Kis Tükör melléklete 5.3

V. évfolyam

2011. október

k

Gye

r

e ks aro

3. szám

KIS TÜKÖR

MELLÉKLET A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJÁNAK MELLÉKLETE

Kedves Gyerekek!

Felhívjuk figyelmedet arra, hogy elektronikus for− mában is elérhetők vagyunk. Mindennemű észre− vételedet, ötletedet, gyülekezeti életünkkel kapcsolatos beszámolódat és fotóidat szívesen fo− gadjuk a kis.tukor@gmail.com email címre! Szíve− sen válaszolunk az újsággal, cikkekkel kapcsolatosan felmerülő kérdésekre is. Örülnénk annak is, ha megírnád nekünk, tetszik−e a mellék− let, ill. hogy miről szeretnél benne többet olvasni, milyen jellegű játékot látnál itt szívesen, s amennyi− ben tudunk, igyekszünk változtatni rajta. − szerk −

Az öreg nagyapó és a kisunoka Volt egyszer egy vénséges vén öregember, alig látott, süket volt az istenadta, és a térde is reszketett. Ebédnél alig tudta a kanalat kézben tartani, kiloccsantotta a levest az abroszra, és a szájából is visszalottyant valami mindig.

A fia és a menye fintorogva fordultak el tőle, és végül is a jó öreg odaszorult a kemence sarkába, ott eddegélt, agyagtálacskáját az ölében nyugtatva, és mert elég szű− kösen mérték eledelét, időnként az asztal felé pillantott, és szemét elfutotta a könny.

Egyszer egy csészében adták oda neki az ebédjét. Ma− gához akarta húzni a csészéjét, de leejtette és eltörte. A menye megszidta: mért ront el mindent a házban, mért töri el a csészéket, és kijelentette, hogy ezentúl egy fatálban fog ebédet kapni. Az öreg csak felsóhajtott, de nem szólt egy szót sem.

Egyszer otthon ül az ember és az asszony, s lát− ják amint fiacskájuk a földön egy deszkácská− ból valamit eszkábál.

– Hát abból mi lesz? – kérdezte az apja.

– Kisvályú – válaszolta a gyerek. – Ebből esznek anyuka és apuka, ha én majd nagy leszek.

Az ember s az asszony csak egymásra néztek, és sírva fakadtak. Megszégyellték magukat, hogy öregapót megbántották; azontúl mindig az asztalhoz ültették, és nem szóltak egy szót sem, ha kiloccsantotta a levest; gondját viselték.

Lev Tolsztoj

Ha elolvastad a mesét, oldd meg a feladatokat!

Hogyan bánt nagyapóval a fia és a menye?

Válasz: ______________________________________ ____________________________________________ ____________________________________________

Miért kapott fatálat nagyapó?

Válasz: ______________________________________ ____________________________________________

Miért faragott kisvályút a kisunoka?

Válasz: ______________________________________ ____________________________________________ ____________________________________________

Mire tanította meg a kisunoka a szüleit? Húzd alá a helyes választ! a) Hogyan kell kisvályút készíteni. b) Az idős szülőket is tisztelet illeti. c) Mindig együtt kell étkeznie a családnak.

2

KIS TÜKÖR

Egyszer volt egy Kemence…..

Kicsit nehéz elkezdeni ezt a beszámolót, tudva azt, hogy számtalan élményt kellene elmesélni néhány sorban. Pici iz− galommal a gyomrunkban indultunk útnak, hisz új, szá− munkra ismeretlen környezet adott otthont gyülekezetünk gyermektáborának. Egy hétfő reggel (augusztus 22.) elin− dultunk Kemencére, a börzsönyi hegyek közé. Már az oda vezető út is gyönyörű volt, s ebben a békés természetben tölthettük napjainkat. Persze egy táborlakó élete nemcsak játék és mese. Hallottál már a Jóról? A Titeket szerető Úr Jé− zusról? S tudod−e, hogy milyen új parancsolatot adott ne− künk? A választ a heti aranymondásunkban találjuk: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, aho− gyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”

(Jn 13,34) Különböző kapcsolatokról volt szó ezen a héten, a következő témák alapján: apa−gyermek, anya−gyermek, testvérek, barátok. Mielőtt azonban egybegyűltünk volna a délelőtti előadásokra, a gyermekek ébredést követően tor− názhattak, majd a szobák rendbetétele után alaposan meg− reggeliztünk. Élmény volt hallgatni, ahogy a gyerekek énekükkel dicsérik az Urat. Mindennap tanultunk új éneke− ket, s mindig más vezetőtől kaptuk a történeteket. Kis cso− portokban folytattuk a beszélgetéseket, hét csoportot vezettek az itt szolgálók: Csiffáry Ildikó, Molnár Árpád, Mol− nár Mónika, Szalay Cecília, Balázs Lilla, Csiba Zoltán és Sánta Eszter. Külön örömet jelentett, hogy megismerhettem Erika nénit, egészségügyi nővérünket, aki mindenki gondos− kodó anyukájaként is velünk volt. Mi a gyerekekért voltunk ott, őket akartuk tanítani, de én mindennap átélhettem, hogy az Isten rajtuk keresztül tanít engem. Hálás a szívem, leírha− tatlan, hogy milyen sok öröm, nyugalom van benne. A dél− utánok változatosak voltak, s a felnőtt már azt hinné, hogy vacsora után már merül a gyerekekben lévő elem, de nem!

A résztvevők nyilatkoztak: Számomra érde− kes volt a szerda esti történet Sze− gedi Kis Istvánról és Peruiz vajdá− ról. A történet− ben a vajda sokszor verette, korbácsoltatta Kis Istvánt. Egy− szer egy ember megvette a meggyö− tört embert. Lelkész lett egy faluban.

Pár év múlva megint találkozott Peruiz vajdával, aki bocsánatot kért tőle, és Szegedi Kis István megbocsátott.

Sokat lehetett belőle tanulni a múl− tunkról. Tetszett, hogy Zsuzsa néni a történetet kofaasszonynak öltözve be− szélte el, mintha ő is részese lett volna a történetnek, a benne szerep− lők az ismerősei lennének. Így a tör− ténet számomra színesebbnek, valóságosabbnak tűnt.

Bukor Benedek

MELLÉKLET

2011. október

Esti istentisztelet után még alkotni akartak, játszani, futni stb.

Tiszi néni minden estére hozott egy régi történetet, és a hét végére összeállt a kép. Ami régen volt, az létezett még ré− gebben is, és van ma is. Ez az isteni szeretet tesz képessé bennünket arra, hogy türelmesek legyünk egymáshoz, ez a szeretet jóságos, nem irigykedik, nem bánt, mindent eltűr. „Ez a szeretet láng a szívben, ez a legjobb barát és minden, ez a szeretet mindig adna, még ha neki nem is maradna. Ez a szeretet győzni tud csak, a gonosz menekül tőle futva, ez az

egy, ami tényleg biztos: a szeretet maga Jézus Krisztus.”

A csoportoknak volt nevük, indulójuk, zászlójuk, és szár− nyaló fantáziájuk. Péntek reggel becsomagoltunk, majd kezdetét vette a túra kisvasúttal, Nagybörzsönyből fel a Kis− irtáson keresztül a Nagyirtásra, ahol már tapasztaltuk a fáradság első jeleit. Meghallgattuk azokat a zsoltárokat, imádságokat, melyeket a gyerekek a hét folyamán írtak.

Olyan őszinte gondolatokat osztottak meg velünk, és Te− remtőjükkel, melyre csak gyermek képes! Dicsősség Is− tennek, és hála, hogy alkalmat ad az ilyen együttlétekre!

Sánta Eszter

Én is részt vet− tem a kemencei gyerektáborban, nagyon jól érez− tem magam!

A történetek közül nekem Ce− cília nénié tet− szett a legjobban. Me− sélt saját gyerekkoráról, majd arról, hogy a 12 éves Jézus Jeruzsálemből hazafelé elveszett, s szülei mindenhol kétségbeesetten keresték. Végül har− madnap a templomban találták meg, ahol az írástudó bölcsekkel beszélge− tett. Szüleitől ezt kérdezte: „Miért ke− restetek engem? Nem tudjátok, hogy nekem Atyámnak dolgaiban kell fog− lalatoskodnom?”

Jézus engedelmes gyermek volt. A történtek után szüleivel hazament, s gyarapodott testben és bölcsesség− ben, Isten és emberek előtti kedves− ségben. Ez elgondolkoztatott, hisz 11

múltam, nemsokára én is ennyi idős leszek! Nekem is így kellene, én is így szeretnék élni!

Csiffáry Anna Az idei reformá− tus hittantábort Kemencén ren− dezték meg.

Nekem kissé más volt, mert amióta járok, 6 éve, mindig Vir− ten szervezték, de ez a kis válto− zás jót tett a tábornak.

Persze, nem ez volt az egyetlen vál− tozás. Idén minden este az esti áhíta− ton egy kis történelemóra is volt.

Engem Szegedi Kis István története fogott meg a legjobban, aki még a szenvedésben is az Urat áldotta és 9 év után meg tudott bocsátani annak, aki a szenvedésben és kínok között tartotta őt másfél évig.

KIS TÜKÖR

2011. október

Az áhitatok előtt és után mindig éne− keltünk Árpi bával. Barátnőm, Eszti és én minden énekre kitaláltunk egy mu− togatást.

Azért a sok áhitat és éneklés mellett mindig és most is volt szórakozás, mint például a kézműves−foglalkozás Cecília nénivel, Ildikó nénivel, és Lillá− val. Volt kincskereső is, ahol a kincs a szívünk volt és Ildikó néni varrt ne− künk egy névre szóló szívet.

Idén is sok régi barátom volt ott, és új barátság is született. Jövőre megyek nyolcadszorra a táborba és lehet, hogy sajnos utoljára, de remélem azon is legalább ilyen jól fogjuk érezni magunkat, mint az idein. Édes Lili Idén is izgatottan várta mindenki a tábort, hiszen idén Kemencén rendezték. Min− denki kíváncsi volt, hogy milyen lesz az új hely. A helyszínre ér−

MELLÉKLET

kezve megkaptuk a szobabeosztást, és kihúztuk az angyalkázást. Ezután mehettünk kicsomagolni a szobára.

Néhányan elmentünk körülnézni, hogy mi hol van, merre fogunk enni, hol lesznek az áhítatok. Ezek után kezdődhetett a móka. A játékok, a be− szélgetések, az angyalkázás. Kétszer is elmentünk a strandra, ahol nagy örömünkre sokat úszhattunk, ugrál− hattunk, játszhattunk. A kincskeresést sem felejtették ki a programok közül. Érdekes feladatokkal vártak minket az olimpián is. Az áhítatokon az egymás− sal való kapcsolatokról beszéltünk.

Mindegyik napon másról. Az utolsó napon derült fény mindenre. Kisvasút− tal felmentünk a hegyre, és ott tudtuk meg a szobapontozás és az olimpia kiértékelését. Fény derült arra is, hogy ki kinek volt az angyalkája, és ki mi− lyen angyalka volt. Persze a jutalom sem maradt el. A jó hangulat a buszon is megmaradt. Végül imádságban megköszöntük a hetet és a vezetők türelmét.

Győri Bernadett

3

A nyár végén Kemencén vol− tam táborban. A nagy melegben mentünk für− deni, métáztunk, számháborúz− tunk, volt kincs− keresés és tábori olimpia is.

Délelőtt és este előadások voltak, amiken a kapcsolatokról beszéltek nekünk. Csütörtökön Zoli bácsitól egy olyan emberről hallhattunk, akihez a barátja éjfélkor zörgetett be kenyérért, amikor már az egész ház aludt. Mivel szerette barátját, és látta, hogy na− gyon kellene a kenyér, adott is neki. Így tanultam meg, hogy „Mindig sze− ret a barát, de testvérré a nyomorú− ságban válik.” Péld 17,17 Szalay Mátyás

Félelmetes tudni, hogy csupán egy ötmilliárdod része vagyok az emberiségnek!

Mit is mondtál?

Hány ember él a Földön?

Körülbelül tán öt milliárd!

Nem segítenél nekem?

De ha valaki a segítségemet kéri, akkor érzem, hogy az emberiségnek szüksége van rám!

KIS TÜKÖR

4

„Kész vagy-e az életeddel Istent áldani?”

A kérdés, egyik újonnan tanult éne− künkből való, melyet az idei napközis táborban (július 11–15.) tanultunk meg. Összeszokott, egymást ügyesen kiegészítő csapatunk egy új vezetővel bővült, aki várakozáson felül állta ki a mély víz próbáját. A délutáni pezsdítő programok mellett, mint az olimpia és a kincskeresés − melyekért köszönet Csiba Zoltán segédlelkésznek és Hozák Viktor teológusnak − voltak kéz− műves−foglalkozások és hajókázás is, melynek engedményes áráért köszö− net Molnár Marosnak. Mindezen él− mények mellett mégsem halványultak el a délelőttök: az Ige a maga tökéle− tességében, ami párosult a vezetők felkészült előadásmódjával.

Az első nap megtanultuk, hogy az Úr a legkisebbekkel és a magukban ke− véssé bízókkal is együtt van, mint Ge− deonnal, ahogy azt Sánta Eszter elmesélte nekünk. Az elhívás után pedig Ódor Zsuzsika néni segítségé− vel, az irgalmas samaritánus példá− zatán keresztül tanulhattuk meg, hogy a szolgálat lényege a felebaráti sze− retet. S hogy nem elég meglátni a nyomorultat, oda is kell menni, leha−

MELLÉKLET

jolni és segítséget nyújtani.

A szívünkbe vésődött Balázs Lilla, aki Márta szerepében elmondta, hogy bi− zony, az ő testvére, Mária volt az, aki a jó részt választotta, mikor sürgés− forgás, fontoskodás helyett el sem mozdult az Úr Jézus lábától. A ne− gyedik nap kedves igés kártyája arra mutatott rá, hogy a nagysághoz ve− zető út, hogy kicsik akarjunk maradni.

Az egymás vállára álló figurák csak az alsók segítségével érhették el célju− kat. A tanítványok megszégyenültek, mikor biztosítani akarták a helyüket Jézus jobbján és balján.

Az utolsó nap a hit nemes harcának megharcolásáról szólt, ahol sok hit− hős nemes, bátor harcát követhettük figyelemmel. Ez a nap egyben ismét− lése és összegzése is volt az együtt töltött hétnek.

2011. október

S hogy a táborunkat méltóképpen zárjuk, péntek délután egy kis műsor− ral, az irgalmas samaritánus modern köntösbe öltöztetett változatának dra− matizálásával, ajándékokkal és gu− lyással kedveskedtünk Kabátfalun a szülőknek.

A fönti kérdésre a válasz: kész, ké− szek vagyunk, a magvetés megvolt, a növekedést az Úr adja.

Jó volt – sokakkal újra – együtt lenni.

Isten megáldotta a szolgálatunkat, a belefektetett energia többszörösen megtérült, és szeretetenergiává ala− kult bennünk.

S hogy mindezt honnan tudom?

Onnan, hogy az enyém volt a csütör− töki nap. Amiért hálám a tábor szer− vezőjének és lezárójának, Fazekas Zsuzsannának, Tiszi néninek.

Tóth Zsuzska

KIS TÜKÖR MELLÉKLET impresszum

V. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 2011. OKTÓBER FELELÕS KIADÓ: Fazekas Zsuzsanna FÕSZERKESZTÕ: Viola András GRAFIKAI ELRENDEZÉS: Viola András MUNKATÁRS: Simon Márta SZERKESZTŐSÉG: Jókai utca 34.

945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o.

A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapjának melléklete. Megjelenik minden negyedévben. Kéziratokat nem õrzünk meg és nem adunk vissza. Megrendelhetõ az újsággal együtt a szerkesztõség címén, vagy külön is igényelhetõ. Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk.

Ima – Elveszve Hitvány ember vagyok, elveszett az Isten nélkül, ezért rimánkodom, hogy térüljek meg végül.

Foghassam fel Krisztus áldozatát, hogy Isten Fia miért halt meg a keresztfán.

Egy út van az élethez, Te vagy az, Jézus, Ki Benned hisz, az örökké élni fog. Ám ez az út keskeny és rögös, nem tudjuk elkapni egymás kezét.

Csak Te tudsz kiemelni a szakadékból, Jézus, mert Te vagy a hit, az igazság és maga az élet.

S a sötétség eltűnik, egy erős kéz tart, az Ő arcát látom, s tudom, soha többé nem leszek már elveszett. Ámen!

Horváth Eszter