A WELLISCH-PALOTA REKONSTRUKCIÓJA

tervezés éve | 2013 bruttó szintterület | 24000 m²

vezető tervező | Bánáti Béla

projektvezető tervezők | Éles Péter, Székely Ágnes tervezők | Hoffman Gabriella, Vass Zoltán, Czégeni Csaba, Balázs Marcell, Lénárt Szabolcs, Nagy Orsolya, Varga Bori

megbízó | Országgyűlés Hivatala – Steindl Imre Programiroda Zrt. cím | 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 2-4.

fotó | Vass Zoltán

A valaha elegáns épületen a történelem, illetve a rossz tervezők többszöri átalakítási munkáinak nyomai is megtalálhatók. Mindez azt eredményezte, hogy egy idő után már nem lehetett érzékelni a palota eredeti nagyvonalúságát, így joggal merült fel a helyreállítás gondolata. Az építtetőnek, az Országgyűlés Hivatalának – igen tiszteletreméltó módon –határozott szándékában állt a Kossuth térre néző egykori homlokzat és vele együtt a hatalmas fedélszékre épült, 1912es tető visszaállítása. E tervek megvalósítására a Bánáti + Hartvig Építész Iroda kapott megbízást. Az egykori csúcskategóriás bérházból 1945 után kormányzati irodaházzá átalakult épület a Parlamentnek is helyet adó budapesti Kossuth Lajos téren található, azt délről határolja. A tér Széchenyi rakpart felőli oldalán áll, ezért számos helyről rá lehet látni. A felújítás során két, mára összenőtt épületet kellett összebékíteni úgy, hogy az eltérés érezhető legyen, de a bérpalota ne legyen harsány. A Kossuth tér – Széchenyi rakpart – Zoltán utca – Akadémia utca által határolt háztömböt ugyanis két épület alkotja: az északi, a Kossuth tér felőli oldalon áll a tervezője nevét viselő Wellischpalota, a déli oldalon pedig a Zoltán utcáról nyíló egykori nyugdíjintézeti épület, amely Sebestyén Artúr alkotása. A két épület egymással egy időben épült, 1912re készült el. A Wellisch Alfréd tervezte palota elsősorban a kései bécsi szeceszszió, a Sebestyén Artúr alkotta épület pedig Lechner Ödön munkásságának hatását mutatja. Az építtető és egyben a tervező, Wellisch Alfréd nagyvállalkozó és építész volt, aki a németországi Karlsruhéban, Bécsben és a párizsi Écoles des BeauxArtson tanult, majd Magyarországon letelepedve jelentős építőipari vállalkozásba fogott. Nagyszámú középület és magánvilla, valamint bérház fűződik a nevéhez. Így nem meglepő, hogy a felhalmozott tőkéből arra is jutott, hogy egy ilyen kitüntetett helyen, mint a Kossuth tér, közvetlenül a Parlament mellett egy hatalmas bérpalotát építhessen a Dunaparton.

A Wellischbérpalota homlokzatát a korszak egyik jelentős szobrásza, Moiret Ödön domborművei díszítik. Témául Moiret a művészetek különféle ágait választotta, és ezeket értelmezte újra. A ciklus a kicsit szögletes, geometrizáló szecessziós formálás jelentős példája. Ha egykor megközelítettük az épületet, jobbra magunk mellett hagyva az Andrássyszobrot, a középtengelyben egy előtetővel védett kapun léphettünk be. A bronz domborművel díszített kapu kivitelezője a kitűnő díszműkovács, Jungfer Gyula cége volt.¹ A rekonstrukciós tervekhez először egy építéskori látványterv alapján készült számítógépes modell, amelyet folyamatos ellenőrzéssel és módosítások sorával alakítottak olyanná a tervezők, hogy az minél jobban megközelítse az eredeti állapotot, és megvalósítható is legyen. Sajnos az alapos kutatás ellenére nem sikerült olyan terveket vagy archív képeket fellelni, amelyek a homlokzatok eredeti kialakításával kapcsolatban minden részletkérdésre választ adtak volna, a tetőrekonstrukció azonban így is igen jól sikerült. Az impozáns tetőt díszítő egykori rézlemezbádogosmunkák helyett visszafogottabb titáncinkborítást alkalmaztak; az épület azonban a kiemelkedő tetőidom és a szintén igen hangsúlyos saroktornyok ellenére sem kel versenyre a Parlamenttel. A rekonstrukcióhoz természetesen le kellett bontani az 1945 után épített otromba lapostetős ráépítést, de külön feladat volt az is, hogy az ezáltal elvesztett irodatereket máshol visszapótolják. A Sebestyén Artúrféle ház Duna felőli tetőkontúrját is sikerült úgy visszaadni, hogy a fantasztikus kilátást nyújtó, Dunára néző, legfelső szinti erkély is megmaradhatott. A modern irodaházakkal szemben támasztott komoly épületgépészeti igényeknek úgy sikerült megfelelni, hogy a Wellischépület udvari középszárnyát koronázó, kívülről amúgy sem látható tetőformát nem rekonstruálták, így az ottani felület alkalmas volt a szükséges gépészet jelentős részének elhelyezésére. Az újonnan alkotott belsőkben a tervezők olyan világot teremtettek, amely nem próbál a szecesszió nyelvén beszélni, hanem megfelel a kortárs irodaházépítészetnek: célszerű, visszafogott és elegáns. A Kossuth téri homlokzaton nyíló főbejáratot egy építéskori fénykép nyomán, alapos szobrászati munkával rekonstruált, fémdomborítású kapu díszíti. A látogató csak a kapu fölé nyúló, részleteiben a szecesszióra is reflektáló, de ízigvérig kortárs előtetőből sejtheti, hogy már nem 1912ben járunk.

Ritoók Pál

1Ritoók Pál, „A Wellisch bérpalota – A KIM Kossuth téri épületének rekonstrukciója”, Magyar Építőművészet 6 (2014), 18–19.