2017. Nyári Magvető

2017. Nyári magvető magveto.hu

„Realista detektívtörténeteket írok” Csabai László Rakovszky Zsuzsa családregénye – család nélkül Tóth Krisztina mai magyar történetei Esterházy-kalauz - műhelynapló, barátság 1

Fesztiválsikerek

Szív

‚‚Aki próbált már kidobóembert

meggyőzni bármiről, annak van fogalma arról, hogy igazából hol az értelmiség helye a társadalomban.”

Ernő Az irodalom ellenségei

Kemény István

Történetek az irodalom barátainak

LÚ D B Ő R

TÓTFALUSI IST VÁN

A NIBELUNG-SZ TORI Schmal Róza rajzaival

Minden, amit a Wagner-operákról tudni kell. Középiskolásoknak és felnőtteknek

Mesekönyv buborékokról, denevérekről és más csodákról

CSABAI LÁSZLÓ

Megyünk utána

Grecsó Krisztián harmadik prózakönyve 2008-ban jelent meg elôször, viharos kritikai visszhang fogadta. Azóta nyolc utánnyomást ért meg, és a cseh olvasókhoz is eljutott.

„néha azt gondolom, zenésznek volna lenni jó – mert minden író, vagy egyfajta író, nagyon irigykedik a zenére; mert a zene, az nem szól semmiről. az irodalomnak az a nagy hendikepje, hogy mindig szól valamiről.”

(Esterházy-kalauz)

Marianna D. Birnbaum Esterházy Péter

„Péntek-szombat fantasztikus volt. Megint, ahogyan minden könyvnél, szinte látomásom volt, ráláttam a tárgyra, és találtam is egy „apa-hangot”, és el is kezdtem 3 oldalt. De most kicsit zártnak tűnik az elbeszélésmód, ebben így nincs egy regénynyi hang.

De nagyon jó érzés volt végre…”

(A próza iskolája)

4

Fennakadni a cipzáron – Rakovszky Zsuzsa: Célia

6

A

Kényelmes és kíméletlen ‚‚retrospekció” Erdős Virág és a Hátrahagyott versek

7

f

k

Feltörni a szóra sem érdemes dolgok csöndjét Tóth Krisztina: Párducpompa

8

Elrontott sorsok komolytalan piramisjátéka

Szijj Ferenc: Növényolimpia

10

Z S E F rakovszky KocsisErdős Árpád 11 Marianna D. Birnbaum N e m c s a k Virág Péterzsuzsa Esterházy Idegenek a hátsó traktusban rakovszky Ó TNem Ra I lS a Z TnI N eTHátrahagyott g yHcsak egykKkaland d A12 Havasréti József: versek zsuzsa PÁRDUCPOMPA

H A aVképzelet A S R szüleménye...” É T I J Ó ‚‚Mindez

célia

célia Esterházy-kalauz

A palack újra partot ér

Karinthy Frigyes Összegyűjtött versei

‚‚Az olvasóm szuperjófej...’’ – Tóth Kinga

bővített kiadás Van néhány probléma

– Kántor Péter

13

14

15

16

hog

meg

és E

és m

volt

szán két

az E

Jeru

Péte

jára

az E

gyű

ket,

gróf

Cae

irato

bep

18

műh

bizo

és a

‚‚Kandinak meg kell halnia” 19

Mindenből a legjobbat és Végtelen versek

egy dadogás története

o

hus

az i

VIDA GÁBOR

Körkép 2017 és Szép versek 2017

id

a Hr

Nem otthonos világ, de ez az otthon

G. István László

n

mun

‚‚Hogy megtudjam, mit akarok’’

VAL AHOL IT T

o

A pr

2017

Vida Gábor: Egy dadogás története

m

kiad

k ör k é p

Esterházy-kalauz, bővített kiadás

f

k

versei

A tánciskola nem egy konkrét hely, ahol – mondjuk – tangózni tanulnának e regény hôsei. Grecsó egy mágikus, fülledt alföldi világot álmodik, amelyben minden olyan lehetetlenül ismerôs és valóságos.

Egy jogászi pályája elején álló fiatalember a Viharsarok ismeretlen városába kerül: kísértések, csodák, borzalmak, nôk és a halál közelébe. Dr. Voith József nem tudja, hogy ördögi dolgok kavarodtak-e fel a mélybôl, vagy csak a felnôtt hétköznapok könyörtelen üteme ilyen. A kusza szerelmek és a drogos bódulat zavarossá tesz számára mindent. Rajongva szeretett nagybátyjához fordulna, de egyre inkább úgy érzi, rossz helyen jár. A Tánciskola a felnôtté válás, a beavatódás, a megkísértettség, a fiatal felnôtt élet konfliktusainak varázslatos regénye.

NÖVÉNYOLIMPIA

Csabai László

Karinthy Frigyes összegyűjtött

„ez nem az a vers”

‚‚Gondolatban elmenekültem onnan’’

Esterházy-kalauz | bővített kiadás Erdős Virág Hátrahagyott versek

Grecsó Krisztián regényei új sorozatban

© Szilágyi Lenke

Szindbád, a forradalmár S Z I Jtartalom J FERENC

grecsó

20

3

‚‚Gondolatban elmenekültem onnan’’ Csabai László ‚‚Igazán jó bűnügyi regényeket Dosztojevszkij írt, meg Truman Capote” – mondja Csabai László választott műfaja kapcsán. Szindbád, a detektív a kényszerű szibériai kitérő után Nyárligeten nyomoz az ötvenes években, a népi demokráciának nevezett állam rendőrségének tisztjeként.

A Szindbád, a forradalmár móriczi mélységű krimi a magyar vidék legnehezebb éveiről.

Szinte minden szereplő sorsát meghatározza a múlt: a háború okozta traumák, a veszteségek és a szenvedések, vagy éppen az elkövetett bűnök, a túlkapások. Mintha egyedül Szindbád, a detektív lenne állandó, az ő jelleme maradna stabil, változatlan, a történelmi kényszerektől független. Úgy vélem, a detektív sem marad makulátlanul tiszta.

1944 tavaszán nem lett belőle ellenálló. És az ötvenes években a rendőrség tagjaként sem lehetett kimaradni minden „kétes” dologból. Ugyanakkor minden erkölcsi botlásának tudatában van, és fájdalommal éli meg azokat. Ezzel mégis kiválik a sokaságból. Ami a traumákat illeti, kettő van, amit nem tudunk feldolgozni. Az első világháború Trianonnal, és a második világháború a holokauszttal. Én sem tudok mit kezdeni ezekkel. Mindannyiunk életét megkeserítik. Ott vannak árnyékként gondolataink, érzéseink és tetteink mögött, mint például a biztosan elkövetkező halál tudata. Egymás elleni harcunk is részben ezek számlájára írható.

Nyárliget és a bokortanyák lakói emlegetik az ötvenes évek politikusait, hivatkoznak arra,

4

mi történik a fővárosban, de nem maguk az események a hangsúlyosak, hanem ahogy a vidéki városra és környékére hatnak.

Más a nagypolitika, és más az egyéni élet, sors. Gazdaságilag stabil, demokratikus államokban a nagytörténelem nem nehezedik rá az egyénre, nem irányítja a gondolatait, mindennapjait. Ez az ötvenes évek Magyarországára természetesen nem volt igaz. De még ekkor is éltek olyanok, akik a maguk kis közösségében, a családban megteremtették a harmóniát. Ahogy pedig az emberek értékelik az egyes ideológiákat, ahogy egyes politikusok megszólalásait interpretálják, ahogy az ország jövőjét elképzelik, az külön tudományág tárgya lehetne. Ellentmondások, képtelenségek, sületlenségek, vallási rajongás, halálfélelem, nemi vágyakozás keveredik az egyén politikához való viszonyába.

© Szilágyi Lenke

„Poputcsik vagyok”, vagyis útitárs – mondja Szindbád 1956 őszén a nyárligeti városi tűzoltóparancsnoknak. Meddig kíséri a történelmet Szindbád? A két korábbi regényben végigvonul vele az olvasó a Horthy-rendszeren, a szibériai időszakon, ebben az új könyvben pedig az ötvenes éveken.

A poputcsik nem annyira a történelemmel való együttlétezésre, hanem inkább valami eszme vagy párt (kényszerű) elfogadására utal. „Szimpatizáns”, mondták az ilyenekre nálunk az ötvenes években. A lektűr krimikre jellemző, hogy a főszereplő, a detektív életkora nem változik.

Maigret felügyelő 1931-ben születik meg regényalakként.

Ekkor úgy ötvenéves. Utolsó története 1972-ben íródik és játszódik, és ő még mindig ötvenéves. Én azonban szépirodalmi, realista detektívtörténeteket írok, az én nyomozóm tehát öregszik. Ebből következően korlátozott idő áll rendelkezésére. Az 1989-es rendszerváltáskor 89 éves lenne. Ezt valószínűleg még megéri.

Aprólékosan kidolgozott részletek, pontosan megrajzolt Nyárliget: alapos kutatómunka sejlik a céltudatosan szőtt történetek mögött. A történeti forrásokon kívül kutatott magántörténetek után is?

Nagyszerű helytörténeti kiadványai vannak a nyíregyházi levéltárnak és a nyíregyházi Jósa András Múzeumnak. Imádom bújni a korabeli lapokat is. És a történelem körbeveszi az embert. Ha megyek egy utcán, minden háznak külön története van, csak meg kell találni.

Fontosak a pletykák, a legendák is: olyan környezetben nőttem fel, ahol egyfolytában a múltat mesélték. És ez most is bennem van.

Hogyan indul egy képzeletbeli város megteremtése egy nagyon is konkrét korszakban?

Tizenévesen, a nyíregyházi Kossuth Gimnázium diákjaként ültem matematika- meg fizikaórán, és semmit nem értettem a tananyagból.

Görcsöltem amiatt, hogy fogok én ezekből átmenni, s hogy miért nem tudok inkább irodalommal, történelemmel, nyelvekkel, vagyis azzal foglalkozni, amihez értek, amihez kedvem és tehetségem van. Gondolatban elmenekültem onnan, és izgalmas történeteket találtam ki, melyeknek én voltam a főszereplője. Volt ezekben minden, szerelem, háború, üldözés, világjárás, és filmként képzeltem el őket. Természeti és teremtett környezettel. Akkor izgalmas egy képzeletbeli történet, ha valószerű. Aztán idővel elkezdtem leírni a kitalált történeteimet. Mindazzal a sok kellékkel, ami megadja a hangulatukat.

CSABAI LÁSZLÓ

Szindbád, a forradalmár

Oldalszám: 880 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 5499 Ft

Az előző két Szindbád-kötet kapcsán elmondta, megírták, hogy a krimi, a bűntény és a nyomozás apropó a korabeli társadalom ábrázolására.

Miért ezt a zsánert választotta?

Nem szándékosan. 2008-ban ezeknek a történeteknek köszönhettem, hogy végre folyamatos publikálási lehetőséghez jutottam neves irodalmi folyóiratokban. Ennek következménye lett az első Szindbád-könyv. Ha például 2008-ban egy tudományos-fantasztikus történetemet, történetfolyamomat kapják fel a lapok, most talán sci-fi könyveket írnék. De valószínűleg mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt. Nem vagyok biztos a Gondviselés létezésében, de nem is zárom ki. Talán az intézte így a dolgokat. Én regényként olvastam a könyvet.

Hogy tekint rá a szerző? Inkább regénynek vagy novellafüzérnek tartja?

Inkább regénynek. S mivel önállóan is élnek bizonyos részek: novellaregénynek. Viszont Fenyicska és Matyusa, a sorozatgyilkos, a Jósa András utcai társaság vagy a kétférjű nő története átível az egész könyvön. Ezek a vis�szatérő elemek is regényszerűvé teszik. Már a harmadik kötet, melyben ezt a formát használom, s talán elérkeztem ennek a határához. Egyre több a rész, egyre szerteágazóbb a történet, egyre hosszabb a könyv. A mostani majdnem 900 oldal. Lehet, hogy a következő Szindbád-könyv más szerkezetű lesz.

A könyvben azt jósolják, hogy Szindbád megyei rendőrfőkapitány lesz, vagy inkább belügyminiszter.

Már szövi is tovább a cselekményt? Vagy hagyja egy ideig pihenni a híres nyárligeti detektívet?

Szövöm tovább. Sok érdekes helye van a világnak, ahol a detektív még nem járt. De nem biztos, hogy a következő könyvem a negyedik Szindbád-kötet lesz. 2014-ben jelent meg a Száraz évszak címet viselő művem, mely páros novellákat, saját meghatározásommal „duovellákat” tartalmaz. Kicsit háttérbe szorult a Szindbád-könyvek mögött, pedig igazán izgalmasnak érzem ezt a kísérletet, és jól szórakoztak, akik olvasták. Folytatni szeretném ezt a kötetet, ezúttal hármas történetek, „triovellák” formájában.

Bödő Anita

5

Fennakadni a cipzáron Rakovszky Zsuzsa: Célia Hátat fordítva a magyar regényirodalomban még mindig alig-alig kiaknázott ‚‚női nézőpont” jelenkori tabudöntögető divatjának, valamint saját, női elbeszélőket játékba hozó prózagyakorlatának, Rakovszky Zsuzsa klasszikus férfiszerepbe bújik új regényében.

Korábbi regényeit olvasva (A kígyó árnyéka, 2002; A hullócsillag éve, 2005; VS, 2011; Szilánkok, 2014) már épp hozzászokhattunk a rendkívül intim nézőpontválasztáshoz, a női hősök lírai-légies hangvételben előadott, a tárgyi világot akkurátusan számba vevő hanghordozásához, a személyes érzelmek széles skáláját hallatlan részletességgel feltáró elbeszélői attitűdhöz.

Az első, írójának hirtelen népszerűséget hozó prózakötet, A kígyó árnyéka ugyanis egy 17. századba helyezett cselekményű én-elbeszélőt mozgat, egy hányatott sorsú, megkérdőjelezett identitású patikáriuslány személyében. Második nagy prózájában Rakovszky szintén egy félig elveszett, a világban tájékozódási pontokat, hiteles ismeretek forrásait kereső lányka szemszögéből értékeli a világot. És ott van a harmadik regény transzszexuális Vay Sándora/Saroltája, akinek még nemi identitását is a közösség igyekszik meghatározni.

A legutóbbi prózai mű árva vagy félárva női figurái saját mostoha sorsukra rádöbbenve próbálnak új életet kezdeni.

Ahogy számítani lehet rá, a főszereplő életében később fölbukkan egy kislány, majd egy kamasz lány. A férfi újra és újra kerüli a döntéseket. Ahogyan a fogantatás, úgy a „kvázi apa”–lánya viszony sem szokványos módon építkezik, Ádám girbegurba kerülőútjait rajzolja ki. Korunk kötődni képtelen hőse számára a szorosabb családi kötelék csupán félig vonzó, ennélfogva végül is elérhetetlen marad. Sem az idősebb, sem a kortárs, sem a fiatalabb nemzedékkel nem sikerül bensőséges kapcsolatba kerülnie. Így azután a mások terhét hogyan lenne képes önként magára venni?

Rakovszky újabb hősei is a társadalmi nyomás okozta szerepkényszerek és saját lehetőségeik, illetve felelősségük koordinátáján mozognak, és akadnak fenn, mint cipzár kocsija a foghíjas záron.

Harmath Artemisz

Annál izgalmasabbnak ígérkezik a kísérlet – most is a privátszférát bemutató, egyes szám első személyű visszaemlékezés formájában –, hogy a Céliában az írónő férfi elbeszélőt hoz játékba. Az alapvetően kissé nyársat nyelt, párválasztási kísérleteit rendre elhibázó, idősödő Ádám tekintetével mérjük föl a világot.

Környezetéről – a telefonoskisasszonyoktól kezdve a szeretőkig – típusokban gondolkodik. Közhelyszerű hasonlatokkal él („egy jószívű gazdára talált kóbor eb alázatos és hálatelt pillantásával nézett”), fejében a tévésorozatok paneljei („Nyilván ez afféle első szerelem”, „akikről elalvás előtt – reménytelenül – ábrándozni szoktam”). Alakja azáltal lesz mégis különleges, hogy jelenkori társadalmunk hősét és áldozatát, a szinglit – talán döntésképtelen karakterénél fogva – éppen neki sikerül sajátos körülmények között gyermekhez juttatnia.

A kéretlen és kérdéses helyzet teszi érdekessé Ádám további sorsát, és viszi előre a regényt a mindenkori társadalmi lény felelősségére vonatkozó kérdés felé. A főhős erkölcsileg megkérdőjelezhető tette után „gazdátlan bűntudat maradt vissza, amely most itt kóvályog körülöttünk, és ha egy pillanatig másfele nézünk, kóbor ebként hozzánk csapódik, és törhetjük a fejünket, hogyan szabadulunk meg tőle…” – mondja Ádám. Ezzel a ritka poétikus megszólalásával pedig át is dobja nekünk, olvasóknak a labdát: miénk a dilemma, ismerős és ismeretlen helyzetek döntési felelőssége.

6

rakovszky zsuzsa rakovszky zsuzsa

célia

célia

Oldalszám: 312 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 3699 Ft

Kényelmes és kíméletlen ‚‚retrospekció” Erdős Virág és a Hátrahagyott versek ‚‚Én viszonylag kevés verset írtam világéletemben” – mondja a költő, író Erdős Virág új kötete kapcsán, amely az Udvarok, a Másmilyen mesék, A Trabantfejű Nő, az ezt is el és a világító testek című kötetekből válogat, és ehhez tesz hozzá új, illetve kötetben még meg nem jelent verseket.

Miért hátrahagyottak a kötetben szereplő versek?

Harcos Bálint, fiatal költő legelső kötetének a címe volt anno „Harcos Bálint Összes”. A Hátrahagyott versek cím eredetileg ennek a poénnak a pandanja próbált volna lenni, nem tudom, mennyire sikerült. Harcos Bálint akkor huszonpár éves volt, én jövőre leszek ötven, és örömmel jelentem: még élek. Viszont huszonöt éve jelent meg nyomtatásban az első szövegem – történetesen egy novellának álcázott prózavers a régi, Dérczy Péter–Németh Gábor-féle Magyar Naplóban –, úgyhogy épp ideje volt egy pillanatra megállni, visszanézni, és szomorúan konstatálni, hogy azóta milyen kevésre jutottam. És tudatosítani, hogy most már jó lesz kicsit összekapni magamat. Hátrahagyni mindent, és még egyszer, utoljára nekifutni. Keveseknek adatik meg ez a fajta kényelmes és kíméletlen „retrospekció”, úgyhogy végtelenül hálás vagyok a Magvetőnek, hogy megadták számomra ezt a lehetőséget, és különösképp a szerkesztőmnek, Turi Timinek, aki segített a józan és minden elfogultságtól mentes „szortírozásban”.

1993)

rat, 1998)

000)

agvető, 2003)

2007)

us, 2008)

latinus, 2011, 2013)

cska (Móra, 2012)

013)

ető, 2013)

tő, 2014)

kis budapest (Magvető, 2016) 100 számra (Manó Könyvek, 2017)

2999 Ft

9

789631

Erdős Virág Hátrahagyott versek

n született Budapesten.

A versek szereplői Mátyás királytól Mici néniig vagy épp Anni Pannitól a hülyékig mindenkiről szólnak. A kötet nyitóversének viszont te magad vagy a tárgya.

Az egy réges-régi, öndefiníciós „ezvariációs nem az aszerkezetű vers” szöveg, a Másmilyen mesék kötet végéről most előrekerült, amivel azt szerettük volna jelezni, hogy ebben a gyűjteményes kötetben nagyon sokféle szöveggel fog találkozni az olvasó a prózaverstől a klasszikus „srófra járó” versen át a szabadversig. Sőt egy plusz tipográfiai elemmel más művészeti ágak felé is ajtót, de legalábbis pici ablakokat nyitottunk. Néhány vers mellett ugyanis QR-kódot helyeztünk el, amely elvezet azokhoz a zeneszámokhoz, amelyek a szövegek alapján készültek, illetve azokhoz a fotókhoz, festményekhez, amelyek kiindulásként szolgáltak egy-egy alkalmi vershez. Az a bizonyos „Erdős Virág” ebben a tekintetben is egy „többfunkciós termékcsalád”.

Kevésbé közéleti szövegek felé mozdultál?

Folytatod a világító testek – 100 kis budapesttel megkezdett utat?

Ha „közéletiségen” társadalomkritikát értünk, akkor a 100 kis budapest szerintem éppúgy társadalomkritikai indíttatású, mint a legtöbb szövegem az Egyszeregy királyfitól a nézzétek ha bírjátokig.

Titokban azt remélem, hogy ebből a viszonylag átfogó visszatekintésből kicsit ez is ki fog derülni. Én egyébként a mostani kötet sokféleképpen lehasznált és félrecímkézett versformáinak erdejéből is a 100 kis budapest rímtelen és fotószerűen valóságfüggő szabadverseiben látom a kiutat, bár a megjelenése óta eltelt fél év teljes visszhangtalansága azért mostanra már picit elbizonytalanított.

17 „kis budapestet” azért mutatóba, és némiképp kedvcsinálónak ide is betettünk, noha a világító testek, ellentétben a többi kötettel, még elérhető a boltokban.

Czenkli Dorka

A cím szerencsére csak bizarr fricska. Erdős Virág többéves költői programjának ért fordulópontjához. Az eddig már megjelent és kötetekből eddig kimaradt versek panorámája olyan egyedi módon tudósít napjaink Magyarországáról, hogy ideje „hátrahagyni” őket a ma

Erdős Virág

olvasóinak és az utókornak.

Hátrahagyott versek

435283

Oldalszám: 272 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 2999 Ft

7

Feltörni a szóra sem érdemes dolgok csöndjét Tóth Krisztina: Párducpompa Kevés kortárs író van, akinek művészetét olyan sokan ismerik, szeretik és fogadják el, mint Tóth Krisztináét. A tárcairodalom elegáns képviselőjétől – aki bár súlyos történeteket talál, az atmoszférát mégis nyelvi és formai könnyedséggel teremti meg – újabb rövidprózakötet jelent meg. a didaktikusság, most sem von le következtetéseket, a Párducpompa mégis valami fontosat kínál világunk értelmezéséhez: nyelvet ahhoz, hogy ezekről a pillanatokról, élethelyzetekről, epizódokról beszélni, mesélni lehessen. Hangot ahhoz, hogy fel lehessen törni a szóra sem érdemes tapasztalatok csöndjét.

© Szilágyi Lenke

Ki vagyok én, és ki az a másik, miben különbözünk – az identitás alapkérdéseinek érvényességét nem kérdőjelezik meg ezek a szövegek sem, inkább azt vizsgálják, hol kezdődik az, amikor az identitást mások szorítják hol kényelmesebb, hol szűk határok közé. Mi múlhat egy szabályozott világban az egó megzabolázásán vagy szabadon engedésén? Ezek az egyéni döntések – az ellenőr barátságos viselkedése vagy a postán sorban állók kérlelhetetlensége – a közösség más tagjai számára kikerülhetetlenek és áthidalhatatlanok, mégis általában a szóra sem érdemes dolgok közé sorolódnak, hiszen olyannyira természetesek. A Párducpompa azonban éppen ennek hamisságát mutatja meg: az általános nem természetes, és nem is szükségszerű.

A Párducpompa olvasható a Pillanatragasztó folytatásaként is. A 2014-es kötethez hasonlóan itt is Magyarországnak az a jelene rajzolódik ki, amelyről vagy nem szeretünk, vagy nem akarunk, vagy – és talán ez a legpontosabb – nem tudunk beszélni. Ötven rövidprózát gyűjt össze, amelyek fő témája, hogy mit vált ki egy-egy mindennapi élethelyzet a magyar (kis)emberből, aki erőszakosan ragaszkodik a másnak bélyegzéshez, és akit mégis olyan ellenállhatatlanul vonz minden, ami idegen.

A Párducpompa és az olvasó saját történeteiben valószínűleg sok a közös tapasztalat. A gyerekkori megszégyenülés fel-felbukkanó kísértete, az iskolai emlékek visszásságai, a hétköznapok kis szemétségeivel szemben érzett tehetetlenség, az átlagember reflektálatlan rasszizmusa, a közfeladatot ellátó személyek pitiáner visszaélései az élet részei, a mindennapok kis traumái. Tóth Krisztinától távol áll

8

Nehéz röviden meghatározni, milyen is a Párducpompa hangulata, mert bár ezek a talált történetek valami meghatározhatatlan kényelmetlenséget, zavart keltenek, mégsem szomorú vagy lesújtó, amit olvasunk. Inkább könnyed. Az ellensúlyt az elegáns humor teremti meg, amely elmaradhatatlan kísérője a kötet világának. A záró tárcában az aluljáró falára pink festékszóróval írták a címadó különös szóösszetételt. „Érthetetlen, céltalan és tömör” – értékeli az elbeszélő, és valóban, pontos összegzése ez azoknak a szorongató, frusztráló helyzeteknek, amelyekbe naponta többször kerülhet bárki a városi miliőben, és amelyeket elbeszélni, megélni iróniával érdemes.

Tóth Krisztina új kötetére is csábítóan egyszerű volna felragasztani az egyre inkább elhasznált jelzőt: realista. Történetei bár valósághű helyzetek tipikus elemekkel, nemegyszer szociografikus ábrázolással, mégis éppen arról szólnak, hogy a megragadott pillanatokban hányféle valósághűség fut össze, csomósodik össze kibogozhatatlannak, feloldhatatlannak látszó konfliktussá, frusztrációvá. A kötet íve is mintha ezt szemléltetné: ahogy haladunk történetről történetre, az objektív elbeszélői hang egyre többször vált személyesebbre, a nézőpont pedig belsővé lesz. Ebben a prózavilágban a személyesség éppúgy átüt a realitás szövetén, ahogyan a városi ember is elvész a különböző valóságok között.

Varga Betti

szag Részlet Tóth Krisztina Párducpompa című új kötetéből

Szitál a hideg eső, fúj a szél. Az aluljáróból áramlik fel a tömeg.

A kartondobozon üldögélő asszonyt mindenki kikerüli, rohannak a buszhoz, némelyik járókelő időnként bele is botlik a két oszlop közé ledobott, lepedőbe göngyölt rongycsomagba. Egy bőrkabátos, szemüveges férfi megtorpan a kupac előtt. Azt kérdezi a nőtől, miért nem megy le inkább az aluljáróba, ott sokkal melegebb van. Az asszony meglepődik az emberséges hangon, és azt válaszolja, hogy a szag miatt. Azért nem megy le. Gyanakodva, ugrásra készen figyel, várja a szokásos szitkozódást. A férfi először meglepődik a feleleten, aztán bólogat, hogy tényleg rohadt büdös van lent. Az asszony erre szélesen elvigyorodik, nincs foga. Nem lehet több negyvennél, ahogy egyébként a bőrkabátos férfi sem. Egy merész, szürreális gondolatugrással azt is feltételezhetnénk, hogy ezek valaha, valahol, egy másik, régi életükben talán iskolatársak is lehettek, de mára a létezés olyan távoli partjaira sodorta őket a sors, hogy a jelenből visszatekintve lehetetlen bármi közös pontot találni a múltjukban.

A nő tehát elvigyorodik, és azt mondja, csak a szag miatt ül itt. Jön ki a finom szag, onnan, mutat a bejáratra. Az élelmiszerboltban nemrégiben melegkonyhát nyitottak, minden ajtónyitásnál kiáramlik a sült hús és hagymás zsír illata. A férfi végre felfogja, sietve kotorászni kezd a zsebében. Egy százast ad az asszonynak, óvatosan, nehogy a kezük egymáshoz érjen, aztán fut a megállóba, mert éppen bekanyarodik a busza. A nő megnézi a százast, feláll. A lepedőbe kötött holmira ráborítja a kartonpapírt, aztán fogja magát és beslattyog az étkezdébe.

Sokan állnak sorba, éppen csak elmúlt dél. Van, aki dobozba kéri az ebédet, de a legtöbben le is ülnek. Van borsófőzelék, abból csak hetvenhét forint tíz deka, a krumplifőzelék ugyanannyiba kerül. Az asszony beáll a sorba egy műanyag tálcával: előtte és mögötte kis űr támad, néhányan elfintorodnak. A pulóverekre húzott, elmocskosodott férfi irhakabát rettenetes, nehéz bűzt áraszt, szinte gőzölög a benti melegben. Az asszony hezitál, bámulja az üveg mögé kipakolt húsokat.

Végül egy csésze meleg csontlevest kér, annyit, amennyi kijön egy százasból. A pult mögött a kislány egyáltalán nem lepődik meg: amióta megnyitottak, naponta sok-sok nyugdíjas jön a tenyerében aprópénzzel, igaz, az aluljáróból eddig még nem jártak be a hajléktalanok. Kimeri a levest egy csészébe, és látja a mérlegen, hogy kicsit több lett. Nem kérdezi meg, hogy maradhat-e, hanem merőkanállal óvatosan levesz egy árnyalatnyit. Most meg kevesebb lett. A sor lassan torlódik, a vevők toporognak, a kiszolgálólány összeráncolt szemöldökkel méreget.

Végül felpillant a fogatlan asszonyra, összegyűri a blokkot, színültig telerakja a csészét, és hátrakiabál a pénztárhoz, hogy a leves pont egy százas lesz. A pénztárosnő blokkolja, az asszony átadja neki a százast.

A pénztárosnő jó étvágyat kíván. Az irhabundás asszony körbenéz,

hová telepedhetne le a tálcával, de minden asztalnál vannak már. Azt azért érzi, hogy senki mellé nem ülhet oda. Megáll, leteszi a tálcát, és a csészéből kortyonként issza meg a levesét, aztán nagy műgonddal kikanalazza a tésztát, a répát. Amikor végez, kilép a lengőajtón és fogja a holmiját.

Megy vissza a föld alá, oda, ahol kevésbé van útban, kevésbé van szem előtt. Holnap majd megint feljön kicsit, hogy jóllakjon a kiáramló szaggal, vagy esetleg vegyen egy kis levest. Az biztos, hogy mindennap nem fog oda bemenni, mert akkor hamar elzavarják majd, ezt tapasztalatból tudja. Nem szeretik, ha rontja a boltot, a városképet, az ebédelők étvágyát, a járókelők kedvét, a levegőt, amiből odalent egyre kevesebb van. Csoszog vissza az aluljáróba, leheveredik a kartonra, és belefúrja magát a foszlott paplanba, mert az embernek jólesik kicsit ledőlni egy kiadós ebéd után.

TÓTH KRISZTINA PÁRDUCPOMPA

Oldalszám: 208 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 3299 Ft

9

Elrontott sorsok komolytalan piramisjátéka Szijj Ferenc: Növényolimpia Eddig egyetlen prózakötetet publikált Szijj Ferenc, A futás napja című elbeszélésgyűjteményt, 1992-ben. Akkor a rendszerváltásba belebukott országról írt.

Most arról, hogy még mindig a padlón vagyunk.

Prózája középpontjában egy paradoxon áll. Tudatfolyam-techni- a készülődés a növényolimpiára. Ez mintegy a vegetatív kával ír, tehát csak azt olvassuk, ami figurái fejében zajlik. Ezek állapotba süppedt ország nyomorspektákuluma lesz. a figurák rendszerint az alsó-középosztályból kerülnek ki. Ám „…nem hinném, hogy volna egyetlen normális, – és ebben áll a „Szijj-paradoxon” – e figurák belső beszédei és kiegyensúlyozott, harag és részrehajlás elmormolt közlései olyan gazdag szókinccsel és virtuóz hosszú- nélküli ember is ebben az országban, volna mondat-technikával vannak megalkotva, hogy feltételezhetően egyetlen ember is, aki ép testben ép lélekkel nincs az a hoch-értelmiségi, aki hebegés-habogás nélkül képes nézne reggelenként a borotválkozótükörbe”, lenne kimondani, egyáltalán elgondolni őket. Woolf, Joyce, Beckett olvassuk egy helyen. ír ilyen gazdagon a külvilág egy rezzenésére beinduló tudati láncreakciókról. Az olvasónak a belső tudati lenyomatokból kell vis�- A briliáns nyelvérzékkel rendelkező írók mentalitásszakövetkeztetnie, mi történt. Ami nem egyszerű. (De hát a tudat kritikája: nyelvkritika. Szijj azt a mai magyar nyelvet is, az ember is bonyolult.) fogja vallatóra, amivel ügyeinket megtárgyaljuk, s próbálunk dűlőre jutni egymással, magunkkal. Azt kérdezi: A mondatok meghálálják a figyelmet. Nemcsak mert tragikomiku- hogyan is lehetne közösséget építeni, ha nyelvünk san mulatságos a cselekvésekkel való disszonanciájuk – képzeljük továbbra is a régi berögződéseket mondja, kapitalista el, milyen, ha többszörösen összetett mondatokban regisztrálja szlenggel feldúsítva, és/de folyton csak ügyetlenkedik, egy-egy figura, hogy éppen mattrészegre itatják társai –, de azért is, dadog, mellébeszél? És/de hogy ne dadogna – teszi mert döbbenetesen széles merítést adnak a 2017-ben létező magyar hozzá –, hogy ne beszélne félre, hogy ne ügyetlennyelvből. Működés közben ragadják meg mindazt a szépet és csú- kedne, ha kapcsolataink, közösségünk és mi magunk fot, spontánt és automatikust, amit mondani lehet vagy mondani romokban…? szoktunk ma magyarul.

Sipos Balázs A Növényolimpia „lassú prózákból” álló regénymozaik. Egy elvált férfi tudatát olvassuk, élete (legalább) két idősíkján; nem könnyű megmondani, pontosan mennyin, ugyanis külső támpontunk sem az idősíkokat, sem a helyszíneket, sem a szereplőket illetően nincs.

Az egyik eseménysor bizonyára a válást közvetlenül követő hónaSZIJJ FERENC pokban zajlik, talán a nyolcvanas években. Május elseje, elvtársozás, a puha szocialista diktatúra árnyékában sunyítva zajlik az ügyesNÖVÉNYOLIMPIA kedés. A másik (feltehetően) a kétezer-tízes évek Magyarországán.

A világok alig megkülönböztethetők. Az elharapott elvtársból kormányfőtanácsos úr lesz. Vállalkozni immár dicsőség. De a puha nacionalista diktatúra árnyékában éppolyan sunyítva zajlik az ügyeskedés, mint akkor.

10

© Szilágyi Lenke

A tönkrement férfi némi pénzért cserébe megígéri, hogy újratemetteti egy idős hölgy, bizonyos Aranka néni férjének földi maradványait. Ezért rója a valószerűtlen intézményeket (temetőt, kórházat, kocsmát), s mint Kafka hősei, a hivatalok precízkedő dolgozóitól, a kocsmák kelepelő vendégeitől kér segítséget. Bolyongását a turulos országimázs-építés kábulata lengi körül. Zajlik Oldalszám: 332 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 3699 Ft

‚‚Mindez a képzelet szüleménye.

Tehát valóságos.”

Kocsis Árpád A budapesti Magvető és az újvidéki Forum idei együttműködésében egy fiatal szerző különleges első könyve, Kocsis Árpád Oktopusz című regénye jelenik meg.

A szerzőt e-mailben kérdeztük.

A regényed egy németországi pláza takarítóbrigádjának mindennapjait írja le.

Az olvasóban önkéntelenül felmerül a kérdés: valóban ismered ezeket a mindennapokat?

A terepismereted valóság vagy fikció?

Az épület, amelyről írok, irodahelyiségeket, nagy pompával berendezett konferenciatermeket, luxuslakásokat, egy nagyobb hotelt, több éttermet és egy belső – a vízi világot bemutató – szórakoztatóparkot foglal magába.

Mindez csupán a képzelet szüleménye. Tehát valóságos.

A könyv cselekménye egyszerre konkrét és elvont.

Az óriási akváriumban döglődő hatalmas polip nagyon is valóságosnak tűnik, miközben egy életérzés metaforája. De mit is csinál az oktopusz, a regény voltaképpeni főszereplője, ha a regényben alig látni?

Az oktopusz kitartóan pusztul, és kényes szagokat áraszt magából. Szagoljon bele az olvasó a levegőbe, s nyomban megérzi. Ilyen módon már a távollétével is fenyegető a közelsége. Alig maradt valami, ami kivonhatja magát ez alól. Talán csak a szerelem, a tudomány, a filozófia és a művészet. Meg a küszvágó csérek, hogy róluk el ne feledkezzünk.

németes-angolos nyelvén szólal meg. Ugyanakkor nem is igen lehet tudni, hogy a könyved szereplői milyen nyelven beszélnek egymással. Hogyan látod, a különböző terek és nyelvek hogyan választanak el és kötnek össze minket?

Itt van nekünk nyomban a berlini dialektus, a „Schnauze”, amelyről Walter Benjamin írt remek esszét a Berlini Rádió számára. Nem a hatalom nyelvéről van szó, a berlini dialektus az utca nyelve, a földalattin, a gyártósorok mellett, a telefonkereskedésekben és a kávézókban születik, és vegyül is rögtön más nyelvekkel, a szerbhorváttal, a lengyel építőmunkások nyelvével, az arabbal, a török cukrászok nyelvével, a parkokban füvet árulók tört angoljával… Szeretnék egyszer Berlinbe utazni, hogy az utcák padjain ücsörögve elsajátítsam ezt a hajlékony, csibész dialektust – annak biztos tudatával, hogy közben a vajdasági magyar hangsúlyok, a kolozsvári mondatrend, az eszéki melléknevek, a pozsonyi szórend és a pécsi utcanyelv föltartóztathatatlanul ostromolják a nyegle, prűd, etnicizmussal terhelt, ötlettelen, maradi uralgó magyar köznyelvet.

Turi Tímea

Néhol egészen meghökkentő, már-már publicisztikus kikacsintásokkal van tele a könyved, szó esik az európai menekültkérdésről, a Brexit is felbukkan a szövegben. Miért volt fontos, hogy ezekkel az utalásokkal jelezd: ez a történet éppen a mi napjainkban játszódik?

A jelenről írok. Most van itt az idő, hogy gondolkodjunk. (Határozottan) Most. (Bizonytalanabbul) Akarom mondani, most. (Nyugtalanul) Most? (Megigazítja a szemüvegét, cigarettára gyújt) Nem, még nem. (Kifújja a füstöt) Akkor majd… (arca fölragyog) – most.

Kishegyesen születtél, Pécsen tanulsz.

A könyvedben van pár kifejezés, ami meglepőnek tűnhet, hol azért, mert vajdasági, hol azért, mert a regény közösségének sajátosan használt Oldalszám: 96 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 2499 Ft

11

Idegenek a hátsó traktusban Havasréti József: Nem csak egy kaland A nagy port kavart debütáló regény, az Űrérzékeny lelkek valamiképp ebben az új kalandban folytatódik. De Havasréti írói univerzumába bárki bármikor kaphat belépőt, tudatmódosítók sem kellenek, azt majd megoldja maga a szöveg.

A fiatal tudós tagja annak a kutatócsoportnak, amely a korban újszerű tudatmódosító anyaggal kísérletezik; „a magyar LSD-vel”, jegyzi meg a regény egyik pontján nem kevés szarkazmussal Vera, a „holdarcú nő” – nem mellesleg: Szaszkó kínzó erotikus sóvárgásának tárgya. A férfi őrült, ezért hát tökéletes jelölt arra, hogy végrehajtsa az Utazó utasításait – aki akár Szaszkó tudattalanjából pattant elő, akár földönkívüli, űrbéli intelligens életformák küldötte, akár földöntúli, transzcendens lény, egy biztos: közreműködésének hála, előbb-utóbb vérfürdőbe torkollik a regény cselekménye.

Havasréti József előző könyvének olvasói persze mindezt pontosan tudják. A Nem csak egy kaland a 2014-es könyv, az Űrérzékeny lelkek vonzóan kusza szövegvilágának egyetlen részletére koncentrál, mintegy kiemelve a sokszálú magánmitológia elemei közül: a korábbi mű tudós kulcsszereplőinek kísérletsorozatára a „fekete hússal”, az űrbéli hallucinogén gombával az érett Kádár-rendszer színesen szürke hétköznapjaiban.

Talán azt gondolhatnánk, hogy a Nem csak egy kaland elsősorban a „beavatottaknak”, a korábbi regény olvasóinak nyílik meg igazán: az Űrérzékeny lelkek a szubkulturális belépő az új kötet jelentette soros művészeti performanszhoz – de a helyzet épp fordítva áll.

A Nem csak egy kaland letisztult poétikája a hibrid kulturális formák megjelenésétől, tehát a popkultúra és a „magaskultúra” kódjainak keveredésétől idegenkedő, vagy az olvasás „vad” érzéki tapasztalatával szemben inkább a racionális jelentésközvetítést preferáló olvasók számára is vonzó színben tünteti fel a Havasréti-regények irodalmi ajánlatát.

adott – és a hetvenes évek Magyarországán nyomasztóan üres és fenyegető – valóságon túlra törekszenek. Ennek éppúgy eszközei lehetnek a pszichedelikus élmények, mint a spirituális tapasztalatok, az underground művészeti események vagy akár a nyers őrület, a testhatárok és az énhatárok brutális felszámolása. A beavatási rítusok és a társadalmi konvenciók érvényességét felfüggesztő művészeti performanszok egybecsúsznak a kontrollált tudományos kísérletekkel – hiszen mindegyik a szereplők számára ismert világ radikális újrarendezésének célját szolgálja. (Eközben a regény valóságában nagyon is létező közép-kelet-európai diktatúra pontosan e radikális újrarendezés politikai ígéretével igyekszik legitimálni önmagát.)

A Nem csak egy kaland záró jelenetében a Morvai nevű minisztériumi nagykutya felveszi az autójával a kísérletsorozat ügyében nyomozó titkosszolgálati figurát, a regény egyik főszereplőjét, Fényest (micsoda beszélő név!). „Mosolygott, csak ő tudta, hogy miért”, olvashatjuk az utolsó oldalon. Azért nekünk is lenne néhány tippünk.

Bárány Tibor

H A V A S R É T I

J Ó Z S E F

N e m c s a k e g y k a l a n d

© Gyuricza Eszter

„Miért vagyok itt, és nem máshol, miért inkább itt, mint ott, miért éppen most, és nem máskor?” – fogalmazza meg gunyorosan „a filozófia egyik legfontosabb problémáját” az Utazó, aki az 1973-as év Budapestjén váratlanul meglátogatja Szaszkó Jánost.

A Nem csak egy kaland „űrérzékeny lelkek” katalógusa: a regény szereplői kitartóan az egyszer s mindenkorra

12

Oldalszám: 280 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 3299 Ft

A palack újra partot ér Karinthy Frigyes Összegyűjtött versei Verseinek máig nem létezett megbízható szövegű kiadása, mert második, egyben utolsó verseskötete, az Üzenet a palackban nem sokkal halála után látott napvilágot 1938-ban, vagyis a szöveget Karinthy nem tudta ellenőrizni.

versei

Karinthy poétikai megítélésének nem tett jót, hogy egyes kiadások a versek után – mintegy függelékben – paródiákat is közölnek, az Így írtok ti egyes verses darabjait, és a gyermekkori naplókban megjelent verseket. A Karinthy Frigyes összegyűjtött versei tehát nem az összes verset közli, hanem a Nem mondhatom el senkinek és az Üzenet a palackban köteteket, a Vérmező 795. májust és a Karinthy által kötetben nem közölt többi verset, időrendben.

Mindezt tömör szövegtörténeti jegyzetekkel ellátva.

Keresztesi József utószava a még ma is elsősorban humoros írásairól ismert Karinthyt segít elhelyezni a magyar költészet első vonalában. Ő ugyanis a Nyugat egyik legnagyobb költője volt: Beck András nemrég egész könyvet (Szakírópróba) írt egyetlen verséről (Nihil), Tandori Dezső pedig így ír róla (Az erősebb lét közelében): „félhosszú verseit mintha mai líránk összefüggéseibe helyezhetnénk, szerkezetüket tekintve, csiszolás nélkül”.

Szegő János

Karinthy Frigyes összegyűjtött

Régóta időszerű a posztumusz kötet, az Üzenet a palackban versei eredeti megjelenési helyeinek felkutatása és a verseknek az ott olvasható szövegek alapján történő kiadása. Ezt a munkát most Kőrizs Imre elvégezte, és egyszersmind a számos kisebb hibán kívül legalább tucatnyi jelentős, értelemmódosító szövegromlást is sikerült kijavítania. A kötet szövege tehát Karinthy versei eddigi legjobb kiadásának ígérkezik.

Oldalszám: 284 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 3699 Ft

13

‚‚Az olvasóm szuperjófej, nyitott és kíváncsi, nagyítós detektív” Tóth Kinga A szavakkal, hangokkal, képekkel is alkotó Hazai Attila-díjas költő, Tóth Kinga most prózakötettel jelentkezik. ‚‚Nem való ide semmi mellébeszélés” – mondja a Holdvilágképűek című könyvről, amely egyszerre szól elfogadásról, változásról, és az új folyamatos születéséről.

Az olvasó miben kap más élményt a prózájától, mint a verseitől?

A versek szikársága, tömörsége, az eltitkolás, a titkolással való megjelenítés az a közeg, ahonnan jövök, ahol otthonosabban mozgok.

A prózánál ezzel szemben működik a „kiírás”, a „szétírás” – bár szerintem akár versben is. Nálam viszont mindkét műfaj inkább a hiánnyal, a tömörítéssel él. Nagy problémáim vannak a kategóriákkal, a prózámat is illették a lírai jelzővel, de igyekszem nem foglalkozni ezekkel az (elő)írásokkal. Megvan a témám vagy a koncepcióm, és a legmegfelelőbb nyelvet keresem hozzá. Most is a téma foglalkoztatott, és ehhez kerestem a formát. Kis, önmagukban működő világokat szeretnék létrehozni, saját nyelvvel.

Miért az „egypercesek” formáját választotta?

A Holdvilágképűek számomra egy állandó kép. Képeket írok, helyzeteket, körtereket. Ebben az esetben a szöveggel való leírás tanácsos, ha nem több, mint egy fénykép. Nem való ide semmi mellébeszélés.

A betegség lett a téma, de miért ezen keresztül mesél, rajzolja meg a képet?

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, a tabuk érdekelnek, és a funkciók. Az előző kötetek is ezt a két fő témát járják körül. Ideje volt a megváltozott, normálistól eltérő funkciók szemszögéből is a vizsgálatnak. A szövegtestben indulok el a sztetoszkópommal, és egyszerűen megfigyelem az elváltozásokat, és azt, hogy ezek az elváltozások milyen új testet hoznak létre. A betegség mint tabu, mint elhallgatott és szégyellt állapot mérhetetlenül izgalmas terepe az új megszületésének: legyen az egy új ember, vírus, burjánzás, fertőzés. Ha jól végeztem a dolgom, akkor a végére mind elbizonytalanodunk, és nem gondolunk a betegségre mint „másikra” vagy „idegenre”, nem zárjuk karanténba, nem tesszük a megfigyelőbe, hanem elfogadjuk a magunkban létezőt, és együtt fejlődünk tovább.

Mérhetetlenül izgalmas szerkezetek vagyunk, mindegyikünk másmás adatokkal, funkciókkal, hiányokkal és túltengésekkel, és ez csodálatos.

közben nem gondolok erre, csak a témára, de azt hiszem, ez normális. Aki eddig olvasta a Holdvilágképűeket, annak – nem én mondom ezt – „megszólalt”. Ajánlom az összes holdvilágképűnek, és bízom abban, hogy nem csak ők fogják olvasni. Aki érintett lehet ebben a könyvben, annak jellemzője a hallgatás, a „nembeszélés”. Legyen mondjuk az a társadalmi feladata ennek a könyvnek, hogy erre a „nembeszélésre” rá tudjunk zoomolni, és megértsük. Ha el kell képzelnem, akkor az olvasóm egy szuperjófej, nyitott és kíváncsi, nagyítós detektív, aki imád nyomozni.

Többféle kifejezésmóddal él, a kötetben is rajzok és kollázsok egészítik ki a szöveget. Így érzi komplexnek, vagy az olvasó befogadásának folyamatát szeretné segíteni?

Nekem így egész a szöveg, képpel, kontúrral, hanggal, nyomtatott betűkkel, élő előadással, nincs hierarchia, ahogy mondjuk az emberi szervezetben, hanem minden csak egyszerű alkotóelem, és együtt lüktetnek jól.

Kovács Andrea

TÓTH KINGA

HOLDVILÁGKÉPŰEK

14

© Dirk Skiba

A töredezett mondatok, belső monológok sok lehetőséget adnak arra, hogy az olvasó töltse be az el nem mondott részeket. Kik lesznek az olvasói?

Sokszor megkapom kritikaként, hogy hallgatok, titkolok, dolgoztatom az olvasót. Én kimondottan várom, hogy milyen testeket és történeteket raknak majd össze, és remélem, szeretni fogják. Írás Oldalszám: 128 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 2499 Ft

Van néhány probléma kántor Péter

VAL AHOL ITT

Kántor Péter közeli költő. Közel van hozzánk, úgy beszél velünk, ahogy barátok beszélnek: nyíltan, figyelmesen, tapintattal. Új kötetében az elmúlt öt év versei alkotnak különleges egységet.

Van néhány probléma

Egyedül a Vogue teraszán

Van néhány probléma:

Egyedül a Vogue teraszán egy este, fekete az ég, fekete a víz teste, balra olaszok, jobbra talán dánok, talán svédek, emlékszel? ültünk itt régi nyarakon, és csodáltuk az alkonyati kéket.

J. lába túl vastag.

Ezt valaki fel is írta egy falra.

Meg hogy le a szőkékkel.

Ezt is felírta valaki a falra.

Meg más dolgokat, amik nem tartoznak ide.

Aztán van még néhány probléma: M. megéri a pénzét, azt hiszem.

N. elviselhetetlen.

O. fajankó. És ezek a nyári hőségek!

Vagy az a postás, például, aki az ajánlott levelet soha nem hozza fel. És sietsz valahová, már késésben vagy, és nincs hol parkolni. És a por ellen is hiába szívózol.

Van, van néhány probléma, kétségtelenül.

Amikor keresel valamit, és nem találod.

De hiszen az előbb még itt volt!

Hová lettél, hová levél…?

Letészem a lantot – írta Arany.

De nem tette le. Úgy látszik, nem olyan könnyű letenni se.

Pedig még van néhány probléma, meg mernék esküdni rá.

De most hagyjuk a többit.

Oldalszám: 132 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 2699 Ft

Pohár sörök, egy tál olívabogyó, forró, kerek lepények, egy pók szőtte a korláton a hálóját, mosolyok csalinkáztak, nevetések, és odaát a Szigeten a futók fehérre festett bábuk, néztük, ahogy hangtalanul, gyorsan dobban a lábuk, és kishajók jöttek-mentek, emlékszel? és kigyulladtak a fények, alig észrevehetően ringott a hajó, és ringott velünk a teraszon az élet.

De ma nem várok senkit, és nem is jön senki, csak ezek a régi képek, emlékszem, ültünk itt, és néztük, ahogy kigyulladnak a fények, kishajók jöttek-mentek, kis csacska remények, és felcsillantak és elillantak a percek, az évek, és a hídon egy hosszú villamos, akár egy elnyújtott, hosszú ének, és balra olaszok, és jobbra talán dánok, talán svédek.

BOLDOG EMBER

hommage à Van Gogh

Lángoló ciprusok és göcsörtös olajfák között, mint végtelenbe nyúló lázas börtönök, hullámzanak a napégette sárga búzaföldek, a felhők egymásba gabalyodó fehér gomolyagokká tömörülnek, a hegyek lüktető kék dudorok Isten hatalmas kézfején, de hiszen nincs is Isten, csak Vincent meg a szél meg én, egy fasor, egy nagy sárga parasztház Arles közelében valahol, elszórva pár piros pipacs, pár részeg fehér virág dalol, az ég kék, és a magas fenyőfák törzse rozsdabarna, a legbiztosabb menedék a bolondokháza arra, „ha visszanézek majd, sóvárgó szerelemmel” – valami ilyesmit írt, a keze festékfoltos, boldog ember!

15

‚‚Hogy megtudjam, mit akarok’’ Esterházy-kalauz, bővített kiadás Huszonhat év telt el az Esterházy-kalauz megjelenése óta. Marianna D. Birnbaum és Esterházy Péter barátságának és munkakapcsolatának ez volt az első nyilvánosság elé szánt darabja, amit aztán még két beszélgetőkönyv követett, az Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben és az Esterházy Péter hatvanötödik születésnapjára készült Az évek iszkolása.

Az Esterházy-kalauz bővített kiadásához Marianna D. Birnbaum A próza iskolája címmel összegyűjtötte azokat a levélrészleteket, amelyeket Esterházy kvázi munkanaplóként küldött neki a Hrabal könyve, a Hahn-Hahn grófnő pillantása és a Harmonia cælestis írásának idején.

Az idézetekkel, fotókkal, kéziratokkal kiegészített kötet bepillantást enged az írói műhelybe, a munka közbeni bizonytalanságokba, a tervezés és a szerkesztés titkaiba.

Radikális szembenézés

Részlet az Esterházy-kalauzból

MDB: Azon túl, hogy a szövegek egymáshoz beszélnek, Maga kivesz részleteket az egyik szövegéből, és beleépíti egy másikba, és megmutatja, hogy ugyanaz a szövegrészlet mit jelent egy másik kontextusban. Vagyis a Bevezetés [a szépirodalomba] egy újabb összefüggésében világítja meg ezeket a visszatérő motívumokat.

Egy könyvben azonban minden egymás után jön. Ez egy örök probléma egy ilyen skriblernek, hogy lehet trükközni, ahogy akar az ember, vannak erre mindenféle avantgárdnak mondott nemtudommicsodák, végül is olvasni az ember – ahogy mondani szokás – egyik szót olvassa a másik után! Az egésznek van egy időbeli rendszere, ami nem felel meg az előzetes időbeli képnek, amit az ember elgondol magának. Ezzel radikálisan szembe kell nézni. Akkor ez mit jelent? Akkor ezt ide tettem, ezt pedig mögé tettem. Néha próbálkozom egymás mellé tevésekkel, például a két Daisyt is egymás mellé tettem, de azért ezek inkább szimmetriák vagy rajzok és gesztusok.

EP: Nézze, én ezt a kezdet kezdetén, tehát ’78-ban gondoltam el, így az egészet, mint valami számítógépes programot. Tudok jó hasonlatokat mondani arra, A próza iskolája hogy mi is volt az elképzelésem, ami azért az idők részlet során persze változott, de ezt így gondoltam el, hogy szavak, nagyobb egységek, történetek, amik vándo- 1990. január 2–25. rolnak, modulok! Tehát erről pontos elgondolásom volt. A pontost inkább hasonlatszerűen használom Szigorúan elhatároztam a napi 8 óra munkát, rendesen, ahogy a szöszmötölésre. Haladtam előre ebben a tárgyban, a bányában. amit haladtomban készítettem. Idézet vége. Ez minden Ismeri Maga Tandorit? Nem gondolja, hogy nagyon nagy költő? könyvnél így van, hogy nem tudom, hogy hova jutok ki – tehát ennél sem, vagyis pontosabban, hogy mikor …Már megbocsát a fontoskodásért, de lehet, hogy megvan!!! A hang, van vége. a struktúra!

Legszívesebben most elmondanám, de nem akarom elpénecolni.

MDB: De tudta, hogy milyen formában állítja össze, Majd holnap vagy holnapután. hogy mi követ mit, hogy mit mi fűz egymáshoz.

Na, itt a holnapután, most nincs nagy diadalitt.

EP: Azt igen, de amikor ugye úgy éreztem, hogy készen vagyok, az akkor egy nagyon bizonytalan szi- Elmentek a napok a Hraballal = levonat javításával, plusz Elefánt. tuáció volt. Akkor tudtam, hogy ez (így meg így) konkrétan elkészült, megvan: és akkor ez most mit jelent? …holnap, remélem, dolgozom, ha jól, elmondom az alapötletet.

Nehezen érthető ez, mert túlságosan személyes a beszéd. Talán működik. Csak már megint látom, hogy milyen rengeteg De hogy bizonyos szövegek például mellérendeltek. munka, megint épphogy (lehet másképp?) meg tudom csinálni.

16

Kér(d)és: a Getty Múzeum ott maguknál milyen palota újraépítése? És hogy a növények is? Erről valamit. Apróságok. Pl. hogy mi van ott, bármit, tudja.

Esterházy-kalauz | bővített kiadás

Fotó: Isolde Ohlbaum

[A Getty Villáról kérdez, Los Angelesben, a tengerparton, amely egy Herculaneumban talált villa romjainak alapján épült.]

Dolgozom rendesen, de mégsem mondom el. Legyen meglepetés.

Bár nyilván nem fogom soká bírni.

Tegnap este telefonozott. nagyon jólesett a Duna„néha aztHát, gondolom, zenésznek volnaelmondani lenni jó EstErházy PétEr minden író, vagy egyfajtapillantása.] író, nagyon irigykedik híreimet. [Duna– mert = Hahn-Hahn grófnő Sajnos beszélve (1950–2016) a zenére; mert a zene, az nem szól semmiről. róla minden szebb.

Mert ez a „kibérelhető utazó”, azt hiszem, az irodalomnak az a nagy hendikepje, tényleg jó, amit tudok, megmozgat, s kijön, amit nem tudok. Csak hogy mindig szól valamiről.”

(Esterházy-kalauz) még a legfontosabb nem tisztázódott (bennem): a valódi tétje.

(Hogy miről szól…) De hát nyilván ez korai is – most nagyon kell nyüstölni ezt, hogy ne tudjon „elszaladni”. – A struktúrát se tudom, „Péntek-szombat fantasztikus volt. Megint, Marianna D. BirnBauM fejezetek? Vagy „érmek” (tudja, azt szeretem)…

Most Magyar származású ahogyan minden könyvnél, szinte látomásom volt, azt akarom, irodalom- és kultúrtörténész, ráláttam tárgyra, és is egy „apa-hangot”, az UCLA kutatóprofesszora, hogy naponta 2-3 oldalalegyen +találtam este olvasás („kvázi-kutatás”).

Marianna D. Birnbaum Esterházy Péter

huszonh

hogy az E

megjelen

és Esterh

és munka

volt az el

szánt dar

két beszé

az Esterh

Esterházy-kalauz

Jeruzsále

Péter hat

jára kész

az Esterh

bővített kiadás

kiadásáh

A próza is

gyűjtötte

ket, amel

és el is kezdtem 3 oldalt. De most kicsit zártnak tűnik az elbeszélésmód, ebben így nincs egy regénynyi hang. közös kötEtEik Esterházy-kalauz.

Szóval most annak kell kiderülnie, hogy De nagyon jó érzés voltmerre végre…”akar menni (folyni) Marianna D. Birnbaum beszélget próza iskolája) Esterházy Péterrel a Duna. Hogy megtudjam, mit(A akarok.

Tegnap itt volt („beugrott”) (1991, bővített kiadás 2017)

Mészöly Miklós – hosszú, majd máskor.

Marianna D. Birnbaum: Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben.

Három beszélgetés. (konrád Györggyel és spiró Györggyel együtt, 2010)

munkana a Hrabal

grófnő pil

Caelestis

az idézet

iratokkal

bepillant

Marianna D. Birnbaum Esterházy Péter

a CEU gyakori vendégprofesszora

…Megint az a veszély, hogy – mivel úgymond gyorsan úgymond Az évek iszkolása. Esterházy Péterrögzíteni akarom, amit gyorsan rögzíteni akarok – hogy a rossz és Marianna D. Birnbaum beszélget.

(2015) mondatok miatt lezárul a „forma” (minthogy formátlan). Most akkor arra kell ügyelni. Mert – most úgy látom – ebben az első 3299 Ft nekifutásban 80-100 oldalnak össze kell jönni. Plusz minden olvasása – ez volna jó február végéig.

műhelybe

bizonytal

és a szerk

Oldalszám: 260 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 3499 Ft

17

Nem otthonos világ, de ez az otthon Vida Gábor: Egy dadogás története Kamaszként kezdte írni emlékiratait Vida Gábor, majd több nekirugaszkodás – vagy ahogy ő fogalmaz: kacskaringó – után készült el az Egy dadogás története. Önéletrajz ez, ám a gyerekkortól a felnőtté válásig tartó fejlődés hátterében ott húzódik Erdély 20. századi története.

Igaz, Vida gyorsan leszögezi még a könyv elején, hogy a „Nagy Erdély-regényt” nem tudja megírni, nem is ez ennek az önéletrajznak a tétje. Mégis, a család istenfélő székely és alföldi ága közti különbség és feszültség, a generációkon át őrzött és cipelt titkok, a valláshoz, hithez való viszony, a másság és a magány érzésének leírása közelebb viszi az olvasót Erdély megértéséhez. Pedig Vida nem távolra néz, hanem a közelit figyeli: saját magát. Mert bármiről is ír, mindig önmagáról ír.

Az Egy dadogás története a fejlődés, a felnőtté válás története.

A kisjenői gyermekkor, az aradi internátus, a konzervgyári munka és a katonaság után a főhős eljut a kolozsvári egyetemre, és elkezdődik egy másik, egy új élet. A hetvenes években az apa számára a szőlővel való bíbelődés jelentette a szabadságot, gyermekként Vida az erdőben „kóricál”, vadászik, vagy könyveibe mélyed, hogy nyaranta a nagyszülőknél a barátokkal megteremtse az indiánok világát a „székely vadászmezőkön”.

A hetvenes–nyolcvanas években járunk, az indiánok világához félelemmel teli emlék is kapcsolódik: egy gyulai utazás során az anya könyveket vásárol a fiának. Bár a határon nem veszik el a magyar köteteket, az anyát később behívatják. Talán nincs olyan szereplő ebben a könyvben, akinek életét nem határozza meg a félelem, a kiszolgáltatottság, a rettegés. Nincs olyan családtag, barát vagy távoli ismerős, akinek sorsában nincs ott a reménytelenség. „Láttam a pusztulást, azt az állapotot, amikor az emberek már nem hisznek egy értelmes élet lehetőségében, csak gürcölnek… A magányt láttam, az egyedüliséget, a hiányt, ami az organikus közösségek felbomlása után maradt, a nyomort és az alkoholt. Nem otthonos az a világ, de az volt az otthon” – írja Vida.

ahol kellene, felcserélem a szavak, a mondatok sorrendjét, a verssorokat, a szakaszokat, keresem a könnyebb mondhatóságot, aztán vagy megtalálom, vagy nem, és olykor menet közben kell átfogalmazni a mondatot, betoldani vagy kihagyni valamit, ha tudom, hogy olyan szó következnék, amit nem bírok kimondani.” Vida úgy érzi, írásban is dadog, elakad a gondolat, a mondat. Ezek a megtorpanások adják az emlékezés és a szöveg ritmusát.

Vida a próza „viselkedését” egy szeszélyes folyóhoz hasonlítja. Ez a folyó, amelynek neve Egy dadogás története, nem vadul száguld, hanem csendesen, néha lefékezve hömpölyög, van idő bátran rábízni magunkat, és vele sodródni.

B. A.

VIDA GÁBOR

egy dadogás története

© Szilágyi Lenke

Ebben a fejlődésben mérföldköveket jelentenek az olvasmányok.

Vida egy antikváriumban akad rá Szilágyi Domokos egyik kötetére, és az üzletben átlapozott könyvvel az irodalom belép a fiú életébe, aki aztán a Vörös Lobogó szerkesztőségében kap bátorítást, hogy az egyetemen Cs. Gyimesi Éva kérdésére, hogy mivel szeretne foglalkozni, már határozottan válaszoljon: az írással.

A könyv egy dadogás története. „Valójában nem hallom a dadogásomat, azt érzem, hogy nem ott tartok,

18

Oldalszám: 376 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 3699 Ft

‚‚Kandinak meg kell halnia” G. István László ‚‚Nem követtem el” – mentegetőzik címében G. István László legújabb verseskötete.

De ki védekezik itt voltaképpen, a költő vagy Kandi, aki vonzza a bajt?

Az ő viselt dolgai és különös, mitologikus figurája zavarba ejtik, lenyűgözik az olvasót.

Akárcsak a szerző bravúros költői teljesítménye. Vele beszélgetünk.

Ki is volna a kötet rejtélyes főhőse, ez a bizonyos Kandi, aki akár „Istennel is kiegyezik, ha nincs”? Ő egy persona, mivel én is vagyok, meg nem is. A könyv 74 védőbeszéde nagyon kritikus, olykor kilátástalan élethelyzetben született, 2008 óta krónikus idegrendszeri betegséggel, Lyme-kórral bajlódtam öt-hat éven át. Ez egy De profundis kötet, a versek a 2011 és 2013 közötti gödörben születtek, onnan, a mélységből kiáltanak.

Ugyanakkor egy sorsszembesítő kötet is: 39 és 41 éves korom között íródott. Ez az a kor, amikor Kosztolányi felébred, és megint elalszik. Nekem meg attól kellett félnem, hogy nem elalszom, hanem nem tudok majd felkelni.

Hogyan jött létre maga a Kandi persona?

Az eddigi köteteimhez képest mindenképpen vallomásosabb hangütést egyszerűbben teremthettem meg ezzel a personával, mintha közvetlenül nekem kellett volna beszélnem. Ebben az intim, már-már élveboncolós alaphelyzetben sokat ártott volna a direkt közelítés. Kellett a távolság, különben vagy a giccs és az önsajnálat felé indul a szöveg, vagy pedig titoktalanodik, szimpla tudósítássá válik. Ott van John Berrymannek a híres Álomdalok-ciklusa, amelynek egy bizonyos Henry a personája.

Nemcsak a nevek, de kicsit a dikció és a dramaturgia is hasonló. Azért az én Kandim egyszerre jelenti azt a kíváncsiságot, amivel fürkészi saját sorsát, illetve azt a kiszolgáltatottságot, amit egy kandi kamerával voyeurként meglesett élet kínál.

a mostani feleségemmel, és kijöjjek a betegségből. Szóval az utolsó vers önbeteljesítő jóslatnak sikerült. Működött az ördögűzés logikája. A Homokfúga (2008) kötetemben egy szerencsétlen házasság történetét, a kiábrándulását és megcsömörlését mesélte el egy férfi.

Ez a jövőbeli sorslehetőség kiírása volt, hogy majd ne forduljon elő mindez. A legújabb kötetemben viszont a jelen idejű krízist akartam eltávolítani. Kandinak pusztulnia kellett, ki kellett írnom magamból. Ez egy kellemetlen kötet abból a szempontból is, hogy Kandi nem szerethető. Ő maga is kényelmetlenül érzi magát, ennek a nagy kínlódásnak, kiszolgáltatottságnak a különféle regisztereit szólaltatja meg.

Miért kellett várni négy évet a „védőbeszéd-versek” közlésével?

A praktikus válasz, hogy ezzel a mostanival egy időben íródott a Repülő szőnyeg (2015) című kötetem. De van egy kicsit más válaszom is. Azért vártam, hogy a versek minél inkább múlt időbe kerüljenek, és a mostani élethelyzetemhez képest felfoghatatlanok legyenek. Azóta lényegében tünetmentesen élek, megnősültem, és négy hónapja született egy fiam. Ezt a kötetet nem lehetett volna 2013-ban kiadni. Most jött el az ideje.

Zádori Zsolt

Mennyiben védhető Kandi?

Nem védhető. A védőbeszéd egyszerre vádbeszéd is. Ez a fókuszba hozott vádbeszéd, tetemrehívás, szembesítés a védelem tulajdonképpeni eszköze. A 35. védőbeszédben ki is mondatik, hogy meg kell halnia. Érdekes, hogy szinte az egész kötetet szépen sorban írtam, ez a vers viszont az utolsó előtt született meg, de beszerkesztettem középre. © Szilágyi Lenke

A kötet szerkezetét már az írás elején kitalálta?

Nem, fogalmam sem volt róla. Már csak azért sem, mert még az is benne volt a pakliban, hogy ez lesz az utolsó könyvem. 2013 áprilisában zártam le, és akkor még három-négy hónap kellett ahhoz, hogy megismerkedjem Oldalszám: 88 oldal Kötés: keménytábla; ár: 1990 Ft

19

Mindenből a legjobbat Körkép 2017

k ör k é p 2017

Harminc szerző novellája tizenkét folyóiratból: idén ennyi került be a 2017-es Körképbe, a mindenkori kortárs magyar irodalom musthave-darabjába, ami a könyvheti kínálatban olyan, mint a ruhák közül a ballonkabát vagy a kis fekete estélyi: alapdarab.

A válogatás reményei szerint így az antológia idén sem csupán a tendenciákat, a divatos trendeket, a legáramvonalasabb irányokat hivatott megmutatni, hanem a kortárs magyar elbeszélő-irodalom zavarba ejtő sokféleségét is.

Pontosabban ebből a zavarba ejtő sokféleségből próbál ízelítőt adni: mindenből a legjobbat.

Régről ismert kortársaink éppúgy helyet kaptak a válogatásban, mint friss tehetségek, klasszikus történetmesélő novellák éppúgy, mint az avantgárd kísérletezések.

Szerencsére nem vagyunk egyformák és nem írunk egyformán: bízunk benne, hogy a Körkép idén is meg tudja mutatni, milyen sokféle útja van az irodalomnak az olvasókhoz.

A Körkép ugyanakkor nemcsak az állandóság, de a változás médiu­ ma is: a 2017-es kötet pontosan mutatja, hogyan tud beszélni az irodalom a mindennapjainkról, talán még pontosabban és érvényesebben, mint az újságok hírei. A Körkép nem napilap, nem hetilap, de évkönyv. Rólunk szól.

A Körkép 2017 szerzői: Bakos Gyöngyi, Bán Zsófia, Beck Tamás, Berta Ádám, Csabai László, Darvasi László, Dragomán György, Egressy Zoltán, Ferdinandy György, Garaczi László, Háy János, Jassó Judit, Jászberényi Sándor, Lanczkor Gábor, Lovas Ildikó, Márton László, Németh Ákos, Patak Márta, Pólik József, Sántha József, Selyem Zsuzsa, Szántó T. Gábor, Szil Ágnes, Szvoren Edina, Tolnai Ottó, Tóth Krisztina, Tóth Marcsi, Totth Benedek, Vida Gábor, Vörös István

Oldalszám: 288 oldal; kötés: keménytábla; ár: 3499 Ft

Végtelen versek Szép versek 2017

sz é p v e r se k 2017

Ha jó matematikus lennék, ki tudnám számolni, hányféle válogatást lehetne összeállítani a folyóiratok nyomtatott vagy virtuális hasábjain tavaly megjelent versekből.

Alighanem többmilliós szám jönne ki. Közben meg tízezer lelkünk van. És egyetlen Szép versek antológia minden évben. A válogatás szerkesztőjeként folyamatában látom a mai magyar líra alakulástörténeteit. Azt, hogy mi egyszerűsödik egy költészeten belül, vagy mi lesz bonyolultabb. Látom, hogy ki hallgat el; ki kap újabb lendületet. Más hangok, más formák. Elefántcsonttorony és utcazaj. Lélektől lélekig, hogy rálépjek a Tóth Árpád sétányra. Ha már erre kanyarodunk: mit jelent az, hogy szép? Számomra most már az anakronizmus csakazértis báján túl annak az izgalmát, hogy mennyiféle magyar líra van egymás mellett, olykor átfedésben, motivikus egyezésben, olykor zárt poétikai sávokban. Kötött és szabad, rímes és rímtelen, fiatal és idősb, kísérletező és klasszicizáló. Költők és korunk. K. und K. Merthogy a lírába is átszivárog

20

az, ami körülvesz, körülzár minket. Így ebből a válogatásból is kiolvasható reményeim szerint, másként mentve, hogy mi volt és mi van a mai magyar lírában: ki lett újra fontos, kit ünnepeltünk, kire emlékeztünk, kit temettünk; milyen a közélet. És bizonyára az is: milyen a figyelmem.

Ha jó matematikus lennék, akkor se tudnám megmondani, hogy az olvasók hányféleképpen járják majd végig a Szép versek 2017 szövegtereit. Találkozzunk a végtelenben!

Szegő János Oldalszám: 364 oldal; kötés: keménytábla Ár: 3499 Ft

CORMAC

Olivier Bourdeaut

Merre jársz, Bojangles?

McCARTHY ISTEN GYERMEKE

Ralf Rothmann

tavasszal

meghalni

Olivier Bourdeaut Merre jársz, Bojangles?

A regényben egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők mesékkel, izgalmas hazugságokkal helyettesítik az unalmas valóságot.

A gramofon egész nap Nina Simone Mr. Bojangles című számát harsogja a hatalmas lakásban, a kibontatlan leveleket pedig a sarokba dobják. De mi történik akkor, amikor a valóságot már nem lehet többé kizárni az életükből? Az elsőkönyves író meglepetésszerű, hatalmas európai sikere szomorú és elszánt szerelmes levél az álmokhoz.

Fordította Tótfalusi Ágnes; oldalszám: 160 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 2699 Ft

Pajtim Statovci Macskám, Jugoszlávia Egy fiú Helsinkiben a 21. század elején, aki meleg internetes oldalakon keresi a partnereit, kígyót tart, és különös macskákkal ismerkedik. Egy albán muszlim nő 1980-ban Koszovóban, aki az álomesküvőjére készül. A két szálon futó cselekmény idővel összeér, miközben belső és külső világok dőlnek össze és épülnek újra. Pajtim Statovci nappali és éjszakai rémálmokban bővelkedő regénye szívszorítóan pontos és ítéletmentes képet nyújt arról, hogyan sodródnak a hazájukat elhagyók két ország között, hontalanul, és hogyan alkalmazkodnak a különböző nemzedékek új otthonukhoz. Az 1990-ben Koszovóban született, Finnországban élő szerző 24 évesen írt első regényét 12 nyelvre fordították le.

Fordította Huotari Olga; oldalszám: 288 oldal Kötés: kartonált; ár: 3499 Ft

Cormac McCarthy Isten gyermeke „Vagy kitalál magának egy másik életvitelt, vagy talál magának egy másik lakóhelyet hozzá valahol a világban” – figyelmezteti a seriff Lester Ballardot, ám a fiatalember egyikre sem képes. Anyja lelépett, apja felakasztotta magát.

Lester szinte teljes elszigeteltségben él, közel a természethez, egyre távolabb a társadalomtól, a Tennessee állambeli Sevier megyében.

Pár dollárja van, és egy puskája. Vadászik és gyűjtöget a hegyekben.

Meggyűlik a baja a renddel. Magában beszél. Egy hideg téli reggelen tett felfedezése alapvetően változtatja meg az életét. Már nincs visszaút.

McCarthy korai remekművében a rá jellemző szikár költőiséggel, érzékenységgel és komor szépséggel mutatja közelről az emberszámba se vett, kisemmizett Lester létezésének kegyetlen-keserves küzdelmét.

Fordította Morcsányi Júlia; oldalszám: 208 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 2999 Ft

Gabriel García Márquez Utazás Kelet-Európában Fiatal újságíróként, egy riportsorozata által keltett botrány után García Márquez 1955-ben elhagyta Kolumbiát, és Párizsba érkezett.

Innen indult aztán a következő években a „vasfüggöny” mögé: Prága, Varsó, az NDK, majd Moszkva és Budapest felderítésére. Útjai során hihetetlen tapasztalatokra tesz szert: a budapesti tolmácsok csak magyarul tudnak, és mindnek pisztolya van, a cseh nők bármit megadnának egy pár nejlonharisnyáért, és a legőszintébb vélemények a létező szocializmusban is a nyilvános vizeldék falain olvashatók.

Az élményeket 1959-ben cikksorozatban publikálta szerzőjük, amely most először lát napvilágot magyarul.

Fordította Székács Vera és Scholz László; oldalszám: 176 oldal Kötés: keménytábla; ár: 3299 Ft

Ralf Rothmann Tavasszal meghalni Mély, izgalmas és tragikus könyv az apák nemzedékének elmondatlan vagy elhallgatásokkal teli epizódjairól. Hőse Walter, akit 17 évesen, 1945 elején, barátjával, Fietével együtt kényszersoroznak a Waffen SS-be, és aki önhibáján kívül válik bűnössé. Ő teherautó-sofőr lesz, barátja, Fiete a frontra kerülne, ám dezertál. Elfogják, halálra ítélik, és a kivégzőosztagban ott kell állnia Walternek is. Rothmann erős képekkel meséli el a háború végóráit, nem szépít, de nem is ítélkezik az apák elveszett, hallgatásba burkolózó nemzedéke fölött. Egyik német kritikusa „kis regénynek és nagy irodalomnak” nevezi a könyvet, amely méltán aratott kivételes sikert Németországban.

Fordította Szijj Ferenc; oldalszám: 208 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 2990 Ft

21

Gratulálunk, köszönjük!

GYÖ RGY PÉTER

Az ismeretlen nyelv A h a t a l o m s z í n re v i t e l e

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ

Báró Wenckheim hazatér

Aegon Művészeti Díj 2017

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér

Artisjus Irodalmi Nagydíj

Nádasdy Ádám fordító Dante Alighieri: Isteni Színjáték

Artisjus Irodalmi Díj

esszé, kritika kategória

György Péter: Az ismeretlen nyelv. A hatalom színrevitele

Artisjus Irodalmi Díj

tanulmány kategória

Dérczy Péter: Között. Orbán Ottó költészetéről

22

Szép Magyar Könyv 2016 díj

szépirodalmi és ifjúsági könyvek kategória

Pintér József tervező Dante Alighieri: Isteni Színjáték

Szép Magyar Könyv 2016 oklevél

művészeti könyvek és albumok kategória

Farkas Anna tervező Farkas Judit Antónia: Mosó Masa és barátai – F. Györffy Anna grafikusművész

jeromos oroszlánja Díj

A Műfordítók Egyesülete a Magvető Kiadónak adományozta a Jeromos oroszlánja díjat, mert oroszlánként harcol a műfordítók munkájának megbecsüléséért

Tanúság-tételek 6 kötet a Tények és tanúk sorozatban

TÉNYEK ÉS TANÚK

TÉNYEK ÉS TANÚK

Szabad György

Aradtól az Országgyűlésig

Márványi Judit

Kapaszkodók Egy szerkesztő emlékei

TÉNYEK ÉS TANÚK Csillaggal nem jó járni most

TÉNYEK ÉS TANÚK

Kis Pál budapesti fényképész naplója (1944. október–december)

Egy értelmessé tett élet Márványi Judit: Kapaszkodók. Egy szerkesztő emlékei

Oldalszám: 244 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 2999 Ft

‚‚Ereklye nem akarok lenni” Szabad György: Aradtól az országgyűlésig

Oldalszám: 288 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 3299 Ft

Dr. Nyiszli Miklós Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban

A Kádár-kor Isteni színjátéka Király István: Napló 1956–1989

Oldalszám: 1080 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 9990 Ft

Pokolnapló Dr. Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban

Oldalszám: 368 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 3990 Ft

TÉNYEK ÉS TANÚK Bertók László

Priusz

Előhívás Csillaggal nem jó járni most. Kis Pál budapesti fényképész naplója (1944. október–december)

Oldalszám: 128 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 2490 Ft

Megalázók és megalázottak Bertók László: Priusz

Oldalszám: 272 oldal Kötés: keménytábla védőborítóval; ár: 2990 Ft

Ünnepi Könyvhét, Margó irodalmi Fesztivál a Vörösmarty téren, a Magvető pavilonjánál Június 8. csütörtök

16.30 Nádasdy Ádám 17.30 Darvasi László 18.30 Tóth Kinga

Június 9. péntek

14.00 15.00 16.00 17.00

Oravecz Imre Rakovszky Zsuzsa Erdős Virág Kocsis Árpád

Június 10. szombat

11.00 12.00 13.00 14.00 15.00 16.00 17.00 18.00

Havasréti József, Vida Gábor Kántor Péter Szijj Ferenc Csabai László, G. István László Marianna D. Birnbaum Spiró György, Závada Pál Parti Nagy Lajos Cserna-Szabó András

Június 11. vasárnap

11.00 12.00 13.00 14.00 15.00 16.00 17.00

Grecsó Krisztián Bodor Ádám Bartis Attila Tóth Krisztina Szabó T. Anna, Dragomán György Boldizsár Ildikó Takács Zsuzsa, Kemény István

...az Írók Boltjánál, a Liszt Ferenc téren Június 10. szombat

15.00 A Körkép és a Szép versek szerzői 16.00 a Magvető könyvheti szerzői

...a Líra újbudai standjánál, az Allee bevásárlóközpont mellett Június 10. szombat

könyvbemutatók Június 6. Magvető Café

17.00 Hátrahagyott versek. Erdős Virág új kötetének bemutatója

Június 7. Magvető Café

19.00 Valahol itt. Kántor Péter új kötetének bemutatója

Június 9. Radnóti Színház

19.00

Nem csak egy kaland – A Magvető könyvheti köteteinek premierje. Fellépő szerzők: Marianna D. Birnbaum, Csabai László, Erdős Virág, G. István László, Havasréti József, Kántor Péter, Kocsis Árpád, Rakovszky Zsuzsa, Szijj Ferenc, Tóth Kinga, Tóth Krisztina, Vida Gábor

Margó Irodalmi Fesztivál

margofeszt.hu

Június 8. Premier Kultcafé

17.30 Aegon-díj 2017: A tíz döntős. Portréfilm-füzér 22.00 Tóth Kinga: Holdvilágképűek

Június 8. Petőfi Irodalmi Múzeum

18.30 Bartis Attila, Kemény István és Fehér Renátó beszélgetése

Június 9. Petőfi Irodalmi Múzeum

17.00 Rakovszky Zsuzsa: Célia 17.30 Tíz igaz történet 20.30 Kedvencek temetője: Toldi 22.00 Éjszaka a múzeumban: Fehér lepedőjét mossa

Június 10. Petőfi Irodalmi Múzeum

14.00 16.00 16.30 18.00 18.30

Vida Gábor: Egy dadogás története Csabai László: Szindbád, a forradalmár Esterházy-kalauz – bővített kiadás Darvasi László: Az irodalom ellenségei Kezdőmondat Takács Zsuzsával

Június 11. Petőfi Irodalmi Múzeum

17.00 Szijj Ferenc: Növényolimpia 18.30 Havasréti József: Nem csak egy kaland 19.00 Tóth Krisztina: Párducpompa

11.00 Erdős Virág

Szerkesztő: Nagy Gergely · Művészeti vezető: Pintér József · Lapterv, tipográfia: Farkas Anna · Korrektor: Schmal Alexandra Felelős kiadó: Dávid Anna · Szerkesztőség: 1086 Bp., Dankó u. 4-8. · Telefon: 235 5020 · E-mail: magveto.kiado@lira.hu · magveto.hu Nyomda: Dürer Nyomda Kft. A címlapon: Csabai László © Racskó Tibor

minden könyvünk megjelenik e-könyvben is

DEDIKÁLÁSOK