TISZA LAJOS IRODAHÁZ – AZ ORSZÁGHÁZ EGYKORI BÉRHÁZA

tervezés éve | 2016-2017 bruttó szintterület | 6500 m²

vezető tervező | Bánáti Béla

projektvezető tervező | Kopasz László tervezők | Bukta Csaba, Márton Annamária, Novotny Nóra, Zajacz Judit műemléki tervező | Baliga Kornél

megbízó | Országgyűlés Hivatala – Steindl Imre Programiroda Zrt. cím | 1055 Budapest, Balassi Bálint utca 1– 5.

fotó | Bujnovszky Tamás

Az utóbbi időkig nem lelkesedtem különösebben Budapest historizáló stílusú épületeiért. Ridegnek, komornak, elnagyoltnak, kicsit provinciálisnak éreztem őket, nem értettem, hogy sokan mit látnak bennük vonzónak, impozánsnak. Azok az épületrekonstrukciók azonban, amelyek az elmúlt években végbementek, teljesen új megvilágításba helyezik ennek a korszaknak az építészeti műveit. Hát, ha ez a historizmus, akkor végül is jöhet! „Színezd újra, színezd újra az életet, ha megfakulna” – a Magna Cum Laude száma juthat eszünkbe, igen, mintha folyna ennek a nagy, Budapest nevű képeskönyvnek az újraszínezése. Az évtizedes kosz és elhanyagoltság által okozott szürkeségből egyre több ponton bújnak elő finom színárnyalatok és mívesen felújított formák, ahogy azt – a város látképét akár élőben nézve, akár régi és újabb filmek kockáit összehasonlítva – észlelhetjük. Azt is fontos tudni, hogy a főváros historizáló épületeinek gyakran nem az igazi arcát látjuk, ugyanis a II. világháború utáni helyreállításoknál sokszor nem az eredeti, hanem egy leegyszerűsített formában építették újjá őket. Ennek az oka egyrészt az akkori szűkös anyagi lehetőségekben keresendő, de ezenkívül volt a korszellemben is egy modernizáló, egyszerűsítő törekvés, amelyet olyan nagynevű építészprofesszorok is támogattak, mint például Kotsis Iván. Mindezek mellett nyilván ideológiai háttere is volt ennek, a háború utáni új rezsim ezeket az épületeket, mint a régi világ megtestesítőit, nem favorizálta, sokszor akár le is bontotta. És benne volt ebben a hozzáállásban az az igénytelenség, kulturálatlanság is, ami szintén az új éra jellemzője volt. Egy ilyen ház áll a Balassi utca 15. szám alatt is, amelynek a tetőszerkezete károsodást szenvedett a háborúban, de – például egy Fortepanon található fotó tanúsága szerint – korántsem akkorát, ami indokolta volna a neogótikus épület vimpergáinak és törpeárkádjának elbontását a negyvenes évek végén, valamint az egyúttal megvalósult emeletráépítést. Egy későbbi felújítás során a harmadik emeleten elhelyezett szobrokat és azok szoborfülkéit is eltávolították. Mindezekkel együtt azt mondhatjuk, hogy a helyenként Zsolnaykerámiával díszített téglaburkolatának köszönhetően ez az épület még viszonylag jól vészelte át az idők viszontagságait. Nem egy átlagos pesti házzal van dolgunk, az épület elhelyezkedése és története egészen egyedi. Az Or

szágház egykori bérházáról van ugyanis szó, amely 1902ben a hivatalszolgák és a tisztviselők számára épült, fő funkciója azonban az volt, hogy eltakarja a Parlament kazánházát. A kazán eredetileg az Országház pincéjében kapott volna helyet, de tekintettel a szén szállítása és tárolása során felmerülő szenynyezésre, illetve figyelembe véve azt a szempontot, hogy kémények ne rontsák az épület összképét, a kazánházat végül is egy másik telken, a mai Balassi Bálint utcában helyezték el. A Parlament közelsége miatt azonban még itt sem lehetett bármit építeni, ezért az utca felé a bérház biztosít kellő megjelenést. A bérházat – az Országházhoz hasonlóan – Steindl Imre tervezte, amit a két épület homlokzati motívumainak rokonsága is jól tükröz. Sőt, tudva, hogy Steindl eredetileg a Parlamentet is téglaburkolattal képzelte el, a Balassi Bálint utcai épület homlokzatából akár arra is visszakövetkeztethetünk, hogy milyen lenne az Országház, ha a tervezője eredeti elképzelései valósultak volna meg. A 2019ben elkészült rekonstrukció során a Balassi utcai épületet eredeti állapotába állították vissza, példamutató műgonddal. A munkát nagyban támogatta, hogy a ház eredeti kiviteli terveinek néhány fontosabb tervlapja rendelkezésre állt, és bár ezek nem terjedtek ki minden részletre, a Parlament rokon homlokzata is segítette az archív rajzok értelmezését. Az épületben – amelyben a rendszerváltás után több átalakítással irodákat és lakóingatlanokat hoztak létre – az Országgyűlési Őrség irodái kaptak helyet, a legfelső szintre pedig az Országgyűlés mindenkori elnökének rezidenciája került, amely egy lakóegységből és egy protokolláris feladatokat ellátó térből áll. A homlokzat újra szobrokat kapott: mivel az eredeti alkotások az idők folyamán eltűntek, és nem tudni, kit ábrázoltak, az épületet most Steindl Imre és Zsolnay Vilmos szobrai díszítik, Damkó József és Lantay Lajos – az Országház belső tereiben megtalálható – alkotásainak művészi adaptációjaként, ahol Steindl az építőművészetet, Zsolnay pedig az agyagiparos szakmát allegorizáló alakként jelenik meg.

Pesti Monica

A szöveg az alábbi cikk szerkesztett változata: Pesti Monica, „Újraszínezve – A Köztársasági Őrezred Irodaháza és Házelnöki Rezidencia”, Octogon Architecture&Design 1 (2020), 64–68.