A GERBEAUD IRODAHÁZ FELÚJÍTÁSA

tervezés éve | 1997 bruttó szintterület | 7500 m²

vezető tervezők | Hartvig Lajos DLA, Matus István

tervezők | Nething Und Partner, Frieder Nething, Wolfgang Marschik, Achim Schlaier

megbízó | Müller Immobilien cím | 1051 Budapest, Vörösmarty tér 7-8.

fotó | Lugosi Lugo László

Az 1780as években Joseph Tallher által épített Harmincadhivatalt 1859ben lebontották. Helyén négy telket parcelláztak, a két déli telek adja a mai Gerbeaudház területét. A keleti épületrészt Eisele Antal és felesége építtette Gottgeb Antal tervei alapján, a nyugatit pedig a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank emelte a klasszicista mester, Hild József vezetésével. Valószínűleg a Szépítő Bizottmány ösztönzésére a két épület déli, téri homlokzata teljes egészében Hild középrizalitos, óriás pillérrendes tagolásával alakult ki. A keleti épületrészben kávéház, majd 1870től Kugler Antal cukrászdája működött, amelyet 1884től a svájci származású Gerbeaud Emil vett át, aki 1892ben a keleti, majd 1909ben a nyugati épületrészt is megvette. Az épületet 1912ben Fellner Sándor tervei alapján átépíttette, ekkor készültek az új szecessziós homlokzati architektúrák és a negyedik emelet változatos tömegű felépítménye. A cukrászda a földszinten a középrizalittól kezdve foglalta el az utcai traktus északi felét. Az első emeleten klub működött, a ház többi részében a Gerbeaud család lakásai, a cukrászüzem, valamint néhány bérlakás volt. A II. világháború után az épületet államosították. A cukrászda belső rekonstrukciója és új portáljai az 1980as évek elején készültek el Gereben Gábor tervei alapján, új különtermét 1993ban alakították ki. A leszármazottak 1984ben járultak hozzá, hogy a Vörösmarty Cukrászda újra visszakapja a Gerbeaud nevet. 1997ben korszerű bérirodaháznak helyet adva újult meg az épület az új tulajdonos, Ervin Müller megbízatásából. A generáltervezői munkát a német Nething & Partner, magyar részről pedig a Bánáti + Hartvig Építész Iroda végezte. Az épület állapota addigra erősen leromlott, gépészete elavult, szerkezete felújításra, megerősítésre szorult. Mivel az épület alaprajzszervezése korszerűtlen és logikátlan volt, ésszerűen megtervezett alaprajzi szisztéma kialakítására is sor került. Az épület a felújítást követően is két funkciót lát el: az emeletek továbbra is irodaházként működnek, a földszint és a pince nagy részében a Gerbeaud Cukrászda üzemel. A cukrászda vendégforgalmi helyiségei és a Kis Gerbeaud üzlet műemlékileg védettek, így azok formájukat és bútorzatukat megőrizve újultak meg. A század húszas éveiből megmaradt díszesebb, nagyobb méretű első emeleti helyiségek renovációja az építészetileg értékes mennyezetek, faburkolatok, öszszetartozó helyiségcsoportok figyelembevételével történt. A felsőbb szinteken – értékesebb részletek

hiányában – szabadabb lehetőség nyílt a helyiségméretek megválasztására. Komolyabb átgondolást igényelt az ablakok, nyílászárók cseréje. A szükséges beavatkozás mértékének meghatározására négy különféle mintaablak készült. A legegyszerűbb változat a meglévő ablak teljes felújítása volt, legkomplexebb pedig a teljes csere. A két megoldás között különféle rátétprofilok alkalmazásával váltak megfelelővé az ablakok az épületfizikai követelmények teljesítésére. Lényeges követelmény volt továbbá a védett homlokzat összképének, a profilok karcsúságának megőrzése. Bebizonyosodott, hogy a meglévő ablakok a fenti elvárásokat nem képesek teljesíteni, ezért helyettük háromrétegű üvegezés készült. Anyaguk, osztásuk és helyzetük a homlokzaton nem változott. A földszinti homlokzat az 1912es átalakításkor a kor szokása és igénye szerint kirakatszekrényeket és hangsúlyos kváderozású, stokkolt mészkőburkolatot kapott. 1984ben – némi „modernizáció” és presszósodás után – a cukrászdát és annak homlokzatát a Közti tervei alapján újították fel. A hajdani kirakatszekrények mára funkciójukat vesztették: oda már nem kerülnek sütemények, azonban kulisszaként történő megtartásuk, az eredeti nyílások íveinek és az asztaloknál ülő vendégeknek a bemutatása teátrális élményt nyújt. Bár a homlokzati vörös gránit a századforduló idején exkluzivitást sugallt, mára vitákat vált ki használata. A tulajdonos a portált szerette volna elbontani és az eredeti, múlt századi boltíves homlokzatot visszaállítani. Hosszas szakmai viták következtek az építési hatóságok bevonásával, majd végül az első,1912es átépítéskor létrejött homlokzat koncepciója győzedelmeskedett, melynek részei a kirakatszekrények, az épület földszintjének korábbi állapotát pedig nem tekinti a létrejött egységben visszailleszthetőnek. A portál tehát maradt 1984es formájában. Az újjáépítési folyamat eredményeként a ház visszanyerte régi pompáját. Élettel teli, eleven, elegáns. Méltó lezárása a Váci utca tengelyének és a Vörösmarty térnek.

Hartvig Lajos DLA, Matus István

A szöveg az alábbi cikk szerkesztett változata: Hartvig Lajos – Matus István, „Gerbeaud Budapest – Értékmegőrzés és korszerűsítés egy belvárosi épületben”, Alaprajz 2 (1998), 26–31.