AZ ASA GYÁLI HULLADÉKLERAKÓ TELEPE

tervezés éve | 1998 bruttó szintterület | 450 m²

vezető tervező | Hartvig Lajos DLA

projektvezető tervező | Hidasi György tervezők | Lukács Mária, Morvay Etelka

megbízó | ASA Magyarország Kft. cím | 2360 Gyál, Kőrösi út 53.

fotó | Hartvig Lajos DLA

Klasszikus újságírófeladat. Oknyomozás, felderítés, tényfeltárás, kutatás, Pulitzerdíj. Egy fiatal újságíró álma. A várt kiugrási lehetőség: multinacionális vállalat által létrehozott regionális hulladéklerakó telep irodaépülete Gyál határában. Szemét – a jóléti társadalom legnagyobb biznisze. Szemét – ami körül valami gyanús dolog mindig van. Szemét – ami New Yorkban az olasz bevándorlócsaládok nemzedékeinek nyújtott és nyújt a mai napig gazdagságot. Szemét – ami bűzlik. Beszélhetnek majd nekem EUnormákról, ezer évig biztonságos szigetelőrétegről, rekultivációról, parkosításról, a keletkező biogáz hasznosítására szolgáló technológiákról, elektronikus figyelőrendszerről. Én meg csak csendben bólogatok. Aztán egy óvatlan pillanatban Greenpeaceoverallt rántok, és kitágult orrlikakkal, felgyorsult pulzussal, homloklámpával a fejemen, mintavevő lombikokkal a hónom alatt eredek holmi gyanús vashordók, tejeszacskóhegyek, sárga, nyúlós iszapok után. Igen, biztosan így lesz. Aztán nem így lett. A Hartvig Lajos építész tervezte, a hulladéklerakó telep adminisztrációs és szociális funkcióinak elhelyezésére szolgáló gyáli irodaépület révén megjelenített építészeti gondolat egy gyökeresen ellenkező minőségű értékrendet kommunikál. Félreértés ne essék! Nem arról van szó, hogy a szemetes multi a negyvenhektáros telep egyetlen épített egységét amolyan Patyomkinfaluként, holmi piárfelületként használva, valamilyen oltári disznóságot próbál takargatni. Nem! Ahhoz ez a ház túlságosan jó. Annyira jó, hogy képes beszélni arról a mérnöki minőségről, amely képes – ha a szükség úgy diktálja – biztonságosan bánni még olyan veszélyes elemmel is, mint önnön szemetünk. Annyira jó és modern ház ez, hogy képes azt a hatást kelteni: a mérnök szakma komolyan és felelősen tud az elkövetkező generációk természeti értékeinek megóvásáért tenni. Olyan építészet ez, ami bármilyen közhelyesen is hangzik, nem csak a mának épít. De mit is tud ez a léptékében igencsak visszafogott kétszintes épület? Szemben az újabb keletű elővárosi ipartelepekkel, ahol eldobált, grandiózus „tetrapack dobozokat” látunk, a gyáli épület tervezésénél az építészek jól használták ki a nyílt, beépítetlen terület nyújtotta lehetőséget. Egy ilyen területen szinte bármilyen épületkonstrukciós megoldással élhettek. Nem kellett az illeszkedés szorító maximáját korlátként megélniük. Felszabadulhatott a stiláris képzelőerő. Ennek következtében az épület szerkezeti dinamikájának fő karakterjegyét az a virtuóz fogás eredményezi,

amely a homlokzat erős horizontális tagolását oldó tömegformálásra vonatkozik. A konzolos épületszerkezet alsó szintjén túllógó emeleti szint, majd az azon is túlérő, áttört tetőgerendázat egy, a szokványostól eltérő szerkesztést szemléltet. Ez a rendhagyó szerkesztés akkor válik még erőteljesebbé, ha felfigyelünk a vízszintes szintvonalakat átmetsző, téglalap alakú falrátétekre. Vagy a „konzolhatást” fokozó, ugyancsak vertikális oszlopsorokra. Ezek a rátétek, kiegészítések, tartó és támasztó szerkezetrészek, kiszögellések a tömegstruktúrát jellegzetes módon mozgatják meg. A soktényezős tömegkonstrukció olyan egységes következetességgel fut végig az épületen, hogy a ház alsó szintjén kilépő, anyagában elütő alumíniumkéményszerkezet sem hat zavarólag. Finom érzékre vall, hogy a konstrukció ritmikáját egy helyen megbontó, de funkciójánál fogva nem nélkülözhető lépcsőház kiszögellése a kevésbé hangsúlyos hátsó frontra került. A lépcsőház két, középfolyosós alaprajzú szintet köt össze, amelyek belső tereit imittamott a főhomlokzatnál megfigyelhető oszlopelemek törik át. Ezek az oszlopok mintegy beviszik a házba a konstrukciós alapmotívumokat. Ugyanezt teszi a felső szint mennyezeti metszetén átérő tetőgerendázat bordastruktúrája is. Ne felejtsék, még mindig a gyáli szeméttelep irodaépületében vagyunk! És nem egy divatos, modernista, esztétizáló budai villában. A külső szerkezetből belépő épületelemek sorába kívánkoznak azok a mozgatható napellenző lamellák, amelyek a külső rátétekkel rokon módon, a falsíktól kissé elhúzva, a homlokzaton kerültek szerelésre. Viszont az épületbelsőből nézve is dekoratívak, stílusosan ritmizáltak. Talán ennyiből is kiderült, hogy a gyáli hulladéktelep irodaépülete szimbolikus épület. Szimbolizálja azt a viszonyt, amelynek környezetvédelem és ipari technológia között minden esetben fenn kell állnia. Azt a viszonyt, amely félelmeinket a mérnöki odafigyelés teremtette minőségben oldja fel. Ugyanakkor megnyugtató szimbólum is egy új évezred küszöbén – Csernobil, a tiszai cián vagy éppen a garéi vashordók után.

Martinkó József

A cikk első megjelenése: Martinkó József, „Arccal a szemétnek – Az ASA gyáli hulladéklerakó telepének irodaépülete”, Népszabadság 2001. június 20., 11.