I. évfolyam
2007. június
k
Gye
r
e ks ar o
1. szám
KIS TÜKÖR
MELLÉKLET A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJÁNAK MELLÉKLETE
Be kö szön tő Kedves olvasó! A Kis Tükör szerkesztőségének tervei szerint ezentúl minden negyedévben melléklet is készül− ne az újsághoz. A Gyereksarok mellékletet kimondottan a legkisebbeknek szánjuk, hogy ők is rátalálhassanak a kedvükre való írásra, feladatra, keresztrejtvényre stb. Ezenkívül tervezzük, hogy a mellékletből minden alka− lommal külön − meghatározott példányszámban − nyom− tatnánk a vasárnapi iskolások számára is, ezzel is jutal− mazva, illetve segítve munkájukat. Szívesen várjuk a gye− rekek lapjával kapcsolatos észrevételeiket, ötleteiket. szerk.
TANULSÁGOS TÖRTÉNET Palkó és Mari A kis Palkó húgocskájával együtt óvodába járt. Min− dennap látták őket, amint egymás kezét fogva, vállukon az óvodás táskával ballagtak. Nagyon szerettek óvodába járni. Milyen jókat játszhat− tak ott! Tanultak szép énekeket, verseket, játékokat, ta− nultak festeni, barkácsolni, kivágni és ragasztani is. Ezekből a kis munkákból az óvónő év végén minden gyereknek könyvecskét csinált. Benne volt a sok kép, ra− gasztás, amiket ők év közben szorgalommal, fáradság− gal elkészítettek. A záróünnepélyen kiállítást rendeztek, ahol a látogatók megcsodálhatták ezeket a munkákat. El lehet képzelni, hogy a gyerekek ezekre a könyvekre na− gyon büszkék voltak. Palkó nagy örömmel vitte haza a sajátját. Állandóan magával hordta. Mindenkinek megmutatta, még az ágy− ba is magával vitte. Egyik napon Palkó nem találta a könyvét. Mindenhol kereste, de nem lett meg. A házban mindenkit megkér− dezett, de senki sem látta. Nagy bánatában elment a nagynénjéhez. Sírva kér− dezte nagynénjét, hogy most már soha többé nem lesz meg a könyve? Nagynénje vigasztalta, hogy egyszer majd csak előkerül. Aztán megkérdezte Palkót: − Megmondtad ezt már az Úr Jézusnak? − Nem − felelte Palkó −, Ő talán tudja, hogy hol van? − Biztosan − mondta a nagynénje. − Akkor kérlek, mondd meg neki. Te jobban tudod, mint én... Miután nagynénje és Palkó a hálószobában elmondta az Úr Jézusnak ezt a bánatot, Palkó kicsit megkönnyeb−
bült. Újra mindenhol körülnézett, az előszobában, a nap− paliban, de a könyvecske nem került elő. A kis ember most már elvesztette minden reményét. Túl sokáig kellett kitartania. Nagynénje azzal bátorította: − Az Úr Jézus szereti, ha megtanulunk várni. Palkó tovább keresett. A nagynéni pedig még egyszer bement a hálószobába, és imádkozott, hogy az Úr Jézus segítsen megtalálni a kis könyvet, és a gyermeket ne ér− je csalódás. Mikor térdéről felállt, eszébe ötlött, hogy kö− rül kellene nézni a tárolóban. Palkó délelőtt nagyapjának hozott ki onnan valamit. Felment, és az egyik polcon meglátta a kisfiú sapkáját. Alatta volt a könyvecske. Az asztalnál Palkó mindenkinek elmesélte, hogy a Megváltó meghallgatta imáját, és visszaadta a könyvét, amely most ott feküdt közvetlenül Palkó tányérja mellett. Palkó kistestvére, Mari is végigizgulta az egész kere− sést. Az étkezés alatt mindig a könyvre pislogott. Más− nap ő ment oda a nagynénihez. Szomorú arcot vágott, és elpanaszolta, hogy elvesztette szép nagy labdáját. A nagynéni megkérdezte: − Kerested már? − Nem − felelte Mari −, nem kérhetnénk az Úr Jézust, hogy találja meg? Közben egy kicsit huncutul, várakozva ráné− zett a nénire. Ő jól ismerte kis unokahúgát. Csak annyit mondott: − Aki keres, az talál. − Megcsókolta a kis Marit, és kiment a konyhába. Mikor később a szobába jött, Mari ott ült a szőnyegen, és játszott szép új labdájával.