VII. évfolyam
2006. március
1. szám
Alapítva 1928-ban
A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA
Krisztus - Felkent A böjti idõszakban figyelmünk fokozottabban a golgotai kereszt felé fordul, ahol Jézusra mint értünk szenvedõ Messiásra tekintünk. Hitvallásos könyvünkben a Heidelbergi Kátéban két kérdés-feleletet olvashatunk, amely mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy Jézus Krisztus földi szolgálatának, Istentõl kapott feladatának lényegét megértsük, s így jobban megvilágosodjon elõttünk a mi saját létünk és szolgálatunk értelme. Ebben segít dr. Pásztor János nyugalmazott teológiai tanár írása.
31. Miért nevezzük Õt Krisztusnak, azaz Felkentnek? Azért, mert Õt az Atya Isten rendelte és a Szentlélekkel felkente a mi legfõbb prófétánkká, és tanítónkká, aki Istennek titkos tanácsát és akaratát a mi váltságunk felõl tökéletesen kijelentette; továbbá egyetlen fõpapunkká, aki minket testének egyetlenegy áldozatával megváltott, és az Atya elõtt könyörgésével szüntelenül közbenjár érettünk; és örökkévaló királyunkká, aki minket igéjével és Lelkével kormányoz és a szerzett váltságban oltalmaz és megtart.
nagyon fontos keresztyény szó: Krisztusban részesedünk. (Zsid 3, 14). Nézzük most mindezt részletesebben. A felkenés szónak, mind héber mind görög alapjelentésében benne van az, hogy kézzel - a rajta levõ olajjal - érinteni és bedörzsölni kell a testnek valamilyen részét. Ez lehet gyógyítás céljából, ami ma is történik, különféle kenõcsökkel kenjük fájó
2. oldal:
Salamon király tanításairól 3. oldal:
Az öregotthonokban folyó szolgálatról 4. oldal:
F. M. Dosztojevszkij 5. oldal:
Könyvajánló 6 - 7. oldal
Eseménynaptár 8. oldal:
Hírdetések Eklézsiánk múltjából
32. Miért hívnak téged keresztyénnek? Azért, mert hit által Krisztusnak tagja és így az õ felkenetésének részese vagyok a végre, hogy nevérõl vallást tegyek, magamat élõ hálaáldozatul neki adjam, s a bûn és ördög ellen ez életben szabad lelkiismerettel harcoljak, és aztán Övele együtt minden teremtmény felett örökké uralkodjam. A felkenés és részesedés szavak Egyházunk szókincsében igen fontos szerepet játszanak. A szó héberül Messiás görögül: Krisztus, Isten felkentje. Az Õ követõit keresztyénynek, latinul christianus-nak nevezik. E szó a magyar nyelvbe a szláv nyelvek krstyan, kresztyanin szavai közvetítésével került át. A szó jelentésében nemcsak az van benne, hogy hozzá tartozunk, nevét hordozzuk, Õt követjük, hanem az is, hogy Õbenne részesedünk. Ez a részesedés szó a másik
A tartalomból:
tagjainkat. Már az Ó Testamentumban használták azonban a legjelentõsebb tisztségek papi, prófétai és királyi tisztbe való beiktatásnál. A kézzel való kapcsolatteremtés itt nagyon fontos. A bibliai hit nem úgy lelki, hogy nincs köze az anyaghoz, a testhez. A testem az egész anyagi világgal együtt Isten teremtménye. Isten maga lett testté
Fiában, hogy Megváltónk legyen (Jn 1, 14). A Bibliában az anyag tehát lelki, mert Isten saját Lelkét, önmagát, a Szentháromság Isten Harmadik Személyét lehelte bele az emberbe, aki így lett élõ lélekké (1Móz 2,7). Isten Fia, a teremtett, de bûnével életét és környezetét tönkretévõ emberért lett Krisztus, a Felkent, hogy prófétaként tökéletesen kijelentse Isten akaratát. Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson (1Tim 2,4), azaz bûneitõl és azok halálos következményeitõl megszabaduljon. Ezért lett fõpappá, hogy egyetlen tökéletes áldozatával legyõzze a bûnt és a halált a kereszten, és a mennybe visszatérvén igéjével és érettünk való imádságával állandó kapcsolatban legyen velünk. E kapcsolat szerves része azonban az, hogy Õ szól, és mi folytatás a 2. oldalon