II. évfolyam
2008. december
k
Gye
r
eks ar o
4. szám
KIS TÜKÖR
MELLÉKLET A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJÁNAK MELLÉKLETE
Az élet könyve A 2008−as év a Biblia éve. De vajon mit jelent számunkra ma a Biblia? Az életet, az igazsá− got, a szeretetet vagy esetleg mindhármat? A mai embernek, sajnos, már nem sokat, hiszen ha bárkit megkérdeznénk az utcán, hogy ki fordította magyarra a Bibliát, az eredmény el− szomorító lenne, ahogy a sok más kérdésünkre kapott válasz is. Az igaz keresztyén ember számára a Biblia napi olvasmány. Sokak egy vezérfonal szerint olvassák, van, aki az elejétől a végéig, de van, aki csak egy−egy fejezetet olvas el naponta. Én az utóbbi táborhoz tartozom, nekem is vannak kedvelt történeteim, ha lehet így fogalmazni. Fi− atalabb koromban nem voltam túlságosan is− tenfélő ember, nem hittem el, hogy van egy olyan „lény”, aki feltétel nélkül szeret és figyel; a Bibliával tüzetesebben is csak akkor foglalkoztam, mikor már konfirmáció előtt áll− tam. Emlékszem, hogy a legelső órán a gutaütött meggyógyítását olvastuk, ahogy egy beteg embert a barátai vagy családtagjai leeresztenek a tetőn keresztül, hogy Jézus elé tehessék. Ez volt az első meghatározó élményem a Bibliával kapcsolatban. Egy másik példázat csak évek múlva lett fontos és meghatározó az életemben; ez a tékozló fiú története, amelyben saját magamat véltem felfedezni. Egyszer megkérdezték tőlem, hogy én jó keresztyén vagyok−e. Erre persze azt mondtam, hogy igen, de ahogy ez a szó elhagyta a számat, rettenetesen elszé− gyelltem magam. A tékozló fiú jutott eszembe, aki ugyan elhagyja az apját, de később min− dent megbánva visszatér hozzá. Hát én pon− tosan ilyen vagyok: sokszor elhagytam Istent, de amikor már éreztem, hogy kell a segítsége, mindig hozzá fordultam. Nemrég irodalomórán Ady költészetét vettük,
így az istenes verseit is átnéztük. Adyról tudni kell, hogy bibliaolvasó ember lévén szim− bólumainak többségét verseihez is innen merítette. Különleges kapcsolata volt Istennel, talán ezért is azonosultam olyan jól a verseivel. Az egyik ilyen versében (Sion−hegy alatt) Ady „találkozik” Istennel, de nem tudja megszólí− tani, mert már elfelejtette az Úr nevét, már nem tudja felidézni a régi imákat, ezért az egyedül hagyja válaszok nélkül. A legtöbb mai ember is így érezhet, mint Ady, már nem emlékezünk a gyerekkori imákra, már nem tudjuk Istent megszólítani, és talán ez a legnagyobb prob− léma. A Biblia ezen is segíthet: hiszen ha lega− lább naponként olvasunk belőle egy részletet, még így is köze− ledhetünk Hozzá. Károly Gáspár Acsay Johanna − Kezdet és vég érdeme, hogy (A Biblia éve c. pályázati munkák egyike) ma magyarul olvashatjuk ezt a csodálatos könyvet. Sokszor méltatlanul elfelejtjük, pedig ha ő nem lett volna ennyire elszánt és odaadó, még ma is csak latinul olvashatnánk. Az ő élete sem volt mentes a szenvedésektől. Sajnos, gyer− mekeit is el kellett temettetnie, ami egy szülőnek a legnagyobb fájdalom, de volt ereje folytatni a munkát, így 1590−ben megjelenhetett az első magyar nyelvű biblia. Nem akartam tudományosan írni, azt inkább meghagyom azoknak, akik valóban értenek hozzá, ezért inkább a saját vélemenyemet vetettem papírra. Számomra a Biblia az igazság és az élet könyve is. Megtanít gondol− kozni, imádkozni, és ami a legfőbb, szeretni. Nagyobb kincs ez, mint bármelyik könyv, ame− lyet ember valaha megírt. Fazekas Ildikó Marianum, III.G