MDI_2025-03-13

Itt jön HUNYADI

Meghódítja-e az európai filmes piacot?

KÖZÖTT KELL LENNÜNK

Orbán Viktor és Krausz Ferenc a szegedi MCC megnyitóján

CÉLPONTBAN A DROGKERESKEDŐK

Szigorodnak a jogszabályok

AZ USA UTÁN AZ EU-RA

MARAD UKRAJNA

Folytatódik a játszma a háború lezárása körül

Interjú a főhőst alakító színésszel, KÁDÁR L. GELLÉRTTEL A TUDOMÁNYBAN A

Lentulai Krisztián egy eddig

nem látott, extrém kihívás elé

állítja a vendégeit: közéleti szereplőket, politikusokat és sztárokat egyaránt.

Iratkozzon fel a Mandiner YouTube-csatornájára Ön is!

Utat mutatunk Európának

demokráciából

KOHÁN MÁTYÁS

Nagy meccs jön, talán a 21. század első felének legnagyobbja az Európai Unió számára: rendezni kell az orosz–ukrán konfliktust. Rendezni kell katonai, biztonsági, területi értelemben – de ez még nem minden. A vesztes Ukrajnának – amely férfianyagának színét-virágát, gazdasági potenciáljának javát és NATOperspektíváját már elveszítette, s hamarosan el kell könyvelnie, ígyúgy le kell papíroznia a de facto már elszenvedett területi veszteségeket is – valamit adnia kell az őt három éven át katonailag és pénzügyileg támogató, elegáns és kevésbé elegáns eszközökkel a vesztes háború folytatására buzdító Nyugatnak. Kizárólag így garantálható, hogy a három év felesleges szenvedésért cserébe vereséget arató szomszédunk népe ne hányja vasvillára az ide vezető stratégiáért minimum részfelelősséget viselő kijevi politikai elitet, és a Nyugatot mint olyat se gyűlölje meg teljesen. Vajon mit fog kapni Ukrajna? Biztonsági garanciákat? Biztonsági dimenziókkal is bíró gazdasági köldökzsinórt az Amerikai Egyesült Államok felé? Marshall-segélyt? Valami speciális pénzügyi eszközön, netalán közös hitelfelvételen keresztül további uniós pénzeket? Esetleg az egyetlen olyan, egyszerre pénzügyi, morális és politikai jutalomfalatot, amit az Európai Unió az Egyesült Államok jóváhagyása, segítsége, bevonódása nélkül, saját hatáskörben megadhat neki: az EU-tagságot, az alkalmat a részvételre egy minden gyengesége ellenére nagyszerű, rengeteg előnyt és lehetőséget kínáló elitklubban?

„Az Európai Uniónak sosem volt a csatlakozásra felkészületlenebb tagjelöltje Ukrajnánál”

minimum gazdagon pettyezett az ukrán priusz. Az ország lényegében háromfajta működésmódot ismer: a versengő többpártrendszernek álcázott oligarchaháborút, a forradalmat meg a de facto egyszemélyi háborús parancsuralmat. Mást nem. Az Európai Uniónak sosem volt a csatlakozásra felkészületlenebb tagjelöltje Ukrajnánál.

A probléma mindössze az, hogy az unió bővítéspolitikája már rég nem érdemalapú. Ha valamire, erre világosan rámutatott a magyar elnökség 2024 második fél évében: ha a bővítési folyamat továbbgörgetésére a politikai akarat nincs meg, a tagjelölt tótágast állhat, énekelheti egy torokból hét szólamban az Örömódát, lecserélheti alkotmányát az acquis communautaire-re, akkor sem lesz semmiféle haladás. A mi elnökségünk alatt fél évig volt politikai akarat, s az ügyek száguldottak előre, aztán a lengyelek alatt menten megálltak – minő meglepetés…

S épp az érdemalapúból politikaivá váló bővítési logika teszi a helyzetet Ukrajna kapcsán veszélyessé: ha lehet alkalmas tagjelölteket politikai alapon nem továbbengedni a csatlakozáshoz vezető úton, akkor ennek ellenkezője is lehetséges. Politikai alapon alkalmatlan tagjelölteket is tovább lehet rugdalni az úton, amelyen maguktól lassabban haladnának. S egy kolosszális geopolitikai átalakulások jellemezte helyzetben bizony lehet is erre akarat.

Ha az unió bővítéspolitikája érdemalapú lenne, akkor Ukrajna tagságáról még évtizedekig szó sem lehetne. Az ország korrupt, koldusszegény, mezőgazdasága nemhogy nem az európai szabályokkal kompatibilis módon, hanem épp az EU-s szabályok alóli mentességet versenyelőnyként használva, vadnyugatiasan működik. Az alapvető kisebbségi jogok lábbal tiprása Kijevben közmegegyezésnek örvend, az EU-tagállamokat összekötő demokratikus elkötelezettség tekintetében pedig

Márpedig egy biztos: az ukrán csatlakozással a jelenlegi formájában megszűnik a kohéziós politika, Ukrajnán kívül lényegében csak nettó befizető országok lesznek, s alapjaiban kell újragondolnia a mezőgazdaságát minden európai országnak. Demokratikus legitimációt igénylő, kolosszális döntés ez. Ezért lesz róla konzultatív referendum. Először Magyarországon, ahol a demokráciát a világ nagy kérdéseiben sem átallják alkalmazni. De ne tévedjünk: lesz még máshol is. Már ha az Európai Unióban Magyarországon kívül is komolyan hisz valaki a népfelség elvében.

6 | Fókusz

KÖZÉLET

8 | Európa felnőtt, a gyermekbetegségei megmaradtak

Az EU megtalálta az USA-tól való katonai függésből kivezető utat, ám az ukrajnai realitás felismerése még várat magára

12 | Az Alaptörvénytől Ukrajna EU-tagságáig

A kormány újra nemzeti konzultációt hirdetett, immár tizenötödik alkalommal kéri ki ilyen formában az emberek véleményét

16 | A tudományban a legjobbak között kell lennünk

Az MCC szegedi központjának megnyitóján Orbán Viktor kormányfő és Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus beszélgetett az egyetemi évekről és arról, mi tarthatja itthon a fiatal kutatókat

Kádár L. Gellért, a Hunyadi filmsorozat főszereplője színészetről, magányos harcokról és katarzisokról

20 | Célpontban a drogkereskedők

Milyen jogszabályváltozások várhatók? Hogy látják a helyzetet a szakemberek? Mi jellemzi a hazai fogyasztási szokásokat?

25 | Közösségeink önazonossága NAVRACSICS TIBOR

26 | Metapolitika, avagy Jézus Pilátus előtt

SZILVAY GERGELY könyvajánlója

28 | Jön az árrésstop

Határozottan fellép a kormány az alapvető élelmiszerek árának csökkentéséért

56. oldal |20| |36|

19 | Ma mindenki lehet fiatal demokrata

PETRI LUKÁCS ÁDÁM

32 | Ukrajnát mindenáron az unióba – de ki fizeti a révészt?

LAJKÓ FANNI

KÜLHON

34 | Véres végjáték Kárpátalján

Becslések szerint négyszáz magyar nemzetiségű katona szolgál a frontokon, sokakat néhány hetes kiképzés után zavartak ki harcolni

KÜLFÖLD

36 | Az USA után az EU-ra marad Ukrajna

Folytatódik a világ nagyhatalmainak és politikai erőközpontjainak játszmája az ukrajnai háború lezárása körül

40 | Bosznia meghalt, de nem hagyják nyugodni

Csak Milorad Dodik kavar BoszniaHercegovinában, vagy a világrend is recseg?

43 | Amerika mindig is kivonult Európából

BENDARZSEVSZKIJ ANTON

MAKRONÓM

44 | Ingatlanpiaci árrobbanás Meddig drágulnak még a lakások?

SPORT

48 | Ha eljön Joe

Nagy Zsolt, a Puskás Akadémia meghatározó játékosa évek óta bizonyítja képességeit a válogatottban

META

KÖNYVEK A JÖVŐRŐL

52 | Mi teremtjük, mégsem emberi

JEGYZET

53 | A kotyogós esztétikája URI DÉNES MIHÁLY

TUDOMÁNY

54 | Pénzügyeink lélektana

Milyen következtetések vonhatók le befektetési terveinkből a lelkialkatunkra nézve?

ÉLET

56 | Hiszem, hogy erre a szerepre születtem

Interjú Kádár L. Gellérttel

SOROZAT

62 | Itt jön Hunyadi

Vajon a húszmilliárdos költségvetésű, tízrészes nemzetközi koprodukció meghódítja-e az európai filmes piacot?

64 | A történelmi Hunyadi János A törökverő hadvezér életútja a szerényebb kezdetektől a világhírig és a történelmi jelentőségig emelkedett, emlékezete örökké él a magyarság körében

TÁRCA

65 | Remeték útján CSENDER LEVENTE

UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS

66 | Ragadozó államok RAJCSÁNYI GELLÉRT

Impresszum

Címlapfotó: Dobos Tamás / Hunyadi Produkció Lapigazgató-főszerkesztő: Szalai Zoltán | Főszerkesztő-helyettes: Boris Kálnoky, Szalai Laura | Lapszerkesztő: Őry Krisztina | Főmunkatárs: Petri Lukács Ádám, Sal Endre, Szilvay Gergely | Rovatvezetők: Nagy Gábor (Közélet), Veczán Zoltán (Külhon, Külföld), Santo Martin (Makronóm), Nagy Péter (Sport), Rajcsányi Gellért (Élet, Meta) | Művészeti vezető: Keczeli Zoltán | Tördelőszerkesztők: Kónyi Zoltán, Krix Bettina | Vezető fotós: Földházi Árpád Fotó: Ficsor Márton | Munkatársak: Ádám Rebeka Nóra, Almási B. Csaba, Baranya Róbert, Farkas Anita, Ferentzi András, Győrffy Ákos, Hajdú Tímea, Kemenes Tamás, Kohán Mátyás, Konopás Noémi, Kovács Gergő, Nagy Ervin Nagy Kristóf, Pálfy Dániel Ábel, Veszprémy László Bernát | Vezető olvasószerkesztő: Póla Gergely | Olvasószerkesztők: Gulyás Orsolya, Weisz Teodóra | Adatelemző: Nagy Kristóf | Kiadó: Mandiner Novum Zrt. Levelezési cím: 1114 Budapest, Bartók Béla út 43-47. | Felelős kiadó: Kereki Gergő | Nyomda: Mediaworks Hungary Zrt., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. | Felelős vezető: Marancsik Roland | ISSN 2676-9298 | MANDINER.HU – főszerkesztő: Kereki Gergő | főszerkesztő-helyettes: Kacsoh Dániel | Árusításban terjeszti a Lapker Zrt. | Előfizethető e-mailben: ugyfelszolgalat@mandiner.hu; honlapon: mandiner.hu/elofizetes Lehetséges fizetési módok: bankkártya, csekk, banki átutalás. Előfizetési díj belföldre: 1 évre 41 880 Ft, 6 hónapra 20 940 Ft, 3 hónapra 10 470 Ft, 1 hónapra 3 490 Ft.

www.mandiner.hu | 2025. 03. 13–19.

fókusz

II. János Pál emlékműve a Ferenc pápát kezelő római Gemelli-kórház előtt március 8-án. A Szentszék tájékoztatása szerint a katolikus egyházfő állapota a múlt hét végén stabil maradt, csekély javulást tapasztaltak az orvosok. A szentatya imával és munkával töltötte a szombati napot.

Európa felnőtt, a gyermekbetegségei megmaradtak

KOHÁN MÁTYÁS

A múlt heti EU-s csúcstalálkozó vegyes eredménnyel járt: az Európai Unió látványosan megtalálta az Egyesült Államoktól való totális katonai függésből kivezető utat, ám az ukrajnai realitás felismerése és az ahhoz való alkalmazkodás még várat magára.

Rendkívüli uniós csúcsot tartottak Brüsszelben múlt héten a tagállamok állam- és kormányfőinek részvételével a közös európai védelempolitika és Ukrajna ügyében, miután Donald Trump hivatalban töltött első hetei világossá tették: mindkét területen tűzforró a talaj az EU huszonhét pár talpa alatt.  A találkozó után kijelenthető: védelempolitikai tekintetben az unió akkora lépést tett előre, amekkora leginkább az ingyenes roaminghoz vagy az iPhone-ok töltőcsatlakozóinak egységesítéséhez fogható. A védelempolitika az európai stratégiai autonómia iránt talán leginkább elkötelezett két vezető, Emmanuel Macron francia elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök egy nappal korábbi párizsi találkozójának is nyilvánvalóan a fő programpontja volt.

Az állam- és kormányfők leszögezték: „Európának szuverénebbnek kell lennie, nagyobb felelősséget kell vállalnia a saját

védelméért, és jobban felszereltnek kell lennie, hogy autonóm módon cselekedhessen és küzdhessen meg a közvetlen és jövőbeli kihívásokkal, fenyegetésekkel.” Ez az elvi álláspont két tekintetben is beismerés: az állam- és kormányfők megállapították, hogy az Európai Unió eleddig nem volt szuverén, és világossá tették azt is, hogy Oroszország jövőbeli esetleges agresszióját nem a rettegés és a putyinozás kombinációjával, hanem hiteles elrettentésre képes katonai erő felépítésével lehet a leghatékonyabban elkerülni. Meghallgatásra találtak Sztáray Péter biztonságpolitikáért felelős államtitkár imái – a kormányból talán ő mondta el leggyakrabban és leghangosabban, hogy a NATO közös elrettentési képességének hitelességét aláássa, hogy az európai szövetségesek Ukrajna támogatása érdekében súlyosan meggyengítették a közös biztonságunkat garantáló védelmi képességeiket.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és António Costa, az Európai Tanács vezetője a rendkívüli csúcstalálkozó végén tartott sajtótájékoztatón

BESZÉLJENEK A TETTEK

Az elvi állásfoglalás persze nagy dolog, de az EU elhatározásához ezúttal végre tettek is társulnak, mégpedig hathatósak. Egyrészt az Európai Tanács támogatásáról biztosította az Európai Bizottság javaslatát, amely szerint a védelmi kiadásokat nem számolnák bele a tagállamok költségvetési hiányába. Ennek jelentősége óriási: ha a 3 százalékos hiánycél a továbbiakban hosszú éveken át a védelmi kiadások nélkül értelmezendő, az – az államadósság-

Volodimir Zelenszkij ukrán államfő és Robert Fico szlovák miniszterelnök. Kibékülhetnek vajon?

csökkentés stratégiai céljának követése mellett – jókora pénzügyi mozgásteret jelent minden uniós tagállamnak. Ez alapján belátható időn belül nem fenyegetne minket a 2010-es évek elejéről jól ismert túlzottdeficit-eljárás. Magyarország számára azonban talán még lényegesebb, hogy a bizottsági döntéssel Németország előtt megnyílik az út ahhoz, hogy 60 százalék körüli, csökkenő államadóssága mellett az eddiginél valamivel szabadabban költekezzen, ezzel stimulálva a hazai és az egész európai gazdaságot. Az egekbe szökő védelmi kiadásoknak minden bizonnyal nagy nyertese lesz a hadiipar, ami hazánknak szerencsés helyzet: Magyarország az utóbbi években szép csendesen európai hadiipari nagyhatalom lett, rögtön négy gyárral települt hazánkba a Rheinmetall német katonaipari óriás, a Colt CZ cseh–magyar vegyesvállalata Kiskunfélegyházán gyárt kézifegyvereket, Gyulán az Airbus repülőgépeinek és helikoptereinek alkatrészei készülnek, Várpalotára menekült Ausztriából az aknavetőket gyártó Hirtenberger, és mivel a

csehországi Aero Vodochody katonairepülőgép-gyártó vállalat is magyar kézben van, az oda érkező megrendelések felfutásából szintén magyar profit lesz.

A tagállami védelmi költések felszabadítása mellett az ET az EB azon intézkedési javaslatát is tudomásul vette, hogy álljon a tagállamok rendelkezésére egy 150 milliárd eurós hitelkeret az európai védelmi beszerzésekre, valamint hogy gyorsuljon fel a jelentős részben a magyar elnökség által letárgyalt Európai védelmi ipari program (EDIP) elfogadása. Utóbbi segítségével a brutális tempójú fegyverkezésre költendő pénzeket a közösség végre a határain belül tartaná, és nem a gazdasági versenytársak portékáit vásárolná. Ezt a védelmi programot a közép-európai országok, köztük Magyarország, lassan már évtizedes távlatban szorgalmazzák – nem csoda, hogy teljes egyetértéssel, huszonhét tagállam támogató szavazatával fogadták el.

VAN, AMI NEM VÁLTOZIK

Nem úgy, mint az Ukrajnáról szóló szövegjavaslatot, amelyet – Orbán Viktor szavazatának híján – nem lehetett közös uniós álláspontként elfogadni, helyette egy huszonhat tagállam támogatását bíró mellékletként került be a tanácsi következtetésekbe. Robert Fico szlovák miniszterelnök is megszavazta, ennek ára a következő mondat volt: „Az Európai Tanács felszólítja az Európai Bizottságot, Szlovákiát és Ukrajnát, hogy fokozzák erőfeszítéseiket működőképes megoldások megtalálására a gáztranzit ügyében, figyelembe véve Szlovákia aggályait.” Kétséges, hogy ezzel a szép mondattal bármit elér-e Fico, hiszen Ukrajna határozott álláspontja, hogy nem fog orosz gázt tranzitálni – más módon pedig nehéz kezelni Szlovákia aggályait.

„A huszonhat tagállam Ukrajnáról szóló szövege olyan, mintha számukra 2025. január 19-én megállt volna az idő”

A huszonhat tagállam Ukrajnáról szóló szövege olyan, mintha számukra 2025. január 19-én megállt volna az idő: az utóbbi három évben szinte bármikor elfogadhatták volna, ám közben a nyugati Ukrajnapolitika az új amerikai elnök hivatalba lépésével teljes fordulatot vett. A huszonhat európai állam- és kormányfő a következőket üzente Donald Trumpéknak: „Ukrajnáról Ukrajna nélkül nem lehet tárgyalásokat folytatni”, „az európai biztonságot érintő tárgyalások Európa részvétele nélkül nem folyhatnak”, „fegyverszünetre vagy tűzszünetre csak átfogó békemegállapodás felé vezető folyamat részeként van lehetőség”, „minden ilyen megállapodást robusztus és hiteles biztonsági garanciáknak kell kísérniük Ukrajna számára, hozzájárulva a további orosz agresszió elrettentéséhez”, valamint „a békének tiszteletben kell tartania Ukrajna függetlenségét, szuverenitását

Akik tető alá hozták a védelmi csomagot: Orbán Viktor miniszterelnök Emmanuel Macron francia elnökkel

és területi integritását”. Ez utóbbiról már hetekkel ezelőtt kimondta Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter, hogy irreális célkitűzés, amelyet az Amerikai Egyesült Államok a továbbiakban már nem követ.

A szöveg legsúlyosabb része azonban az, hogy a tagállami vezetők hitet tesznek Ukrajna további „politikai, pénzügyi, gazdasági, humanitárius, katonai és diplomáciai” támogatása mellett, ígérik „az Oroszországra gyakorolt nyomás fokozását”, és új szankciókat, valamint a szankciós rezsim szigorúbb betartatását lengetik be.

„LÖKHÁRÍTÓ-MATRICA”

Az Ukrajna-ügyi állásfoglalás csattanója, hogy intézkedéseket nem, csak fenyegetőzést tartalmaz – hiszen az ukrajnai eseményeket az Európai Unió, amely katonai értelemben már mindent az országba szállított, a szankciós politikában pedig a falig és azon túl is elment, az amerikai politikaváltás óta érdemben már nem tudja befolyásolni. Ez tükröződik az Európai Tanácson vendégeskedő ukrán elnök hozzáállásában is: Volodimir Zelenszkij gyorsan felmérte, hogy az amerikai elnök nélkül esélye sincs egy tűrhető békemegállapodásra, és huszonnégy órán belül engedelmeskedett Donald Trump elvárásainak a számára katasztrofálisan sikerülő fehér házi találkozó után. Ennek ellenére az Európai Unió továbbra is

„Az Ukrajna-ügyi állásfoglalás csattanója, hogy intézkedéseket nem, csak fenyegetőzést tartalmaz”

úgy tesz, mintha volna jelentősége annak, hogy egy intézkedéseket nem tartalmazó, a materiális valóság gyökeres megváltozására nem reflektáló tanácsi nyilatkozatot tízmillióval több vagy kevesebb európai nevében ad ki.

Keith Kellogg, az amerikai elnök Ukrajnáért és Oroszországért felelős különmegbízottja nemrég a Council on Foreign Relations külpolitikai kutatóintézet rendezvényén beszélve lökhárító-matricának, azaz egy terepjáró lökhárítójára ragasztott matricán elférő, lapos politikai szlogennek minősítette az európai Ukrajna-politikát. Ebben egyelőre nincs változás Brüsszelben, az uniós vezetőknek láthatóan nehezükre esik elengedni azokat a lózungokat, amelyek mentén az utóbbi három évben politizáltak – talán a tanácstalanság okán, esetleg belpolitikai, koalíciós okokból. Európa felnőtt az önvédelem feladatához – de gyermekbetegségét, a valóságra fittyet hányó lózungpolitizálást egyelőre, úgy látszik, nem gyűrte le.

Készült Magyarország Kormánya megbízásából.

Az Alaptörvénytől Ukrajna EU-tagságáig

ALMÁSI B. CSABA

A kormány újra nemzeti konzultációt hirdetett, immár tizenötödik alkalommal kéri ki ilyen formában az emberek véleményét.

A múlt csütörtökön megtartott rendkívüli EU-csúcs befejezése után – két perccel éjfél előtt – jelent meg Orbán Viktor Facebook-oldalán, hogy „Ukrajna európai uniós tagságáról nem lehet az emberek feje fölött dönteni. Véleménynyilvánító szavazást indítunk Magyarországon Ukrajna EUcsatlakozásáról!”.

A miniszterelnök másnap a Kossuth Rádióban, majd szombaton a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági

évnyitó 2025 című gazdaságpolitikai fórumán részletesen is kifejtette, miért kérik ki az emberek véleményét. Szerinte Ukrajna uniós tagsága összedönti az európai gazdaságot – elsősorban az agráriumot érné hatalmas kár –, aminek nem szabad megtörténnie, Magyarországnak pedig döntő szava van az ügyben. Most kell világossá tenni, hogy akarjuk-e vállalni az ezzel járó pénzügyi terheket, mondta Orbán Viktor, és arra biztatott mindenkit, hogy éljen a jogával.

Orbán Viktor felszólal a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitó rendezvényén

Lapzártánkkor még nem ismeretes, milyen kérdésre válaszolhatnak majd az emberek, annyit lehet tudni, hogy nem népszavazás lesz, hanem a már jól bevált nemzeti konzultációhoz hasonló közvetlen demokratikus intézmény újragondolása. Ennek előnye – szemben a szigorú jogi feltételű és menetrendű népszavazással –, hogy kötetlen formájú, emellett gyors és hatékony, ráadásul olcsóbb is.

A második Orbán-kormány kezdte el alkalmazni ezt a módszert az emberek véleményének kikéréséhez, s eddig tizennégy nemzeti konzultációt rendezett gazdasági, szociális és politikai témákban. 2015 októberéig a Miniszterelnökség hatáskörébe tartozott a megszervezése és a lebonyolítása, akkor az újonnan létrejövő Miniszterelnöki Kabinetiroda vette át a feladatokat.

EDDIGI KONZULTÁCIÓK

Téma

Kezdete

Alaptörvény 2011. február

Szociális ügyek 2011. május

Gazdasági ügyek 2012. május

Az internet jövője 2015. február

Bevándorlás, terrorizmus 2015. május

Brüsszel-politika 2017. március

Soros-terv 2017. szeptember

A családok védelme 2018. november

Koronavírus, gazdaság újraindítása 2020. június

Járvány utáni újraindítás 2021. február

Járvány utáni élet 2021. június

Háborús szankciók 2022. október

Szuverenitás védelme 2023. november

Új gazdaságpolitika 2024. október

„Most kell világossá tenni, hogy akarjuk-e vállalni az Ukrajna uniós tagságával járó pénzügyi terheket”

Az Orbán-kabinet csaknem tizenöt éve irányítja az országot, ami azt jelenti, hogy egy évre átlagosan egy konzultáció jutott, de értelemszerűen nem ez volt a rendezőelv. A kormány mindig akkor hirdette meg az akciókat, amikor megítélése szerint olyan bel- vagy nemzetközi politikai helyzet állt elő, amelyben érdemes kikérnie a lakosság véleményét.

MIBŐL LETT A REZSICSÖKKENTÉS?

Az egyértelmű volt, hogy 2011 elején az Alaptörvény ügyében a kabinet az emberekhez fordul. A válaszolók jelentős többsége egyetértett azzal, hogy a jogok mellett az állampolgári kötelezettségek is kapjanak helyet legfontosabb jogszabályunkban. Ugyanebben az évben a szociális konzultáció során az emberek tíz kérdésben fejthették ki a véleményüket, terítéken volt többek között az idősek helyzete, a devizahitelesek megsegítése, az oktatás támogatása, valamint a közműszolgáltatók ügye, ez utóbbi esetben a válaszadók elsöprő többsége amellett foglalt állást, hogy az állam lépjen fel e cégekkel szemben a fogyasztók érdekében, ebből nőtt ki később a rezsicsökkentés.

2012-ben gazdasági kérdések – adózás, járulékok, nagyvállalatok, minimálbér, nyugdíj –kerültek előtérbe. Nagyon sokan egyetértet -

tek például azzal, hogy méltányos tehermegosztásra van szükség az állam, a nagyvállalatok, a bankok és az emberek között. Szóba került az is, hogy adókedvezményt kapjanak azon cégek, amelyek új munkahelyeket hoznak létre, ebből jött létre a munkahelyvédelmi akcióterv, amely alapján járulékkedvezményt kapnak a vállalkozások.

A magyar internet jövőjéről értelemszerűen online konzultáció zajlott, s nem meglepő módon az emberek amellett foglaltak állást, hogy az internet legyen mindenki számára megfizethető és hozzáférhető, segítse az oktatást, de külön figyelem övezze, hogy ne fenyegesse a gyermekek biztonságát. Ennek is köszönhető, hogy 2017 elejétől az internethasználat áfája 27 helyett 8 százalék lett.

A szintén 2015-ben megtartott, a bevándorlásról és a terrorizmusról szóló konzultáción több mint 90 százalékban támogatták azt, hogy szigorítsák a bevándorlási szabályokat, és például őrizetbe lehessen venni az illegálisan érkezőket.

„A háborús szankciókat csaknem 100 százalékban utasították el a válaszadók”

CÉLKERESZTBEN BRÜSSZEL ÉS SOROS

A két évvel későbbi Állítsuk meg Brüsszelt! akció a tagállami és az uniós jogkörökről szólt. A válaszadók amellett foglaltak állást, hogy olyan fontos kérdésekben, mint a rezsicsökkentés, az illegálisan bevándorlók, a munkahelyteremtés, a magyar gazdaság jövője, ne az EU, hanem a kormány döntsön. Ugyanebben az esztendőben a Soros-terv is az emberek elé került. Többek között arra kellett válaszolni, hogy egyetértenek-e azzal, hogy bevándorlókat telepítsenek az Európai Unió területére, így Magyarországra is, ezek a külföldiek kapjanak-e állami segélyt; lebontsák-e a határvédelmi kerítést; valamint hogy egyetértenek-e az európai országok nyelvének, kultúrájának háttérbe szorulásával. A válaszadók szinte kivétel nélkül elutasították a felvetéseket. 2018-ban mondhatta el a lakosság, mit gondol a családvédelmi kérdésekről. A válaszokból egyértelművé vált, hogy a magyaroknak a családok védelme, a gyermekvállalás, a népesedés rendkívül fontos, őket kell támogatni és nem a bevándorlókat. Ennek is köszönhető a családvédelmi akcióterv. Több konzultáció volt a koronavírus-járványról, a szükséges korlátozó intézkedésekről és az újranyitásról. Korábban sokszor szinte egyöntetűn foglaltak állást az emberek, nem meglepő, hogy itt megosztottabbak voltak. A korlátozások közül a maszkviseléssel értettek egyet a legtöbben, 83 százaléknyian, a rendezvények szigorítását és az országhatárok lezárását, a távolságtartás elrendelését is csaknem 80 százalékban támogatták, a védekezéshez szükséges eszközök kivitelének korlátozásával azonban csak a válaszadók 64, az időseknek kijelölt védett idősáv bevezetésével pedig 62 százaléka értett egyet.

Menczer Tamás, a Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatója beszél a Magyarország meg tudja csinálni! elnevezésű nemzeti konzultációval kapcsolatos országjárás kecskeméti állomásán 2024. december 4-én

Az újraindításról online formában fordult a kormány az emberekhez. Az volt a kérdés, hogy fokozatosan vagy a pandémia végén, egyszerre oldják fel a korlátozásokat, illetve hogy a védettségi igazolvánnyal rendelkezők kapjanak-e alóluk felmentést. A válaszok alapján készült el Magyarország újraindítási terve, amelyben fontos szempont volt a beadott oltások száma. A világjárványnak súlyos gazdasági következményei is voltak, így 2021 júniusában olyan témákról kellett véleményt alkotni, mint például a minimálbér, a családiadó-visszatérítés vagy a hitelmoratórium. A válaszok alapján számos intézkedést hozott a kormány, amely sok ember életét megkönnyítette.

„A 2015-ös konzultáción több mint 90 százalékban támogatták a bevándorlási szabályok szigorítását”

NEM A SZANKCIÓKRA

Az ukrajnai háború kapcsán az EU által bevezetett – elsősorban energetikai jellegű – szankciókról tett fel hét kérdést a kormány 2022 októberében, mondván, súlyos károkat okoznak Magyarországnak, így nem volt váratlan, hogy csaknem 100 százalékban utasították el a válaszadók. Tizenhárom hónappal később pedig a szuverenitásvédelem volt a téma, a válaszadók elsöprő többsége mondott nemet arra, hogy Brüsszel döntsön olyan kérdésekben, mint a rezsitámogatás, a kamatstop, az extraprofitadó, a migránsgettó, a fegyverküldés Ukrajnának vagy a gyermekvédelem.

A legutóbbi nemzeti konzultáció tavaly ősszel indult az új gazdaságpolitikáról, amelyben többek között a gazdasági semlegesség, a kis- és középvállalkozások támogatása, a multi cégek megrendszabályozása, a béremelési program, a munkáshitel került terítékre. Ez volt az egyik legsikeresebb akció, 1,35 millió ember mondta el a véleményét (a legtöbben egyébként a Stop, Soros! kérdőívet töltötték ki, akkor 2,36 millió válasz érkezett).

Az ellenzéki pártok, politikusok, civil szervezetek a nemzeti konzultációk elindulása óta bírálják a módszert, ahogy a kormány kikéri az emberek véleményét. Szerintük a kérdések minden alkalommal manipulatívak, irányítottak, úgy gondolják, nem is várható más válasz, mint amit sugallnak nekik, nem látják biztosítva az adatvédelmet, illetve hogy valóban annyian válaszoltak, mint amennyit az akció végén bejelentenek, mindemellett drágának is tartják. Ezért számos módon felléptek a kezdeményezés ellen: rendszeresen bojkottra szólítottak fel, volt, amikor összegyűjtötték a kitöltetlen íveket, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt pedig nyomkövetőt tett egy borítékba.

Orbán Viktor múlt heti bejelentését is azonnal bírálták e politikai erők, így a következő hetekben a kormány és az ellenzék küzdelme ezen a terepen is gőzerővel folytatódik.

A tudományban a legjobbak között kell lennünk

Kik inspirálták Orbán Viktort és Krausz Ferencet az egyetemi évek alatt? Hogyan ismerte meg a miniszterelnök a Nobel-díjas fizikus nevét? Mi tarthatja itthon a fiatal kutatókat?

A Mathias Corvinus Collegium szegedi központjának megnyitóján jártunk.

Megnyílt a Mathias Corvinus Collegium (MCC) szegedi központja, ahol Orbán Viktor miniszterelnökkel és Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikussal Réti Gergely, az MCC korábbi diákja beszélgetett.

A LEGJOBB TANÁROKTÓL TANULNI

„Amit ma tudok, ami ma hajt, amit gondolok az életről, annak tekintélyes részét a négy-öt éven keresztül tartó műhelymunkákban, a tanáraimmal való beszélgetések-

ben kaptam. Csak hogy provokáljam a hallgatóságot: Kéri Lászlónak is felelőssége van abban, hogy itt ülök” – kezdte a miniszterelnök a pódiumbeszélgetést, miután a moderátor az egyetemi időszak felidézésére kérte beszélgetőpartnereit. Orbán Viktor megjegyezte, az egyetemi évek minőségét az dönti el, hogy jó kezek közé kerül-e a fiatal. „A nyolcvanas évek közepén lehetett tudni, hogy a kommunista rendszer nem tart sokáig, mindenki érezte, hogy valami új dolog jön, amiben részt kell venni. A tanárok segítettek minket abban,

SZALAI LAURA

hogy megértsük, mi fog történni. Pezsgő és kifejezetten lelkesítő időszak volt” – emlékezett vissza.

Krausz Ferenc szerint az MCC-hez hasonló tehetséggondozó projektek kamatoznak a legjobban. A Nobel-díjas fizikus kijelentette, hogy a világ két legjobb fizikatanárától tanulhatott: az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Simonyi Károlytól, a Budapesti Műszaki Egyetemen pedig Marx Györgytől. Mint mondta, széppé tette azt az időszakot, hogy nem létezett még közösségi média, így sokkal egyszerűbb volt visszavonulni és koncentráltan dolgozni, ez a mai fiataloknak már kihívást jelent. Orbán Viktor ennek kapcsán megjegyezte, az egész életrend merőben különbözött a mostanitól, s úgy vélekedett, lehet, hogy kevesebb, de mélyebb ismeretük volt.

S hogy Orbán Viktor miért választotta a politikát az akadémiai pálya helyett? Elmondta, hogy édesanyja gyógypedagógus, édesapja mérnök, s azt kapta tőlük, hogy „annak, amit csinálsz, legyen közvetlen haszna”. A nyolcvanas években úgy gondolta, hogy ha nem tudják „móresre tanítani a kommunistákat”, akkor abban a világban talán a tudományban lehet a legszabadabban létezni. „Miután jól

„Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy a tudomány nélkülözhetetlen a nemzet fennmaradása szempontjából”

kigondoltunk mindent, egyszer csak kiderült, hogy akár meg is csinálhatjuk azt, amit tanulunk” – hívta fel a figyelmet. Aztán hirtelen fel kellett építeni egy polgári államot, s ez a helyzet beszippantotta, magával ragadta őket, azóta is ez tartja a politikában.

Krausz Ferenc esetében nem volt kétség, hogy milyen pályát válasszon: „Volt egy általános iskolai fizikatanárom, aki annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy tizenhárom éves koromban nyilvánvalóvá vált, a fizikának lesz szerepe az életemben. Majd a professzor urak és jó néhány további világszínvonalú tanárkollégájuk munkája vezetett ahhoz, hogy bizonyossá vált: a fizika főszerepet fog játszani a pályafutásomban” – mutatott rá. A nyitott kérdés számára csupán – Rubik Ernőt idézve – „a helyes kérdés megtalálása” maradt.

NYUGHATATLANSÁG KELL A NAGY DOLGOKHOZ

Miután Orbán Viktor a tehetség kibontakoztatásáról kapott kérdést, megosztott egy történetet arról, mikor hallott először Krausz Ferencről. Egy kormányülésen hallotta a nevét, ahol két miniszter különböző véleményen volt annak kapcsán, hogy Nobel-díj-várományos lehet-e. Ekkor jegyezte meg a kormányfő, hogy „van Németországban egy Krausz nevű professzorunk”. Kifejtette: nehéz megmondani, hogy miből lesz a cserebogár, és nem kell túlokoskodni a dolgot. Iskola kell, tanárok kellenek, s jó körülmények kellenek, hogy kedvet kapjon az ember. „Innentől a kérdés, hogy a Jóisten beleplántál-e ambíciót a diákba” – fogalmazott, hozzátéve: ha, nem, akkor is hasznos tagja lesz a társadalomnak, de az éjjel-nappal megmozgató nyugtalanság, vibrálás, leküzdhetetlen éhség kell, mert különben középszerűvé válik az ember. „Fontos a megbízhatóság, a kiszámíthatóság, de a legjobbaknak nem szabad beleragadniuk a középszerbe” –nyomatékosította.

Krausz Ferenctől azt kérdezte a moderátor, hogy miben különböznek a hazaiaktól a nyugat-európai lehetőségek. A fizikus különválasztotta a három szakaszt, amelyen egy innovátor keresztülmegy: az alapoktatást, az egyetemet és a doktori képzést. Jó hírnek nevezte, hogy a magyar egyetemi oktatás – annak ellenére, hogy az itthoni források még az utóbbi tíz-húsz év erőfeszítései mellett sincsenek olyan szinten, mint mondjuk a Harvardon vagy a Stanfordon –világszínvonalú, köszönhetően rengeteg kiemelkedő tanárnak, kutatónak. „Ez az a fázis, ahol abszolút versenyképesek vagyunk, és ez tovább javulhat a modellváltásnak köszönhetően, mivel az egyetemek autonóm módon arra tudnak összpontosítani, amiben igazán versenyképesnek látják

magukat, a forrásokat megfelelően tudják koncentrálni” –vélekedett. Az alapképzés terén azonban kritikát fogalmazott meg, szerinte a tantervekkel súlyos problémák vannak, ám ez európai jelenség. Krausz úgy vélte, azáltal, hogy az élő-élettelen tudományokat összegyúrják, nem lehet nemzetközileg versenyképesnek lenni – ám még mindig kikerülnek óriási tehetségek a középiskolákból, ezt igazolják például a diákolimpián elért eredmények. S hogy ez minek tulajdonítható? A kiváló, világszínvonalú tanároknak. A harmadik szakaszt tartja a legproblémásabbnak, a legjobbaknak ugyanis azt kell tanácsolni, hogy egyetem után keressék meg a legjobb kutatócsoportot, és szerezzék meg a legszínvonalasabb tudást – csakhogy ezek a csoportok túlnyomórészt külföldön működnek, jó néhány világszínvonalú magyar származású kutatók vezetése alatt. A legfontosabb feladatnak azt nevezte,

Műemlék épületben zajlik a tehetséggondozás

Az új központnak otthont adó épület 1896-ban készült el Víg Albert tervei alapján és Raichle J. Ferenc vezetésével. Akkoriban iparkamarai székhelyként működött, majd 1969-ben ott nyílt meg a Bartók Béla Művelődési Központ. Az épület a kulturális intézmény bezárását követően hosszú ideig üresen állt, aztán a Szegedi Orvosbiológiai Kutatások Jövőjéért Alapítvány vásárolta meg, amely a ma már Nemzeti Tudósképző Akadémia néven működő tehetséggondozó program kollégiumát kívánta kialakítani, de elakadt a rekonstrukció. Az MCC ezt követően vásárolta meg az ingatlant, felújításának terveit Hajós Tibor építész készítette. A 2251 négyzetméter alapterületű épületben elvégzett, 1,428 milliárd forintos költségű felújítási és átalakítási munkálatok kivitelezője a Build It Mérnökiroda Zrt. volt.

hogy ezeket a kutatókat hazahozzák, és olyan tudásközpontokat állítsanak fel, ahol csúcskutatásokat lehet végezni.

BEKERÜLNI A VILÁG

LEGJOBBJAI

KÖZÉ

Orbán Viktor felhívta a figyelmet arra is, hogy nem elhanyagolható a forráskérdés sem. Magyarország az innovációra fordított összeg tekintetében a huszonegyedik helyen áll az EU-ban, s a terv az, hogy 2030-ra Európa tíz, 2040-re pedig a világ tíz legjobbja közé kerüljünk, anélkül nem lesz versenyképesség. „Abban közmegegyezés van Magyarországon, hogy nem tudunk versenyképesek lenni, talán megmaradni sem, ha ezt az áttörést nem hajtjuk végre a tudomány területén” – hangsúlyozta a miniszterelnök.

Krausz Ferenc szerint hazánk kivételes helyzetben van, ugyanis megvannak azok a tudósok, akikkel  végre lehet hajtani a várt áttörést. Ráadásul léteznek élő modellek, hogyan lehet véghez vinni: példaként a német Max Planck Társaságot, valamint a kínai gyakorlatot említette; előbbinek az utóbbi hat évben öt Nobel-díjasa volt, Kína pedig a szakemberek hazacsábítására indított programot. Úgy véli, e kettő ötvözetével eredményeket lehetne elérni, hiszen az intézményrendszer – az egyetemek és a Hun-Ren Magyar Kutatási Hálózat formájában – megvan, a tudomány erősítésére szánt forrásokat teljes egészében a kutatók rendelkezésére lehetne bocsátani. Szerinte a legfontosabb, hogy hazahozzuk a legjobbakat, jöjjenek létre tudáscentrumok, és akkor nem probléma, ha a kutató elmegy egy időre valamelyik világhírű külföldi egyetemre. A hazai mentorok, tudósok „mágnesként fogják visszahozni őket” – hívta fel a figyelmet.

Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy a tudomány nélkülözhetetlen a nemzet fennmaradása szempontjából. Szerinte a történelem viharai miatt olyan nép vagyunk, amelynek folyamatosan bizonyítania kell a jogosultságát a létezésre. S ha meg akarunk maradni abban a kulturális minőségben, amit magyar civilizációnak akarunk nevezni, akkor jelen kell lenni a tudományban a világ legjobbjai között.

Szegeden egyébként már korábban is működött az MCC teljes portfóliója bérleményekben, a központ létrejöttével azonban minden egy helyszínre tud költözni. A panelbeszélgetés előtti megnyitóbeszédében Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója elmondta, már harminc helyszínen – Magyarország mellett a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és a Vajdaságban is – várják a diákokat olyan oktatási környezetben, ahol méltó módon zajlik a tehetséggondozás. A szegedi képviselet szellemi és kulturális fórumot is jelent, s a központ megnyitásával nem csupán a diákok előtt nyíltak új távlatok, a szegediek számára is pezsgő kulturális hagyományokat ápoló intézmény jött létre.

Ma mindenki lehet fiatal demokrata

PETRI LUKÁCS ÁDÁM

Harmincöt éve, egy másik évezredben, egy másik világban, a rendszerváltás előtt a címben szereplő mondattal fejeztem be az Élet és Irodalom nyitóoldalára írt munkámat. A Fidesz szlogenje volt ez, így az első szabad választás előtt néhány héttel a szerkesztők párt iránti szimpátiáját is mutatta, hogy ezt elnézték nekem. Magam tizenhat éves voltam akkoriban, a fideszesek tízzel előrébb jártak, a demokrácia pedig még magzati állapotban volt. Mindaz, ami azóta történt – például az életünk, az életem –, egy regény lapjaira tartozik, nem ide. Abban azonban pártállástól függetlenül vélhetőleg mindenki egyetért velem, hogy az első szabad Országgyűlés és a mai Országgyűlés képviselői zömének műveltsége, kulturális horizontja között nagyobb a különbség, mint az oxfordi professzorok és az elemi iskolás tanulók között. Más világ volt, megérlelt tudással, rengeteg műveltséggel, hatalmas ismeretanyaggal érkeztek a politikába értelmiségiek, akik közül ugyan politikusnak sokan csapnivalók voltak, beszélgetni annál nagyobb élmény volt velük. Most szabadság van egy emberöltő óta, a politikával professzionális politikusok foglalkoznak, és ez így van jól. Hanem van, ami nem változott. Nem változott 1848 óta, hogy a legtöbben azt szeretnénk: legyen béke, szabadság és egyetértés. Nem változott 1990 óta: ma is mindenki lehet fiatal demokrata, a közjóért tenni akaró, szakmai elképzeléseivel ringbe szálló politikus. Legyen határozott elképzelésed valamilyen szakpolitikai kérdésről, légy meggyőződve, hogy a közpolitikához értéket ad hozzá a személyed. Légy

liberális, zöld, baloldali, nemzeti-konzervatív, részben vagy egészben ne érts egyet a kormánnyal, és indulj azért, hogy a te eszmevilágod és/vagy szakpolitikai javaslataid is képviselve legyenek. Ha pedig egyetértesz a kormányzó pártokkal, akkor csatlakozz hozzájuk, teljesítsd ki a munkájukat tudásoddal, hozzáértéseddel, tenni akarásoddal.

„A legtöbben azt szeretnénk: legyen béke, szabadság és egyetértés”

Mindegyik megoldás egyként jó, ha az országért kívánsz tenni a politikában. Ha te magad nem akarsz politikus lenni, megkeresheted azt, aki valamilyen szakpolitikai programban vagy egészében a leginkább azt az ideát  képviseli hitelesen, amiben te hiszel. Bárhogy döntesz is, egyet ne engedj: hogy a gyűlölet győzedelmeskedjen a kimondott politikai célok felett a hozzád közel állók elméjében. Ha keserűséget látsz magad körül, igyekezz oldani, rájönni a valódi okára, ha segíteni kell, segíts, csak ne engedd, hogy a gyűlölet ernyője alá szervezett semmi megfertőzze a szeretteidet.

1848 egyik ifja, Vasvári Pál Irányeszmék című munkájában így ír: „A nemzet újjáteremtésén sikeresen csak azok működhetnek, kik képzeletök elé tudják villantani egy boldog állam eszményét”, ha ezzel azonosulsz, akkor védve vagy a gyűlölettel kalmárkodó bolondok ellen, és megvédheted azokat is, akik fontosak neked.

S ha mind így teszünk, talán még abban is igaza lesz egyszer Vasvárinak, amiről majd két évszázada így álmodott: „A múltak romjain halhatatlan főnixként fog föltámadni az ifjú Európa!”

Célpontban a drogkereskedők

BARANYA RÓBERT, KRUPINCZA MARIANN, NAGY GÁBOR, VIZVÁRI SOMA

Nagyszabású hadjáratot hirdetett a kormány a kábítószer-terjesztők és -kereskedők ellen. Milyen jogszabályváltozások várhatók? Hogy látják a helyzetet a szakemberek? Mi jellemzi a hazai fogyasztási szokásokat? Utánajártunk.

Aggasztók az adatok a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás növekedéséről – hívta fel a figyelmet Orbán Viktor miniszterelnök idei évértékelőjében. Mint fogalmazott: Nyugat-Európa után Magyarországot is elárasztották az olcsó, mérgező kotyvalékok, szintetikus szerek.

A kormányfő szavait igazolják az év elején nyilvánosságra hozott, Országos lakossági adatfelvétel az addiktológiai problémákról című kutatás számai. Ezekből kiderül, a koronavírusjárvány előtti esztendő és 2023 között 7,9-ről 11,1 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik már fogyasztottak valamilyen tiltott szert, s az utóbbi egy évben kábítószert használók száma is emelkedett, 2-ről 3 százalékra. Az utóbbi egy hónapban drogot fogyasztók aránya szintén növekedett, 1,2-ről 2 százalékra. A válaszadók többsége marihuánát fogyaszt, az arányuk drasztikusan nőtt 2019-hez képest. A korábban második helyen álló ecstasyt megelőzték a szintetikus kannabinoidok, mint a herbál, a biofű vagy a varázsdohány. A kokain és a heroin fogyasztása visszaesett.

Érdemes megnézni a Belügyminisztérium bűnügyi statisztikáit is, amelyek a táblázatunkban láthatók. A 2019 és 2024 közötti éves birtoklási adatok nem mutatnak jelentős változást, ám a bűnügyi statisztikákból amúgy sem lehet feltétlenül következtetni a droghasználat elterjedtségének változásaira. Az alacsony birtoklási számok akár magas látenciára is utalhatnak, ha pedig gyakoribbá válnak a drogfogások, az jelentheti azt is, hogy nőtt a droghasználat, de azt is, hogy a hatóságok hatékonyabban dolgoznak.

„Bódult, zavart emberek jelentek meg az utcákon, megnövekedett az erőszakos cselekmények száma”

ISMERETLEN SZERT A NETRŐL

A kormányfő többször hangsúlyozta, a drog leginkább a gyermekeket veszélyezteti, pláne, hogy az interneten is terjesztik a szereket, amelyekről a legtöbb esetben nem lehet tudni, mit tartalmaznak. Csupán a készítmények hatásából következtethetünk: bódult, zavart emberek jelentek meg az utcákon, megnövekedett az erőszakos cselekmények száma. Orbán zéró toleranciát hirdetett, az Alaptörvényben is rögzítik a drogtilalmat, valamint szigorítják a vonatkozó jogszabályokat. A miniszterelnök kormánybiztost nevezett ki a fideszes országgyűlési képviselő Horváth László személyében, Pintér Sándor belügyminisztert pedig arra kérte, hogy folytasson hajtóvadászatot a kábítószer-kereskedők után. Töreki Sándor bűnügyi országos rendőrfőkapitányhelyettes bejelentette, 2025-ben a rendőrség legfontosabb tevékenységének a kábítószerek elleni küzdelmet tekinti. Delta elnevezéssel akcióprogramot dolgoztak ki, a Készenléti Rendőrségen létrehoztak egy 210 tagú, nyomozókból

TILOS KÁBÍTÓSZERT ELŐÁLLÍTANI, KERESKEDNI VELE, NÉPSZERŰSÍTENI ÉS HASZNÁLNI

– HORVÁTH LÁSZLÓ A MANDINERNEK

A jelek szerint rögtön belevetették magukat a munkába, már eredményekről is be tudtak számolni. Az előző évben is erőteljes munka folyt a területen, megnövekedett a rendőri beavatkozások száma, egy munkacsoport pedig azokon a jogszabályváltoztatási elképzeléseken dolgozott, amelyek most fognak konkrét formát ölteni. Reméljük, hogy az új szabályozások sokkal hatékonyabbá, gyorsabbá és eredményesebbé fogják tenni a küzdelmet. Elindult a hajtóvadászat, nap mint nap vannak beavatkozások, őrizetbe vétel, kábítószer-lefoglalás. Egyetértés van a társadalomban, a megkérdezettek 92 százaléka azt mondja, hogy határozottabban és szigorúbban kell fellépni a kábítószer-kereskedőkkel szemben.

Kik alkotják az akciócsoportot?

A csoport első ülésén valamennyi olyan terület képviselője jelen volt, amely a kábítószer-probléma kapcsán érintve lehet. Az a munkacsoport viszont, amely folyamatosan dolgozni fog, kisebb létszámú lesz, a kábítószer-bűnözés és -kereskedelem elleni teendőket fogja koordinálni.

Gulyás Gergely kancelláriaminiszter egy kérdésünkre korábban megerősítette, hogy a rendőrség létszámának növelésére is szükség van. Azt látom, hogy a legfertőzöttebb területeken, a nagyobb fenyegetettségnek kitett vármegyékben valóban növelni kell a rendőri jelenlétet, létszámot és technikát.

Melyek a fertőzött területek?

Ha vármegyékre kellene lefordítani – bár a kábítószer-kereskedelem és a kábítószer-bűnözés nyilván nem megyehatárok mentén szerveződik –, leginkább Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Baranya a legfertőzöttebb, illetve Pest vármegye egy részét is idesorolhatjuk.

Orbán Viktor kiemelte a gyermekek védelmét. Tényleg egyre fiatalabb korosztályokat érint a probléma?

Azt lehet mondani, hogy a tizenéves korosztálytól a fiatalokon keresztül a középkorúakig vannak érintettek. Az általános iskola felső tagozatos diákjai már nagy veszélynek vannak kitéve, őket is célba vették a kábítószer-kereskedők, agresszív módon tolják a gyerekek arcába a mérgeket. Rafinált módszerei vannak a beetetésnek.

A társadalmi, anyagi háttér mennyire számít?

A periférián lévők az olcsó, ellenőrizetlen hatású, rettenetesen roncsoló dizájnerdrogoknak vannak kitéve. A módosabb rétegek körében a klasszikus kábítószerek a jellemzőbbek. De fontos hangsúlyozni, hogy kábítószer és kábítószer között nincs különbség. Nincs jó és rossz, könnyű és kemény drog, csak kábítószer. Kimutatták, hogy minden könnyűnek nevezett kábítószer kapudrog. Belépő a nehezebb pályára.

Mi az oka a kábítószer-fenyegetettség erősödésének?

A nyugati társadalmakban már veszélyes méreteket öltött a jelenség. Azért lépünk fel most koncentráltan és határozottan, és azért van napirenden az alaptörvény-módosítás is, hogy ne kerüljünk abba a zsákutcába, amelybe sok fejlett ország jutott.

és akciószolgálatot ellátó rendőrökből álló egységet, amely országosan koordinálja a szakmai munkát. A vármegyei főkapitányságokon akciócsoportokat alakítanak, illetve mintavételi eszközöket szereznek be.

A MARIHUÁNÁTÓL A HHC-IG

A kábítószerek újkori evolúciójáról Haller József, a Drogkutató Intézet igazgatója beszélt egy sajtóeseményen. Mint mondta, a kilencvenes években kutatások feltárták: van az agyban egy endokannabinoid-rendszer, amelynek szerepe van az érzelmi élet szabályozásában, a depresszióban, a szorongásban. Ez a felfedezés azt a reményt keltette a gyógyszeriparban, hogy új, a korábbiaknál hatékonyabb gyógyszereket, szorongásoldókat és antidepresszánsokat állíthatnak majd elő. Haller elmondása szerint a tudományos reményeket és az azokat övező érdeklődést a marihuána forgalmazói igyekeztek kereskedelmi haszonná konvertálni: a termékük hatásával azonosították azt a jelátviteli folyamatot, amely a gyógyászati reményeket táplálta.

A drogterjesztők emellett előállították a szintetikus kannabinoidokat, amelyek lényegében a marihuána hatóanyagának, a THC-nek a vegyileg módosított változatai. E szerek kezdetben nem voltak illegálisak, azonban miután halálos esetek is történtek, csökkenni kezdett a bizalom a teszteletlen és veszélyes anyagok iránt, így a terjesztők új ötlettel álltak elő. 2020 környékén marketingkampánnyal felépítettek egy új termékcsaládot, amelynek az alapmolekulája a hexahidrokannabinol, azaz a HHC. Ez olyan, mint a THC, csak ebben a kannabinolhoz képest hat hidrogénnel van több, nem néggyel – magyarázta Haller. A terjesztőket segítette, hogy a THC a kannabiszon keresztül egyfajta „életelixírként” került be a köztudatba, ezáltal könnyű volt elhinteni azt az állítást, miszerint van egy új, a kannabiszra hasonlító „egészségtermék”, amely még törvényes is.

A HHC ma már nem legális Magyarországon, úgyhogy inkább a továbbfejlesztett változatairól kell beszélnünk. A Google keresője HHC-t tartalmazó „egészségtermékek” széles körét listázza, gumicukrok, inhalátorok, krémek, olajok egyaránt kaphatók. A forgalmazó webboltok profi vevőcsalogató módszereket alkalmaznak, kiszállítással és óriási árengedményekkel.

DROGFERTŐZÖTTSÉGI TÉRKÉP

Térképre tettük a Belügyminisztérium által gyűjtött hivatalos rendőrségi statisztikák alapján, hogy melyik vármegyénk mennyire érintett a kábítószerproblémában. A nem felderített esetek száma miatt a birtoklás mérése különösen nehéz feladat, de az egyértelmű jogszabályi környezet és a rendőrség drogellenes részlegeinek erősítése mindenképpen csökkenti a látenciát. Továbbá ha a birtoklási adatokat kiegészítjük a kábítószer­kereskedelemmel kapcsolatos adatokkal, átfogóbb képet kaphatunk a helyzetről.

100 EZER LAKOSRA

JUTÓ KÁBÍTÓSZER-BIRTOKLÁSOK

Forrás: Belügyminisztérium, Legfőbb Ügyészség, KSH

KÁBÍTÓSZER-KERESKEDELEMMEL KAPCSOLATOS BŰNTETTEK SZÁMA

KI MIT FOGYASZT?

Társadalmi csoportonként változik, hogy ki mit fogyaszt. A nagyvárosokban az egyetemisták főként a marihuána típusú szerekkel élnek, a hátrányosabb helyzetű térségekben és rétegekben, a budapesti leszakadt társadalmi csoportokban a dizájnerdrogokat választják, amelyek adagja nemritkán alig kerül 350–500 forintba – ismertette a Mandinerrel Téglásy Kristóf, a Drogkutató Intézet stratégiai igazgatója. Az egyetemisták között 37 százalékra tehető azok aránya, akik életük során használtak már marihuánát. „Ez azt jelenti, hogy ha megkérdezünk három 18 és 24 év közötti fiatalt a témában, az egyikőjük azt fogja mondani, hogy élt már ezzel a tudatmódosító szerrel. A 35 és 50 év közöttiek körében pedig a »menedzserdrogok« az elterjedtek, mint például a kokain.”

A HATÓSÁGI FELLÉPÉS ÖNMAGÁBAN NEM ELÉG Lapunk megkeresésére Orsolics Zénó addiktológiai coach azt mondja, segítő szakemberként üdvözli a fejleményeket, mert a hajtóvadászat mindig is a bűnüldöző szervek kötelessége volt. Hozzáteszi azonban, hogy a hatóságok fokozott fellépése nem elég, a drogok elleni küzdelemben hangsúlyos szerepe van a prevenciónak is.

„Az általános iskola felső tagozatos diákjai már nagy veszélynek vannak kitéve”

Az alaptörvény-módosításon kívül milyen jogszabály-változtatások várhatók?

Az alaptörvény-módosításban világossá tesszük, hogy Magyarországon tilos kábítószert előállítani, kereskedni vele, népszerűsíteni és használni. Ez rendkívül erős hivatkozási alap lesz a későbbiekben. A további jogszabály-módosítások fő célja pedig, hogy azokat rettentsük el, illetve azokkal szemben lépjünk fel hatékonyan, akik mások, legfőképpen gyerekek mérgezéséből akarnak megélni. Fontos elvi álláspont, és a gyakorlatban sokat fog érni, hogy a feje tetejéről a talpára állítjuk a megközelítést. Jelenleg is létezik a kábítószerek és pszichoaktív anyagok tiltólistája, amely Magyarországon gyorsan frissül. Azonban folyamatos verseny van a drogok előállítói és a rendőrség között, mert az előállítók sajnos jó kémikusok, és szeretnek változtatni a vegyületeken. És ha csak egy molekulán változtatnak, akkor az a szer abban a pillanatban még nem szerepel a tiltólistán. Ezért mindig van egyfajta bizonytalanság a rendőrségnél, hogy amit éppen lefoglaltak, az vajon kábítószernek minősül-e.

Mi a megoldás?

Szeretnénk azt a megközelítést érvényesíteni, hogy ha valaki az általa árult szernek bódító hatást tulajdonít, vagy bódító-kábító szándékkal hozza létre, akkor az kábítószer. Ha ilyen szert előállít, kínál, forgalomba hoz, kereskedik vele, akkor bűncselekményt követ el. Ha valaki a rendeltetésszerű használattól eltérően alkalmaz egy vegyületet, például patkánymérget, hígítót, csavarlazítót, acetont, akkor is ez a helyzet. Nem a vegyi összetétel tehát a lényeg, hanem az, hogy bódító-kábító céllal teszi. A kábítószer-kereskedőknek azzal kell majd számolniuk, hogy ha elcsípjük őket, akkor elveszthetik a vagyonukat. Hiszen nemcsak arról van szó, hogy vagyont szereztek kábítószer-kereskedelemből, hanem azt is meg kell nézni, mekkora társadalmi kárt okoztak. Elképzelhetőnek tartom, hogy az elkobzott vagyon jelenti majd az egyik forrást a kábítószer elleni küzdelemhez.

A napokban beszélt speciális őrizetről és a közösségek önvédelméről is. Fontos, hogy a kábítószer-kereskedők bizonyos ideig eltávolíthatók legyenek abból a környezetből, ahol a cselekményt folytatták. Az a tapasztalat az új pszichoaktív szerek kapcsán, hogy a kereskedők a saját lakóhelyükön árusítják a mérgeket. A közösségnek joga van megvédenie magát az ilyen alakoktól. Szintén új javaslat a közveszélyességi őrizet. A kábítószert használók gyakran bódult vagy félelemkeltő, riasztó, ijesztő, közveszélyes vagy erőszakos állapotba kerülnek a kábítószer hatására. Ilyenkor indokolt lenne, hogy 72 órás őrizetbe lehessen venni őket, legalább arra az időre, amíg a tudatuk ki nem tisztul. A használók mellett sokan áldozatok is, mint például a gyerekek vagy azok, akik a kábítószerhez jutás szándékával elkövetett lopások, betörések, rablások kárvallottjai. Elszaporodtak a kisebb értékre elkövetett bűncselekmények, amelyek jellemzően a kábítószer-fogyasztáshoz kapcsolhatók. Azt is ki kellene mondani, hogy az ilyen indokból elkövetett bűncselekmények minősített esetek. Probléma van a csomagküldő szolgáltatásokkal is. A szolgáltatók gyakran tudtukon kívül kábítószert vagy kábítószerekhez használt hatóanyagokat szállítanak házhoz. Tehát velük is egyeztetni kell, és meg kell állapodnunk, hogy ők is tudjanak segíteni a küzdelemben.

A világhálón könnyen megtalálható kereskedőkkel szemben miként lehet fellépni?

Valóban léteznek konkrét drogkereskedő oldalak, és a közösségi médiában is vannak ilyen csoportok. Ezeket elérhetetlenné kellene tenni, fel kellene számolni. De most az első dolog az, hogy a kábítószer-kereskedőknek üzenjük meg: itt nincs helyük, el kell tűnniük a szereikkel együtt. Nem lehet népszerűsíteni sem a kábítószert.

Társadalomformálásra is szükség lenne?

Szeretnénk, ha a szemléletformálással együtt járna ez a küzdelem, és a helyi közösségek is úgy szerveződnének, hogy meg tudják szervezni a maguk védelmét.

Mi a helyzet a prevencióval?

Azon is dolgozunk, s a rehabilitációra is hangsúlyt kell majd fektetni, új alapokra kell helyezni.

„A napjainkban elterjedt szerek olyanok, mint a vírusok: ha egyen sikerül felülkerekedni, jön helyette öt másik”

A családrendszer-terapeuta felhívja a figyelmet: az új típusú pszichoaktív szerek 2010 óta vannak jelen Magyarországon. „Kifejezetten a szegregátumban élőket, közülük is jellemzően a gyermek- és fiatalkorúakat veszélyeztetik. Ezért hangoztatom, hogy szükség van átfogó nemzeti addiktológiai stratégiára” – fogalmaz. Orsolics szerint a függőség ma mást jelent, mint tíz éve, s a fiatalkori drogfogyasztás mentális problémákra is visszavezethető, amelyek otthon gyökereznek. A szakértő egyetért Zacher Gábor toxikológussal abban, hogy a terjesztők mindig a rendőrség és a

segítők előtt járnak egy lépéssel. Az addiktológus szerint napjaink szerei olyanok, mint a vírusok: ha egyen sikerül felülkerekedni, jön helyette öt másik. Ezért lenne fontos, ha a hatóságok a tudatmódosítók összetételének és nevének elsajátítása helyett a kábítószer-kereskedőkre és -előállítókra koncentrálnának.

Közösségeink önazonossága

| NAVRACSICS TIBOR | KÖZIGAZGATÁSI ÉS

TERÜLETFEJLESZTÉSI MINISZTER

Könyvtárakban, könyvesboltokban bolyongva bármely országban polcnyi irodalmat lelhetünk fel a történelem során eltűnt kultúrákról. Az okok látszólag különböznek: háború és az éghajlat változása is törölt már el kultúrákat. Azonban a bukást minden esetben megelőzi a válság, a széthúzás és az önazonosság meggyöngülése, esetleg elvesztése.

Ismerünk hatalmas birodalmakat, nemzeteket, amelyek látszólag egyetlen pillanat alatt tűntek el, pusztán romokat és nehezen megfejthető írásos nyomokat hagyva maguk után. Azt a bizonyos egyetlen pillanatot azonban minden esetben megelőzte egy hosszabb hanyatlás, amikor a közösség identitását, kultúráját, hagyományait feladva mintegy felkínálta magát a pusztulásnak. A nagy birodalmak eltűnése látványos, a kis közösségeké alig észrevehető.

Hajlamosak vagyunk a modernitás és a fejlődés természetes következményeként tekinteni hagyományos közösségeink pusztulására. Talán így értelmezik sokan az eredetileg szerb Szentendre kékfestőkkel elárasztott magyar turistalátványosságát. Vagy az éppen a szemünk előtt eltűnő, egykor túlnyomóan német lakosságú, bájos kis dunakanyari falu, Kismaros Budapest elővárosává roncsolódását. Sokan már nem is tartják számon Soroksár, Budafok vagy éppen Budaörs és Budakeszi németjeit, akik a főváros vagy agglomerációjának részeként próbálják az ismétlődő betelepedési hullámokkal dacolva megőrizni szokásaikat, hagyományaikat és családjukat. Az utóbbi harmincöt év magyarországi belső vándorlási folyamatait két trend jellemzi. Egyrészt az ország keleti és déli részéről a jobb életkörülmények reményében költöznek az emberek a főváros környékére, valamint az Észak-Dunántúlra. Másrészt nagyvárosainkból – sőt most már a kisebbekből is –költöznek ki a környező falvakba, kisvárosokba. Bár a folyamat általánosnak tekinthető, vannak súlyosan érintett térségek. Budapest az utóbbi bő három évtizedben több mint háromszázezer lakost veszített.

Ők túlnyomó többségüket tekintve a nagyvárost körülölelő településgyűrűben leltek új otthonra, hogy aztán onnan járjanak vissza dolgozni.

A fővárost környező közvetlen térség élhetőségével csábította a budapesti polgárokat. A tömeges kiköltözés következtében azonban éppen ez az élhetőség kerül veszélybe. A szenny-, ivóvíz- és úthálózat nem bírja a túlzott terhelést, a településeket évszázadokon át megtartó közösségek pedig szétverve, a kiköltözők tengerében elveszve már nem képesek a helyi élet tartóoszlopai lenni.

„Nem nézhetjük tétlenül közösségeink kétségbeesett küzdelmét önazonosságuk megtartásáért”

A kitelepülési folyamat – hasonló következményekkel – a koronavírus-járvány óta zajlik a Balaton és a Velencei-tó térségében is. Évszázadok óta megszokott falués városképek változnak meg pár év alatt, miközben a település lakossága dinamikusan nő. A helyben élő közösségek rémülten vagy idegenkedve figyelik az új lakókat, akik eleinte csak városi szintű fejlesztéseket igényelnek, később pedig egyre aktívabban törekednek arra, hogy átvegyék a településen a döntéshozatal irányítását. Az őshonos közösségek frusztrációját tovább növeli, hogy a betelepülők az egekbe emelik az ingatlanárakat, így egyre több fiatal nem tudja a szülőhelyén megvásárolni a családalapításhoz szükséges lakást vagy házat.

Nem nézhetjük tétlenül közösségeink kétségbeesett küzdelmét önazonosságuk megtartásáért. Meg kell adnunk minden segítséget ahhoz, hogy jogállami és alkotmányos eszközökkel meg tudják védeni magukat a befektetők vagy az esetleg nemkívánatos új lakók áradatától. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy az Alaptörvényben megteremtsük a helyi önazonosság védelmének alkotmányos alapjait, egy sarkalatos törvényben pedig lehetőséget adjunk a településeknek arra, hogy hatékonyabban tudják megvédeni kultúrájukat, hagyományaikat, szokásaikat, közösségeiket. Csak így biztosíthatjuk azt, hogy a jövő Magyarországa a társadalmi változások mellett is a büszke közösségek hazája legyen.

Metapolitika, avagy Jézus Pilátus előtt

SZILVAY GERGELY

A politikai gondolkodással foglalkozó körökben mostanában elterjedt fogalom a metapolitika. Hogy mit értünk alatta, azt nehéz körülhatárolni, nagyjából a politika hétköznapjai mögött meghúzódó megfontolások, elvek, felfedezett működésmódok összességét vagy akár magát a politikáról való gondolkodást, esetleg a politikát segítő eszmei harcokat. Czopf Áron, a fiatal politikai gondolkodó rögtön két kötettel lépett színre, az elsőt, a Térforradalmat már bemutattuk. A második címe épp az, hogy Metapolitika, azaz eme fogalmat igyekszik tisztázni, körüljárni – de azért a kötetecskéjében sokkal több történik, mint puszta fogalommagyarázat.

Czopf szerint a politika öt kérdés köré szerveződik. Mi az igazság? Ki interpretálja az igazságot? Ki hozza meg a döntést? Mi a normalitás? Mik az emberek legfontosabb szükségletei? Ezek a kérdések ugyanis „lefedik a nyugati politikai gondolkodás csaknem teljes problémahalmazát”. E kérdéseket sokan külön vetik fel, ám ez tévút. E kérdéseket egységesen, együtt kell felvetni, „ezt a szemléleti egységet nevezzük metapolitikának”.

„A modern gondolkodás kirekesztette a politikából az igazságot”

Avagy „amikor metapolitikáról beszélünk, akkor a politika alapjaira, értelmére, annak előfeltételeire, lényegére és igazságára kérdezünk rá”.

Nagyszerű! De ha már a 10–11. oldalon definiálta Czopf a címadó fogalmat, akkor mi történik a maradék 160 oldalon? Nos, itt kezdődik a haddelhadd! A következő kijelentés ugyanis ránk borítja a politikai gondolkodás könyvtárát, és ránk hozza a kortárs társadalomtudósok haragját. Eszerint a modern gondolkodás kirekesztette a politikából az igazságot, ezzel pedig „hosszú távon a hatalom legitimitását is meggyengítette, és elindította a politikáról való gondolkodást a nihilizmus lejtőjén”.

Tudjuk, hogy a modernitás nem szeret igazságról beszélni, mert az elnyomó és kirekesztő. A modern politika arról

szól, hogy megpróbálják kielégíteni a nép alapvető szükségleteit. Mindez jelentős részben Thomas Hobbes bűne, akit úgy nem szeretnek a liberálisok, hogy gyakran titokban követik őt. Az igazság felforgató a politikai biztonság szempontjából, ezt Szókratész vagy legkésőbb Jézus pere óta tudjuk. Hobbes óta a politika által biztosított béke és biztonság a felforgató igazság kérdésének ignorálásához vezetett. Valamiért az igazság nem számít a hatalmat kordában tartó féknek és ellensúlynak.

A bevezetés után a közvetett hatalom (potestas indirecta) mibenlétéről elmélkedünk a szerzővel, amit Hobbes meg kívánt szüntetni. Ezután jön egy külön fejezet a metapolitikáról. Majd Czopf rámutat, hogy tekintély és hatalom nem ugyanaz, a modernek pedig tévesen azonosítják a tekintélyt jelentő auctoritast a hatalommal, a potestasszal. Ez nem puszta fogalmi figyelmetlenség, mert messzemenő következményei vannak. Izgalmasak a nyelvpolitikáról szóló fejtegetések, melyekből kiderül, hogy a reakciós-ellenforradalmár gondolkodók ugyanolyan jelentőséget tulajdonítottak a nyelvnek, mint a posztmodernek, csak épp más következtetéseket vontak le. Logikus, hogy a nyelvpolitika után a politikai csend kérdése kap egy fejezetet, majd az értelmiség oligarchikus törekvései („a tudás hatalom”), hogy a metapolitika kortárs reneszánszáról szóló esszé zárja a kötetet.

A szerző tulajdonképpen modernitáskritikát írt a metapolitika egységének helyreállításáért. Reakciós szerzőket idéz és rehabilitál, de pont nem a politikai hatalom, hanem az igazság hatalommal szembeni előjogainak érdekében. A modernitás Pilátus mellé állt, a metapolitikai gondolkodó antimodern módon – Pilátus iránt tanúsított minden megértésével együtt – Jézus mellé áll.

Czopf Áron: Metapolitika. Kommentár Alapítvány, 2024

Jön az árrésstop

NAGY KRISTÓF

Határozottan fellép a kormány az alapvető élelmiszerek árának csökkentéséért. A kereskedők ajánlata kevésnek bizonyult, ezért a kabinet március közepétől harminc alapvető élelmiszer árát mérsékli.

„A termelők 200 forintért adják a tejet, a boltban 550. Ez tűrhetetlen. Szép szóval vagy más eszközökkel, de meg fogjuk védeni az embereket az indokolatlan áremelésektől” – fogalmazott a közelmúltban Orbán Viktor.

Az év első hónapjában átlagosan 7 százalékkal voltak magasabbak az élelmiszerárak, mint egy évvel korábban. Az alapvető élelmiszerek számottevően drágultak százalékos arányban, ám a jelenséget nem indokolják a piaci folyamatok. A globális alapanyag- és a kiskereskedelmi beszerzési árak ugyanis érdemben nem változtak azóta, hogy a kormány kivezette a kötelező akciózást, vagyis 2024 júliusa óta.

MÁJUS VÉGÉIG TART A KORLÁTOZÁS

Ismeretes, az állami korlátozás előírta az üzleteknek, hogy az árstopos élelmiszereket (2,8 százalékos tartós tej, csirkehús, sertéscomb, kristálycukor, finomított napraforgó-étolaj, BL 55-ös búzafinomliszt, tojás) legfeljebb a beszerzési áron értékesíthetik, vagyis nem tehettek rájuk árrést. Ez azt jelenti, hogy a korlátozás alá eső élelmiszerek tavaly júniusig nem hoztak nyereséget a kiskereskedelmi láncoknak, de nem okoztak közvetlen veszteséget sem. Az összes többi élelmiszernél nem szólt bele a kormány, hogy mekkora az árrés mértéke. Így az üzleteknek megvolt a lehetőségük arra, hogy az alapvető élelmiszereken elvesztett profitot más termékeken hozzák be.

„A kereskedelmi láncok árcsökkentésre tett ajánlatai messze elmaradnak az elvárásainktól, ezért a kormány úgy döntött, hogy március közepétől május végéig harminc alapvető élelmiszer esetében a kereskedők árrése nem haladhatja meg a 10 százalékot“ – jelentette be Orbán Viktor.

A miniszterelnök emlékeztetett, az utóbbi időben a tojás árrése 40 százalék, a vajé és a tejfölé több mint 80 százalék volt. Minden olyan élelmiszernél, ahol az árrés elszállt, az árakat csökkenteni kell úgy, hogy a fogyasztói ár maximum 10 százalékkal haladhatja meg a beszerzési árat. A kormányfő bejelentése után kiderült, hogy a szabályozás március 17-étől él, és az érintett termékek a kiskereskedelemben kapható élelmiszerek egynegyedét fedik le.

A kormány egyeztetett a nagy élelmiszerláncok képviselőivel

„Az alapvető élelmiszerek jelentős drágulását nem indokolják a piaci folyamatok”

HOGYAN VÁLTOZHATNAK AZ ÁRAK HOSSZÚ TÁVON?

Továbbra sem várható az orosz–ukrán háború kitörése után tapasztalthoz hasonló árrobbanás, amelyet elsősorban a globális pánik, tőzsdei spekulációk okoztak. A mezőgazdasági alapanyagárak azonban – hasonlóan az energiaárakhoz –nagyban ki vannak téve a spekulánsoknak. Ha rossz hír érkezik a nagy szántóföldi növénytermesztő országokból, az a világ minden táján áremelkedéshez vezet. Egyes termékpályákon már vannak bizonyos jelek: a csirkehús és a tojás ára várhatóan nő majd, mivel a madárinfluenza óriási károkat okoz számos európai országban, s Ázsiát és az Egyesült Államokat is sújtja a már más haszonállatokra is átterjedő fertőzés. Ráadásul a tavaszi időszakban a vándormadarak fokozzák a vírus terjedését. A szántóföldi növények ára alapvetően változatlan maradhat, a kakaó és a kávé világpiaci ára újabb csúcsokat érhet el. Magyarországon egyelőre nem lehet megjósolni, milyen szezonra számíthatnak a termelők. A gyümölcsösökben az április és a május lesz döntő, amikor az éjszakai fagyok a virágzás időszakában akár teljes terméskiesést okozhatnak. A szántóföldi növények az aszályra vagy a rendkívül csapadékos időszakokban kialakuló belvízre érzékenyek. Meghatározó a tavasz végi, kora nyári záporoszivataros időszak; a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által működtetett jégkármérséklő rendszer hatékonyan védi az ország szinte teljes területét. A tejárak mérséklődésére lehet számítani, ám a kínálatot nagyban befolyásolja az időjárás is. A forró és száraz nyári időben a tehenek kevesebb tejet adnak, így volt a 2024-es szezonban is. Emiatt tapasztalható a tejtermékek árának 10-15 százalékos emelkedése, a nyerstej ára azonban az év elején csökkenni kezdett, s ez várhatóan folytatódik.

„2023-ban a különadó és a visszaeső kereslet mellett is hatalmas profitra sikerült szert tenniük az élelmiszerpiac szereplőinek”

SZIMPLÁN NYERÉSZKEDÉS

A magyarországi vásárlókon európai összevetésben jóval nagyobbat nyernek a kiskereskedelmi láncok, mint a környező országok vevőin. Például a korábban árstopos 2,8 százalékos tartós tej itthoni fogyasztói ára idén januárban 64,8 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel ezelőtt, a korábban nem hatósági áras friss tejek ára átlagosan 16 százalék körül nőtt egy év alatt. Utóbbi nagyjából leköveti a nyerstej árának emelkedését – vagyis ez a drágulás magyarázható az alapanyagárak emelkedésével, a tartós tej 65 százalékos árrobbanása azonban kizárólag a kereskedők árpolitikájával magyarázható. Ezt bizonyítja, hogy

az Agrárközgazdasági Intézet jelentése szerint hiába nőtt a feldolgozók átadási ára a tejnél, a kiskereskedelmi beszerzési ár nem változott, sőt enyhén csökkent. Vagyis a láncok a tejet nem szerzik be drágábban, mint a hatósági intézkedések megszüntetése előtt. A 65 százalékos árváltozás ráadásul július és január között ment végbe.

Az áremelkedés megterheli a családok pénztárcáját, és azt az érzést kelti, hogy a 2022–2023-as, egész Európát sújtó infláció csak átmenetileg mérséklődött.

A környező országokban a tej meghatározott árrése 20-25 százalék körül alakul. A nyugat-európai boltok 10 és 20 százalék közötti árréssel értékesítik a terméket és más alapvető élelmiszereket, sőt egyes országokban egyes alapvető termékekre egyáltalán nem rakják rá a hasznukat.

NEM CSAK HAZÁNK KÜZD A JELENSÉGGEL

A közép- és kelet-európai uniós tagállamok mindegyike küzd az élelmiszerárak emelkedésével. Fontos különbség azonban, hogy míg Szlovákiában és Romániában az áfa változása miatt nőnek az árak, addig hazánkban és Horvátországban a kereskedők árpolitikája az oka. Nem zárható ki, hogy a profit maximalizálása mellett politikai motivációk is meghúzódnak a nagy árrés mögött.

Noha hatósági árakat csak Magyarország és legújabban Horvátország vezetett be bizonyos termékekre, az utóbbi években a Nagy Márton által előrevetített árrésmaximálásra több országban is láthattunk példát. Románia 20 százalékos határt vezetett be 2023-ban a kiskereskedelmi árrésre, emellett szabályozta a nagykereskedők és a feldolgozók nyereségének százalékos arányát. Görögország 2022-ben vezetett be korlátozást, eszerint az árrés nem haladhatta meg a 2021. december végi mértéket. Az intézkedés betartását fokozott hatósági ellenőrzéssel és a bírság jelentős emelésével próbálták elérni. A romániai és a görög intézkedések átmenetileg mérsékelték az élelmiszerek árát, ám egyes termékeknél nem hoztak érdemi árcsökkenést. Ne felejtsük el, hogy e két országban azokban az esztendőkben alkalmaztak korlátozást, amikor az energia- és az alapanyagárak drasztikusan emelkedtek.

Magyarországon az árrésplafon vagy akár a hatósági árak újbóli bevezetésével tartós árcsökkenésre számíthatnának a vásárlók, mivel a legfrissebb előrejelzések szerint nem kellene attól tartani, hogy újra elszabadulnak a gyártók költségei. Azt azonban nem tudja meg-

AZ ÉLELMISZERÁR-EMELKEDÉS ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON,

NÉHÁNY KIEMELT

TERMÉK ÁRÁNAK KIUGRÓ EMELKEDÉSE AZ ELMÚLT FÉL ÉVBEN

Tartós tej (2,8%)

Búzafinomliszt

Napraforgó­étolaj

Csirkemellfilé

A kötelező akciózásban szereplő termék ártáblája egy budapesti CBA üzletben 2023. augusztus 1-jén

KRITIKUS A HELYZET A BALKÁNON Szerbiában, Montenegróban, Észak-Macedóniában és Bosznia-Hercegovinában az év elején a fogyasztóvédelmi szervezetek bojkottot hirdettek a szerintük irreálisan magas árszabást alkalmazó üzletek ellen. Fel szeretnék hívni a figyelmet arra, hogy az emberek megelégelték az uniós szintnél magasabb élelmiszerárakat. A nagy boltok elkerülését azért javasolták a fogyasztóvédelmi szervezetek, mert úgy vélik, az azokat üzemeltető nagyvállalatok egyezséget kötöttek a magas árak érvényesítéséről. Az Eurostat adatai szerint 2023-ban Szerbiában az élelmiszerek ára az európai uniós átlag 95 százalékát, a fizetések az EU-s szint 40 százalékát érték el, és a 2024-es adatok még lesújtóbbak lehetnek – közölte Branimir Jovanović közgazdász a BBC szerbiai irodájának beszámolója szerint. Hozzátette: az unióban átlagosan egy család költségvetésének 15 százaléka megy élelmiszerre, a Nyugat-Balkánon viszont a 40 százaléka.

„Nem zárható ki, hogy a profit maximalizálása mellett politikai motivációk is meghúzódnak a nagy árrés mögött”

akadályozni a kormány, hogy az üzletek más termékpályákon hozzák be az alapvető élelmiszereknél kieső extraprofitot. Az üzletláncok a kiskereskedelmi különadóval indokolják az árak folyamatos emelését. Érdemes itt megemlíteni, hogy – noha ellenzéki politikai szereplők és a sajtó többször hangot adott aggodalmának a kereskedelmi láncok bevételével kapcsolatban – a nyilvánosan hozzáférhető adatokból kiderül: 2023-ban a különadó és a visszaeső kereslet mellett is hatalmas profitra sikerült szert tenniük az élelmiszerpiac szereplőinek, elsősorban a külföldi tulajdonú cégeknek.

A legfrissebb kiskereskedelmi adatok azt mutatják, hogy a reálbérek tavalyi, átlagosan 10 százalékos, rekordközeli emelkedése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a növekvő élelmiszerárak mellett is többet költsenek az emberek. A kiskereskedelmi forgalom januárban 4,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, a boltok több mint 1400 milliárd forintos forgalmat bonyolítottak le az év első hónapjában. Kedvező, hogy nemcsak az élelmiszerek iránti kereslet nőtt, hanem minden termékkategóriában meglódult a fogyasztás.

Ukrajnát mindenáron az unióba – de ki fizeti

a révészt?

| LAJKÓ FANNI | AZ ALAPJOGOKÉRT KÖZPONT ELEMZŐJE

Bár a háború lezárásának reménye már a levegőben van, az EU továbbra is vakon önti milliárdjait a konfliktusba, és erőlteti Ukrajna uniós csatlakozását, fittyet hányva a gazdasági realitásokra.

Az árak az egekben, a gazdaság stagnál, és eközben Brüszszel egyre mélyebb pénzügyi válságba sodorja a kontinenst. Ha az EU nem vált irányt, a tagállamai súlyos belső feszültségekkel és biztonsági problémákkal nézhetnek szembe, és a gazdasági válság sötét felhői gyülekeznek felette.

Az Európai Tanács rendkívüli csúcstalálkozóján az európai védelmi képességek megerősítése és Ukrajna támogatása került a középpontba. Az uniós vezetők a találkozó zárónyilatkozatában világossá tették, hogy Európa hosszú távú biztonsága érdekében szükség van a védelmi kiadások jelentős növelésére, az ipari és technológiai kapacitások megerősítésére.

Külön mellékletben megállapodtak Ukrajna további támogatásában, amit Magyarország nem írt alá. Ezzel a nyilatkozattal is azt támasztotta alá Brüsszel, hogy nem képes követni az eseményeket, a világ változását, a történéseknek nem alakítója, hanem csak hátul kullogó megfigyelője. Emellett versenyt csinál abból, hogyan lehet még háborúpártibbá válni.

honnan fogják előteremteni az újabb milliárdokat, amikor az európai gazdaságok stagnálnak? A tagállamok felzárkóztatására szolgáló kohéziós alapot csökkentenék, esetleg az Erasmus-hallgatóknak szánt pénzekből vennének el? Mindez nem világos, az viszont annál inkább, hogy a tagállamok közötti feszültséget növelni, az egységet csökkenteni fogja mindez, hiszen az újabb és újabb pénzügyi vállalások miatt egyre nagyobb lesz a verseny a fennmaradó forrásokért. Ez a verseny pedig akkor fog leginkább élesedni, ha az EU valóban beváltja az ígéretét, és 2030-ig felveszi Ukrajnát a tagállamai sorába.

„Nemcsak gazdasági szempontból, hanem társadalmi és biztonsági vonatkozásban is aggasztó volna az ukrán EU-csatlakozás”

Donald Trump amerikai elnök az utóbbi hetekben intenzív diplomáciai tárgyalásokat folytatott mind az ukrán, mind az orosz féllel, hogy közelíteni tudja az álláspontokat. Ehhez képest az EU diplomáciailag alulmúlta magát: az elmúlt három év másról sem szólt, mint a helyzet egyoldalú megközelítéséről, amivel a szövetség lábon lőtte magát. 2022 óta az EU és tagállamai 134 milliárd eurót költöttek Ukrajna támogatására, ez az összeg a hétéves uniós költségvetés körülbelül 10 százalékát teszi ki. Ez a teher már most is nehéz súlyként nyomja a tagállamok vállát, de Brüsszel további pénzt ígér Kijevnek: 2025-ben további 30,6 milliárd eurót. A kérdés továbbra is fennáll:

Az EU-tagság feltétele, hogy egy ország politikai, gazdasági és társadalmi értelemben is megfeleljen a csatlakozási követelményeknek. Ukrajna esetében azonban a háború lehetetlenné teszi az előrelépést. Mielőtt bármi másról szó lehetne, először békét kell teremteni, és csak azt követően kezdődhet el a csatlakozási folyamat tényleges előkészítése.

És most jönnek a piszkos anyagiak. A háborúban Ukrajna gazdaságilag összeomlott, az infrastruktúra egy nagy része megsemmisült, az ipari és mezőgazdasági kapacitások is jelentős károkat szenvedtek, a lakosság drámaian megfogyatkozott. Az EU-nak lényegében a romokból kellene újjáépítenie az országot, és Brüsszel arra kényszerítené a tagállamokat, hogy ők is vegyenek részt a hatalmas, rendkívül költséges és kockázatos folyamatban. Az újjáépítés költségét 600 milliárd euróra becsülik, de az összeg annál magasabb lesz, minél tovább tart a háború.

Mit jelent Magyarországra nézve Ukrajna uniós tagsága? Ha Ukrajna csatlakozna az Európai Unióhoz, az hatalmas

terhet róna az EU költségvetésére. Becslések szerint Kijev évente 19 milliárd eurót kaphatna az uniós forrásokból, de az Európai Tanács titkársága korábban 26 milliárd euróra becsülte az éves támogatást. Egy kiszivárgott számítás szerint a jelenlegi költségvetési szabályok értelmében összesen 186 milliárd euró közvetlen támogatásra lenne jogosult az ország. Ez a hatalmas összeg a már most is zsugorodó uniós költségvetés mellett súlyos pénzügyi terhet róna a tagállamokra, többek közt Magyarországnak is azt jelentené, hogy csökken az uniós támogatás mértéke.

Az ukrán mezőgazdasági termékek dömpingje különösen Magyarországra nézve jelent veszélyt. Az EU-tagság közeledtével Ukrajna egyre meghatározóbb szereplővé válna, az agrárpiacot elárasztanák az olcsó ukrán mezőgazdasági termékek. Ez a magyar gazdáknak árversenyt és csődöt jelentene. Az olcsó, génmódosított ukrán termékek mellett nehéz lenne eladni a magyarokat, és ez a honi mezőgazdaság súlyos válságához vezetne. Északkeleti szomszédunk hatalmas földművelése egyértelműen profitálna az EU-s támogatásokból, sőt a mezőgazdasági területek mérete okán a közös agrárpolitika legnagyobb kedvezményezettjévé válna Ukrajna; Magyarország számára mindez végzetes piaci átrendeződéshez vezetne.

Nemcsak gazdasági szempontból, hanem társadalmi és biztonsági vonatkozásban is aggasztó volna Ukrajna

EU-csatlakozása. Magyarországon 40-50 ezresre becsülik a munkaerőhiányt. Az ukrán uniós tagság alapvetően változtatná meg a munkaerőpiacot. Mivel helyben nem lesznek olyan gazdasági lehetőségek, amelyek elegendő motivációt adnának a maradásra, jelentős számban indulnának ukrán munkavállalók az EU más országaiba, így Magyarországra is. Ez rövid távon enyhíthetné a munkaerőhiányt, ám hoszszú távon problémákat okozna, mivel a túlzott munkaerőbeáramlás terhet ró a munkaerőpiacra, és a szociális rendszert is túlterheli.

A társadalmi kockázatok mellett nem szabad elfeledkezni a biztonsági fenyegetésről sem. A háború alatt rengeteg fegyver érkezett Ukrajnába, melynek elosztása és nyomon követése rendkívül nehéz, könnyen lehet, hogy az eszközök nemkívánatos helyekre jutottak. A bűnszervezetek kihasználhatják a háború zűrzavarát, és a megszerzett fegyvereket később a feketepiacra dobhatják. Ez súlyos biztonsági kockázatot jelent, mivel a szomszédos országokban is megjelenhetnek a fegyverek, növelve a bűnözést, különösen a fegyveres rablások, az erőszakos bűncselekmények számát az EU-ban. Mindez az egész Európai Unió közbiztonságát veszélyezteti.

HIRDETÉS

Véres végjáték Kárpátalján

VECZÁN ZOLTÁN

Becslések szerint négyszáz magyar nemzetiségű katona szolgál a frontokon, sokakat néhány hetes kiképzés után zavartak ki harcolni. A legnagyobb hiány azonban őszinteségből van.

Ötven kárpátaljai magyar vagy magyar származású személyről biztosan tudni, hogy elesett a kelet-ukrajnai frontokon a Kárpáti Igaz Szó írása szerint. Csak az ungvári Kálvária temetőben több mint százhatvan katonát helyeztek végső nyugalomra, köztük tíz magyart.

„Nincs olyan településünk, ahol ne lenne már legalább egy halott” – mondja lapunk kérdésére Lődár Jenő görögkatolikus pap. Pedig a falvak kicsik, a férfiak zöme pedig eleve külföldön dolgozott, amikor kitörtek a harcok, így nem nagyon volt kit besorozniuk a hatóságoknak. Volt persze olyan, aki akkor szerződéses katonaként szolgált, mint a háború első napján eleső, 29 éves ungvári Kis Sándor, akit rakétatámadás ölt meg. Volt olyan katona is, akit vittek a frontra, de láthatóan nem bánta, mint az Ukrajinszka Pravdának nemrég nyilatkozó Géza, aki a legtöbb kárpátaljaihoz hasonlóan a 128-as hegyivadászdandárban szolgál, és minden tapasztalat nélkül, erős rövidlátása ellenére sorozták be az első napon. Érdekesség, hogy beszélt, beszélhetett a lapnak a nehézségekről is, a hozzá nem értő parancsnokokról, arról, hogy jobb híján egyszer saját magának kellett késsel kiszednie egy repeszt a lábából, s hogy minden önfeláldozása ellenére volt, hogy megkapta: ő nem is ukrán, hallgasson.

Az otthoniakkal való kapcsolattartás nehézségeiről is beszélt a lapnak. A témát egy forrásunk úgy írta le, hogy néhány hetente lehet hallani a fronton lévőkről, amíg élnek. Amikor egy halottat hazaszállítanak, kap egy díszes katonai temetést és egy szálat a sárga-kék fejfaerdőből. Ukrajna hivatalosan 46 ezer elesett katonát ismer el. Haláluk körülményeiről semmit nem lehet megtudni, mert hadititoknak minősül.

Azt több forrásunk is megerősítette, hogy az utcáról összefogdosott és besorozott embereket sokszor néhány hetes kiképzés után zavarják ki a frontra. Kérdés, hogy meddig: a kormány láthatóan húzza az időt, mert noha tavaly ta-

vasszal elfogadták az új mozgósítási törvényt, amelyben egyszerűsítették a besorozásra alkalmasak azonosítását, és növelték a büntetési tételeket, leszerelésről viszont nem volt benne szó. Decemberben a parlament megszavazta a rendelkezéseket, amelyek elvileg három év szolgálat után lehetővé tetszik a leszerelést, a részletek kidolgozására azonban még nyolc hónapot adott a szaktárcának – vagyis igyekeznek kihúzni a háború remélhetőleg közelgő végéig. Az elmúlt egy évben is tucatnyi forrással, nyilatkozóval beszéltünk, olyannal azonban még nem találkoztunk, aki látott már a frontról hazaengedett leszerelt katonát, bármennyit szolgált is előtte. Olyat annál többet láttak, aki megsebesült, és amint kissé felépült, már vitték vissza a frontra.

A sorozás módszereire azóta a helyi népnyelv az autóbusz és a mobilizáció, vagyis a sorozás, mozgósítás szavak összevonásával körülbelül „buszifikációra”, buszoztatásra fordítható

Az ungvári katonai temető mindenszentek előtt

„Volt,

aki minden önfeláldozása ellenére megkapta: ő nem is ukrán, hallgasson”

szót alkotott. Ilyenkor egy-egy településen megjelennek a sorozást intéző egyenruhások, és az utcán összefogdosott embereket a katonai kisbuszokba kísérik, a telefonjukat elveszik, így a hozzátartozók napokig nem tudják, mi történt velük. Emiatt Kárpátalján van, aki harmadik éve otthon bujkál, vagy a kertek alatt hordja iskolába a gyerekeit, ami az egész családra jókora pszichés terhet ró.

Akiket bezsuppoltak, azok célja nem is lehet más, mint hogy valahogy túléljék. Egyre több információ kering arról, hogy a felszerelésük egy részét is maguk vásárolják, s hogy nemcsak a sorozást lehet elkerülni pénzzel, de a veszélyes frontszakaszokat is – csak a megfelelő parancsnok alá kell kerülni, akinél elintézhető az ilyesmi. Olyanról is hallottunk, hogy egy katona hazaszökött, de a bankkártyáját a parancsnoknál hagyta, arra érkezik havonta a megbeszélt összeg.

A „lógósok” és a háború kapcsán is megosztott a kárpátaljai társadalom, maguk az ukránok is. A keményebb nacionalisták már elestek a fronton, a fotelvezérek pedig – mint Vitalij Portnikov újságíró, aki közfelháborodásra nemrég közölte, hogy igenis a szegények dolga meghalni, a gazdagok pedig fizetnek – nem örvendenek nagy népszerűségnek. Nem verik nagydobra, hogy a sorozók ellen is sok ezer panasz érkezett a szaktárcákhoz, és csak a kis részüket zárta nyilvános és megnyugtató kivizsgálás. Természetesen beszélni sem szívesen beszél az, akinek a hivatalostól eltér a véleménye, tízből kilencen név nélkül sem.

A totális információ- és véleménykontroll időnként a szándékolttal ellentétes hatást ér el. Erről beszél egy civil szervezetnél dolgozó informátorunk: ha nyilvánvaló tényeket letagad a hadi cenzúra satujába fogott sajtó, akkor a spekuláció, fél-, sőt dezinformáció veszi át a tények helyét. Ilyen például az, hogy egymillió ember áll a hátországban fegyverben, hogy összeszedje és a frontra kényszerítse a besorozandókat – valójában a teljes ukrán hadsereg alig közelíti meg ezt a létszámot. Téma az elhunyt katonák szerveivel folyó állítólagos kereskedelem, amellyel kapcsolatban ukrán részről a hallgatás, majd egy januári rendelet volt csupán a válasz a szervek eltávolításának tilalmával. Az orosz propaganda természetesen rárepült a témára, és ukrán állami szereplőket inszinuált az állítólagos ügyletekkel kapcsolatban. „Zárt koporsóban hazahozzák az elesettek maradványait, és még azt sem mondják el, hogyan haltak meg. Szerintem érthető, hogy az emberek találgatnak, és ha az ukrán médiában erről szó sem esik, megtalálják az »információkat« az orosz Telegram-csatornákon, amiket egymás között suttognak, olykor felnagyítva az amúgy is tényszerű nyomorúságot” – példálózik civil forrásunk. Pedig az orosz propaganda ellenszere nem a hallgatás és a hurráoptimizmus, hanem az őszinteség lenne, ennyit megérdemelnek az elesettek hozzátartozói is.

Az USA után az EU-ra marad Ukrajna

HAJDÚ TÍMEA

Folytatódik a legerősebb országok és politikai erőközpontok játszmája az ukrajnai háború lezárása körül.

A háborúknak mindig kiszámíthatatlan következményei vannak. Ukrajna, amely korábban meglehetősen kis helyet foglalt el az európai tudatban, most minden csúcstalálkozó és tárgyalás fő témája lett. Az Egyesült Államok lezárná az orosz–ukrán háborút, és egyedül a saját érdekeit fogja figyelembe venni, az Európai Unió pedig azért küzd, hogy helyet és szót kapjon a tárgyalóasztalnál. Azonban míg az amerikaiak a lezárás részleteiről szeretnének tárgyalni, addig az európaiak elvekről beszélnek. Az unió vezetőinek ráadásul szembe kell nézniük azzal, hogy bár gyakran fojtogatónak érezték az Egyesült Államok szövetségét, a távolodása hirtelen magányossá és kiszolgáltatottá teheti a régiót. Az európai vezetők, akik korábban elutasították a militarizációt, most a védelemre irányítanák át a pénzeket.

„A kínaiaknak nem annyira tetszik, hogy Putyin láthatóan szívesen tárgyalna

A müncheni biztonságpolitikai konferencián J. D. Vance amerikai alelnök feltette a kérdést a teremben ülő öltönyös európai elitnek: mit védelmezzen az USA Európában? „Ami miatt aggódom, az a belülről érkező fenyegetés. Európa eltávolodik néhány alapvető értékétől: az Egyesült Államokkal közös értékektől.”

Trumppal”

A megszólított vezetők mélységesen felháborodtak a beszéden, holott a kontinens értékvesztése évtizedek óta zajló folyamat. Európa a világháborúk után erkölcsi kiüresedésen ment keresztül, és megvetette zsidó-keresztény örökségét. A mai európai értékek az újraértelmezett emberi jogok lettek, az emberek pedig két dolgot tartanak igazán fontosnak: az életüket és a jólétüket. A járvány

UKRAJNA AZ EU-BAN?

Európa igazi dilemmája Ukrajna EU-csatlakozásának a kérdése lehet. Az Európai Bizottság elnöke februárban azt állította, hogy Ukrajna már 2030 előtt csatlakozhat, mert kifejezetten ígéretesen halad az uniós normák teljesítésével. „Értékelem az ottani politikai akaratot” – jelentette ki Ursula von der Leyen. Egy ország uniós csatlakozása hagyományosan sok éven át tartó folyamat, jelenleg is húzódik több balkáni állam csatlakozási procedúrája. Egy másik keveset tárgyalt pontja az uniós–ukrán kapcsolatoknak a hatmillió ukrajnai menekült hazatérése és az ország újjáépítése lesz. Egy 2023-as világbanki adat szerint 483 milliárd dollárba kerülne az újjáépítés, ez az összeg azóta minden bizonnyal jóval magasabb lett.

alatt kiderült, mire képesek az első védelmében, az utóbbit pedig azért nem őrzik, mert mint minden gazdag örökös, úgy hiszik, hogy nem veszíthetik el. Európa elitje Ukrajnában megtalálta az ügyét, és amerikai mintára a jó és a rossz harcává tette a háborút. Ezt a váratlanul megnyert értéket veszélyezteti az Egyesült Államok elnöke azzal, hogy véget akar vetni a harcoknak, olyan módon, amely kompromisszumot kíván a megtámadott féltől is. Az amerikaiak ráadásul minél előbb szeretnék a tűzszünetet, mivel Donald Trump többször úgy fogalmazott, hogy az gyorsabban nyélbe üthető, mint egy békemegállapodás. Az európai pánik az Egyesült Államok miatt a Vance-beszéddel kezdődött, de a csúcspontját a fehér házi Zelenszkij–Trumpcsörtét követően érte el. Miután az ukrán elnök megegyezés nélkül távozott Washingtonból, ha országa nem is, ő maga elvesztette az amerikai kormány jóindulatát. Volodimir Zelenszkij hiányolta a korábban a NATO-tagságtól remélt biztonsági garanciákat, amelyek iránt azonban az amerikaiak nem mutatnak hajlandóságot. Az európai országok a britek vezetésével gyorsan rendeztek egy saját konferenciát, s egy olyan terv kidolgozásáról beszéltek, amelyet aztán az Egyesült Államoknak prezentálna „a készségesek koalíciója”. Keir Starmer brit miniszterelnök olyan országok csoportjaként jellemezte a koalíciót, amelyek „készen állnak arra, hogy másokkal együttműködve támogassák Ukrajnát csapatokkal a földön és repülőkkel az égben”. Azonban egyelőre kevés ország jelentkezett arra, hogy békefenntartókat küldjön a háborút viselő országba. Emmanuel Macron francia elnök korábban felvetette francia katonák küldését, ezzel azonban jókora botrányt keltett otthon. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök például kifejezetten ellenezte európai békefenntartók küldését, különös tekintettel arra, hogy az olasz lakosság jelentős része közönyös az ukrán háború kimenetelét illetően. A londoni találkozót követően Zelenszkij nyilatkozatot tett közzé, amelyben sajnálatát fejezte ki a Fehér Házban történtekkel kapcsolatban, és hangsúlyozta, hogy kész béketárgyalásokat folytatni Oroszországgal. Ez a hangnemváltás is jelezte,

Donald Trump amerikai elnök, mögötte J. D. Vance alelnök. Washington megy tovább a maga útján

hogy a csörte után hiába jelentette ki Kaja Kallas, az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, hogy szerinte a szabad világnak új vezetőre van szüksége, az láthatólag egyelőre továbbra is az USA, nem pedig az EU.

Az Európai Unió tagállamainak vezetői a londoni szűk körű találkozó után Brüsszelben gyűltek öszsze, ahol megegyeztek, hogy az Európára jellemző módszerrel kezelik a helyzetet: pénzt öntenek a problémára. A március 6-ai csúcstalálkozón az európai vezetők egyetértettek abban, hogy növelni fogják védelmi költségvetésüket. Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök 150 milliárd eurós hitelötletét a tagállami hadseregek építésére március végén fogják megvitatni a tagországok. Brüsszelben ott volt az ukrán elnök is, és népe nevében is megköszönte az EU-nak a támogatást. Európának több dilemmája is van Ukrajnával kapcsolatban: az amerikai támogatás kipótlása, a békefenntartók küldésének kérdése, a háború lezárása és az abban játszott uniós szerep, valamint

KÍNA SZEREPE

A kínaiak eddig nagyrészt a pálya széléről figyelték az orosz–ukrán háború lezárásával kapcsolatos tárgyalásokat. 2023-ban ők is előálltak egy tizenkét pontos tervvel, amelyre azonban a nyugati országok szkeptikusan reagáltak. Kína a legnagyobb kereskedelmi partnere mind Ukrajnának, mind pedig Oroszországnak. Peking ellenezte a Moszkva elleni szankciókat, és az ENSZ BT-ben általában tartózkodott a háborúval összefüggő döntéseknél. Az orosz–kínai gazdasági kapcsolatok azonban megerősödtek a háború alatt. Az amerikai–európai távolodást látva Kína belebegtette, hogy jelentkezne mediátori szerepre Ukrajna és Oroszország között. Lu Sa-je, Kína európai ügyekért felelős különmegbízottja például arról nyilatkozott, mennyire felháborítja, ahogy az USA bánik Európával. A Brookings Institution oldalán Pavel K. Baev orosz származású politológus arról írt: a kínaiaknak nem annyira tetszik, hogy Vlagyimir Putyin láthatóan szívesen tárgyalna Donald Trumppal, és annak örülnének a legjobban, ha az amerikaiak vezette tárgyalások nem jutnának sehová. Ebben az esetben Peking felléphetne mint közvetítő a béketárgyalásokon, és demonstrálhatná geopolitikai jelentőségét. Vang Ji kínai külügyminiszter nemrég arról beszélt: országa reméli, hogy sikerül egy „igazságos, tartós és kötelező érvényű békemegállapodást” elérni, amely mindegyik félnek elfogadható lenne. Egyes elemzők szerint Kína szerepet játszhat az ukrajnai újjáépítésben is, tekintettel mindkét szereplővel meglévő gazdasági kapcsolataira.

Ukrajna jövője a szövetségi rendszerekben. Mindez hatalmas fejtörés annak az EU-nak, amely erőt akar mutatni, de eddig legfeljebb az ígéretét tudta nyújtani.

„A prioritás az, hogy rövid távon támogassuk Ukrajnát és a hadseregét. 2025-ben az EU 30,6 milliárd eurót nyújt Ukrajnának” – jelentette ki a csúcstalálkozó napján a francia elnök. Az összeget a befagyasztott orosz vagyon kamataiból fizetné

-

Keir Starmer brit

kormányfő és

Emmanuel Macron

francia elnök

Volodimir Zelenszkij

ukrán elnökkel

március 2-án Londonban

teszik fel a legfontosabb kérdéseket a háborúval kapcsolatban: mit jelent győzni vagy veszíteni, mi kellene Ukrajnának a győzelemhez, mik a lehetséges befejezések? Münchau szerint a fehér házi csörte óta semmit nem tudott felmutatni Európa, amit stratégiának lehetne nevezni.

Az új amerikai kormányzat lépéseinek hatására az európaiak elkezdtek a fegyverkezésről beszélni – immár nem csak Ukrajna kontextusában. Donald

Európa. A félresikerült Trump–Zelenszkij-találkozó után a Fehér Ház bejelentette, hogy szüneteltetik az Ukrajnának nyújtott katonai segélyt, majd ideiglenesen a hírszerzési információk megosztását is felfüggesztették. Ez arra ösztökélte az európaiakat, hogy megpróbálják kipótolni a kiesést. Miközben a vezetők még több segítséget ígérnek Kijevnek, a nyugat-európai lakosság egyre kevésbé támogatja, bár ezt nehéz lenne kikövetkeztetni a vezetők retorikájából. Egy márciusban publikált YouGov-felmérés szerint a legtöbb nyugat-európai ország lakossága nem akarja tovább növelni Ukrajna támogatását, annak ellenére, hogy a többségük azt nyilatkozta: szeretnék, ha az ukránok nyernék a háborút.

A lehetséges lezárással kapcsolatban a legtöbb nyilatkozó bizonytalan volt.

Az európaiak tehát közel sem olyan lelkesek az ukránok támogatásával kapcsolatban, mint a vezetőik. Wolfgang Münchau német szerző az UnHerdön arról írt: az európaiak legnagyobb problémája az, hogy stratégia helyett elveik vannak. Ennek szerinte az a következménye, hogy nem

„Európa erőt akar mutatni, de eddig legfeljebb annak az ígéretét tudja csak nyújtani”

Tusk lengyel miniszterelnök például félmilliós hadsereg építését vetítette előre, sőt arról is beszélt, hogy egyeztetne Franciaországgal, hogy kitárja nukleáris ernyőjét Lengyelország fölé. Nem ő az egyetlen harcos hangú vezető: Friedrich Merz, a német választáson győztes Kereszténydemokrata Unió kancellárjelöltje is történelmi védelmikiadásnövelésre készül.

Az amerikaiak láthatóan nem kívánják Ukrajna csatlakozását a NATO-hoz, vagyis nem adják meg azt, amit Zelenszkij az egyetlen igazi biztonsági garanciának tart. Úgy tűnik, a fegyverkezés kontinensünk vezetői szerint egyfajta saját biztonsági garancia akar lenni, amennyiben az Egyesült Államokra már nem számíthat többé a kontinens.

Bosznia meghalt, de nem hagyják nyugodni

KOHÁN MÁTYÁS

Csak Milorad Dodik kavar Bosznia-Hercegovinában, vagy a világrend is recseg?

Az ember ingerküszöbét lassan nem éri el, amikor féléves taktusban újra elindul a műsor BoszniaHercegovinában. Az erősen ortopéd, három nemzetiségből összehegesztett ország szerb részének elnöke, Milorad Dodik nagyjából évente kétszer megrendezi politikai esztrádműsorát, amikor is megígéri, hogy a szerbek most már tényleg elhagyják Bosznia-Hercegovinát, az ügyben törvényeket is hoz, majd a várva várt kilépés természetesen nem történik meg.

Az idei első műsor apropója, hogy Milorad Dodikot február 26-án első fokon egy év börtönre ítélték, és hat évre eltiltották a közügyektől – azaz távoznia kellene az elnöki hivatalból, amint megszületik a másodfokú, jogerős döntés, előreláthatólag az év végéig. Az ítélet azért született, mert az elnök konzekvensen ellenszegül Bosznia-Hercegovina valódi ura, Christian Schmidt főképviselő döntéseinek, s nem alkalmazza őket a Szerb köztársaság nevű országrészben; 2023 júliusában törvénybe is iktatták, hogy a főképviselői döntések náluk nem érvényesek. A perben vádlott volt még az országrész hivatalos közlönyének vezetője, Miloš Lukić is, de őt felmentették. Dodik azonban áldozati pózba vágta magát, támogatói a Szerb köztársaság de facto fővárosában, Banja Lukában központilag szervezett többnapos szimpátiatüntetésbe kezdtek a parlament előtti téren. A hangulat a helyszíni jelentések szerint nagyszerű volt, osztottak csevapot, és eljött Donald Trump amerikai elnök ügyvédje, Rudy Giuliani is, aki Make Srpska Great Again feliratú sapkával örvendeztette meg a helyieket.

A február vége óta zajló jelenetek – ahogy a műsor összes korábbi epizódja is – tekinthetők egy túlmozgásos és cseppet sem feddhetetlen politikus

hisztériájának. Szerbia elnöke, Aleksandar Vučić rögtön Milorad Dodik elítélésének napján szolidaritási látogatást tett Banja Lukában, viszont a másodlagos nyilvánosságban évek óta konzekvensen azt hallani, hogy Belgrádnak valójában csak teher a boszniai szerb vezető és a körülötte zajló purparlé. A probléma azonban mélyebb ennél, nem véletlen, hogy a minden hiányossága mellett demokratikusnak nevezhető Szerb köztársaságban Dodik ellenzéke sem mond érdemben mást BoszniaHercegovináról és a szerbek benne betöltött szerepéről, mint az elnök és emberei: az ország nem működik, a főképviselő intézménye tarthatatlan, és a daytoni rendezés minimum ráncfelvarrásra szorul. Emlékezetes: az 1995-ös daytoni megállapodás, amelynek négyes számú melléklete ma is az ország alkotmánya, egy végtelenül bonyolult államrenddel teremtette meg a békét. Az országot két, jelentős részben önigazgató területi egységre bontották. A muszlim bosnyákok és a katolikus horvátok lakta területeket, a hegyvidéket és a dalmáciai részt a Boszniahercegovinai föderációba tömörítették, amelynek tíz kantonja magas fokú önigazgatásra jogosult, saját kormánnyal, közszolgáltatásokkal, adórendszerrel; hasonlóan önigazgató, de még a föderációtól is független egy etnikailag heterogén terület, a Brčkói körzet. Az ország másik nagy területi egysége, a Szlavóniával, Szerbiával és Montenegróval határos, homogén szerbek lakta Szerb köztársaság viszont központosított, erős kormányzatú rendszer.

Ezekben a területi egységekben homokozhatnak kedvükre Bosznia-Hercegovina állampolgárai, szuverenitásuk eddig terjed. Föléjük a – ma már tisztázatlan jelentésű – „nemzetközi közösség”,Amerikait úgy még nem tapsoltak meg szerbek, mint Rudy Giulianit

az 55 országot, köztük a legtöbb uniós tagállamot, bizonyos közel-keleti országokat, az Amerikai Egyesült Államokat, Oroszországot és 2000-ig Kínát is magában foglaló Békemegvalósítási Tanács nevezi ki a főképviselőt. Ő az ország teljhatalmú ura: kedvére változtatgathatja a választási rendszert – 2022-ben akkor sikerült neki, amikor már folyt a szavazás –, és érvényteleníthet bármilyen törvényt, amit az országrészek meghoznak.

A főképviselő, Christian Schmidt német keresztényszocialista politikus Angela Merkel kormányaiban mezőgazdasági, majd közlekedési miniszterként dolgozott. Van azonban

Tüntetésfesztivál a szerb országrész elnöke mellett

„A másik két államalkotó nemzetnek van anyaországa, a bosnyákoknak nincsen”

valami, ami megkülönbözteti az eddigi főképviselőktől: kinevezését nem erősítette meg az ENSZ Biztonsági Tanácsa – ahogy a pozícióban kérészéletű másik német politikusét, Christian Schwarz-Schillingét sem –, Oroszország és Kína pedig ellene szavazott. Az, hogy a daytoni megállapodás előírja-e az ENSZ BT jóváhagyását, értelmezés kérdése, és mivel az egyezmény értelmezésére végső soron a főképviselő jogosult, Schmidt nyugodtan dönthet úgy, hogy a BT-mandátum hiánya nem csorbítja a legitimitását.

Szintén értelmezés kérdése – és szintén a mindenkori főképviselőtől függ –, meddig van szükség arra, hogy Bosznia-Hercegovinát egy külföldről kinevezett helytartó irányítsa, háta mögött egy részben külföldi bírákkal feltöltött alkotmánybírósággal. A daytoni egyezmény szerint addig, amíg választási úton stabilizálódik a rend olyannyira, hogy magától is egyben marad az ország, ne kelljen kívülről – értsd: az amerikai biztonsági garancia által – összetartani. Schmidt, az USA és az EU szerint erre továbbra is szükség

KÜLFÖLD

van, a boszniai Szerb köztársaság, Szerbia, valamint a velük szövetséges Oroszország és Kína szerint viszont már szükségtelen. A két keleti nagyhatalom 2021-ben a Schmidt megerősítésétől való elzárkózással kinyilvánította elkötelezettségét a daytoni rend revíziója mellett. Ezt láthatóan a boszniai szerbek vagy épp a Horvátország által csendben de facto már annektált horvátok is akarják, nem csak Dodik; ő egyébként most abban reménykedik, hogy a Trump-tornádó nagy eséllyel a Nyugat-Balkánt sem hagyja érintetlenül, és mód nyílhat arra, hogy újraosszák a lapokat.

A problémát a bosnyákok államisága jelenti: a többi két államalkotó nemzetnek van anyaországa, nekik nincsen, s ha a bosnyákok lakta hegyvidék függetlenedne, az nem lenne több egy tengertől elzárt, élelmiszerimportra szoruló szláv Koszovónál. Akár a horvátok, akár a szerbek válnának ki, az gazdasági értelemben megbénítaná Bosznia-Hercegovinát. Az ország egyetlen kikötője, turisztikailag releváns területe egy horvátok lakta rész: a Horvátország dalmáciai tengerpartját a Dubrovnikban nyaralók nagy bosszúságára röviden megszakító Neum. Az ország mezőgazdasága pedig a Szerb köztársaságban koncentrálódik. A klasszikus etnikai alapú revízió tehát elvenné a bosnyákoktól annak reményét is, hogy gazdaságilag életképes országban éljenek. Dayton revíziójára azonban szükség lesz, ha az Európai Unió komolyan gondolja a Nyugat-Balkán integrációját. Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy kívülről kinevezett főképviselő és egy háromfős elnökség vezette ország a daytoni szerződésben foglalt alkotmánnyal valaha uniós tag legyen. Ebben a konstrukcióban már az sem lenne világos, hogy ki járna Bosznia-Hercegovina képviseletében az Európai Tanács csúcstalálkozóira.

„Milorad

Dodikot csak erőszakkal tudná eltávolítani valaki a Szerb köztársaságon, de akár az országon is kívül”

Az elítélt Dodik most visszaüt: kinyilatkoztatta, hogy „Bosznia-Hercegovina már nem létezik”, ügynöktörvényt fogadott el, kitiltotta a főképviselőt, valamint a szövetségi szintű ügyészséget és bíróságot a Szerb köztársaságból, és kivonná a szerbeket Bosznia-Hercegovina központi állami intézményeiből, börtönnel fenyegetve azokat, akik továbbra

is fenntartják ottani munkaviszonyukat, azaz „a muzulmánokkal maradnak”. Ellenzéke nem, de a Szerb köztársaság polgármesterei világosan kiálltak mellette. Dodikot a természetes szövetséges Szerbia mellett a magyar kormány is támogatja, érdemi konfliktust vállalva Szarajevóval. Bosznia-Hercegovina vezetése a közelmúltban nem engedte leszállni az országban a Magyar Levente külügyminiszter-helyettest szállító repülőgépet. A horvát Željko Komšić társállamfő nemrég bekérette a magyar nagykövetet, és levélben kérte – az ügyben egyébként nem illetékes – európai tanácsi elnököt, António Costát, hogy cserélje ki a boszniai békefenntartásért felelős Eufor katonai misszióban a magyar kontingenst bármely más uniós tagállam katonáira. Eddig jutott az esztrádműsor 2025 elején, és folytatása következik. Év végéig ugyanis megszületik a jogerős ítélet, és erősen kétséges, hogy Milorad Dodik magától engedelmeskedne az őt a közügyektől eltiltó bírósági döntésnek. Annak sincs jele, hogy a Bosznia-Hercegovináról alkotott véleményével nagy vonalakban egyetértő szerbek űznék el az elnöküket. Így hát csak erőszakkal tudná eltávolítani valaki, a Szerb köztársaságon, de akár az országon is kívülről – s ezzel újabb ütést kapna az a daytoni rend, amelyet ellenlábasai éppen Milorad Dodiktól védenek. Bosznia-Hercegovina kohéziója már most látványosan halott; jobb híján azonban egyelőre nem hagyják nyugodni.

Mintha Aleksandar Vučić szerb államfőnek nem lenne elég baja otthon, még ő is meglátogatta Milorad Dodikot

Amerika mindig is kivonult Európából

| BENDARZSEVSZKIJ ANTON | AZ OECONOMUS GAZDASÁGKUTATÓ

ALAPÍTVÁNY SZAKMAI IGAZGATÓJA

Donald Trump nyíltan ki is mondja azt, amit az elődök csendben tettek.

Európában pánikhangulat uralkodik: Donald Trump amerikai elnök kritikusai szerint az Egyesült Államok többé nem megbízható partnere Európának. Az amerikai vezetés bírálta az európai vezetést (J. D. Vance beszéde a müncheni biztonságpolitikai fórumon), tárgyalásokat kezdeményezett Oroszországgal, átmenetileg felfüggesztette az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást, és az USA kilépésével fenyegette a NATO-t, amennyiben a tagországok nem növelik katonai kiadásaikat. Az európai szakértők egy része szerint Donald Trump így egyértelművé tette, hogy neki Európa nem fontos, az USA kivonul a térségből, sőt netán még a NATO-ból is kilép. De valóban ez lenne a helyzet?

Ha szigorúan a tényeket nézzük, akkor valójában nem Donald Trump vonul ki Európából, hanem ezt tette minden egyes elődje a Szovjetunió 1991-es összeomlása óta. Az eltelt három évtizedben az Egyesült Államok lényegében mást sem tesz, mint hogy fokozatosan kivonul Európából. Az amerikai stratégia szempontjából akkor volt szükség erős jelenlétre, amikor volt vasfüggöny, és amikor Szovjetuniónak hívták a világ két pólusát meghatározó egyik szuperhatalmat. Ma már messze nem ez a helyzet: Európa nincs orosz megszállás alatt (Ukrajna és Georgia egyes részeinek a kivételével), és Oroszország hosszú évtizedek óta nem nevezhető szuperhatalomnak a politikai, technológiai és gazdasági befolyása alapján (a pozícióit legfeljebb a nukleáris és katonai arzenál tekintetében őrzi).

Az 1980-as években az Egyesült Államok több mint háromszázezer katonát állomásoztatott Európában. Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov közeledésével, a szovjet gazdasági és politikai problémák fokozódásával az amerikai katonák száma is jelentősen csökkent, s 1990-ben az amerikai jelenlét Európában már csak kétszáztizenháromezer katonát számlált. Két évvel később, a Szovjetunió összeomlása után a létszám gyakorlatilag megfeleződött, és százhuszonkétezer katonára csökkent.

Aztán az évek során az amerikai katonák száma tovább zsugorodott, a 2020-as évek elejére hatvan-

hatvanháromezer főre apadt. Az orosz–ukrán háború kirobbanását követően (és nem 2014-ben, hanem csak 2022-től) az USA kisebb mértékben növelte katonai kontingensét, főleg a NATO keleti peremén, ami becslések szerint hatvanötezer katonát jelent. A legtöbben Németországban vannak (negyvenezren), majd Olaszország, Lengyelország, az Egyesült Királyság és Spanyolország következik a kontingens méretét illetően.

Felvetődik a kérdés: ha az Egyesült Államok komolyan tartott Oroszországtól, akkor miért nem tette meg a szükséges lépéseket már 2007-ben (Vlagyimir Putyin orosz elnök elhíresült Nyugat-ellenes müncheni beszéde után), 2008-ban az orosz–grúz háború után (mindkettő az ifjabb George Bush elnökségére esett) vagy a Krím félsziget 2014-es megszállását követően (Barack Obama elnöksége) vagy amikor az orosz hadsereg előbb 2021 tavaszán, majd 2021 őszén felvonult Ukrajna határainál (Joe Biden elnöksége)?

Nagy a kísértés most Donald Trumpra kenni a dolgot, de az igazság az, hogy a tényleges lépések és stratégia szintjén Amerikának a kétezres években a Közel-Kelet vált fontosabbá, most pedig Kelet-Ázsia. Donald Trumpnak esze ágában sincs kilépni a NATOból, hiszen az Egyesült Államok azért is tud a világ legerősebb hatalma lenni, mert a legtöbb katonai szövetségessel rendelkezik a világon, amelyek erőteljesen függnek az Egyesült Államoktól. Az amerikai vezetés azt szeretné, hogy Európa több terhet vállaljon a közös védelemben, és ennek megfelelően jóval többet költsön (a cél nem 2 százalék és nem is 5 százalék, hanem valahol a kettő között – 3,5 százalék, vagyis annyi, amennyit Washington is költ a hadseregére évente).

Ha Amerika szövetségesei többet foglalkoznak a kontinens védelmével, akkor azzal az USA is több erőforrást és figyelmet tud Kína feltartóztatására fordítani. Az amerikai „kivonulás” Európából tehát nem Trump alatt kezdődött, de Trump nyíltan ki is mondja azt, amit az elődök csendben tettek: mégpedig az erőforrások átcsoportosítását az amerikai globális dominanciát fenyegető Kínával szemben.

Ingatlanpiaci árrobbanás MEDDIG DRÁGULNAK MÉG A LAKÁSOK?

HALASKA GÁBOR A MAKRONÓM INTÉZET ELEMZŐJE

Befektetői rohamot él át év eleje óta a nagyvárosi lakáspiac. Az árnövekedés hátterében a magas kamatozású állampapírok kifutása állhat, több tíz milliárd forintnyi megtakarítás ömlik az ingatlanpiacra. A kereslet drasztikus növekedésével az első lakást keresők egyre nehezebb helyzetbe kerülnek.

„A vidéki nagyvárosok egyelőre lassabban követik a budapesti folyamatokat”

Nem kellettek évek, de még hónapok sem az újabb ingatlanpiaci „felforduláshoz” – legalábbis a fővárosban, annak vonzáskörzetében és néhány vidéki nagyvárosban. Az év eleje óta, de különösen az utóbbi hetekben a budapesti lakáspiacon elképesztő ütemben emelkedtek az árak. A kisebb alapterületű, könnyen kiadható, a befektetők körében népszerű egy-másfél szobás lakások esetében különösen nagy drágulás figyelhető meg. Egy jó állapotú épületben lévő, napfényes, felújított, szép pesti vagy budai környéken lévő garzon irányára, beleértve a paneleket is, a tavaly őszi 35-36 millió forintról villámgyorsan 42-44 millióra emelkedett. És ezek csak az indulóárak, a rendszerváltozás után épült nívósabb házakban lévő kislakások ára ennél is magasabbra szökött.

A hirtelen emelkedés hátterében elsősorban az állampapírpiaci mozgások állnak. A kifutó lejáratok miatt rengeteg, az utóbbi egy-két évben a korábbi magas infláció okán busásan kamatozó pénz szabadult fel, amelyet a befektetők részint az ingatlanpiacra irányítottak. Kormányzati becslések szerint legalább tízmilliárdok keresik most a helyüket. A szakértők már tavaly ősszel figyelmeztettek erre, ám az árak emelkedésének üteme és mértéke meglepte a hozzáértőket is.

A kereslet felfutását jól mutatja, hogy az eladó lakások iránti érdeklődés 2024 februárjához képest közel 5, 2023hoz viszonyítva pedig több mint 40 százalékkal nőtt – derül ki az Ingatlan.com március elején közzétett adataiból. A hirdetésekre érkező telefonos megkeresések száma elérte a 328 ezret, és az új építésű lakások piacán is látható a gyors keresletnövekedés. A befektetők előretörésével a saját célra vásárlók nehezebb helyzetbe kerülnek a nagyvárosokban.

HOZHAT MEGOLDÁST

A LAKHATÁSI TŐKEPROGRAM?

A Nemzetgazdasági Minisztérium kezdeményezésére a Nemzeti Tőkeholding koordinációjával március 17-én elindul a Lakhatási tőkeprogram, amelynek célja, hogy bővítse a lakáspiac kínálati oldalát, ezzel enyhítve az árak emelkedését. A 300 milliárd forintos keretösszeg révén a program hét esztendeje alatt összesen akár 50-60 ezer új ingatlan, benne kollégiumi hely és bérlakás épülhet, ami jelentős kínálatbővülést eredményezhet, és hosszabb távon stabilizálhatja a piacot – húzza alá az Ingatlan.com gyorselemzése. Az állam által biztosított 300 milliárd forintos forrást 100–250 milliárdnyi magántőke egészítheti ki, ami összesen akár 1000–2000 milliárd forintos lakáspiaci befektetést generálhat az elkövetkező hét évben. Az állami program főként Budapestre és az ipari központokra – Debrecen, Győr, Szeged és további nagyvárosok – koncentrálódhat; a pluszkínálat korlátozhatja az eladó új lakások átlagos négyzetméterárának és a régióbeli bérleti díjak növekedését.

Ráadásul ha a tőkeprogramban épülő lakások versenyképes áron kerülnek piacra, az a használt lakások áremelkedését is fékezheti, kedvezőbb helyzetet teremtve a vásárlóknak. Az 1,2 millió forintos négyzetméterár az új lakások esetében elfogadható árszintként szerepelt a korábbi kormányzati becslésekben, de konkrét árkorlátokat a pályázati feltételek nem tartalmaznak.

BUDAPESTEN UGRÁS, VIDÉKEN FELZÁRKÓZÁS

A budapesti belső kerületi kislakások ára most olyan iramban emelkedik, hogy a piac alig tud lépést tartani vele. Általában elmondható, hogy a múlt év végén még 1–1,1 millió forint körüli négyzetméteráron lehetett elfogadható minőségű, jó helyen lévő, gyorsan kiadható vagy beköltözhető, jellemzően 1960 és 1990 között épült zuglói, újbudai vagy óbudai garzonokat, másfél szobás otthonokat venni, ez az ár mára az 1,2–1,3 millió forintos sávba lépett. Mondhatnánk, hogy csak az eladók próbálkoznak, ám a vevőknek rossz hír, hogy az ingatlanok tranzakciós árai is – amelyek jellemzően 5-10 százalékkal alacsonyabbak az irányáraknál – jobbára lekövették a drasztikus növekedést. A befektetői vásárlások miatt az alacsonyabb árkategóriájú lakások fogynak el a leggyorsabban, ami a piac alsó szegmensét folyamatosan felfelé tolja. Kiváltképp, ha nem kell nagyobb kompromisszumot kötnie a vevőnek a környék, az épület vagy a felújítás egyre magasabb költségei kapcsán.

A vidéki nagyvárosok egyelőre lassabban követik a budapesti folyamatokat, de a potenciális vevőknek érdemes sietniük. A nagyobb ipari központok – Debrecen, Győr, Szeged – kiemelkedő dinamizmussal növekednek, mivel a gazdasági

beruházások további lakásigényt generálnak. Debrecenben például az eladó lakások átlagos négyzetméterára elérte a 890 ezer forintot, Budapesten 1,1 millió körül mozog, beleértve természetesen a nagyobb lakásokat is – fentebb a négyzetméterenként relatíve drágább, korrekt minőségű kislakások ármozgására mutattunk példát. Mindeközben a bérleti díjak is meredeken emelkedtek: a fővárosban átlagosan 250 ezer, Debrecenben pedig 230 ezer forint körül alakul – derül ki Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértőjének friss elemzéséből.

Ballagó Antal, az Otthontérkép-csoport vezérigazgatója szerint az új építésű lakások piacán az árak egy év alatt közel 20 százalékkal nőttek, ami – a csökkenő inflációs ütem ellenére – reálértéken is több mint 15 százalékos drágulást jelent. A fővárosban az átlagos új építésű lakások négyzetméterára elérte az 1,7 millió forintot, a legdrágább városrészben, a XII. kerületben akár a 3 millió forintot is meghaladja. A keresleti oldalon azonban súlyos problémát jelent, hogy az árak egyre távolabb kerülnek az átlagos jövedelműek lehetőségeitől. Egy középkeresetű budapesti lakásvásárlónak legalább 14-15 évnyi teljes jövedelmét kellene félretennie egy kisebb új építésű lakás megvásárlásához, a budai elitnegyedekben ez akár 70-80 év is lehet.

A vidéki trendek jelentősen eltérnek a fővárosiaktól. Budapesten az eladó ingatlanok kétharmada lakás, a vidéki kínálatban pedig a családi házak dominálnak, leszámítva a nagyvárosokat. Az ingatlanvásárlásra fordítandó pénz megkereséséhez szükséges idő is markánsan eltér: Nógrád vármegyében például kevesebb mint 5,5 évnyi középjövedelem is elegendő lehet egy átlaglakás megvásárlásához, a fővárosban viszont átlagosan több mint 33 év lehet szükséges.

NEM ÉRDEMES VÁRNI

A Duna House legfrissebb becsült adatai szerint februárban több mint 11 300 lakóingatlan cserélhetett tulajdonost, ami az előző hónaphoz képest 22, a tavaly februárihoz viszonyítva pedig 5 százalékos növekedés. Ez is azt mutatja, hogy a kereslet erősödik, és a tényleges üzletkötések számának növekedése valószínűleg egész évben kitart, ha a gyengébb tavalyi évet tekintjük bázisnak.

„A szakértők szerint idén akár 150 ezer ingatlanadásvétel is megvalósulhat”

FORRÁS: OTTHONTÉRKÉP­CSOPORT

A fővárosban eladásra kínált ingatlanok átlagos négyzetméterára fekvésük és állapotuk szerint, 2025. február (millió Ft/m²)

Új építésű Felújítandó

Az adatok a hitelpiac alakulására is kitérnek: e téren szintén erősödő aktivitás figyelhető meg, februárban mintegy 115 milliárd forint értékű lakáscélú jelzáloghitelt vettek fel. A kamatok jó ideje tartó trendszerű csökkenése miatt ugyanis egyre több fiatal és család lép be a piacra, de a vásárlók egy része még mindig kivár, remélve, hogy az

ingatlanpiaci árak mérséklődnek némileg. Erre azonban nemcsak az új, de a használt lakások piacán sem látnak sok esélyt a megkérdezett elemzők, azaz a vevőknek vélhetően a most kialakuló magasabb árszinthez kell hozzászokniuk. Vagyis akik biztosan vásárolnának, valószínűleg jobban járnak, ha minél előbb lépnek.

HA FELÚJÍTJUK, SPÓROLHATUNK

Az eladásra kínált hazai használt ingatlanok árának változása (Ft/m2)

A használt ingatlanok sem olcsók, ám e szegmensben eltérő dinamika látható. Az újszerű és a felújított lakások ára az utóbbi másfél évben folyamatosan nőtt, az erősen felújítandók árszintje inkább stagnál vagy lassabban emelkedik. Ez azzal függ össze, hogy a közelmúltban jelentősen megdrágult a felújítás, és az átfutási idő is hosszú, mert még ma sem egyszerű jó kivitelezőket találni. Az van igazi előnyben, aki maga is ért a legtöbb felújítási munkához, vagy a rokoni, ismerősi körében fel tud vonultatni megbízható, gyors, jó áron dolgozó szakembereket. Egy kislakás víz-, villany- és fűtésrendszerének a felújítása, a burkolatok cseréje legalább 6-7 millió forintot és legalább négy-hat hónapot igényel. Ha valaki mindent maga végez, akkor sem ússza meg azt, hogy súlyos milliókat költsön építőanyagra, berendezésekre. Tény viszont, hogy mivel a többség a városokban a készet keresi, spórolhat néhány milliót az, aki felújítandót vesz, ráadásul mindent a maga ízlése szerint alakíthat, valamint egyes munkálatok későbbre tolásával enyhítheti a lakáshoz jutás terheit.

az Otthontérkép-csoport Budapesten 14, országosan pedig 9 százalékos eltérést tapasztalt korábban. Ma inkább az eladók diktálnak, ha vonzó, keresett kategóriájú ingatlant kínálnak jó áron, akkor az alku mértéke a nagyvárosokban néhány százalékra korlátozódik. Ráadásul a tavasz is hoz némi pezsgést az amúgy is kissé túlfűtött lakáspiacra.

„A hirdetett újszerű lakások átlagos

országosan 887 ezer, a felújítandóké csupán 384 ezer forint”

A fővárosban az ingatlanpiaci árak kerületenként jelentősen eltérnek: a felújítandók a peremkerületekben 944 ezer forintos négyzetméteráron kelnek el, az új építésűek átlagosan 1,58 millióért cserélnek gazdát. A legnagyobb árkülönbségek az elegáns, igen drága építési telkeket felvonultató XII. kerületben figyelhetők meg, ahol az új lakások ára jóval meghaladja az újszerűekét és a felújítandókét.

Az előzőekhez kapcsolódik, hogy a hirdetett újszerű lakások átlagos négyzetméterára országosan 887 ezer, a felújítandóké csupán 384 ezer forint. Az eladási árak azonban jellemzően alacsonyabbak a meghirdetetteknél,

A szakértők szerint idén akár 150 ezer ingatlan-adásvétel is megvalósulhat, ami a 2022 előtti erősebb éveket idézi. Ha pedig a piacra kerülő új lakások száma valóban növekszik, például a Lakhatási tőkeprogram és más állami ösztönzők révén, az a kínálati nyomáson keresztül inkább stabilizálhatja az árakat, tehát a most látott árugrás egy-másfél éven belül várhatóan nem ismétlődik meg. Igaz, lehetséges, hogy idővel a nagyobb otthonok ára is emelkedni fog, mivel a bővülő családok jellemzően a kisebb lakásokért most kapott, 10-20 százalékkal nagyobb összegekkel és támogatott hitelekkel felvértezve érkeznek a piacra a következő hónapokban.

Újszerű Felújított Jó állapotú Felújítandó

Ha eljön Joe

A Puskás Akadémia meghatározó játékosa évek óta bizonyítja képességeit a magyar labdarúgó-válogatottban. Egyre merészebb terveket szövöget, klubjával és a nemzeti csapattal egyaránt nagy dobásra készül. A Joe becenevű Nagy Zsolttal beszélgettünk.

Figyelemmel követi az angol bajnokságot?

Ami nem ütközik a mi meccsünkkel, azt igyekszem nézni. Szoboszlai Dominik miatt elsősorban a Liverpoolt követem, de ha adja a tévé, akkor a Bournemouth találkozóit is megnézem.

Van mit ellesni a válogatottbeli posztrivális Kerkez Milostól? Érdekes helyzet a miénk: a válogatottban egy poszton játszunk, de a klubunkban nem. Milos Angliában szélső védő, én viszont támadó vagyok. A kapcsolatunkat amúgy jónak mondanám, a válogatottnál együtt edzünk, de azon kívül nem szoktunk beszélni, nem keressük a másikat. Különös, a tétmérkőzéseken minden alkalommal váltjuk egymást. Marco Rossi legutóbb azt mondta, mindig a pillanatnyi forma alapján dönt, úgy teszi össze a csapatot, hogy a lehető

legjobb legyen a taktika és az ellenfél szempontjából is. Ez a jobb helyzet, amikor megnehezítjük a kapitány dolgát. Szerintem amúgy még együtt is tudnánk játszani, de erről majd a szakmai stáb határoz. Most biztosan nem lesz időnk, hogy begyakoroljuk a törökök elleni páros meccs előtt, de nyáron talán majd szóba kerülhet.

Ha már említette a törökök elleni sorsdöntő meccseket, izgalmas év következik a válogatott számára.

Márciusban egyértelműen a divízióban maradás a cél, jobban kell kijönnünk a párharcból, mint a törökök. Salával beszélgettünk a közelmúltban az ottani hangulatról (Sallai Roland az isztambuli Galatasaray szélsője – a szerk.), elmondta, hogy mire készüljünk. Ellenséges hangulat és folyamatos fütyülés

SZABÓ PÉTER

„Engem csak felspannol, ha ellenünk szurkolnak”

várható, ha nálunk lesz a labda. Őszintén szólva, engem csak felspannol, ha ellenünk szurkolnak. Az is feldob, amikor telt ház előtt futunk ki a pályára a Puskás Arénában. A Galata meccseit is szoktam nézni, kifejezetten ügyesek, gyorsak a török szélsők, akikkel adott esetben majd nekem is szembe kell néznem márciusban. Klasszis játékosai vannak a török válogatottnak, de az előző években a magyar csapat bizonyította, hogy bárkit le tud győzni. Bízunk benne, hogy a vb-selejtezőkön is kijön majd a lépés, mert a világbajnokság nemcsak az én bakancslistámon szerepel, hanem az egész országén.

Szoboszlai Dominikkal átadják egymásnak a tapasztalataikat?

A válogatott edzőtáborában néha videojátékozunk egymás ellen, olyankor szoktam kérdezgetni a liverpooli mindennapokról. Elsősorban a regeneráló edzések érdekelnek, illetve az, hogyan épülnek fel a napjaik. Igyekszem beépíteni a kondiedzéseimbe és a saját egyéni foglalkozásaimba a hallottakat, de mivel ott szinte az egész idényben szerdaszombat ritmusban játszanak, többfókuszú a regenerációjuk, és nehéz átültetni a gyakorlatba a példájukat. Olyan szempontból viszont hasonló helyzetben vagyunk, hogy mindkettőnk csapata vezeti a bajnokságot. Mondtam is neki, hogy remélem, mindenki marad a helyén a szezon végéig.

El tudja képzelni, mekkora parádét rendeznének a bajnoki fiesztán Felcsúton?

Erről egyelőre nem esik szó az öltözőben. Ha május közepén is vezetjük a tabellát, akkor már biztosan mindenkit jobban foglalkoztat majd a bajnoki cím, de mivel még csak most kezdődött az utolsó kör, még messzinek érzem. Biztosan óriási öröm lenne átélni az élményt, de egyelőre nem lebeg előttünk kitűzött célként.

Hogy érzi, túl vannak a hullámvölgyön? Hogyan hatott a kupakiesés a csapatra?

A következő hétvégére is rányomta a bélyegét a nyíregyházi kudarc. Azért fáj különösen a kiesés, mert tényleg azt hittem, most eljött a mi időnk, és régi álmom volt, hogy eljussak a döntőig. Most megint várnom kell egy újabb évet. Szerencsénk sem volt a sorsolással: előbb Nyíregyházára kellett utaznunk, majd néhány nappal később Miskolcra. Éreztem a lábaimban a hosszú utakat, ráadásul végigjátszottam a meccseket. Tényleg megterhelő volt, de bízom benne, hogy ez is a fejlődésünket szolgálta.

Hornyák Zsolt 2019-es kinevezése óta egy ezüst- és három bronzérmet szereztek, tehát vele szinte biztos a dobogó. Mi a titok?

Az állandóság a kulcs. A mester az egyszerű, hatékony játék híve, pont ezért jó a csapat. Az eltelt években teljes mértékben a saját arcképére formálta a gárdát, és mentálisan

„A

világbajnokság nemcsak az én bakancslistámon szerepel, hanem az egész országén”

mindig frissen tartja a kulcsembereket. A tiki-taka nem a sajátunk, nem a labdakihozatal a jellemző ránk, direkt futballt játszunk. Kifejezetten egységes a csapat, ha ez megbomlik, akkor jön a hullámvölgy.

Az is nagy előny lehet, hogy az együttes magja jó néhány éve együtt van. Így van, nem volt nagy rotáció az utóbbi néhány idényben, ez mindenképp az előnyünkre válik. Nincsenek klikkek az öltözőben, és arra is büszkék lehetünk, hogy a felcsúti légiósok egytől egyig jó minőséget képviselnek.

A csapat egyik vezéreként, saját nevelésű válogatott játékosaként az élen kell járnia, példát kell mutatnia. Minden edzésnek száz százalékkal megyek neki, és ezt a mentalitást, úgy látom, át tudom adni mindenkinek. Korábban is így volt, de most helyettes csapatkapitányként még fontosabb a szerepem. Ha ezt látják a fiatalok, azzal bennük is el tudom ültetni az elszántságot és a küzdőszellemet. Sokszor látom rajtuk, hogy figyelnek rám, az egyéni teljesítményemmel pedig a csapat is több lesz. Mindig van hullámvölgy, tavaly ősszel is volt, de ki tudtunk lábalni belőle.

A Fiorentina elleni Konferencia-liga-párharc végeredménye nem tekinthető a hullámvölgy részének, hiszen egyetlen tizenegyesen múlt a főtáblára jutás a legutóbbi két kiírás döntőse ellen.

NAGY ZSOLT

Született: 1993. május 25.,

Székesfehérvár

Poszt: szélső

Klub: Puskás Akadémia FC

Piaci érték: 1,5 millió euró

Válogatott: 28 mérkőzés/3 gól

Olyan, mintha már nagyon régen lett volna az a két meccs, pedig az idény elejéről beszélünk. Álomszerű időszak volt, remekül kezdtük az idényt, Firenzében néhány perc után már kétgólos előnyben voltunk, végül hazai pályán mégis tizenegyesek döntöttek, az meg mindig lutri. Összességében a legjobbunkat nyújtottuk a két mérkőzésen, az olaszok sem gondolták volna, hogy így fogunk letámadni. Ott személy szerint nekem is minden bejött: a tizenegyesek, az átlövésgól.

VÁLOGATOTT RIVÁLISOK

Érdekes helyzet az övék: Nagy Zsolt és Kerkez Milos a válogatottban posztriválisok a bal oldalon. A 31 éves felcsúti játékos eddig 28-szor, a Bournemouth 21 éves légiósa 21-szer lépett pályára címeres mezben, egyszerre azonban még egyetlen pillanatra sem voltak a gyepen. Kerkez kétszer váltotta Nagyot: 2022-ben Luxemburgban és a bosnyákok elleni őszi hazai döntetlen alkalmával, fordítva viszont már kilenc alkalommal is cserélt a kapitány.

Ha hosszabb a padunk, még nagyobbat mehettünk volna, mert a végén emberhátrányban már ők védekeztek, oda tudtuk szorítani őket a kapujuk elé, ami hatalmas dolog volt. David de Geának három tizenegyest is berúgtam, pedig az ősszel volt olyan meccsük, amelyen kettőt is megfogott. Erre biztosan egész életemben emlékezni fogok. Ezért is fájó volt a kiesés, de szerencsére nem törte meg a csapatot, az eddigi legjobb őszünkön vagyunk túl. Erőt adott nekünk a szoros párharc az olasz sztárcsapat ellen.

A NAGYOKRA SZAKOSODOTT

Pályafutása során kizárólag Fejér megyei klubokban játszott, felcsúti nevelésű. Rövid székesfehérvári és csákvári kölcsönjáték után a Puskás Akadémia vezéregyénisége lett. Szerződése 2028-ig köti az egyesülethez. A válogatottban 2019-ben mutatkozott be Uruguay ellen, a Puskás Aréna megnyitóján, azóta pedig alig hagy ki mérkőzést a válogatottban. Az utóbbi években betalált többek között a németeknek és az angoloknak is a Nemzetek Ligájában, kétszer pályára léphetett a németországi Európa-bajnokságon.

Az ön jó formája az egész idényben kitart, amit a 9 gól és 9 gólpassz is mutat. Valóban az eddigi legeredményesebb évemet produkálom, ráadásul még nincs vége a szezonnak. Bárcsak itt lenne a vége, mert akkor bajnokok lennénk. Sok van még hátra, de ennek inkább örülök, mert esélyt ad, hogy megdöntsem az egyéni legjobbamat. Gólpasszokban már sikerült, de gólokban is szeretném túlszárnyalni magamat. Bízom benne, hogy a tavalyi 11-nél több is összejön. A legfontosabb azonban, hogy a csapat sikeres legyen.

Ha tartja a kiváló formáját, lesben állnak majd a kérők. Miért nem igazolt még külföldre?

Voltak korábban megkereséseim; egy topbajnokságban szívesen kipróbálnám magam. Ez ott motoszkál a fejemben, de ha nem jön össze, akkor sem lesz bennem hiányérzet. Büszke vagyok rá, hogy a válogatottban megmutattam, mire vagyok képes. Hiszem, hogy ha ott ment, akkor a legmagasabb szinten is tudnék bizonyítani. A feleségem mindig biztat, a végsőkig támogat a céljaim elérésében, és talán jobban is szeretné a külföldre szerződést, mint én. De a Puskás Akadémiánál is minden a helyén van. Nem véletlenül vagyok jó formában, remekül érzem magam, nincs okom a panaszra, a mai napig a legjobb három között vagyok a futásokban. A tizenhetedik évemet töltöm a klubnál, mindig idekötött a szerződésem, ezt a bizalmat pedig úgy tudom meghálálni, ha jól teljesítek. A csapat mezében én játszottam a legtöbb meccset. Azért is hosszabbítottam 2028-ig, mert érzem, hogy megbecsülnek.

Ilyen sűrű versenynaptár mellett azért a hobbijaira is marad ideje?

A horgászat az első számú hobbim. A nagybátyámmal szoktunk vízpartra járni, aki most lett nyugdíjas. Ő ér rá jobban, és azt várja, mikor lesz nekem is időm rá. A közeli tavakhoz megyünk, de volt, hogy Botka Endivel is eljutottunk pecázni. Sok időm nincs, de a nyugalom, ami a horgászatot jellemzi, kikapcsol, ott tudok igazán pihenni. Kávézni is szeretek. Utóbbi könnyebben beilleszthető a mindennapokba. Korábban elvégeztem egy baristaképzést, otthon szoktam finom kávékat készíteni a családnak. Emellett a fodrászat is érdekel. Érettségi után elkezdtem a tanulmányokat ezen a területen, egyelőre a csapattársaim frizuráját szoktam vágni. Benne van a pakliban az is, hogy nyitok egy barbershopot.

KÖNYVEK A JÖVŐRŐL

Mi teremtjük, mégsem emberi

BÖSZÖRMÉNYI-NAGY GERGELY A BRAIN BAR JÖVŐFESZTIVÁL ALAPÍTÓJA

Az emberi agy nem szuperszámítógép, a tudat és az intuíció többé teszi annál. Ezért sem valószínű, hogy a mesterséges intelligencia hasonlatos lesz a miénkhez. Ha viszont másmilyen lesz, azt – hiába mi teremtettük – még kevésbé fogjuk érteni.

Hubert Dreyfus (1929–2017) a mesterséges intelligencia felemelkedését értelmező első filozófusok egyike volt. A Harvard mellett Párizsban, Freiburgban és a világ legrégebben alapított katolikus egyetemén, Leuvenben is kutatott. Az 1960-as évek elején az Egyesült Államok kormányzata mögött működő hidegháborús agytröszt, a Neumann Jánost is foglalkoztató Rand Corporation munkatársa lett, ekkor választotta szakterületének a gépi gondolkodást. Már zajlott a történelem első MI-mániája, amelyek sorában – a nyolcvanas évek újabb hulláma után – ma a harmadikat éljük.

Szerzőnknek a témában 1965-ben megjelent első tanulmánya, az Alchemy and Artificial Intelligence (alkímia és mesterséges intelligencia) egyből nagy visszhangot keltett, amiért harciasan nekiment az MI-vel szemben támasztott, szerinte túlzó reményeknek és elvárásoknak. 1972-es könyve, a What Computers Can’t Do (amire képtelenek a számítógépek) nemzetközi bestseller lett. Ma már a későbbi alapműve, az ipari mérnök testvérével közösen jegyzett Mind Over Machine (agy a gép felett) is harmincnyolc éves. Izgalmas, hogy ezzel együtt mennyire időszerű – annak ellenére, hogy a nyolcvanas években még az embert legyőzni képes sakkozógép is gondolatkísérlet volt csupán.

internet csaknem teljes adattömegét. Ennél is fontosabb, amit Dreyfusék a tanulás természetéről állítottak. Eleve vitatták, hogy az agy csupán egy szuperfejlett számítógép lenne, és az emberi döntéshozatal pusztán algoritmusokként modellezhető volna – szerintük az ember viselkedése annyira kontextusfüggő, hogy soha nem is fogjuk teljesen megérteni a saját magatartásunkat.

A szerzők szerint az új készségek elsajátítása a kezdő szinttől a szakértelemig öt lépésből áll, „amely spektrum a kerékpározástól a repülőgép-vezetésig mindenre alkalmazható”. A jártasság első néhány szakasza a szabályok megtanulását és a különféle részterületek megismerését foglalja magában, ami gépi alapon is könnyen modellezhető. Az intelligenciára épülő tudásszerzés utolsó szakasza azonban képlékenyebb és nehezebben meghatározható, ez ugyanis a tudat, a tapasztalat és az intuíció kombinációjára épül, amit hús-vér embereknek is lehetetlen iskolai keretek között megtanítani, nemhogy számítógépeknek. Dreyfusék nem állították, hogy az MI nem válhat jobbá az embernél egyes területeken, a diagnosztikától a logisztikai tervezésig. Ennek a típusú intelligenciának a minősége azonban még jó ideig nem lesz összevethető az ember holisztikus képességeivel, „intuitív szakértelmével”.

Hubert Dreyfus és öccse nagy figyelmet szenteltek az általuk „első lépés tévedéseként” emlegetett jelenségnek. Ennek lényege, hogy amikor egy technológia a fejlesztésének korai fázisában rövid idő – a kiindulási állapothoz, azaz a semmihez mérten – ugrásszerűen fejlődik, akkor a nyilvánosság hajlamos abba a hitbe ringatni magát, hogy a trend mindörökké így marad. Ez ma is aktuális, egyes szakértők – köztük a Budapesten kutató chilei adattudós, César Hidalgo – szerint hamarosan lassulás következik az MI fejlődésében, a nagy nyelvi modellek ugyanis mostanra már „megették”, azaz feldolgozták az

A Dreyfus testvérpárnak igaza volt abban, hogy a gépi intelligencia karakterénél fogva nem hasonlítható az emberéhez. Más kérdés, hogy a Homo sapiens egy a sajátjától eltérő típusú intelligenciát is létrehozhat. Ekkor azonban annak a kockázata is megnövekszik, hogy esélyünk sem lesz érteni és uralni a saját teremtményünk természetét.

Hubert L. Dreyfus – Stuart E. Dreyfus: Mind Over Machine –The Power of Human Intuition and Expertise in the Era of the Computer. Free Press, 1987

A kotyogós esztétikája

URI DÉNES MIHÁLY

Az eszköz a régi fazekakhoz hasonlít: nem bosszankodva, hanem szeretettel nézzük rajtuk az idő nyomait.

Szelíd, csendes kotyogás. Figyelni kell, itt nincs automata kapcsoló. A kotyogós kávéfőző érdemli, de követeli is a figyelmet. Ez a kis pukkogó hangocska éppolyan, mint a szerkezet egésze: nem hivalkodó, de félreérthetetlenül jelzi jelenlétét. Olyan, mint valamiféle derűs induló. Ahogyan a csőrből, mint egy apró kéményből, megjelenik az első gőzfelhő, tudni lehet, hogy néhány másodperc múlva minden kávécsepp lecsorog, és minden készen áll, hogy betetőzze az étkezést. Vagy hozzájáruljék a napkezdethez. Útnak indítson, mint a kutya, ki reggelente farokcsóválva kíséri gazdáját a kiskapuig.

A kotyogósnak sajátos hangulata van, amit akár nosztalgikusnak is nevezhetnénk. Nem retró, annál sokkal több. Használata, így olvasom valahol, az egyik „legromantikusabb” módja a kávéfőzésnek. Egyfajta régbe nyúló intimitást, családias bensőséget áraszt, nem véletlenül. 1933, vagyis amióta Alfonso Bialetti feltalálta, szép lassan a családi konyhák szerves részévé vált.

Amikor esztétikai módon észlelünk egy tárgyat, úgy tűnik, mintha más fénytörésben jelenne meg. Thomas Leddy szerint ilyenkor egyfajta aura lengi körbe, olyasmi, amit a régiek a fényességnek, ragyogásnak fordítható claritas fogalmával írtak le, s ami Aquinói Szent Tamás szerint magának a szépségnek a lényege. Általa észrevesszük a kotyogós kávéfőző kisugárzását, karakterét, és szépnek látjuk. Még mindig tárgy, valamiképp mégis interakcióba lép velünk, s fokozatosan jelentőségteljessé válik. Mintha egyszerre megértenénk, mire gondolt Nemes Nagy Ágnes, amikor azt írta, hogy „fény van minden tárgy fölött”.

Véletlenül sem arról van szó, hogy most már a kávéfőző is „családtag”, hanem hogy a hozzá való viszonyulás sajátos elevenséggel tölti meg, mert fontos szerepet játszik a mindennapi rituálékban, melyek az élet apró örömeinek forrásai.

A kotyogósnak jól áll a használat, ha a kávékészítés műveletei az évek során enyhe nyomot hagynak rajta. Más kávéfőzőknél ezt nem érzem esztétikájuk részének: ha a felület kissé elszíneződik, a külső réteg itt-ott megkopik, nem ad hozzá sajátos szépségükhöz. A kotyogósnál másként van. Olyan, mintha ez a kis fémszerkezet a használat által gyarapodna. Ez az aura hatása. A kotyogós ebben a régi fazekakhoz hasonlít, amiket az ember a nagyszülőktől örököl, és nem bosszankodva, hanem szeretettel nézi rajtuk az idő nyomait.

Korábban a kerek formák nyűgöztek le, újabban azonban a szögletes eredeti idomok nyerik el tetszésemet. A nagyon élénk színeket, mint például a türkiz-rózsaszín kombinációt, baklövésnek tartom, de a krómszürke, a szürke-fekete vagy a hófehér jól áll a hagyományos formának. Akárcsak a decens díszítés, mint amivel a Bialetti Bridgerton mokkafőzője bír, s ami egyfajta kifinomultság felé mozdítja el az amúgy rusztikus-egyszerű főzőalkalmatosságot.

A kotyogós nem gép, hanem csak szerkezet. Kávéfőző, és nem kávégép. Semmilyen bensőséges viszonyt nem tudok elképzelni egy ipari kávégéppel, mert olyanok egyetlen otthonban sincsenek. Márpedig ami nincs otthon, az nem is lehet otthonos sem. Azok zúgnak-morognak, a motor berreg, s ez minduntalan gépiségükre figyelmeztet. Ellenben a kotyogás, mint mondottam, egészen más.

Kotyogóssal főzni a kávét tán nem világnézet, de szép művelet. Amikor szert tettem az első darabra, mindjárt kávédélutánokat szerveztem. Ezek az alkalmak nem az ínyencségről szóltak (nem voltunk kávégourmet-k), hanem magáról a kávéfőzőről, arról, hogy most már nekem is van; s ezt az együtt töltött idővel lehet folyton megünnepelni, és ebbe az ünneplésbe magától értetődően bevontam a barátaimat is.

Amikor eszköztáramban megjelent a Bialetti Brikka, ez az „új generációs” kotyogós, vele együtt tűnt fel a fekete ital tartozékaként a vastag cremaréteg, amely azonnal bűvkörébe ejtett. Újszerűsége az exkluzivitás köntösébe bújtatja, de még mindig hamisítatlanul kotyogós. Egy romantikus kávéfőző

Pénzügyeink lélektana

GÓZON ÁKOS

Milyen következtetések vonhatók le befektetési terveinkből a lelkialkatunkra nézve, illetve miként lehetnek a hibás választások akár mentális betegségek előjelei is?

A pénzügyi, gazdasági döntések lélektani vonatkozásainak kutatása jelentős múltra tekint vissza. Az üzleti pszichológia és a marketing tudománya jó ideje vizsgálja e kettő összefüggését akár a nagy horderejű választásoknál – például a befektetéseknél, a tőzsdei kereskedésnél, a céges eladásoknál –, akár a mindennapi háztartásvezetési elhatározásainknál. Az utóbbi időben egyre szélesebb körben készülnek olyan vizsgálatok, amelyek a kérdéskört megfordítva elemzik: hogyan jellemzik az egyént a pénzügyi döntései?

„Ami a gyerekkoromból kimaradt, az végérvényesen, örökre elveszett. Azt senki sem fogja utánam hozni, azért senki sem kárpótolhat” – Feldmár András magyar származású pszichológus, pszichoterapeuta szavai találóan és lényegre törően összegzik a gyermekkori tapasztalatok életünkre gyakorolt hatásainak rendkívüli jelentőségét. A pozitív gyermekkori élmények a későbbiekben rugalmasabbá és a negatív hatásokkal szemben ellenállóbbá tehetik az egyént. Ezzel szemben a kedvezőtlen tapasztalatok megváltoztathatják a gyermekek stresszre adott reakcióit, ami megnehezítheti az érzelemszabályozás képességét, visszhangot verve többek között az anyagi és gazdasági kérdésekben való hatékony döntéshozatalban. E döntéshozatal érinti a fogyasztással, megtakarítással, készpénzkezeléssel, kölcsönökkel és befektetésekkel kapcsolatos területeket – figyelmeztet Kónya Laura Zita pszichológiai szakíró.

„Pénzügyi döntéseink felnőttkorunkra elválaszthatatlanná válnak az egyéniségünktől”

Egy tavaly megjelent kutatás tanulságait emeli ki, amely a betegessé váló vásárlás mint függőség jelenségével foglalkozott. A vizsgálatok szerint a negatív gyermekkori tapasztalatok és a felnőttkorban jelentkező kényszeres vásárlás között szoros kapcsolat mutatható ki. A fizikai és verbális bántalmazás, a fizikai és érzelmi elhanyagolás, egy-egy mentális betegséggel, szerfüggőséggel diagnosztizált családtag jelenléte vagy a szülők elvesztése akár válás, akár egyéb ok miatt mind negatív hatást gyakorolhatnak az egyén vásárlási szokásaira. Az eredmények alapján a kedvezőtlen gyermekkori tapasztalatok fokozott szorongással és az impulzuskontroll nehézségével járnak együtt – s ezek együttese okozhatja a felnőttkori vásárlási addikció kialakulását.

Számos kutatás bizonyítja, hogy a gyermekkorban és a fiatal felnőttkorban elsajátított nem megfelelő pénzügyi hozzáállás és magatartásforma az életciklus későbbi szakaszaiban is pénzügyi problémákat eredményez – állapítja meg CsiszárikKocsir Ágnes professzor, az Óbudai Egyetem Közgazdaságtudományi, Pénzügyi és Számviteli Intézetének vezetője a Polgári Szemle folyóiratban megjelent kutatásismertető tanulmányában. A legmeghatározóbb a szülői minta, hiszen abból tanulja meg a következő nemzedék, hogyan kell kezelni a pénzügyeket, mik lehetnek a megtakarítás forrásai és formái, s a hozott minta alapvetően befolyásolja a fogyasztási döntéseket is.

„A vizsgálatok szerint a negatív gyermekkori tapasztalatok és a felnőttkorban jelentkező kényszeres vásárlás között szoros kapcsolat mutatható ki”

Amikor az egyén úgy dönt, hogy jövedelmének egy részét megtakarítja, az mindenképpen tudatos döntésnek mondható, melyet a szülői példa jelentősen erősíthet. Azoknál, akiket gyerekkoruktól arra szoktatnak, hogy pénzük egy részét félretegyék, ez a magatartás felnőttkorra is megmarad: tartalékot képeznek a jövőbeli nehézségekre és megoldandó helyzetekre. Sőt, mint a tanulmányból kitűnik: a pénzügyibefektetési elhatározások egy-egy nemzedékhez való identitást is tükrözhetnek. Minél fiatalabb valaki, annál inkább szolgálják a pénzügyi befektetései egy leendő vállalkozása megalapozását – ami önmagában még nem meglepő –, s az X és a Z generáció tagjai a kedvező kamatozásra is tudatosabban figyelnek a felmérések tanúsága szerint. Ha úgy tetszik, pénzügyi döntéseink felnőttkorunkra elválaszthatatlanná válnak az egyéniségünktől, a személyiségünktől. Ezért is kell odafigyelni azokra a jelekre, amelyek az egyén hosszú idő alatt kialakult pénzügyi magatartásában, tudatosságában észlelhető változásokra utalnak. A 2024 őszén közzétett amerikai agykutatási vizsgálatok szerint ugyanis az ember személyiségjegyeinek leépülésével járó Alzheimer-kór korai stádiumának egyik tünete lehet az, ha valaki mind gyakrabban válik áldozatául pénzügyi megtévesztésnek. A képalkotó

vizsgálatok eredményei és egy, a páciensek pénzügyi csalásnak való kitettségét mutató index közötti összefüggéseket vizsgáló kutatások azt mutatták, hogy minél inkább elvékonyodott valakinél az agy entorhinális kéregnek nevezett területe, annál valószínűbb, hogy áldozatául eshet gazdasági megtévesztésnek.

Ezek a kutatások összhangban állnak a Varga Csaba neurobiológus és munkatársai által a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjában végzett vizsgálatok eredményeivel. Az entorhinális kérgi neuronhálózatokat kutató csoport vizsgálatai, amelyekről a Nemzeti agykutatási program második ciklusában adtak hírt, megállapították, hogy e terület memóriában betöltött szerepe kulcsfontosságú. Megfigyelték ugyanis, hogy az Alzheimer-kórra jellemző neuronpusztulás az elsők között az entorhinális kérget érinti. A korai Alzheimer-kórban szenvedők azért nem találnak például haza, mert sérül a térbeli navigációs képességük, de általánosságban is: az élet mind több területén érzik elveszettnek magukat. Mindez az új eredmények tükrében a mindennapok elvontabb területeire, így a pénzügyi tervezésre és kivitelezésre is igaz lehet.

Együttműködésben az Élet és Tudománnyal

Hiszem, hogy erre a szerepre születtem

Ahol a félelem, ott az út, véli Kádár L. Gellért, akinek a sorsa több ponton is összeér Hunyadi Jánoséval. A napokban debütált Hunyadi filmsorozat főszereplőjével beszélgettünk gyerekkori harangokról, magányos harcokról és arról, melyik volt a másfél éves forgatás legkatartikusabb pillanata.

Hogy van a nagy felhajtás után?

Őszintén szólva kicsit fáradt vagyok, a stressz és az izgalom, amit a bemutató kapcsán megéltem, mintha most jönne ki rajtam. De persze ez jó fáradtság, és ahogy a Szilágyi Erzsébetet játszó Rujder Vivien is mondta, bárcsak sosem lenne vége ennek az egésznek. Nemcsak a forgatásra gondolok, hiszen azt már évekkel ezelőtt befejeztük, hanem a mostani időszakra is, amikor a nézők végre megláthatják sok ember alázatos és megfeszített munkájának az eredményét.

Amikor a díszbemutatón sorra kiszólították a stábtagokat, szereplőket a színpadra, egy pillanatra a szívére tette a kezét. Hála egy gyerekkori álom megvalósulásáért?

Önkéntelen mozdulat volt, de igen, biztosan benne lehetett ez is. Ha nem is gyerekkori álom, tény, hogy egy ilyen volumenű produkcióban szerepelni soha vissza nem térő lehetőség egy színésznek, és akár ugródeszka is lehet. Hiába telt el közel öt év azóta, amióta egy hosszadalmas és a covid által is bonyolított kiválasztási folyamat után megtudtam, hogy rám esett a választás Hunyadi János szerepére, még ma is tulajdonképpen a feldolgozás fázisában vagyok. Ez egyébként is jellemző rám: az életem történései általában kis késéssel csapódnak le bennem.

Ebben az értelemben mikor lett igazán Hunyadi János? Először akkor hasított belém a felismerés, hogy ez a karakter tényleg az enyém, amikor már két hónapja forgattunk. Aztán ciklikusan újra és újra megjelent ez az érzés, legutóbb éppen a múlt heti premieren. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, na-

gyon kellettek a körülöttem lévők, akik rendezőként, színészként, statisztaként, kaszkadőrként, bármilyen státuszú stábtagként megfelelő légkört teremtettek, és megemeltek. Szinte az lett volna a különös, ha nem jön létre az a néhány kegyelmi pillanat, amikor már nem egy történelmi sorozat főszereplőjeként azonosítom magam, hanem egy az egyben Hunyadi Jánosként.

Ez nagy felelősség, hiszen innentől kezdve ha rá gondolunk, Kádár L. Gellért arca is előttünk lesz. Hazudnék, ha azt mondanám, soha nem volt bennem félsz, megfelelek-e az elvárásoknak, képes vagyok-e eljátszani egy ilyen összetett figurát; pláne, hogy még soha nem láthattuk filmen. Persze hogy volt, most is van. De igyekeztem és igyekszem ma is kizárni a külvilágból érkező sokféle nyomást. Ahogyan azt is, hogy a most sorra megjelenő kritikák túlzott hatással legyenek rám. Úgy próbálom felfogni, hogy természetesen mindenkinek lehet véleménye, jó és rossz, adott esetben még igaza is, nem az én tisztem ebben rendet vágni. A cikkek alatti hozzászólásokban pláne nem. Ezektől tudatosan távol tartom magam, mert a legtöbbje nem a sorozatról, a milyenségéről, valós szakmai kritikájáról szól. Hosszú ideje dolgozom rajta, hogy tudjam, ki vagyok és merre tartok, ezt semmi és senki nem tudja megingatni bennem.

Kicsoda, és merre tart?

Egy teljesen hétköznapi ember, aki igyekszik a jelenben élni ahelyett, hogy a múlton rágódna vagy a jövőn aggódna. Könnyűnek hangzik, de ennél nehezebb dolog kevés van: megélni az adott pillanatot

FARKAS ANITA FOTÓ: FICSOR MÁRTON

és úgy beosztani az időt, energiát, hogy az az ember hasznára váljon hosszú távon. Például itt vagyunk most mi ketten, és én szeretnék a teljes figyelmemmel, odafordulásommal részt venni ebben a beszélgetésben, időnként mégis kizökkenek, mert bekúsznak a fejembe az utóbbi hetek sűrű történései, a premierrel kapcsolatos képek. Szakmámat tekintve színész vagyok, ebből diplomáztam, öt éven át játszottam a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. Jócskán voltak szerepeim, valamelyiket szerettem, másokat nem.

És ha visszalépünk egyet az időben, még a színház előttre? Átlagos falusi gyerek. A háromszéki Zabolán nőttem fel, apám harangozó, anyám varrónő, van egy nővérem. A legegyszerűbb életet kell elképzelni, ami arról szólt, hogy vetemény van, állatok, természetes kapcsolódás földhöz, fához, hegyhez. Ebből a környezetből szakadtam ki, és estem bele egy másik, eleinte nagyon idegenbe, amikor elkerültem előbb Kézdivásárhelyre gimnáziumba, majd a marosvásárhelyi színművészetire.

KÁDÁR L. GELLÉRT

Kovásznán született 1995-ben. 2010 és 2014 között a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban, 2014-től 2019-ig a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színész szakán tanult. Öt évig a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat tagja volt. Számos színházi szerep után közel egy évig tartó kasztingfolyamat eredményeként kapta meg a főszerepet a Hunyadi című filmsorozatban.

„Ilyen volumenű produkcióban szerepelni soha vissza nem térő lehetőség egy színésznek”

látom, hogy a szerencse mögött ott volt a munkám is. Többek között már évekkel ezelőtt elkezdtem fejleszteni a testtudatomat. Szembe akartam menni az ismeretlentől való félelmemmel. Van egy kedvenc mondásom ezzel kapcsolatban, aminek az igazsága eddig mindig bebizonyosodott: ahol a félelem, ott az út. Ahogy említettem, Hunyadi Jánostól is féltem, de azt is tudtam, hogy életem hibája lett volna, ha elmenekültem volna előle.

Mintha a sors is így akarta volna: egy harangozó fia eljátssza annak a szerepét, „akiért a déli harang szól”. Ismerte a történetet?

Természetesen. Sokszor jártam apámmal harangozni. Semmi elektronika meg számítógép, húztuk szépen a kötelet reggel, délben meg este. Ilyenkor többször szóba került Hunyadi János meg a déli harangszó legendája. Már csak emiatt is többet tudtam róla, mint az átlag, hiszen az erdélyi történelemkönyvekben kevés szó esik a törökverőről, inkább Mátyáson van a hangsúly.

Miből gondolta egyáltalán, hogy színésznek kellene állnia?

Sokáig egyáltalán nem gondoltam semmit. Visszafogott természetű voltam, igazi jófiú, aki mindenkinek meg akar felelni, hogy szeressék. Ezért mentem a testvérem után matematika–informatika szakra a középiskolába is. A színészet ötlete akkor fordult meg a fejemben, amikor harmadévesként bekerültem a kézdivásárhelyi diákszínjátszó csoportba.

A Képzelt riportba kerestek jó hangú diákokat, én meg szívesen énekeltem, megnyugtatott. Ezután jutott eszembe, hogy talán ez lehetne a nekem való pálya. Sokáig mégsem mertem elhatározni magam, mert féltem, hogy mit szólnak a szüleim meg a falubeliek.

A közeg, ahonnan jöttem, legalábbis akkoriban nem volt túl jó véleménnyel az „alkoholista” művészekről; és nyilván az is sokszor felmerült, hogy „tisztességes” szakma hiányában miből fogok majd megélni.

Egyfajta lázadásból ment el a színművészeti felvételijére?

Nem lázadásból hoztam meg ezt a döntést, hanem mert érdekelt, és úgy voltam vele, mint aztán az életben is később sok mindennel, hogy miért ne. Próba cseresznye, megpróbálom, maximum nem jön össze, a föld attól még vígan forog tovább. Nem volt segítőm sem a felkészülésben, csak a nagyon erős hitem magamban. Később szinte ugyanez lejátszódott a Hunyadi kapcsán is. Jött a lehetőség, bátran nekiugrottam, eldöntöttem, hogy márpedig ez a szerep az enyém lesz, és bejött. Ma már azt is

Akkor tényleg nem túlzó kijelentés, amit korábban mondott valahol, miszerint egyenesen erre a szerepre született.

Amikor értesültem a kasztingról, egy belső hang azt súgta, mennem kell, ez a munka nem lehet másé. Nem csupán a harangozás miatt, hanem mert

emberileg is elkezdtem egyre közelebb érezni magamhoz Hunyadi Jánost. Az állandó határfeszegetés, a rendelt keretek folyamatos tágítása – ebben biztosan hasonlítunk. És talán kicsit a felemelkedéstörténetben is. Hunyadi kisnemesi családból származott, a bátorsága, a makacssága, a megingathatatlansága vitte odáig, hogy hamar a magyar nemesek élére állt. Akik finoman szólva sem nézték jó szemmel ezt az üstökösszerű felívelést. Ezért tulajdonképpen ugyanúgy meg kellett küzdenie velük, mint nagyobb léptékben a törökkel. És ebben az állandó kétfrontos háborúban, a sok irigység, ármány és cselszövés között csak magára számíthatott. Kicsit ilyen vagyok én is: magányos harcos, akit az akaratereje, merészsége, hite hajt mindig előre. Ez segített akkor is, amikor vettem egy nagy levegőt, és mindent magam mögött hagyva Budapestre költöztem.

Nem is nagyon lett volna választása, hiszen csak a felkészülés nagyjából fél évig, a forgatás másfél évig tartott. Lett személyes hozadéka is ennek az időszaknak?

Hogyne. Sokat formált rajtam fizikailag, szellemileg, lelkileg egyaránt. Mivel folyamatosan koncentrálnom kellett valamilyen aznapi feladatra, hogy a külvilágból érkező zavaró ingereket kizárjam, megtanultam például nemet mondani, határokat szabni, ez korábban nem volt jellemző rám. Testi szempontból meg úgy éltem meg, főleg a felkészülési szakaszt, mint egy kőkemény katonai kiképző iskolát. Annak ellenére, hogy már legalább egy évtizede végzek saját testsúlyos edzéseket; mintha ezzel is öntudatlanul a Hunyadira készültem volna. A harcművészetek, a kardforgatás terén viszont tényleg a nulláról épített fel a Farkas Balázs vezette „akciórészleg”. Nem lehetek nekik elég hálás azért, mert segítettek megtalálni és felszínre hozni a bennem mélyen szunnyadó férfierőt.

Lovagolni sem tudott?

Szinte semmit. Miután elkezdtem a munkát a Juhászteammel, jöttem rá, micsoda felelőtlenség, hogy egyes túravezetők csak úgy felültetik az embereket egy ilyen hatalmas állatra, hogy akkor most gyerünk, vágta. Én még most is óvatos vagyok az ilyesmivel, mert tudom, hogy kiképzés ide vagy oda, a profi lovastól elég messze vagyok. Ez többször bebizonyosodott a forgatás alatt is: amikor azt hittem valamiről, hogy már jól megy, jöttek az éles jelenetek meg a kaszkadőrök, és egy pillanat alatt világossá vált, hol tartok. Anélkül, hogy bárki rossz szándékkal minősítette volna a munkámat; őszintén mondom, hogy csak építő és segítő jellegű tanácsokat kaptam mindenkitől. Az egyik

„Sokszor jártam apámmal harangozni. Ilyenkor

többször szóba került a déli harangszó legendája”

„Hunyadi Jánost valóban több nemzet magáénak gondolja, és ezzel szerintem nincs semmi baj”

„Az állandó határfeszegetés, a rendelt keretek folyamatos tágítása – ebben biztosan hasonlítunk”

vagy az, hogy egy ember magától értetődően többnemzetiségűnek tartja magát, természetes volt a térségben. Én meg még ma is a senki földjére vetődök időnként, amikor Romániában azt mondják, hogy „hülye magyar”, Magyarországon meg, hogy „hülye román” – szerencsére ilyesmi mindkét oldalról egyre kevesebbszer fordul elő. És nem is számít, mert ahogy mondtam, pontosan tudom, ki vagyok.

Hogy Hunyadi János ki volt, az viszont kevésbé egyértelmű, legalábbis a román sajtóban néhány hónapja arról cikkeztek, hogy a Hunyadi sorozat „kisajátítja” őt, mert magyar szemszögből többségében magyar nyelven dolgozza fel egy szerintük alapvetően román hős sztoriját.

Hunyadi Jánost valóban több nemzet magáénak gondolja, és ezzel szerintem nincs semmi baj. Sokszor belegondolok, hogy milyen jó lenne, ha a marakodás és a származásán való vitatkozás helyett inkább úgy néznénk rá, mint egy olyan rendkívüli emberre, aki nemcsak a magyarok, de minden itt élő nép biztonságáért, jólétéért, boldogságáért ugyanúgy küzdött. Miközben ember is volt, akiben ugyanolyan érzések – szerelem, aggodalom, félelem, bosszúvágy, harag, düh – működtek, mint bármelyikünkben. Utóbbi gondolat segített egyébként legyőzni a megfelelési kényszerrel kapcsolatos szorongásaimat is. Hunyadi személyes vonatkozásairól, az érzelmeiről, megéléseiről nem sokat tudunk, de a tetteit ismerjük, és a történelmi kontextust is, amelyben helyt kellett állnia. Erre tudtam én rácsatlakozni és felépíteni a saját verziómat, aminek eredményeképpen ma már tudom úgy nézni az egyes részeket, hogy egyáltalán nem magamat látom bennük.

legfelszabadítóbb, legkatartikusabb forgatási élményem egyébként pont a sorozatbeli lovamhoz kötődik. Az egyik kameraátállásnál leszálltam róla, hogy elmenjek inni, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a többiek jóízűen nevetnek. Hátrafordultam, Chicago meg ott állt közvetlenül mögöttem. Mindenféle felszólítás nélkül utánam jött, mert összenőttünk annyira, hogy bízzon bennem; ez is szép visszaigazolása volt annak, hogy igen, nekem tényleg itt a helyem.

Eszembe jutott még egy hasonlóság. A sorozatban Hunyadi János többek között csehül és szerbül is beszél, a valóságban állítólag kilenc nyelven elboldogult. A többnyelvű közeg az ön számára sem ismeretlen. Ez a része tényleg nem volt újdonság. A különbség, hogy Hunyadi korában a többnyelvűség

És hol látná magát a jövőben?

Nagyon szeretnék még filmezni, a színpad momentán nem igazán vonz. Egyelőre türelmesen várok. És közben bővítem a tudásomat, eszköztáramat, képességeimet, ha bármilyen lehetőség befut, készen álljak rá. Mindig szerettem zongorázni, most tanulom is, érdekel a filmzeneszerzés, ha kedvem van hozzá, festek. Meg sportolok sokat. Nem csupán a remélt jövőbeli filmszerepekért, hanem hogy egyensúlyban maradjak.

Miért nem vágyik vissza a színházba?

A társulati lét nagyon jó és biztonságos tud lenni, de le is foghatja a szárnyaidat, plusz minden idődet, energiádat oda kell adnod neki. Természetesen nem zárkózom el a színpadi előadásoktól, később. Teszem a dolgom, járom a kasztingokat, és nyitott vagyok bármire.

Itt jön Hunyadi

Fél Európa Hunyadiról beszél – hangzik el az egyik szereplő szájából a hétvégén debütált Hunyadi sorozat valamelyik részében. Az angolul Rise of the Raven címen futó tízrészes széria készítői remélik, a mondat a jelenben is érvényes lehet.

Több mint húszmilliárd forintos költségvetés, nagyjából száz beszélő színész, ötször ennyi statiszta és kaszkadőr, százhetven forgatási nap, számos forgatási helyszín Budapesttől Visegrádon át Babatpusztáig, a fóti filmstúdióban négy hónap alatt felépített nándorfehérvári erőd, kilenc nyelven felhangzó mondatok – csak néhány a nemzetközi koprodukcióban készült Hunyadi sorozattal kapcsolatban megemlíthető száraz tények közül. Ami talán ennél is fontosabb, az a rengeteg szív, lélek és munka, amit az alkotók beletettek, hogy a közös álmuk valóra váljon. Az nem más, mint hogy egy magyar hőst nemzetközivé emeljenek úgy, hogy közben nem veszti el az emberi arcát, az esendősége révén pedig a föld bármely pontján élő néző könnyedén azonosulhat vele.

A Hunyadi létrejötte követendő példája az összefogásnak is, hiszen nem csak a Nemzeti Filmintézetnek köszönheti megvalósulását: a monumentális produkció gyártásába a világ vezető filmes vállalata, a német Beta Film, valamint a magyar TV2 mellett az osztrák ORF csatorna is beszállt. Vezető producernek sikerült megnyerni a kanadai–magyar Robert Lantost, aki szinte minden platformon hangsúlyozza, számára valóban

szívügy volt, hogy a Hunyadi ilyen minőségben és volumenben megszülessen – tényleg a globális piacra szánva.

Körülbelül tizenkét évvel ezelőtt került Robert Lantos kezébe Hazai Kinga és Cecília, a sorozat magyarországi producerei révén Bán Mór azonos című regényfolyamának első néhány része. „Nagyon fiatal voltam, amikor elhagytam Magyarországot, és bár tudok magyarul írni és olvasni, ezen végigmenni, éppen a nagyszerű részletessége miatt, különösen nagy feladat volt. Viszont ezerszeresen megérte, hiszen a kötetek, amelyek a sorozat alapjául is szolgáltak, sok mindent megtanítottak nekem a történelemről. Többek között, amire csak halványan emlékeztem, hogy miért és kinek az emlékére szól a déli harangszó. Ez volt az első inspiráció a filmes feldolgozás szükségességéhez; szerettem volna, hogy minél többen megismerjék a legendát. A másik ok annak belátása, hogy mostanra nem sok arra érdemes hőstörténet maradt, amit még nem mesélt el senki a világon. Hunyadi Jánosé ilyen, pluszban még a miénk, magyaroké is, ezért szinte kötelességünk kezdeni vele valamit” – mesél a kezdetekről a vezető producer.

FARKAS ANITA

A gondolat nagyjából öt évvel ezelőtt fordult tetté, amikor Lantos vezetésével elindult az írószoba. Azzal a mindvégig szem előtt tartott jelmondattal, hogy Hunyadi Jánosból nem szentet kell építeni; „ne azért legyen érdekes, mert makulátlan, hanem azért – vagy éppen annak ellenére –, mert vannak hibái is”. Ez Lengyel Balázs, a sorozat vezető rendezője szerint sokkal nehezebb feladat volt, mint amilyennek elsőre látszik.

Rengeteget töprengtek számtalan apróságnak tűnő, de a történet belső logikája szerint nagyon fontos dolgon is. Például azon, miként tudnák elérni, hogy Hunyadi János két egymást követő részben is minél hihetőbben szerelembe essen – ráadásul az erejükben, elszánásukban közös, de a külsejüket tekintve két teljesen különböző karakterű nőbe. Ez a huszadik verziónál is szinte lehetetlen küldetésnek tűnt, de jöttek ezek a „gyönyörű tekintetű” színészek (Kádár L. Gellért – Hunyadi János; Törőcsik Franciska – Brankovics Mara; Rujder Vivien – Szilágyi Erzsébet), és „gond nélkül megoldottak mindent”. A színészekkel kapcsolatban hasonló tapasztalatokról számolt be Robert Lantos is. Ő ilyen koncentráltan még soha nem dolgozott együtt magyarokkal, ezért elképedt, amikor a több éven át tartó előkészületek, majd a forgatás során megtapasztalta, mire

„Egy magyar hőst nemzetközivé emelnek úgy, hogy közben nem veszti el az emberi arcát”

képesek az itteni színészek. „Törőcsik Franciska megtanult szerbül, törökül, Hermányi Mariann németül, Gellért olaszul a minél nagyobb hitelesség kedvéért. Amerikai színészt ilyesmire nem is kérnék, mert úgysem csinálná meg” – állítja. Rujder Vivien szerint talán azért is lehetett bennük ekkora a lelkesedés, mert páratlan élmény volt részt venni ebben a nagy ívű munkában, és nem csupán a honi keretek között szokatlan grandiózussága, hanem a színészekhez való különleges hozzáállás miatt. Legalábbis őt alaposan meglepte, hogy miután megkapta Szilágyi Erzsébet szerepét, akkor sem hagyták magára, hanem őszintén kíváncsiak voltak a véleményére a karakterével és a forgatókönyvvel kapcsolatban, és az ötleteit, kisebb változtatási javaslatait kivétel nélkül figyelembe vették. Hogy miért szeretett bele annyira Szilágyi Erzsébetbe, és amúgy is, miért érdeklik annyira ezek a nyomorultul nehéz, de igaz és küzdő női sorsok, a múlt nyáron értette meg igazán. „A kedvesem meglepetésből elvitt Vajdahunyad várába, hogy körbenézhessek végre az igazi otthonomban. Akkor láttam meg az udvaron azt a kutat, amely két török fogoly emlékét őrzi. Hunyadi János szabadságot ígért nekik, ha addig ásnak, míg vizet nem érnek. Hiába sikerült nekik, mert Hunyadi meghalt, hazatérő özvegye pedig kiáradó dühében nem ismert pardont, és kivégeztette a rabokat. Ők a haláluk előtt csak annyit írtak a kút falára: »vizetek van, de lelketek nincs«. Én pedig valahogy végig ezt kerestem ebben a nőben, a kezdetet; hogyan, miből táplálkozva indult el azon a veszélyes és emberpróbáló úton, amin a férje halála után egyedül volt kénytelen járni” – idézi fel az élményt.

A sorozatban további ismert magyar színészeket láthatunk, többek között Fekete Ernőt (Cillei Ulrik), Gálffi Lászlót (Zsigmond király), Ónodi Esztert (Borbála királyné), Jordán Adélt (Kottanner Ilona) vagy Nagypál Gábort (III. Vlad havasalföldi fejedelem). Robert Lantos kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy az idegen nyelvű karakterekre lehetőleg az adott országból válasszanak színészt, ezzel is érzékeltetve a korban teljesen megszokott és természetes soknyelvűséget. Így a szerb despota Brankovics Györgyöt a sok más mellett a Blöffből és a Harry Potterből is ismert horvátországi szerb Rade Serbedzija, Habsburg Albert herceget, későbbi magyar királyt a Barbárokban feltűnt osztrák Laurence Rupp, III. Frigyes német-római császárt a szintén osztrák Cornelius Obonya alakítja.

Hogy a márciusi bemutató után hogyan alakul majd a Hunyadi János és vele a Hunyadiak felemelkedését egyszerre érzelmesen és akciódúsan bemutató tízrészes sorozat sorsa, azaz befutja-e a remélt világ-, de legalább európai karriert, a jövő zenéje. A részletek, azaz hogy eddig mely országoknak sikerült eladni, egyelőre titkosak. A streamingjog a TV2-nél van, és Lengyel Balázs elképzelhetetlennek tartja, hogy a nagy platformok felől ne legyen érdeklődés a közeljövőben. Káel Csaba mozgóképiparért felelős kormánybiztos pedig, egyfajta pilotprojektként hivatkozva az egészre, siker esetén halványan még a folytatásra is ígéretet tett.

A történelmi Hunyadi János

RAJCSÁNYI GELLÉRT

Hunyadi János a Magyar Királyság kormányzója, törökverő hadvezér, a korszak egyik leggazdagabb magyar földesura – és hazánk egyik legnagyobb történelmi alakja volt. Egyéni és egyedi életútja a szerényebb kezdetektől a világhírig és a történelmi jelentőségig emelkedett, megelőzve időben a reneszánsz kor és a kora újkor hasonló személyiségeit.

Származása, mint az köztudott, vitatott: az elérhető források és a történészi konszenzus szerint atyja a havasalföldi Serbe fia Vajk volt egy olyan nemes családból, amely Erdélybe érkezve és aztán a magyar uralkodó szolgálatába állva emelkedett fölfelé, a csillagos égig. Eredeti nemzetiségük a homályba vész, ezért is vélheti sajátjának térségünk több népe is – az viszont bizonyos, hogy Hunyadi János a Magyar Királyság és ezzel a magyar történelem meghatározó alakja lett.

Hunyadi János 1407 körül született Kolozsváron, s kisgyermek volt még, amikor Zsigmond király az apjának adományozta Hunyadvárat a birtokaival együtt. Ez repülőrajtot jelentett a családnak, hiszen a később a német-római császárságig emelkedő Zsigmond hűséges és kitüntetett famulusaivá váltak.

Az ifjú János természetesen katonai pályára lépett, a kor nagyhatalmának számító Magyarország nemzetközi szövetségesi rendszerét is megjárva. Előbb Zsigmond olasz származású főemberének, Ozorai Pipónak lett az apródja, majd Zsigmond vazallusának, Lazarevics István szerb despotának a szolgálatába állt. Hunyadit 1434-ben Zsigmond „mi udvari vitézünknek” nevezte egy okiratban.

Akkor Hunyadi János már házas ember volt, 1430 körül vette el horogszegi Szilágyi Erzsébetet, Szilágyi László bácsi főispán leányát. Házasságukból született 1431-ben Hunyadi László, 1443-ban pedig Mátyás, hazánk legendás királya. Hunyadi János addig is sűrű éveket élt meg a politikában és a hadszíntéren. 1431 után két évig bizonyíthatóan Itáliában tartózkodott, Filippo Maria Visconti milánói herceg udvarában, megismerve a condottiere vezette zsoldoshadsereg

működését. Itália után Svájcban és Csehországban tartózkodott, részt vett a már német-római császárnak is megkoronázott ura, Zsigmond husziták elleni háborúiban. Zsigmond 1437-es halála után három évig az első Habsburg királyunk, Albert ült a trónon, majd eljött a Jagellók ideje. Hunyadi János odaállt Ulászló mellé a magyar trónért való vetélkedésben, a királlyá koronázott Ulászló pedig busásan meghálálta támogatását, kinevezve őt erdélyi vajdának, temesi ispánnak és Nándorfehérvár főkapitányának.

A király kardforgató jobbkezeként Hunyadi János felelt a királyság déli határvidékéért, 1441-től megállás nélkül harcolt a terjeszkedő, erősödő törökökkel és szövetségeseikkel hazánk védelmében. Hunyadinak hadi vállalkozásai mellett politikai és közigazgatási feladatai is voltak. A fáradozásaiért cserébe példátlan mértékű birtokadományokat kapott Ulászlótól. A király aztán hősi halált halt a várnai csatában, utódja pedig a kisgyermek V. László, Habsburg Albert fia lett.

A kiskorú király mellé 1446-ban Magyarország kormányzójának választották Hunyadi Jánost, így innentől az egész királyság sorsa a vállát nyomta. További kalandjai során megjárta a szerbek börtönét, ahonnan az országos tanács busás váltságdíjáért engedték ki. 1453-ban lemondott a kormányzóságról, de ő maradt az országos főkapitány és a temesi ispán. 1454-től százezer fős hadsereget akart szervezni a török Európából való kiűzésére, de nem talált támogatókra.

Sorsa 1456-ban teljesedett be: a törökök ostrom alá fogták Nándorfehérvárt, Magyarország kulcserődjét, Hunyadi János a saját költségén felszerelt hadával, valamint Kapisztrán János szerzetes parasztokból álló keresztes seregével vonult fel ellenük. És, mint minden magyar tudja, a védők legyőzték a túlerőben lévő ellenséget, a végzetes szintű török fenyegetést hetven évre elodázták, a győzelem örömére szól máig a déli harangszó. Hunyadit még a katonai táborban utolérte a pestis, de emlékezete örökké él a magyarság körében.

-

Az 1448-as Thuróczy-krónika illusztrációján

Remeték útján

| CSENDER LEVENTE |

Elkezdődött a böjt. Ilyenkor az ember megfogad ezt-azt a következő negyven napra. Húst, alkoholt, dohányzást, édességet, kinek mi esik nehezére, azt elhagyja kis időre. Az elején szenved, aztán rájön egy idő után, hogy annyira nem is hiányzik. Van, aki mindezt fogyókúrának tudja be, van, aki tavaszi tisztítókúrának, és van, aki tisztább keresztény életre vágyik.

Nagyböjt az elcsendesedés ideje. Ilyenkor többet járok az erdőbe, elkezdődik a befelé figyelés, találkozás önmagammal. Kiveszek pár órát, amikor tudok, és túrázok. Pilisszentlélek határában kezdek, a Benedekvölgyben állt egykor a Szent Kereszt pálos monostor. A romjaiban is impozáns épület Boldog Özsébhez köthető, aki a pálos rend, az egyetlen magyar alapítású férfirend alapítója. A 755 éve elhunyt Özséb korábban esztergomi kanonok volt. Bejártak hozzá a Pilisből a remeték, hogy vesszőből font kosaraikat élelemre cseréljék. Sok remete élt ekkoriban a Pilisben, erről árulkodik a Remete-barlang, Máriaremete, Remeteszőlős. Özséb a tatárjárás után szétosztotta vagyonát, kiment a Pilisbe, és ő is barlanglakó lett. Vágyott arra, hogy minden sallangtól mentes, tiszta istenkapcsolata legyen. Felállított a barlangja elé egy fakeresztet, ami alatt imádkozva látomása volt: sok kis lángot látott az erdőben, amelyek a kereszt alatt tűznyalábbá egyesülnek. A keresztről pedig hangot hallott: „Özséb, gyűjtsd össze a remetéket egy szeretetközösségbe!” Özséb nekilátott, és összegyűjtötte a remetéket. IV. László király odaadta a vadászkastélyát a Szent Kereszt monostor perjelének, hogy népesítse be szerzetesekkel. Így kezdett növekedni a pálos rend. Égi patrónusukul Remete Szent Pált választották, aki a 3–4. században Egyiptomban élt, egy családi viszály után odahagyott mindent, kiment a pusztába, elrejtőzött egy barlangba, pálmalevélből ruhát készített magának, és ott élte le az egész életét. Friss vize volt, kenyeret egy holló vitt neki a csőrében.

A szintén egyiptomi Remete Szent Antalnak látomása volt, hogy nem ő a legidősebb és legszentebb remete. Elment, megkereste Szent Pált. A két remete találkozása sok festőt megihletett. Nekem Diego Velázquez műve a kedvencem. Ül a két remete a barlang előtt, közösen imádkoznak, beszélgetnek. Az égen egy holló kenyeret visz nekik. Pál érezte halála

közeledtét. Elküldte Antalt, hogy hozza el Szent Atanáz köpenyét. Elment érte, és mire visszért a köpennyel, Pál meghalt. Abba helyezte a holttestet, két oroszlán ásta meg a sírját. A kép alsó sarkában már ez a jelenet látható. Antal elvitte Pál pálmalevél öltözetét, hogy a legnagyobb ünnepeken azt öltse magára. Pál ereklyéi Bizáncba kerültek, onnan a velenceiek vitték el a keresztes háborúk idején. Nagy Lajos, aki 1378 nagyhetét a Szent Kereszt monostorban töltötte, egyik itáliai hadjárata során 1381-ben elhozta Velencéből Remete Szent Pál egy ereklyéjét először a budai várba, majd a budaszentlőrinci pálos monostorba, ahol külön kápolnát emeltek az ereklyének.

Így került Magyarországra Remete Szent Pál. Nagy utat tett meg, nem úgy, mint én, aki csak átballagok Dobogókőn, le Pilisszentkeresztre, onnan át Pilisszántóra, ott fejezem be a kis túrámat a Makovecz Imre és Őrfi József által tervezett Boldogasszony-kápolnánál, melynek a két tornya két pálos szerzetest formáz. Akkor miséznek itt is, amikor Csíksomlyón van a pünkösdi búcsú, s az oltár mögött lévő Szűz Mária-szobor szeme december 21-én, a téli napforduló idején csillan meg. Majd legközelebb innen folytatom túrámat a Remeték útján a Boldog Özséb-kilátó, a Csévi-szirtek barlangjai, Klastrompuszta felé.

Mi kell vajon ahhoz, hogy az ember a remeteéletet válassza? Mi vitte ki őket a vadonba, hogy barlangban lakva, imádkozva, mindenről lemondva éljék le földi életüket? Az erdő csendje, vágy egy tiszta életre. Minden emberben ott van ez a vágy, de valahogy nem tud ebben a mai világban kibontakozni. Nem találkozom egyetlen remetével sem pilisi kóborlásaim során. Böjte Csaba, mielőtt eldöntötte, hogy ferences szerzetes lesz, kenyeret és vizet vett magához, felment Csíksomlyón a Salvator-kápolnába. Annak a közepén volt egy koporsó, amelyben korábban egy remete aludt, ott töltött egy éjszakát a remete hajlékában, hogy meggyőződjön, valóban a szerzetesség mellett akar-e dönteni.

Somlyón sokáig volt egy másik remete is, én is láttam, aztán egyszer eltűnt. Állítólag megállt ott egy motoros lány, valamit mondott a remetének, ő meg fölült mögé a motorra, és elhajtottak. Azóta nincs Somlyón remete. Sic transit gloria mundi.

Ragadozó államok

RAJCSÁNYI GELLÉRT

Van egy igazán pocsék film, a megnézését senkinek nem ajánlanám, most mégis róla írok. Áthallások vannak e pocsék film és a globális helyzet között.

A Ragadozó városok (Mortal Engines) című posztapokaliptikus sci-fit 2018-ban mutatták be. A történet ezer évvel korunk után játszódik, azt követően, hogy egy hatvanperces háborúnak nevezett kataklizmatikus eseményben elpusztul az emberiség addigi életvilága. A túlélők hegynyi méretű, kerekeken, lánctalpakon guruló óriásvárosokba költöznek, amelyek az erőforrásokért vetélkednek, felszántva, felzabálva mindent, ami a maradék földön még hasznosítható. A kietlen pusztákon önérdekkövető, agresszív megalopolisz-gépezetek, köztük az Egyesült Királyság maradékát önmagára pakoló „London” hadakoznak, áttaposva mindenkin, aki kisebb és gyengébb. Uralkodó filozófiájuk a könyörtelen darwinizmus. A sci-fi főhősei természetesen azok a lázadók, akik szembefordultak e rendszerrel.

Az egyszerre látványos és röhejesen túltolt film egyik producere és forgatókönyvírója Peter Jackson volt, akinek A Gyűrűk Ura filmeket köszönheti az emberiség. Jackson megalomániája ezúttal csúfos bukást hozott: a Ragadozó városok a filmtörténet egyik legnagyobb bukása lett, sem a kritikusok, sem a nézők nem kértek belőle, nem is esik már szó róla sehol.

Mégis, mégis a darwinizmusalapú bombasztikus produkció filozófiáját látom fel-felsejleni a mostani, drámai léptékű világrendváltozásban. Jobb, ha becsatoljuk az öveket. Mert mi magyarok vagyunk, és ha létezik ma európai nemzet, amelynek van évezredes történelmi tudata, szépen ápolt, büszkén vállalt öröksége és egyúttal képessége a történelmi

tragédiák súlyának és veszélyének felismerésére, akkor az pont a magyarság. A világrend változásakor tehát nem árt, ha sokat látott kis-közepes méretű nemzetként a dolgok színe mellett a fonákjukat is megvizsgáljuk. Az utóbbi szűk évszázad a világháborúk után a szuverén országok fölé épített globális szerveződésekről szólt, majd eljött a túlterjeszkedett nemzetközi szervezetekkel szembeni, egyre fokozódó nemzeti ellenállás korszaka. Ebben élünk most, ez világos. De ez a harc nem a végső, és talán soha nem is fog véget érni. Egyértelmű, hogy a nemzetek fölötti szerveződések nem tudtak és belátható időn belül nem is fognak erős, tartós, átélhető identitást adni az emberiségnek – látott már valaki valaha büszke, harcos ENSZ-hazafit? WTO-ultrát? EU-forradalmárt? A nemzetekfölöttiség apostolai egy szűk, abból élő közegen kívül nem tudtak nemzetek fölötti identitást adni a széles tömegeknek.

A nemzeti szuverenitás gondolata viszont újra megerősödött, ami logikus ellenhatása az utóbbi néhány évtized egyre jobban erőltetett törekvéseinek. De hogyan tovább innen?

Mert ahogy a nemzetekfölöttiség túlerőltetése a nemzeti alapon szerveződő társadalmak kulturális, gazdasági és politikai meggyengüléséhez vezetett, úgy a nemzetek közötti fórumok, szövetségi rendszerek és közvetítő szervezetek totális felszámolása is nem várt következményekkel járna. Például a jó öreg darwinizmus újbóli totális érvényesítéséhez, amikor az erősebbek kímélet nélkül, a kölcsönös előnyök lehetőségeit feledve rátenyerelnek a zsákmányul kinézett kisebbekre – aki kapja, marja alapon. Mígnem eljutnak addig a pontig, hogy a maradék leghatalmasabbak fogják magukat, és felosztják egymás között a világot. Ahogy Churchill és Sztálin tette, egy szalvétára felfirkálva hazánk és a szomszédos államok nemzedékeket meghatározó sorsát, felosztva egymás között a legnagyobb hatalmak érdekszféráit.

Ez a kor jön vissza? A legnagyobb hatalmak rátenyerelnek Grönlandra, Tajvanra, több oldalról betámadják Európát, felosztják Ukrajnát, majd mondjuk Közép-Ázsiát és a Csendesóceánt? Eljön Óceánia, Eurázsia és Keletázsia óriásállamainak kora, ahogy Orwell megálmodta az 1984-ben? Egészséges történelmi tudattal és kellő közép-európai szkepszissel rendelkező magyarként jobb, ha éberen figyelünk, a dolgok színét és fonákját egyszerre vizsgáljuk, konkrét és szellemi puskaporainkat pedig szárazon tartjuk – mielőtt előre iszunk az épp elszabaduló, kiszámíthatatlan medvék bőrére.

A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata

Mandiner REAKCIÓ ÉLŐBEN

„A haza minden előtt”

Múzeumkert, MÁRCIUS 15. 10.30

Beszédet mond: