A lorem ipsum (lipsum) egy, a nyom dászatban használt latin helykitöltő szöveg, amelyet a tipográfia és az elrendezés bemutatására használ nak. A betűk és betűközök ritmi kus, jelentéses szöveget imitáló ke veredése utal egyetemi hallgatóink és oktatóink diverz összetételére, illetve arra is, hogy az újság ter ve nem öncélú: arra vállalkozunk, hogy közös platformot biztosítsunk a különböző szakokon létrehozott színes és változatos tartalmaknak.
Lipsum.uat
II. lapszám, 2022. február
Antal Ádám Szabó Apor
Fotó: Az optika mögé bújva
Jelenet: Szörp
Adorjáni Noémi
Projekt: Sorolj fel tíz kortárs magyar drámaírót – avagy mi az a Fiatal Drámaírók Háza
Némedi Emese Takács Réka
Jelenet: Számla
Interjú: „A színházi próbafolyamatok és előadások az anyanyel vemmé váltak”
Jelenet: Tél
Tanulmány: Érzésemlékezet – Részlet a Nézővé válni című kötetből
Jelenet: Valaki megint vádaskodott a tévében
Purosz Leonidasz
Világvevő: Világjárás – kintről befelé
Mohácsi Jánost Fellegi Balázs kérdezte Pál Emil Nagy Imola Oproiu Nicolette
Közérdekű: Refuse, Reduce, Reuse, Repurpose, Recycle, Rot
Göllner Boróka
Remélhetőleg mire ez a szám megjelenik, már túl vagyunk a szesszión, és ezúton szeretném megragadni az alkal mat, hogy gratuláljak nektek a sikeres vizsgákhoz. Akiknek esetleg nem úgy alakultak a jegyek, ahogy azt szeret ték volna, annyit mondanék, hogy hatosnál nincs jobb jegy, csak szebb.
Ez a beszámoló el fog térni az eddigiektől, ugyanis sokkal inkább szeretnék az előttünk álló hónapokról beszélni, mintsem a mögöttünk hagyottakról. Éppen ezért még februárban szeretnék egy, a diákságot nagyobb létszámban megmozgató nyilvános HÖK-gyűlést tartani, amin közösen tudnánk gondolkodni arról, hogy milyen lehetőségeink is lesznek az elkövetkezendő fél évben. Természetesen vannak rögzített programok, amikre a felkészülést nem le het elég korán elkezdeni. Ilyen például a Vibe fesztivál, valamint a gólyatábor. Emellett Radu Enriknek köszönhe tően néhány héten belül elindíthatjuk a saját weboldalunkat, ami a hivatalos UAT-oldalnál sokkal átláthatóbb és hallgatóközpontúbb lesz. Ezen weboldal megfelelő kialakításában mindenféle észrevételt szívesen veszünk majd. Minden részletről azonnal tájékoztatni fogunk titeket e-mailen. A szesszió utáni nagygyűlésre terveink szerint el fog készülni a működési szabályzata is a HÖK-nek. Akik régebb óta csinálják ezt, azok tudhatják, hogy tavaly történt már erre kísérlet, ám időközben ez a kezdeményezés elfo gyott, a benne foglaltakat sosem sikerült érvényre juttatni. Így egy év elteltével továbbra is fontosnak tartjuk, hogy rendszerszerű működése legyen a HÖK-nek, reményeink szerint az idei szervezettebb működés nagyobb súlyt adhat a szabályzat létrejöttének. Bízunk benne, hogy a Covid sem állja majd útját egy termékeny második félévnek.
Ha már a Covid szóba jött. Nyilván ti is tapasztaltátok, hogy az egyetemen elkezdtek nagyobb számmal lebete gedések előfordulni. Isten őrizz, hogy bármilyen propagandaszöveget lenyomjak akár az oltás mellett vagy ellen, és a szélsőséges vitákban sem szeretnék részt venni, pusztán azért, mert nem érdekel. Ami viszont érdekel, az az egyetem polgárainak egészsége. Éppen ezért ezen felületen is szeretnék megkérni mindenkit, hogy továbbra is figyeljen oda a megfelelő higiéniára, talán egy picivel még jobban, mint eddig. Az elmúlt fél évben kiemelkedően jól teljesített az egyetemünk városi szinten. Az, hogy sikerült elkerülnünk a tömeges megbetegedéseket, pontosan azt mutatja, hogy gyorsan és felelősségteljesen jártunk el az esetek többségében. Csak hogy értsétek, ez mekkora eredmény, a Sapientián november elején egy hétvége alatt több mint 160 ember lett beteg. Ekkor kellett kény szer-távoktatásba vonulnia a teljes vásárhelyi intézménynek. Az, hogy az efféle kényszerleállásokat sikeresen elkerültük, legfőképp a Ti érdemetek. Bízom benne, hogy a következő hónapokban is sikerül helytállnunk.
Antal Ádám HÖK-elnökEredményes félévet kívánunk mindenkinek!
Az írás nem tartozik az erősségeim közé, ezért általá ban a Nikon keresője mögé bújva várom, hogy megtör ténjen a csoda, ami az ember szemével nem látható, viszont e fantasztikus eszköznek köszönhetően ki tud juk ragadni a pillanat töredékét. Legyen szó egy levé len keresztül néző bogárról vagy egy levegőben lévő biciklisről. A technika csodáinak köszönhetően vannak néha olyan pillanatok is, mikor lehetőségem nyílik a dolgokat madártávlatból nézni, ilyenkor pedig az em ber oly parányinak tűnik a nagy természetben. Az én történetem a fotózással 2010 táján kezdődött, amikor egy szép nyári napon megkaptam édesapám első digitális fényképezőgépét, egy 2 megapixeles Sonyt, melynek 200 MB tárhelye volt, így el kellett gondolkodnom, hogy mégis mit örökítek meg vele. De ennek már 12 éve. Azóta fejlődött a technika meg én is. Vagyis ebben reménykedem.
domb talán már jobban hasonlít egy női aktra.
Ahogy a képen is látszik, a köd meg a hideg néha cso dákra képes. Ez a fotó a Madarasi Hargitán készült a reggeli órákban egy nagylátószögű objektívvel, ami növeli a térhatást.
Néha, mikor egyszer-egyszer elkap a gépszíj, felszállok a felhők közé az én kis Júliámmal (a drón neve, amit használok – azért lett Júlia, mert nem akar a földön járni). A felvétel egy gátnál készült, aminek a felületén lévő jég formáját próbáltam minél kivehetőbbé tenni.
Kegyetlen faj az ember, mégis, a pusztítással néha alkotni is tud. A fakivágás következtében ez a kopár
Ez a kép különös lehet attól, hogy a gombák alsó ré sze látszólag világít, ami persze Photoshop, de ez a kis „művészi” elem teszi izgalmassá.
További képek Instagramon:Néha azonban a töredékek szerencsés együttállása megkímél az utómunkától. Ezt a képet valamikor ta valy nyáron készítettem, és csak télen vettem észre, hogy a bogár egy szív alakú résen néz át.
Talán ez az első kép, amit Vásárhelyen készítettem. A központban lévő tömbházak alatt vettem észre ezt az alakot, akinek a magánya a sok átjárón keresztül még jobban felerősödik.
Szabó Apor média I.
Hárman ülnek az asztalnál. Teréz átemeli az ebédlőasz talról a málnás hűsítőt és a három poharat.
TERÉZ Hozzak egy kis hűsítőt, igyunk.
HAJNI Megnézitek?
TERÉZ Eperszörp.
SANYI Finom lehet.
TERÉZ Tölthetek?
SANYI Én inkább ebből kérnék.
TERÉZ Ez a kedvenced.
SANYI De ennek nincsen párja.
TERÉZ Érted vettem.
HAJNI Én viszont megkóstolnám a málnásat.
SANYI Finom.
Csend.
TERÉZ A Merkúrból vettem.
HAJNI Ilyent ittam a múltkor is?
TERÉZ Igen, mert Sanyi ezt szereti.
HAJNI Ilyent én is kerestem a Lidliben.
TERÉZ A Merkúrban van ilyen. Most akciós volt.
SANYI Ez Márkás.
HAJNI Ááá, szóval Márkás márka. Kacag. Értem.
SANYI A neve volt Márka.
HAJNI Szörp, ááhá. Szovátán szerintem nincsen ilyen.
TERÉZ Nem, a Merkúrba.
HAJNI Mert Szovátán nincsen ilyen.
TERÉZ Magyarországi.
HAJNI Igen, igen.
SANYI Udvarhelyi és székelyföldi üzlet.
HAJNI Ilyen volt? Én úgy emlékeztem olyan, amelyet vízzel kell vegyíteni.
TERÉZ Ez olyan.
HAJNI Már felvegyítetted?
TERÉZ Igen. Akartam nektek is venni ilyent, mert a lányok hogy szerették, de nem volt.
HAJNI Én csak kicsi, fél litres kiszerelést kaptam, de…
TERÉZ Józsi is, hogy szerette…
HAJNI Az kicsi volt.
TERÉZ Meg Sanyi is.
HAJNI Ez onnan jött, hogy pakoljak Fanninak, de ne csak sima víz legyen. A teát nem szereti, a szörpöt nem szereti. Nem tudom, kire ütött, én is, Józsi is nagyon édesszájúak vagyunk. Ezért szörpös vizet pakoltam neki, csak keveset töltöttem bele, éppen hogy színe le gyen.
Csend.
SANYI Van Góbés lap!
TERÉZ Van Góbés lap, de nem hiszem, hogy lenne benne.
SANYI Nincs benne.
HAJNI Nem nagyon szoktam ilyet venni.
TERÉZ Mi se, de… Csend.
HAJNI De ez a málnás nagyon finom.
SANYI Finom. Csend.
HAJNI Olyan aromás. Az eper másért jó, a málnás másért.
SANYI Igen. Csend.
TERÉZ Rosszul tudtam, hogy a málnás a kedvenced?
SANYI Még mindig nagyon szeretem.
TERÉZ De…
SANYI De ritkán iszok eprest, és jól esett, hogy mást ihatok.
TERÉZ Szólhattál volna tegnap a Merkúrban, hogy ki akarod próbálni az eprest. Együtt voltunk vásárolni, de te nem mondtál semmit.
SANYI Mert tudom, hogy a te kedvenced a málnás.
TERÉZ Az én kedvencem az áfonyás. Csak olyan rég óta nem vettünk azt, hogy el is felejtetted. Mindig csak a málnás.
SANYI Lehet, a málnást mégis jobban szeretem. Csend.
HAJNI Most egy leheletnyivel jobban esett a málnás. TERÉZ Na, megkóstolom az eprest. Ez nagyon sava nyú, hogy tudjátok meginni? Sanyi, te nem is szereted a savanyút.
Adorjáni Noémi drámaírás m. I.
Megpróbáltunk felsorolni tíz kortárs magyar drámaírót a lehető legrövidebb idő alatt, azon ban nagyon nehezen ment. Észrevettük, hogy a magyar irodalmi kánonnak kis részét képezik drámák. A könyvkiadások ritkák, inkább meg rendelésre készülnek ezek a szövegek színhá zaknak, mindennapi olvasásra szinte egyáltalán nem. Van olyan ismerősöd, aki azt mondta: ma délután elolvasok egy jó kis drámát, csak úgy, kedvtelésből?
A Fiatal Drámaírók Háza tavaly, 2021. január 26án ötletszinten volt először egy beszélgetés témája, a drámai szövegek háttérbe szorulása kapcsán. Írjunk drámát! Ezt mondta Horváth Benjamin, és én egyetér tettem vele Csizmadia Fannival, Elefánti Emmával és Hidi Boglárkával – később ugyanezen gondolat men tén csatlakozott hozzánk György Evelin. A METRO WORKS színházművészeti szabadiskolával karöltve meghirdettünk egy témát: Újrakezdés. Csak az itt ta nuló tagok írtak ekkor még a felhívásra, megnéztük, mennyire működik egyáltalán a forma. A beérkező szö vegekből márciusban megtartottunk egy műhelyfoglal kozást. Ekkor gondoltuk, hogy ahhoz, hogy minél több emberhez elérjen ez a kezdeményezés, kellene egy ese ménysorozat. Átvettük a már kipróbált műfajt, néhány extrával, mely eredetileg Ilyés Lénárd ötlete volt. Ez az Okuláré.
„Projektünk célja, hogy lehetőséget biztosítson kortárs magyar pályakezdő drámaíróknak arra, hogy élesben, minél nagyobb, minél sokfélébb közönség előtt próbál ják ki magukat. Szeretnénk elérni, hogy az írók minél sokoldalúbb visszajelzéseket kapjanak, így kiemelt szerepet szánunk a közönségnek is, számítunk az ak tív részvételükre, véleményükre, hogy kialakulhasson egy párbeszéd író és befogadó között. Szintén célunk, hogy a projekt különleges szerkezetének köszönhe tően, olyan közösséget teremtsünk, amely a földrajzi határokat is átlépve képes közösen gondolkozni egy adott, jelenkorban aktuális témáról. Mindezek mellett az Okuláré Projekt arra is törekszik, hogy már létező közösségeket tartson egyben, újakat hozzon létre, és ezeket a közösségeket egymással is kapcsolatba hoz za.”
A beérkező legjobb szövegekből a felolvasóestek kétha vonta kerülnek megrendezésre. Minden forduló előtt 4 hónappal meghirdetünk egy nyílt drámapályázatot, ahova körülbelül egy hónapig várjuk az előre megadott témára írt pályaműveket. Ezután jön az értékelés, ahol arra törekszünk, hogy a lehető legszélesebb spektrum ban helyezkedjenek el a zsűri tagjai: szakavatottak és
külsős tagok, akik leginkább az események menetét koordinálják. A beválogatott művek szerzőit meghív juk egy zártkörű műhelyre, amit egy általunk felkért drámaíró/dramaturg vezet. Ezután a zsűri kiválasztja azt a 3 írót, akik meghívást kapnak az adott fordulóra, szövegeiket pedig elküldjük a részt vevő helyszínek nek. A felolvasásokat követően az est második felében a helyszínek közönségei külön-külön megbeszélik a szövegekről alkotott véleményüket. Ezek után minden hol szavazás történik, amelyből kiderül, hogy az adott közösségnek aznap melyik darab tetszett a legjobban. Végül az est végén egy Zoomon keresztül megvalósuló körkapcsolásban minden helyszín beszámol pár mon datban a helyi hangulatról és a saját szavazásuk ered ményéről. A szavazatokat összeszámolva kiderül, ki az aktuális forduló győztese, aki meghívást kap a követ kező Okuláréra mint szerző.
Az eddigi helyszíneink: Budapest, Debrecen, Győr, Szeged, Tapolca, Hódmezővásárhely, Szabadka, Pilis borosjenő, Kisvárda, Veresegyház, Paks és Koppenhá ga.
Legutóbbi témánk a Műtő volt, az előválogató (melyen hat szöveg került előzetes kiválasztásra) egyik nyer tese például Csernai Mihály, a drámaíró osztályunk tagja. A kiválasztott alkotásokkal Bíró Bence drama turg foglalkozik. Az ezekből a szövegekből megtartott felolvasóestek március 6-án kerülnek megrendezésre a már említett helyszíneken, illetve bővül a sor Ma rosvásárhellyel. Ha szeretnél részt venni az ese ményen mint felolvasó vagy rendező, az általad tanult szaktól függetlenül (esetleg ha úgy érzed, valamivel hozzájárulnál az eseményhez, ötleteid vannak), akkor írj nekem, vagy keress bátran az egyetemen.
Amennyiben az írás része érdekel, a következő kiválasztott téma Az Érkező, melynek beküldési határideje 2022. március 7. éjfél. Fontos kritérium, hogy a szöveg felolvasva 15-20 perc hosszúságú legyen, a szereplők száma ne haladja meg az ötöt, a szöveg kapcsolódjon a megadott témához – de bátran értel mezd azt szabadon! Az elkészült szövegeket a palyazat. okulare@gmail.com címre várjuk, a pályázat anonim, így a levél tárgyának ezt írjátok: Érkező + kitalált név (ez lehet bármi, ami éppen eszetekbe jut). További in formációk az eddigi eseményekről, szerzőkről a Fiatal Drámaírók Háza Facebook-, illetve Instagram-oldalán elérhetőek.
Némedi Emese drámaírás m. I.KRISZTA Szarul nézel ki.
ÁGI Szarul is érzem magam.
KRISZTA Utálom, amikor beleiszol a csészémbe.
ÁGI Akkor vegyél nekem egy kávét.
KRISZTA Na, mit mondtak?
ÁGI Került valaki alkalmasabb. Hoztál nekem…?
KRISZTA Igen, hármat. De többet nem írok fel. Még az kell, hogy rászokj.
ÁGI A múlt héten volt Dani, elvitte a cuccait.
KRISZTA Beszéltetek?
ÁGI Hánytam, miután elment.
KRISZTA Megkönnyebbültél vagy megbántad?
ÁGI Nem, az rosszabb lenne, ha eljegyez.
KRISZTA Megértem, hogy nehéz most, de –ÁGI Eddig az zavart, hogy tőle függök, de most már nem tudom, hogy mi volt abban olyan rossz. Meg nincs pénzem. Na, az a legnagyobb baj.
KRISZTA De az rendes volt tőle, hogy maradhatsz még a lakásban. Ezt a hónapot fizeti neked, nem?
ÁGI Egy szart. Én is azt hittem. Tudja, hogy nincs miből élnem, de nem hagyott nekem semmi pénzt. Én meg hogy kérjek tőle szívességet? Csak ő visszaköltöz het az anyjához, én meg nem... És hívott a tulaj, hogy hétfőn jön a pénzért.
KRISZTA Nézd, sajnálom, de tudod, hogy hozzánk nem jöhetsz. Tudod. ÁGI Tudom.
KRISZTA És nem tudok annyit adni most.
ÁGI Semennyit? Gábor nem engedi? (Szünet.)
KRISZTA Esetleg… felmegyek veled anyához. ÁGI Az kizárt.
KRISZTA Akkor mi lesz? Mindig ezt csinálod. Semmi nem elég jó, aztán amikor segíteni próbálok, startból ellenzed minden megoldásomat. Mondtam, én nem tu dok pénzt adni.
ÁGI Anya azt sem tudja, hogy szakítottunk Danival. Már ha egyáltalán tudja még, ki az a Dani... Néha ran dom hívogat. Hogy mi a bajom, hogy vagyok, mit csi nálok, és muszáj felvegyem, és lerázzam azzal, hogy minden rendben.
KRISZTA Én minden vasárnap megyek hozzá, napi öt perc telefonbeszélgetésbe te sem halsz bele.
ÁGI De téged nem hívogat.
KRISZTA Igen, mert elmagyaráztam neki, hogy min dig a kórházban vagyok, és ha nem tudom felvenni, az nem autóbaleset vagy gázszivárgás miatt van, hanem mert dolgozom. Inkább egyáltalán ne hívogasson, és akkor nem lesz paranoiás. Ha baj van, hívja Gábort –de őt úgysem meri.
ÁGI Remek.
(Szünet.)
KRISZTA Minden fiókba eurókat dugdos, odamész,
elveszel párat, és amikor megkapod a fizetésed, vissza teszed. Garantálom, hogy észre sem veszi. (Ági hallgat.)
KRISZTA Most nem lehet vele normálisan beszélni, de ha jól lenne, tudod, hogy adna, odaadná az egészet. ÁGI Te már vettél el tőle?
KRISZTA Nem. ÁGI Inkább még várok pár napot, és –
KRISZTA Könyörgöm, mire? Hogy találsz az utcán egy tárcát? Ági, nincs időm ezzel napokat foglalkozni, most oldjuk meg. ÁGI Nem tudom… Meglopni az anyámat?
KRISZTA Ne így gondolj rá. Nem értem, miért kell ekkora cirkuszt csinálni az egészből, ennyivel anyánk is tartozik nekünk! ÁGI Olyan volt, mint egy gyerek, amikor nála voltam. Elmondta vagy hatszor, hogy neki az a kapszulás mo sószer kell, annak jó volt a reklámja. Közben főzött va lamit, megveregette a vállam... Panaszkodott, hogy fáj a térde meg a feje. Aztán mielőtt eljöttem volna, ledőlt, és nekem be kellett takarni. Végig bőgtem hazafelé.
KRISZTA Mennyi pénz kell?
ÁGI 300 elég lesz.
KRISZTA Kérek még egy kávét neked. Max 20 perc, és visszajövök.
ÁGI Nem kérek kávét.
Takács Réka drámaírás m. I.
Egyetemünk diákjaival állítja színpadra Pintér Béla Parasztopera című művét Mohácsi János rendező, egyetemi tanár. A közelgő bemutató előtt beszélgettem vele színházról, alkotói fele lősségről, Pintér Béláról, a diákokkal való mun káról, és kicsit a világmegváltóságról.
„Azt a luxust nem engedem meg, hogy azzal foglalkoz zak, hogy hogy vagyok.” Négy évvel korábban mondtad ezt egy interjúban, most viszont engedd meg, hogy így 2022-ben megkérdezzem: hogy vagy?
Ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak.
Tehát ez még mindig tartja magát?
Abszolút. Aki ezzel foglalkozik, az hajlamos lesz arra, hogy befele forduljon. Az ember mindig van valahogy, amikor meg már nem, azzal úgysem tud foglalkozni.
Nem jó, ha a magánbánatok meg a magánsérelmek eluralkodnak a gondolkodáson. Azzal sokkal inkább foglalkozom, hogy vannak a gyerekeim, hogy van a munka, amin dolgozom, de arra, hogy én az érzéseimet elemezgessem, nem nagyon van időm. Meg kedvem se. Egyébként jól vagyok, eltekintve attól, hogy a Covid miatt megint le kellett állni a próbákkal. Amiatt vi szont szétbasz az ideg.
A fent idézett szavaidban fel véltem fedezni azt a nyug talanságot, ami együtt jár azzal, hogy a színház igényli, hogy elégjen benne az, aki csinálja. Ez benne van ebben a mondatban?
Nincs. Az életben vannak preferenciák, de a színház nem áll élén a sornak. A család messze megelőz min dent, szülőket, gyermekeket, testvéreket, feleséget –kinek mi maradt – ideértve. Nagyon szeretem a színhá zat, elég régóta abból is élek, bizonyos fajtájához még értek is valamennyire, de legyen elég a színháznak az, amit kiszív az emberből, nem kell még azt is odaadni neki, ami nincs benne.
Nem enged teret annak, vagy nem szól mégis pont arról néha a színház, hogy az ember azzal foglalkozik, hogy épp hogy van?
Ez óhatatlanul belekerül. Ha az előadásba, amit csi nálsz, nem kerül bele, hogy milyen a mindennapi kö zérzeted mint állampolgárnak, mint egyénnek, mint szociográfiailag meg politikailag meghatározott en titásnak, akkor nem tudom, mivel foglalkozol, de ak kor megette az egészet a fene. Van olyan előadásom, amit kétszer vagy háromszor is megcsináltam, és azt
mondták róla, hogy sokkal elkeseredettebb lett már a második is, mint az előző. Én ezt nem vettem észre ak kor, amikor csináltam, sőt inkább az előadás humorá val foglalkoztam, a tragikumáról meg úgy gondoltam, hogy az úgyis meglesz.
Lehet, hogy van. Biztos, hogy aki olyan munkát csinál, amit szeret, annak az kicsit egyfajta terápia is. Persze, boldogságot is okoz, amikor rájövök egy olyan megol dásra, akár a színpadon, akár az íráskor, ami addig még nem létezett, és ennek ilyen szempontból biztos, hogy terapikus jellege is van, de az, hogy én ezt tuda tosan alkalmazzam mint öngyógyító, pszichoterápiás formát, meg sem fordult a fejemben. Eddig. Most már lehet, hogy erre fogok rágörcsölni, és csinálni fogom a szar előadásokat egy interjú miatt.
Több mint harminc színházzal töltött év inkább fiatalít vagy öregít az emberen?
Az a harminc lassan már negyven lesz, de az akkor is negyven év, ha azt a Hawaiin töltöd a pálmafák alatt. Fiatal koromban versenyúszó voltam, az adott valami kondíciót, amit ha nem tart karban az ember, akkor az is múlik. Ha valami konzervált, akkor ez, a színház egyáltalán nem. Az az életforma, ami tíztől délután kettőig és este héttől tizenegyig tart, az nem konzervál.
Annak okán, hogy épp a Parasztoperát rendezed az egyetemen, szintén idéznélek egy korábbi interjúdból: „egyáltalán nem gondolom azt, hogy olyan világmeg váltó vagyok, mint a Pintér Béla.” Könnyen fogalmazod meg, ha úgy érzed, hogy valaki jobban csinál valamit nálad?
Minden szempontból örülök, hogyha valaki jobbat csi
nál, mint én. Rengeteg rossz előadást látok, kevesebb jót, és még kevesebb olyat, ami nagyon jó. Ha pedig valami nagyon jó, az nekem borzasztóan jólesik mint nézőnek is, de annak a tanulságaként is, hogy fel kell kötni a gatyát. Nem lehet megállni abban, hogy az em ber még faszább előadásokat csináljon, és nem szégyen elismerni, ha van olyan, amit én nem tudok. Azt, ahogy a Pintér ír, vagy ahogy Radu Afrim fogalmaz a színpa don, azt én nem tudom megcsinálni, és nagyon örülök ennek. Más az én színpadi univerzumom, ha egyálta lán van olyan. Ezekből lehet tanulni. A sok odagányolt, alulpróbált, komolyan nem vett színházi előadásból nem lehet, azok mind egyformák.
Mit jelent számodra Pintér Béla egy darabját színpad ra állítani?
Ugyanazt, mint Shakespearenél, Feydeau-nél, Schil lernél, Bulgakovnál vagy a saját szövegeinknél. A fel adat mindig ugyanaz. A szöveget alkalmazni azokra a tehetségekre, akik ott jutottak, és nagyon keményen megszólaltatni a darabot, akár a szerző ellenére is. Nem leszek boldogabb attól, hogy épp Pintér-szöveget rendezek. Talán kicsi könnyebbség van benne, mert ezt már nagyon ismerem, de a színészekkel együtt ne kem is újra kell teremtenem a Parasztoperát. Ezt nem lehet megúszni.
Híres vagy arról, hogy többször is megrendezel egy-egy darabot. Máshol már beszéltél arról, hogy ennek gyak ran praktikus okai vannak, például hogy nincs idő újat keresni. Érezted valaha, hogy sokadik nekifutásra egy anyag kimerül, már nem ad többet, hanem csak rutin? Ki tudnak merülni ezek a művek?
Nekem nem. Nem hússzor rendezek meg egy dara bot, hanem kétszer-háromszor. A Parasztoperát már nagyon régen csináltuk, még a kaposvári egyetemen. Ez talán a negyedik alkalom, hogy ezzel dolgozom, de most is változik. A szövegkönyvvel már nincs annyi munka, de még azzal is pepecselgettünk Kovács Mar cival, a zenei munkatársammal. Ha az, amit színpad ra állítasz, érdekel, akkor nem tud kimerülni. Amikor megcsináltam a Falu rosszát Szombathelyen, abban benne volt az, hogy valaha megcsináltam Kaposváron. Abban onnantól benne van egy társulat tudása, ami miatt következő alkalommal már egy sokkal erősebb anyag született belőle. Ez nagy öröm, noha az ember persze szomorú amiatt, hogy ugyanazok Kaposváron nem jöttek ki. Most a Parasztopera után megyek Mis kolcra, ahol megint meg fogom rendezni a Falu rosszát, és előre várom, hogy attól a társulattól milyen lesz az a történet. Alapjaiban persze nem fog megváltozni, de bi zonyos hangsúlyok majd eltolódnak, mondatok fognak változni, mert nem minden színésznek esik az úgy jól. Nagyon jól fel tudják hívni az ember figyelmét olyan dramaturgiai hibákra, amiket addig még nem vett ész re, de olyan is van, hogy én felfedezek egy olyan szálat,
amit addig nem vettem észre, és nem tudom, hogy le hetne megcsinálni. Onnantól kezdve, hogy ezt megosz tom a társulattal, még tíz-tizenöt ember gondolkodik rajta, és biztos, hogy meg fog oldódni és hozzáadódik ahhoz a verzióhoz.
A színház sem tud kimerülni számodra, tud ugyanany nyit adni?
Én nem szoktam ezzel foglalkozni. Nekem a színházi próbafolyamatok és előadások az anyanyelvemmé vál tak. Szeretem ezt a formát, és mindig érdekel, hogy mi az, amit ki lehet fejezni vele, hogyan lehet még új dolgokat találni benne és vigyázni a régiekre. Mint in tézmény pedig a görögök óta él és virul. Piaci szem pontból a világon csak néhány helyen tud megélni, máshol mindenhol támogatásra szorul, de attól még a színház túlélte a mozit, túlélte a tévét, és túl fogja élni a streamelést is. Én nagyon szeretem a filmeket, de nincs az a Cristopher Nolan vagy Steven Spielberg, vagy akár Jancsó Miklós, aki a színházi jelen-valóságot fölül tudná múlni.
Régóta foglalkozol tanítással is. Miben más rendező ként egy vizsgaelőadást színpadra állítani, ahhoz ké pest, amikor már végzett, szakmájukat végző színházi alkotókkal dolgozol?
Ez nem csak azon múlik, hogy ki hány évet dolgozott a szakmában. Láttam én már kőszínházban olyan em bert, aki évtizedeket töltött el színpadon, de nem kéne ott lennie. Az egyetemen olyan színházcsinálókról van szó, akiknek nem túl nagy a gyakorlatuk. Ilyenkor az ember jóval elnézőbb, de én a színészeknél sem szok tam követelőzni. Az egyik legnagyobb dicséretet Rad nay Csilla színésznőtől kaptam, amikor azt mondta, azt szereti többek között abban, ahogyan én dolgozom, hogy ha valamelyik színész nem akar dolgozni, akkor én azt a szálat elengedem. Nem fogok ordibálni egy szí nésszel azért, mert nem dolgozik. A lelke rajta, ha ezt a nagyszerű mesterséget nem gyakorolja, de nem fogom ahhoz kötni az előadás teljesítményét, hogy egyetlen
színésznek rossz kedve van, dekoncentrált, vagy nem szereti azt a munkamódszert, ahogy én dolgozom. A hallgatóknál borzasztóan vigyázni kell arra, hogy le gyen kedvük, hogy észrevegyék, mi az, amit ki kell fejezni, és ahhoz legyen bátorságuk. Meg kell találni azt, ahogyan ők egyre szabadabban tudnak próbálni, és egyre bátrabban mernek megszólalni a színpadon. Ez is változó, akárcsak egy kőszínháznál, mert van, aki ilyen szempontból teljesen gátlástalan, aki jó örökség gel, jó hátizsákkal jön be, és van, aki kevésbé. Erre kell figyelni, hogy ezekkel hogyan bánik az ember.
de ez arányaiban elenyésző ahhoz képest, ahány felké szült, olvasott, próbálni szerető, kollégáival nagyon jól együttműködő színész van a színpadon.
Tehát nagy általánosságban olyan alkotókkal talál kozol, akik hiába vannak már a helyükön, töreksznek arra, hogy akár próbáról próbára, előadásról előadásra még jobbak legyenek?
Kap olyan értelemben helyet a pedagógia a professzio nális színházcsinálásban, hogy neked rendezőként fe lelősséged motiválni a színészt arra, hogy megpróbálja meghaladni magát egy munkafolyamatban, és ne csak elvégezze a dolgát?
Nagyon érdekes ez a felvetés. Ennek a kérdésnek a mélyén ott bujkál valami ősi megvetés a színész mes tersége iránt, mintha kiégett és megfáradt emberek lennének. A színészek nagyon akarnak és szeretnek játszani. Aki nem, az boldogtalan, de én azzal nem fog lalkozom. Nagyon ritka, hogy egy előadásban – még ha negyven-ötvenen is vannak benne – legyen két olyan színész, akinek nincs kedve dolgozni, mert épp magá néleti problémája van, vagy a karrierje van olyan szin ten, vagy nem találja velem a hangot, vagy a családi körülményei miatt, és ezért nem tud ráugrani a pró bák robogó vonatára. Így aztán nekem nagyon ritkán van olyan, hogy motiválnom kelljen egy színészt. Nem is szívesen csinálom. Azt gondolom, hogy nekem az én motivációm a fontos, meg a közvetlen munkatársaimé. De közöttük nincs olyan, aki ne lenne borzasztó felké szült, és ne lenne elképesztő alkotókedve, legyen szó a díszlettervezőről vagy jelmeztervezőről vagy a zenei munkatársamról. A színészek is nagyon jól szoktak dolgozni. Olyan van, hogy a szövegírásnak az a mód ja, amit én csinálok, az valakinek nem jön be, de az aztán vagy úgy marad, vagy nem. Azt, hogy valaki le van nullázva, és nekem kell motiválni, hogy játszani legyen kedve, azt a szakmája megsértésének érzem, nem is tudok mit kezdeni vele. Kétségtelen, hogy futot tam már bele ilyenbe, nem tartozik a jó emlékeim közé,
Egyrészt azért vannak a helyükön, mert állandóan tö rekednek arra, hogy próbáljanak, játsszanak, és figyel jenek arra, hogy ez ne rutinizálódjon. Ezért vannak ott azok a színészek, és ezért játszanak azokban a színhá zakban, ahol vannak. Furcsa módon jön a kérdéseidből ez az általános szkepszis a színészekkel kapcsolatban. A következő kérdés lehet, hogy az lesz, hogy igaz-e, hogy a színészek állandóan isznak és kúrnak a folyo són, pedig príma alkotóemberekről beszélünk, akiknek nagyon nehéz dolguk van, ha belegondolunk, mert a testükkel, az érzelmeikkel játszanak, ami mindenfé le úton és módon vissza tud hatni az egyéniségükre, amiket nem is sejtünk, de sokkal veszélyesebb lehet, mint egy színpadon elkapott herpesz. Ezt ők borzasztó an élvezik. Aki nem volt színpadon, az elképzelni sem tudja, milyen szabadsága van a színészeknek próbáról próbára, estéről estére. Csodálatos, amikor három órát végigjátszanak olyan tulajdonságokat felerősítve ön magukban, mint amilyenek valójában. Ez persze na gyon fárasztó. Amikor egy három és fél vagy négyórás előadást csinálok, szoktam mondani nekik, hogy ugye tudják, hogy ebben két maratonfutás van benne, és annyi energia is kell legyen benne legalább, de ezt is tudják.
Ennyi idő alatt közelebb jutottál ahhoz, hogy mitől lesz valaki olyan világmegváltó, mint mondjuk Pintér Béla?
Ezt halál pontosan meg tudom mondani. A szerencsé től. A mi szakmánkban a dolgok nagy része a szeren csén múlik. Dolgozhatunk a legjobban, nyújthatják a társulatban a színészek a legjobb formájukat, ha mint társulat nem tudnak együtt dolgozni, vagy ha mi meg csináljuk a legfaszább szöveget, a legszebb előadást, és az nem találkozik a közönséggel. Ezt soha nem lehet tudni. Bélának ilyen szempontból nagy szerencséje van. Az a tehetség és az a munkabírás, ami az övé, az nagyon jól találkozik a közönségével, és minden egyes találkozás olyan hullámokat vet, amik egyre jobb íráso kat, egyre jobb darabokat és rendezéseket ébresztenek benne. Mint egy jó értelemben vett ördögi kör. Nyilván az is kell hozzá, amilyen ő, de ez a találkozás az alkotó társaival és a nézőivel is nagyon kell hozzá. Ezt persze Béla nagyon jól radarozza le, de a belefektetett mun kán túl ebben a szerencse is benne van. Azt szoktam mondani a színészeknek, hogy ha mindent belerakunk, akkor is csak megvesszük a siker buszjegyét a járatra, viszont az is biztos, hogy ha nem rakunk bele mindent, akkor nincs buszjegy, és nem jön a busz.
Először rendezel Erdélyben egyetemi vizsgát. Mennyi ben más – ha más – az itteni hallgatókkal dolgozni, mint a magyar egyetemeken?
Semmiben. Ugyanolyan jó erők, és néhány meglepően jó is van közöttük, akikkel dolgozom, és ugyanazok kal a kétségekkel küzdenek, mint a magyarországi hallgatók. Azért itt a Kárpát-medencében a mi kultú ránk nincs olyan messzi egymástól sehol, hogy nagy különbségek legyenek, valami nyilván van, de én azt nem tudom felmérni. Nekem a hasonlóság sokkal in kább jellemző, mint a különbözőség. Amit érzek – és ami nagyon furcsa –, hogy egyre csak fiatalodnak, és én csak reménykedni tudok, hogy megtalálom velük is úgy a hangot, de erről őket és az otthoniakat kellene megkérdezni. Én ebből a szempontból borzasztó önhitt és elbizakodott vagyok, hogy ez sikerül.
Fellegi Balázs média I.
Fotók: Kovács István
Helyszín: Kis fatartó fészer egy üres telken, az ablakai be vannak deszkázva, csak a réseken lehet kilátni. Haj nal van, havazik. Egy lány érkezik.
CIRIPP Ebben a szatyorban van két kolbász, kenyér, pár konzerv, amit otthon a kamrában találtam, nem tudom mennyire vagy mostanában nagyétkű, most ennyit tudtam hozni. Tudom, a kukoricát nem szere ted, de édes. Biztosan jól fog esni, hoztam takarót is. Agyonfagyhattál.
GABI Nem. Most nem éjjel fagytam. Fagytam agyon.
CIRIPP Nem jössz ide?
GABI Egyedül vagy?
CIRIPP Hahó! Igen, egyedül vagyok. Bújj már elő.
GABI Nem vagy. Ne hazudj. Kik azok melletted?
CIRIPP Nincs senki mellettem, de te is láthatnád, ha kidugnád onnan a fejed. De ha nem, hát nem, én me gyek közelebb.
GABI Ide ne gyere.
CIRIPP De, már el is indultam. GABI Állj meg ott, ahol vagy.
CIRIPP Na, talán a szekrény mögött? Vagy a farakás nál?
GABI Menj el!
CIRIPP Iskoláig még van egy fél óra, korábban jöttem, hogy láthassalak.
GABI Tegnap.
CIRIPP Éjjel volt. Hiányoztál, Gabi. Nekem is, és anyáéknak is. De tőlem elköszönhettél volna. Én nem ők vagyok. Én hallgattam mindig. Tudod te is.
GABI Havazik, Ciripp?
CIRIPP Havazik. De tudod, nem? Én sosem árultalak el. Hiába akartak engem is kicsapni miattad. Akkor is havazott. Nem voltál itt. Egyedül álltam apa mellett. Sáros volt a bakancsunk. Sáros és kemény, mintha anyán ment volna több száz ember, azért, hogy jó ke ményre tapodják felette a földet.
GABI Tapodni?
CIRIPP Igen, Gabi, tapodni. Irénke néni, Kálmán bá csi, a keresztszüleid, mamácskánk, aprólékosan meg tapodták, a méhét, a hasát, ráléptek a szemére, és akik – akik apróbbakat léptek, a menet végén. Akik úgy léptek, figyeltek arra, hogy egy kis porc se maradjon ki, csak a füle tövéhez, csak a szemére még egyet. És apa volt a legaprólékosabb. És csak én voltam ott, te nem. És nem jöttél. És meg kellett fogjam a kezét. Meg kellett fognom. Mert nem voltál ott, hogy a tied fogjam.
GABI Anya otthon van?
CIRIPP Meghalt, Gabi. Anya meghalt. GABI Nem. Dehogy. Anya itt van. Hozott nekem ta karót is. Most mondta. Nem hallottad?
CIRIPP Én hoztam neked takarót, gyere ide és egyél.
GABI Menj innen. Most menj el. Gabi előjön, Ciripp észreveszi a lefagyott ujjait.
CIRIPP Gabi.
GABI Nem fájnak már. Ezek nem fognak.
CIRIPP Kórházba kell, menj. Gyere, most megyünk. Felhívom az osztályfőnököt, hogy nem megyek be. GABI Nem hívsz fel te senkit. Megértetted? Azt kér deztem, megértetted? Bemész az iskolába, és úgy te szel, mint minden más nap. Most. Menj.
CIRIPP Kell neked egy új bakancs.
GABI Nem kell nekem semmi.
CIRIPP Háromkor végzek. Milyen hideg, istenem. Add a kezed.
GABI Mit akarsz?
CIRIPP Gyerünk.
GABI Hol a sálad?
CIRIPP A táskámban. Mindig itt a táskámban. Ciripp beteszi Gabi kezeit a nyakához, hogy felmelegít se.
GABI Tényleg szerettél, Ciripp? Olyan puha és fi nom. Mindig az. Nem rossz?
CIRIPP Nem, legalább itt vagy. Most itt vagy. És itt is maradsz. Azt álmodtam egy hete, hogy itt vagy, hogy együtt járunk iskolába. Hogy megkötötted a korcso lyám, és te kísértél el helyette.
GABI Aranyos fiú.
CIRIPP Elkísértél, és három óra hosszat vártál rám, amíg körbe-körbe koptattuk a jeget. Anya tenyere volt a jég. De nem volt hideg. És te ott voltál.
Ciripp leveti a pulcsiját és megöleli átfázott testvérét, aki meglátja a hátán a hegeket.
GABI Nem fázol így meg?
CIRIPP Nem. Ne törődj azokkal. Már nem fáj. GABI Megölöm, ha találkozok vele.
CIRIPP Maradj csendben.
GABI Anya, te vagy?
CIRIPP Kihez beszélsz?
GABI Itt vagyok, édesanya, itt, miért van kendő a szemeden? Nem csak én mentem. Mások is voltak. Nem fáj már. A talpam sem. Erős voltam, nem fáj.
CIRIPP Gabi, anya nincs itt.
GABI De. De itt van. Hát te nem látod? Örül, hogy itt vagyunk neki. Itt meleg van, anya. Nem fázok. Azok sem fáznak már. A bőröm mindig hámlott. Igen, a hi degtől. Itt hideg van, anya? Megölelhetlek? Maradj itt velem.
CIRIPP Itt maradok. Itt vagyok, Gabi.
GABI Ti is hiányoztatok. Ciripp nagyon. Megnőtt nagyra. Látod, találna rá a ruhád. Olyan puha és me leg, mint a tied. Nem látod? Nem látod, édesanya? Jöttem volna. Jöttem volna én. Elverték a talpam, el vették a ruháim és minden pénzt, amit adtak. Lőttek is. És sötét volt édesanya, olyan sötét, és egyedül vol tunk. Mind egyedül voltunk. Ciripp is. Azért vagyunk nyomosak. Hámlik a bőröm. Kék a lábujjam, de jöttem
volna. Köveket vittem, lőttem én is, és sötét volt, és jobban féltem, mint mikor felém lőttek. Ropog, minden ropog. A hó, a csont, a fagyos bőr.
CIRIPP Itt nem talál rád senki.
GABI Tisztelegj! Jelentem, alhadnagyúr, a foglyok beszélnek. Kiváló munka, fiam. Köszönöm, uram. Go lyó fogyott? Három tár, uram. Találat? Megtiltották, hogy rájuk lőjünk. Sötét volt. És nem adtak enni. És nem engedtek el, legyúrták a torkunkon, és meg kellett enni, felkeverték és mézet tettek bele. Jönnek.
CIRIPP Nincs itt senki.
GABI Bújj el, elvisznek téged is.
CIRIPP Ne rángass, Gabi, nincs itt senki, nincs semmi baj.
Gabi nekiesik a testvérének, és szerre letépi Cirippről a ruháit.
GABI Levetkőztettek, és nem adták vissza a ruhám. Letéptek mindent. Megölöm az apám, ha bántja. De haza fogok kerülni. És még húsz élőhalott járt ott.
CIRIPP Gabi, ez fáj.
GABI Ezt fogom tenni vele, letépem róla a ruhát, és lekapcsolom a villanyt. Hány tár fogyott el, fiam? Há rom, uram! Találat? Még bírja, uram. Bekötöm a száját és letépem mindenét. Belerúgok a lépébe és kiharapom a torkát. Milyen puha vagy, édesanya, puha és meleg. Szeretsz engem még, ugye?
CIRIPP Én szeretlek, Gabi. Csak én. Nincs anya. Nincs már senki.
GABI Megfogom. És szét fogom baszni, mint egy F1 a marhabeleket. Maradj csendben. Kussolj! Itt döglesz sz meg a kezeim közt. Milyen meleg vagy. Kienged a bőröm, ölelj meg. Milyen lágy a melled.
CIRIPP Ssst. Maradj. Maradj csendben.
GABI Édes vagy. Mintha egy festményen látnálak. Indák tekernek végig körbe. Meleg, istenem milyen meleg. Fehér és áttetsző, mint a hófödte jég, a tenyér, az indák meg fojtanak. Istenem, mégis milyen ölelően meleg.
Ciripp sietve visszaöltözik.
CIRIPP Este visszajövök, Gabi. – Kell? – Ha tudok, hozok valamit.
Pál Emil drámaírás m. I.
Részlet a Nézővé válni című kötetből
[…] Az érzésemlékezet egy külső és egy belső kapcso latba hozataláról szól. A művészet nem tüneteket re gisztrál, hanem az emlékezeten belüli interakciót. Az emlékezés olyan hártya, amely kölcsönhatásba hoz egy külsőt és egy belsőt, és egymás számára jelen valóvá teszi, ütközteti őket. Ezen a határon helyez kedik el az etika és a morál kérdése is, ahol a morál alapvetően konvenciók gyűjteménye, míg az etika a transzformációs képesség következménye. Az affek tum kérdése azért lényegi a művészet szempontjából, mert nem fogható meg, nem állítható elő hagyományos technikákkal, hanem intenzitásként generálódik az alkotásban. [Az ezredforduló környékén körvonalazó dó úgynevezett affektív fordulat filozófiai irányzata, Deleuze nyomán, arra a spinozai, nietzschei és berg soni vonulatra tekint vissza, amely az affektumokat személytelen életerőkként próbálta megragadni.] A befogadó részéről pedig nem egyszerűen érzelmi válasz valamely jellemre, karakterre, figurára, hanem felkí nálja annak lehetőségét, hogy „olvasni tudjuk” a belsők és a külsők közötti találkozásokat. Ahol a találkozás megtörténhet, az egy interface, pontosabban, ahogy a találkozás (meg)történik, nem más, mint egy érintke zési felület körüli egyezkedés. A traumával foglalkozó művészet az érzésemlékezés és a hétköznapi emléke zés találkozási felülete körüli egyezkedésbe nyújthat belátást. Az érzésemlékezet olyan folyamat, amely a jelennel való folyamatos egyezkedés, azzal a jelennel, amelynek meghatározhatatlan nyúlványai vannak a múltba. Az érzésemlékezet poétikája nem bizonyos em lékről vagy tapasztalatról, hanem abból a testből való beszéd, amely ezt a benyomást fenntartja (Bennett, 2005, 29–38).
[Jill] Bennett [ausztrál kutató] kérdése tehát a követ kező: hogyan vezethet az affektum olyan kritikai meg értéshez, amely a szubjektivitás határait inkább meg kérdőjelezi, semmint megerősíti, s ezáltal a nézőt saját határainak a meghaladására készteti?
[…] [Hal] Foster [amerikai művészetkritikus] a mű vészeti, akadémiai és hétköznapi világot is átszövő lingua traumáról ír, és megjegyzi: úgy tűnik, a poszt modern és posztstrukturalizmus által elfojtott Valós traumatikusként tért vissza (Foster, 1996, 166). A fel gyűlt (kortárs és huszadik századi) traumatikus em beri tapasztalatok artikulációja azonban sem a repre zentáció rendjén belül, sem azon kívül nem lehetséges, vagyis már nyelvében, kifejezhetőségének kérdésében is krízishelyzetről szól. [A trauma görög eredetű szó, fizikai sebet, átfúrást, szúrást jelent. Mai fogalma a következő jelenséghez köthető: valamilyen idegen, vá ratlan, megrendítő eseménnyel való találkozás, amely
a szubjektumot közvetlenül érinti, ezáltal megfosztja biztonságától és egyensúlyától, továbbá a szubjektum nem tudja értelmezni a traumatikus eseményt.]
Másfelől a szubjektum kérdése is újraartikulálódott a trauma diskurzusában, hiszen pszichoanalitikus szem pontból nem beszélhetünk a szubjektum traumájáról, hiszen a trauma során maga a szubjektum szűnik meg létezni: kiíródik az eseményből. Ezért a szubjektum kritikája ebből a szempontból teljesen radikális, vi szont pszichológiai és terapeutikus szempontból éppen a traumaesemény biztosítja a szubjektumot, mert az el szenvedője túlélőként, megkérdőjelezhetetlen tanúként köszön vissza. Itt is paradox helyzettel van dolgunk, ahol a szubjektum (helye) egyszerre evakuálódik, illet ve felértékelődik.
„Úgy működik tehát, mint mágikus megoldás az egy másnak ellentmondó, kortárs elvárásokra: egyfelől a dekonstruktív analízis elvárásaira, másfelől a multi kulturális történetek elvárásaira: válasz egy széttöre dezett társadalomból érkező, megrendült szubjektivitás elismerésének, másrészt az identitás mindenekelőtti megerősítésének elvárásaira.” (Foster, 1996, 168, saját ford. és kiemelés).
A színházra kiélesítve a fentieket, idézzük fel, hogy a színház az emlékezés tere, hiszen az előadás tünékeny, élő folyamat, amely egy megragadhatatlan és rögzít hetetlen jelenben zajlik. Maga az észlelési folyamat is emlékezési folyamat, a retenzió és protenzió állandó munkája, a megértési folyamat pedig az emlékezeten alapul, hiszen mindig utólagosan történik. A színház nak viszont sajátos emlékezeti szerkezete van, mert „épp azt implikálja, hogy a múlt csak a jelenből (azon keresztül) érthető meg. A történetiség tapasztalata a színházban szükségképp a jelen keretei között törté nik: az idegen és a saját találkozása (szerencsés eset ben interakciója) komplex érzéki formában valósul meg mindig újra, de mindig másképp, s valószínűleg ez adja a színházi emlékezet specifikumát” (Kékesi Kun, 1999, 33).
Feltételezésem szerint a kortárs színház sajátos emlé kezeti mechanizmusa a trauma emlékezeti mechaniz musához hasonló módon működik. Azon a fent említett sajátosságán túl (de vele összefüggésben), hogy a szín ház szerkezetileg magában hordozza az állandóan, de mindig másképp ismétlődő eseményekkel, képekkel, affektumokkal, emlékekkel való munkát, a lehető leg közvetlenebbül teszi fel, viszi színre az emlékezés és reprezentáció kérdésének problematikusságát.
[…] A színház emberi testtel dolgozik, és a test megőr zi, fenntartja azokat az emlékeket is, amelyekre nem emlékszünk. A színház képes olyan érzésemlékeket (mélyemlékeket) megidézni, amelyek az – itt drama tikus emlékezetnek is nevezhető – narratív emlékezet számára hozzáférhetetlenek. Ezek affektumokként je lentkeznek, vagyis a szubjektumról levált, időbeliesült érzetekként, amelyeket a testében érzékel a néző. Azt is meg lehet kockáztatni, hogy bizonyos szempontból a színházi emlékezet pontosan úgy működik, mint a traumatikus emlékezet: az affektumok a nézői akarat, elvárások vagy horizont ellenére, de legalábbis azoktól függetlenül jelennek meg, és a saját észlelésére, érzé seire irányítják a néző figyelmét. Fontos hozzátenni, nem valamilyen mélyen elfedett emlék-seb fájdalmas feltépéséről van szó, hanem az érzésemlékek mozgásba hozásáról, amely nagy energiaforrásokat képes felsza badítani.
Az affektumok ereje képes áttörni a reprezentáció te rét, hiszen valós, szomatikus reakciókat eredményez. „A színész és a néző közötti emlékező kapcsolat tehát (kulturális, történelmi és jelenésszerű-szubjektív) se bek és sérülések által jön létre. A színházban a test nem lehetőségeiben kerül megmutatásra, hanem a szétszabdaltság jelenéseiként újra emlékezetünkbe idéződik” (Siegmund, 1999, 39).
A szétszabdaltság jelenéseit pedig traumatikus szub jektivációként éljük meg újra és újra, de mindig más képp – néző és színész egyaránt.
[…] Különösen a művészet vége utáni művészet kont extusában és a széttöredezett – a Másikkal, az Ideg ennel, a Valóssal való találkozás utáni – szubjektum kortárs tapasztalatának ismeretében vetődik fel a traumatikus szubjektiváció felőli észlelhetősége és ér telmezhetősége az előadásnak. A szubjektiváció az at moszféra mint objektumról levált, térbeliesült érzelem és az affektum mint szubjektumról levált időbeliesült érzet közegében beinduló, rezonancián alapuló mozgás. A traumatikus szubjektiváció olyan sajátos emlékezési folyamat, amely a színész és a néző között, illetve saját maguk (testük és nyelvük) sohasem és semmilyen for mában nem rögzíthető (mert nem rögzülő) megtapasz talásában jön létre.
(Eredeti megjelenés: Nagy Imola: Nézővé válni, 2021, UArtPress, Marosvásárhely, 207–212.; 236–237.)
CICA Na, mit ácsorogsz? Gyere be.
ODETT Ne haragudj, hogy így rád török.
CICA Csináltam almás sütit.
ODETT Biztos nagyon finom.
CICA Az az igazság, hogy mást nem nagyon tudok. Ezt sütöm háromezer éve.
ODETT Basszus, én meg pont most diétázom.
CICA Ne szórakozz velem.
ODETT Nagyon szép lakás. Tök jó, hogy ilyen nagy belmagassága van.
CICA Nem az enyém. Bérlem.
ODETT Egyedül?
CICA Hát, ja.
ODETT Mindig vágytam rá, hogy egyedül béreljek egy lakást.
CICA Tetszik ez a nadrág. Jó feneked van benne.
ODETT Te is nagyon szép vagy. Milyen a Vígszínház ban?
CICA Hát, egy kicsit más.
ODETT De jó vagy rossz értelemben?
CICA Egyszerűen csak más.
ODETT El tudom képzelni.
CICA Néha megöl az ideg.
ODETT Különben én azt gondolom, akármennyire jó rendező a Péter, egy ilyen kalibernek, mint te, előbbutóbb meg kell mutatnia magát valami klasszikus színpadon.
CICA Miért, te otthagynád Pétert, ha asszisztenst keresnének a Vígbe?
ODETT Mármint…
CICA A társulatot.
ODETT Ja nem, hát én nyilván nem.
CICA Szakmai szempontból.
ODETT Nekem jó most a Péterrel.
CICA Gondolom.
ODETT Nézd, tudom, hogy utálsz, de ezt mindenképp el akartam mondani egyszer. Szóval én az egyik leg jobb magyar színésznőnek tartalak.
CICA Akkor nem ismersz eleget.
ODETT Nem nyalizásból mondom. Most is előttem van az a fátylas, árnyjátékos performansz. Amiben az a furcsa lény voltál.
CICA Succubus.
ODETT Igen. Én azzal, basszus, hihetetlenül tudtam menni.
CICA Biztos nem kérsz sütit? Eszméletlen sovány vagy így is.
ODETT És őszintén sajnálom, hogy olyan keveset dol goztunk együtt. Tudom, hogy ez miattam volt. Bocsi. CICA Lehet, hogy amúgy is leléptem volna.
ODETT Tényleg?
CICA Szerintem Péter ellaposodott. ODETT Váó.
CICA Láttad a régebbi darabjait?
ODETT Az összeset láttam.
CICA Akkor nem tudom.
ODETT Te figyelj már, mit kell tudni erről a Ladányi Bettiről?
CICA Bettike? Egy nulla.
ODETT Igen?
CICA Nulla.
ODETT Nem tudom.
CICA Mit?
ODETT Engem kikészít ez a téma.
CICA Sajnálom.
ODETT Téged nem?
CICA Hidegen hagy.
ODETT De hát, amit a Betti mondott, az elvileg 2015ös sztori!
CICA És?
ODETT Hát akkor te még a Péter felesége voltál!
CICA Hát, már nem vagyok.
ODETT Ne haragudj, hogy ezzel zaklatlak.
CICA Dehogy zaklatsz. A diétáddal zaklatsz.
ODETT Most, őszintén, nem annyira érdekel a süti.
CICA Miért, mi érdekel?
ODETT Igazat mondott a Ladányi az ATV-ben, vagy nem mondott igazat?
CICA Melyik részére gondolsz? Hogy megerőszakol ta a férfi öltözőben?
ODETT Melyik része igaz?
CICA Nem tudom.
ODETT Nem tudod, hogy csalt-e téged a Péter?
CICA Miért, te tudod, hogy csal-e téged?
ODETT Én nem hiszem, hogy csalna.
CICA És ha mégis?
ODETT Akkor kidobnám.
CICA Te, Pétert?
ODETT Én, a Pétert.
CICA Erős lány vagy.
ODETT Nem vagyok erős.
CICA Az a vicces, hogy én észre sem vettelek téged. Nem nagyképűségből. Egyszerűen ilyen ez a kurva hi erarchia.
ODETT Nem tudom elképzelni, hogy megerőszakoljon valakit.
CICA Én sem.
ODETT Tényleg?
CICA Meglepődtél.
ODETT De akkor miért nem álltál ki érte?
CICA Drágám. Azért ne bosszantsál fel.
ODETT Ne haragudj, de igen. Igen. Ha nekem van egy ex-férjem, akivel együtt éltem tíz év boldog házas ságban, akkor… És igen, még akkor is, ha teszem azt, tíz év után elhagy egy ilyen kis asszisztensért, de ha különben tudom, hogy egy makulátlan ember, akinek
lehet, hogy vannak személyes vívódásai, és igen, sok szempontból nem tud megnyílni, és élvezi, hogy ő az okos fickó, akire felnézünk csillogó szemmel, de hogy különben meg a légynek nem tudna ártani, nemhogy, basszus, megerőszakoljon valakit, akkor ha a Ladányi Betti megrágalmazza élő adásban, akkor igenis, akár mennyire megalázó, kiállok, és azt mondom, hogy ed dig és ne tovább, mert egyszerűen ezt diktálja az igaz ságérzetem.
CICA Csakhogy neked nincsen ex-férjed.
ODETT De még lehet.
CICA Nem is a férjed.
ODETT El vagyok jegyezve.
CICA Egy éve sem vagytok együtt.
ODETT Éppen ezért jöttem hozzád.
CICA Miből gondolod, hogy boldog házasságban él tünk?
ODETT Nem tudom. A Pétert könnyű boldoggá tenni, és ő is könnyen boldoggá teszi az embert.
CICA Akkor miért nem kérdezed meg tőle? Hogy mi volt Bettikével?
ODETT Kérdeztem.
CICA És?
ODETT Tudod, hogy nem bírja az igazságtalanságot.
CICA Azt mondta, hogy semmi nem volt?
ODETT Persze.
CICA És arra nem gondoltál, hogy te vagy a balek?
ODETT Én.
CICA Mi van, ha nem mond igazat?
ODETT De te ne agitálj engem.
CICA Mi van, ha tényleg megerőszakolta? Persze, nem fekete-fehér. Nyilván, nem azt kell elképzelni, hogy odamegy, és szétrúgja a lábát. Meg hát az nem rá vallana.
ODETT Hát nem.
CICA De mi van, ha elkezdték, aztán a hülye Bettike kitalálta, hogy mégsem akarja, és akkor, mit tudom én, nyivákolni kezdett, hogy így meg úgy, Pétert meg fel izgatta ez az egész, és mondjuk félreértette, mert azt hitte, hogy csak játékból teszi magát?
ODETT De ez miért izgatná fel?
CICA Jaj, ne viccelj már.
ODETT Szerinted felizgatják az ilyen helyzetek?
CICA Én nem tudom.
ODETT Na, persze.
CICA Hát, próbáld ki!
ODETT Mit?
CICA Semmit.
ODETT Nekünk nagyon rendben van a szexuális éle tünk.
CICA Akkor jó.
ODETT De ti csináltátok így?
CICA Hogy?
ODETT Hát így.
CICA Hogy?
ODETT Jaj, istenem. Néha annyira naivnak érzem magam. Ha most kiderül, hogy ilyen fétisei vannak…
CICA Semmi ilyet nem mondtam.
ODETT Ha lennének, szerinted megmondaná nekem?
CICA Nézd. Az a Péter, akivel én összeházasodtam, egy másik ember volt.
ODETT De miért nem mondja el, ha valamire vágyik?
CICA Lehet, hogy már egészen más dolgokra vágyik.
ODETT Vagy tiszteletből.
CICA Tiszteletből.
ODETT Azt hiszi, hogy megijednék tőle.
CICA Bárcsak még egyszer ilyen szerelmes lennék, mint te.
ODETT Nem jó, ha magába fojtja a vágyait.
CICA Ha szeretnéd, berúghatunk kicsit.
ODETT Nem vársz vendéget?
CICA Nem.
ODETT A süti miatt.
CICA Nem várok senkit.
ODETT Haza kell mennem.
CICA Szerinted fél?
ODETT Különben te miért lettél Cica?
CICA Csak úgy jött.
ODETT A Péter adta ezt a nevet?
CICA Rám ragadt.
ODETT Engem Cirminek hív. De nem ragadt rám egyelőre.
CICA Komolyan mondtad, hogy ha megcsalna téged, otthagynád?
ODETT Igen.
CICA Büszkeségből?
ODETT Én csak… Azt hiszem, ez a normális.
CICA A normális. Persze.
ODETT Ne haragudj, hogy zavartalak. És nagyon jól esett, hogy –CICA Hagyd el.
ODETT Figyelj, most megvárjuk, amíg –CICA Hagyd el a picsába!
ODETT Kérlek, ne csináld ezt.
CICA Hagyd el, különben olyan leszel, mint én. Hogy egyet füttyentenek, és ott vagy.
ODETT Szerintem veled minden teljesen rendben van. CICA Mondd meg neki, hogy soha többé ne keressen, és hogy remélem, kicsinálja az a kibaszott Bettike!
ODETT Mármint hogy téged ne keressen?
CICA Senkit. Baszódjon meg ott, ahol van.
ODETT Beszéltetek?
CICA Menj el, jó?
ODETT Figyelj, akkor igyunk.
CICA Belefáradtam ebbe az egészbe.
ODETT Mit mondott rólam?
CICA Jaj istenem, azt hiszed, körülötted forog a vi lág?
ODETT El fogom mondani, hogy beszéltünk.
CICA Azt csinálsz, amit akarsz.
ODETT Felhívom a Ladányi Bettit.
CICA Jól van. Aztán majd mehettek kézen fogva a tévébe.
ODETT Tiszta alkoholszagod van.
CICA A kutya nem hívott téged ide.
ODETT Szerintem ne igyál egyedül.
CICA Ez egy nagyon szuper tanács. Puszilom Pétert!
Purosz Leonidasz drámaírás m. I.
„Mert van itt valamiféle szomjúság, amit még senki meg nem itatott. (…) Övé lesz minden ha talom és dicsőség” – írja Pilinszky, avagy mi mo tiválja az „ember lányát” arra, hogy külföldi útra induljon, és az anyanyelvétől eltérő nyelven ta nuljon, létezzen, kommunikáljon, avagy túrórudi helyett sūrelis.
Mielőtt belekezdenénk, Sam Levinsontól inspirálódva megkérlek, hogy keress rá Youtube-on a Poulenc – So nata for Clarinet and Piano – Martin Fröst Marc-André Hamelin című felvételre, és csak azután olvass tovább, miután elindítottad. Ez nem vicc.
Köszönöm. Tényleg.
Bár az olvasó fejébe nem láthatok, csak reménykedni tudok benne, hogy bár feleannyira visszaadja majd az élményt, amit én – reklámostul – átéltem. Azt mond ják, hogy ha az ember küszködik azzal, hogy egy él ményt, érzést szavakkal fogalmazzon meg, próbálja meg úgy leírni, mint egy képet. Ha tájat festhetnék a litván életérzésről, biztosan lenne benne kék. Világoskék, az a fajta világoskék, amit a friss, de cemberi hó tükröz vissza még hajnali megvilágításban, amikor a legkorábban ébredők is még csak az ablakból örülnek a frissen lehullott rétegnek. Szóval kék. Mint a szabadság, mint a felfedezés, mint a felhők, mint a tenger, egyfajta végtelen érzete. Mint a kabát, amivel útnak indultam, vagy a világoskék farmer, ami azó ta nem tudom hová lett, vagy mint az Andrei Pleșukönyv, amit a líceumi romántanáromtól kaptam, és bár oda-vissza járt a két ország között, sőt két évig ott is maradt, egy röpke időszakot kivéve, amikor az olasz nappal vetette ki a színeit, hűséges társául szegődött szerzőnknek, sőt, végül még a szerzőnél is több időt töl tött kint, és aminek én (a szerző) még ennyi idő után sem jutottam a végére, mégis csak ajánlani tudom. De ez a beszámoló nem egy könyvről szól, szólhat inkább a
sárgáról, és a visszatérő tájról, ami csak annyira lenne kék, hogy a közepén még elférjen nyugodtan, hosszá ban egy jó nagy, sárga, akvarell hatású csík. Olyan sár ga, amit szeptember elején lát az emberleány, amikor az ébredés pillanatában még nem teljesen biztos benne, hogy a litván nap süt rá ébresztőleg. Olyan sárga, ami csakis 2019 őszi napjában volt, amikor az őt vendégül látó egyetem egyik épülete előtt készült csoportkép, és néhány röpke elváltott mondat után mellészegődött egy új barát.
A szentimentalizmus elkerülése végett a szerző igyek szik élményeit nem rózsaszínre festeni, ám önkénte lenül bekéredzkedik a tudatába az a rózsaszín – pon tosítsunk – ciklámen ruha, ami a turkálóból érkezvén egyenesen Nyina-jelmezzé vált. Azé a Nyináé, aki ott, abban a Sirályban angolul beszélt, élt és lélegzett, hírhedt monológját viszont már magyarul szólaltat ta meg. Rózsaszín, mint a hálóköpeny, amit felöltvén mintha enyhülne a honvágy. Vagy mint az ikeás csésze a közös konyhából, ami a kávé otthonává vált. Vagy a leves, a megmásíthatatlanul rózsaszín leves. Erről vi szont később.
Végül is, amerre lassan kanyarodni szeretnék, az nem az, hogy mennyire szeretem a színeket (bár ez is igaz), annál is inkább az, hogy vannak apró dolgok: tárgyak, színek, ízek, amik bizonyos helyhez kötődnek, vagy for dítva, egy helyhez csatolunk tárgyakat, színeket, íze ket, és így tovább.
Amikor először indultam a rejtélyesnek tűnő Vilniusba 2019-ben, volt egy enyhe sejtésem, miszerint ott pol kát táncolnak. Valaki a következőt tanácsolta nekem: „nyisd ki a füled, a szemed; figyelj, szimatolj, ízlelj, ta pasztalj”; két évvel később pedig ezen szavakkal látott el egy másik helyzet kapcsán: „figyeld, merre lengedez a szellő, szimatolj, és próbálj meg megérkezni, itt gyö kereket ereszteni (erre az időre – ezt már én teszem hozzá), mint egy… kis fenyőfa, vagy helyettesítsd be bármivel, amivel szeretnéd.” Ezt csak azért osztanám meg, mert a teljes pontosság igénye nélkül, de azóta is befészkelték magukat ezek a mondatok a tudatomba, és ott is maradtak. Vannak az ember életében olyan, mások által kimondott mondatok, amik aztán szoro san hozzánk szegődnek, és kitüntetett helyet kapnak. Ezek is ilyenek. Most jövök rá, hogy végül is, amivel az utazásból maradtam, azok apró pillanatai, rezdülései a faágnak, amit az általam képviselt fa növesztett ki; és utólag mindig ezeket az apró pillanatokat jegyezzük meg.
2021. október 12-én ezt írtam a naplómba: „Meg szeret nék tanulni hálásnak lenni a pici dolgokért”. Néhány hónappal később örömmel tölt el, amikor hajnalban,
ébredéskor édesanyámat és a kutyáját látom. „A kis dolgoknak kell megtanulni örülni”, vagy valami hason ló gondolat cikázik át a fejemen. Később, a repülőn ta lálok rá a naplójegyzetemben a fenti mondatra. Hát így érnek körbe a dolgok. És azt gondolom, ha csak azért tesz meg egy körutat valaki egy ösztöndíj alkalmával, hogy ehhez az elhatározáshoz érjen, és magához visz szataláljon, máris megérte. Persze, fantasztikus dolog az, ha a körút alatt az ember lánya tangót, kortárs táncot, balettet táncolhat, vagy ismerkedhet a capoe irával, és titkon befrusztrálódhat azon, hogy mennyi re nehezen megy neki; vagy éppen felfedezheti, hogy mennyire szereti az akrobatikát, annak adrenalinját és kihívásait. Lehet magán-énekórája és olyan nemzet közileg elismert alkotók keze alatt csiszolódhat, mint Viktorija Kuodyte vagy Vesta Grabštaitė. Tanulhat Butoh-t, Suzukit és Alexander-technikát, biomecha nikát. Ezek mind jó dolgok, és végső soron ugyanúgy alakítják majd őt. Mégis, a legtöbb, amit egy ilyen út alatt szerezni lehet, az pont ebből a nyitottságból és tobzódó tapasztalatszerzésből származó mélyebb ön ismeret, kapcsolódási vágy, formáló élmények. Olyan érzés, mint amikor a virágot végre jó, neki való termő földbe ültetik, és életre szökkenhet. Ilyen volt a 2019től 2020-ig tartó tanév.
Az Erasmus ösztöndíj egyedi lehetőség. Lehetőség arra, hogy az ember megélje önmagába vetett hitét, az önállóságból fakadó nehézségeket, szabadságot és oly kor szabadosságot, amit a külföldi lét nyújt.
múzeumok várják a kíváncsi érdeklődőket a törté nelmitől a kortárs művészetiig, könyvekkel tobzódó, kívülről is esztétikus könyvtárak csalogatják a diáko kat és járókelőket, kortárs helyszínek adnak teret a különböző művészeti ágaknak. A dadából inspirálódó Fluxus mozgalom jelentős személyiségei, Jonas Mekas és George Maciunas is litvánok voltak. Ennek a moz galomnak volt tagja még például Yoko Ono, Naim June Paik és John Cage.
A virágzó kultúra mellett önkéntelenül is kedve támad az embernek a természetet járni, mert Vilniust átszö vik és körbeveszik az erdők – tömegközlekedéssel köny nyedén meg lehet közelíteni szinte bármelyiket –, az ottani levegő, a fák társasága pedig könnyen átitatja a zöld kedvelőinek szívét.
Néhány gondolat, ami ha logikailag nem is, de tartal milag ide illeszkedik:
1. Készülj fel: lehetséges, hogy idős hölgyek és urak szó lítanak majd meg az utcán és igyekeznek beszélgetésbe elegyedni veled. Töretlenül folytatják majd azután is, hogy a tudtukra adod: nem beszéled az adott nyelvet.
2. Emberek tömkelegei lesznek hatással rád, akiket csodálsz, és akikre felnézel. Sokat fogsz majd tanulni tőlük, becsüld meg ezt az időszakot.
3. Kávé. Ha te is kávéfanatikus vagy, akkor itt kedved re válogathatsz majd a jobbnál jobb választékból.
4. Šaltibarščiai. Cepelinai. Sūrelis. Tinginys. Ennél többet nem árulok el, viszont azt igen, hogy ezeket a szavakat nem árt ismerni, ha látogatni készülsz. És ha korábban a rózsaszínű leves felkeltette az érdeklődé sed, akkor itt válaszra lelsz.
5. Angolul játszani egyszerre otthonos és számít kihí vásnak. És igen, meg is lehet botlani a világot jelentő deszkákon. A lényeg, hogy alkalomadtán tudj nevetni magadon.
6. Az utazás révén az önképed, világképed megválto zik, és talán még az önbizalmadra is hatással lesz. A szentháromság is rád hárul majd: itt magadra fogsz mosni, főzni, takarítani, de cserébe az ezt követő elége dettség érzete is a tied lesz.
Megfogadva jótakaróm tanácsát, hozzáláttam a város ízlelgetéséhez. Ehhez hozzátenném, hogy ami eleinte egy féléves főételnek ígérkezett, végül egy újabb fél évvel vált előétellé; ezt pedig később koronázta meg a 2021-es desszert, amiről kezdeti szakaszában kiderült, hogy nagy falatnak ígérkezik, hősnőnk mégis diadal mas győzelmet aratott felette.
Vilniusban ugyanúgy érződnek még a kommunista rezsim utórezgései, mint akár itthon, és igen, valóban táncuk a polka, bár a város – teszem hozzá én – azóta jelentős fejlődésen ment keresztül. Kultúraszomj eny hítésére erősen javallottnak bizonyul, hiszen – a pan démiás megszorításokat kivéve – színháztól, zenétől, filmtől, tánclépésektől hemzsegő város ez. Lenyűgöző
7. Egyszerre leszel művészi témádban kutató, és ön magadban alkalmanként mindent megkérdőjelező.
8. Ha szerencsés vagy, lesz alkalmad megtapasztalni az emberek önzetlenségét és egy alkotó közösség gyó gyító erejét; a támogató, segítő emberek, barátok, ta nárok tükrében meg fogod pillantani a saját szépséged és ugyanakkor a hiányosságaid is.
9. Én ezt így nem tudom elmondani, de Simon Márton erre azt mondaná, hogy „megnézhettem volna a sírás súlyát, mielőtt eljöttem”. Mert lesznek könnyek is. És valahol, a könnyek közepette, idővel saját erődre lelsz.
10. Lehet, hogy az első repülődet el fogod késni.
Oproiu Nicolette színész m. II. Fotók: Jonas Šopa és Marta Ananin
Az egyetemünkön négy fajta szemetet különíthetünk el, de vajon jól tudjuk használni a szemeteseket? Tudjuk, mi számít műanyagnak, fémnek, kartonnak, papírnak, üvegnek, és mi az, amit a háztartási hulla dékba sorolunk? A szelektív gyűjtésnél az egyik legfon tosabb dolog, hogy először is átmossuk a hulladékot, és tömörítve próbáljuk eldobni, hogy minél kevesebb helyet foglaljon.
A sárga kukákba műanyag- és fémhulladékokat dob hatunk, ide tartoznak: PET palackok, konzervdobozok, alumínium dobozok, joghurtos tartályok, műanyag/ fém kupakok.
A kék kukákba papír- és kartonhulladék kerülhet: új ságok, kartoncsomagolások, papírcsomagolások, kar tontekercsek, kávés dobozok.
A zöld kukákba üveghulladékokat dobhatunk: befőt tes-, sörös-, boros- stb. üvegek.
A Circulo egy 2020-ban alapított marosvásárhelyi szer vezet – egy csapat fiatal kötelességének érezte a vá ros megtisztítását, a lakosság figyelmének felhívását a szelektív hulladékgyűjtésre és a környezettudatos élet re. Albert László, a Circulo egyik alapítója a következő gondolatokat osztotta meg tevékenységükről: „A szemétre erőforrásként kell gondolni! Ez a Circulo alapelve, ami a nevünkkel is összeköthető, hiszen cé lunk, hogy egy körkörös gazdaságban éljünk. Ennek megvalósításához a 6R alapelvet kell kövessük: Refuse (mondj nemet a felesleges tárgyakra, amelyekre nincs szükséged, és azonnali hulladékká válnának), Reuse (használd újra, javítsd meg, add el vagy adományozd el a nem kívánt tárgyakat ahelyett, hogy kidobnád őket), Reduce (légy figyelmes, és csökkentsd a keletkező hul ladék mennyiségét, élj minimalista életmódot), Repur pose (légy kreatív, és találj új felhasználási célt a nem kívánt tárgyaknak), Recycle (az alapanyagok értékesek és végesek, ne hagyd, hogy szemétlerakóba kerüljenek –az újrahasznosítás energiát és helyet takarít meg), Rot (a legtöbb hulladék biodegradábilis vagy komposztál ható, kezdd el a komposztálást, hogy tisztább és kisebb legyen a hulladéklerakó). Az alapelveken kívül fontos megjegyezni, hogy társalkotók vagyunk a szemetünk újrafeldolgozásában. Mindenkinek a saját kötelessége, hogy a szemete jó helyre kerüljön. Ha a szándék megvan a szelektív gyűjtéshez, azonban az infrastruktúra hiá nyos, mindenképp jelezzük feletteseinknek. Romániai
törvények szerint a szelektív hulladékgyűjtést minden intézetnek biztosítania kell. Zárómondatként még egy szer fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy nem a takarítónő, sem a szemételszállító felelőssége, hogy pél dául a műanyag a sárga kukába kerüljön.”
Környezettudatosság diákpénztárcára
Néhány egyszerű, pénztárcabarát tipp a hulladék csökkentésére:
Diáktársunk állítása szerint négynaponta jár el bevá sárolni, ahol legtöbbször a műanyag zacskót is megvá sárolja, ami kb. 1 lej 20 baniba kerül. Ha számításaim nem csalnak, akkor egy évben 110 lejt költ műanyag zacskókra. Ha vászontáskát használsz, megspórolod ezt az összeget.
Műanyag palack helyett használj kulacsot, így évi akár 913 lejt megspórolhatsz, ebből pedig legfeljebb 293 év múlva megveheted magadnak a Tesla Model S-t.
Azt tudtad, hogy ha a használt olajat beviszed a Dari na üzletébe, akkor kapsz helyette friss, bontatlan ter méket?
Vegyszermentes takarítás érdekében előszeretettel ajánlom az ecetet (képlete: CH3COOH). Bármilyen fe lület tisztítására alkalmas (ablak, konyhapult, csem pe stb.), emellett ruhák mosásánál öblítő helyett lehet használni, mert nemcsak fertőtlenít, hanem a ruhák színét is élénkíti. Ajánltos az ecetet vízzel és illóolajak kal keverni. Bármennyire is hihetetlen, Romániában egy liter ecet ára 2 és 4 lej között mozog.
Ha szeretnél szintet lépni a környezettudatosságban, szívből ajánlom Marosvásárhelyen a Forradalom (Re voluției) utca 19 szám alatt taláható Stop Waste üz letet, ahol minden fontosabb háztartási cikket meg találsz. Ne felejts el vinni magaddal bármilyen tároló eszközt, lehet az befőttesüveg vagy műanyag palack.
Göllner Boróka színész m. I.II. lapszám, 2022. február
Főszerkesztő, korrektor
Kertvéllesy András (teatrológia II.) Purosz Leonidasz (drámaírás m. I.)
Állandó munkatárs
Fellegi Balázs (média I.) Göllner Boróka (színész m. I.)
Tördelő-képszerkesztő Kovács István (média II.)
Borító Égei Emília (látványtervezés II.)
Design Bakó Borbála Balázs-Bécsi Anna Olti Angyalka Pál Alexandra Váradi Tímea (látványtervezés II.)
HÖK-kapcsolat Antal Ádám (teatrológia II.) Erőss Noémi (bábszínész II.)
Studium Prospero Alapítvány Studium Kiadó
lipsum.uat@gmail.com
