ktm3.1

2009. március

eks ar o k

Gye

r

III. évfolyam

1. szám

KIS TÜKÖR

MELLÉKLET A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJÁNAK MELLÉKLETE

Nini! Ninive!

(Jónás könyve, 1–4. fejezet)

Egy városról szól történetem, mely valamikor a messzi keleten, a Tigris−folyó partján terült el, de lakóival szemben némi probléma merült fel. Ősi idők óta állt már ez a város, s hogy még mindig létezett; a csodával volt határos.

Lakói ugyanis totál bűnben éltek, bálvány− szobrok előtt rogyasztottak térdet. Tetteikkel Istent bosszantották, terjedt az erőszak s a féktelen gonoszság.

Hanem egyszer az Istennél is betelt a pohár, s úgy döntött, a dolgok így nem mehetnek tovább. „Ha nem tér meg a város, eltörlöm a Föld színéről” – szólt az Úr és egy izraeli prófétá− nak beszélt hatalmas tervéről. De Jónásnak – mert hogy így hívták a prófétát – nem tetszett a dolog, s olyan lett, mint egy medve, amelyik folyton− folyvást morog. „Ha bűnös az a város, hát pusztuljon el! Mit fárasszam magam? A ninivei emberektől amúgy is égnek áll a hajam!

Dehogy utazom én a távoli keletre, inkább nyu− gatra mennék, mondjuk Kansas−be.”

Mivel azonban Kansas ekkor még nem létezett, ezért Jónás Tarsis felé vett egy hajójegyet. Beszállt a hajóba, elhelyezkedett, s mint ki jól végezte dol− gát, elszenderedett. Hanem egyszer aztán nagy− nagy vihar támadt, sötét felhők gyűltek, villámok cikáztak. Hullámok dobálták a hajót fel s le a mélybe, sokan estek aznap tengeri betegségbe.

Aggódtak a hajósok s halálosan féltek, mindenki imádkozott a maga istenéhez. Leengedtek minden vitorlát, s az összes rakományt a tengerbe szórták.

Csak remélni tudták, hogy nem vesznek oda, érezték, itt nem segíthet más, csak a csoda.

A kormányos leszaladt a hajó gyomrába, látja,

ott alszik Jónás. Hát gyorsan felrázta. „Ébredj, te hétalvó! Imádkozz istenedhez, hátha meghall min− ket, s rajtunk megkegyelmez.”

Ekkor Jónás kibújt a vackából, felment a fedélzet− re, s látja ám, hogy a hajósok éppen sorsot vet− nek. Kíváncsiak voltak, ki hozta rájuk a bajt, s kinek köszönhetik ezt az óriási vihart. Mivel a sorsvetés épp Jónásra esett, az összes hajós egy emberként nyomban nekiesett. „Mi rosszat tettél? Valld be nekünk gyorsan! Ki vagy te? Honnan jössz? Gyerünk, mondd el sor− ban!” „Héber vagyok, és az Urat, az Istent szolgálom.

Hibát követtem el, most már tisztán látom. Az Isten azt akarta, menjek Ninivébe. Szavam által a város hátha megtérne. De én, ahelyett, hogy szót fo− gadtam volna, jegyet vettem erre a tarsisi hajóra. Én vagyok a bűnös, miattam kerültetek bajba.

Ezért hánykolódik hajónk a viharba. Dobjatok a vízbe, aztán megszűnik a baj, velem meg történ− jen, amit Isten akar.”

De a hajósok hallani sem akartak arról, hogy Jónást vízbe dobják. Ám ekkor, jobbról−balról jött a sok sötétlő, tízméteres hullám, s túlélési esélyeik ott voltak a nullán. Nem volt már mit tenni, Jónást megragadták, meglóbálták kétszer, majd a vízbe dobták. A vihar azon nyomban el− csendesült, kisütött a nap, s min− denki megmenekült.

De mi történt Jónással? Ahogy bepottyant a tengerbe, egy arra úszó nagy cet nyomban le is nyelte.

Három nap és három éjjel csücsült a hal

2009. március

KIS TÜKÖR

gyomrában. „Itt fogok meghalni!” – gondolta magában. Minden koromsötét volt és nyirkos, és hát elképzelheted, egy ilyen hal gyomrában milyen büdi lehetett.

De nem halt bele Jónás az engedetlenségbe, és bár szorult helyzetben volt és koromsötétbe, Is− tenéhez mégis imádkozni kezdett és remélte, hogy nagyon hamar eljön az új kezdet.

Gondolta magában: „Ha egyszer innen kisza− badulok, az biztos, hogy rögvest Ninivébe futok.

Végül is még élek! És hát ez a lényeg!” S már előre hálát adott szabadító Istenének.

A harmadik nap elteltével Jónást a hal partra hányta, ő meg rohant Ninivébe, ahogy csak bírta a lába. Mihelyst a városba ért, kiabálni kezdett ízibe: „Még negyven nap és tuti elpusztul Ninive!” Ám az emberek, ahelyett hogy Jónást kinevet− ték volna, zsákruhába bújtak s beültek a porba.

Napokig semmit nem ittak, nem ettek, bánták a sok gonoszsá− got, amit elkövettek. Isten, látva a megtérő embereket, úgy döntött, mégsem hajtja végre az ítéletet. Jónás persze nem jó szemmel nézte a dolgot, dirrel−dúrral mérgelődött, lázadozott s morgott. „Na, most jól leégtem... én itt prófétálok, te meg Uram, nem pusztítod el ezt a bűnös várost.” Azzal fogta magát, kiszaladt a városból, fel egy magas hegyre, s onnan leste, hátha mégis el− pusztul Ninive, mire leszáll az este.

Ahogy ott üldögélt, nagyon melege lett, az erős napsütésben iz− zadt épp eleget. S hogy szegény Jóná− sunkat nap− szúrás ne érje, Isten egy hatal−

MELLÉKLET

2

Reményik Sándor: Ne ítélj Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké.

Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak.

Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek – Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem.

De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább simogatás: Ezer kardos szónál többet tevő.

S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem, De egyre inkább csak igen.

Mindenre ámen és igen.

Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. Ámen. Igen. És a gonosztól van Minden azonfelül. mas tököt növesztett föléje. Örült is Jónás a töknek, s talán úgy érezte, ennyi megpróbáltatás után meg is érdemelte. De Isten másnap szólt egy kis bogárnak, az megszúrta a tök gyökerét, s a tök hipp−hopp elszáradt.

A tikkasztó hőségben már nem volt árnyék Jónás feje fölött, ő meg a tűző napon izzadt, sajnálta a tököt. „Ha te így bánkódsz egy növény miatt, – szólt az Úr Jónáshoz – én hogyne sajnál− nám Ninivét, ezt a szép nagyvárost?! A benne élők megtértek, s hisznek újra Bennem. Ráadásul sokan vannak, több mint százhúszezren.”

Az elszáradt tök példájával tanította az Úr Jónást, ezt a folyton−folyvást mérgelődő, en− gedetlen szolgát.

Forrás: Pintér Béla – Mesés valóság (2008)

KIS TÜKÖR

3

MELLÉKLET

2009. március

Könyvfigyelő

Malvinka, az idős babaruhavarró nénike hosszú időn keresztül gyűjtögette az ezüsthúszasokat a perselybe, hogy a munkájához elenged− hetetlen súlyos és öreg vas− gyűszűt egyszer felcserélje egy könnyű ezüstgyűszűre. Vágya teljesült. Ahogy a persely megtelt, Malvinka megvette az értékes darabot. Boldogsága határtalan volt, nem is lehetett nem megosztani mindenkivel, akit csak ismert. Mindenkinek megmutatta. Mindenkinek meg kellett hallgatnia, hogy az új gyűszű milyen pehelykönnyű, meg hogy „hiszen ez magától varr”. Akkortájt állított be hozzá

az idős csősz a küldeménnyel, és ahogy elmenőben csak úgy szokásból odafüttyentett pulijá− nak, még a könnye is kicsordult az öregnek. Ugyan minek is hívja, mikor az már nincs?

Elképedve hallgattuk, hogy Mitviszt, egyetlen hűséges társát azért vették el tőle a városban, mert nem fizette be az adót. Szegénynek nem si− került visszatartania az indu− latát, amiért szeretett puliját elvették tőle, s vajon hogy tudná ő azt onnan kiváltani egy napon belül…?

Malvinka, aki világ életében megvetette a kutyákat, estére ismét a vén vasgyűszűvel var− rogatta a babaruhákat, s nem győzte eleget dicsérni nekem, milyen csoda történt. Mennyire megszelídült a vén jószág!

Egészen pillekönnyű lett, s még jobb, mint az ezüst!

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön című meseregé− nyében olvashatunk ilyen és ehhez hasonló történeteket. Az író egy fiatal gyermeket választ főhőséül. Főként az ő aggodal− mait, fájdalmait, félelmeit és örömeit eleveníti meg, de a fel− nőttek dolgait is egy gyerek szemével nézi. E különös

regényt azonban csak any− nyiban szabad nekünk „csupán” gyermekregénynek tekin− tenünk, amennyiben a sze− retetet holmi infantilis ragaszkodásnak, az éretlenek gyengeségének tartjuk.

Szívszaggató sorsok, ese− mények és élethelyzetek között siránkozás, egyetlen zokszó nélkül embernek maradni, közben megtalálni és megőrizni a legeslegnagyobb kincset, vajon mennyire gyermeki fela− dat? Gergőnek, a szegény szűcs árvájának sikerült meg− találnia a minden drágakőnél és nemesfémnél is nagyobb értéket – de ez vajon csak a mesében létezik?

A könyv az igényes felnőtt olvasók számára is élményt nyújtó, könnyű és szép olvas− mány. Felfogható novellák összefüggő sorozatának is, így könnyebben szakíthatunk rá időt. Talán nem túlzás azt mon− dani, hogy ez az alkotás szépirodalmunk koronájának egyik legfényesebben ragyogó drágaköve. Üdítően hathat nap− jaink kulturális szennyáradatá− nak duzzadt tömkelegében, és nem csupán a gyermekek számára tartogat mondanivalót.

Szalay Cecília

Debrecen,1778

4. Munkáinkat megszentelje, Bennünk a hitet nevelje, Utunkat hazánkba vezérelje!

Jé − zus Krisz−tus, egy Mes−te−rünk, Meny−nyei szent böl−

5. Bölcsességre megtanítson, Hogy ördög meg ne csalhasson: Kísértések ellen bátorítson!

371. dicséret

cses−sé−günk, És nék−ünk bi−zo−nyos üd−vös−ség−ünk.

2. Mostan néked mi könyörgünk, Szent nevedért esedezünk: A te Szentlelkedet adjad nékünk!

3. Mi szívünket megújítsa, És sebeinket gyó− gyítsa: Bűnös életünket megjobbítsa!

6. Plántáljon nagy egyességet, Igaz és szent szeretetet, Szívünkbe isteni szent félelmet, 7. Hogy téged bátran vallhassunk, E földön néked élhessünk, Mennyben aztán veled lakozhassunk!

Batthyány−kódex, XVI. század

KIS TÜKÖR

2009. március

MELLÉKLET

4

Verstár József Attila: Istenem Dolgaim elől rejtegetlek, Istenem, én nagyon szeretlek.

Ha rikkancs volna mesterséged, segítenék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél, segítenék akkor is mindennél.

A lovaidat is szeretném és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva szántanék én is nyomodba, a szikre figyelnék, hogy ottan a vasat még mélyebben nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat én zavarnám a fele varjat.

S bármi efféle volna munkád, velem azt soha meg nem unnád.

Fesd ki a képet!

Az örvendező emberek között Jézus bevonul Jeruzsálembe, mint egy király

Ha nevetnél, én is örülnék, vacsora után melléd ülnék, pipámat egy kicsit elkérnéd s én hosszan, mindent elbeszélnék.

MELLÉKLET impresszum III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 2009. MÁRCIUS

FELELÕS KIADÓ: Fazekas László FÕSZERKESZTÕ: Tompa Gabriella GRAFIKAI ELRENDEZÉS: Viola András MUNKATÁRS: Simon Márta SZERKESZTŐSÉG: Jókai utca 34.

945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o.

A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapjának melléklete. Megjelenik minden negyedévben. Kéziratokat nem õrzünk meg és nem adunk vissza. Megrendelhetõ az újsággal együtt a szerkesztõség címén, vagy külön is igényelhetõ. Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk.

Egészítsétek ki a képek hiányzó részeit!

KIS TÜKÖR