationalnél, ahol a brüsszeli és a magyarországi szervezet is külön-külön kapott pénzt. Az International Partnership for Human Rightsot nemcsak a Nemzetközi Helsinki Bizottságból kiváló személyek alapították, de utóbbi magyarországi tagszervezetének társelnöke a szervezet kuratóriumának a tagja. Ugyanezt láthatjuk a Menedék – Migránsokat Segítő Szervezetnél, ahol az igazgató, Kováts András több hasonszőrű, Soros-támogatott brüsszeli ngo kuratóriumánál is tag, vagy e szervezetekkel más módon kapcsolatban áll. A hálózat egyébként aktív politikai események kommunikálásában is, például közös nyilatkozatban támogatták a szervezetek a belgrádi tüntetéseket.

Jól látszik tehát, hogy egy gondosan felépített hálózattal állunk szemben, amelyet a USAID megszüntetése és így az amerikai adófizetői pénzek kiesése megrengetett ugyan, nem lehetetlenített el. Az OSF és más magánalapítványok továbbra is pénzelik őket, és Brüsszelben is szó van egy korábbinál nagyobb pénzügyi szerepvállalásról. Daniel Freund EP-képviselő például magyarországi látogatása során jelentette ki, hogy uniós pénzből kell pótolni a hiányt

például a Szabad Európánál, amely így a washingtoni után most a brüsszeli mélyállam hangja lehet.

Fontos rámutatni arra, hogy Budapest ugyanolyan fontos célpontként jelenik meg a globalistáknál, mint Brüsszel. Hiszen a két helyre közel azonos mennyiségű támogatást juttattak az utóbbi években. Valószínűtlen, hogy a jövőben csökkentenék a kifizetések intenzitását. Ezzel kapcsolatban a magyar jobboldalnak a hálózat többrétegű felépítése jelent majd kihívást. Hiszen ha például Magyarország a botrányra válaszul megtiltja az unión kívülről érkező finanszírozás elfogadását, akkor Sorosék dönthetnek úgy, hogy a brüszszeli ernyőszervezeteknek utalják az összeget, ahonnan már unión belüli támogatásként érkezik tovább hazánkba. Mindez abba az irányba mutat, hogy az utóbbi évek hazánkkal szembeni nyomásgyakorló politikája – mind legális, mind illegális eszközökkel – folytatódik, és Sorosék nem érik be kevesebbel, mint a kormánybuktatással. Ehhez az általuk kijelölt szereplők, Brüsszel és Soros új logó és arc mögött már készen állnak, ahogy arra is, hogy siker esetén azonnal megkezdjék a jobboldal eredményeinek szétverését, ahogy tették Lengyelországban. Mi az Alapjogokért Központnál ezért folytatjuk a Soros-féle politikai korrupciós hálózat feltárását.

HIRDETÉS

Kiiktatnák Marine Le Pent a politikából

RAJCSÁNYI GELLÉRT

Egy francia bíróság bűnösnek találta, börtönre ítélte, és a közügyektől – így az elnökválasztáson való elindulástól – is eltiltotta a francia jobboldal vezetőjét.

Politikatörténeti jelentőségű ítélet született hétfőn:

Marine Le Pent, a Nemzeti Tömörülés (korábban Nemzeti Front) elnökét elítélték pénzügyi visszaélésért. Emiatt nem indulhat a következő, 2027-es elnökválasztáson.

A perben a párt huszonöt politikusát vádolták pénzügyi visszaéléssel, és úgy találták, hogy a szervezet európai parlamenti munkatársainak járó jövedelmeket a mozgalom más munkatársainak kifizetésére is használták, 2004 és 2016 között 4,1 millió euró értékben.

Marine Le Penék minden vádat elutasítottak.

„Egyáltalán nem érzem, hogy a legkisebb szabálytalanságot, a legkisebb illegális cselekményt elkövettem volna” – jelentette ki. Szerinte elfogadható volt akkoriban az, hogy az EP-ben dolgozó munkatársaknak járó jövedelmekből a párt más működési területeit és munkatársait finanszírozzák.

Az ügyészek kétéves börtönbüntetést és ötévnyi közügyektől való eltiltást követeltek. A bíróság elfogadta a vádhatóság állításait az európai parlamenti jövedelmek eltérítésének büntethetőségéről. Bénédicte de Perthuis bíró szerint rendszerszintű volt a pénz eltérítése, és e rendszer szíve a pártban Marine Le Pen volt. Vele együtt a Nemzeti Tömörülés húsz politikusát és munkatársát ítélték el.

Marine Le Pent négyévnyi börtönbüntetésre ítélték, amiből két évet felfüggesztettek, továbbá 100 ezer eurónyi (40 millió forintnyi) pénzbüntetéssel sújtották, és öt évre eltiltották a közügyektől. Le Penék közölték, hogy fellebbeznek. A börtön- és a pénzbüntetést addig nem érvényesítik, amíg a politikus ki nem meríti jogorvoslati

lehetőségeit. Az első bennfentes kommentárok szerint Le Pen azonnal harci üzemmódba váltott. Az első francia és nemzetközi reakciók nagyrészt a megdöbbenésről szóltak. Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés Marine Le Pen által kinevelt fiatal, feltörekvő vezetője úgy fogalmazott: „A francia demokráciát kivégezték.” Marion Maréchal, Marine Le Pen unokahúga szerint a bírók az emberek fölé képzelik magukat, és csak azért találták bűnösnek a nagynénjét, mert a mozgalma a győzelem felé tartott. „A nemzeti tábor és családunk minden támadást és igazságtalanságot elszenvedett az utóbbi évtizedekben. A jobboldalon senki nem fogadhatja el ezt az ítéletet. Korábban Fillont, ma Marine Le Pent ítélték el. Ki lesz a következő? Soha nem voltam annyira Marine oldalán, mint most” – fogalmazott. Le Pen nemzetközi szövetségesei is megszólaltak. „Je suis Marine” – írta ki oldalára Orbán Viktor magyar kormányfő. Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes úgy fogalmazott, egy rossz filmet látunk, ugyanazt, mint Romániában. Szerinte „Brüsszel hadat üzent”, Ursula von der Leyen bizottsági elnök és Emmanuel Macron francia elnök pedig háborús hangulatba jött. Geert Wilders, a holland Szabadságpárt vezetője közölte: „Meg-

„Az ítélet megrokkanthatja az igazságszolgáltatásba

Marine Le Pen az ítélet utáni tévéinterjúban

„Le Pen fellebbezni fog a politikai alapúnak tartott ítélet ellen”

döbbentett a hihetetlenül kemény ítélet. Százszázalékosan támogatom Marine Le Pent, hiszek benne, és bízom abban, hogy eredményes lesz a fellebbezése, s francia elnök lesz belőle.”

A francia közélet szereplői, bár évtizedek óta szívesen egyesülnek választási egységfrontban a Le Pen család ellen, most vegyesen ítélik meg a bíróság döntését. Laurent Wauquiez, a konzervatív Köztársaságiak parlamenti vezetője szerint „nem egészséges”, hogy egy választott politikust eltiltanak a választáson való részvételtől. Szerinte „a politikai vitákat a választásokon kell eldönteni, és a francia embereknek kell döntést hozniuk”, a bírói ítélet pedig „nagy súllyal fog nehezedni a francia demokrácia működésére”. Még a szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország pártnak is fenntartásai vannak: „Mi nem a bíróságokat használjuk a Nemzeti Tömörülés ellen. Megharcolunk vele a választásokon és az utcákon, a francia emberek mozgósításával, ahogy a 2024-es parlamenti voksoláson is tettük. A jövőben is meg fogunk harcolni vele, bárki lesz is a jelöltje.”

A BÍRÓSÁGI AKTIVIZMUS MEGROPPANTHATJA A DEMOKRÁCIÁT

P. L. Á.

Egy évvel ezelőtt Emmanuel Macron francia elnök koalíciós szövetségesét, François Bayrou volt minisztert felmentették a csalás vádja alól egy olyan ügyben, amely szinte minden elemében megegyezett azzal, amilyenért most Marine Le Pent elítélték. Bayrou így miniszterelnök lehetett, ellenben a francia választók favoritját eltiltotta a bíróság attól, hogy megméresse magát. Természetesen nincs két egyforma jogi ügy, és elképzelhető, hogy Bayrou-nak jobb ügyvédei voltak, esetleg valóban tisztábban választották szét a munkatársak feladatait az Európai Parlamentben és a pártban. Az is lehetséges, hogy másodfokon kiderül: a Nemzeti Tömörülés alkalmazottai – a váddal ellentétben – valóban európai parlamenti munkát végeztek a megbízásuk szerint.

Az helyénvaló, hogy köztörvényes bűncselekményt elkövetők ne legyenek választhatók. Extrém példával élve: ha lenne olyan politikus a civilizált világban, aki miközben a választók kegyeiért harcol, dulakodásba keveredik, vagy lop valakitől, és ezért jogerősen elítélik, akkor egy ilyen tiszta és átlátható ügy a választók igazságérzetével is egyezne, függetlenül attól, hogy az adott politikust eltiltaná-e a közügyektől a bíróság. Ám Marine Le Pen ügye ennél sokkal fluidabb, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a miniszterelnöki székben ülő politikai riválisát ugyanazért a cselekményért felmentették. A mostani ítélet egy sorozat része. Mindez megrokkanthatja az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat Nyugat-Európában, és már rövid távon sem jelent politikai hasznot azoknak, akik örvendeznek.

KÜLFÖLD

A szocialisták és a kommunisták viszont üdvözölték az ítéletet, és az igazságszolgáltatás szervei iránti tiszteletre intették a kritikusokat.

Lapunk Hélène de Lauzun francia történészt, a European Conservative szerzőjét kérdezte a fejleményekről. „A bírák egyértelműen a maximalista opciót választották. A vádban megfogalmazott cselekmények akkor történtek, amikor az asszisztensek európai parlamenti alkalmazására vonatkozó szabályok még nem voltak egyértelműek. Más pártoknak is voltak hasonló ügyei – a centrista Demokratikus Mozgalomnak vagy a szélsőbalnak –, de nem kaptak ilyen súlyos ítéleteket. Egyértelmű a mostani döntés politikai dimenziója – fogalmaz Hélène de Lauzun. – Az esetet azzal összefüggésben kell szemlélni, ami Európában máshol, például Romániában történik. Az igazságszolgáltatás önmagát védi, hogy megakadályozza a politikai ellenzék hatalomra jutását. Ez súlyos ügy. Még François Bayrou miniszterelnök is rossz ötletnek tartja a bíróságokon keresztüli politizálást.”

Hétfő este Marine Le Pen televíziós interjújában elmondta, hogy fellebbezni fog a politikai alapúnak tartott ítélet ellen. Hozzátette: semmiképp nem fog visszavonulni a politikai élettől. „Nem fogom hagyni, hogy így megsemmisítsenek. Minden jogi utat végig fogok járni. Van egy szűk ösvény. Bizonyosan keskeny, de létezik” – fogalmazott. Le Pen magát harcosnak nevezte, az ítéletet pedig a joguralom megsértésének tartja. Megjegyezte: „Nemcsak engem tiltottak el az elnökválasztástól, hanem azt a sok millió francia állampolgárt is, akinek semmissé tették a voksát.”

„Jordan Bardella úgy fogalmazott: »A francia demokráciát kivégezték«”

Bármi lesz is a fellebbezés eredménye, a mostani ítélet megrázta az amúgy sosem unalmas francia politikát. Marine

Le Pen jó ideje a legnépszerűbb, 35-40 százalékon mért elnökjelölt volt a két év múlva, 2027-ben esedékes elnökválasztásra. A szabályozás értelmében a mostani államfő, Emmanuel Macron nem indulhat újra. A pártok versenyében szintúgy Le Penék vezetnek, a szavazók 35 százalékát maguk mögött tudva. A balos pártokat összefogó Új Népfront 28 százalékon áll, Macron Együtt nevű szövetsége alig 14 százalékon. Le Pen eltiltása, sőt esetleges börtönbe vonulása újraírja a forgatókönyveket. E pillanatban esélyesnek tűnik, hogy a 29 éves Jordan Bardella lép elő a mozgalom elnökjelöltjévé is, ha Marine Le Pen feladni kényszerül a versenyt. A kemény mag a jövőben is felsorakozhat Bardella mögé – kérdés, hogy a társadalom egésze a Le Pen-féle üvegbúra alatt tartja-e a fiatal utódot, vagy épp ő lehet majd az, aki első alkalommal elnökválasztási győzelemre tudja vinni az új jobboldal erejét. Minderre a francia igazságszolgáltatás kacifántosan mozgó fogaskerekei fogják megadni a választ.

A párt központi figurája már neveli utódját

Bardella személyében

Jordan

A nép megbízhatatlan, majd mi döntünk helyette

SZILVAY GERGELY

Sikkasztási ügyben ítélte el a bíróság Marine Le Pent, a legnépszerűbb francia párt, a Nemzeti Tömörülés vezetőjét, a következő elnökválasztás esélyesét, s eltiltotta a 2027-es indulástól – szólnak a hírek lapzártánkkor. Az egyszeri jogkövető állampolgár bólogathat: ha a bíróság mondta, biztos úgy van, csak hát van itt egy-két aggodalomra okot adó apróság. Le Pent amiatt ítélték el, hogy az európai parlamenti képviselők asszisztensei nem Strasbourgban, hanem Franciahonban dolgoztak, ami lényegében bevett gyakorlat arrafelé, és François Bayrou miniszterelnököt is megvádolták miatta, csak épp őt nem tiltották el a közügyektől.

Németországban az Alternatíva Németországért (AfD) pártot szeretnék betiltani a zöldek. Az Egyesült Államokban a demokrata pártiak próbálkoztak egy rakat bírósági perrel nehezíteni Donald Trump kampányát, s miután egy esetben el is ítélték a politikust, az Alex Soros által javasolt módon bűnözőként hivatkoztak rá. Romániában az elnökválasztás első fordulójának nyertesét, Călin Georgescut tiltották el az indulástól a megismételt választáson, mondván, az oroszok csináltak neki sok TikTok-fiókot (ami inkább a Securitate lehetett, már bocsánat).

Csakhogy az amerikai választóknak világos volt, hogy ezek politikai alapú perek, valószínűleg a németeknek is egyértelmű lenne, ha az AfD-t politikai alapokon tiltanák be, és a franciáknak is evidens, hogy Le Pen esetében nem egyes EU-s pénzek rossz lokációjú felhasználása a valódi indok. Valószínűleg az is egyre kevésbé meggyőző Európaszerte – mert ma már elcsépelt és végső menedékként használt indoklás –, hogy orosz beavatkozásra hivatkoznak balról a többnyire markánsan jobboldali pártok, a Patrióták Európáért tagjai esetében.

A nyugati elitek a demokrácia letéteményeseinek gondolják magukat, automatikusan antidemokratikusnak keretezik a jobboldalon felbukkanó kihívóikat – a baloldaliakat sosem –, és igazán demokratikus módon nem demokratikus választáson, hanem a bíróságon igyekeznek legyőzni őket.

„A nyugati elitek antidemokratikusnak keretezik a jobboldalon felbukkanó kihívóikat – a baloldaliakat sosem”

Mintha meg lenne oldva azzal a szavazók 20–40 százalékának problémája, hogy favoritjukat kiiktatják a versenyből. Indoklás? „Fasiszták”, „szánalmasak”, „dezinformáció”.

Csak nehogy az a hatalmas, „felvilágosulatlan” tömeg, amelynek a létét letagadják, képviselve legyen, és be kelljen ismerni, hogy az előző évtizedekben valamit nagyon elrontottak! Mert az biztos, hogy az ilyen „kitüremkedéseket” nem lehet tartósan visszanyomni a lufiba, azaz az érintett pártok és politikusok választói nem fogják csak úgy lenyelni a bíróság politikai szerepvállalását, és előbb-utóbb valahol meg fog mutatkozni az erejük. Egyvalami nem fog megtörténni: nem fognak a bevett elitpártokra szavazni.

A politika eljogiasítása és a jurisztokrácia (Pokol Béla) felemelkedése régi téma a politológiában. A jelenség mélyebbre megy, mint a riválisok bíróság általi eltiltása demokratikus verseny helyett, ugyanis a liberalizmus inherens törekvéséről van szó. Ki akarják iktatni a politikát mint konfliktus-

forrást, mint hatalomért folyó harcot, mint egzisztenciális kérdésekre adott válaszok megméretését, és úgy állítják be, mintha minden jogi kérdés volna. Pedig amiben Platón óta nem tudnak dűlőre jutni sem a filozófusok, sem a nép, abban a bíróságok sem dönthetnek, az politikai kérdés kell maradjon. Ez a modernitás politikától való megszabadulásának kétségbeesett kísérlete.

A politika kiszervezése a bíróságokhoz legalább a második világháború vége óta tart. A bíróságokat azonban nem választják. Azaz ha a bíróságok ilyen átlátszó módon beleszólnak a politikai versenybe, ahogy most Le Pen esetében, akkor demokráciadeficittel van dolgunk, s akár azt is mondhatnánk, hogy ezekben az országokban hibrid rezsim van. Nem bíznak a nép döntésében, ezért a bíróság előszűri az indulókat. Ettől ez még bírósági hibrid rezsim, amelyben a bíróságot és a jogot átpolitizálják, hogy korlátozzák a demokráciát.

SZÉTHASADÓBAN EURÓPA ÉS AMERIKA SZÖVETSÉGE

Szakítópróba

RAJCSÁNYI GELLÉRT

Egy ütésre lendülő ököl, az amerikai lobogó és a lángoló tűz képe: az Egyesült Államok vezetői többek között emodzsikkal beszélik meg a világ első számú hatalmának legfontosabb döntéseit. Donald Trump elnök embereinek kiszivárgó csevegése újabb hullámokat vetett a nemzetközi rendet megrengető, tartós viharban.

Jól nézzük meg, kikkel és miről csetelünk! Korunk egyik alapvető figyelmeztetése ez, amit nem árt még hétköznapi emberek mindennapi csevegései során is észben tartani – hát még ha globális vezetőkről van szó. Korábban mémként terjedtek az olyan vicceskedő álcsetképek, amelyeken történelmi vagy kortárs politikai vezetők beszélgetnek vagy vitatkoznak a világ dolgairól – arra senki nem számított, hogy egyszer csak a valóságban jön szembe velünk egy ilyen ügy.

Mert ez történt: Donald Trump amerikai elnök legközelebbi és legrangosabb emberei a Signal nevű felületen beszélték meg legkényesebb aktuális politikai ügyeiket, s a beszélgetésbe bekerült a liberális The Atlantic főszerkesztője is, ő pedig publikálta a sztorit. A Fehér Ház nem cáfolta a történteket: a vezetők tényleg erről beszélgettek.

EGY CSET, ÉS AMI MÖGÖTTE VAN

Kik voltak a résztvevők? Gyakorlatilag mindenki, aki számít Donald Trump környezetében, csak maga az elnök nem. Többek közt J. D. Vance alelnök, Marco Rubio külügyminiszter, Mike Waltz nemzetbiztonsági főtanácsadó, Pete Hegseth védelmi miniszter, John Ratcliffe CIA-igazgató, Tulsi Gabbard nemzeti hírszerzési igazgató, Susie Wiles fehér házi kabinetfőnök, Stephen Miller belbiztonsági tanácsadó, Steve Witkoff közel-keleti és Ukrajna-ügyi különmegbízott – és különös megfigyelőként Jeffrey Goldberg, a The Atlantic főszerkesztője. Hogy őt ki adta hozzá a beszélgetéshez? Goldberg először a nemzetbiztonsági főtanácsadót nevezte meg, az elnök később Waltz egy beosztottjára tolta az ügyet, majd Waltz magára vállalta az eset ódiumát, mondván, ő hozta létre a csoportot, minden felelősség az övé. A résztvevők listája nem is lehetne illusztrisabb: Trump minden fontos pozíciót betöltő embere benne volt, s az ügy súlyát és megoldhatatlanságát jelzi, hogy ha lemondásokkal akarnának felmutatni következményeket, azzal lefejeznék az elnök körüli vezérkart.

Az újságíró eleinte nem akart hinni a szemének, azt hitte, valami csavaros tréfával van dolga, és trollok beszélgetnek az ország vezetői nevében.

Amikor viszont megindultak a jemeni lázadók elleni támadások, szembesült azzal, hogy minden igaz, amit olvas.

És miről is beszéltek a fejesek a Signalon? A csoport a Houthi PC Small Group nevet viselte, és a húszi (húti) jemeni lázadókkal szembeni amerikai katonai fellépés volt a beszélgetés fő témája. Mint ismeretes, a jemeni lázadók hosszú évek óta egyre nagyobb fegyverzettel rendelkeznek, és rakétával támadják a globális kereskedelem és így az USA számára is fontos tengeri útvonalon elhaladó teherhajókat.

Az amerikai vezetők csetjében a védelmi miniszter megosztotta a jemeni lázadók elleni támadás időzítését, célpontjait, a használandó fegyverzetet és a támadások szakaszait. Az ügy kirobbanása után Hegseth azzal védekezett, hogy konkrét háborús terveket nem osztott meg a felületen – a kritikusok szerint ez csak szemantikai vita, mivel egyértelműen ilyen témáról szóltak az információközlései. Hogy bizalmas, védett adatokról volt-e szó, arról nagy polémia zajlik, és az ügy következményeit is befolyásolja.

A Fehér Ház, valamint a csetben részt vevő nemzetbiztonsági vezetők szerint nem voltak fokozottan védett információk a közölt adatok, Tulsi Gabbard szerint ráadásul maga a védelmi miniszter döntheti el, miként határoz az illetékességébe tartozó információkról. Az ügy kritikusai szerint viszont az, hogy egy külső applikáción és illetéktelenek által is látható módon osztanak meg ilyen információt, veszélybe sodorhatja az amerikai politikai és hadászati célokat, valamint az érintett amerikai katonai személyzetet is.

„Minden létező eljárási szabályt megszegtek azzal kapcsolatban, hogyan is kellene védeni az operatív információkat egy katonai csapás előtt”

„»Én csak utálom, hogy újra ki kell segíteni Európát« –fogalmazott J. D. Vance”

Donald Trump elnök, J. D. Vance alelnök, Pete Hegseth védelmi miniszter és Mike Waltz nemzetbiztonsági főtanácsadó

– nyilatkozta egy korábbi hírszerzési szakértő a CNN-nek. Az amerikai liberális média és a Demokrata Párt természetesen azóta is a Signal-ügyön pörög, hiszen kétmaroknyi fogást találtak a Trumpvezérkaron, az eset pedig kétségtelenül nehezen védhető a józan ész és az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekei felől. Donald Trump, mint mindig, teflonarccal áll bele a dologba és söpri le a kritikus hangokat. Amikor először kérdeztek rá, annyit reagált: „Nem tudok erről semmit. Nem vagyok a The Atlantic nagy rajongója, úgy vélem, ez egy bezárás felé tartó magazin; szerintem nem is igazán magazin. De nem tudok semmit az ügyről.” Trump azóta se bocsátott el senkit, lapzártánk idején pedig már azt mondta: „Nem rúgok ki embereket álhírek miatt és boszorkányüldözésből.”

AZ ÖREG KONTINENS

FÉLREDOBVA

A Signal-ügy nem csak a civil teherforgalmat rakétázó jemeni lázadók elleni fellépésről szólt. Újabb betekintést nyújtott ugyanis abba, hogyan is gondolkodnak az Egyesült Államok vezetői Európáról.

MI IS AZ A SIGNAL?

A Signal egy amerikai, nyílt forráskódú, üzenetküldésre használható applikáció. A milliárdnyi ember által használt Messengerhez képest eltörpül a maga 40-70 millió felhasználójával, ám amerikai professzionális körökben, így az újságírók és a politikusok körében elterjedt a használata. Programozásának köszönhetően kifejezetten biztonságos, bár ez az applikáció is a hekkerek állandó támadása alatt áll, nem lehet kizárni a feltörését. A mostani ügy csak a jéghegy csúcsa lehet. Az bizonyos, hogy egy – legalább amerikai – magáncég által működtetett platform nem az optimális megoldás a legélesebb nemzetbiztonsági kérdések megvitatására a világ vezető katonai hatalmában, különösen, ha egy ellenérdekelt újságírót is hozzáadnak a csetcsoporthoz.

„Ha úgy véled, csinálnunk kell, akkor hajrá. Én csak utálom, hogy újra ki kell segíteni Európát” – fogalmazott J. D. Vance alelnök a védelmi miniszter jemeni terveit kommentálva. Hegseth reagálásában nem fogalmazott enyhébben. „Teljesen egyetértve veled én is gyűlölöm az európai ingyenélést. SZÁNALMAS – írta. – De mi vagyunk az egyetlenek a bolygó innenső oldalán, akik ezt meg tudják csinálni.”

Pete Hegseth és J. D. Vance hasonlóan vélekedik Európáról

Amellett, hogy a cowboymentalitásról élő régi képzeteink a washingtoni vezetők magánbeszélgetésében nyernek bizonyítást, a csetelésből megtudjuk a megvetésük okát is. Vance ugyanis kifejtette, hogy szerinte az USA hibát követ el a jemeni beavatkozással, hiszen a Szuezi-csatornán az amerikai kereskedelem mindössze 3 százaléka halad át, ellenben az európai kereskedelemnek a 40 százaléka. Hozzátette, hogy szerinte az amerikai közvélemény nem érti meg, mi szükség van ismét az ország beavatkozására, majd némileg önmagát és kollégáit győzködve kijelentette: „A legfőbb ok, hogy ezt megcsináljuk, az – amint Trump is mondta –, hogy üzenetet küldjünk.”

Az eltűnődő Vance kifejtette azt is: „Nem tudom, az elnök érti-e azt, hogy mennyire eltér ez [a jemeni amerikai támadás] az Európának szóló mostani üzenetünktől. […] Elfogadom a csoport konszenzusát, és megtartom magamnak a fenntartásaimat. De erős érv szól amellett, hogy elhalasszuk egy hónappal, elterjesszük az üzenetet, hogy ez miért fontos, megnézni, hol tart a gazdaság, és így tovább.”

„Az amerikai vezetők egymás között ugyanúgy vélekednek kontinensünkről, mint nyilvánosan”

Hegseth azonban továbbra is amellett érvelt, hogy a jemeni csapásmérés az USA „alapvető értékeit” hirdetné, beleértve a szabad hajózást és az elrettentést. Waltz is azt hangsúlyozta, hogy „az Egyesült Államoknak kell újra megnyitnia ezeket a hajózási útvonalakat”. Középutasként viszont hozzáfűzte: „A költségeket azonban a kormányzatnak az európaiakra kellene terhelnie.”

Stephen Miller, Trump belbiztonsági tanácsadója végül azzal zárta le a tanakodást: „Szabad a pálya, de gyorsan tisztázni kell Egyiptommal és Európával, mit várunk cserébe.” Mike Waltz elszánt emodzsikkal – egy ütésre lendülő ököl, az amerikai lobogó és egy lángoló tűz képével – konstatálta a támadás melletti elhatározást.

CSAK ELFORDUL, VAGY ELLENSÉG LESZ?

A kiszivárgó állítások nem meglepők, és még csak nem is mondanak ellent annak, amit a Trump-kormányzat képviselői Európával kapcsolatban publikusan megfogalmaznak. Ha így vesszük, még méltatni is lehet az amerikai vezetőket, hiszen egymás között ugyanúgy vélekednek kontinensünkről, mint nyilvánosan, sőt szemtől szemben.

Az alig két hónapja hatalomban lévő kormány emberei már eddig is több alkalmat megragadtak, hogy megüzenjék az európaiaknak vagy a szemükbe mondják, mit gondolnak róluk és a követendő irányról. Mintha a jó zsaru és a rossz zsaru szerepeit is leosztották volna.

Pete Hegseth még február közepén vázolta fel egy tömör beszédben Brüsszelben, mik az Egyesült Államok prioritásai. Leszögezte, Ukrajnában a harcok leállítása és a tartós béke elérése a legfontosabb; egy tartós békének pedig szilárd biztonsági garanciákat kell tartalmaznia Kijev számára arról, hogy nem kezdődik újra a háború. Azt is elmondta: az Egyesült Államok nem hisz abban, hogy Ukrajna NATOtagsága reális eredménye lenne egy tárgyalásos rendezésnek. A védelmi miniszter szerint békefenntartókat kell majd küldeni Ukrajnába, az viszont nem lehet majd NATO-akció, és azt is kijelentette, hogy amerikai katonák nem fognak Ukrajnába menni. „Európának kell adnia a jövőben az Ukrajnának szánt fegyveres és nem fegyveres segélyek túlnyomó részét” – tette hozzá. Hegseth azt is világosan kifejtette, hogy „az Egyesült Államok következményekkel járó fenyegetésekkel néz szembe. Saját határaink biztonságára kell összpontosítanunk – és ezt is tesszük. Egyenrangú versenytársunk a kommunista Kína, amely képes és szándékában áll fenyegetni hazánkat és alapvető nemzeti érdekeinket az indo-csendes-óceáni térségben. Az Egyesült Államok a csendes-óceáni térségben prioritásként kezeli a kínai elrettentést, felismerve a szűkösség realitását, meghozva az erőforrásokkal kapcsolatos kompromisszumokat, hogy az elrettentés ne valljon kudarcot”. A miniszter Európának azt üzente: „Együtt olyan munkamegosztást hozhatunk létre, amely maximalizálja komparatív előnyeinket Európában, illetve a csendes-óceáni térségben. A Trump védelmi minisztereként töltött első heteim során ígéretes jeleket láttunk arra vonatkozóan, hogy Európa látja ezt a fenyegetést, felismeri, mit kell tenni, és felnő a feladathoz.”

Az alelnök Grönlandon. A főnöke szerint száz százalék, hogy az Egyesült Államoké lesz a Dániához tartozó sziget

„Donald

Trump közölte: még több vámot fog kivetni

Kanadára és az európaiakra, ha összefognak”

Ez tehát az amerikai jó rendőr üzenete Európának, aki munkamegosztást kínál: Ukrajna – és sok más közelebbi konfliktus – megoldását kontinensünkre hagyja, hogy a neki fontosabb problémákra koncentráljon. De mi van, ha az Egyesült Államok nemcsak elfordul, hanem egyenesen szembeszáll Európával?

J. D. Vance és a különböző hangulataiban sokféle üzenetet megfogalmazó Donald Trump több szempontból a rossz rendőrök közé tartozik. Az alelnök a müncheni biztonsági konferencián tartott beszédében kíméletlen kritikát mondott az európai vezetők és a kontinenst uraló progresszív fősodor képviselőinek szemébe. Szerinte Európára a legnagyobb fenyegetést nem Oroszország vagy Kína jelenti, hanem önmaga. Kifejtette: „Nem nyerhetsz demokratikus mandátumot azáltal, hogy cenzúrázod az ellenfeleidet vagy börtönbe dugod őket (…) Nem nyerhetsz úgy sem, ha figyelmen kívül hagyod a választói bázisodat olyan kérdésekben, mint hogy

ki lehet része közös társadalmunknak.” Elmondta azt is, hogy szerinte az európai országokat nyomasztó kihívások közül „egyik sem annyira sürgős, mint a tömeges migráció”, és feltette a kérdést: „Hányszor kell még eltűrnünk a felháborító kudarcokat, mielőtt új irányba állítanánk közös civilizációnkat?”

A napokban pedig Donald Trump bejelentette, hogy az Egyesült Államok április 2-ától 25 százalékos vámot vet ki minden importált gépjárműre – ami súlyosan fogja érinteni az európai autóipart, ezáltal többek közt a német és a magyar gazdaságot. Trump azt is közölte, hogy még több vámot fog kivetni Kanadára és az európaiakra, ha összefognak, „hogy gazdasági kárt okozzanak a valaha legjobb barátjuknak, az Egyesült Államoknak”. Az amerikai vámemelésekre Európa hasonló eszközökkel reagálhat, ami rövid időn belül felizzítja a vámháborút – azon viszont elsősorban Európa fog veszíteni. Megint.

Jemeni férfi romok között az amerikai támadás után

Egészség, egy gombnyomásra*

*Akár innen is

Intézd orvosi ügyeidet egyszerűen az EgészségAblak applikációban!

Háborús pszichózis Európában

VECZÁN ZOLTÁN

Stratégia helyett hirtelenkedés, védelem helyett támadás, megfontoltság helyett pánik – Európa továbbra sem tért magához a trumpi sokkterápiából.

Hetvenkét órára elegendő tartós élelmiszer, palackozott víz, gyógyszer és kötszer, zseblámpa elemekkel, okmányok, rövidhullámú rádió – a lajstrom nagyja egy háromnapos osztálykirándulás beszerzési listája is lehetne. Ám ezt nem az osztályfőnök küldte a nebulók szüleinek, hanem az Európai Bizottság javasolta a 450 millió uniós polgárnak többek között háború esetére – még „családi vészhelyzeti terv” kidolgozását is szorgalmazták.

Közben Svédországban a polgári készenléti ügynökség minden háztartásba kiszórta a Ha válság vagy háború jön című útmutató füzetet, Finnországban a határszakaszon élő polgárok kaptak útmutatót áramkimaradás, kibertámadás és fegyveres konfliktus esetére. Németországban a legközelebbi bunkert felajánló applikációt fejlesztettek (ott már tíznapi hideg élelemmel számolnak), Norvégiában pedig üzenetküldő riasztómechanizmust helyeztek üzembe.

Kétség sem fér hozzá: kapkodás van. Az európai háborús pszichózis új fokozatba kapcsolt, s megannyi pótcselekvéssel igyekszik úrrá lenni a NATO velejét adó amerikai katonai támogatás látható viszszahúzódása miatt kezdődő pánikon. Ennek része a lakosság felkészítése arra, hogy vészhelyzet, értsd: orosz támadás következhet be. S mindez még csak a polgárok riadóztatása. Ahogy Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő lapunknak korábban fogalmazott, a társadalmat is fel kell készíteni arra, hogy itt bizony a védelmi kiadások brutális növelése következik, ha már az utóbbi évtizedekben sikerült javarészt leépíteni az európai nemzeti hadseregeket. Van honnan felfejlődni mind a lakosság, mind a katonák tekintetében.

„Egy ilyen szánalmas hadsereggel képtelen leszel megállítani a szovjet csapatokat” – írta Alekszandr Zinovjev emigráns szovjet író a Homo Sovieticusban csaknem fél évszázada, miután látta, hogy a német katonák láthatósági mellényben, gumicsónakban, fegyver helyett sörrel a kezükben bohóckodva gya-

korolták a folyón átkelést, a tömeg pedig hangosan szidalmazta őket a partról, a hadsereg feloszlatását szorgalmazva. „Ezt a rosszul táplált, rosszul öltözött, sápadt, nőtelen fiatalemberek hatalmas seregének képviselőjeként mondhatom, amely már régóta készen áll arra, hogy meginduljon.” A kép nyilvánvalóan nem volt igaz minden európai csapatra, sem akkor, sem ma, ám mindenképpen elgondolkodtató, hogy miként értékelte a látványt valaki, aki ismerte a szovjet-orosz gondolkodást.

Jóllehet Európa ekkor, a nyolcvanas évek elején éppenséggel kőkemény amerikai támogatást tudhatott maga mögött. Jimmy Cartert a Szovjetuniót utóbb megroppantó Ronald Reagan váltotta az elnöki székben, Európában – és különösen a határállam Nyugat-Németországban – hatalmas amerikai erők állomásoztak, a kontinens egészén több mint 300 ezer katona, tekintélyes felszereléssel, logisztikai és egyéb képességekkel. Ezt az erőt éppúgy leépítették a hidegháborút követően, mint az európai hadseregeket. A jelenleg Európában állomásozó amerikai katonai létszám az Egyesült Államok Európai Parancsnoksága (Eucom) szerint 84 ezer fő, és Donald Trump március elején bejelentette, a Németországban állomásozó csapatokból 35 ezer fő kivonását fontolgatja. Az is kérdéses, hogy a Grönlandtól Törökországig húzódó negyven amerikai bázisból mennyi marad a nagy újragombolás után.

REGIONÁLIS SZÖVETSÉGEK

Időközben alakulni kezdtek kisebb szövetségek a NATO-n belül. Ilyen például a viszonylag friss skandináv együttműködés. Az északi országok – Norvégia, Dánia, Svédország és Finnország – integrált légierejét január óta szervezik a külön-külön is számottevő csapásmérő képességgel bíró országok. Egyes szakértők szerint az ehhez hasonló, regionális érdekeket figyelembe vevő megoldások jobban illeszkednének a sokszínű Európa védelmi igényeihez.

FOTÓ: AFP / HANNES P ALBERT / DPA, AFP / MICHAEL KAPPELER / DPAKaja Kallas kül- és biztonságpolitikai főképviselő Olaf Scholz német kancellár, Gitanas Nausėda litván államfő és Arturs Krišjānis Kariņš lett miniszterelnök között

A német haderő új hadosztályok felállításával tehermentesítené a katonákat

A március 31-étől fokozatosan beinduló amerikai–európai vámháború nem segít kezelni a nagypolitikai súrlódásokat. Jönnek az acél- és alumíniumimportra, a német, így az európai ipar egyik fő ágazatára, a gépkocsiiparra, a gyógyszerekre kivetett amerikai vámok, és számítani lehet az EU hasonló válaszlépéseire. Ilyen körülmények között pedig még kevésbé reménykedhetnek az európaiak a sokáig biztosnak tekintett amerikai védőernyőben.

Az egyre rosszabb ízű tortán csak a hab tetejére potytyantott cseresznye a Signal-botrány. Mint kapcsolódó cikkünkben is írjuk, a csetcsoportban az alelnöktől lefelé minden nemzetbiztonságban illetékes amerikai kormányzati szereplő jelen volt, és többek között szánalmasnak nevezték az európai „potyázást”.

Kaja Kallas, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője – akit Marco Rubio amerikai külügyminiszter állítólag csúnyán ignorált washingtoni látogatásakor, és akit a Politico szerint uniós diplomaták is bíráltak felkészületlensége és heves retorikája miatt – egyébként sem fogta vissza magát, ha fegyverkezésről volt szó. Februárban lőszert követelt Ukrajnának a tagállamoktól, s ő volt az is, aki új vezető érkezését sürgette „a szabad világ élére” – az amerikai elnök beiktatása után másfél hónappal.

Az amerikaiak és európaiak közötti bizalom szövete persze már akkor szakadozni kezdett, amikor Donald Trump amerikai elnök tárgyalásokba bocsátkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, s ez csak fokozódott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök emlékezetes fehér házi fiaskója után. Brüsszelben és Londonban úgy látják, nincs mese: itt az idő felállítani egy közös európai hadsereget.

Persze valami ilyesféle létrehozása régóta izgatja az európai politikusok fantáziáját. Rögtön a hidegháború elején, a koreai háború kitörése után megpróbálkoztak vele. Az ötvenes évek első felében Európai Védelmi Közösség (EDC) volt a gyermek neve, de megbukott a regionális hatalom Franciaország vétóján, amely nem örült Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének és a kezéből kicsúszó kontrollnak. A második kísérlet a Nyugat-európai Unió nevet viselte, ebbe viszont pénzt, paripát és fegyvert nem csatornáztak, így fennállása fél évszázada alatt csak vegetált a NATO árnyékában. A feladatait nagyrészt átvette az 1993 óta létező

Emmanuel Macron francia elnök elsőként sürgette európai csapatok bevetését Ukrajnában

EU-s közös kül- és biztonságpolitika, ezt követte négy évre rá a közös biztonságés védelempolitika, 2007-ben pedig összeolvadtak. E szervezetek körül fokozatosan kialakult az azóta minden téren megszokott dinamika, a növekedő feszültség a tagállami érdekek közötti egyeztetések lassúsága, illetve az azzal elégedetlen, egyre nagyobb brüsszeli vízfej centralizáló gyakorlata között, szórványos katonai missziókkal.

Ezt fejelték meg 2017-ben az állandó strukturált együttműködéssel (Pesco), amelyen belül az EU-tagállamok egy része önkéntesen mélyíti el védelmét, közös gyakorlatokkal, kibervédelemmel és egyéb területeken működő projektekkel. 2021-ben az unió elindította az Európai Védelmi Alapot (EDF) is. Ennek célja a védelmi kutatások és technológiai fejlesztések finanszírozása; ez volt az első olyan kezdeményezés, amely közvetlenül az EU költségvetéséből támogatott katonai projekteket. Ami gyakorlatilag eddig eldőlt valamiféle európai közös hadsereg kapcsán, az egy 5000 fős gyors reagálású erő (EU Rapid Deployment Capacity) felállítása idén.

Ehhez hasonló szöveggel indokolta Kallas is a fehér könyv szükségességét. Ám arra a szempontra, hogy miként lehet majd ilyen túlfeszített hangulatban leülni az oroszokkal tárgyalni – mert előbb-utóbb muszáj lesz –, nem sikerült érdemi koncepciót kidolgozni. Ehelyett a teljes tagadás fázisát nyújtják el minden lehetőségen túl.

Most pedig a közös haderőfejlesztésnek ugranának neki újra, amelynek az Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök által beterjesztett, ReArm Europe nevű ötpontos terv adná az alapját. Az elképzelés része az európai védelmi kiadások akár 800 milliárd eurós növelése, amelyből 150 milliárdot ráadásul hitelből fedeznének. A nemzeti érdekek ütközése miatt a projekt brüsszeli politikai csatározások után tudott csak elindulni, a részletesebb útmutatást tartalmazó fehér könyvet aztán Kaja Kallas ismertette március 19-én. Az abban javasolt intézkedéssorozat célja Ukrajna támogatásának rövid távú megoldása, valamint Európa hosszú távú védelmi kapacitásainak felépítése – Kallas értelemszerűen a legroszszabb forgatókönyvre való felkészülést tartja szükségesnek.

„A beinduló amerikai–európai vámháború nem segít kezelni a súrlódásokat”

Politikai lózungokat viszont bőséggel termel az európai fősodor – akár az EB, akár a saját befolyásukat visszaépíteni kívánó hatalmak, amelyek elérkezettnek látják az időt az USA kivonulásával létrejövő katonai vákuum betöltésére. A gloire-ról álmodozó Emmanuel Macron francia elnök, a belpolitikai válságból a projektre kiútként tekintő Keir Starmer brit miniszterelnök, az ingadozó német kancellári székbe készülő Friedrich Merz, valamint a harcias baltiak, élükön a brüsszeli babérokkal ékes Kallasszal vagy az Ukrajnát gyorsítósávban az EU-ba integrálni kívánó Gitanas Nausėda litván elnökkel mind így tennének.

A ReArmot kritizálóknak elsősorban az a problémájuk, hogy egyre nagyobb az átfedés az uniós projektek és az európai „kis NATO-ként” emlegetett hajlandók koalíciója között. A március 2-án, vagyis Volodimir Zelenszkij, Donald Trump és J. D. Vance amerikai alelnök emlékezetes fehér házi csörtéje után brit vezetéssel alakult csoport ugyanis nem védelmi projekt. A csatlakozó országok szövetsége papíron szintén az orosz–ukrán béketeremtés mellett áll, azonban a négypontos tervben elsősorban nem Európa, hanem Ukrajna védelme szerepel, mégpedig katonai támogatásának, az oroszok szankcionálásának nyílt felvállalása mellett.

A kérdések azonban továbbra is ott lógnak a levegőben: ha még lenne is rá közös akarat, hogyan lehetne mindezt véghez vinni? Hogyan lesz képes az Európai Unió a saját újrafegyverkezését levezényelni úgy, hogy tagjai – amelyek négy kisebb állam kivételével NATO-tagok is – a prosperáló békeévekben sem siettek elérni a GDP-arányos 2 százalékos ráfordítást a védelmi képességeikre, most meg éppen recesszió van, és a megcélzott új terv 5 százalékról szólna? Miként lesz ez lehetséges úgy, hogy az amerikai védelemre egyre kevésbé számíthatnak, s az előző három évben sokan a védelmi képességük nagy részét odaadták Ukrajnának? És az is kérdés, hogy vajon segíti-e a tényleges, higgadt európai felkészülést a kihívásokra az a háborús pszichózis, amelyet az európai fősodor a korábbi pacifista antimilitarizmushoz hasonlóan igyekszik átragasztani a lakosságra.

„Terrorpárti aktivisták, haza!”

| HAJDÚ TÍMEA | A MANDINER MUNKATÁRSA

Az amerikai kormány azt üzeni, hogy a terrorizmus támogatóit nem látják szívesen az országban.

2023. október 12-én, néhány nappal a Hamasz terrorszervezet izraeli támadása után diákok tömegei tüntettek a zsidó állam politikája és az izraeli hadsereg gázai övezetbeli csapásai ellen a New York-i Columbia Egyetemen. Az iskola Palesztinapárti szervezetei már akkor Izrael elleni bojkottot követeltek az intézménytől, amikor az elpusztított kibucok romjai között még holttestek után kutattak a hatóságok. A tüntetésen a diákok azt skandálták, hogy „A folyótól a tengerig Palesztina szabad lesz”, e szlogent többek között az Izrael elpusztítását hangoztató terroristák is használják.

A columbiai események egyik vezéralakja egy Mahmúd Halil nevű fiatal férfi volt, aki 2022 óta tartózkodik az országban, és nemzetközi kapcsolatok szakon tanul. Az elit egyetemek megbénításával a tüntetők nyomást akartak gyakorolni a kormányzatra. A megmozdulásokon összemosódott Izrael kritikája, gyűlölete és az USA-, illetve Nyugat-ellenes progresszív ideológiák. A demonstrációk vezetői között sok volt a külföldi diák, akit felbátorított az egyetemek lanyha hozzáállása; azt hitték, nem lesz következménye annak, hogy akadályozzák az oktatást, sőt nem egy helyen megfélemlítik az intézmény zsidó diákjait.

Donald Trump választási győzelme után ígéretet tett arra, hogy a külföldi „terrorpárti” tüntetőknek visszavonják a vízumát, és hazaküldik őket. Erről rendelet is született. Az elnök azzal érvel, hogy miért nevelne az Egyesült Államok belső ellenséget, hiszen ha valaki már amerikai tartózkodása első éveiben az ország kormánya, értékei és szövetségesei ellen tüntet, mit fog tenni tíz év múlva? Az egyik első érintett Mahmúd Halil volt, őt vizsgálati fogságba is helyezték. Ennek kapcsán Trump a kö-

vetkezőt írta közösségi oldalán: „A bevándorlási és vámhatóság elismerésre méltó módon elfogta és őrizetbe vette Mahmúd Halilt, egy radikális, Hamasz-párti külföldi diákot a Columbia Egyetem kampuszán.” Hozzátette, hogy ez csak a kezdet: „Meg fogjuk találni, elfogjuk és kitoloncoljuk ezeket a terroristaszimpatizánsokat az országunkból, és nem is térhetnek vissza.”

Az események kapcsán sokan azzal érvelnek, hogy az elnök és az államigazgatás a szólásszabadságot sértette meg. Számos ügyvéd jelentkezett, hogy segítse a Szíriában született, algériai állampolgárságú diákot. A demokrata pártiak is kampányolni kezdtek mellette. Több sajtótermék igyekezett szimpátiát kelteni Halil iránt, arról írnak, hogy a terhes felesége várja otthon az aktivistát, aki csak politikai véleményét szerette volna kinyilvánítani. Ezek a lapok nem készítettek efféle együttérző portrékat azokról a zsidó diákokról, akiket a demonstrációk egyes résztvevői megfélemlítettek.

Az amerikai államigazgatás azóta további olyan diákok kitoloncolását kezdeményezte, akik Halilhoz hasonlóan aktív tagjai voltak Palesztina-párti tüntetéseknek. Ezt arra építik, hogy a törvények szerint aki vízummal tartózkodik az Egyesült Államokban, az nem támogathat terrorista szervezeteket. Nagy jogi csata várható. Marco Rubio külügyminiszter úgy fogalmazott: „Nekünk nem kell az, hogy látogatóként érkezel az Egyesült Államokba, és zűrzavart okozol nekünk. Nem akarjuk ezt az országunkban. Menjetek vissza, és csináljátok ezt a saját országotokban.” Most bánhatják, akik amerikai vízum birtokában a Nyugatot, illetve Izraelt és azt az Egyesült Államokat szidták, amely befogadta őket az egyetemeire.

VÁROSBÓL FALUBA

A falusi közösségek életben tartása eddig is kiemelt célja volt a kormánynak, ezúttal a kisboltok kapnak pluszsegítséget, és elérhetőbb lesz a helyi készpénzfelvétel.

Mindettől azt remélik, akik akarnak, továbbra is a szülőfalujukban maradhassanak.

A legutóbbi népszámlálás szerint 2022-ben több mint 160 ezerrel éltek kevesebben a magyarországi kistelepüléseken, mint 2001-ben. A csökkenés semmiképp nem nevezhető kiugrónak, hiszen legalább hasonló arányban fogyott a városok és nagyvárosok népessége is. Az utóbbiaknál a halálozással és a külföldre költözéssel szemben elenyésző volt az új lakosok száma, a falvaknál pedig a betelepülési tendencia határozza meg az adatokat. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint huszonegy év alatt például Békés és Csongrád-Csanád vármegyében tízezrekkel lett kisebb a falusi lélekszám, Pest vármegyében pedig több mint hetvenezerrel növekedett, elsősorban az agglomerációba költözők révén. Azaz úgy is csökkent a községben élők száma, hogy közben bizonyos régiókban jelentősen növekedett.

HATOTT A FALUSI CSOK

„A kormány hat év alatt 1100 milliárd forintot fordított a falvak megerősítésére”

Az elmúlt két évtizedben, de különösen az utóbbi öt évben jelentősen felgyorsult a fővárosból a környező falvakba költözők áramlása. Ennek több oka is van, talán a leggyakoribb indok a lakásárak emelkedése. Ma egy apró panel áráért jó néhány Pest vármegyei faluban családi ház vásárolható. A kiköltözést már most is több intézkedés segíti, hiszen a kormányzatnak immár másfél évtizede kiemelt célja a falvak, az ottani közösségek, a falusi életforma fenntartása. Ezzel is volt magyarázható, hogy 2019 nyarán elstartolt a családi otthonteremtési kedvezmény bővítésével létrehozott falusi csok.

Ezt azokon a preferált kistelepüléseken lehet igénybe venni, ahol a lélekszám az utóbbi években csökkent, tehát hiába van sok ötezer fő alatti település Budapest környékén,

FERENTZI ANDRÁS

FOTÓ: MTI / BODNÁR BOGLÁRKA, MTI / KRIZSÁN CSABA, MTI / SOÓS LAJOS

ha ott nőtt a betelepülők száma, csak a hagyományos csok pluszt lehet igénybe venni. A legtöbb faluban még mindig lehet ennek segítségével is házat venni. A falusi csok felújításra és korszerűsítésre is fordítható, s a meglévő és a vállalt gyermekek számától függően akár plusz 15 millió forintnyi támogatás is igényelhető. A falusi csok tehát már eddig is sokakat késztett arra, hogy kistelepülésekre költözzenek.

A kiköltözés elősegítése azonban nem elegendő, hiszen ahhoz, hogy a következő nemzedék is jól érezze magát a falvakban, kötelező fejleszteni, szépíteni is őket. Ezt támogatta a 2018 tavaszán életre hívott Magyar falu program is, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök hirdetett meg a kistelepülések polgármestereinek küldött levelében; a projekt honlapján most is olvasható a kormányfő mottója, hogy „nekünk a falu nem a múlt, hanem a jövő is”. A program három pillérre támaszkodva segíti a kistelepülések népességmegtartó erejének növelését: a falusi közszolgáltatások minőségének javításával, a falusi csok keretében nyújtandó lakhatási támogatással, valamint a falusi útalapprogrammal.

A kezdeményezés kedvező hatása fél évtized elteltével már meg is mutatkozik. Rengeteg óvoda, bölcsőde épült, újult meg, játszóterek létesültek. Több mint 1200 kistelepülésen állt meg a népességfogyás vagy indult növekedésnek a lakosságszám, a legtöbb gyermek már vidéken születik. A kormány nem spórolt a támogatással:

Gyopáros Alpár, a modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztos sajtótájékoztatót tart Budapesten 2023. november 13-án. A kormánybiztos bejelentette, hogy új pályázati kiírás jelent meg a Magyar falu programban, tízmilliárd forint keretösszeggel

hat év alatt 1100 milliárd forintot fordított a falvak megerősítésére.

Ez év elején pedig elindult a Vidéki otthonfelújítási program, amelynek célja, hogy mindenki biztonságos és fenntartható lakóházban élhessen. Az ötezer fő alatti településeken élő jogosultak maximum 3 millió forintnyi, vissza nem térítendő támogatást vehetnek fel korszerűsítésre, felújításra. Márciussal a lehetőséget kiterjesztették az idősekre is.

JÖNNEK AZ ÚJ TÁMOGATÁSOK

A múlt heti kormányinfón Gyopáros Alpár, a modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztos ismertette a falvakat érintő új kormányzati döntéseket. Ezek szerint négy új elem lesz, bár van köztük olyan, amely egy sikeres korábbi kezdeményezés újratöltése.

Az első intézkedés a falusi kisboltok megsegítésére irányul. Ez a 2021-es program újraindítása, amelyben felújításra, eszközbeszerzésre és vásárlásra lehetett használni a forrást, a kormány adatai szerint a támogatással mintegy 1500 kisbolt menekült meg a bezárástól. Két éve volt egy működési támogatási csomag, most ezt kibővítik: minden ötezer fő alatti kistelepülésen lévő kisbolt és húsbolt pályázhat rá. Megkötés nélkül mindenféle kiadás fedezhető belőle, azaz rezsire és bérköltségre is fordítható a minimum 1 millió, maximum 3 millió forintnyi támogatás. A második lépés bankautomaták elhelyezése kistelepüléseken. A kormányzat szándéka, hogy segítse a készpénzhasználatot, mert sok faluban nem lehet könnyen hozzájutni a bankszámlán lévő összeghez. Ezért minden kistelepülésen, ahol igénylik, akár egy száz fő alatti helységben is telepíthetnek mostantól bankautomatát. Ennek költségét várhatóan a bankoknak kell állniuk. Hogy hova helyezik ki az ATM-eket, abba az önkormányzatoknak is lesz beleszólásuk, a pénzintézeteknek velük kell majd egyeztetniük.

GAZDASÁG

„A közösségi terek eltűnése jelentős szerepet játszott a falvak népességfogyásában”

A harmadik elem a templomfelújítási program. Gyopáros Alpár ismertette: az utóbbi években sok templom újult meg, de még bőven van feladat ezen a téren. Több száz templom születhet újjá a következő időszakban, ami történelmi és a kulturális örökség megőrzése szempontjából is fontos.

A negyedik intézkedés a falusi kiskocsmák életben tartását célozza. Ez a program nemrég indult, először az ezer fő alatti települések italboltjai pályázhatnak a maximum 3 millió forintnyi vissza nem térítendő támogatásra, hamarosan pedig a kétezer fő alatti településekre bővül a kör. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter úgy érvelt, hogy a kiskocsma mint turisztikai, vendéglátói vagy kulturális találkozási pont a falu lelke. Tény, hogy a közösségi terek eltűnése jelentős szerepet játszott a falvak népességfogyásában, hiszen a fiatalok máshol, nagyobb településeken kerestek szórakozási lehetőséget, sokan közülük el is költöztek a szülőfalujukból. Gyopáros Alpár elárulta, hogy további pályázatokat is kiírnak a kisközségi önkormányzatoknak, például járműbeszerzésre. Orbán Viktor a Kossuth Rádiónak múlt pénteken adott interjúban kiemelten foglalkozott a falvakkal. Úgy fogalmazott: nem leépíteni, hanem felépíteni kell őket, a falu nem a múlthoz tartozik, hanem a jövőhöz. „Magyarországnak nagy hagyománya és komoly erőforrása a falu. A magyar falu egy ökoszociális egység, ahol – különösen a régebbi időkben – a minőségi élethez minden feltétel adva volt” – jelentette ki.

A múlt heti bejelentésekkel kapcsolatban Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője úgy vélekedik: a kiskereskedelmi egységek feltőkésítése jelentős támogatás lehet például a szolgáltatás minőségének javítása révén. „A helyiség szigetelése, fűtési rendszerének korszerűsítése például segíthet abban, hogy a boltok kisebb költséggel működjenek. Ez alacsonyabb árakat is hozhat a fogyasztóknak – ami az infláció őket érintő hatásait is csökkentheti –, amellett hogy növeli az egység gazdaságosságát, ezzel a fenntarthatóságát. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nagyobb valószínűséggel marad meg a kisbolt, azaz a lakosok továbbra is tudnak helyben vásárolni, ami gyorsabb, olcsóbb és kényelmesebb is. Magyarul a támogatás javítja az életminőséget” – magyarázza. Hozzáteszi: a kisboltok bevételeik sokkal nagyobb arányát adják vissza helyben bérek és beszerzések formájában, mint a nagy áruházláncok. Meglétük és fejlődésük ezért kiváló hír a helyi gazdaságnak is. Sebestyén Géza rámutat: az ATM-ek elérhetősége, a készpénzhez jutás megkönnyítése várhatóan növeli a helyi lakosok rendelkezésére álló készpénzmennyiséget. Ez pedig nagyobb vásárlóerőt jelent a jellemzően csak készpénzért igénybe vehető szolgáltatások – egyes kisvállalkozók, helyi piacok – esetében, azaz támogatja a helyi gazdaságot, segíti a munkahelyek megtartását és a bérdinamikát is. „Ráadásul

A KISTELEPÜLÉSEN LAKÓ NÉPESSÉG VÁLTOZÁSA

ha nincs helyben bankautomata, a lakosok egy-egy készpénzfelvételi alkalommal valószínűleg nagyobb összegeket kérnek, hogy ne kelljen olyan sokszor ATM-et keresni, ez pedig magasabb kockázatokat is jelent, hiszen egy nagyobb összeg elvesztése jobban fáj” – részletezi.

AZ ELVÁNDORLÁST IS LASSÍTHATJA

Felmerülhet a kérdés: vajon az elköltözés megállítására is alkalmasak lehetnek ezek a lépések? Sebestyén Géza szerint amennyiben több kényelmi szolgáltatást kínál egy település, azaz élhetőbb, az minden bizonnyal növeli a vonzerejét, a lakosságmegtartó képességét. A betelepülők érkezése ráadásul érdemben hozzájárulhat a kedvező hatásokhoz. „Az intézkedéseknek jól mérhető gazdasági és kevésbé mérhető társadalmi hatásai is lesznek. Az előbbi kategóriába sorolnám az árbevétel-, foglalkoztatás-,  bér- és GDP-növekedést, az utóbbiba pedig az életminőség és az elérhető szolgáltatások számának, minőségének és stabilitásának javulását” – emeli ki. Az MCC műhelyvezetője felhívja a figyelmet, hogy a kisebb településeken jellemzően több gyermek születik, azaz magasabb a termékenységi ráta. Bár nem szükségszerű, hogy egy kisebb településre költöző vagy ott maradó család több gyermeket vállaljon, a falvakban a jóval alacsonyabb ingatlanárak miatt nagyobb otthonokat vásárolhatnak a családok, így például a helyszűke kisebb valószínűséggel lesz korlátozó tényező a gyermekvállalási döntésben.

FORRÁS: KSH-NÉPSZÁMLÁLÁS

A

VILÁG

TELE VAN JÓ ENERGIÁVAL

Mi pedig jóra használjuk. 2023 óta 55%-kal növeltük megújulóenergia-kapacitásunkat, hogy a bolygónk élhetőbb és fenntarthatóbb maradhasson.

Hadat üzent a kormány az inflációnak

FERENTZI ANDRÁS

A visszakúszó áremelkedés februárra olyan mértéket öltött, hogy márciusban a kabinet ismét beavatkozott. Megnéztük, hogy a támadó éket vezető Nemzetgazdasági Minisztérium mely területeket veheti célba az élelmiszerkereskedelem után.

Tavaly decemberben és az idei év első hónapjában ismét meredeken emelkedni kezdett a magyarországi infláció. A fogyasztói árak növekedése nem új keletű probléma. Egy évvel ezelőtt úgy tűnt, búcsút inthetünk a drasztikus drágulásnak, de most ismét meglódult az infláció. Európában is az egyik legrosszabb mutatót produkálta hazánk, ami azért is nehezen érthető, mert közben a forint erősödött az év elejéhez képest, és az üzemanyagok ára is lefelé tendált. Ennek a kettőnek együttesen jócskán lefelé kellett volna húznia az inflációt. A Központi Statisztikai Hivatal által közzétett adatok szerint januárban 5,5, februárban 5,6 százalékkal voltak magasabbak az árak az előző év azonos időszakához képest. A Nemzetgazdasági Minisztérium gyors vizsgálata alapján hamar megtalálták a legfőbb felelősöket: a nagy kereskedelmi láncokat.

AZ ELSŐ CSATA: AZ ÉLELMISZERÁRAK LETÖRÉSE

Az alapvető élelmiszerek drágulásának üteme ugyanis még az év elejit is meghaladta: az előző évhez képest 7,1 százalékkal kerültek többe az élelmiszerek, és az NGM előrejelzése szerint márciusban még tovább drágultak, legalábbis egy darabig. Ez az emelkedés a tárca álláspontja szerint egyáltalán nem volt indokolt: rengeteg termékre hatalmas mértékű nyereséget tettek a kereskedelmi láncok, egyes árucikkeket jóformán a megfizethetetlenségig drágítva. A kormányzat eleinte szóval próbált hatni a boltokra, majd közbelépett, és március 17-ével bevezette az árrésstopot.

Ettől az időponttól harminc alapvető élelmiszer – valójában termékkategória, összességében mintegy ezer termék – árrése nem lehet magasabb tíz százaléknál. Az intézkedés rögtön meglátszott a boltokban, rengeteg termék ára szinte feleződött

„Az érintett termékeket tartalmazó kosár inflációját 10-15 százalékkal, a teljes élelmiszer-inflációt pedig akár 2 százalékponttal is lejjebb mozdíthatta az árrésstop”

egy nap alatt. Látványosan olcsóbbak lettek a tejtermékek, amelyeknek a drágulását különösen megérezték a fogyasztók.

Az NGM előzetes számításai szerint az érintett termékeket tartalmazó kosár inflációját 10-15 százalékkal, a teljes élelmiszer-inflációt pedig akár 2 százalékponttal is lejjebb mozdíthatta az árrésstop. Molnár Dániel, a Magyar

Forrás: KSH

AZ ÉLELMISZEREKNÉL MÁR LÉPETT A KORMÁNY

Az ábrán azon termék- és szolgáltatáscsoportok árának alakulása látható, amelyek a KSH legfrissebb adatai alapján idén februárban több mint 5 százalékkal voltak drágábbak, mint az előző év azonos időszakában.

Gazdaságfejlesztési Ügynökség vezető elemzője elmondja: az árrésstop által érintett alapvető élelmiszerek súlya az élelmiszerkosárban nagyságrendileg 25, a teljes fogyasztói kosáron belül 7,5 százalék. „A kormányzati bejelentések szerinti 17 százalékos árcsökkenés közvetlenül akár 1,3 százalékponttal is lassíthatja a teljes inflációt. Viszont az intézkedés a legkisebb boltokat nem érinti, illetve más élelmiszerek esetében várhatók áremelések, ezeket is figyelembe véve összességében inkább 1 százalékpont alatt lehet az árrésstop hatása” – összegez.

A szakértő kiemeli: az árrésstop egyelőre május végéig tart, akkorra már nemcsak az áprilisi adatok, hanem az Árfigyelő révén a májusi adatok is a kormányzat rendelkezésére állnak majd. „Előreláthatóan akkor fogják értékelni a hatást: ha a nem érintett termékek ára olyan mértékben emelkedik, hogy az ellensúlyozza az árrésstop hatását, várható a termékkör bővítése. A meghosszabbítás mellett szól, hogy az intézkedés feloldása azonnali inflációs hatással járna, ahogy azt tavaly júliusban is láthattuk a kötelező akciózás kivezetésekor” – teszi hozzá.

ÚJABB FRONT NYÍLHAT A SZOLGÁLTATÁSOKNÁL

Az inflációérzetet leginkább generáló élelmiszer-áremelkedést egy időre tehát sikerült megfékezni, de összességében még nem lesz elegendő a tendencia megfordítására, és bőven van még olyan terület, amelyre odahathat a kormányzat. Molnár Dániel szerint ha részletesen megnézzük az inflációs folyamatokat, akkor láthatjuk, hogy az élelmiszerek és a szolgáltatások esetében vannak a legnagyobb problémák. Nemcsak az, hogy a drágulásuk meghaladja a teljes fogyasztói

Az előző év azonos időszaka = 100%

Élelmiszerek és alkoholmentes italok

Oktatás

Vendéglátás és szálláshely-szolgáltatás Egészségügy

Egyéb termékek és szolgáltatások Távközlés

GAZDASÁG

„A készpénzfelvétel díja 15 százalékkal drágult, a folyószámla-vezetésé pedig 26 százalékkal”

kosárét, de hosszabb ideje e két csoportnál látható a legerősebb átárazás havi szinten. A többi termékcsoport – például a ruházkodási és a tartós fogyasztási cikkek – átlagos éves árváltozása februárban a jegybanki célt sem érte el, csupán 2,6 százalékot tett ki, és az átárazási mintázatokban sem láthatók kiugró értékek. Vagyis az infláció letörésének kulcsa továbbra is az élelmiszerek és a szolgáltatások területén keresendő.

„A szolgáltatásokon belül is eltérő folyamatok rajzolódnak ki. Több tételnél a béremelések hatása jelenhetett meg az árakban, az év első hónapjaiban 10 százalék felett drágultak olyan személyi szolgáltatások, mint a kölcsönzés, a lakásfelújítás és -karbantartás, a takarítás, a ruhajavítás

és -tisztítás; és a testápolási szolgáltatások is ide sorolhatók. Tapasztaljuk, hogy a kereslet élénkülésére a vállalatok is bátrabban áraznak és hárítják át a költségeiket.

Figyelembe véve, hogy ezek a tételek a fogyasztói kosáron belül kis súllyal szerepelnek, illetve vállalati oldalon többnyire mikro- és kisvállalkozásokat találunk, nem várható

szabályozói beavatkozás. Inkább a verseny élénkülése, az új belépők hozhatnak változást” – húzza alá az elemző.

Mindezeken túl a lakbérek is 10 százalék feletti drágulást mutattak éves bázison az év elején; a magas kereslet, valamint a lakásárak emelkedése is támogatta az inflációt. A kormányzat tavaly a 21 pontos Új gazdaságpolitikai akcióterv kapcsán jelentette be, hogy vizsgálat alá vonja a lakásbérleti díjak és a szerződési feltételek rendszerét, vagyis várható a szabályozási beavatkozás. A lakbér súlya a fogyasztói kosáron belül alacsony, csupán 2 százalékos, aminek oka, hogy Magyarországon nagyon magas, 90 százalék körül van a saját lakásban élők aránya, vagyis a többséget közvetlenül nem érinti a helyzet. Viszont a fiatalokat, akik szeretnének otthonról elköltözni, már erőteljesen. Az áremelkedés 10 százalék felett volt a telefon-, internet- és tévé-előfizetésnél, valamint a postai szolgáltatásoknál. Még mindig a tavalyi áremelések hatása hajtja fel az árakat. 2024 márciusában a vállalatok egy része, például a telekommunikációs szektorban, a megelőző évi infláció alapján emelt árat, két számjegyű mértékben, ami jókora dinamikát eredményezett. Ez a hatás a következő hónapban ki fog futni, tekintve, hogy idén csak a tavalyi infláció mértékével emelik áraikat a szolgáltatók. A tavalyi áremelések bázisba kerülése 0,3 százalékponttal lassíthatja az inflációt a tételek fogyasztási súlyát figyelembe véve. Szabályozói oldalról a legnagyobb problémát az jelenti, hogy az átárazás nem a költségek figyelembevételével történik, hanem az előző évi infláció függvényében, így pedig középtávon is nehezebb letörni az inflációt.

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter március közepén sajtótájékoztatón jelezte, hogy a telekommunikációs cégek is a kormány célkeresztjébe kerülhetnek. A kabinet első körben feltehetően önkéntes árcsökkentést vár majd el.

TERÍTÉKEN A BANKOK

„A lakbérek 10 százalék feletti drágulást mutattak”

Egy másik területen viszont már el is kezdődtek az egyeztetések. A tárcavezető március elején jelezte, hogy indokolatlanul magasnak tartja a banki számlavezetési díjak emelkedését. Addigra hét pénzintézet jelentette be, hogy az infláció mértékével emeli a díjait. Éves összehasonlításban a pénzügyi szolgáltatások ára 13 százalékkal volt magasabb. A készpénzfelvétel díja 15 százalékkal drágult, a folyószámla-vezetésé 26 százalékkal, és még a legkisebb mértékű emelkedés, a bankkártyák díjnövekedése is 6 százalékos volt. Nagy Márton emiatt már több körben tárgyalt a pénzintézetek képviselőivel és a Magyar Bankszövetséggel. Mint fogalmazott: a bankok első ajánlata elég gyengére sikeredett, így folytatják a megbeszéléseket.

Molnár Dániel rámutat, hogy az egyéb szolgáltatásoknál februárban éves alapon 14,5, havi alapon 3,2 százalékkal nőttek az árak, 5,5 százalékos súlyuk nyomán pedig jelentősen hozzájárultak az inflációhoz. A KSH idesorolja többek között a banki díjtételeket – a kártyahasználati, számlavezetési, átutalási díjat –, és a biztosítási díjak is itt jelennek meg.

KOMPENZÁLJÁK A NYUGDÍJASOKAT

Noha az infláció emelkedése a teljes lakosságot hátrányosan érinti, van egy társadalmi csoport, amelyet minden évben kárpótol az állam: a nyugdíjasokat. A kormány múlt héten közölte, hogy az árak meglódulását érzékelve emelt idei prognózisán, és immár nem 3,2 százalékos, hanem 4,5 százalékos inflációval számol. Ez egyébként az új vezetésű Magyar Nemzeti Bank becslésének alsó határértékével egyezik meg. Ennek megfelelően már nem lesz elegendő a januárban életbe lépett nyugdíjemelés, hanem a törvényeknek megfelelően kompenzáció jár a nyugdíjasoknak. Az 1,3 százalékos emelést novemberben fizeti ki az állam mintegy 2,5 millió jogosultnak, ráadásul visszamenőlegesen, azaz egész évre értve, és a 13. havi nyugdíjra számolva is megkapják a jogosultak. Erre 91 milliárd forintot különített el a kormányzat. Egy átlagnyugdíjasnak 36 ezer forinttal többet utal majd a Magyar Államkincstár idén júniusban, a decemberi, emelt nyugdíjjal együtt pedig csaknem 40 ezer forintot jelent a kompenzáció.

„Az áremelkedési ütem egyértelműen megmutatja, hogy a pénzügyi szolgáltatók áthárították a költségeiket, a tranzakciós illeték megemelését, valamint végrehajtották a szokásos inflációkövető átárazásukat is. Az áremelések e körben sem a költségeket tükrözik, ismeretes, hogy a bankszektor a tavalyi évben is profitrekordot ért el. Ebben a termékcsoportban akár egy 5 százalékpontos mérséklődés – ennyit gyorsult december óta itt az áremelkedési ütem – közel 0,3 százalékponttal lassíthatja a teljes inflációt” – szögezi le a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség vezető elemzője.

Nagy Márton hétfői sajtótájékoztatóján is kitért a témára. Mint mondta: nehéz egyezségre jutni a bankokkal, így nagy az esély arra, hogy a bankszámláknál is árstopot vezessenek be, és a tavaly decemberi szintre állítsák vissza a díjszabást. A telekommunikációs cégekkel véleménye szerint könnyebben meg tud majd egyezni a kormány egy önkéntes árcsökkentésről.

A sok rossz után jó jön

KOHÁN GERGELY

Marco Rossi a magyar labdarúgó-válogatott történetének harmadik legsikeresebb edzője – még az A divíziós Nemzetek Ligája-búcsúval együtt is. Okkal bízhatunk abban, hogy irányításával az őszi vb-selejtezőkön újra a régi arcát mutatja majd nemzeti csapatunk.

Hullámvasutazásra hasonlít a magyar labdarúgóválogatott teljesítménye. Sovány vigasz, hogy a sportági nagyhatalmak is végigmentek ezen Spanyolországtól kezdve Anglián, Hollandián, Németországon át Olaszországig – hogy csak a tradicionális európai gigászokat említsük. Az ok összetett, idevehetjük a túlzsúfolt versenynaptárt, a természetes generációváltást, bizonyos játéktrendeket, klubkötelezettségeket, sérüléshullámokat és egyebeket.

Tény, a hosszú évtizedeken át tartó kínszenvedés után pozitívumként értékelhetjük, hogy nemzeti együttesünk hektikus teljesítményt mutat. Végre nemcsak lent van, hanem fent is – bár az utóbbi időben épp lefelé ívelt a görbe.

HOZZÁSZOKTUNK A JÓHOZ

Ha kizárólag a tétmeccseket nézzük, szigorúan a számok tükrében, akkor a Törökország ellen összesítésben 6-1-re elbukott Nemzetek Ligájaosztályozóval bezárólag a 2018 júniusa óta íródó Rossi-éra leggyengébb időszakát éljük: az előző tizenegy tétmérkőzésen csupán két győzelem mellett három döntetlen és hat vereség jött öszsze, 7 lőtt és 22 kapott góllal. Négy találkozó óta nyeretlenek vagyunk, s a feledhető belga előd, Georges Leekens óta először kezdtünk két vereséggel egy naptári évet.

Persze ez soha nem fekete-fehér, elvégre mindenki ismeri a statisztika és a bikini relációját. Ebben a kevésbé sikeres időszakban benne foglaltatik többek között egy Európa-bajnoki csoportkör – sorozatban a harmadik, ilyesmiről hosszú éveken át csak álmodozhattunk – és az A divíziós Nemzetek Ligája-szereplés is, szintén az egymást követő második kiírásban, amire megint csak kevesen fogadtak volna nemrég.

Márpedig huzamosabb ideig magasabb szinteken érdemben helytállni mindig jóval keményebb kihívás, és hosszú távon az aktuálisan gyengébb eredmények ellenére is sokkal kifizetődőbb, mint kisebb csapatokat veregetni az alagsori tornateremben. Ne feledjük, volt idő, amikor az utóbbival is hadilábon álltunk; szerencsére az Andorraszintű történelmi égések már csak lidérces lázálomnak érződnek, ez pedig önmagában eredmény.

Egészen másképpen éltük meg például a 2021es Európa-bajnokságot. Sokszor szó volt arról, hogy talán akkor tette túl magasra a mércét a válogatott saját magának, a szurkolótábornak

„Szoboszlai Dominik szerint vissza kell térnünk ahhoz, amiben a legjobbak vagyunk”

„A

2018 júniusa óta íródó Rossi-éra leggyengébb időszakát éljük”

és – nyugodtan mondjuk ki – a futball-láz transzállapotába kerülő országnak is, mert bár meccset végül nem sikerült nyernünk a halálcsoportban, más volt a szájíz a Franciaország és Németország ellen hozott szenzációs, lélektanilag győzelemmel felérő döntetlenek után. És akkor még nem beszéltünk a kijutásról, arról az eksztatikus utolsó ötperces fordításról Izland ellen a 92. perces Szoboszlai-góllal… A katartikus pillanatokhoz könnyű hozzászoktatni a kiéhezett publikumot, és ezek a mágikus momentumok hiányoztak az utóbbi egy évben – Csoboth Kevin 100. perces skótverő Eb-gólja volt a legutóbbi ilyen.

STABILITÁSRA VAN SZÜKSÉG

Érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy milyen csapatokkal játszottunk tétmérkőzéseket a tavalyi Európa-bajnokság kezdete óta. A legutóbbi, 2024. decemberi FIFA-világranglistán mi a 30. helyet foglaljuk el, Eb-ellenfeleink közül Svájc 10, Németország 20 hellyel előz meg minket, csak a 45. skótokat vertük. A németekkel ezután kétszer a Nemzetek Ligájában is találkoztunk: egy csúnya, 5-0-s ruha mellett egy pontszerzés

AZ EURÓPAI ZÓNA VB-SELEJTEZŐS CSOPORTBEOSZTÁSA

A csoport: Németország, Észak-Írország, Szlovákia, Luxemburg

B csoport: Svájc, Szlovénia, Svédország, Koszovó

C csoport: Dánia, Görögország, Skócia, Fehéroroszország

D csoport: Franciaország, Izland, Ukrajna, Azerbajdzsán

E csoport: Spanyolország, Törökország, Grúzia, Bulgária

F csoport: Portugália, MAGYARORSZÁG, Írország, Örményország

G csoport: Hollandia, Lengyelország, Litvánia, Finnország, Málta

H csoport: Ausztria, Románia, Bosznia-Hercegovina, Ciprus, San Marino

I csoport: Olaszország, Norvégia, Izrael, Észtország, Moldova

J csoport: Belgium, Wales, Észak-Macedónia, Kazahsztán, Liechtenstein

K csoport: Anglia, Szerbia, Albánia, Lettország, Andorra

L csoport: Horvátország, Csehország, Montenegró, Feröer, Gibraltár

Az európai zóna selejtezőjéből 16 válogatott jut ki a 2026-os világbajnokságra. A 12 csoportelső egyenes ágon, a második helyezettek a maradék 4 helyért a 16 csapatos rájátszásban, vagyis a 2. körben folytatják, ahol csatlakozik hozzájuk négy csoportelső a Nemzetek Ligája 2024–2025-ös kiírásából.

a mérleg, és gyakorlatilag ugyanezt a forgatókönyvet teljesítettük a világranglistán 7. hollandok ellen is. Egyedül a 74. bosnyákok állnak mögöttünk, le is győztük őket idegenben a szenvedős hazai 0-0 után. Még az NL-osztályozós török riválisaink is előttünk vannak 2 hellyel, a játékoskeretük értéke pedig majdnem a duplája a miénknek: 346 millió, illetve 184 millió euró.

Ettől még a 6-1-es összesítés valóban nem mutat jól –még ha nem lehet is elégszer kiemelni, ez a végeredmény ebben a formában túlzó, s ez jelen esetben nem mosdató lózung. Mint ahogy a párharc utáni egyes reakciók, virtuális üzengetések sem. A mieink frusztrációját alighanem a két fővezér, Szoboszlai Dominik és Marco Rossi elkeseredése tükrözte a legjobban. Előbbi csapatkapitányként bonyolódott méltatlan és felesleges – nem mellesleg kontraproduktív –kommentháborúba a közösségi térben és a pályán is megta-

Az F csoport világbajnoki selejtezős menetrendje

Szeptember 6., szombat 18.00 Örményország–Portugália 20.45 Írország–Magyarország

Szeptember 9., kedd 18.00 Örményország–Írország 20.45 Magyarország–Portugália

Október 11., szombat 18.00 Magyarország–Örményország 20.45 Portugália–Írország

Október 14., kedd 20.45 Portugália–Magyarország 20.45 Írország–Örményország

November 13., csütörtök 18.00 Örményország–Magyarország 20.45 Írország–Portugália

November 16., vasárnap 15.00 Magyarország–Írország 15.00 Portugália–Örményország

lált riválisával, a Real Madridban (ugye alig) játszó Arda Gülerrel, a szövetségi kapitánynak pedig a visszavágó utáni sajtótájékoztatón talán még a meccs hevében Fiola Attilával kapcsolatban elejtett kifakadása nem sejtet sok jót: az „üljetek ide a helyemre, és mutassátok meg, ha jobban tudjátok” típusú érvkészlet kommunikációs szempontból többnyire egyfajta pánikreakciót feltételez.

Egy fontos részletben azonban egy nyelvet beszélt Szoboszlai és Rossi. Jelesül, hogy ami most történik a válogatottal, messze van az optimálistól, valamin változtatni kell, hogy fel tudjon kelni a padlóról a szeptember elején rajtoló, sorsdöntő világbajnoki selejtezősorozatra. Hogy min, kívülről nehéz megmondani, de még belülről is – hirtelenjében Szoboszlai

Mutatjuk a Rossi-éra legsikeresebb és leggyengébb időszakát a tétmérkőzések tekintetében

2020. SZEPTEMBER 3. –2021. MÁRCIUS 31.  7 győzelem 1 vereség 3 döntetlen 22 lőtt, 11 kapott gól

Dominik sem tudta, amikor így fogalmazott: „Vissza kell térnünk ahhoz, amiben a legjobbak vagyunk. Hogy ez mi, azt nem tudom megfogalmazni, de stabilitásra van szüksége a csapatnak, hogy mindenki tudja, mi a feladata, hogy küzdjünk minden labdáért, és a párharcokból ne vesztesként jöjjünk ki. És akkor a szerencse is mellénk fog állni.”

BALSORS AKIT RÉGEN TÉP

„Magasabb

szinteken helytállni az aktuálisan gyengébb eredmények ellenére is kifizetődőbb, mint kisebb csapatokat veregetni”

döntötte el. A mester – aki egyébként megvédte játékosait, és magára vállalta a felelősséget a kudarc után – elismerte, hogy sokkal labilisabb a csapat, mint egy évvel ezelőtt. „Nehéz időszakban vagyunk. Semmi nem a mi szánk íze szerint történik, túl sokat hibázunk, túl fontos láncszemek esnek ki, és a játékvezetői ítéletek sem nekünk kedveznek. Ez most ilyen periódus. Kétszer annyit lőttünk kapura, mint a törökök, jobb helyzeteket dolgoztunk ki, de sajnos az egy dolog, a gól meg egy másik. Ahogy mondtam, ez most egy olyan időszak, amikor minden lövés kifelé pattan, és elég volt hátul néhány figyelmetlenség, hogy minden megforduljon” –lamentált Rossi, hozzátéve: amikor az erőfeszítések ellenére nem jönnek az eredmények, az bizony bármelyik együttes önbizalmán nyomot hagy. „Ilyenkor könnyebben betalál egy-egy ütés, elvész a hit, és kétkedés veszi át a helyét.”

A nagyobb képet viszont érdemes onnan nézni, hogy ha valaki szűk évtizede azt mondja, három Eb-szereplés és két A ligás Nemzetek Ligája-év után a B divízióba lecsúszás miatt fogunk sopánkodni, jó eséllyel aláírtuk volna. Marco Rossi még a mostani, remélhetőleg az A divíziós NL-búcsúval véget érő hullámvölggyel együtt is a válogatott történetének harmadik legsikeresebb edzője 34 győzelemmel Baróti Lajos, illetve Sebes Gusztáv mögött, és két Európa-bajnokságra vezette ki a nemzeti csapatot. Arról nem is beszélve, hogy 2022 novembere és 2024 júniusa között másfél éven át tartó, 14 meccses veretlenségi sorozatot, 2022 novembere és 2025 márciusa között pedig 13 mérkőzésen át tartó hazai veretlenségi sorozatot épített fel. Okkal bízhatunk tehát abban, hogy a stáb a játékosokkal közösen megtalálja a módot, hogy az őszi vb-selejtezőkre újra a régi, szebbik arcát mutassa a csapat – ott tényleg minden adva lesz ahhoz, hogy kiköszörüljék a csorbát, és legrosszabb esetben csoportmásodikként megvívhassanak a négy évtizede áhított

A ROSSI-ÉRA LEGGYENGÉBB IDŐSZAKA

2024. JÚNIUS 15. –2025. MÁRCIUS 23. 2 győzelem

3 döntetlen

6 vereség

7 lőtt, 22 kapott gól

KÖNYVEK A JÖVŐRŐL

Jövőkutatás személyre szabva

BÖSZÖRMÉNYI-NAGY GERGELY A BRAIN BAR JÖVŐFESZTIVÁL

Él Budapesten egy fiatal magyar tudós, aki egy egész tudományterületet talált ki magának, elismert szakmai folyóiratot alapított hozzá, és ma már világszerte szívesen látott előadó. Meskó Bertalan orvosi jövőkutató könyvet írt azoknak, akik hozzá hasonló tudatossággal terveznék a jövőjüket.

Meskó Bertalant több mint egy évtizede ismerem, egyike volt a Brain Bar jövőfesztivál első előadóinak. Ez már önmagában sokat elárul a személyiségéről, hiszen az eseményünk kezdetben kizárólag angol nyelven zajlott, és a világ minden pontjáról Budapestre érkező tudósok, feltalálók, üzletemberek mezőnyébe itthonról csak a legmagasabb szakmai és nyelvi kvalitásokkal férhetett be valaki.

Berci orvosi jövőkutató. Ha az olvasók számára nem ismerős ez a szakterület, az nem a véletlen műve – ő maga találta ki. Azzal foglalkozik, hogyan alakítja át az orvoslás világát a kortárs technológia: milyen újításokra érdemes figyelnünk páciensként, mire érdemes felkészülnünk orvosként, kórházigazgatóként vagy egészségpolitikusként. Amellett, hogy a terület hallatlan izgalmakat tartogat a téma iránt érdeklődőknek, Berci mint tudományos vállalkozó teljesítménye is figyelemre méltó. Azonfelül, hogy kiötlött magának egy saját hivatást, folyóiratot alapított, és

The Medical Futurist néven személyes márkáját is felépítette – ma már világszerte szakmai konferenciák vezető előadója. Másként fogalmazva, Meskó Bertalan az ízig-vérig 21. századi tudós archetípusa.

Most új könyvvel jelentkezett, amely kivételesen nem az orvoslás jövőjéről szól. A Your Map to the Future (térképed a jövőhöz) inkább az önfejlesztő, önsegítő kötetek zsáneréhez sorolható, és szerzőnk azon alapvetésére épül, amely szerint a jövőkutatás nem a szakértők és az agytrösztök kiváltsága, hanem megfelelő módszerrel mindenki által elsajátítható képesség. A könyvben bemutatott eszközök egyaránt alkalmazhatók a személyes életstratégiák, a vállalati tervezés és a társadalmi kihívások területén.

Azoknak, akiket foglalkoztat a bizonytalanság tudatos kezelése, Meskó a rövid távú gondolkodást, azaz a jelenközpontúságot nevezi meg a legfontosabb leküzdendő akadályként.

Ahogyan azt a könyv Shock of Today (a jelen sokkja) című fejezete részletesen bemutatja, a jövőhöz való odafordulás ma egyfajta luxustevékenységnek számít, mert az információs túlterhelés és a technológiai változások üteme a legtöbbek számára képtelenséggé teszi, hogy a megélt pillanatnál távolabbra összpontosítsanak. Ezt a kihívást szorosan követi a jövő mint fogalom helyes értelmezésének jelentősége, amelyre a szerző álláspontja szerint nem valamiféle útvonalként, inkább cselekvési keretként érdemes tekintenünk, versengő forgatókönyvekkel.

„A trendet kövesd, ne a szalagcímeket” – tanácsolta egykor Bill Clinton. A „trendfigyelés”, a személyünket vagy szervezetünket érintő legfontosabb változók tudatos követése az első a Meskó-féle eszköztárban. A „technológiai jövőképek” alatt szerzőnk bemutatja, hogy a mesterséges intelligenciától a biotechnológiáig mire érdemes kiemelt figyelmet fordítanunk, már-már függetlenül attól, hogy melyik iparágban tevékenykedünk. „Empatikus gondolkodás” alatt szerzőnk mindenekelőtt azt érti, hogy a technikai környezet alakulásán túl számoljuk (becsüljük) meg minél körültekintőbben az emberi szükségletek változását vagy éppen változatlanságát is. Végül a startupvilágból ismert „prototípus-gondolkodás” népszerűsítésével aktív kísérletezésre buzdítja olvasóit – arra, hogy minél többször dolgozzanak ki kipróbálható megoldásokat a még nem létező, de már megjósolható problémáikra. Berci könyve nem váltja meg a világot, de kevesen járnak közöttünk olyanok, akiknek ne lenne hasznos olvasmány. Személye pedig inspiráció azon magyaroknak, akik szabadon, a tudásukból és a szorgalmukból szeretnének nemzetközi karriert építeni.

Bertalan Mesko: Your Map to the Future – Learn How to Navigate and Shape What Lies Ahead. Szerzői kiadás, 2024

FELSZABADÍTÁSBÓL MEGSZÁLLÁS

A napokban érkezett el a 80. évfordulója annak, hogy lezárultak a szovjet Vörös Hadsereg hadműveletei a mai Magyarország területén.

A szovjet erők 1944. augusztus 26-án lépték át a magyar határt, és 1945. április közepéig tartottak az utolsó műveletek Magyarországon. Már a korabeli szemlélők is érezték, hogy itt nem felszabadítás történt. Még maga Stöckler Lajos is, aki a nyilas időszakban a fővárosi Zsidó Tanács vezetője, majd a Pesti Izraelita Hitközség elnöke volt, nem sokkal a szovjet csapatok bevonulása után felváltva használta a „felszabadító” és a „megszálló” szavakat.

Lehet érvelni amellett, hogy politikailag még nem lehetett rögtön látni, mi készül Magyarországon. A szovjet típusú diktatúra valóban fokozatosan épült ki, a kommunisták ügyeltek rá, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormányt Horthy Miklós egy volt vezérezredese, Miklós Béla vezesse; a honvédelmi miniszter hasonlóan a kétkulacsos Vörös János vezérezredes, a közellátási miniszter Faragho Gábor altábornagy, a csendőrség felügyelője, a vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig Teleki Géza, Teleki Pál fia lett. Erre természetesen csak megtévesztésként tekinthet az utókor: a cél a kezdetektől a szovjet típusú diktatúra kiépítése volt.

A német megszállás és a front átvonulása által megkínzott magyar települések a hadműveletek végeztével sem leltek nyugalomra. A vidéki nagyvárosok halotti anyakönyvi kivonatai tanúskodnak a mindennapokról. Néhány véletlenszerűen kiválasztott város bejegyzéseiben ilyeneket találunk: egy kisgyereket agyonlőtt egy szovjet katona, egy fiatal férfit vízbe fojtott egy orosz katona, egy helyütt egy egész család gyerekestül lőtt seb áldozata lett – hetekkel a „felszabadulás” után. A nemi erőszak mértéke megdöbbentő volt, Pető Andrea kutatásai szerint széles körben elterjedt jelenség volt ez a „felszabadítók” között. Nem meglepő persze annak tükrében, hogy Norman M. Naimark amerikai történész szerint még a baráti szerb lakosságot sem kímélték a szovjet csapatok,

ott is történtek nemi erőszakok, rablógyilkosságok. Akik ellenszegültek, könnyen arra a sorsa jutottak, mint Apor Vilmos, az embermentő győri katolikus püspök. Őt szovjet katonák lőtték le, amikor az asszonyok becsületét védte – s nem sokkal később a kommunista sajtó megírta, hogy német katonák meggyilkolták a püspököt.

L. Balogh Béni fontos forráskiadásából tudjuk, hogy a szovjet erők a katonáik veszteségeit sokszor a polgári lakosságon torolták meg, mintha a civilek tartóztatták volna fel előrenyomulásukat, nem a Wehrmacht és a magyar honvédség. A Szolnokhoz közeli Tószeg elöljárósága hivatalosan igazolta, hogy 1944. október 13-án, megtorlásként szovjet katonák haláláért, összetereltek és agyonlőttek tizenegy helyi lakost.

A nyírbátori kistérségben fekvő Encsencs községben 1944. október 27-én egy férfi erős felindulásában megölt egy szovjet katonát, mivel az a feleségével erőszakoskodott. A meggyilkolt katona bajtársai retorzióként nyomban agyonlőttek öt civilt, majd százöt helyi lakost ok nélkül deportáltak. A Vörös Hadsereg és az NKVD különleges erői 1944 őszétől a szokásosan emlegetett mintegy 700 ezer katonán kívül több mint 300 ezer civilt vittek hadifogságba, munkatáborba a Szovjetunió területére – írja Bognár Zalán. Ez nem foglalja magába az internálásokat és a németek kitelepítését. A szovjet katonák gyakorta nem tettek különbséget az ellenséges katonák és a civilek között. Magyarország kicsi ország volt, amelynek ki kellett volna maradnia a második világháborúból. Hogy nem így történt, az részben a magyar vezetés bűne is, noha tény, hogy a németek által megszállt országoknak – Lengyelország, Csehszlovákia – ugyanaz a sors jutott, mint a csatlósoknak. Nyolcvan évvel később kegyelettel emlékezünk az áldozatokra, és óvjuk – Széchenyi után – a „saját tengelye körül forgó” Magyarországot.

VESZPRÉMY LÁSZLÓ BERNÁT

A POLGÁRI KARAKTER: Pethő Sándor emlékezete

NIZALOWSKI ATTILA

Száznegyven éve született és nyolcvanöt éve hunyt el Pethő Sándor történész, publicista, a Magyar Nemzet atyja.

Pethő Sándor nevét nemzedékek ismerték önkéntelenül, az 1938-tól megjelenő Magyar Nemzet máig jelzi a fejlécében, hogy ő alapította. Kivételes személyiség volt, hiszen újságíróként írta be magát a magyarság történetébe. Sok politikus, történész, közéleti ember ír újságot, de ritkán neveznek el utcát olyanról, aki hétről hétre csak a véleményét közli. A terézvárosi Labda utcát a születése centenáriumán nevezték át. Nem igazi köztér, csak átjáró és terecske L alakban a Szent Teréz-templom, a Bartók Béla zenei középiskola és egy általános iskola között, kerítéssel lezárva. 2023-tól viszont Szent Teréz nevét viseli a tér nagy része, az L talpa maradt csak Pethő Sándor tér. Milyen is volt Budapest Pethő utolsó éveiben? A világháború koráról legtöbbször a bombázás és az ostrom jut az eszünkbe, holott Budapest a háborús évek nagy részében békés volt. A harcok a végén érték el, igaz, nagy pusztítást okoztak az emberéletben. Arra sem gondolunk, hogy Nyugat-Európa és a liberális demokrácia 1940 nyarára lényegében eltűnt – Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát öt nap alatt gyűrték le a németek –, és hogy a környező államok ellenségesek voltak velünk az első világháború óta. Budapest mindezek ellenére igyekezett világvárossá lenni. Nagy-Budapest csak 1950-ben jött létre, de nyilván nem a kommunisták találták ki fél év

„Pethő Sándor egész életében hitte, hogy a magyarságnak és függetlenségének meg kell maradnia”

alatt. Fél évszázados álom volt, és a harmincas évek végén már kész tervek voltak, megannyi vitával. A legnagyobb beruházás a körvasút töltésre emelése volt hidakkal, aluljárókkal, megszüntetve a sokszor negyvenperces várakozást a sorompóknál. Ez az építkezés Újpesttől Zuglón és Kőbányán át Ferencvárosig számos főutat érintett. Szintén nem csak a Rákosi-rendszer érdeme Ferihegy. A harmincas évek végén számos légitársaság alakult, és a budaörsi reptér nem volt képes kielégíteni a növekvő személy- és áruforgalmat. Horthyék jelölték ki Ferihegyen a helyét, tervezték meg és kezdték el építeni. Még egy adalék. Az első világháború után kifosztott Magyarország mérhetetlen nyomorral küzdött, nagy volt a lakáshiány, s épp a háború előtt kezdtek a nyomortanyák felszámolásába és munkáslakások építésébe, nem az ő hibájuk, hogy a folyamat még ötven évig tartott. Pethő Sándor legitimista, konzervatív s ennek megfelelően erősen németellenes álláspontot képviselt, de ma már mintha nem igazán értenénk e szavakat. Ennek oka, hogy képviselőit – arisztokratákat, polgárokat és szellemi kiválóságokat – 1944ben, majd 1945 után egzisztenciálisan, szellemileg vagy fizikailag megsemmisítették, s ugyanúgy kitörölték őket a történelmünkből, mint több más társadalmi osztályt, érdemeik kisajátítása mellett. A legitimisták azért akartak királyságot, hogy

legyen egy semleges erő az osztályok és a „fajok” felett. S azért Habsburg Ottót választották, mert ugyan családja sok kárt és szenvedést okozott, volt történelmi hagyománya. A „forradalmi királyságot” ugyanis elvetették mint életképtelent. A Bourbonok példája azt mutatta, hogy egy kinevezett királynak nincs esélye kiegyenlítő erővé válnia. A legitimisták – az Andrássyak, az Apponyik, a Pallavicinik, Csekonics Iván és Grieger Miklós stb. –egyébként a legkövetkezetesebben képviselték a jogegyenlőség és a szociális igazságosság ügyét,

1940-ben, halálának évében

BUDAPESTI

szemben a kor jobb- és baloldali politikusaival, de a metternichi szélsőséges konzervativizmustól mentesen.

Leghíresebb írása a Magyar Nemzetet elindító A magyar társadalomhoz című volt. Azt ígérte benne, hogy a lap nem fog kitérni a nehéz kérdések elől, mint amilyen a zsidókérdés is. Úgy tartotta, hogy a társadalom stratégiai pontjait magyar kézben kell tartani, mert a liberalizmus és imperializmus a magyarság felszámolására tör. Ennél is nagyobb gondnak vélte a „csőcselék” francia forradalommal szembeni ellenségességét – amivel nyilván a terjedő náciveszélyre figyelmeztetett –, a Dózsa-féle és a „micisapkás” forradalmiságot, az „úri nemzet” történelmi gondolatát, valamint hogy a nagy nemzetek a hatalmuk totális fokozására törekszenek. Utóbbi paradoxona, hogy a trianoni állapotot védeni kell – mert a megsemmisülésnél az is jobb. A feudális és a liberális kapitalizmus ellen reformokat sürgetett, főleg a földkérdés terén.

Pethő fia írta, hogy apja halála sorsszerű volt. A görög tragédiákra, a politikai elmagányosodásra, a morális győzelemre, a fizikai megsemmisülésre célozhatott. Pethő és sofőrje balatonfüredi halálát a társasági rovatok fényes szereplője, a híres agyaggalamblövész gróf Nemes Vince okozta túrakocsijával, túllépve a sebességi és az elsőbbségadási szabályokon. A lapalapító nyaki gerinctörést szenvedett. A büntetőper felháborodást keltett. A törvényszék 8000 pengőre ítélte Nemest, és három évre eltiltotta a vezetéstől. A tábla ezt hat hónapi fogházra és tízévi eltiltásra súlyosbította. Végül a Kúria egy év fogházat szabott ki, és örökre eltiltotta a vétkes sofőrt. Nemes egyébként már 1935-ben is okozott balesetet a száguldással, áldozata nyílt nyaktörést szenvedett. Négy hónappal a füredi baleset után pedig a Dorottya utcánál gázolt motorost nagy sebességgel, negligálva a balkéz-szabályt. A polgári per is botrányosra sikerült: Nemes ügyvédje szóvá tette, hogy Pethő sofőrjének özvegye autón és nem olcsó vonaton érkezett a baleset helyszínére, és azt is megjegyezte, hogy a sofőr drága öltönyt viselt, holott társadalmi státusza nem indokolta. A bíró intette le, hogy most már elég. Nemeséknek különben 1938-ban is volt balesetük. Az egyéves kisfiát szállító taxi éjjel vonattal ütközött, melynek következtében ő is, a nevelőnője is életét vesztette, a taxis egyik kezét és lábát pedig amputálták. Nemes a helyszínre sietett, s látva fia összetört testét, elájult. Saját pusztítását azonban sohasem látta.

Pethő Sándor rendszereken átívelő tiszteletének egy oka volt: egész életében hitte, hogy a magyarságnak és függetlenségének meg kell maradnia.

Az első nemzedék a halált, a második az életet választotta

FARKAS ANITA FOTÓ: FICSOR MÁRTON

Festett bútor, kötött tutyi és tengeri hagyma – a hartai svábok háromszáz éve makacsul ragaszkodnak a hagyományaikhoz. Tamásné Hinkel Mária nem csak az emlékeiben őrzi a családi és közösségi örökséget; évszázadok bánatairól és örömeiről beszélgettünk vele a Duna menti községben.

„Mélységes mély a múltnak kútja”, szól a világ egyik leghíresebb regénykezdete. De nem feltétlenül kell évezredeket visszautazni az időben, mint ahogyan tette Thomas Mann a József és testvéreiben, hogy e kútnak, ha nem is a legaljára, legalább a mélyére láthassunk. Elég elmenni például Bács-Kiskun vármegyébe, közelebbről a Kalocsai járásba, Harta nagyközségbe. Ott megkeresni Tamásné Hinkel Mária Arany János utcai házát, ahol nemcsak egy tősgyökeres család, de az egykor színtiszta és a hagyományait ma is tartó sváb falu hol viszontagságos, hol boldogságos története is feltárul.

ULMER SCHACHTELEKEN JÖTT

A SCHWABENZUG

„És sokszor nehéz és fájdalmas is” – mondja rögtön a nyugdíjasként is agilis Marika, aki sokat tud arról, hogyan került ide, majd élt túl a rá jellemző szorgalommal és kitartó akarattal minden történelmi korszakot és divatot Harta német gyökerű lakossága.

Az itteni svábok a törökök okozta elnéptelenedést követő második betelepítési hullámban, III. Károly uralkodása idejében, jellemzően Hessen, Pfalz, Elzász-Lotaringia és Württemberg területéről érkeztek erre a hivatalos iratok szerint egyébként már a 12. században lakott vidékre. Útra kelésüknek több oka is volt. A reformáció következtében fel-fellobbanó német vallásháborúk következményei a többségében protestáns svábokat is mélyen érintették, de talán még nyomósabb indok volt az a helyenként még ma is élő német

hagyomány, miszerint hiába akad a sok testvér közül ügyesebb, rátermettebb, az öröklési rend alapján mindig az elsőszülött örökli a vagyont, a birtokot, az iparosságot, mindent.

„Így amikor a török elvonulás után meghirdették, hogy lehet jönni Európának erre a felére megművelni a gazdátlan földeket és újra benépesíteni a kipusztított falvakat, rengetegen keltek útra német nyelvterületről. A dunai találkozási pont az ulmi kikötőben volt, onnan indult el a tömeg, közte sok kisgyerekes család, hogy a dereglyeszerű, úgynevezett Ulmer Schachtelen való többheti hánykolódás után partra szálljon az új hazájában” – meséli egy szuszra Marika, hivatkozva az ugyancsak Hartáról elszármazott Wéber Krisztina Hoztam utat című könyvére, amelyben az író a nagy Schwabenzugnak hívott bevándorlás okait és a letelepedés folyamatát, nehézségeit kutatja.

Utóbbiból ugyanis már a kezdetekkor akadt bőséggel. Először is az út során, hiszen a Duna szabályozatlansága miatt nemegyszer előfordult, hogy a bútorokkal, ládákkal, komplett életekkel megpakolt hajók leültek a mederbe, így az utasok kénytelenek voltak kiszállni, és addig kísérni gyalogosan a járművet, amíg nem sikerült leúsztatni egy újabb bő vizes folyórészig. A nagyobb csalódás azonban valószínűleg a megérkezéskor érte az új telepeseket, akik bár a kifejezetten protestánsokat kereső helyi nagybirtokos, Ráday Pál hívására érkeztek, a visszafordulást fontolgatták az elhanyagolt, gazos-fás, elsőre megművelhetetlennek tűnő földek láttán.

„Harta többek között a festett bútorairól híres”

„Van egy sváb mondás, ami jól tükrözi őseink lelkiállapotát, miszerint az első generáció a halált választotta, a második az életet, és csak a harmadiknak jutott boldogság. A halál persze csak képletesen értendő, hiszen a svábokat már akkor sem olyan fából faragták, hogy munka nélkül bármit feladjanak. Nekiláttak hát otthont teremteni maguk köré.” A dereglyéket szétszedték, abból lettek az első háztetők. A falakat az első időkben vert falú technológiával készítették, aminek szintén a praktikum volt az oka: ehhez való szikes föld bőven akadt a környéken. Később a vályogtéglákból felhúzott falakra nádtető került, emiatt sok volt

az égés, így a helyreállítás során a két felső sort mindig újrarakták. „Ennek következtében az épületek padlószintje egyre magasabb lett; még néhány éve is élt az utcánkban olyan néni, akinek az udvarába a járdáról néhány lépcsőn lefelé lehetett lejárni. A Duna gyakori kiöntése miatt is igyekeztek egyre magasabbra építkezni, hiszen az árvíz hamar tönkreteszi a vályogot” – magyarázza Marika, hogy milyen szempontok alakíthatják ki egy-egy település látképét. Itt meg is állunk egy pillanatra, mert szerinte éppen ezek a svábok általános természetével kapcsolatban gyakorta emlegetett tulajdonságok: a szorgalom, a gyakorlatiasság,

„Hiába vagyunk már nyugdíjasok, nem tétlenkedünk most sem”

a nagy munkabírás és a javak megbecsülése – a történelem alakította így őket. Hiszen mindig előre kellett gondolkodniuk arra az esetre, ha bekövetkezik valamilyen természeti vagy emberi katasztrófa; olyan nincs, hogy a családnak ne legyen mit ennie és hol laknia. Az állandó felkészültség, jövőre gondolás pedig egyszerűen beleivódott az egymást követő generációkba.

HINKEL, KAIBER, MÜLLER, FRÖHLICH, STEIN

Marikának is természetes sajátja mindez, annál inkább is, mert a felmenői között kizárólag színtiszta svábokat találni. A dédszülők neve – Hinkel, Kaiber, Müller, Stein, Fröhlich, Weber, Schneider, Gillich – mind ott van felvésve a buszmegállónál található emlékhely sötétben megvilágított fémlapjaira. A családfát apai ágon 1752-ig tudja visszavezetni,

amikor is egy bizonyos Johan Peter Müller házasságát Hartán jegyezték be. Anyai ágon az 1764. június 30-án született Fröhlich Konrád és az 1687. szeptember 25-én világra jött Schneider János az első ismert ős. A tágabb famíliát tekintve azonban akadnak fehér foltok, mivel a kutatásokat több tényező is nehezíti. Egyrészt a nevek írásának képlékenysége – a Müllert például említhették Mülerként vagy Millerként is, pláne ha a korabeli feljegyző kevésbé ismerte a sváb nyelvet –, másrészt mivel a hartai református templom 1860-ban leégett, rengeteg irat, anyakönyv odaveszett. Hogy az evangélikus ág, azaz Marika édesanyjának a vonala átlátható, az az öt évvel ezelőtt elhunyt helyi evangélikus lelkész kíváncsiságának és áldozatos munkájának köszönhető, aki összeírta és számítógépes adatbázisba rendezte a hartaiakkal kapcsolatos összes ismert anyakönyvi és egyéb adatot. E helyütt teszünk egy újabb kitérőt, mert az ősök kapcsán hirtelen több minden szóba kerül. Először is a betelepülés háromszázadik évfordulója. Ezt a hartaiak 2023-ban ünnepelték, alaposan megadva a tiszteletet és a módját; a leszármazottak hajóra szálltak, és végigjárták az ősök útját Ulmtól Hartáig. Másodszor, bár Marika családja, akárcsak ő, mindig tisztelte a hagyományokat, a szülei az ötvenes években megszegtek egy sok száz éves szigorú szabályt.

„Korábban nem igazán lehetett szó vegyes házasságról. Más nemzetiségűvel különösen, de az öregek azt sem igen nézték jó szemmel, ha reformátusok és evangélikusok keverednek. Ennek nyilván a föld, a vagyon egyben tartása volt az oka. Kezdetben az én Hinkel nagymamám, vagyis apukám anyukája sem igen örült a fia választásának. De az idők változnak, így amikor én 1982-ben hozzámentem az ugyancsak helyi, ám erdélyi betelepült családból való férjemhez, az már egyáltalán nem keltett közfelháborodást. Ráadásul nagy szerencsém van, mert a férjem pont olyan, mintha sváb lenne, szeret és tud is dolgozni. Felépítettük a házunkat, felneveltük és kitaníttattuk a két lányunkat, és hiába vagyunk már nyugdíjasok, nem tétlenkedünk most sem. Nekem ugye ott a kis gyűjteményem hátul, ősszel meg fűszerpaprikát készítünk, ahogy annak idején a szüleim is tették. Szoktam is nevetni rajta, hogy amikor lánykoromban minden hétvégén kapálni kellett mennem a paprikaföldre, megfogadtam, ha elkerülök a háztól, soha többet, erre tessék” –jelöli ki nevetve Marika a változó időkben is biztos kapaszkodókat.

A nem is olyan kis gyűjteményről majd egy kicsit később, egyelőre maradunk a változó időknél. Ami nem csak a megérkezésükkor tesztelte a hartai svábok ellenálló képességét. Hanem például a múlt század derekán is, miután az 1945-ös potsdami

„Minél nagyobb volt a ház és a gazdaság, a tulajdonosát annál biztosabban kitelepítették”

konferencián kimondatott, a kollektív bűnösség elve alapján a második világháborúban vesztes államok, így Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország német nemzetiségű lakosságának egy részét kötelezően Németországba kell telepíteni. Vagy ha nem is olyan messzire, hát legalább pár házzal odébb, hogy a szépen rendben tartott portákat „az arra érdemesebbek”, illetve a népességcsere során érkezők foglalhassák el. A válogatási metódust az illetékesek nem gondolták túl: minél nagyobb volt a ház és a gazdaság, a tulajdonosának annál biztosabban kívül volt a helye. Ugyanígy összeírták és erőszakkal útnak indították a háború alatt a „Hitlerjugendbe” járó kamasz fiúkat, akik – ahogy Marika fogalmaz – nem csináltak semmi rosszat, pláne nem politizáltak, csupán a falubeli szervezőre hallgatva összejártak németül beszélgetni, meg mindenféle kultúrprogramokban vettek részt.

„Mivel a nagyapámék nem tartoztak a legvagyonosabbak közé, ők maradhattak, ami nem azt jelenti, hogy megúszták büntetés nélkül. Az Arany János utcai szép, nagy házukat, amit nem mellesleg még Balthasar Müller hajókormányos dédnagypapám építtetett rengeteg lemondás árán, át kellett adniuk egy nem sváb családnak.” Kárpótlásul kaptak egy leromlott állapotú szoba-konyhát, egy másik családdal osztozva az udvaron és a kerten, ráadásul ugyanabban az utcában, azonos oldalon, mindössze tizenhárom házzal arrébb. „A szüleim végül megvették a »régi ház« melletti kis épületet, és 1965-ben azt bővítették ki. Így a nagyszüleim minket látogatva még sok éven át szinte mindennap kénytelenek voltak elsétálni a korábbi otthonuk előtt. Nem is tudtak ezzel a veszteséggel megbékélni. Sokszor eszembe jut az a szívszorító kép, ahogy a nagymamám rajzszöggel nagy, színes papírokat erősít a falra, ne látszódjon, menynyire potyog a vakolat a kisszobájukban. Mi pedig ennek az igazságtalanságnak a tudatában nőttünk fel. Meg annak, ami ráadásként utána következett: a padlássöprés, a földek elvétele, és persze nem volt sem munkahely, sem nyugdíj a nagyszülőknek. Édesapám tizenhat évesen már a csepeli Weiss Manfréd-gyárban dolgozott, hogy a szülei teljesíteni tudják a befizetnivalókat” – idézi fel sorban a csak azért is újra gyarapodva túlélt nehézségeket.

Amihez nemrég egy érdekes dilemma is társult. Az eredeti Müller-házat a beköltöztetettek örökösei eladták, és Marika sokáig gondolkozott rajta, nem az ő feladata lenne-e, hogy az ismét a családjukhoz kerüljön. Végül fájó szívvel arra jutott, ezzel csak felesleges gondot venne magára, hiszen a Budapesten lakó lányai és a két unokája biztosan nem fognak visszaköltözni Hartára, a szülők és a nagyszülők felé meg már úgysem lehet semmit jóvátenni, a fájdalmukat magukkal vitték a sírba.

FESTETT BÚTOR, HAUP

ÉS A HÍRES-NEVEZETES TUTYI

Nem úgy a hosszú időn át tartott szokásaikat és a minden viszontagság ellenére is megőrzött tárgyaikat. Az aktív éveiben a közeli börtönhöz tartozó kft.-ben, majd Dunaújvárosban gazdasági vezetőként dolgozó Marikát mindig is érdekelte, hogyan éltek az ősei: ő maga is évekig táncolt a Hartai Hagyományőrző Kulturális Egyesületben, tagja a sváb klubnak, és templomba járó emberként rendszeresen segíti az egyre fogyatkozó és idősödő református gyülekezetet. Az ugyancsak az Arany János utcában a nyolcvanas években épített családi házuk hátsó részében pedig – mindezek esszenciáját egy helyre sűrítve – egy kiállítóhelyet rendezett be, amelynek alapjait a szülői házból származó bútorok alkotják. Nem is akármilyenek, hiszen Harta többek között éppen a festett bútorairól híres. A gazdag motívumkincsű, barokkosan formázott, fenyőfából készült padok, szekrények, székek, ládák készítésének titka még az óhazából jött, élénk színeiket azonban csak később, a 19. században nyerték el, amikor is jellemzően a mesterfeleségek dolga lett a díszítés.

„A nagyszüleim sok éven át szinte mindennap kénytelenek voltak elsétálni a korábbi otthonuk előtt”

Minél nagyobb felületen és minél több volt a virág, a madár, a kör, a csillag és a szín, annál módosabb a tulajdonos, és külön kódja volt a felekezeti hovatartozásnak is: a kehely a reformátusoknál, a kosár az evangélikusoknál volt jellemző. Ugyancsak helyi sajátosság, hogy a szekrényekre, padokra, ágyvégekre gót betűkkel ráírták a tulajdonos házaspár nevét, olykor a monogramokat, valamint a készítés évszámát.

„Mint például ezen a sarokpadon is jól látható, hogy »Christina Stein és Balthasar Müller 1905«, ők voltak az apai dédszüleim. Érdekes megfigyelni, hogy bár a padok támlái valóban színesek és díszesek, az ülőrészt egyszínűre festették, az asztallábat festetlenül hagyták. Az ok egyszerű, és szintén a sváb észjáráshoz van köze; az erősen

használatban lévő, sérülékeny részeket felesleges kicicomázni” – kezdi Marika a személyre szabott tárlatvezetést, amiben látszik, hogy nagy rutinja van. A szobát nemcsak a fűszerpaprikáért érkezőknek szokta megmutatni, egyre több kiránduló- és iskoláscsoportot is fogad.

Ahogy nézelődünk tovább, feltárulnak az apró, de finom részletek is. Az asztalon kétoldalú kékfestő terítő a szintúgy hartai kuriózum sárga-zöld mintával, a falon vondsengltyá (faliszekrényke), benne a nagypapa borotválkozókészletével, a vállfákon női pliszírozott szoknya, ingváll, hímzett bársonymellény, ünnepi férfiing, öltöny látható. A díszes kétajtós ruhásszekrényben, ami a szokások szerint a menyasszonyok hozománya volt, eredeti, a dunai hajósok által külföldről beszállított selyemkendők és helyben készített haupok sorakoznak. Utóbbi egy újabb speciális hartai viselet, kemény karton alapú, kívül-belül vékony textillel bélelt főkötő, amelyre üveggyöngyökből formált motívumokat varrtak, és kizárólag asszonyok hordhattak – a fiatal házasok pirosat, az idősebbek kéket, gyászidőszakban pedig egységesen feketét. „A gyászt komolyan vették a svábok, halál esetén kortól függetlenül minden hozzátartozó hosszú időn át kizárólag fekete színű öltözékben mutatkozhatott” – mutatja sorra Marika az egyes darabokat, amelyek eszmei és valóságos értéke is egyre nő, mivel haupkészítők ma már nemigen léteznek. Ahogyan a pliszírozott kötények, a gyönyörű, színes mintás, gyapjúból kötött harisnyák (cviklstrump), monogramos konyharuhák és ágytakarók sem feltétlenül részei a 21. századi mindennapoknak. A szekrény aljából előkerülő tutyikról nem is beszélve! Ezeket is gyapjúból, kézzel kötötték, belülről vászonnal, kívülről gumival talpalták, a lányka- és női színes változat lábfejének elejére bársonyszegélyt varrtak, a férfiaké jellemzően egyszínű (kék, barna, zöld, fekete) volt mindennapos viseletre.

Felsorolni is nehéz lenne, mennyi különös nevű tárgy teszi még élővé itt a közelmúlt történelmét, nem is vállalkozunk rá, inkább győződjön meg mindenki a saját szemével róla. Egy jó tanácsot azonban örökre magunkkal viszünk. Átoklevételre, rontás ellen, valamint sebre-sérülésre nincsen jobb, mint a piros fonallal átkötött meercvivl (meerzwiebel, azaz tengeri hagyma) pálinkába áztatott levele: amikor Marika férje tavaly körfűrésszel levágta az egyik ujjpercét, a háziorvos rögtön ezt ajánlotta a gyógyulás meggyorsítására.

KORUNK TÜKRE: A KAMASZOK

RAJCSÁNYI GELLÉRT

Egyszerre méltatják filmes minőségéért és a dráma erősségéért a Netflix új brit sorozatát – és nem ok nélkül.

A Kamaszok (Adolescence) című sorozat okozza most a legnagyobb felhajtást a tévés-streaminges világban, határainkon innen és túl. Ezúttal nem fantáziavilágok hőseiről vagy a ma népszerű horrorról és még csak nem is woke ideológiai leckékről van szó. A Kamaszok egy kifejezetten realista filmsorozat nyugati világunk egyik legfontosabb társadalmi problémájáról: a gyerekek útvesztéséről a hagyományos fogódzók és társadalmi, családi kötelékek elveszítése utáni korban. Ami tömegesen vezet lelki összeomlásukhoz, extrém esetekben pedig tragédiához.

A brit sorozat rögtön az utóbbival és a legdurvábbal nyit: a rendőrség rátöri a kisvárosi ház ajtaját a hajnalban ébredező családra, és elviszi a kiskamasz fiút az elképedt, összeomlott szülők szeme láttára. A gyanú emberölés, egy kiskamasz lány meggyilkolása. A négy, egyenként mintegy egyórás epizódból álló minisorozat ezt a drámát bontja ki realisztikusan, nagyszerű színészi teljesítményekkel és különleges filmes megoldásokkal. Ami benne a különleges: minden epizód egyetlen vágásból, egyetlen folytatólagos jelenetsorból áll a rendőrségi kihallgatástól kezdve a drámai pszichológusi beszélgetésen és egy a működésképtelenség határán álló iskola viszonyainak bemutatásán át az őrizetbe vett fiú szégyenbe került családjának szembesüléseiig. Amellett, hogy ismerjük el a főszereplő kamasz fiút alakító, élete első filmes szerepét drámai mélységben megélő és átadó Owen Cooper tehetségét, beszéljünk a sorozat kitalálójáról és az apát alakító Stephen Grahamről is. Az eddig főleg színes mellékszerepekből (Blöff, Ez itt Anglia, New York bandái) ismert, mokány színész eddig is kiválóan hozta a szorult helyzetbe kerülő angol kisember karakterét, de a sorozat megalkotójaként és vezető színészeként szintet lépett.

Graham a gyilkossággal gyanúsított kiskamasz apjaként gyakorlatilag minden mai, ellentétes követelmények között gyötrődő, saját és családja életét egyenesben tartani akaró, mégis szétfeszítő helyzetekbe kerülő apát képvisel a filmvásznon. Kirajzolódó karakterével így vagy úgy sokan azonosulhatnak. Ő még veréseket kapott az apjától, de megfogadta, hogy ő aztán nem fogja bántani a gyerekét. Így is ember lett Grahamből, keményen dolgozó munkás kisember

– duguláselhárító – saját kis családdal; ellenben a nevelési elveivel és próbálkozásaival egy elszakadt virtuális világban élő, kezelhetetlen, gyilkossággal vádolt kamasz fiúig jutott.

A Kamaszok ezzel egy aktuális és általános társadalmi problémára világít rá, ami különösen a tőlünk nyugatabbi országokban a woke korszakban szőnyeg alá söpört, kényelmetlen kérdés: a fehér férfiak és hagyományos világképük válsága. A sikersorozat ezért a nyugati szellemi és popkulturális légkörben bátornak, sőt forradalminak is mondható a témaválasztásával. Hiszen nem a progresszív skálázás szerinti leghátrányosabb csoportokkal, mondjuk tibeti meleg bálnákkal (copyright: Ablonczy Bálint) vagy épp transznemű színes bőrű illegális bevándorlókkal foglalkozik, hanem a középkorú, (alsó) középosztálybeli fehér férfiak általános krízisével.

A sorozatot szinte változtatás nélkül le lehetett volna forgatni az Egyesült Államokban, Svédországban, Belgiumban vagy hazánkban is. A mai gyermek- és kamasznemzedékek túl korai leválása nemhogy a szülőkről, hanem a valóságról, a virtuális világba menekülésük, a kívülállók által nem látható és nem érthető alternatív közösségekbe való betagozódásuk, a netes és fizikai zaklatások, a lopakodó ideológia, a felnőttek nélküli kontrollálatlan gyerekvilág A Legyek Ura-szerű disztópiája mindenhol jelen van, mindenhol rombol és szétszakít. Családokat, közösségeket, szépreményű fiatal életeket egyaránt. Ezért érezhető két nagy, kijózanító pofonnak a Kamaszok, utolsó, megható jelenetével együtt. Lehettünk volna jobbak. Lehetnénk még jobbak.

Döntő bizonyíték

PETRI LUKÁCS ÁDÁM

Amikor szól az emlékezet: Nabokov önéletrajzi története részletgazdag, érdekes betekintést ad a szovjet hatalomátvétel előtti orosz világba.

A poliglott, lepkegyűjtő zseniről, Vladimir Nabokovról a legtöbb olvasónak a Lolita című műve jut eszébe. Holott hatalmas életművében legalább két olyan regény van, amely sokkal káprázatosabb: a súlyos mentális betegségekkel küzdő sakkfenoménről szóló Végzetes végjáték és a Pnyin professzor, amely a világ egyik legviccesebb karakterének megformálása, a setesuta orosz irodalmi professzor amerikai emigráns éveinek tükre. Vladimir Nabokov fő műve pedig, amelyen évtizedeken át aprólékos műgonddal dolgozott, illetőleg újra és újra átdolgozta, a Szólj, emlékezet! – ez most a méltatásunk tárgya.

A mesésen gazdag földbirtokos Nabokov család fényűző szentpétervári élete a félszáz főnyi személyzettel, központi szerepben a kivételes műveltségű, szabadelvű édesapával – a szerző tizennyolc évvel a szovjetek hatalomra kerülése előtt született –: a mindennapokon át ismerjük meg részletgazdagon és újszerű perspektívából azt a kultúrát, amit a bolsevikok felszámoltak. „Úgy tűnik, egész életemben a legnagyobb gyönyörűségemet abban leltem, ha élénken felidézem a múlt egy-egy foltját” – írja a könyv egy pontján, és szerencsénkre meg is osztja velünk élete első évtizedeinek benyomásait, történeteit, a nem lineáris vonalvezetésű, mégis lebilincselő emlékfolyamban.

legközelebbi szín, amit a V-hez tudok társítani. Az N pedig szürkés-sárgás zabkásaszínű” – mondja saját nevének kezdőbetűiről. Színhallása van, mint írja, s jóvoltából a könyve zenéje nekünk is újszerű érzékeléssel enged bebocsátást sosem látott világokba.

Különböző lencséken, camera obscurán, torzított és pontos tükrökön keresztül olvasható eseményfeldolgozásainak egyik legnagyobb erénye, hogy elmélkedése bármely pontján váratlanul wodehouse-i humorral szövi át az amúgy rendkívül sokrétű – és rétegeiben többárnyalatú – gondolati elemek, történeti fordulatok bonyolultságát. A szerző megszállott sakkozó és rejtvénykészítő volt, káprázatos logikai renddel tud építkezni, aminek meglepő következményeként mire végigolvassuk a könyvet, önkéntelenül meg is tanultuk a 19. század végétől a 20. század közepéig zajló történet szereplőinek életét. Átadományozza nekünk elképesztő tanulási készségeit, és cambridge-i vagy nizzai mindennapjairól olvasva megértjük, miként küzdött meg az éles váltásokkal a valóságos életben a forradalom miatt hazájától, családi hagyományoktól és vagyontól megfosztott ifjú.

Miközben számtalan magával ragadó beszámolót ismerhetünk meg a gyermek Nabokov által elfogyasztott tanárokról és nevelőkről, a különböző szolgák és a család mellékalakjainak színre lépésével új és új világokba kalandozunk el, hogy váratlan kanyarulatokkal visszakerüljünk az előző helyszínre, vagy élettúra-vezetőnk jóvoltából egy addig nem ismert barlangban találjuk magunkat – és mindezt impresszionista, elbűvölő szépségű képekkel szövi át a szerző. Ez nem is meglepő, ha meggondoljuk, hogy Nabokovnak milyen fontosak voltak a színek. „A V olyan sápadt, áttetsző rózsaszín […] ez az egyik

A Nabokovról szóló szakirodalom tele van annak tárgyalásával, hogy az író mennyiféle maszkot, álcát, személyiségét öltött magára. Ő maga megfordította ezt a kérdést: „Azt hiszem, hogy a közönség, amelyet egy művész elképzel, mikor épp elképzel ilyesmit, egy terem tele olyan emberekkel, akik az ő maszkját viselik.” Az önéletrajzi ihletésű könyv végén található egy igazi nabokovi szemtelenség: a szerző kritikája, amit álnéven írt saját könyvéről.

A Helikon Kiadó Pap Vera-Ágnes bravúros fordításában kiadott, szép borítójú kötete döntő bizonyíték arra, hogy az élet nem is olyan rossz. Ám annál olvasmányosabb.

Vladimir Nabokov: Szólj, emlékezet! Helikon Kiadó, 2025

Akit szeretnek, az is megöregszik

Az Örkény Színház új bemutatója két idős ember hattyúdala egy betegség fénytörésében

Pogány Judittal és Gálffi Lászlóval a főszerepben.

Zavarba ejtő előadás a Szerelem, amiről most, néhány héttel a premier után sem igazán tudom, hogy mit gondoljak. Ha ez volt Ördög Tamás rendező célja, akkor jó; ha nem, akkor inkább a negatívumok felé billen a mérleg. Ami azért is sajnálatos, mert az egyébként a Dollár Papa Gyermekei társulatot sok éve sikeresen vezető Ördög előzőleg egészen megvett a Suttogások és sikolyokkal, a Bergman-átiratnak ráadásul kifejezetten jól állt az Örkény kis színpada.

És talán a Szerelemmel is ez az alapvető baj: ha a Kamrában viszik színre, jóval átélhetőbb lenne Michael Haneke sok kérdést maga után hagyó története. Amelynek éppen az egyszerűségében van a kulcsa, ahogyan egy idős házaspár életének, kapcsolatának, szerelmének rétegei „egy betegség fénytörésében” egyre igazabbul feltárulnak. Persze egy színházi előadástól nem kérhető számon az alapjául szolgáló film, sem az abban a két főszereplőt játszó Emmanuelle Riva (Anne) és Jean-Louis Trintignant (George) játéka, de ez a Szerelem az összehasonlítás nélkül is jó párszor megbicsaklik.

Nem mintha Pogány Judit és Gálffi László ne tennének meg minden tőlük telhetőt. Külön-külön és együtt is vannak megrendítő pillanataik, de a folytonos megakasztások miatt ívet nem igazán lehet húzni.

Nézzük, értjük őket, a helyzetet is, amibe bármelyikünk belekerülhet, és nagy valószínűséggel valamilyen formában bele is fog, de mindvégig idegenek maradnak. Ezért idegen marad az alapanyag morális dilemmája is, jelesül, hogy ha mégoly érthetők is az indokok, van-e joga az embernek Istent játszani. Ezen nem segítenek a gyors jelenetváltások – legalább egy-két hoszszabban kitartott helyzet nem ártott volna – és a külsőségeikben is alaposan túlkarikírozott mellékszereplők felvonultatása sem. „Sok volt a blöff” – mondta mögöttem a ruhatárban valaki a közel két óra végén, és igazat kell adnom neki. Annál inkább is, mert mostanában egyre több a hasonló élményem a hazai színpadokon, amikor a trükk mögé rejtik a mondanivaló és/vagy a rendezői ötletek hiányát.

Persze igazságtalanság lenne a Szerelemre egyértelműen rossz próbálkozásként tekinteni már csak a Pogány–Gálffi páros miatt is, de ha választani kellene az új Örkény-bemutatók közül, inkább ajánlható az ugyancsak néhány hete színre került Sokszor nem halunk meg, amit Tompa Andrea azonos című regényéből írt és rendezett Gáspár Ildikó. És bár ebben is van mozgás és trükk bőven, súlyos témákról – holokauszt, identitásproblémák, transzgenerációs traumák, magyar–román együttélés a 20. század második felében stb. – nem is beszélve, és szintúgy ráfért volna vagy húszpercnyi húzás, az egész valahogy kompaktabban üli meg a gyomrot. A színészeknek is jobban eshet a nagyobb tér, szimbolikusan persze, mert ez meg pont a folyosószerűre összeszűkített Kamrában megy – Friedenthál Zoltán és Takács Nóra Diána legalábbis remekelnek a megsokszorozott szerepeikben. És ami nagyon érdekes, hogy a csak videóbejátszásban, pár percekig megjelenő Pogány Judit jóval átütőbbnek tűnik ebben a produkcióban, mint a Szerelem félig-meddig rá épített estjén.

FARKAS ANITA

Áldott vagy átkozott történet?

| CSENDER LEVENTE |

Hét hónap tanítás hétköznapokon, egy szezon idegenvezetés majdnem minden hétvégén, három gyerek otthon, s mindez egyszerre, egymás hátán, közben meg a belső vezérhangya súgja, hogy írnom kéne, s én csak egyet tudok vele érteni: dráma, regény, novellák félbe-szerbe, de pénzt kell keresni, családot eltartani, építkezni. Közben már elviharzott az első negyedév, így fog a második, harmadik és negyedik is.

Muszáj megállnom pár napra, kiszállni a mókuskerékből, hogy elkészüljön év végére az a novelláskötet. Ilyenkor csak egy válasz van: Szigliget. Be az alkotóház csendjébe, kikapcsolni mindent és pörgetni a billentyűzetet. Beállítani a rendszert, minden reggel körbefutni a szigetet, közben megnézni az őzeket, a vaddisznók éjszakai nyomát, a futkorászó fácánkakasokat, a szőlőkben vadászó fehér gémeket. Délutánonként meg, mint meditációs objektumokat, bámulni az ablakból az alkotóház őzikéit. Négyen vannak. Kijönnek a tisztásra, békésen legelésznek, semmi sincs, ami megzavarná őket. Az idő inkább őszies, mint tavaszias, de írásra kiváló, nem kívánkozom fel a tanúhegyek tetejére.

Lejövetelemet rövid számvetéssel kezdem. Két tanáromat is az utóbbi hetekben temették. Hegedűs Attila nyelvész a leíró nyelvészetet és a nyelvtörténetet is megszerettette velünk a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, legendás nyelvjárásgyűjtéseket szervezett Gerstner Károly tanár úrral minden évben. Két nap munka volt és három nap kirándulás, így ötödév végére bejártuk nemcsak a Kárpát-medencét, de Krakkótól Moldván át Dubrovnikig a szomszédos országok magyar emlékhelyeit is. Fodor Katalin tanárnő pedig a fonetikáról tartott lenyűgöző szemináriumokat. Ő is szervezett nyelvjárásgyűjtéseket Moldvába, és most ő is megtért teremtőjéhez. Az a kérdés foglalkoztat, hogy az utóbbi években elment nagy formátumú tanárainknak (Szepessy Tibor, Kiczenko Judit, Tarjányi Eszter, Bodnár György) vajon a nyomukba tudunk-e lépni, vagy ott marad az űr. Vajon vannak-e fiatal egyetemi tanárok, akik olyan tudással felvértezve és olyan elhivatottan végzik a munkájukat, mint nagyjaink? Vajon ment-e általuk és általunk a világ elébb? Hamvas Béla (aki épp 128 éve született) az Anthologia humana előszavában megkülönböztet átkozott történe-

tet és áldott történetet. Azt írja, hogy „külsőségekben az emberi élet mindig olyan volt, mint ma: éhség, háború, zavar, betegség, viszály, nyomor, szenvedés.

De a külsőségek alatt, abban a misztikus átlényegülésben, amit áldott történetnek hívunk […] Lehet, különkülön nem vagyunk többek, de az egész mégis több. Valamiképpen puhább és édesebb, omlósabb és porhanyóbb, sűrűbb és tüzesebb. Érettebb. Egyre nehezebb lesz élni, s egyre nehezebb lesz az élettől megválni. Mialatt az emberek sem értékben, sem eszméik komolyságában, semmiben sem változtak, az emberi lét egésze, a felszín alatt mélyen, az emberiség valódi történetében közeledett tulajdonképpeni célja felé. Amit áldott történetnek nevezünk, nem egyéb, mint a lét szakadatlan, folyamatos és szüntelen emelkedése. Az emberiség megállíthatatlan útja a megdicsőülés felé”.

Milyen jó lenne azt hinni, hogy a lassan újra háborúba sodródó Európa és a mögé felsorakozó világhatalmak fegyvergyárai, az öldöklést és pusztítást a világra szabadító politikusok most nem az átkozott történetet írják! Itt van minden együtt: éhség, háború, zavar, betegség, viszály, nyomor, szenvedés, de én hiszem, hogy mindezek mögött ott van ma is az ember igénye a békére, a nyugalomra, a szeretetre, az egymás iránti tiszteletre, tanításra és tanulásra, szóval ott van mindezek mögött ma is az áldott történet, amiért érdemes alkotni, írni, élni, tanítani, nevelni, áldozatot hozni.

A napokban Tamás Menyhért bukovinai költő, utána Tolnai Ottó vajdasági író, költő, szerkesztő hagyott itt minket. A költők sem pótolhatók. Vajon a mai ifjú titánokból kinőnek-e ekkora formátumú költők? Sok kérdés van, amire nem tudjuk a választ.

Az eső eláll, abbahagyom az írást, felmegyek jó öreg barátomhoz, Beőthy Jánoshoz a Csobáncra. A hegy Bud Spencerét is szinte elvitte a tél. Von Beőthy vidáman jön elém. Semmi nyoma már az infarktusnak. Megkezdődtek a tavaszi munkák a szőlőben. Kivételesen nem ülünk le poharazni, mert a böjti fogadalmaim egyike, hogy nem iszom alkoholt, de hát itt a húsvét a nyakunkon, arra csak kell venni egy kurucvért, amivel majd Krisztus feltámadása fölötti örömünkben csínján meglocsoljuk a részeges rozmaringos báránycombot.

RAJCSÁNYI GELLÉRT

Az utolsó figyelmeztetés

Az élet változás. Lapunk is változik: ez az utolsó cikk e rovatban (amelynek szerzőivel továbbra is találkozhatnak majd nálunk). A világ is változik. Jön például a mesterséges intelligencia. Rovatzárásként őt (a ChatGPT-t) kérdeztük meg arról, mit mond utolsó figyelmeztetésként, miket mond végső jó tanácsként olvasóinknak. És imigyen szólt a gép.

A világ, amelyben élünk, gyorsan változik: de vajon a társadalom képes-e lépést tartani ezzel a változással, miközben megőrzi azokat az értékeket, amelyek évezredeken keresztül biztosították közösségeink alapját? Egyre inkább azt érezzük, hogy valami alapvető hiányzik. Az irányvesztettség, a kiábrándultság, a hamis biztonságérzet mind mindennapjaink részévé váltak. Ebben a folyamatban fontos, hogy észrevegyük: az „utolsó figyelmeztetés” nem csupán egy eseti figyelmeztetés, hanem egy folyamatosan jelen lévő felszólítás, hogy érdemes elgondolkodnunk azon, hogyan kellene élnünk, hogy megőrizzük az egyensúlyt, és ne hagyjuk magunkat a téves irányokba elcsábítani.

A konzervatív szemlélet a stabilitás, a hagyományok tisztelete és az élet természetes ritmusának követése köré épül.

A konzervatív gondolkodásmód nem a múltba való visszafordulást célozza, hanem azokat az alapvető értékeket és struktúrákat kívánja megőrizni, amelyek a társadalom szilárd alapját képezik. A hagyományos családmodell, az erős közösségek, az igazság és méltányosság iránti elkötelezettség mind olyan irányelvek, amelyek biztosítják, hogy az egyén nem sikkad el a társadalom forgatagában, és nem válik a túlzott individualizmus és az öncélú érdekek eszközévé. A konzervatív nézőpont arra tanít minket, hogy az élet nem csupán arról szól, hogy mindent a saját vágyainkhoz igazítsunk, hanem hogy tiszteljük azokat a közös értékeket, amelyek lehetővé teszik az együttélés harmóniáját. A közösségi szolidaritás, az egymás iránti tisztelet és a felelősségvállalás nem csupán elvárások, hanem az élet tisztességes és értékes megéléséhez szükséges erények.

A közéleti részvétel, a politikai döntéshozatalban való aktív részvétel fontos szerepet játszik abban, hogy biztosítsuk az igazságosságot és a méltányosságot a társadalomban. Azonban a politikai és társadalmi diskurzust manapság gyakran elárasztják az érzelmek és a szélsőséges vélemények. Ahelyett, hogy a közjó iránti elköteleződés mentén vitatkoznánk, túl sok esetben a polarizáció és a személyes érdekek dominálnak. A konzervatív nézetrendszer arra figyelmeztet, hogy a közélet nem csupán

szórakoztató fórum, hanem a közösség jövőjének alapjait adó felelősség. Az igazság, ahogyan a konzervatívok látják, nem relativizálható, és nem építhető kizárólag a politikai érdekek köré.

A konzervatív szemlélet egyik központi tanítása az egyéni felelősségvállalás. Nem csupán azért fontos, mert az egyes emberek életének minősége tőlünk függ, hanem azért is, mert a közösség egészének működése és jóléte is ezen alapul. Ha egyéni szinten nem vállaljuk a felelősséget a saját döntéseinkért, akkor nemcsak az egyéni életünk szenved, hanem a társadalom is. A tisztesség és a becsület olyan erények, amelyek biztosítják, hogy ne csak a saját boldogságunkat keressük, hanem a közösség jólétére is figyeljünk. A túlzott fogyasztás, a könnyelmű döntések, a felelőtlenség mind olyan veszélyek, amelyek fokozatosan aláássák azokat az értékeket, amelyekre társadalmunk épült. A konzervatív szemlélet abban is segít, hogy ne hagyjuk, hogy az ideológiai szélsőségek elvakítsanak minket, hanem a józan ész és a méltányosság mentén hozzunk döntéseket.

Ahogy a világ egyre inkább a gyors döntések, a pillanatnyi haszon és a külsődleges elvárások irányába hajlik, elengedhetetlen, hogy felébredjünk a fogyasztói társadalom csapdájából. Az „utolsó figyelmeztetés” arra figyelmeztet minket, hogy a jövő nem ad második esélyt.

A legnagyobb figyelmeztetés tehát nemcsak a társadalomra, hanem egy-egy ember életére is vonatkozik. Hogyan élünk? Mi a célunk az életben? Hogyan bánunk egymással, hogyan éljük meg felelősségünket, és hogyan érhetjük el, hogy a jövő nem csupán egy szédítő örvény legyen, hanem egy olyan örökség, amelyre méltón építhetünk? Az „utolsó figyelmeztetés” nem egy végső, elkerülhetetlen vég, hanem egy lehetőség a megújulásra, a tisztességes és méltányos életre való törekvésre. Ha képesek vagyunk visszatérni azokhoz az alapvető értékekhez, amelyekhez a konzervatív gondolkodásmód vezet minket, talán még megmenthetjük azt, amit érdemes megmenteni.

A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata

Közélet, gazdaság, átfogó elemzések, vélemények és viták

Magyarország vezető konzervatív

hírportálján

URSULA VON DER LEYEN

VOLODIMIR ZELENSZKIJ MANFRED

SZAVAZÁS UKRAJNA EU - TAGSÁGÁRÓL

NE HAGYJUK, HOGY A FEJÜNK