I. évfolyam
2007. szeptember
k
Gye
r
e ks ar o
2. szám
KIS TÜKÖR
MELLÉKLET A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJÁNAK MELLÉKLETE
TANULSÁGOS TÖRTÉNET Az öreg János János, az öreg cipész műhelyében ült. Cipőket javított. Belépett a kis Hilda. A férfi szemüvege fölött a kislányra tekintett, és megkérdezte: − Mi kellene? − Meg tudná talpalni holnaputánra a cipőmet? János tovább kalapálta a kezében levő lábbelit. Csak azután nézett Hilda cipőjére. − Legkorábban jövő hétfőn lesz kész − mondta dör− mögve, és bedobta a cipőket munkapadja alá. Hilda elszomorodva így szólt: − Akkor nem tudok holnapután az evangelizációra menni. − Nem is fontos − felelte az öreg −, mit veszíthetsz azzal, kislány? − Maga talán elmegy? − kérdezte Hilda. − Én? Éppen az hiányzik! − Felszisszent, és megta− pogatta a vállát. − Ó, ez a nyomorult reuma! − A szerszám közben leesett a földre. Hilda gyorsan felemelte, és együttérzéssel mondta: − Szegény bácsi! Ne hozzak valami bedörzsölőszert? Édes− anyámnak mindenféle kenőcse van ilyen fájdalmakra. − Ezekkel a szavakkal elhagyta a műhelyt. Hazaérve elmesélte, hogy az öreg Jánosnak nagy fáj− dalmai vannak: szeretne neki valami csillapítót vinni. Az édesanya helyeselte Hilda elhatározását. Jól ismerte a zsörtölődő öreget, aki egészen egyedül élt, és nem sokat törődött másokkal. Hilda tehát rögtön visszaindult. A műhely zárva volt, de a kislány az udvarról belátott a hátsó szobába, s ott felfedezte a cipészt. Az öreg először nem akart ajtót nyitni. De mikor Hilda az orvosságos üveget magasra emelte, mégis kinyitotta az ablakot. Hilda beszólt az öreg bácsinak: − Próbálja ki csak ezt a gyógyszert. Dörzsölje be vele jól a vállát. Majd meglátja, milyen jót tesz! János erre átvette az üveget. Két nap múlva a cipész észrevette, hogy a kislány arra megy. Odakiáltott neki: − Készen van a cipőd. − Ó, pedig ma este sajnos nem mehetek az evange− lizációra − felelte Hilda. − Anyám nem érzi jól magát, és este nem engednek el egyedül. De hogy van a válla? Használt a kenőcs? − Csodálatosan segített. Éppen ezért arra gondoltam − tette hozzá az öreg János habozva −, hogy ma este
elmehetnék veled az evangelizációra. − Ó, de örülök! Akkor hét órára itt leszek, és együtt mehetünk. Hilda ezt a szombatot sohasem felejtette el. Az evan− gelizációra vezető úton az öreg cipész elmesélte, hogy gyermekkorában édesanyja sok bibliai verset tanított neki. De ezeket már elfelejtette. Az előadás alatt az öreg János nagyon figyelt. Hilda észrevette, hogy az igehirdetés mélyen megrázta. Hazafelé menet az öreg elmondta, hogy ezen az estén eszébe jutott egy mondás a gyermekkorából: „Íme, itt a kellemetes idő, íme, itt az üdvösség napja.” Következő vasárnap Hilda meglátogatta új barátját. Az öreg János az ablaknál ült, és Bibliát olvasott. Túláradó örömmel mesélte a kislánynak: − Majdnem egész éjjel Isten Igéjét olvastam. Merev ujjával rámutatott Ézsaiás próféta könyvében az Igére: „Békességünknek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyultunk meg.” − Aztán hozzátette: − Minden bűnömet megbocsátotta. Csodálatos! Milyen sokáig éltem abban a balga hitben, hogy a Megváltó nélkül is boldogulhatok!