BAUTRANS TRANSPORTA

tervezés éve | 1998 bruttó szintterület | 3100 m²

vezető tervezők | Bánáti Béla, Ferdinánd Árpád tervezők | Hidasi György, Éles Péter, Fazekas Katalin, Tóth-Szabó Balázs

megbízó | Bautrans Transporta Kft. cím | 2051 Biatorbágy, Rozália park 6.

fotó | Kocsis Ferenc

Megpróbálom elképzelni magam, amint még be nem avatottként autózom Tatabánya irányába. Nincs sztrádamatricám, a régi 1es úton haladunk, nem szűnő csodálkozással a virulens piacgazdaság új telephelyekben, depókban es raktárbázisokban testet öltő terjeszkedésén. Enyhe balkanyar, itt kell elfordulni Biatorbágy felé, arra, lent a völgyben szinte sejthető a falu és az a bizonyos viadukt, a felső oldalon viszont valami furcsa, szokatlan látvány: mintha hirtelen egy másik országból, mondjuk Skandináviából, de minimum Ausztriából villanna be egy pár száz méteres kép. Mire helyére kerül bennünk, már el is hagytuk. Néhány másodpercre valami szebbet, azaz valami oda nem illőt láttunk a keleteurópai ipari tájak kietlen senkiföldjén. Legalább fél tucat csarnok és irodaépület rendeződött itt a levegős modernség utcájává, de hűvös eleganciájával kettő különösen magához vonzza a tekintetet. Az egyik, a nemzetközi fuvarozással foglalkozó Bautrans Transporta kamionszervízzel kombinált cégközpontja a merészebb, a másik, a faipari alapanyagokkal kereskedő finn Baillou raktárbázisa a konzervatívabb, de földközelibb. Ami a közös bennük: a feladatra koncentráló eredetiség. A Bautrans Transporta betonból, alumíniumból és üvegből emelt irodaházának karakterét két, teljesen ellentétes ihletésű L alak összeillesztése adja: a zártabb képet mutató északkeleti részhez délen és nyugaton a nap útja felé forduló, hatalmas üvegfelületek kapcsolódnak. Viszont nem úgy, ahogy a gyári szabványokhoz alkalmazkodva a legtöbb esetben tagolják, a mechanikus, füzetrács osztatú csillogás helyett itt a fekvő és álló idomoknak erős kézzel hangszerelt kompozíciója tükrözi az égen rohanó felhőket. Amúgy is a merész ellentétek, az épülettömeg és a fölötte lebegtetett lapostető, a nyitottság és a zártság, a síkok és tömbök egymást indukáló játéka teszi merészen egyedivé ezt a székházat. Az már csak ráadás, hogy ez az igényesség – ellentétben azzal, ahogy nálunk szokás – nem fogy el akkor sem, amikor a telep reprezentációs zónájából az „ipari” zónába lépünk át: az esztétikai beruházásból a szervízcsarnok sem maradt ki.

Torma Tamás

A szöveg az alábbi cikk kivonata: Torma Tamás, „Országúti szuvenír”, Népszabadság 2000. augusztus 2., 9.