IV. évfolyam
2010. június
k
G ye
r
e ks ar o
2. szám
KIS TÜKÖR
MELLÉKLET A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJÁNAK MELLÉKLETE
Út a labirintusban Élt egyszer egy legény, aki asztalosmesterséget tanult. Egy szép napon, amikor kitanulta a mesterség csínját− bínját, ő maga is ifjú mester lett. A városban, ahol élt, már lakott két asztalos. Fölkeresték őt, és így szóltak hozzá: – Ha itt akarsz dolgozni ebben a városban, akkor a kül− városban, a szegénynegyedben állítsd fel a műhelyedet, mert a város belső részét mi már felosztottuk egymás között. Az északi részen az én műhelyem áll, a déli pedig a társamé. A legény megpróbált a lelkükre beszélni: – De hát oda− kint a szegénynegyedben az emberek olyanok, mint a koldusok. Ott senki sem fog engem megkeresni, nem tudnak kifizetni egy jól elkészített ágyat, egy asztalt vagy egy karosszéket. Miből fogok megélni? Ti ügyesek vagy− tok a szekrény, meg az asztalkészítésben, én nagyon szép karosszékeket faragok. Nem lehetne úgy feloszta− nunk a várost, hogy aki szekrényt akar, az tehozzád megy, aki asztalt, az a társadhoz, aki karosszéket, az hozzám? – Mi idejében figyelmeztettünk – mondta a két idősebb mester – Válaszd a külvárost, különben könnyen pórul járhatsz! Az ifjú nem hallgatott a szavukra, és bent a városköz− pontban nyitotta meg a műhelyét. Mivel ügyes kezű mes− terember volt, akadt is munkája elég, egészen addig, amíg egyik éjszaka titokzatos módon ki nem gyulladt a műhelye, és reggelre porrá nem égett az utolsó szer− számig, gyaluig. Ekkor gondolkodóba esett. – Úgy látom, hogy ebben a városban nekem nincs helyem. Hallottam viszont egy másik városról, valahol messze keleten, amiről az a hír járja, hogy ott az emberek boldogabban élnek. Ott en− gedik, hogy aki tehetséges, az békességben dolgoz− hasson, és nem szorítja ki az egyik mester a másikat. Megkeresem ezt a várost. Vállára vette a vándortarisznyát. Mivel a tűzben mindene odalett, csak a tudását vitte magával. Hosszú vándorlás után végre ott kopogtatott a másik város kapuján. Kijöt− tek az emberek, még maga a polgármester is. Ő előadta nekik a kérését, hogy köztük akar letelepedni és dol− gozni. A városbeliek tanakodtak egymás között, majd ezt felel− ték: – Rendben van, legény! De mi csak úgy fogadunk be a városunkba új lakókat, új mestereket, hogy ha először kiállják a próbát. Itt a város szélén van egy nyírott sövényfalakból álló, hosszú, tekervényes labirintus. Ha eljutsz a közepéig, ott megtalálod az aranytollú mada−
rat, és utána kijutsz a túloldalon a kijárathoz, befogadunk magunk közé. Indulj neki bátorsággal, sok szerencsét a keresésben! Ezekkel a szavakkal megmutatták neki a labirintus be− járatát, a legény pedig elindult. Ment, ment, mind a két oldalon zöld sövény volt magasan a feje fölött, nem lát− hatott át fölötte. Mindig csak azt a keskeny szakaszt látta, ami előtte kanyargott. A járatokban itt−ott tócsa csil− logott, nemrég ugyanis eső áztatta a környező földeket. Az egyik egyenes szakaszon egyszer csak látja ám a le− gény, hogy egy széles pocsolyában katica evickél. Pró− bált szegényke a lábaival evezni, hogy kijusson a vízből, de nem nagyon sikerült neki. Az ifjú odanyújtotta az ujja hegyét, a katica rámászott, ő pedig rátette egy levélre. Ekkor a katica – mert a mesében ez így szokás – meg− szólalt: – Jó tett helyébe jót várj! Az út nemsokára há− romfelé ágazik. Neked a bal oldali irányt kell választanod. A legény továbbhaladt, hamarosan valóban háromfelé ágazott az út, s ő hallgatott a jó tanácsra. Fokrólfokra kö− zeledett a céljához, mivel ezután is segített a bajba jutott apró állatokon, akik mind segítettek neki a kereszteződések döntéseiben, így jutott el a labirintus közepéig, ahol mintha csak rá várt volna, ott ült fészkén az arany− tollú madár. Pompás látvány volt, tollai szikráztak a nap− sütésben. A legénynek szeme−szája elállt a csodálkozástól. Már közeledett is felé, hogy megfogja, amikor a madár egyszer csak szárnyra kapott, és elre− pült, ő pedig csak nézte, amint szállt az ég felé. Várta, hogy ismét leszálljon, de a madár nem tért vissza. – Jaj, szegény fejem! – sóhajtott fel. – Hiába tettem meg ezt a hosszú utat, nem fogadnak be a városba. Ám ahogy egy kicsit jobban körülnézett, azt látta, hogy
folytatás a 2. oldalon