Krisztus világa - 2023. február

Fotó: Csog István Csaba

Erdélyi keresztény családok lapja

XIV. évfolyam 2. szám

2023. február

Nyitott szívvel és karral

E sorok írásának alig, hogy neki fogtam, egy idős néni jött hozzám és arra kért, hogy Ferenc pápának írt levelét fordítsam le és küldjem el Rómába. Hellyel kínáltam és megkértem, legyen szíves mondja el, mi célból írta levelét. Figyelemmel hallgatom. Tudja, kezdte beszédét a néni – én hátrányos helyzetű (handicap) vagyok, házbérben lakom. A férjem meghalt, gyermekem nincs.

A férjem után háromszáz lejt kapok és a handicap segélyem hétszáz lej. Mindez nem elég a házbérre és a rezsire. Naponta négy

órát dolgozom, hogy legyen egy kis ennivalom. Ebben a drágaságban

már néhány ezer lej tartozásom is van. Koldulni nem tudok. Gondoltam, hogy Ferenc pápát megkérem, hogy segítsen, mert ő szereti a szegényeket. – Meghallgattam, hiszen tisztességes, munkás és templombajáró asszony. Elsőpéntekes betegemhez is eljár segíteni. Elkértem a levelet és elolvastam. Az volt leírva, amit elmondott. Megdöbbentem szegénységén. A levelet nem küldjük el. Ez a mi kötelességünk, nem a Szentatyáé. És eszembe jutott a Cursillo imakönyvből a nap megszentelésének himnusza:

Nyísd meg szemeimet, Uram, a Te szereteted csodájára!

A vak emberrel együtt kiáltok:

Krisztus, add, hogy lássak!

Nyísd meg füleimet, Uram, a testvéreim hívására!

Ne engedd, hogy elzárjam

szívemet gondjaik elől!

Nyísd meg kezeimet, Uram, szegények állnak az ajtóm előtt, és a részükre várnak:

Krisztus, segíts, hogy adjak!

Gyors segélyt tudtam adni. Bizalommal ment el. Utána felhívtam egyháztanácsunk szociális bizottságának vezetőjét, hogy legyünk a néni segítségére.

Ezután hozzáfogtam Ferenc pápa társadalmi kommunikáció 57. világnapjára írt üzenetét olvasni: ,,Igazságban és szeretetben” (Ef 4,15). A Szentatya írja, hogy az elmúlt években a ,,menni és látni” és a ,,hallgatni” igékről mint a jó kommunikáció feltételeiről elmélkedtem, most a ,,szívvel beszélni” témára szeretnék összpontosítani. A szív az, amely arra ösztönzött bennünket, hogy menjünk, lássunk és hallgassunk, és a szív az, amely a kommunikáció nyitott és befogadó módja felé mozdít bennünket. Miután begyakoroltuk a meghallgatást, ami várakozást és türelmet igényel, valamint lemondunk álláspontunk előítéletes érvényesítéséről, beléphetünk a párbeszéd és a megosztás dinamikájába, ami pontosan a szívélyes kommunikáció dinamikája. Miután tiszta szívvel meghallgattuk a másikat, képesek leszünk arra is, hogy az igazságot követve, szeretetben beszéljünk (vö. Ef 4,15). Nem szabad félnünk attól, hogy az igazságot hirdessük, még ha ez időnként kényelmetlen is, de attól, hogy ezt szeretet nélkül, szív nélkül tegyük. Mert ,,a keresztény programja, egy látó szív” — ahogy XVI. Benedek írta. Egy szív, amely dobbanásaival felfedi lényünk igazságát, és amelyre ezért hallgatni kell. Ez arra készteti azokat, akik hallgatnak, hogy ugyanarra a

hullámhosszra hangolódjanak, egészen addig a pontig, hogy képesek legyenek a szívükben a másik szívdobbanását is meghallani. Ekkor megtörténhet a találkozás csodája, amely arra késztet, hogy együttérzéssel tekintsünk egymásra, és tisztelettel fogadjuk kölcsönös gyarlóságainkat, ahelyett, hogy hallomásból ítélkeznénk, és viszályt és megosztottságot vetnénk. Ezután a szívélyes kommunikációról szólt a Szentatya, ami azt jelenti, hogy azok, akik olvasnak vagy hallgatnak minket, örömmel fogadják, hogy részt veszünk korunk örömeiben, félelmeiben, reményeiben és szenvedéseiben. Akik így beszélnek, szeretik a másikat. Ezt a stílust gyakorlolta Jézus az Emmauszba tartó tanítványokkal. A feltámadt Jézus szívvel beszél hozzájuk, tisztelettel kíséri szenvedésük útját, önmagát ajánlva és nem ráerőltetve, szeretettel nyitja meg elméjüket, hogy megértsék a történtek mély értelmét. Szívük lángolt, amikor az úton beszélt hozzájuk, és magyarázta nekik a Szentírást (vö. Lk 24,32).

Egy olyan történelmi időszakban, amelyet a polarizációk és ellentétek jellemeznek – a háború és annak szítása –, a ,,nyitott szívvel és karral” való kommunikáció iránti elkötelezettség mindenki felelőssége. Mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy keressük és kimondjuk az igazságot, és ezt szeretettel tegyük. Itt abba is hagyom az üzenetet, mert apokaliptikus időket élünk. Háború, rettenetes földrengés, nyomor, nincstelenség… Szóljon a lapunk a Lourdes-i Szűzanyáról, a hitvalló emberről, a segítő Cirenei Simonról, a Házasság hetéről és vegyük észre korunk felhívását: Tegyünk valami szépet Istenért! Krisztus világa havilapunk segítségével is.

Minden hűséges Olvasónak látó szívet adjon a mi Urunk. Szeretettel, a munkatársak nevében, a főszerkesztő

Örök evangélium

Mt 5, 38–48

Mi különöset tesztek?

Kalkuttai Teréz anya azzal a jelszóval vág neki nővéreivel együtt az indiai lelki dzsungelnak: Tegyünk valami szépet Istenért! Jézusnak is van jelszava, csak az Ő jelszavát úgy kell kihámozni beszédeiből. Igaz, ha jól megfontoljuk, ezek a beszédekből kibontott jelszavak benne vannak abban a jelszószerű felhívásban, amit működése kezdetén kiáltott bele a világba: Tartsatok bűnbánatot! Amit a görög szöveg alapján így kell lefordítanunk: Változzatok meg! Alakítsátok át gondolkodástokat! Ezt a hegyi beszéd elején elhangzó felszólítást így fogalmahatnánk meg a vasárnapi evangéliumi szakasz alapján: Tegyetek valami nagyot, valami különlegeset az Istenért!

És hogy milyen szemléletváltozáson kell átmennünk nekünk, mai keresztényeknek is!? Ki hisz közülünk abban, hogy jót teszünk, ha csak nem viszonozzuk az arcütést? Hát még milyen kevesen vannak, akik nemcsak hogy eltűrik a pofont - legyen az akár erkölcsi, akár valóságos - de még bíznak is abban, hogy valami nagyot tesznek, ha a másik arcukat odatartva várják a másikat is? Mi rendszerint nagynak tartjuk már azt is, hogy egy nekünk szimpatikus embertársunknak valami jót teszünk, kölcsönözünk pénzt vagy időt vagy türelmet. Hol van belőlünk az a magatartás, amit az Úr elvár tőlünk? Hogy a számunkra nem szimpatikusokat, pláne ellenségeket vagy legalábbis ellenfeleket köszöntsünk, jóban, segítségben,

Krisztus Világa – Erdélyi keresztény családok lapja

vagy támogatásban részesítsünk, „és semmi viszonzást ne várjunk” (Lk 6, 35). Ki hisz abban közülünk, hogy ez valami istenien nagy dolog?!

Csak az Isten, és akik képesek átformálni gondolkodásmódjukat az isteni mértékekre. Csak az Isten képes – Jézus szerint – arra, hogy jóra-rosszra fölkeltse napját és esőt adjon igaznak és bűnösnek egyaránt. Csak az Isten tudja megtenni azt, hogy dicsőségének köntösét odaadja, és ahelyett, hogy visszapörölné elrablott dicsőségét, Krisztusban a ruháját is odaadta, saját magát is kiszolgáltatta az embereknek. Az Isten bízott és bízik „a szeretet végső győzelmében” (Prohászka himnusza).

Az Istennek ezt a bizalmát veszszük át Krisztusban, amikor keresztények szeretnénk lenni. Krisztus eme bizalmába öltözötten eltölt a merészség és bátorság arra a „nagy tettre”, a szeretet krisztusi művére, ami megkülönböztethet minket a bűnösöktől és a pogányoktól.

Belon Gellért (in: Ellesett pillanatok - evangéliumi elmélkedések, Bp, 1986)

Kiadja: Salus Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József ny. segédpüspök.

Főszerkesztő: Dr. Darvas-Kozma József. Grafikus szerkesztő: Szabó István. Lapterjesztők: Sárig Annamária, Keresztes Enikő, Frank Zsófia. ISSN: 2558-8389. Postacím: 530230 Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38., Hargita megye. Tel: +40-266-311-726.

Email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.

A Lourdes-i csodás gyógyultak

A Lourdes Magazine folyóirat 2003 szeptember-októberi számában 66 csodának nyilvánított gyógyulásról számolt be. 2005. szeptember 21-én egy újabb gyógyulást is csodának ismert el az Egyház. A gyógyulások rendkívüli történetéről a munkát Mathias Terrier készítette a Kegyhelyek Orvosi Irodájában őrzött hiteles dokumentumok alapján. Őt útmutatásaival és tanácsaival Dr. Patrick Theillier, az Orvosi Iroda ügyeletes orvosa segítette.

Dr. Patrick Theillier a Lourdes Magazine

bevezetőjében írta: II. János Pál pápa a Fogadóépület első emeletén az új Csodás Gyógyultak Terme megnyitója alkalmából

kifejezte óhaját, hogy a Lourdes Magazine tegye közzé a csodás gyógyultak listáját, történetük rövid leírásával.

Ezidáig az Egyház 67 lourdes-i gyógyulást ismert el csodásnak abból a 7000-ből, amit az Orvosi Irodába létezése, azaz 120 év óta bejelentettek. Bizonyára feltesszük magunknak a kérdést: „Miért ezt a 67 gyógyulást hívják csodásnak és nem a többit?… Szentebbek, ájtatosabbak vagy buzgóbbak lennének az általuk meg ygyógyultak, mint a többiek?” Dehogy! A csodás gyógyulások azok, amelyek – a Gondviselés, és nem a szerencse segítségével – fennakadtak a hivatalos elismerési eljárás rostáján, ami – valljuk be –igazi akadályverseny. Meg aztán a csodás gyógyulás kegyelme következtében nem minden meggyógyult élete változik meg, hiszen mindenki szabadon rendelkezik az isteni kegyelemmel.

Az Egyház soha nem volt híve a csodák keresésének, mert azt tanítja, hogy hitünk a kinyilatkoztatáson és a hitigazságokon alapul. Természetesen a csodák a Jézus Krisztusban való hit szerves részét alkotják, de a napjainkban történő csodák nem tárgyai a hitnek (nem vagyunk kötelesek

hinni bennük…): ezek Isten ingyenes ajándékai számunkra, amiket gondosan és ésszerűen kell megvizsgálnunk, nehogy egy csalóka és veszélyes fideizmus csapdájába essünk. Az Egyház egy sor kritériumot állított föl a csodásnak tartott gyógyulások vizsgálatára.

Természetesen minden ab ból indul ki, hogy a meggyógyult személy elbeszéli-e gyógyulását. Amenynyiben valaki úgy ítéli meg, hogy a lourdes-i Miasszonyunk közbenjárásának köszönhető gyógyulás kegyelmében részesült, és annak lelki hatásai is vannak benne, tanúságot tehet arról, elsősorban úgy, hogy saját akaratából bejelentkezik az Orvosi Irodába.

Ekkor következik az elengedhetetlen, az Egyház által meghatározott, kánoni kritériumokon alapuló orvosi vizsgálat, amely a gyógyulást csodásnak nyilváníthatja: ehhez az szükséges, hogy az orvosilag megállapított, súlyosan kóros állapot teljesen, tartósan és hirtelen egészségessé változzon, és annak oka orvosilag megmagyarázhatatlan legyen. Egy gyógyulás akkor válik csodává, ha rendkívüli és előre nem látható módon megy végbe, és az teljesen ellentmond a betegség lefolyásának szokásos menetével. A végső döntést mindig a gyógyult lakóhelye szerinti megyéspüspök hozza meg. Ebből láthatjuk, nem egyszerű, hogy valakit lourdes-i csodás gyógyultnak ismerjenek el. A döntés egy eljárás eredménye, mely vagy meghozza a kívánt eredményt, vagy nem az elkerülhetetlen emberi tényezők szerint. Bizonyos gyógyulásokat elismerünk csodásnak – nem feltétlenül a legszebbeket vagy legbeszédesebbeket –, bizonyosakat nem. Amint látjuk, ez nem választás kérdése, és mindenféle fajta eset található a csodásak között.

Végezetül hangsúlyozni kell, hogy minden gyógyulásnak megvan a saját hatása. Az összes gyógyulásból néhányat csodásként jegyeztek föl. A fontos az, hogy Lourdes-ban történnek csodás gyógyulások. Mivel ezek a csodásnak nyilvánított gyógyulások az összes többi, csodásnak el nem ismert gyógyulásból nyújtanak ízelítőt, ezért ezeket mintáknak, prototípusoknak tekinthetjük! Teológiai fogalommal élve: jelek a mi épülésünkre. Jó róluk megemlékezni!

A Lourdes Magazine igazgatója, François Vayne a csodákat a Feltámadott jelenlétének mondja. Idézzük: „Hitre mindig szükség van a csoda elfogadásához. Ha egy ma megmagyarázhatatlan gyógyulást egy napon a tudomány meg tud magyarázni, ki tudja majd bizonyítani, hogy Isten nem avatkozott-e közbe mégis? A Teremtő képes művének mechanizmusát működésbe hozni még mielőtt mi felfedeztük volna azt. A tudomány kitolja a tudás határát, de csak azt teszi. Istennek viszont végtelen szabadsága van abban, hogy meg ygyógyítsa azt, akit akar, ahogy akarja, és amikor akarja. A csoda így olyan jelenség, amely felfedi

A csodáról

Mi a csoda?

A csoda szót annyiszor használták tévesen és mindenféle értelemben, hogy nem egyszer elvesztette igazi jelentését. A csoda szó a latin miraculum szóból ered, melynek töve a miror – rácsodálkozni – ige. Még ha láthatatlan marad is, Isten a csodás események által megnyilvánul az emberi történelemben. És a gyógyulás csodája Isten egyik jele az emberek számára.

A csoda az Egyház történetében

Ezen a területen az Egyház mindig a legnagyobb fenntartásról tett tanúbizonyságot. E viselkedés okait könnyű megérteni. Egyrészt fennáll a csalás állandó kockázata. Másrészt, az Egyház fél a sokkal inkább a kíváncsiság, mint a bensőségesség szolgálatában álló, feltűnést keltő ferdítésektől. A csoda meghatározása a középkor során történt, elsősorban Aquinói Szent Tamásnak köszönhetően, de Prospero Lambertini kardinálisnak köszönhetjük a XVIII. század óta az Egyház által használt elbírálási szempontokat.

az isteni hatalmat, és egyben jele is annak. A Feltámadott jelenlétét jelenti köztünk minden nap az idők végezetéig.

Amíg a guruk »csodája« eltávolít minket Istentől, mert elszakít a valóságtól, addig az isteni csoda erőt ad ahhoz, hogy új és megnövekedett bizalommal közelítsünk az élet valóságához.

»Fogd ágyadat és járj«, mondja Jézus Krisztus egy embernek, akit meggyógyított. Mindenki megfoghatja betegágyát és járni kezdhet, legfőképpen a Feltámadás azon tanúja, aki Lourdes-ban a gyógyulás kegyelmében részesül.”

Laurence püspök pásztorlevele

A Laurence püspök pásztorleveleként ismert irat 1862. január 18-án jelent meg. Ez a lourdes-i jelenések elismerésének hivatalos dokumentuma, egy 1858. július 28. és 1862. január 12. között folytatott vizsgálat gyümölcse. Tarbes püspökének kívánsága volt, hogy ez az irat feleljen meg minden kifogásnak a lourdes-i eseményekkel, nevezetesen az első gyógyulásokkal kapcsolatban.

Bernadett teste

még mindig ép: csoda-e ez?

Bernadett Soubirous sokat szenvedett. Szentségének egyik dimenziója az, hogy élete végéig hittel és bátorsággal viselte betegségét, miközben a csodás gyógyulások száma megsokszorozódott a lourdes-i jelenéseket követően. 1879. április 16-án, nagyhét szerdáján halt meg. Teste és arca még ma is ép, és mindenki által megtekinthető Nevers-ben, Lourdes-tól 800 km-re. Nem fosszilizációról van szó. Nem végeztek sem bebalzsamozást, sem mumifikálást. Vajon ez a rendkívüli biológiai jelenség minősíthető-e csodának? Az Egyház ezt a fajta jelenséget nem tartja csodának, még ha lelkünk mélyén mindegyikünk annak jelét látja is benne.

Forrás: Lourdes Magazine

A keresztút mellékszereplői

V. állomás: Cirenei Simon segíti Jézust a kereszt hordozásában

Cirenei Simon Krisztus után a keresztet hordozza

Az 5. állomás megértéséhez röviden ismertetni kell a Szentföld korabeli politikai helyzetét. Az Úr Jézus idején a Szentföld Júdea része római tartomány volt, élén a római császár által kinevezett helytartóval (az ő idejében Pontius Pilatus prokurátor Kr. u. 26-36, l. az 1. állomásnál). A helytartó a Földközi-tengerparti Caesarea Maritima-ban székelt. Csak a három zsidó zarándokünnepre ment fel Jeruzsálembe ellenőrizni a tömeg mozgását. Római állampolgársággal csak a rómaiak rendelkeztek és azoknak a városoknak a lakói, amelyeknek a császár érdemeik jutalmául megadta a római állampolgárságot. Ilyen volt Tarzosz városa is Kilikiában (ma Törökország), ahol Szent Pál szórvány-zsidóként már római állampolgárként született. Élt is ezzel a jogával, valahányszor törvénytelenül büntetni akarták. Mivel római állampolgárt nem volt szabad keresztre feszíteni, ezért őt Rómán kívül karddal végezték ki. Szent

Péter, galileai zsidó, nem volt római állampolgár, ezért keresztre feszíthették, akárcsak az Úr

Jézust. Ő is ugyanis

mint galileai, názáreti, Heródes Antipász

galileai negyedes fejedelem alattvalója

volt, de nem volt római állampolgár.

A megszálló római

hatóság a római állampolgársággal nem rendelkezőket állami

kényszermunkára vihette. Így került sor Cirenei Simonra is, akit kényszerítettek, hogy segítsen a halálosan elgyengült Úr Jézusnak. Mivel a római helytartó ítélte hallálra az Úr Jézust, az ő kivégzésénél segíteni állami kényszermunka volt!

Cirenei Simon egyszer szerepel mindhárom szinoptikus evangéliumban: Mt 27,32, Mk 15,21: „Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.”

és Lk 23,26. Részletezzük a neveket:

A Simon vagy Simeon név héberül azt jelenti, hogy (Isten) meghallgatott, vagyis fiút adott a szülőknek, akit Istentől kértek. A Szentírásban 18 Sim/e/on szerepel. Az első Jákob és Lea második fia, tehát a 12 törzsfő (pátriárka, ősatya) egyike. Érthető, hogy a 12 pátriárka nevét gyakran adták fiúknak személynévként, főleg a saját törzsükben.

Simon vagy valamelyik őse Cirenéből bevándorolt zsidó volt Jeruzsálemben, akinek földje/mezeje volt a városon kívül. Péntek dél volt, ő pedig igyekezett haza, hogy a péntek este beálló szombati nyugalom otthon találja. Útközben kényszerítette a katonaság a segítségnyújtásra.

Cirene (görögül: Küréné, latinul: Cyrene) görög kolónia volt a Földközi-tenger Észak-afrikai

partvidékén (ma: Líbia, Barha, illetve Kirenaika), jelentős zsidó lakossággal. ApCsel 6,9 szerint a cirenei bevándorló zsidóknak Jeruzsálemben saját zsinagógájuk volt.

V.

Tiziano: Krisztus és Cirénei Simon

Cirenei zsidó-keresztények voltak a szíriai Antiochiában is mint egyházalapítók ApCsel 11,20 szerint. Talán ezzel magyarázható, hogy Cirenei Simon később a hagyomány szerint keresztény lett, mert a cireneiek jeruzsálemi zsinagógájában többet is megtudhatott az Úr Jézusról.

Csak Mk 15,21 említik két fiát, Alexandert és Rufuszt. Alexander görög név, magyarul: Sándor. Jelentése: férfiakat védő. Rufus latin név. Jelentése: vörös (hajú vagy arcú). Érthető, hogy volt igazi zsidó nevük is, mert a szórványzsidók a körülmetéléskor kapott zsidó név mellé helyi nyelvi polgári nevet is kaptak, pl. Szent Pál Saulként született, de a pogány világban a római Paulus (jelentése: kicsiny) nevet használta. Mivel Szent Márk említi a két fiút, az evangélium olvasói számára ismerősek voltak. Eszerint Alexander és Rufusz már a római bevándorolt-zsidó-keresztény egyházközség közismert tagjai voltak. Érdekes, hogy Szent Pál a rómaiakhoz írt levele végén köszönti az ismerősöket: „Köszöntsétek az Úr választottját, Rufuszt és anyját, aki nekem is anyám.” (Róm 16,13) Nagyon valószínű, hogy

feszítéshez, vagyis segítenek apjuknak a kényszermunkában!

Csak a 17. században keletkezett a legenda, hogy Cirenei Szent Simon megtért, püspök lett és szent fiaival Spanyolországban (Hispania) is hirdette az igét.

A Római martirológium nem hozza Cirenei Szent Simont. Kereszthordozása azonban evangéliumi történelmi tény! A Római martirológium azonban hozza Szent Rufuszt (nov. 21. (2): „Az I. században Szent Rufus, akit Szent Pál a Rómaiaknak írt levelében Isten választottjának nevez.”

Cirenei Simon a kereszthordozás példaképe. Lk 23,26 szándékosan kiemeli, hogy Cirenei Simon „Jézus után” vitte vállán a keresztet (a keresztgerendát), és így szó szerint teljesíti az Úr Jézus felszólítását:

„Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.”

Cirenei Simon fiáról van szó, akinek anyja segíthette Szent Pált római tartózkodása idején. Milyen szép, hogy egyes keresztutakon az

5. állomás képén Cirenei Simon mellett két kisfiú ládában visz kalapácsot és szegeket a keresztre

V.

(Mt 16,24; Lk 9,23) Cirenei Simon példája mutatja, hogy mi is, ma is segíthetünk az Úr Jézusnak keresztjét hordozni, mert az Úr Jézus azonosítja magát a szenvedőkkel, a kicsinyekkel. Az utolsó ítéletről mondott példabeszédében (Mt 25,31-46) azt veti a szemére a kárhozottaknak, hogy nem gyakorolták vele az irgalmasság cselekedeteit. Amikor azok csodálkozva kérdik, hogy mikor találkoztak vele és nem segítettek, akkor azt feleli: „Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.” És az üdvözölteknek is ugyanezt mondja: „Bizony mondom nektek, amit a

legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Amikor tehát segítünk másokon, gyakoroljuk a felebaráti szeretetet, magának Jézusnak segítünk a keresztet hordozni. Olyan szépen fejezi ki ezt a szőkefalvi keresztút a templom kerítésben, amelyet Dr. Molnár Gyula mariológus, diakónus festetett. Az 5. állomásnál Cirenei Simon helyében egy auschwitzi csíkos ruhás rab, vállán a fogoly „leltári számával” 16.670 viszi a keresztet az Úr Jézus mellett, Kolbe Szent Miksa lengyel minorita atya (†1941.08.14.) Ő ugyanis szeretetből helyet cserélt egy éhhalálra ítélttel és ő halt vértanúhalált mint a felebaráti szeretet vértanúja. A szőkefalvi keresztút másolata a vámosgálfalvi kápolnában is látható. Még két stációnál aktualizálja, időszerűsíti a szentkép a keresztút mellékszereplőit. Majd ezt a kettőt is ismertetem a megfelelő 6. és 14. állomásnál.

Cirenei Simon kereszthordozásból azt is megtanulhatjuk, hogy a segítséget mindig hálásan kell elfogadni, akkor is, amikor tudjuk, hogy csak kényszerből vagy érdekből segítenek nekünk. A segítséget mindig a jó Isten adja, és Ő „a szívek és vesék vizsgálója” (Zsolt 7,10), hogy mi vezeti a segítőt a jótékonyságban.

Dr. Jakubinyi György ny. érsek

Mi is a Házasság hete?

Közel két évtizede Angliából indult el ez a kezdeményezés, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. Magyarországon és a Kárpát-medencében tizenhatodik alkalommal rendezik meg a programsorozatot a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásáva.

A Házasság hetét – amelyhez hazai és nemzetközi szinten is számos ismert közéleti személyiség csatlakozott, kifejezve elköteleződését a házasság, a család ügye iránt – mára 4 kontinens 21 országában ünneplik.

Az országos rendezvénysorozat célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság, a család értékeire és fontosságára, valamint hogy segítséget nyújtson a házasságra készülőknek vagy a párkapcsolati problémákkal szembesülőknek. A központi programok fővédnöke Novák Katalin köztársasági elnök és férje, Veres István.

„A házasság Isten csodálatos ajándéka és gondoskodása az ember számára, amelyben a felek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül. A házasságban egy férfi és egy nő saját elhatározásából elkötelezi magát, hogy egymás bátorítására, segítésére és védelmére törekszik egész életében. Ilyen módon a házasság felelősségteljes, biztonságos és meghitt közösséget jelent

„A Házasság Hete azoknak is szól, akiknek most nehéz, mert mondjuk ki: nem mindig olyan mosolygós ez az út; van olyan, hogy eltávolodunk egymástól. Nagyon nehéz lehet, amikor az egyikünk nagyon beteg, vagy esetleg komoly bűnt követett el ellenünk. (…) Ilyenkor tele vagyunk érzelmekkel, indulatokkal, félelmekkel, sértődöttek vagyunk, üresnek, megalázottnak érezzük magunkat. Ezeket az erős érzelmeket, mint egy függönyt, húzzuk szét, hogy szóhoz juthasson az Isten.”

Papp Miklós, görögkatolikus parókus, morálteológus

számukra, és áldásul szolgál életük minden más területén is. A házasság hete olyan széles körű összefogásra törekszik, mely gyakorlati példamutatással, tudományos kutatások eredményeivel, bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét. Bátorít minden olyan helyi kezdeményezést, amely hidat épít az adott közösség környezetében élő házaspárok és családok felé, amely segíti életüket, boldogulásukat. Nyíltan beszél a házasság mindennapi valóságáról, örömeiről és feszültségeiről. Igyekszik bölcs és gyakorlati tanácsokkal ellátni a házasokat és házasulandókat, valamint a teljes helyreállás reményét ébren tartani azokban, akiknek a kapcsolata válságban van, illetve valamilyen ok miatt megszakadt.”

„A házasság: szentség. Isteni kegyelem által kezdeményezett és a felek kölcsönös beleegyezésével létrejövő életközösség, hivatás és küldetés az Egyházban. Csakis természetfeletti vonatkozásában érthető, hogy alapja a szeretet, éltetője a szeretet, célja a szeretet, hogy a házasság élethosszig tartó elköteleződés, hogy ez a kapcsolat nyitott az életre, gyermekek születnek a világra, mely által gyarapszik és szépül a világ.”

Szénégető István, plébános, a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs bizottságának titkára

Boros Béla

Az 1908. szeptember 20-án született Boros Béla nyolc évig tanult Rómában a Pápai Szent Gergely Egyetemen, ahol filozófiai és teológiai doktorátust szerzett. Ott szentelték pappá 1932-ben, majd 1934-ben tért vissza a temesvári egyházmegye szolgálatára. A temesvári hittudományi főiskolán a filozófia és a dogmatika tanára lett.

Romániában a nyílt egyházüldözés az 1948-as kultusztörvénnyel kezdődött, amikor a bukaresti kormány egyoldalúan felmondta a Szentszékkel 1927-ben kötött konkordátumot. Ezt megelőzően már 1947-ben államosították a temesvári teológia épületét, és Augustin Pacha – Pacha Ágoston – püspök ekkor Boros Bélát nevezte ki az épületétől megfosztott hittudományi főiskola rektorává. Boros Béla a megfelelő méretű Temesvár-erzsébetvárosi plébániára vitte a teológiai oktatást, így a papképzés még tovább folyhatott. A fiatal rektor a temesvári teológia ügyében többször járt Bukarestben a nunciatúrán, így a Szentszék rajta keresztül értesülhetett a szaporodó jogtalanságokról. A nevét is megismerték, és amikor Romániában szükségessé vált a titkos püspökök kinevezése, akkor a temesvári egyházmegye számára a 40 éves Boros Bélát nevezték ki püspökké. Felszentelése titkos, konspiratív körülmények között a bukaresti nunciatúrán volt 1948. december 12-én, Gerald Patrick O’Hara szentelte őt püspökké. Az volt a cél, hogy ha minden ismert püspök börtönbe kerül, akkor legyenek titokban működő apostolutódok, akik biztosítják a romániai katolikus egyház apostoli folytonosságát.

Az Apostoli Szentszék 1950-ben XII. Pius pápa személyes jóváhagyásával szerkesztett egy állásfoglalást, melyben tiltakoztak az egyházat sértő román kultusztörvény ellen. Ennek kihirdetésével a temesvári egyházmegyét bízták meg, mert Augustin Pacha személyében már csak itt volt szabadlábon lévő nyilvános püspök. Az állásfoglalást Boros Béla hirdette ki a temesvári székesegyházban, amiről a Vatikáni Rádió is tudósított. Ettől kezdve az Apostoli Szentszék iránt engedetlennek, tehát az egyházi törvényeket sértőnek minősült minden olyan katolikus, aki az egyházellenes állami kultusztörvényt bármilyen módon elismerte. Ezután, 1950. júliusában Pacha püspököt letartóztatták, és még ebben az évben O’Hara nunciust is kiutasították Romániából.  1951. március 10-én tartóztatták le Boros Bélát, akinek a kihallgatás során az volt a benyomása, hogy a kommunista hatóság az 1951 elején, a nunciatúra épületében

törvénytelenül tartott házkutatás során értesülhetett az ő püspöki mivoltáról. Pacha Ágoston püspökkel egy perben ítélték el, a vád az volt ellene, hogy „vatikáni kém”, és életfogytiglani börtönre ítélték a Szentszékkel való kapcsolattartás miatt. Összesen 14 évet töltött börtönökben.

A hírhedt máramarosszigeti börtönben egy cellában volt Márton Áronnal, Pacha püspökkel, Joseph Schubert bukaresti titkos püspökkel, és Alexandru Todea görögkatolikus titkos püspökkel. A cellában intenzív szellemi életet éltek, Boros Béla a szellemi kondíciójuk épségben tartásáért fejből teológiai és filozófiai stúdiumokat tartott, közben kényszermunkát végeztek a püspökök.

Máramarosszigetről a télen is fűtetlen Râmnicu Sărat börtönébe került, ahol 1956. február 29-én fültanúja volt Sándor Imre fagyhalálának. Két és fél év magánzárka után a pitesti börtönbe került, ahol majdnem éhen halt. Végül a szamosújvári börtönben érte az amnesztia 1964 augusztusában.

A börtön után visszament Temesvárra, ahol évtizedekig káplán volt az erzsébetvárosi templomban. Ezalatt a Temesvár-józsefvárosi plébánia egyik káplánlakásában lakott, ahol 1970-ben König bíboros is felkereste őt.

Boros Béla nem készült sem hősi, sem vértanúi szerepre. Papi hivatását mindig, teológiai tanárként is, rektorként is, életfogytiglanra ítélt rabként is, püspök-káplánként is lelkipásztori szolgálatként élte meg. Ha nem Romániában, hanem valahol Nyugaton élt volna, lehetett volna belőle híres teológus. Romániában élve, és az egyházüldözés kiteljesedésének esztendejében püspöki méltóságra jutva tudta, hogy Istennek mi a szándéka vele. Püspöki jelmondatával Istennek ezt a szándékát fejezte ki: In luce Crucis semper – magyarul: Mindig a kereszt fényében.

Boros Bélát 1990 márciusában Szent II. János Pál pápa érsekké nevezte ki – és még ezután is káplánként dolgozott. 2003-ban, életének 95., püspökké szentelésének 55. évében halt meg. Sokat szenvedett teste a temesvári székesegyház kriptájában nyugszik.

érsek, temesvári titkos püspök emlékezete

A letisztuló arcok éjszakája

Bács Béla János

csalás esetén is, mi magunk érezzük, hogy nem voltunk hitelesek, és ez így nincs teljesen rendben. Persze, több oka is lehet annak, hogy mégis az álarc mellett döntünk: megtörténhet, hogy félelemből tesszük, mert attól tartunk, megszólnának, ha igazi arcunkat mutatnánk, vagy esetleg másokat szeretnénk kímélni az által, hogy nem valós, hanem felhígított vagy elferdített véleményünket tükrözzük vissza. A farsangbúcsúztató által nyújtott álruha és maskara lehetősége – egyedisége miatt, és mint kivétel – megerősíti bennünk a hitelességre való törekvés fontosságát.

Máskor is előfordul, hogy szokatlan öltözetű járókelőkre leszünk figyelmesek a város utcáin, ma azonban nagyon sokan vannak. Hát persze, farsangbúcsúztató napja van. A mai napon senkit sem dorgálnak meg, ha másnak akar látszani, mint aki ő valójában, és senkinek sem kell magyarázkodnia, ha nem az igazi arcát mutatja. Szívderűvel és vidáman játszhatjuk el a választott szerepünket, akár legendák és mesék figurái, akiket bemutatunk, akár olyan személyek, akik korunk társadalmában játszanak jelentős (vagy jelentősnek vélt) szerepet, kötődnek hírlapcímekhez vagy aktuális konfliktusokhoz.

Ez a nap tehát más, mint a többi. Ha más napokon játszunk szerepeket, akkor még a sikeres

Majd az éjszaka csendességében belépünk hamvazószerda és nagyböjt titkába. Levetjük a jelmezt, megtette szolgálatát, és lemossuk arcunkról a festéket, hogy ezentúl igazi arcunkat láthassa mindenki, akivel találkozunk, mert ez a hiteles arc képes tükrözni azt is, hogy Isten gyermekei vagyunk. A szentmisét követően – homlokunkon a hamu bűnbánó és hitvalló jelével – olyan időszak veszi kezdetét, melyben igyekszünk gyakrabban kapcsolatba kerülni Istennel, közelebb kerülni belső lényegünkhöz és figyelmesebbek lenni embertársainkkal. És ez nem egy olyan folyamat, amit egyszer s mindekorra letudhatunk, sikerre vihetünk, kipipálhatunk, hiszen, ahogyan az az Omega együttes dalában is elhangzik: „Arcunkon az idő / Saját képét hívja elő / És angyalok / Végül nem ismernek ránk”. És ezzel a ránk szabott idővel kell gazdálkodnunk és eközben arcunkra vigyáznunk. Ha jó cselekedeteink, imáink és böjtünk nyomán tisztábban tündököl arcunk és közelebb kerülünk igazi énünkhöz, akkor az az arc is felismerhetőbb lesz, amelyet a Teremtő álmodott meg számunkra. És így nem csak Isten angyalai, hanem a ránk bízott emberek is felismernek és jobban megismernek.

Habár a hamvazás szertartása az elmúlásra emlékeztet: „Emlékezzél meg ember, hogy porból vagy és porrá leszel”, a nagyböjti csendesség nek semmiképp sem a szomorú ság kell legyen a fő jellemzője. Az az öröm kísérhet el minket a szent időben, mellyel a halált legyőző szeretetre gondolunk. A minden hamvazószerdán megismétlődő

fenti mondat ugyanis a kopor sónk mellett is elhangzik majd, de ott már azzal a hitből fakadó bizonyossággal egészül ki, hogy „de Isten feltámaszt téged az utolsó napon!” És Krisztusban számunkra is felsejlett már az örök élet.

Dr. Bakó Mária Hajnalka rovata

Betegek Világnapja

A Betegek Világnapja tiszteletére, amely a Lourdes-i jelenés napjára, február 11-re esik, a római pápa minden évben egy üzenetet küld a katolikus híveknek, és minden érdeklődőnek a világon.

Ferenc pápa idei üzenetét így kezdi: „A betegség az emberi tapasztalatunk szerves részét képezi. De embertelen lehet, ha elszigetelten és elhagyatásban éli meg azt az ember, ha nem kíséri gondozás és együttérzés. Együtt haladva az úton, normális, ha valaki rosszul érzi magát, fáradtság vagy valamilyen úti baleset miatt meg kell állnia.”

Idén hányadik alkalommal kerül sor erre az ünnepre?

„A tanácstalanság, a betegség és a gyengeség tapasztalata természetesen része az utunknak, nem zárnak ki minket Isten népéből, sőt, az Úr figyelmének középpontjába vonzanak minket, aki Atya, és egyik gyermekét sem akarja elveszíteni az úton.” A pápa az Ószövetségből, Ezekiel prófétától alapozza meg üzenete mondanivalóját: „Magam terelgetem majd juhaimat és magam telepítem le őket - mondja az Úr, az Isten. Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött meg őrködöm. Az igazság szerint legeltetem őket.”

Honnan idézett?

A továbbiakban Ferenc pápa áttér az Újszövetségre, hogy mondanivalóját az Úr Jézushoz igazítsa enciklikája által. „Mint sarokkövet választottam fordulópontként, hogy kijuthassak a «zárt világ árnyékából», és «gondoljak

és generáljak egy nyitott világot» (vö. N. 56). Valóban mély összefüggés van Jézus e példabeszéde és a testvériség mai megtagadásának számos módja között. Különösen az a tény, hogy a megvert és kirabolt személyt elhagyják az út mentén, azt az állapotot képviseli, amelyben túl sok testvérünk marad abban a helyzetben, amikor a legnagyobb szüksége lenne a segítségre”.

Melyik enciklikájából idéz?

Az Irgalmas Szamaritánus felkérését, amit a fogadóshoz intézett, Jézus nekünk is megfogalmazza és végül buzdít: „Menj, és tégy te is hasonlóképpen!” (Lk 10,37), majd folytatja: „a példabeszéd megmutatja, milyen kezdeményezésekkel lehet újjáépíteni egy közösséget azokból a férfiakból és nőkből kiindulva, akik mások törékenységét magukévá teszik, akik nem engedik, hogy a kirekesztés társadalma felépüljön, hanem közel kerülnek egymáshoz, felemelik és rehabilitálják a bukott embert, hogy a jó közös legyen” (n.67). Mi volt a Szamaritánus kérése a fogadóshoz?

Üzenete végén a pápa a Szűzanyának ajánl, majd megáld: „Mindnyájatokat, akik betegek vagytok felajánllak Mária, a betegek Menedéke közbenjárására; titeket, akik gondját viselitek a családnak, munkával, kutatással és önkéntességgel, és titeket, akik elkötelezitek magatokat, hogy személyes, egyházi és civil kapcsolatokat szőjetek. Szívből küldöm apostoli áldásomat mindenkinek.”

Máriát, a betegek Menedékét, hogyan szólítjuk a litániában?

Kedves Olvasó!

A válaszokat a Szent Kereszt Plébániára várjuk!

(530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 38., Hargita megye)

A januári helyes válaszok:

1) Szerzetesi beöltözése után Lisieux-i Szent Teréz, hogy írta alá a leveleit? A Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Teréz nővér. 2) Hogyan fogalmazta meg legfontosabb szellemi hagyatékát? „Az én Édesanyámnak, az Egyháznak a szívében én leszek a Szeretet…” 3) Hogyan nevezik őt a magyar nyelvterületen? Kis Szent Teréz.

4) Mi a mű címe magyarul? A „Kisded Jézusról” és a „Szent ábrázatról” nevezett Terézia karmelita apácának önéletrajza. 5) Hány éve született?150 éve.

Gyűjtés

a Gyulafehérvári Főegyházmegyében az ifjúságpasztoráció támogatására

A 2023-as nagyobb FIF rendezvények

A TSZ-re február 5-ig lehetett jelentkezni. így a hét hétvégés képzés február 17-én, 56 résztvevővel kezdődik.

19.

fif.ma

Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Középiskolások számára szervezett rendezvény, szórakoztató önfejlesztő programokkal.

Dátum: július 13–16.

Erdély legnagyobb katolikus ifjúsági rendezvénye, több száz résztvevővel Csíksomlyón.

Dátum: augusztus 15–19.

20 éven felüliek számára szervezett keresztény nyári szabadegyetem.

Dátum: szeptember 6–10.

A soron következő túra: Hétlétrák, (Brassó) – március 19.

A különös kincsesláda

Kedves Gyerekek!

Remélem, még emlékeztek, hogy Jézus Krisztus és tanítása olyan kincs, amivel semmi az égadta világon nem ér fel. Ennek a tanításnak nagyon sok mondata már önmagában is felülmúlhatatlan érték, fénylik, mint egy drágakő.

A hatodik kincset, azaz jézusi mondatot egy (alábbi) számrejtvényben találjátok meg. Továbbra is az a javaslatom, hogy miután megtaláltátok, értelméről beszélgessetek el szüleitekkel (nagyszüleitekkel, keresztszüleitekkel, stb.), majd tanuljátok meg. S ne felejsétek el (egy általatok készített könyvjelzőre) ráírni a megtalált kincset, s jó helyre félretenni, hogy amikor már kigyült a 7 jézusi mondat, benevezhessetek a versenybe (melynek nyereménye egy újszövetségi Szentírás) azzal, hogy elkülditek nekem (egyszerre mind a 7 idézetet) postán.

A hatodik kincs: Jézus egyik bátorító felszólítása, melyet úgy találtok meg, hogy az alábbi kódlistát használva az idézetben a számok helyébe figyelmesen beírjátok a számoknak megfelelő

Email-cím: lorinczevakatalin@yahoo.com

Postacím: Lőrincz Éva-Katalin, Márton Áron Főgimnázium, Márton Áron u. 80., 530211, Csíkszereda, Hargita megye

Albert Einstein befejezi nagy tetszés- sel fogadott előadását a kvantumokról és a relativitásról. Búslakodva találják –dolgozószobájában.

Ragyogó volt az előadása – mondja professzortársa.

– Mi oka van rá, hogy ennyire búnak eressze a fejét?

– Épp elég okom van rá – felelte Eins- tein –, a feleségem ugyanis nem ért meg engem.

DERŰS OLDAL

Egy zsidó jókora zsákkal a hátán kelne át a határon.

– Mi van a zsákban? – kérdi tőle a vámos. – Eleség a kanárijaimnak.

A kaszárnyában csörög a telefon. A katona felveszi:

- Melyik okos telefonál már megint?

- Tudja maga kivel beszél? - kérdezi a telefon- ban lévő hang.

- Nem - felel a kiskatona. - Kivel?

- Kovács ezredessel.

A vámos belenéz a zsákba:

– De hisz ez kávé! Ki látott már kanárit, amelyik kávét eszik?

A zsidó megvonja a vállát:

– Eszi, nem eszi, mást nem kap.

- Kovács ezredes, és maga tudja, kivel beszél?

- Nem.

- Akkor mázlim van - mondja és lecsapja a kagylót.

Szóval hazamentem!

Rabbi:

– A válás nálam 50 rubelbe kerül. Válni készülő zsidó, kedveszegetten:

– Ilyen drága?

Rabbi, sóhajtva:

– Ez magának drága? Válasszon el a felesé- gemtől, én a tízszeresét fizetem.

Egy amerikai zsidó üzletember elküldte fiát Izraelbe egy évre, hogy kicsit magáévá tegye a kultúrát. Amikor a fia hazatért azt mondta:

- Apa, nagyon jól éreztem magam Izrael- ben. Ja, egyébként meg keresztény lettem.

- Ó, ne! - mondta az apa. - Mit tettem?! - eztán elment legjobb barátjához és elme- sélte problémáját.

- Ike, - mondta - elküldtem a fiamat Iz- raelbe, erre ő meg keresztény lett. Mit te- gyek?

- Éredekes, amit mondasz - felelt Ike, - én is elküldtem a fiamat Izraelbe és ő is ke- resztényként jött haza. Talán kérdezzük meg a rabbit. Elmondták hát a problémá- jukat a rabbinak.

- Érdekes, amit mondtok - én is elküldtem a fiamat Izraelbe, és ő is keresztény lett. Vajon mi történik a fiainkkal?

Ezután imádkoztak Istenhez a fiaikért, és kérték, mutassa meg nekik, mit tegyenek. Amint befejezték az imát, egy zengő hang szólalt meg odafentről:

- Érdekes, amit mondtok - mondta a hang

- Én is elküldtem a fiamat Izraelbe...

A főnök azt mondta reggel, hogy legyen szép napom...

Keresztrejtvény

„ …! …! …!”– A költő versének utolsó két sorát rejtettük el a rejtvény vízszintes 1. és függőleges 21. számú soraiban. (A vízszintes 58. számú sorban a költő neve szerepel.)

Vízszintes:12.Válasz. 13. Az Etel tulajdona. 14. Dalolás. 16. Fülével érzékel. 17. Konyhakerti növény. 18. Piros – románul. 20. Latin kettőshangzó. 21. … ovo, eleve – latinul. 22. Norvég, tahiföldi és máltai gkj. 24. Villanyégő. 26. Nyugta. 27. Valaminek a felületére. 29. Eme lángoló. 31. … a robot – Isaac Asimov műve. 32. Áru. 34. Francia arany. 35. A sas fegyvere. 37. Neki van – románul. 38. Helyet foglaló. 39. Nagy püspökünk személyneve (Márton). 41. Mennyasszony. 43. Étlen gém! 44. Azonosan súgó! 46. Becézett osztályfőnök. 48. A közelebbi véd. 51. Vám –németül. 53. Erre a helyre szelte. 55. Táplálja. 57. Arra a helyre mély gödröt készít.

Függőleges: 1. Kínos eset, cselekedet (ff – f). 2. Zri, lármás felfordulás. 3. Lét. 4. Lemázol. 5. Villanyárammal működő. 6. József Attila egyik verse. 7. A másik oldalra érkezik. 8. Ám. 9. A túlsó oldalra vonja. 10. Angol tenger! 11. … Pugacsova, orosz énekesnő. 15. Egyféle ételízesítői. 19. Igásállatok által vontatott szállítóeszközzel rendelkezik. 23. Van bátorsága. 25. Adóérték része! 28. Magyarországi helység. 30. A Koponyák Hegyén - másik megnevezéssel. 32. Szőnyeget a portól tisztította. 33. Kor. 36. … jár a rúd, sok baja van – népi mondás. 40. Norvégiai, zambiai és olasz gkj. 42. Becézett Amália – e. 45. Karel … „Prága aranyhangja“. 47. Alakzat. 49. Várát a törökök ellen Dobó István védte. 50. Két szó: kemény fém és a harmadik személy. 52. Titkon figyel. 54. Becézett Edit. 56. Iljusin repülőgépe.

Készítette: Korodi Zoltán, Tusnádfürdő

a januári megfejtés

Vízszintes 1: S tudjunk együtt dolgozni

Függőleges 20: Az élet minden területén. Megfejtők: András Erzsébet – Lövéte, Balázs Ferenc – Csíkszereda, Csákány Margit – Csíkszereda, Fülöp Hajnal –Madéfalva, Hamar Edit – Radnót, Kedves Piroska – Csíkszereda, Kolcsár Rozália – Gyergyószárhegy, Korpos Gitta – Csíkszereda, Részegh Gizella – Göröcsfalva, Róth Zoltán Vilmos – Csíkszereda

A szerencsés megfejtő: Róth Zoltán Vilmos

Az ehavi megfejtéseket február 21-ig várjuk! Szent Kereszt Plébánia, 530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos u. 38., Hargita megye.

A megfejtők között könyveket sorsolunk ki! Támogatónk

Kosztolányi Dezső

Februári óda

Jaj, mily gödörbe buktat e február, mily mély homályba? Csillagaim hunyó világa hamvad. Földre ver le szörnyű betegség.

Sorsom, mely eddig tétova ködbe bújt, egyszerre itt van, szőnyeges és meleg szobámba sétál, mint a farkas, rám vicsorogva.

Ijedve futnék, ámde hová lehet? Nincsen menekvés, zörgetek esztelen, kemény kilincsen és vasajtón koppan a szándék.

Csupán te állsz itt, kedvesem, árny gyanánt, távolba mosva, sápatag és merőn, már mint az özvegy, kit halott férj hűtlenül elhagy.

Még sincs üres szó ajkadon és hazug vigaszt se súgsz te. Mint a csodálatos józan való vagy és a hűség s mint a halál nagy.

El is felejtem a szanatórium pálmáit és a téli-sötét delet s a mélyből a fényes magasba fölkiabálok.

Jó volt tevéled járni a sárgolyó üröm-vidékét, a keserű mezőt, ó, boldogságom édesanyja, társam a rosszban.

Én nem szerettem önmagamat soha. De te szerettél. Egyszerű és igaz jóságod oly gyors, lángoló volt, hogy utolértél.

Haj fújt a szél, még át se cikázhatott a gondolat, hogy „meghűlök”, amikor önzésem is előzve: „meghűlsz”, már te kimondtad.

Lásd, így dicsérlek szakszerü, tárgyias, pontos szavakkal, úgy, ahogy illet ez, mert köznapi voltál te mindég, mint a verőfény.

Kések között, a végzet a vállamon, téged dalollak, még nyomorékul is, száj nélkül is, szájamba sebbel, emberi nagyság.