Issuu on Google+

IX. évfolyam

Alapítva 1928-ban

2008. október

3. szám

KIS TÜKÖR

A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Tartalom Emlékezzünk: Pilder Mária 2. oldal Könyvfigyelő: Jim Winter − Depresszió 3. oldal Nyári ifjúsági tábor Bizonyságtétel 5. oldal ÉlesztŐ - országos református tábor (ankét) 6–7. oldal Nőegyleti beszámoló 1881−től 1938−ig 8–9. oldal Bemutatkoznak segédlelké− szeink 10–11. oldal Elfogadjuk−e Isten akaratát? (pályázati munka) 11. oldal Képgaléria 12. oldal Eseménynaptár, 13–14. oldal Reneszánsz Év 2008 Hirdetések 15. oldal Eklézsiánk múltjából A Biblia magyarul (pályázati munka) 16. oldal

100 éves a komáromi magyar gimnázium épülete (Az iskola rövid története) A tudománytörténet a 15. század utolsó évtizedével kezdődő közel 250 évet a világszemléletben végbemenő forradalom korszakának tekinti. A franciák, angolok, olaszok, németek, hollandok mind a tudo− mányokban, mind a művészetekben már hatalmas dolgokat alkottak. A festészetben pl. Rubens, Rembrant, zenében Palestrina, Monteverdi, Vivaldi. Amikor Nyugat−Európa már négy, sőt hat szólamban énekel, akkor nálunk, Magyarországon Balassi Bálint a végvári vitézekről, Tinódi Lantos Sebestyén is a csatákról énekel. A három részre sza− kadt Magyarország, mint peremállam, állandó hadszíntér, igen vékony kulturális csatornákkal kapcsolódott Nyugathoz, de ezek is elegendők voltak ahhoz, hogy rajtuk keresztül, nagy egyéniségek közreműködé− sével, mint pl. Pázmány Péter, Apáczai Csere János, vagy Comenius Ámos János, beáramolhassanak és magyar nyelven hangot kapjanak az új gondolatok. Elsődleges feladatnak az ifjúság oktatását− nevelését, tehát az iskolák létrehozását tekintették. Kialakulóban vannak az első iskolák. 1531−ben iskola nyílik Pápán, ugyanebben az évben alapítja Perényi Péter a híres sárospataki iskolát, amely virágkorát I. Rákóczi György idejében élte, akinek felesége, Lorántffy Zsuzsanna éppen Comeniust bízta meg az iskola igaz− gatásával. Ezt követi 1552−ben a kiváló Debreceni Református Kollégium. 1662− ben Nagyenyeden Bethlen Gábor megala− pítja a híres Bethlen−kollégiumot. Ezek után 1649−ben Komárom is felso− rakozik a neves magyar iskolavárosok közé. Az iskolát a Jezsuita atyák alapítják. Az iskola kezdetben négyosztályos volt. 1698−ban kezdték meg a továbbfejleszté− sét, és a fokozatosan hatosztályossá fej− lesztett érseki Jézus társasági gimnázium 1701−ben már teljes virágzásban volt. 1749−ben díszes épületet kapott. Az iskolaépület földszintjén voltak a tan− termek, az egész emeleti rész színházte− rem volt. Az 1763. június 28−i földrengés

az iskolát is megrongálta, de hamarosan kijavították. 1764−ben már újból rendes tanítás folyt benne. 1773−ban a Jezsuita rendet feloszlatták, és 1776−tól az iskola vezetését a pannon− halmi Szent Benedek−rend vezetésére bízták. Azonban a bencés atyák sem működhettek soká, ugyanis II. József csá− szár 1786. november 27−én eltörölte a rendet. A komáromi gimnázium közvetlen állalmi vezetés alatt működött 1812−ig, amikor is visszaadták az 1802−ben vissza− állított Szent Benedek−rendnek. A bencés rendet Szent Benedek alapí− totta 528−ban. Tagjai a keresztény tökéle− tességre való törekvésen és a testi mun− kán kívül kezdettől fogva buzgón ápolták a tudományt, nagy súlyt helyezve az ifjúság nevelésére. Magyarországon Géza feje− delem építtette Pannonhalmán az első bencés kolostort. A komáromi bencések is a pannonhalmi apátsághoz tartoztak. A gimnázium eredeti épülete a mai múzeum telkén állt. A szemközti épület volt a rendház.

folytatás a 4. oldalon


KIS TÜKÖR . . . k n ü z z „Az igaznak emlékezete áldott.” (Péld. 10,7) e Emlék 2

Lelkiéletünkben a Biblia mellett fontos szerepe van az evangéliumi könyveknek. A tanítóképző növendéke – megtért hívő – voltam, amikor Rebeka diakonissza testvér Szász Ágnes nap− lója c. könyvét adta a kezembe. Nagy hatással volt rám. Ágnes művészetek iránt fogékony, zeneileg képzett, ateista nézeteket valló tanárnő volt. Árva lány, magá− nyos lélek. Iskolája tantestületébe egy napon új tanár érkezett: dr. Kőrösi Dávid. Egy beszélgetés során kide− rült, hogy az új tanár Jézus Krisztus elkötelezett köve− tője. Éli az evangéliumot. Beszélgetéseik nyomán Ágnes hitre jutott. Munkatársa lett Dódinak a vasárnapi iskolában. A két fiatal közel került egymáshoz. Közös jövőt terveztek, ezt azonban keresztezte az első világ− háború kitörése. Dódi behívót kapott, és pár hónap múlva fejlövés áldozata lett. Ágneshez karácsonykor érkezett meg a szomorú hír: Dódi nincs többé. A csapás nagy volt, de a kegyelem még nagyobb. Ágnes a nagy megrázkódtatás után meglátta maga körül a vigaszra váró hadiözvegyeket, −árvákat. Mély barázdákat vésett a szívekbe a gyász. Kész a talaj a magvetésre. Megalakul a bibliakör. Helyet keresnek az összejövetelekre, így lett templommá Dódi szobá− ja. Az ember Istennek általában azt hajlandó odaadni, amitől könnyű megválni. Megható volt számomra, ahogy Ágnes az addig érintetlenül hagyott szobát kiü− ríti, hogy több legyen a hely. Így lesz ő maga is sza− badabb a szolgálatra. Az engedelmességet, hűséget gazdagon megáldja az Úr. Száradnak a könnyek, új életek születnek, kapu nyílik a vakok intézetébe. Ágnes ide is hűséggel viszi az igazi Világosságot. A szenvedés tüzében megtisztult Ágnes így lesz Isten áldott eszköze sokak életében. Bennem is feléb− resztette a vágyat arra, hogy eszközzé legyek az Úr kezében. Ezt végezte el bennem ez a könyv. Rebeka testvér ismertette velem a történet folytatását: a könyv írója Magyarországon él, áldott követe az Úrnak. A könyv írója, Pilder Mária mint az Úr alázatos szolgálóleánya vonult be református egyházunk tör− ténetébe. Az első világháború végén Erdélyben élte át az ország feldarabolását. A szörnyű körülmények miatt az emberek apátiába estek, háborogtak. Nagy Károly püspök biztatásá− ra Mária az asszonyok− hoz fordult, hogy a kiürült templomok megteljenek, összegyűljenek a Biblia köré. A könyörgés meg− mozdította a férfiakat is. Üzenetében ítélet és kegyelem ölelkezik. A nőszövetség erősödik. Isten teremtő szava az alapja. Mária a püspök− nek mindvégig támasza, halálos ágyán tett bizonyságtevése szerint megtéré− sében is Isten áldott eszköze.

2008. október

Nagy Károly halála után Makkai Sándor lett a püspök. Máriának való− ságos otthona lett Makkaiék háza. Itt találkozik a Helikon íróival, s Barth Károllyal, a teológia svájci professzorával, aki nagy hatással van rá. Közben gyűjti az ismereteket, sokat tanul, olvas. A politikai helyzet távozásra készteti Makkaiékat. Magyarországra mennek. Mária egyedül marad. Árvaságában éri el Ravasz László meghívása Magyarországra. Feladatul kapja a nőszövetség megszervezését erdélyi mintára. A Bethesda kór− házban helyezik el a megalakuló nőszövetség utazó titkáraként. Ravasz László mutatja be Máriának Zsindely Ferenc kereskedelmi miniszter feleségét. Zsindelyné Tüdős Klára és Pilder Mária úgy fog− tak kezet, hogy mindketten érezték, szövetségkötés történt egy életre. A bibliaórák nyomán szaporodnak a bibliakörök. Közben dúl a háború. Szőnyegbombázás éri Pestet. A Bethesda kórház is megrongálódik. A várost elfoglalják a szovjet csapatok. Mária a Ráday utcai teológia pincé− jébe költözik. A német csapatok elűzése után megindul a forgalom. Zajló Dunán, ladikokon, összetoldozott hidakon közlekednek az emberek. Mária feljut Zsindelyékhez, két diakonissza kíséretében. Négy igazi „csen− des napot” töltenek együtt. Istentől várják az eligazítást, munkába állítást. Bereczky Albert rendelkezésükre bocsátja a Pozsonyi úti templom gyüle− kezeti termét a romokban levő hivatali szobákkal. Mária körül csoportosultak, akik a szétesett nőszövetségből együtt maradtak. Nem részletezem a romel− takarítást, a romtéglákból eszkábált kemencét (egy baráti kályhásmester munkáját), Bottyán János „kukucskálóval ellátott”, bedeszkázott ablakait. Szemetet égetve fűtöttünk. Ilyen körülmények között kezdődött az első konferencia. Mária egy láda tetején írta a számtalan meghívót. Volt, aki éjjel 3−kor indult gyalog, hogy 9−re beérjen. Mária tudta, hogy mi az „egy, szükséges dolog”. Zsúfolásig megtelt a tanácsterem. Megindult az újjáépítés az országban. Mária Zsindelynével látogatja a gyü− lekezeteket. „Megrendítő élmény volt – írja Zsindelyné – a romtemplomokban hallani Mária magyarázatát az újszövetségi nőkről, akiknek élete Jézus közelségébe került, és megváltozott.” Megtudjuk Zsindelyné „korrajzából”,

JELENTŐS ÉVFORDULÓK Október • 295 éve, 1713−ban született Denis Diderot francia író • 195 éve, 1813−ban született Giuseppe Verdi olasz zeneszerző • 90 éve, 1918−ban halt meg Lehár Ferenc magyar zeneszerző • 55 éve, 1953−ban halt meg Kálmán Imre magyar zeneszerző November • 155 éve, 1853−ban halt meg Garay János költő • 115 éve, 1893−ban halt meg Pjotr Iljics Csajkovszkij orosz zeneszerző • 80 éve, 1928−ban halt meg Tóth Árpád költő • 525 éve, 1483−ban született Luther Márton reformátor • 235 éve, 1773−ban született Csokonai Vitéz Mihály költő • 180 éve, 1828−ban halt meg Franz Schubert német zeneszerző • 125 éve, 1883−ban született Babits Mihály költő December • 125 éve, 1883−ban született Tompa László erdélyi költő • 105 éve, 1903−ban halt meg Herbert Spencer angol filozófus • 205 éve, 1803−ban halt meg Johann Gottfried Herder német író • 150 éve, 1858−ban született Giacomo Puccini olasz zeneszerző (Forrás: Református Kalendárium a 2008. évre)


KIS TÜKÖR

2008. október hogy Amerikából egy evangélikus lelkész számos adományt, még öt új autót is hozott. Egy autót felajánlott Máriáéknak. Zsindelyné megkérdezte Máriát, a válasz annyi volt: az apostolok is gyalog jártak, és ebben a porig alázott országban, nagy nyomorúságban nem lehet új autón vinni az evangéliumot. Hermann lektor ha nehezen is, de megértette a választ, és végigprédikálta Amerikát azzal, hogy ilyen feleletet ő soha, sehol nem kapott. 1946 tavaszán a zsinat elnöke Balatonszemesre összehívta az egyház vezetőit és az összes missziói munkást. Az első napon az esperesek, püspökök jelentéseit hallgattuk („osztottuk a sem− mit” – Zsindelyné). Másnap Enyedy A. elnökölt, és bejelentette, hogy Pilder M. ötperces felszólalást kért. „Eddig jelentéseket hallgattunk arról, ami nincs, mindenekelőtt a munkásokról kéne beszélni, mert megtéretlen szívvel térítő munkát végezni bajos.” Ezután Zsindelyné támasztotta alá az előbb elhangzottakat. A konferencia hangja megváltozott. Enyedy egy hónapra meg− hívta kerületébe Máriáékat, megígérte az út előkészítését (amit meg is tett). Indulásuk egy miskolci konferenciával kezdődött. Háromezer asszony zsúfolódott

a templomban. Négy lelkész osztotta az Úrvacsorát. Mária délelőtt és délután is szolgált. A vérfolyásos asszonyról beszélt, aki Jézus ruháját érintette. Enyedy azzal zárta az estet, hogy személy szerint ő most érintette Jézus köntösét, és nagyon boldog. 1946 októberében a debreceni kollégi− um oratóriumában evangelizált Mária úgy, hogy asszonyok sokasága fordult a Világosság felé. Biharban, Derecskén csendes héten szolgált az üres sírról olyan erővel, hogy mindnyájan érezték, hogy „küldött” van jelen. 1946 végén Zsindely Ferenc beleegye− zésével a lakó nélkül maradt „Istenhegyi Otthonban” bibliaiskolát terveztek. Mária elkészítette a kéthetes tanfolyam prog− ramját Bibliai alapfogalmak címmel. A megnyitó tanfolyamra az egyházi vezetők feleségeit hívták meg. A hívő papok áldották Máriát, mert igazi segítőtársat kaptak vissza a feleségükben. 1947−ben nevezetes látogatója volt az Otthonnak: a híres professzor, Karl Barth. Máriát nagyon megszerette, olyan barát− ságot kötött vele, hogy azontúl minden könyvét dedikálva küldte el neki. Barth pro− fesszor azt hangoztatta, hogy „nem tudja a magyar református egyház, kije van Pilder Máriában”. A bibliaiskola sikeresen műkö−

3 dött. Sok−sok asszony megtanult különb− séget tenni fontos és lényegtelen között. Megváltozott gondolkodásuk, életvitelük. Nagy áldás volt a házon és lakóin, s az ott folyó munkán. Zsindelyék „kilakoltatása” után Balatonlellére kerültek. Mária ott is sokat volt velük. Zsindely Ferenc megtéré− sében is áldott eszköz volt az Úr kezében. Pilder Mária 1948−tól 1952−ig mint kon− venti missziói munkás dolgozott. 1952−ben a Ráday Könyvtártban tudományos munka végzésére kapott megbízatást. 1953−tól az Ökumenika tanszék helyettes tanára volt 1956. január 19−ig, amikor nyugdíjért folyamodott. Ezután továbbra is folytatta helyettes tanári működését. A konvent elnöksége „hálás szeretettel” köszönte meg azt a „rendkívül értékes szolgálatot, amit egyházunk megújulása érdekében különböző szolgálati helye− ken végzett” (Vályi Nagy Ervin: Az Úr szolgálóleánya). Pilder Mária 1888. március 2−án szüle− tett, és 1966. januárjában hunyt el. Áldassék az Úr neve Pilder Mária szol− gálatokban gazdag életéért, és azért is, hogy a miénk lehetett. (A szövegkivonat Zsindelyné Tüdős Klára „Arcképek” című könyvéből)

Könyvfigyelő Winston Churchill „fekete kutyának”, Samuel Johnson „gonosz melankóliá− nak” tartotta a depressziót, ezt az igen alattomos, ám komoly betegséget, melynek a világon a WHO felmérései szerint mintegy 100 millió áldozata van, de még a számoknál is riasztóbb a tény, hogy ez a betegség mennyire nem válogatós. Korra, nemre, szociális helyzetre és műveltségre való tekintet nélkül mindenki áldozatául eshet. Abraham Lincoln „a világ legnyomorul− tabb emberének” tartotta magát e betegségben. Vannak testi tünetei: akaratlanul is többet sóhajtozunk, nyögünk, romlik az étvágyunk; nem fontos, hogy nézünk ki; öltözékünket csak mások miatt tartjuk rendben. A megszokott tevékenységek fárasztó és értelmetlen nyűggé válnak. Szellemileg is megváltozunk. Félelem és rettegés uralkodik el gon− dolatainkon, ha valami aggaszt minket; megpróbáljuk elterelni róla gondolata−

inkat, másra koncentrálni, igyekszünk kikapcsolni magunkat filmnézéssel, zenehallgatással; s azt kell tapasztal− nunk, hogy az aggodalom és félelem akkor sem szűnik meg, ha annak tár− gya már megszűnt. S ami talán a legrosszabb, hogy az ember lelkének és hitének fájdalma áll szemben egymással. Azt még el tudjuk fogadni, ha testileg és szellemileg megéljük a stresszt, de biztos, hogy a hitünk mindig felülemelkedik a nehéz− ségeken? Legvégül igen, de amikor depressziótól szenvedünk, a megváltás csodálatos tényét elfedi a bűntudat, a kétség és a félelem. A Depresszió: Menekülési terv című könyvecske szerzője, Jim Winter azt állítja, annak ellenére, hogy a keresztyén ember élő kapcsolatban áll Jézus Krisztus által Istennel, és a megváltás ígérete ad számára reményt, igenis léteznek depressziós keresztyének. A szerző „tapasztalatból beszél”, húszévi lelkészi szolgálat és a

depressziósok lelkigondozása során összegyűlt megtapasztalásait osztja meg az olvasóval, melyekben Isten csodálatos kegyelméről és bölcsessé− géről tesz bizonyságot. Szalay Cecília


KIS TÜKÖR

4

100 éves a komáromi magyar gimnázium épülete folytatás a 1. oldalról Városunkat sok csapás érte, melyek nyilván a gimnázium életére is hatással voltak. A már említett 1763−as első föld− rengést 20 év múlva követte a második, amelynek utórengései hónapokig rette− gésben tartották a város lakosait. 1831− ben a kolerajárvány 800 áldozatot köve− telt. 1848. szeptember 17−én hatalmas tűz pusztított a városban. Leégett 400 ház, 5 templom, a megyeháza, a városháza, a Dunán 19 tölgyfa hajó, és leégett a gim− názium is. Ennek ellenére a tanítás rendes ütemben folyt tovább a rendházban, de csak december 18−ig, mert ekkor a diákok helyét a szabadságharc sebesült katonái foglalták el. 1849 nyarán megkezdődött a város ágyúzása, amely 40 napig tartott. A világosi fegyverletétel után Klapka György október 3−án a várost feladta. Dicső, de nagyon fájdalmas korszaka volt ez Komáromnak. Nehéz időszakot élt át a gimnázium is. 1850−ben Flum osztrák kul− tuszminiszter négyosztályos algimnázium− má fokozta le. 1855−ig a tanítás nyelve a lantin volt, 1855−től 1860−ig pedig a német lett. A kiegyezés után az intézet teljesen visszanyerte magyar jellegét. Komárom lakosságának állandó óhajá− vá vált az algimnázium főgimnáziummá való fejlesztése. E vágy megvalósulásának útját, módját kívánta megtalálni a reformá− tus Tuba János, szülővárosa anyagi fölvi− rágoztatásának buzgó harcosa, Komáromnak országgyűlési képviselője. Az általa vázolt tervezet szerint indította meg a város agilis polgármestere, Domány János a tárgyalásokat az illetékesekkel 1904 folyamán, nem eredménytelenül. Megállapodás történt az építendő új gimnázium telkére vonatkozólag. Erre a célra a Vármegye utcában fekvő, régi női kórház telkét szemelték ki. Két évig tartó kisebb−nagyobb akadá− lyok leküzdése után az új kormány vallás− és közoktatásügyi miniszterének, gróf Apponyi Albertnek méltányosságát, igaz− ságérzetét és Komárom város iránt tanú− sított jóakaratát bizonyítja, a város megter− helése nélkül biztosított szerződés. A meghirdetett pályázatot megnyerő, szigorúan komáromi vállalkozók 1907. szeptember 10−én megkezdték az alapo− zó munkákat, és ugyanazon év december 10−én már tető alá került a kétemeletes díszes épület. 1908 tavaszán elkészültek a belső és a díszítő munkálatok, július− augusztus hónapokban megtörtént az

épület bebútorozása és felszerelése. 1908. szeptember 8−án 9 órakor tartotta dr. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát az ünnepélyes Veni Sanctét a Szent András− templomban. Innét az ünneplő közönség átvonult az új gimnáziumba. A zsúfolásig megtelt díszteremben a Szózat elhangzá− sa után beszédet mondott a város polgár− mestere, Domány János és Kálmán Rudolf főispán. Majd Fehér Ipoly főapát, az iskola volt diákja, átadta az iskola kul− csait Horváth Kristóf igazgatónak, aki beszédében fogadalmat tett a tanári kar nevében, hogy a szerzetesrend az ifjúsá− got mindenkor a vallási erkölcsök szerint és a haza szeretetére fogja nevelni. 1908 óta áll tehát és tesz eleget felada− tának az új épület. A bencés atyák által 1812−ben megfo− galmazott fő célja az iskolának az, hogy a magyar ifjúság szívét igaz jámborsággal, eszét pedig tudománnyal töltse meg. E kettős kötelességnek azonban csak úgy lehet megfelelni, ha a tanárok mindkét szempontból önmaguk is magas színvo− nalon állnak. Szükséges, hogy ne csak a tudományokban, hanem az erényekben is törekedjenek megizmosodni, mert az eré− nyek még a tudományoknál és a tehet− ségnél is nagyobb becsűek. A komáromi gimnázium bencés jellege töretlen maradt 1945−ig. Ekkor lépte át az országhatár másodszor is Komáromot. 1950−ig nincs Csehszlovákia területén magyar iskola. Ezek azok a bizonyos hon− talanság évei. 1950−ben új korszaka kez− dődik a gimnáziumnak, sajnos már a ben− cés atyák nélkül. Itt nyílik meg az ország első és egy évig az egyetlen magyar gim− náziuma. Az ősi iskola a felvidéki magyar− ság oktatásának fellegvára lett. Diákok ezrei érettségiztek falai közt az eltelt évti−

2008. október zedek alatt. Ma Szlovákia legnagyobb magyar gimnáziuma. Színvonalában pedig az ország legjobbjai közé tartozik. 2008. szeptember 2−án nemcsak új iskolai évet nyitott a Selye János Gimnázium (új nevét a világhírű volt diák− járól kapta), hanem az iskolaépület fennál− lásának 100. évfordulóját is ünnepelte, ez utóbbit nyilvánosan a Komáromi Városi Művelődési Központban a városnak és vidékének nagyközönségével együtt. A diákok mellett a szülők és iskolabarátok tömege töltötte meg a művelődési központ nagytermét, köztük olyan protokolláris vendégek, mint Heizer Antal, a Magyar Köztársaság szlovákiai nagykövete, Jagi Chil Agádó, a Spanyol Királyság nagykö− vetének helyettese és dr. Várszegi Asztrik püspök, Benedek−rendi főapát. Itt volt továbbá Nyitra megye képviseletében Helena Psotová mérnökasszony, a megyei hivatal tanügyi osztályának veze− tője, Szigeti László, a Szlovák Nemzeti Tanács oktatásügyi bizottságának alelnö− ke, volt diákunk. Képviseltették magukat a baráti iskolák is, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium és a budapesti Szent István Gimnázium. A vendégek köszöntő szavai után kez− detét vette a színvonalas kulturális műsor, miközben a háttérben vetített képekben felidézték az egy év híján 360 éves iskola történetének nevezetesebb eseményeit. Az ünnepélyt az iskola igazgatójának, Andruskó Imrének tömör, de sokatmondó szavai zárták. Legyen Isten áldása az épületen és a benne működőkön. Legyen hirdetője szá− zadokon keresztül Isten dicsőségének, virágoskertje a tiszta erkölcsű, nemzete javáért munkára képes és kész önzetlen nemzedékeknek! Oláhné D. Ilona, gyülekezetünk gondnoka

A komáromi Szent Benedek−rendi négyosztályos gimnázium épülete 1913. március 2−án; lefényké− pezte Bodocs István, az ógyallai asztrofizikai intézet asszisztense. Lebontása megtörtént 1913. már− cius 3−án. A tornyában levő harang az új főgimnázium lépcsőházában van, mint vészjelző harang.


KIS TÜKÖR

2008. október

5

Nyári ifjúsági tábor - Komárom Gyülekezetünk mindig is nagy gondot fordított az ifjúság nevelésére és összefo− gására. Már évek óta minden esztendőben a heti bibliaköri alkalmakon kívül a nyári szünidőben ifjúsági tábort is szervez. Minden táborozás célja az, hogy a fiata− lok az iskolai időszak után olyan közös− ségben lehessenek együtt, ahol testileg− lelkileg ki lehet kapcsolódni, el lehet sza− kadni a mindennapokban tapasztalható hajtástól és zsongástól, s csupán Istenre és egymásra kell figyelni. Idén erre a táborra július 21. és 25. között 25 fiatal résztvételével került sor a Csallóköz szívében Nemesócsa és Gúta között található ún. „Túzokos”−ban, amely a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség oktatóközpontja. A több hektáros park, amelynek köze− pén kis tavacska van, megfelelő környe− zetet biztosított a tábor résztvevői szá− mára. Nagyon jó lehetőség kínálkozott a sportra, különféle közösségi játékokra, esti tábortűzre. Azt is el kell mondani, hogy ezeket a lehetőségeket nem tudtuk maradéktalanul kihasználni a rossz időjárás miatt, de azért minden lehetőséget megragadtunk. Annál több lehetőségük volt viszont a résztvevőknek az egymással való beszélgetésekre. A napok délelőttje előadással és cso− portbeszélgetésekkel telt el. A hét témája a kommunikáció volt. Fazekas Zsuzsanna

lelkésznő nagyon szemléletesen, csoport− játékokkal tarkítva magyarázta el az Istennel és egymással való kommunikáció szükségességét. Előadásaiban elmondta, hogy Isten hogyan szól az emberhez, s mi szükséges ahhoz, hogy mi meghalljuk Isten üzenetét. Rámutatott arra, hogy a teremtettségben az információ kódolva van, s ezek az információk csodálatos har− móniát mutatnak. Az ember csak akkor lehet összhangban önmagával és az őt körülvevő természettel, ha a kommuniká− ció Istennel és embertársával is működik. A délután játékkal, jó időben sporttal telt el, majd este került sor a fiatalok által előkészített „láthatatlan színházra”, amely alkalmával a résztvevők egyesével kerül− nek sorra, és bekötött szemmel szereplői− vé válnak egy feldolgozott bibliai történet−

SZERETLEK, URAM, ÉN ERŐSSÉGEM

„Ifjúságom vétkeiről és bűneiről ne emlé− kezzél meg, kegyelmed szerint emlékez− zél meg rólam a Te jókedvedért Uram!” Bizony, ez az időszak teli volt bűnökkel és lázadással. Éltem a széles út adta „nagy lehetőségekkel”. A kor szelleme is tagadta Istent. Üzle− tesként dolgoztam, ahol nem volt könnyű. Szinte kötelező volt áthágni a törvényt. Istentől nagyon eltávolodtam, és különböző utakon kerestem biztonsá− got; legfőbbképpen az anyagi bizton− ságban hittem, amiről aztán mindig kiderült, nem ad semmit, csak újabb kudarcot és délibábkergetést. Mindig azt hittem, hogy ha jónak látszom az emberek szemében, az már elég. De Isten többet kíván. Isten az Úr Jézusnak átadott életet kér, de nekem arról fogal− mam sem volt. Újra megtapasztalhat− tam nagy szeretetét, amikor elküldte hozzám szolgáit, és alkalmat adott arra,

Bizonyságtételemben arról szeretnék beszélni, hogyan éltem át életem során Isten szeretetét. Ha visszatekintek életem eseményeire, egyre erősebben és hatá− rozottabban tudom mondani: Isten engem nagyon szeret. Egy szép szöve− gével is megfogalmazódott bennem ez a gondolat: „még mit sem tudtam Rólad, Te már akkor szerettél”. Kisgyermekkoromban Isten csodálatos segítségével nevelőszülőkhöz kerültem Komáromba. Az édes−nevelőszüleim − mert csak így tudok rájuk gondolni − nagy szeretetben neveltek fel. Esténként imára kulcsolt kézzel aludtam el. Később bizony én is olyan utakat kerestem, amelyek nem vezettek sehova, nem értékeltem Isten nagy szeretetét. Csak hozzám való nagy türelme őrizett meg. A zsoltáríró szavaival mondhatom:

nek. Most Jézus elárulásának és az ítélet− hozatalnak a története került feldolgozás− ra. Nagyon érdekes semmit sem látva, mások által vezetve, a hangokat, beszé− det, zenét hallva átélni egy ilyen történetet. Mély benyomásokat hagy az emberben. Este Tirpák István segédlelkész evan− gélizációs igehirdetéseit hallgattuk. Mindegyik szolgálatnak a végkicsengése az Isten közelségébe való hívogatás volt. A tábor befejezése beszélgetés volt, amely során ki−ki elmondhatta azt, hogy mit adott számára ez a néhány nap, ame− lyet együtt tölthettünk. Istennek adunk hálát a lehetőségért, valamint Komárom Város Önkormányza− tának és az Élő Víz pénzalapnak az anya− gi támogatásért. Fazekas László

A fotó mögött a háttérben Nagy Tímea A paradicsomba című rajza látható.

hogy egy újjászületett életet éljek. Sok minden megváltozott bennem, s ez cselekedeteimben is megnyilvánult. Elhagytam a dohányzást és más rossz szokásokat is. Bekapcsolódtam a gyüle− kezet életébe, konfirmáltam. Így tudtam a családomban és a környezetemben is Isten dicsőségére élni. Sok lelki testvé− rem lett a gyülekezetemben. Isten Szentlelke indított több szolgálat felé. Legfőképp talán az elhagyott gyermekott− honi gyerekekhez éreztem elhívatást, velük sok éven át törődtem. Isten meglát− tat velem sok nyomorúságot, és ma is kisebb szolgálatokat bíz rám. Bárhogy alakul is életem, tudom, hogy Isten szeret, mert Ő a szeretet Istene. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Hozák Erzsébet


KIS TÜKÖR

6

2008. október

Ke g ye l e m b e n g a z d a g o n , ú j r a é l e d v e … Gyönyörű, szívet melengető környezetben zajlott augusztus 20−a és 24−e közt az országos református tábor, melynek idén a kovácspataki Panoráma Hotel területe adott helyet. A mosta− ni tábor az ÉlesztŐ nevet viselte, utalva az együttlét céljára. S hogy nem csak egy frappáns elnevezésről van szó, bizo− nyítja a tény, hogy a volt táborozók azóta is kapcsolatban áll− nak egymással, s az áldott, kegyelemben gazdag együttlét nyújtotta élményeiket, érzéseiket osztják meg egymással. A tábor elnyerte célját; az Úr köztünk volt, felélesztette, újraé− lesztette a szíveket… A Szeverényi János által tartott esti evangelizációkon kívül remek előadásokat hallgathattunk, sőt reggelenként a különfé− le áhítatok közül is választhattunk. Emellett szabad idejében mindenki kedvére válogathatott a színes programok, sportfog− lalkozások közül. Késő esténként pedig különböző keresztyén

A tábor egésze tartalmilag a kísértés kérdésére, témájára épült, s ezért rövi− den megszólaltatva a legtöbb előadót és szervezőt is erről kérdeztük… Ön tisztában van saját kísértéseivel? Hogyan küzd, mivel lép fel ellenük?

Szeverényi János, evangelizátor Attól még, hogy valaki újjászületett, megtért ember, vagy éppen lelkész, vannak kísértései, így nekem is. A keresztyén ember hajlamos arra, hogy hárítson és elfojtson az életében ilyen dolgokat, de Isten olyan kegyelmes, hogy ad annyi világosságot és veze− tést, hogy az ember szembesül saját kísértéseivel. Leginkább akkor, amikor elbukik, és újra kell kezdeni, újra kell lépni. Én próbálok élő kapcsolatban lenni Istennel, erőt kérni a harcokhoz, illetve törekszem arra, hogy folyamato− san karban tartsam magam. Vannak olyan adottságaink vagy gyengesége− ink, akár genetikai vagy alkati dolga− ink, amelyek végigkísérnek minket az életünkben, és amiket teljesen nem

koncertek által részesülhettünk az áldásban. Az országos találkozót a kitűnő, aprólékosan kidolgozott Imasátor tette egésszé, ahol egészen felemelő dolgok történ− tek. Kiemelném a huszonnégy órás imalánc megvalósulását, melyben félóránként váltották egymást a fiatalok, s utána meg− könnyebbülten szegezték fel bűneiket a sátorban elhelyezett keresztfára. Vasárnap délelőtt úrvacsorás istentisztelettel zárult az ötna− pos összejövetel, s talán az előző esti bizonyságtételek és az úrvacsora alkalmával lehetett leginkább érezni Urunk jelenlé− tét, s mindannyiunkra kiterjedő, határtalan szeretetét. Akik ott jelen voltak, biztos, hogy nem felejtik azt az érzést, és remél− hetőleg két év múlva ismét ott lesznek a következő országos találkozón!

tudunk megváltoztatni, hiszen külön− bözőek vagyunk. Érdemes viszont ezekkel számolni, megszelídíteni őket.

Molnár Árpád, szervező Minél tovább keresi az ember saját kísértéseit, Isten annál inkább megmu− tatja azokat, annál konkrétabbá válnak. Az én kísértéseim a felszínesség, a halo− gató természetem, mulasztásaim, olykor a lustaság. Néha az is problémát okoz, hogy túl sokszor meg akarok felelni a környezetemnek, az elvárásoknak, így aztán a családi élet mellékvágányra kerül. Nagyon jó helyrerázást kaptam itt a táborban, az Ige visszaterelte figyel− memet azokra az igazságokra, amelye− ket már ezelőtt is tudtam, csak homályba kerültek. Ami újra nagy felfedezés, hogy az egészséges hívő élethez önfegyelem kell, rendszeres imaélet, igével való élés, közösségi élet. Mindenki tudja ezt, csak amikor cselekedni kellene, akkor nehéz, ezek nélkül viszont nem megy, mindezt nem lehet megspórolni.

Szarka Miklós, előadó (Párkapcsolatok) A lelkigondozói terápiás munka közben is leselkedik a kísértés a pár− és családte− rapeutára, a lelkigondozóra. Az egyik kísértésem az, hogy időnként túl direktív− nek érzem magam, nem adom meg az időt a másiknak arra, hogy döntéseit egyedül hozza meg, és az érzelmeit megfelelőkép− pen ki tudja fejteni. A másik a segítők kísér− tése; amikor a zsigereiben van valakinek az, hogy segíteni szeretne, még akkor is, amikor azt senki nem kívánja. A harmadik kísértésem az, hogy hajlamos vagyok saját családtagjaimat betegeimként nyilvántartani és diagnosztizálni, sőt minősíteni.


KIS TÜKÖR

2008. október

Aaron Stevens, előadó (A Kísértő visz… a pusztába Mt 4,1−4) A legjobb módszer, ami nálam beválik, hogy egy kis időre elhúzódom mindenkitől, a világ zajaitól, és önmagammal vagyok. Természetesen nem vagyok olyankor tel− jesen egyedül, hiszen Isten velem van. Ilyenkor egy kicsit elcsendesedem, gon− dolkodom azon, most mi történik velem, bennem. Lehetőleg Isten igéje is nálam van, így ebből is erőt szedek.

Mihályi Molnár László, előadó (Kitelepítés és magyarüldözés 1945 után Csehszlovákiában) A kísértés gyakran úgy érkezik, hogy az ember már csak akkor veszi észre, hogy engedett neki, amikor már nyakig benne van. Én is voltam már sokszor ilyen hely− zetben. Sokszor meg kellett magamnak fogalmazni, melyik utat is válasszam, de van olyan kegyelem, ami mindig megvilá− gosodást ad. Nem lehet egyszerre a mam− mont és az Urat is szolgálni. Aki az Urat követi, annak teljesen abba az irányba kell

7

mennie, még ha úgy érzi is, lemondással jár, ha a keskenyebb utat kell választania. Azt hiszem, eddig talán minden kegyelmet azért kaptam, mert le tudtam mondani ezekről a kísértésekről. Kiss Miklós, szervező Nemrég egy keresztyén együttes nyi− latkozta azt, hogy keresztyénnek lenni könnyű, igazából az a nehéz, hogy ne felejtsük el azt, amivel az Isten egyszer már megerősített. Számomra ez a legna− gyobb kísértés. Nem elfelejteni azt, ami− vel az Úr biztatott és vezetett, és éreztet− te velem, hogy ez áldott dolog. −szerk−

Együtt az ÉlesztŐ tábor résztvevő i; református és evangélikus fiatalok. Megközelítőleg 150−en lehettünk az alkalmi „gyülekezet” részesei... Fotó: Esztergályos István


KIS TÜKÖR

8

2008. október

A Révkomáromi Protestáns Jótékony Nőegylet beszámolója 1881-től 1938-ig A beszámoló alapjául szolgál a Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet jegyzőkönyve, mely felvétetett az egyesület fennállásának 50 éves évfordulója alkalmával 1931. november 15−én délelőtt 11 órakor a Kollégium nagytermében megtartott díszközgyűlésen. A komáromi ref. egyház presbitériuma az 1880. év telén indíttatva volt azon körülménytől, hogy a szegény tanköteles gyermekek részére a hívek között rendezett közadomány−gyűjtés a szükséglet rendszerint nem fedezte a kiadásokat, továbbá, hogy váro− sunkban akkor már a római katolikus valamint az izraelita hitközségnek volt felekezeti segélyző egyesülete. Ezek után a presbi− térium felkérte Pap Gábor püspök és Molnár Ádám főgondnok urakat, hogy egy ref. segélynőegylet megalakítása végett intézze− nek a helybeli nőkhöz felhívást. A kibocsájtott felhívás élénk visszhangra talált, s az 1881. január 9−ére összehívott értekezleten megjelent a püspök és főgond− nok, valamint több helybeli református nő. Pap Gábor püspök úr lélekbemarkoló beszédének hatására a jelenlevők az eszmét magukévá tették, s nyomban gyűjtést indít− va, egyben az evangélikus egyház híveit is csatlakozásra szeretettel meghívták. A fentiek alapján a közgyűlés tagjai a Révkomáromi Protestáns Jótékony Nőegylet megalakulását kimondták, továbbá a Révkomáromi Protestáns Jótékony Nőegylet ALAPSZABÁLYAI elfogadásra kerültek. A tisztviselők választására került sor. A főbb tisztviselőknek a következők voltak megválasztva: • Elnök: Konkoly Thege Balázsné főgondnok hitvese. • Alelnök: Pap Gáborné – Pap Gábor püspök hitvese. • Titkár: Kossár Dezső

A Révkomáromi Protestáns Jótékony Nőegylet Alapszabályai röviden: 1. Az egylet célja. 2. Révkomáromi szegénysorsú protestáns gyermekek iskoláztatása, felruházása, azoknak valláserkölcsi szükségéhez képest más tankönyvekkel, s egyéb tanszerekkel való ellátása. 3. Későbbiekben a kegyes hívek adakozásából, tagsági díjak befolyásából folyó jövedelem lehetővé teszi: a protestáns árváknak, özvegyeknek és a nyomorba süllyedt családoknak készpénzzel, ruházattal, élelmiszerekkel és gyógyszerek− kel való ellátását. 4. Az egylet tagjai. A. Alapító tagok, kik az alaptőkéhez 50 forinttal vagy annál többel járulnak. B. Alapítványhoz járuló tagok kik az alaptőkét 50 forinton alul bármily összeggel növelik. C. Rendes tagok; mindazon protestáns nők és férfiak, kik havonként 20 krajcárt vagy annál többet befizetnek. D. Pártoló tagok, kik havonként 20 krajcárnál kevesebbet fizetnek. E. Tiszteletbeli tagok azok, kik nem protestáns felekezetből az egylet céljait adományaikkal előmozdítják. 5. Az egylet tagjai csak erkölcsileg és társadalmilag kifogástalan egyének lehetnek. 6. Az egylet jövedelmi forrásai. A. Az alaptőke kamatai. B. A rendes és pártoló tagok befizetése. C. Tiszteletbeli tagok adományai. D. Pénzben, öltözetben, termékekben vagy egyéb tárgyakban nyerendő adományok és végrendeleti hagyományok. E. Az egylet által rendezett estélyek, táncmulatságok, hangversenyek műkedvelő előadások, sorsjátékok jövedelmei. 7. Ha az egylet az alapszabályokban meghatározott célt és eljárást, illetve hatáskörét meg nem tartja, vagy a működése folyamának állam vagy az egyleti tagok érdekeit veszélyeztetnék, haladéktalanul felfüggesztetik. Komárom, 1881. február 13−án

Kossár Dezső egyleti titkár

Konkoly Thege Balázsné egylet elnöke

Az egyesület fennállásának megszilárdítása érdekében és biztos alapokra való fektetését célozta az egyesület választmányá− nak azon elhatározása, hogy 1881. április 24−én kérvényt intéz Tisza Kálmánné szül. Dégenfeld Ilona grófnőhöz, melyben arra kérte, hogy az egyesület védnökségét elvállalni kegyeskedjék. A nemeslelkű hölgy a kérésnek eleget tett és egyúttal 1882. feb− ruár 12−én 100 forinttal az alapítók sorába lépett valamint további 485 forint adományt eszközölt ki. A Révkomáromi Protestáns Jótékony Nőegylet munkájának rövid áttekintése: Hogy az egyesület kitűzött célját a már begyűlt vagyon csorbítása nélkül megvalósíthassa, a segélyekhez szükséges összeget kellett előteremteni.


2008. október

KIS TÜKÖR

Az egyesület fő jövedelmi forrását a tagsági díjakon kívül a kostolók jövedelme képezte. A kostolók – ételneműk közada− kozás útján gyűltek össze. A egyesület tagjai nagy gondot for− dítottak arra, hogy e mulatságok mindenkor jó hírnevükhöz méltóan sikerüljenek. Az 1894−es évben a kostolón kívül álarcos bált is tartottak. Az 1902. évtől kezdve a nőegyesület szeretetvendégségeket is rendezett. Ezen bibliamagyarázattal, szabadelőadással, zenével, énekkel, szavalással egybekötött vallásos összejöve− tele oly népszerűségnek és látogatottságnak örvendett, hogy a Kollégium nagyterme sokszor szűknek bizonyult. 1906. február 11−én ünnepelte az egyesület fennállásának 25 éves jubileumát, díszközgyűlés és művészest keretében, melyre eljöttek a helybeli és vidéki egyesületek képviselői. Ez alkalommal többen is beléptek az egyesületbe s ezzel gyarapí− tották az egyesület alaptőkéjét. Az első segélyezés 1881. november 6−án történt, mikor 54 iskolás gyermek között kiosztották az első ruhasegélyt. A ruhasegélyeken kívül valláskönyveket és tankönyveket is osztott ki az egyesület. Az egyesület 1885−ben elég erősnek érezte magát arra, hogy elhagyott szegények segélyezését is megkezdje. A fent említett rendszeres segélyeken kívül más téren is gya− korolta az egyesület a jótékonyság nemes erényét, a követke− ző módon: − a gútai tűzkárosultak javára 200 korona − a komáromi ág. ev. egyházorgonájának költségére 250 korona − a komáromi ref. egyház templomának renoválása 1000 korona − a komáromi ref. egyház templomának villanyvilágítására 1849 korona − a Kollégium vaskerítésére 300 korona − a hadbavonult katonák és családjuk segélyezésére 850 korona − a beretkei és a marcelházi árvaház javára 300 korona Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet 50 éves fennállá− sának alkalmából rendezett jubileumi ünnepély, mely 1931. november 15−én tartatott a komáromi ref. templomban. A zsúfoltságig megtelt templom áhítattal telt közönsége felejt− hetetlenül szép és emlékezetes élményekkel gazdagodott. A templomi ünnepély műsora a következő volt: − XXV. zsoltár. − Imádkozott és Bibliát magyarázott Thuróczy Zoltán győri ev. lelkész. − A Komáromi Dalegyesület énekszáma. Beethoven: Isten dicsősége, Schmidt Viktor karnagy vezényelt. − Szabadelőadás tart Göde L. nagykőrösi ref. lelkész „A nők hivatása az éledő gyülekezetben.” − Énekelt Mokos K. madari ref. Lelkész Győrfi L. madari ref. igazgató orgona kísérete mellett. − Szavalat Basilides Iván. − Énekelt a Komáromi Ref. Vegyeskar Kelemen Kálmán ref. segédlelkész vezetésével. − XC. zsoltár. − Jubileumi ünnepély mely egyháztársadalmi munkássá− gunknak kimagasló eseménye volt, az erkölcsi sikeren kívül nem várt anyagi eredménnyel is zárult, az összeg a ref. és ev. templom renoválási alapjaira lett adományozva.

9

A Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet 50 éves fennál− lásának alkalmából rendezett díszközgyűlés, mely 1931. november 15−én délelőtt 11 órakor a Kollégium nagytermében megtartatott a következők jelenlétében: 1. A Protestáns Nőegylet tisztikara teljes számban. Pap− Kovács Elemérné elnök, Jánossy Lajosné alelnök, Vásárhelyi Károly titkár Salamon Júlia jegyző. 2. A díszközgyűlésen jelen voltak: Göde Lajos nagykőrösi ref. vezetőlelkész, Thuróczy Zoltán győri ev. lelkész, a rom. kath. egy− ház képviselője dr. Majer Imre apátplébános, ref. ker. egyház kép− viselője Galambos Zoltán vezetőlelkész, Fülöp Zsigmond főgond− nok, és Pati Nagy Sándor. Az ev. egyház képviselője Jánossy Lajos főesperes, a rom. kath. Szent Erzsébet küldöttsége Guóth Lajosné, a komáromi Izraelita Nőegylet küldöttje Grünfeld Mórné és Erdős Vilmosné. Az Evangélikus Nők Oltáregylete, a Jókai Egyesület kép− viselője dr. Szíj Ferenc nyugdíjas polgármester. Magyar Komáromból a Reform. Nőegylet dr. Tóth Zsigmondné elnök és az Evangélikus Nőegylet Ölschléger Istvánné elnök vezetésével. A Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet első elnöknőjét Konkoly Thege Balázsnét 1896−ben kisérték utolsó útjára a komáromi református temetőbe. Az 50 éves, jubiláló egylet elnöknője, Pap Kovács Elemérné 1950−ben távozott az élők sorából. Az utolsó, nem írásos emlék az egylet életéből egy gyönyörű nem− zeti zászló, amelyet az 1938−as visszacsatoláskor adományozott az egyletnek a Pécsi Református Nőegyesület. A zászlón a következő szöveg olvasható: „Istennel győzelmet nyerünk.” (Zsolt.60.12.) Pécsi Református Nőegyesület, 1938. XI. 2.

A Nőegylet jegyzőkönyvei alapján összeállította a gyü− lekezet gondnoka: Cséplő Bálint

Köszöntő Gyülekezetünk szeretett, megbecsült tagja, Doc. PhDr. Jakab István Csc a Kis Tükör szerkesztőségének szíves segítője e napokban ünnepelte 80. születésnapját. E szép ünnep alkalmából szeretettel köszöntjük, és Isten oltalmát kérjük életére a következő Igével: „Áldjon meg tégedet az Úr, és õrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az Õ orcáját terajtad, és könyörüljön terajtad. Fordítsa az Úr az Õ orcáját tereád, És adjon békességet néked.” (4Móz. 6,24-26)


KIS TÜKÖR

10

2008. október

Bemutatkoznak segédlelkészeink

Csiba Zoltán vagyok, 30 éves. Komáromban születtem, és gyerekkorom első négy évét leszámítva Komáromban is nőttem fel. Tanulmányaimat az Eötvös

Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskolában, majd a Gépipari Szakközépiskolában végeztem Komáromban. Ezután a sorka− tonai szolgálat következett a légierőnél. A teológiát a Kálvin János Teológiai Akadémián kezdtem, amely 2004−től a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara lett. A gyülekezeti életben a gyermekisten− tisztelek vezetésében találtam meg a szolgálati területem 1997−től. A kilencve− nes évek második felében a FIRESZ− ben (Fiatal Reformátusok Szövetsége) is tevékenykedtem, elsősorban az értelmi− ségi táborok szervezésének segítésé− ben. 2003−ban tettem cserkészfogadal− mat a komáromi 2. sz. Jókai Mór cser− készcsapatban. Azóta cserkészkedem, elsősorban országos szinten.

Szabad időm nagy részét ezért a cser− készet és a hegyekkel, utazással kapcso− latos sportok, tevékenységek töltik ki. Sziklát mászom, túrázom, kerékpározom, fényképezek, weboldalt szerkesztek, és időnként írok ezekben a témákban. Komáromba történő helyezésem kissé megijesztett, hiszen ilyenkor mind− járt a köznyelvben is elterjedt „Egy pró− féta sem kedves az ő hazájában” (Lk. 4,24) szólás jut az ember eszébe. Bízom abban, hogy megítélésemben inkább a szolgálatom fog előtérbe kerül− ni az ismertségem ellenében. „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre, most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogy engem is meg− ismert az Isten.” (I.Kor.13,12.)

Nevem Gál László. Komárom városá− ban születtem 1982. szeptember 26−án. Tanulmányaimat a Marcelházi Magyar

Tannyelvű Alapiskolában kezdtem, a középiskolai osztályokat 1994 és 1998 között a győri Kazinczy Ferenc Gimnáziumban jártam, majd 1998 és 2002 között a komáromi Jókai Mór Gimnáziumban fejeztem be, ahol letet− tem az érettségi vizsgát is. Ezt követően egy évig idegenforgalmi vendéglátást tanultam, majd Isten elhívására a Calvin János Teológiai Akadémián folytattam felsőfokú tanulmányaimat. Az Akadémia 2006 júniusában a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara lett, így én is ennek a diákjaként tehet− tem le az államvizsgát. Ezt követően az I. lelkészképesítő vizsgán „megfelelt” minősítést kaptam, és Isten kegyelmé− ből szeptember elsejétől a komáromi

református gyülekezet segédlelkésze− ként szolgálom Istent és népemet. Magamról nagyon röviden azt tudnám elmondani, hogy nagy szenvedélyeim közé tartozik a horgászat, vadászat, a színház, és a természetjárás. Hálát adok Istennek azért, hogy elhívott erre a nehéz, de nemes szolgálatra. Minden erőmmel azon leszek, hogy Krisztus egyházát a lehető legjobb tudásom sze− rint szolgáljam, és igyekezni fogok, hogy a gyülekezetben előttem járók hagyatékát továbbvigyem. Ehhez kérem Isten megsegítő kegyelmét! Vezérelje az Ő Szentlelke a mi szolgálatainkat, az Úr Jézus Krisztus pedig legyen a mi megtartó és őriző pásztorunk! Soli Deo Gloria!

Buza Zsoltnak hívnak; egy kis kelet− szlovákiai községből, Vajánból szárma− zom. Atyai nagymamám volt az, aki római katolikus létére szorgalmazta hitben való

nevelésemet. Vallotta, hogy a gyermeket hinni, imádkozni és remélni csak az édes− anya tudja megtanítani. Így lettem én református keresztyén. Gyermekkoromban a vasárnapjaim úgy teltek, hogy korán reggel nagymamámmal és édesapámmal a nagykaposi katolikus templomba mentünk misére, majd amikor hazajöttünk, édesanyámmal a református templom hívására elindultunk az Úr házába. Nagy fordulatot jelentett életemben édesanyám betegsége, majd édesapám halála. Ekkor nagy harag támadt szívem− ben, és jöttek a „miért” kérdések. Harag, nyugtalanság és félelem lappangott ben− nem. Az Úrtól azonban nagy válaszokat kaptam. 1996−ban kezdtem meg a konfir− mációi előkészítőt, és lelkipásztorom sze− mélyében őszinte barátra leltem.

Mindenkor készségesen segített. Életem legnagyobb válasza a konfirmáció esemé− nye volt, amikor Isten áldása így áradt rám: „Ne félj, mert megváltottalak!” (Ézs 43, 1a) Ez az ige azóta is ott él a szívemben. Akkor ott, a vajáni templomban éreztem, hogy Isten hatalmasabb minden embernél. Tudtam, hogy ez az ige nekem szól, és rólam szól. Nekem, mert nagyon féltem, és rólam, mert engem is megváltott Jézus. Középiskolai éveim alatt ebben az örömben éltem; minden nyáron részt vet− tem a nagyráskai gyermektáborokban ― először csak üdülőként, majd segítőként ―, ahol őszinte barátokra leltem. Évköz− ben azonban sokszor pokol volt az éle− tem, mivel osztálytársaim nagyon nehe− zen fogadtak el! Az osztályunk tele volt mágnások gyerekeivel, és ott nem igazán


2008. október

KIS TÜKÖR

Elfogadjuk-e Isten akaratát? Két hét héttel ezelőtt igen érdekes fel− adatot kaptunk. A Biblia éve alkalmából egy képzőművészeti vagy irodalmi alkotást kellett készítenünk. Ez alatt a két hét alatt cikáztak a gondolatok a fejemben, hogy miként is fejthetném ki, hogy mi a vélemé− nyem az ember és Isten kapcsolatáról. Az esszéírást találtam a legmegfelelőbbnek; ebben elmélkedhetek, magyarázhatok, és levetíthetem benne a gondolataimat, mint egy tükörképet. Az ember és Isten kapcsolatáról Jónás próféta könyve jutott az eszembe, ezért fogtam a Bibliámat, és alaposan elolvastam és értelmeztem. Megdöbbentő volt szá− momra, mikor rájöttem, hogy ez a történet tökéletesen ráillik a mi életünkre. Gondoljunk csak bele! Ebben a mai világ− ban nagyon sokan kételkednek Isten léte− zésében és gondviselésében. Azt állítják, hogy nincs Isten, és nem is törődik velük. Nagyot tévednek. Isten mindnyájunkra egy− formán odafigyel, és gondunkat viseli, de a legfontosabb, hogy feladatot ad nekünk, és itt jön a legfontosabb kérdés, hogy elfogad− juk−e Isten akaratát vagy sem? Itt jön a pár− huzam Jónás és a kor embere között. Isten feladatot adott Jónásnak, hogy menjen el Ninivébe, és hirdesse az Úr szavát, mert eluralkodott felettük a bűn. Jónás megpróbált elmenekülni a feladata elől, de hiába, mert az Úr vihart bocsátott a tengerre. Majd Jónást a tengerbe dob− ták a hajón utazók, és akkor az Úr küldött egy cetet, amely bekapta Jónást. Három napig volt a hal gyomrában, s ezalatt végig imádkozott. Harmadnap pedig

kitette a cet Ninive partjainál. Mi is feladatot kaptunk az Úrtól, de nem mindig olyan egyszerű rájönni, hogy melyik is a jó út, és olykor nagyon el tudunk keseredni, ha valami nem sikerül, pedig foggal−körömmel harcoltunk érte. Ilyenkor hajlamosak vagyunk elveszteni hitünket, és megpróbálunk a feladat elől elbújni, ahogy Jónás. Amint rájövünk, hogy hitetlenségünkkel vétkeztünk, bocsánatért imádkozunk Istenhez, és Ő meghallgat bennünket, s keblére emel. Jónás története a következőképpen folyta− tódott, és ismét gyönyörűen kirajzolódik a tükörkép Jónás és közöttünk. Jónás megérkezett Ninivébe és elkezdte hirdetni az Úr üzenetét, hogy a niniveiek térjenek vissza a helyes útra, arra, amelyet Isten jelölt ki a számukra, mert különben negyven napon belül Isten elpusztítja a várost. A niniveiek megfogadták az Isten szavát, és bűnbánatot tanúsítottak. Isten ezért megbocsátott a város lakóinak. Ez Jónásnak nem tetszett, kiment a pusztába, és ott ült és várt. Az Úr egy tököt növesz− tett Jónás fölé, hogy árnyékot adjon neki, és megoltalmazza a hőségtől. Jónás nagyon megörült a töknek, de az Úr küldött egy bogarat, amely elpusztította a tököt másnap reggelre. Napközben iszonyú for− róság támadt, és Jónás magának halált kért, nem pedig életet. Ekkor az Isten meg− szólította Jónást, és megkérdezte, méltán haragszik−e a tök miatt? Jónás erre azt felelte: Méltán haragszom mindhalálig! Erre az Úr ismét megkérdezte Jónást, hogy ő szánja−e a tököt, amiért nem fáradt,

éreztem jól magam. Meg akartam felelni nekik, de nem sikerült, ezért saját utamat választottam, és belevettem magam a tanulásba. Nem érdekelt a közösség!!! Nagyon hamar rádöbbentem, hogy ez Istennek nem tetsző dolog. Jézus tőlünk a keskeny utat kívánja, én pedig a széles úton jártam. A pályaválasztás is megnehezítette az életemet. Két helyre adtam be a jelentke− zési lapomat; az egyiket Eperjesre a Tanárképző Karra francia és történelem szakra, a másikat pedig ide, a komáromi teológiára. Isten azonban újból kész tények elé állított, ugyanis ugyanazon a napon voltak a felvételi vizsgák: 2001. június 12−én. A Bibliámhoz nyúltam, és ott kerestem választ, újból a konfirmációi igém került elém: „Ne félj, mert megvál−

tottalak!” (Ézs 43, 1a) Tudtam, hogy Isten Komáromban akar látni. Itt egy nagyon áldott közösségre leltem. Évfolyamtársa− imnak sokat köszönhetek: az együtt töl− tött idő örömét, a hitbeli épülés ajándé− kát. Sokat segítettek. Amikor két évvel ezelőtt befejeztem tanulmányaimat a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán, könnyes szemmel álltam meg a komá− romi templom úrasztala előtt, és félve mentem el alma materem városából. Ma hálával a szívemben állok meg Isten előtt azért a két évért, amelyet a rozsnyói református gyülekezetben töl− töttem, és alázattal a szívemben foga− dom komáromi szolgálataimat, ismerve a csontjaimba rekesztett igét: „Ne félj, mert megváltottalak!” (Ézs 43, 1a).

11 és amelyet nem nevelt? Amelyet azért növesztett, hogy megoltalmazza őt. Az Úr tovább kérdezett, hogy akkor Ő miért ne szánhassa meg Ninivét? Ugye, hogy nagy a hasonlóság Jónás és köztünk? Pont olyanok vagyunk, mint ő, ha valami nem sikerül úgy az életünkben, ahogy azt mi szeretnénk, de másnak igen, akkor dühösek, és irigyek tudunk lenni a másik emberre, és nemcsak a másikra haragszunk, hanem Istenre is. A kárörven− dés is ott van az életünkben, arra is képe− sek vagyunk. Azzal tompítjuk a csalódás okozta fájdalmunkat, hogy titkon örülünk a másik ember kudarcának. Kemény szavak ezek, de ez a mai világban így van. A gonoszság ott rejtőzik minden fal mögött, kísért bennünket, és megpróbál letéríteni a helyes útról. A másik dolog, amin változtat− nunk kell, hogy hálát kell adni az Úrnak az ajándékért, amit ad nekünk. Minden egyes perc, amelyet eltöltünk ezen a világon, ajándék a mi Urunktól. Erről olykor megfe− ledkezünk. Milyen furcsák is vagyunk mi, emberek! Ha baj van, először haragszunk Istenre, majd kérjük, hogy segítsen, de ha minden rendben van, azért elfelejtünk hálát adni. Így történt Jónással is: az Úr tököt adott neki, hogy védje, de Jónás nem volt hálás érte, tehát az Úr elvette tőle. Ezért nagyon fontos, hogy mindig próbáljuk az Isten által kijelölt feladatunkat elvégezni, és figyelni arra, hogy mindig a helyes utat válasszuk. Vannak olyan utak az életben, amelyek jók, de számunkra mégsem járha− tóak, ekkor sem kell azonban elkeseredni, mert az Isten nem midig egyértelműen jelö− li ki az utunkat, olykor keresgélnünk kell. Ezek nagyon meghatározó dolgok a mi életünkben, és ezért nagyon fontos, hogy ezeket mindig tartsuk szem előtt. Azzal a biztos tudattal kell nyugovóra hajtanunk a fejünket, hogy igen is, van kijelölt utunk és feladatunk az életben, amelyet az Úr jelölt ki a számunkra. Már csak egy kérdés van hátra. Ez pedig a következő: elfogadjuk−e Istennek ezt az akaratát? Én erre a kérdésre egy igével szeretnék válaszolni a Bibliából, amely szerintem egyben befejezése az esszémnek, és választ ad a kérdésre. Az ige a következő:

„Én vagyok az Úr, Istened, ki tanít− alak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.” (Ézsaiás könyve 48, 17) Deminger Csilla, Marianum, IV.G (A Biblia éve c. pályázati munkák egyike)


KIS TÜKÖR

12

2008. október

rban gyermekkórustábo „Akadályugrás” a

Ebéd előtti szundi...

A I R É L A G P É K r− A családi vasáek ek er gy a n napo is ügyességüket bizonyíthatták

Jancsi bohóc társaságában a családi napon :)

Nagy János: nos Eszterházy Já

A kitelepítettek emlékműve

Tisztelt Olvasó! Felhívjuk figyelmét arra, hogy már elektronikus formában is elérhetőek vagyunk. Mindennemű észrevé− telét, ötletét, ajánlatát, gyülekezeti életünkkel kapcsolatos beszámolóját és fotóit szívesen fogadjuk a kis.tukor@gmail.com email címre! − szerkesztőség −


2008. október

KIS TÜKÖR

13

Az elmúlt hónapok eseményei Május 18. Egyetemes Egyházunk Zsinati Tanácsának határozata alap− ján Szentháromság vasárnapjának perselypénze az egyházze− nei alap céljait szolgálja. Erre az alapra a gyűjtés összege 6 840 korona volt.

Május 26. A művészeti alapiskola által szervezett – lassan már−már hagyománnyá váló – jótékonysági koncert bevétele a Timóteus−ház javára 7 520 korona volt.

Május 31. A Komáromi Egyházmegye megtartotta közgyűlését Martoson. Ezen a közgyűlésen jelölteket állítottak az egyházmegyei és az egyetemes egyházi tisztségekbe. Öröm számunkra, hogy gyüleke− zetünkből többen is kaptak jelölőszavazatot, így Fazekas László, gyülekezetünk lelkipásztora a püspöki tisztségre, Fekete Vince gondnokunk az egyetemes gondnoki tisztségre, Farkas Gáspár gondnok zsinati tagságra és egyházmegyei gondnoki tisztségre.

Június 1. Egyházunk Zsinati Tanácsa határozata alapján gyülekeze− tünk is támogatta a Rákóczi Szövetség beiratkozási program− ját e vasárnap perselypénzével. A perselypénz összege 7 800 korona volt.

Július 27. Az ipolypásztói gyülekezet temploma egy hatalmas viharban elemi károkat szenvedett. A torony ledőlt, a harang rázuhant az orgonára, s így teljesen használhatatlanná vált a közösség temploma. Segítséget kértek, ezért gyülekezetünkben is gyűj− tés indult meg. A Kis Tükör megjelenéséig 61 200 koronát küld− tünk el a segítségre szoruló gyülekezetnek. Köszönet a tiszta szívű adakozóknak, és hála érte az Istennek!

Augusztus 11―16. Nyitott napok voltak városunkban. Ekkor szinte minden műemlék épület, így templomunk is nyitva volt a látogatók szá− mára bizonyos meghatározott időben. Ezúton is köszönetet mondunk azoknak, akik vállalták a felügyelőszolgálatot, hogy templomunk megtekinthető legyen az érdeklődők számára.

Augusztus 20―24. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Szlovákiai Evangélikus Egyház közös kezdeményezésére, a Fiatal Reformátusok Szövetségének szervezésében ifjúsági tábor volt Kovácspatakon. A közel 200 résztvevő előadások hallgatásával, csoportos beszélgetésekkel, mindemellett játékkal és sporttal töl− tötte el ezt a néhány napot ebben a szép és kellemes környezet− ben. Gyülekezetünkből is sok fiatal vett részt a tábor életében. A kezdeményezést anyagilag a Gustaw−Adolf Werk segélyszervezet támogatta.

Június 29. Déli 12 órakor kezdődő istentiszteletünkön a az 1763−as föld− rengésre emlékeztünk. Délután 15 órakor tartotta templomunkban a Selye János Egyetem Teológiai Kara diplomaosztó ünnepségét. Az idén végzett teológusok vehették át diplomájukat. Ezt doktorok ava− tása követte, amely alkalommal Somogyi Alfréd apácaszakál− lasi lelkipásztor kapott egyetemi doktori címet, majd egy magyarországi lelkésznő PhD tudományos címet. Az alkalom végén egyházunk püspöke szolgálatra bocsátot− ta a végzett teológusokat. Gebe László segédlelkész búcsúzott gyülekezetünktől. Július elsejével a szalóci és a vígtelkei gyülekezetbe helyezte őt a Zsinati Tanács. Segédlelkészünk majdnem két évig szolgált gyü− lekezetünkben mindannyiunk örömére és lelki épülésére. Hisszük, hogy új szolgálati területén is otthonra és jó igehallga− tókra talál majd a kis család. Ezúton is szeretnénk együtt örülni velük, hiszen augusztus 16−án megszületett kisfiuk, Áron. A gyer− mekre és a családra Isten áldását kérjük: „Íme az Úrnak öröksé− ge a fiak, az anyaméh gyümölcse: jutalom.“ (Zsolt. 127,3 )

Július 11. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége XVII. Nyári Egyeteme alkalmából pénteken 18.30 órakor ünnepi ökumeni− kus istentiszteletet tartottunk templomunkban. Ezen az alkal− mon az ének−zenei szakcsoport résztvevőinek hangversenyét is meghallgathattuk.

Július 21―25. Megtartottuk hagyományos ifjúsági táborunkat a Bogyarét mellett elterülő Túzokosban. A táborozáson 25 fiatal vett részt.

Augusztus 25―30. Gyermektáborban vettünk részt Virten. 70 gyermek és 11 vezető egy kellemes hetet töltött együtt sok játékkal, sporttal, imádsággal. A hét témája Jézus életének bizonyos eseményei voltak. Köszönet a vezetőknek, akik időt és erőt áldoztak arra, hogy gyermekeink közelebb kerüljenek Istenhez, gyülekeze− tünkhöz és egymáshoz is.

„Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.“ (Mt 25, 34) Augusztus 31. Az istentiszteleten elbúcsúzott Lami Alexandra és Tirpák István, akik két évig szolgáltak gyülekezetünkben. Segédlelkésznőnk Tornaljára került, Tirpák Istvánt pedig a szent− péteri gyülekezetbe helyezte egyházunk vezetősége. Isten áldja meg életüket és szolgálatukat új szolgálati helyükön is! Ezen az istentiszteletten örömmel vettük magunkhoz az úrvacsora jegyeit is, hiszen az új kenyérért adtunk hálát.


KIS TÜKÖR

14

Az istentisztelet perselypénzével egyházunk diakóniai alapját támogattuk, melynek összege 8 420 korona.

Szeptember 7. Bemutatkoztak új segédlelkészeink. Buza Zsolt beosztott lel− készként, Csiba Zoltán és Gál László pedig segédlelkészként végzi majd szolgálatát gyülekezetünkben Isten kegyelméből. Hisszük, hogy otthonra, közösségre találnak közöttünk, és mindannyian épülni fogunk szolgálatuk által.

Szeptember 11. Presbiteri gyűlést tartottunk, melynek témája az egyházunk− ban zajló választások voltak. A titkos szavazás alkalmával a szavazólapokon presbitériumunk tagjai leadták szavazataikat azokra a személyekre, akiket egyházunk és egyházmegyénk vezető tisztségeire jelöltek. A gyűlésen még szó esett templomunk és a temető ravatalo− zójában lévő elavult hangtechnika cseréjéről is; ezt a presbité− rium még ez esztendőben szeretné megvalósítani.

Szeptember 13., 15. E két nap a takarítás, tisztogatás jegyében telt. Készültünk a kite− lepítettek szeptember 20−án megrendezésre kerülő VII. találkozójára. Ebből az alakalomból szerettük volna rendbe tenni gyülekeztünk épületeit és az udvarokat. Sokan dolgoztunk, de gyülekezetünk lét− számához képest kevesen. Pedig ezek az alkalmak a legjobbak az egymás közelebbi megismerésére, és az Isten dicsőségére végzett fizikai munka gyümölcse sem megvetendő. Jó lenne, ha ezek az alkalmak a jövőben is ismétlődnének, nagyobb érdeklődéstől kísérve.

2008. október

Szeptember 14. A júniusi kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt családi napot ren− deztük meg Bogyaréten. Több mint százan voltunk együtt a tanév− nyitóra meghívott kis elsőseinkkel és hitoktatóinkkal együtt. A dél− előtti istentiszteletet a szabadban tartottuk, melyen Csiba Zoltán segédlelkészünk szolgált. A közös ebéd után családok versenyét szerveztük meg, ami kedves alkalma volt együttlétünknek. Köszönet Melicher Andreának az ötletes, játékos feladatokért! Az eredmény− hirdetés alkalmával köszöntöttük a kis elsősöket, és bemutattuk a jelenlévő hitoktatóinkat is. Köszönet Tiszteletes asszonynak a szer− vezésért, a finom gulyásért, a Mikos családnak és Csenger Ildikónak a segítségért, valamint mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak ahhoz, hogy ez az együttlét emlékezetes legyen.

Szeptember 20. A kitelepítetteknek a dél−komáromi Kecskés László Társaság által 7. alkalommal megrendezett találkozójára – átlépve az országhatárt – templomunkban került sor. Presbitériumunk és gyülekezetünk tagjai mindent megtettek a rendezvény zökkenőmentes lebonyolításáért. A találkozó alkalmával templomunkban értékes beszédet hallhattunk Jókai Anna írónőtől, Lezsák Sándortól, a magyar parlament alelnökétől, Erdélyi Géza püspök− től, Vető István evangélikus püspökhelyettestől. Szólt a jelenlévők− höz Duray Miklós, az MKP alelnöke és Molnár Imre, aki a „Sem gyűlölettel, sem erőszakkal” című kötetet szerkesztette. Az együtt− létet színesebbé tette Écsi Gyöngyi éneke és Dráfi Mátyás irodal− mi műsora. Az egész találkozó Eszterházy János emberi−erkölcsi nagyságát is méltatta. Az ünnepség a templomunkban elhelyezett emlékmű koszorúzásával és megvendégeléssel zárult.

220 évvel ezelőtt, 1788. szeptember 21-én szentelték fel templomunkat!

Az emléktáblán a következő szöveg olvasható: A NAGY ISTENNEK DICSŐSÉGÉRE E TEMPOLOM FELS. II. JÓSEF RÓM. CSÁSZ. ÉS AP. KIRÁLY URALKODÁSA ALATT MDCCLXXVIIIDIK ESZT. ÉPÍTETTE

E TORNYOT FELS. I. FERENCZ AUSZT. CSÁSZ. ÉS AP. KIRÁLY URALKODÁSA ALATT

EMELTE

MDCCCXXXIIDIK ESZT. SZENTELTE

A RÉV−KOMÁROMI REFORMÁTA EKKLÉSIA.


2008. október

KIS TÜKÖR

Reneszánsz Év 2008

15

Keresztségben részesültek: MÁJUS

Az idei év a Reneszánsz Éve Magyarországon. 2008−ban ünnepeljük Hunyadi Mátyás királlyá választásának és trónra lépésének 550. évfordulóját. Mátyás király talán a leg− ismertebb magyar történelmi személyiség itthon és külföldön is. Nem véletlen, hogy a népmeséknek, mondáknak is az egyik legnépszerűbb alakja. Bár az ő ural− ma sem volt gondoktól mentes, Mátyás országa nem volt bezárkózó: uralkodása alatt a legkorszerűbb törekvések jelentek meg térségünk− ben, főként a művészetek és a kul− túra területén. Ebben nagy szerepe volt második feleségének, Beatrixnek is, aki Olaszországból származott, s aki nemcsak a reneszánsz eszméket hozta magával, hanem számos művészt, tudóst és tanárt is. Mátyás uralkodása alatt (1458 – 1490) Magyarország felzárkózott Európa jelentős kulturális központjaihoz. A reneszánsz korszakát az itáliai reneszánsz nyitotta meg. A kedvező feltételek folytán ott bontakozott ki legkorábban a polgá− ri rend eszményét az ókori szerzők műveiben felfedező új szelle− mi áramlat, a humanizmus, s ott született meg az ókor újjáélesz− tésére törekvő reneszánsz művészet (a renaissance francia szó, újjászületést jelent). A reneszánsz korát Itáliában a 15. század elejétől a 16. század végéig számítjuk. Európa többi országa – néhány évtizedes késéssel – onnan vette át az új stílust. A humanizmus, ami a rene− szánsz világi oldalát jelenti, az embert helyezi a középpontba. A kor ideálja a sokoldalú és tevé− keny ember, aki a helyét a földi létben keresi és találja meg. Harmóniában él saját magával és az őt körülvevő világgal. A másik jellemző eszmerendszer a reformáció, amely a rene− szánsz vallási oldala. A reformáció egy tisztább keresztyénség utáni vágyból táplálkozott. Az Alpoktól északra ekkor indult meg az egyház megreformálásának gondolata. A reneszánsz tehát megújulás, újjászületés, az új felfedezése a régi tiszteletben tartásával. A Reneszánsz Év 2008 címmel szervezett kulturális évadot a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium hirdette meg azzal a céllal, hogy a ma gondolkodó, kultúrára és az újra fogékony emberét szólítsa meg az élet számos területén. A kulturális, tudományos, építészeti, gasztronómiai és sok más témakört felölelő rendezvénysorozat idén január 22−én, a Magyar Kultúra Napján vette kezdetét, és a jövő évben, ugyan− ezen a napon ér véget. A komáromi Duna Menti Múzeum is bekapcsolódik ebbe a rendezvénysorozatba. Mátyás−graduálé − énekeskönyv A visegrádi Mátyás

Virág – Mézes Dániel ref. vállalkozó és Mórocz Katalin ref. hitoktató gyermeke.

JÚNIUS Botond – Csiba Roland építőmérnök és Móricz Ildikó ref. épí− tészmérnök gyermeke.

JÚLIUS Réka – Mikes László ref. gépszerelő és Mojzes Katalin róm. kat. közgazdász gyermeke.

AUGUSZTUS Anna Fruzsina – Kiss Csaba ref. agrármérnök és Tóth Fruzsina ref. agrármérnök gyermeke; Gergely – Sánta Béla róm. kat. hivatalnok és Kürthy Júlia ref. hivatalnok gyermeke.

Házasságot kötöttek: JÚLIUS Kára János 29 éves ref. közgazdász és Cséplő Andrea 29 éves ref. egyetemi hallgató; Hámori Roland 34 éves róm. kat. vállalkozó és Eperjesi Györgyike 31 éves ref. vállalkozó.

AUGUSZTUS Mitró Péter 30 éves gör. kat. vezető ellenőr és Farkas Terézia 29 éves ref. építész; Paulovics Géza 31 éves ref. elektrotech− nikus és Ozogány Zsuzsanna 26 éves róm. kat. idegenvezető.

SZEPTEMBER Jančár Milan 26 éves felekezeten kívüli eladó és Farkas Viktória 23 éves ref. egyetemi hallgató; Gyurcsis Vilmos 27 éves ref. kamionsofőr és Bálint Stefánia 28 éves róm. kat. hivatalnoknő.

Eltávoztak e földi létből: JÚNIUS Tompa Zoltán 82 évesen.

JÚLIUS Klimó Béla 73 évesen, Buzgó Ibolya 33 évesen; özv. Bohon Jánosné Varjú Anna 101 évesen.

AUGUSZTUS özv. Kocsis Ferencné Bányai Margit 85 évesen; Pápai Dezső 51 évesen.

SZEPTEMBER Karácsony Ferenc 73 évesen. Király Múzeum vendégkiállítással mutatkozik be a komáromi múzeum Nádor utcai főépületében. A 2008. november 14. és 2009. február 28. között látogatható tárlaton a Mátyás Király Múzeum állandó kiállításai és kályhacsempe−gyűjteménye kerül− nek bemutatásra. Minden kedves látogatót szeretettel várunk. Gaál Ida


KIS TÜKÖR

16

MISSZIÓI TERV A 2008. ESZTENDŐRE (4. negyedév) OKTÓBER 5. Idősek, betegek vasárnapja 16–19.Konfirmandusok hétvégéje – Alistál, 8. évf. 20–25.Bűnbánati hét – a Biblia éve – kiállítás 26. Új bor ünnepe 31. Reformáció ünnepe – Komáromi Csipkés György születésének 330. évf. NOVEMBER 2. Gyászolók vasárnapja 9. Konfirmandusok bemutat− kozása – 8. évf. 24–29.Bűnbánati hét 27. Marianum – szalagavató – úrvacsora 30. Advent 1. vasárnapja DECEMBER 5. Konfirmandusok mikulása 6. Ifisek mikulása 14. Gyermekek karácsonya 19–23.Bűnbánati hét 24. Istentisztelet: 16.00 gyer− mekek műsora 21. Kis Tükör 2008/4 25., 26. Karácsony – úrvacsora 31. Ifiszilveszter

2008. október

Eklézsiánk múltjából A Kis Tükör 2008/2. számában részletes betekintést kaphattunk az eklézsia iskolája (kollégium) belső életéről. Itt elsősorban a tanári kart érintő témakörök kerültek bemuta− tásra. A továbbiakban magával az iskolával, azaz az intézménnyel kívá− nok foglalkozni. Ezzel szintézist kap− hatunk a komáromi református egy− ház büszkeségéről, a kollégiumról, melynek híre szinte az egész Kárpát− medencét bejárta. De minderről szól− jon a legilletékesebb, Jókai Mór, aki hét évig volt diákja az iskolának! „Az én időmben – úgymond – a komáromi kollégium volt a Felvidék Mekkája, ahová nemcsak a megye− béli fiatalság, de a szomszéd Pozsony megye és az akkor még erősem német Fő−Pozsony városá− nak ifjú nemzedéke is begyülekezett. A komáromi kollégiumból kerültek elő sok nevezetes tudósok és írók, akiknek sorában fölemlíthetem: Katonát, Hetényit (a hétszer pályadí− jazott akadémikust), Tóth Lőrincet, Beöthy Zsigmondot, Kalmár híres prédikátort. (Magam se húzom le a fejemet az asztal alá.) A „musis posi−

A Biblia magyarul A Szentírás egyes részeit már a középkorban lefordították magyarra, a teljes szöveg azonban 1590−ben jelent meg Vizsolyban. Ezt a gönci református lelkipásztornak, Károli Gáspárnak köszönhetjük. A Bibliát a lengyel származású Mantskovits Bálint műhelyében nyomtatták ki. Károli Gáspár és lelkésztársai tették lehetővé a fordítással számomra azt, hogy gyerekkoromban annyi éven át magyarul, az anyanyelvemen olvashattam a Bibliát, és azt is, hogy most megírhatom a kedvelt történetem: Át a vörös tengeren… Az Úr azt mondja Mózesnek, hogy menjen el Egyiptomba. Mózes követve Mindenható Urának parancsát, útnak is indul. Odaérve, elborzadva néz végig Izráel népén, akik rab− szolgaként sínylődve, halálra dolgoztatva élik sanyarú mindennapjaikat. Isten is mindezt látva, megparancsolja Mózesnek, hogy vezesse ki a zsidó népet Egyiptomból. Mózes azonnal a fáraó elé kéretve magát, arról próbálja meggyőzni Egyiptom urát, hogy enged− je el a zsidókat. A fáraó rá sem hederít Mózesra, aki úgy dönt, hogy Isten segítségét kérve, tíz csapást mér Egyiptom földjére. A csapások mind megviselik az országot, de a fáraó tűr, és nem tágít attól, hogy nem engedi szabadon a zsidókat. Hiszen miért is tenné, a zsidókkal építtette fel káprázatos palotájának felét, és a fizetségbe sem roppant bele. Épp most engedné el őket, hisz lassan elkészül az áhított palota teljes egészében. A tize− dik csapás a legborzasztóbb. Minden elsőszülött meghal abban a házban, ahol az ajtó− félfán nincs bárányvér. A fáraó fia is életét veszti. Végső gyengeségében és elkesere− dettségében Egyiptom fáraója elengedi a zsidó népet. Mózes egy percet sem habozva, útnak indul Izráel népével. A fáraó mérgében utánuk ered, viszi összes harcosát is magá− val. A nép kétségbeesve, nem bízva sem Istenben, sem Mózesben, így kiált: „Azért hoz− tál ide minket, hogy itt haljunk meg?” Az Úr ekkor szól Mózeshez, azt mondja neki, hogy nyújtsa kezét benne a bottal a tenger fölé. Mózes így is tesz, és lássatok csodát, a Vörös− tenger kettévált azon nyomban. Izráel népét egy angyal vezeti át a száraz tengeraljzaton, míg mögöttük fokozatosan zárult vissza a tenger. A fáraó úgy gondolta, hogy ez nekik is sikerülhet, és szerencsétlenségére beleszaladt a hatalmas víztömegbe. Későn és hiába fújt visszavonulót, a víz mind elöntötte az egyiptomi katonákat. Ezalatt a zsidók biztonsá− gosan partot érve, folytatták útjukat Mózes és az Úr vezénylésével Kánaán felé… (A történet Mózes második könyvének a 14. versében van leírva.) Dudás Katalin, Marianum, IV.G. (A Biblia éve c. pályázati munkák egyike)

tum” épület szellemfénye szétragyo− gott az egész Felvidéken.” A továbbiakban pedig így emléke− zik Jókai: „Nagyszerű könyvtára volt a kollé− giumnak, még múzeuma is volt: elektrika masina, barometrum, kitö− mött állatok, ócska fegyverzetek, ter− mészeti ritkaságok. A falakon pedig derék hazafiak arczképei voltak fel− függesztve, mellé a nemesi czímere− ik; egy Csejthey, egy Töltéssy, egy Csajághy, egy Szarka, valamint a legelső komáromi prédikátor s a legelső professzorok képei.” Az oktatási rendszert pedig oly mélyen elemzi, hogy a mai illetéke− sei a tanügynek is tanulhatnának belőle. „Egy professzor tanította: a logikát, poézist, retorikát; egy conrektor a syntaxist, egy subrektor a gramati− kát; két rektor az elemi tudományo− kat: két tanító foglalkozott a leányis− kolával, melynek külön bejárata volt a másik utca felől…” (folyt. következik) PhDr. Szénássy Zoltán

KIS TÜKÖR impresszum

IX. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 2008. OKTÓBER FELELÕS KIADÓ: Fazekas László FÕSZERKESZTÕ: Tompa Gabriella GRAFIKAI ELRENDEZÉS: Viola András MUNKATÁRSAK: Fazekas László, Fazekas Zsuzsanna, Gál Lóránt, Jakab István, Szalay Cecília, Szénássy Zoltán, Turányi József, Vaszily Tímea SZERKESZTŐSÉG: Jókai utca 34. 945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapja. Megjelenik minden negyedévben. Kéziratokat nem õrzünk meg, és nem adunk vissza. Megrendelhetõ a szerkesztõség címén, egy példány ára: 10 Sk. Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk.


kt9.3