Lindua 11-12/2011 by Knjižnica Lendava Könyvtár Lendva

Multikulturna strokovno-družboslovno-literarnoumetnostna revija Občine Lendava Lendva Község multikulturális tudományos-társadalomtudományi-irodalmi és képzőművészeti folyóirata

5. letnik, številka • 5. évfolyam, szám: 11-12/2011

Dr. Elizabeta BErnjak 9.

Protistava madžarskega in slovenskega sklonskega sistema LEnDvai kEpE Zoltán

26.

Hetés egységgé válásának mozzanatai

Olga Paušič 57.

Decembrski prazniki nekoč in danes Franc Bobovec 145.

i Z

Zdravnik, „zastrupljen” s športom V S E B i N E

•

T a R T a L O M B Ó L

Strokovna besedila Szakcikkek

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

Oko Kitekintő

Tako pišemo Így írunk mi

Popotovanja, potopisi Utazások, útleírások

Šport Sport

Multikulturna strokovno-družboslovno-literarnoumetnostna revija Občine Lendava • Lendva Község multikulturális tudományostársadalomtudományi-irodalmi és képzőművészeti folyóirata

Odgovorna urednica • Felelős szerkesztő: Judit VIDA TÖRNAR Uredniški odbor • Szerkesztőbizottság: Judit VIDA TÖRNAR, Olga PAUŠIČ, Mira UNGER, Aleksandra KOZAK, Beata LAZAR Jezikovni pregled • Lektorálás: Andreja DENKO, Annamária GRÓF Oblikovanje • Grafikai tervezés:

Peter Orban

Izdajatelj in založnik • Kiadó: Knjižnica Lendava – Könyvtár Lendva Za izdajatelja • A kiadásért felel:

Žužana Žoldoš

Tisk • Nyomda: Tiskarna S-Tisk d.o.o., Beltinci Naklada • Példányszám: 600 Letnik • Évfolyam:

5. letnik – 5. évfolyam, številka – szám 11-12/2011

Naslov uredništva • Szerkesztőségi cím:

Uredniški odbor revije Lindua • Lindua folyóirat szerkesztősége Glavna ulica – Fő utca 12 (sedež Knjižnice Lendava – a Könyvtár Lendva székhelye), 9220 Lendava – Lendva

ISSN 1854-7931

Elektronski naslov: lindua@knjiznica-lendava.si

Pokrovitelji • támogatók: Avtorji, ki so brezplačno odstopili svoje prispevke • A szerzők, akik térítésmentesen ajánlották fel szövegeiket

Kazalo • Tartalomjegyzék Uvodnik • Előszó Judita V. Törnar

Zapuščina

V. Törnar Judit

Örökség

Strokovna besedila • Szakcikkek Dr. Elizabeta Bernjak

Protistava madžarskega in slovenskega sklonskega sistema

Kulturna in naravna dediščina • Kulturális és természeti örökség Dr. Dušan Stupar

Strukturne spremembe vinogradniške krajine na območju lendavskega gričevja

Lendvai Kepe Zoltán

Hetés egységgé válásának mozzanatai

Olga Paušič

Decembrski prazniki nekoč in danes

V. Törnar Judit Valami karácsony

Dr. Zágorec-Csuka Judit Helyneveink érdekességei, tanulságai, népi magyarázatai

Balaskó Enikő

Ződ az útnak a két széle, Válaszútig ér a vége...

Oko • Kitekintő

Tanja Šimonka En hribček bom kupil …

Szloboda Tibor Gondolatok a Körmagyarról

Petra Bobovec Szabó Iz neusahljivega tolmuna idej in domišljije

Zágorec-Csuka Judit Gábor Zoltán Keserédes emlékek című önéletírása

Jutka M. Király

50 let dvojezičnega šolstva v Pomurju

Igor Kolenko

Bogračfest

Szolarics Nađ Klára Lendva, a bogrács fővárosa: Egy lépés előre a felismerhetőség felé

Žužana Žoldoš

Založništvo na območju občine Lendava v obdobju samostojne Slovenije

Tomaž Galič Mura – a folyó, mely összeköt minket

Gojko Lukić

Srbsko kulturno društvo »Jovan Jovanović Zmaj« Lendava

Janja Magdič Ljubiteljska dejavnost v letu 2011

Jasna Cigut

Nagradni izlet lendavskih debaterjev v Bruselj

Dr. Zágorec-Csuka Judit Az írókról és a világról – a muravidéki magyar irodalom 50 éves jubileumára 98 Christina Farkaš

Škatla – Preveč je preveč

100

Petra Bobovec Szabó

Bralni krožek v lendavski knjižnici

101

Tako pišemo • Így írunk mi POEZIJA • VERSEK Valerija Vrenko Letni časi

102

Bence Lajos Várnál X-szer

102

Valerija Vrenko Obisk

103

Biserka SIJARIČ

103

Nov dan

Biserka SIJARIČ Kot lahek plen

103

Varga József

104

Balatonfüreden

Varga József Teremtőm áldott tenyerében

104

Alojz Ščap Otrok moj

105

Zágorec-Csuka Judit A tükör

105

Andreja Denko

106

1 (enonaselbinska)

Andreja Denko Ideogram

106

Valerija Vrenko

Prebudi se

106

Andreja Denko

Praprotje

107

Andreja Denko Apoteoza

107

Zágorec-Csuka Judit

108

Pipacsok

Zágorec-Csuka Judit Mária, glória

108

Zágorec-Csuka Judit

108

Hívők, hitetlenek

Zágorec-Csuka Judit A dalia

109

Olga Paušič

Sence

109

Olga Paušič

Slutnja

109

Olga Paušič

Upanje

110

Olga Paušič Veselo v novo leto! Proza • PRÓZA Rajko Stupar Aforizmi iz cikla Staro za novo

Olga Paušič

Figova gospodična

110 111 111

Rozika Gojič Ime mi je ...

114

Törnar Judit Az igazi nő

115

Olga Paušič Ranjena tišina

116

Ilenija

121

Živi, sanjaj, ljubi

Zágorec-Csuka Judit Az energiamegmaradás törvénye szerint

125

Popotovanja, potopisi • Utazások, útleírások Janez Bošnak Tunizija

127

Olga Paušič Junan (Kitajska)

133

Šport • Sport

Franc Horvat Meštrovič Začetki kegljanja v Lendavi

143

Franc Bobovec

Zdravnik, »zastrupljen« s športom

145

Mira Unger

Franc Bobovec – Bobi

148

Uvodnik • Előszó

Zapuščina Zapuščina je veliko breme, obenem pa izziv, posebno tedaj, ko gre za kulturno dediščino. Najboljša rešitev, da jo učinkovito ohranimo, je, da združimo moči in se složno zavzamemo zanjo. Zaščititi jo moramo, negovati in zelo skrbno varovati. Vsi! Da jo bodo spoznali, začutili in doživeli tudi naši zanamci. Dajmo svetel zgled, da se bodo po nas zgledovali naši vnuki in pravnuki. Da bodo razumeli bogastvo raznolikosti, razmišljanje, ustvarjalnost svojih prednikov. Le tako se bodo zares navezali na svoj kraj, objekte v njem, na gozd, potok, na vse lepo in dobro. Vse to je zajeto v sloganu „Evropa, naša skupna dediščina”, ki od leta 1991 obeležuje dneve odprtih vrat. Evropski dnevi dediščine so že presegli meje Evropske unije. Tako lahko vsako leto meseca septembra v 49 evropskih državah ob koncih tednov brez vstopnine obiščemo muzeje, ki hranijo umetniška, arhitekturna dela, splošnoizobraževalne, kulturne in turistične ustanove.

pripravljajo svečanosti, koncerte, s katerimi privabijo ob vikendih v kulturne hrame številne obiskovalce.

Povsod po Evropi se vsako leto septembra spoštljivo priklonijo dosežkom prednikov, v dneh odprtih vrat

Vesel božič in srečno novo leto Vam želi uredništvo revije Lindua.

Ni sramotno zgledovati se po ’velikih’, sramotno je potiskati glavo v pesek in se ne brigati za dragoceno dediščino, ki nam je bila položena v naročje, zaupana v varstvo. Izkoristiti moramo vsako priložnost, da predstavimo bogastvo, ki ga imamo, saj marsikdo zanj sploh ne ve. Imamo veliko vsega: grad, muzej, galerijo, sinagogo, razstavišča na različnih lokacijah, knjižnico, obnovljene prekmurske zidanice, etnografske prireditve, ki jih je v bližnji okolici vse več, romarske kraje, proščenja ... Toliko možnosti je, da bi bili aktivni, da bi jih bilo težko nanizati. A naši septembri so, žal, premalo bogati prireditev, ki bi prispevala k ohranjanju in poudarjanju pomena dediščine. Stopimo skupaj, poprimimo, drznimo si živeti skupaj z našo bogato kulturno zapuščino!

Judita V. TÖRNAR Odgovorna urednica revije

• 11-12/2011

Uvodnik • Előszó

Örökség Amikor az ember ölébe pottyan valamilyen örökség, furcsa érzés keríti hatalmába, hiszen az örökségről általában az elmúlás jut először az eszünkbe. De ha túllépünk ezen a meghatározáson, villámgyorsan sorakozni kezdenek a többi jelentések is. Számomra talán az egyik legfontosabb, amit a felmenőimtől kaptam örökségül: a hovatartozásom és az anyanyelvem. Ha pontosan és érthetően meg tudom határozni, hova és kikhez tartozom, akkor sokkal egyszerűbb lesz számomra a lét. Akkor nem csak útközben lenni jó, hanem megérkezni is. Hirtelen értéket ölt a szomszéd néni virágoskertje, a faluban felállított karácsonyfa, a frissen sütött perec, a hetési szőttes, Szúnyogh Halicánumi üzenete, ... és még sorolhatnám. Anyanyelvemmel együtt pedig örökségül kaptam a diftongusokat, a röviden ejtett magánhangzókat, a határozóragok illetlen illeszkedését, a zamatos ö-zést, a mondókákat, a népdalokat és az imát. Minél inkább érzem, értem, értékelem a nyelvem és a hovatarozásom, annál jobban elfogadom, megértem a körülöttem élők nyelvét, örökségét, kultúráját. Így színes szivárványként lebeghet az égen a multikultúra. Az ember gyermeke viszont akár folyóiratot is „örökölhet”. Olyant, melyet szívvel, lélekkel indítottak útjára olyanok, akiknek fontos volt a Mura melletti kis „kincses sziget”, akiktől csak tanulni lehet az akaratot, az odaadást, a figyelmet és a fegyelmet, a hitet, a tenni akarást.

Hogyan tudok bánni ezzel az örökséggel? Méltó utódja tudok lenni a „nagyoknak”? Az elképzelésük, az ízlésviláguk visszatükröződik-e majd a következő számokban is? Tudok-e majd olyan őszinte és határozott lenni, mint ők? És amikor a kezükbe veszik a következő számot, grimaszok nélkül és felszabadultan tudják-e majd mondani: Ez az! Ilyent álmodtam! És itt van egy hónap teli örökséggel, az év legszebb, legvarázslatosabb hónapja: a december. Az ádvent a várakozás ideje, amikor még van időnk végiggondolni, hogy kivel és mennyi jót tehetünk, kinek mondjunk köszönetet, kit ajándékozzunk meg a legbelsőbb gondolatainkkal, szeretetünkkel. Ha önmagunkat adjuk, biztos nem ér bennünket csalódás. Mert a szív melegsége mindent beragyog, és még a legszebb ajándékot is túlszárnyalja. A szerkesztőségünk sok szeretettel készült ajándékát épp most tartja a kezében a Kedves Olvasó. A folyóirat készítői tisztában vagyunk azzal, hogy igazán szeretni csak szóban és tettekkel lehet, a gondoskodás viszont megmelengeti testünket, lelkünket. Kívánom Önöknek, hogy a szép szó, az ölelés és a mosoly gyújtson Önökben örökké lángoló fényeket!

Boldog karácsonyt és új évet!

V. TÖRNAR Judit A Lindua felelős szerkesztője

• 11-12/2011

Strokovna besedila • Szakcikkek

Dr. Elizabeta Bernjak

elizabeta.bernjak@siol.net

Filozofska fakulteta Maribor

Protistava madžarskega in slovenskega sklonskega sistema Število samostalniških sklonov v madžarskih slovnicah zadnjih petdeset let niha med 28 in 17 skloni. Npr. v delu Keneseija, Vágója in Fenyvesija (1998: 192) je število samostalniških sklonov 27. Po mnenju avtorice je potrebno infleksijske sufikse v madžarščini deliti na znake (jelek) in končnice (ragok). S pomočjo znakov se tvorijo slovnične kategorije besed (število, čas, naklon, glagolske oblike, glagolski vid, nedoločnik, deležje in deležnik). Končnice so spremenljive prvine pri sklanjatvi in spregatvi v morfološki strukturi besed. Izražajo različne sklone ter osebo in število. Avtorica v nadaljevanju razmišlja o tem, da v madžarščini obstaja 17 sklonov samostalnika. Šestnajst se jih lahko pojavi z določnim členom a/az v ednini in množini, sedemnajsti sklon ne more stati z določnim členom. The number of nominal cases in hungarian fluctuates between 28 and 17 in grammars written in the past fifty years. For instance, in Kenesei, Vago, and Fenyvesi (1998: 192), nouns have twentyseven cases. The present author thinks that the inflectional suffixes of Hungarian should be divided into markers (jelek) and inflectional endings (ragok). Markers produce the grammatical categories of words as wholes (number, tense, mood, voice, degree, aspect, infinitive, gerund, participle). Inflectional endings are the variable parts of the morphological structure of words in terms of conjugation and declension. They indicate the various cases and the various persons and numbers. The author furthermore thinks that nouns have 17 cases in Hungarian. Sixteen cases may cooccur with the definite article a/az in both the singular and the plural. The last case cannot cooccur with the definite article. The case are the following: Ključne besede: sklon, sklonska končnica, znak, infleksija. Key words: case, inflectional ending, marker, inflection.

1. FLEKSIJSKI IN AGLUTINATIVNI SKLONSKI SISTEM V madžarskem aglutinativnem jezikovnem sistemu so relevantne naslednje gramatične kategorije in morfemi: pri aglutinaciji samostalniške besede: število (2), oseba (3), sklon (17/28), znak (3). Madžarski samostalniki se pregibajo po eni sklonskokončniški in eni osebnosvojilni pregibnostni paradigmi. V slovenskem fleksijskem sistemu so pri pregibanju sa-

mostalniške besede relevantne naslednje gramatične kategorije in morfemi: spol (3), podspol (2), sklanjatev (16 vzorcev), sklon (6), predložnost (M in O sta samo predložna, I samo nepredložen), oseba (3), število (3). Na osnovi pomenske in komunikacijske vloge je mogoče morfeme uvrstiti v dve veliki skupini: v leksikalne in funkcionalne ali gramatične morfeme. Gramatični morfemi so lahko prosti (v slovenščini vezniki in predlogi, v madžarščini vezniki in postpozicije) ali vezani (fleksijske oziroma aglutinativne končnice) ali • 11-12/2011

Strokovna besedila • Szakcikkek

tudi na pol prosti, ti se ne držijo glavnega dela besede: v slovenščini so to se si ga jo, predlog na (smejati se, lomiti jo, misliti na), v madžarščini sodijo sem vse relacijske in pomožne besedne oblike, ki niso stavčni členi, ampak le skupaj z leksikalnim morfemom tvorijo stavčni člen (npr. postpozicije in člen). Morfeme delimo po oblikovni lastnosti v glasovne in neglasovne (ničte) morfeme. Glasovni so v slovenščini eno- ali večglasovni, naglašeni ali nenaglašeni, s stalnim glasovjem in prozodijskimi lastnostmi ali pa s premenilnimi lastnostmi. Glasovni morfemi v madžarščini so eno- ali večglasovni, s stalnim glasovjem (korenski morfem ostane isti pred vsemi aglutivi) ali s premenilnim glasovjem (aglutinativni morfemi s premeno palatalnost-velarnost, labialnost-ilabialnost in nekateri prakoreni), naglašeni so le korenski morfemi. Med neglasovne morfeme spada ničti morfem, ki nima oblike, ima pa pomen, tak je npr. ničti morfem imenovalnika (osztály-ø, razred-ø) in ničti morfem, ki ima materialno ustreznico ter pomen in je v variantnem razmerju z glasovnim, npr. ničta končnica rodilnika v madžarščini, ki je v variantnem razmerju s končnico -nak/-nek (apám-ø helye, apám-nak a helye 'očetov prostor/prostor očeta'). Glasovni morfemi se po funkciji delijo na obrazilo/képző, končnico/rag in jel/znak. V slovenščini je obrazilo besedotvorni in oblikotvorni morfem, v madžarščini je besedotvorni morfem. V slovenščini je končnica fleksijski morfem za sklon (sklonilo), osebo (osebilo), število (števililo) in izraža gramatično funkcijo leksema; nastopa tudi kot oblikotvorno obrazilo pri pridevniških oblikah za različne spole in pri tvorbi določnostnih parov. Končnica je v madžarščini aglutinativni morfem za izražanje sklona in osebe, določa skladenjsko vlogo besede, izraža sintagmatska razmerja ter praviloma zapre besedno obliko (kert-(e)-k-ben ‚v vrtovih’). Madžarska slovnica razlikuje osebne glagolske končnice (osebkove: vár-(o)-k ‚čakam’; predmetne: vár-(o)-m ‚čakam koga’), osebne imenske končnice (hajó-m ’moja ladja’) ter sklonske imenske končnice (hajó-ra ‚na ladjo’). Madžarščina razlikuje še slovnični infleksijski znak/jel, ki modificira pomen besede, a delno izraža tudi skladenjska razmerja, npr. naklon (znak -j izraža velelnik), čas (znak -t/-tt preteklik), stopnjo pridevnika (znak 10

-bb primernik, leg- presežnik), množino (znak -k in -i) ter svojilnost (znak -é). Madžarska slovnica razume pod pojmom pregibanje (mocija) spreminjanje gramatičnih morfemov: končnic pri sklanjanju in spreganju (ragozás) ter znakov pri številjenju, tvorbi časov, naklonov in stopenjskih oblik pridevnika (jelzés). Samostalniška beseda se pregiba s sklonskimi relacijskimi končnicami (sklanjatev), z osebnimi končnicami (osebna svojilna sklanjatev) ter z znaki v številu. Glagol se pregiba z osebnimi končnicami in znaki; nadpomenka za obe vrsti pregibanja je sufiksacijska aglutinacija. Aglutinacija je mehanično sklapljanje pomenskih sestavin (slovničnih distinkcij), izraženih s posebnimi morfi, pri tvorbi besednih oblik in tudi besed. Madžarski aglutinativni sistem je torej razvidnejši od slovenskega fleksijskega pregibnega sistema, v katerem je lahko en morf nosilec različnih slovničnih distinkcij oziroma v katerem se lahko ista slovnična distinkcija zaznamuje z različnimi morfi v različnih imenskih razredih. V madžarščini dobi načeloma vsak slovnični koren isto končnico za zaznamovanje istega slovničnega razmerja. V slovenščini se s 6 skloni tvorijo tipične sklanjatvene oblike sklanjatvenih vzorcev, vzorec ima 3 številske skupine. Imenske besede v madžarščini lahko dobijo znake in končnice. Sklonske končnice in postpozicije v madžarščini izražajo ista razmerja, ki jih v slovenščini izražajo končnice in predlogi skupaj. Morfološka oblika samostalniške besede je naslednja: koren+znak+končnica. 2. KOLIKO SKLONOV IMA MADŽARSKI SAMOSTALNIK? V zadnjih petdesetih letih se je število madžarskih sklonov v različnih slovnicah različno definiralo. Srednješolska slovnica Loránda Benkőja in Béle Kálmána (1953: 104, 109–114) navaja genitivno končnico, predmetno končnico, prislovne končnice in dativno končnico, na tej osnovi je mogoče razlikovati 19 sklonov. (Avtorja končnice predstavljata po stavčnih členih, beseda sklon se ne pojavlja.) Majtinskaja v ruščini napisani madžarski slovnici (1955: 143) navaja 22 sklonov. Od teh ima 16 polno vrednost (genitivne • 11-12/2011

Strokovna besedila • Szakcikkek

končnice ni), 2 sklona sta nova, 2 sta v fazi izumrtja, 2 sta pa sklonu podobni tvorbi. Tabela Józsefa Tompe v Mai magyar nyelv rendszere I./Sistem sodobnega madžarskega jezika I. (1961: 283) vsebuje 28 sklonov. László Antal v istega leta objavljeni 29. številki Nyelvtudományi Értekezés/Jezikoslovne razprave število madžarskih sklonov reducira na 17. V univerzitetnem učbeniku (1968: 197–199), ki ga je uredil Endre Rácz, Mártonné Velcsov našteje 22 sklonov. Anna Fenyvesi v angleško pisani madžarski slovnici Hungarian (1998: 192) razlikuje 27 sklonov, med njimi ni genitiva. Ferenc Kiefer (1998: 201) pride do zaključka, da je potrebno v madžarščini računati z 18 skloni (med njimi ni genitiva), a dodaja, da še »vedno ne moremo biti prepričani, ali je po izločenih prvinah ostalih 18 prvin dejansko sklonska končnica«. V Strukturalni morfologiji (2000: 580) brez kakršnega koli dodatnega pojasnila našteje prav teh 18 sklonov, s to razliko, da je izraz »essivus-formalis« spremenil v »superessiv« (emberül/kot človek). Judit Balogh v Magyar Grammatika/Madžarski gramatiki (2000: 203–204) našteje, sicer v drugačnem zaporedju, iste sklone kot Kiefer, s to razliko, da imajo pri njej samostalniki še 5 perifernih sklonov, tvorjenih z znakom podobnimi končnicami. Tamás Forgács (2001: 145–147) v nemško pisani madžarski slovnici našteje 23 samostalniških sklonov, ki se ujemajo s tistimi pri Judit Balogh, le v drugačnem zaporedju in s to razliko, da o zadnjih petih pripomni, da jih v nekaterih slovnicah na osnovi tvorbe uvrščajo med prislove. Pete István v študiji Hány esetük van a magyar főneveknek?/Koliko sklonov imajo madžarski samostalniki (2004: 308–313) upošteva le 17 sklonov, kot sklon pa definira tudi genitiv. 3. KAJ JE SKLON IN KAJ JE SKLONSKA KONČNICA? Od omenjenih avtorjev se z določanjem sklonov in sklonskih končnic najtemeljiteje in najbolj zapleteno ukvarja Ferenc Kiefer. Njegova metoda se kaže v tem, da poimenuje različne kriterije, o katerih po vrsti ugotavlja, da niso povsem ustrezni in končno pride do zanj najustreznejšega kriterija. Oglejmo si jih z dodatnimi dopolnili na osnovi Strukturalne morfologije. 1)

Sklonska končnica je tak imenski sufiks, za katerim ne more stati noben drug sufiks (578), a tudi po znakih izimenskih prislovov nagy-on, magyar-ul ne more stati drug sufiks, pa vendarle niso sklonske končnice, ker prislovov ni mogoče sklanjati. 2) Sklonska končnica je tak sufiks, ki se prosto druži (a) z zaimkom, (b) lastnim imenom, (c) pridevnikom, (č) števnikom, (d) z znaki, (f) njegova družljivostna sposobnost je neodvisna od pomena samostalnika. Kiefer ugotavlja, da tudi ta kriterij ni povsem zanesljiv. Lajosul 'kot Lajos' bi lahko označili z znakom. Lajosként mutatkozott be 'Predstavil se je kot Lajos' pa je sprejemljivo. 3) Sklonska končnica pri samostalniku spet daje samostalnik (581). Tudi mnoga obrazila dajejo kot izid tvorjenja samostalnik: asztal-os 'miz-ar'. 4) Sufiks je le tedaj sklonska končnica, če je ustrezen za izražanje sklonskega razmerja (583). Genitivna končnica izraža sklonsko razmerje, kljub temu so najnovejše madžarske slovnice ta sklon izključile iz madžarske samostalniške paradigme. Kiefer tudi pripomni (583), da ta kriterij »vendarle ne trdi, da bi bil samostalnik s sklonsko končnico v katerem koli stavku tudi valenca glagola«. Tako se oblikuje 5) kriterij: sufiks je le tedaj in samo tedaj sklonska končnica, če se pojavi v kakšni vezavni strukturi (583). Po tem ničte končnice nominativa ne izražajo sklona, ker imenovalnik ni vezavno dopolnilo glagola. Slovarski pomen glagola namreč najbolj abstraktno (neodvisno od števila, osebe, časa, naklona ipd.) označuje nedoločnik. Lahko npr. rečemo: írni valamit, valamivel, vhol, vmikor, vmiért, vkinek 'pisati kaj, s čim, kje, kdaj, zaradi česa, komu', a ne moremo reči *irni ki/mi – pisati kdo/kaj. To je jezikovni dokaz za to, da samostalnik v nominativu ne more biti vezavno dopolnilo nobenega glagola. 6) »Vsak samostalnik je mogoče modificirati s pridevniškim prilastkom in oziralnim odvisnikom. Če torej kak samostalnik s sufiksom ni mogoče modificirati, potem sufiks ni sklonska končnica.« To določilo v nasprotju s kriterijem 2) omejuje pojem sklonske končnice samo na samostalnike. Nadalje tudi samostalnike v genitivu lahko modificiramo s prilastki, celo v neglagolskih stavkih: Új könyvemnek a borítólapja nem szép ‚Ovitek moje nove knjige ni lep’. Končno pride do definicije sklonske končnice. Sufiks je tedaj in • 11-12/2011

Strokovna besedila • Szakcikkek

samo tedaj sklonska končnica, če z njim sufiksiran samostalnik lahko veže katero od vezavnih dopolnil glagola (284). Tu je problem v tem, da brezpredmetni glagoli, kopule nimajo vezave ter da niti genitiv niti nominativ v madžarščini ni v vezavnem razmerju z glagolom. Končnice pridevnikov, števnikov pa se ujemajo s sklonskimi končnicami samostalnikov. Csizmában, az újban, ment táncolni 'V škornjih, novih, je šel plesat'. Torej lahko ugotovimo, da od Kieferjevih kriterijev noben ni povsem zanesljiv. 4. RAZLIKOVANJE MED KONČNICO IN ZNAKOM V Új magyar nyelvtan/Novi madžarski slovnici (192) Ferenc Kiefer izjavlja, da »je razlikovanje med znakom in končnico madžarska posebnost, slovnična tradicija drugih jezikov ga ne pozna (ponske morfeme, z izjemo obrazil, enotno poimenujejo infleksija)«. V Strukturalni morfologiji (617) pa meni, da »za razlikovanje znaka in končnice ne razpolagamo z ustreznimi kriteriji, razlikovanje teh dveh pojmov torej ni utemeljeno«. Pri branju poglavja 1.5 Jel, rag, képző/Znak, končnica, obrazilo v Új magyar nyelvtan/Novi madžarski slovnici dobimo občutek, da tudi povezava in razlikovanje sklanjatve, izpeljave in zlaganja ni brez problemov. Prim. V nemščini se tudi pred obrazilom lahko pojavi infleksijski morfem (-er, -s), ki kaže na to, da se sklanjanje lahko pojavi pred izpeljavo: läch+er+lich ‚smešen’, hoffnung+s+los ‚brezupen’. Pri angleških zloženkah je prvi del zloženke lahko v množini, kar pomeni, da pred zlaganjem mora nastopiti sklanjanje: system+s+development 'razvijanje sistema’ (194). Oglejmo si pri tem naslednje probleme: v angleščini spadajo v kategorijo »inflectional suffix« pravzaprav samo znaki, ker v angleščini končnici podobnega morfema ni in tako je zdaj že razumljivo, da Ferenc Kiefer ne ločuje znaka od končnice. V slovenščini so oblikotvorna in obliko spreminjevalna obrazila in fleksije, končnice. Slovenska oblikospreminjevalna obrazila se dejansko ujemajo z madžarskimi znaki. Oblikospreminjevalno obrazilo se pojavi pri stopnjevanju, velelniku, deležju in deležniku. V primeru nemškega pridevnika lächerlich ne moremo govoriti o sklanjanju pred izpeljavo 12

niti o končnici, ker je beseda izpeljana iz samostalnika Lacher s pomenom ‚smejalec, smejanje’ in obrazila -lich (prim. herz-lich). Zdi se, da je Kiefer na področju zlaganja in izpeljave pozabil na možnost interfiksov in unifiksov (veznih fonemov), katerih en del je bil z zgodovinskega vidika dejansko nekoč končnica. Interfiks se pojavi med dvema korenskima morfemoma v ruščini, nemščini, v slovenščini in v madžarskih sestavljenkah grško-latinskega izvora: par-o-hod ‚parnik’, Arbeit-s-woche ‚delovni teden’, živin-o-zdravnik, galvan-o-méter (prim. galvánelem ‚galvanska prvina’, galvanizál ‚galvanizirati’, bar-o-méter itd. Tudi v angleščini bi bilo smiselneje govoriti o množinskem znaku (oblikotvornem obrazilu) kot o končnici. To pa je že problem, s katero besedno obliko tvorimo zloženko pri zlaganju. V angleščini je prvi del zloženke pogosto v množini. Tudi v madžarščini se zdi, da pred zlaganjem ali izpeljavo prihaja do sklanjanja: lét-re-hoz ‚ustvariti’, lét-re-jön ‚ustvariti se’. Osnovna beseda zloženke part-ra-száll-ás ‚izkrcanje na obalo’ pa je besedna zveza partra száll. Pri morfemski analizi teh besed lahko govorimo le o nekdanjih končnicah, ki bi jih lahko primerjali z nemško medponsko genitivno končnico -s-. Zadovoljivo rešitev otežuje to, da se besedi létrehoz, létrejön pišeta skupaj, ter da na vprašanje Létrehozták a szövetséget? ‚So ustanovili zvezo?’ lahko odgovorimo z : Létre ‚So’. Toda to dokazuje le, da se v procesu zlaganja pri glagolskih zloženkah končnice, ki so postale vezni morfemi (interfiksi), tesneje povezujejo s prvim delom zloženke. Če bi v takih tipih zloženk govorili o končnici brez sklanjatve, kot je to v madžarskih slovnicah povsem sprejemljivo v primeru nesklonljivih prislovov tipa szép-en ‚lepo’, potem bi se pri opisni analizi srečali še z dodatnimi problemi. V eni besedi bi lahko bili tudi dve sklonski končnici. Prim. Én a part-ra-szál-lás-ra szavazok ‚Glasujem za izkrcanje na obali’. Nekončniškost prvega -ra demantira primerjava sklanjatev v naslednjih povedih A többség lemondott az azonnali part-ra-szállás-ról ‚Večina se je odrekla takojšnjemu izkrcanju na obalo’ – A többség lemondott a part-ról való lemászás-ról ‚Večina se je odrekla plezanju po obali navzdol’. Pripomnila bi, da obstoj dveh istih sklonskih končnic v eni besedi v madžarščini ni vprašljiva, če gre dejan• 11-12/2011

Strokovna besedila • Szakcikkek

sko za sklonske končnice oz. če imamo svojilne osebne znake za končnice, npr. pri spregatvi glagola beleszeret ‚zaljubiti se’: Első látásra belé-d szeret-t-e-m. ‚Na prvi pogled sem se zaljubil vate’. V madžarščini tudi pred izpeljavo pridevnikov nagy-ban, itt-en-i, ott-an-i 'na veliko, tukajšnji, tamkajšnji’ ni sklonskega pregibanja. V teh besedah ni končnice, ampak gre za izpljevanje pridevnikov iz pridevnikov in prislovov s končnicam podobnimi homonimnimi znaki. Vse končnice in vse vrste znakov (oblikotvornih) lahko zlahka in zanesljivo ločimo od obrazil. Končnice so morfemi za tvorbo besednih oblik, ki odnose med besedami izražajo kot členi paradigmatskega niza v okviru različnih tipov pregibanja. Končnica je tista prvina strukture besedne oblike, ki se med pregibanjem spreminja po sklonih ali osebah, ker končnice v madžarščini označujejo sklone znotraj sklonske kategorije in osebe znotraj kategorije oseb. Sklonske končnice spremenijo sintaktično okolje besednih oblik, osebne končnice ne. Glavno določilo končnic je to, da stojijo na koncu besede. Iz znakov je mogoče ustvariti paradigmatski niz različnih kategorij, ker so to besedne oblike, ki označujejo morfološke kategorije. V angleščini je npr. tak paradigmatski niz: see ‚videti’, sees, seeing, saw, seen. Samostalniški paradigmatski niz pa izgleda tako: boy, boy’s (of the boy), boys, boys’ (of the boy). V slovenščini: deček, dečk-a, dečk-u, dečk-a, dečk-u, dečk-om; dečk-a, dečk-ov, dečk-oma, dečk-a, dečk-ih, dečk-oma; dečk-i, dečk-ov, dečk-om, dečk-e, dečk-ih, dečk-i. V madžarščini je znak množine -k, svojilni množinski znak pa -i, a tudi vsi ostali znaki so – podobno kot obrazila – prisotni v vseh pregibnih oblikah. Kot neposrečen korak madžarskega jezikoslovja lahko opredelimo prekvalificiranje osebnih svojilnih končnic v svojilne znake. Prim. Lány-a-i-m-mal/lány-a-i-d-dal is találkoztam ‚Srečal sem se s svojimi hčerami/s tvojimi hčerami’. Množinski svojilni znak ostane nespremenjen, osebne končnice se spreminjajo po osebi. Tako preprosto je razlikovanje med (oblikotvornim) znakom in končnico. Tukaj bi izpostavila mnenje Ferenca Kieferja v Új magyar nyelvtan/Novi madžarski slovnici (197): »Razlikovanje končnice in znaka ne more temeljiti na pomensko-funkcijskih razlikah.

Ostaja torej na pozicijo nanašajoča se razlika: končnica zapira besedno strukturo, za njo ne more stati noben afiks, znaku pa lahko sledi še kakšen afiks. Ta določitev pa nas ne prisiljuje, da brez kakršnih koli drugih razlogov prekvalificiramo svojilne osebne končnice v svojilne znake, ker za njimi lahko stojijo še kakšni afiksi, torej niso afiksi, ki bi zapirali besedno obliko. Tudi svojilne osebne končnice izražajo sintaktične odnose, so torej sintaktično relevantne, za razliko od sklonskih končnic se njihova sintaktična vloga udejanja le znotraj samostalniških struktur. Ker pozicijska razlika ne more biti kriterij za razlikovanje znaka in končnice, nima smisla, da med dvema infleksijskima afiksoma delamo terminološko razliko. Kljub temu – iz praktičnih razlogov – bomo še naprej uporabljali poimenovanji končnica in znak, a med njima ne bomo delali ne funkcijskih ne oblikovnih razlik. Obe smatramo za infleksijska afiksa. 5. ALI OBSTAJAJO HOMONIMNE KONČNICE V MADŽARŠČINI? Na osnovi Magyar Grammatike/Madžarske gramatike (49) lahko pri madžarskih samostalnikih v nominativu ednine predpostavljamo 2 ničta morfema: könyv-ø-ø (imenovalnik in ednina), nemogoče pa je, da bi dva različna sklona imela ničto ali enakozvočno končnico. Judit Balogh (193) poudarja, da »pri določitvi sklona ni odločilni vidik kakovost zaznamovanega sklona, ampak je v prvi vrsti odločilni vidik oblika. /…/ Če bi sprejeli genitiv s končnico -nak/-nek (ob dativu z -nak/-nek), potem bi morali sprejeti tudi genitiv z ø-končnico ob ničtokončniški nominativ. Torej dva genitiva, kar bi bilo samo po sebi absurdno«. Pri tem je treba pripomniti naslednje. 1) Če je formalno mogoče pri enem sklonu razlikovati dva ničta pomena, zakaj to ne bi bilo mogoče v primeru dveh sklonov? Na primer v slovenščini imajo samostalniki 6 sklonov, samostalniki sklanjatvenega tipa ‚lipa’ teh šest sklonov izražajo le s 4 morfemi (prim. miz-a, miz-e, miz-i, miz-o, pri miz-i, z miz-o). V nemščini se samostalniki ženskega spola tipa ‚mati’ sklanjajo v štirih sklonih z dvema različnima oblikama: die Mutter, der Mutter. 2) V različnih jezikih najdemo veliko primerov • 11-12/2011

Strokovna besedila • Szakcikkek

za to, da ima izražanje nekega sklona več načinov in je kljub različnim oblikam npr. le en sam genitiv, npr. v nemščini der Mutter, des Vaters, ali v slovenščini lip-e, senožet-i, stol-a, mest-a. V angleščini je mogoča dvojna označitev genitiva: the boys’ mother – the mother of the boy. Tudi v madžarščini lahko rečemo, npr. Győr-ö-tt in Győr-ben. 3) Nekateri madžarski jezikoslovci si ne predstavljajo, da bi v kakem jeziku obstajale homonimne končnice. László Antal (1961: 29) npr. izjavi, da »ne moremo reči, da madžarska končnica -nak/-nek ustvari tak sklon, ki bi bil hkrati dativ in genitiv (npr. Mondom Péternek/Rečem Petru in Péternek apósa/Petrov tast/tast Petra), ker sta ti dve razmerji v madžarščini eno razmerje, pojavita se v okviru enega nedeljenega sklona in tudi če bi bila madžarščina edini jezik na svetu, tako ločevanje ne bi prišlo nikomur na misel«. Ferenc Kiefer (2000: 579) meni, da »genitiv kot sklonsko končnico prav tako lahko izključimo iz sistema, ker je identičen z dativno končnico«. (Torej v nasprotju z Antalom pri njem ti dve razmerji nista enaki.) V Új magyar nyelvtan/Novi madžarski slovnici (198) Ferenc Kiefer pripomni, da je »bilo treba sklonski odnos in sklonsko končnico omeniti zato, ker je le tako bilo mogoče genitivni sklon -nAk razlikovati od dativnega sklona -nAk« (prim. case grammar Charlesa J. Filmmora, 1968, 1977). Mártonné Velcsov (1968: 198) in József Tompa (1961: 574, 583) jasno vidita, da gre za dva različna sklonska odnosa in za homonimno končnico dveh sklonov. Sklicujoč se le na madžarščino je enoumno dokazljivo, da je v strukturi Péternek apósa označitev svojilnega razmerja dvojna. Zato ima lahko genitivni sklon -nak/-nek, ki označuje posesorja, tudi neglasovno ø-varianto: Mondom Péter apósának. V šolskih učbenikih velja pravilo, da dva sklona brez končnice in dva končniška genitivna sklona ne moreta stati drug ob drugem. *Mondom Péternek az apósának – tu ne gre za dva genitiva, ampak za dve oblikovni varianti genitiva. Drugačna je razlika med dativno in genitivno -nak/-nek, za genitivnim lahko uporabimo določni člen, še več, ta raba je lahko tudi obvezna: Péternek az apósa/ Péter apósa elutazott – Péternek az apósa utazott el, nem az anyósa/'Petrov tast/Petrov tast je odpotoval – Odpotoval je Petrov tast, ne tašča'. Tu so v interesu 14

neke dogme – samostalniški skloni morajo spadati v vezavni okvir glagola – »žrtvovati« genitiv, kljub temu da ima genitiv povsem drugačno sintaktično okolje, ker označuje sklonsko razmerje s samostojnim pomenom. Poved Balázsnak az apósa már aggastyán ‚Blažev tast je že starček’ dobro dokazuje, da genitiv ne pripada v vezavni okvir glagola. To pa je že drug problem, da ima v slovenščini in nemščini, a prav tako v madžarščini dativ tudi »posesivno dativno« rabo. V madžarščini dativna končnica -nak/-nek potisne iz rabe -nak/-nek z genitivnim pomenom. Prim. *Megmondtam ezt Balázsnak az apósának is – Megmondtam ezt Balázs apósának is ‚Povedal si to tudi Blaževemu tastu’. (Dativna končniška oblika spada v vezavni okvir glagola, zato ne more izostati.) 6. ŠTEVILO, POIMENOVANJE IN ZAPOREDJE MADŽARSKIH SKLONOV Izhajajoč iz nemščine, kjer sklanjatev samostalnikov izraža pregibanje členov, menimo, da v madžarščini od afiksiranih besednih oblik samostalnika lahko za sklone samostalnika smatramo samo tiste, pred katerimi je mogoče uporabiti tudi določni člen, če te končniške besedne oblike v primeru števnih predmetov zaznamujočih samostalnikov lahko uporabljamo tudi v množini. Tu seveda mislimo na občna imena. Določni člen se lahko uporablja samo s samostalniki, toda z vsakim občnim imenom. Raba člena spremeni pridevnik v samostalnik, sklanjamo ga samostojno, končnic ne dobi na podlagi ujemanja s samostalnikom. Csak a szépre emlékszem ‚Spominjam se samo lepega’. Določni člen ne more nikoli stati s prislovom in v madžarščini tudi ni takega prislova, ki bi se tvoril iz množinske oblike samostalnika. Prislovi ne morejo imeti sklonskih končnic, so nesklonljivi, nimajo sklanjatvene paradigme. Če sprejmemo tezo, da obstajajo tudi homonimne glasovne končnice s sinonimnim pomenom, je po Istvánu Peteju (2004) mogoče natančno določiti, koliko sklonskih končnic in koliko sklonov ima madžarski samostalnik. Upoštevajoč homonimne sklone je mogoče vključno z genitivom izkazati 17 sklonov. Pete okleva glede 17. sklona, t. i. faktiva. Problem je v tem, da mu s tem »sklonom« • 11-12/2011

Strokovna besedila • Szakcikkek

ni uspelo tvoriti ustreznih povedi, s katerimi bi lahko stal določni člen. Množinsko rabo brez člena pa je lahko brez težav dokazal. Ker madžarščina nima nobenega takega prislova, ki bi bil tvorjen iz množinske besedne oblike, je ta sklon poimenoval translativ (prim. Majtinskaja). Prim. A földrengés után a kunyhók házakká történo átépítése, az üzlethelyiségeknek lakásokká történő átalakítása megtörtént ‚Preoblikovanje koč v hiše po potresu, poslovnih prostorov v stanovanja se je izvršilo’. V tabeli Ferenca Kieferja (1998: 200) in drugih slovničarjev nahajajoča se formativna (ház-ként ‚kot hiša’) in esiv-formalna (ház-ul ‚kot hiša’) oblika se uporablja brez člena in samo v ednini. Zato te oblike Pete uvrsti med prislove skupaj z ostalimi oblikami, ki jih je že László Antal uvrstil

med prislove. Prim. Német vendégeink turistaként érkeztek Magyarországra ‚Nemški gostje so kot turisti prispeli na Madžarsko' A földrengés áldozatainak hosszú ideig sátrak szolgáltak lakásul ‚Žrtvam potresa so za stanovanje dolgo časa služili šotori’. Z vidika šolskega poučevanja samostalniške sklanjatve je posameznim sklonom nujno podati tudi madžarsko poimenovanje. Pri oblikovanju zaporedja sklonske paradigme je glavno izhodišče ustrezna pomoč pri poučevanju tujih jezikov. Zato pridejo na začetek paradigmatskega niza tisti skloni, ki so prisotni tudi v jezikih, ki se poučujejo na Madžarskem. Zatem sledijo specialni madžarski prislovni skloni glede na stopnjo abstraktnosti, upoštevajoč tudi logične in formalne povezave. Prim.

alanyeset (nominativ)

A ház felépült. Hiša je zgrajena.

tárgyeset (akuzativ)

A ház-a-t megveszi. Kupi hišo.

birtokos eset (genitiv)

A ház-nak a falai/a ház falai magasak. Zidovi hiše so visoki.

részeseset (dativ)

A ház-nak csináltak tetőt. Hiši so naredili streho.

5. eszköz- és társhatározó eset

A ház-zal együtt vette meg a telket. Hišo je kupil skupaj z (instrumental) zemljiščem.

skloni, ki zaznamujejo notranje razmerje:

hová ‘kam’ (ilativ)

Ebbe a ház-ba ment be. Šel je v to hišo.

hol ‚kje’ (inesiv)

Ebben a ház-ban lakik. Stanuje v tej hiši.

honnan ‚od kod’ (elativ)

Ebből a ház-ból jött ki. Prišel je iz te hiše.

skloni, ki zaznamujejo površinska razmerja:

hová ‚kam’ (sublativ)

Erre a ház-ra szállt a gólya. Na to hišo je priletela štorklja.

10. hol ‚kje’ (superesiv)

Ezen a ház-on láttam a gólyát. Na tej hiši sem videl štorkljo.

11. honnan ‚od kod’ (delativ)

Erről a ház-ról szállt fel a gólya. S te hiše je zletela štorklja.

skloni, ki zaznamujejo bližino:

12. hová ‚kam’ (alativ)

Ahhoz a ház-hoz ment a rendőr. K tisti hiši je šel policist.

• 11-12/2011

Strokovna besedila • Szakcikkek

13. hol ‚kje’ (adesiv)

Annál a ház-nál állt meg. Pri tisti hiši se je ustavil.

14. honnan ‚od kod’ (ablativ)

Attól a ház-tól indultunk el. Od tiste hiše smo krenili.

15. végpontot jelölő eset, končno točko označujoč sklon’ (terminativ)

Eddig a ház-ig mentünk. Šli smo do te hiše.

16. célt és okot jelölő eset, ‚cilj in vzrok zaznamujoč sklon’ (final-kavzal)

Ezért a ház-ért sokat dolgozott. Za to hišo je veliko delal.

17. átformáló eset, ‚preoblikovalni sklon’ (translativ)

Házak-ká építik át a kunyhókat. Kolibe pregrajujejo v hiše.

Literatura • Irodalom •

ANTAL László, 1961: A magyar esetrendszer. Nyelvtudományi Értekezések. Št. 29. Budapest: Akadémiai Kiadó.

•

BALOGH Judit, 2000: A névszóragozás. Magyar Grammatika. Úr. Keszler Borbála. Budapest.

•

BENKŐ Lóránd – KÁLMÁN Béla, 1953: Magyar nyelvtan. Az általános gimnáziumok I-IV. osztálya számára. Budapest: Tankönyvkiadó.

•

Elizabeta BERNJAK, 1998: Jezikovnosistemski razlogi primanjkljaja v slovensko-madžarskem jezikovnem stiku. Doktorska disertacija. Ljubljana: Univerza v Ljubljani, Filozofska fakulteta.

•

É. KISS Katalin, KIEFER Ferenc, SIPTÁR Péter, 1998: Új magyar nyelvtan. Budapest.

•

Charles J. FILLMORE, 1968: The case for case. Universalsin linguitsic theory. Ur. E. Bach/R. T. Harms. New York. 1–88.

•

FORGÁCS Tamás, 2001: Ungarische Grammatik. Wien: Edition Praesens.

•

KENESEI István – VÁGÓ Robert – FENYVESI Anna, 1998: Hungarian. Descriptive Grammars. Series Editor. Bernard Comrie. London, New York: Routledge.

•

KESZLER Borbála (ur.), 2000: Magyar grammatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

•

KIEFER Ferenc (ur.), 2000: Strukturális Magyar Nyelvtan. 3 kötet. Morfológia. Budapest: Akadémiai Kiadó.

•

K. E. MAJTINSKAJA, 1955: Vengerskij jazik. 1. Moskva: Akademia Nauk SSSR.

•

PETE István, 2004: Hány esetük van a magyar főneveknek? Magyar Nyelvőr, 128 évfolyam, 3. sz. 308–313.

•

RÁCZ Endre (ur.), 1968: A mai magyar nyelv. Egyetemi tankönyv. Budapest: Tankönyvkiadó.

•

TOMPA József (ur.), 1961: A mai magyar nyelv rendszere. Budapest: Akadémiai Kiadó.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

Dr. Dušan Stupar univ. dipl. krajinski arhitekt

Strukturne spremembe vinogradniške krajine na območju lendavskega gričevja UVOD Skladen krajinski vzorec vinogradniškega območja lendavskega gričevja, ki se je v preteklosti oblikoval vezan predvsem na naravne danosti in takratne družbene razmere, je danes podvržen nenehnim spremembam v tehnologiji in gospodarstvu. Opaziti je visoko stopnjo degradacije vinogradniške krajine, najsi so vzroki v opuščanju obstoječe rabe tal, v poselitvi vinogradniškega območja ali zgolj v spremenljivi oz. neoblikovani občinski politiki. Vidne so strukturne spremembe območja, pojavnost neznačilnih terasastih struktur, zaraščanje in redčenje vinogradov ter verjetno najbolj pereč problem – širjenje enodružinske stanovanjske gradnje na vinogradniško območje. Tradicionalni krajinski vzorec nezadržno izginja. Zakaj prihaja do take degradacije? Kakšni so vzroki zanjo? Ali je možno opredeliti glavne vzroke perečih strukturnih sprememb, jih objektivno analizirati in ustrezno ovrednotiti? Kakšne so možne alternative za nadaljnji prostorski razvoj območja vinogradniške krajine ter od česa so odvisne?

Ogrin razvrsti krajino v tri značilne oblike: naravno krajino, kulturno krajino blizu naravi ter naravi odmaknjeno kulturno krajino. Zanima nas predvsem opredelitev kulturne krajine, ki »predstavlja tisti del naravnega okolja, katerega razvoj, strukturo in kompleks povezav določajo naravni krajinski faktorji in elementi, kot tudi človek in njegova dela.« Agrarno krajino sestavljata dve zvrsti prvin (Ogrin, 1999): »Kot prvo in temeljno jo gradi namenska raba, kot jo opredeljujejo kulture, njive z raznovrstnimi posevki (žita, okopavine, detelja ipd.), sadovnjaki, vinogradi idr.; na drugi strani pa je to vrsta naravnih prvin, relief, zlasti kadar je razgiban, npr. rečne terase, vrtače, dalje skalovje, ki gleda iz zemlje, površinske vode (mlake, močvirja, vodotoki), visoka in nizka zarast, zlasti drevje, posamič ali v gručah, podporni zidovi, ograde, živice in podobno.« Raziskava se nanaša na tisti del območja lendavskega gričevja, ki ga opredeljujemo kot vinogradniško krajino – torej kot agrarno krajino pretežno vinogradniške rabe.

VINOGRADNIŠKA KRAJINA Pojem krajine opredeljujemo kot v prostorskih prvinah izraženo razmerje med človekom in naravo na določenem območju. To območje opredeljuje kombinacija fizičnih in antropogenih potez, ki dajejo določenemu teritoriju svojsko fiziogonomijo in ustvarjajo enotno celoto, v kateri se navadno ponavljajo določene poteze (krajinska podoba). Glede na genezo, stopnjo antropogenih sprememb, ki jih človek vnaša v naravno okolje in obliko izrabe prostora prof. Dušan

Slika 1: Skladen krajinski vzorec tradicionalne vinogradniške krajine, kot ga poznamo iz slikovnih virov (Fotomontaža)

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

STRUKTURNE ZNAČILNOSTI TRADICIONALNE VINOGRADNIŠKE KRAJINE Tradicionalni krajinskih vzorec vinogradniškega območja lendavskega gričevja je primer izjemne krajine nacionalnega pomena. Visoka stopnja zemljiške razčlenjenosti, dedovanje ter nizka storilnost obdelovalne tehnike so prispevali k močni strukturni razdrobljenosti območja – nastala so vinogradništva 'za domačo rabo', ki jih zaznamujejo majhna zemljišča,

nizko število posajenih trsov ter mešana raba trsnih sortimentov. Za območje je značilna nizka nadmorska višina ter pedosekvenca tal na mehkih karbonatnih kameninah, ki tvori tip krajine številnih gričevnatih hrbtov, razmejenih z ožjimi dolinami. Naravne danosti, še posebej nizka stopnja erozije, omogočajo značilno zemljiško razdelitev po padnicah, ki tvorijo eno izmed najbolj prepoznavnih vinogradniških struktur v Sloveniji. V primerjavi z drugimi vinogradniškimi območji, ki na strmejših območjih po pravilu uveljavljajo terasaste strukture vinogradov, je lendavsko gričevje prepredeno z ozkimi podolgovatimi parcela-

Slika 2: Tipološka klasifikacija obravnavanega območja

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

mi velikega naklona. Najbolj značilna so hkrati tudi najbolj izpostavljena območja, za katere so reprezentativna visoka, ozka ter zaobljena slemena, nastala z zraščanjem dolinskih pobočij. Parcele se med seboj razlikujejo glede na intenziteto vinogradniške rabe tal, ki je odvisna od morfologije, površinskega pokrova, rabe tal, zemljiške razdelitve in tipa pozidave. Za tradicionalni krajinski vzorec intenzivne vinogradniške krajine so značilne naslednje lastnosti: • visoka stopnja vinogradniške rabe, • visoka razčlenjenost zemljiške razdelitve, • organiziranost vinogradov po padnicah, • nizka gostota zazidave na gričevju in slemenih, visoka v dolinah, • majhni, pritlični, kontekstu prilagojeni objekti z (delno) vkopano vinsko kletjo, • zaraščenost za vinogradništvo neustreznih območij (severne ekspozicije, strm teren …). Jasna razmejitev med vinogradniškim območjem in območji druge rabe je ključna za izjemnost tradicionalne krajinske strukture. Značilni so štirje večji krajinski vzorci na gričevju, sestavljeni iz manjših krajinskih enot: • tradicionalni krajinski vzorec intenzivne vinogradniške krajine (z razpršeno poselitvijo v obliki zaselkov) (A),

Slika 3: Tradicionalni krajinski vzorec intenzivne vinogradniške krajine, razdeljen na osnovne krajinske enote

• tradicionalni krajinski vzorec srednje intenzivne vinogradniške krajine na položnem terenu z gozdnim obodom (B), • krajinski vzorec mešanih kmetijsko-poselitvenih struktur na gričevju (C), • krajinski vzorec gozdov na gričevju (D).

STRUKTURNE SPREMEMBE VINOGRADNIŠKE KRAJINE Tradicionalni strukturni vzorec vinogradniške krajine opazno izginja. Do največjih sprememb v vinogradniški krajini prihaja zaradi spremenjene rabe tal. Obstoječ vzorec intenzivne vinogradniške krajine počasi zamenjuje vzorec mešane rabe tal. Razlogi takih sprememb ležijo v opuščanju vinogradniške rabe, zaraščanju ali izsekavanju vinogradov, spreminjanju rabe tal v sadovnjake ali bivalne površine. Predvsem širjenje poselitve na vinogradniško območje predstavlja glavni problem ohranjanja tradicionalne krajinske strukture obravnavanega območja. Zaradi novih dejavnosti v prostoru ter njihovih prostorskih značilnosti prihaja do sprememb v strukturi vseh prvin tradicionalnih krajinskih vzorcev. Poleg naravnih reliefnih vzorcev se pojavljajo tudi nove antropogene oblike – terase, ki so največkrat odraz načrtovanja bivalnih vrtov ob stanovanjskih objektih. Pojavnost večjih nasipov in brežin pa je posledica gradnje večjih objektov in razširitev komunikacij na območjih s strmejšim terenom. Zaradi povečanja velikosti posameznih novogradenj se posamezna zemljišča združujejo ter spreminjajo oblike razdelitve. Nastaja tesna povezava med razvojem novih vzorcev pozidave in izgubo zemljiške razčlenjenosti. Novejši objekti se zaradi velikosti in umestitve v prostor ne morejo prilagajati ozki parcelaciji tradicionalne krajine. Zato prihaja do združevanja parcel, vzporedne orientiranosti novogradenj glede na prometnico ter spremembo v strukturni tipologiji parcelacije: iz dolgih ozkih jermenov nastajajo prehodne oblike med delci in grudami. Poselitev vinogradniškega območja vpliva tudi na spremembo števila in strukture prometnic, zemljiško

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

Slika 4: Fotografija prikazuje današnje stanje vinogradniške krajine, ki velja za enega izmed najbolj ohranjenih predelov obravnavanega območja. Opazne so velike strukturne spremembe degradirane vinogradniške krajine.

razdelitev, zasnovo naselij, organiziranost obcestnega prostora in organiziranosti parcel. Bistvene spremembe se pojavljajo predvsem na območju razpršene pozidave v obliki zaselkov ali samotnih objektov. Žal pa zaradi velikosti novejših objektov, pomanjkanja prostora in strmega terena ne prihaja do povezovanja obstoječih vinogradniških vzorcev v obcestna naselja, temveč se pojavlja stihijska gradnja, ki je ponavadi povsem odmaknjena od obstoječe arhitekturnokrajinske tipologije. V večini območij, ki so bila podvržena širjenju stanovanjske gradnje, je mogoče ugotoviti strukturne značilnosti stanovanjskih naselij enodružinske gradnje, saj prihaja do racionalne sistematične razdelitve zemljišč, ki je zaradi mešane rabe prostora (vinske kleti, počitniške hišice) skorajda neprepoznavna. V novejšem času prihaja do t. i. tipa »semiurbane hiše«, ki praviloma ne spoštuje lokalnih značilnosti območja. Hkrati z njim pa se pojavlja tudi nov tip postavitve objekta v prostor – zaprti tip in posledično nova organizacija parcel. Zaradi centralne postavitve objekta v prostor se pojavljajo tako funkcionalni kot tudi oblikovni problemi. Nekoč izrazito vinogradniška raba javnega značaja dobiva vlogo zaprtega zasebnega tipa stanovanjskih parcel, kjer se ponekod pojavlja celo ograjenost vinogradov: večinoma najdemo masivne ograje, največkrat iz betona ali kovi20

Slika 5: Degradirane površine

ne, ki so v neskladju z obstoječim, izrazito drobnim vzorcem vinogradniške krajine in njenih elementov. Močnejša zazidava formira pravilne ulice značaja stanovanjskih sosesk ali vaških naselij ter močno vpliva na značaj odprtega prostora. Poleg strukturnih sprememb pri organizaciji parcele zaradi stanovanjske gradnje pa je pomemben tudi nastanek novih prvin vrta ter nova raba prostora. Zanimiva je pojavnost bivalnih vrtov, predvrtov ter zelenjavnih vrtov, ki se pojavljajo glede na različne tipe parcel in so v veliki meri pomembni zaradi zmanjšanja in izsekavanja vinogradov. Dostikrat se nahajajo ob hiši ali na koncu parcel (zelenjavni vrt) ter na večjih strminah, organizirani po terasah. Imajo močnejšo vegetacijo, pergole, drvarnice, vrtne lope ter ponekod celo steklenjake. Večinoma pa se ob objektu in bivalnem vrtu nahaja sadovnjak ali večji nasad drevja. Opazne so naslednje značilnosti strukturnih sprememb obravnavanega območja: • upad stopnje vinogradniške rabe; pojav nove rabe tal, • spremembe v strukturi parcelacije, • pojavnost terasastih reliefnih struktur, • povečana gostota poselitve, • pojav velikih bivalnih objektov, • pojav bivalnih vrtov, sadovnjakov ipd., • zaraščenost za vinogradništvo primernih območij.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség Kateri so razlogi za tako velike strukturne spremembe tradicionalnega krajinskega vzorca intenzivne vinogradniške krajine?

NEZDRUŽLJIVOST VINOGRADNIŠKE RABE IN POSELITVE Analiza posameznih strukturnih značilnosti vinogradniške krajine lendavskega gričevja, njenih vzorcev in prostorskih enot ter njihovega vrednotenja kaže na raznolikost zmožnosti prilagajanja širjenju stanovanjske gradnje. Posamezni vzorci se med seboj razlikujejo glede na stopnjo ohranjenosti tradicionalne kulturne (vinogradniške) krajine in glede na možnost prilagajanja nove pozidave naravnim danostim ugotovljenih vzorcev. Opuščanje vinogradniške rabe je problem, ki ga je možno sanirati na različne načine. Osrednji problem se skriva v spremenjeni rabi tal, ki počasi in nezadržno spreminja izjemno krajino nacionalnih razsežnosti v neprepoznaven in nekvaliteten bivalni prostor. Kljub splošni prepričanosti o možnem prepletu in sobivanju dveh, na prvi pogled združljivih programov pa večina novejših primerov kaže na visoko stopnjo degradacije vinogradniške krajine. Širjenje stanovanjskega grajenega tkiva na vinogradniško območje je pripeljalo do strukturnih sprememb krajine in pojava novih krajinskih vzorcev: • intenzivna vinogradniška krajina (največkrat srednje drobna do večja parcelacija; možnost povezovanja zemljiških struktur v večje zaključene enote in s tem možnost uporabe novih tehnologij obdelovanja), • intenzivna vinogradniška krajina z razpršeno poselitvijo v obliki zaselkov (drobna parcelacija; primer vinogradov za lastno uporabo), • poselitveno-vinogradniška krajina (spremenjena tradicionalna krajina; večji stanovanjski zaselki, večinoma strnjeni zaradi politike lokalnih oblasti; srednje velika parcelacija). Nov krajinski vzorec mešane rabe tal predstavlja velik odmik od izjemnega krajinskega vzorca, ki se

je razvil skozi stoletja obdelovanja vinogradov. Stanovanjska gradnja ima specifične zahteve po prostoru, ki v veliki meri spreminjajo obstoječo strukturo vinogradniške krajine. Poleg velikosti bivalnih objektov, ki grobo posegajo v skladnost obstoječe arhitekturne in krajinske tipologije, je potrebno omeniti neustreznost morfoloških značilnosti bolj strmih predelov za bivalno rabo. Zaradi tega prihaja do sprememb v prav vseh strukturnih značilnostih tradicionalnega vzorca. Bivalni program potrebuje prostor. Poleg večjih parkirnih površin ob objektih se na parcelah pojavljajo še bivalni vrtovi, zelenjavni vrtovi, sadovnjaki, odprte travnate površine itn. Največje spremembe se dogajajo zaradi same strukture vinogradniškega prostora, ki se v marsičem razlikuje od strukture stanovanjske rabe prostora. Prilagajanje stanovanjske gradnje napol javnemu vinogradniškemu prostoru (v nasprotju s stanovanjsko rabo je vinogradniški prostor odprt in javno dostopen, opredeljuje ga prehodnost iz vseh smeri, velikokrat služi rekreativnemu namenu kot tudi turizmu) je privedlo do velikih sprememb posameznih prostorskih prvin, ki v marsičem onemogočajo ohranjanje tradicionalne tipologije vinogradniške krajine in intenzivnejšo pridelavo. Zaradi gradnje večjih objektov, neprilagojenih značilnostim prostora, urejanja prostora ob njih ter zunanjega bivalnega dela prihaja do večjih spreminjanj reliefnih oblik. Do sprememb prihaja tudi v organizaciji parcele: pojavljajo se tradicionalnemu prostoru tuje stavbe (predvsem večje); sicer odprti tip vinogradniške krajine se z ograjami in postavitvijo objektov spremeni v nedostopen prostor, ki onemogoča, predvsem na strmejših predelih, mešano stanovanjsko-vinogradniško rabo tal z ločenim lastništvom. Opazne so tudi spremembe pri razdelitvi zemljišč, kjer so pod največjim vplivom predvsem vinogradi na ozki parcelaciji, še posebej na dolgih trakovih in delcih. Zaradi velikosti stanovanjskih hiš, ki so v primerjavi z vinskimi kletmi tudi trikrat večje, se spreminja zlasti razdelitev ob prometnicah, ki ne sledi več tipologiji vinogradniške razdelitve, temveč večkrat združuje zemljišča in s tem spreminja strukturo krajinskega vzorca. Hkrati prinaša nove prometno infrastrukturne vzorce (zaradi bivanjskih potreb), kar vzpodbuja dodatne spremembe razdelitve zemljišč.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

ZAKLJUČEK Vloga vinogradništva izgublja na pomenu. Zaradi spremenljive občinske politike, nizke storilnosti obdelovalne tehnike, nezainteresiranosti vinogradnikov za povezovanje v vinogradniške skupnosti, pomanjkanja materialnih sredstev, splošne zaostalosti in izoliranosti obmejnega položaja občine ni opaziti zanimanja za ohranjanje vinogradniške rabe tal. Nezainteresiranost vinogradnikov za povezovanje v vinogradniške skupnosti ter neekonomičnost obdelovanja vinogradov sta privedla do zaraščanja le-teh in spremenjene rabe tal. Posledično se pojavljajo zaraščanje vinorodnih območij, neustrezno parceliranje vinogradov, razpršena pozidava (ki se pojavlja tudi zunaj ustaljenega vzorca poselitve slemen in dolin), spreminjanje tradicionalnih viničarij v bivalne objekte ter pojavljanje spremljevalnih dejavnosti (bivalni vrtovi, sadovnjaki, zelenjavni vrtovi ...). Največje spremembe doživljajo prav najbolje ohranjeni vinogradniški predeli. Smernice kažejo na velike strukturne spremembe vinogradniške krajine tudi v prihodnosti. Ohranjanje značilnosti vinogradniške krajine bo odvisno predvsem od regionalnih razvojnih usmeritev, sektorskih strategij, programov itn., ki bodo morali uskladiti tako razvojne potrebe kot tudi varstvene zahteve. Zavarovana območja so zaradi nezmožnosti prilagajanja novim potrebam (in tehnologijam) vse prevečkrat glavni razlog za nezaželene strukturne spremembe ter izgubo tradicionalnih kulturnih krajin. Vendar so ključna za ohranjanje določenih strukturnih območij, ki zaradi svojih značilnosti ne dovoljujejo določenih posegov v prostor. Ravnanje v prostoru mora zato zajemati in usklajevati tako razvojne potrebe kot tudi varstvene zahteve. Možnosti njunega usklajevanja se kažejo predvsem preko podrobne analize krajine ter njenih strukturnih prvin. Pri tem so možne vsaj tri alternative: 1. Ohranitev obstoječe tipologije krajine ter strukture naselij takšne, kot je, in konzervacija stanja z minimalnim obsegom nujnih intervencij. To pomeni vračanje avtentičnosti ter negovanje nekdanjega krajin-

sko-arhitekturnega prostora. Kot takšna se opredeljuje območja, ki se najtežje prilagajajo stanovanjski gradnji in so zaradi prostorskega položaja delno obvarovana. Zanje so značilna predvsem težje dostopna območja, strme in ozke reliefne oblike, drobno členjena zemljiška razdelitev, vidna kakovost in večja izpostavljenost območja ter intenziteta vinogradniške rabe (prednostno območje vinogradništva). Prepove se širjenje stanovanjske gradnje. 2. Usklajevanje tradicionalne krajine z razvojnimi potrebami. Sprejemanje možnosti dogradnje starih krajinsko-arhitekturnih struktur z realizacijo novih potreb in ureditvijo primernih pogojev za prebivalce in njihove dejavnosti. Torej navezovanje novega na staro na več ravneh – znotraj območja enega kmečkega gospodarstva (preureditev obstoječih stavb in novogradnje ali dogradnje v neposredni bližini obstoječega) zunaj najožjega obsega že izoblikovanega stavbnega tkiva ali celo oblikovanje popolnoma novih prostorov, usklajenih s starim delom kulturne krajine. Kot takšna se opredeli območja, ki so zaradi krajinskega vzorca vredna ohranjanja, vendar so zaradi svojih prostorskih in drugih značilnosti podvržena širjenju stanovanjske gradnje. Zanje so značilna predvsem lažja dostopnost, srednje strma do položna območja, širše in ravne reliefne oblike, vizualna izpostavljenost ter večja vizualna kakovost območja ter intenziteta vinogradniške rabe (prednostno območje vinogradništva). 3. Ukinitev koncepta (ideje) tradicionalne kulturne krajine ter oblikovanje nove, drugače usmerjene kulturne krajine, podrejene novim razvojnim trendom in potrebam. Sanacija in konzervacija izbranih tipičnih in izjemnih krajinskoarhitekturnih tipov (objektov, kmetijskih površin ...) kot spomenikov in pomnikov nekdanje kulture. Gre za območja večjih strukturnih sprememb v preteklosti, ki nimajo dosti skupnega s tradicionalno vinogradniško krajino. Za njih je značilna bližina večjih naselij, dostopnost območja, širše zemljiške strukture, primerne za stanovanjsko gradnjo, ter manj intenzivna vinogradniška raba. Koncept, ki v celoti ignorira obstoječe razmere in zgo-

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

Slika 6: Simulacija neizrazite krajine mešane rabe tal v primeru širjenja obstoječih strukturnih sprememb (Fotomontaža)

dovinski razvoj območja. Koncept, ki zaradi nezdružljivosti vinogradniške in stanovanjske rabe v celoti degradira obstoječo vinogradniško krajino. Koncept, ki je zaradi nepremišljenih odločitev občinske politike v preteklosti postal realnost prihodnosti.

PRIHODNOST LENDAVSKEGA GRIČEVJA: ŽELJE, PREDLOGI IN USMERITVE Kako torej ravnati v izredno občutljivem prostoru vinogradniške krajine lendavskega gričevja? Odgovor na to vprašanje mora biti predmet javne razprave. Vinogradniška krajina lendavskih goric

je nedvoumna kvaliteta našega območja, na katero opozarjajo številni tuji in domači strokovnjaki. Velika škoda in sramota bi bilo izgubiti takšen biser! Nezdružljivost bivanjskega in vinogradniškega programa zahteva premišljeno opredelitev razvojnih ciljev in celovit prostorsko načrtovalni pristop k njihovemu uresničevanju. Kljub paleti različnih možnosti, ki jih dano območje ponuja, se na primerih obstoječih poizkusov prepletanja obeh programov kaže realnost prihodnosti vinogradniške krajine – možnosti sta le dve: v ohranjanju vinogradne krajine ali v njeni degradaciji. Zato je potrebno usmerjeno prostorsko načrtovanje območja, ki bo temeljilo na ustreznosti območja za posamezno rabo z jasno opredelitvijo kriterijev za njeno spreminjanje. Ohranjati je potrebno najbolj izpostavljena območja, ki so hkrati tudi najbolj strma. • 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség Ta območja so neprimerna za bivalno rabo in zato tudi najbolj ranljiva. Nameniti jih je potrebno intenzivni vinogradniški rabi. Odločitev občine, da se območja ob prometnicah, manj strma pobočja med vinogradi in celo slemena namenijo bivanjskim programom, je bila očitno preuranjena in zgrešena. Bivalne razmere sredi intenzivno tretiranih obdelovalnih površin so se izkazale za neustrezne. Poselitev je možna in smiselna le v dolinah in na predelih z nižjim naklonom, ki so za vinogradništvo manj ustrezna območja in so od vinogradniške krajine dovolj oddaljena. Izdelava kataloga posameznih kulturnokrajinskih tipov in njihovih vzorcev ter opredelitev tipologije manjših prostorskih enot, njihove karte, kataloga in predloga ureditve parcel na posamezni enoti lahko delujejo kot učinkovit model za usmerjanje novih posegov v prostor. Tipologija strukturnih prvin krajine lahko služi kot podlaga za usmerjanje bodočih strukturnih sprememb vinogradniške krajine obravnavanega območja. Problem prihodnosti obravnavanega območja ni zgolj prostorske narave, temveč predvsem sociološke. Vinogradniška krajina predstavlja lokalnim prebivalcem neotipljivo simbolno vrednost, ponos in pripadnost določenemu prostoru. Na žalost pa je ta simbolna vrednost zgolj podzavestna, kar se med drugim kaže tudi v lokalni promocijski ponudbi. Zapisi o vinogradniški krajini so omejeni zgolj na točkovno turistično ponudbo ob vinski poti, vso ostalo pozornost pa dobiva precenjena in razdrobljena turistična ponudba v okolici, ki bo s svojo neizvirnostjo dolgoročno težko sledila mnogo izvirnejši konkurenci. Medtem ko bi izjemna kulturna krajina lahko igrala ključno vlogo pri promociji naše pokrajine, pa ji je namenjena zgolj obrobna vloga v senci ustaljene, neprepoznavne ponudbe. Manjka torej lokalna ozaveščenost o izjemnosti vinogradniške krajine, o pomenu njenega nadaljnjega razvoja za kvaliteto bivanja in za razvoj širše regije. Za potrebe razvoja kvalitetne vinogradniške krajine je potrebno veliko več kot le izpeljava postopka zavarovanja območja, ki zaradi svojih naravnih in kulturnih značilnosti ne omogoča posvojitve obstoječih modelov upravljanja. Potreben je prilagojen, kontekstualen, celovit načrtovalski pristop za vzpostavitev

mehanizmov dolgotrajnega, sonaravnega in ekonomsko učinkovitega modela upravljanja: 1. Potrebno je prepoznati kvaliteto in pomen vinogradniške krajine za razvoj lokalne zavesti, celovite turistične ponudbe območja ter njen pomen v kontekstu nacionalne prepoznavnosti. Vse premalokrat se zavedamo njenega pomena za simbolno pripadnost določeni krajini. Potrebno je ozaveščati lokalno prebivalstvo o pomenu vinogradniške krajine za prepoznavnost naših krajev ter postopoma graditi na celostni ponudbi, ki bi temeljila (tudi) na podobi vinogradniške krajine. 2. Vzpostaviti konkurenčno pozitivno ozračje za pridelovalce. Preučiti možnosti nadaljnjega razvoja vinogradništva, ekonomičnosti pridelovanja v kontekstu naravnih in kulturnih danosti. Ena izmed možnosti je razvoj lastne blagovne znamke, ki bi temeljila na raznolikosti posameznih pridelovalcev pod enotno grafično in programsko podobo. Izhodišč za oblikovanje lastne prepoznavnosti, tudi v svetovnem merilu, je več kot dovolj: izjemna kulturna krajina, razdrobljenost vinogradov (razdrobljenost je lahko tudi priložnost za kvalitetno, po meri izdelano ponudbo), možnost ekološkega pridelovanja … Pridelovalce je potrebno dodatno stimulirati s konkurenčnim odkupom pridelka, financiranjem v podporno infrastrukturo, strokovnim povezovanjem in izobraževanjem ter ustreznim subvencioniranjem. 3. Urediti celostno urbanistično zasnovo vinogradniškega območja. Zaradi velike raznolikosti razvojno-varstvenih potreb in morfoloških značilnosti območja je za kvalitetno urbanistično zasnovo vinogradniškega območja potrebna natančna strokovna analiza z jasno vrednostno overitvijo primernosti posameznih mikro območij za razvoj določenih programov. Predlaga se izdelava študije strukturnih značilnosti vinogradniške krajine, celostna analiza strukturnega razvoja tradicionalne arhitekturne tipologije vinogradniškega območja ter analiza primernosti posameznih strukturnih prvin za prilagajanje novim značilnostim stanovanjske gradnje. Na podlagi izdelanih

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség študij se pripravi kompleksna tipološka klasifikacija kulturnokrajinskih vzorcev kot izhodišče za usmerjanje novih poselitvenih struktur. 4. Lendavske gorice so območje s poudarjenim kakovostnim in dolgotrajnim prepletom človeka z naravo, ki ima veliko ekološko, biotsko ali krajinsko vrednost. Je kvalitetno območje izredne krajine in kot tako primerno za umestitev med Zavarovana območja Slovenije, ki

so opredeljena in zavarovana z Zakonom o ohranjanju narave. Opraviti je potrebno študijo ustreznosti njene klasifikacije ter opredeliti in ustrezno zavarovati celovito območje vinogradniške krajine. Razglasiti območje kot krajinski park posebnega pomena!

Viri in literatura • Irodalom •

Gabrovec M., Kladnik D. 1997. Some new aspects of land use in Slovenia (Nekaj novih vidikov rabe tal v Sloveniji). Geografski zbornik 37. Ljubljana. Geografski inštitut Antona Melika ZRC SAZU. 7–64.

•

Ilešič S. 1950. Sistemi poljske razdelitve na Slovenskem = La physionomie parcellaire des champs en Slovénie. Ljubljana. Slovenska akademija znanosti in umetnosti: 119 str.

•

Kladnik D. 1998. Zemljiška razdrobljenost. Geografski atlas Slovenije. Ljubljana. DZS: 197 str.

•

Marušič J., Ogrin D., Jančič M., Dešnik S. 1998. Krajine subpanonske regije (Regionalna razdelitev krajinskih tipov v Sloveniji; 3). Ljubljana. Ministrstvo za okolje in prostor RS: 96 str.

•

Maučec M. 1967. Kmečka hiša in njena funkcija v Prekmurju. Etnografija Pomurja 1. Murska Sobota. Pomurska založba: 41 str.

•

Mihevc P., Karlovšek – Debelak M., Repič – Vogelnik K., Belec M., Debelak M. 1980. Razvoj in urejanje vasi v Sloveniji. Ljubljana. Urbanistični inštitut SR Slovenije: 477 str.

•

Mlinarič F. 1981. Vinogradništvo. V: Zbornik občine Lendava. Lendava. Skupščina občine Lendave: 59–61.

•

Ogrin D. 1997. Slovenske krajine. 2. izdaja. Ljubljana. DZS: 304 str.

•

Ogrin D. 1999. Preobrazba kulturne krajine Slovenije kot posledica strukturnih sprememb v kmetijstvu zaradi pridružitve Evropski uniji. Raziskovalna naloga: poročilo II. faze. Ljubljana. Biotehniška fakulteta. Oddelek za krajinsko arhitekturo: 53 str.

•

Statistični letopisi Slovenije, Ljubljana, Statistični urad Republike Slovenije.

•

Stritar A. 1990. Krajina in krajinski sistemi. Raba in varstvo tal v Sloveniji. Ljubljana. Partizanska knjiga: 173 str.

•

Stupar D. 2004. Vplivi nove poselitve in usmerjanje strukturnih sprememb krajine vinogradniškega območja Lendavskih goric. Diplomska naloga. Biotehniška fakulteta, Oddelek za krajinsko arhitekturo, Ljubljana.

•

Šarf F. 1988. Etnološka topografija slovenskega etničnega ozemlja – 20. stoletje: Občina Lendava. Znanstveni inštitut Filozofske fakultete v Ljubljani: 172 str.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

Lendvai Kepe Zoltán

lyndvamuseum@yahoo.com

Galerija-Muzej Lendava • Galéria-Múzeum Lendva

Hetés egységgé válásának mozzanatai „A nemzetközi néprajzi vizsgálatokban már a 19. század folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy a kultúra jelenségeinek eredetét és történetét nem lehet sem feltárni, sem értelmezni anélkül, hogy a kultúra térbeli voltát figyelembe ne vennénk. Ez a felismerés vezetett oda, hogy egy-egy adott etnikumon belül is különböző, az emberi létet jellemző jegyek vizsgálata alapján térben strukturált, tehát területileg elkülönülő csoportokat határozott meg a kutatás. (...) Bár a 20. század második felében a néprajzi kutatás nagy súlyt helyezett az elméleti alapozásra is − azaz igyekezett meghatározni, milyen szempontokat kell figyelembe venni, hogy elkülöníthessük a magyar népi kultúra területi egységeit −, ez máig nem vezetett egységes szemlélet kialakulásához.”1 Ezen dolgozat szerzője Kósa Lászlónak2 és Borsos Balázsnak3 a magyar népi kultúra táji megoszlását, illetve régióit bemutató monográfiáinak szempontjait vette alapul, majd saját kutatási tapasztalataival vetette össze, hogy Hetést, mint tájegységet mutassa be.

Hetés természeti adottságai Hetés sík vidéke kedvező földrajzi környezetben terül el a Dunántúl, közelebbről a történelmi Zala megye délnyugati részén, közvetlenül a göcseji és őrségi lankák tövében. A leggyakrabban előforduló mészszegény, enyhén agyagos öntéstalaja nem a legtermékenyebb, de megfelelő művelés mellett jól terem. A tájegység a keleti szárazföldi, a nyugati óceáni és a déli mediterrán áramlatok terében fekszik. Az évi csa1

BORSOS Balázs 2011: 5.

2 KÓSA László 1998. A magyar nép táji-történeti tagolódásával átfogóan foglalkozik még: KÓSA László – FILEP Antal 1975. 3

BORSOS Balázs 2011.

padékmennyiség 800 milliméter körül van, ennek fele a tenyészidőben esik. Éghajlata kontinentális. Az évi középhőmérséklet 9,9 Celsius-fok, így a leghidegebb, a január hónap átlaga -1,5 Celsius-fok, a júliusé, a legmelegebbé pedig 20,3. Az évi napsütéses órák száma összesen 1790, a levegő relatív párat artalma pedig 75% körüli. Összefoglalva azt lehetne mondani, hogy az éghajlat legfőbb jellemzője a szélsőségektől mentes kiegyensúlyozottság.4 Hetés vízrajzilag a Mura vízgyűjtő területéhez tartozik. A tájegységet három patak szeli át: a Kebele-, azaz a Szentgyörgyvölgyi- vagy Nemesnépi-patak, a Bakónaki-patak és a Lendvavíz,5 amely áradáskor folyóvá válik. A Lendvavíz a mai Ausztria területén ered és a Tótsági hegyekből6 kapja vizét. Dobronaknál a magyar nyelvterületre érvén Hetés délnyugati és déli határát jelenti, mégpedig Radamos és Bánuta településeknél. Áthaladva Lendván, Szentkirály határában a Kerka folyóval egyesül, és Szemenyénél a Murába ömlik. Lendvavíz olykor még a 20. században is mocsárrá alakította Hetés és Lendva nyugati és délnyugati határát, ami kiváló védőövezetet jelentett. A 19. században azonban ez már több kárral, mint haszonnal járt. Ezért 1826-ban 3 öl szélességű és 2800 öl hos�szúságú szakaszon Alsólendva7 és Hetés között a „Tekintetes Nemes Vármegye” szabályozást hajtott végre. 4

Zbornik občine Lendava. 1981: 99.

5 A Lendvavíz elnevezés szlovén hatásra napjainkra hivatalosan Lendva patak-ra (potok Ledava) változott. 6 Tótsági hegyek = szlv. Goričko. Vendvidéki dombság Őrségtől nyugatra. 7 Alsólendva (Dolnja Lendava) város elnevezése 1952-ben került átnevezésre, a tőle mintegy 50 kilométerre fekvő Felsőlendva (Gornja Lendava) településsel együtt. Felsőlendva (Gornja Lendava) ma szlovénul Grad, Alsólendva (Dolnja Lendava) pedig Lendava (Lendva). SAVNIK, Roman 1980: 295. • 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

Hetés nyugati része. 1784. Az első katonai felmérés térképe, 1763-1787. III-12.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség Ennek a csatornának a kiásatása körülbelül 1800 holdnyi, addig hasznavehetetlen területet szabadított fel.8 Hasonlóan, mint nyugatról és délről a Lendvavíz árterülete, a Kebele-patak, félkörben északkeleti, keleti és délkeleti oldalról jelenti Hetés határát. A két patak vize posványos, mocsaras övezetet alakított ki árterében. Északnyugati és északi oldalról pedig a Riganóci-hegy és a dimbes-dombos Kebelei-erdő9 sűrűje védte ezt a körülbelül 7x7 kilométernyi kiterjedésű területet, amelynek tengerszint feletti magassága Göntérházánál 165 méter. A Hetést északnyugatról Dobronak irányából, nyugatról Bántornya10 irányából és délkeletről, Hosszúfalun áthaladva Lendva irányából lehet közúton megközelíteni. A hetési falvak határára az volt jellemző, hogy a települések egyik, általában a patakok menti vizenyősebb részén a legelők terültek el fűz- és égerfákkal, kökényessel, bodzással, csipkebokrokkal, másik részén pedig a szántók. A tölgyes erdők általában csak a falu határának egyik oldalán maradtak meg. A Hetést egészen a 19. század végéig gyűrű alakban erdők vették körül.

Hetés történetének főbb eseményei

csolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése címet adta munkájának. Plánder Ferenc szerint a 19. század elején Zala megye egész nyugati részét Göcsejnek mondták.11 Hetés kis tájegység Göcsej területének délnyugati szomszédságában, a Mura folyó alkotta síkságon terül el, a magyar nyelvhatár peremén. Gönczi Ferenc, Göcsej és Hetésről szóló, 1914-ben kiadott monográfiájában e területet leszűkíti, így Göcsejt 807 négyzetkilométer nagyságúnak határozza meg, hozzátartozóként pedig 89 községet és 117 pusztát sorol fel.12 Akárcsak más tájegységeket is, Göcsej és Hetés határait is nehéz pontosan megállapítani, hiszen Plánder Ferenc Göcsej esmérete című értekezésében a göcseji települések és puszták számát 112-re tette,13 Jakab Elek 64 községet említ,14 Eötvös Károly mintegy 700 négyzetkilométernyi területen 90 falut és 30-40 pusztát,15 míg Sebők Samu Göcsej földrajzi tanulmányai című munkájában „csak” 475 négyzetkilométernyi területet vélt megállapítani.16 Annyi viszont bizonyos, hogy Göcsej hatása számos területen kimutatható északi és nyugati irányban, így a Hetésben is, de a történelmi Vas és Zala megyében élő vendek, a Murán túli kelet-stájervidéki szlovének és a Muraközben élő horvátok kultúrájában is.17 Hetés tágabb környezetének történelme

Hetés történelme nem ismerhető meg tágabb környezete, a Göcsej és Zala megye, valamint Lendva-vidék történetének ismerete nélkül. Már Gönczi Ferencz is − a Hetés népéletéről szóló első monográfia szerzője − felismerte, hogy a két nyugat-zalai tájegység, a Göcsej és a Hetés földrajzi környezete, de főként történeti gyökereinek és néprajzi jellemzőinek okán szervesen összetartozik. A két tájegység néprajzi sajátosságai kiegészítik és magyarázzák egymást. Nem véletlen tehát, hogy Gönczi Ferencz Göcsej s kap8

BENCZE Géza (szerk.) 1986. 45-46. Benne: Póka Antal: Tekéntetes Nemes Zala Vármegyének Vízi Leírása. A Riganóc 212 méter magas domb, a tőle nyugatra fekvő Dobronaki-hegy legmagasabb része pedig 237 méterrel a tengerszint felett van. Bántornya = szlv. Turnišče. Vendvidéki település.

Hetés tágabb környezetén Göcsej vidékét és az azt magában foglaló dél-zalai térséget értjük. A régészeti leletek tanulsága szerint a Göcsejben Salomvár, Csonkahegyhát, Németfalu, Nagylengyel, Zebecke és Nova környéke már a kőkorszakban is lakott volt.18 A neolitikum korszakából Zalaváron, a rézkorból Becsvöl-

PLÁNDER Ferencz 1838: 3−34.

GÖNCZI Ferencz 1914: 19.

PLÁNDER Ferencz 1838: 3−34.

GÖNCZI Ferencz 1914: 20.

PLÁNDER Ferencz 1838: 3−34.

SEBŐK Samu 1899−1900: 20.

TÓTH János 1965: 7. és 19.

TÓTH János 1965: 7.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség gyén és (Alsó)Lendvánál19 a bronzkorból Csáfordon, Nagykanizsán, Alsólakosnál,20 a vaskor időszakából pedig Andráshidán és Cserszegtomajon kerültek elő régészeti leletek. Időszámításunk első évszázadában a Dunántúlt a rómaiak szállták meg. Római település nyomaira Göcsejben elsősorban Zalalövőn (Leontium) és (Alsó)Lendván bukkantak a régészek, de a római kor nyomai megtalálhatók Zalaegerszeg, Nova és (Lendva)Hosszúfalu határában is. A római kori Bécs (Vindobona), Szombathely (Savaria) és Pettau, azaz Ptuj (Poetovio) közti útvonal, amely továbbhaladva az itálok földje felé vezetett, éppen az e dolgozatban kutatott Hetés és (Alsó)Lendva városka közötti területen húzódott. Ez volt a híres Borostyánkő út. A népvándorlás időszakából Göcsej területére vonatkozóan csak gyéren találunk régészeti vagy történeti adatokat. Kisebb hun kori települések és egyéb leletek Zalaszentgróton, Kilimánon és Nagykanizsa környékén bukkantak elő, az avar korból pedig Pókaszepetken, Kehidán, Hahóton, Zalaszentbalázson és Nagykanizsa környékén ismeretesek.21 Az avar korra tehető a vendek letelepítése a Kárpát-medence nyugati részére, a Mura keleti oldalára.22 Érdekességként megemlítendő, hogy a hunok és Atilla király, az avarok, a magyarok és Mátyás király nemcsak a szomszédos Stájervidék néphagyományában, hanem az egész szlovén nyelvterületen is megtalálhatóak.23 A történelmi Somogy, Vas és Zala megyék területét a magyar honfoglaláskor Bulcsu horka nemzetsége kapta meg. Göcsejnek ebben az időszakban az őrvidék szerepe jutott.24 A mindig bővizű és erős sodrású Mura folyó, amely még a legzordabb teleken is nagyon ritkán fagy be, és a több kilométer széles vizenyős árterülete abban a korban ideális határsávot jelentett. Itt helyezkedett el a gyepű határvédő rendszerének első gyűrűje. Ezen élő határ, amely az erdők és mo-

csarak átjárhatatlansága miatt kiválóan védte az ország központi sík területeit, több tíz kilométer széles övezet is lehetett, amelynek vízmentes kiemelkedésein a határőrök települései helyezkedtek el. Valószínű, hogy a nyugati végeken is székely és besenyő határőröket alkalmaztak. Tény, hogy szembetűnő hasonlóságokat találni az őrségi, göcseji és hetési tájszólásban és életmódban. A székelyekkel való antropológiai hasonlóságra Bartucz Lajos figyelt fel.25 A besenyők letelepítésére pedig több helységnév is utal, mint például Zalabesenyő, Bak, Kalócfa.26 Szent István idején már léteztek Besenyő, Bak, Szentadorján települések. Az Árpád-korban pedig Csatár, Kökényesmindszent, Dobron, Kislengyel, Lenti, Lickó, Milej, Nova, Alsólendva, Oltác, Petrikeresztúr, Salomvár, Sárd, Teskánd, Zalaegerszeg. A varazsd-pozsonyi országút mellett már a 13. században egymás után sorakoztak a települések. Tóth János szerint a 14. században több mint száz település és puszta volt Göcsejben. Mindezeket a göcseji településeket és lakóinak életét a gondosan kialakított gyepűgyűrű és várövezet védte.27 Alsólendva és vidéke történetének főbb állomásai Hetés népének és javainak biztonságát a kezdetektől fogva az alig 5-10 kilométernyi távolságban álló alsólendvai vár, annak urai, végvári vitézei és maga a város biztosította. Hetés addig, amíg a trianoni döntések ketté nem osztották, a lendvai közigazgatási egységhez tartozott. Oklevelek tanúsága szerint Alsólendva neve 1192ben bukkan fel először egy Hahót nevű „jámbor lovag” pere kapcsán, akinek István, zalai főispán tanúskodása segítségével sikerült megnyernie egy pert Iván comes fia, Páris ellen.28 Ettől kezdve egészen 1645ig, amikor a Hahót-Buzád nemzetség legnevezetesebb ága, az Alsólendvai Bánffy család utolsó férfitagja is

ŠAVEL, Irena 2008.

ŠAVEL, Irena 1999.

MÜLLER Róbert 1971.

BARTUCZ Lajos 1913: 15.

GÖNCZ László 1996: 26.

GYÖRFFY György 1959: 167.

LUKÁCS István 2001.

TÓTH János 1965: 7.

TÓTH János 1965: 7. és HOLUB József 1929: 10−20.

VÁNDOR László 1994: 59.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

Hetés keleti része. 1784. Az első katonai felmérés térképe, 1763-1787. III-13.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség meghalt,29 sőt még azt követően is egy rövid ideig, Alsólendva mint végvári központ erősödött. Kun László király idejében Hahold Miklós horvát-szlavón bán és Zala vármegyei főispán székhelye volt a város. 1366ban I. (Nagy) Lajos királytól Szent Simon és Júdás napjára, azaz október 28-ra, vásárjogot kapott a már oppidumként említett település. Egy 1389-es birtokmegosztási iratban a civitasként szereplő település 23 egész, 2 fél és 4 negyed telket foglalt magába. A felsorolt jobbágyok között találunk vargát, nyílkészítőt, pecért, takácsot, mészárost, kardcsiszárt, szakácsot, aranyművest, kereskedőt, szabót és kocsigyártót. A város határában a 15-16. században több vízimalomról is szólnak, amelyek főként a Lendva folyócskán működtek, és zömében egyházi tulajdonban voltak.30 A város fölött magasodó kastályban élt Lindvai Bánffy Miklós, akit Mátyás király az esküvője dolgában György kalocsai érsekkel Nápolyba küldött.31 Mátyás testvérének tekintette őt,32 így nem meglepő, hogy 1483-ban a főúri család bárói rangot kapott.33 Fontos még megemlítenünk, hogy miután a Bánffyak is a reformáció pártfogóivá váltak, VI. Bánffy Miklós ideje alatt az udvarában Ráskai Gáspár, Tőke Ferenc, Orbonai Rácz György, Kultsár György, Beythe István és számos református tudós és prédikátor folytatott fontos irodalmi és vallási tevékenységet. Itt jött létre 1573-ban Hoffhalter Rudolf nyomdája, amely az első nyomda volt a megyében. Ebben az alsólendvai nyomdában jelent meg 1573-ban és 1574-ben Kultsár György prédikátor három jelentős könyve is.34 Ezek a könyvek Alsólendva és vidéke 1920. évi Szerb-HorvátSzlovén Királysághoz, majd Jugoszláviához és végül Szlovéniához való csatolásával, az első nyomtatott könyvek lettek az említett országok területén.35 A török idők is jelentős változásokat hoztak a város életében. A Dél-Dunántúl kulcsfontosságú és

egyik legnagyobb erődje, Nagykanizsa vára 1600. október 22-én került török kézre. Stájerországi portyázásaikra a törökök a Hetés közvetlen közelében lévő regedei36 úton vonultak, így a térséggel együtt Hetés lakossága is behódolt nekik. Annak ellenére, hogy Alsólendva és Lenti vára sosem került török kézre, a vidék lakossága kénytelen volt a töröknek is adót fizetni.37 A 16-17. századi veszedelmekkel teli időszakban az árucsere súlypontja Nagykanizsáról áttolódott a védettebb Lendva város vásáraira, ami további lendületet adott fejlődésének.38 A Bánffy család kihalása után az alsólendvai birtokot, amelyhez Hetés is tartozott, nőági leszármazás révén a Nádasdyak örökölték. A Nádasdy időszak mindössze huszonöt évig tartott, miután a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt Nádasdy Ferencet 1671. április 30-án Bécsben kivégezték. Így az alsólendvai uradalom a kincstárra szállt. Ekkor a Bánffy család nőági leszármazottai, a Révai, Szunyoghi, Perneszy és Pongrácz családok és Esterházy Pál is keresetet indítottak a birtokért. Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy ekkor Esterházy Pál már bírta Alsólendva és Nempti39 uradalmaknak egynyolcadát. A kamarával neki sikerült szerződést kötni, és 102500 forint ellenében megkapta a két uradalmat. I. Lipót királytól 1690-ben adománylevelet is kapott.40 A kincstár a megszerzett birtokot jegyzőkönyvileg 1691. július 4-én adta át Esterházy megbízottainak. Erről 30 oldalas, 44 pontba szedett feljegyzés készült, amely számba veszi, hogyan lehetne jövedelmezőbben gazdálkodni. Többek között fontosnak tartják a puszta telkek mielőbbi betelepítését, eltiltva használatuktól azokat a jobbágyokat, akik elszökve, távolból művelik földjeiket és szőlőiket, 36

Regede = szlv. Radgona, ném. Radkersburg. Mura menti stájerországi város, Alsólendvától északnyugat irányában mintegy 45 kilométerre. 1919 után a várost kettéosztották, így lett a Jugoszláviához tartozó rész neve Gornja Radgona, az Ausztriához tartozó rész neve pedig Bad Radkersburg.

TÓTH Sándor 1995: 94.

GÖNCZ László 1996: 61.

BONFINI, Antonio 1995: 795 (4. 3. 250)

BONFINI, Antonio 1995: 883 (4. 8. 55)

TANTALICS Béla 1997a: 16.

TANTALICS Béla 1997a: 177. Forrás: MOL DL 33437.

DANKÓ Imre 1991: 684.

TANTALICS Béla 1988: 26.

Nempti, Nemphti, azaz Lenti.

LENDVAI KEPE Zoltán – NAGY Zoltán (szerk.) 2009.

CSAPODY Csaba 1933: 11., TARJÁN G. Gábor é.n. 11.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség kijátszva ezzel a földesurat.41 Az Esterházy uradalom birtokszervezeti formája nem a bíróság, hanem az ispánság volt. Az 1742 után kialakult zsitkóci ispánság nem szüntette meg a bíróságokat, így a hetésit sem, de szerepüket fokozatosan csökkentette.42 A török kiűzésére Nagykanizsáról 1690-ben került sor.43 Ezzel békésebb viszonyok teremtődtek Hetés vidékén is. A vidék a felszabadító háború miatt is sokat szenvedett, főleg az átvonuló császári katonaság ellátásának terheitől. Erről az uradalom 1689-ben és 1691-ben kimutatást küldött Zala vármegyéhez.44 A Rákóczi szabadságharcban vidékünknek jelentősebb szerep nem jutott, ennek ellenére a lakosság sokat szenvedett a gyakori hadjáratok miatt. A város 1704-ben hódolt meg II. Rákóczi Ferencnek. A fejedelem legendás hírű tábornoka, Vak Bottyán, Lendvát is kijelölte téli szálláshelyéül.45 Az 1700-as évek elején pestis pusztított ezen a vidéken. Följegyezték, hogy 1710-ben a meghaltak hajdinája kint veszett, 1711 nyarán pedig Lentiben nem arattak a dögvész miatt.46 A napóleoni háborúk időszaka és az erre a korszakra jellemző gabonakonjunktúra Lendva-vidék történelemkutatásában fehér foltnak számít. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik legfontosabb következménye a jobbágyfelszabadítás volt. A régi állapotot feltüntető „felmérési birtokkönyvek” hitelesítése Zala megyében 1853 és 1864 között történt. A hetési falvakban a felmérés 1855 októberében, a kiosztás pedig 1858 májusában zajlott.47 A job-

TANTALICS Béla 1997b: 19.

SZENTMIHÁLYI Imre 1977b: 428.

HÓMAN Bálint - SZEKFŰ Gyula 1939: 368. Szekfű Gyula történész szerint Alsólendva vidéke már 1683ban felszabadult a töröktől.

TANTALICS Béla 1997b.:20. Forrás: MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára P 108. Rep 38. Rsz. 690. 10. 169.

GÖNCZ László 1996: 84.

PIVAR Ella 1983: 96.

SIMONFFY Emil 1968: 134. Szijártóházán a felmérési időpont 1855. október 8-án, a kiosztási időpont pedig 1858. május 19-án volt. Zalaszombatfa: felmérési időpont 1855. október 8. Kiosztási időpont 1858. május 20.

bágyi kötöttségek megszűntek, és kialakultak a saját tulajdonú, önellátó parasztgazdaságok. A törvény csak az úrbéri földek után járó szolgáltatásokat törölte el. Ezek a területek lettek a felszabadított jobbágyok tulajdonai. Mellőzték a maradvány földek jellegének és a jövendő tulajdonosoknak a meghatározását. A jobbágyok a maradvány földek váltságát általában nem tudták kifizetni.48 Az allodiális jogállású földek − mint például az irtások, kertészségek és erdők − megmaradtak az egykori földesúr tulajdonában. Alsólendva életében a 19. század második felében jelentős gazdasági fellendülés következett be. 1867ben Alsólendva lett a központja a legnagyobb Zala megyei járásnak, amelynek következtében járásbíróságot, telekkönyvi, közjegyzői, főszolgabírói hivatalt kapott. A város jelentős gazdasági, kereskedelmi és kulturális centrummá fejlődött a térségben Nagykanizsa és Csáktornya mellett. Az ipar fejlődése magával hozta a bank- és hitelszervezet kiépülését is, így 1873-ban takarékpénztár nyílt a városban. 1890-től pedig vasútvonal kapcsolta Alsólendvát a világ gazdasági és kereskedelmi vérkeringésébe. A polgári iskolát 1872-ben, az ipari tanonciskolát pedig 1891-ben alapították. Sorra alakultak meg a gazdasági és civil egyletek: az olvasó, a tűzoltó, az iparos, a temetkezési, valamint a peronoszpóra és filoxéra ellen védekező. A városban 1903-ban alakult labdarúgócsapat Szlovénia területén a legrégebbi. Nevezetes ernyőgyára 1904-ben jött létre, nyomdája és hetilapja 1889-ben. Alsólendva marhavására regionális jelentőségű lett. Számos kisiparos és kereskedő nyitotta meg itt műhelyét és boltját. A városban és néhány környékbeli településen több téglagyár és gőzmalom létesült. Az első világháború előestéjére jelentős zsidó közösség is kialakult a városban. A ma is álló zsinagógájuk építésébe 1866-ban kezdtek. Alsólendván a kiegyezés után sajátos polgári kultúra fejlődött ki, pezsgő gazdasági és kulturális élettel, valamint a parasztság polgárosulása is megindult. A város virágzása az egész vidékre átsugárzódott.49 Az I. világháború végén a Szerb Királyság ka 48

TANTALICS Béla 1997b: 27.

LENDVAI KEPE Zoltán (szerk.) 2008.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség tonasága 1919. augusztus 12-én és 13-án szállta meg a Lendva-vidéket és ezzel a Hetést is.50 A megszállt községekben nagy létszámú katonai erő teljes harci készültségben foglalt hadállást. A szerb hadsereg szeptember 8-án kivonult Szijártóházáról, Gáborjánházáról és Bödeházáról. Jósecről pedig csak azután, amikor a jugoszláv-magyar határt véglegesen megállapították.51 A többi hetési falvak viszont továbbra is megszállás alatt maradtak. Mitöbb, idővel kialakult a hivatalos határ is az újonnan létrejött Szerb-HorvátSzlovén Királyság és a Trianon utáni Magyarország között. A teljes egészében magyarlakta Hetést átjárhatatlan államhatár szelte ketté. A 11 települést 1910-ben 3183 lélek lakta. A hat elcsatolt település, azaz Göntérháza, Kámaháza, Radamos, Zsitkóc, Lendvahidvég és Bánuta összlakossága pedig 1848 volt. A Hetés lakosságának tehát 67,5 százaléka került határon túlra. Az elcsatolt hetésiek új állama 1919-től 1929-ig a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság lett, amely átnevezve Jugoszláv Királysággá 1941 áprilisáig gyakorolta hatalmat a Muravidéken.52 Ebben az időszakban a hatalom megtett mindent, hogy megbontsa a Lendva környéki színtiszta magyarlakta vidék nemzetiségi egységét.53 Az elcsatolt hetési falvak 1941. április 16-án, amikor a magyar katonai egységek bevonultak Alsólendvára, ismét visszakerültek Magyarországhoz. A vis�szaemlékezők szerint ennek minden magyar nagyon örült, hiszen húsz év után újraéledtek a mesterségesen megszakított rokoni és baráti kapcsolatok. Ám mindez csak négy évig tartott. Az 1945. évi hadműveletek április 2-án elérték Hetés vidékét is. Az előretörő szovjet csapatok a vidék lakosságát szinte az utolsó készletekig kifosztották. Ebben az évben újra visszaállították az úgynevezett trianoni határt.54 Hathatós szovjet segítséggel a II. világháború után mindkét országban kommunista pártok kerültek ha50

GÖNCZ László 2000: 45., ZSIGA Tibor 1996: 76.

TANTALICS Béla 1997b: 35.

A Muravidék kifejezés magyarázatát lásd A kutatás térbeli és időbeli határai című alfejezetben.

KOVÁCS Attila 1997: 28−30.

GÖNCZ László. 2006.

talomra, és vették át az ország irányítását több mint négy évtizedre. Az egypártrendszer Magyarországon 1989-ben, Jugoszláviában pedig 1991-ben dőlt meg. 1991-ben ugyanis a soknemzetiségű Jugoszláviában háború tört ki, amelynek egyik következménye Szlovénia önállósulása lett. A 21. század jelentős változásokkal köszöntött be a hetésiek életébe is. 2004. május 1-jén Szlovénia és Magyarország az Európai Unió teljesjogú tagjaivá váltak,55 majd 2007-ben megtörtént a schengeni övezethez való csatlakozásuk is. Ennek köszönhetően a hetési falvak közötti ősi utak minden ellenőrzés nélkül újra szabadon használhatóak. A határon túli hetésiek így elmondhatják magukról, hogy a 20. században hat államban éltek, nevezetesen a század elején a Magyar Királyságban, majd a trianoni döntések után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban és a Jugoszláv Királyságban. A visszacsatolás éveiben újra a Magyar Királyság állampolgárai lettek. A második világháború után a kommunista, úgynevezett új Jugoszláviához tartoztak, majd ennek szétesése után az önálló Szlovén Köztársaság lakosai. Határhelyzetben Lendva-vidék és a Hetés évszázadok óta különböző kultúrák, etnikumok és nyelvek határán fekszik, azok átjárózónáját képezi. Ezt a kontaktzónát a 20. században mesterséges politikai határral üt közőzónává alakították. Mivel Hetés 20. századi történelmében sorsdöntő szerepet játszottak ezek a mesterséges határok, mindenképpen érdemes külön fejezetet szentelni e témakörnek. A trianoni döntések után, 1920-ban a kettészelt Hetés határzónába került. A két világháború közötti időszakban az államhatár átjárható volt, és élt a kettős birtokosság intézménye, amely lehetővé tette a határ másik oldalán lévő birtokok megtartását, művelését és haszonvételét. Erre az időszakra így emlékezett vissza egy 1936-ban született göntérházi asszony: „Jaj, jaj, az nagyon-nagyon szomorú volt, mikor itt határ volt. A rokonok ott voltak, nem lehetett menni hoz55

LENDVAI KEPE Zoltán 2005: 215−226.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség zájuk. Ugyhogy a nagymamának a testvérgyinek a fia, aki Magyarországon volt pecsenyesütő, ki szokott ide jönni a határhoz. Az a Jancsi bátyánk hozott pecsenyét, abból a fináncok mind kaptak és azért akkor három óra hosszat lehetett ott künn lenni, de tovább egy percig se. Nem lehetett kimenni a határra, csak annak, akinek volt földje, mert akinek nem volt, az nem kapott még határmegközelítési engedélyt se.” 1941 és 1945 között egy rövid időre megszűnt az államhatár, de a II. világháborút követően minden addiginál szigorúbb határőrizeti rendszer épült ki. A magyar−jugoszláv határszakaszon 1950. június 20-tól 15 kilométer széles határövezetet létesítettek. A határövezeten belül 2 kilométeres szigorított sávot, ezen belül pedig 500 és 50 méteres határsávot jelöltek ki. Az első háromba csak rendőrségi vagy határőrségi engedéllyel lehetett belépni, az 50 méteres sávban pedig csak a határőrök tartózkodhattak. A szigorítások és a határsáv létrehozásával járó kisajátítások feszültséget váltottak ki a határ menti lakosságban. A Hetésbe történő beutazást korlátozták, a beköltözést pedig betiltották. Az 500 méter széles határsávba eső házakat lebontották, a lakosokat pedig Lentibe költöztették. Beutazni és itt tartózkodni csak külön engedéllyel lehetett, és az ideutazókat lépten-nyomon igazoltatták. Az ittlakóknak a személyi igazolványába beütötték az engedélyt, azaz a „határsáv” bélyegzőt. Az úgynevezett vasfüggöny itt úgy épült ki, hogy 1950-ben a határvonallal párhuzamosan négyszöghálós szögesdrótból úgynevezett álló műszaki zárat létesítettek. 10 méter széles aknamezőt telepítettek, valamint nyomsávot, amelyet rendszeresen gyomtalanítottak és gereblyéztek, hogy az esetleges lábnyomok megfigyelhetőek legyenek. A nyomsáv előtti részre jelzőrakétákat is telepítettek. A határ közvetlen közelében magasfigyelőket állítottak fel.56 Bödeháza határában, az államhatár közelében 1947-ben határőrlaktanya épült.57 A Jugoszláv oldalon pedig Zsitkóc határában, a Büköllei-erdő szélén. A rendszerváltozás után ezen határőrlaktanyákat 56 57

mindkét ország hatósága elhagyta, és magánszemélyeknek bérbe adta. Az országhatár közelében munkálkodó gazdáknak külön határmegközelítési engedélyt kellett kérni az illetékes határőr-parancsnokságtól. A nyomsáv mellett dolgozókat a határőrök állandóan figyelték, munka közben nem lehetett megállni sem. A túloldalra átkiabálni pedig végképp tilos volt. Egy 80-as éveiben járó bödeházi férfi így emlékezett vissza erre az időszakra: „48-ban vótunk utollán (odaát – megj. szerző), mer nekünk Lendvahegyen vót szőlőnk (...). Azóta nem mehettünk át, és a rokonsággal is semmi szín alatt nem tudtuk tartani a kapcsolatot. Még a határon át nézni sem volt szabad. Az is ki volt mondva, hogy hosszú ideig nem lehet át nézni a túloldalra. És csak a határsávba is, az ötszáz méteres határsávba is csak úgy tudtunk bemenni, hogy el köllött menni Rédicsre a laktanyába engedélyt kérni regge,l és estire az engedélyt be köllött vinni. Tehát semmilyen kapcsolat nem volt, egészen (...) amikor megszűnt a határzár, a drótakadály.”58 A Göntérházát Rédiccsel összekötő úton 1921 és 1941, illetve 1945 és 1950 között kishatárforgalmi átjáró létesült.59 A vasfüggöny leereszkedésével azonban ezek az alsóbbrendű határátkelők megszűntek. Így a Rédics-Hosszúfalu határátkelő 1966. évi megnyitása előtt60 a határ egyik oldalán lévő hetési településből a határ másik oldalán élő rokonsághoz csak egésznapos utazást követően lehetett eljutni. A visszaemlékezők szerint reggel korán, a legelső vonattal Rédicsről úgy utaztak el az amúgy 7 kilométer távolságra eső Lendvára, hogy 170 kilométeres körutat tettek meg Lenti, Zalaegerszeg, Zalaszentiván, Nagykanizsa, Murakeresztúr, Kotoriba, Csáktornya és Muraszerdahely érintésével. De még ezzel sem ért véget az utazás. Lendváról még körülbelül 10 kilométeres gyaloglás várt rájuk. Az elmondások szerint késő délutánra vagy estére értek a lakodalmas ház58

KŐMŰVES József – NAGY György – RAVASZ István 2008: 28−46.

A nyilatkozat 2004. május 1-jén hangzott el, Magyarország és Szlovénia Európai Unióhoz való csatlakozásakor rendezett összejövetelen a Bödeháza (Jósec) - Zsitkóc határszakasznál.

VARGA Sándor – PIVAR Ella 1979: 104.

TANTALICS Béla 1997: 88.

TANTALICS Béla 2000: 179−180.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség hoz, amely egy-kettő, legfeljebb három-négy kilométerre volt falujuktól, a határ másik oldalán. A határ szinte hermetikus volta évszázados családi, baráti, gazdasági és kulturális kapcsolatokat szakított szét. Szinte nincs is olyan hetési család, akiknek ne volna szívettépő története arról, hogyan fosztották meg a lehetőségtől őket, hogy ápolják családi kapcsolataikat. „A nagymamám csentei születésű volt, a testvérének a férje most is Lendván él a családjával. Amikor volt a határlezárás, a mamám, akinek még csak udvarolt a papám, nem jöhetett át Magyarországra, ott maradt Csentében, Jugoszláviában, a szüleinél. Közben megszületett a gyerekük is, az én édesapám, de házasodni, azt nem tudtak. Már két éves volt az apukám, mikor ők is nagy nehezen eljöhettek Magyarországra, és akkor tartottak itt egy kis lakodalmat. Apukámat nem akarták odaengedni, kicsit szégyellették, de mondták a szülei, engedjék csak oda, iszen mindenki tudja már, hogy van gyerek. Mindig mondta is az apukám, hogy ő úgy volt, mint a Jézus: ott volt az anyja lakodalmán.”61 „A gáborjánházi nagymamám 1943-ban ment férjhez, akkor persze nem volt határ, és mehetett nap mint nap haza, vitte a kezében az anyukámat. A háború után viszont lezárták a határt. Ez nagyon sújtotta a családunkat. (...) A magyarországi rokonokat elhurcolták a Hortobágyra. Nálunk ezt a mama is nagyon megszenvedte. Például, amikor a nagyanyját, Csikász öreganyámat temették, akit nagyon szeretett, akkor a mama a patak másik oldalán állt és hallgatta a harangszót és nézte messziről a temetési menetet, mert a temetésre nem jöhetett el. Mindig azt mondogatta, hogy: „Az én édesanyám is úgy fog meghalni, hogy nem is látom!?” 1966-ban tudtunk először ellátogatni Magyarországra, és akkor láttam először az ottani rokonaimat. A mama ráadásul Kámaházán nagyon szegény családhoz ment férjhez, az összes vagyona pedig Magyarban, Gáborjánházán maradt. Ő abból nem kapott semmit, és nagyon nagy szegénységben éltek, főleg az 1950-es években, mikor minden évben egy tehén árát kellett fizetnie azért,

1943-ban született magyarországi, zalaszombatfai asszony visszaemlékezése, akinek az édesapja 1921ben született.

hogy ki tudják váltani a tartózkodási engedélyét.”62 A hetési településeket összekötő egykori mezei utak 1920 és 1941, valamint 1945 és 2007 között átjárhatatlanok voltak. 1966 és 2007 között 10-15 kilométeres kerülőutat kellett megtennie annak, aki az egyik hetési településből a határ másik oldalán lévőbe akart eljutni. Magyarország és Szlovénia 2007. évi schengeni övezethez való csatlakozásával a hetési településeket összekötő ősi utak a hetésiek mindennapjaiban újra visszakapták régi funkciójukat, annak ellenére, hogy a korszerűsítésük még várat magára. Azt, hogy a hetésiek mennyire ragaszkodnak hagyományos családi, gazdasági, vallási és társadalmi kapcsolataik újjáélesztéséhez, több példa is alátámasztja. A határon átvezető mezei utakat a lakosság önszorgalomból példásan rendben tartja. A szlovéniai hetésiek szívesen járnak át a gáborjánházi templomba misére, azt követően pedig egy kis társalgásra a „Gyuri kocsmájába”. A határok újra átjárhatóvá válása után a „Gyuri kocsmája” lett a szlovéniai és a magyarországi Hetésben élők társasági életének egyik fontos központja. Itt nemcsak a régi ismerősök találkoznak, hanem a szlovéniai Hetésből érkezők hasznos információkhoz is juthatnak, mint például, hogy hol lehet megfizethető jó mesterembereket találni, vagy kit érdemes a szőlőbe munkásnak felfogadni. Azt, hogy mekkora jelentőségű esemény volt a hetésiek életében a határok újbóli átjárhatósága, jól illusztrálja a következő vallomás is: „Olyan, mint egy álom, szinte valóságnak hihetetlen. Kifejezni szavakkal ezt az érzést nem lehet, amit az ember ilyenkor érez. Talán 46-48 körül, ebben az időben, 49-ben lehetett átmenni utollán. (...) Úgy tetszik elképzelni, minthogyha önnek levágják egyik karját vagy egyik lábát, és az csodával határos módon kinő újra és ép, egészséges embernek, életerősnek és teljesértékű embernek érzi magát.”63 62

1944-ben született, Szlovéniában, Kámaházán élő nő adatközlése.

Az idézet egy 80-as éveiben járó jóseci (Szentistvánlak, ma Bödeháza része) férfitől való, és 2004. május 1-jén, Magyarország és Szlovénia Európai Unióhoz való csatlakozásakor rendezett ünnepségen a Bödeháza (Jósec) - Zsitkóc határszakasznál hangzott el.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség Lendva-vidék közigazgatás-története a 19. század második felétől A Hetéssel szoros kapcsolatban álló Lendva-vidék közigazgatási egységként való létezésének folyamatos változását rendkívül nehéz nyomon követni, ha csupán a politikatörténet járulékos következményeként kezeljük. Így a kutatás során célszerűnek mutatkozott, hogy a közigazgatási változásokat külön alfejezetben foglaljuk össze. Lendva-vidék, így Hetés is a zalalövői járáshoz tartozott az 1867-ben létrejött alsólendvai járás megalakulása előtt. Ekkor 12 járásra osztották fel Zala vármegyét, ezek közül az egyik az alsólendvai lett, amelyhez a hetési falvak is tartoztak. Az új közigazgatási beosztás 1919-ig maradt érvényben. A falvak új szervezetét az 1871. évi 18. törvénycikkelyben állapították meg. A törvény értelmében a községek önállóan intézhették belső ügyeiket, működésükről szabályrendeleteket alkothattak. A község az önkormányzati jogot képviselőtestülete által gyakorolta, amelynek az élén a bíró állt. Az I. világháború befejeztével a szerb hadsereg 1919 augusztusában megszállta a Muravidéket, így az Alsólendván székelő járási bíróságnak el kellett menekülnie Zalabaksára. A csonka járás továbbra is az alsólendvai járás nevet viselte, bízva majdani vis�szacsatolásában. Alsólendva elvesztése Hetést több ponton is súlyosan érintette. A magyarországi heté-

A Trianon után épült gáborjánházi templom emléktáblája. Fotó: Lendvai Kepe Zoltán, 1999.

si falvak a járási székhely elvesztésével orvosukat és 1835-ben alapíttatott gyógyszertárukat is elvesztették. Alsólendvának polgári iskolája 1872 óta működött, és ipari iskolája is volt. Az összes állami hivatal, a Magyar Királyi Adóhivatal, a Járásbíróság, a Telekkönyvi Hivatal, a Pénzügyőri Szakaszparancsnokság, a Csendőr Parancsnokság, a Tisztiorvosi Hivatal itt közelebb és könnyebben elérhető volt. A Magyarországon maradt hetési falvaktól távolabbra kerültek a takarékpénztár, a vásár, a legkülönbözőbb boltok és szolgáltató iparosok is. Nehéz volna felsorolni mindazokat a veszteségeket, amelyek a trianoni döntések következtében érték az itteni lakosokat. A visszaemlékezők szerint „minden Lendván volt.”64 1925-ben az egykori alsólendvai járás székhelye Zalabaksáról Lentibe helyeződött át. Az 1926. évi helységnévtárban az szerepel, hogy a magyarországi hetési falvak törvényszéke, járásbírósága és telekkönyvi hivatala Zalaegerszegen volt. Ez a körülbelül 50 kilométeres távolság rendkívül megnehezítette a lakosság ügyintézését. Az illetékes adóhivatal Nován volt. Csendőrőrs legközelebb Lentiben, az állatorvos pedig Csesztregen működött. A közeli Rédicsen csak 1939-ben létesült körzeti orvosi rendelő, azóta a magyarországi hetési községek odatartoznak. A két világháború közti időszakban Magyarországon a települések vezetőit háromévenként választották. A hetési falvakban általában az előző bíró lakásán tartották a választást, amelyen a járási szolgabíró, vagy a körjegyző elnökölt. Rendszerint a falu módosabb, tekintélyesebb gazdái kerültek a község élére. A falu közigazgatásában a kisbírónak is fontos szerepe volt. Ő a járási főszolgabíró, a jegyző és a település bírójának utasításait kézbesítette, és azok kihirdetését végezte. Dobolva végigjárta a falut, és több helyen hangosan felolvasta a közérdekű híreket. Dobszó útján tették közzé például az adószedés időpontját, ami a bíró lakásán történt. Ugyanígy értesítették a falu lakóit a közmunkákról, amelyek leginkább az utak, árkok, hidak, vízfolyások rendben tartását, télen pedig a hó eltakarítását jelentették.65 64

TANTALICS Béla 1997a: 67.

TANTALICS Béla 1997b: 55−56.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség A határ másik oldalán, a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolt Lendva-vidéken is jelentős közigazgatási változások léptek életbe. Az új hatalom az egykori körjegyzőségeket úgy szervezte át, hogy minden falu külön közigazgatási egységet képezett. Több falunak volt egy jegyzője, aki az adminisztrációs ügyeket intézte. Az új rendszer a falusi bírókat is elmozdította a helyükről, tisztségüket az úgynevezett gerentek66 vették át. A gerenteket a járási főszolgabíró nevezte ki felsőbb jóváhagyással. Az akkori járásokban több településből úgynevezett községeket67 alakítottak ki. Göntérháza is ilyen községi székhely lett. 1931-ben ezen községhez Bánuta, Göntérháza, Hidvég, Kámaháza és Radamos tartoztak, amelyeknek összesen 1767 lakosa volt.68 1941 áprilisában a magyar katonai egységek bevonultak Alsólendvára, így a város és annak környéke ismét visszakerült Magyarországhoz. A magyarországi hetésiek úgy emlékeznek a visszacsatolás éveire, hogy Alsólendva visszatérésével újra közelebb került a járási székhely, ezzel könnyebb lett a különböző ügyek intézése. 1941-ben Göntérházát az újból egyesített Hetés területének körjegyzőségi központjává jelölték ki. A körjegyzőséghez Bánuta, Bödeháza, Gáborjánháza, Göntérháza, Hidvég, Kámaháza, Radamos és Szijártóháza tartoztak. Idővel székhelyét Gáborjánházára helyezték át. A hetési körjegyzőségből a történeti 66

gerent = királyi megbízott

Jugoszláviában a község (szlv. občina) több település egy közigazgatási egységét jelentette, és jelenti ma is Szlovéniában. Alapsejtjei az úgynevezett „helyi közösségek”. A helyi közösség egy vagy több kisebb település „önkormányzata”, amelynek élén nem a polgárok által megválasztott polgármester, hanem a helyi közösség testületi tagjai által kinevezett elnök áll. A városok pedig több helyi közösségre tagolódnak. Jugoszláviában 1991-ig a község (szlv. občina) első emberét a községi testület tagjai választották ki maguk közül, 1991 után, az önálló Szlovéniában pedig a község polgármesterét az önkormányzati demokratikus választásokon a polgárok választják. A község (szlv. občina) tehát formailag önkormányzat, területileg pedig egy kisebb járásnak is megfelelhet.

VARGA Sándor − PIVAR Ella 1979: 103.

hetési települések közül Zsitkóc és Zalaszombatfa maradtak ki.69 Zsitkóc a Dobronaki Körjegyzőséghez tartozott, Zalaszombatfát pedig a Lenti Járáshoz sorolták és a Rédicsi Körjegyzőséghez, amit az ott élők mesterséges különválasztásnak minősítettek. A II. világháború után Alsólendvát és vidékét másodszor is elcsatolták Magyarországtól. Az államhatár visszakerült a hetési falvak közé. Magyarországon az 1950. évi I. törvény alapján a szovjet mintára alkotott tanácsok vették át a közigazgatást. A tanácsrendszer 1951. évi életbelépésétől70 1965-ig Zalaszombatfa és Szijártóháza közös tanácsot alkottak, utána az újabb átszervezés révén a Gáborjánházi Tanácshoz csatolták őket. Bödeháza 1951-től 1965-ig önálló tanácsú község volt, Gáborjánháza pedig 1970-ig, amikor mind a négy község a Rédicsi Tanácsba olvadt. Ez már mintegy 3-4 kilométer távolságra volt a hetési falvaktól, így az ügyintézés is nehezebbé vált. Jugoszláviában a kommunizmus hatalomra kerülésével közigazgatási reformok indultak meg. Göntérháza 1946-tól 1950-ig a Helyi Népi Tanács71 közigazgatási székhelye lett, amelyhez Göntérháza, Kámaháza és Radamos tartozott. Zsitkóc Dobronak Helyi Népi Tanácsához tartozott, Bánuta pedig a hidvégihez. A megreformált közigazgatási rendszer alapján Radamos, Göntérháza, Kámaháza és Zsitkóc 1950 és 1956 között a Dobronaki Községhez72 tartozott. Hidvég és Bánuta pedig a lendvaihoz. Az újabb változások alapján 1956-ban a határon túli hetési falvak Dobronakkal együtt a Lendva Községbe olvadtak be.73 1997-ben újra létrejött a Dobronak Község Dobronak, Sztrelec74 és Zsitkóc települések összevonásából.75 A községeken belül a települések az úgy69

VARGA Sándor − PIVAR Ella 1979: 104.

1951. január 1.

szlv. Krajevni Ljudski Odbor.

szlv. občina.

1971-ben Lendva Községhez 41 település tartozott összesen 26918 lakossal. Forrás: SAVNIK, Roman (szerk.) 1980: 96−97.

Sztrelec = szlv. Strehovci. Többségében vend, avagy szlovén lakosságú település Dobronaktól mintegy 3 kilométerre észak-nyugat irányában.

VARGA Sándor − PIVAR Ella 1979: 105.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség nevezett Helyi Közösségekbe tömörültek. Göntérháza 1964-től az akkor alakult Helyi Közösség központja lett, amelyhez Göntérháza, Radamos és Kámaháza is csatlakoztak. Hidvég és Bánuta is egy Helyi Közösséget alkottak, Zsitkóc pedig a Dobronaki Helyi Közösséghez tartozott. Napjainkra ez a közigazgatási szerkezet annyiban módosult, hogy Radamos település ma már önálló Helyi Közösséget alkot. Magyarországon a tanácsi rendszert felváltva 1990-ben önkormányzatok jöttek létre, amelyek újra széleskörű és demokratikus önállóságot kaptak. A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény révén a magyarországi hetési települések, azaz Bödeháza, Gáborjánháza, Szijártóháza és Zalaszombatfa jelenleg a Lenti kistérség részét képezik.

Gálháza, Pálháza, Nyakasháza, Szijártóháza, Gáborjánháza, Bödeháza és Göntérháza.81 Szentmihályi Imre ezen népi etimológiát nem tartotta kizártnak, de fenntartásokkal kezelte, mivel egyrészt Hetés sosem csak ezeket a településeket foglalta magába,82 másrészt területén egyéb -háza végződésű települések is léteztek, mint például a Kámaháza és Zombathaza (Szombatháza, Zalaszombatfa).83 A Hetés tájnév eredetével kapcsolatosan még mindenképpen meg kell említeni egy figyelemreméltó tényezőt. Ez pedig a Hetés szó személynévi formája. Az Árpád-korban és utána személynév is volt a Hetés vagy Hetis (1366: Filius Hetys de Hetys),84 a számnevek személynévként való használata pedig gyakori a török népeknél. Hetés benépesülése

A hetési kohéziós erők A Hetés tájnév eredete A Hetés mint tájnév, egyes kutatók szerint szoros kapcsolatban áll benépesedésének történetével. Elnevezésével és kiterjedésével legrészletesebben Szentmihályi Imre a Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai,76 valamint A történeti Hetés77 című tanulmányaiban foglalkozott. Így erről a kérdéskörről is érdemes említést tenni. A Kárpát-medencében a „hét” vagy „hetes” alapú földrajzi névadás, főként dűlő- és településnevekben elég gyakori, mint például Hét, Hétbükk, Hete, Hetefejércse, Hetény, Hetes, Nemeshetés, Hetye, Hetyefő, Hetyen,78 és a középkori zalai Hétkutas,79 de megtalálható tájnévként is a barcasági Hétfalu80 elnevezésében. A Hetés tájnév eredetére vonatkozó szájhagyományról elsőként Bellosics Bálint számolt be. Ezen néphagyomány szerint Hetés tájegység a hét -háza végződésű településről kapta a nevét. A hét település: 76

SZENTMIHÁLYI Imre 1977a.

SZENTMIHÁLYI Imre 1977b: 412−436.

LELKES György 1998: 258.

HOLUB József 1933.

KÓSA László – FILEP Antal 1975: 116.

Hetés benépesülése kapcsán világosan tetten érhető az a mozzanat, amit Szabó István a Kárpát-medence számos más helyére vonatkozóan is bizonyított. Ugyanis a személynévhez birtokviszonyban kapcsolódó -háza, -laka, -ülése, -telke, -földje összetételű helynevek már nevükben is kifejezésre juttatják, hogy az ilyen településeken az Árpád-korban eredetileg alig állhatott más, mint egy telepes nagycsalád telke, udvarháza, esetleg egy-két szolgaházzal vagy kunyhóval az oldalán.85 Vidékünkön ennek a letelepedési folyamatnak a tanúi Göntér-háza,86 Fejérpál-háza,87 Szi-

BELLOSICS Bálint 1897a: 88.

SZENTMIHÁLYI Imre 1977a: 15.

CSÁNKI Dezső III. 1897: 112. Forrás: MOL DL 9400.

CSÁNKI Dezső 1897. III. 61. Forrás: Zalai oklevéltár I. 315. és II. 149.

SZABÓ István 1976: 94. Lásd még: SZABÓ István 1963., 1966., 1969.

CSÁNKI Dezső 1897. III. 56. (1381: Pred. Guntherhaza. MOL DL 6802., 1524: Villa Genterhaza. MOL DL 37006)

CSÁNKI Dezső 1897. III. 91 (1381: Pred. Feyrpalhaza. cs. Pogány cs. lt., 1461: Possessio ...erpaalhaza. U.o., 1485: Predium Palhaza. U.o., 1381: Predium Pauli. MOL DL 6802)

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség jártó-háza,88 Sülegál-háza,89 Káma-háza,90 Gáborjánháza,91 Böde-háza,92 Nyakaspéter-háza,93 Szombatháza,94 Pecman-laka,95 Fodor-laka,96 Fejér-lakosa,97 Felső-lakosa,98 Szabó-lakosa,99 Nezmer-lakosa,100 Biró-falva,101 amelyek mint későbbi települések vagy eltűnt puszták mind-mind legalább egy ideig a Hetéshez tartoztak. Ezen települések legkorábbi formái szórványtelepülések lehettek.102 A lakosság letelepedésének ezen módját Lendva-vidéken egyebek között ugyanígy igazolják a Zag-háza,103 Szabójános-laka,104 88

CSÁNKI Dezső 1897. III. 112. (1389: Zyugyarthouhaza. MOL DL 7467., 1408: Zywgarthohaza. MOL DL 9400)

CSÁNKI Dezső 1897. III. 54. (1379: Pred. Silegalhaza. MOL DL 6586., 1381: Predium Galli. MOL DL 6802., 1411: Poss. Galhaza. MOL DL 11743, 1428: MOL DL 11996., 1524: Gaalhaza. MOL DL 37006)

SZENTMIHÁLYI Imre 1977b. 421.

CSÁNKI Dezső 1897. III. 54. (1389: Gabrianhaza. MOL DL 7467, 1408: MOL DL 9400 és Zalai Oklt. II. 314., 1524: Gaboryanhaza. MOL DL 37006)

CSÁNKI Dezső 1897. III. 34. (1389: poss. Bedehaza. MOL DL 7467., 1405: MOL DL 9099., 1524: MOL DL 37006)

CSÁNKI Dezső 1897. III. 86. (1381: Pred. Nyakaspeterhaza. MOL DL 6802., 1411: Poss. Nyakashaza. MOL DL 11743, 1428: MOL DL 11996, 1524: MOL DL 37006)

CSÁNKI Dezső 1897. III. 112. (1381: Predium Stephani filii Zombath. MOL DL 6802., 1389: Zombathhaza. MOL DL 7467., 1408: MOL DL 9400., 1411: MOL DL 11743)

SZENTMIHÁLYI Imre 1977b: 424.

100 SZENTMIHÁLYI Imre 1977b: 424. 101 SZENTMIHÁLYI Imre 1977b: 424. 102 A szórványtelepülések kialakulásáról és típusairól a Kárpát-medencében: BÁRTH János 1996., 1997: 7−88., Európában pedig: HOFFMANN Tamás 1998: 375−395.

Csente-völgye,105 Ivánka-telke,106 Inös-falva,107 Ribicslakos108 elnevezések. Hetés, mint közigazgatási egység Hetés tájegység határait szinte mindegyik kutatója másképpen húzta meg. Gönczi Ferencz, a 20. század elején 17 községet és 15 pusztát vett Hetés területének, a Csesztreg, Dobronak és Hosszúfalu által meghatározott háromszögben lévő térséget,109 akárcsak Kogutowitz Károly.110 Mások viszont egész Lendva-vidék magyar falvait is hozzászámították, mint például a 19. század végén Hetés egyik első kutatója Bellosics Bálint, aki Hetéssel kapcsolatosan „harminc és egynéhány községnek gyűjtőnevé”-ről beszél. Habár mindjárt hozzáteszi, hogy a Hetés név a hagyomány szerint a hét -háza végződésű község gyűjtőneve.111 A hét -háza település kivétel nélkül előfordul 1512-től, az első falufelsorolástól kezdve a hetési bíróságban.112 Ám a Judicatus Hetés nemcsak ezeket a településeket foglalta magába, hanem Kálmánlakost is, amelyet 1552 és 1648 között csatoltak hozzá. 1576-ban pedig a hetési bíróságba beleolvadt a radamosi bíróság.113 A Hetésnek közigazgatási egységként való tárgyalásánál kulcsfontosságú a már említett hetési

Johannis Sartoris. MOL DL 6802., 1411: Poss. Zaboianuslaka. MOL DL 11743., 1524: Zabolakosa MOL DL 37006) 105 CSÁNKI Dezső 1897. III. 42. (1381: Chentewlgh. MOL DL 6802., 1410: Chenthewelge MOL DL 9620., 1420: Chenteuelgh MOL DL 10899., 1410: Alsochenthe, Felsewchenthe. MOL DL 37006) 106 CSÁNKI Dezső 1897. III. 64. (1291: Iwankatheluky. Árpádkori új okmánytár X. 59) 107 CSÁNKI Dezső 1897. III. 63. (1381: Inusfalwa. MOL DL 6802; 1389., Inusfalua. MOL DL 7469., 1524: Inesfalwa. MOL DL 37006) 108 CSÁNKI Dezső 1897. III. 98. (1322: Ribichlacos. MOL DL 2103., 1379: Pred. Rybichi Lacos. MOL DL 6586) 109 GÖNCZI Ferencz 1914: 27. 110 KOGUTOWITZ Károly. 1930: 201.

103 CSÁNKI Dezső 1897. III. 124. (1411: Poss. Zakhaza. MOL DL 11743)

111 BELLOSICS Bálint. 1897a: 88.

104 CSÁNKI Dezső 1897. III. 102. (1381: Predium

113 SZENTMIHÁLYI Imre 1977a: 18.

112 SZENTMIHÁLYI Imre 1977a: 16.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség bíróság intézménye. Az alsólendvai Bánffy család hatalmas uradalmat alakított ki Alsólendva és a Kerka folyó vidékén. Az uradalom gazdasági szervezetének kiépítése, azaz a járásokon belül bíróságokra114 való tagolása a 14. század derekán történhetett meg.115 Minden bíróság élén egy bíró volt, akinek feladata elsősorban gazdasági teendőkből állt. A bíró a bírósága területén irányította a jobbágyok munkáját és behajtotta tőlük a különféle szolgáltatásokat, illetve kisebb kihágások és vétségek ügyében bíráskodott.116 Az 1663. évi összeírás alapján a hetési bíróság szolgáltatásai a következők voltak: • cenzus, azaz a földesúrnak fizetendő pénzszolgáltatás: 1 egész hely után évi 100 dénár,117 • sertések és marhák dézsmája, 1 egész hely után évi 108 dénár, • természetbeni szolgáltatásaik: a hegyvám, a gabonából és a borból a tized, • a Judicatus bírója húsvéti borjúval tartozott, • a kocsmáltatás haszna Szent György napjától Szent Mihály napjáig a földesúré volt.118 A robotolásról általában azt jegyezték fel, hogy mindennemű robottal szolgálniuk kellett, ahogy a szükség kívánta. A bíróságokat általában a legnagyobb településről nevezték el, de néha „tájnévszerű” az elnevezés. Ezek közé tartozik Hetés is, amelyet 1509-ben mint possessio-t (poss. Hetesallijja), 1510-ben mint villicatus-t (vill. Hetes), 1512-ben mint villát (villa Hetesallijja) és egyszerűen Hete(s)falwa-t, majd 1548-tól mint judicatust, azaz bíróságot (1548: Jud. Hetesallya, 1557: Jud. Heteshaza, 1564: Jud. Hetes) említenek az oklevelek.119 A hetési bíróság fogalma ma már csak elhomályosultan, két közmondás formájában él: „Összeül,

mint a hetisi biruság!”120 és „Sorba jár, mint a hetisi biruság!”121 Az utóbbit olyankor mondják, amikor rendszerint másnak kell valamit cselekednie, vagyis amikor egy időszakon belül egymást követve „mindenki” sorra kerül. Tartalmából következtetve a hetési bírói tisztséget időközönként más-más, a bíróság különböző falvaiból származó személyek töltötték be. Nem kizárt, hogy a Hetés tájegység elnevezésben rejlő hetes szám éppen a hetési bírói funkcióval volt valamilyen összefüggésben. A hetési bíróság területe idővel változott, az adott birtokjogi vagy közigazgatási állapotok alakulása szerint. A levéltári forrásokban a Lendva-vidéki Hetés (poss. Hetesallijja) először 1509-ben fordult elő.122 1509 és 1556 között a hetési bírósághoz a következő falvak és puszták tartoztak: Hidvég, Göntérháza, Bödeháza, Gáborjánháza, Szijártóháza, Pálháza, Szabólakosa, Gálháza, Nyakasháza, Fejérlakosa, Pecmanlaka, Fodorlaka, Felsőlakosa, Nezmerlakosa.123 1556 és 1646 között nincs részletes felsorolás. Annyit viszont tudunk, hogy a hetési bírósághoz hozzácsatolták az addig önálló radamosi bíróságot. 1609 és 1618 között e két bíróság neve mellett ott szerepel Hosszúfalu is.124 A bíróságok összevonását minden bizonnyal a török pusztítása miatti meggyérült lakosság száma okozta. Az 1647 és 1855 közötti időszakból 21 felsorolást ismerünk. Az 1696 és 1855 közötti 6 felsorolásnál csak egyszer szerepel a tájnév, így kérdéses, hogy a 17. századi adatok mennyire pontosan vonatkoznak a hetési bíróság területére. Az 1696. évi forrásban125 felsorolt tíz falu pontosan megegyezik az 1646. utáni hetési összeírások falvaival, tehát feltételezhetjük, hogy ez az adatunk Hetés minden akkori települését tartal-

114 Lat. Villicatus. A 14. század derekától lat. Judicatus. 115 SZENTMIHÁLYI Imre 1977a: 3−4.

120 PIVAR Ella 1983: 97.

116 CSAPODY Csaba 1933: 24., SZENTMIHÁLYI Imre 1977b: 416−417.

121 A „Sorba megy, mint a falusi bíróság” széles körben elterjedt közmondás. Lásd: O. NAGY Gábor 1998: 87.

117 A földesúrnak fizetendő pénzszolgáltatást cenzusnak nevezték. 100 dénár = 1 ezüst forint.

122 SZENTMIHÁLYI Imre 1977b: 417. és 419. Forrás: ZML DL 182. Zalavári hh. 2274.

118 Április 24-től szeptember 29-ig. TANTALICS Béla 1997a: 19. Forrás: MOL U. et C. 33/16. Alsólendvai uradalom. Cséplési számadás 1675.

123 SZENTMIHÁLYI Imre 1977: 424−425.

119 SZENTMIHÁLYI Imre 1977b: 419.

124 SZENTMIHÁLYI Imre 1977b: 419−421. 125 SZENTMIHÁLYI Imre 1977b: 418. Forrás: MOL KL Zala megye portalis conscriptiói 54. 754. • 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség mazza.126 Az 1745 és 1855 közötti időszakból az említett településekre vonatkozóan négy, a hetési tájnevet nem említő összeírást ismerünk. Ezek némelyikéből hiányzik valamelyik tipikus hetési település, mint pl. Radamos, Hidvég vagy Bánuta, másrészt viszont olyan településnevek is feltűnnek, amelyek soha sem szerepeltek a hetési bíróság falvai között, mint például Lékfa, Belsősárd, Sóberek és Kecskés. A tájnév hiányát így már nem tekinthetjük véletlennek: ezek nem a hetési bíróság településeinek összeírásai.127 Az Esterházy család alsólendvai uradalma és a Hetés Esterházy Pál nádor 1690-es birtokszerzése újabb jelentős változásokat eredményezett vidékünkön. A 17. század végétől a jobbágyfelszabadításig a hetési falvak mindegyike a herceg jobbágyfaluja volt. Átszervezési intézkedéseinek homlokterében központosított, jól irányítható uradalom állt, így az alsólendvai uradalmat három kerületre osztották: az alsólendvai, a bánokszentgyörgyi és csáktornyai kerületre, amely a stridói szőlőterületet foglalta magába. A kerületeken belül ispánságok alakultak. A hetési falvak az alsólendvai kerületen belül a Zsitkócon 1742-ben alakult ispánsághoz kerültek.128 Az alsólendvai kerülethez 40 település vagy puszta tartozott: Bagonya, Filóc, Sztrelec, Nagybakonak, Dobronak, Kebele, Zsitkóc, Jósec, Bödeháza, Göntérháza, Gáborjánháza, Kámaháza, Radamos, Bánuta, Hidvég, Szijártóháza, Szombatfa, Hosszúfalu, Rédics, Belsősárd, Alsólendva, Petesháza, Alsó- és Felsőlakos, Gyertyános, Kót, Kapca, Hotiza, Csente, Kislakos, Völgyifalu, Tarnóci puszta, Kisbakonaki puszta, Riganóci puszta, Nyakasházi puszta, Gálházi puszta, Pálházi puszta, Sárberki puszta, Kecskési puszta, Szabólakosi puszta és Völgyi puszta. Eddigi tudásunk szerint a hetési települések jobbágyainak és zselléreinek egészen 1768-ig, amikor elkészültek az első urbáriumok, semmiféle írott szer126 SZENTMIHÁLYI Imre 1977b: 422. 127 SZENTMIHÁLYI Imre 1977b: 422−423. 128 SZENTMIHÁLYI Imre 1977b: 428.

ződésük nem volt a földesuraikkal. Robotra, kaszálásra, aratásra, szőlőkapálásra, favágásra, kertelésre és másféle kézi munkákra szükség szerint foghatók voltak. Ha pedig marhával kellett szolgálniuk, akkor gabona-, széna- vagy fahordásban hetente egy-két nap dolgoztak a földesúrnak. A jobbágyok portánként télen hetente két-három napot robotoltak, nyáron négyöt napot, de ahogy előjáróik általában nyilatkoztak, szénatakaráskor akár egész héten át is szolgálniuk kellett. A házas zsellérek két-három napot robotoltak egy héten, a házatlanok pedig egyet. Tizedet búzából, rozsból, hajdinából, kölesből és kukoricából adtak, amelyet a hidvégi majorhoz kellett elvinniük. Egy egész telek után egy pozsonyi mérő búzát, ugyanan�nyi rozst és zabot, valamint 1780-ban egy forint 36 krajcár készpénzt kellett adózni.129 Ám egész telkes jobbágy ebben az időszakban Hetésben már nem akadt, leginkább fél vagy negyed telkesek voltak. Kilencedet már a török hódoltság idejében sem fizettek. A zágrábi káptalannak járó tizedet pedig az uradalom bérelte a káptalantól, így ez a jövedelem a domíniumot illette meg.130 Az 1848. évi jobbágyfelszabadítást követően az Esterházy családnak még jelentős birtokterületei maradtak Hetésben is, összesen 5796 kataszteri hold és 775 négyszögöl.131 A dobronaki plébánia és a hetésiek vallásgyakorlata Hetés lakosai mindig is római katolikusok voltak, kivéve azt az egy évszázadot a 16. század végétől, amikor az alsólendvai Bánffyak a reformáció híveivé váltak. Hetés falvai a dobronaki plébániához tartoztak, amelyet mint egyházkerületet Szent Jakab templomával132 már az 1334-es és 1389-es Bánffy birtokosztálylevelek is említenek. Dobronakon 1574. 129 ZML 1g. Úrbéri ügyek 1776−1818. 46. Kámaháza 1780. 130 CSAPODY Csaba 1933: 29−30. 131 MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára. P112.192.2. Alsó Lendvai ingatlan birtokok kimutatása 1855: 2−3. 132 HOLUB József 1933. ZML (Kézirat.) Dobronak 175., VARGA Sándor 1997: 15. • 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség március 8-án Draskovics György zágrábi püspök szinódust tartott, ami arra utal, hogy itt akkor még katolikus plébánia volt. Annyi viszont bizonyos, hogy 1595 és 1631 között Dobronakon kálvinista hitközség működött. 1661-ben viszont már újra katolikus plébániát találunk itt, amit Musay György evangélikus püspök feljegyzéséből tudunk. A zágrábi megyéspüspök az 1649-es kánoni vizitációja alkalmával a Szent Jakab plébániatemplomról azt jegyezte fel, hogy az téglából épült, a szentély bolthajtásos, a hajó felett fából készült egyenes mennyezetet pedig részben festmények díszítik.133 Az 1688. évi jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a plébániatemplom kegyura Esterházy nádor volt. Feljegyezték, hogy a paplak nem messze a templomtól fából épült és két szobából, konyhából, valamint kamrából állt, ehhez csatlakozott még egy másik kamra és istálló is. Az 1690. február 19-én készült vizitációs jegyzőkönyv megállapítása szerint Dobronakon még sok volt a református, de a lakók lassan kezdtek visszatérni a római katolikus egyházhoz. Az 1698. évi Canonica Visitatio a plébánia népességét a következő adatsorban írta le: Bödeháza 8 telkes jobbágy és 5 zsellér, Dobronak oppidium 66 telkes jobbágy és 19 zsellér, Göntérháza 16 telkes jobbágy és 5 zsellér, Gáborjánháza 14 telkes jobbágy és 4 zsellér, Jósec 3 zsellér, Kámaháza 7 telkes jobbágy és 4 zsellér, Radamos 20 telkes jobbágy és 7 zsellér, Szijártóháza 9 telkes jobbágy és 4 zsellér, Zalaszombatfa 13 telkes jobbágy és 6 zsellér, Zsitkóc 11 telkes jobbágy és 11 zsellér.134 Ez szinte megegyezik a Hetés határainak mai felfogásával, azzal a kiegészítéssel, hogy a Hetéshez Hidvég és Bánuta falvak is hagyományosan kötődtek, de ezek a települések nem a dobronaki, hanem a lendvai plébániához tartoztak és tartoznak mindmáig, Dobronak mezővárosa pedig sosem számított hetési településnek. A 17. század vége felé Esterházy Pál, az alsólendvai uradalom birtokosa új plébániatemplomot építtetett, amely 1747-ben leégett. Ekkor égett le vele együtt a fáraháza, azaz paplak és a plébánia irattára is. A 133 VARGA Sándor 1997: 16−17. 134 TANTALICS Béla 1997a: 95−96. Forrás: NAZ Canonica visitatio. Protokoli br. 71/II. 101−110. 1. 1698.

dobronaki plébánia 1777-ig a zágrábi egyházmegyéhez tartozott, amelyet valamikor az 1090 és 1095 közötti időszakban Szent László király alapított.135 1777. június 16-án a IV. Pius pápa és Mária Terézia királynő által kiadott pápai bulla alapján kihirdették a szombathelyi püspökség felállítását. A dobronaki plébánia is az újonnan alakult püspökség, szűkebb értelemben pedig az alsólendvai esperesi kerület fennhatósága alá került. A ma is álló dobronaki templomot 1794 és 1796 között építették, 1500 lélek számára. A templomnak három harangja van: a nagyharang ötmázsás, amelyet Grazban öntöttek és 1799ben szenteltek fel Szent Jakab tiszteletére, a másik harang három, a harmadik pedig két mázsa súlyú.136 1839-ben egy püspökségi határozat értelmében Kebeleszentmárton137 vend falut a dobronaki plébániához csatolták. Ettől kezdve vend nyelven is folytak az istentiszteletek, amit az 1844-es, 1854-es és 1874-es sematizmusok is bizonyítanak.138 De a plébániában szórványosan élő kis számú vend lakosság számára Hylas Imre plébános már 1688-ban horvát nyelven is prédikált. Ezek és ehhez hasonló adatok új fénybe helyezik a vend népesség nemzetiségi helyzetét a Magyar Királyságban, és árnyalják a délszláv történészek által annyiszor hangsúlyozott magyarosítás kérdését Lendva-vidéken. A hetésieknek a dobronaki templomhoz való kötődése a népi emlékezetben is fennmaradt. Egyes településekről „kertek alatti” utak vezettek Dobronakra, amelyeket a népnyelv mise-utnak nevezett el. Ezeken lehetett legrövidebb idő alatt eljutni a plébaniatemplomba. „Mindig a mezei utakon mentünk Dobronakra, leginkább mezítláb, vittük a kezünkben a cipőnket. Amikor odaértünk Dobronakra, megtöröltük a lábunkat a fűbe és úgy léptünk bele a cipőnk135 KRISTÓ Gyula 1994: 739. 136 VARGA Sándor 1997: 18−19., GÉFIN Gyula 1935. Forrás: Szombathelyi Egyházmegye névtára 1906: 127. 137 Kebeleszentmárton = szlov. Kobilje. Többségében vend, avagy szlovén lakosú település a magyarszlovén nyelvhatáron, Dobronaktól mintegy 5 kilométerre észak-kelet irányában. 138 VARGA Sándor 1997: 20. • 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség be. Leginkább mindig az erdő alatt mentünk, mert ott volt egy kis árnyék a nagy melegekben. Sárban a temető-úton jártunk, meg kimentünk Kámaháza felé. Ezek mezei szekérutak voltak. Ha pedig megfagyott télen a hó, akkor mentünk egyenesen torony irányt, a hó hátán szoktunk menni. Háromnegyed óráig tartott az út. Ha hamarabb oda akartunk érni, kilenckor már okvetlenül az úton kellett lenni. Aki elkésett, azt nagyon megitéltik, még a pap is leállott a beszédjével.”139 Templombajárási szokásaikra így emlékeztek a hetésiek: „Mindig csoportokban mentünk, el volt osztva, hogy a Fővég, meg a falu dereka, meg az Avég az nagyjából együtt ment a saját maga csoportjával. Már vártuk a csoportunkat a kapuba. Egybe szoktunk menni, öregek, fiatalok egybe.”140 „A templomban külön-külön csoportosulva szoktunk ülni, állni, mindenki a maga kis társaságában. Nem keveredtünk be sosem a dobronakiak közé, mindenki tudta, hogy hol a helye, a zsikóciak is, a kámaháziak is.”141 Fennmaradt egy, az idősebb dobronakiak között ma is ismert mondás, amely így szól: „Meggyüttek a hetésijek, ekezdüdhet a mise.” A dobronakiak szerint ez arról tanúskodik, hogy a hetési hívek buzgón és nagy számban látogatták a miséket, így mindenképpen szokás volt őket megvárni a szertartás elkezdésével. Az 1920-as trianoni döntések hátrányosan érintették a hetési lakosok vallásgyakorlását is. Az anyaországban maradt hetési falvak, tehát Bödeháza, Gáborjánháza, Jósec (Szentistvánlak), Szijártóháza és Zalaszombatfa templom és pap nélkül maradtak. Ez számos kellemetlenséget okozott a hetésiek mindennapjaiban, mint ahogyan ezt a következő visszaemlékezés is megvilágítja: „Szijártóházán beszéltek egy fiatal párról, akit a dobronaki templomban már háromszor kihirdettek, hogy házasodni szeretnének. De mielőtt még megházasodtak volna, leereszkedett a határ, nem volt hol házasodniuk. Akkor még nem volt Gáborjánházán templom. Így kénytelenek voltak átszökni a zöldhatáron és este, titokban tudta csak őket

összeesketni a dobronaki pap.”142 A dobronaki plébániától elszakított községek 1932-ben templom építésébe kezdtek Gáborjánházán, amelynek felállításához Esterházy Pál herceg is adománnyal járult hozzá. Az építkezés 1934-ben fejeződött be. A telket, ahol a templom áll, az egyik helyi gazda, Vugrincsics János ajánlotta fel, mint ahogyan az dédunokája visszaemlékezéséből kiderült: „A gáborjánháziak a dobronaki fárához tartoztak és amikor Dobronak Jugoszláviához lett csatolva, akkor a gáborjánháziak templom nélkül maradtak. Akkor ajánlotta fel dédnagyapám ezt a fontost, ahol most van a templom, hogy ide közös erővel építsenek egy templomot és ez még ma is áll.” A gáborjánházi plébánia 1983. évi megüresedése után a lenti káplánok végezték az egyházi szolgálatot, 1988-tól pedig a rédicsi plébánosok.143 A szlovéniai Hetésben élők dobronaki templomlátogatása is az 1970-es évek végén fokozatosan abbamaradt. „Nemcsak a göntérháziak, de a radamosiak, zsikóciak és a sztrehovciak144 jártak a dobronaki templomba az én koromban. Az apukám idejében meg még a gáborjánháziak, szijártóháziak, bödeháziak is odajártak. A dobronakiak ültek mindig a jobb oldalon. A külső falusiak pedig mindig bal oldalon ültek. Leginkább a 10 órai magyar misére jártak a hetésiek és a külső falusiak. Ez a dobronaki misére járás akkor maradt abba, mikor kezdték építeni ezeket a kápolnákat a külső falvakban is. Először 1972-ben Radamosban épült kápolna, utána meg itt Göntérházán 1978-ban.”145 A hetési falvakban az 1970-es években kezdtek épülni a kápolnák, de már előtte is szinte mindegyik településen állt harangláb, azaz szoknyásharang. Szoknyásharangot ma már csak Kámaházán, Göntérházán és Szijártóházán találunk. Eredetileg egészében fából készültek. A 20. század derekától pedig már a bádog és a cserép is megjelent, mint fedőanyag. Emel142 A visszaemlékezés Lenti városában élő nyugalmazott tanártól származik. 143 TANTALICS Béla 1997a: 99−101.

140 1944-ben született radamosi nő adatközlése.

144 Sztrelec = szlv. Strehovci. Többségében vend, avagy szlovén lakosú település a magyar−szlovén nyelvhatáron, Dobronaktól mintegy 3 kilométerre észak-nyugat irányában.

141 1940-ben született göntérházi férfi adatközlése.

145 1939-ben született göntérházi férfi adatközlése.

139 1937-ben született radamosi nő visszaemlékezése.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség lett számos út menti kereszt is szolgálja a hívők lelki igényeit. Hetés falvainak határában 2002-ben 23 kereszt állt, nagyrészt az útkereszteződéseknél és a temetőkben.146 A hetésiek vallásos életében a fő szakrális központjuk, a dobronaki plébánia mellett fontos szerepet töltöttek be a környező búcsújáró helyek is. „A radamosiak csakis Dobronakra jártak misére az én gyermekkoromban. Csakis nagy ünnepeken mentek Turniscsára,147 meg a Szentháromsághoz, meg a Vidkuthoz, amit mi Baba-kutjának mondtunk.” Bántornya a Lendva-vidéki és a hetési magyarság legnépszerűbb zarándokhelye. Középkori temploma az alsólendvai Bánffyak nevéhez fűződik és a Kárpát-medence legteljesebben megmaradt Szent László freskósorozatát őrzi, a Nagyboldogasszony napi búcsúja pedig a környékbeli magyarok és vendek legfontosabb vallási eseménye. A Szentháromság-kápolna Lendva város fölé magasodik 1735 óta. Búcsúit Szent Háromság vasárnapján és a Szent Őrzőangyalok ünnepén tartják. A kápolnában nyugszik Hadik Mihály kapitány természetes úton mumifikálódott holtteste.148 Hadik Mihályról számos történeti monda él a Lendva-vidéken és Hetésben is. A Dobronak mellett található Szent Vid forrás egyike a vidék legrégebbi búcsújáró helyeinek.149 A forrás vizét szembetegségek esetén tartják foganatosnak. Ezen kegyhely jelentőségéről már Gönczi Ferencz is beszámolt.150 A 20. század derekán e három kegyhely mellé egy újabb lépett, a radamosi erdőben található Mária-fa, amelynek története a kommunista vallásüldözések időszakára, egy 1947-ben történt Mária-jelenésre vezethető vissza.151 146 LENDVAI KEPE Zoltán 2007: 104−106. 147 Bántornya, népiesen Tornisa, vagy Turniscse = szlov. Turnišče, többségében vend, avagy szlovén lakosú település, Hetés nyugati peremétől, Radamostól mintegy 6 kilométerre nyugat irányába. 148 Hadik Mihály a nevezetes Hadik András generális édesapja. 149 KEPÉNÉ BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2007: 237−243.

A trianoni határ 1920-as meghúzása után az ősi búcsújáró helyek pótlására a magyarországi hetésieknek újakat kellett választaniuk. A már addig is ismert, csak ritkábban látogatott Szécsisziget, Búcsúszentlászló és Homokkomárom léptek a helyükbe. Az 1990-es évek határhelyzetének enyhülése és a rendszerváltozás bekövetkezte óta a radamosi Mária-fa, a magyarországi és a szlovéniai oldalon élő hetésiek számára kezd egy új, közös zarándokhel�lyé válni.152 A közös vallásgyakorlat másik helyszíne pedig a gáborjánházi templom lett, ahova a határok átjárhatóvá válása után szívesen elmennek a szlovéniai Hetésből is a hívők. Lendvai Zoltán, a jelenlegi rédicsi plébános a magyarországi hetési falvak lelkigondozását az 1980-as évek óta látja el. Az atya több beszédében is kifejtette, hogy a mostoha sors miatt, amit a történelem Hetésnek szánt, ő valamennyi hetési hívő pásztorának érzi magát az egykori határoktól függetlenül. Endogámia Hetésben A dobronaki plébánia kapcsán említést kell tennünk arról is, hogy Hetés endogám közösséget alkotott a 19. század végéig. A hetésiek a dobronaki templomban házasodtak, így a dobronaki plébánia házassági anyakönyveinek adataiból kiderült, hogy a 18-19. században a hetésiek rendszerint 80 százalék felett a Hetés falvaiból és Dobronakról választottak maguknak párt.153 „A fiatalok a misérejáráskor a dobronaki templomnál szerettek ismerkedni. Nem is volt nagyon más lehetőség, igy mindig okvetlen hamarabb, legalább fél órával hamarabb odaértünk, mint a mise kezdődött. Rengeteg fiatal járt misére, mert itt jól tudtak beszélgetni. A templomdombon állottunk külön csoportokban, külön a dobronakiak, minden falu külön-külön. Elől álltak a lányok, a hátunk mögött meg a fiuk.”154 152 KEPÉNÉ BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2010: 395−404.

150 GÖNCZI Ferencz 1914: 299.

153 ŠAM Župnijski urad v Dobrovniku. Poročna knjiga I. 1751−1857., KEPE Zolti 2004: 211−222.

151 MÓD László – SIMON András 2002b: 205−212. és 2005: 151−165.

154 1942-ben született radamosi asszony visszaemlékezése.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség Az endogám házasságkötések nemcsak az anyakönyvek alapján érhetők tetten, hanem a közösség idősebb tagjai máig emlékeznek rá, hogy a hetési falvakon belüli párválasztás, mintegy erkölcsi kívánalom is volt. „Azidő alatt, mig én Radamosban éltem, az alatt a 20 év alatt ritka eset volt, hogy szlovének meg magyarok házasodjanak. 1-2 előfordult, de nem nagyon sok. Mindenképpen, elsősorban szerettek a falusiakból válogatni. Az idősebbek még szóvá is tették: „Minden tisztességes és becsületes lány férjhez tud menni a saját falujában, csak aki nem az, azt kell elvinni másik faluba.” De azért persze jöttek más faluból is. De a szlovén, az tényleg ritka eset volt. Amig én ott éltem, két szlovén lányt hoztak be, egyet Gancsaniból,155 egyet Turniscsából.156 És egy lány, az én barátnőm, az ment férjhez még Turniscsára. De már arra előre ráadták a falusiak a szentáldást, hogy az biztos nem lesz jó, mert még két magyar közt is akad baj, nemhogy egy szlovén meg egy magyar közt.”157 A határ 1920-beli meghúzása egy új helyzetet eredményezett, hiszen megbontották ezt az évszázados házasodási közösséget. A hiány, ami ezzel a mesterséges beavatkozással keletkezett, még 1941 és 1945 között is megmutatkozott. „Mikor ujra magyar világ lett valóságos házasodási divat volt a magyarországi hetési falvakkal. Nagyon is mindig szerettek gáborjánháziakkal, szijártóháziakkal házasodni előtte is. Dobronakiakkal, hidvégiekkel, hosszufalusiakkal ritka volt a házasság. A férfiaknak nem volt annyira divat elházasodni, de feleséget, mikor ujra magyarok lettünk, különösen szivesen hoztak. Nagy gond is volt, mikor határ lett és nem lehetett házasodni, meghiányoztak a lányok. Amikor ujra, vissza magyarok lettük, jöttek onnan sorra feleségnek.”158 Napjainkra Hetés endogámiája megszűnt, a hetési fiatalok nemcsak más falvakból, de a szlovének kö155 Gancsani (Ganicsa, Lendvarózsavölgy) = szlv. Gančani, többségében vend, avagy szlovén lakosú település Radamostól mintegy 14 kilométerre, nyugatra. 156 Tornisa (Bántornya) = szlv. Turnišče. 157 1944-ben született kámaházi nő elmondása alapján. 158 1942-ben született radamosi asszony elbeszélése szerint.

A hetési temető kereszttel jelölve, a dobronaki plébánia templommal szemben. Az első katonai felmérés térképe, 1763-1787. III-12.

zül is választanak párt. Annak ellenére, hogy a 20. század végén a párválasztás Hetésben statisztikailag már nem követhető159 és az endogám párkapcsolat sem jellemző, a Lendva-vidéki fiatalok körében mindmáig ismert a következő mondás és annak különböző változatai: „A hídon túlról nemhogy feleséget nem szabad venni, de még sari szénát160 sem.” Ez annyit tesz, hogy a (Lendva)Hosszúfalu és (Lendva)Hidvég közötti hídon túlról, vagyis a hetési falvakból a Lendva-vidékiek nem szívesen házasodtak. A hetési temető A hetésiek végső nyugvóhelye egészen a 20. századig Dobronak településhez kötődött. A temető a plébániatemplom közelében, tőle kissé északra, a Kebeleszentmárton felé vezető út jobb oldalán helyezkedett el. Saját temetőt csak 1872 után kezdtek létesíteni a hetési települések, mindaddig minden hetésit a dobronaki, úgynevezett hetési temetőbe temettek. A visszaemlékezések szerint a dobronakiaknak mindig is volt egy másik, saját temetőjük.161 Az első világhábo-

159 A hetési falvakban, akárcsak a szlovéniai magyarság más településein már nem divat házasságot kötni, a házasságkötés helyébe az együttélés lépett. 160 A sari széna jelentése sarjú széna. 161 GÖNTÉR János 1998: 17. • 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség rú után a hetési temetőbe már csak igen ritkán temetkeztek, így idővel elhanyagolttá vált. Az 1940-es években itt már csak néhány vaskereszt és egy kőkereszt maradt meg. A temetőt 1942-ben felszámolták, az ott lévő nagy kőkeresztet a dobronaki Felsőhegyre, a Deák-kút melletti területre helyezték át. A hetési temető helyén először labdarúgópályát létesítettek, ma pedig lakótömb áll ott.162 Az 1990-es évek óta többször felmerült azon gondolat, hogy illő lenne a nyomtalanul eltűnt hetési temető helyét emléktáblával megjelölni.

A hetési nyelvjárás A nyelvészeti kutatások szerint a hetési tájnyelv meglehetősen eltér a köznyelvtől, sok archaikus elem található benne és jobban meg is őrződött, mint más tájnyelvek. A földrajzi környezetnek és a történelmi körülményeknek köszönhetően a hetésiek ugyanis hosszú ideig viszonylagos elzártságban éltek. A hetési nyelvjárás a nyugati nyelvjárási terület egyik legjellemzőbb alcsoportjának számít. Kutatása kapcsán mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy Gönczi Ferencz óta Hetés nyelvjárását sem kutatták egy egységként kezelve. Így a hetési nyelvjárási csoport kiterjedését a kutatóknak mindmáig nem sikerült egyértelműen kijelölni. Egyes kutatók a göcseji, a hetési és az őrségi nyelvjárást egynek tekintik, míg mások a nyugati nyelvjárás külön alcsoportjaként kezelik őket a felsőőrivel együtt. A különbözőségek mellett kiálló nyelvészek szerint a hetési nyelvjárást a göcsejitől a magánhangzók eltérő használata és néhány tájszó különbözteti meg elsősorban. Hangtanára jellemző a zárt e használata, a nyitódó diftongusok vagy kettőshangzók az ó, ő és é helyett, a hosszú í, ú és ű rövid ejtése, valamint a főnévi igenév -nyi, -nya alakban való használata.163 A göcseji nyelvjárásra az e és ë hangok használata jellemző, míg a hetési gyakrabban használja az ö-t. 162 VARGA Sándor 1997: 62−63. 163 A hetési nyelvjárás jellegzetességei a következő művek segítségével kerülnek bemutatásra: VÉGH József 1959., 1954a., 1954b., SZENTMIHÁLYI Imre 1977a: 21−23., VARGA József 1998: 169−175., 2003.

Például: gyerök, szömöm, mögy, vagyis gyerek, szemem, megy. A mássalhangzók közül a d és j gyakran változik át gy-vé a hetési nyelvjárásban, mint például: gyiák, vigyik, gyuó, vagyis diák, vigyék, jó. A főnévi igenevek esetében pedig a -ni végződést a hetési nyelvjárásban -nyi vagy -nya végződésre cserélődik.164 Például az „enni, inni, szedni, vinni” a hetésiek közt úgy hangzik, hogy „ennyi, innya, szennyi, vinnyi”. A hetési tájnyelvben gyakori a diftongusok, azaz a kettőshangzók használata. Leggyakrabban használt kettőshangzók: ié, ie, üö, uo. Például: „A zién iédösanyám a kenyiértiésztát iéllesztüve kelesztötte meg, maj a kemince hüökküjiére tette.” A hetési tájnyelvben a szóvégi -l mássalhangzót nem ejtik. Így a -ból, -ből, -tól, -től, -ról-, -ről helyhatározó ragok esetében a szó végéről eltűnik az l betű. Például lóról, fazékról, gyerekről, söprűről, disznóból, boszorkánytól, ördögtől helyett a lóru, fazikru, gyerökrü, söprörü, disznubu, boszorkátu, ördögtü szóalakok érvényesülnek. A -val, -vel ragos szóalakok esetében a hetési nyelvhasználatban az a jellemző, hogy nem jelentkezik a toldalék -l hangja és legtöbbször nem illeszkedik a rag, vagyis a hetési tájnyelvben a -val, -vel helyén csak -ve, illetve -jje marad. Például: kapáve, házze, söprüve, füjje vagyis kapával, házzal, söprűvel, fűvel. A többes szám 3. személyre és az egy birtokra mutató -uk, -ük, -juk, -jük, személyrag a hetési tájnyelvben -ik, -jik lesz. Például: a magik urik (a maguk ura), a Kis Estukik Naczájik (Kis Estókék Naczája). Léteznek hetésinek tartott tájszavak is, mint például a börsöllő, azaz mozsár, a köcölle, azaz fűhordó ruha, a fajsz, azaz szövőszék, a párukonyha, azaz mosókonyha, a petris, azaz petrezselyem, a venicse, azaz szőlővenyige, vagy a fontos, azaz házhely, udvar. A hetési nyelvjárásról a 20. század elején megjegyezték a kutatói, hogy a hetési ember elég erősen tartja a nyelvét a közvetlen szomszédban lakó vendekkel szemben. Sokkal több szót vett át tőle a horvát és a vend nyelv, mit fordítva. Még ezen megállapítás mellett is találhatók szláv jövevényszavak a hetési nyelvben, mint például kócon, mozga, pojca, pópik vagyis 164 GÖNCZI Ferencz 1914: 490. • 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség káposztatorzsa, agyvelő, malac, köldök.165 Az 1920. évi határmeghúzás után a hetési magyarság egy része idegen nyelvi környezetbe került. A 20. század folyamán lezajlott technikai fejlődést szlovén nyelvi közegben élte meg a magyar anyanyelvű lakosság. A hetési tájnyelv egyre inkább visszaszorulóban van, a családokban dominánssá válik a szlovén nyelvhasználat. A közép és a fiatalabb generációknál, valamint az értelmiségi rétegnél megfigyelhető a szlovén−magyar kevert nyelv használata. Gyakori, hogy a magyar szerkezetű mondatba szlovén kifejezések kerülnek, mint például: Add ide a vrecskát (zacskót)! Sanyi új prikolicát (utánfutót) vett.

Hetés kulturális jegyei A magyar népi kultúra régióinak kutatása és meghatározása során a néprajztudomány mindig is törekedett arra, hogy földrajzi, történeti, nyelvészeti és néprajzi alapon meghatározott régiók kulturális jellemzőit is felderítse. „A 20. század második felére azonban már kikristályosodott az a közmegegyezés, hogy a kulturális régiókat elsősorban nem karakterisztikus jelenségek (például háztípusok, tánctípusok) területi változatainak leírásával kell meghatározni, hanem jelenségegyüttesek segítségével.”166 A bemutatás szempontjául szolgáló kulturális jegyek teljességre törekvő felsorakoztatása szinte lehetetlen. A viselet, a díszítőművészet, a lakáskultúra, az építkezés, a táplálkozás, a gazdálkodás, a népzene, a néptánc, a szövegfolklór, a szokások, a viselkedés és magatartásforma megszokott szempontok mellett167 több ismérvet vesz alapul a Magyar Néprajzi Atlasz, és még teljesebb bemutatással próbálkozik a magyar népi kultúra régióit ismertető legújabb iker-monográfia is.168 Az alábbi bemutatás magából a Hetésből kiindulva igyekszik felsorakoztatni a tájegység kulturális jegyeit, azzal a kiegészítéssel, hogy figyelembe kell vennünk, hogy a kulturális jelenségek vándorlása és 165 GÖNCZI Ferencz 1914: 506. 166 BORSOS Balázs 2011: 16. 167 KÓSA László 1998: 59−64. 168 BORSOS Balázs 2011. és MAGYAR Zoltán 2011.

átalakulása miatt ez a kép sosem volt statikus. Figyelemre méltó módon a szlovéniai magyarság és a zalai közgondolkodás hetésinek tart egyes olyan néprajzi sajátosságokat, amelyeket a szakirodalom és a néprajzi gyűjtések alapján a Lendva-vidék, a Göcsej és az Őrség területén is ismertek. A közgondolkodásban és beszédben meggyökeresedett fogalomnak számítanak, egyebek között a hetési nyelvjárás, a hetési fumu, a hetési viselet, a hetési szőttes vagy a hetési hímzés kifejezések. Ennek egyfelől az lehet a magyarázata, hogy Hetés viszonylagos elzártsága, majd pedig a perifériára kerülése miatt legtovább őrizte ezeket a kulturális jegyeket, így az emberek leginkább a Hetéshez kötik őket. Másfelől, az 1970-es években, amikor a hagyományok felújítására igény mutatkozott, jelentős mértékben a hetésiektől gyűjthették ös�sze és tanulhatták újra ezt a kulturális örökséget, így a „hetési forráshoz” kellett nyúlniuk. Érdemes megemlíteni azonban azt is, hogy Lendva-vidék kutatói mindig is előszeretettel választották kutatásuk helyszínéül a történeti Hetés településeit. A hetési települések lokális központjuknak mindig is Alsólendvát tekintették, azonban 1920 után a magyarországi hetésiek számára Lenti lépett a helyébe. Vallási központjuk évszázadok óta a dobronaki plébánia volt, a trianoni határ meghúzása után pedig a magyarországi hetési hívők Gáborjánházán építettek maguknak templomot. Vásárközpontjaik Alsólendva,169 Dobronak,170 Bántornya171 és Csáktornya172 vol169 Alsólendva, 1952-től Lendva (szlv. Dolnja Lendava, Lendava) Hetés legészakibb településétől Zsitkóctól vagy Jósectól (1935 óta Bödeháza része) mintegy 12 kilométer távolságra fekszik, a legközelebbi hetési településtől (Lendva)Hidvégtől pedig mintegy 5 kilométerre. 170 Dobronak (szlv. Dobrovnik). A település nevét a 19. század végén Lendvavásárhelyre változtatták. A legközelebbi hetési település Zsitkóc mintegy 2 kilométer, a legtávolabbi Hidvég és Zalaszombatfa mintegy 8 kilométer távolságra található. 171 Bántornya = szlv. Turnišče. Többségében vend, avagy szlovén lakosú település, Hetés legnyugatibb településétől Radamostól mintegy 6 kilométerre. 172 Csáktornya = hrv. Čakovec. Muraköz (hrv. Medžimurje, szlv. Medmurje) központja, 1920 előtt • 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség Hetés gazdálkodásában a 20. század második feléig a szemtermelés és a legeltető állattartás dominált. Érdekes megemlíteni, hogy Hetésben „emberemlékezet óta” nem tartottak kecskéket, birkákat és juhokat. Másodvetésként a köles és a hajdina termesztése napjainkig fennmaradt. A hajdina és a köles hántolására a lábbal működtetett lüküt használtak. Az úgynevezett kerekrépát174, akárcsak a káposztát étkezési célra termelték és lereszelve savanyították. Mindig is népszerű volt a tök termesztése és a köpesztett, azaz kézzel hántolt magból a tökmagolaj préselése. A szőHáromoszlopos kódisállásos ház, Göntérháza. lőművelésnek, a borkészítésnek, a gyümölcsészetnek Fotó: Lendvai Kepe Zoltán, 2008. és pálinkafőzésnek is komoly szerepe volt a gazdáltak. A 20. századi mesterséges határ kialakításával kodásban. A filoxéravész után a parasztság köréa magyarországi Hetésben élők számára elvesztek a ben rohamosan elterjedtek a magántermő szőlőfajhagyományos vásárközpontjaik, így új kereskedelmi ták Riganócon, Dobronak-hegyen és Lendvahegyen. központok felé, Lenti, Zalalövő és Letenye felé fordul- 1920 után a noha magántermő szőlőfajtának itt vend tak. A síkvidéken elterülő Hetésben a szomszédos, hatásra a smarnica elnevezése honosodott meg.175 A népi táplálkozásban a II. világháborúig a rozsdimbes-dombos Őrséggel és Göcsejjel szemben nem kenyér dominált és a kásafélék. A kászeres, illetve szeges településrend alasaételek alapanyaga a hajdina és a kökult ki. Lendva-vidéken a falvak egy réles volt. A hajdina napjainkig történő sze a tradicionális kereskedelmi utak megőrzéséhez nagyban hozzájárult, mentén jött létre, másik része pedig hogy a disznóvágás elmaradhatatlan ezek leágazásai mentén. A Hetés népi étele még ma is a véröskóbász, azaz a építkezésében évszázadokon keresztül hajdinás véreshurka. A pépes ételeket a fa dominált, amelyet a 19. század leggánicának nevezik, úgy mint kukoricavégén kezdett felváltani a tégla. A boroés krumpligánica. Ma is népszerű étel nafalu épületek legtovább a pincehegyi a krumplipépből és lisztből készült döépítészetben maradtak fenn. A nyugatdölle. Nagyon kedvelték a savanyított dunántúli házterület részeként itt is, kerekrépából vagy savanyúkáposztából egészen a 19. század végéig elterjedt főzött leveseket,176 amelyeket rántással volt a kerített és a hajlított háztípus. A és babbal dúsítottak. A babot borsónak boronásházak központi helyisége volt a Fumu. Fotó: Lendvai Kepe nevezik még ma is, a zöldborsót pedig füstös konyha, a tehetősebbek cserépZoltán, 1998. cukorborsónak. A hústartósítás legeltetős háza előtt pedig oromfalas udvari előtornác, azaz kódisállás díszelgett. Az udvar gazda- terjedtebb módja a füstölés mellett a vindüshus késági épületei közül a torkospajta dominált, az Őrségre szítése volt, vagyis a lesütött húsnak a vágottzsirban és Göcsejre jellemző kástuk a Hetésben nem fordultak elő.173 174 Brassica rapa var. rapa. a történeti Zala megyéhez tartozott. Hetés legdélibb településétől Hidvégtől mintegy 29 kilométer távolságra található. (Alsó)Lendva és Csáktornya között 1890 óta létezik vasúti összeköttetés. 173 BELLOSICS Bálint 1897b: 88−103.

175 A zalai és annak részeként a Lendvahegyi szőlő és borkultúráról legújabban értekezik: MÓD László – SIMON András 2002a., TANTALICS Béla 2005. és BENCZE Lajos (szerk.) 2007. 176 Mind a káposzta, mind a kerekrépa reszelt formában, fakádakban került savanyításra. • 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

Hetési hímzés (mellkötő kendő részlete). Fotó: Baumgartner Dubravko, 2006.

és vindelyben való tárolása. A tökmagolaj a saláták, egytálételek, málék ízesítője volt, de halat is szívesen sütöttek benne. A közvélekedés a Hetéshez köti a magyarság egyik legdíszesebb, antropomorf lakodalmi kalácsát, a pólyásbaba alakú, termékenységi szimbólumként szolgáló fumut is.177 A lakodalmi szokásrend fontos része volt a fumu megkeresztelése. A kelt tésztából készült dióval, mákkal töltött kalácsokból font süteményről a néprajztudomány már megállapította, hogy az I. világháború után eltűnt, kihalt szokásnak tekinthető. Ennek ellenére a Lendva-vidéken és Hetésben még mindig sütik, a Petesházán élő Vida Ilonka és Gyurica Katica, valamint a Zalaszombatfán élő Dancs Ildikó és az édesanyja Dancs Tiborné számítanak a legnevezetesebb fumusütő asszonyoknak. A fumura újabban akkora igény támadt, hogy Ildikóéknál évente mintegy 20-25 fumut rendelnek.178 Dancs Tiborné így emlékezett vissza arra, ho-

gyan tanulta el a fumusütés tudományát: „Itt a faluban a férjem családjából, Dancs Péterné, Rozika néni sütötte legtovább a fumut. Mi őtet csak Nyanyának hívtuk. Ha sok munka volt a gazdaságba, de hirtelen kellett a fumu, akkor megengedte, hogy segítsek neki, daráljam a mákot, kenjem a tojással a tészta tetejét. Csak néztem, néztem mit csinál. Mikor ő meghalt 1970 körül, eljött hozzám a Virág Béla tanár úr, hogy: „Édös lelkem, mégiscsak kéne egy fumu!”, és akkor én próbálkoztam, és sikerült.” A Hetés népi kultúrájának legreprezentatívabb eleme a textilkultúra és ezen belül is a viselet. Már Gönczi Ferencz is említést tett róla a 20. század elején íródott monográfiájában, hogy „oly cifrán és szépen sehol sem szőnek e vidéken, mint itt”.179 A hetési as�szonyokat ismert kelengyekészítőknek tartották. A piros-fehér alapszínű szőtteseik magasfokú szövési tudásról tanúskodnak. A szőttesek legpompásabbika a dúsan szőtt, hosszú dísztörölköző volt. Ennek aljára a 19-20. század fordulóján gyakran került subrika technikával készített magyar koronáscímeres és madaras díszítmény. 180 A fentebb említett fumu és a szőttes készítési tudás továbbéltetéséért rengeteget tett a Zalaszombatfán az 1950 és 1980 közötti évtizedekben tevékenykedő Virág Béla tanár és felesége, Virágné Török Terézia, aki később a Népművészet Mestere lett. Ők hagyományőrző együttest szerveztek a helyiekből, amellyel felelevenítették a hetési lakodalom szokását, így minden egyes fellépésükre fumut süttettek a helyi asszonyokkal. Összegyűjtötték a régi hímzésmintákat és szövőszékeket, amelyek segítségével háziipari szövetkezetet szerveztek. A szövetkezet kisebb-nagyobb átalakulással az 1990-es évek elejéig működött, és közel 60 hetési asszonynak nyújtott megélhetést.181 kulturális jegyeit bemutató fejezet nagy része a szerző saját kutatási tapasztalataiból fakad. 179 GÖNCZI Ferencz 1914: 646.

177 GÖNCZI Ferencz 1914: 156., 323., SZENTMIHÁLYI Imre 1977a: 19−21. 178 Mivel Hetés néprajzának több területéről, így egyebek között a gazdálkodásáról, a népi táplálkozásról eddig még nem születtek feldolgozások, monográfikus munkák, így a Hetés

180 A hetési népi textilkultúráról és a hetési viseletről: BELLOSICS Bálint 1903: 273−279., SZENTMIHÁLYI Imre 1977a: 31−38., KERECSÉNYI Edit 1999., 2002., PŠAJD, Jelka 2005., KEPÉNÉ BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2006. 181 TANTALICS Béla 1997b: 78−82. • 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség A hímzéskultúrával foglalkozó kézművesek, szakemberek a hetési hímzést a következőképpen jellemzik. Legarchaikusabb rétegét a fehér vászonhímzések alkotják, amelyek jellegzetes öltésfajtái: a bújtatásos öltés és a lyukhímzés, azaz a slingölés. A hímzésben aztán a fehér alapszínhez a piros és a kék társult. A fehér vászonhímzés mellett a színes gyapjúhímzés is elterjedt volt a fekete női klottkötények díszítésére. A hetési hímzést leginkább a viseleti darabok díszítésére alkalmazták. A hetési viselet a fehér vászonviseletek közé tartozik. A nők esetében fehérrel, illetve pirossal és kékkel hímzett fehér vászoningből, fehér, szintén fehérrel, kékkel és pirossal hímzett gyolcs mellkötükendü-ből, fehér vászon bőszoknyából és színes gyapjúhímzéssel díszített fekete klott kötényből állt. A nők fejrevalója a pacsa volt, ami egy bonyolult és összetett hajtogatással kialakítható kendő. Alatta a kápli-ra, azaz kontyfára varrott, főkötővel borított kontyot viselték az asszonyok. A pacsa meghajtogatási módja olyan titokzatos és bonyolult, hogy mind-

máig nem sikerült rekonstruálni. A férfi viselet egy vászoningből állt, amelynek mellrészét fehér színnel és bújtatásos öltéssel gazdagon kihímezték. A férfiak hosszú, vászon bőgatyát hordtak, elé pedig vászonkötényt kötöttek, amit piros szőttes sáv díszített. A férfiak szívesen hordtak magukkal fehér vászontarisznyát, amit szőtt piros sávok ékítettek. A hetési hímzés kapcsán szót kell ejtenünk az évtizedek óta dúló „szögletes lyuk háborúról” is. Ennek lényege az, hogy Kerecsényi Edit néprajzkutató felfedezte a hetési hímzés egyik fő jellegzetességét, a szögletes lyukhímzést. Annak ellenére, hogy ezt a megállapítást a szakma és a kézművesek nagy része helytállónak és bizonyítottnak találja, akadnak, akik nem értenek vele egyet, és arra törekszenek, hogy a hagyományőrző szakkörökben csak kerek lyukakat hímezzenek az asszonyok. A hetési népművészet apró remeke a piros-fekete batikolt hímes tojás. A húsvéti ünnepkörben fontos szerepet betöltő tojás batikolt technikával való díszítése ismeretes a szlovéniai magyarság több településén is, de a kutatók szerint egyes díszítőmotívumok csak Hetésben lelhetők fel.182 A hetési népszokások közül az egyik legnevezetesebbnek a göntérházi és radamosi Gergely-járást tartják, de itt lényegében egy szokásnak a 19-20. század fordulóján történt újrateremtéséről, felelevenítéséről beszélhetünk, ami egy göntérházi tanító nevéhez fűződik. A visszaemlékezések szerint Göcsejhez hasonlóan itt is ismert volt a regölés és a lucázás.183 A húsvéti szokásrend érdekessége, hogy a szlovéniai magyarság körében, így a határon túli Hetés településein sem ismert a húsvéthétfői locsolkodás, helyette a keresztszülők látogatják és ajándékozzák meg keresztgyermekeiket. Az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokások közül a halotti szokásrend maradt fenn legtovább és legépebben, mivel a szlovéniai hetési falvakban egészen az 1990-es évek elejéig a házaktól temettek. Még ma is szokás a temetői siralomházakban, siralomkamrákban a virrasztás és a halottak 182 A hetési hímestojásokról: URISK Erzsébet 2009.

Dísztörölköző. Fotó: Baumgartner Dubravko, 2006.

183 A muravidéki kalendáris népszokásokról monográfikus jelleggel: HALÁSZ Albert 1999. • 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

Férfiak és nők hetési viseletben. Alsólendva, 1895. Néprajzi Múzeum Fotótára 406.

kántori búcsúztatása. A szőlészeti munkákhoz és a szőlőtermelés jeles napjaihoz a Vince-, a Márton- és az Orbán-naphoz kötődve a 20. század végétől hagyományteremtő szándékú rendezvények, ünnepségek kapcsolódnak, amelyek egy része átvétel a szlovén és az osztrák területekről.184 A Hetésből a gazdag szokás- és hiedelemvilággal összevetve aránylag kevés szöveges folklóralkotás ismert. Hetés már említett szakrális központjaihoz a lendvahegyi Szentháromság kápolnához, a bántornyai templomhoz, és a radamosi Mária-fához kötődik a hetési magyarok mondahagyományának egy jelentős része. A történeti mondák központi alakjai Atilla király, Szent László király, az alsólendvai Bánffyak és Hadik Mihály kapitány. A szöveges folklóranyagban vaskos szeletet képeznek a

184 A muravidéki magyarság szőlőhegyi ünnepeiről: MÓD László – SIMON András 2002a.

falucsúfolók és az igaz történetek.185 Arra is több jel utal, hogy Hetésben gazdag archaikus apokrif ima anyag van lappangóban.186 A Hetés népzenéjéről és néptánchagyományáról nagyon kevés kutatás született ez idáig. Ezek során számos régi stílusú népdalra és egy polgárosult tánckultúra nyomára bukkantak. A hetésiekről sztereotípiák is léteznek. A hetésieket egyebek között hagyományőrzőnek, vendégszeretőnek, a paraszti életformát kedvelőnek és nyers modorúnak tartják. Az egyik ilyen sztereotípiákon alapuló figura volt egykoron a „hetési Piku”. A kutatások szerint ez a hetésiek egyik közismert gúnyneve volt. Szentmihályi Imre szerint a „hetési Piku” a „hetési etnikus specifikumok sorába” több szempontból is

185 A muravidéki magyar népmondákról: MAGYAR Zoltán 2010. 186 BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2002: 184−195. • 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség beillik.187 A Pikó vagy Piku a Göcsejben és a Hetésben a Miklós név egyik közismert becéző formája volt. Szentmihályi kutatásai derítettek fényt rá, hogy ezt a nevet a Hetés környéki falvak lakói használták a hetésiek megkülönböztető gúnyneveként. Egyes vélekedések szerint pejoratív kicsengésű volt, a kissé modortalan, szeles, komolytalan vagy együgyű ember szinonimájaként. Napjainkban ezt a fogalmat és jelentését szinte csak a legidősebbek ismerik. A félnótás, ahogyan itt mondják fécédulás, kópé, de szerethető emberekre használják inkább. Néhány szólás is ismeretes e névvel: „Paku Piku, mulik a vásár!” vagy „Paku Piku, meszellünk!” Mindkettő jelentése: pakolj, dolgozz, tegyél valamit és ne tétovázz, ne ügyetlenkedj, ne szélhámoskodj, hanem vedd észre mi a helyzet, szedd össze magad!

A hetésiek mi-tudata A Hetést Gönczi Ferencz óta a kutatók Göcsej mellett, de különálló tájegységéként kezelték.188 Szentmihályi Imre a Hetést a történeti és tudati jellemzők alapján tartotta egységesnek, etnikailag és néprajzilag pedig egy tágabb térség szerves részeként értelmezte.189 A Hetés egységként való létezését és a környezetétől való megkülönböztethetőségét mutatja az is, hogy a Hetéssel foglalkozó legkorábbi néprajzi kutatások is utalnak a hetési identitástudatra.190 Ezeket a falvakat járva és az ott élőkkel beszélgetve világosan kiderült számomra is, hogy ők ma is „hetésieknek” tartják magukat. Egy Kámaházán élő, fiatal tanárnő arra a kérdésre, mikor ébredt hetési öntudatára, így válaszolt: „Az, hogy én hetési vagyok, úh, hát az nagyon korán kezdődött. Én kiskoromban, a másik nagyanyámnál Völgyifaluban, az apu szüleinél nevelkedtem. Ők fönn a hegyen laktak Baguba. És ott jártak, jöttek-mentek az emberek és akkor mindig megszólítottak: „Na hetisi leány, mi újság? Na, itt van a hetisi leány?” Én meg

mindig annyira tiltakoztam, és mondtam nekik, hogy én nem vagyok hetisi, én kámaházi vagyok. Na dehát ugye, ők tisztába voltak vele, hogy mi a Kámaháza és a Hetés. De én gyerek fejjel nem tudtam ezt fölfogni.” Az 1990-es évektől kibontakozó szabadabb szellemi légkörnek köszönhetően a hetési öntudat is reneszánszát éli. Akad jónéhány olyan értelmiségi, aki íróként, tanárként, népi iparművészként büszkén vállalja hetési származását. Ennek egyik szép megnyilatkozása így hangzik: „Igazából Hetés egy nagyon-nagy kincs, annyira egyedi, annyira gazdag népi hagyománya van, a hímzésektől fogva a hímes tojás, az ételek, az építészet, mindenben egyedi. Nagyon gyönyörű. Igazából én egy hetési megszállott vagyok, imádom Hetést, kutatni a régi történeteket. Nagyon szeretem a családi történeteket, összegyűjtöttem a családunk összes régi mondáit, történeteit, találtam nagyon sok régi iratot, nagyon sok régi levelet, amiket nagy érdeklődéssel olvastam. Érdekelnek a hetési szőttesek, amelyeknek a mintáit is gyűjtöm, nagyon sok mintát ös�-

187 SZENTMIHÁLYI Imre 1977a: 19−21. 188 GÖNCZI Ferencz 1914. 189 SZENTMIHÁLYI Imre 1977a., 1977b: 412−436. 190 BELLOSICS Bálint 1897a: 88−103., 1902: 29−32., GÖNCZI Ferencz 1911: 54−58., 1914a.

Szoknyásharang, Göntérháza. Fotó: Lendvai Kepe Zoltán, 2007.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség szegyűjtöttünk. Van egy nagyon nagy segítségem, egy magyarországi idős néni, Babi néni, neki hordtam sok szőttest, ő meg levette a mintákat és rendezgetjük őket lassanként.”191 Dr. Hodorovits Ferenc 1922-ben lett Lentiben körorvos. Lenti környéke mellett hozzátartoztak a hetési községek is. Ezeket a községeket havonta látogatta, hol valamilyen járművel, hol gyalog. Az ilyen utak során a hetésiek úgy belopták magukat a szívébe, hogy a nevét Dr. Hetés Ferencre magyarosította később.192 Urisk Erzsébet tojásfestő népi iparművész is írásaiban és nyilatkozataiban rendszerint megemlíti, hogy hetési származású, csakúgy, mint a zalaszombatfai Dancs Ildikó fumusütő asszony. A gáborjánháziak téeszüket is Hetés Népe TSZ-nek „keresztelték”. A göntérháziak kultúregyesületüket a Hetésről nevezték el. A magyarországi négy hetési faluban pedig minden év májusában egy hétvégén át tartó kulturális és gasztronómiai fesztivált rendeznek Hetés vendégül lát címmel. A Lenti-vidéki és Lendva-vidéki magyarság a történeti Hetés településeinek lakóira ma is a „hetésiek” kifejezést használja. A közvélemény szerint a hetési falvak a szlovéniai oldalon ma Bánuta, Göntérháza, Hidvég, Kámaháza, Radamos és Zsitkóc, a magyarországi oldalon pedig Bödeháza és annak részeként Jósec (Szentistvánlak), Gáborjánháza, Szijártóháza és Zalaszombatfa. A szomszédos rédicsiek, resznekiek, belsősárdiak, külsősárdiak, hosszúfalusiak és dobronakiak nem tartják magukat hetésinek, sőt ha annak mondják őket, rendszerint helyesbítenek, egyes estekben még sértésnek is veszik. Dobronak hiába volt a Hetés vallás- és vásárközpontja évszázadokon keresztül, lakói, mint az egykori mezőváros polgárai, a visszaemlékezések szerint mindig is kikövetelték maguknak, hogy ők nem a falusias, parasztosabb Hetéshez tartoznak, hanem ők polgárok: „Isten ments, hogy a dobronakiakat hetésinek mondták volna, ők purgerok voltak és azt ki is kérték maguknak.”193

Irodalom • Literatura •

•

Szállások, falvak, városok. A magyarság

települési hagyománya. Kalocsa.

BARTUCZ Lajos 1913

Göcsej és Hetés népének anthropologiájáról.

Ethnographia XXIV. 9−19.

BELLOSICS Bálint 1897a

A hetési faház. Ethnographia VIII. 88−103.

1897b

Vas és Zala varmegyék déli síkja. In: Turisták

1902

A halászó hetési ember. Néprajzi Értesítő III.

29−32.

1903

A hetési magyarság viselete. A Magyar

Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának

Értesítője IV. 9.szám, 273−279.

BENCZE Géza (szerk.) 1986

Zala megye leírása a reformkorban két

korabeli forrás alapján. Zalai Gyűjtemény

23. Zalaegerszeg.

BENCE Lajos (szerk.) É.n. (2007) Zala Vármegye bortörténete. H.n. (Lenti).

•

BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2002

„Ige-mige madárnak szárnya alatt…”

Archaikus népi imádságok Hetésből.

In: Muratáj. 2001/2. Lendva. 184−195.

BONFINI, Antonio 1995

•

TANTALICS Béla 1997a: 67.

193 1942-ben Kámaházán született nő adatközlése.

1996

Lapja IX. 5. szám. 89−113.

191 Az egyik hetési faluban élő, 1967-ben született nő vallomása. 192

BÁRTH János

•

A magyar történelem tizedei. Budapest.

BORSOS Balázs 2011

A magyar népi kultúra régiói 1. Dunántúl,

Kisalföld, Alföld. Budapest.

CSÁNKI Dezső 1897

Magyarország történelmi földrajza

a Hunyadiak korában III. Budapest.

CSAPODY Csaba 1933

Az Esterházyak alsólendvai uradalmának

gazdálkodása a XVIII. század első felében.

Tanulmányok a magyar mezőgazdaság

történetéhez 6. Budapest.

DANKÓ Imre

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség 1991

A magyar vásárok néprajza. In: NAGYBÁKAY

Péter (szerk.): Magyar Néprajz III.

•

Kézművesség. Budapest. 637−702.

•

A szombathelyi egyházmegye története.

Szombathely Halászás, rákászás és csíkászás Göcsej- és

Hetésben. Néprajzi Értesítő XII. 54−58.

1914

Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és

népének összevontabb ismertetése. Kaposvár.

Sepsiszentgyörgy-Veszprém. 237−243.

2010

Áttekintő a szlovéniai magyarok népi

1996

Fejezetek Lendva történetéből 1920-ig. Lendva.

Szenvedély és szolgálat. Tanulmányok a

2000

Sajátos események a Mura mentén 1919-

hatvanesztendős Silling István tiszteletére.

ben. In: GÖNCZ László (szerk.): A Mura

Szabadka. 395−404.

mente és a trianoni békeszerződés.

Pokrajina ob Muri in trianonska pogodba.

GÖNTÉR János Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén.

GYÖRFFY György 1959

Tanulmányok a magyar állam eredetéről.

Budapest.

•

Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken.

1999

Hetési női viselet és hímzések. Zalaegerszeg.

2002

A lendvavidéki hetési magyar férfiak

vászonviselete. Zalaegerszeg.

KOGUTOWITZ Károly

•

HOFFMANN Tamás Európai parasztok. Életmódjuk története I.

KERECSÉNYI Edit

1930-1936 Dunántúl és Kisalföld írásban és képben I−II.

HALÁSZ Albert

A munka. Budapest.

Sepsiszentgyörgyön 2005.

Beszédes Valéria – Silling Léda (szerk.):

1998

•

vallásosságának kutatásáról. In: Dévavári

Lendva.

•

medencében 7. Konferencia

1999

•

Lendva.

•

Az őrszentvidi forrás különleges reneszánsza.

GÖNCZ László

1998

•

ljudskega tekstila. Lyndvamuseum 1.

Enikő (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-

Lendva-Lendava. 33−50.

•

In: S. LACKOVITS Emőke – SZŐCSNÉ GAZDA

Lendavski zvezki – Lendvai Füzetek 17.

•

A hetési népi textilkultúra. Kultura hetiškega

2007

GÖNCZI Ferencz 1911

2006

Lendava-Lendva.

GÉFIN Gyula 1935

KEPÉNÉ BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán

•

Szeged.

KÓSA László 1998

Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji

megoszlása Magyarországon (1880−1920).

Budapest.

KÓSA László - FILEP Antal 1975

A magyar nép táji-történeti tagolódása.

Budapest.

KOVÁCS Attila 1997

A lendvavidéki magyarság a demográfiai

HOLUB József

adatok tükrében 1910−1991

1929

Zala megye története a középkorban. Pécs.

között. (Szakdolgozat). JPTE, Pécs.

1933

Zala megye helyiségei a középkorban.

(Kézirat). ZML.

•

KŐMŰVES József – NAGY György – RAVASZ István 2008

HatárŐrségben. A magyar határőrizet és

HÓMAN Bálint – SZEKFŰ Gyula

határvédelem szerveinek története a modern

1939

korban. Budapest, 2008.

Magyar történelem V. Budapest.

•

KEPE Zolti 2004

Hetés falvainak településnéprajza.

(Szakdolgozat). SZTE Szeged.

KRISTÓ Gyula (szerk.) 1994

•

Korai Magyar Történeti Lexikon. Budapest.

LELKES György (szerk.)

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség 1998 Magyar helységnév-azonosító szótár. Baja.

•

LENDVAI KEPE Zoltán

2010

Muravidéki népmondák. Lendva.

2011

A magyar népi kultúra régiói 2. Felföld,

Erdély, Moldva. Budapest.

2005

EU-FÓRIA, avagy az Európai Unióhoz való

csatlakozás a muravidéki magyarok és

szlovének körében. In: KLAMÁR Zoltán

2002a

A hajtástól az újborig. Lendva.

(szerk.) Etnikai kontaktzónák a Kárpát-

2002b

„Így támad egyre jobban híre a Mária-

medencében a 20. század második felében.

•

MÓD László – SIMON András

látásnak...” A radamosi Mária-fa és mai

Aszód. 215−226.

kultusza. In: LACKOVITS Emőke – MÉSZÁROS

2006

Hetés társadalma Claude Lévi-Strauss

Veronika (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-

gondolatainak tükrében. Muratáj 2005/1-2.

medencében 6. 2. kötet. Veszprém. 205−212.

Lendva. 169−179.

2005

„Vannak, valóságosan vannak, akik

2007

Boldogulás Hetésben. Blagor v Hetésu.

látták...” A radamosi Mária-fa jelenés.

Hetés falvai a történelem, a néprajz és az

In: BARNA Gábor (szerk.): Idő és emlékezet.

ökológiai antropológia tükrében. Lendvai

Tanulmányok az időről az ezredfordulón.

Füzetek – Lendavski zvezki 20. Lendva.

LENDVAI KEPE Zoltán (szerk.)

•

Szeged. 151−165.

MÜLLER Róbert

2008

Meščanstvo, tiskarstvo in dežnikarstvo

1971

Régészeti terepbejárások a göcseji „szegek”

Lendave. Obrtništvo Lendave I. Lendva

vidékén és településtörténeti tanulságaik. A

polgárosodása, nyomdászata és

Göcseji Múzeum Kiadványai 30.

ernyőgyártása. Lendva ipartörténete I.

Lyndvamuseum 2. Lendava – Lendva.

•

LENDVAI KEPE Zoltán – NAGY Zoltán (szerk.) 2009

Kulcsár György: Az ördögnek a

penitenciatartó bűnössel való vetekedéséről

és a kétségbeesés ellen a reménységről

való tanúság. Kosanje hudiča s kesanim

grešnikom in nauk, ki govori o upanju zoper

obup. (AZ ÖRDÖGNEC A PENITENCIA

TARTO Bünössel való vetekedéséről: es az

kétségbe essés ellen az Reménségröl való

tanusság: IRATTATOT: Az Also Linduai

KULTSAR GIÖRGY Mester által.

NYOMTATTATOT Also Linduán: Rodolphus

Hoffhalter által. M.D.LXXIII. esztendöbe).

Fakszimile kiadás mellékelt

tanulmányfüzettel magyar és szlovén

nyelven. Lendva –Budapest.

LUKÁCS István 2001

A megváltó Mátyás király színeváltozásai

a szlovén néphagyományban és

szépirodalomban. Budapest.

MAGYAR Zoltán

O. NAGY Gábor 1998

•

Zalaegerszeg. Magyar szólások és közmondások. H.n.

PIVAR Ella 1983

Az alsólendvai uradalom állapota a

XVIII. században. Naptár ‚84. A szlovéniai

magyarok évkönyve. Murska Sobota. 95−105.

PLÁNDER Ferencz 1838

Göcseinek esmérete. Tudományos

Gyűjtemény VII. 3−34.

•

PŠAJD, Jelka 2005

•

Hetiške tkanine in vezenine. Murska Sobota.

SZABÓ István 1963

A prédium. Agrártörténeti Szemle VI. 1963.

Budapest.

1976

Jobbágyok – parasztok. Budapest.

SAVNIK, Roman (szerk.) 1980

Krajevni leksikon Slovenije IV. Podravje in

Pomurje. Ljubljana.

SEBŐK Samu 1889-1900 Zalaegerszegi Állami Főgimnázium 1899−1900. tanévi értesítője. Zalaegerszeg.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

•

SIMONFFY Emil

1968

Adatok a paraszti birtokviszonyok

Lendva.

vizsgálatához Zala megyében a

jobbágyfelszabadítás után. Kilenc falu

történeti statisztikai vizsgálata.

Agrártörténeti Szemle 1968. 1−2.

•

Oloris. Bronastodobna naselbina pri

Dolnjem Lakošu. Bronzkorszakbeli település

Alsólakosnál. Murska Sobota-Lendava.

2008

Pri Muri. Razstava o arheološkem najdišču

pri Lendavi. Murska Sobota.

•

1977a

Hetés és Lendva-vidék néprajzi

sajátosságai. Zalai Gyűjtemény 7.

Zalaegerszeg.

1977b

A történeti Hetés. Ethnographia LXXXVIII.

412−436.

A dobronaki plébánia története. Lendva.

VARGA József 1998

Nyelvjárási sajátosságok Hetésben.

Muratáj ´98. 1. Lendva. 169−175.

2003

Mondjuk, írjuk hetésiesen? H.n.

VARGA Sándor – PIVAR Ella 1979

Dobronak, Göntérháza, Kót helytörténete.

Lendava.

•

ZSIGA Tibor 1996

SZENTMIHÁLYI Imre

•

Muravidéktől Trianonig. Lendva.

Név nélkül 1991

Zbornik občine Lendava. Lendava.

TANTALICS Béla 1988

Lendva kulturális emlékei a 16. század

második feléből. Lenti.

1997a

Szijártóháza története. Lenti.

1997b

Zalaszombatfa története. Lenti.

2000

Rédics története. Rédics.

2005

Szőlő- és borkultúra Lenti-Lendva

térségében. Lenti.

TARJÁN G. Gábor Lendvai századok. Zalaegerszeg.

TÓTH János 1965

•

131−179.

1999

VARGA Sándor 1997

ŠAVEL, Irena

é. n.

•

vármegyében. Lendvai Füzetek. 58-63.

Göcsej népi építészete. Budapest.

TÓTH Sándor 1995

Adatok az alsólindvai Bánffy család

történetéhez. Naptár ‚96. A szlovéniai

magyarok évkönyve. Lendva.

URISK Erzsébet 2009

A viaszolt hímes tojás készítése a

Muravidéken. Hogy ne menjen feledésbe I.

Lendva.

•

VÁNDOR László 1994

A Hahót-Buzád nemzetség

birtokközpontjainak kialakulása Zala

Hagyományőrző kézi cséplés. Göntérháza, 1999. Fotó: Lendvai Kepe Zoltán.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

Olga Paušič

pausico@yahoo.com

Decembrski prazniki nekoč in danes (Pogovor z Gabriello Radonjič)

spominjaš mladosti in prijetnih časov, ko ste živeli preprosteje kot danes, a vendar v družini bolj povezani med seboj. Lahko našim bralcem predstaviš tiste čase in svojo družino? G. R.: Rodila sem se v meščanski družini, kjer so starši zelo spoštovali tradicijo in po njej tudi živeli. V družini smo bila tri dekleta, tako da je bil oče največkrat v manjšini. V moji mladosti se ni toliko praznovalo kot danes, a pomembnim praznikom smo posvečali ustrezno pozornost. To velja predvsem za praznike, kot sta božič, novo leto in pri nas tudi štefanovo, ko je imel oče god. Na praznike smo se skrbno in z navdušenjem pripravljali. Čeprav sem bila otrok takoj po vojni, je staršem uspelo pripraviti praznovanja zelo lepo, domače, in priskrbeti darila, ko skoraj ničesar ni bilo mogoče kupiti. Otroci kljub temu nismo občutili nobenega pomanjkanja, res pa je tudi, da nismo bili niti približno tako zahtevni, kakor so otroci danes. Gabriella Radonjič Naj povem še to, da je imela moja mama zlate roke, bila je odlična kuharica in njenih imenitnih slaščic se še zdaj spominjam. Posebno rada sem imela mamine lešnikove rezine.

Recept za lešnikove rezine Potrebujemo: 25 dag mehke moke, 14 dag masla, 5 dag praženih lešnikov, 12 dag sladkorja, 2 jedilni žlici kisle smetane, sok in naribano skorjo pol limone in pol kavne žlice cimeta.

Foto: Kulinarika.net

 O. P.: Rada pripoveduješ o svoji družini, se

Iz sestavin zamesimo testo in na obrnjenem pekaču spečemo 2 tanki plošči. Pustimo, da se ohladita. Skuhamo kremo iz 2 jajc, 10 dag sladkorja in 7 dag čokolade za peko. V kremo umešamo 14 dag masla in 5 dag praženih zmletih lešnikov. Spodnjo ploščo namažemo s kremo, nanjo položimo drugo ploščo in prelijemo s čokoladno glazuro. Rezine lahko narežemo šele naslednji dan.

ko smo počastili očetov god; nato seveda silvestrovemu, spomladi pa veliki noči.

 O. P.: Tokrat nas zanimajo predvsem decembrska praznovanja. Katerih običajev za miklavževo ste bili deležni otroci?

 O. P.: Katerim praznikom v letu ste posvečali največ pozornosti? G. R.: Vsekakor božiču, ki smo ga praznovali v krogu družine; po božiču pa dnevu svetega Štefana,

G. R.: Vsako leto so nam starši na skrivaj pripravili/izdelali figovo gospodično. Ta običaj je prinesla k hiši moja babica. Postal je kar družinska tradicija. Ko smo dekleta odrasla, smo izdelovali figovo gospodič• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

mi je darila izročil Miklavž, a pred tem sem se morala potruditi, povedati molitev, zapeti pesmico ... Kasneje smo našle darila v lepo očiščenih čevljih na miklavževo jutro.

 O. P.: V meščanskih družinah ste praznovali božič vendarle bolj razkošno kot na kmetih. Kaj se je dogajalo ob božiču, kaj ste kuhali in pekli? Lahko nam zaupaš tudi kakšen recept, ki ga uporabljaš še zdaj. G. R.: Začelo se je s pitanjem purana in tega nesrečnika je mama pitala s posebno hrano dobrih deset dni. Dobival je celo orehe, da je bilo meso bolj sočno. Medtem smo hišo in okolico temeljito osnažili, pospravili vse prostore. Nekaj dni pred praznikom smo začeli peči drobno pecivo. Pri tem smo pomagali tudi otroci. Kako prijetno je dišala hiša po cimetu, vaniliji ... Po maminih receptih pečem še danes. Seveda nista smeli manjkati orehova in makova potica, kakor tudi ne torta. Navadno je mama spekla mandljevo ali kostanjevo. Na sveti večer smo skupaj krasili božično drevo. Ni bilo bleščečih okraskov, lučk in trakov kot danes, na drevesce smo obesili drobna rdeča jabolka, bonbone pa je izdelala kar mama. Zavili smo jih v svileni papir in z njimi krasili zelene veje. Zvečer je šla vsa družina k Gabriella med pripravo tradicionalne »figove gospodične« polnočnici, ko smo bile še majhne, pa so nas no skupaj – bil je pravi družinski obred. Že nekaj dni na božično jutro starši peljali k „pastirski maši”. Bopred miklavževim smo jo pripravili iz suhega sadja, žični dan smo praznovali mirno, v družinskem krolesenih paličic ali tankih žic in orehov. Vse to je bilo gu, ob dobri hrani in sladicah. pri hiši. Naj dodam, da sem bila stara deset let, ko Že drugi dan po božiču smo zelo svečano proslasem prvič videla, otipala in jedla pomarančo. Čokola- vljali očetov god. Božič smo praznovali v krogu družide smo bili deležni že kakšno leto prej. Danes nepoj- ne, za očetov god pa je bilo v hiši vedno veliko gostov. mljivo, a tako je bilo! Otroci smo si zvečer pred miklavževim temeljito  O. P.: Kaj pa novoletna slavja? Ste hrupno silvestrovali? Je tekel tudi šampanjec? očistili čevlje in se veliko pogovarjali o tem, kako bo, ko nas obišče Miklavž s svojimi spremljevalci. PričaG. R.: Proslavljali smo tudi novo leto, vendar prekovanje je bilo veliko – kdaj bo prišel Miklavž? In parkelji? Nas bo sveti mož pohvalil ali grajal? Groza me cej manj hrupno kakor danes. Otroci smo se veselili je bilo parkeljnov, zato jih starši niso pustili v hišo, svečane silvestrske večerje, ko se je lepo pogrnjena samo Miklavž je smel vstopiti. Ko sem bila še majhna, miza kar šibila od dobrot. Včasih smo smele punce 58

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség spiti kozarček maminega koktajla iz rdečega vina, za šampanjec pa smo slišale le iz knjig in revij. Kot otroku so mi najbolj ostali v spominu gostje, ki so prihajali voščit novo leto. Mama je spekla različno slano pecivo, ob katerem je postregla pravo lendavsko „palinko”. Ženskam je ponudila koktajl iz rdečega vina, ki ga tudi jaz pripravim vsako leto. Zraven postrežem slane skutine pogače.

 O. P.: Če primerjaš sedanji čas s tistimi leti – kaj so plusi in kaj minusi? G. R.: Prazniki so bili prisrčnejši, bolj družinski; bolj intimni in manj bučni, a vendar slovesnejši. Danes se predbožično nakupovanje začne že sredi novembra, kar praznikom vzame ves čar, skrivnostnost ... Otroci (in marsikje tudi odrasli) so preveč usmerjeni le k obdarovanju in veseljačenju, manj je prijetnih trenutkov, ki bi jih posvetili pogovoru, razmišljanju o pomenu praznikov, premisleku o bližnjih, tudi tistih, ki so potrebni naše pomoči, skratka – duh praznikov se razblinja.

Koktajl iz rdečega vina Potrebujemo: liter rdečega vina, pol litra ruma, 40 dag sladkorja, 2 bio pomaranči s skorjo vred, narezani na krhlje; 1 bio limono, narezano na krhlje; 1 strok vanilije. Vse skupaj zlijemo v veliko stekleno posodo, stoji naj 10 dni, nato precedimo in ohlajeno postrežemo.

V. Törnar Judit

v.t.judit@gmail.com

Valami karácsony Még az időjárás nem is fordult télire, amikor egy üzletben arra lettem figyelmes, hogy karácsonyi kínálattal próbálnak a kedves vevőknek kedveskedni. Mégcsak október 29-e volt! Hirtelen nem is tudtam, mit gondoljak, úgy éreztem magam, mint Csipkerózsika, aki akkor ébred többéves álmából. Végigaludtam volna a novembert? Az emberek most készülődnek az amerikaiaknak behódolva a „boszorkánypartyra”, még nem is emlékeztünk meg halott szeretteinkről, és máris a karácsonyi vásárlásokra invitálnak bennünket. Hirtelen számolgatni kezdtem a napokat, heteket, kerestem a miértekre a válaszokat, de föladtam. Aztán csak megoldottam a rejtvényt! A mai kor kereskedői jól tudják, hogy az embereknek kevesebb pénze jut az idei karácsonyi ajándékokra. Tehát valamit tenni kell! Időben be kell lopózni a köztudatba, a négy hét, az négy hét. Ha több idő áll rendelkezésünkre, akkor lelkiismeretfurdalás nélkül vásárol unk TÖBBSZÖR kevesebbet. Mert a sok kicsi, sokra megy. Ugye, ezt már régóta tudjuk. Így a pénztárcánkból többször veszünk ki keveset, ami a végén lehet, sőt biztos, hogy több lesz. Már régen anyagiak függvénye a karácsony, a húsvét, a születésnap... Sajnos! Ami még inkább sajnálatra méltó, hogy bedőltem a kereskedőknek, vettem két csokit, mert biztos az ilyen karácsonyra már elfogy felkiáltással, sőt még aranyozott csillagokat is beszereztem. A szürkületben autózva döbbentem le, hogy mennyire befolyásolható vagyok, hogy mennyire jól beleillek a fogyasztói társadalomba. Rendesen el is szégyelltem magam. És visszagondoltam a régi karácsonyokra... A mélyen vallásos és a hitét a hétköznapokban is gyakorló nagymamámtól tudom, hogy november 30án, András napjával kezdődik az új egyházi év. Mivel sosem vontam kérdőre az ő szavát, kislánykoromban az említett napon mindig korán bújtam ágyba, hátha megálmodom a jövendőbelim nevét. Felnőtt fejjel már nem emlékszem, hogy mit álmodtam, de hogy nem kékszemű férfi volt az ideálom, az biztos. Sajnos más• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség milyen idő várható a következő év hónapjaiban. Ezt karácsonyig pontosan, szépen lejegyeztük. Ezen a napon újra elkezdődött a „párkeresés”, karácsonyig minden nap egy cetlit dobtam ki a szemetesbe (régen a tűzbe dobták), majd az utolsót megnéztem, azon állítólag a jövendőbelim nevének kellett volna lennie. Hogy volt-e a cetlire Tibi írva, már nem emlékszem, de nem is ez volt a lényeg, hanem az izgalom és a várakozás, ahogyan felkészültem erre a kis játékra. Nagyanyám még a Luca-napi kotyolásra, köszöntésre is emlékszik. Én már csak a versike első két sorára emlékszem: „Luca, Luca, kitty-kotty, ha nem adnak ...” Innen tovább karácsonyig nem sok történt, ha csak nem mondom el azt, hogy volt közben disznóvágás, nagytakarítás, karácsonyfadísz- készítés és sütés. Maga a varázslat december 24-én este teljesült be. Édesapám nagy előkészület közepette a fenyőfát a talpazatba állította. A friss gyanta illatáról tudtuk, hogy be is hozta. Előkerültek a szekrény mélyére elrejtett díszek, a szaloncukor (jó kemény volt!), valamint az otthon készített mézeskalács sütemények, ha volt szerencsénk, még égők is kerültek rá. Milyen kellemes illatfelhőben úszott a nagyszoba! Éjszaka a friss hóban taposva családostól indultunk az éjféli szentmisére. A csillámló hó, a füstölő kémények, a szobaablakban kivilágított karácsonyfák (én meg buzgón számoltam, hány háznál is járt már a Jézuska) elfeledtették a didergő hideget, a fagyos lábakat, kezeket. A templomban átszellemülve énekeltük a Csendes éjt és a kedvencemet, a Mennyből az angyalt. Mire hazaértem, a karácsonyfa alatt mindig ott várt az ajándék. Legtöbbször iskolaszerek, vagy új ruha némi édességgel megspékelve. Hogy milyen volt a menü szenteste, vagy karácsonykor, nem tudom, az akkor Vida István képeslapgyűjteményéből nem volt fontos. Sokkal job-

nap reggel nem várt az ádventi naptár sem. Viszont a december telis tele volt szebbnél szebb, kellemesebbnél kellemesebb élménnyel, emlékkel. Főleg a mézeskalács és a szárított gyümölcs illatára emlékszem legintenzívebben. Számomra valahol mélyen a szeretet illatát ötvözi a fahéj és a narancs illata is, ami már inkább újkeletűnek számít. De térjünk csak vissza a varázslatos karácsony havára! Mivel szeretett nagyanyám varrónő volt, december 4-én, vagyis Borbála napján soha nem fogott a kezébe tűt, mert még bevarrta volna a tyúkok fenekét, s nem tojtak volna rendesen. Így még több ideje jutott az unokákra, akik már nagyon vártuk a Mikulás-nap előestéjét. Emlékszem, hogy ezen a napon sötétedés után soha sem mertem elhagyni a házat, mert bármikor találkozhattam volna a falut járó krampuszokkal! Hiába volt ott a Mikulás és az angyalok, a láncot zörgető-csörgető ördögökkel kapcsolatosan sokkal több élményem van. Követelésükre úgy mondtuk az imát, mint a vízfolyás! S az ölembe hullott a várva várt csomag is! Aprócska csokik, némi cukorka, itt-ott narancs, talán egy meleg zokni. Mindegyikben ott volt a várakozás, az öröm és a szeretet. Az ádvent egyik legérdekesebb napja, a Luca-nap már nem sokat váratott magára. December 13-án elkezdtük figyelni az időjárást, amiből megjósolhattuk,

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség ban érdekelt az, hogy ilyenkor ellátogattunk az unokatestvéremhez, akivel egész délután feledhetetlenül játszadoztunk, figyelmesen végigpásztáztuk az ös�szes karácsonyfadíszt, lopva megkóstoltunk egy-egy szaloncukrot. S szép ruhába öltöztünk. Az ünnephez tartozott az is, hogy kívül-belül ünnepeltünk. S milyenre sikeredik felnőttkorom karácsony hava? Nagyon távol áll a gyermekkorom készülődésétől, valahogy az öröm és a varázslat is elmúlt belőle. Rohanó világunkban egyre kevésbé fontos a készülődés, a várakozás, sajnos lassan elmarad a szeretet is. Viszont annál inkább hangsúlyt fektetünk a külsőségekre, a műmosolyra, a nagy csomagokra. Mintha őrültek házává változna a bevásárlóközpont. Lábon járó-kelő ajándékcsomagokat látok és teli bevásárlókocsikat! Vedd meg, ne hogy neked ne jusson belőle! Ez a mondat éltet bennünket karácsony havában. Az érzelmekről, a melegségről már szó sincs. Már azzal is megelégszünk, ha karácsonyi díszbe öltözik a város. Hogyan lehet úgy felkészülni az ünnepre, hogy legalább valamicskét visszavarázsoljak a múltból? Az idén az ádventi naptár csupa pozitív érzelmeket kifejező szavakból fog állni. Csak megtanulunk néhányat belőle, ha majdnem 24 napig látjuk! Már időben karácsonyi díszbe öltöztetem a lakást, ügyelve arra is, hogy a jól megszokott illatok a hozzánk betévedt vándornak is arról árulkodjanak, hogy itt valami készül, hogy itt várják a mindenható érkezését. Jobban odafigyelünk egymásra, újra esténként olvasok a Bibliából, és várom a csodát. Azt a csodát, amit csak mi emberek adhatunk egymásnak. Szeretetet, megértést, ölelést, tiszteletet. Tudom, hogy a karácsonyi meglepetés-ajándék sem fog hiányozni a karácsonyfa alól, amelyet együtt díszítünk fel karácsonyi énekeket hallgatva. És az idén a karácsonyi üdvözlőlapokról sem feledkezem meg, sőt a barátnőmmel és a lányommal egy egész délután újra aprósüteményeket fogunk sütni. Mert érzem, hogy a készülődés, a ráhangolódás a fontos, nem csak az ajándék. Éppúgy, mint az utazásban is maga az utazás a legszebb, nem a megérkezés. A varázslat bennünk van, merjük kitárni szívünket, és őszintén örülni egymásnak, annak, hogy holnap is lesz kit megölelni, megszeretni.

Dr. ZÁGOREC-CSUKA Judit judit.zagorec@siol.net

Helyneveink érdekességei, tanulságai, népi magyarázatai 1. Bevezető A földrajzi nevek megnevezését és nyelvi felépítését egy-egy nyelvben (így a magyarban is) több évszázados nyelvi hagyomány alakította ki. Az újabb nevek is ezt a hagyományt követik, ebben a szellemben fogalmazzuk meg őket (Ágoston M., 1984). „Nomen est omen.” Ki ne ismerné ezt a szállóigét, de ki veszi ezt ma igazán komolyan? A régi rómaiak még tudták azt, amit a mai kor embere már elfelejtett, vagy nem is akar tudni. A nevünk nemcsak arra szolgál, hogy jelöljön és megkülönböztessen másoktól, hanem arra is, hogy elmondja, miért jöttünk a világra, mi végre születtünk. A nevünket háríthatjuk, utálhatjuk, megváltoztathatjuk, de a sorsunkat meg nem tagadhatjuk. Ez érvényes a helyneveinkre is, meghatározzák egy közösség sorsát, különösen érvényes ez a muravidéki magyarság számára, hiszen identitásának a megerősítésében elsősorban a helyneveinek a magyar használata fontos, mert a névadás szibólumvilágával fejezheti ki mindazt, amit hitelesnek, valónak és a lelke mércéjéhez mérten fontosnak tart. Az emberiség fejlődése során a névadás és névválasztás is folyamatosan változott, de azt sem lehet megcáfolni, hogy egy adott sorsfeladathoz milyen megfelelő nevet választottak a használók. Miért választották a Muravidéken és a Muraközben élő magyarok az adott városok és települések neveit. Mert lelkük és a sorsuk feladatának akartak a helynevek által is megerősítést szerezni. Mára elvesztette a névadás ezt a fajta jelentőségét,

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

szerepe megváltozott, de hatásaiban továbbra is megmaradt. Ez a titok izgatott – a kollektív tudatalatti, sorsszerű névadás titka. És ebből mi jutott részül nekünk, muravidéki magyaroknak. Névélettani szempontból településneveink utalhatnak arra a személyre, népre, foglalkozásra, birtoklásra stb., akiről, vagy amelyről a település a nevét kapta (pl. Göntérháza muravidéki magyar települést a Göntér földbirtokos vezetéknevéről). Neveket minden korban, minden területen alkotnak, a megnevezések, elnevezések, névadások a nyelv meglévő szókincse, adottságai mellett tapasztalatainkat és a gondolatainkat is tükrözik. Nevet általában új dolgoknak és fogalmaknak kell adni, de előfordul, hogy a meglévő dolgok vagy absztrakciók azért kapnak új neveket, mert valamilyen változás kapcsán a névadók új korszakot, időszakot, paradigmát, határ elérését, szemléletet akarnak ezzel jelezni. Az ismeretek és a tárgyak szaporodása önmagában is késztet a sokszor felesleges névadásra. A nevek és elnevezések jelentése körüli vita, ha a definícióból vagy tapasztalatból vagy bizonyítási eljárásból nem eldönthető, azért folyik, mert a szavakhoz, így a nevekhez is, érzelmek és asszociációk kapcsolódnak a muravidéki magyarság helységnevei is az autochton, tehát magából a magyar nyelv fejlődéséből következő nyelvi hagyományokhoz tartoznak, vagyis ősi, őshonos eredetűek. Ady Endre szavaival élve: az ősi humusz titkait rejtik magukban. 1.1 Lendva, az emlékeimben 2011-ben számos kérdés vetődik fel bennem, hogy „Honnan jövök és hova tartok, miért vagyok itt?”. Ennek a kérdésnek a megfelelése miatt döntöttem úgy, hogy tanulmányt írok a helyneveink érdekességei, tanulságai, népi magyarázata címmel. Felfedező útra indultam, mint Sütő András tette az Engedjétek hozzám jönni a szavakat című esszékötete megírása közben, amikor az anyanyelve ösvényein indult a magyar nyelv felfedezésének az útjára. Ő unokájának tárta fel a magyar nyelv szépségeit, én azonosulni szeretnék azzal a tudattal, hogy a muravidéki magyar helységnevek mennyire őrzik és erősítik identitásunkat, és mennyire segíthetnek a nyelvi túlélésünkben az Eu62

rópai Unió határnélküli térségében? Mit jelentenek elsősorban nekünk, muravidéki magyaroknak, és mit a velünk együtt élő szlovéneknek? Ugyanazt jelentik-e nekik is, mint nekünk, nekem? A helyneveink jungi kategóriával élve a kollektív tudatalatti énünk része, összekötik az élőket a holtakkal, ismerősöket az ismeretlenekkel, akik ebben a térségben élnek? Összekötnek-e még, vagy elválasztanak 2011-ben? Nem tudom. Kíváncsi vagyok, mint egy ismeretlen utazó ismeretlen tájakon járva, a magyar földrajzi nevek képzeletbeli és valós térképén, mégis reális helyen, a Muravidéken, Szlovénia észak-keleti tájain, ahol a magyar nemzetiség él, a szlovén−magyar határsávban. Hogy mi lenne a helyneveink érdekessége itt a szlovén−magyar határsávban, 111 éve a trianoni elcsatolás után? Számomra is érdekes, de egyben titokzatos kérdés? Kiindulópontként talán arra kellene rálátni, hogy mit jelentettek valamikor az itt élőknek, és mit jelentenek ma? Milyen a helyneveink közös múltja és jelene? Mi az, amit jelentéstartalmukból megőriztünk, amit nem söpört el a történelem kegyetlen politikai, gazdasági, vagy egyéb léthelyzete. 1.2. Lendva/Lendava - a muravidéki kétnyelvű város neve, amely magyar múltra tekinthet vissza, a magyar névadás fejlődéstörténetének állomásai Gimnazista voltam, hazafelé tartottam egy csendes szeptemberi napon. A Kétnyelvű Gimnázium nem messze volt a lendvai vártól, amely a hegyoldalon ékeskedett. Haladt lassan az Alsó utcába a Bánffyak vára felé, a szeptember végi őszi szellő játéka lágyan végigsimogatta az arcomat, magából áradva az ősz bőséges illatát. Közeledik a szüret, gondoltam, mint an�nyiszor évszázadokon keresztül, most is készülődnek a borospincékben a szüretre. Vajon így is marad minden ebben a határszéli városban? S én már nem vagyok gimnazista, már nem tudok álmodozni, s talán már nem tudom teljes pompájában életre kelteni szívemből a város múltjában rejlő tisztaságot. Bevallom, láttam a tündéreket és az angyalokat is. Most is messzi távolból rájuk gondolok, hiszen köztünk vannak, lehet éppen mellettünk, csak észre kell venni. Őrzik a várost a kez• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

A lendvai vár

detektől, amikor még Halicanum volt a római kori neve. Aki rájuk bukkan, attól nem lehet elvenni semmit, amit elloptak mások, a lélek visszaveszi és élteti, míg a világ a világ. Ez a város 1919-ig magyar város volt, a történeti Magyarország része. Ma a lakosságának egyharmada magyar, veszíti magyar jellegét. Régen a város egy várból állt, a Bánffyak várából. Kilencszáz év távlatából most is a város szimbóluma, megnyugvást sugároz, és boldogan nyugtázhatom, hogy van, aki felügyelje a dombtetőről a lendvai népet. És mit rejt a neve? Lendva (korábban Alsólendva, Alsólindva, szlovénul Lendava, korábban Donja Lendava, horvátul Lendva, korábban Lendva Dolnja, németül Lindau, korábban Unter-Limbach, vendül Dolenja Lendava) város és község (járás) Szlovéniában, a Pomurska/ Muravidék régióban. A szlovéniai magyarok központi települése. A település nevét a folyóról kapta, amelynek elnevezése a szláv lendava (= ugar, parlag) főnévből származik. A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Alsólendvai járásának székhelye és a Hetés tájegység központja volt. Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint: „1236 említették Lynduam, latin eredetű szó, a település a Lendva pa-

tak mellett fekszik.” Majd 1373-ban jegyezik le a nevét mint Lyndwa. Az Alsólendva képes levelezőlapokon 1898-tól 1945-ig című monografikus műben említik a Bánffy dinasztia történetének egyik szakaszában, akik Lendva főurai, várurai voltak, hogy Károly Róbert évi adománylevelének átiratában 1335-ben ez áll: ,,... mgr. Nicolaus filius Stephani fily Haholth de Lyndua ...” (a lendvavidéki Hahold Miklós főúrnak, aki Hahold István fia volt Lendvavidékről), vagyis a Bánffyak elődeinél is megemlítik Lendva nevét. 1389ben említik a vasvári káptalan oklevélben azt, hogy az alsólendvai Bánffy János, Miklós és László között felosztják a Lendva és Lenti várához tartozó falvakat. A Bánffy család felemelkedése az Anjouk kora alatt kezdődött el, folytatódott a XV. században is. A XIV. század végén szerezték meg Lendva és Lenti környékét, ami a család kihalásáig a birtokukban maradt. A Bánffyak vezetékneve összetett volt, a vezetéknév előtt használták az Alsólendvai előtagot. Majd 1469-ben II. Miklóst így titulálják: „Magnifici filius Stephani fily condam Stephani fily Stephani de Alsolyndwa, bany, comit, posonien...” A Bánffy név először az 1474. június 19-én kelt egyezséglevélen tűnik fel: „magnificus • 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

dominus Nicolaus Banfi de Lindva...” Elsősorban a Hahold és a Bánffy Lendván élő főurak azonosították magukat Lendvával, és a nevük használatában is feltüntették ezt, hogy ezzel is hangsúlyozzák a területi, származási identitásukat. Amikor a Lendva-vidéket visszacsatolták 1941-ben Magyarországhoz, újra használatossá vált az Alsólendva név. Az Ezer év Zala megye históriája című tanulmánykötetben A Muraköz és a Lendva-vidék visszacsatolása 1941-ben című tanulmányban Teleki Béla főispán, Zala vármegye vezetője a következőképpen számolt be lendvai látogatásáról a vármegye közgyűlésén 1941. április 14én: „Életem egyik legfelemelőbb és legemlékezetesebb napja maradt az a húsvéthétfő, amikor Alsólendván magyar testvéreink szemében nézhettem, és láttam örömkönnyektől csillogó szemükben a vármegyéhez, a magyar Hazához való mélységes ragaszkodásuk kifejezését!” Átmenetileg négy évig visszaállt a régi névhasználat, Alsólendva újra Alsólendva lett, de csak rövid ideig. Alsólendvát 1945 után Lendvának hívják, szlovénul Lendava. Létezett az Alsólendva mellett egy Felsőlendva előtagú település is az Őrségben, ma szlovén település, Grad elnevezéssel (a magyar nevét nem használják, mert szlovén területen van, nem a kétnyelvű közegben). 2. Rendszerváltás Szlovéniában – a földrajzi nevek megváltoztatása Dr. Varga József, nyugalmazott nyelvészprofes�szor, Mondjuk, írjuk hetésiesen? című tanulmánykötetében a következőket írta le néhány évvel ezelőtt, amikor újra el kellett nevezni a muravidéki magyar falvak utcáit a rendszerváltást követő időszakban: „Ezek a községi utcákat és közterületeket megjelölő nevek adott helységben, annak múltjához, történelméhez és életviteléhez hitelesen kapcsolódva helyesek is lehetnek, de csak akkor, ha ezek a föltételek megvannak, vagyis valamilyen formában ezekhez kötődnek. Egyébként értelmetlenek. Nem szívesen jelentem ki, de elfogadhatatlanok is! Hogy hű maradjak a címhez, azt kell mondanom, hogy a Murán inneni magyar falvak utcáinak, tereinek, közeinek stb. olyan jellegzetes neveket kell, illetőleg kellene ad64

nunk, amelyek tükrözik a települések egyedi sajátosságait, történelmünket idézik, életvitelükre jellemzőek és hagyományainkat őrzik, valamint igazodnak a magyar nyelv törvényeihez és rendszeréhez. Például, ha egy faluban (Göntérháza, a Hetés tájegység része) a Puszta-rét (dűlőnév) felé vezető utat mindig Pusztaréti útnak mondta a falu lakosságának apraja-nagyja, akkor mivel lehet indokolni ennek megváltoztatását, elhagyását egy másik jelentéktelen, a helységhez semmilyen vonatkozásban nem fűződő, kitalált vagy erőszakolt névvel! Vagy ha valamelyik faluban már a múlt századból működik malom, körülötte volt egykét lakóház, s a környéket Malom köznek nevezték, miért nem maradhatna meg ez ma is?! Alaposan gondoljuk meg, hogy milyen nevet adunk utcáinknak! Személynévhez csak akkor ragaszkodjunk, ha az illető valóban jelent valamit elsősorban a falu életében, a magyarság tudatvilágának a gazdagításában és megőrzésében, valamint az egyetemes emberi tudomány és művelődés terén. Az utcanévadók kérjék ki az egyes területeken jártas szakemberek véleményét is! Könnyen lehetséges, hogy a jelenben adott utcanevek őrzik meg igazán a múltunkat a jövő számára, amikor már csak ezek maradnak emlékeztetőül, és tanúskodnak arról, hogy a Muravidéken is éltek magyarok, de anyanyelvük lassan elsorvadt, eltűnt.” Tehát nagy óvatosságra intett a földrajzi nevek újrafogalmazása, átértékelése, elhagyása, vagy új nevek megadása érdekében. És igaza volt a több évszázada átöröklött utca- és dűlőnevek több évszázados hagyományt hordoznak, felesleges lett volna mindegyiket eltörölni egy adott politikai helyzet, ízlésvilág, esetleges rendszerváltás miatt. De a Muravidéken is, főleg Lendva Községben külön nyelvművelő bizottságot hozott létre Lendva Község tanácsa az utcanevek megváltoztatása céljából, amelynek akkor én is tagja lehettem. Átértékeltük az adott helyzetet, és új neveket is adtunk a települések és Lendva város utcáinak. Most érzem igazán, hogy ennek mekkora súlya volt, és nem volt könnyű egységes álláspontot kialakítani akkor sem, mert kétnyelvű községről volt szó, ahol a szlovén fél is jelen volt. A sors az én kezembe is adta azt a lehetőséget, hogy utcákat nevezhettem el egy kuratóriumi bizottság keretein belül. • 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

Irodalom • Literatura

3. Összegzés Igyekeznünk kell a muravidéki magyar nyelvet ,,a saját tisztaságában tovább adni”, örökre megőrizni a magyar értékrend megtartásának az értelmében. Ebbe a gondolatmenetbe tartoznak a muravidéki magyar eredetű helységnevek is, amelyek a genus loci lelkiségét, helyi szellemét őrzik még az elfeledett nyugati végeken, Lendván, Muraszombatban, Csáktornyán, Göntérházán és még közel 30 vegyesen lakott, kétnyelvű (szlovén−magyar) településen. Az átmenet időszakában, amikor már nem teljesen magyarok, de teljesen nem váltak szlovénná sem – képletesen értelmezve a Purgatórium tűzében égve − vagy megtisztulnak, vagy elvesznek. A megmaradásuk mindenképpen a muravidéki magyar közösség magyarságtudatán és a hűségük megnyilatkozásán múlik: hűségesnek kell lennünk ahhoz, ami őseink öröksége volt, elsősorban a magyar nyelvünkhöz. Ahogy Babits Mihály írta Az írástudók árulásában: ,,…nem az lesz árulóvá, ha lába nem megy egyenesen a csillag felé, melyre ujja mutat. Az árulást akkor követi el, ha nem is mutat többé a csillagra. Léptei magányügyek; de szavaiért és útjelzéséért felelős a világnak, melynek kalauzává szegődött”. És mi mutat a csillagokra? Hova mutathat egy ujj (akár az én ujjam) egy csillagtalan vagy sokfényű égen, mit tesz az útjelző egy túlirányított világban? És a magyar elit sem a régi, megváltozott, igazodott a posztmodern világképhez. Az elitnek ugyanis erkölcsöt kell mérnie és eszményeket avatni. Vagy éppen ezeket a feladatokat feledi. Mit is jelenthet a nyelvi eszmény? Tudományos fogalom? Morális kategória? Összefogó felelősség, mélyre ható erő ott, ahol a kor engedi. Vagy csupán társadalomtudományi kategória, amely elfáradt saját szerepében, és feladja a megmaradás elveit, lassan túlélő pusztán jelenséggé válhat? Nem tud már mintát adni az élésre és a túlélésre, nem tud kultúrát teremteni, példákat adni. Minden válaszúton van. Ha a muravidéki magyar elit nem tud felelős lenni az egész társadalomért, akkor valójában csak a hatalmát védő kör lesz, ha a tetteinek következményeivel nem a teljes közösségre nézve számol, korának irányítójából könnyen irányítottá válhat.

•

A trianoni időszak mindennapjait dolgozták fel… MTA. 2011. január 9.

•

A szlovéniai Muravidék mutatkozott be Keszthelyen, 2011. április 6., www.kultura.hu

•

ÁGOSTON Mihály: A földrajzi nevek írásmódja. Általános tudnivaló a földrajzi nevekről. Újvidék: Fórum Kiadó, 1984. 7−10.

•

AMBRUS Tünde: A székely falutestek mint térspecifikus össztársadalmi tőke. Kutatási beszámoló. Kézirat. 2010. 2. p.

•

BOROVSZKY Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Vas vármegye. 1898.

•

CSÁNKY Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1890.

•

GÖNCZI Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár, 1914, 83−84.

•

KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Alsólendva címszó. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978, 50.o.

•

PAKSY Zoltán: A Muraköz és a Lendva-vidék visszacsatolása 1941-ben. In: Ezer év, Zala megye históriája. Zalaegerszeg, Pannon Lapok Társasága, 2009, 70−73.

•

PÁLINKÁS József beszéde A magyarországi elitek, kisebbségi magyar elitek című konferencián. http://mta. hu/cikkek/palinkas-jozsef-beszede-a-magyarorszagielitek-kisebbsegi-magyar

•

SZÚNYOGH Sándor: Üdvözlet Alsólendváról. Alsólendva képes levelezőlapokon 1898-tól 1945-ig. A Bánffyak. Lendva, Lendva Község, 1997, 28−30.

•

TAKÁCS Tibor: sorsunk a nevünkben van. 1400 férfi utónév elemzése. Előszó. Budapest. Nők Lapja műhely, 2005. 7−9.

•

Zala megye történelmi olvasókönyve. Zalaegerszeg, Zala Megyei Levéltár, 1996. Alsólendvai Bánffy János, Miklós és László között felosztják a Lendva és Lenti várához tartozó falvakat, részlet a vasvári káptalan oklevélből. 37−38.

•

WIKIPÉDIA, szabad enciklopédia: Névtan, földrajzi nevek.

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

Slovenski povzetek: Strokovni članek govori o poimenovanju krajevnih imen na dvojezičnem področju Pomurja, posebej pa se osredotoči na etimologijo imena mesta Lendava/Lendva (v preteklosti Alsólendva, Alsólindva, slovensko Lendava, prej Dolnja Lendava, hrvaško Lendva, prej Lendva Dolnja, nemško Lindau, prej Unter-Limbach, vendsko Dolenja Lendava), ki izvira iz 12. stoletja in ima latinski izvor Lyndaum, kar pomeni mesto, ki leži ob potoku (slovanski izvor Lendava). Leta 1335 se v darilni pogodbi dinastije Hahold omenja ime Lyndua: ” ... mgr. Nicolaus filius Stephani fily Haholth de Lyndua ...« (ko Nikolaj Hahold, sin Štefana Haholda, zapiše svoje ime in ime mesta, kjer živi). Haholdi, predniki Banffyjevih, so uporabljali omenjeno ime mesta. Kasneje, leta 1373, je bilo ime zapisano kot Lindwa. Predstavniki dinastije Banffy (János, Miklós in László Bánffy) so od 14. stoletja dalje uporabljali pred svojimi imeni predpriimke, npr. dolnjelendavski Banffy (alsólendvai Bánffyak), ime pa se je nanašalo tudi na kraj Dolnjo Lendavo. Kasneje, leta 1469, je Miklós Bánffy II. uporabil svoje ime v tej obliki v enem od svojih pogodbenih zapisov: „Magnifici filius Stephani fily condam Stephani fily Stephani de Alsolyndwa, bany, comit, posonien ...” Iz leta1474 izvira še en zapis imena dinastije Bánffy, in sicer v tej obliki: „magnificus dominus Nicolaus Banfi de Lindva ...” Med letoma 1941–1945 so uporabljali ime Dolnja Lendava (Alsólendva), kasneje pa več ne, kajti po drugi svetovni vojni je dobilo ime kraja dvojezično podobo, Lendava/Lendva. Dvojezična različica krajevnega imena se uporablja še danes v tej nespremenjeni obliki. Po spremembi političnega sistema je Občina Lendava v 90-ih letih z določeno odredbo spremenila imena ulic v Lendavi. Madžarska narodnost mora ohranjati madžarska krajevna imena in tudi imena ulic na tem področju, kjer živi, kajti krajevna imena nosijo večstoletno madžarsko tradicijo kraja, ki je poudarjalo madžarsko identiteto tudi v krajevnih imenih.

BALASKÓ Enikő

balasko.eniko@gmail.com

Ződ az útnak a két széle, Válaszútig ér a vége... Ezzel a „jelmondattal” indult az idei, augusztus 7. és 14. között zajló Nemzetközi Mezőségi Népzene- és Néptánctábor felnőtteknek, hiszen az idén ezt a mondatot írták a tábori pólókra. A tábor, amely 2011-ben már a huszadik születésnapját ünnepli, a mezőségi táncok, népdalok, a mezőségi muzsika iránt érdeklődők számára nyújt tanulási, továbbfejlődési lehetőséget. Népzene- és néptánctáborokat különböző korosztályú, társadalmi kategóriájú csoportoknak a Kallós Zoltán Alapítvány szervez, amelyet maga a neves néprajzkutató, népzenegyűjtő Kallós Zoltán hozott létre 1992-ben. Zoli bácsi 85 évvel ezelőtt született a mezőségi szórványvidéken, a Kolozsvártól 26 kilométerre fekvő Válaszúton, táborunk helyszínén. Hogy is esett a választás Válaszútra? A nyár a táborok időszaka, de még nem voltunk néptánctáborban Erdélyben, a magyar tánckultúra kincsesládájában. S mondván, ki tudja, mikor adódik lehetőségünk

Népdaloktatás a csűrben

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

A napról napra gyarapodó sátrak

arra, hogy magától Kallós Zoltántól tanuljunk népdalokat, menjünk Válaszútra! A mezőségi táncokat meg amúgy is szeretjük. Így alakult, hogy héttagú csoportunk, amely öt muravidéki − ezúton is köszönjük a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet támogatását −, egy kőszegi és egy zentai személyből állt, Budapesten gyűlt össze, és busszal nekivágott a hosszú útnak. A hajnali órákban érkeztünk meg Válaszútra, még sötét volt. Mivel először jártunk itt, megvártuk a napfelkeltét, és utána állítottuk fel sátrainkat. A tábor szinte még üres volt, ami nem csoda, hiszen csak este volt a megnyitója. Addig próbáltuk kipihenni az út fáradalmait, és felderíteni a környéket, de érkeztek már az idősödő asszonyok, akik árulták portékáikat, széki, kalotaszegi szoknyáikat, blúzaikat, ingjeiket. Másnap kezdődött az egész héten át tartó oktatási program. Három szinten lehetett a táncokat tanulni: kezdő, középhaladó és haladó csoportban. A kezdő csoport palatkai táncokat tanult Both Józseftől és Zsuzsától, a középhaladó feketelaki táncokat Kiss Zsolttól és Tálas Ágitól, a haladó csoport pedig bonchidai táncokat Feketelaki Tibortól és Székely Melindától. Az oktatás érdekessége, hogy élő zenére történt, minden csoportnak volt saját zenekara. S hogy milyen kicsi a világ, a bonchidai csoportban vajdasági zenészek húzták a talpalávalót, sőt a prímás már Lendván is muzsikált táncházat. Ez idő alatt a Bánffy-kastélyban zajlott a hangszeroktatás (hegedű, brácsa, nagybőgő). Az oktatók a Magyarpalatkai Banda tagjai voltak. A délelőtti és délutáni tánc- illet-

ve zeneoktatás után pedig népdaloktatáson vettünk részt, hiszen Zoli bácsi szavait idézve: „Mindenkinek egyetlen anyanyelve van, amely csak úgy teljes, ha a zenei anyanyelv is kapcsolódik hozzá. Nekünk, magyaroknak a zenei anyanyelvünknek szintén magyarnak kell lennie. A magyar anyanyelv, a magyar zenei anyanyelv és ebből eredően egy magyar mozgáskultúra – a három dolog elválaszthatatlan egymástól. Meggyőződésem, hogy ez tartott meg minket ezer évig Európában.” A hét folyamán harmincöt, zömében válaszúti népdalt tanultunk meg, természetesen itt is volt zenekarunk. A déli népdaloktatáson mindig voltak különböző mezőségi falvakból érkező adatközlő énekesek.

Adatközlő táncosok és zenészek a táncházban

Délutánonként előadásokat tartottak nekünk Mezőség néprajzáról a kolozsvári egyetemről érkező professzorok, maga Zoli bácsi is mesélt a gyűjtőútjairól, és mutatott nekünk felvételeket. A tábor keretében a múzeumot is megtekinthettük, bár Kallós Zoltán végezte a magyar nyelvterületen a legnagyobb népzenei • 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség

Bonchidai (haladó) csoport

gyűjtést, nemcsak népzenét gyűjtött, hanem tárgyi emlékeket is. Így megnézhettük a kalotaszegi, széki, visai, szász, válaszúti szobát, az emeleten a csángó kiállítást. Mivel a tábor idén ünnepelte huszadik születésnapját, a szabad délelőttön emléktúrát szerveztek. Ellátogattunk Magyarpalatkára, a híres Kodoba zenészek, Kodoba Márton és Béla sírjához. A dombon lévő síroktól csodálatos kilátás nyílt a falura, és meg is hatódtunk, amikor a Magyarpalatkai Banda Kodoba Márton fia, Lőrinc vezetésével eljátszott néhány magyarpalatkai dallamot az elhunyt zenészek emlékére. Az esték és éjszakák természetesen táncházzal teltek, amelyen Erdély különböző tájegységeiről való muzsikát játszottak a zenészek, így Mezőség mellett felcsendült Kalotaszeg, Vajdaszentivány, Küküllő mente, Felcsík tánczenéje, és még sorolhatnám. A táncházakba is ellátogattak néha adatközlő zenészek és táncosok. Számunkra különösen nagy élmény volt figyelni az idős táncosokat, akik korukat meghazudtoló energiával táncolnak, s forognak az asszonyok. S hogy milyen hangulata volt a táncházaknak, arról az is tanúskodik, hogy az „éjszakai műszakban” levő zenekar még reggel hétkor – amikor mi épp ébredeztünk – húzta a hajnali nótákat. 68

A tábor gálaműsorral zárult a falu művelődési házában. Itt bemutatkozott minden csoport – a zenészektől a táncosokig – azzal, amit a hét folyamán megtanult, sőt, a táncházban megrendezett népdalverseny győztese is bemutatkozott a nagyérdemű előtt. A tánc, a zene, a dal, s az ezt szerető emberek nyüzsgése meghatározó élménynek bizonyult. A népművészet szeretetének lényegét, amelyben a tábor közvetítő szerepet is betölt, Kallós Zoltán az előadásá-

Megemlékezés a Kodoba zenészek sírjánál Magyarpalatkán a Magyarpalatkai Bandával

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség ban ekképpen fogalmazta meg: „Az együtténeklésnek nagy közösségformáló ereje van. Ez a szórakozási forma megkövetel egy viselkedést, egy tartást. Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk. Ha ilyen szellemi javakból táplálkozunk, akkor biztosan kibírunk még ezer évet Európában. Magyarságunk bizonyságáért nem csak politizálnunk kell. Egyszerűen énekeljünk és táncoljunk minél többet – magyarul.”

Résztvevők a táborról:

legkisebb húgom tudott menni a kezdő csoportba, és mi is megtaláltuk a nekünk való szintet. Az tetszik az ilyen táborokban, hogy olyan, mintha egy kis faluban laknék, ahol nagyon sok lakót ismerek; van valami közös, ami manapság nincs így egy városban. A szabadnapon az egyik húgommal felmásztunk egy nagy dombra, ahol már hideg volt a nagy szél miatt. Bonchidáról jutottunk oda, mert Székre akartunk eljutni, de útközben meggondoltuk magunkat. Felmásztunk a hegyre, aztán elindultunk visszafelé, vettünk egy kis dinnyét, és azt ettük a tábor felé. Haála Regő, Budapest

Az első erdélyi tánctáborom nagyon jó volt! Az eddigi táborokhoz viszonyítva ebben sokkal több ember vett részt, kb. 300. Így a második reggel ébredése gyönyörű képet varázsolt szemünk elé: Zoli bácsi dombján körülbelül kétszáz sátor fürdött a napsütésben. A táj különösen szép volt aznap, amikor kettős szivárványt láthattunk: az égbolt gyönyörű rózsaszínre színeződött, körülölelve a sátrakat. Amiért ott voltunk, az persze a tánc és ének tanulása volt, ezért nagyon megfogott, hogy népzenén kívül más zenét nem is lehetett hallani. Képzeljék csak el, hogy népzenére ébrednek, tanulnak táncolni napközben és az is ringatja magukat békés álomba. Fantasztikus érzés! De legtöbbet az a tény mond el, hogy eldöntöttük: jövőre is eljövünk, de már két hétre, azaz hozzáadjuk még a kalotaszentkirályi tábort is. Marton Krisztina, Völgyifalu Idén nyáron először jártam Erdélyben néptánc-, illetve népzenetáborban. Számomra nagy élmény volt, hogy nemcsak magyar táncosok illetve zenészek jöttek el, hanem a világ más részéről is jöttek olyan emberek, akik érdeklődtek hazánk hagyományai iránt. Jó érzés, hogy ennyi ember és nem csak magyar ember szereti ezt a fajta táncot és zenét. Simonits Dóra, Kőszeg Igazából a húgaim miatt mentem a táborba, nem tudom, ők mi alapján választották. Azért volt jó, mert a

Lányok csoportképe a Magyarpalatkai Bandával

Ahogy a Muravidék Néptáncegyüttessel elkezdtük látogatni a néptánctáborokat és táncházas fesztiválokat, úgy kezdett vonzani a szabad táncolás és a táncházak hangulata. A válaszúti tábor jó lehetőség volt arra, hogy még közelebbről megismerjem és elsajátítsam, megéljem és átéljem az erdélyi táncokat, népdalokat és ezek táncházas hangulatát. Nagy élmény volt számomra adatközlőkkel találkozni, ellesni tőlük egy-két mozdulatot, trükköt és a mulatás fortélyait. Nagyon tetszett, és élveztem, hogy az egész tábor időszakában élő népzenére próbáltunk, mulattunk. Ter-

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség mészetesen Erdélyben nem maradhatott el a jó szilvapálinka sem, és kellemes meglepetés volt számomra, amikor a hangos, jókedvű „kiccsalád” (ottlévő társaságunk „megnevezése”) népzenészeket beszervezve énekkel és tánccal kedveskedett a születésnapomon. A táborból sok új tánclépéssel és szép élményekkel tértem haza. Solarič David, Dobronak Nyolc éves koromban kezdtem el tanulni ezt a zenét azoktól a népzenészektől, akik az Egyesült Államokba jöttek tanítani népzenei táborainkba Kaliforniában és Seattle-ben (eleinte Havasréti Pál és Doór Róbert, később Mohácsy Albert, Vizeli Balázs és Hrúz Dénes). Két évvel ezelőtt ismertem meg az erdélyi származású Orbán Laci barátomat, aki minden nyáron elment táborokba. Ő javasolta, menjek vele. Tavaly voltam először Erdélyben, a Székelyföldi Tánctáborban és a Kommandói Cigányfolklór táborban. Nagyon jól éreztem magam, és mielőtt visszamentem volna az Államokba, eldöntöttem, visszajövök a következő nyáron. Palatkai muzsikát elég rosszul játszottam, ezért úgy gondoltam, a válaszúti tábor jó lehetőség lesz a képességeim csiszolására. A válaszúti táborban az a legjobb, hogy nagyon kön�nyen lehet barátkozni. A zenei hallgatók kiválóak, de ugyanakkor nem versengenek egymással, hanem élvezik az együtt játszás lehetőségét. Találkoztam néhány tanulóval a tavalyi Székelyföldi Tánctáborból, és nagyon élvezetes volt a táncházon kívül az idén szászcsávási muzsikát játszani velük. Az emberek nagyon türelmesek voltak velem a gyér magyar tudásom ellenére is, és szerencsésnek éreztem magam, hogy olyan barátokra is szert tettem, akik nem igazán beszéltek angolul, de készek voltak arra, hogy többször elismételjék nekem a dolgokat magyarul, ezzel is segítve azt, hogy megértsem őket. Remélem, jövőre is el tudok jönni Válaszútra, és folytathatom a tanulást, valamint ápolhatom ezeket a baráti kapcsolatokat. Donald Stevens, Chicago Nyár elején Szegeden tanuló vajdasági és kárpát aljai barátaimmal, akik velem együtt szintén néptán

colnak, az egyik helyi csoportban, beszéltünk arról, hogy mindannyian szeretnénk elmenni a nyáron néptánctáborba. Mivel mindannyian igen szeretjük a mezőségi néptánc- és népzenei hagyományokat, a válaszúti tánctábor mellett döntöttünk. Bonchida Válaszút szomszédos faluja, ennek a településnek a táncai közül sikerült néhánnyal megismerkedni. Egyik legjobb, legkellemesebb élményem a táborban a sok belevaló fiatal volt, akiket őszintén érdekelt a néptánc, népzene, és azt szívből tanulták, élvezték, mulattak arra (beleértve bennünket is). Emellett az összes résztvevő rendkívül nyitott és barátságos volt, ami kellett is a jó tábori hangulat meglétéhez, amivel szinte mindenkinél egészséges nemzeti érzés párosult, ami a főképp a magyar népi kultúra iránti érdeklődésben, ápolásában nyilvánult meg, nem pedig az idegenek lenézésében, gyűlöletében, sőt a táborban minden este volt román népzene és tánc is. Emellett mi is tanultunk román táncokat a táncoktatás során, mivel Erdélyben a helyi magyar és román kultúra évszázadokra visszamenőleg összefonódik, egymást gazdagítja. Fantasztikus volt a minden nap reggelig tartó tánc és buli. Személyesebb élményeim közül az új barátokkal való találkozást szeretném megemlíteni. A táborban sikerült összebarátkozni több muravidéki táncoslábú fiatallal, akik néhány hét múlva vendégül láttak Völgyifaluban. Haskó János, Tótkomlós Számomra Válaszút mindig is megtestesített valamit abból a kulturális örökségből, amit a „Mezőség” kifejezés takar. Mindezt Kallós Zoltán jelenléte (mögötte a kb. 14000 saját maga által gyűjtött dallal, amelyekből jó néhányat ebben a táborban tőle tanulhat meg a résztvevő) olyan dimenzióba emeli, ami az emberben egyfajta „kultúraérzékenységet” vált ki, talán még akkor is, ha igencsak távol áll a néphagyományoktól, akár a tánctól, akár a zenétől. Aki nem ismeri Kallós Zoltánt, még az is a táborban járva kiolvashatja a tekintetéből, hogy ez az ember valami nagyot alapozott meg munkásságával, és most megfigyeli, érik-e belőle valami. A válaszúti tábor valóban egy kapcsolódás lehet a „modern” ifjúság és a Mezőség hagyományos

• 11-12/2011

Kulturna in naravna dediščina Kulturális és természeti örökség kultúrája között, mely oly távolivá vált a mai fiatalok számára, hogy ott helyben kell elmagyarázni, hogy igen, te most nem kötődsz mindehhez, de neked szól, tanuld meg a táncokat, a népdalokat, mert ez a régi magyar (román, cigány, szász is) kultúra nyoma, és az értéke elévülhetetlen! A történelmi hagyományok terén a múlt és a jelen elszakadt szálait talán egy ilyen tábor tudja összevarrni, megmutatni a mai ifjúságnak, hogy ez is modern, csak meg kell keresni benne az újdonságot. Ehhez nem kell népviseletbe bújni, a mai öltözetünkhöz is ugyanolyan jól talál a mezőségi tánc, csak meg kell tanulni.

dozunk, hogy minden gyerek kezébe kapja a jó zene kulcsát s vele a rossz zene elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos kerteken.” Zoli bácsi és csapata a virágos kertet tárta elénk, és remélem, hogy mindenki, aki ott volt a táborban, arra törekszik majd, hogy továbbadja ezt az érzésvilágot, és megteremti saját környezetében a virágos kertet, hiszen Zoli bácsi személyében nagyon jó kertészre akadtunk. Hajnal Anna, Zenta Már régóta beszélgettünk az egyik barátommal arról, hogy fogjuk a tánccipőt, és nekivágunk az országútnak, s meg sem állunk Erdélyországig. Rengetegszer elterveztük már, de a kivitelezéssel mindig gondjaink voltak. Eddig mindig a karádi Méta Népzenei és Néptánctáborba mentünk, de az idén áthelyezték más helyszínre, és nem ment a csoport. Erre mondtuk: Itt az idő! Eleinte nagyon nehéz volt összehozni egy épkézláb csapatot, de végül szinte önmagától verbuválódott egy közös muravidéki, vajdasági és magyarországi csapat, amely a tábor folyamán egyre csak bővült. A vonzás már évek óta megvolt, végre terv és csapat is lett a megvalósításhoz. Szerencsére éltünk is a kínálkozó lehetőséggel. A tánctáborba – táncosvagyonnal mérve – nincstelen átlagemberként mentünk, de gazdag, elégedett vagyonosként tértünk haza. Vagyonunkat nem pénzben kellett mérni, hanem barátokban, szeretetben, tánclépésekben, dalban és zenében. Azóta is őrizzük ezt a kincset, és várjuk a napot, amikor ezt mi is továbbadhatjuk. Aki nem járt még efféle táborban, annak nagyon tudom ajánlani. Főleg azoknak, akik elcsüggedtek a mindennapok nyüzsgő rohanásától, mert itt értékekre lelnek. Olyan értékekre, amelyekért érdemes élni, és nap mint nap harcba szállni.

Nagy József, Gyergyóremete A lélek zendülése – így tudnám összefoglalni azt a hetet, amit Válaszúton tölthettem Kallós Zoli bácsi táborában. Az adatközlők tánca, a közös együtténeklés, Tálas Ágiék odaadó tanítása, az esti közös táncházak öröme mind a lélek zendülését idézte elő, és olyan emberek találkozását, akiknek megadatott, hogy beléjük oltódott az ősi kultúrához való ragaszkodás, az ös�szetartozás érzése, amelyet csak felülről kaphatunk, hiszen ez Isteni adomány. Ahogy Kodály Zoltán is mondja: „Lehet élni zene nélkül. A sivatagon át is vezet út. De mi, akik azon fára-

Kilátás Magyarpalatkára a dombtetőn lévő temetőből

• 11-12/2011

Balaskó Zsolt, Völgyifalu

Oko • Kitekintő

Tanja Šimonka

tanja.simonka@zkp-lendava.si

ZKP Lendava • MPI Lendva

En hribček bom kupil … Volja do ustvarjanja in predstavitve ustvarjalnosti je bila v Lendavi v večjih ali manjših amplitudah vedno prisotna. Vaške kronike, stare fotografije odra lendavske Krone, članki v Alsólendvai Híradó in kasneje v Lendavskih zvezkih ter almanahi poročajo, da je bila želja po igranju na odru tukaj vedno doma. Ljubiteljsko gledališče ima v Sloveniji dolgo tradicijo in je ena izmed najbolj množičnih ustvarjalnosti ljubiteljske kulture, ki vključuje vse starostne skupine od otroških, mladinskih, odraslih do seniorskih ter recitatorskih in lutkovnih skupin. Linhartovo srečanje ljubiteljskih gledaliških skupin tekmovalnega značaja se je letos zvrstilo že petdesetič in pomeni vrhunec ljubiteljske ustvarjalnosti, ki navkljub mnogim stereotipom izkazuje kakovost.

Tudi druga predstava gledališke skupine Kofetarji, ki je nastala pri društvu upokojencev, a se je tokrat pomladila z aktivnimi, celo študentskimi posamezniki, vsebuje tiste temeljne elemente, ki opredeljujejo ljubiteljsko gledališče: željo po druženju in dobrem ustvarjalnem razpoloženju. Oboje je namreč primarno vodilo, ki vzpodbudi posameznike, da enormno količino svojega prostega časa in energije vložijo v disciplinirano, velikokrat mukotrpno fazo iskanja ustreznega teksta, iskanja ljudi, ki bi sodelovali, učenja teksta, izbora in izdelave scene ter kostumov, usklajevanja in soustvarjanja predstave, ki nato v svoji končni različici zaživi na odru. Takšnih zanesenjakov in njihovih predstav smo v Lendavi videli že veliko. Vedno z velikim uspehom in podporo hvaležnega občinstva.

Prizor iz predstave »En hribček bom kupil …«. Fotografija: Tomaž Galič, FVKL.

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

Tudi na slovenski ravni ima gledališki amaterizem izjemno visok nivo in se uspešno otresa stereotipov, ki se ljubiteljev sicer držijo. V glavah mnogih je ljubiteljsko gledališče velikokrat zasidrano izključno v podobi veseloigre. Vendar na srečo ustvarjalci iščejo nove pristope, nove izraze in tudi nova avtorska besedila. Do velikega preskoka, ki je viden predvsem v končnem produktu, pride, ko predstave vodi profesionalna režiserjeva roka, kar praviloma pomeni dvig kakovosti izvedb. Predstava »En hribček bom kupil« je avtorsko besedilo Olge Paušič s tematiko, ki je blizu nam domačinom in je hkrati tako univerzalna ter večna kakor svet. Zabavno, a sporočilno besedilo vzpostavlja dialog z našo sedanjostjo, realnostjo in ljudmi, ki nas obkrožajo ter nam včasih determinirajo življenja. Aktualno podoživljanje političnih in finančnih manipulacij pod krinko transparentnosti, elaboratov in razpisov, ki jih potrjujejo komisije in odbori, je v vseh nas še kako živo, saj se nas prej ali slej, v posredni ali neposredni obliki dotakne. Ekipa na odru in za njim je bila uigrana in režiser

je vloge uspešno razdelil, saj so jih presenetljivo dobro odigrali tudi tisti, ki smo jih na odru videli prvič. Ob bogati tradiciji ljubiteljskega in tudi polprofesionalnega gledališkega ustvarjanja – lok lahko potegnemo od serije uspešnih gledaliških predstav Ferenca Toplaka, mnogih predstav pod taktirko Borisa Györkösa, vseslovensko prepoznavnih KU-KUC (Urška Raščan in Miša Gerič) in Pupille (pod vodstvom Sabine Šinko), kakovostnih in večplastnih dijaških produkcij, ki jih vodi Štefan Kardoš, številnih madžarskih uspešnic DiáXínpada, Carpe Diema in Egy & Más ter nenazadnje številnih manjših predstavic, ki vsakoletno nastajajo – lahko zatrdimo, da živahno ljubiteljsko gledališko ustvarjanje v Lendavi vsekakor živi. Lepa nova dvorana, oblazinjeni stoli za občinstvo, velik oder in razkošna tehnika so okoliščine, ki delo olajšajo, rezultate vloženega dvignejo na višjo raven in ga naredijo še bolj všečnega. A bistvo je vendarle nekje drugje. V srčnosti, v zanesenjaštvu, v kreativnosti, v druženju ljudi, ki predstave soustvarjajo. Ne le tisti na odru, temveč tudi za njim.

En hribček bom kupil … (satirična veseloigra)

OSEBE: FERI Figa – lastnik vinotoča FF (Ivo Paušič) MIRA Figa – Ferijeva žena, učiteljica (Mira Unger) JOCO – sosed v goricah, nezaposlen, veseljak (Borut Šantak) KREMPELJ – direktor banke (Štefan Hari) HORVAT – predsednik komisije za ocenjevanje vinotočev (Miran Dominko) GOVNAČ – vodja agencije za nepremičnine, nadzornik dela komisije za ocenjevanje vinotočev (Igor Kulčar) EVA – hči direktorja banke Kremplja, članica komisije za ocenjevanje vinotočev (Adelisa Tatarević) VINKO – občinski svetnik, »pijanček« (Attila Pisnjak) MOTOVILEC – novinar lokalnega časopisa (Matej Zupanič) POLICAJKA 1 – (Beba Larnsak) POLICAJKA 2 – (Jerica Trojak) POLICAJKA 3 – (Joža Alt) Policistke so pevski trio POLICE SPICE GIRLS. REŽIJA: Attila Mess GLASBA: Borut Šantak, Ivo Paušič (kitara, harmonika, posnetki) SCENA, OBLIKOVANJE VABIL, PLAKATOV IN GLEDALIŠKIH LISTOV: Matej Zupanič

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

En hribček bom kupil …

Prizor iz predstave »En hribček bom kupil …« Fotografija: Tomaž Galič, FVKL Gre za satirično komedijo, v kateri izstopa problematika vsesplošne »kapitalistične« koruptivnosti, ki tako zelo najeda temelje družbe in medčloveških odnosov. Zadeva nas vse, vsi dnevno poslušamo o tajkunskih zgodbah in podobnih ekscesih v naši demokratični družbi, kjer se po malem povsem izgublja princip pravne države. Druščina v Hribčku je kot »država v malem«, pomanjšano zrcalo naše družbe. Vsi po vrsti so goljufi, vsak se žene le za svojimi interesi, vsi imajo prikrite cilje in namene, tudi Joco, revež, brezposeln mlad moški brez konkretne izobrazbe, ki se zdi sprva borec za pravice in za resnico, a tudi njega zagrabi sla po koristi, ker gre navsezadnje za njegovo eksistenco. Na videz krepostna Ferijeva žena Mira ni nič boljša od drugih, saj se je delala slepo in gluho, ko je mož radodarno stregel njenim željam, ne da bi ga kdaj vprašala, od kod mu sredstva. Kako zelo nam je vse znano!

Szloboda Tibor

Gondolatok a Körmagyarról Körtánc. Körmagyar. A kör. A végtelenség, az örök körforgás, a megújulás, az eredendő tökéletesség és a harmónia szimbóluma. A kelet-európai sors jellemzői, tökéletesség és harmónia nélkül. Egy keleteurópai rendszerváltó darab, mely mára klasszikus lett. Ahogy az aktuálpolitika kikopott belőle, felszínre úsztak a mű igazi értékei. Az emberi sorsok. Szociális és egzisztenciális helyzettől, rangtól, társadalmi pozíciótól függetlenül nyögi mindenki a hús börtönét, miközben az általa kreált lélektelen és embertelen rendszer(ek)ben vergődik. Normális kommunikációra képtelenül, állati ösztönöktől vezérelve, világvégi hangulatban várják a (meg)váltást. Az ismeretlen jövőt. Bizonytalanság és válság. Amikor az ember kifordul önmagából, és újra farkassá lesz. De alapjában változik-e meg az életünk, ha majd újra csend lesz és elül a por? Az „új” rendszer(eke)t vajon mások teremtik-e? Az „új” vezetőket mások választják majd? Az új rendszerekben mások élnek? Valójában mekkora a változás? Élhetőbb lesz-e az új világ? Vagy csak forog minden körbe-körbe? A Körmagyar tényleg csak magyar? Hiszen történelmünk, sorsunk örökké ismétli

Morda s svojimi dejanji gledalca prepriča le občinski svetnik Vinko, ki na koncu razkrije vso umazanijo – a ga veljaki opozorijo, da pri nas sodni mlini meljejo tako počasi, da od vsega njegovega truda ne bo ostalo nič! Med vrsticami se sliši tudi opozorilo, da razprodaja naših »hribčkov« ne pelje k dobremu, saj namesto vinogradov, ki so bili stoletja ponos in okras lendavskih goric, rasejo vile (brez gradbenih dovoljenj), zelenice z angleško travico, vse več je vikendašev, ki se pridejo sem le zabavat in šopirit, kupujejo parcele za bagatelo … Olga Paušič

Egy jelenet az előadásból

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

Kornis Mihály: Körmagyar

önmagát, és mindennek a központjában a spiritus movens, az ember áll. Ez a frivol, olykor profán és közönséges nyelvezettel élő, komikus és tragikus pillanatokat egyaránt elegyítő mű megrendítően, pártatlanul és provokatívan teszi fel kérdéseit. A válaszok pedig a körben vannak. Bennünk.

kai és önös érdektől független − alkotói és művészi igény hozza létre. Amikor egy közegnek komoly színvonalon működő alkotói és befogadásra alkalmas közönsége van, akkor minden fontos összetevő adott ahhoz, hogy hivatásos keretek közt működő művészeti intézményt hívjon életre. Jelen pillanatban komoly esélyt látok arra, hogy Muravidéken megszülessen az első hivatásos színház. Az az alkotói mag, amelyet a Körmagyart (is) készítő csapat képez, komoly szerepet játszhat ebben, hiszen ezzel a – korántsem kön�nyű – előadással, a több éves színvonalas munkával és a folyamatos szakmai fejlődéssel is bizonyítják rátermettségüket. A színháznak a szórakoztatás, a gondolkodásra nevelés, a provokálás, etc. mellett nagyon fontos szerepe van egy közösség építésében és megtartásában is. Egy színház egyértelműen képviseli és pontosan tükrözi a közeget, melyben működik, valamint annak igényeit. Tehetős az, akinek színházépülete van. De csak az igazán gazdag, akinek működő, alkotókkal és közönséggel teli, élő színháza van. Muravidéken van színházépület, és vannak alkotók. Azt hiszem, itt az ideje, hogy e két tényező most egymásra találjon. A közö(n)sség és az alkotók további épülésére és örömére. Akkor ez a kör is bezárulna, és megnyitna egy újabbat. De az már egy másik körténet.

A DiáXínpadból kinőtt Egy & Más Színház szintén a kör – ez esetben a megújulás és átalakulás – jegyében működik. Elhagyva a diákszínjátszás „békésebb” vizeit, egy sokkal nyugtalanabb és viharosabb terület felé vette az irányt. Ez egy logikus és természetes folyamat, hiszen a színházban és a színházi alkotómunkával eltöltött évek, a támogatás (MNMI), valamint a helyes szakmai irányítás (Mess Attila) értékes és ígéretes gyümölcsöt hozott. A kezdeti szárnypróbálgatások után egy fiatal generáció komoly alkotóvá érésének lehetünk szemtanúi. Kornis Mihály Körmagyar című drámájának színrevitele pedig csak egy állomás az úton, mely reményeim szerint majd egy még komolyabb színházi és művészeti formához, a professzionális vagy hivatásos színházhoz vezet. Úgy gondolom, hogy hivatásos művészeti intézményt csak akkor szabad és kell alapíAz Egy & Más Színház tagjai a Körmagyar c. előadást adják elő tani, ha azt – mindenféle politi-

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

Petra Bobovec Szabó

petra.bobovec@knjiznica-lendava.si

Knjižnica Lendava - Könyvtár Lendva

Iz neusahljivega tolmuna idej in domišljije Ob letošnjem izidu štirih knjig pisateljice, pustolovke in prostovoljke Olge Paušič Spomladi sta na knjižne police priromali novi knjigi lendavske pisateljice Olge Paušič: mladinski roman Osumljen in zbirka odrskih besedil za otroke in mladino Veselo na oder. Pred iztekom leta pa nas je pisateljica razveselila še z zbirko kratke proze Mavrični vsakdanjiki ter potopisnimi utrinki v knjigi z naslovom Z nahrbtnikom, s kamero in peresom po svetu. Dela so izšla pri Založbi VED. Ker sem navdušena bralka, si nisem mogla kaj, da ne bi kar takoj segla po njih. Mojo pozornost je najprej pritegnila naslovnica romana za mladino, ki že z imenom Osumljen nemudoma aktivira sive celice. Vse to je še vizualno podkrepljeno z dvema zastavama, slovensko in madžarsko. Tistim, ki živimo v dvojezičnem okolju, vse to da slutiti, da knjiga verjetno tematizira večno aktualno vprašanje dvojezičnosti ter sožitja med Slovenci in Madžari. Za tiste, ki morda ne vedo, naj omenim, da delo temelji na resničnem dogodku – aferi s plakati, ki je pred leti burila duhove med domačini. Dejstvo je, da je omenjeni incident dal odličen material za knjigo,

Predstavitev za DOŠ I Lendava

ki ob prebiranju morda še vedno prebudi kakšnega duha, predvsem pri starejših generacijah, a je predvsem dobro čtivo za razumevanje in sprejemanje drugačnosti za mlade bralce. Zgodba jasno sporoča, da ni pomembno od kod prihajamo, kje živimo ali kakšen jezik govorimo, preko incidenta nas uči tolerance, sprejemanja drugačnosti in potrpljenja. Pred seboj imamo klasično zasnovan mladinski roman. Glavna akterja zgodbe sta punca in fant, ki ju usoda popelje na skupno pot, ta pa je najprej precej vijugasta. Devetošolka Ani iz Lendave ima celo kopico težav: nenehno se ji zdi, da je predebela, zaradi diete pa ima težave s prebavo. A to še ni vse. Njeni problemi se še dodatno kopičijo, saj je izvedela, da njena mama pričakuje dojenčka. Naenkrat Ani več ne bo center družine. Točka, okoli katere se vrti družinsko dogajanje, je že sedaj namesto nje postal dojenček, ona pa je pristala šele na drugem mestu v družini. In le kaj si bodo mislili njeni sošolci in prijatelji, ko bo njena mama pri teh letih rodila otroka?! V vrtincu svojih navideznih problemov pa se Ani obeta še eden: v Lendavo se iz Ljubljane namreč priseli Jan, ki se vpiše v prvi letnik Dvojezične srednje šole v Lendavi. Niti Janovo življenje ni enostavno, saj se naenkrat znajde v tujem in neznanem okolišu, kjer ga večina sošolcev obravnava le kot »žabarja« iz Ljubljane. Povrhu pa madžarščine ne ve, zaradi česar se mu kopičijo tudi nevšečnosti v šoli. Jan in Ani se spoznata in med njima se splete romanca. Ani Janu pomaga tudi pri učenju madžarščine in s počasnimi, a trdnimi koraki se Jan tudi na ta način skuša vključevati v šolsko in družabno življenje. Nekega dne pa se v mestu pojavijo hujskaški plakati, uperjeni proti Madžarom. In kaj mislite, kdo bo osumljen? Zgodba o • 11-12/2011

Oko • Kitekintő

ki je leta 2004 izšlo v samozaložbi. Večino besedil je avtorica zapečatila s svojim izredno dobrim smislom za humor, kar je za otroke in mladino verjetno še posebej privlačen adut, ki ga ne smemo zanemariti. Teme so različne: od izvirnih, šolskih, preko pravljično in praznično obarvanih vsebin se najde besedilo za skoraj vsako priložnost. Nekatere zgodbe so vzete iz (tudi šolskega) vsakdana, druge spet ne bi mogle biti bolj pravljično domišljijske, kot so. Še posebej komično je besedilo Skrivnosti iz šolskega veceja, ki vsakega od nas popelje nazaj v šolsko obdobje, saj se je verjetno tudi takrat (kot se sedaj) veliko dogajalo v tem delu šole. Pisateljica Olga Paušič s knjigo Veselo na oder Kot sem že omenila, ne manjka niti besedil s pratem, kako družba hitro stigmatizira ljudi, tako krivce vljičnim navdihom, pri katerih so pravljice in njihovi kot nekrivce, in kako težko se je bojevati proti krivici, liki tako ali drugače postavljeni v drug čas in prostor ali še posebej, če jo večina podpira. A kjer obstaja manj- pa so enostavno modernizirane. In niti tukaj ne zmanjšina, ki verjame v resnico, bo ta morda le privrela na ka avtoričinega humorja. Le Sneguljčico si preberite … dan … četudi se bo zanjo treba trdo boriti. V letu 2011, v evropskem letu prostovoljstva, se je Od svojega izida spomladi je bil roman Osumljen v Olga Paušič kot prostovoljka pridružila Knjižnici LenKnjižnici Lendava ena izmed najbolj branih in iska- dava in nam pomagala pri izvedbi raznoraznih pronih knjig, v mesecu avgustu pa je dosegel prvo me- gramov. V okviru njenega prostovoljstva smo izvedli sto najbolj branega čtiva. Kljub temu, da je prvotno tudi nekaj predstavitev obeh njenih novih knjig tako namenjen mladini, ga priporočam vsem starostnim za odrasle kot tudi za mladino. V šolski knjižnici smo skupinam, saj se iz zgodbe lahko 22. aprila gostili dve skupini osmomarsikaj lahko naučimo tudi odšolcev DOŠ I Lendava, 5. maja smo rasli. Knjiga je zanimiva že s tega knjigi predstavili odraslemu občinvidika, da je dogajanje postavljestvu, 18. maja pa smo na Osnovni no v vsem nam poznan okoliš, šoli Kobilje zaključili KnjižničnoLendavo, njena problematika pa -muzejski Megakviz in ob tej priloje na narodnostno mešanem obžnosti tudi tamkajšnjim učencem močju brezčasna. Branje knjige približali literaturo lendavske pisavas bo spominjalo na sprehod po teljice. Predstavitve smo popestrili lendavskih ulicah in goricah. z igrami vlog, posnetki gledaliških Veselo na oder je žanrsko predstav na podlagi pisateljičinih precej drugačen zalogaj. Je zbirliterarnih predlog, avtorica pa je z ka odrskih besedil, namenjenih veseljem odgovarjala na vprašanja otrokom in mladini, posredno navzočih. pa tudi njihovim učiteljem, s poTovrstne prireditve so pomembmočjo katerih bo marsikatera ne predvsem za širjenje bralne kulzgodba zaživela na odru. ture, ki počasi izginja, predvsem Knjiga vsebuje 18 besedil, nemed mladimi; so izvrstna priložnost Olga Paušič: Veselo na oder. katera izmed teh so znana že iz neposrednega spoznavanja otrok Založba VED, Ljubljana, 2011. pisateljičinega dela Šolski štosi, (pa nenazadnje tudi odraslih) s knji• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

Predstavitev za odrasle v Knjižnici Lendava

gami in literaturo, o njihovi uspešnosti pa priča na začetku omenjeni podatek, da je predstavljen roman že več mesecev med najbolj iskanimi in branimi knjigami v Knjižnici Lendava. Najnovejši deli Olge Paušič smo 17. novembra predstavili na literarnem večeru ob dnevu slovenskih splošnih knjižnic. Mavrični vsakdanjiki, zbirka črtic in pripovedi, je razdeljena v tri sklope. Prvih 22 besedil je avtobiografskih in so odsev pisateljičinih doživetij oz. izkušenj iz dolgoletnega pedagoškega delovanja v osnovni šoli, medtem ko zadnjih 13 zgodb sega v okolje, kjer živi in deluje 'izven službe'. Nekatere izmed črtic v 1. sklopu so bile zajete že v zbirki Obrazi, ki jo je avtorica izdala leta 1995 skupaj s pesnikom Štefanom Huzjanom. Vse črtice so bile objavljene tudi v pedagoškem 14-dnevniku Šolski razgledi. Mavrični vsakdanjiki sodijo v žep vseh, ki so na kakršenkoli način dejavni na pedagoškem področju, saj opisane zgodbe govorijo o njih, o njihovih učencih ter konfliktih, s katerimi se ob svojem delu srečujejo vsak dan. Branje marsikatere zgodbe ni odveč niti mladim ali njihovim staršem, saj knjiga govori tudi o njih. Je odličen pripomoček, ki je lahko v pomoč vsem, ki so povezani s šolstvom – učiteljem, učencem ter nenazadnje tudi njihovim staršem – pri reševanju konfliktov, propagiranju tolerantnosti in potrpežljivosti ter sprejemanju drugačnosti. V kar nekaj pripovedih se zrcali podoba današnje družbe: neurejeni odnosi v družini, revščina, alkoholizem, nasilje, rasizem. Po drugi strani pa v zbirki ne 78

manjka niti hudomušnih pripovedi v stilu Olge Paušič, kot jo poznamo že iz njenih preteklih del. Z nahrbtnikom, s kamero in peresom po svetu pa je malce drugačna knjiga od prejšnjih avtoričinih del, saj so v njej zbrani utrinki s popotovanj po 21 deželah sveta. Večina tekstov je bila že objavljenih v raznoraznih popotniških revijah (Svet in ljudje, Horizont …) ter drugih časopisih (Vestnik, Népújság), pogosto tudi v Šolskih razgledih. V knjigi pravzaprav najdemo tri vrste besedil: prave potopise, kakršne imajo radi tiskani mediji, osebno obarvane pripovedi, ki sodijo že na področje leposlovja, v tretji del pa so vključeni dnevniški zapisi s štirih potovanj: po tadžiškem Pamirju, po indijskem Sikkimu, po Butanu in dnevnik z letošnjega popotovanja po Kitajski. Zbirka je popestrena tudi z barvnimi fotografijami, ki jih najdemo na koncu knjige. Knjiga je precej obširna, vsebuje veliko zanimivih pripovedi s podatki in informacijami o opisanih deželah. Bere se lahko po vrsti ali pa kar po želji. Sama sem jo začela prebirati po vrsti, a sem po nekaj straneh ugotovila, da je še zanimiveje, če med branjem o omenjenih krajih pobrskam tudi na internetu. Vsem tistim, ki radi potujejo in imajo radi opisane dežele, priporočam, da tudi sami poskusijo, saj bodo na ta način iz knjige izčrpali še več znanja in zanimivosti. Če knjig še niste imeli možnosti prebrati, nas obiščite v Knjižnici Lendava in si jih izposodite!

Igra vlog na predstavitvi na OŠ Kobilje

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

ZÁGOREC-CSUKA Judit

judit.zagorec@siol.net

Gábor Zoltán Keserédes emlékek című önéletírása A nemrég Zágrábban elhunyt Gábor Zoltán, lendvai származású festőművész és író, Keserédes emlékek című önéletírása 2010-ben jelent meg Lendván a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet gondozásában. Az önéletírás mint műfaj nem ritkaság a magyar irodalomban (Mikes Kelemen, Márai Sándor, Rákóczi Ferenc, Bethlen Kata stb.) Gábor Zoltán Keserédes emlékek című könyve figyelemre méltó önéletrajzi mű. Miért? Véleményem szerint egy nép történetét a következő tényezők szabják meg: a hely, ahol él, és azok a körülmények, amelyek között élnie kell, valamint a népben rejlő erők és tulajdonságok, a népet vezető szellemi-erkölcsi értékek, az eszmék, amelyek eltöltik a közösség lelkét. Gábor Zoltán festőművész nem felejtette el Lendvát, születésének és gyermekkorának színhelyét. Önéletrajzi művében is visszatér Lendvára, ahova sorsa, szülei, rokonai és barátai vezérelték, valamint az emlékei, illetve a hungarus-tudata, amelyet édesanyjától kapott, és amely neveltetésének központi tényezője is volt, hiszen édesanyja volt az a személy, aki jól megtanította a helyesírásra – emlékezik vis�sza a szerző. A hungarus-tudatra való neveltetést Budapesten az Iparművészeti Iskolában is folytatta. A fővárosban ismerte meg Ady Endre és Villon verseit. Mindkét költő nagy hatással volt rá, és élete során is vissza-visszatért a költészetükhöz. A második világháborút Budapesten vészelte át, tanult, elmélyült a magyar iparművészetben és kultúrában. Majd Zágrábban, a Képzőművészeti Akadémián folytatta a tanulmányait. 1951-ben magiszteri fokozatot szerzett. Az akadémia elvégzése után kiutazott Franciaországba, ahol bebarangolta Combarelles, Font de Gaume és Lascaus történelem előtti barlangjait, és megcsodálta az őskori művészet remekeit. Majd Párizs tett rá nagy hatást a világváros román kori építészeti remekeivel. Gábor Zoltán útleírásaiban fi-

Gábor Zoltán: Keserédes emlékek, Lendva, MNMI, 2010

lozófiatörténeti és művészettörténeti rálátást nyújt az olvasók számára a bebarangolt helyekről, valamint a műalkotások keletkezésének koráról is. Útleírásaiban követni lehet a szerző művészettörténeti és művelődéstörténeti műveltségét is, amely nagyon fontos tényező az önéletírásában, hiszen nemcsak • 11-12/2011

Oko • Kitekintő

adatokat és tényeket közöl, hanem egyfajta művészi gondolkodásmódot is prezentál vele. Ő az, aki festőművész és író is egy személyben, de bölcs emberként képviseli mindkét szerepét. Gábor Zoltán önéletírásában, biográfiai művében összegzi életét, művészetét és identitását. Párizst, a művészetek városát, az európai kultúra központját is úgy írta le, mint ahogy ezt a kul túrtörténészek teszik – szívvel és lélekkel. A festőművész nemcsak látta a nagyváros csodáit, hanem át is érezte a létrehozott építészeti értékek lényegét – a művészetet erősítő és arra ható energiákat. Vis�szatérve Zágrábba bekapcsolódott a kulturális és művészeti életbe, barátja volt Sinko Ervin híres író, aki segítette a pályája kibontakozását. Két mandátum erejéig főtitkára lett a Horvát Képzőművészek Egyesületének, és számos cserekiállítást szervezett a magyarországi és a horvátországi képtárak közt – építette a horvát−magyar képzőművészeti kapcsolatokat országos szinten, de segítette a kelet-berlini művészeti együttműködéseket is. Önéletrajzi művében Gábor Zoltán alapos elemzést is ad néhány festményéről, és azoknak az esztétikai értékét is felmutatja (Politikusok sétája, Trófeák, In memoriam Piero della Francesca, Menekülő lepke, Az eltaposott virág stb). Önéletírásában vissza-visszatér Lendvára, ahol barátai élnek. Szoros kapcsolatot alakított ki Gálics István festőművésszel, grafikussal, Tompa Jože gyártulajdonossal, Király Ferenc szobrásszal, Suzanne Király Moss festőművésznővel, Bence Lajos, Szúnyogh Sándor, Zágorec-Csuka Judit költőkkel és azokkal az értelmiségiekkel, akiknek fontos a művészet, mint önkifejező és élvezhető forma. A Négy évszak című történeti freskósorozatában Alsólendva fejlődéstörténetét mutatta be. A művész ezt az alkotását Lendvának ajándékozta, a freskók Lendván láthatók a volt községháza épületének falain, valamint a Galéria Lendva folyosóit is díszítik ezek az olajfestmények. Gábor Zoltán visszavonultan és magába zárkózottan élte idős éveit, de még mindig alkotott, festett és írt. Talán ez az erő az, amely életben tartotta. Mit is akart ezzel elérni, megtudhatjuk az önéletírásából: ,,De miért is festünk, miért csináljuk mindezt, 80

kérdezem önmagamtól? Mit jelenthet e tett, a mérhetetlen univerzumban? Se nem jót, se nem rosszat, azaz semmit – és mégis csináljuk. Az, aki fest, az talán azért teszi, mert valami erősebb erő sugallja neki, hogy azt tennie kell” (HIVATKOZÁS: OLDALSZÁM). És mi ez a sugallat? A tehetsége, amelynek a tényezőivel Isten munkálkodik. Miért teszi? Önmagáért, a családjáért, a népéért, a hazájáért. Önmagáért azért, mert ez a küldetése, a családjáért, mert ők segítik ezen az úton végigmenni, a népéért, mert van hungarus-tudata és identitása, valamint a hazájáért, mert Zágráb befogadta, és ott kapott lehetőségeket a művészi kibontakozásra. Lendváért is, mert az a szülőföldje. Gábor Zoltán festőművészt személyesen is ismertem, számtalanszor felkeresett a Népújság szerkesztőségében, amikor újságíró voltam, s azt követően is, mindig a művészet, a magyarság és a kultúra érdekében tette ezt. Gábor Zoltánt értékes embernek, értelmiségi művésznek ismertem meg, aki szerénynek és érdeklődő természetűnek tűnt. Több évtizedes zágrábi léte ellenére is kitűnően beszélte az anyanyelvét, és kitűnően írt magyar nyelven (Postagalamb: 1982; Ápisz nyomán: 1990; Tragom Apisa: 1993, Elmondom: 1995; Kazivanja: 1998). Őt olyan a festőművésznek és írónak tartom, aki több országban szerezte meg a műveltségét (Budapest, Zágráb, Bécs, Párizs), aki gondolkodásában erősen kötődött a gyökereihez, szülővárásához, Lendvához, de európai rálátású és gondolkodású művész, aki messzire látott, és a látottak mögött értette az összefüggéseket, amelyet színekben és gondolatokban fejezett ki. Gábor Zoltán könyve valójában a művész önfeltáró lélekelemzése és vallomásszerű írásmódja szerint az önéletírás mint szépirodalmi műfaj legjobbjai közé tartozik. Az önéletírás bizonyos értelemben az emlékiratnak az író egész életére kiterjedő változata. Ennek bizonyítékául szolgál a Keserédes emlékek című műve, hiszen Gábor Zoltán hírt adott benne önmagáról és koráról, arról a multikulturális létről, amelyben élt, és amelyet megélt, többek közt a lendvai emlékeit is leírta és feltárta az utókornak.

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

Jutka M. Király

jutka.kiraly@nepujsag.net

Glavna urednica tednika madžarske narodnosti – Népújság

50 let dvojezičnega šolstva v Pomurju Na narodnostno mešanem območju v Pomurju se je s šolskim letom 1959/1960 začelo dvojezično izobraževanje v slovenskem in madžarskem učnem jeziku. Ob petdeseti obletnici izobraževalnega modela, ki je posebnost slovenskega in tudi širšega evropskega prostora, je Népújság, tednik madžarske narodne skupnosti v Sloveniji, objavil obsežen znanstveno-publicistični podlistek »50 let dvojezičnega šolstva v Pomurju« o zgodovini in današnjih izzivih dvojezičnega šolstva. Gradivo – zbrano, tematsko urejeno in v poPredstavitev zbornika »50 let dvojezičnega šolstva v Pomurju« glavju strokovnih prispevkov dopolnjeno – je v založbi Zavoda za informativno dejavnost madžarske je izrazila podporo dvojezičnemu izobraževanju in ga opredelila kot vrednoto, ki jo je treba negovati, pedagonarodnosti letos izšlo tudi v knjižni obliki. V zborniku so poleg zgodovine dvojezičnega šolstva ški raziskovalci so ga označili kot model, ki potrebuje nasploh, zgodovine šol in šolskih okolišev predstavlje- ogromno motivacije, jezik narodne skupnosti v dvojeni pogledi in mnenja pedagogov, dijakov, jezikoslovcev, zičnem modelu pa kot jezik, ki ga morajo v prvi vrsti uporabljati pripadniki narodne skupnosti. Le-ti pa si raziskovalcev, politikov. Z argumenti za in proti. V zbornik so vključeni tudi rezultati javnomnenj- prizadevajo, da bi madžarski jezik oziroma znanje jeziske raziskave o dvojezičnem šolstvu, ki jo je Zavod za ka na višjem nivoju dobilo močnejšo veljavo v pravnoinformativno dejavnost madžarske narodnosti opravil -formalnem (spričevalo) in dejanskem smislu. Del analize dvojezičnega šolstva je tudi primerjava na narodnostno mešanem območju leta 2009. (Kratek povzetek rezultatov, ki so pravzaprav potrdili splošno dvojezičnega izobraževalnega modela z narodnostnim/ prepričanje: 80 odstotkov vprašanih je ocenilo dvoje- manjšinskim izobraževalnim modelom v slovenskem zični model kot primeren, 16 odstotkov vprašanih je Primorju (italijanska narodna skupnost), v Porabju na menilo, da ga je potrebno spremeniti oziroma izpopol- Madžarskem (slovenska narodna skupnost) oziroma niti, le 1 odstotek vprašanih pa je bil mnenja, da dvoje- z izobraževalnimi modeli zamejskih madžarskih skupnosti na Slovaškem, v Romuniji v Ukrajini, v Srbiji zični model ni primerna oblika izobraževanja.) V nizu intervjujev so o dvojezičnem šolstvu in v (Vojvodina), na Hrvaškem in v Avstriji. Dvojezični močasu pogovora konkretnih aktualnih vprašanjih šol- del je pokazal največjo pomanjkljivost prav pri enem stva spregovorili dr. Igor Lukšič, minister za šolstvo od svojih osnovnih ciljev – pri ohranjanju jezika naroin šport, Irena Kumer, predstojnica murskosoboške dne skupnosti in njegove veljave. Avtorji prispevkov so novinarji Népújsága. Lajos enote Zavoda za šolstvo, dr. Albina Nećak Lük, raziskovalka dvojezičnega izobraževalnega modela, pre- Bence je vzel pod drobnogled dvojezično šolstvo v predavateljica na ljubljanski Filozofski fakulteti, in Štefan teklih petdesetih letih v luči oblikovanja prvih prograIstván Varga, predsednik odbora za šolstvo Pomurske mov, političnega pristopa, ustavnih pravic, asimilacije madžarske samoupravne narodne skupnosti. Država madžarske narodne skupnosti in oblikovanja naro• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

dne zavesti, reforme in stereotipov, Klara Nađ Solarič je pripravila zgodovinski pregled šol in šolskih okolišev, Klaudia Abraham je anketirala pedagoge in dijake dvojezičnih šol, Tibor Tomka je primerjal manjšinske izobraževalne modele, Jutka M. Király pa je pripravila intervjuje in uredila zbornik. Avtorji strokovnih člankov, ki zaključujejo zbornik, so poznavalci dvojezičnega izobraževalnega modela dr. József Varga (upokojeni univerzitetni profesor), dr. József Bokor (upokojeni univerzitetni profesor), dr. Anna Kolláth (Katedra za madžarski jezik in književnost, Filozofska fakulteta Maribor) in dr. Elizabeta Bernjak (Filozofska fakulteta Maribor). V zborniku zbrano gradivo predstavlja dvojezično šolstvo z vsemi plusi in minusi, dejstvi in mnenji. Kritično, a ne kritizersko, v duhu potrebnih sprememb in konstruktivnih predlogov.

Na predstavitvi zbornika

Igor Kolenko Turistično društvo Lindau, Lendava

Bogračfest Bogračfest je tradicionalna turistična prireditev v Lendavi, ki se v podobnem kontekstu izvaja že od leta 2005. Vsebina prireditve je tekmovanje v pripravi tradicionalne kulinarične poslastice – bograča. Prvo lendavsko tekmovanje v kuhanju bograča je bilo organizirano že davnega leta 1979. Z leti je Bogračfest prerasel v eno izmed najbolj množičnih in najbolje obiskanih prireditev na prostem v Lendavi. Pravijo, da je receptov za bograč toliko, kolikor je kuharjev. Pa vendar, gre za tekmovanje ekip, ki dobijo enake sestavine in pripravljajo enake količine jedi, ravnajo se po podobnih recepturah, skrivnost različnih okusov pa je skrit v bogastvu uporabljenih začimb. Harmonijo žlahtnega okusa zaokroži pravilna mera dobrega lendavskega vina. Bograč je družabna jed, saj ga nikoli ne skuhamo le za eno osebo. Zaradi daljšega časa priprave je njegov okus odvisen tudi od prijetne družbe, ki obdaja kuharja pri pripravi. Obstaja veliko teorij o tem, odkod izvira, kako so ga pripravljali nekoč, katere tradicionalne vezi so se ohranile pri njegovi pripravi danes, v kakšni posodi ga pripravimo, v kakšni ga postrežemo, rdeča nit vseh pa je gotovo druženje ob dogodku. Prireditev Bogračfest je pravzaprav družabni dogodek, ki vključuje elemente turizma, gostinstva, etnologije in lokalne kulinarike, prežet s tekmovalnim duhom. Kulisa prireditve je od leta 2005 staro mestno jedro Lendave. Tekmovalne ekipe so razporejene po prireditvenem prostoru, ki je kar Glavna ulica v Lendavi. Obiskovalci prireditve se lahko prosto gibljejo med njimi in okušajo slastne bograče, ki jih pripravljajo posamezne ekipe. Za hip se lahko zlijejo s tekmovalci, z ekipami, naslednji hip pa so zopet del množice, ki preprosto uživa v prijetnem vzdušju, ki ga izžarevata kulisa in dišeča atmosfera prireditvenega prostora. Udeležba tekmovalcev je vsako leto odlična, saj je število tekmovalnih ekip, ki se prijavljajo na to tekmovanje, že blizu sto. • 11-12/2011

Oko • Kitekintő

Na prireditvi Bogračfest 2011 (Foto: Miran Dominko, FVKL)

Tudi obiskovalcev, ki uživajo v vrhunski kulinarični ponudbi, pokušanju odličnih lendavskih vin in preživijo popoldan ob prijetni zabavi in druženju, je veliko. Poraja se vprašanje, ali je Bogračfest samó tekmovanje v kuhanju bograča ali pa je tudi tekmovanje ob prijetnem, prijateljskem druženju članov ekip. Kateri tezi je pri tem potrebno dati prednost: tekmovalnosti v strogo formalnem organizacijskem smislu ali druženju in tekmovalnosti v manj formalni obliki? Gotovo obojemu. Organizatorji se z navedenima problemoma soočajo prav vsako leto. Strogo formalna organizacijska oblika je pomembna zaradi razpisnih pravil in zagotavljanja enakih tekmovalnih pogojev vsaki ekipi, manj formalna pa zaradi množičnosti obiska in sproščenega vzdušja na prireditvi. Namen Bogračfesta kot turistične prireditve je ohranjanje tradicionalnega kulinaričnega izročila okolja, promocija lokalne kulinarike in vinske kulture, promocija lendavskih vin in vinogradništva ter zabava in druženje ob vrhunski gastronomski ponudbi. Ker je kulisa tekmovanja preseljena v staro mestno jedro, je vsakokratno tekmovanje tudi nova akcija v smeri oživitve starega mestnega jedra ter odlična turistična promocija kraja.

Organizator Bogračfesta vsako leto izda podroben razpis s pravilnikom tekmovanja. Tekmovanje je mednarodno, saj se ga udeležujejo ekipe iz Slovenije, Hrvaške in Madžarske. Pravico udeležbe na tekmovanju imajo domače in tuje fizične ali pravne osebe, posamezniki ali društva. Torej vsi, ki sprejemajo razpisana pravila tekmovanja. Tekmovalno ekipo tvorijo trije člani: kuhar in dva pomočnika. Vzorce tekmovalnega bograča ocenjuje strokovna komisija, sestavljena iz kuharskih mojstrov in kulinaričnih izvedencev. Po ocenjevanju vzorcev ekipe razdelijo pripravljene bograče med goste. Tu pride do izraza družabnost dogodka. Ker gre za tekmovanje, strokovna komisija v razglasi tudi zmagovalce tekmovanja. Deset najboljših kuharjev prejme naziv »mojster bograča«, najboljše tri ekipe pa dobijo tudi posebne nagrade.

Turisti na Bogračfestu 2011 (Foto: Miran Dominko, FVKL)

Bogračfest 2011 je bil prvič organiziran kot dvodnevni kulinarični dogodek. Prireditev se je izvajala pod skupnim »dežnikom« poletnega festivala »Lendava vabi«. Uvodne aktivnosti so se odvile na predvečer tekmovanja, in sicer v petek 26. 8. 2011, osrednja prireditev – tekmovanje v kuhanju bograča, pa je bilo

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

Ocenjevalna žirija pri pokušanju bograča (Foto: Mediaspeed)

izvedeno v soboto, 27. 8. 2011. Prireditev, kakršna je Bogračfest, zahteva za uspešno realizacijo poleg »dobrega vremena« veliko organizacijskih naporov, marketinških aktivnosti, sodelovanje med vsemi vključenimi institucijami in usmerjenost vseh akterjev k istemu cilju. Letošnji Bogračfest je prav zaradi slednjega bil tako uspešen. Prireditev je prvič organiziral odbor, ki so ga sestavljali člani turističnih in kulturnih društev, ki so sodelovali tako pri snovanju kot pri izvedbi prireditve. Pregovor »V slogi je moč!« se je izkazal za pravilnega. Izvedba prireditve po takem organizacijskem ključu zahteva dobro koordinacijo, prispevek posameznikov pa je porazdeljen in usmerjen k realizaciji točno določene konkretne naloge. Prireditev je zato v celoti bolj obvladljiva. Pred štirimi leti je predsednik države dr. Danilo Türk prvič dal pobudo za razglasitev Lendave za svetovno prestolnico bograča. Misel o razglasitvi je ves ta čas zorela med organizatorji in snovalci prireditve, letos pa je končno dozorela in bila tudi uspešno realizirana. Lendava je bila razglašena za svetovno prestolnico bograča. Razglasitev svetovne prestolnice bograča pomeni smelo dejanje, ki je velik izziv in hkrati velika odgovornost za kraj. Izziv zato, ker lahko kuliso svetovne prestolnice bograča izkoristimo za razmah odlične kulinarične ponudbe in izdatneje prispevamo k razvoju in promociji turizma, odgovornost pa zato, ker moramo nenehno ohranjati kakovostni nivo kulinarične ponudbe, predvsem kakovost bograča. Bograč mora odslej biti na voljo v vseh lendavski gostilnah. Postati mora razpoznavni kulinarični

proizvod kraja. Lokalna oblast je sprožila to smelo dejanje z dolgoročno vizijo smeri razvoja turističnih produktov, za kar ji gre velika zahvala. Hkrati je podala »žogico« turističnim akterjem, ki so sedaj na potezi, da v življenje obudijo premalo izkoriščeno tržno nišo – lokalno kulinarično ponudbo. Izziv je velik, priložnost je pred vrati. Za realizacijo tega izziva je tudi potrebna sloga. Sloga in sodelovanje pri ponudnikih turističnih in gostinskih storitev. Tudi njihove naloge so porazdeljene, vendar usmerjene k istemu cilju: k lastni promociji, k promociji turizma, kulinaričnih posebnosti kraja, promociji naših vin in vseh ostalih dobrin, ki jih lahko pojmujemo v okviru turistične ponudbe. V svetovni prestolnici bograča je rdeča nit, ki prepleta to ponudbo, bograč. Sinergijski učinki, ki si jih vsi tako zelo želimo, so odvisni od kvalitetne prepletenosti te ponudbe. Učinki bodo vidni kmalu. Če bodo pozitivni, bo to prvi dokaz, da je v širšem smislu turizem tista gospodarska panoga, v katero se splača vlagati.

Zmagovalka letošnjega tekmovanja je bila ekipa Term Lendava (Foto: Tomaž Galič, FVKL)

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

Szolarics Nađ Klára

klara.solaric@nepujsag.net

Népújság, a szlovéniai magyarok hetilapja

Lendva, a bogrács fővárosa: Egy lépés előre a felismerhetőség felé Idén Lendva Község új formát és tartalmat adott a nyár folyamán zajló idegenforgalmi és egyéb jellegű rendezvényeknek, amelyeket a Lendva várja Önt szlogennel sikeresen valósított meg. A rendezvénysorozat legkiemelkedőbb eseménye – az idén először kétnapos – Bográcsfeszt volt, melynek első napján Lendvát a bogrács fővárosának kiáltották ki, másnap pedig a hagyományos főzőversenyre került sor. Vidékünk jellegzetes étele négy éve ihlette, hogy Lendva legyen a bogrács fővárosa. Az ötletadó Danilo Türk szlovén államelnök volt. Anton Balažek polgármester a megvalósításra törekedett, látva az ötletben az új lehetőséget; Lendva idegenforgalmának a fellendítését. Így idén augusztus 26-án, a gasztronómiai előadást követően, Danilo Türk a Városhá-

A lendvai Városháza falán leplezett bronz emléktábla

za dísztermében elsőként írt be a bogrács fővárosa pártolóinak a könyvébe, majd ajándékként a bogrács alapreceptjét vette át Anton Balažek polgármestertől. Ezt követően pedig a Városháza főbejáratánál leleplezték a bográcsedényt ábrázoló emléktáblát, amely Lendvának, a bogrács fővárosának a szimbóluma. Az eseményt a vár udvaráról mozsárágyú dörrenése kísérte. Az esemény számos magas rangú vendég és népes közönség előtt zajlott. A rendezvény második napján 72 hazai és külföldi csapat mérte össze főzési tudományát Lendva főutcáján. A legjobb bográcsot idén a Lendvai Terme csapata főzte, őket követte az RTV Magyar Műsorok Stúdiójának Lendvai Dr. Danilo Türk államelnök a bogrács alapreceptjét vette át Tévéstúdiója, illetve a lendvai mag. Anton Balažek polgármestertől (Fotó: Népújság) Öko-park Kft. csapata. • 11-12/2011

Oko • Kitekintő

Žužana Žoldoš

zsuzsana@knjiznica-lendava.si

Direktorica, Knjižnica Lendava – Igazgató, Könyvtár Lendva

Založništvo na območju občine Lendava v obdobju samostojne Slovenije (Pregledna razstava) Ob 20. obletnici samostojnosti Republike Slovenije je Knjižnica Lendava v sodelovanju z Občino Lendava pripravila pregledno razstavo založništva v Lendavi v obdobju samostojne Slovenije. Ko smo se lotili zbiranja gradiva za razstavo, smo ugotovili, da je bila založniška dejavnost v zadnjih dvajsetih letih v Lendavi izjemno bogata in raznovrstna, saj je izšlo več kot 250 knjižnih in neknjižnih izdaj z raznoliko vsebino na različnih nosilcih. Zaradi obširnosti gradiva smo morali narediti izbor, ki naj bi bil kljub okrnjenosti verodostojen prikaz te dejavnosti v obdobju minulih 20 let. Izločili smo gradivo, ki je bilo sicer izdano v Lendavi, vendar se vsebinsko nanaša na kraje v drugih občinah, kataloge, vodiče po razstavah, zloženke in ostali drobni tisk. Knjižno gradivo smo zaradi preglednosti razporedili kronološko, posebej smo prikazali periodični tisk in neknjižno gradivo. V Lendavi ima založništvo zelo bogato preteklost, saj je v takratni Dolnji Lendavi že v drugi polovici 16. stoletja delovala tiskarna, kjer je tiskar Rudolf Hoffhalter natisnil literarna dela predikatorja Györgya Kultsárja, in sicer leta 1573 »A halálra való készöletről rövid tanóság« in »Az ördögnek a penitenciatartó bűnössel való vetekedéséről és a kétségbeesés ellen a reménységről való tanúság«, leta 1574 pa Postillo. Na razstavi smo si lahko ogledali faksimilirane izdaje omenjenih izdaj in faksimile leta 1896 izdane knjige »Alsó-Lendva nagyközség milleniumi emlékkönyve«. V zadnjih 20-ih letih je izšlo tudi veliko zbornikov ob različnih jubilejih, ki ohranjajo dragocene podatke 86

o zgodovini in razvoju našega kraja ter o ljudeh, ki so bili aktivni na najrazličnejših področjih. Objavljenih je bilo tudi nekaj zbornikov prispevkov z raznih konferenc. Knjižnica Lendava je tako izdala zbornik prispevkov s strokovnega posvetovanja o knjižnicah na narodnostno mešanem območju. Leta 2000 je pri lendavski knjižnici izšla tudi bibliografija »A ‚Naptára’ repertóriuma 1960–2000«. Zgodovinsko vrednost imajo izdaje kot na primer Koncentracijsko taborišče Sárvár, Židje v Lendavi in pred kratkim izdana knjiga Od Soče do Mure. Lendavska galerija je poleg katalogov in zloženk izdala številne monografije, portrete znanih domačih umetnikov, kot so: Zoltán Gábor, Ferenc Király, Suzanne Király Moss, Štefan Galič, György Zala … Občina Lendava je izdala dve monografiji o Lendavi, in sicer dvojezično Pozdrav iz Dolnje Lendave – mesto na razglednicah in trojezično Lendava – Lendva.

Na razstavi v Sinagogi Lendava

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

Na sliki so razstavljene zgoščenke in drugi nosilci

Lendavska župnija je leta 2010 ob 400-letnici Dalmatinove Biblije v madžarščino prevedla in izdala Apostolsko delo. Ena od oblik objavljanja je samozaložništvo, ki ga uporabljajo tudi naši avtorji. Naj omenim le nekatere. Štefan Huzjan je leta 1995 izdal kratko prozo Obrazi, dve leti kasneje dokumentarno gradivo v madžarskem jeziku Éltek – Élnek, leta 2003 pa dvojezično poezijo Podaj roko svetlobi – Nyújts kezet a fénynek. Leta 1997 je pisateljica Olga Paušič v samozaložbi s finančno podporo Občine Lendava izdala svoje prvo prozno delo Imejmo jih radi, leta 2004 zbirko odrskih besedil Šolski štosi, prihodnje leto pa še mladinski roman Skrivnosti. Na razstavi so si obiskovalci lahko ogledali tudi kratko prozo Junaki, roman Osumljen in zbirko odrskih besedil Veselo na oder. Za izdaje v madžarskem jeziku skrbi Zavod za kulturo madžarske narodnosti. V zadnjih dvajsetih letih so bralcem ponudili številne leposlovne publikacije (otroške knjige, pesniške zbirke in romane) izpod peresa prekmurskih Madžarov. Izdanih je bilo tudi veliko publikacij z domoznansko, etnografsko in drugo družboslovno vsebino. Luč sveta so zagledale številne madžarske in dvojezične (madžarsko-slovenske) knjige, katerih vsebina govori o narodni identiteti, ohranjanju jezika in kulture madžarske narodne skupnosti ter o prekmurski madžarski književnosti. Leta 1989 je začel izhajati Muratáj, prva literarna, umetnostna, družboslovna in kritična revija prekmurske madžarske književnosti. Zavod za kulturo madžarske narodnosti izdaja tudi periodično publikacijo Lenda-

vski zvezki – Lendvai fűzetek. V Lendavi je zelo razširjeno izdajanje serijskih oz. periodičnih publikacij, saj ima skoraj vsak javni zavod svojo periodično publikacijo, vsaka šola svoje šolsko glasilo. Leta 1996 je Občina Lendava izdala prvo številko lokalnega časopisa Lendvai hiradó – Lendavske novice, ki še danes izhaja do štirikrat letno. Naj opozorim na multikulturno, strokovno, družboslovno in literarnoumetnostno revijo Lindua, ki je v petih letih, kolikor obstaja v našem prostoru, uspešno dosegla že številko 10. Revijo je prvotno izdajal Javni sklad za kulturne dejavnosti OI Lendava, zadnja številka pa je izšla pri Knjižnici Lendava. Tu so še Lyndvamuseum, ki ga izdaja lendavski muzej; Domski klopotec, glasilo Doma starejših Lendava; Utrinek – Ernyeteg órák in Lapsus – glasili dijakov Dvojezične srednje šole Lendava; H2O – glasilo učencev Dvojezične osnovne šole 1 Lendava; Vinogra-

Na razstavi v Sinagogi Lendava

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

dnik, sadjar – Szőlő-és gyümölcstermelő – glasilo Društva vinogradnikov in sadjarjev Lendava. Župnijski urad v Lendavi od leta 1994 izdaja verski časopis Župnijski utrip – Lüktető élet. Pod okriljem Zavoda za informativno dejavnost madžarske narodnosti v Lendavi redno izhaja Nép újság, tednik v Sloveniji živečih Madžarov z mesečno prilogo IFI, ki je namenjena mlajši populaciji. Zavod vsako leto izda tudi Naptár, koledar prekmurskih Madžarov. V zadnjih nekaj letih je bilo v Lendavi izdanega tudi veliko gradiva na drugih nosilcih, kot so zgoščenke in tlačenke ter kartografsko gradivo. Pri uradu Občine Lendava je leta 1996 izšel zemljevid Lendave, Razvojni center Občine Lendava pa je leta 1999 izdal zemljevid Kolesarjenje po Prekmurju: Ravensko in Dolinsko – v slovenskem, madžarskem, nemškem in angleškem jeziku, ki je bil leta 2002 ponatisnjen. Izdanih je bilo tudi nekaj zvočnih in video posnetkov. Knjige so gotovo med tistimi viri, ki najbolje ohranjajo našo kulturno dediščino, so naš spomin na dogodke, ljudi in njihove usode, zato je vsaka, ki izide v našem okolju, nadvse dragoceno knjižnično gradivo, ki sodi v domoznansko zbirko Knjižnice Lendava. Zasledujemo vse, kar se objavi na našem območju, in si prizadevamo, da ne bi prezrli nobenega objavljenega naslova, pa naj izide v samozaložbi ali pri kateri od znanih založb.

Del razstavljenih knjig in drugih publikacij

Tomaž Galič

infofvkl@gmail.com

Foto-video klub Lendva

Mura – a folyó, mely összeköt minket Ez annak a kiállításnak a címe, amelyet három ország négy baráti kapcsolatban lévő fotóklubja készített. A csodálatos Mura folyó ugyanis mindhárom országon (Szlovénia, Horvátország, Magyarország) keresztül folyik, és így összekapcsolja őket. A kiállítás a személyes kapcsolatok, a szervezett fotóműhelyek, valamint a nagykanizsai (Magyarország), a csáktornyai (Horvátország), a muraszombati és a lendvai (Szlovénia) fotóklub tagjai együttműködésének az eredménye. A projekt az elképzelések szerint a fotóklubok tagjainak többszöri találkozásán alapszik, és dialógust teremt a szomszédos országok és kultúrák fotóművészei között. Már a cím is meghatározza annak témáját, hangsúlyozza a szomszédos országokban élő emberek közötti szálak szorosabbra fűzését, avagy baráti kapcsolatok létrehozását és elmélyítését szomszédainkkal, környezetünk, szokásaink és kultúránk kölcsönös és mélyreható megismerését. Az együttlétek célja nem csupán a képzés és a kapcsolatépítés volt. A természeti környezet és hagyatékunk megismerése hozzájárul ahhoz, hogy a kiállítás résztvevői és megtekintői körében tudatosítsuk környezetünk és kultúránk megóvásának fontosságát. A Mura folyónak, mely kiállításunk központi témája, összekötő jellege van. A folyó, amely a múltban elválasztotta egymástól az embereket, sőt, egész kultúrákat, ezúttal összeköt bennünket, és még mindig nagy hatással van a mindkét partján élő emberekre. A kiállítással a folyót, valamint a három ország településeinek jellegzetességeit, szépségeit, nevezetességeit mutatjuk be a szélesebb nyilvánosságnak. A közös munka kivá-

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

A projekt 2010 januárjában kezdődött, amikor a csáktornyai fotóklub tagjai vendégül látták a magyarországi és szlovéniai fotósokat, és bemutatták nekik a Muraközt. A találkozók hasonló módon követték egymást először Szlovéniában, majd Magyarországon is. 2010 szeptemberének elején a csáktornyai fotóklub megszervezte a közös projekt záró rendezvényét. A fotók önmagukért beszélnek, de még inkább azért érdekesek, mert szélesítik és erősítik a fotóművészet kifejezőképességét. Figyelembe véve a fotóművészek Beszédet mondtak: mag. Anton Balažek, polgármester, Davor Dolenčić, találkozásának módját és természetét, a csáktornyai fotóklub alelnöke, Tanja Šimonka, ZKPL-MPIL igazgató és érdekesek a riporteri munkák, külöDr. Göncz László, magyar nemzetiségi parlamenti képviselő (Fotó: Tomaž Galič, FVKL) nösképpen a részletekről készített fotók. Nem tudjuk viszont figyelmen kívül ló alkalom a kultúrák közötti párbeszéd, a települések, hagyni egy-egy művész kutatómunkáit sem, melyek a szomszédos országok fotósai, és nem utolsó sorban középpontjában olyan motívumok állnak, amelyek a a Mura folyó mentén létező kultúra népszerűsítésére, néprajzi és kulturális értékek megőrzéséért folytatott harcot reprezentálják. De jelen vannak a mindennapi a természeti adottságok megőrzésére.

A nagykanizsai, csáktornyai, muraszombati és lendvai fotóklubok tagjai (Fotó: Tomaž Galič, FVKL)

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

Gojko Lukić Predsednik društva

„Mura – a folyó, mely összeköt minket” c. kiállításon

életet bemutató úgynevezett „life” fotók is, melyeken a fotóművészek a múlandó élet pillanatait rögzítették, és így fontos dokumentumai lesznek egy bizonyos térség mindennapi egyszerű történéseinek, melyek messze vannak a díszes, ünnepi eseményektől. Meggyőződésünk, hogy a kiállítást megtekintők az ott látható fényképeken meglátják életük egy részét, ráismernek önmagukra, a valóság és képzeletük ötvözetére. Reméljük, hogy az egymás közötti kommunikáció, ötletadás hozzájárul a baráti klubok és tagjaik közötti még termékenyebb együttműködéshez.

„Mura – a folyó, mely összeköt minket” c. kiállítás plakátja

Srbsko kulturno društvo »Jovan Jovanović Zmaj« Lendava Društvo je bilo ustanovljeno 25. maja 2011, ustanovna skupščina s svečanostjo pa je bila 23. junija. Društvo ima 65 članov. Med njimi so tudi taki, ki niso srbske narodnosti, kar si štejemo v čast in menimo, da je to dodatna vrednota, ki bo dejavnost društva le še obogatila. Naš osnovni namen je sodelovanje z različnimi društvi, organizacijami in posamezniki na kulturnem ter športnem področju v regiji in tudi drugod po Sloveniji. Ustanavljamo tudi folklorno skupino, ki bo različne srbske plese, njihov ritem in melodiko približala slovenskim in drugim poslušalcem. 13. januarja 2012 v Hotelu Lipa pripravljamo praznovanje srbskega novega leta, na katero bodo povabljeni tudi glasbeniki iz Novega Sada. V okviru društva bomo organizirali razna izobraževanja, saj želimo mlajše generacije seznaniti z branjem in pisanjem cirilice ter jih vzpodbuditi k ohranjanju jezika in kulturne tradicije srbskega naroda, ki živi v Sloveniji. Slovenskemu narodu, madžarski narodnosti in ostalim etničnim skupinam želimo približati svoj jezik in kulturne vrednote, ki so nas ohranile skozi stoletja. Stremimo k ustvarjalnemu dialogu, razumevanju in solidarnosti. Prepričani smo, da bomo s svojo dejavnostjo popestrili kulturni prostor, v katerem živimo. K sodelovanju vabimo vse somišljenike in prijatelje. • 11-12/2011

Oko • Kitekintő

Janja Magdič

oi.lendava@jskd.si

Javni sklad RS za kulturne dejavnosti – Območna izpostava Lendava

Ljubiteljska dejavnost v letu 2011

www.jskd.si

Kulture ne moreš podedovati. Kultura naših prednikov bi hitro izginila, če je ne bi vsaka nova generacija v društvih ali drugih ustanovah vedno znova prebudila in prenašala iz roda v rod, iz generacije v generacijo. Potrebni so le volja, znanje, ljubezen do ljudskega izročila ter podpora lokalne in širše javnosti. Lendavska območna izpostava Javnega sklada Republike Slovenije za kulturne dejavnosti opravlja povezovalne, svetovalne in z zakonom določene naloge za občine iz Upravne enote Lendava. Te so: Lendava, Črenšovci, Turnišče, Odranci, Velika Polana, Dobrovnik in Kobilje. Na območju občin strokovno pomaga 42-im društvom, ki združujejo preko 1750 članov. Sodeluje s Slovenci v Porabju in partnerji v Italiji, Avstriji, Madžarski in Hrvaški. Tudi v tem letu je sodelovala z osnovnimi šolami, zavodi, kulturnimi in drugimi društvi. Skupne projekte je pripravila v različnih krajih na območju Upravne enote Lendava. Izbor krajev za izvajanje območnih, medobmočnih in drugih prireditev je bil odvisen od prostorskih danosti, ciljev in učinkov srečanj ter števila prijavljenih skupin. V Svetu izpostave JSKD-ja je predlaganih 11 članov iz vseh sedmih občin Upravne enote Lendava, ki se sestaja dvakrat letno in sprejema letne programe sklada. V praksi občine preko zastopnikov krojijo

Čardaš polka, Kulturni dom Lendava, 15. maj 2011

programsko politiko in upravljajo izpostavo. Nekatere občine (župani) še vedno ne razumejo vloge javnega sklada kot tiste strokovne službe, na katero se lahko zanesejo in od katere nedvomno dobijo zanesljive podatke o vsem, kar se nanaša na ljubiteljsko kulturno dejavnost – če to seveda želijo. Pregledna območna in medobmočna srečanja ter tekmovanja na območju izpostave Lendava so vsako leto zahtevnejša, kar vsak organizator in soorganizator tudi upošteva. Prav zato smo že v začetku januarja in februarja organizirali tri brezplačne strokovne posvete za vodje ljudskih pevcev in godcev ljudskih viž,

Plesna skupina 18. stoletje Vrtca Lendava – DE Gaberje v Šentilju, 20. maj 2011 (Foto: Sabrina Hudales)

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

za vodje otroških folklornih skupin in vodje odraslih folklornih skupin. Odziv je bil nadpovprečen, čemur so sledili tudi dobri rezultati naših skupin, ki so se z območnih srečanj uvrstile na regijska in nekatere tudi na državna srečanja. Zadovoljiva in presenetlji-

va je bila udeležba na posameznih srečanjih in prireditvah, kar kaže na zadovoljstvo samih skupin, njihovih mentorjev in njihovih prijaviteljev (vrtci, šole, društva, zavodi).

Izpeljani program JSKD-ja do 31. 10. 2011 NASLOV PRIREDITVE/SREČANJA

KRAJ

DATUM

Literarno-likovni ustvarjalni natečaj

Turnišče

7. 2. 2011

Strokovni posvet za vodje OFS-ja

Lendava

21. 1. 2011

Strokovni posvet za vodje ljudskih pevcev in godcev ljudskih viž

Lendava

28. 1. 2011

Strokovni posvet za vodje odraslih FS-ja

Lendava

11. 2. 2011

Hura za gledališče – srečanje otroških gledaliških skupin

Lendava

1. 3. 2011

Migam – območno srečanje plesnih skupin iz vrtcev

Turnišče

10. 3. 2011

Gibalnica – območno srečanje plesnih in ritmičnih šolskih skupin

Turnišče

10. 3. 2011

Območno srečanje lutkovnih skupin

Lendava

22. 3. 2011

Teater postavimo – območno srečanje odraslih gledaliških skupin Črenšovci

25.–26. 3. 2011

Otroci pojo – območno srečanje otroških pevskih zborov

29. 3. 2011

Lendava

Mlada grla – območno srečanje mladinskih pevskih zborov

Lendava

29. 3. 2011

Marko skače – območno srečanje otroških folklornih skupin

Lendava

6. 4. 2011

Območno srečanje odraslih pevskih zborov

Črenšovci

9. 4. 2011

Pirhi, vino in velikonočni izdelki

Lendava

14. 4. 2011

Regijsko srečanje otroških gledaliških skupin – uvrstitev

Gornja Radgona

15. 4. 2011

Velikonočna razstava – Dom Danijela Halasa – soorganizator

Velika Polana

16. 4. 2011

Čardaš polka – območno srečanje odraslih folklornih skupin

Lendava

15. 5. 2011

Regijsko Linhartovo srečanje odraslih gledaliških skupin

Dobrovnik

7. 5. 2011

Regijsko srečanje otroških folklornih skupin

Lendava

10. 5. 2011

Plesne vizije 2011 – uvrstitev

Šentilj v Slovenskih goricah 20. 5. 2011

Festival mladinskih gledaliških skupin Slovenije – uvrstitev

Nova Gorica

20.–22. 5. 2011

30 let Kulturnega društva Kapca – podelitev zlatih Maroltovih priznanj in značk

Lendava

21. 5. 2011

Regijsko srečanje odraslih folklornih skupin – uvrstitev

Maribor

22. 5. 2011

30 let KD Čentiba – podelitev zlatih Maroltovih priznanj in značk

Čentiba

28. 5. 2011

POZDRAVLJAM TE, CVETOČI MAJ – pevci in godci ljudskega izročila

Črenšovci

29. 5. 2011

Naša Poljana »Poljanske meglice« – Večer ljudske glasbe in pesmi – KD Miško Kranjec Velika Polana – soudeležba

Mala Polana – Sabolova domačija

18. 6. 2011

Naša Poljana »Kak je inda bilou« Folklorni popoldan – KD Miško Kranjec Velika Polana – soudeležba

Mala Polana – Sabolova domačija

19. 6. 2011

Naj se čuje pesem – srečanje ljudskih pevcev

Gomilica

26. 6. 2011

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

41. mednarodni folklorni festival – uvrstitev

Beltinci

28.–31. 7. 2011

Jenamena fest – festival rokodelstva, domače obrti, kulture in kulinarike – Kulturno-turistično društvo Črenšovci – soudeležba

Črenšovci

18.–20. 8. 2011

Bogračfest – udeležba, Prekmurska folklorna skupina Lendava

Lendava

27. 8. 2011

5. Mini likovna kolonija Pomurja »Poljana navdihuje«

Velika Polana z okolico

2.–3. 9. 2011

Lendavska trgatev – Prekmurska folklorna skupina Lendava

Lendava

10. 9. 2011

Otvoritev 5. Mini likovne kolonije »Poljana navdihuje«

Velika Polana – Dom Danijela Halasa

11. 10. 2011

Regijsko srečanje ljudskih pevcev in godcev – uvrstitev

Gradišče na Kozjaku

22. 10. 2011

V letu 2011 se je nadaljeval trend razcveta gleda- je, ki se je uvrstila na regijsko revijo plesnih skupin v liške dejavnosti, istočasno zasledimo nekoliko skro- Šentilju v Slovenskih goricah in presenetila s svojim mnejšo bero lutkovnih skupin, ki se na razpise ne nastopom in odlično sceno. prijavljajo, četudi imajo nove predstave in bi jih bilo vredno soočiti z gledalci in žirijo na območnih srečanjih. Kljub temu se je lutkovna skupina Šolenčki vrtca Lendava uvrstila na regijsko srečanje v Ljutomeru. Gledališka dejavnost je bila v tem letu še posebej uspešna – tako otroška kot odrasla. Na regijska srečanja so se uvrstili: gledališka skupina Škrati Vrtca Lendava, gledališka skupina Carpe Diem DOŠ I Lendava in odrasla gledališka skupina KD Miško Kranjec Velika Polana. Razcvet otroške gledališke produkcije je v tem letu kronala uvrstitev gledališke skupine Carpe Diem iz DOŠ I Lendava na državno srečanje v maju v Novem mestu. Prekmurska folklorna skupina KD Lendava na Lendavski trgatvi Kljub temu da smo v preteklosti v Lendavi izobraževali mentorje plesnih in ritmičnih skupin, je Tudi letos se naše območje lahko pohvali z razbilo sodelujočih skupin na srečanju bistveno manj vejano, toda enakomerno porazdeljeno folklorno dekot v preteklih letih. Vseeno smo pa veseli dosežka javnostjo in razveseljivim visokim povprečjem, ki je Plesne skupine 18. stoletje Vrtca Lendava, DE Gaber- posledica značaja ljudi, njihovega kmečkega izvora, navad, bogate kulturne dediščine, hkrati pa tudi kontinuiranega strokovnega dela z njimi. Zaradi velikega števila otroških folklornih skupin in bogate dejavnosti na področju ljudskega izročila ter kulturne dediščine se ni treba bati za naslednja obdobja in prihodnje rodove. Najvišji dosežek na tem področju so z uvrstitvijo na regijska srečanja dosegle: otroška folklorna skupina Poskočne noge – Fürge lábak iz Vrtca Lendava, starejša folklorna skupina DOŠ Dobrovnik ter odrasla folklorna skupina Kulturnega društva OFS Poskočne noge - Fűrge Lábak vrtec Lendava DE I Miško Kranjec iz Velike Polane. Na državno srečanje Óvoda, Kulturni dom Lendava, 10. maj 2011 odraslih folklornih skupin v Beltincih se je uvrstila • 11-12/2011

Oko • Kitekintő

folklorna sekcija Hrvaškega kulturnega društva Pomurje iz Lendave. Ljudske pevke Kulturnega društva Franc Saleški Finžgar iz Žižkov in ljudske pevke upokojenke Kulturno-turističnega društva Črenšovci pa so se uvrstile na Regijsko srečanje ljudskih pevcev in godcev 22. oktobra v Gradišču na Kozjaku. Čutiti je premike na glasbenem področju, posebej pri instrumentalni glasbi. Zborovsko petje otroških in mladinskih pevskih zborov po številčnosti stagnira. Po kvaliteti izstopajo nekateri posebej uspešni zbori, in sicer Otroški pevski zbor iz Vrtca Mavrica Odranci, Mladinski pevski zbor OŠ Odranci in Mladinski pevski zbor DOŠ I Lendava. Pri odraslih zborih in malih pevskih skupinah je potrebno omeniti skupino Evterpe iz Kulturnega društva Žižki, Komorni pevski zbor Vita in kvintet Aeternum. Pri izboru prizorišč skrbimo, da so enakomerno porazdeljena. Zadnja leta opažamo, da je število nastopajočih v plesnih, folklornih in tudi pevskih skupinah nekoliko večje kot v preteklih letih. Zaradi tega srečanj ne moremo organizirati drugje kakor v Dobrovniku ali pa le v Gledališki in koncertni dvorani v Lendavi, kjer imajo skupine res najboljše pogoje za svojo predstavitev, ki nam jo Zavod za kulturo in promocijo Lendava tudi omogoča. Soorganizatorstvo dodatnih programov se najpogosteje osnuje med letom. Zadnja leta se je povečalo sodelovanje z zvezami in drugimi ustanovami na medobmočni ravni. Odnosi z Zvezo kulturnih društev Lendava

so se stabilizirali, pri čemer ZKD svoj program realizira povsem samostojno in brez želje po strokovni pomoči. Srečanja in prireditve v letu 2011 so bila v celoti izpeljana po zastavljenem programu, potrjenem na svetu sklada 11. 2. 2011. Kljub kadrovsko zmanjšani delovni sili smo izvedli še dodatne programe, ki so se odvijali naknadno tekom leta. Posredovali smo pomoč pri raziskavi in šivanju folklornih kostumov folklorni skupini KD Kobilje, ki je bila po nekajletnem premoru lansko leto ponovno ustanovljena. 3. decembra se bo v novih oblekah prvič predstavila na že 17. prireditvi Družina poje na Kobilju. JSKD OI Lendava strokovno pomaga Prekmurski folklorni skupini KD Lendava, ki je bila ustanovljena v letošnjem poletju in se je predstavila na Bogračfestu, Lendavski trgatvi ter Martinovanju. Ker skupina nima svojih folklornih kostumov, je že začela z raziskavo in zbiranjem gradiva o oblačilnem videzu na lendavskem področju. Skupina bi se naslednje leto na območnem srečanju folklornih skupin zelo rada predstavila v novih folklornih kostumih, identičnih za lendavsko področje, in prijazno vabi nove plesne pare. Iskrene čestitke in zahvala gredo vsem sodelujočim skupinam, ki so s svojo prisotnostjo in znanjem obogatile naš program, saj nam je to spodbuda za ustvarjalno prihodnost. Hvala vsem ustanovam in lokalnim skupnostim, ki njihovo ustvarjalnost podpirajo. Hvala tudi soorganizatorjem in vsem tistim, ki ste kakorkoli pripomogli k izpeljavi programa.

HKD Pomurje – Hrvaška folklorna skupina Lendava na državnem srečanju 29. julija 2011 v Beltincih

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

Jasna Cigut

jasnacigut@yahoo.com

Dvojezična osnovna šola I Lendava – 1. Sz. lendvai Kétnyelvű Általános Iskola

Nagradni izlet lendavskih debaterjev v Bruselj V času od 2. do 4. 10. 2011 je 6 debaterjev DOŠ I Lendava in DSŠ Lendava z mentorico obiskalo Bruselj. Izlet, ki ga je organiziral Za in proti, zavod za kulturo dialoga, in sofinanciral Slovenski sektor oddelka za obiske in seminarje Evropskega parlamenta, so si učenci prislužili s sodelovanjem na natečaju Poslušajte nas!, ki ga je razpisal Za in proti, zavod za kulturo dialoga, podprl pa zavod MOVIT. V nedeljo zgodaj zjutraj smo se na pot odpravili: Patricia Pentek, Grega Ferenc, Veronika Draškovič Bračun, Lara Perša, Sara Sakač, Huso Jusić in moja malenkost. Šolski kombi nas je peljal do Celja, kjer smo prestopili na avtobus in spoznali del svojih sopotnikov, učencev in dijakov iz Prlekije in Štajerske. Nato smo v Ljubljani pobrali še preostanek potnikov iz praktično vseh delov Slovenije in se odpravili proti predoru Karavanke. Niti sanjalo se nam ni, kako dolgo bomo dejansko potovali, saj napovedanih 15 ur vožnje ne zveni tako hudo, dokler jih dejansko ne doživiš. Teh 15 ur se je nato razvleklo v 20 in po stotinah kilometrov na avtocesti v 4 državah – od vseh znamenitosti Avstrije, Nemčije, Luksemburga smo pobliže spoznali le stranišča na počivališčih, smo v Bruselj prispeli malo po polnoči. Utrujeni in polomljeni od dolgotrajnega potovanja smo komaj čakali, da pridemo do svojih sob v hostlu in končno ležemo. Ponedeljek je s svojim sončnim jutrom obetal veliko dobrega. Takoj po zajtrku, ki je bil res zelo okusen, smo se z avtobusom odpravili k Atomiomu, velikanskemu modelu železovega elementa, ki od zunaj ponuja krasen pogled in vabi v svojo notranjost. Žal je ta ogromna skulptura ogleda vredna le od zunaj, notranjost pa je zelo precenjena, predvsem cenovno. Vstopnica za ogled notranjosti Atomiuma namreč znaša 11 €. Naša naslednja točka ogleda je bila bazilika Koekel berg. To nadvse veliko stavbo (167x89 metrov) zazna-

Bazilika Koekelberg

muje kupola, ki v premeru meri 33 m. Po 45 minutah tipičnega turističnega fotografiranja in vzdihovanja nad vsem, kar je kdo odkril, pa naj so bili to kupi zloženih stolov ali svečke, ki jih ljudje prižigajo za svoje pokojne, je moral obvezno še slediti sprehod okoli kupole, ki ga je bilo seveda treba plačati in končno smo lahko krenili naprej. Prevozili smo dele mesta, kamor je turistom zelo odsvetovano zahajati, saj belgijske oblasti v tistih delih skorajda več nimajo pristojnosti. Arabski in turški priseljenci postavljajo svoje zakone. Med vožnjo sem opazila table na pročeljih trgovin, ki so bile popisane izključno v arabščini, čajnice, pred katerimi so sedeli samo moški in do oči zakrite gospe, ki so, naložene s kupi vrečk, z vsako roko držale še enega otroka. Za trenutek se mi je zazdelo, da sem spet v Tunisu. Sledil je še krajši ogled mesta iz avtobusa. Izsušeni kanali, sredi katerih še zmeraj ždijo od ljudi pozabljenje zarjavele ladjice, ki bodo najbrž tam do konca razpadle, so postali meja med ˝dobrimi˝ deli mesta in tistimi deli, kjer živijo socialno šibkejši. • 11-12/2011

Oko • Kitekintő

Muzej na glavnem trgu

Malo pred centrom mesta, smo sestopili z avtobusa in se sprehodili mimo tisočih trgovinic do glavnega trga – Grand Placa. Preostanek dneva pa smo preživeli v centru mesta, ki smo ga lahko po mili volji raziskovali. Kosilo smo si privoščili kar na ulici, saj so Belgijci znani po iznajdbi pomfrija, vafljev in čokolade in vse to je bilo seveda potrebno poskusiti. V strogem centru mesta je veliko trgovinic, večjega trgovskega centra pa tam ne boste našli. Za kaj takega je treba ven iz centra mesta. Preden smo se odpravili v Bruselj, sem dobila nalogo, da moram domov prinesti pravega belgijskega Smrkca. Hja, lažje reči kot storiti. V celem Bruslju oz. v celotnem območju, kjer smo se mi gibali, nisem našla niti enega same. Človek

Vaflji v eni od tamkajšnjih prodajaln na ulici

bi mislil, da so bolj ponosni na svoje risane junake. Spomnim se obiska v Pragi, kjer si lahko na vsakem koraku kupil Krtka – lutko, ali pa oba junaka risanke A, je to … No, Belgijci očitno ne dajo toliko na svoje slavne risančke. Škoda. Pozno popoldan smo se nato ob pomoči zemljevida odpravili do hostla, da se malo odpočijemo. Čas za popoldanski počitek je bil kratek, vendar učinkovit in po večerji smo se znova odpravili v mesto, tokrat na lov za čokolado in Mannekenom pisom (kipcem fantka, ki lula) in oboje smo kar hitro našli. Čar Bruslja ponoči je nepopisen, sploh če na ulicah srečaš skupine smešno oblečenih ljudi, ki vpijejo, pojejo v francoščini in si predstavljaš, da najbrž protestirajo,

Nekaj naših nagrajencev

kasneje pa izveš, da poteka ˝brucovanje˝ in da so ti popisani in v počečkane halje oblečeni revčki pravzaprav študentje prvih letnikov. Poleg omenjenih prikazni, so bile ulice polne turistov. Večer je bil topel in z vseh strani so prihajali ljudje. Večina je posedala pred pivnicami – Belgijci so namreč tudi zelo znani po svojem pivu, spet drugi so obiskovali trgovinice in nakupovali smešno drage spominke, nekateri pa smo se samo sprehajali in opazovali utrip mesta okoli nas. Vmes smo se seveda morali ustaviti v raznih čokoladnicah in nakupiti kup čokolad, za vsak slučaj, če bi slučajno pri nas zmanjkalo čokolade. Večerni sprehod je bil opravljen in zadovoljni ter založeni s čokoladami smo se vrnili v hostel. V torek smo že zjutraj odnesli svojo prtljago na avtobuse in se nato peš odpravili do Evropskega parlamenta. Čeprav je že od zgodnjega jutra rosilo, se

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

nismo pritoževali, saj kljub dežju ni bilo hladno. Do zgradbe Evropskega parlamenta nismo imeli daleč, približno 20 min pešačenja in po dobri slovenski navadi, smo tja prispeli prehitro, saj je gospod Rok Koželj – organizator obiskov v Evropskem parlamentu, ki bi nas naj sprejel, še imel opravke. Točno ob uri je prišel po nas in nas pospremil do predavalnice, kjer nam je v eni uri razložil vse, kar se tiče Evropskega parlamenta, Evropske komisije, strank, evropskih finančnih sredstev ipd. V glavnem, izvedeli smo vse, kar bi moral vedeti vsak pošten evropski državljan. Za resnično poučnim predavanjem smo lahko obiskali tudi sejno sobo za plenarna zasedanja, kjer je eno Pred stavbo Evropskega parlamenta izmed takih zasedanj tudi potekalo. Prav zabavno je bilo poslušati zasedanje v različnih jezikih, saj govor najbližje je bila podzemna železnica. Ko sem otrokom vsakega govornika sproti prevajajo v več kot 20 jezi- razdelila še zadnje kovance, ki sem jih imela – in jih kov, ki jih lahko poslušamo preko slušalk. Obisk par- ljubosumno skrivala pred njimi, saj sem jih hranila lamenta smo zaključili, kje drugje za stranišča na počivališčih, kot v jedilnici s slastnim kosilom. in preverila, da imajo res vsi Do odhoda smo imeli še veliko vozovnice in da so jih žigosali časa, zato smo se odločili za obisk na avtomatu pred stopnicami, muzeja avtomobilizma, ki se nasmo se spustili do postaje in haja v Muzeju umetnostne zgopočakali, da pripelje metro. Saj dovine v Bruslju. Vsekakor je bila ne vem, kaj natančno sem prizbirka starih avtomobilov vredna čakovala, ampak priznati moogleda. Ko se je bilo treba vrniti ram, da sem bila razočarana. nazaj v mesto, so nas nepričakoPrva postaja je bila kar precej vano začele hudo boleti noge. Tako zanemarjena, pregrada, ki loNa zasedanju v Evropskem parlamentu hudo, da enostavno nismo mogli čuje obe progi, napol podrta, več pešačiti. Pa so se učitelji hitro spomnili, da obsta- tla umazana in nasploh cela postaja čakajočim zelo jajo tudi zelo poceni in hitra prevozna sredstva. Nam neprijazna. Vendar bolj ko smo se približevali centru, bolj urejene so postajale postaje. V strogem centru, pred borzo, kot pravijo domačini, smo izstopili in izkoristili še dve uri do odhoda za zadnje nakupe in še kak vafelj, da ne bi pozabili okusa na to čudovito sladico. Ob petih popoldan smo bili že vsi zbrani na avtobusu in se začeli poslavljati od Bruslja. Pripravljeni na 20 ur vožnje smo samo globoko vzdihnili in upali, da bo tokrat pot minila hitreje. Res smo se tudi domov vozili 20 ur, vendar smo večji del poti prespali, ker smo se vozili ponoči. Izlet v Bruselj se je definitivni izplačal in vsi ogledi so bili vredni naše pozornosti. Kljub temu pa zelo Slavolok v parku Cinquantenaire dvomim, da se bom tja še kdaj odpravila z avtobusom.

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

Dr. ZÁGOREC-CSUKA Judit

judit.zagorec@siol.net

Az írókról és a világról

– a muravidéki magyar irodalom 50 éves jubileumára „Az író ne reméljen a világtól semmit. Minden, amit kritikára, időre, hogy kivárja, megérik-e benne a vers a világ adhat – pénz, vagyon, elismerés, érdemrend, tár- vagy a regény. Bátorságra is szüksége van ahhoz, hogy sadalmi kitüntetés −, visszahat munkájára, lelki egyen- valljon önmagáról, arról, hogy mi ébreszti őt önmagára. súlyára, műve erkölcsi erejére. Az író ne akarjon tár- Fontos az is, hogy mit merít a magyarság tudattalanjásadalmi tekintély lenni; pontosan annyit veszít műve ból, a kollektív tudatalattiból, és milyen mítoszt hordoz? erkölcsi súlyából, amilyen mértékAdy Endre szerint a költő-zseni nem ben emelkedik a társadalmi megilleszkedhetik bele a szürke polgári becsülésben. Az írónak nem lehet életformába, tiltakoznia kell a kisszesemmiféle címe, sem rangja; egyetrűség ellen. Adyt érdekelte a fajtája len címe, rangja lehet csak, a neve. S sorsa is. Mi a világnézete a költőnek, egyetlen vagyona a világban, a műve. mi a világképe, világérzése? Szüksége S ne gyűjtsön pénzt, sem ingó és invan ösztönös tudásra ahhoz, hogy felgatlan értéktárgyakat; szervezze meg ismerje, hogy az adott körülmények úgy életét, hogy munkájában mentől közt mit kell tennie. Hogy ez a képesszabadabb legyen, hogy ne kelljen ség filozófiai-e vagy sem? Át tudja-e írnia, egyetlen sort sem, amihez nina költő értékelni az értékeket a váltocsen kedve, s csak olyan fizetséget zások közepette? Ady szerint az élet fogadjon el, melyet legjobb hite szeönmagáért való, s ezt mindenek felett rint, megalkuvás, társadalmi vagy tisztelni kell. Jó az életet magunkba A fél évszázados muravidéki magyar divatos szempontokra való tekintet engedni. A rossz az érzések hiányát irodalom ünnepe kapcsán az 1. Sz. Lendvai Kétnyelvű Általános Iskonélkül írott munkája ellenértékének jelenti, a tompaságot, a menekülő lában Kontra Ferenc a Magyar Szó, tekinthet. S ne törődjön vele, mi lesz életet. Már létrehozásának a kezdeKilátó című irodalmi mellékletének munkájával életében és holta után. tétől elkezdtem publikálni a Muratáj szerkesztője, dr. Toldi Éva egyetemi docens, irodalomkritikus, szerAz író maradjon szerény! S ha néha hasábjain. Az első versemet is itt kökesztő és Görföl Lajos, szlovákiai lapáttal szórják utána az aranyat, lezölték, majd publicisztikai írásaim és művelődésszervező volt a vendég. gyen ereje elfordulni a sikertől. S ha tanulmányaim is napvilágot láttak, A fotón Kontra Ferenc ad elő a tanulóknak a horvátországi magyar iromohó kézzel tűznek mellére ordókat, főleg a magyar könyvészet, a nemzedalomról. A fényképet Botka Ágnes utasítsa el fél kézzel a tolakodókat. tiségi könyvtárügy és az irodalomtör(MMR) készítette. Soha ne politizáljon; mindig ítéljen; ténet területéről. A 90-es évektől kezds természetesen először és legszigorúbban önmaga fe- ve napjainkig a Muratáj elsődleges publikációs fórum lett ítéljen! Máskülönben nincsen joga írónak nevezni számomra. Hogy miért? Mindazért, amiért Ady Endre magát.” Így írt Márai Sándor a Füveskönyvében az írói híres költőnket is motiválta az írás. Végül költő lettem, sorsról és küldetésről, amely számomra is kiinduló- mert ez a boldogság útja, egyedül nem lehet üdvözülpontnak számít, ha a muravidéki magyar irodalomról ni, megtisztulásra és együttérzésre is szükségem van. mint nemzetiségi, illetve kisebbségi, vagy határon túli Azért írok, hogy megosszam örömeimet. A vers szépirodalomról szeretnék beszélni. Mindenben egyetértek sége hordozza ezt a gyönyörűséget, amely alapja lehet Márai Sándorral, de a következőt tenném hozzá. a boldogságnak. Az ihletben a fájdalom, a szorongás, a A kisebbségi költőnek vagy írónak szüksége van ön- keserűség átváltozik örömmé, s a rosszat harmóniával 98

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

oldja fel. A vers attól vers, hogy örömet ad. Az öröm pedig sokféle lehet: érzéki, lelki, szellemi, gondolati. Lényeges az élmény, a maradandó élmény, amely tartós és hordozza a beteljesülést. A verset a „levél metaforával” vonnám párhuzamba, amelyből először rügy lesz, bimbó, majd levél, megsárgul és lehull, elhal. A változás és az átváltozás folyamatát éli meg. Egyfajta metamorfózis. Benne van a költő sorsa. Érdekel a fajtám sorsa, mert szeretnék a muravidéki magyarság közösségéhez tartozni! A siker és az elismerés csak zaklatottá tett. Nemcsak kapni, hanem adni is szeretnék. Tőlem verset várjanak a muravidéki magyarok, elsősorban ők, s aztán mindenki, aki kezébe veszi és olvasni óhajtja a verseimet. Egy magyar kultúra van, nem lehet a nemzetből formálisan, adminisztratív eszközökkel kiszakítani senkit! Itt van a kis irodalmak, − köztük a muravidéki magyar irodalom − reménye, hogy fontosat és izgatót mondhassanak ma, amikor a nagyok is alig tudnak ilyet mondani. A három ismérv: a deterritorizáció, a politika és a kollektivitás a kortárs kisebbségi irodalmak számára kreatív erővel bír. A posztszocialista államrendszerekben a kollektivitás fogalma az irodalomban radikális újragondolásra szorul, és az is fontos, hogy a kortárs kisebbségi irodalom kilépjen a kultikus/individualista keretéből. Milyen új viszonyulási módok figyelhetőek meg az irodalom és realitás-képzetek viszonyában a kortárs kisebbségi irodalmakban? A konzumtársadalom mainstream-jéhez képest milyen potenciáljai lehetnek a kisebbségi irodalmaknak? Mindezekre a kérdésekre összpontosítottunk a mai konferenciánkon, a muravidéki magyar irodalom 50 éves megemlékezésén. A kisebbségi irodalom − köztük a muravidéki magyar irodalom − jellegét is a múltban elsősorban az határozta meg, hogy a szellemi központtól, az anyairodalomtól elszakadt részirodalom vagy másodrendű irodalom volt csupán, amely a kényszerűségből csinált erényt, sorsot, és erre képes volt, ha alkalma nyílott efféle erőfeszítésre. Kibontakozását a külső-belső cenzúra is akadályozta, az íróknak gyakran nem biztosított szabad teret az egészséges előrejutáshoz, műfajok (mint például a dráma vagy a kritika) kifejlődése elé a körülmények emeltek gátat. A kisebbségi irodalom csak részlegesen önállósult; létezésének a

helyi kulturális szolgálaton túl az adott értelmet, hogy hozzátartozott az anyakultúrához. Idegen közegbe ékelődve, elszigetelődve, nemegyszer vidéki körülmények között élt, egy nemzettöredék anyanyelvi műveltségének fönntartójaként. Sokféle feladatot látott el, de ami a legfontosabb erénye volt, hogy eredeti művekből épülő irodalmi világot tudott életre hívni, és erre föltámadt benne a valódi igény. Mindez, amit attitűdként soroltam fel, a 21. század elejétől már megváltozott, és az Európai Unió keretei közé kerülve, a határnélküli közegekben új kihívások és feladatok kereszttüzébe került. Meghatározásánál felerősödött az a tény, hogy a muravidéki magyar irodalom is az anyairodalom tartozéka, függeléke; az egységes anyanyelvű irodalom mellékterméke és visszfénye; jelentékeny hányadában vidéki képződmény és szociológiai, társadalomlélektani dokumentum. A jövőt is tervezni kell! Jó irodalmat kell az olvasók kezébe adni a Muravidéken, olyat, amelyik nem szakad el a helyi gondoktól, de nem is reked meg egyúttal a kisebbségi élet szűkös viszonyaiban, provinciális közegében, a helyiérdekűség fullasztó dilettantizmusában. A muravidéki irodalom a múlt század ’60-as éveitől kezdve kedvezőtlenebb helyzetből indulhatott, mint a többi határon túli magyar irodalmak, de a gazdag művelődési hagyományok, a meglevő kulturális intézmények (a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, a magyarországi alapítványok, írótársaságok, szerkesztőségek, minisztériumok, valamint a határon túli írótársadalmak és annak kulturális intézményei stb.), az élénk szellemi élet mégis segítették az irodalom talpra állását, s ez az ösztönzőbb társadalmi háttér mindvégig érezteti hatását a szlovéniai, muravidéki magyar irodalom életében. A muravidéki magyar költők és írók jövője is ennek a megállapításnak a záloga. A kérdés az, hogy tudunk-e vele élni s együtt élni a 21. század folyamán egy megváltozott, globális világ kereszttüzében és kihívásainak a közegébe kerülve? Ezekkel a gondolatokkal szeretném lezárni a mai megemlékezésünket és tanácskozásunkat Lendván, a Bánffy Központban. Elhangzott 2011.11.16-án Lendván, a Bánffy Központban a muravidéki magyar irodalom 50 éves megemlékezési tanácskozásán.

• 11-12/2011

Oko • Kitekintő

Christina Farkaš Dvojezična srednja šola Lendava – Kétnyelvű Középiskola, Lendva

Škatla – Preveč je preveč Škatla je nastala kmalu po pričetku šolskega leta 2010/2011, briljantno ime pa je dobila šele pred kratkim. Skozi njeno kratko zgodovino je bilo v njej dejavnih že več različnih igralcev in igralk. Trenutno jo sestavlja naslednjih sedem gracij in »gracijev«: Katja Šimonka, Kristina Magdalenić, Patrik Hozjan, Petra Utroša, Petra Oletič, Jan Cojhter in avtorica članka, Christina Farkaš. Naša aktualna predstava, komedija posebne sorte, se imenuje „Preveč je preveč”. Premiera je bila 21. aprila 2011 ob 19. uri v Gledališko-koncertni dvorani Lendava, javna generalka za dijake Dvojezične srednje šole Lendava pa dan prej. Predstavi sta bili izredno uspešni, saj se je večina obiskovalcev do solz nasmejala. O čem pa sploh govori to nevsakdanje dramsko delo? V ospredju je seveda moški ego in njegov tradicionalni vpliv na ženske. Vendar nobene zamere, dragi pripadniki dominantnega spola, to je samo gledališka igra, se razume. Naš heroj Frenk (Patrik Hozjan) se nenadoma zbudi pred sodno mizo Sv. Petre (Petra Oletič). Niti njemu niti gledalcem se še ne sanja, kako je šarmanten mladenič tako zgodaj končal svojo življenjsko pot. Frenk se kmalu skesa svojih zemeljskih grehov in izvemo, da ni prav nič nedolžen. V roku nekaj dni s svojim zvitim, a edinstvenim čarom osvoji štiri mlade ženske: Lili (Katja Šimonka), vegetarijanko in neustrahljivo borko za mir; Azro (Petra Utroša), ljubiteljico orožja in vsega, kar je najmanj značilno za ženski spol; Marijo (Kristina Magdalenić), sanitarno inšpektorico; ter Divo oz. Moniko Beluši (Christina Farkaš), najnovejšo senzacijo filmskega platna in modne piste. Te mu naivno zaupajo vse svoje skrivnosti in se vanj v hipu do ušes zaljubijo. A zmagoslavje ne traja dolgo, saj vse nosilke dvojnega X-kromosoma obiskujejo skupen lokal: gostilno Pri Zoliju. Tako se zgodi, da spoznajo druga drugo in postanejo najboljše prijateljice kljub različnim interesom in popolnoma drugačnemu načinu življenja. Po zaslugi dobre stare Usode po naključju odkrijejo, da 100

Plakat predstave »Preveč je preveč«

vse ljubijo enega in istega moškega, ki ga poznajo pod različnimi imeni: István Vinetu, Frenk, Pablo Špilberg ter Pudeljček. Sledi? Maščevanje seveda, ki je v tem primeru polno „dodatnih kalorij”. Naslednji prizor je vrnitev v kraljestvo osuple Sv. Petre, ki je ostala popolnoma brez besed. Kot da to ni dovolj, razpotje pred Nebesi in Peklom nenadoma dobi 4 nove kandidate – dame in gospodje, nagradno vprašanje za 250.000 evrov! Nastane kaos, saj se dekleta še vedno ne zavedajo, da so pristala v onstranstvu in se brezglavo poskušajo znebiti našega Casanove. Sv. Petri prekipi, nakar ji dokončno uspe ukrotiti hrupno • 11-12/2011

Oko • Kitekintő

druščino. Vsak dobi svojo zasluženo kazen, pri kateri je opazna majhna nepravičnost. Vendar res drobcena, torej jo lahko spregledamo. Izvirno besedilo je nastalo že dolgo nazaj, člani skupine pa smo jo v več fragmentih podrobno predelali in obogatili z edinstvenim humorjem. Ampak vse to ne bi bilo uresničljivo brez našega mentorja, profesorja slovenščine, Štefana Kardoša, čigar vpliv se najbolj opazi pri vključevanju različnih klasičnih del iz svetovne književnosti. V času izoblikovanja komedije smo imeli vaje v prostorih Dvojezične srednje šole Lendava, v zadnjih nekaj tednih pa nam je bila na razpolago tudi zgradba Kluba študentov Lendava in seveda oder Gledališko-koncertne dvorane Lendava. Upamo, da bomo v bližnji prihodnosti še nekajkrat imeli priložnost, da uprizorimo našo fenomenalno predstavo, ki ji ni para!

Bralni krožek v lendavski knjižnici

www.knjiznica-lendava.si

Petra Bobovec Szabó Knjižnica Lendava – Könyvtár Lendva

Bralni krožek v lendavski knjižnici Številnim dejavnostim, s katerimi se lahko pohvali lendavska knjižnica, se je pridružila še ena: bralni krožek za odrasle bralce, knjižne molje, ki o prebranem tudi radi poklepetajo in izmenjajo vtise ter presodijo o besedilih. Bralni krožki so postali po vsej Sloveniji izjemno priljubljena oblika druženja ob dobri knjigi, obenem pa priložnost spoznati novosti s knjižnih polic in tudi kaj ceneje kupiti. Naša skupina bralcev, ki trenutno šteje 11 članov, se je odločila za prebiranje besedil slovenskih avtorjev, ki so v poplavi najrazličnejših tujih uspešnic pogosto neopravičeno prezrti. Tako sta bili meseca oktobra brani knjigi Nike Maj V objemu tujca in Olge Paušič Osumljen. V pogovoru so bralci ugotovili stične točke obeh besedil, debatirali o žgoči problematiki – nestrpnosti Slovencev do drugačnosti, do tujcev -, se pogovarjali o zunanji in notranji zgradbi romanov itd. Mesec november je minil ob branju knjig Vitana Mala Na ranču veranda in Olge Pega Kunstelj Rejenka. Tokrat je tematika rejništvo in v ospredju je odnos rejnikov do varovancev, ki so jim zaupani. V prihodnjih mesecih bomo skušali zajeti tudi nekaj zbirk kratke proze, poezije, tudi potopisnih in dramskih besedil. Torej bo gotovo še zanimivo! Z željo, da bi se tudi ta dejavnost dobro 'prijela', vabimo vse, ki ne morejo brez knjig, ki radi prihajajo v našo knjižnico in se o prebranih besedilih pogovarjajo, da se čim prej priključijo bralnemu krožku in si tudi s tem popestrijo dolge zimske dni, ki so pred nami.

• 11-12/2011

101

POEZIJA • VERSEK

Tako pišemo • Így írunk mi

Valerija Vrenko

Bence Lajos

Letni časi

Várnál X-szer (A Mintha sorozatból)

POMLAD

JESEN

Kot neizpeta pesem se vračaš k nam vztrajno, točno.

V meglenem jutru, ko mesto še spi, Sveta Trojica na hribu že v soncu žari.

Kot veter, ki zapiha čez gozdove domače sveže, močno. Opojno dišeča si, mokra in nežna, kakor v mladosti ljubezen bežna. POLETJE V ognjemetu barv in svetlobe si rojeno! Ko nam je že čez glavo vse zeleno in megleno, ti zmeraj in povsod si vroče zaželeno! Končno ni potrebno nam več gretje, sive dneve nam polepša tvoje bujno cvetje!

Zlate trte pod težo grozdov ječijo, ko ljudje v mestu po opravkih hitijo.

Egyre kevesebbszer kapcsolod ki a mobilod újabban, mintha valami sürgős hívást várnál, távoli esetleg égi üzenetet valakitől, valamiről. (Szó ne érje a ház elejét!)

Jesen počasi polzi v sanjavo krajino, medtem ko v rumenih grozdih dozoreva nebeško vino. ZIMA Eksplozija lučk, bežnih poljubov, lepih obljub in norih nakupov. A kar si želim, je le topel čaj in zakurjen kamin. Pogrešam tišino, »Sveto noč« in ledene rože na oknih, ki so le še spomin.

Mintha – jó vagy rossz hírt – várnál, végtére nem mindegy?! Mintha hirtelen jött, felkínált adományról, szavakkal alig kifejezhető: égi jel, suttogó remény, szavahihető száj által közvetítendő kód, a pillanat ezredmásodpercében megvalósuló csodára várnál. Mintha.

Kapelica sv. Trojice (Foto: Tomaž Galič, FVKL)

102

• 11-12/2011

POEZIJA • VERSEK

Tako pišemo • Így írunk mi

Valerija Vrenko

Biserka SIJARIČ

Obisk

Nov dan

Prejšnja sobota bila je odlična, dokler na obisk ni prišla moja petična sestrična.

Občutena težnost zapadlega dne odmeva v spominih, ki tiho ihte … Naj gre le v slast izživete domišljije, v ravnovesju spleten dan – začetek harmonije.

»Le hitro me postrezi, sem hudo že lačna!« Na peči pa grela se le juha je mlačna. Vsa sitna že vihala nos je in trmo je pasla, v meni pa jeza naglo je rasla. »Hitro, no le hitro pojdi v trgovino, po pečenko in izbrano rdeče vino!«

Biserka SIJARIČ

Medtem ji moj mož je opral limuzino, zmasiral noge in vdano natakal vino.

Kot lahek plen

Jo soprog menda že tretjič pustil je, odšel med mornarje je rajši na morje!

Tišine dih se lepi na zidove, obrabljen stih se vrine v moje dvome.

Ona pa bi se rada znebila celulita, da je ne bi opravljala družba plemenita. Njun sin pa baje uspešno se zdravi.

V objem miline prestavim še strahove, ko v kriku krik predrami vse glasove.

Ob desetih zvečer pa naveličano vstane in pravi: »Tvoja večerja bila je še kar užitna, čeprav zame vajina družba ni dovolj imenitna, no adijo sestrična, pa zdrava ostani!«

Ujemi me … pred zdrsom v negotovost – kot lahek plen za čutnost in surovost.

Naš mali pa pri vratih prav odločno pristavi: »No, pojdi že teta, kdo ti pa brani!!!«

Ujemi me … v spoznanju brez očitkov – kot lahek plen v brezmejnosti užitkov.

• 11-12/2011

103

POEZIJA • VERSEK

Tako pišemo • Így írunk mi

Varga József

Balatonfüreden

Teremtőm áldott tenyerében

Jókai bűvös szelleme érintette meg lelkemet, ahogy a füredi sétányon egy nyári délután sétáltam, s ábrándoztam bús magányomon. A Balaton vize halkan hullámzott, ringott kedvesen, s halk, suttogó hangon szólt hozzám: évezredes titkaimra vagy kíváncsi, ismeretlen barát?! Ki szólított sejtelmesen a leáldozó Napfényben? Vagy agyam szülte a szavakat? A „tihanyi visszhang” messze van; a csendet hajókürt sem bontja. Gazdag múltú, ékes Füred, jövőt szövő példaképed! Szép csábvarázsos leánytáncod és értékőrző hagyományod tett ismertté a nagyvilágon!

Gondolatfodraimban ott lebegsz újra, mint világvarázsló virágos Tavasz. Patyolatdús akácfürtök harangoznak vénülő szívemben bódító illattal. Őszülő hajamra szeptember-dér terül, de a „motor” még fiatalosan perdül. Boldogan zengem újhangú dal-énekem, a patak partján is virít a nefelejcs. Hiába száguldnak atomsebességgel a létemet felőrlő lelketlen évek. Megőriz kősziklára épült várhitem S rajtam idő vasfogú hatalma nem lesz. Én Teremtőm áldott tenyerében vagyok, és amikor majd hív, boldogan távozok! Göntérháza, 2011 júliusa

Göntérháza, 2011. február 20-án

Keszthely (Fotó: Peter Orban, FVKL)

104

• 11-12/2011

POEZIJA • VERSEK

Tako pišemo • Így írunk mi

Alojz Ščap

Zágorec-Csuka Judit

Otrok moj

A tükör

Otrok moj, roko sem ti podal, te vodil, pestoval, vsak strah pregnal, te karal in rotil, pred hudim varoval. Sem s tabo rože bral, se igrice vse igral, skrivnostni svet raziskoval. Tvoje oči zvedave so iz nevednosti teme iskrile, te sila vedoželjnosti gonila, so usta tvoja nešteto KAJ, ZAKAJ spregovorila. Odgovore sem dal, kar sem pač znal. Vse tehtal si, a vzel! Takoj reči prijetne si pobral, nadležnim pa odlog droban si dal. Hlastal po znanju si. Sem rekel: »To je prav!« in se ve, nemudoma še kaj dodal.

Začutil bolečino si, slutil gorje, tako zdaj veš, da solzam radosti slede. Vse lepo, plemenito v srcu se zgodi, rodi ljubezen do reči, stvari, ljudi. A kdaj lahko tudi boli. A bolečina v srcu vselej dobroto porodi. In potlej ves ta dar, kar veš in znaš, vse, kar premoreš in veljaš, srčno ljudem razdaš. Tako in le zato kot včeraj, danes tod še jutri srečno živel bo naš rod.

Bernjak Erzsébetnek

Gondolatainkban élünk, nyelvünkbe temetkezünk, szárnyak nélkül is repülhetünk piros pipacsok díszítette zöld mezőkbe, elázhatunk a lila esőben, lehetünk hableányok is, de a titok megmarad titoknak, az Éden titka, a Pokol titka, a te tükrödben a te tükörképed titka, egy virágos rét, megpihenhetsz benne a Bánffyak vára alatt, behunyt szemekkel, nyelvünkbe temetkezve. Itthon vagy a Bánffyak vára alatt, nyelvedbe temetkezve, újra itthon.

Zaupanje (Foto: Metka Firman, FVKL)

• 11-12/2011

105

POEZIJA • VERSEK

Tako pišemo • Így írunk mi

Andreja Denko

Ideogram

Vsem ljudem, ki vas nikoli ne srečam, pa bi se razumeli na prvo misel, vzraslo izpod švigajočih obrvi. Tistim, ki plovete po cestah drugih dežel, a nimate prtljage. Tisočerim parom oči, s katerimi smo kdaj podelili pogled, pa nikdar zaustavili trenutka.

Kadar v skalnati votlini čas pusti odtis, izide mislec bosih nog brez artefaktov, brez podob koščen pod morsko dno.

Prebivate v meni.

V pesti kamen, v kamnu zgodba, v zgodbi školjka, v školjki biser.

Gozdovom, poljem, puščavam, samim, oddaljenim in tistim približanim. Porojenim iz iste matere, vzgojenim iz istega očeta. Vsem bitjem iz vaših brezdvomnih domov. Tihih in čistih, nemirnih in glasnih. Še soncu, planetom, svetovom od daleč in tistim, ki niso.

Zloži kuto na droban pomol in nag zaide v prostost. Iskrive polti, ne govori, ne govori.

Prebivate v meni. Tišini, naseljeni med travnimi bilkami pod tem stolom, kjer sem. Poletju, ki spušča naoknice, da ga sončava ne prežge. Strohnelim letvam na starikavi hiši in praznini, ker jo srečam le občasno in le takrat, ko se drživa za dušo.

Je in ga ni.

Valerija Vrenko

Prebudi se

Prebivam v tebi, ti si povsod. Vse je v tebi, zato sem v vsem. Prebivaš v meni, jaz sem povsod. Vse je v meni, zato si v vsem.

Postoj in ozri se v nebo kdaj, poglej včasih tudi onstran ograj,

(enonaselbinska)

saj veš, da ni treba, da je zmeraj le maj. Prebudi se, končno, zdaj ni več časa za spanje, ujeti moraš svoje sanje!

106

• 11-12/2011

POEZIJA • VERSEK

Tako pišemo • Így írunk mi

Andreja Denko

Praprotje

Apoteoza

Kaj če se stvarstvo ne odziva na škrtajoče zobe v REM-fazah? Pa je šklepet samo mašilo za dvoličnost sanjajočega? Kaj če je neprimerno huje in primerno bolje z zobotrebci pred spanjem sestaviti sito, skozi katero preide le prvo vprašanje, ki si ga je otrok nekoč zastavil? Kaj je to? Lahko da izsanjanje domislic zadosti nujnosti odgovora, zato ostane nespečna tišina edina porotnica Heraklejevi nesmrtnosti, ki iz ust vprašanja pronica nepovratno v veliki pok. Ali pa pretočnost zvena sidra rekvizite v otroško zrklo in jih vse do črk votli, da sproži metež pisanih reči. Pa je le tako, da se med šklepetom Platonovih zob popredmeti besedje iz otroškega jeka ter v krvožilje praproti nadrobi nešteto razsežnosti.

Na gozdne strune veter, v gizdave krošnje jate ptic, h koreninam jelenjad. Ti pa tipaš lubje. Virtuozu slačiš kožo, vzameš soncu zadnjo pozo in drevesu prvi list. Prečutiš ga kot senco, ki iz gozda v eter spremi (tebe) sprehajalca v blagoglasen ptičji krik. S tleskom vetra ob cement izstopiš nem do jedra mesta. Zarasel si v jedri gozd. Pokrčiš drevje, skleneš smisel, da odvrže razuzdano misel. Na ptičjih krilih listi s krošenj, pod hrbtiščem vetra gozd, v koreninah jelenjad.

Klorofil.

• 11-12/2011

107

POEZIJA • VERSEK

Tako pišemo • Így írunk mi

Zágorec-Csuka Judit

Pipacsok

Hívők, hitetlenek

Pirosak, mint a vércsepp, bevilágítják a zöldellő réteket, mint a katicabogarak, s elhervadnak, ha megérik a búza, majd kóróvá száradnak a sivatagban, tavasztól őszig, piros, zöld, sárga, barna, fekete álarcok mögött megbújva megállnak a télben.

Zágorec-Csuka Judit

Mária, glória A mennyei küszöbödre helyezem bűneimet, megállok az angyalok fényében, majd felöltöm újra kolostori ruhám, de addig engedd, hogy felnevelhessem fiaim, s meleg legyen a jászol, bár lassul a szívverésem, csendesül a betlehemi telihold, tücskök ciripelnek, Máriám, glóriám, Szűzanyám!

Mlinarič Tine költőnek A hívőknek könnyű lesz az átmenet, de a hitetleneknek majd megmarad a muravidéki föld, a pókhálók helyett a kapanyél és a pannon föld a szíved tájékán, hogy ne legyek idegen tenger a Pannon-síkságon, Jónás a cethal gyomrában, lassú fokozatai vannak a szeretetnek, Mária mellett a kis Jézus és a jászol melege, otthoni fészek, egyszer majd elmegyek Júdeába, hogy megtaláljam Isten Árnyékában önmagam, Judit vagyok, a vértanú, egyétek testemet, igyátok véremet, kigombolom a kabátom, hogy beengedjem az őszt, és közelítsek a télhez, a hívőknek könnyű lesz az átmenet, de a hitetleneknek megmarad a kemény muravidéki föld.

Makovo polje (Foto: Igor Kolenko)

108

• 11-12/2011

POEZIJA • VERSEK

Tako pišemo • Így írunk mi

Zágorec-Csuka Judit

Olga Paušič

A dalia

Sence

Dávid fiamnak Szemed kéksége, mint az Adriai-tenger hullámai, hömpölyög felém, mosolyod, mint a tavaszi napsütés, amely bearanyozza a kinyílt virágokat, és elcsendesíti a katicabogarakat.

Dávid király tornya, ezüstből és aranyból épült palotái, megannyi labirintusa vezet az Édenkertbe. Nyár volt, búzaszemeket érlelő kánikula, amikor megszültelek, tündérek szálltak le a Mura holt ágaira, megrezzent a sás.

Sence drse skozi vlažno temo, v megli se izgubljajo sledi … Utone grad, hiše, speče mesto, z golih vej kaplja megla na cesto … In tiha je noč, pričakovanje v naročju greje, molče le temne sence šteje in čaka, čaka, čaka … Sanje prhutajo v nebo, iz vseh hiš diha nemir, kot da vse mesto je en sam izvir svetlih želja, ki polnoč jim zlata krila da, da pnejo se skozi srebrno meglo vse više v zvezdno nebo.

Olga Paušič

Szemeid kékségében benne volt egy dalia, aki táltos lován száguldott tündérek kíséretében a harmatos kapcai erdők felett.

Slutnja Neslišno se odpre neba naročje in rahlo, nežno se usiplje sneg, meglica sanj se zgrne na pobočje, nad mesto, hiše, prej ves sivi breg. Zaplešejo vesele že snežinke kot razigrane sanjske balerine, vrtijo se in delajo ovinke, prav tiho zameglijo sliko pokrajine. Iztegnem dlan pa sede nanjo zvezda, še krhkejša od drobne slutnje sreče – in vztrepeta kot ptič v toplini gnezda, nato pogleda me in le ADIJO reče …

• 11-12/2011

109

POEZIJA • VERSEK

Tako pišemo • Így írunk mi

110

Olga Paušič

Upanje

Veselo v novo leto!

Pred vrati že mlado leto čaka, nestrpno pred durmi koraka, si vneto mane roke, misleč, da dnevi preleno hite. Bi rado skočilo med nas, ustavilo le za hipec bi čas, trenutek nam dalo za misli, saj zdajšnji časi so dokaj kisli! Preštevamo novce in se jezimo, za plačo da vse manj dobimo, zabave ni več, se čemerno držimo, revščina pa se šopiri, še dela ni več, v podjetjih nemiri. Igre na srečo – grenka pogača, škandal za škandalom ta svet obrača. Bo bolje, ko novo leto pride? Verjemi, kdor hoče: optimist se v upanju zjoče, črnogledu obupa solze teko, a leto šepeče, da to ni to! Da bo bolje, nam pravi zato, ker upanje mora živeti, ker svet se mora vrteti, ker treba je v dobro verjeti!

Podaj mi v upanju roko, blešči se naj sleherno oko, ko pogleda v zvezdno nebo! Tam sanje in želje dremajo, molče, zamišljeno na zemljo zro, upajoč, da kmalu bolje bo. Človeški rod od nekdaj se boji in v stiski gor v nebo strmi. A kaj bi tam, vsak zase je kovač, naj bo lenuh ali garač. Vsak svojo srečo kuje, zvezd pač pri tem ne potrebuje. V zrcalo se poglej: bo kaj drugače kot doslej? Obljube, ki jih sebi daš, pač najhitreje poteptaš! A če bi se po njih ravnal, bi zlahka strahove pregnal in krenil v novo leto z dušo – v optimizem odeto!

• 11-12/2011

Proza • próza

Tako pišemo • Így írunk mi

Rajko Stupar

Olga Paušič

Aforizmi iz cikla Staro za novo

Figova gospodična

* Tistega, česar ne veste, ne morete pozabiti. * So ljudje, ki nimajo česa pozabiti. * Mojstrovine dedov odvreči na smetišče (pozabe) je kakor spremeniti lastno ime. Nikoli več nisi to, kar si. * Kulturna dediščina je kot speča princesa. Le skrben gospodar jo lahko prebudi. * Zavreči biser je neumno, zavreči kulturni biser pa tudi sramotno. * Slabo vzdrževana (stara) hiša razkriva plitev značaj gospodarjev. * Država in občine so čudni gospodarji. Znajo porabiti denar za obnovo, ko jim objekt že propade. * Vsaka hiša je premogla kak biser. (Ste opazili, da je gornji stavek v pretekliku?) * Vrednosti starega novo ne more nadomestiti, kvečjemu jo lahko zmanjša. * Vrednost starega novo lahko oplemeniti, še lažje pa razvrednoti. * Ni star, kdor zbira starine. * Prihajajo časi, ko se bomo začeli spraševati, zakaj se ne sprašujemo več.

Ko potrka na vrata botra Zima, se začne sezona kašljanja, smrkanja, bolečega grla in vročega čela. Takrat se k Juliji na obisk spet pripelje babica Gabi, ki živi v Murski Soboti. Babica tudi sicer srčno rada pride v Lendavo, kajti po njenem mnenju so vinogradi v Lendavskih goricah, razkošni sadovnjaki in bele zidanice med trtami nekaj najlepšega daleč okoli. Če bi mogli, bi Sobočani že zdavnaj potegnili naše zelene, s trtami zasajene griče v soboško občino! Posebno lepo je aprila in maja, ko vse cveti, opojno diši in te vsa ta lepota narave navdaja z življenjsko močjo. Čeprav je stara že čez šestdeset let, jo babica Gabi rada mahne peš mimo cerkve svete Katarine po strmini do kapelice Svete trojice in dalje do Piramide, potem pa navzdol po ozki potki do vinograda, ki sta ga že pred Julijinim rojstvom kupila starša, da bi lahko pobegnila iz bloka in se skozi vse leto razgibavala na svežem zraku. Tistega mrzlega jutra pridrvi babica s svojim prastarim citroenom že ob šestih zjutraj, ko je zunaj še trda tema. Ati jo površno poljubi na zardela lica in že izgine iz stanovanja. Z mamo se toplo objameta in ostaneta tako prilepljeni druga k drugi nekaj dolgih trenutkov. »Ne bi ti bilo treba priti sredi noči,« ji reče Julijina mama, babičina najmlajša hči. »Itak slabo spim, draga hči, ni mi težko in vselej pridem nadvse rada k vam, posebno če me Julija nujno potrebuje,« odvrne babica Gabi med veselim hihotom. Babica Gabi pride vselej v hišo kot oblak razposajenega veselja, kot mladostno razigran deklič, vsak hip voljan igre, pripravljen na smeh. Julija skoči in se ji obesi okoli vratu. »Babi! Babi! Končno si spet tukaj!« vrisne malčica, kot da se ne bi videli že celo večnost. »Spet te je našel ta presneti prehlad, pipika moja,« nežno reče babica in stisne Julijo v svoje toplo naro• 11-12/2011

111

Proza • próza

Tako pišemo • Így írunk mi

čje. Izraz pipika uporablja babica tako za svojo hčer kot za vse vnukinje, ki jih ima, celo svoji najboljši prijateljici Suzi rada ljubeče reče pipika. »Saj boš kmalu prerasla te zoprne otroške bolezni, prehlade in angine. Tudi tvoja mami jih je, ko je šla v šolo,« svečano zagotavlja babica Gabi, boža Julijine zlate kodre in pomigne mami, naj čim prej izgine v službo. Mami si oddahne, ker lahko gre mirno delat, babica Gabi pa odločno vzame vse niti vodenja hčerinega gospodinjstva v svoje roke. »Bolje bo, da ležiš na kavču v dnevni sobi,« sklene babica, pograbi gomilo posteljnine in se z njo napoti iz otroške v dnevno sobo. »Med kuhanjem bova lepo klepetali, potem pa se lotili izdelave figove gospodične.« Petletna Julija caplja za njo z velikim modrim zajčkom Bobijem v naročju. Na kavču v dnevni sobi s skupnimi močmi zgradita iz posteljnine udobno 'gnezdo' za Julijo in njenega modrega zajca. Niti ni tako slabo biti bolan, pomisli Julija, čeprav se ji za trenutek potoži za vzgojiteljico Lidijo in prijateljice iz vrtca. »Figove … kaj si malo prej rekla, babi?« »Figovo gospodično bo va izdelali. Lahko tudi dve ali tri. Nekoč, veš, ko še trgovine niso bile tako razkošno založene z vsem mogočim, so dobili otroci na miklavževo v očiščene čevlje samo figovo gospodično. Boš videla, super zadeva je! Še atiju in mami lahko izdelava kakšno.« »Za miklavževo? Kdaj bo to? Jutri?« »Ne, pipika moja, čez teden dni. A bolje se je pripraviti pravočasno.« »Ja babi, ampak Miklavževa darila bi morala biti presenečenje, ne?« »No ja, delno bo vse, kar izdelava, presenečenje, saj figove gospodične še nikoli nisi dobila v dar. Torej JE presenečenje,« se odloči babica. Olupi krompir in 112

ga da kuhat, začini meso in ga da peč ter očisti zeleno solato, ki jo bo do kraja pripravila, ko se starša vrneta z dela. Nato se z Julijo lotita pomembnega opravila – izdelave figove gospodične. »Obleci si gornji del trenirke, natakni si copate in pridi h kuhinjski mizi, pipika moja,« naroči babica. Na mizo je že prinesla mandarine, suhe smokve, rozine, suhe slive, orehe, pravkar pa s kleščami na krajše kose spretno reže tanko aranžersko žico. Julija jo očarano opazuje. Kako spretno delajo babičini prsti! »Veš, ljubica moja, figova gospodična je čudovito darilo. Otroci smo je bili vedno veseli, če smo jo na miklavževo našli v zloščenih škornjih. Ko sem bila jaz tvojih let, še ni bilo v navadi podarjati otrokom igrač, računalnikov, mobilnikov in podobne krame. Vsega tega takrat še sploh niso iznašli. Še sanjali nismo o čem takem, kje pa! Miklavž je bil zmeraj skromen, Božiček pa že radodarnejši.« »Kaj pa dedek Mraz?« zanima Julijo. »Tudi njega smo zelo nestrpno čakali. Dedek Mraz nam je prinesel darila kar v šolo.« »Kaj pa? Barbike in lego kocke?« »Ah, pipika moja, kje pa! Dobili smo kakšen zvezek, lesene barvice, pomarančo in morda še čokoladico. A smo bili daril zmerom zelo veseli.« Julija zaviha rokave in dela tako, kot ji narekuje babica. Počasi in previdno. »Najprej vzemi v roko mandarino,« pove babica. »Skoznjo v obliki križa prebodi dva kosa tanke žice. Tako, glej! Daljši kos bo ogrodje za trup, krajši, vodoravno ga piči skozi mandarino, bo pa za roke. Odlično, zelo spretne prstke imaš, pipika … verjetno boš pianistka ali slikarka …« »O ne, rada bi bila vzgojiteljica … kot je teta Lidija v našem vrtcu.« »Lepo, to je res krasen poklic … čeprav dandanes zelo naporen …« razmišlja babica Gabi in guba čelo, ker je žica nekako premehka, da se prehitro upogiba. • 11-12/2011

Proza • próza »No, naj ti malo pomagam …« se ponudi in prepiči Julijino lepo okroglo mandarino, da nastane potreben križ za nadaljnje oblikovanje figove gospodične. Nato babica na navpično zaboden kos žice naniza rozine – to je vrat – na vrh žice pa natakne oreh in nariše s flomastri oči, nos, usta, celo lička pobarva na rdeče. To je gospodičnina glava. Enako stori Julija. Odlično ji gre. Potem nanizata rozine še levo in desno, kjer so roke figove gospodične. Spodnji del trupa pa nastane tako, da nanizata na žico najdebelejše smokve. Kakšnih pet ali šest. »Zelo rada imam suhe fige,« momlja Julija s polnimi usti, kajti namesto na žico si baše fige med zobe. »Kar jej, zdrave so … veliko vitaminov in mineralov je v njih … in pospešujejo prebavo. Jaz jih vsak dan pozobam vsaj deset.« Julija končno le nabode šest debelih smokev na spodnji del žice, ki je gospodičnin trup. Poskusi jo postaviti na 'figove noge', a se gospodična brž prekucne na nos. »Zakaj ne stoji, babi? Narediva tako, da bo stala!« prosi Julija. Babica vzame Julijino gospodično in malce stisne fige drugo k drugi, naniza na žico še dve prav res veliki, ploščati in krepki smokvi, poravna zgornji del trupa in glavico iz pobarvanega oreha … in glej, gospodična stoji na lastnih nogah. Julija veselo zaploska: »Krasno, stoji! Manjka ji samo čepica na glavo, babi. Zunaj je zima.« »Prav imaš. Ne smeva dovoliti, da bi jo zeblo. Če hočeš, lahko z zobotrebcem pritrdiva gospodični na glavo klobuček iz smokve. Ali pa iz papirnate serviete izreževa pisano rutico in jo prilepiva na gospodičnino glavo iz oreha. Kaj bi raje?« Julija obrača v rokah svojo gospodično in globoko premišljuje. »Mislim, da bi imela gospodična raje klobuček. Narediva klobuček, babi.« Babica vzame zobotrebec in napiči nanj manjšo figo, nato pa potisne zobotrebec v luknjico na vrhu oreha. Odvečni del zobotrebca odreže z vinogradniškimi škarjami. »Evo, pipika moja, figova gospodična je gotova. Ti je všeč?«

Tako pišemo • Így írunk mi

Julija občuduje gospodično s klobučkom na glavi in ja, zelo ji je všeč. »Lahko še upogneva vodoravno žico – roke – in spredaj oba konca zatakneva v suho slivo, ki bo za muf. Lahko z nageljnovimi žbicami okrasiva tudi mandarino, gospodičnin trebušček, da bo lepo dišala … in dišalo bo po vsem stanovanju …« govori, govori in ne neha babica Gabi. Julija občudujoče gleda svojo gospodično in dahne: »Kako je lepa! Ne bom je pojedla, babi!« »Nekaj časa bo zdržala … dolgo pa ne, žal.« »Narediva še dve, atiju in mami. Lahko?« »Seveda lahko, saj imava dovolj časa in materiala tudi.« »Komu boš pa dala svojo gospodično, babi?« se spomni Julija. Babica se zahihita: »Veš kaj, podarila jo bom sebi.« Deklič jo debelo gleda. »Sama sebi? Ni to čudno? Babica ne misli tako: »Veš, pipika moja, če ima človek rad sam sebe – in prav bi bilo, da se ima vsak od nas rad – potem si lahko vsake toliko kaj dobrega, lepega, sladkega, slastnega podari kar sam. Tako … za dušo.« Julija še vedno debelo gleda, babici pa se zdi, da vmes tudi krepko napenja možgane, da bi dojela globoko misel, ki je prišla iz njenih ust – a ni tako preprosto. Če si star šele pet let, potrebuješ veliko časa, da dojameš globoke misli modrih babic. »Mislim, da bosta ati in mama zelo vesela darila. Figovi gospodični bosta našla v čevljih, kajne babi?« končno dahne Julija, ki jo že nese proti omari za čevlje. »Pa ne že zdaj, ljubica! Naj si čevlje tisti večer dobro očistita, ponoči bo pa Miklavž že opravil svojo nalogo!« se zarotniško smeje babica Gabi. »Misliš, da res?« negotovo reče malčica. »Brez skrbi bodi. Prišla bom, da bom videla, kako temeljito bo opravil svoje delo!« Igraje ujame vnukinjo v naročje, jo stisne k sebi in poboža dekličino svetlo glavico. Toplo se nasmehne. Njen nežen dotik pove več kot tisoč besed.

• 11-12/2011

113

Proza • próza

Tako pišemo • Így írunk mi

Rozika Gojič

Ime mi je ... Saj ni pomembno, kako, ker sem eden v množici več kot sto tisoč brezposelnih v naši državi. Kako dolgo? Predolgo! Ustava vsakemu izmed nas jamči pravico do življenja, dela, izobraževanja ... Že res, vendar sem že zdavnaj spoznal, da velja omenjeno le deklarativno, kajti v življenju se zadeve obračajo drugače, kot omenja ustava. Ob vseh naporih in prizadevanjih, da bi položaj obrnil sebi v prid, nisem imel uspeha. S pomočjo zavoda za zaposlovanje sem uspešno pridobil nekaj dodatnih spretnosti in znanj – pa tudi izboljšal izobrazbo, kar naj bi mi pomagalo pri hitrejši ponovni zaposlitvi, a kljub številnim prijavam na najrazličnejše razpise, tudi razgovorom – od Lendave do Maribora – nisem bil uspešen. Prevečkrat sem dobil vtis, da so razpisi delodajalcev zgolj formalnost in da so razpisana delovna mesta že razdeljena.

som plačam vse položnice, tudi za telefon pri najcenejšem operaterju, s katerim imam sklenjeno pogodbo preko mojih staršev. Ja, starši! Ker živim v družinski skupnosti na njihovem naslovu (poleg mene pesti nezaposlenost tudi mojega mlajšega brata!), je evidentno, da finančno izčrpavam tudi starše! Na srečo so dovolj razumevajoči in občutljivi do mojega položaja, pripravljeni deliti tegobe današnjega časa. Statistika o položaju nezaposlenih in revščini v državi, ki jo objavljajo državne ustanove, nam dnevno postreže z nerealnimi podatki, saj ne odraža dejanskega stanja. Podpora, ki jo dobivam, nikakor ne more pokriti niti osnovnih življenjskih potreb, zato bi jo z veseljem odstopil tistemu, ki trdi nasprotno – v zameno z njegovim delovnim mestom!

Položaj

Zamegljena. Rad imam kraj, v katerem živim. Lendava je lepa, dokaj varna in prijazna do ljudi. Izgrajenega in obnovljenega je veliko. Premalo pa je proizvodnih obratov, ki bi zagotavljali nova delovna mesta. Vem, da lokalna skupnost sama ne more rešiti preštevilnih odprtih problemov, a vendar ... saj se nič ne premika na bolje! Kaže se želja po povezovanju tudi preko meja, a vse skupaj poteka prepočasi. Država bi morala poskrbeti za ugodnejšo davčno politiko in s krajšimi administrativnimi postopki omogočiti dostop tujega kapitala, zato pa bi morali biti glasnejši in pametnejši predstavniki ljudstva v našem parlamentu.

Nestabilen. Obvladujem ga s pomočjo samoizobraževanja na področju računalništva, kjer nisem začetnik, saj sem se opismenil že pred leti in obvladujem delo v različnih računalniških programih. S to dejavnostjo zapolnjujem svoj čas, ki ga imam res na pretek. Tako ohranjam občutek ’koristnosti’ in samopotrditve, da sem še tukaj, živ, vključen v skupnost, pa čeprav zgolj virtualno. Čeprav je moj računalnik že precej zastarel, ima tudi to svoje prednosti: nekatere okvare znam celo sam odpraviti. Prav tako tiskalnik, ki me največkrat pusti na cedilu, ko ga najbolj potrebujem. Vendar pa v današnjem času brez te tehnologije preprosto ne gre več. Nepogrešljiv medij je. Sedanjost Klavrna. Ob socialni podpori, ki jo prejemam, zagotovo ne poskakujem od veselja. Opominja me, kako drago je življenje in kako nizka je moja ’cena’. S pono114

Bodočnost

Skozi moje razmišljanje se bo morda še komu posvetilo, morda se vendar kaj obrne na bolje, morda se pokaže žarek upanja za mojo prihodnost. Ne potrebujem sočutja, pomilovanja, socialne miloščine! Potrebujem delo in z njim občutek varnosti, ki je eden temeljnih pogojev človekove pozitivne samopodobe, temelj človekove ustvarjalnosti in ponosa. • 11-12/2011

Proza • próza

Tako pišemo • Így írunk mi

Törnar Judit

Az igazi nő Figyelmesen felemelte a függönyt, megkereste az ablak jobb sarkában a redőny lefutóját, egy meleg pillantást vetett a ciklámenre, majd kinézett az ablakon. A szűk utca üres volt, csak a libák gágogása hallatszott a túloldalról. Gondosan feljebb húzta a redőnyt, megigazította a függönyt, és a varrógépe mellé ült. Ügyes egy jószág volt előtte, a gépház kopottsága a hosszú barátságról árulkodott. A cérnásdobozból előszedte a zöld színű cérnát, majd megpróbálta a tűbe fűzni. Se első, se második próbálkozásra nem találta el a lyukat. Ekkor türelmetlenül maga elé rakta a pápaszemét, és íme, szemüveg nélkül rögtön sikerült a cérnát áthúznia a lyukon. Milyen érdekes, öregkorára tökéletesen kezdett látni, újra örömmel hódolhatott az olvasásnak, ami mostanában magányűzés szempontjából sem volt utolsó. Szorgalmasan nekilátott a halványzöld kétszemélyes ágynemű varrásának. Ilyenkor nagyon gyorsan múlt az idő, a nyúgovóra térő késő tavaszi napsugár már igen alacsonyan járt-kelt az égbolton, az utolsó napsugarai csendesen lágy táncot lejtettek az idősödő varrónő arcán, kellemesen simogatva szántalan ráncát, amely mindegyik egy-egy gondterhelt nap, pillanat után rajzolódott ki rajta. A félhomályban sokszor el-eltűnődött, ki tudja, mi járhatott a fejében, a hirtelen betoppant látogató pedig egy bölcs szempárral találkozott, melyben néha ott rejtőzött a fiatalkori vidámság is. A mélyen vallásos asszony már hosszú ideje egyedül élt egy parasztházban, ahol idős kora ellenére még elvégezte a mindennapi teendőket, a veteményesben gyönyörű volt a tavaszi saláta, a zöldborsó, a petrezselyem, a kerítés mellett pedig színes tulipánok virítottak. Nap mint nap tette a dolgát, sosem vonta kérdőre sem a Mindenhatót, sem a Sorsot, pedig volt miért könnyet öntenie. Egy bölcs asszony sosem kérdez, csak cselekszik. Talán akkor is így volt, amikor nagy hóban, félig lefagyott lábbal minden vasárnap begyalogolt a több

kilométerre lévő plébániatemplomba, hogy hallja a tisztelendő úr biztató szavait. Akkor sem kérdezősködött, amikor az élet legszebb éveit szolgaként kellett ledolgoznia a messzi Vajdaságban. Mintha Az ember tragédiájából az Úr szavait tűzte volna ki jelmondatául: „ember: küzdj és bízva bízzál”. A fiatal cselédlány életében néha felcsillant a remény is, legfőképpen akkor, amikor elkísérte a ház úrnőjét a pesti anyagvásárlásra, színházlátogatásra. Ilyenkor egy régen kiszolgált, mondhatjuk divatjamúlt gyönyörű semlyemruhába bújhatott, és egy előadás erejéig élvezhette a kiváltságosok életét. Az élet nem csak ilyen örömökkel kényeztette el, hanem három csodálatos lánnyal is, akik hol szomorúságot (főleg akkor, amikor nem volt mit az asztalra tennie), hol boldogságot okoztak (főleg most, amikor már az unokákban és dédunokákban is gyönyörködhet) neki. A mélyebb ráncokat a második világháború utáni éveknek köszönhette, amikor is a paraszti munka nem volt elég a megélhetéshez, kellett az éjszakai varrás, kosárfonás és cekkerkötés, nem egyszer történt meg, hogy a házi tojás és túró, valamint a tyúk a lendvai piacról jómódú családok vasárnapi inyencévé vált. Nekik meg maradt már megint a bab és a káposzta. Nagy túlélővé vált, a mai napig megmaradt szerénynek és szegénynek, mert másképpen ő már nem is tud élni. Viszont a kukoricamáléja, a „vindős” húsa világbajnok! Leülök szembe vele a meleg konyhában, és hallgatom. Tudom, hogy fáj a lába, tudom, hogy a szomszéd néni új pletykákat hozott, tudom, hogy Marcsa szemtelenül újra vele próbáltatja megstoppoltatni a megstoppolhatatlant, tudom, már nagyon sokszor elmondta,... de olyan jó újra és újra végighallgatni, és tanulni tőle a türelmet, a bölcsességet, a szeretetet. Mert csak egy igazi nő tudhatja, hogyan. • 11-12/2011

115

Proza • próza

Tako pišemo • Így írunk mi

Olga Paušič

Ranjena tišina ONA Gledam ga, kako se baše s šunko, sirom in trdo kuhanimi jajci, zraven si pa reže kolobarje mlade čebule in žveči ... žveči ... žveči! Kako mi gre to na jetra! Nalašč počne, kar počne. Ker ve, da sem se odločila za pomladansko dieto, da bi odložila vsaj del »zimske« maščobe, pridobljene v mesecih brez dela na vrtu, v vinogradu. Vsaj vprašal bi lahko, če mi diši grižljaj, če bi morda vsaj poskusila, če bi ... »Kaj buljiš?« se obregne, ko ujame moj besni pogled. »Nič, slabo slišim poročila, ko tako vneto žvečiš ... Ne bi šel jest v kuhinjo?« »Sline se ti cedijo, to je,« se reži, kot da je povedal odličen vic. »Iz obzirnosti bi lahko prežvekoval v kuhinji ...« zagodrnjam. Nalašč upočasni žvečenje svoje popoldanske malice. V očeh mu berem, kako uživa. Prav res uživa, ko se mučim in tehtam med omamno dišečim obrokom in nekaj bednimi grami, ki jih bo na meni manj, če stisnem zobe in se odrečem dobrotam. »Mislim, da sem že dobrih petintrideset let zelo obziren mož – saj bi se bila drugače že zdavnaj razšla. Ti pač nisi bila nikoli obzirna do mene.« Nehote vzkipim: »Kaj bi rad povedal?« »Kar sem rekel. Obzirnost ti ni bila položena v zibelko, kasneje pa se tudi ni prijela tvojega značaja. Totalno sebična in vase zaverovana si, to je!« Jaz – sebična in vase zaverovana? Pritlehni udarec me zadene kot dobro namerjena klofuta. Osupnem in ne najdem besed. On pa vidno uživa, ker me je prilepil na zid, šokiral in mi zavezal jezik. Pa še to mu ne zadošča. Junaško nadaljuje: »Vse se mora vrteti okoli tebe, vedno gre le za tvoj interes. Ampak zdaj bova obrnila ploščo, samo da veš.« Kaj naj bi to pomenilo, kaj mi hoče dopovedati – ni jasno na prvo poslušanje. Zdi se mi, da mi v glavi prepočasi klika. Ne potegne mi na prvo potezo. Ker sem 116

zmedena, ker se nočem prepirati – končno je praznik – odidem na balkon in ga pustim žvečiti presneto velikonočno šunko z jajci in sirom. ON Kako jo je zadelo! Komaj verjamem, da jo lahko tako na hitro spodnesem! Mogoče sem bil res pregrob, a če bi povedal, kar mi je že nekaj dni viselo z jezika, bolj rahločutno, zavito v celofan, bi spet šlo mimo nje kot oblaček brez dežja. V preteklih letih je razvila slonovsko kožo, postala nedostopna za kritiko, zdi se mi, da me je začela bogve zakaj celo prezirati, kot da sem ji le v breme in nadlogo. Ker nisem bil dovolj ambiciozen. Ker se nikoli nisem gnal kot možje njenih imenitnih kolegic, ki so vsi po vrsti splezali na položaje. Še tisti najbolj butasti. Ker sem delal in se vedel po svoji vesti ... No ja, dal sem ji iztočnico za razmišljanje in močno upam, da se bo iz tega besednega dvoboja vendarle rodilo kaj pozitivnega. Pospravim za sabo, celo krožnik umijem, se obujem, vzamem avtomobilske ključe in grem, ne da bi ji povedal, kam. Naj se le grize! ONA Kam neki ga je odneslo? Do teme je še nekaj ur, najbrž se je odpeljal v gorice. Tam si vedno najde delo. Vinograd je od nekdaj njegova oaza miru. Lahko bi zinil, šla bi z njim, morda bi se celo pogovorila in razčistila, kaj ga žre, kaj bi mi rad obesil. Odkar se je pred mesecem upokojil, je postal nadvse čuden. Nadležen, tečen. Vsak dan znova imam občutek, da vohuni za mano, da mi pretirano diha za ovratnik. Počutim se neprijetno, utesnjeno. Kot da on ni več tisti on, s katerim živim že petintrideset let. Nekaj je narobe. Naj grem za njim? Saj ni daleč, kakšnih pet kilometrov pešačenja po mestu in bližnjih gričih. Dobro za • 11-12/2011

Proza • próza telo in nabiranje kondicije. Itak sem kot prazna vreča, vse prepogosto sedeča pri računalniku, mlahava in utrujena. Naj grem ali naj pasem mulo in mu dam vedeti, da me je prizadel? Ali celo oboje? Ah kaj, prijetno toplo je zunaj – torej grem. Mesto je kot mrtvo. Prazniki. Po Kranjčevi ulici stopim hitreje, da bi vsaj malo čutila svoje preobilno telo. Zaleže. Srce mi po dveh kilometrih hoje po ravnem že krepko tolče in z zadovoljstvom sprejemam celo potenje, ki pomeni sežiganje kalorij. Nočem premišljevati! Če se bom grizla zaradi izrečenih besed, se bom počutila še slabše, kot se že sicer. ON Celo za ta vinograd, vinsko klet in novo brunarico se imam zahvaliti njej! Ne dobesedno, a v bistvu je bila zamisel njena. Živeti v bloku in ne imeti koščka sveta, kamor se lahko zatečeš, bi bilo bedno. Toliko je težila, da sem se dal prepričati in z leti se je vinograd razširil, zrasel je vikend, zdaj pa še brunarica, kjer bom lahko shranjeval orodje, sinova pa v njej gojila svoje dragocene orhideje. Prava oaza miru. Skoraj. Še preden stopim iz vozila, mi kriči sosed, naj pridem na kozarček, ker bi mi rad nekaj povedal. Torej stopim na Ferijevo teraso, okrašeno z lonci, polnimi še cvetočih tulipanov in divjih šmarnic. »Omenjal si, da bi rad dokupil še kakšen kos zemlje, ne?« me pozdravi in že naliva pijačo. »Sin bi rad investiral,« povem in pomislim, da sicer ni najbolj modro, saj dragi sin iz Ljubljane pač ne bo mogel kaj prida skrbeti za zemljo, torej bom sam prevzel breme in imel še več skrbi kot doslej. Feri pokaže z desnico v levo, dve parceli dalje: »Tisto tam je na prodaj. Saj ni veliko, kakšnih trideset arov. Pa še poceni. Stari je umrl, otroci pa se nočejo ubadati z vinogradništvom.«

Tako pišemo • Így írunk mi

Gledam ozek pas zemlje, preraščene s travinjem, da se vegasti koli ob trtah komaj vidijo. Skrajno zanemarjen, predpotopni vinograd, kakršnih je vse več okoli nas. Starci umirajo, mladim pa delo na zemlji ne diši. »Naj se pogodim zate?« sili sosed Feri. Tehtam možnosti: »Kaj pa vem. Tja do petsto evrov bi morda lahko odrinil za ta kos sveta ...« Feri mi namigne: »Kakšnih petsto, si trapast! Za tristo prodajo, če malo pritisnem. Deset procentov od tega je seveda mojih.« Še mencam. Sin bi dal denar, o tem ne dvomim, a kdo bo delal? Spet jaz? Zdi se mi, da delam že mesec dni preko svojih moči. Odkar sem se upokojil, nimam miru. Ves čas me muči slaba vest, da zapravljam dragocen čas. Občutek imam, da moram postoriti še to in ono in še kaj zraven, kot da bi me kdo nadziral, kot da bi mi kdo od jutra do večera štel ure, kot da bi bil dolžan še več delati, kot sem doslej ... Zoprn občutek! Slišim svoj gla s, ki spregovori mimo moje volje: »Prav, dogovori se – za tristo evrov kupim.« ONA Strmina me zdela! Sedem na rob ceste in se zazrem v daljavo. Avtocesta je kot z ravnilom začrtana v pokrajino, ki rumeni od cvetoče oljne repice, zeleni od žitnih polj, rjavo barvo pa ji podarja rodovitna prekmurska prst, ki se je – pravijo – ne splača obdelovati, saj se od kmetovanja te dni ne da preživeti. Vinogradništvo pa je v naših goricah le hobi. Vino nima cene, žganja živ krst ne mara piti, sadovnjaki pa ne dajo pridelka, če dreves ne škropiš – to pa ni organsko, bio, eko, torej spet ne gre v promet. Čudni časi, v katerih živimo. Zaslišim kukavico.

• 11-12/2011

117

Proza • próza

Tako pišemo • Így írunk mi

Začutim veter, ki mi kodra lase. Vonj od dopoldanske plohe še mokre trave se pomirljivo vsrkava vame. Življenje je vendar krasno. Življenje tu, daleč proč od drvečega sveta je še krasnejše. Se splača žreti in gristi zaradi nepomembnih stvari? Niti pod razno! ON Ko odklenem vrata v vinsko klet, me prešine nenavaden občutek: šopek napol mrtvih tulipanov v vazi sredi mize je neprijetna dobrodošlica in gomila praznih steklenic penine pove, da je ostalo v prostoru nekaj nedokončanega. Kup umazane posode v koritu pod pipo ... Sedem in okoli srca me stisne. Je to to? Bo odslej tako z nama? Velika praznina v prsih pritiska name, ne da mi dihati. Pa tako sem se veselil, da bova vsak dan počela veliko stvari skupaj, kot nekoč ... preden sta se rodila otroka, preden sva se začela ubadati z milijon vsakdanjimi problemi, vzgojo otrok, gradnjo vikenda, financiranjem študija sinov ... Leta in leta ni bilo pravega miru med nama, začela sva živeti drug mimo drugega ... In zdaj, ko bi lahko bilo prijetno tako kot nekoč, si nimava več kaj povedati. Velika žalost me stisne v dve gubi. Najraje bi zaprl oči in legel na mrzla tla ... ali se ga nažgal do totalke, da me misli ne bi tako težko pritiskale v kot. Zmagoslavje med popoldansko malico postane nesmiselno brezpredmetno. ONA Kaj že mi je rekel mlajši sin ob zadnjem obisku? Pred dvema tednoma se je s svojim dekletom pripeljal iz Ljubljane, da bi pokosil, pomagal očetu postaviti nove stopnice v kleti ... »Zakaj si tako osorna do očeta?« mi je vrgel pod nos. »Kar koli stori, kakor koli se trudi, da bi ti ustregel, samo godrnjaš in ga kritiziraš. Ni fer.« Takrat sem preprosto preslišala. Ni se mi zdelo pomembno.

118

Sem res osorna, neprijazna, sebična in vase zaverovana? Prežvekujem misli, noge pa samodejno premagujejo metre. Še kakšen kilometer in bom na cilju. Tako tiho je tu gori. Nikjer žive duše. Prazniki se iztekajo in ljudje so se vrnili domov – Kranjčani, Ljubljančani, celo nekaj ljudi iz Slovenj Gradca si je v našem koncu kupilo sadovnjake ali vinograde. Pravimo jim »vikendaši«, ker se pripeljejo običajno v petek popoldan, ves vikend brnijo s kosilnicami in škropilnicami, v nedeljo proti večeru pa izhlapijo. Pa kakšno zvezo ima to s pripombami mojega sina o meni? Misli mi zadnje čase grozovito begajo. Težko se osredotočim ... hitro zgubim rdečo nit ... z muko se spomnim stvari ... Sem res postala čudna? Drugi opazijo, sama pa sem gluha in slepa? Ustavim se in ne gre mi v glavo. Ne more biti! ON Eh kaj, če se ne bo ulilo – oblaki nad mano so dokaj zlovešči – mi morda uspe pokositi zelenico okoli zidanice. Med prazniki se mi ni zdelo umestno zganjati hrupa ... Ne bom se žrl z mislimi, saj itak ne pomaga. Trenutno ne. Še dobro, da imam vinograd, sadovnjak, mir in tišino, ki mi ju nihče ne more vzeti. Niti ona ne. Med delom pozabim na vse. Veseli me, da se fanta navdušujeta za delo v vinogradu. Dobro sem ju vzgojil, vesta vse, kar je potrebno. Posebno mlajši vedno pravi, da se bo prej ali slej vrnil domov, samo da najde primerno zaposlitev v okolici. Torej ni bilo zaman. Pomislim, kako sta kot desetletna fantiča prvikrat nosila brento na trgatvi. Brači so debelo gledali in pripominjali, da to pač ni delo za otročaja, a sta vztrajala in se potila pod težo na plečih. Tako ponosen sem bil nanju! Saj sem še zdaj, še bolj ... Glej, glej ... nemogoče! Zdi se mi, da imam privid. Prišla je za mano – peš! Ustavim kosilnico in strmim vanjo, kot da bi jo prvič videl.

• 11-12/2011

Proza • próza Zavije v klet, ne da bi karkoli rekla. Še pozdravi ne. Gleda skozme, kot bi bil steklen. ONA Ne bom govorila z njim! Naj čuti, da sem užaljena, da mi ni vseeno. Pomijem posodo, prazne steklenice zložim v vrečo za smeti in v prtljažnik, pometem, zložim popacan namizni prt – zadnjo sled predvčerajšnjega družinskega praznovanja – potem pa, ne da bi ga pogledala, sedem s knjigo v roki pod mogočno krošnjo češnje in se skušam zatopiti v branje. Pa ne gre. Oči sicer prebirajo črke, a po glavi begajo zmedene misli, ki preskakujejo druga drugo kot nevihtne strele. Iz čudne omame me strese močan grom. Pogledam v nebo – res grmi, vsak čas se bo še ulilo. Pogledam proti koscu. Zaskrbi me – kaj če udari strela in ga zadene? Ni varno kositi v nevihti. »Nehaj brneti ... moti me pri branju!« kričim. Pravzaprav sem hotela reči nekaj drugega. Seveda me ne sliši, hvala bogu – pomislim. Kako sem neumna. Na odprto knjigo padejo težke kaplje. On pa, kot da mu ni mar za grmenje, bliske in dež, kosi dalje. Deloholik. ON Vidim, da mi ne bo uspelo končati košnje. Ulije se, prava aprilska ploha. Naj končam, sedem v avto in se odpeljem? Če ne bo spregovorila, jo bom kar pustil tu gori, naj jo vrag vzame. Naj pestuje svojo bedasto užaljenost, naj se grize, kolikor hoče. Ne bom spregovoril! Če ni pripravljena na odkrit pogovor, pa nič. Iztočnico sem ji ponudil na pladnju. Nisem človek, ki bi užival v prerekanju in ne maram, da se ljudje pretvarjajo – kot ona! Prepričana, da je center vesolja, je imela leta in leta v pesti vso družino, plesali smo, kot nam je žvižgala. Dolgo nisem skapiral, ko mi je končno kliknilo, pa sem to odmislil v veri, da se bo prej ali slej unesla. Pa se ni in v nekem

Tako pišemo • Így írunk mi

trenutku sem preprosto dvignil roke. Toliko pomembnejših stvari me je okupiralo. A zdaj, ko sem končno spet svoboden, ko se končno lahko ukvarjam s tem, kar me res veseli, ko me končno ne obremenjuje več skrb za otroke, ko nimam več finančnih bremen – bi rad imel mir. Hočem biti JAZ, ne pa podoba, ki bi jo želela oblikovati po svojih čudnih merilih. Mislim, da je prišel moj čas! ONA Jezus, menda se ne bo odpeljal domov brez mene! Lije kot iz škafa! Pospravil je kosilnico, zaklenil spodnjo klet ... gledam, kako si natika suho obutev, odlaga delovno haljo ... si nažge cigareto ... Še pogleda me ne, kot da me ni. Sede v avto in se RES odpelje domov. Ne morem verjeti, saj ni res, tega še nikoli ni storil. Nikoli – v petintridesetih letih, naj sva bila še tako navzkriž. Avto izgine v dežni megli. Kaj naj storim? Pešačim v nalivu pet kilometrov? Zgrabi me sveta jeza. Pa kaj si misli? Samo enolično šumenje dežnih curkov, ki spirajo sledi blata s terase ... in jaz. Kaj naj zdaj? Tega si nisem zaslužila! Nikoli me še ni zapustil! Zapustil – od kod se je vzela misel, da bi me zapustil ... Bes me daje, da mi vre v možganih. Dobro – naj si ne misli, da bom jokala za njim. Vse, kar potrebujem, imam v zidanici. Ne bom krevsala domov v nalivu. Nalašč ne bom. Prespala bom tu gori, saj nisem zajec. Sem redko kdo zaide, videla sem, da je tudi Feri gori, če bi se kaj zalomilo ... Misli se mi akrobatsko vrtinčijo po pregreti glavi. Ne dojamem, kaj ga je pičilo. Vedno je bil pri roki, poskrbel za vse, mi prisluhnil ... me ljubil. Čeprav že dolgo, zelo dolgo ni izrekel čarobnih besed, sem vedela, da me ljubi. Kaj ga je prijelo? Najprej me je položilo silno presenečenje, skoraj šok, potem obup, končno pa strah. Menda me ja ne misli zapustiti, se ločiti ali kaj takega!?

• 11-12/2011

119

Proza • próza

Tako pišemo • Így írunk mi

Ne prepoznam se! Česa takšnega bi pred letom dni ne mogel storiti. Vem, kako ‚boječka’ je, še filmov o mrtvecih in vampirjih ne prenese brez temeljitega večtedenskega stresa. Pa sem jo pustil samo gori sredi ničesar! In še trapast Feri ji bo zatežil! Pa kaj mi je! Zame je bila vedno najpomembnejša, rad jo imam, ljubim jo in vse to ... Kaj mi je torej? Nikoli nisem toliko razmišljal kot zadnji mesec. Kot da se mi šele zdaj bistri obzorje. Koliko površno preživelih trenutkov je za mano, ljubi bog! Kot da sem prespal, prevegetiral petintrideset let!

Ne bom šel po njo. Naj se znajde, kakor ve in zna. Tokrat me sočutje ne bo zapeljalo.

ONA »Kaj pa ti – boš prespala tu gori?« dreza vame sosed Feri. Stoji na terasi in škili v predprostor. Zdi se, da ga rahlo zanaša. Seveda – pil je. »Ej, prepir med zakoncema? Kar odšel je ... in te pustil tukaj? Ha ha ha ...« Reži se, kot da sva v komediji. Prestrelim ga z najbolj uničujočim pogledom, ki ga premorem, pa mu režeč nasmeh v hipu zamrzne na obrazu. »Je to morda tvoj problem, sosed?« »No,« menca, »sprašujem, ker še nikoli nisi sama prenočila tu gori. In še v nevihti.« »Vse je enkrat prvič!« zabrusim v stilu ‚kajhudičapatotebebriga’ ... Zoprn vonj po alkoholu plava od njega k meni. »Lahko vstopim?« skuša biti vljudnejši. »Raje ne, rada bi pogledala film ... ko se ugnezdim v postelji.« Stopi korak nazaj, nato pa poskusi še enkrat: »Pred filmom lahko spijeva kozarček – ali? Saj te ne bom požrl!« Najraje bi jaz požrla tebe, nadloga! Seveda tega ne izgovorim. »Ne bi, hvala. Lahko noč!« Zaprem vrata in dvakrat obrnem ključ v ključavnici. Kozel stari – pomislim.

120

ONA Grmi, po strehi bobnijo mogočni curki vode. Bliskov ne vidim, a jih slutim. Bojim se neviht, takšnih in drugačnih. Nemir zunaj mi cefra živce. Zlezem v posteljo, a televizorja si ne drznem prižgati. Kaj če udari strela vanj! V temi prežvekujem črne misli in pestujem svoj bes. Kako si drzne ... oditi in me pustiti tu gori ... sredi nevihte ... Potem pa spet luščim ovojnico svojega jaza: sem res takšna, kot pravi? Sebična, brezobzirna, pretirano vase zaverovana, hladna, ohola? Vse to – in me prenaša že petintrideset let? In mi nikoli ni odkrito povedal? Zakaj? ON Polnoč bo. Še vedno dežuje. Z balkona gledam dramo v naravi ... le počasi se umirja. Tako kot jaz. Zdaj sem miren. Gor grem. Gotovo je trda od strahu. Vedno se je bala neviht in samote v temi. Ko se odločim, mi odleže. Kot bi po minutah potapljanja pod vodo zadihal s polnimi pljuči. Dober občutek je ... ON Zidanica je potopljena v najtemnejšo črnino. Ker je nehalo deževati, je tudi tišina presunljiva. Previdno stopim do vhodnih vrat. Kljuka se ne poda. Seveda – če bi lahko, bi ključ trikrat zavrtela v ključavnici. Odklenem. Začudi me, da ključa sploh ni v ključavnici. Nemogoče! Da bi šla peš domov? Sredi noči?

• 11-12/2011

Proza • próza Pregledam vse prostore. V hiši je ni – definitivno je ni. Kaj zdaj? Bi sosed Feri kaj vedel? Kar naprej opreza za vsemi – morda je kaj videl, slišal ... Stopim do njegove kleti. Buden je – skozi lesene polkne na oknih se silijo prameni pridušene svetlobe. Kot da bi svetil s petrolejko ali morda s svečo ... Potrkam, a odziva ni. Še enkrat. In pomislim, da se je utopil v alkoholu, petrolejko pa pozabil ugasniti ... Kot že tolikokrat ... Torej vstopim. Pridušeni glasovi so slišati, kot da prihajajo iz televizorja. Brez trkanja pritisnem na kljuko Ferijeve dnevne sobe ... in vstopim ... In obstanem – kot od strele zadet. ON Nekaj sekund me ni med živimi. Potem me iz kome strese Ferijev razvlečen glas: »Stavila sva, da prideš, preden se ... eee ... zdani!« Ona – v svoji temno rdeči svileni pižami ... motnih oči, kot da je tekmovala s Ferijem v pijančevanju – se mi široko nasmeje in s težavo izdavi: »Dobila sem ... petdeset evrov ... stavila sva!« »Krasno, jaz se žrem zaradi tebe, ti pa popivaš s sosedom v goricah ...« stisnem skozi zobe in sem že na tem, da se obrnem in jo mahnem domov. »Ne jezi se, prosim,« reče v moj odhajajoči hrbet, »Feriju sem razložila vse, kar me je dajalo ... in zdaj mi je laže. Greva spat ... ja?« Slišim, da vstaja in potem začutim njeno roko, ki se oklene moje ... kot tako pogosto v preteklih letih ... ko se je hotela po prepiru pobotati ... in potem greva, ne da bi Feriju rekla besedo. Saj – kaj naj bi mu rekla, lahko noč ali dobro jutro?

Tako pišemo • Így írunk mi

Ilenija

Živi, sanjaj, ljubi Spet se je prebudila z velikimi kolobarji pod očmi, ki so bili posledica neprespane noči in morečih sanj. Zadnje mesece veliko sanja in sanje, kakršne koli že so, prijetne ali moreče, zahtevajo veliko energije. Človek, ki veliko sanja, se zbuja utrujen, saj sta takrat aktivna telo in um. Tolaži se z veliko skodelico poživljajočega napitka, ki ji dvigne že tako visok krvni tlak, nato prižge še cigareto, ki se ji že desetletja ne more odreči. Podoživlja srečanje s svojim šefom minuli mesec. »Spoštovana sodelavka. Sami veste, kako težki so časi. Podjetje je v težavah, kljub temu vam ponujamo enkratno priložnost predčasne upokojitve!« je rekel šef. Zvenelo je kot reklama iz TOP SHOP-a; enkratna priložnost, ki je ne sme zamuditi! »Saj sem stara le 55 let! Še lahko delam,« se je zmedeno opravičevala. »Seveda še lahko delate, vendar veste, da v podjetju potekajo različni projekti zniževanja števila zaposlenih. To je za vas enkratna priložnost! Pa še odpravnino dobite in boste lagodno živeli!« je šef nadaljeval z reklamo. Povesila je pogled in tiho dejala: »Bom premislila.« »Ja, nič dosti ni premišljati. Kar takoj podpišite, sicer vam ne morem garantirati, da bomo lahko čez dan ali dva še zagotavljali takšne 'mehke' odhode!« jo je trdo zavrnil gospod menedžer, kot se je rad v družbi prijateljev pohvalil. S tresočo roko je podpisala papirje, še danes se ne spomni, katere in koliko. Izvedela je le, da od naslednjega dne koristi preostanek letnega dopusta, nato dobi pisemce, ki bo v naslovu nosilo napoved vsebine – 'namera o odpovedi', nato bo sledila odpoved ... In tako je sedaj doma. Kaj naj počne? Nima ne mačke, ne psa, ne ljubimca ... Idejo o družini je opustila že zdavnaj, po tistem, ko ji je mati branila fanta iz sosednje vasi, saj je bil 'druge vere'. Tudi on je ostal sam, vendar se nikoli več nista srečala. Pri 55 ostati doma, sama! Pa to je za p******t.

• 11-12/2011

121

Proza • próza

Tako pišemo • Így írunk mi

Dve petici (55) – to je najboljša ocena v šoli! Le kam drvi ta država, da tako zlahka odpušča sorazmerno mlade ljudi? Mehko, pravijo! Ja, pa humano! Neumnosti govorijo. Vse to je zelo trdo, grobo in kruto! »Svečano si obljubljam, da se ne bom predala malodušju. Moje življenje bo polno, enkratno in dovršeno, saj sem tudi sama taka!« je rekla na glas in potiho dodala: »Ti neumnica stara!« Kaj bi sploh lahko počela? Njena razmišljanja je zmotil poštar, ki je prinesel nekaj računov in veliko reklamnega materiala, prospektov, ki jih praviloma takoj odloži v škatlo za papirno reciklažo. Danes pa je ves kupček odložila na mizo, saj ga bo temeljito prelistala. Nekaj pač mora početi! Čez čas so reklame za obutev, poceni hrano, krpice in SUPER popuste romale v koš. Ena kuverta pa ji je le padla v oči. Odprla jo je in z zanimanjem prebirala vsebino: abonma za naslednjo sezono z 20% popustom za vse upokojence in nezaposlene. »Ej, tudi jaz sem sedaj med brezposelnimi!« je pomislila in se trdno odločila, da bo naslednji dan stopila do blagajne gledališke in koncertne dvorane in kupila abonmajsko vstopnico. Nekam se pač mora premakniti iz stanovanja! Tako je naslednji dan oblekla svojo najljubšo frfotajočo oblekico, se diskretno naličila in si kupila abonma. Ker je bila med prvimi, je dobila odlično mesto. Plačala je polno ceno, saj ni hotela razglašati svojega na novo pridobljenega statusa. Sicer pa tako ali tako ne namerava biti 'brezposelna', si je dejala. Zaposlila se bo z različnimi stvarmi in ... CARPE DIEM (užila življenje). Nestrpno je pričakovala prvo predstavo, ki bo že čez mesec dni. Upala je, da bo komedija. Dram in tragedij je imela v življenju dovolj! Ja, pa samo 55 let je stara ... Dnevi so minevali, srečevala je sošolke, ki so ji zavidale njeno situacijo, saj so imele vnuke, mladi pa bi srčno radi, da bi babice popazile na otročke, da bi oni hitreje gradili hišo, šli na počitnice, doštudirali ... S takimi zavistneži se ni ukvarjala, saj so bili premalo duhovno zreli in so se zastrupljali z najsodobnejšimi strupi človeštva: strahom, jezo, žalostjo, skrbmi, pohlepom.

122

Čez nekaj dni jo je v nabiralniku čakala kuverta z abonmajsko izkaznico: 8. vrsta, 5. sedež. Več kot odlično mesto. Upala in želela si je, da bo imela na levi in desni prijetne sosede. Komaj čakam, si je rekla. Začetek gledališke sezone se je nezadržno približeval. Kupila si je tudi novo toaleto, saj ne bo dovolila, da bi jo pomilovali, pokazala se bo v najlepši luči, vedra, nasmejana, urejena. In ko bo šla mimo bivšega gospoda menedžerja, se mu bo zahvalila za to 'izredno priložnost mehke upokojitve'! Naj ga črv jeze zgrize, naj dobi sramne uši, ded zagamani! Končno! Jutri torej, ob 19:00, Limonada Slovenica, komedija v 3 dejanjih. Kako se je razveselila! Odpovedala se je popoldanski kavi, da bo bolje spala in bo čim bolj spočita. Ni se želela srečati z različnimi 'pomembneži' iz prejšnje službe, s 'prijateljicami', ki so jo gledale: nekatere pomilovalno, druge zavistno; zato je prišla le nekaj minut pred predstavo in takoj zasedla svoj stolček. Levo in desno sta bila sedeža še prosta. Očitno bosta moja soseda zamudila, je pomislila. Ravno takrat je postal sedež na njeni desni poln in zaslišala je prijeten moški glas: »Dober večer, gospa. Sem Iridej, letošnjo sezono bom vaš abonmajski sosed.« »Dober večer,« je suho rekla. Ni se imela namena predstavljati mladcu, ki se je kar naprej smehljal; kaj smehljal, režal se je kot konj. Začutila je mravljince in pomislila: »No, sem že alergična na tega ... Morda pa bo na levi kaj boljšega ...« Njene misli je prekinil zvonec, ki je zamudnike, klepetavce in klepetulje vabil v dvorano na začetek predstave. Igralci so se vrstili na odru, se odlično vživeli v svoje vloge, kar so gledalci nagrajevali s salvami smeha. Tudi sosed se je zelo vživel v predstavo, očitno je užival v večeru. »Le kaj mi je, saj sploh ne sledim predstavi! Poslušam, kako moj sosed diha. Kako mu je ime? Iridej? Uboga mati, verjetno je bila polna kompleksov, da je sinu dala takšno ime. Ali pa je hotela posebneža in je začela že pri imenu,« je mlel njen um. Zavesa ... počasi se spušča.

• 11-12/2011

Proza • próza Ma, 'prešpricala' je celo prvo dejanje! Ljudje so počasi vstajali s stolov, ko je sosed vprašal: »Kako vam je všeč predstava?« »V redu je,« je kratko odgovorila. »Ja, res je v redu. Ste že prepoznali v dogajanju katerega od naših politikov? Ste morda prebrali Möderndorferjevo knjigo? No, sam sem jo prebral, da bi lažje razumel predstavo in primerjal dve zvrsti. Režiserju je odlično uspelo. Tudi sam vsebino knjige razumel tako, kot je oživela na odru.« Še dobro, da je bil v dvorani polmrak in ni videl, kako se ji je meglilo pred očmi. Ravno takega pametnjakoviča potrebuje za svoje gledališke večere! Kaj naj sploh odgovori: knjige ni brala, prvič sliši za Moder … nevemžekoga. Očitno je denar za abonma vržen stran. Pa to je za p******t! Na obraz si je nadela najbolj zaničljiv nasmeh, ki ga je premogel njen ego in rekla: »Prišla sem uživat v predstavi. Nisem brala knjige, ne analiziram, le gledam in se poskušam sprostiti.« »Oh, oprostite, da sem vas vznemiril. Ker vidim, da ste sami, sem želel poklepetati, da bo odmor do naslednjega dejanja hitreje minil. Sprejmite moje opravičilo,« je dejal in zapustil dvorano. »Kaj ti pa je, neumnica!?! Še nikoli v življenju nisi bila tako nevljudna kot malo prej! Fant je čisto OK, obnašaš pa se kot smrklja. Daj, v red se spravi, sicer te bom po glavi!« se je iskreno pokarala. »Joj, samo da bi se vrnil pred naslednjim dejanjem, da se mu opravičim,« se je čez čas v njej prebudila rahločutnost. Ko je prisedel, je iskreno rekla: »Oprostite, prosim, običajno sem kar prijazna. Že dolgo nisem bila v gledališču in se očitno težko prilagajam. In ker sem sama, nisem bila pripravljena na družbo.« »Sprejmem opravičilo, res imate grozljiv pogled, sem se kar ustrašil. Vendar, da se odkupite, boste po predstavi morali z menoj na kozarček, velja?« se je med odgovorom očarljivo smehljal. »Če je to pogoj za sprejem opravičila ... z veseljem,« je vrnila nasmeh. Do konca drugega dejanja je sproščeno sedela na svojem sedežu in z zanimanjem spremljala predstavo, saj se ji je obetal zanimiv večer. Zakaj pa ne bi po-

Tako pišemo • Így írunk mi

kramljala z mladeničem? Je to pri njenih letih greh? Res je nekoliko mlajši, vendar ... ali ni nekdo rekel, da mladost ni obdobje življenja, ampak stanje duha. Ona pa se je počutila MLADO. Po dvorani je gromko odmeval aplavz, nagrada igralcem za dobro igro in zahvala gledalcev za zabavo, smeh. Stol na levi je ostal prazen, zato se je posvetila svojemu sosedu na desni, ki je predlagal, da bi si v odmoru skupaj pretegnila noge. Odšla sta v avlo, kjer sta bila deležna kritičnih pogledov znancev enega ali drugega. Pogledi, ocenjevanje, zgražanje, privoščljivost in zavist jima niso pokvarili prijetnega kramljanja. Minute so minile kot sekunde in že se je oglasil zvonec, ki je še zadnjič vabil v dvorano. Z mislimi je bila delno pri dogajanju na odru, delno pa je razmišljala o tem, kam bosta šla po predstavi. Sredi teh misli je otrpnila, saj jo je nekdo prijel za roko. Saj to ni res! Bila je preveč presenečena in prestrašena, da bi umaknila svojo roko. Zgrožena je bila nad svojim dejanjem, ko je zaznala, da je svojo pest udobneje namestila v njegovo dlan. Njen prestrašen pogled je švigal levo in desno, če ju kdo morda opazuje. Nazaj si ni upala pogledati, niti se ni spomnila, kdo že sedi za njima! Sledil je odrešujoč konec predstave, roki sta oba potrebovala za ploskanje in sta jih tako hitro potegnila vsak k sebi. Zahvala avtorju in režiserju: dogajanje je prevzelo občinstvo in nihče ni opazil stiska rok v osmi vrsti levo. »Prosim, dajte mi vašo številko garderobe, grem po najina plašča. Nato pa pričakujem izpolnitev vaše obljube,« je prevzel pobudo Iridej. Naglo se je obrnil in rekel: »Vašega imena še ne poznam, kako vas smem klicati, prelestna gospa?« Močno je zardela in tiho rekla: »Erika sem.« »Sem vedel, da ste neka roža, saj čudovito dehtite,« jo je zapeljivo pogledal in si z nasmehom na ustih utiral pot do garderobe. Ni se še uspela povsem zbrati, ko ji je že ponudil pomoč pri oblačenju plašča. »Ali veste za kakšen prijeten lokal, draga Erika? Redko sem doma, sem že pozabil, kje se kaj dobrega lahko spije,« se je sproščeno pozanimal. »Nisem ravno obiskovalka lokalov, se pa spomnim,

• 11-12/2011

123

Proza • próza

Tako pišemo • Így írunk mi

da so v sosednji ulici včeraj odprli nov pub. Morda lahko potešiva radovednost, kakšni so sodobni pubi,« je predlagala. V očeh se mu je zaiskrilo zanimanje. Pub se mu je zdel dober predlog, saj imajo ta angleška gostišča po svoji tradiciji tudi separejčke, kjer se da krasno kramljati. Če bosta pohitela, lahko dobita dobro mesto, upajoč, da ostali obiskovalci gledališča nimajo podobnih namenov, saj bi povzročili veliko gnečo. »Greva!« jo je prijel pod roko in odhitela sta v temačno uličico, kjer sta našla napol poln lokalček. Izbrala sta prijeten prostorček za dva, zatemnjen, skrit očem obiskovalcev. Do mize se je prizibala prsata natakarica: »Dober večer! Kaj vama lahko prinesem?« Nasmehnila sta se simpatični natakarici in skoraj sočasno izrekla svoje naročilo: martini in pivo. Na previsokih petkah se je mladenka prehitro obrnila, skoraj padla na še nov, zloščen parket in hitro prinesla želeno pijačo. Njej martini, njemu pivo. »Smem nazdraviti najinemu srečanju?« jo je nežno vprašal. »Seveda, na zdravje!« je veselo odvrnila. Ko sta izpila požirek svoje pijače in kozarca odložila na mizo, je ponovno poiskal njeno roko, jo nežno stisnil, oblila jo je prijetna vročica in previdno je dejala: »Se vam ne zdi, da malo prehitevate, mladi gospod? Nič ne veste o meni, kakor jaz ne o vas. Se mi pa dozdeva, da me osvajate, drži?« »O vas vem ravno dovolj. Da 'nikomur ne hodim v zelje', sem izvedel od prijateljice že v prvem odmoru. In prav se vam dozdeva: želim vas osvojiti, ne le osvajati,« je rekel presenetljivo mirno. »Morda pa imate posebno vrsto slepote? Ne vidite, da bi bila lahko vaša mati?« je prestrašeno nadaljevala z izmikanjem, čeprav ji je godilo priznanje, da jo želi imeti.

Ste pomislili morda, da usoda vmes prste ima, vaše gubice in vse to … morda me celo privlačijo?« No, šele sedaj se je prav zares prestrašila. Še dobro, da je kmalu nadaljeval: »Res, morda me je narava obdarila z 'baby face' potezami, zato sem videti mlajši, kot sem v resnici. Da pa bi bili moja mama!? Smešna misel! Za sabo imam že štiri križe pa petega skoraj do polovice.« Oddahnila si je, deset let ni tako veliko, a vendar ... Povesila je glavo in tuhtala, kaj naj pove. Čez nekaj trenutkov tišine je pogumno dvignila pogled in rekla: »Morda se je danes res vse skupaj prehitro dogajalo, res pa je tudi, da leta hitro minevajo in sem že tako veliko zamudila, zato vam iskreno priznam, da bi lahko poskusila ...« Ni dokončala stavka, saj jo je poljubil ... nežno, kot še nobeden do takrat – no, teh pa je bilo tudi nekaj. Medsebojno ujemanje sta preizkusila še isti dan, v njenem stanovanju. Nista mogla verjeti, kako odlično se ujemata, zato sta kar naprej preverjala, preverjala in preverjala! Vedno je bilo enkratno, še boljše ... če je sploh lahko. Po nekaj tednih, ko se je v mestu prah zaradi novonastale romance le polegel in so se ljudje nehali hahljati, je dobila poziv iz turistične agencije. Poklicala ga je po telefonu in ga seznanila z vsebino: »Živio, predragi. V času, ko te še nisem poznala, sem poslušala prijetno radijsko oddajo, kjer so imeli tudi nagradna vprašanja. Saj veš, da sem malo 'blond', ampak odgovor na tisto vprašanje pa sem znala. Tako sem poklicala v oddajo in zadela počitnice za dve osebi na hrvaškem primorju. Si dovolj drzen, da si upaš z mano?« »Počaščen sem, predraga gospa. Kdaj odrineva?« je resno odgovoril in že se je videl sam z njo na senčnem delu plaže, kjer ji bo večkrat na dan kradel poljube.

Nato je skorajda zapel: »Predraga gospa, let vaših se štet´ mi ne da, tudi če bi jih imeli že sto, me ne briga, kaj zato!

124

• 11-12/2011

Proza • próza

Tako pišemo • Így írunk mi

Zágorec-Csuka Judit

Az energiamegmaradás törvénye szerint Kedves Zsu! Nagyon nehéz volt elhagynom a szállodát, ugyanolyan érzésekkel mentem el, mint ahogy jöttem, kivéve azt, hogy megismertem kilenc kitűnő könyvtárost, fiatal, tehetséges szakembereket. Még bekopogtam Szende szobájába, akinek este indult a vonata Brassóba. És sírhatnékom volt, abban a pillanatban, amikor átöleltem, ő a legkeletibb végekről és én a legnyugatibb végekről jöttem. Ő is egyedül, én is egyedül, de mivel idősebb vagyok nála, bíztattam, ne adja fel, és hogy mégis engedik neki csinálni, nekem meg még azt sem, és hogy ne vesszen el. Aztán valahogy kirohantam a folyosóra, hogy kisírjam magamat, de mégsem sikerült, magamba fojtottam, hiszen nyilvános helyen voltam, habár nemigen voltak szállodalakók. Szendét is magára hagytam, mert ő is elérzékenyült, magára maradt a szobában. Estig kialudta magát, majd folytatta az alvást a vonaton. Amikor egy hónappal ezelőtt megérkeztem, vele találkoztam először a szálloda teraszán, megéreztem, hogy ő is határon túlról jött. Megszólítottam, hogy te is, és leültem mellé. Sörözött a hosszú út után a nagyváradi Enikővel. Így kezdődött, ismeretlenül, így ért véget, könnyekkel. Kedves Zsu! Volt egy kis csapatom, akikhez tartoztam, ez jó érzéssel töltött el a kezdetektől a végéig, mert mindenki akart valamit. Más is volt a nagy Budapesten, nemcsak te, aki éppen akkor Zentára utaztál, hogy mégiscsak találkozzál a szerelmeddel. Megértettem, ezért nem voltam szomorú, de egy kicsit mégis. A végére egyedül maradtam, és haza kellett jönnöm, mint mindig. És azon gondolkodtam, hogy megint valami véget ért, és nincsen helyette más, irány haza, várnak a gyermekeim. Lám, lám az autósztrádán már jelentkezett Kristóf, hogy úton vagyok-e, majd egy órával később Dani is, hogy még hány óra múlva érkezem meg. És ez az egy hónap megtette a magáét, kezdett kialakulni a hiányérzet, az, hogy mégsem vagyok velük. Nem volt áldozat, de nem is volt dicsőség, csak nem voltam. Ha meghalnék, akkor ők sajnálnának a legjobban, nekik hiányoznék a legjobban, de ez a természetes, és valahogy volt elég időm ezen gondol-

kozni hazafelé. Mégsem vagyok egyedül. És megerősített az is, hogy mindent, amit a könyvtártudományokról tudok vagy gondolok, jó irányba megy, jól gondolom, csak kellene hozzá egy jó csapat is, akikkel meg lehetne valósítani az elképzeléseimet. Még benne vagyok a szakmában, de nem tudom, meddig lesz ez így, mert közben, amikor megérkeztem, egy hét után már hallottam a pletykákat, hogy biztos nagyon megfiatalodtam, mármint a csapatomhoz képest, akik fiatalabbak voltak nálam. És elgondolkoztam ezen is, mennyire vagyok öreg, de nem érdekes, ott belül semmi gondom nincs ezzel. Nem éreztem a korkülönbséget, inkább azt, hogy eléggé felkészültek a fiatalok, legalábbis azok, akiket az Országgyűlési Könyvtár kiválasztott erre a feladatra, hogy együtt is csináljunk valamit. Nekem nem kellett nagyon mentorkodni, tudták a dolgukat. Volt egy jó csapatom, akiket megválogattak, és hirtelen nekem is meg kellett velük szerveznem a napi munkámat. És gazdagítottuk egymást, csoportmunkával, társalgással, prezentációval, hülyéskedéssel. Ez az élet, így kellene lennie minden nap. Az utolsó nap még annyi történt velem, hogy ös�szepakoltam végre − az egész délelőttömet igénybe vette − rengeteg könyvet kaptam, alig fért bele a kocsiba. Majd elindultam a Centrál Kávéházba, hogy találkozzam egyik professzorommal, akinek egy hónapig nem volt ideje találkozni velem, de az utolsó percben mégis megtette, bejött negyedóra késéssel. Már indultam ki a kávéházból, de betoppant, s aztán beszélgettünk, élményeimről a Terror Házából, ahova félve léptem be, meg a kommunizmusról, meg arról, hogy mennyire távol áll tőlem mindenféle diktatúra, meg ez az egész 20. század történelme is mennyire kegyetlen volt stb. És végre felnőttem a professzoromhoz, ezt vettem észre abban a két órában, amit együtt töltöttünk, hogy fejlődtem, fölfelé hozzá, tíz évvel ezelőtt még lent voltam, s nem is állt velem szóba, s lám, most barátkoztunk, de olyan oldott formában. Elmondtam neki, ami fáj, s megértette. Aztán a Magyar Nemzetben olvastam egy cikket Makovecz Imre haláláról, éppen az asztalon hevert az újság. Elmondtam neki az élményeimet róla, meg azt is, hogy ha hazajövök, • 11-12/2011

125

Proza • próza

Tako pišemo • Így írunk mi

elküldök a családjának egy táviratot a részvétemmel, amit meg is tettem, s beleírtam, sajnálom, hogy nem tudta már felépíteni az új könyvtárat Lendván. Utolsó üzenetként elküldtem az éterbe, és eljutott hozzá, tudom, hogy eljutott. A professzor Úr néha türelmetlen lett, ha aktuális témákra tereltem a szót, főleg most, amikor egy hónapig az országgyűléseken kísértem az eseményeket, de már tudtam, ha türelmetlen, akkor hagyni kell, mert nem ért velem egyet. Aztán felállt és felkért, hogy kísérjem el az egyetem melletti antikváriumba, mintha sejtettem volna, mit akar. De sietett, mert állandóan siet, menekül, nem tudom, miért nincsen ideje. Nem tudom, ki vagy mi elől menekül, csak úgy tűnik, hogy mégis, ezt még nem fejtettem meg. Az antikváriumban furcsa könyveket vásárolt, s rámutatott az övére, ajánlotta, hogy vegyem meg. Mintha tudta volna, hogy mire lesz szükségem. A könyv az információs társadalomról és a globalizmusról szól, tíz évvel ezelőtt írta. Ma is aktuális, sőt beigazolódott minden, amit leírt. Aztán amikor kijöttünk, állva dedikálta tanulmánykötetét, majd furcsa módon azt hitte, hogy elkísérem a metróig, mint mindig, de nem tettem. Meleg volt, és fáradt voltam, lassan tudtam haladni a magas sarkú szandálomban, ő meg állandóan rohant, tehát elengedtem. Menjen, ne legyen mindig minden úgy, ahogy ő akarja. Elment. Aztán vis�szanézett, s azt mondta, ennek így kellett befejeződnie. Ő már tudta, hiszen egész életét külföldi egyetemeken kutatgatva élte, voltak tanulmányútjai is. Magamra maradtam, majd kisétáltam a Rákóczi útra, s a Blaha Lujza téren befordultam az Anna Hotel felé. Rövid idő múlva beültem a kocsiba, s elindultam Lendvára. A szállodatulajdonos megkérdezte tőlem a hotel parkolójában, hogy sikerült-e a randevú, mert tudta, hogy hol voltam. Elnevettem magamat, de nem számoltam be neki. Ő várta volna a folytatást, ami nem volt valójában. Számára semmi sem meglepő, hiszen ismeri a szálloda titkait, számos politikus, meg a slepp megjelenik itt, nem vak. De az én esetemet, nem tudta felmérni. Ja, és még történt valami, a takarítónők kint ültek a teraszon, cigiztek, és sajnálták, hogy elmegyek, ezt kivettem a tekintetükből, hiszen sokat beszélgettem velük, bizalmasak lettünk egy hónap alatt. Igen, a takarítónők sajnálták, hogy elmegyek, ez jól esett, kedves Zsu, legalább ők. És mindkettőnek diplomája is volt, de valahogy ide kerültek, beszélgetéseink mélyek és értékesek voltak. Apropó, bárhol, bármikor, bárkit meg lehet szeretni és

126

kedvelni. Ha újra megyek Budapestre, felkeresem őket, és viszek nekik ajándékot is. Aztán nehéz volt visszaszokni, kellett egy-két hét hozzá. És nem történt azt követően semmi, egyszer elmentem a Kaposvári Egyetemre előadni egy témában, mert hiányzott az egyetemi légkör és még valami, amit nem tudok megmagyarázni, talán egy kis kihívás, ami más, mint itthon van. És ott is találkoztam egy régi ismerős professzorral, akit két éve nem láttam, mellém ült a konferencián, Vajdaságból jött, és örült nekem. Erről még írni fogok neked, ha lemegyünk Zentára, megállunk Temerinben, és bemutatom neked. Értékes tanár, kutató, sikeres professzor az Újvidéki Egyetemen, Kaposváron és Szegeden is előad, vezeti az EU-s projekteket, több országban volt vendégprofesszor és határon túli. Hát, igen..., az Isten küldött mellém egy ilyent is, hogy valamit tanuljak tőle, és még kedves is, nyitott. Egyetlen ismert személy volt számomra a Kaposvári Egyetem előadóteremében. Megkérdezte tőlem, hogy mit keresek itt? A válaszom egyszerű volt, érdekel a regionalizmus tematikája. És az ismeretlenbe is el tudok menni a tudás érdekében. Magányos farkasnak tartott, méghozzá nőstényfarkasnak. Érdekes szembesítés. Ő is az, csak más szinten. Nos, újra egy vajdasági személybe botlottam. Akadémiai kutatóba, remélem, hogy nem csalódok benne, mert egy már Budapesten kikerült a baráti körömből, s nem sokkal rá találtam is egyet. Az energia megmaradásának a törvénye szerint. De erről a következőben írok neked, talán kifejtem, mit is gondolok róla. Nagyon kíváncsi vagyok, mi is történt veled az újabb találkozásod alkalmával. Tenyerén hordoz-e téged az új szeretőd, végre valahára? Csak vele és senki mással? Végre eljött ez a pillanat is, valakivel végigjárni a következő éveket. Múltkor sajnáltalak, hogy arról panaszkodtál, hogy neked sosem sikerült. Pedig tévedsz, neked mindig is sikerült, csak több voltál náluk, ők maradtak le. Hidd el nekem, aki kíséri az életedet 25 éve, hidd el nekem! A legtöbb férfi fél a lemaradástól, és bonyolítja az egészet. A meglepetést karácsonyra várom, majd megünnepeljük. Vannak csodák is, megtörténnek, mert valamikor nagyon vártunk rá, csak elfeledtük, s hirtelen feltörnek a tudattalan mélységéből. A csoda veled is megtörtént, szerelmi csodának tartom, velem pedig hamarosan. Kivárom még. Puszillak és ölellek: Júlia Lendváról • 11-12/2011

Popotovanja, potopisi • Utazások, útleírások

Janez Bošnak • FOTOGRAFIJE: Janez Bošnak

Tunizija (potopisno doživljanje jasminove revolucije) Po štiridesetih letih dela, ki mi je odrejalo, kdaj in kako dolgo bom popotoval, kdaj delal in kdaj počival, je napočil čas, ko si lahko privoščim, da sam določim čas potovanja. Zavedam se, da se bo tudi meni začelo uresničevati upokojensko reklo: nimam časa. A za zdaj sem še svež, s takšnimi frazami neobremenjen upokojenec. Med mnogimi potmi, popotovanji in pravimi potovanji je bilo seveda največ tistih po Sloveniji in bivši Jugoslaviji, in sicer peš ali s kolesom. Kot otroku so mi bile v zibko položene planine. Skoraj ni bilo nedelje ali praznika, da se z družino ne bi odpravili na kakšen bližnji hrib. Savinjska dolina jih nudi veliko. Težje preizkušnje sem že kot trileten otrok premagoval kar v očetovem nahrbtniku, tudi Ojstrico, moj prvi dvatisočak. Čeprav nezavedna, ostanejo doživetja iz tega obdobja nepozabna. Kot odrasel se spomniš, da si nekoč že duhal gorske pašnike, gozdove, planinsko cvetje, da so ti glasovi živali, gorskih potočkov in vetra nenavadno znani, a znan ti je tudi občutek svobode gibanja in nepopisne strasti po osvojitvi vrha, čeprav si takrat šele na pol poti. Pozneje, v odrasli dobi, sem sam nadaljeval in širil svoje poti ter spoznaval tudi zasanjano ravnico ob Muri. Spoznal sem, da sem okužen s potrebo po gibanju, po zaznavanju okolice, krajev, življenja, ljudi. Uporabljati sem začel kolo, avtobus, vlak, osebni avto in končno letalo. Ta prevozna sredstva ne morejo nadomestiti nog, se pa z njimi hitreje prebiješ do točke, kjer vklopiš »pogon na človeško moč«. Takrat se začnejo odpirati drugačne dimenzije tvojega bivanja. Odpreš vse čute, prisluhneš naravi, sebi in z drugačnim socialnim občutkom tudi sopotnikom. Ne potrebuješ veliko. Sendvič, voda, morda enolončnica v koči po toplem čaju, ki je že razkošje. Tam zunaj, v hribih. A zdaj me vleče drugam. Za obeleženje novega življenjskega obdobja grem v tople kraje, na odkrivanje

drugačnih poti, med katerimi si bom privoščil tudi kaj uživaštva. Kolebanje med Jordanijo, Tunizijo in Marokom je bilo kratko. Ponudba Tunizije je bila po moji meri. Poleteli smo iz Zagreba in se hitro znašli nad oblaki. Razblinili so se ravno toliko, da se je pod nami v vsej svoji mogočnosti pokazal južni Velebit z Vaganjskim vrhom in Svetim brdom, še malo Zadra in spet oblaki pod nami. Pravi čas za obujanje spominov na lanskoletne poti po Belih stenah, Zečjaku in Zavratnici med hladnim obrokom. In kmalu nova iztočnica za spomine. Neapeljski zaliv z Vezuvom. Krater se je videl tako jasno, da sem lahko lociral mesto, od koder sem pred leti prvič pogledal v žrelo vulkana, ki je povzročil toliko zla prebivalcem Pompejev in Ercolana in nam omogočil grozovit, a avtentičen vpogled v življenje pred 1932-imi leti. Sorento, otok Capri, kmalu tudi Sicilija z zasneženo Etno in še konec Evrope, italijanski otok Lampeduza, kamor poskušajo zbežati, upajoč na nebeško dobro življenje prebivalci revnih dežel. Na njihovo srečo in na mojo tolažbo je socialni čut Evrope takrat deloval, čeprav je pred tem mnogo bednikov postalo hrana morskim psom. Kmalu zatem pristanek v Monastiru, rojstnem mestu velikega tunizijca Habida Bourghibe, ki je tam tudi pokopan. Velikega, ker je med drugimi velikimi stvarmi dal ženskam delček tistega, kar bi po naravnih zakonih same po sebi na tem svetu žemorale imeti: enakopravnost, možnost izobraževanja in lastne skrbi za svojo socialno varnost ter pravilo, da se poročajo s 17-imi leti. Prej so se po odločitvi staršev pri trinajstih. Odpravil je torej družbeno in pravno priznano ureditev, ki pa je po mojem mnenju še vedno bila pedofilija. Spet Afrika, arabski svet, toplo sonce, spet sproščeni ljudje, spet bakšiš. Saj ga ni težko dati, ko pa veš in čutiš, da si zanj nekaj dobil, da si z njim poplačal, nagradil uslugo in pomagal prijaznemu, ustrežljive-

• 11-12/2011

127

Popotovanja, potopisi • Utazások, útleírások

mu domačinu k izboljšanju njegovega življenja. S čarterskim letom tunizijske letalske družbe je priletelo 180 popotnikov. Vkrcali so nas v različne avtobuse, odvisno od kraja nastanitve. Nama z Evo je bil dodeljen mali bus, s katerim sta potovala tudi Kata in Duško, najina nova znanca, arhitekta s Korčule, ki si s svojim delom prizadevata ohraniti in revitalizirati staro dalmatinsko arhitekturno dediščino. Vožnja je bila že v začetku kar živahna. V bližnjem Soussu smo naleteli na neobičajno gnečo na glavnih cestah. Nogometna tekma bo, nam pojasni šofer in ubere obvoz. Nenadoma, kot bi odrezal, nas je prestavil v drug svet. Hvaležen sem mu bil za ta obvoz. Znašli smo se namreč v realnem, vsakdanjem tunizijskem svetu, svetu siromaštva in bede. Nedokončane, neurejene, prašne, umazane hiše, ogromno smeti. Množice posedajo, kjer je mogoče. Pa saj je nedelja! Videti je veliko razliko v primerjavi z bogatimi predeli mesta. Pozneje smo izvedeli, da sicer pridni, delovni in dobro izobraženi ljudje živijo na robu bede in skorajda nimajo niti za v usta več. Nasproti temu pa se kopiči neizmerno bogastvo v rokah njihovega predsednika

in predvsem ženine družine, v lasti katerih je večina bank, pošt, energetskih, prometnih, telekomunikacijskih sistemov, gradbeništva in tako dalje. A kljub temu ni čutiti kakšnega posebnega vrenja. Decembra se je v Sidiju Bouzidu, mestu v središču države, sicer protestno zažgal in umrl študent, ki si je eksistenco zagotavljal s prodajo na nelegalni stojnici, a mu jo je policija zasegla. Pred tem in ob tem je zbranim baje marsikaj »naplozal«. To je sprožilo nekaj napetosti in poostrenega delovanja policije, a nič več. Tako je vsaj izgledalo v nedeljo in ponedeljek. Kmalu smo zapustili mesto in se po avtocesti usmerili na sever. Pred nami se je odprla poljedelska Tunizija. Rodovitna ravnica je že v davni zgodovini privabljala mnoge narode. Največji pečat so ji vtisnili Feničani in Berberi, Rimljani, nato pa še Arabci. Vozili smo se med nepreglednimi nasadi oljk. Pravijo, da v vsej državi raste 80 milijonov dreves, osem na prebivalca. In mi ali sosedje se hvalimo z oljkarstvom! Pa sam zelo spoštujem to drevo in tisto, kar pomeni za človeštvo. Na eni od kolesarskih poti po Dalmaciji sem nekoč vozil po hribih stare jadranske magistrale med Primo-

Belina Monastira iz zraka

128

• 11-12/2011

Popotovanja, potopisi • Utazások, útleírások

Nakupovanje pri Miguelu

štenom in Šibenikom. Ob cesti sem opazil čudno početje domačina, ki je v nekakšni kamniti kotanji sobne prostornine zlagal kamenje. V pogovoru sem izvedel, da po miniranju skrbno zbira redko zemljo, v katero bo, ko bo v kotanjo zložil kamenje, posadil eno oljko in štiri vinske trte. Mesece dela za tako mali izplen? Oljko sadi za vnuke, rasla in rodila bo stoletja, mi je odvrnil. Od takrat še posebej cenim vino Babič in kleno, trdo delo teh ljudi. A v Tuniziji je drugače. Rodovitna zemlja skoraj brez kamenja omogoča množično sadnjo dreves, klima in pridne roke pa obilen pridelek. Po uri vožnje prispemo. Pred hotelom nas pričakajo razigrani animatorji z glasbo in plesom. El Menzah, hotel srednje kategorije iz verige El Mouradi. Modernih hotelov za množični turizem ne maram. Nekoč mi je bivanje za eno noč v Lloretu de Maru pokvarilo vtis na potovanju po arhaični Španiji. A tukajšnji vtis je bil drugačen. Zunanjost in še posebej notranjost sta izžarevala prijetno arabsko energijo. Že lokacija je lepa. Med hotelom in neskončno dolgo peščeno plažo poteka avenija, obdana s palmami in veliko cvetja tudi v tem letnem času. Po cesti vozijo turistični vlakci, redki avti in kočije s konjsko vprego. Vse je čisto, snažno, še konji vozijo pod zadnjicami posebne vreče za iztrebke. Yasmin Hammamet, najbolj razvit turistični predel. V novem kraju se sprva obnašam kot mali otrok. Počasi spoznavam vedno širšo okolico. Tako je prišel na vrsto tudi stari Hammamet z Medino, starim mestnim obzidjem, znotraj katerega se nahaja množica prodajaln, mošeja in sukh. Vsi ti nudijo »good price«,

a prvi, drugi dan ne nakupujeva. Tokrat sva naredila izjemo. Najin prodajalec je prodajal prav takšno keramiko, kot sva jo nameravala kupiti. In presenečenje, prodajalec je bil potomec Olmekov, ljudstva z ozemlja sedanje Mehike. Na prijetnem sprehodu po mestu so nastali tudi posnetki lokalov, objektov, ki sem jih v sredo v Tozeurju na televiziji videl goreče ali razbite. Kdo bi si mislil, bi rekel naključni znanec, upokojeni nemški oficir, ki z ženo preživi tri mesece na leto v Hammametu že šestnajst let. A takrat še ni bilo niti slutenj. V torek je sledila skoraj 500 km dolga vožnja na jug v Saharo. Najprej postanek in ogled tretjega največjega amfiteatra El Jem v rimskem cesarstvu, pa Sfaks, Gabés, Médenine že blizu meje z Libijo in nato zasuk v Saharo. Gorovje in mesto Matmata. Kosilo v berberskem hotelu pod zemljo. Vse, sobe, restavracije, stranišča, vse je skopano pod zemljo. To staro ljudstvo, ki mu zgodovina odmerja 4000 let, nekateri smatrajo za primitivno. A pomislimo drugače. Ljudstvo, ki tako dolgo preživi v krutih obpuščavskih razmerah, ima ves čas svojega obstoja vse, kar potrebuje, in ves čas ohranja in razvija svojo kulturo. Mar je to primitivnost? Nekaj minut vožnje stran smo si ogledali tudi njihova bivališča. Za bakšiš dovolijo, da vstopiš v vse njihove prostore. Ali bomo mi, tako »razviti, vrhunec stvarstva na Zemlji« preživeli in ohranili identiteto? Dvomim.

Amfiteater El Jem

Pozno popoldne smo prispeli v Douz. Mesto v Sahari, v oazi dateljnovih palm. Mi si oazo običajno pred-

• 11-12/2011

129

Popotovanja, potopisi • Utazások, útleírások

stavljamo kot malo vode, tri palme, dve kameli in nekaj ljudi. Realnost je precej drugačna. V Tuniziji raste 40 milijonov palm. Nekatere oaze so dolge tudi po dvajset kilometrov in široke kilometer, dva ali tri. Vsepovsod, kjer iz zemlje vre kaj vode, rastejo palme. Dateljnova palma zraste do rodnosti v 5 do 8 letih, nato pa ob strokovnem opraševanju rodi sto let po sto kilogramov dateljnov. Zdaj vem, zakaj je velika večina dateljnov, ki jih obožujem, na naših trgovskih policah iz Tunizije.

Vhod pod zemljo

Avtobus se je zaustavil na koncu ceste. Pred nami so samo sipine peska in množica kameljih samcev, ki nervozno čakajo na delo. Narava ima svojo moč, zato so vodniki kamel vse samice odgnali daleč stran. Vsakemu kameljemu samcu so odbrali ustreznega jezdeca in smo šli. Na njihovih hrbtih globoko v puščavo, kjer smo sredi peska lahko občudovali igro svetlobe ob sončnem zahodu. Niti slutil nisem, da bom zjutraj to isto sonce pozdravil na velikem slanem jezeru Chott El Jérid. Prekrasno! Pa še nekaj vsakdanjega: večina soli za zimsko posipavanje naših cest prihaja iz tega jezera! Sonce in pozdrav soncu imata zame velik emocionalen pomen. Kot nek praspomin me preveva že vse življenje in tudi v moji likovni ustvarjalnosti je sonce našlo slavospev. Vse stare civilizacije so svoja verovanja in religioznost vezala na sonce, last vseh, dokler se ni nekaterim na Zemlji zahotelo »predstavljati odposlance« nebeških pojavov. V zgodovini jih je bilo že veliko. Eden takšnih nas je pozdravljal s povsod enake slike: Zine El Abidine Ben Ali. Ta 74-letni avtokrat

130

zdravega, čvrstega videza petdesetletnika vodi državo že 23 let, kot pričajo zlate številke pod vsako njegovo sliko. V torek, ko so nemiri začeli preraščati v socialno revolucijo in je padlo veliko nedolžnih žrtev, se je pojavil na televiziji za celih sedem minut. Neverjetno! Do tedaj se je pojavil enkrat letno za tri minute, kot so nam povedali. Še za takšen nastop ga je ekipa zdravnikov in kozmetikov pripravljala nekaj tednov. V sredo je najavil, da ne bo kandidiral na volitvah leta 2014. Kot da bo to pomirilo razjarjene, lačne, obubožane ljudi, katerim sta z ženo Leilo Ben Ali in družinskimi klani »nategovala elastiko«, dokler ni počila. To je značilnost vseh oblastnikov, ko se počutijo premočne. Ne poznajo več mere. Ljudstvo je tu zgolj zato, da jim omogoča še večje bogastvo, »elastika« pa je pokazatelj, koliko potrpljenja ljudstvo sploh še ima. Nam to zveni kaj znano? V sredo zjutraj smo med vožnjo proti Tozeuru že izvedeli zaskrbljujoče informacije. Protesti so se močno razširili po območju, kamor potujemo. Tradicionalno imajo tukajšnji prebivalci doma orožje, saj se je zaradi neposredne bližine alžirske meje tukaj v zgodovini dogajalo marsikaj. Zato policija ne more pričakovati odgovorov v obliki kamenčkov in rožic. Tu se bo odgovarjalo s streli. A protesti se dogajajo v mestih, mi pa gremo v oddaljene oaze v gorovju Atlas. V Chébiki in Tamerzi so bili posneti mnogi pustolovski filmi. Ko se vživiš, čeprav le za kratek čas, v širno, pusto, suho pokrajino, ravnico slanega jezera in puste gore brez kakršnekoli bilke, pomisliš samo na vodo. Edino ta omogoča pre-

Dateljni, dateljni

• 11-12/2011

Popotovanja, potopisi • Utazások, útleírások

živetje. Priteče iz skalne razpoke. Za cel potoček, celo malo jezerce jo je. Pitna topla voda v globeli med gorami. Teče po ozki globeli in namaka zemljo, na kateri rastejo dateljnove palme ter omogoča življenje v bližnji vasi. Tod so se nekoč gibale karavane kamel, otovorjenih z najrazličnejšim tovorom na poteh čez Saharo.

malo za tem streli in dim, vonj po ožganem. Na strehi hotela se pojavita tudi oborožena varnostnika. Vse za našo varnost, čeprav mi nismo bili tarča protestov. A nikdar se ne ve! V takih trenutkih ni dobro izzivati s svojo prisotnostjo. Čeprav sem že tedaj iskreno sočustvoval s protestniki in jim želel, naj že zaradi žrtev gredo do konca, da se rešijo tirana, me je vseeno nekoliko stiskalo pri duši. Kaj bo z nami? Kako bomo odšli? V skupini so prevladovali hrvaški državljani, med njimi so bili tudi novinarji. Ti so v kontaktu s kolegi na obali postavili hrvaški ambasadi za Tunizijo v Maroku odločna vprašanja v zvezi z dogajanjem, kar je sprožilo akcijo. Mediji na Hrvaškem so poročali o »zatočenicima u Sahari«, medtem ko smo mi mirno večerjali. V četrtek so nas zbudili ob štirih zjutraj. Presodili so, da je pravi čas za evakuacijo turistov iz Tozeura.

Na kameljih hrbtih v Sahari

Pili smo to vodo in občutili, kakšen dar narave je v tem pustem gorovju ob alžirski meji. Tudi pod velikim slapom v Tamerzi smo se fotografirali, kjer so se nekoč kopale filmske predstavnice mističnih bitij iz 1001 noči. Po uri vožnje nazaj smo se znašli v kruti realnosti. Šoferji terencev so mrzlično telefonirali. Iskali so avtobus, na katerega nas morajo vrniti. Cestne blokade na vse strani. Vstop v Tozeur nam je onemogočen. Tam potekajo protesti. Ljudstvo se je dvignilo tudi v Kébiliju, Douzu, Métlaouiju, Gafsi. Na nogah je bila vsa Tunizija. Ujeti smo v Sahari! Čakamo ob cesti. Končno se pojavi avtobus, skupina 53-ih popotnikov je skupaj. Edina možna smer: hotel El Mouradi v Tozeuru kot alternativa za nadaljevanje ogledov in pozen povratek na obalo, varno zatočišče in še ena noč v Sahari. Sonce je pripekalo med poležavanjem ob hotelskem bazenu za trimetrskim zidom, ki preprečuje pesku, da bi ob viharjih zasipal urejene gredice okrog hotela. Naenkrat zaslišimo imama. Aha, molitev. Prisluhnemo. Ne, to ni molitev, to je kričanje množice,

Veliki slap v Tamerzi

• 11-12/2011

131

Popotovanja, potopisi • Utazások, útleírások

Po hitrem zajtrku smo se v konvoju odpeljali iz hotela. Hrvati, Slovenci, Korejci, Španci. V hotelu smo izvedeli, da so v mestu padle štiri žrtve. Kako težko nekateri priznajo drugim pravico biti ljudje! Na ulicah razdejanje. Prevrnjeni avtomobili, zgorela hiša, goreči lokali, ki jih nihče ni gasil, kamenje, prevrnjeni prometni znaki, razbita stekla, svetlobni napisi. Protestnikov ni bilo. Verjetno so nabirali moči za nadaljevanje. Enaka slika v Métlaouiju, medtem ko je razbito in iznakaženo Gafso, univerzitetno središče saharskega dela Tunizije že zasedla vojska z oklepniki in do zob oboroženimi vojaki. Avtobusi so vozili z največjo možno hitrostjo. Na pol poti se je naš, ki je vozil prvi, nenadoma ustavil. V zidu na desni so se odprla visoka pločevinasta vrata. Vozila so zdrknila na dvorišče. Ko smo že pomislili na ponovno zaporo, se pred nami prikažeta gostinski lokal in trgovina. Kakšni turisti pa bi bili, če ne bi nakupili tudi kaj spominkov. Na tem potovanju je bila tukaj edina prava priložnost. In izkoristili smo jo. Pa spet cesta. Neskončni nasadi oljk, tu v osrednji Tuniziji, obdani z živimi mejami iz kaktusov. Vsi v popkih. Kako čudovito mora to izgledati, ko cvetijo. Kilometri in kilometri kaktusov. Peljemo se mimo Kairouana, ki bi ga morali obiskati včeraj. To je tretji najsvetejši muslimanski kraj. A situacija ne dovoljuje. Morda kdaj drugič! Po šestih urah vožnje prispemo v Port El Kantaoui. Namestimo se v hotel ob predpostavki, da najverjetneje odletimo v petek. A komaj se namestimo v sobe in si na sončni terasi privoščimo pijačo za umiritev, nas nagovori vodička: »Ob dveh bodite spakirani pred hotelom. Avtobus nas bo odpeljal v hotel v neposredni bližini letališča. Tam se bomo združili vsi, vseh 180. Obstaja nevarnost blokade cest tudi na turističnem območju, zato je takšen ukrep najprimernejši.« Vodičke so na terenu izvajale ukrepe, ki so jih v ozadju sprejemali odgovorni za našo varnost. V petek je vse potekalo po planu. Spet zgodnje vstajanje, pakiranje, zajtrk, transfer na letališče in odlet. Na letališču ni bilo čutiti napetosti. Te so nastopile po našem odletu, ko je državo strahopetno zapustil tudi veliki Ben Ali. Z Leilo in nekaj družinske srebrnine v obliki tone in pol zlatih palic za bakšiš sta jo popi-

132

hala proti Franciji. A Szarkozy se ni zmedel, obrnila sta proti Malti, Egiptu in pristala v Savdski Arabiji. Ljudstvo je dobilo prvo etapo, a dirka za pravo svobodo, demokracijo in blagostanje bo še dolga. Iskreno sem se razveselil te vesti, ki smo jo izvedeli še v zraku. Pomirjeno sem se zasanjal ob oknu letala in opazoval relief Zemlje. A misli so bile pri Tunizijcih. Dolgo so trpeli, dolgo prenašali materialna in človeška ponižanja. Na koncu pa vseeno dali vedeti, kaj čaka vodilne. Ne reši jih niti znanstveno proučevanje, kateri model kapitalizma – izkoriščanja – je manj škodljiv. Vsi, ki niso v korist ljudi, so »zanič«. Iz zasanjanosti me je predramil nenavadno lep prizor na moji desni: srednja in južna Dalmacija z otoki kot na dlani. Noge so se kar same napotile po poteh Mljeta, ki me spet pričakuje aprila, Korčule, Mosorja, Kozjaka, pričel sem potiskati pedala po cestah Hvara, Brača in po Kaštelah. Že sem bil z mislimi na omiškem Festivalu dalmatinskih klap in nato skoraj slišal, kako Vinko Coce pelje svojo »virtualno drago« s Čiova preko mosta skozi del Trogira Pasike. Pa zasnežena Dinara nad Peručkim jezerom in bosanske planine v ozadju ter nato mehek, kot na jasminovem cvetu, pristanek. Na Hrvaškem je bila evakuacija njihovih državljanov spremljana zelo pozorno. Na izhodu z letališča nas je pričakala množica novinarjev. Bilo je vsega: neposrednih radijskih prenosov, snemanj televizije, intervjujev, reportaž. Na tiho sva se poslovila od novih prijateljev in pustila domačinom doživetje zvezdnih trenutkov. Kupila sva še jutranje izvode časopisov, iz katerih sva razbrala razsežnost dogajanja, katerega akterja sva bila tudi sama, in zdrvela proti domu. Šele tedaj sva pravzaprav doumela, kako veliko delo na terenu so opravila mlada dekleta, vodičke Jelena, Pamela, Katja, Rebeka in druge. Šele sedaj veva, da jim gre za izkazano skrb za nas veliki hvala. Ko sem v daljavi pred sabo zagledal Lendavske gorice, se mi je v grlu zataknil cmok. Slovenija, saj doslej sploh nisem razmišljal o tebi! A bomo nadoknadili. V Klubu 100 v Lendavi nas je že 19 »ta pravih«, tekaške smuči so tudi že pripravljene. Rateče, Kranjska Gora, Tamar – prihajam!

• 11-12/2011

Popotovanja, potopisi • Utazások, útleírások

Olga Paušič • FOTOGRAFIJE: Jože PAUŠIČ

Junan (Kitajska) Nekoč, v času cesarjev dinastije Ming (1368– 1644), je bil Junan predvsem del cesarstva, kamor so pregnali nezaželene politične nasprotnike ali kritične literate. Menili so, da je Junan na koncu sveta, domovanje barbarov ... in kdor je bil pregnan v Junan, je bil za vedno pozabljen! Danes je Junan po prebivalstvu najbolj pisana kitajska provinca: kar 26 različnih narodov si deli planoto, za katero velja, da je planota večne pomladi. V večjih centrih prevladujejo Kitajci Han, na podeželju pa so močno zastopane skupine Yi, Naxi, Bai, Sani, Dai. Medtem ko je v trikotniku Peking-Xian-Shanghai velika večina najimenitnejših kitajskih kulturnih spomenikov, ki pričajo o slavni preteklosti, Junan očara s svojo nedotaknjeno naravo, bujnim rastjem, redkimi živalskimi vrstami in izjemno pestro folkloro manjšin. Center province Junan je Kunming, ki šteje približno 4 milijone prebivalcev. Leži na višini 2000 metrov. Ima blago klimo, temperatura je skozi vse leto okoli 18 stopinj Celzija, torej prevladuje »večna pomlad«. V Kunming smo prispeli iz Čengduja po triurni vožnji z letalom iz Pekinga. Prijetno mesto, v katerem se hitro počutiš kot doma. Ni tako kaotično kot Čengdu, in vse, kar je vredno ogleda, smo obiskali v dopoldanskih urah: znamenite pagode iz 9. stoletja, iz časa dinastije Tang, staro mestno jedro s številnimi simpatičnimi restavracijami, čajnicami in prodajalnami čaja, saj je Junan znan po širnih nasadih čajevca. Posebno znan je v hlebčke stisnjen čaj puer. V Junanu (Lijiangu) se začenja znamenita čajna pot, ki je vodila preko Indije, Tibeta v osrednjo Azijo.

Kamniti gozd – SHILIN Največ turistov pride v Kunming brez dvoma z namenom, da si ogleda SHILIN – kamniti gozd – 126 kilometrov jugovzhodno od Kunminga. Narodni park Shilin obsega kar 26000 hektarjev površine, od tega

Družinska fotografija v Šilinu

je 80 ha na ogled obiskovalcem, in nedvomno sodi med naravna svetovna čudesa. Neverjetne kamnite formacije, nastale pred 200 milijoni let, res zbudijo domišljijo. To je »kitajski kras«, kamnita drevesa v tem nenavadnem gozdu so torej nastala podobno kot kraški pojavi pri nas, igle, 30 metrov v višino štrleče skale, podobne drevesom je oblikovala deževnica. Park je lepo urejen, med množico kamnitih formacij je 1200 metrov urejenih pešpoti in stopnišč, ki te pošteno izčrpajo, saj vijugajo navzgor ali strmo navzdol in se zdijo kot pravi pravcati labirint brez izhoda. Med mogočnimi kamnitimi oblikami so večji in manjši trgi, kjer so urejena prizorišča za nastope folklornih, glasbenih in pevskih skupin. Lahko smo si ogledali ter prisluhnili nastopom umetnikov ljudstev Sani in Yi.

• 11-12/2011

133

Popotovanja, potopisi • Utazások, útleírások

LIJIANG – mesto Naxijev (Našijev)

Folklorna skupina Sanijev (Šilin)

Na sever proti Tibetanski planoti Pot smo nadaljevali proti severozahodu, proti Daliju, Lijiangu in Zhongdianu oz. Šangri La, kot se mesto imenuje po novem (od leta 2001). Treba je povedati, da je javni promet po vsej Kitajski dobro urejen, cene pa zelo dostopne, izvzemši letalske vozovnice. Te so se nam zdele odločno predrage. Za 18-urno vožnjo z vlakom (spalnik) smo plačali 280 juanov, torej dobrih 30 evrov (1 evro = 9 juanov), za triurni polet iz Kunminga v Peking pa nekaj nad 1000 juanov! Dobro je tudi, da ni problem dobiti avtobusne vozovnice ali vozovnice za vlak – niti zadnji hip. Presenetila nas je izjemna ustrežljivost delavcev v hostlih: brez nadaljnjega so nam urejali rezervacije prenočišč, nabavljali vozovnice, organizirali izlete in oglede, kamor koli smo prišli. Brez nadomestila ali napitnine. Z avtobusom smo se odpeljali proti Daliju. Nekoč je bilo mesto središče istoimenskega kraljestva, ki je cvetelo od 10. do 13. stoletja in je obsegalo celotno jugozahodno Kitajsko. Po vdoru Mongolov je prišlo območje pod oblast Kublajkana. Veliko današnjih prebivalcev je Baijev. Beseda Bai pomeni »bel«, Bai imenujejo svojega prednika Beli kralj. Zaščitni znak Dalija so tri znamenite pagode iz 9. stoletja (tudi belo obarvane), znane po vsej Kitajski. Najvišja bode kar 69 metrov v višino. 134

V Lijiang smo prispeli okrog šeste zvečer. Veselili smo se, da vožnja ni trajala 10 ur, kot piše v Lonely Planetu, ampak le osem, potem pa nismo in nismo mogli dobiti taksija. Ko je Andrej kateremu izmed tistih, ki so le ustavili, v Lonely Planetu pokazal, da iščemo hostel Mama Naxi v starem mestnem jedru Lijianga, je vsak samo odmajal z glavo. Šele peta ali šesta – taksistka – nam je pojasnila, da taksiji ne smejo peljati v staro mesto. Saj niti ne bi mogli, ker so uličice preozke. Zapeljala nas je do vhoda v stari, zaščiteni del Lijianga. Tam smo s pomočjo delavke v turistični agenciji uspeli priti do hostla, v katerem so nam že prejšnji dan iz Kunminga rezervirali dve sobi. Kako je tukaj lepo! Majhne hiške z zanimivimi notranjimi dvorišči – predelane v hotele, trgovinice, restavracije – so tako ljubke, da se jih ne moreš nagledati. Povsod polno cvetja, zelenja, izrezljanih lesenih okrasnih delov stavb, mozaikov po tleh – krasno! Nekaj podobnega smo doživeli v Iranu, ko smo obiskali gorsko letovišče Masuleh, ki je podobno kot Lijiang mestece iz pravljice. Sprejela nas je zelo prijazna mlada gospodinja, lastnica hostla, in nam dala na izbiro več prostih sob. Pred vsako sobo je bila mizica s klopema, kjer smo se lahko družili, si pripravljali čaj, kavo, gledali fotografije na zaslonu računalnika, klepetali ob hladnem pivu … Tudi tukaj smo imeli internetno povezavo s svetom in temu razkošju se sploh nismo več čudili. Ženska

Orkester Sanijev

• 11-12/2011

Šport • Sport

je povrh vsega tekoče govorila angleško, tako da smo iz prve roke dobili marsikatero koristno informacijo.

vštric po cesti, ampak za njo. Ženska daje moškemu denar, mu kupuje obleke, plačuje za hrano. Ženska je glava družine. Pri Našijih je več moških kot žensk, zato je moški srečen, če najde zase primerno ženo. Moški se poročajo tudi z mnogo starejšimi ženskami od sebe, a važno je, da jih žena ščiti. Ženska ima lahko več moških hkrati, kar ne štejejo za neprimerno. Žena je pogosto moškemu kot mati. Ne dogaja se, da bi ostala ženska samska. V bogatih družinah so bili služabniki vedno le moški, ženske ne. Ni čudno, da smo srečali v Lijiangu toliko taksistk! Delati morajo, da preživijo svoje moške!

Jezero črnega zmaja Lijiang – najlepše ohranjeno srednjeveško mesto na Kitajskem

Ljudstvo NAŠI Smo v deželi Našijev. Andrej nam je med osemurno, precej utrudljivo potjo od Kunminga v Lijiang bral o Našijih, njihovem verovanju in mitih. V starem zvitku, zapisanem v skrivnostni pisavi dongba, ki vsebuje zgodbe iz življenja plemena Naši, piše tako: »Dokler nebo in zemlja nista bila ločena, je bog kamenja še znal peti, drevesa so znala hoditi in kamni govoriti.« Zapisi vsebujejo številne podatke o zgodovini ljudstva Naši, o astronomiji, eksorcizmu, mitih in legendah. Našiji so prišli s Tibeta in se naselili v teh krajih pred mnogimi stoletji. Njihovi teksti govorijo o krajih, kot so Manasarovar – sveto jezero na Tibetu, o gori Kajlaš, kar je dokaz, da so res prišli s Tibeta. Zanje je značilnih kar nekaj nenavadnih stvari. Med Našiji velja prepričanje, da so nekateri kraji slabi, drugi dobri. Tudi ljudje so seveda slabi in dobri. Slabih ljudi se izogibajo in na slabih področjih ne želijo živeti. Ženske naj ne bi sedele na tleh v družbi moških, tudi jejo ne v njihovi družbi, ne spijo v nadstropju, ker je to rezervirano za moške. Načeloma imajo ženske za večvredne, zato moški ne hodi z žensko

V bližini Lijianga, kakšen streljaj od središča mesta leži znamenito Jezero črnega zmaja. Krenili smo torej do ljubkega jezera, preko katerega se pne znameniti kamniti most, po katerem so karavane s tovori čaja, začimb, sladkorja in soli šle na pot po Čajni cesti. Čajna cesta se pravzaprav začne v vasici Baiša, nekaj kilometrov od Lijianga. V vročem sončnem dopoldnevu je bilo jezero kot naslikano na umetniško platno, v ozadju pa smo lahko občudovali zasneženo Goro žadovega zmaja, ki baje odlično kljubuje vsem poskusom, da bi jo osvojili. Čeprav štrli v nebo le nekaj več kot 5500 metrov, doslej še nikomur ni uspelo priti na vrh. Kar pošteno smo se nahodili, v vročini pa imaš še neprijeten občutek »težkih nog«, ker se ti čez čas sploh ne ljubi več premikati udov in bi najraje posedel ob mrzlem pivu in zrl v lepoto okoli sebe. V času zadnjih kitajskih cesarjev je bilo jezero (in Lijiang) priljubljen kraj za poletni oddih. V južnem delu mesta stoji zanimiva palača družine Mu. Stavba je iz časov dinastij Yuan, Ming in Qing (1254–1723), ko je bila družina Mu upraviteljica mesta Lijiang. V bistvu gre za sklop 6-ih objektov. Po potresu, ki je leta 1996 prizadel mesto in seveda tudi

• 11-12/2011

135

Šport • Sport

Jezero črnega zmaja (Lijiang)

palačo, je bila le-ta s pomočjo svetovne banke temeljito obnovljena.

Na Gori žadovega zmaja Vstali smo že pred sedmo, da smo skočili na zajtrk in se do osmih pripravili na odhod v Park žadovega zmaja pod istoimensko goro, ki smo jo včeraj občudovali le od daleč. Seveda smo se toplo oblekli, saj smo vedeli, da gremo na sneg in led! Res je prišel ob osmih po nas angleško govoreči domačin – turistični vodnik – Erik. Zbasali smo se v modro vozilo/kombi in oddrdrali proti približno 35 kilometrov oddaljenemu narodnemu parku Yulong Xueshan (Gora žadovega zmaja). Malo me je stiskalo 136

pri srcu, kajti vzpon na 4506 metrov ni mačji kašelj. Erik je pojasnil, da vse skupaj ni tako grozno. Možno si je kupiti (za 60 juanov) priročne kisikove bombe za približno 60 vdihov, če bi komu zmanjkalo sape. Tako smo tudi storili. Vožnja z vzpenjačo, ki šteje za najdaljšo na svetu, je bila super. Kot da letiš ali lebdiš nad grozljivimi prepadi, se izmikaš ostrim skalam in rineš v nebo. Kakšnih 20 minut hitre vožnje do višine 4630 metrov. Čeprav nismo imeli znakov višinske bolezni, smo za preventivo »podihali« dve kisikovi bombi. Pripeljali smo se na zasnežene poljane, kjer je lepo urejeno sprehajališče, ki pelje še kakšnih 200 metrov više, in celo sankališče. Krasno doživetje! Čudili smo se pa domačinom, ki so prišli v višave kar v japonkah, kratkih majicah in kratkih hlačah, povrh vsega smo • 11-12/2011

Šport • Sport

kjer smo se namenili iskati orhideje in drugo zanimivo rastje. Podatke o rastiščih orhidej je imel Andrej vnesene v GPS, dobil pa jih je od nekega gospoda iz Holandije, ki vodi po svetu ljubitelje orhidej, in tako je bila verjetnost, da bomo redke vrste orhidej res našli, vsaj 99%! Andreju so se izpolnile sanje. Našel je kar nekaj rastišč orhidej in nastreljal gomilo prekrasnih fotografij za svoje članke v strokovnih revijah. Tako smo bili skupaj z njim srečni vsi. Ne predstavljam si, kako bi bilo, če orhidej ne bi našli …

Baiša

Gora žadovega zmaja (5500 m)

srečali celo nekaj mamic z dojenčki in zelo majhnimi otročki v naročju. Ljudje so res nespametni – ali milo rečeno lahkomiselni! Navzdol grede smo se ravno zrinili v gondolo, ko je sedla med nas prestrašena mati z jokajočim fantkom, starim kakšnih osem let, na rokah. Očitno je bil v krizi zaradi vpliva višine. Jokal je in cepetal, ženska pa ni vedela, kaj naj z njim. Takoj smo mu dali dihati kisik iz že načete bombe, Erik pa jo je opozoril, naj mu ne dovoli zaspati, kajti to lahko pomeni konec. Pri otrocih se višinska bolezen pokaže bolj drastično kot pri odraslih. Tako se je vso pot navzdol na ves glas pogovarjala z njim, bila precej histerična, a smo srečno prispeli. Lahko smo spet odložili topla oblačila, kajti spodaj je bilo prijetno vroče, nad 25 stopinj Celzija. Z avtobusom so nas odpeljali do smaragdnih jezer Bai Shui, znanih po lehnjakovih pragovih,

Odpeljali smo se na kosilo in oddih v Baisho (Baišo). Baiša je bila nekoč prestolnica kraljestva Našijev (pred prihodom zavojevalca Kublaj Kana). Danes ugotavljajo, da je Baiša mnogo bolj avtentična kot Lijiang. Je v nekem smislu kulturno središče Našijev, ki jih asimilacija neusmiljeno redči, enako kot druge manjšine po svetu. Nujno zlo. Ogledali smo si skromne lesene hišice s tipičnimi izrezljanimi vhodnimi vrati, notranja kmečka dvorišča, kjer se še vidi delo pridnih rok (skladišča koruze, riževe slame …), a se že čuti vpliv turizma (stojnice z izdelki ljudske obrti po vsej glavni ulici, delavnica vezilj … dokaj drage resta-

Lehnjakove ponvice na jezeru Bai Shui

• 11-12/2011

137

Šport • Sport

izdelke smo si lahko ogledali v bližnjem muzeju/galeriji. Cene so seveda astronomske, zato že razmišljanje o nakupu odpade. Vodnik nas je hotel nagovoriti, da bi obiskali tudi zdravilca, baje zelo znanega zdravnika, doktorja HO-ja, a se nismo dali pregovoriti. Vsiljeval bi nam »naravna« zdravila za velik denar! Eno slabo izkušnjo z zdravilcem smo doživeli že v Pekingu. Ni mu bilo všeč, vodniku namreč – a bog pomagaj.

V ZHONGDIANU – Šangri La

Vezilja pri delu

vracije …) Lahko smo kupili namizne prte, pobarvane modro-belo, kar je značilno za izdelke Našijev. Tudi folklorna oblačila žensk so modro-bela, na hrbtu pa imajo dva velika kroga, podobna žabjim očem. Ni bilo težko uganiti, da nismo prišli v Baišo samo na kosilo! Poslanstvo vsakega turističnega vodnika je tudi pospeševanje trgovine. Po kosilu smo si ogledali še delavnico vezilj, ki delajo z ultra tankimi svilenimi nitmi. Prekrasne gotove

Notranje dvorišče hiše v Baiši

138

Naslednji dan nas je čakala 4-urna vožnja na sever, na rob tibetanske planote v Zhongdian. Prvi del poti ni bil zanimiv, ker smo bili ves čas v gneči, kamion na kamionu. Pa veliko naselij je bilo, tako da smo se bolj vlekli kot vozili. Med vožnjo sem lahko v miru prebrala o cilju naše današnje poti: Shangri La. Shangri-La (do leta 2001 Zhongdian oziroma tibetansko Gyalthang) je sedež avtonomne pokrajine Deqen. Leži na višini 3200 metrov, ima 130.000 prebivalcev, predvsem so to Tibetanci in Našiji, razprostira se na 11.613 km2. Do leta 2001 se je kraj imenoval Zhongdian. Preimenovali so ga na pobudo kitajske vlade, ki je v svoji modrosti in menda na osnovi podrobnih znanstvenih dognanj spoznala, da se dogajanje iz znamenitega romana Jamesa Hiltona Izgubljeni horizont (objavljen leta 1933) odvija prav v Zhongdianu. Kako so prišli do tega spoznanja, ni čisto jasno, a v glavnem so Zhongdian preimenovali v Šangri La. Zakaj Šangri La? Hilton je uvedel v svetovno književnost pojem »šangrila«. V svojem utopičnem romanu pripoveduje o skupini Zahodnjakov, treh moških in ženski, ki bežijo iz izmišljenega indijskega kraja Baskul, ker se je tam začela ljudska vstaja. Med njimi je tudi britanski konzul Conway. Z letalom bi se radi prepeljali preko Himalaje. Med poletom pa ugotovijo, da kitajski pilot namerno leti v napačno smer. Ko pristanejo, da • 11-12/2011

Šport • Sport

Zhongdian – Šangri La

bi napolnili rezervoarje, postane štirim potnikom jasno, da so žrtve ugrabitve. Poletijo proti Himalaji. Potniki hočejo na silo prevzeti nadzor nad letalom, a jim pilot zagrozi z orožjem. Zaradi hudih turbulenc med letom mora pilot zasilno pristati v povsem neznanem, odročnem okolju, v gorski dolini Modrega meseca. Pri tem se pilot hudo poškoduje, a preden umre, pove v kitajščini, da niso daleč od kraja Šangri La, samostana budističnih menihov. Tja naj se napotijo. Res se odpravijo skozi sneg in led. Na poti srečajo Kitajca, ki jim ponudi svojo pomoč. Odpelje jih do samostana. Izkaže se, da je ta skrivnostni samostan sredi ničesar na videz rajski kraj. Samostan vodi 163 let star menih. Ostali prebivalci – menihi – so možje z Zahoda. Živijo v nekakšni idilični brezčasnosti, umirjeno, uravnovešeno, brezčutno življenje, ki prispeva k njihovi visoki starosti. Prišleki so nekako gostje in ujetniki hkrati. Čez čas se izkaže, da so bili pripeljani v samostan, da bi postali novici. Resnico različno sprejmejo, Conwayu je takšno življenje všeč, le najmlajši želi na vsak način domov … Trditev, da so Kitajci preimenovali Zhongdian v Šangri La po temeljitih strokovnih raziskavah, temelji na ugotovitvi, da se kraj nahaja v bližini koničastega vrha Karakula (tako ga poimenuje Hilton v romanu) – gore Kawa Karpo; tri globoke vzporedne doline, ki jih omenja Hilton v besedilu, pa naj bi bile tri doline, ki sekajo gorovje Hengduan. V okvirno zgodbo je J. Hilton, ki nikoli ni bil v Hi-

malaji, vpletel mit o kraju/deželi blagostanja, sreče, miru – Šangri La. Besedno zvezo je Hilton prevzel iz tibetanščine, iz besede šambala, ki označuje budistični raj. Tako so Kitajci torej locirali izmišljeno dogajanje iz romana, in da bi v te odročne kraje pritegnili čim več turistov, Zhongdian preimenovali v Šangri La. Ko smo se iz doline dvignili v višave, se je pred nami odprl lepši svet: vse zeleno, ljubke gorske vasice, obkrožene s polji koruze, krompirja, fižola, čez čas pa smo ugledali tudi že prve stavbe, zgrajene v tibetanskem slogu z lepo okrašenimi ostrešji, lesenimi verandami. Tudi prve bele stupe z molilnimi zastavicami. Kako me je spomnilo na Butan! Enako zeleno, čisto, mirno in lepo urejeno. Ljudje, ki znajo živeti v sožitju z naravo.

Osvetljena pagoda v Šangri La

Razočaral pa nas je novi del mesta, ki je ves v izgradnji. Veliki kompleksi hotelov, poslovnih zgradb – posnemajo sicer tibetansko gradnjo, a so preveč kičasti. Vse za turizem. S taksijem smo se odpeljali v hostel tik ob vhodu v staro mestno jedro. Ugotovili smo, da imamo v posteljah celo grelne blazine, saj smo bili na višini 3200 metrov. Tu je že pravo gorsko podnebje. V prostorih je bilo komaj 16 stopinj Celzija, zunaj pa samo 19. Krepko je dišalo po Tibetu! Upraviteljica hostla nam je ob prihodu povedala, da na ledenik Kawa Karpo ne bomo mogli iti, ker so zemeljski plazovi razdejali cesto in promet ni mogoč! Kaj pa zdaj? Tu smo hoteli biti tri dni, en dan programa pa nam je že propadel.

• 11-12/2011

139

Šport • Sport

ling, popoldan pa najamemo džip z voznikom in gremo botanizirat – iskat orhideje in drugo zanimivo rastje v okolici.

SONGSENLING Po zajtrku in pregledu pošte smo krenili na ogled velikega samostana Songsenling. S taksijem smo se odpeljali do muzeja/galerije Songsenling, kjer razstavljajo spominke, zdravilna zelišča, videli smo pa tudi znamenito gobo Cordyceps militaris – neužitno gobo, ki pa ima v tradicionalni kitajski medicini veliko veljavo, saj jo uporabljajo za afrodiziak in kot močno drogo. Spore te gobe povzročajo smrt gosenic metulja. Iz mrtvih insektov nato zrasejo do 5 centimetrov visoke gobe, ki med ostalim vsebujejo substance, ki zdravijo tumorje, njihove metastaze, uničujejo bakterije … V Butanu in na Kitajskem pomeni trgovanje s to gobo dober zaslužek.

Zlati molilni mlin v Šangri La, visok 23 metrov

Precej razočarani smo se odpravili raziskovat staro mesto Zhongdian, ki leži na robu Tibetanske planote 200 kilometrov od Lijianga na višini 3200 metrov. Staro mestno jedro je bilo v zadnjih letih temeljito obnovljeno. V tipičnih tibetanskih stavbah prevladujejo kavarne, restavracije in prodajalne spominkov. Povsod vihrajo pisane molilne zastavice in tu lahko že najdemo tipična budistična obeležja: molilne mline, »zveneče« posode za zvočno terapijo, izdelke iz jakovih kosti, pisana folklorna oblačila … Pet kilometrov iz mesta stoji znameniti samostan – Gompa Songsenling (tibetansko Sumtseling Gompa). V tem čudovitem in zelo pomembnem samostanu živi in dela 600 budističnih menihov sekte Gelugpa. Na ogled je še velik molilni mlin na gričku nad mestom, visok 23 metrov, v okolici pa ima Andrej spet nekaj »punktov«, kjer naj bi 100% rasle orhideje. Holandcu, ki mu je dal informacije, je o najdiščih v okolici Lijianga že sporočil po mailu. Tako to deluje. No, večer smo prebili kar na terasi hostla in se zmenili, da gremo jutri pogledat samostan Songsen-

140

Songsenling – vhod v molilnico

• 11-12/2011

Šport • Sport

Songsenling – največji budistični samostan v Junanu

Od tam so nas do samostana v 5 kilometrov oddaljeni vasici Songzhanling prepeljali s turističnim avtobusom. Samostan je ogromen. Za tukajšnje Tibetance/budiste je velikega pomena. To je v bistvu njihov verski in kulturni center. Na veliko ga obnavljajo, tako da bo v več pogledih izgubil svojo prvotno podobo. Namesto lesa in ometa iz blata ter slame povsod beton! To ni to. Samostan Ganden Sumtseling je največji od 24-ih samostanov tibetanskega budizma v provinci Junan. Leta 1674 ga je ustanovil 5. dalajlama Ngawang Lobsang Gyatso. Cesarja Kangxija je prosil za dovoljenje, da lahko na kraju, kjer danes samostan stoji, postavi tempelj. Ta se je sčasoma razširil v mogočen samostan po zgledu Potale v Lhasi.

Notranjost templja

Leži na 30-ih hektarjih površine, na vrhuncu svoje moči je dajal streho nad glavo 1400 menihom – lamam, tu je bivalo in delovalo kar 9 živih Bud. Najdragocenejše relikvije samostana so: 8 pozlačenih kipov Bude Shakyamunija, množica prekrasnih tank, dragocenih obrednih predmetov in starih budističnih besedil. Ogledali smo si večino objektov, tudi marsikaj poslikali, čeprav je prepovedano. Saj te res prevzame, ko stopiš v mogočne dvorane, prepolne budističnih simbolov, okrasja, v molitev zamaknjenih menihov, dima, ki se vije iz posod z jakovim lojem …

Lov na orhideje Sičuan in Junan sta »deželi lepih čeveljcev«, zanimivega roda orhidej. Tu jih je mogoče najti kar 40 vrst (v Sloveniji le eno). Tudi to dejstvo nas je pripeljalo v Junan! Ob dveh smo sedli v velik džip, ki ga je vozila prijazna Kitajka, in se odpeljali proti gorskemu jezeru Tian-Ši, kakšnih 40 kilometrov od Šangri La. Oblaki so nevarno viseli nad nami, bolj smo se vzpenjali med gore, temneje je bilo okoli nas. Cesta razrita, niti makadama nikjer. Samo džip zmore takšno zanič pot. Ženska je vozila kot car! Je iz ljudstva Naši in kot že rečeno, pri Našijih služijo ženske, moški pa ležerno preživljajo svoj vsakdanjik. Razumela je našo angleščino, ni pa znala odgovarjati. Tako smo se sporazumevali z mimiko. • 11-12/2011

141

Šport • Sport

Lepi čeveljc –Cypripedium tibeticum

Jezero Tian-Ši leži na višini 3950 metrov in je turistično manj zanimivo, saj ni nobene infrastrukture. Samo mir, tišina in divjina. V eno smer smo se vozili uro in tričetrt! Našli smo nekaj kurišč, torej ljudje prihajajo sem piknikovat, zavržene pločevinke in plastenke, drugega nič. Ulilo se je! Kako naj z veseljem iščeš rožice, ko ti lije na glavo. A smo si od voznice sposodili dežnike in polni optimizma krenili v mokro naravo. Andrej je predvideval, da bomo našli poleg rododendronov še lilijo in črno logarico. In smo res. Poleg tega je vsenaokoli raslo še morje vijoličastih primul, modrih irisov, belih vetrnic … Če bi sijalo sonce, bi bil ta sprehod ob jezeru pravo doživetje. Mirno gorsko jezero obdajajo pobočja, na katerih smo videli velike površine od snegoloma uničenih iglastih gozdov, debla dreves, ležeča, kakor so popadala. Prava divjina. In sredi te skoraj nedotaknjene narave mi štirje, vneti botaniki, skoraj do kože premočeni! Ha ha ha … Ko smo se vračali, se je svet spet razžarel, iz sivih meglic in težkih oblakov je pokukalo sonce, tako da nas je spet prevzel optimizem. Našli smo še krasen nasad orhidej »lepi čeveljc« in še eno vrsto, podobno našim domačim kukavičevkam, ki rasejo v gozdu pod goricami, pa drobne planike v šopih in še in še. Andreju je sijal obraz. Izlet je bil na koncu pravi uspeh! Naslednji dan nam je »požrlo« močno deževje. Andrej se je z lastnico hostla dogovoril, da bi se danes odpeljali botanizirat (beri: iskat orhideje s pomočjo koordinat na GPS-u) v gozdove nedaleč od mesta, ker

142

nam je vse drugo, kar smo si hoteli ogledati zaradi plazov, ki so zaprli ceste, nedosegljivo. Peljala naj bi nas voznica od včeraj. Zaradi dežja sta Joži in Andrej predlagala, naj z Ivano ostaneva v hostlu, saj kaj dosti pri »delu« ne moreva pomagati, da se namakava ali sediva v džipu, pa res nima smisla. Raje bi bili šli z njima, a sva imeli vsaka le po ene dolge hlače in če bi se premočile, bi zmrzovali, saj se tukaj niti spodnje gate ne posušijo, kaj šele kavbojke! Po dolgem cincanju in dogovarjanju sta se moška le odpravila na pot, opremljena z dežniki, plašči in seveda fotoaparati. Andrej je hotel na vsak način najti še dve vrsti orhidej in potem bi bilo njegovo poslanstvo na tem potovanju izpolnjeno. Držala sem pesti, da bi bilo tako. Krenila sta ob pol enajstih in se vrnila po drugi uri, pošteno zdelana, mokra in blatna – a žarečih oči in nasmejanih lic! Misija je bila zelo uspešna! Z Ivano sva pobarali lastnico hostla, kako to, da nikjer v okolici nismo videli pokopališča. Kaj storijo s preminulimi? Ženska je pojasnila, da je večina ljudi budistov in ti se dajo »pokopati« po tradicionalnem običaju: truplo odnesejo na samotno mesto v gozdu, ga razkosajo in prepustijo jastrebom. Vse pogosteje se dajo ljudje tudi upepeliti, žare pa lahko imajo kar doma. Kristjane pokopljejo, a teh je malo. Zato ni velikih pokopališč, kot smo jih vajeni drugod po svetu. V jedilnici hostla je visela nenavadna fotografija, na kateri je bil kup orodja za razkosavanje trupel – nekje na gozdni jasi – zraven pa velik jastreb. Zdaj nam je postalo jasno, kaj išče fotografija v jedilnici na steni. Malce grozljivo, ne? Podobno ravnajo s svojimi preminulimi pripadniki zoroastrske vere v Iranu. Največ jih živi v okolici Yazda in izven mesta stojijo »stolpi tišine«, na vrhu katerih so ploščadi, kjer izvajajo obrede razkosavanja trupel, da jastrebi laže opravijo svoje poslanstvo. Na povratku v Lijiang, od koder smo nameravali poleteti v Čengdu, nas je doletela gromozanska smola: zaradi od silnega deževja uničene ceste smo imeli šesturno zamudo in letalo nam je odletelo pred nosom. Dva dni smo čakali na naslednjo priložnost in prisilno počivali v Lijiangu. Zapustili smo Junan in nadaljevali pot v Sičuan – v Čengdu.

• 11-12/2011

Šport • Sport

Franc Horvat Meštrovič

feri.m.horvat@siol.net

Začetki kegljanja v Lendavi Prvi zapisi o kegljanju v Lendavi segajo v leta pred ni kegljaški sezoni so organizirali »drugarsko veče«. 1900. Že takrat časopisje navaja posamična tekmo- Iz zapisnika z dne 24. 8. 1940 je razvidno tudi, da je vanja na gostilniških kegljiščih. Ta so bila bodisi na kegljaška sekcija pri ŠK Lendava delovala uspešno. zemeljski ali leseni podlagi. Vsaka gostilna v Lendavi je imela svoje kegljišče (Horvat, Deutsch, Kneževič). Prvo neuradno srečanje v kegljanju so izvedli nogometaši ŠK Lendava leta 1934, kjer so se pomerili z nogometaši ŠK Mura. Zmagali so gostje z rezultatom 170 : 151, čeprav so Lendavčani tik pred koncem občutno vodili. Prvo uradno tekmovanje je bilo zabeleženo na 5. strani 192. številke časopisa »Varaždinske novosti« iz leta 1933, ko so se kegljači »Kolo kuglača« iz Dolnje Lendave v gostišču Henčei v Čakovcu pomerili s kegljaško sekcijo ČŠK-ja iz Čakovca. Vse tri partije so zmagali gostitelji s 56 keglji razlike. Časopisni članek iz »Varaždinove novosti broj 192« Na občnem zboru ŠK Lendava leta 1937 je bil za načelnika kegljaške sekcije imenovan Imela je 16 članov, ki so se dvakrat tedensko redno Jurij Novak. Leta 1939 je kegljaška sekcija štela 18 shajali na kegljišču gostilne Deutsch. Organizirali so zelo aktivnih članov. S svojimi prihranki od članarine tudi nekaj neuradnih kegljaških tekem s kegljači iz so finančno pomagali tudi nogometašem. Po konča- Murskega Središča in s trgovsko mladino. Načelnik kegljaške sekcije je bil še vedno trgovec Jurij Novak. Iz zapisnika prve redne seje po drugi svetovni vojni, ki je bila 4. 4. 1946, je razvidno, da se je ponovno ustanovila kegljaška sekcija pod okriljem Telovadnega društva Lendava (TD Lendava). Za načelnika so imenovali dr. Vladimirja Breznika, za njegovega namestnika pa Jožefa Hrebaka. Poročilo v mesecu juniju kaže, da so kegljači odigrali eno prijateljsko srečanje z »Jedinstvom« iz Čakovca in s kegljači iz Murske Sobote, kjer so le-ti zmagali z izidom 2 : 0 (199 : Kegljači leta 1961 v Čakovcu 142). Obe moštvi sta nastopili z desetimi • 11-12/2011

143

Šport • Sport

Doseženo prvo mesto na keglanju leta 1975

igralci. Treninge so imeli vsak ponedeljek in četrtek. Leta 1951 so lendavski kegljači na tekmovanju ob desetletnici ustanovitve JLA zasedli drugo mesto v Sloveniji.

Z izgradnjo kegljišča pri delavski restavraciji Nafte se je leta 1955 ustanovil klub. Ustanovitelji kluba so bili: Vladimir Škerget, Marjan Zidar, Slavko Lindič, Franc Gregorec, Evgen Žoldoš, Ludvik Bogar, Jožef Hrebak, Josip Kiralj, Ludvik Jerebic in Jožef Gerenčer. Kegljišče je bilo asfaltno in takrat najsodobnejše v Sloveniji, stroški izgradnje pa so znašali tedanjih 3.000.000 din. Klub je bil registriran pri Kegljaški podzvezi Maribor. Kegljišče je bilo asfaltno, s postavljalci kegljev. Nekateri izmed postavljalcev so se kasneje vključili kot aktivni uspešni tekmovalci Kegljaškega kluba Nafta in dosegali odlične rezultate. Leta 1959 je prišlo do sprememb v tekmovalnem sistemu in klub se je vključil v kegljaško zvezo Čakovec-Varaždin, kjer je tekmoval vse do leta 1992. Od leta 1992 naprej pa so kegljači in kegljačice KK Nafta tekmovali na območju Slovenije pod okriljem Kegljaške zveze Slovenije.

10. obletnica Kegljaškega kluba Nafta (10. januar 1965)

144

• 11-12/2011

Šport • Sport

Franc Bobovec

Zdravnik, "zastrupljen" s športom Lendavčani ga poznamo kot očesnega zdravnika, srce pa mu je polno športnih izzivov in užitkov, a tudi uspehov! »Lali« je zastrupljen s športom.

Ludvik Kiraly, za prijatelje in znance Lali, nas v očesni ambulanti pričaka nasmejan in umirjen, kakor od njega zahteva poklic očesnega zdravnika, ki ga opravlja z vso natančnostjo in koncentracijo. Če ga ne boste našli v ambulanti, a ni nikamor odpotoval, bo zanesljivo dosegljiv na katerem od igrišč ali dvoran. Toda kje in na katerem? Po njegovih žilah namreč že od rane mladosti teče – dobesedno rečeno – »športna kri« … »Res je. Že od malih nog, ko še sploh vedel nisem, kakšen poklic bom v življenju opravljal, me je vleklo na športna igrišča in tudi kasneje, ko sem se že izobraževal, sem se vseskozi tudi športno udejstvoval. Ob delu, ki ga opravljam, me šport resnično sprošča, daje mi energijo in vzpodbudo, da s še večjim veseljem opravljam svoj poklic, saj se zavedam, da me po koncu napornega delovnega dne čaka »nagrada« v obliki tekme ali treninga,« odkriva svojo, za mnoge manj znano plat življenja naš sogovornik.

obdobje igra v članski ligi, kjer se kosamo z mlajšimi, katerim bi po letih lahko bili vsaj očetje, včasih tudi dedki … To je delček mojega športnega vikenda (nedelja). Ob sobotah igram mali nogomet za Bakovčane, ob petkih pa za Torcido iz Lakoša, in sicer v dveh ločenih, organiziranih ligah malega nogometa. Poleg tega sodelujem v različnih zdravniških sekcijah (op. p.: član Športnega društva DOC Murska Sobota, Slovenske zdravniške reprezentance, igral pa je tudi za Hrvaško zdravniško reprezentanco). Prav tako mi je pri srcu pikado in nastopam za dve ekipi: Torcido Lakoš ter Top Gun iz Grlave pri Ljutomeru. Obožujem tudi tenis in ga, kolikor mi čas dopušča, igram individualno, za dušo.«

Lali s soprogo Vikico na delovnem mestu (Foto: F. Bobovec)

 Ob vseh teh navedbah je treba dodati, da so omenje Čeprav nisi več rosno mlad, si še vedno aktivno ujet v šport … Srečamo te povsod! »Nogomet mi je še posebej pri srcu, saj sem Lendavčan! Že dve desetletji sem član veteranske ekipe Nafte, s katero sodelujemo v MNL Lendava. Nogometni klub Nafta veterani namreč tudi v slovenskem prostoru predstavlja presedan, saj je edina ekipa pri nas, sestavljena iz bivših aktivnih igralcev, ki tako dolgo

ne aktivnosti v tvojem primeru povezane tudi z uspehi. Še posebej v lanskem letu. »Lansko leto je bilo zame zares izjemno, prav šampionsko. Sodeloval sem v petih ligah in s svojo ekipo povsod slavil naslove prvakov. Redkokdaj se tako »poklopi« … S klubom Nafta veterani smo bili prvaki 2. MNL Lendava. Z ekipo iz Bakovcev smo osvojili naslov prvakov v murskosoboški malonogometni ligi, s • 11-12/2011

145

Šport • Sport

vratih Dražen Ladić, sloviti vratar hrvaške reprezentance, ki je leta 1998 osvojila bronasto medaljo na svetovnem prvenstvu v Franciji. In to v obdobju, ko je bil Ladić med najboljšimi vratarji! Še dobro, da takrat nisem dobil kakšne privlačne ponudbe, ki bi spremenila moje življenje (op. p.: odkrito se je nasmejal).«

 Brez razumevanja in podpore družine, predvsem žene, verjetno ne bi šlo.

Lali v nogometnem ambientu (Foto: F. Bobovec)

Torcido pa smo bili najboljši v ligi malega nogometa Športne zveze Beltinci. Tudi v pikadu smo bili uspešni. S Torcido smo dosegli prvo mesto v lendavski, s Top Gunom pa v prleški ligi. Še posebej sem bil vesel uspeha na svetovnih medicinskih igrah, ki je še mene presenetil. V tenisu sem namreč v dvojicah postal zmagovalec s kolegom iz Szombathelya (Andrasom Moritzom), ob zlati kolajni v parih pa sem v svoji kategoriji osvojil še bron v posamični konkurenci.«

 Če bi brskala po preteklosti, kateri dogodki in uspehi so zate nepozabni? »Vsak dogodek pusti kakšno zanimivo, človeku drago sled. Najraje se spominjam uspehov in sodelovanja na medicinskih igrah, saj gre za druženje s kolegi na atraktivnih destinacijah. Ker izredno rad potujem in spoznavam različna okolja, je to tudi krasna priložnost, da postanem del sveta, o katerem sem prej morda le sanjal. Kar zadeva tekmovalne uspehe, sem osvojil štiri zlata odličja (v nogometu: Balaton 2002, Maroko 2007 (s hrvaško nogometno reprezentanco), Gran Canaria 2011; Poreč 2010 v tenisu), nogometno srebro v Franciji (Evian 2001). K tem uspehom gre tudi bron iz Poreča 2010 v tenisu v posamični konkurenci. Še posebej rad se spominjam zlate medalje iz Barcelone, kjer smo slovenski zdravniki v devetdesetih letih večkrat sodelovali na nogometnih turnirjih. Na takih srečanjih se rodi marsikatera anekdota, ki se človeku vtisne v spomin. Na nogometnem turnirju v Rovinju me je doletela čast, da je bil moja rezerva v

146

»Prav gotovo. Soproga je neizmerno uvidevna, saj razume, koliko mi športno udejstvovanje pomeni. Pogosto me spremlja na tekmovanjih v tujini in me tudi vzpodbuja. Enak odnos imata tudi hčerka Anamarija in sin Peter.«

 Kolikor mi je znano, so ti potovanja še posebej pri srcu ... »V zadnjem obdobju imava z ženo nekoliko več časa tudi za potovanja in praktično sva prepotovala dobršen del zemeljske oble. Bila sva na Kubi, v Braziliji, obiskala sva Novo Zelandijo in otočje Fidži, Kitajsko, Avstralijo, Južno Afriko, Bocvano, Zambijo, pred kratkim pa sva se vrnila z Islandije. Spoznati svet je nekaj najlepšega, če imaš seveda možnost za kaj takega. Kljub temu pa moram dodati, da nazadnje obvelja rek: »Povsod je lepo, a doma je najlepše.« Po dolgih

Lali na sloviti Maracani v Riu de Janeiru – največjem stadionu na svetu (Foto: osebni arhiv)

• 11-12/2011

Šport • Sport

potovanjih se namreč z veliko strastjo vračam domov v svojo Lendavo in včasih na potovanjih kar pogrešam domačo teraso.«

 Vrniva se k športu. Ali tudi otroka, ki sta zdaj že odrasla, gresta po tvoji poti? »Hčerko šport prej ni privlačil, zato pa jo navdušuje sedaj in delček dneva preživi v dvorani za fitnes. Za sina Petra pa bi lahko odgovoril pritrdilno, saj je aktiven v nogometu. Kot vratar brani barve Olimpije iz Dolge vasi, tako da sva občasno v prvenstvenih srečanjih na različnih bregovih (Olimpija : Nafta veterani),

hunskem tekmovanju sodelujejo še športniki iz tvoje domovine, pa ne le v vlogi »statistov« oziroma drugorazrednih udeležencev. Na obeh svetovnih prvenstvih v športih, ki sta med najpopularnejšimi na zemeljski obli, smo doživljali zares prijetne trenutke in bili ponosni, da prihajamo iz Slovenije.«

 Toda Lali, niti Naftina tekma ne mine brez tebe. Lendavski nogomet ti je še kako pri srcu ...

»Pa saj smo Lendavčani! Če nimam obveznosti, spremljam Nafto tudi na gostovanjih. Še posebej sem bil ponosen na fante nedavno, ko so v pomurskem derbiju slavili na Fazaneriji. Vem, da je težko – sicer najstarejšemu klubu Slovenije – iti v korak z drugimi prvoligaškimi klubi, saj je Lendava najmanjše prvoligaško mestece brez gospodarskega zaledja in tako se do nje tudi obnašajo. Danes namreč nogomet ni zgolj igra. Postal je posel, v katerem se obračajo veliki denarji; tam, kjer pač so. Na žalost v slovenskem prostoru obvelja pregovor: »Kjer je denar, ni nogometa, kjer pa je nogomet, tam ni denarja.« Toda Lendava je nogometno mestece in občudujem klub, ki v takih pogojih igra na takšni ravni; v elitni ligi države, ki v nogometu Lali v Braziliji, deželi nogometa – na sloviti Copacabani (Foto: osebni arhiv) že nekaj pomeni.« ker najina kluba igrata v isti ligi – v MNL Lendava. Pa še ena zanimivost; prejšnji mesec sva na tekmi zdravniških reprezentanc v Firencah nastopila proti Italiji in vsak od naju je branil po en polčas v vratih Slovenije.«

 Ne glede na športno panogo so velika tekmovanja posebna doživetja. »Drži. Zadnji takšni prireditvi sta bili Svetovno prvenstvo v košarki v Istanbulu in Svetovno prvenstvo v nogometu v Južnoafriški republiki, kjer sem bil prisoten in sem se domov vrnil poln lepih spominov. Seveda je veliko lepše, če je tudi družba prava in na takšnem vr-

Lali z madžarskim soigralcem po zmagi v Poreču (tenis) (Foto: osebni arhiv)

• 11-12/2011

147

Šport • Sport

 Ob koncu se znova oddaljiva od nogometa, čeprav že pogled s čudovitih lendavskih vinorodnih gričev zajame zeleno površino prekrasnega športnega objekta. Lendavčan si, tvoji starši so močno povezani z goricami ... Kaj pa ti? Če bi imel v roki platno in škarje, kaj bi spremenil v tej naši ljubi Lendavi? »Prelep je pogled z lendavskih gričev! Mnogi nam zavidajo in tudi te gorice bi že odnesli kam drugam, če bi lahko. Prava paša za oči … Kar zadeva vinogradništvo, sem bil v mlajših letih bolj povezan z goricami, saj sem živel pri starših. Odkrito povedano – sedaj nimam toliko časa in niti veselja za ta opravila, pa tudi volje ne. Menim pa, da imamo v Lendavi in njeni okolici precej neizkoriščenih rezerv; predvsem na področju turizma, v vinogradništvu pa še posebej. Ob potovanjih sem se v to prepričal, saj sem videl in spoznal življenje marsikaterega kraja in okoliša z bistveno manjšim naravnim potencialom, kjer pa s pridom izkoriščajo darove narave za razvoj. To je v korist kraja in ljudi in še kako pomaga k razpoznavnosti okolja. Tako kot nogomet. Le kdo ne pozna Nafte?«

Lali kot nogometni vratar (Foto: osebni arhiv)

148

Mira Unger

marija.unger@amis.net

Franc Bobovec – Bobi Kdo ga ne pozna?! Veseljaka, srčnega športnega novinar ja iz Dobrovnika, sicer rojenega Len davčana, ki mu šte vilni sodelavci iz njegove »branže« pravijo, da je živa novinarska legenda, saj preko medijev piše in obvešča o športnih dogodkih že skoraj 40 let. Prav on je klubu Nafta ob 100-letnici podaril besedilo za klubsko himno, kar ve le malo nogometnih navdušencev. In je človek, ki se lahko ponaša z izjemno bogato zbirko športnih spominkov, rekvizitov ter fotografij, kakršne ni daleč okoli.

Obiskali sva ga »zgodaj« zjutraj, ob pol devetih, kakor smo se dogovorili. Za naju morebiti res zgodaj, a Bobi se je pohvalil, da vstaja običajno okoli petih; včasih tudi sredi noči, ko mu šine kaj v glavo in je čistih misli. Takšno je pač delo športnega novinarja. Osupneva, ko naju pripelje v svojo »delavnico«, ki bolj spominja na muzej športnih trofej, spominkov, dokumentov, fotografij, športne literature … »Ničesar ne smem premakniti,« se smehlja žena Gabi, »takoj ugotovi, da sem bila v prostoru in oskrunila njegove dragocene relikvije!« »Kako se znajdeš v tem kaosu?« naju zanima. »To ni kaos, ampak ustvarjalni nered!« pove najin sogovornik in doda, da se med stotinami (tisoči) značk, zastavic, dresov, albumov fotografij in delovnih pripomočkov odlično znajde. Pripoveduje. Beseda mu teče kot le kaj! Izveva, da je bil tudi sam športnik, v prvi vrsti nogometaš, pa tudi namizni tenis je igral aktivno. Skratka, bil je »živec«, morda tudi zato, ker so ga doma držali bolj na • 11-12/2011

Šport • Sport

kratko, saj je bil oče ravnatelj in je bila strogost v hiši naravna stvar. V športu se je potem lahko izpihal, si dal duška, da je bil doma lažje priden mamin sinko … »Kako si pa prišel do tega, da bi bil rad novinar?« ga pobarava. Pove, da je najraje bral zagrebške Sportske novosti, v jugoslovanskih časih najuglednejši športni časopis. Njegov vzornik je bil pokojni novinar Zvone Mornar, izreden poznavalec svetovnega nogometa. Kot študent je poslal svoj prvi prispevek v SN in bil prijetno presenečen, ko so mu ga objavili in navezali stike z njim. Led je bil prebit, dalje je šlo kot namazano … »Po šolanju pa si vendar nekje delal, kajne?« naju zanima. Obraz se mu povesi, ko pripoveduje, kako je bilo. Zaposlil se je v kadrovski službi lendavske enote mariborskega Primata in tam delal šestnajst let, potem pa se je lendavski Primat odcepil od matičnega podjetja, zašel v hude težave – in potonil! Na srečo je imel, kot pove Bobi, alternativo in se osredotočil na delo, ki ga je v življenju vselej najbolj veselilo – povsem je stopil v svet športa in športnega novinarstva. Življenje je postalo bogato, pestro in dinamično, še posebej po

Olimpijski zmagovalci: zbirka značk

osamosvojitvi Slovenije, ko so vodilni slovenski nogometni klubi prestopili prag Evrope in tako je začel veliko potovati tudi sam. Pokaže nama pisno vabilo Leona Štuklja, velikega človeka in športnika, na njegovo svečanost ob stotem rojstnem dnevu v Novem mestu. Osupneva. »Kako si prišel do te velike časti?« Pove, da je velikana svetovne gimnastike pobliže spoznal po naključju. Olimpijski komite Madžarske je organiziral srečanje svojih udeležencev olimpijad, kot posebnega gosta pa so v svoji sredi želeli imeti Štuklja, takrat najstarejšega še živečega olimpionika in olimpijskega zmagovalca. Upal je, da bo na pragu stotega leta povabilo odklonil, a je rekel, da k »sosedom« pač mora iti! In zbližala sta se, postala sta prijatelja. Izvedel je za mnoge anekdote iz Štukljevih ust in jih objavljal, z ženo Gabi pa sta pri Štukljevih lahko videla posebna darila: od predFranc Bobovec s svojo zbirko športnih rekvizitov sednika ZDA Billa Clintona do

• 11-12/2011

149

Šport • Sport

svetovnega prvaka v boksu Mohameda Alija … In na činov. Domače jedi ima najraje, naj bo bograč, reteši, stenah sledi slave, priznanja iz Coubertinovega obdo- pereci, bujta repa …« bja. Spominki, ki jih je dobil od Štuklja, so mu še poBobi pa doda, da res rad gobari, obožuje plavanje sebno pri srcu. Spomni se anekdote, ko se je Štukelj in rad potuje. Danes je težko z denarjem, a mu ni žal kot mladenič, že s kolajno okrog vratu na olimpijskih niti centa, če gre za potovanje ali dobro hrano. Najboigrah v Berlinu 1936. prebil skoraj do Hitlerja, da bi lje se počuti v krogu družine ob ženi, hčeri Petri in ga videl od blizu. Kako velik človek je bil Štukelj, ki je zetu Marku, ob sinu Robiju in njegovi izvoljenki Katji. bil povsod bolj cenjen kot doma, potrjuje podatek, da Presrečen je, otroci pa še posebej, da sta živi še obe se je proslave njegove stoletnice udeležil tudi predse- babici in oba dedka. dnik Mednarodnega olimpijskega komiteja Juan An»Kateri dragulji iz zbirke pa so ti vendarle najbolj tonio Samaranch. pri srcu?« sva se vrnili na začetek. Odgovoril je, da Veliko mu pomeni tudi dres košarkarskega virtuoza so to značke letnih in zimskih olimpijskih iger s poDražena Petrovića iz matičnesvetili kar štirih olimpijskih ga kluba KK Šibenka, ki ga je zmagovalcev: Leona Štuklja, tragična smrt prezgodaj iztrgaMira Cerarja, Janice Kostelić la iz sveta vrhunskega športa. in Momirja Petkovića, potem Medtem ko nama razkazuprekrasna zbirka značk nogoje svoje najimenitnejše špormetnih federacij, vseh članic tne suvenirje in trofeje, žena FIFE. Zanimiv je nogometni Gabi pogrinja mizo, na katečevelj slovenskega reprezenri se znajdejo slastni domači tanta Marka Šulerja s SP-ja krapci, domači jabolčni sok in 2010 v JAR-u, na čevlju je dišeča, močna črna kava, da celo še gruda zemlje (blata) s novinar ne bi zadremal, kajti srečanja Slovenije in ZDA (2 Avtorica prispevka se pogovarja z Bobijem čez dobro uro je prihajal v go: 2). Pred nama so suvenirji s ste Marijan Mrmić, bronasti s svetovnega prvenstva podpisi Romarija, Ronaldinha, Beckhama, Batistute, v Parizu (1998), danes pa trener v hrvaški nogometni Effenberga, Đajića, Puskasa, Alberta, Makaaya … da reprezentanci. Z Mrmićevimi so dobri družinski pri- o slovenskih športnikih ne govorimo. Posebno mejatelji; ženi sta običajno v kuhinji in obdelujeta recep- sto pripada tudi lokalnima matadorjema, ki sta se te, »fanta« pa premlevata o nogometu. Tudi »Mrma« je, v svojih športih dotaknila svetovnega vrha: kegljačikot Bobi, strasten zbiratelj! ca Marika Kardinar in strelec Robert Markoja. V oči Bobi pravi, da mu je v veselje vse, kar dela v zvezi s pade velika zastavica z olimpijskih iger v Pekingu leta športom, a je bil vseeno počaščen in vesel, da so se ga 2008 s podpisi dobitnikov olimpijskih kolajn, pri čeob 60. rojstnem dnevu spomnili tako v Murski Soboti mer gre zasluga najboljšemu slovenskemu igralcu (Mura) kot v Lendavi (Nafta) in mu na obeh stadionih namiznega tenisa Bojanu Tokiču, ki je v Pekingu za podelili klubski dres z njegovim imenom. V Murski Bobija zbiral podpise. In če že omenjamo namizni teSoboti je bilo to nekoliko bolj uradno (z napisom Bo- nis, ki ga je naš sogovornik rad igral v mladih letih, bovec), v Lendavi, kjer mu še močneje bije srce, pa povejmo še, da je v njegovi vitrini tudi reket svetovnespontano – dres z napisom Bobi. ga prvaka Samsonova, kakor tudi olimpijskega prvaPočasi sklenemo pogovor o Bobijevih spominih na ka iz Aten, Ryu Seung Mina iz Koreje, ki se je zapisal prehojeno pot in nepozabna srečanja z znanimi, tudi v zgodovino »ping-ponga«, potem ko je prekinil domivrhunskimi športniki in sedemo k mizi. nacijo Kitajcev. »Grozen gurman je,« nama pove Gabi. »Posebno Ob koncu je dejal, da mu največ pomeni prijateljrad gobari in potem ustvarjam gobje jedi na sto na- stvo; tisto iskreno, brez nevoščljivosti. 150

• 11-12/2011

R a z g l e dn i c a • Kép e s l a p

Iz zbirke Štefana Vida • Vida István gyűjteményéből 151

R a z g l e dn i c a • Kép e s l a p

Iz zbirke Štefana Vida • Vida István gyűjteményéből 152

Navodila avtorjem 1. Uredništvo bo sprejelo prispevke, ki bodo uvrščeni v eno izmed naslednjih kategorij:

Opombe naj bodo oštevilčene po vrstnem redu, po katerem se pojavijo v besedilu, z arabskimi številkami v oklepaju.

Na koncu strokovnega oz. znanstvenega prispevka naj bo literatura navedena po abecednem vrstnem redu, in sicer v skladu z znanstvenimi standardi za navajanje literature. Primera navajanja literature:

• znanstveni in strokovni prispevek oz. razprava (obseg največ do 8 strani A/4); • informativni prispevek, prikaz, poročilo (obseg največ do 3 strani A/4), ki naj bodo napisani poljudno, jasno in razumljivo; priporočamo novinarski slog pisanja; • leposlovno besedilo (poezija – do 30 verzov, proza – do 5 strani, dramatika – do 5 strani);

• n a koncu prispevkov: Galič, Š., Szunyogh, S., Tomka, M. (1997). Pozdrav iz Dolnje Lendave / Üdvözlet Alsólendváról —l. Lendava: Občina Lendava. ;

• esej, potopis – do 5 strani A/4; • strokovna recenzija, beležka, komentar, prevod itd. do 3 strani A/4;

• če se reference navajajo v besedilu: Galič, Szunyogh, Tomka 1997, str. 51.

• poljudnoznanstveni članek do 5 strani A/4; • uvodnik – do 1,5 strani; • intervju – do 5 strani (brez fotografij). 2. Zaradi lažje obdelave in priprave prejetih besedil za tisk prosimo, da upoštevate spodnja tehnična navodila: • izberite pisavo Times New Roman, velikost črk naj bo 12 pt; • razmak med vrsticami naj bo 1,5; • besedilo naj bo levo poravnano. 3. Znanstveni in strokovni prispevki naj imajo še povzetek v slovenščini ali v madžarščini, odvisno od specifičnosti (če je strokovni članek pisan v slovenskem jeziku, pričakujemo povzetek članka v madžarskem jeziku in obratno) v dolžini največ 150 besed. Povzetek naj vsebuje ime in priimek, akademski naziv avtorja ter naslov prispevka. 4. Znanstveni in strokovni prispevki naj bodo napisani po znanstvenih oz. strokovnih metodoloških načelih, razdeljeni na poglavja, kar naj bo razvidno tudi iz oblike tipkopisa ali načina podčrtovanja. 5. Tabele naj bodo med besedilom, na mestih, kamor sodijo. Izjemoma naj bodo večje tabele napisane ločeno – na koncu teksta oz. posebej s tem, da mora biti jasno označeno, kam sodijo. 6. Slike (fotografije, risbe, diagrami …) morajo biti predložene ločeno od besedila. Fotografije naj bodo na kvalitetnem papirju, risbe pa na trdem belem papirju, narisane s krepkejšim pisalom. Na hrbtni strani naj bosta s svinčnikom napisana ime in priimek avtorja, naslov članka, zaporedna številka slike oz. risbe ter položaj znotraj besedila.

Za vsebino prispevka odgovarja avtor, zato bomo objavili le prispevke, ki so podpisani s polnim imenom in priimkom, izjema so leposlovna besedila. Stališča avtorjev niso uradna stališča uredništva niti ustanov, iz katerih izhajajo avtorji, temveč njihova osebna.

10. Vse prispevke strokovno recenziramo praviloma znotraj uredništva, pri čemer je recenzentski postopek anonimen. 11. Avtor prejme po objavi svojega prispevka 3 izvode revije Lindua, v kateri je bil prispevek objavljen. 12. Avtor soglaša z objavo svojega prispevka v tiskani ali elektronski verziji. Prispevke pošljite po e-pošti ali v digitalni obliki. Naslov uredništva: Uredništvo revije Lindua, Glavna ulica – Fő utca 12 (sedež Knjižnice Lendava – Könyvtár Lendva), 9220 Lendava – Lendva e-mail: lindua@knjiznica-lendava.si e-naslov odgovornih za besedila: Judit Vida Törnar: v.t.judit@gmail.com Olga Paušič: pausico@yahoo.com

U RE D N I Š TVO REVIJE

153

Utasítás a szerzőknek 1. A szerkesztőség azokat a szövegeket fogadja el, amelyek az alábbi kategóriák egyikébe tartoznak:

A megjegyzések legyenek zárójelben arab számokkal megszámozva, olyan sorrendben, ahogy egymást követik a szövegben.

A tudományos, ill. szakmai szövegekben a felhasznált irodalom betűrendben legyen feltüntetve a szakma követelményei szerint. Példa a felsoroláshoz:

• tudományos és szakmai szövegeket, ill. értekezéseket (a terjedelem max. 8 A/4-es oldal); • tájékoztató szöveg, bemutató, beszámoló (a terjedelem max. 3 A/4-es oldal), amely népszerű, egyértelmű és érthető stílusban íródik; ajánlott a publicisztikai stílus;

• a szöveg végén: Galič Š., Szúnyogh S., Tomka M.: Pozdrav iz Dolnje Lendave/Üdvözlet Alsólendváról. Občina Lendava/Lendva Község, Lendva, 1997.

• szépirodalom (vers – max. 30 versszak, próza – max. 5 oldal, drámai szöveg – max. 5 oldal); • esszé, útirajz – max. 5 A/4-es oldal;

• a szövegben: Galič Š., Szúnyogh S., Tomka M.: Pozdrav iz Dolnje Lendave/Üdvözlet Alsólendváról. Občina Lendava/Lendva Község, Lendva, 1997. c. könyv 51. o. nyomán

• szakmai recenzió, jegyzet, kommentár, fordítás és hasonlók (max. 3 A/4-es oldal); • népszerűsítő tudományos szövegek (max. 5 A/4-es oldal); • előszó (max. 1,5 oldal); • interjú (max. 5 oldal, fotók nélkül). 2. A szövegek könnyebb szerkesztése és nyomdába való előkészítése miatt arra kérjük a szerzőket, hogy tartsák be az alábbi technikai utasításokat:

A szöveg tartalmáért a szerző felel, ezért csak olyan szövegek kerülnek megjelentetésre, amelyek teljes névvel vannak aláírva, kivételt a szépirodalmi szövegek jelentenek. A szerző álláspontja nem a szerkesztőség, ill. intézmény hivatalos álláspontja, amelyben a szerző dolgozik, hanem kizárólag a szerző személyes véleménye.

• a betűtípus: Times New Roman, a betűméret 12 pt; • a sorköz: 1,5; • a szöveg balra igazított. 3. A tudományos és szakmai szövegekhez szükséges a szlovén, ill. magyar összegzése (absztrakt), amely a szöveg nyelvi specifikumától függ (ha a szakmai szöveg szlovén nyelven íródott, az összegzést magyar nyelven várjuk, és fordítva). Az absztrakt legfeljebb 150 szót tesz ki, annak elején fel kell tüntetni a szerző vezeték- és utónevét, tudományos fokozatát, valamint a szöveg címét. 4. A tudományos és szakmai szövegek kövessék a tudományos, ill. szakmai módszertani elveket, legyenek fejezetekre osztva, ami a szöveg formájából is látható legyen. 5. A táblázatok a szövegben legyenek, ott, ahol azokra hivatkozás történik. Nagyobb táblázatokat kivételesen a szöveg végén is lehet mellékelni, ekkor viszont pontosan meg kell jelölni, hova tartozik. 6. A szöveghez kapcsolódó képeket (fotókat, rajzokat, diagramokat…) külön kell mellékelni. A fotók jó minőségű papíron, a rajzok fehér famentes rajzlapon legyenek vastagabb íróeszközzel. A hátoldalon ceruzával legyen feltüntetve a szerző vezeték- és utóneve, a szöveg címe, a kép, ill. rajz sorszáma, valamint a szövegben való elhelyezkedése.

154

10. A folyóiratban megjelenő valamennyi szöveg előzőleg anonim, ún. peer review bírálati folyamaton megy keresztül. 11. Amennyiben megjelent a folyóiratban a szöveg, a szerző a Lindua folyóirat 3 példányszámára jogosult. 12. A szerző hozzájárul szövegének nyomtatott vagy elektronikus megjelentetéséhez. A szövegeket e-mailben vagy digitális formában várjuk. A szerkesztőség címe: Lindua Szerkesztőség, Glavna ulica – Fő utca 12. (a Könyvtár Lendva székhelye), 9220 Lendava – Lendva e-mail: lindua@knjiznica-lendava.si A szövegek gondozásáért felelős: Judit Vida Törnar, e-mail címe: v.t.judit@gmail.com Olga Paušič, e-mail címe: pausico@yahoo.com

sz e r k e sz t ősé g

Avtor fotografij uporabljenih na ovitku • A borítón látható fényképeket készítette: Peter Orban (Foto-video klub Lendava-Lendva)