Borsosné Zsuppányi Ildikó frissen kinevezett intézményvezető asszony mesélt többek között a munkájáról, a landorhegyis diákokról és egy különösen érdekes történetről.
Ildi néni június 1-jétől vezeti iskolánkat. Könnyű vagy nehéz intézményvezetőnek lenni?
Nem könnyű, bármelyik oldalról is nézem. Hiszen az irányítás sokoldalú feladat, amelynek szereplői a tanulók, a pedagógusok és a szülők. Miért nehéz? Számomra természetesen kihívást jelent, hiszen először vagyok intézményvezető. Éppen ezért szeretném úgy végezni a munkámat, hogy az minden szereplő számára megfelelő, jó legyen. Tudom, hogy nem lehet mindig, mindenkinek megfelelni, jót tenni, de a
lehetőségekből a legjobbat kihozni, talán igen. Mindez természetesen folyamatos motiváció nélkül nem sikerülne. Bizonyára Ti is tapasztaltatok hasonlót a családotokban, a barátaitok közt, az osztályotokban. Biztosan próbáljátok úgy élni a mindennapjaitokat, hogy a lehető legtöbb emberrel megtaláljátok a megfelelő kapcsolatot, kommunikációt. Ugyanez vonatkozik a felnőttekre és a vezetőkre is. Egy iskola vezetőjének több oldalt is figyelembe kell venni. Legfontosabb, hogy tudja az iskola mindennapjait úgy szervezni, irányítani, hogy közben szem előtt tartsa a diákok, pedagógusok, az iskola egyéb dolgozóinak érdekeit. Ehhez azonban nem vagyok elég egyedül én, a munkámhoz szükség van segítőkre is. S hogy kik ők? Az intézményvezető-helyettes kollégák, Anna néni és Edina néni, a pedagógusok, az iskolatitkárok és ti, a diákok. Csak együtt, közösen lehet elérni azokat a célokat, amelyeket kitűzünk magunk elé. Milyen az ideális landorhegyis diák? Szerintetek létezik ilyen? Ha leegyszerűsíteném, akkor azt mondanám, létezhet. Ha a szó szoros értelmében venném, akkor azt mondanám, hogy szófogadó, jó tanuló, becsületesen ellátja a munkáját. De nem hiszem, hogy tökéletesnek kellene lennünk. Emberek vagyunk, hibázhatunk mindannyian, nemcsak a diákok, hanem a felnőttek is. Azt gondolom, az ideális landorhegyis diák a tőle telhető legnagyobb tudását adja. Nem okoz másnak kárt. Tiszteli az osztálytársakat, felnőtteket, pedagógusokat, az intézmény dolgozóit.Betartja azokata szabályokat,amelyeket az iskola nem ellene,
hanem érte hozott. A viselkedésével, kommunikációjával az intézményen belül és kívül is, nem hoz szégyent az iskolánkra. Jól érzi magát, és továbbviszi az iskola jó hírét. Fontos,hogy pozitívak legyünk, s mindenben és mindenkiben a jót keressük. A diákok többsége a szabadidejét a számítógépe vagy az okostelefonja közelében tölti. Mi a véleménye erről? Bár nem tartom teljes mértékben jó dolognak, mint mindennek, ennek is két oldala van. Igaz, hogy ebben a mai, felgyorsult világban elengedhetetlen eszköz az okostelefon, a számítógép vagy bármilyen okoseszköz, azonban fontos lenne megtalálni az arany középutat, hogy mit, mire és mennyi ideig érdemes használni. Abból a szempontból előnyösnek tartom, hogy nagyon sok olyan ismeretet össze lehet gyűjteni, amelyet régen csak a könyvekben lehetett megtalálni, és néha sokáig tartott utánanézni. Most egy-két perc alatt megtudhatunk sok mindent az internetről, akár az életünkhöz, akár a tanuláshoz kapcsolódik. A kapcsolattartás is egyszerűbb a segítségükkel. Ez egyúttal azonban a hátránya is, hiszen a közvetlen emberi kapcsolatok, a beszélgetés, a különféle kommunikációk ezáltal lassacskán megszűnnek, elmaradnak. Ti, diákként még a nagybetűs élet előtt álltok, és olyan fontos dolgok várnak rátok, mint a továbbtanulás, felvételi, munkahelyi állásinterjúk. Az élő beszédre szükség van és lesz, hiszen nagyon sok esetben ki kell állni, és elmondani, amit gondolunk. Az okoseszközökkel az olvasási szokásaink is kezdenek megváltozni. E-bookot bárhol lehet olvasni, de a papíralapú olvasás sajnos háttérbe szorult.Pedig kézbevenni egy könyvet,mely pihentet, kikapcsol bennünket, nagyon
jó dolog. Az okoseszköz korlátlan használatának van még egy komoly negatív következménye, hogy függővé teheti az embert, hiszen nagyon nehéz letenni ezeket az eszközöket,éppen ezértmeg kell találni az egyensúlyt!
Mit tanácsol, tanulás mellett hogyan kapcsolódjunk ki?
Legyetek minél többet a szabad levegőn, sportoljatok, keressetek magatoknak hasznos tevékenységeket. Gondolok akár lovaglásra, táncra, sétára, jazzbalettre, bármilyen olyan tevékenységre, amely kicsit kizökkent az egyhangú tanulásból, a telefon és számítógép használatából. Ezek a tevékenységek olyan pozitív dolgokat adhatnak, amellyel nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is építhetjük.
A családdal való még több együttlét is nagyon fontos mindenki számára, hiszen ők a biztos pont az életünkben. Bármi baj történik, a család az,akire számítani lehet. Barátok is kellenek, hiszen mindenkinek jó lenne megtalálnia a saját korosztályában azt a társaságot, akivel jól érzi magát, akivel tud beszélgetni, együtt lenni, nevetni, mosolyogni, akik által jobbá válhatunk. És még egy, amire mindenkinek szüksége van, az „én idő”.
Az interneten sokszor látjuk, hogy különböző ruhákat mutat be. Mesélne erről?
Ez egy érdekes kis történet.Van egy nagyon kedves ismerősöm,akinek az üzletében
szoktam ruhákat vásárolni. Egy alkalommal, mások mellett engem is megkérdezett, hogy megengedném-e, hogy egy-két fotót készítsenek rólam az új ruhákban, amelyeket az üzlet forgalmaz. Aztán az egy alkalomból több is lett. A fotózásokat beszélgetések követték, és egy csapattá kovácsolódtunk. Megérintett bennünket a divatnak egy olyan szele, amely nem feltétlenül arról szól, hogy mindig együtt kell haladni a legújabb irányzattal. Talán inkább arról, hogy a saját egyéniségünkhöz mi illik, mi az, ami jól áll, amiben jól érezzük magunkat, amiben tényleg saját magunk lehetünk. Mit vár a 2023-asévtől?
Először is egészséget, biztonságot mindenkinek. Amit mostanában a világ hozott magával, mint a vírushelyzet, háborús helyzet és ezeknek a negatív következményei, azoktól jó lenne megszabadulni. Legyen nyugalom mindannyiunk életében. Fontos lenne egy kicsit lelassulni ebben a rohanó világban. Kívánok sikereket! Bár biztos lesznek kudarcok is, amelyektől azt várom, hogy tudjunk belőlük építkezni, és tudjunk minél előbb túllendülni rajtuk. Az iskolában szeretnénk még sok mindent újítani, amelyeket elkezdtünk már a két vezetőhelyettessel, a kollégákkal, illetve veletek. Kívánom, hogy a tantestülettel tudjuk megvalósítani a terveinket, s ezekhez legyen kellő energiánk és motivációnk. Ugyanezt kívánom a diákoknak is. Legyetek motiváltak, sikeresek, kitartóak a tanulásban!
Mátai Ferenc negyed évszázadig volt iskolánk vezetője. Hosszú pedagógusi pályáját Zalaegerszegért díjjal ismerték el a karácsonyi ünnepek előtt. Emlékeit, tapasztalatait, tanácsait osztotta meg velünk. Feri bácsi 2022. június 1-jéig vezette az iskolánkat. Hány évet töltött a Landorhegyi-iskolában? Nagyon-nagyon régen kerültem ide. Gyerekként idejártam általános iskolába. Amikor megnyílt az iskola 1965-ben, harmadik osztályos voltam, a Petőfi-iskolából érkeztem. Az egész családom itt tanult. Mind a két fiam itt végzett, sőt még édesapám is bélyegszakkört vezetett itt nagyon régen, amikor még divat volt bélyeget gyűjteni. 1982-ben már pedagógusként tértem vissza az iskolába. Először napközis nevelő lettem, majd matematikát tanítottam, mivel könyvtár-matematika szakos vagyok. Később elvégeztem az informatika szakot, és azt is oktattam. 1997-ben megpályáztam az igazgatói pozíciót, amit el is nyertem. 1997-től 2022-ig, azaz 25 évig voltamaz iskola vezetője.
Mire büszke, amit a vezetésealatt elért ebben az iskolában? Nagyon sok mindenre, felsorolni sem könnyű. Két dologra biztosan nagyon büszke vagyok. Az egyik, hogy nagyon sokat fejlődött az iskola mindenféle tekintetben. Aki nem a környékről való, és idetéved, az mindig elcsodálkozik, ami nekünk természetes, hogy micsoda hatalmas zöld terület veszi körbe az iskola épületét. Nagyon kevés ilyen intézmény van még az országban. Ráadásul büszke vagyok arra, hogy az adottságaink sport célokra is igen alkalmasak. 2007-ben megpályáztuk a sportiskolai címet, amit el is nyertünk. Azóta is tagja vagyunk a Sportiskolák Szövetségének. Ebbe a csapatba, a sportiskolák közé, csak olyan közösségek kerülhetnek be, és maradhatnak bent, akiknek a sportlétesítményeik jók, akiknek olyan testnevelőtanáraik, edzőik és bármilyen szakos tanáraik vannak, akik elhivatottak a sport iránt, szeretik azt, és megfelelő eredményeik vannak. A másik, amire büszke vagyok, hogy sikerült megtartani ezt az iskolát. Ti nem emlékeztek már arra, talán csak hallomásból tudtok róla, hogy ezen a lakótelepen három iskola volt. A József Attila, a Pais Dezső és a Landorhegyi Általános Iskola. Akkoriban nagyon kevés volt a gyerek, ezértfolyamatosancsökkentenikellett az iskolák számát.A
büszkeségem, hogy a tantestülettel együtt megmaradtunk. A József Attila-iskola már régen megszűnt, idősek otthonát alakítottak ki benne. A Pais-iskola is már több éve idősek otthona. A lakótelep egyetlen általános iskolája maradt a miénk. Ezeken kívül sok minden van, ami különleges, de nemcsak az én érdemem, hanem a kollégáké és a tantestületé. Gondolok a MUS-E művészeti programra, a Polgár Judit általfémjelzett Sakkpalota képességfejlesztő oktatási programra iskolánkban. Polgár Judittal való találkozó nem volt olyan régen, de körülbelül kettő évet vártunk arra,hogy eltudjon jönni, olyan sok az elfoglaltsága. Emelt szintű nyelvoktatás vagy informatika is választható. Mindenből tudunk megfelelő kínálatot nyújtani. Ez köszönhetőanagyon jó tantestületnek.
December 16-án Zalaegerszegért díjat kapott a város Dísztermében. Gratulálunk. Köszönömszépen.
Mit jelent Önnek ez a díj? Kik kaphatják meg? Minden évben hét egyén és kettő egyesület kaphatja meg a díjat. A képviselőtestület, polgármester úr, alpolgármesterek, civil szervezetek felterjesztik azokat, akiket a díjra érdemesnek tartanak. Először bizottság véleményezi, aztán a közgyűlésen titkos szavazással kiválasztják a díjazottakat. Idén a közgyűlés elé 28 név került. Ebből választottak kihét személyt és kettő közösséget, akik megkapták az elismerést. Az egyik fő szempont volt, hogy az illető a saját területén szakmailag, emberileg hiteles, kimagasló legyen. A másik, hogy sok mindent kell tenni a közösségért és a városért. Az oklevelemen az olvasható, hogy Zalaegerszeg város oktatási és kulturális életében betöltött szerepemért kaptam a díjat. Tehát nagyon sokoldalúnak kell lenni, és bent kell lenni a város vérkeringésében. Ezt úgy lehet elérni, hogy az iskola sok helyen és remekül szerepel, így kialakul egy jó vélemény az intézményről, a tantestület tagjairól és a vezetőről. Részt vettem a különböző programok szervezésében, alapítványi kuratóriumban, sportegyesület elnökségében, rendszeresen kulturális eseményekre, sportrendezvényekre jártam. Tartottam a kapcsolatot edzőkkel, a színház vezetőivel, különböző egyesületekkel, művészeti ágazatok vezetőivel. Összefoglalva: jó szakember, jó ember, és a városért sokat tevő kaphatja meg ezt a díjat. Idén orvos, muzeológus,néptáncos,könyvtáros,pedagógus is volt a díjazottak
között.
Nyugdíjasként hogyan tervezi eltölteni a pihenés éveit?
Ez egy nehéz kérdés. Az ember 25 éves vezetői munka után, amikor napi 8-9-10 órát pörgött,intézkedett, szervezett,felteszi magának a kérdést: „Na, most mit csináljak?” Azt hamar meg lehet unni, hogy jaj, de jó, most alhatok 9 óráig, mert nem kell bemennem 8 órára a munkahelyemre.
Ez tart egy-pár napig. Valamit ki kell találni hosszútávra. Azt gondolom, hogy három dolgot biztosan fogok csinálni. Van egy hegyi ingatlanunk, ahol a nyárnak és a szüneteknek a nagy részét el szoktuk tölteni. Amíg jó idő van, a természetben mindig lehet valamit csinálni: gyümölcsfákat gondozni, füvet nyírni. Ha rossz az idő, akkor elő kell venni azokat a könyveket, amelyeket az ember eddig nem olvasott el, mert nem volt ideje. Ilyenkor kell megnézni azokat a filmeket, amelyeket meg akartam nézni valamikor. Másik tervem, hogy nem szeretnék teljesen elszakadni a tanítástól, szeptembertől visszamennék tanítani matematikát pár órában, ha hívnának. Az is egy lehetőség, hogy a gyerkőcöket, akik korrepetálásra szorulnak, vagy javítóvizsgán szeretnének átmenni, vagy jobb jegyet szeretnének, hogy jól sikerüljön a felvételi vizsgájuk, egyénileg tanítanám. Ezek a rövidebb távú terveim. Még kettő van, nagyon csendesen merem csak mondani. Tíz vagy tizenöt éve elkezdtem vásárolni magamnak festőállványt, vásznat, ecsetet, festéket, hogy majd egyszer nekiálljak festeni. Ehhez most lenne kedvem. Megvan a családi indíttatás is, mert édesapám is, meg édesanyám is rettentő jól rajzoltak. Édesapám természeti témájú képeket festett, amelyek a hegyi házunk falát díszítik. Az öcsém, aki Budapesten él és dolgozik, az Iparművészeti Főiskolán végzett, grafikus lett. Sokan ösztönöznek arra, hogy le kellene írnom a gondolataimat a pedagóguspályáról, mivel olyan sokidőt töltöttemel pedagógusként.
Könyvet is lehetne írni erről a témáról, de ha csak jegyzetek lesznek egy újságnak,az sem baj. Ezek a tervek, de hogy mi lesz belőle? Egészség legyen, és utána lehet továbbtervezni. Mit tanácsol a jelenlegi landorhegyis diákoknak és pedagógusoknak? Néha elfelejtkeznek a mai gyerekek arról, hogy hány évesek, és milyen korszakukat élik. Az első tanácsom, hogy nem kell többnek és nagyobbnak látszani, mint ahány évesek vagytok. Aki négy-öt éves, annak például homokoznia kell. Később rendszeresen olvasni kellene. Ezt mint könyvtáros is mondom! Múltkor az egyik zalaegerszegi rádióműsorban a diákok olvasásáról volt szó. Felmérést készítettek az utcán lévő gyerekekkel. Számomra is meglepő módon olyan eredmény jött ki, hogy kezd visszatérni az olvasás szeretete. A digitális „kütyüket” nem kellene egyfolytában használni! Van, amikor hasznos, például gyorsan meg tudsz valamit keresni. De amikor két tizenéves gyerek ül egymás mellett, és ahelyett, hogy beszélgetnének, csak nyomkodják a telefonjukat, az már nem jó. Az olvasás azért is remek elfoglaltság, mert a szókincsetek és a képzelőerőtök is fejlődik általa. Vegyetek könyvet vagy folyóiratot a kezetekbe, és olvassatok! Lehet olvasgatni táblagépen is, de egész más érzés egy könyvet megfogni. Talán a legnehezebb, hogy próbáld megtalálni saját magadban, hogy miben vagy ügyes. Olyan gyerek nincsen, aki valamiben ne lenne tehetséges! Lehet, hogy ügyesen focizol, fotózol, festesz, futsz, valamilyen érdekes dolgot gyűjtesz. Valamit csinálni kell, ami lefoglalja az idődet. A felnőtteknek pedig békét, nyugalmat, egészséget, kitartást kívánok. Higgyétek el, a mai világban mindenkinek nehéz, pedagógusnak is, gyereknek is. Rohanunk, szenvedünk, nem beszélgetünk egymással. Többet törődjünk egymással!
Riporterek: Eke Anna, Szabó Borbála (8. b) Fotó: Seres Péter; Ujvári Áron (7. b)
Eke Anna (8. b) a tanulás mellett sokat tesz az iskoláért és diáktársaiért is. A diákönkormányzat vezetőjelettél. Milyen érzés? Jó érzés, és egyúttal nagyon nagy megtiszteltetés diákönkormányzati elnöknek lenni. Nagy öröm, hogy a diáktársaim megválasztottak. Néha azonban nehéz ellátni a feladataimat, mivel sok dolgom szokott lenni. Felkészítőkre, különórákra járok, sőt még sportolokis. Milyen feladataid vannak?
Elsősorban levezetni a diákönkormányzati gyűléseket, a fontos ünnepnapokat segítek megszervezni, és amiben csak tudok, igyekszem segíteni a pedagógusoknak az előkészítésben, lebonyolításban. Diákparlamenten is részt vettem már, és a közeljövőbenis hasonló programokonfogoktevékenykedni.
Fotó: Seres Péter, Hubay Boldizsár (7. b), Konrád Zsoltné
Mit tervezel a közeljövőben?
Először is megírom az írásbeli felvételit. Bár már nagyon közel van, de még sokat kell rá gyakorolnom. Lassan elkezdek készülni a versenyeimre, amelyekre szintén sokat kell tanulnom. Nemcsak sportban, hanem német nyelvű versenyeken is résztveszek. Nyolcadikosként a tanulás mellett mennyire nehéz ellátni ezt a feladatot? Időnként nagyon nehéz és megterhelő, hiszen a felvételi miatt sok különórára járok. Rengeteg feladatot kell megoldanom, de természetesen nem egyedül, hiszen a pedagógusaim, a barátaim, az osztálytársaim és még diáktársaim is sokat tudnak segíteni. Ennek ellenére próbálom a legjobb tudásom szerint megoldani a rám bízott feladatokat.
Szabadidődben mit szoktál csinálni? Túl sok szabadidőm nincsen. Egy héten kétszer eljutok a lovardába, mert a lovaglás az én sportom, amelyben egy életformára és rengeteg barátra találtam. Imádok odakint lenni, de mostanában elég kevés rá az időm. A felvételi után talán több időm lesz ezzel a szenvedélyemmel is foglalkozni. Szeretek még zenét hallgatni, rajzolni, és gépezni is szoktam,de a tanulásra is sokidőt fordítok. Mennyire vagy megelégedve az iskolai programokkal és az osztályok aktivitásával?
A programok fantasztikusak szoktak lenni az iskolában, gondolok az őszi szüretre vagy a farsangra, amit hamarosan megszervezünk. A diákok aktivitásával sem lenne nagy gond, ha néhányan nem húznák ki magukat a munka alól. Volt olyan, amikor a „Szép osztály” pontozáskor csupán egy angyalka volt a faliújságon, és ezzel meg volt oldva a díszítés karácsonykor. Szerencsére a többi osztály nagyon mutatós és hangulatos volt advent idején. A diákok hozzáállása a mi munkánkat is megkönnyíti.
Riporterek: LakatosSára, Domján Lilien (7. b)
Kölcsey Ferenc 200 éve, 2023. január 22-én
írta meg nemzeti imádságunkat, a Himnuszt.
Ünnepeljük olvasással, művelődéssel a magyar kultúra napját!
Iskolánkban hagyományosan ilyenkor online olvasóversenyt szervezünk 3-8. osztályosoknak, az alsós kisdiákok pedig dalos találkozóval emlékeznek e jeles napra.
Akik hasznosan szeretnék eltölteni a szabadidejüket, és inkább izgalomra vágynak az unatkozás helyett, ajánljuk, hogy olvassák el Wéber Anikó Cseresznyeliget titka című regényét!
Miért is jó könyv ez 4-8. osztályosoknak? Mert többek között iskoláról, barátságról, nyári szünetről, kalandokról, rejtélyes nyomozásról, titkokról, boszorkányokról,leleplezésről szól.
Molnár Tímea (6. b) ötletes Boszorkánykönyvet készített a mű megismerése után. Reméljük, a Te fantáziád is szárnyalni fog, ha végigolvasod ezta történetet!
Kép forrása: internet
Fotó: Landorhegyi Fotókör
A március 15-i iskolai ünnepségenTe voltál Petőfi Sándor. Utána sokan Petőfi Zalánnak szólítottak. Mit gondolsz erről?
Csehkis Zalán (8. a): Nagyon örültem neki, hiszen Petőfire én mindig fölnéztem. Szerintem ő az egyik legjobb költőnkvolt,amainapig tisztelem. Milyen érzés volt az iskola előtt szerepelni?
Jó érzés volt látni azokat a gyerekeket tapsolni nekünk, akik a folyosón szoktak elsétálni mellettem. Nem egy mindennapi érzés. Mennyire áll közel hozzád az irodalom?
Irodalomórákon aktívan résztveszek,és emellett könyveketszoktamotthonolvasni.
Iskolai ünnepély 2022 március idusán.
2023-ban van Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója. Hogyan ünnepelnéd meg ezt az eseményt? Petőfi helyében bontanék egy pezsgőt. Egy kötetet is ajándékoznék valakinek az osztályból. Diákként pedig elolvasnék egy-két Petőfi-verset. Szabadidődben sikereket érsz el a sportban. Mire vagy a legbüszkébb? Kijutottunk az előző tanévben az országos versenyre a Landorhegyi focicsapatával. Futóversenyeken is bekerültünk az országos megmérettetésre. Nagyon örültünk, hogy az iskolát tudtuk képviselni ilyen rangos sporteseményeken. Végzős diákként hogyan érzed magadat? Elég sok felmérésünk van. Bemeneti, kimeneti mérések. Készülök a felvételire is. Feszítetta tempó,de próbálok minél jobban teljesíteni idén.
A diákönkormányzat napján együtt roptuk a Zalai Táncegyüttes táncosaival
A júniusi diákönkormányzati napon fergetegesen táncoltál a testvéreddel, majd a fél iskola táncolt veletek és a Zalai Táncegyüttes vezetőivel. Hogy ismerkedtél meg a néptánccal? Ádám Kiara Hanna (7. a): Az iskolai szüreti mulatságon láttam meg először, még hét évvel ezelőtt, ahogyan táncoltak az előző tanárom tanítványai. Feltűnt, mennyire élvezik, milyen jókedvűek a táncosok.Ekkor tetszettmeg. Rónyainé Krajczár Csilla tanárnő is táncol a Zalai Táncegyüttesben. Hogyan kezdődött?
A kezdetek nálam kicsit távolabbra nyúlnak vissza, mint Kiaráé. Még középiskolás voltam, amikor a KISZÖV-táncegyüttes próbatermébe eljutottam. Két évig táncoltam abban a közösségben. Majd eltelt vagy három évtized.Idősebbként bekapcsolódtam a Zalai Táncegyüttes szenior csoportjába. Azóta ez a mai napig tart. Ha egyszer ezt az érzést, a tánc örömét megízleled, ez olyan, mint egy vírus, amely bejut a szervezetedbe.Onnan eztkitörölni márnem lehet, de nem is akarod.
Miért jó táncolni?
Kiara: Szerintem azért jó táncolni, mert megismerkedünk más települések táncaival, népviseletével. Amikor próbálunk vagy fellépünk, jó egy kicsit izgulni, kiszakadni a mindennapokból. Akkor csak arra koncentrálunk, amit a színpadon kell csinálni. Csilla néni: Tánc közben valóban mindent elfelejtesz, ami gondod, bajod van az iskolában, a munkahelyeden vagy bárhol. A közösség, ahova tartozol, egy másmilyen közeg. Kiépítesz magad köré egy új világot, új emberekkel. Ez egy biztonságérzés, hogy tartozol valahova. Új érzésekkel töltődsz fel. Ezt nagyon szeretjük, mert ez egy életérzés. Mindegy, hogy igazábólsportolsz vagy táncolsz.Egy plusz érzést kapsz a hétköznapokonkívül.Ha a tánc vírusávalmegfertőződsz egyszer, és meghallod a zenét, akkor nem tudsz nyugodtan ülni, egyből járni fog a lábad, és egy olyan érzés költözik beléd, amit boldogságnak nevezhetünk. Még ami nagyon fontos, hogy itt meg lehet élni, hogy magyarok vagyunk, hiszen ugyanúgy érzünk, ugyanazt gondoljuk. Nagy, felemelő érzéseket lehet megélni együtt, tánc közben. Kinek ajánlják a táncot? Hány éves korban érdemes elkezdeni?
Fotó: Landorhegyi Fotókör, Konrád Zsoltné
Kiara: Mostanában divat lett, hogy a fiúkat kigúnyolják, hogyha néptáncolnak, pedig egyáltalán nem kell, mert nem gáz felvállalni azt, hogy néptáncosok vagyunk. Inkább büszkén kell mondani, hogy néptáncosok vagyunk! Amilyen korán csak lehet, egészen kicsi kortól ajánlom, hogy kezdjék el, mert sokat lehet fejlődni. Ha nagyobbak leszünk, már olyan szintre is eljuthatunk, hogy profikká is válhatunk. Csilla néni: Óvodás kortól már biztosan lehet kezdeni, de vannak kisebbek is, akik igen korán elkezdik a mozgás művészetét tanulni. Ez tarthat bármeddig, amíg mozogni tud valaki. Még a tanulásban is segíthet a tánc, hiszen a lényege az, hogy használjuk a bal és a jobb agyféltekénket, amikor össze kell hangolni a kéz - és lábmozgásokat. Mindez fejleszti a gondolkodásunkat, a memóriánkat, frissebben tart, ezértsegít a tanulásban is. Tehát mindenkinek ajánljuk, kicsitől, nagyig, idősig. Hogyan kezdjük el? Kiara: Én, amikor először megláttam a néptáncosokat, szóltam anyukámnak, hogy nekem ez nagyon tetszik. Anyukám itt, az iskolában rögtön tudott beszélni a tánctanárral. Azután elmentünk egy próbát megnézni. Ott dönthettem el, hogy tényleg szeretnék-e járni, vagy csak jó volt egyet beülni a próbaterembe, és megnézni egy táncórát. A Zalai Táncegyüttes nevében is elmondhatom, hogy mindenkit szívesen várnak, kicsiket és nagyokat is. Vezetőink, Kósa Ruben és Kósa-Kemes Laura is örülnének, ha még többenjelentkeznének néptáncra.
Riporterek: EkeAnna (8. b), Domján Lilien, Lakatos Sára (7. b)
Gedeon Tamás tanár úr szervezésében vándortáboroztak a lelkes diákok és kísérőik 2022 nyarán is.
Milyen volt a vándortábor? Merre jártak?
Idén a Zselicben voltunk. Hogy milyen volt, azt inkább a diákok tudnák megmondani. Nekem nagyonjólesett, és igen élvezetes volt. Melyik volt a legemlékezetesebb útjuk? Szerintem izgalmas volt az, amikor nagyon sok méhkast kellett kerülgetnünk. Olyan időszakban gyalogoltunk, amikor virágzott a hárs, és rengeteg méhész kitelepítette a méheit. Volt olyan eset, amikor elég nagyot kellett amiatt kerülni, nehogy valakit is megcsípjen a méh.
Tamás bácsinak melyik volt a kedvenc élménye?
Nagyon élveztem például a csillagnézést, amely az első este volt. Olyan helyen táboroztunk, ahol nem volt fényszennyezés, és gyönyörű csillagos égboltot figyelhettünk meg.
Mennyire áll közel Önhöz a természet?
Nagyon. Ha valamelyik hétvégén nem tudok kimenni a természetbe túrázni, akkor már nagy hiányérzetem van. Lehet, hogy abból adódik ez, hogy annak idején falun laktam, és ott a fő szórakozásunk az volt,hogy kimentünk a természetbe,olyankorú diákként, amilyen korúak most ti vagytok. Nem a számítógép előtt ülve nyomkodtuk a billentyűzetet.
Miért szeret vándortáborba menni?
A természetért. Érzem, hogy nagyon fontos, hogy közel legyek a természethez,mert az mindig feltölt engem. Újabb és újabb élmények érnek, még akkor is, hogyha esik az eső vagy a hó,ha sároslesz a cipőm,akkor is óriási élmény számomrakint lenni. Milyen gyakran szokott túrázni?
Amikor csak tehetem, hétvégeken megyek. Ezen túlmenően a nyári vándortáborokat
nagyon szeretem. Van még egy kis csapat, akikkel el szoktunk menni magashegyi túrákra is. Sokszoraz országonkívül is. Vagy említhetném még a kéktúrát, amelyet idén nyáron fejeztünk be a feleségemmel. Hova szeretne még elmenni túrázni, vagy egy álomhelyre eljutni? Millió helyre, nehéz választani. Nincs olyan vágyam, hogy a Grand Canyonba eljussak. Az erdélyi hegyeket azonban nagyon szívesen felfedezném, vagy a Kárpátok koszorújában megnézném a jelentősebb hegységeket. Ez a nagy vágyam! De még itt, Magyarországonis vannak olyan helyek, ahol nem voltam,és szívesen elmennék.
A FÖLDÜNKÉRT VILÁGNAPONaz iskolánk előtti Landor parkot szépítettük. Kissné Papp Krisztina, aki a szülői munkaközösség elnöke is, nagylelkű felajánlásával támogatta a virágosítási akciónkat.
Minden évben nagyon népszerű program a virágosítás, parkrendezés. Szerinted miért? – kérdeztük Kiss Benedeket, Kriszti nagyobbik gyermekét, aki a diákönkormányzatvezetőségitagja.
Beni: Úgy gondolom, azért népszerű, mert szépítjük vele az iskolánkat, és nagyonmozgalmas,izgalmas program. Az idei évben a szüleid ajánlották fel az ültetéshez a virágföldet és az árvácskákat. Hálásak vagyunk érte. Édesanyád évek óta sokat segít az iskolának, a szülői munkaközösség elnökeként is. Mióta tart ez a szoros kapcsolata aziskolával?
(6. b)
Kriszti: Ez a szoros kapcsolat nagyon régre nyúlik vissza. Még én is idejártam általános iskolába, testvéreim is, az összes keresztgyerekem és most az én saját két gyermekemis. A szülői munkaközösség elnökeként milyen feladatai vannak? A szüreti mulatsággal mennyire elégedett? Fotó: Landorhegyi Fotókör, Konrád Zsoltné
A szüreti mulatsággal nagyon elégedett voltam. Igen szép összeg folyt be a szülők segítségével. Az első kiadás, amelyet ebből kifizettünk, a lépcsők matricázása volt, tanáraink segítségével. Minden lépcsőre különböző fontos gondolat került. A sárga korlátos lépcsőre az alsósokat motiváló, a piros korlátos lépcsősorra a felsősöket motiváló mondatok. Tervben van, hogy tavasszal az első udvaronlévő padokat újítjuk fel. A hátsó udvaron pedig egy külön kis zárható helyiséget szeretnénk kialakítani, ahova az iskola fűnyíróit, szerszámaitlehet majd bezárni. Nyáron a folyosóra kényelmes ülőbútorokat helyeztek el. Nagyon örülünk azoknak is.
Ezeket a bútorokat a vakáció idején vásároltuk, a tavaly megmaradt SZM-pénzből. Jövőre szeretnénk az emeleten az alsósoknak is kialakítani ülőhelyeket. Terveztünk ugyanolyan bútorokat, amilyenek a földszinten vannak, de gondoltunk egy kicsit fiatalosabb megoldásra is, farmeranyagból készült babzsák fotelokra. Még gondolkodunk a legjobb megoldáson.
Kriszti, Önnek virágillata van. Melyik virágot szereti alegjobban? Virágillatom van, mivel hosszú idő óta virágboltban dolgozom. A kedvencem az orchidea. Otthonnagyon sokfajtája megtalálható.
Milyen hosszú időre nyúlik visszaa virágok szeretete?
Nagyon hosszú időre. Lassan 41 éve lesz, hogy a virágüzletünk működik. Édesanyámék indították. Én vettem át a családi vállalkozást. Most már 28 éve dolgozomebbenaboltban.
Benedek, a virágok szeretete benned is megvan, öröklődött?
Beni: Valamilyen szinten igen. Minden másnap megyek anyával beszerezni a szép,friss virágokat. Szeretnéd majd valamikor a boltot vezetni?
Nem.
Kriszti: Nem engedi anya. Úgy gondolom, Beniben több van, szerintem más területen fogmajdboldogulni. Árvácskák ültetése Timi nénivel.
2022.november utolsó hetében szülők,tanulók, pedagógusok összefogásávalközelnégyezer kilogramm papírt gyűjtöttünk. Az 1. a osztályosok voltak a legszorgalmasabbak, 994 kgmal. Az osztálypénz mellett finom süteménytis kaptak jutalmul. Második lett a 2. b,harmadik pedig a 7. a osztálylett. GRATULÁLUNK!
Fotó: Czigány Tímea, az1.a osztályfőnöke, Landorhegyi Fotókör
Mi a véleményetek a divatról?
Harangozó Zsófia (8. a): Én szeretem alapból a divatot, de ami nem tetszik, vagy nem áll jól, azt nem veszem fel, még akkor sem, ha divatos. A saját ízlésem szerint válogatom a ruháimat. Lassan kezd kialakulni a saját stílusom. Ahogy Coco Chanel mondta: „A divat változik, de a stílus örök.” Polater Szonja (8. a): Nekem is van egy stílusom. Valamikor divatosan öltözködöm, valamikor meg nincs kedvem a csinos ruhákhoz. Olyankor inkább sportos ruhát veszekfel.
A környezettudatosságra figyeltek, amikor válogatjátok a ruháitokat?
Zsófi: Igen, teljes mértékben. Kovácsné Bonyhárd Edina néni hozott be az iskolába ruhákat és cipőket a ruhaturiba. Edina néninek mi a véleménye a környezettudatosságról?
Régebben abszolút nem foglalkoztam a környezettudatossággal, mostanában már próbálok figyelni rá. Nem vásárolok olyan ruhadarabokat, amelyeket nem tudok kihasználni, és fontosnak tartom a minőséget is. Azt gondolom,mindenkorosztálynak megvan a maga divatja. Ötvenéves kor felett nem hiszem, hogy úgy kellene öltözködnöm, mint a 15-20 éves lányoknak. Mindenkinek tudnia kellene, hogy mit viselhet, illetve mit nem.
A már nem hordott ruháitokkal mit csináltok?
Zsófi: Én vagy szegényebb embereknek adományozom, vagy megkérdezem a családban, hogy valakinak jó lesz-e. Sosem dobom ki a szemétbe azért, mert nekem nem kell. Otthoni kukába soha,inkább ruhás konténerbe viszemel. Szonja: Én anyukámnak szoktam adni, hogyha tetszik neki, mert szoktuk cserélgetni a ruháinkat.
Edina néni: Én is inkább továbbadom a ruhákat. Van három lányom. Ők is kinövik vagy megunják a ruháikat. Sokat el szoktam ajándékozni itt az iskolában. Hozzánk tartozik a gyermekotthon, az ott lakó gyerekeknek is szoktam küldeni. Ha meg nagyon sok felgyűlik, akkor én is a fehér használtruhagyűjtő konténerbe szoktam tenni. Gondolom,jó helyre kerülnek.
Szerintetek fontos követni a divatot? Zsófi: Nyilván, egy részét kell követni, mert nem fogok jó pár év múlva egy olyan ruhadarabot felvenni, amilyent már senki sem hord. Az embereknek van kritikájuk, és nem jó dolog, hogyha kicikiznek. Ennek ellenére én mindig követem a saját stílusomat, de szoktamfelvenni a mai korhoz illő divatos termékeketis.
Edina néni: Én annyira nem követem a divatot, ez inkább a fiatalok dolga. Úgy vélem, úgy is lehetünk divatosak, ha nem épp a mai divatnak megfelelően öltözködünk.
A régi és a mai divatot össze tudjátok hasonlítani?
Zsófi: Ha a kétezres éveket nézzük, akkor az emberek inkább kényelmesebb ruhákban jártak, nem a haspólókban, amelyekben mostanában a lányok elég hamar megfázhatnak. Ezt én nem ajánlom, mert tényleg nem egészséges. Inkább legyen egykicsit nagyobb egy-két számmala felsőnk, de ne fázzunkmeg!
Edina néni: Pontosan. Kint van a mai lányoknak a bokája, a hasa. Még mínusz fokokbanis így járnak, mert aztgondolják, hogy divatosak.
Egyre inkább visszajön a régi idők divatja. Az elmúlt években mindenki a szűk szárú, ráfeszülős nadrágokat hordta. Mostanában újból divat a trapézszárú nadrág, amely a 70-es és 80-as években volt nagyon menő. A divattervezők is mindig visszanyúlnak a régebbi évekhez, visszahozzák azokat a ruhadarabokat, amelyeket akkoriban szívesenviseltek az emberek.
November végén, a pályaorientációs napon különböző szakmákkal ismerkedhettek meg a tanulók. Az Európai Mézes Reggelihez kapcsolódva vendégünkvolt iskolánkban két méhész, Hampuk Gábor, megyei szaktanácsadó és felesége, Györgyi néni. Az interaktív előadás után mézet is kóstolhattunk.
A méhészetről szóló előadáson helyes válaszaiért még jutalmat is kapott Dervalics Máté 6. b osztályos tanuló. Vele beszélgettünk a tapasztalatairól.
Miért fontosak az emberek számára a méhek?
A méhek nagyon fontosak, mert beporozzák a virágokat. Így lesz majd termés, gyümölcs. A méhek készítenek nekünk mézet,amelyet az emberek szívesen fogyasztanak. Mi a véleményed a méhészek munkájáról? Szerintem nagyon fontos munkájuk van. Vándorolnak nyáron. Mennek például meggyesekbe, almásokba, amikor virágoznak a fák, hogy a méhek megporozzák őket. Tetszik neked ez a munka? Igen, tetszik, főleg a vándorlós része, amikor a méheket átszállítják különböző virágos területekre.
Kipróbálnád egyszer ezt a munkát?
Igen. Melyik méz ízlett legjobban a mézes reggelin? Lehetett kóstolni repce-, akác- és hársmézet vagy vegyes virágmézet. Az akácméz ízlett a legjobban. Szoktál mézes ételeket enni?
Amikor beteg vagyok, akkor talán eszem egy-két kanál mézet, de amúgy nem nagyon szoktam. Milyen volt a többi program a pályaorientációs napon? Tetszett, mert jó volt a vadászatról szóló előadás is. (A Bürü - Zalai Vadászati Oktatási Központban volt.) Mivolt akedvenced?
Az, amikor bemutatták az állatokat. A legkedvesebb állatom a kutya. Tegyük fel, hogy van egy hajtóvadászat, és ott segítenek a vadászkutyák megmutatni, hogy az állat merre futott. Szívesen lennék vadász is, meg méhész is!
Riporter: Fehér Jázmin (6. b) Fotó: Konrád Zsoltné
Yuzvyk Nikanor Olexijovicsot, a 6. b osztály tanulóját az iskolában mindenki csak Niknek szólítja. Hamar megtanult magyarul, és sok barátot szerzett.
Harmadikos korodban kerültél iskolánkba, most pedig folyékonyan beszélsz magyarul. Mennyire volt nehéz megtanulni a magyar nyelvet? Amikor idekerültem, semmit nem tudtam magyarul. Különösebben nem álltam neki tanulni. Csak jártam suliba, és megtanultam hallás után, másoktól. Milyen érzés négy nyelven beszélni?
Jó érzés. Otthon ukránul beszélünk. Oroszul nem szoktam beszélni, csak tudom. Angolul a suliban, mert angolóráim vannak. Magyarul meg az órákon és a barátokkal beszélek.
A tanulás mellett sportolsz is. Igen, focizom. Ez a sport tetszik, mert csapatban kell játszani. Védő vagyok a csapatban, de azértgólt is szoktamrúgni.
Melyik csapat akedvenced?
Sok csapat a kedvencem. Leginkább a Barcelona és a PSG (Paris Saint-Germain FC).
Mivel foglalkozol szabadidődben?
Focizok,edzésekre járok. Más sport is érdekel?
Nem,csaka foci.
Riporter: Rabb Noémi (6. b)
Fotó: Landorhegyi Fotókör Konrád Zsoltné
Fotó: Landorhegyi Fotókör,Konrád Zsoltné
December6-án a Mikulás és segítői szaloncukorral várták az iskolába érkezőket.
