Józef Piłsudski többdimenziós személy. Forradalmár – szocialista, függetlenségi aktivista, publicista, politikai fogoly, az újjászületett Lengyelország első éveiben pedig államfő és a lengyel hadsereg főparancsnoka. Katonaként ő volt az útikalauz a függetlenség felé, amelyet nem egészen száz évvel ezelőtt, 1918-ban nyert vissza Lengyelország. Két évvel később megvédte hazáját a bolsevik Oroszország agressziójától. Politikusként megkezdte a korszerű állam, a demokratikus köztársaság építését. Részt vett az I. világháború utáni európai béke és biztonság megteremtésében. Piłsudski Lengyelország történelmének egyik legkiemelkedőbb alakja és a világon az egyik legismertebb lengyel. A Szejm 2017-et Józef Piłsudski évévé nyilvánította érdemeinek és születése 150. évfordulójának megörökítésére.
Józef Piłsudski a lengyel és európai államférfi
Útikalauz a függetlenség felé
Józef Piłsudski az I. világháború előtt a lengyel függetlenségi mozgalom legkiemelkedőbb vezetője volt. Úgy vélte, hogy a szabadságért fegyverrel a kézben kell harcolni. Ezért is hozta létre a jövendő hadsereg állományát. Az I. világháború alatt a lengyel kérdés politikai megoldására törekedett, és az Oroszországgal harcoló Lengyel Légiók kiváló parancsnoka volt. Amikor 1918-ban Lengyelország visszanyerte függetlenségét, csak neki volt megfelelő tekintélye, hogy az állam és a hadsereg élére álljon.
Az Egyesült Államok Elnöke,
#függetlenség
az Angol Királyi Kormány, a Francia Köztársaság Kormánya, az Olasz Királyi Kormány, a Japán Császári Kormány, a Német Köztársaság Kormánya és minden hadviselő és semleges Állam Kormánya részére.
A Lengyel Hadsereg főparancsnokaként értesíteni kívánom a hadviselő és semleges kormányokat és nemzeteket, hogy létezik a Független
Lengyel Állam, amely kiterjed az egyesült
Lengyelország összes földjére. A lengyelországi politikai helyzet és a megszállás járma idáig nem tették lehetővé a lengyel nemzet számára, hogy szabadon nyilatkozzon sorsáról. Hála azoknak a változásoknak, amelyek a szövetséges hadseregek ragyogó győzelmei révén következtek be – Lengyelország függetlenségének és szuverenitásának megújítása innen fogva kész ténnyé válik. A Lengyel Állam az
egész nemzet akaratából jön létre és demokratikus alapokra támaszkodik. A Lengyel Kormány az erőszak uralmát, amely száznegyven esztendőn át nehezedett Lengyelország sorsára, felváltja a rendre és az igazságosságra épülő berendezkedéssel. A parancsnokságom alatt álló Lengyel Hadseregre támaszkodva remélem, hogy innen fogva semmilyen idegen hadsereg nem lép be Lengyelországba, amíg ez ügyben ki nem fejezzük formális akaratunkat. Meg vagyok győződve arról, hogy a Nyugat hatalmas demokráciái segítséget és testvéri támogatást nyújtanak az Újjászületett és Független Lengyel Köztársaságnak.
Főparancsnok
Piłsudski 1918. november 16-án Józef Piłsudski mint a Lengyel Hadsereg főparancsnoka táviratban értesítette a „hadviselő és semleges” országokat a lengyel állam újjászületéséről. Ez a távirat lett a lengyel „Függetlenségi Nyilatkozat”. Kifejezte akaratát a nemzetnek, amely Oroszország, Németország és AusztriaMagyarország bukása után – Európa ezen részének más nemzeteihez hasonlóan – nem várt az Antant győztes államainak döntéseire, hanem önállóan megteremtette a függetlenség vázát. Ez a dokumentum Józef Piłsudski, az államfő cselekvési programját képezte. A „Függetlenségi Nyilatkozatban” foglalt eszmék következetes és hatékony megvalósításának köszönhetően megvalósult az álom Lengyelországnak mint korszerű államnak az újjászületéséről.
Warsaw, 1918. november 16.
#határok „ A szomszédjaink, akikkel szeretnénk békében és egyetértésben élni, nem akarnak elfeledkezni arról, hogy Lengyelország évszázadokon át gyenge volt, oly sokáig nyitva állt a támadások előtt, és mint áldozatra erőszakosan és erővel kényszerítették rá az idegen akaratot. Nem akarunk beavatkozni bármelyik szomszédunk belső életébe, de nem engedhetjük meg, hogy bármilyen ürüggyel, akár az állítólagos jótékonyság ürügyével megsértsék az önálló élethez való jogunkat. Nem adunk oda egy talpalatnyi lengyel földet sem, és nem engedjük, hogy megkurtítsák határainkat, amelyekhez jogunk van. (…) Régóta mély szimpátia kötötte össze Lengyelországot Európa és Amerika demokratikus világával, amely nem hódításokban és más nemzetiségek elnyomásában kereste a hírnevet, hanem az igazságosság és méltányosság elvei alapján kívánja alakítani kapcsolatait.” J ózef Piłsudski, Varsó, 1919. 02. 10.
Vilnius
Minszk
Varsó
Kijev
Lviv
A „Függetlenségi Nyilatkozat” kinyilvánításának pillanatában 123 év telt el azóta, hogy Lengyelországot leigázták és területét végleg felosztották Oroszország, Poroszország és Ausztria között. A függetlenség visszaszerzéséért a XVIII. és XIX. században többször megindított harc nem járt eredménnyel. Csak a megszálló hatalmak veresége tette lehetővé, hogy Lengyelország 1918-ban visszakerüljön Európa térképére. A lengyel állam újjászületéséhez és határainak kijelöléséhez diplomáciai erőfeszítéseken, fegyveres felkeléseken és népszavazásokon keresztül vezetett az út. Józef Piłsudski attól tartott, hogy Lengyelország nem lesz képes ellenállni Oroszország és Németország imperializmusának. Ezért is törekedett arra, hogy föderációt hozzon létre Európa ezen részének államaiból az egykori soknemzetiségű Köztársaság hagyományaira támaszkodva.
Jelmagyarázat Lengyelország határa 1772-ig Lengyelország határa 1922-tol Oroszország Poroszország Ausztria
#önrendelkezés
Az I. világháború következményeként Kelet-Közép-Európában visszanyerte függetlenségét Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia, Csehszlovákia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) és Lengyelország. A függetlenségért harcoltak az ukránok és a fehéroroszok is. Józef Piłsudskinak a Fehéroroszország és Ukrajna létrejöttét támogató bátor tervei egybevágtak az Egyesült Államok elnökének, Woodrow Wilsonnak a nyilatkozataival. Ő az I. világháború vége felé hirdette meg a nemzetek önrendelkezésének elvét, majd 1918. január 8-án a Kongresszushoz intézett beszédében 14 pontban foglalta össze az USA háborús céljait és a világ politikai átrendezésének programját. A tizenharmadik pont – az egyetlen, amely egy új állam létrehozását érintette – Lengyelországra vonatkozott. Hamarosan az Antant államai is elismerték Lengyelországnak a függetlenséghez való jogát. Woodrow Wilson látogatása Angliában, London, 1919 (Fotó: Public domain)
„ A nép a szabad életet várja, nem a nagyhatalmak erőegyensúlyát. Semmilyen béke nem lehet tartós, vagy nem lenne szabad, hogy tartós legyen, amely nem ismeri el és nem tartja kötelezőnek azt az elvet, hogy a kormány a teljes igazságos hatalmát csak a kormányzottak egyetértésével kapja meg, és sehol nincs joga egy uralkodónak átengedni a nemzeteket egy másik uralkodónak, mintha azok a saját tulajdonát képeznék.” Woodrow Wilson, 1917. 01. 22.
Egy korszerű állam építője
Józef Piłsudski volt a fő építője a lengyel államnak, amely 123 esztendőnyi nemlét után született újjá. Az általa felállított kormány polgári és dolgozói jogokat léptetett életbe. Piłsudski választásokat rendelt el a Szejmbe, amely 1921-ben elfogadta az alkotmányt. Ez biztosította a demokratikus államrend létéhez nélkülözhetetlen emberi és állampolgári jogokat. Piłsudski érdeme volt a Lengyelország függetlenségét garantáló Lengyel Hadsereg létrehozása is.
#hadsereg
A Józef Piłsudski előtt álló alapvető feladat a fegyveres erők megteremtése volt. Az instabil nemzetközi helyzetben a nagy létszámú és jól felfegyverzett hadsereg a független állam létének nélkülözhetetlen feltételét képezte. Miután 1918 őszén hazatért a német hadifogságból, Józef Piłsudski mint főparancsnok nagy tetterővel hozta létre a Lengyel Hadsereget a Légiók és az I. világháborúban harcoló más lengyel formációk állományából, valamint azokból a lengyel tisztekből, akik 1918ig a megszálló államok hadseregeiben szolgáltak. Ennek az olyannyira különböző hátterű tisztikarnak az integrálása és a fegyveres erők magas harcértékének biztosítása Józef Piłsudski nagy érdeme volt. A Lengyel Hadsereg kialakítása nagy lendülettel zajlott: 1919 januárjában 150.000 önkéntes szolgált a soraiban, a bolsevik Oroszországgal vívott 1920-as háborúban pedig Lengyelország már majdnem egymillió fős hadsereggel rendelkezett. Józef Piłsudski, Poznańban, 1919. 10. 27. (Fotó: National Digital Archives)
„Katonák! Az új Lengyelország, a szabad Lengyelország a legnagyobb hatalmak bukásából, a legerősebb hadseregek szétveréséből született. Ezek a bennünket felosztó, leigázó hatalmak, hadseregek voltak. Ebből a bukásból és szétverésből a világ által eddig nem ismert nagyságú káosz maradt, amely minden felől körbevesz bennünket, amely belénk, a lelkünkbe hatol. Ebben a fejetlenségben kell felépítenünk Lengyelország fegyveres erejét határainak védelmére, annak biztosítására, hogy senki idegen ne korlátozhassa szabadságunkat, hogyan rendezzük be immár saját otthonunkat. Ez nem könnyű feladat, nem könnyű munka!” Józef Piłsudski, 1919. 01. 01.
#jogok „Amikor szociális reformot hajtok végre, az ellenfeleink azt kiabálják: »Ez bolsevizmus!« Ez azonban nem bolsevizmus, még csak nem is szocializmus, ez demokrácia. Egyszerűen át akartam segíteni Lengyelországot a tizennyolcadikból a huszadik századba.” J ózef Piłsudski, A szocialista mozgalomból származó Józef Piłsudski politikai és társadalmi gondolkodásában fontos helyet foglaltak el az emberi és állampolgári jogok, valamint a szociális kérdések. Államfőként 1918. november 18-án baloldali kormányt hívott életre, amely csomagot dolgozott ki a korszerű állampolgári és emberi jogokról. Ezek bevezetése megteremtette a Második Lengyel Köztársaság demokratikus berendezkedésének alapjait. Ezen jogszabályoknak köszönhetően Lengyelország a világ legkorszerűbben megszervezett államai közé került. Lengyelországban a nők már 1918-ban megszerezték a politikai jogok teljességét, ezen belül a szavazati jogot, a munkások számára pedig biztosították a nyolcórás munkanapot. Lengyel nok kampányolnak a választás napján, Varsó, 1927 (Fotó: National Digital Archives)
1919. 05. 18.
#demokrácia „Lengyelország helyzeténél fogva a Törvényhozó Szejm összehívásáig a kormány jellege átmeneti és nem teszi lehetővé olyan mély társadalmi változtatások bevezetését, amelyeket csak a Törvényhozó Szejm fogadhat el. Meg lévén győződve arról, hogy a nemzet törvényeinek megalkotója csak a Szejm lehet, követeltem, hogy lehetőleg rövid, néhány hónapos határidőn belül hívják össze.” Józef Piłsudski, Józef Piłsudskinak köszönhetően Lengyelország demokratikus parlamenti köztársaságként született újjá. Már 1918 novemberének végén elrendelte, hogy folytassák le a választásokat a Törvényhozó Szejmbe. A demokratikus választási törvény az általános, egyenlő, titkos, közvetlen és arányos választási jogon alapult a 21. életévüket betöltött személyek számára a nemek megkülönböztetése nélkül. A választási részvétel nagyon magas volt, és egyes választókörzetekben akár a 90 százalékot is elérte. Az 1919 januárjában megalakult Szejm az államfővel közösen nekilátott az állam alapjainak fáradságos felépítéséhez. Ennek a munkának a jelképes befejezése volt a francia III. Köztársaság alkotmányának mintájára kidolgozott alkotmány elfogadása 1921-ben. A második Lengyel Köztársaság elsö kormánya, 1918. 11. 18. (Fotó: National Digital Archives)
1918. 09. 14.
A biztonság építésze
Józef Piłsudski arra törekedett, hogy Kelet-Közép-Európában államszövetséget hozzon létre Oroszország és Németország ellensúlyozására. 1920-ban legyőzte a Vörös Hadsereget, és feltartóztatta annak Európa mélyébe történő behatolását. A bolsevik Oroszországgal vívott háborút lezáró rigai szerződés – a versailles-i szerződéssel együtt – az európai rend alapjává vált. Ezt a rendet a náci Németország és a szovjet Oroszország rombolta le, amikor 1939-ben megindították a II. világháborút.
#háború
Elkerülhetetlen volt a Köztársaság háborúja a bolsevik Oroszországgal. Lenin már 1918 őszén el kívánta juttatni – Lengyelországon keresztül – a forradalom lángját Európába. Józef Piłsudski ebben az időben szándékozott létrehozni a Lengyelországgal föderációra lépő államok tömbjét. 1919-ben a bolsevikok legyőzték az Antant által támogatott „fehér” Oroszországot, és a Lengyelország elleni agresszióra készülődtek. 1920 januárjában Józef Piłsudski fegyveresen támogatta Lettországot, áprilisban pedig Ukrajnával szövetségben felszabadította Kijevet. A Vörös Hadsereg azonban, miután támadásba lendült, eljutott egészen Lengyelország közepéig. Lengyelország és Európa sorsáról 1920 augusztusában a varsói csata döntött. A döntő csapást Józef Piłsudski készítette elő és vezette. Ezt a háborút d’Abernon brit diplomata „a világok háborújának” nevezte, a csatát pedig a világtörténelem tizennyolcadik sorsdöntő ütközetének tartotta. A legyőzött Vörös Hadsereget visszavetették keletre. Lengyelország megvédte függetlenségét, a szabad Fehéroroszország és Ukrajna nem jöhetett létre. Lengyel katonák a varsói csata elején, 1920. 08. (Fotó: CAW)
, t ú r o b á h a
k n ü n e l l e a tt a t y l o f l a v ó z s l e j a l t a e j z v z o a z s . g n á ú z , s s o r n o o z z a s l o a r v á j O t á j t a e s j a v e o s t z í r S e ) z . s . . y ( n „ é k e r k e l e y g n . e e l t z , e v k e n n á k r a n y m o l a d hog a r r o f ő v ö j l ő r l ü v í k – t l é c a t z e s é , t é r e z s d n re a r m o m á z s , e v z ű t i k t l o v l é c a z e n e p p é é l e ú r o b á h a y g o h , y n é Az a t
teljesen jól ismert volt , és ezért azonnal meg erősítem, hogy sz emélyes en nem másért folytatt am ezt a azért háborút , hog , mint y ezt a kívü lről jö vő fo hoz rrada zán lmat k ne a szovj hoz et szu zák ronyo el (. k ..).” Józef P iłsu „Yea r 19 dski, 20”
#béke
A Németországgal folytatott háborút lezáró versailles-i szerződés NyugatEurópában rendezte a nemzetközi kapcsolatokat. Hasonló szerepet játszott Európa keleti felén az 1921. március 18án megkötött rigai szerződés, amely lezárta Lengyelországnak a bolsevik Oroszországgal vívott háborúját. Ez a két szerződés rakta le a húszéves békeidőszak alapját Európában. Az újjászületett Lengyelország, amelynek Józef Piłsudski a társalkotója volt, a béke és a stabilizáció fontos tényezőjét képezte. Csak a két totalitarizmus: a náci Németország és a sztálini Szovjetunió agresszív magatartása és együttműködése vezetett a 30-as évek második felében Európa destabilizálásához, majd a II. világháború kitöréséhez. Lengyelországnak a szomszédjai fegyveres támadása miatt bekövetkezett 1939-es eleste és felosztása, valamint a versailles-i és rigai rend kelet-közép-európai felszámolása később lehetővé tette a Szovjetunió számára, hogy megtámadja Finnországot, bekebelezze a balti államokat: Litvániát, Lettországot és Észtországot, valamint részben feldarabolja Romániát. „A négy nagy” akik a párizsi békekonferencia minden fontos döntését meghozták (balról jobbra, David Lloyd George, Nagy-Britannia; Vittorio Emanuele Orlando, Olaszország; Georges Clemenceau, Franciaország; Woodrow Wilson, USA), 1919. 06. 28. (Fotó: National Digital Archives)
„Immár hét esztendeje, hogy országunk a háború borzalmain megy keresztül. Sokat szenvedett. (…) Felmerül a nagy szervező munka és a természeti erőforrások kiaknázásának szükségessége. Ezt a munkát csak akkor lehet eredményesen elvégezni, ha beköszönt a béke. Ez azt jelenti, hogy amennyire ez lehetséges, szívélyes kapcsolatokat kívánunk fenntartani a szomszédjainkkal, az összes szomszédunkkal” Józef Piłsudski
#föderalizmus
Józef Piłsudski úgy vélte, hogy Lengyelország, amely erős és vele szemben kelletlen szomszédok – Németország és Oroszország – között fekszik, ki lesz téve annak a veszélynek, hogy elveszti függetlenségét. Ezen probléma megoldásának esélyét abban látta, hogy egyesíti a Lengyelország és Oroszország között élő nemzetek erejét. Föderációt ajánlott nekik az egykori Köztársaság legjobb történelmi hagyományai szerint. Javaslatát Piłsudski elsősorban a litvánokhoz, a fehéroroszokhoz és az ukránokhoz intézte. A föderáció az ő elképzelése szerint megteremtette volna a nyugati civilizáció erős központját KözépEurópában, és felszámolta volna az orosz és német fenyegetést. Piłsudskinak azonban nem sikerült megvalósítania föderációs terveit. Józef Piłsudski Belwederben, 1920 (Fotó: Józef Piłsudski Museum in Sulejówek)
„Lehetőséget akarok adni Önöknek, hogy a belső nemzetiségi és vallási ügyeiket úgy oldják meg, ahogy azt Önök kívánják, anélkül, hogy Lengyelország részéről bármilyen erőszakra vagy nyomásra kerülne sor.” J ózef Piłsudski, Vilnius, 1919. 04. 22.
#Észtország Józef Piłsudski erősen támogatta Észtország függetlenségének eszméjét, szövetségest látott benne a bolsevik Oroszország (majd a Szovjetunió), valamint Németország agresszív kezdeményezéseivel szemben. Ennek érdekében Lengyelország és Észtország a régió más országaival közösen megpróbálták létrehozni a Balti Szövetséget, ez azonban nem valósult meg. Ennek ellenére a lengyel-észt együttműködés nagyon jól fejlődött, átölelte a politikát és a diplomáciát, a gazdasági és a katonai ügyeket. A baráti kapcsolatok építésében észt oldalon különösen nagy érdemeket szerzett Johan Laidoner tábornok, a kiváló katona, a bolsevikokkal vívott 1919-es háború győztese. Laidoner tábornok következetes híve volt a Lengyelországgal való szoros együttműködésnek és szövetségnek. Úgy vélte, hogy a Szovjetunió részéről fennálló fenyegetettség közepette Észtországnak éppen Lengyelországban kell a szövetségest keresnie. 2011-ben Tallinnban, 2013-ban pedig Sulejówekben Észtország és Lengyelország legfelső vezetőinek jelenlétében ünnepélyesen emléktáblát avattak: Piłsudski marsallét Tallinnban, Laidoner tábornokét Sulejówekben.
Az érdemrendek másolatait a Belvedere-palota marsalli hivatalának adományozták, 2014.03.
Sulejówek, 1925. 05. 27.
Fotó: Martin Andreller
Szabadság-kereszt, I. kategória, 1. osztály (Fotó: Fotó: Józef Piłsudski Museum in Sulejówek)
#Litvánia „[…] drága, szeretett Vilnius, mely főváros rangjára emeltetett – őszintén megmondhatjuk – nem lengyel kezek által, hanem a litván nemzet nagy erőfeszítései során, amikor nyílt és nagy harcban találta magát az egész környező világgal, Lengyelországot sem kivéve. A pogány Litvánia nagy hőseinek rendkívüli akarata […] emelte a falait, építette az alapjait ennek a városnak mint fővárosnak” Józef Piłsudski beszéde Lengyelország és Litvánia közös történelmérol, amely 1922. április 20-án Vilniusban hangzott el
A Piłsudski testvérek - Józef (balra) és Bronisław.
Józef Piłsudski szülohelye, Zułów, 1935 körül
(Fotó: Józef Piłsudski Múzeum Sulejówekben)
(Fotó: Józef Piłsudski Múzeum Sulejówekben)
Józef Piłsudski Druskiennikiben, 1927 (Fotó: Public domain)
Vilniusi panoráma a XX. század kezdetén (Fotó: National Library)
Józef Piłsudski régi litván nemesi nemzetségből származott, a Kościeszacímert használta pecsétjében, és Litvániában számos hely található, amely életéhez és tevékenységéhez kötődik. A vilniusi föld kiváló fia volt. 1867ben született Zułówban a Piłsudskiak udvarházában, Powiewiórkában a Szent Kázmér-templomban keresztelték meg, és Vilniusban járt gimnáziumba. 1908-ban a Vilnius melletti Bezdany vasútállomásán a lengyel függetlenségi mozgalom leghíresebb kisajátítási akcióját vezette. A független Lengyelország időszakában Pikieliszkibe (ma Pikeliškė) és Druskiennikibe (ma Druskininkai) járt pihenni. Krakkóban temették el, a Waweli Katedrálisban, de a végrendeletében meghagyta, hogy a szívét Vilniusban, ahogy ő nevezte, „a kedves városban” temessék el. Józef Piłsudski vezetése alatt 1920ban Lengyelország győzelmet aratott a bolsevik Oroszország ellen vívott háborúban, és 20 évre megőrizte függetlenségét és területi épségét. A győzelem nemcsak megfékezte a kommunizmus európai menetelését, de a két háború közötti években biztosította a független Litván Köztársaság és más balti államok – Lettország és Észtország – létét. Ennek a húszéves időszaknak köszönhetően ezek az országok megerősítették nemzeti önazonosságukat, kiépítették állami struktúráikat, fejlesztették a gazdaságot és a kultúrát. A II. világháború után ezért sem lehetett őket teljes mértékben szovjetizálni.
Az Anya és a Fiú Szívének Mauzóleuma, Rasos temeto, Vilnius, 1936.05. Polona
#Japán Az orosz-japán háború 1904-es kitörése arra késztette Józef Piłsudskit, hogy kapcsolatba lépjen európai országokba akkreditált japán diplomatákkal az együttműködés felvétele érdekében. Igyekezett felkelteni érdeklődésüket a japán hadsereg mellett működő lengyel légió felállításának lehetősége és hírszerzési információk átadása iránt. Cserében azt várta, hogy a japánok a jövendő békekonferencián felvetik Lengyelország függetlenségének kérdését, valamint pénzzel és fegyverrel támogatják a lengyel függetlenségi tevékenységet. A japán hatóságok megbeszélésekre meghívták Piłsudskit Tokióba. Ezek csak részleges sikerrel zárultak. A japánok ugyan elvetették a légió koncepcióját, de segítséget nyújtottak a lengyeleknek pénzügyileg, kiképzésben, valamint a felfegyverkezésben. Ugyanebben az időben Japánban tartózkodott Roman Dmowski, a nemzeti mozgalom aktivistája, aki igyekezett megtorpedózni Piłsudski misszióját. Japánhoz kötődött Bronisław Piłsudski is (1866-1918), Józef bátyja. 1887-ben bevonták a Népakarat elnevezésű forradalmi szervezet III. Sándor cár elleni merényletének előkészítésébe. Az összeesküvés leleplezése után Bronisławot halálra ítélték, majd ezt 15 év kényszermunkára és szibériai száműzetésre változtatták. Ott kezdte meg néprajzi kutatásait elsősorban az orosz Szahalin és a japán Hokkaidó szigetén élő ainu népcsoportra vonatkozóan. Ezek világhírnevet szereztek neki (munkájának egyik eredményét a száz viaszhengeren rögzített egyedülálló hangfelvételek adják). 1906-ban tudományos célból Japánba utazott, ahol összebarátkozott Futabatei Simei íróval és költővel. Ezen ismeretség eredményeként alakult meg a Japán-Lengyel Társaság.
Bronisław Piłsudski Japánban (Fotó: National Archives in Krakow)
Józef Piłsudski (balról az elso, aki ül) találkozása a japán császár testvérével, Nobuhito herceggel (jobbról az elso, aki ül), Varsó, 1930. 10. (Fotó: National Digital Archives)
A Felkelo Nap érdemrend átadása Józef Piłsudskinak, Varsó, 1930. (Fotó: National Digital Archives)
Józef Piłsudski tokiói látogatása elott (balról az elso), Bern, 1904 (Fotó: Függetlenségi Múzeum)
#Lettország Józef Piłsudski erősen támogatta Lettország függetlenségének eszméjét, szövetségest látott benne a bolsevik Oroszország elleni harcban, valamint az általa tervezett föderáció tagját. 1919-ben államfőként kedvezően válaszolt a lettek fegyverekre és lőszerekre vonatkozó kérésére (az év decemberében 6 ezer karabélyt és 5 millió töltényt szállítottak le). 1919. december 30-án Lengyelország és Lettország katonai együttműködési megállapodást írt alá. A megállapodás rendelkezéseinek megfelelően Józef Piłsudski megparancsolta Edward Rydz-Śmigły tábornoknak, hogy a lett csapatokkal közösen hajtson végre hadműveleteket a Vörös Hadsereg által elfoglalt Latgalliában. A kemény tél során a szövetséges csapatok 1920. január 3-án elfoglalták a Daugava-parti Daugavpils városát, majd január 25-én egész Latgalliából kiszorították a bolsevikokat. Ez volt az egykori Lengyel Livónia, Józef Piłsudski azonban úgy határozott, hogy Latgalliát átadja a letteknek. Piłsudski 1920. január 26-28. között tartózkodott Daugavpilsban, részt vett egyebek között a lett hadsereg képviselői és főparancsnoka, Jānis Balodis tábornok részvételével megtartott közös ünnepségen. Lettország, Románia mellett, a legbarátságosabb volt a II. Köztársaság szomszédjai közül. 1922-ben Piłsudski marsall megkapta az I. osztályú Lāčplēsis (Medveölő) Katonai Érdemrendet, amely a legmagasabb lett katonai kitüntetés. A Lettországban elesett lengyel katonáknak a lett hatóságok hálaadó emlékművet emeltek (amely a temetővel együtt elpusztult, miután a Szovjetunió 1940-ben annektálta Lettországot). Ma ezen a helyen egy több méteres vasbeton oszlop áll, amelyet a Lett Köztársaság vezetése emelt 1992. november 11-én.
„Uraim! Örülök, hogy itt lehetek ennél az alakulatnál,
amelyet az a tényleges szerencse ért, hogy a lengyel hagyománynak megfelelően a mi szabadságunkért és a tiétekért harcolt; nemcsak a mi népünk szabadságáért, hanem szomszédunk és barátunk szabadságáért is.” A lett hadsereg tiszteletére elmondott pohárköszönto a Daugavpils városában 1920. január 28-án megtartott lengyel-lett ebéd alatt
A lengyel és lett csapatok katonái Dyneburgban a város felszabadítását követoen, 1920-ban (Fotó: Latvian State Historical Museum)
Józef Piłsudski neve a Láčplēsis (Medveölok) lovagjai
Kereszt a Dyneburgi Słobyódkaon, ahol
között, a rend kápolnájában, a Testvériség temetoben,
megemlékeztek az egykori katonai temetore,
Riga, 2017
ahol 1920-ban temették el a lengyel katonákat.
(Fotó: Andrejs Strokins)
(Fotó: Lengyelország Rigai Nagykövetsége)
Józef Piłsudski a lengyel katonák között Dyneburgban (Fotó: Józef Piłsudski Múzeum Sulejówekben)
#Franciaország Az újjászületett Lengyelország legfontosabb szövetségese a Francia Köztársaság volt. Az I. világháború alatt Párizsban működött a Lengyel Nemzeti Bizottság. Akkor jött létre Franciaországban a Lengyel Hadsereg Józef Haller tábornok, a Lengyel Légiók egykori tisztje vezetésével. Franciaország a párizsi békekonferencián nagy általánosságban megértéssel viszonyult a lengyel területi törekvések iránt is. Támogatta Lengyelországot a bolsevik Oroszországgal vívott 1919-1920-as háború során is, katonai szakértőket és hadianyagokat küldött. A lengyel-francia barátság hagyományai közel álltak Józef Piłsudskihoz, aki már az I. világháború kezdetén arról tájékoztatta a francia és a brit hatóságokat, hogy a Lengyel Légiók haditettei kizárólag Oroszország ellen irányulnak. A bolsevik Oroszországgal vívott háború befejezése jelentősen megerősítette Lengyelország és Józef Piłsudski mint államfő és győztes hadvezér pozícióját a nemzetközi színtéren. 1920 decemberében Alexandre Millerand francia elnök párizsi látogatásra hívta meg. Ennek eredményeként politikai és katonai szövetség megkötésére, valamint gazdasági együttműködésre került sor. Piłsudski 1921. február 3-6. között tartózkodott Franciaországban. Megbeszéléseket folytatott Millerand elnökkel (a Szocialista Internacionálé 1896-os kongresszusa óta ismerték egymást) és Ferdinand Foch marsallal (akit 1923-ban Lengyelország marsalljává neveztek ki). Meglátogatta a Saint-Cyr tiszti iskolát és felkereste a verduni csatateret. Piłsudski e látogatása során a Virtuti Militari Érdemrend Ezüstkeresztjét adományozta Verdun városának, hangsúlyozva, hogy a város mindazok jelképe és csodálatának tárgya lett, akik reményeiket Franciaország I. világháborús győzelmébe vetették.
„Lengyelország tudatában van civilizációs és békeküldetésének, amely Európa keleti részén jutott neki, és amely megfelel Franciaország küldetésének nyugaton. Lengyelország kitartóan és Franciaországgal egyre szorosabb szövetségben fogja küldetését teljesíteni, hű maradván azokhoz a nagy elvekhez, amelyek a szövetségeseket győzelemre vezették.” Józef Piłsudski az Élysée-palotabeli fogadáson 1921. február 3-án
Józef Piłsudski államfot Aristide Briand miniszterenök (balról az elso) fogadja Párizsban, 1921 (Fotó: National Digital Archives)
Józef Piłsudski látogatása a párizsi lengyel könyvtárban, 1921 (Fotó: National Library of France)
Józef Piłsudki államfo átadja a Virtuti Militari-érdemrendet Verdun városának (középen baloldalt), 1921. 02. (Fotó: National Digital Archives)
A Marsall a köztársasági gárda elott, 1921. 02. (Fotó: National Digital Archives)
Verdun, 1921 (Fotó: National Digital Archives)
#Ukrajna Józef Piłsudski föderációs terveiben Ukrajna elsőrendű szerepet játszott. A bolsevik Oroszországgal folytatott háború alatt úgy döntött, hogy szövetséget köt a szintén az orosz imperializmussal küzdő Ukrán Népköztársasággal, amelynek élén Szimon Petljura állt. 1920. április 21-én aláírták azt a szerződést, amelyben Lengyelország elismerte Ukrajnának az önálló állami léthez való jogát. A Lengyelország és Ukrajna közötti határ a Zbrucz folyó mentén húzódott volna. 1920. április 24én katonai egyezményt kötöttek, amely megállapította, hogy „a lengyel és az ukrán csapatok közös akciót hajtanak végre mint szövetséges csapatok”. Úgy volt, hogy az ukrán kormány polgári és katonai közigazgatást szervez a Vörös Hadseregtől visszafoglalt területeken. A kezdeti sikerek ellenére (Kijev visszafoglalása) a szövetségeseknek nem sikerült felszabadítaniuk Ukrajnát. A Lengyelország és a bolsevik Oroszország között 1921-ben megkötött rigai szerződés keresztülhúzta a független ukrán állam létrehozásának lehetőségét, és ebből a szempontból Piłsudski keleti politikájának kudarcát jelentette.
„A közösen kiontott vér és a testvéri sírok lerakták a két nemzet kölcsönös megértésének és sikerességének alapkövét. Jelenleg, a barbár betolakodóval folytatott kemény harcok két esztendeje után búcsúzom az Ukrán Népköztársaság nagyszerű hadseregétől, és megállapítom, hogy a legnehezebb pillanatokban, az egyenlőtlen harcok során magasra emelte zászlaját, amelyen a kiírt jelszó: »A mi szabadságunkért és a tiétekért« minden becsületes katona hitvallása.” Józef Piłsudskinak az ukrán csapatokhoz intézett 1920. október 18-ai búcsúparancsából
Lengyel és ukrán tisztek, 1920. 04. (Fotó: Public domain)
Józef Piłsudski és Szimon Petljura, Vinnicja, 1920. 04. (Fotó: Public domain)
Emléktábla az ukrán-lengyel szövetség emlékére, Zsitomir, 2017.
Józef Piłsudski és Szimon Petljura, Stanisławów, 1920. 08. (Fotó: Public domain)
#Finnország Józef Piłsudski meg volt győződve arról, hogy az orosz birodalmat csak a centrifugális mozgások lesznek képesek szétzúzni. Az ellene folytatott küzdelemben az Oroszország által elnyomott nemzetekben keresett szövetségest. Közéjük tartoztak a finnek. A Lengyel Szocialista Párt (PPS), amelynek kiváló aktivistája volt Piłsudski, élénk kapcsolatokat tartott fenn az Aktív Ellenállás Finn Pártjával, más néven az Aktivisták Finn Pártjával (Suomen Aktiivinen Vastustuspuolue – Finska Aktiva Motståndspartiet), amely 1904 óta kongresszusokat szervezett az Oroszország területén működő azon politikai pártoknak, amelyek szemben álltak a cárizmussal. A harmadik ilyen kongresszust a finnországi Jorvasban rendezték 1907 áprilisában. A PPS
küldöttségének élén Piłsudski állt. A finn aktivistákkal való találkozókon megbeszélte az együttműködés elveit. Józef Piłsudskival volt egykorú Carl Gustaf Mannerheim. Ő a finnek számára az lett, ami Piłsudski volt a lengyelek számára. Mannerheim, a kiváló államférfi és katonai parancsnok hazája függetlenségének és szabadságának szimbóluma. Érdemes ehhez hozzátenni, hogy Mannerheim marsall – még mint orosz tiszt – lengyel földön szolgált és ismerte a lengyel nyelvet. Visszaemlékezéseiben ezt írta: Semmi kifogásom nem volt az ellen, hogy Lengyelországban állomásoztam, amelyet később örömmel láttam viszont. Minél jobban megismertem a lengyeleket, annál jobban megértettem őket, és ragyogóan éreztem magam közöttük.
Józef Piłsudski marsallt kitüntetik a Finnország Fehér Rózsája-rend Nagykeresztjével a Királyi Palotában, Varsóban (Fotó: National Digital Archives)
A Finnország Fehér Rózsája-rend Nagykeresztje (Fotó: Józef Piłsudski Múzeum Sulejówekben)
#Románia
Az államfo a királyi család tagjaival, Sinaia, 1922. 09. (Fotó: National Digital Archives)
A közelmúltbeli útjaink hasonlóságából mint logikus folyományból fakad a jelenben meglévő közös utunk is, amely, nem kétlem, a jövőben is azon két nép közös sorsának útjára vezet, amelyek összekapcsolódnak szükségleteik és érdekeik terén, mint ahogy a szabadság, a jog és a béke dicsőítésében is. Józef Piłsudski a Sinaiában 1922. szeptember 15-én rendezett ebéden
Az államfo a királyi családdal, Sinaia, 1922. 09. (Fotó: National Digital Archives)
Az államfo Mária királynovel beszélget, 1922. 09. (Fotó: National Digital Archives)
Józef Piłsudski a királyi családdal, Sinaia, 1922. 09. (Fotó: National Digital Archives) Józef Piłsudski (jobbra) Románia királyával I. Ferdinánddal, 1922. 09. (Fotó: National Digital Archives)
#Románia A Lengyelország iránt barátságos szomszédos országok közé tartozott Románia. A bolsevik Oroszország részéről fennálló fenyegetés a két ország politikai és katonai közeledését eredményezte. A Józef Piłsudski államfő és főparancsnok védnöksége alatt folytatott tárgyalások eredményeként 1921 márciusában aláírták a lengyel-román szövetséget. A két ország kötelezettséget vállalt arra, hogy keletről jövő agresszió esetén kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak. A katonai egyezmény véglegesítése és a lengyel-román barátság kinyilvánítása érdekében Józef Piłsudski 1922 szeptemberében látogatásra Romániába utazott. Ezen kívül a Marsall 1928-ban, 1931-ben és 1932-ben is ellátogatott Romániába. 1928-ban Târgoviştében dr. Lucjan Skupiewski, az ismert orvos, Bukarest volt polgármestere látta őt vendégül saját otthonában.
A román követségen zajló fogadás résztvevoi, baloldalon az elso Józef Piłsudski marsall, Varsó, 1928. 12. (Fotó: National Digital Archives)
Józef Piłsudski marsall I. Ferdinánd királlyal (a marsalltól balra az elso) és Károly herceggel (a marsalltól jobbra az elso), Sinaia, 1922. 09. (Fotó: National Digital Archives)
Józef Piłsudski és I. Ferdinánd király, 1922. 09.
(Fotó: National Digital Archives)
Sajtóközlemény Józef Piłsudski romániai látogatásáról, „Światowid”, 1928. 10.
Józef Piłsudski marsall és Nicolae Iorga román miniszterelnök, Bukarest, 1932. 04. (Fotó: National Digital Archives)