II. évfolyam
2008. június
k
Gye
r
e ks ar o
2. szám
KIS TÜKÖR
MELLÉKLET A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJÁNAK MELLÉKLETE
TANULSÁGOS TÖRTÉNET VÁNYA Ványa egy kis faluban élt szüleivel a régi Oroszországban. Apja a falujuktól három kilométerre dol− gozott egy szénbányában. Ványa naponta vitt meleg ételt neki. Mikor a kisfiú apjához érkezett, ő letette szerszámát, aztán mindketten elvonultak a bánya közelében álló öreg pajtába, hogy egyedül lehessenek az étkezésnél, mert az ebédszünetben szívesen beszélgettek egymással. A hideg évszakban az apa nem engedte ebéd után fiát egyedül hazamenni. Ványa legtöbbször a pajtában maradt, és ott várta meg apját, míg befejeződött munkaideje. Utána együtt tértek haza az anyához. Újra tél volt. Vastag hó borított mindent. Jeges szél sepert végig a végtelen fehér hótakaró fölött. Az anya elkészítette apa számára az ételt. Ványa pedig szedelőzködni kezdett, hogy a bányához induljon. Nem nagyon volt ínyére, hogy a nagy, formátlan pufajkát fel− vegye, mert úgy érezte magát benne, mint egy vénember. Anya viszont ismerte a hóviharokat, amelyek könyörtelen erővel száguldottak végig a védtelen síkságon. – Ha nem veszed fel a kabátot, akkor itt maradsz, anélkül nem engedlek el. Akkor apa ma nem kap meleg ételt. Nem sokkal ezután a fiú útra kelt. Milyen boldog volt, hogy vastag kabátját mégis felvette! Ilyen viharos, met− sző hidegben még nem volt része. Váratlanul havazni kezdett. A hópelyhek egyre sűrűbben kavarogtak. A kisfiút csakhamar teljesen beborította a hó. Nehezen lihegve haladt előre, óvatosan, hogy a helyes utat el ne tévessze. Egy idő múlva Ványa már alig vonszolta magát. Nyugtalan lett. Régen a bányához kellett volna érnie. Eltévedt talán? Újra meg újra körülnézett. De olyan sűrűn esett a hó, hogy már nem is látott, és becsukta a szemét. Imádkozott. Ismerte Jézus Krisztust, mint Urát és Megváltóját, és bízott benne, így könyörgött: – Kedves Úr Jézus! Te látsz engem. Látod, hogy eltévedtem, és nem találom a helyes utat. Látod, meny− nyire havazik, és milyen egyedül vagyok. Légy segít− ségül! Azután tovább lépegetett, anélkül hogy tudta volna, hová visz az út. Kis idő múlva magas, sötét halom bukkant fel előtte. A
fiú közelebb érve látta, hogy szénakazal. Kimerülve odabújt, hogy a hóviharban védelmet találjon. Úgy vá− gyott nyugalom, meleg és védettség után! Megdermedt kezével szinte öntudatlanul üreget kapart a szénába. Egyre lázasabban dolgozott. Néhány perc múlva már akkora volt a mélyedés, hogy elfért benne. Betolta apja ételhordóját, utána ő is bebújt. A nyílást szénával elzárta, csillapította éhségét apja ételével, megköszönte az Úr Jézusnak ezt a menedéket, s néhány perc múlva mélyen aludt. Az apa ezen a napon hiába várta az ebédet. Mikor este hazaért, kissé bosszús volt. – Hol van Ványa? Miért nem kaptam ennivalót? Meleg étel nélkül hogy végezzek ilyen nehéz munkát? Felesége megdöbbenve nézett rá, úgy kérdezte: – Nincs veled a fiú? Ványa nélkül jöttél haza? Bizonygatta férjének, hogy az ételt aznap is elkészítette, és elküldte Ványával. A szülők tanácstalanul néztek egymásra. Hol lehet kisgyermekük? Valami baj érhette? Talán megfagyott és holtan fekszik a magas hó alatt? Szorultságukban befordultak szobájukba, és térdre folytatás a 2. oldalon