Boros Béla

Az 1908. szeptember 20-án született Boros Béla nyolc évig tanult Rómában a Pápai Szent Gergely Egyetemen, ahol filozófiai és teológiai doktorátust szerzett. Ott szentelték pappá 1932-ben, majd 1934-ben tért vissza a temesvári egyházmegye szolgálatára. A temesvári hittudományi főiskolán a filozófia és a dogmatika tanára lett.

Romániában a nyílt egyházüldözés az 1948-as kultusztörvénnyel kezdődött, amikor a bukaresti kormány egyoldalúan felmondta a Szentszékkel 1927-ben kötött konkordátumot. Ezt megelőzően már 1947-ben államosították a temesvári teológia épületét, és Augustin Pacha – Pacha Ágoston – püspök ekkor Boros Bélát nevezte ki az épületétől megfosztott hittudományi főiskola rektorává. Boros Béla a megfelelő méretű Temesvár-erzsébetvárosi plébániára vitte a teológiai oktatást, így a papképzés még tovább folyhatott. A fiatal rektor a temesvári teológia ügyében többször járt Bukarestben a nunciatúrán, így a Szentszék rajta keresztül értesülhetett a szaporodó jogtalanságokról. A nevét is megismerték, és amikor Romániában szükségessé vált a titkos püspökök kinevezése, akkor a temesvári egyházmegye számára a 40 éves Boros Bélát nevezték ki püspökké. Felszentelése titkos, konspiratív körülmények között a bukaresti nunciatúrán volt 1948. december 12-én, Gerald Patrick O’Hara szentelte őt püspökké. Az volt a cél, hogy ha minden ismert püspök börtönbe kerül, akkor legyenek titokban működő apostolutódok, akik biztosítják a romániai katolikus egyház apostoli folytonosságát.

Az Apostoli Szentszék 1950-ben XII. Pius pápa személyes jóváhagyásával szerkesztett egy állásfoglalást, melyben tiltakoztak az egyházat sértő román kultusztörvény ellen. Ennek kihirdetésével a temesvári egyházmegyét bízták meg, mert Augustin Pacha személyében már csak itt volt szabadlábon lévő nyilvános püspök. Az állásfoglalást Boros Béla hirdette ki a temesvári székesegyházban, amiről a Vatikáni Rádió is tudósított. Ettől kezdve az Apostoli Szentszék iránt engedetlennek, tehát az egyházi törvényeket sértőnek minősült minden olyan katolikus, aki az egyházellenes állami kultusztörvényt bármilyen módon elismerte. Ezután, 1950. júliusában Pacha püspököt letartóztatták, és még ebben az évben O’Hara nunciust is kiutasították Romániából.  1951. március 10-én tartóztatták le Boros Bélát, akinek a kihallgatás során az volt a benyomása, hogy a kommunista hatóság az 1951 elején, a nunciatúra épületében törvénytelenül tartott házkutatás során értesülhetett az ő püspöki mivoltáról. Pacha Ágoston püspökkel egy perben ítélték el, a vád az volt ellene, hogy „vatikáni kém”, és életfogytiglani börtönre ítélték a Szentszékkel való kapcsolattartás miatt. Összesen 14 évet töltött börtönökben.

A hírhedt máramarosszigeti börtönben egy cellában volt Márton Áronnal, Pacha püspökkel, Joseph Schubert bukaresti titkos püspökkel, és Alexandru Todea görögkatolikus titkos püspökkel. A cellában intenzív szellemi életet éltek, Boros Béla a szellemi kondíciójuk épségben tartásáért fejből teológiai és filozófiai stúdiumokat tartott, közben kényszermunkát végeztek a püspökök.

Máramarosszigetről a télen is fűtetlen Râmnicu Sărat börtönébe került, ahol 1956. február 29-én fültanúja volt Sándor Imre fagyhalálának. Két és fél év magánzárka után a pitesti börtönbe került, ahol majdnem éhen halt. Végül a szamosújvári börtönben érte az amnesztia 1964 augusztusában.

A börtön után visszament Temesvárra, ahol évtizedekig káplán volt az erzsébetvárosi templomban. Ezalatt a Temesvár-józsefvárosi plébánia egyik káplánlakásában lakott, ahol 1970-ben König bíboros is felkereste őt.

Boros Béla nem készült sem hősi, sem vértanúi szerepre. Papi hivatását mindig, teológiai tanárként is, rektorként is, életfogytiglanra ítélt rabként is, püspök-káplánként is lelkipásztori szolgálatként élte meg. Ha nem Romániában, hanem valahol Nyugaton élt volna, lehetett volna belőle híres teológus. Romániában élve, és az egyházüldözés kiteljesedésének esztendejében püspöki méltóságra jutva tudta, hogy Istennek mi a szándéka vele. Püspöki jelmondatával Istennek ezt a szándékát fejezte ki: In luce Crucis semper – magyarul: Mindig a kereszt fényében.

Boros Bélát 1990 márciusában Szent II. János Pál pápa érsekké nevezte ki – és még ezután is káplánként dolgozott. 2003-ban, életének 95., püspökké szentelésének 55. évében halt meg. Sokat szenvedett teste a temesvári székesegyház kriptájában nyugszik.