Kis Tükör 18.4

XVIII. évfolyam

2017. december

4. szám

KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Ára: 0,50 €

„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a meg jobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes, minden jó cselekedetre felkészített legyen Isten embere.”

(2Tim 3,16-17)

So

S c r ipt u

ra

la

„Az Úrnak lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, … hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.”

Lukács 4:14–30

Elengedés

Karácsony tájékán a gyermek Jézus születéséről szóló történeteket szoktuk olvasni, most mégis a felnőtt Jézus életéből való történetet választottam írásom alapjául. Jézus názáreti látogatásának történetében azonban megtalálhatjuk, miért jött a világra a Szentháromság második személye, Isten Fia: hogy hirdesse az Úr kedves esztendejét.

Lukács evangéliumában Jézus názáreti látogatása az első esemény, amelyet Jézus nyilvános szolgálatából részletesen leír. Az első, amelyben megláthatjuk Jézus szolgálatát és annak fogadtatását. S ez az első egyvalamiben nem különbözik a későbbi eseményektől: Jézusnak már az első szavait és cselekedeteit ugyanolyan ellentmondások kísérik, mint a későbbieket.

Nehéz, belső feszültségekkel terhes ez a leírás. „Az elején fény és világosság, a végén áthatolhatatlan sötétség. Az elején üdvösség, a végén kárhoztatás.

KIS TÜKÖR impresszum

XVIII. évfolyam, 4. szám 2017. DECEMBER FELELŐS KIADÓ: Révkomáromi Református Egyházközség FŐSZERKESZTŐ: Fazekas Zsuzsanna

Tördelőszerkesztő-grafikus:

Viola András MUNKATÁRSAK: Básti Péter, Édes Enikő, Haris Szilárd, Kustyán Ilona, Szalay Cecília, Turányi József SZERKESZTŐSÉG: Jókai utca 34.

945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o.

CÍMLAPFOTÓ: stockphoto A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapja. Megjelenik minden negyedévben. Megrendelhető a szerkesztőség címén, egy példány ára: 0,50 €. Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk. ©RévkomáromiReformátusEgyházközség.

Bárminemű másolás és sokszorosítás a szerkesztőség előzetes engedélyéhez kötött. Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

2 │ Kis Tükör

Az elején csodálat, a végén megvetés, sőt ítélet.” Az, ami Jézussal Názáretben történik, kicsiben megjeleníti az egész evangéliumot. De ami talán a legnagyobb feszültségét adja ennek a történetnek, az az, hogy a csodálatból a megvetésbe való fordulatot maga Jézus provokálja ki. Az eseményeket végig Ő tartja kezében: nincs kiszolgáltatva a tömeg érzelmeinek.

Jézus szűkebb hazájában, Galileában, a zsidók által lakott terület északi tartományában kezdi meg szolgálatát.

Miután jeleket tett Kapernaumban, Galilea egyik központi városában, visszatér abba a faluba, ahol felnevelkedett, és szombaton elmegy a zsinagógába.

Lukács evangélista fontosnak tartja megjegyezni: „szokás szerint.” Ahogy régen is volt. Az ember visszatér szülőfalujába, s mint egykor, gyerekkorában is, elmegy a templomba.

S Jézus, ahogy bizonyára korábban is, felállt, hogy olvasson a prófétáktól. A felolvasás joga ugyanis nem a tanítóé volt, hanem a közösség férfi tagjaié. Ézsaiás igéire talált rá, szó szerint így mondja a görög szöveg.

A felolvasott rész (Ézs 61:1–2) egy csodálatos ígéretről, a megnyomorítottak felszabadításáról és a beteljesítőjéről, a Messiásról szól. A Jézus korabeli zsidóság egyértelműen így kellett, hogy értse ezeket a szavakat. Mert a Messiás eljöveteléről sok szépet és bátorítót lehetett mondani egy csüggedt, elnyomott, a Római Birodalom igájában szenvedő népnek. Jézusnak azonban csak egy mondatát jegyzi fel az evangélista: „Ma teljesedett be ez az Írás a hallásotokra.”

Márk evangéliumából úgy tűnhet, és sokszor így is értelmezik a Názáretben történteket, hogy a názáretiek ezen a kijelentésen botránkoztak meg. Ha ma teljesedett be a prófécia, akkor nyilván Messiásnak mondja magát. Ő volna az? De Lukács egyértelművé teszi, hogy nem ezen botránkoztak meg. Sőt szívesen hallgatták Jézust. Mert mi le-

hetne csodálatosabb annál, hogy végre eljött az óra. A názáretiek azt kérdezgetik egymástól: avagy nem József fia ez? De ez nem a megbotránkozás kérdése, hanem a csodálkozásé: itt valami rendkívüli történik, méghozzá éppen a mi fiunkkal. Éppen a közülünk valón keresztül jön el a messiási kor. Minden készen volt arra, hogy elfogadják Őt. Ám Jézus nem hagyja, hogy a csodálat megma radjon vagy még tovább nőjön.

Hirtelen fordulat következik be a beszédében: nem h o z z á t ok kü ldettem. Az ószövetségi példák, amelyeket idéz, erre utalnak: „betelje sedett az Írás, de ti nem részesedtek benne.”

Miért mondja ezt a názáretieknek?

Van egy kézenfekvő magyarázat: a názáretiek jeleket vártak. Ha ezt nem is mondták ki, de azt tartották volna természetesnek, hogy ami máshol megtörtént, az közöttük is megtörténjen. A jelek várásának oka azonban nem a tényleges szükség. Nem betegeket visznek hozzá, hogy gyógyítsa meg őket, hanem csak várják a csodát. „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezi Nathanáel János evangéliumában, a kérdés talán egy ismert mondás volt. Most, ha valóban úgy van, ahogy Jézus mondja, vége a rossz hírnek. A názáretiek nem gyógyulni szeretnének, vagy ha igen, nem tiszta szívvel, hanem jogossággal.

Mert nem lehet úgy menni Jézushoz, hogy: nekem jár. Ez is a hitetlenség egy fajtája. Nem üres kézzel, hanem a jogosság igényével fordulnak Jézushoz.

De van egy másik oka is az elutasításnak, ez pedig Izraelnek egy nagyon régi jó és rossz hagyományában gyökerezik. A jó a szombatév és a kürtölés évének a hagyománya. Minden hetedik évben a földet pihenni kellett hagyni. S minden ötvenedik esztendő-

Nem lehet, hogy azért nincs lelkünknek nyugalma, s azért nem találjuk az isteni segítséget, mert másokhoz igazságtalanok vagyunk? Megtagadjuk tőlük azt, ami jár nekik vagy amit adhatnánk. Úgy nem lehet részesülni az Úr kedves esztendejében, a szabadságban, amit Ő hozott el nekünk, hogy nem adjuk azt tovább.

Ahogy Jézus arról egy példázatában beszél, és ahogy a Miatyánkban is imádkozzuk: a bűnbocsánatnak is csak akkor lehetünk részesei, ha mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Ez az alap az Istennel és emberrel való kapcsolatunkban. Ha meg tudunk bocsátani egymásnak, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy az Istentől kapott kegyelmet sem veheti el tőlünk senki.

Básti Péter

EGY

A K A R AT TA L

Hét személy. Egy élő „7 in 1”. Gyülekezetünk létszámát tekintve csupán maroknyi ember, mégis egy győztes csapat. Különböző személyiségek, de közös a szolgálatuk. Igaz, semmi különöset nem tesznek, mégis (t)rendkívülien teszik.

Imádkoznak, ám azt közösen. Kis együttesüknek pedig az alaphangot mindig Isten kottájából, az Igéből kapják. Az Ő nevében vannak lélekben együtt.

Amit tesznek, azt egy akarattal teszik. Nevük is ez: „Egy akarattal”. Az ő „közérdekű” szolgálatukat szeretnénk most Isten előtti hálával bemutatni.

Egy titokzatos világ van a láthatatlan és a látható világ között, ahol az Úr Isten „mint titkos bánya mélyiben formálja terveit, de biztos kézzel hozza fel, mi most még rejtve itt.” Ebben a gyakran mellőzött „dimenzióban” szaporodik meg – az esti filmek, baráti csevejek, megérdemelt sörözgetések idején – egy akarattal a „beregisztráltak” száma, hogy egymástól fizikailag függetlenül, mégis közös elszántsággal, másokért szülessenek hitből imádságok, mint az ősi Jerikó falai alatt a kiáltás és a menetelés. A többit pedig már érthetetlenül érthető reménnyel bízzák az imádságot meghallgató Istenre.

Az imacsoport tagjai között volt olyan is, aki nem kívánt szolgálatáról beszélni, inkább csak imában hordozni tovább az „ügyeket” az isteni meghallgatás felé.

Lássuk, mások miként nyíltak meg gyülekezetünk gyarapodására.

Bemutatkozik...

ben a rabszolgákat szabadon kellett engedni, a földnek pedig vissza kellett térnie az eredeti tulajdonosához.

Izraelben egy családot sem lehetett kisemmizni. Isten a maga törvényében rendelkezett arról, hogy népe minden tagja részesedjen abban a szabadságban és jólétben, amelyre elhívta őket. A szombatév a szabadság ünnepét jelentette.

Akad magyarázó, aki Jézus szavait egy ilyen szombatév meghirdetéséhez hasonlítja. Csak éppen sokkal tágabb értelemben kell vennünk a szabadságot. A mózesi törvények arról a szabadságról rendelkeznek, amelyet egyik ember adhat a másiknak. Jézus azonban azt a szabadságot hirdeti meg, amelyet csak Isten adhat meg: a lélek szabadságát bűntől és félelemtől. Mert Ő azért jött, hogy megváltson bennünket a nyomorúságból, hogy sötétségből világosságra, fogságból szabadságra vezessen, hogy szívünkről leemelje a terhet, hogy ami összetört, azt meggyógyítsa. Nem üres szavakról van szó, valóban az az akarata, hogy az életünkbe eljöjjön a szabadság éve. De ez csak a szegényeknek, a koldusoknak adatik meg.

A rossz hagyomány szerint Izráelben sosem tartották meg a szombatévet.

Maguk várták a szabadítást, de másnak nem adták meg. Ezért vesztették el korábban a szabadságukat, s ezért hangzik most hiábavalóan a szombatév meghirdetése.

Fazekas Zsuzsanna Pünkösd vasárnapján szószéki szolgálatom alatt ért utol az Ige, amikor az első keresztyén gyülekezet a Szentlélek kitöltetése előtt „egy akarattal együtt volt”. (ApCsel 2,1). Már ott, a szószéken indított Isten Lelke, hogy az egyre több betegünkért imacsoportot kellene összehívni. Tény, hogy én is érintett voltam édesanyám állapota által ebben, láttam lassú elkészülődését, és én is gyakran éreztem fizikai erőm hiányát. Addig is sok betegért imádkoztunk a házi bibliakörök alkalmain – név szerint is –, de egy imádságban tusakodó, betegeinket közbenjárásukkal Isten elé vivő közösség szolgálata sokat segíthet a fájdalmak, testi-lelki terhek hordozásában. E-mailben hívtam fel a gyülekezeti tagok figyelmét erre az induló szolgálatra. Aki szeretne, azóta is bekapcsolódhat. A csoport nyitott. Minden héten e-mailben küldött heti igével indítunk, hogy ne lankadjunk meg ebben a szolgálatban, s hogy igei vezetése is legyen imádságainknak. Imalistánkon jelenleg 15 név szerepel. Nemcsak komáromiak, hanem izsaiak vagy akikről a környékbeli gyülekezetekből tudjuk, hogy hosszantartó betegségben szenvednek. Külön imádkozunk a betegek családtagjaiért, az orvosokért, kórházi alkalmazottakért. Egy virtuális közösség vagyunk – így is indult –, de tájékoztatjuk egymást minden változásról, amiről tudomást szerzünk. Számomra nagy ajándék volt, hogy az imacsoport szolgálatát a nehéz időszakban édesanyám mögött tudhattam. A veszteséget, gyászt hordozók mögött is imaháttérként szolgálhatunk. Az imádkozás mentén pedig közösség formálódik, és nemcsak az imacsoport tagjai közt vagy betegeinkkel, hanem közösségünk erősödik az Istennel. Bűnbánatra jutunk, mert egy-egy ima elején nekünk is bűnbánatot kell tartanunk, hogy „tiszta kezeket emelhessünk fel Istenhez”. Az ige szól: „Szüntelenül imádkozzatok”, ami nem vég nélküli litániázás, hanem fohászkodásos kapcsolat az Istennel.

Egymásra is bízott bennünket az ÚR. Mórocz Katalin Pünkösd után kezdtük. Tiszteletes asszony felvetette, hogy létre kellene hozni egy imaközösséget, melynek tagjai naponta este 20:00–22:00 óra között otthonukban imádkoznának betegeinkért. Önkéntes alapon lehetett ehhez a csoporthoz csatlakozni. Ezután megkaptuk a listát, akikért imádkoznunk kellene.

Elsősorban a betegekért imádkozunk, de felmerült, hogy imádkoznunk kellene a megkeresztelt gyerekekért és szüleikért is. Olyan széles a skála, amiért, akikért imádkoznunk kellene, hogy lehetne több imacsoportot is létrehozni. Pl. akik a belmisszióért, a gyülekezet lelki megújulásáért imádkoznának. Magam is tapasztalom az imádság erejét. Törődjünk azokkal, akik testvéreink a Krisztusban. „… imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jak 5,16)

Kis Tükör │ 3

Szabó Csekei Tímea A hétköznapok rohanásában megállni, egymásra figyelni, észrevenni a másik szükségét, segíteni, elcsendesedni és az élet Urához fordulni erőért, segítségért – keresztyénként úgy gondolom, természetes kell, hogy legyen. Ahogy Pál Galatákhoz írt levelében is olvashatjuk az Igét: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” Gal 6:2

Bemutatkozik...

Takács Klaudia Kezdetben a gyülekezet testi-lelki betegeiért és a nehéz napokat élőkért könyörögtünk. Azóta felkerültek már a „listára” olyanok is, akik nem a komáromi gyülekezet tagjai, de valamiért úgy érezzük, hogy imádságos odafigyeléssel melléjük kell állnunk. Nagy örömmel vennénk, ha - aki erre szolgálatkészséget érez – , csatlakozna. Annyiszor éreztem már nehézségek közepette, hogy könnyebb, mikor mások is könyörögnek értem. A közbenjáró szolgálatra gondolva előttem mindig a béna ember barátainak (el)képzelése jelenik meg, amint emberi határokat átlépve, fizikailag is mindent megtesznek azért, hogy barátjuk Jézussal találkozva meggyógyulhasson nyomorúságos helyzetéből (Lk 5,18–20). Krisztus az ő hitüket látva megadja neki a gyógyulást. Szerintem Jézus tőlünk is ezt várja el a ránk bízottakért.

Vajkai Melinda Úgy érzem, imacsoportunk tevékenysége valójában ismeretlen gyülekezetünk nyilvánossága előtt, melynek lényegét a következő jézusi kijelentés fényében látom: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük”(Mt 18,20). Mi imádságainkkal szoktunk „összegyűlni”, betegség, gyász vagy akár koraszülés ügyében is keressük az Urat. Akik ügyüknek érzik az együtt imádkozást, azokat ezzel szólítom: „Isten hozott körünkben”! Imaszolgálatunk gyümölcsének érzem a találkozást a templomban egy-egy beteggel, aki jól néz ki, de szerintem nem igazán lehet vagy kell méricskélni, hogy a javulást mi imádkoztuk-e ki. Az igéből tudjuk: „más a vető és más az arató” (Jn 4,37). Mindazonáltal hiszem – sőt egy kisebb műtétemkor és sok más alkalommal is megtapasztaltam –, hogy nagy ereje van a közös imádságnak.

Vörös Mária Betegeink, szenvedőink mellett rendszeresen imádkozunk a Timóteus ház lakóiért és alkalmazottaiért, gyülekezetünk vezetőiért, fiataljainkért. Örülünk, hogy nemrég két gyülekezeti tagunk csatlakozott csoportunkhoz. Vannak gyógyulások, és kegyelmi ajándék a Timóteus ház kibontakozó élete is. Ez a közbenjáró szolgálat engem is formál: együttérzésre, alázatra, türelemre. Minden alkalommal, ahogy megkapom tiszteletes asszonyunktól a heti Igét, tízszer vagy még többször is elolvasom, hosszasan elmélkedem rajta, rávetítem a magam életére, utána mindazokéra, akikért imádkozom. Az ő neveiket – rendszeresen frissítve – leírom egy papírra, és magam előtt tartom. Mikor egy névhez érek, magam elé képzelem, rágondolok betegségére, s szinte úgy történik tovább, mintha mellettem lenne, mintha együtt imádkoznánk. Sokszor sírva, máskor örömmel telve zajlik mindez. Örömmel és őszintén szolgálok mások felé, mert tudom, hogy nincs meg nem hallgatott imádság. Az életemhez tartozik e szolgálat. Feladatomnak érzem. Kimondhatatlanul hálás vagyok érte Istennek.

4 │ Kis Tükör

Magam is hálával gondolok az „egy akaratra”. Nagy terheinket segítik nagy erőkkel. Bizony, komoly fegyvertény az életben az akarás, de rá kell ébrednünk a Krisztusban megélt egyetakarás erejére. Együtt lenni és együtt tenni az Egy, a Fiú nevében – mindent meggyőző hatalom. Ha megéljük, megértjük. Így lesz a buzgó könyörgés közös célbaérés.

Hálával írom le, hogy időközben egy újabb „akarattal” gyarapodott a mi „Egy akaratunk”… Legyen mindezért (is) egyedül Istené a dicsőség! Összeállította: - YZ -

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fog ja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil.4 ,6–7)

A protestáns egyházak kialakulása Magyarországon A protestáns egyházak szervezeti kialakulása A protestáns egyház szervezeti alapegysége a középkori egyházból ered, ez pedig a seniorátus, melynek élén a senior áll.

Ez a seniorátus, az esperesség vagy egyházmegye. Az esperességekre jellemző volt a testületi demokrácia és autonómia: évente kétszer egyházmegyei zsinatot tartottak, melynek határozatai mindenkire érvényesek voltak, az esperes intézkedéseit is felülbírálhatták. Az esperes munkáját a két zsinat között egy testület segítette s irányította az adott egyházmegyét. Később az egyházmegyék nagyobb testületi egységekbe tömörültek, létrejöttek az egyházkerületek, élükön a szuperintendenssel, a püspökkel. Itt is évente kétszer tartottak zsinatot, s a zsinati határozatokat a püspöknek be kellett tartania. A kialakult református egyházszervezet gyakorlatilag önálló egyházkerületek és esperességek laza szövetsége volt, országos vezetőség és közös törvények nélkül.

A reformáció és a művelődés A 16. században az országban működő 21 nyomdából 20 protestáns nyomda volt, melyek 90%-ban protestáns szerzők műveit adták ki. A reformáció érdekében nemcsak magyar munkák születtek, hanem szükségesek voltak a horvát, szlovák, román és szerb bibliafordítások vagy bizonyos bibliai részek, különböző szertartáskönyvek, énekeskönyvek fordításai is. Az egyházi irodalmon kívül reál és humántudományokkal foglalkozó munkák is születtek szép számmal a nyomdákban, melyek szerzői elsősorban protestánsok voltak.

A reformáció művelődéstörténeti szerepét elsősorban abban láthatjuk, hogy a 16. században Magyarországon működő 168 iskolából 134 volt protestáns. Az iskolák célja a hitélet és a műveltség terjesztése volt. A későbbi hírneves kollégiumok ekkor még latin nyelven tanítottak: Pápa, Debrecen, Sárospatak, Cegléd, Abaújszántó, Tolna, Nagyvárad, Gyulafehérvár, Kolozsvár stb. Az evangélikus iskolák elsősorban német nyelvterületen működtek: Bártfa, Lőcse, Eperjes, Sopron, Brassó, Nagyszeben.

A reformáció iskoláiban görög és latin nyelvet, retorikát, grammatikát, történelmet, filozófiát, természettudományt (kis mértékben) és matematikát oktattak.

Az elmúlt három év cikksorozatában a középkori egyház válságától a humanista gondolkodókon és az előreformátorokon keresztül a reformáció robbanásszerű elterjedésén át eljutottunk a magyarság reformátussá válásáig. Visszatekintve ezekre az időkre s a reformáció 500. évfordulóját ünnepelve példaként tekinthetünk nagyjainkra, és adhatunk hálát Isten megtartó kegyelméért. Soli Deo Gloria. Édes Enikő, az alistáli ref. iskola történelem szakos igazgatónője

Ecclesia semper reformanda est! Az egyháznak újra meg kell újulnia...

A 16. század közepe táján feszültség érzékelhető a svájci és a lutheri tanokat követő lelkészek között. 1566–67-re Északkelet-Magyarországon, a Tiszántúlon és Erdélyben teljesen elkülönült egymástól a két protestáns felekezet, a református és az evangélikus. Mi több, Erdélyben megjelenik az antitrinitárius irányzat. János Zsigmond fejedelem udvari orvosa, Giorgio Biandrata (Blandrata György) a szentháromság-ellenes tanait terjeszti, s nyer meg protestáns lelkészeket az ügyének. Rövidesen az akkori erdélyi református püspök Dávid Ferenc is magáévá teszi a szentháromság-ellenes tanokat. Az elkövetkező években több hitvitára is sor kerül a trinitárius és antitrinitárius felek között, de egyik sem tudja meggyőzni a másikat. A református felet nagy veszteség éri, mikor Heltai Gáspár Dávid Ferenc csoportjához csatlakozik egy hitvita után.

1567 februárjában a debreceni zsinaton Mélius Juhász Péter vezetésével a résztvevők aláírják a II. Helvét Hitvallást, megalkotják az egyházkerületük törvénykönyvét. Ez a zsinat erőteljes válasz az Erdélyben rendezett tordai zsinatra, ahol Dávid Ferencék már elhatárolják magukat a Heidelbergi Kátétól, s csak az Atyát hajlandóak „egy Istennek” elismerni.

Sokszor a debreceni zsinat dátumát tekintik a magyarországi református egyház megalakulásának. A református egyház megalakulása itt kezdődött el, viszont maga az egyházszervezés csak a 16. század végén fejeződött be.

Erdélyben a 60-as évek végére megtörtént az egyházszakadás, megalakult az unitárius egyház. Az 1568-as tordai országgyűlés törvényerőre emelte a vallásszabadságot, s az antitrinitárius felekezet is bevett vallás lett. Az országgyűlés kimondta: • vallásáért senkit nem üldözhetnek • minden prédikátor saját meggyőződése szerint hirdetheti az Igét • a gyülekezeteknek jogukban áll saját meggyőződésüknek megfelelő prédikátort hívni.

A tordai országgyűlés európai viszonylatban ekkor a legnagyobb vallásszabadságot biztosította a területén élő embereknek.

A 16. század második felében a Királyi Magyarország területén nagy port kavar a német evangélikusok körében az ortodox lutheránusok és a kryptokálvinisták (rejtett kálvinista) közötti vita. Az egyre erősödő ellenreformáció árnyékában a két fél között heves viták robbannak ki, melyekbe a tiszáninneniek is bekapcsolódnak. A vége az lett, hogy megalakult a dunántúli református egyházkerület, s a Dunától északra létrejött a samarjai egyházkerület, s ezzel befejeződött a református egyház kialakulása.

A 16. és 17. század fordulóján elmondhatjuk, hogy Magyarország lakosságának 80–90%-a valamelyik protestáns felekezet tagja lett. Erdélyben a lakosság nagyobb része unitárius volt, de számuk fokozatosan csökkent, a reformátusságé viszont erősödött. A ferencesek tevékenységének köszönhetően a csíki székelyek között a katolikus vallás maradt túlsúlyban.

Kis Tükör │ 5

Könyvfigyelő A parasztnak elszökik a lova. Szomszédai azonnal sajnálkozni kezdenek balszerencséjén. A paraszt azt feleli, senki sem tudhatja mi, a jó és mi a rossz. Amikor a ló visszatér egy vad csődörrel, a szomszédok rögtön arról beszélnek, micsoda szerencséje van. A paraszt erre ismét csak azt feleli, hogy senki sem tudhatja, mi a jó és mi rossz. Amikor a paraszt fia eltöri a lábát a vadló betörése közben, a szomszédok megint a balszerencséről beszélnek. A paraszt újra azt feleli, hogy nem lehet azt tudni. Amikor kitör a háború, minden egészséges fiatalembert besoroznak és csatába küldenek, csak a paraszt fia ússza meg a törött lába miatt. 1 Ez a kínai tanmese arra mutat rá, hogy minden nézőpont és hozzáállás kérdése. Nyilván nem örült a paraszt annak, hogy valamit elveszített vagy mert baleset érte a fiát. Az életben óhatatlanul történnek ilyen-olyan dolgok, melyekre érzelmeinkkel reagálunk. Bölcsessége azonban felszabadítja, kiemeli a parasztot a földhözragadtságból, és nem hagyja, hogy maga alá gyűrjék a negatív események.

Csodás gyönyörűsége mellett evilági életünk tele van szenvedéssel, fájdalommal és félelemmel. Sajnos lehetetlen elkerülni a különböző sorscsapásokat, „ez is része a tananyagnak” 2 . Azt azonban mindenki maga dönti el, hogy viszonyul a világhoz és másokhoz. Mindenkinek tudatosítania kellene, hogy még a legnagyobb fájdalmak és legsúlyosabb nehézségek közepette is adott és megtalálható a békesség, az öröm.

Hogyan lehet megőrizni az örömet az élet elkerülhetetlen szenvedései közepette? Hogyan tartható fenn az öröm a legnehezebb pillanatokban? Hogyan segítsünk azoknak, akik tényleg örömteli életet akarnak élni és tényleg jobb hellyé szeretnék tenni a világot?

Douglas Abrams Az öröm könyve című kiadványa nem elméleti szakkönyv, hanem két szellemi nagyvezér, két tapasztalt Nobel-békedíjas ember közösen formált válaszadása a fenti kérdésekre. Egyikük, Őszentsége, a XIV. Dalai Láma, Tendzin Gyaco, egyszerű buddhista szerzetesnek tartja magát. Tibet spirituális vezetője az indiai Dharamszalában él száműzetésben évtizedek óta. A másik, Desmond Mpilo

6 │ Kis Tükör

Tutu, Dél-Afrika nyugalmazott érseke, az igazságért és a faji egyenlőségért vívott harc egykori vezetője, egyben személyes jóbarátja a dalai lámának. Mindketten elég idősek már, Tutu érsek ráadásul komoly betegségben szenved, orvosai az utazást sem javasolták. Ám ezen az együtt töltött héten, míg egymás társaságát élvezhették, semmi sem árnyékolta be jókedvüket és tenniakarásukat. A közös gondolkodás, az egymás iránti szeretet és tisztelet nem eltörölte a köztük lévő különbségek határvonalait, hanem egymás mellé állította, kiegészítette azokat.

Ha örömteli életet akarunk élni, elsősorban fel kell fedeznünk a bennünk rejlő, az öröm útjában álló ösztönszerű akadályokat. Ilyen a félelem, stressz, szorongás, frusztráció, harag, szomorúság, gyász, kétségbeesés, magányosság, irigység, szenvedés és sorscsapások, betegség és halálfélelem. „A majom nagyon örül az uborkának, újra meg újra végrehajtja a feladatot egészen addig, amíg meg nem látja, hogy a szomszéd ketrecben ülő majom ugyanazért a mutatványért egy szőlőszemet kap. A csuklyás majmok világában a szőlő jobb, édesebb ennivalónak számít az uborkánál. Talán az emberekében is. Miután az első majom látja, hogy szomszédja szőlőszemet kapott, újra végrehajtja a feladatot és vis�szaadja a kavicsot, ezúttal lelkesebben, mert azt reméli, hogy ő is szőlőszemet kap érte. De csalódnia kell, mert a kísérletet vezető embertől szőlőszem helyett ismét egy szelet uborkát kap.

A csuklyás majom a kezében tartott uborkára pillant, hitetlenkedve hátrahajtja a fejét, majd visszadobja az embernek.

Azután megragadja a rácsot, és dühében rázni kezdi.” 3 Az irigység különösen rossz hatással van a lelki békére. Kiirtja az örömet. A buddhizmus szerint az irigység olyan romboló hatású, hogy egyenesen egy kígyóhoz hasonlítja, amely belénk fecskendezi a mérgét. 4 Az irigységen túl a többi akadályt is részletesen körbejárják és legjobb tudásuk, meggyőződésük szerint elemzik. Egy helyütt az érsek azt állítja: „Az örömhöz vezető út nem kerülte ki a szomorúságot, a szenvedést és a sorscsapásokat, hanem azokon keresztül vezetett. Minden gyönyörű dolognak szenvedés az ára.” 5 Az akadályok számbavétele után a mesterek hozzáfogtak az építkezéshez, és közös erővel felhúzták az öröm nyolc tartópillérét. A dalai láma töretlenül kitartott meggyőződése mellett, mely szerint „Csak úgy fedezhetjük fel a saját örömünket, ha másokkal törődünk, másokon segítünk, csak így élhetünk boldog életet.” 6 Abban mindketten egyetértettek, hogy az örömhöz vezető leggyorsabb út az, ha örömet szerzünk másoknak. Akkor vagyunk a legboldogabbak, amikor másokra koncentrálunk, nem magunkra. Elengedhetetlen tehát a perspektíva, az alázat, humor, elfogadás, megbocsátás, hála, együttérzés és nagylelkűség. Az érsek hangsúlyozta, hogy sebezhetőségünk, gyarlóságaink és korlátaink arra emlékeztetnek bennünket, hogy szükségünk van egymásra. Nem függetlenségre és önellátásra teremtettek bennünket, hanem egymásrautaltságra és kölcsönös támogatásra. A dalai láma többször is elismételte, hogy mindnyájan ugyanúgy születünk és ugyanúgy halunk meg, függetlenül attól, hogy dalai láma vagy koldus, érsek vagy menekült ember, és ezekben a pillanatokban teljes egészében másoktól függünk. Ez az ubuntu lényege: csak más embereken keresztül lehetünk azok, akik vagyunk. 7 „Azt reméljük, hogy segíthetünk Isten gyermekeinek beteljesíteni a küldetésüket a világban. És reméljük, hogy rájönnek, ez leginkább akkor fog megtörténni, ha nagylelkűek, együttérzők és törődnek másokkal. Ha gondolkodás nélkül segítenek annak, aki rászorul, ha kedvesek másokhoz és megteszik azokat a dolgokat, amik felemelik őket, akkor örömteli lesz az életük” 8 –

nyilatkozza Desmond Tutu a könyv megírásának fontosságáról.

Végül, Az öröm könyve örömgyakorlatokat is kínál kinek-kinek ízlése szerint az öröm akadályainak leküzdésére és az öröm 8 tartópillérének fejlesztésére.

DesmomdTutu áldása az olvasókra: Isten drága gyermeke, megingathatatlan szeretettel szeretnek téged. Ez a szeretet már jóval azelőtt létezett, hogy megszülettél, és jóval azután is itt lesz, hogy minden eltűnt. Felbecsülhetetlenül, mérhetetlenül értékes vagy. És Isten azt akarja, hogy te is olyan legyél, mint Isten. Tele élettel, jósággal, nevetéssel – és örömmel. Isten, akiből az idők végezetéig árad Isten igazi valója, azt akarja, hogy tündökölj. Azt akarja, hogy töltsön el öröm, izgatottság és vágyakozás, hogy megleld azt, ami olyan gyönyörű a teremtésben: az együttérzést, a törődést és a részvétet. És Isten azt mondja, segíts, gyermekem. Segíts terjeszteni a szeretetet, a nevetést, az örömet és az együttérzést. És tudod, mi fog történni, gyermekem? Amint ezt megteszed, egy csapásra felfedezed az örömet. Az örömet, amit nem találtál, ajándékként kapod meg, mint egy jutalomként, amiért önzetlenül törődsz másokkal.” 9

„Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,10–11) Szalay Cecília Lábjegyzet: 1 D. Abrams: Az öröm könyve, Helikon, 2016, 138-139.

2 U.o. 143.

3 U.o.126.

4 U.o.127.

5 U.o. 137.

6 U.o.245.

7 U.o. 186 8 U.o. 260.

9 U.o. 264-265.

Keresztelésben részesültek Szeptember Denis – Selovic Péter és Csernák Viktória fiúgyermeke Réka – Berta Mátyás református közgazdász és Cserkes Katalin református óvópedagógus leánygyermeke Ádám – Mórocz Attila református autószerelő és Beke Krisztina római katolikus egészségügyi nővér fiúgyermeke Lili és Zoé– Marosi Krisztián szakács és Szalay Réka református tanár leánygyermekei Leonárd – Botlik Ottó alkalmazott és Czucz Andrea református alkalmazott fiúgyermeke Hanna – Maticka Tamás római katolikus gépész és Édes Anikó református operátor leánygyermeke Júlia – Rankovics Attila római katolikus tolmács-titkár és Czucz Andrea református hitoktató, masszőr leánygyermeke Október Noémi – Mayer Imre református ügyvéd és Borbély Erzsébet római katolikus hivatalnok leánygyermeke Anna – Balogh Péter római katolikus mérnök és Tóth Marianna református mérnök leánygyermeke Dorián – Mészáros László római katolikus technikus és Mészáros Réka református hivatalnok fiúgyermeke Nóra – Molnár Zsolt római katolikus programozó és Kozma Éva református ügyintéző leánygyermeke Dávid – Farkas Tibor pincér-szakács és Kemény Orsolya református kozmetikus fiúgyermeke Cyntia – Juhász Gábor felekezet nélküli sofőr és Angel Erzsébet református elárusítónő leánygyermeke Áron – Ryšavý Gábor református mérnök és Marcsa Friderika református tanár fiúgyermeke November Sára – Szegi Szabolcs református közgazdász és Szegi Aranka református agrármérnök leánygyermeke Házasságot kötöttek Szeptember Nagy Ádám református gépész és Sebedovszky Vivien református könyvelő Október Vajas József református alkalmazott és Mezei Tímea református alkalmazott Ištvánik Norbert református közgazdász és Matus Viktória római katolikus közgazdász December PhDr. Czibula Ádám református ügyvezető-igazgató és Mgr. Kiss Klára római katolikus tanár Eltávoztak a földi életből Csóka Lajos 81 évesen

Szeptember

Október Schmelhaus Józsefné Matusek Klára 59 évesen Horváth Géza 80 évesen Petrík Illés Ildikó 54 évesen November Hajtman Lajos 77 évesen Benkő Géza 48 évesen

Kis Tükör │ 7

Az elmúlt hónapok eseményei

Szeptember 1.

Szeptember első heteiben ifjúságunk és a hozzájuk csatlakozó gyülekezeti tagjaink megtisztították a templomudvaron álló sírköveket, és befestették a rajtuk lévő szöveget. A munka sok, maradt nekünk jövőre is.

Szeptember 4–8.

Bűnbánati istentiszteleteken készültünk az új kenyérért hálát adni úrvacsorai közösségünkben. A hét vezérigéi a Bibliaolvasó vezérfonal ószövetségi igéi voltak a Példabeszédek könyve alapján.

Szeptember 8.

A gyülekezeti, Istent dicsőítő formáció, a Dics-action tartotta zenés, igei alkalmát ezen a napon, melynek a témája: Jézus Isten Fia, Megváltó volt.

Szeptember 9.

Gyülekezetünk területén, a Tiszti Pavilon udvarán és a teológiai kar termeiben tartotta a Komáromi Református Egyházmegye 500 ÉV, EGY NAP megnevezésű fesztiválszerű alkalmát. Ft. Fazekas László köszöntője, nt. Szénási Szilárd esperes áhítata után színes programok várták a kicsiket-nagyokat. A lelkiekben, programban gazdag nap kielégíthette minden korosztály és a különböző érdeklődési körű látogatók igényeit. Fellépett gyülekezetünk ifjúsági dicsőítő zenekara, a Dics-Action is. Jó volt így együtt lenni, ezzel is kifejezve hitbeli és nemzeti összetartozásunkat. Köszönet a szervezőknek!

Szeptember 9. Ünnepi istentiszteletünkön úrvacsorai közösségünkben hálát adtunk az új kenyérért. Ezen a napon a nőegylet néhány tagja részt vett a Bánk bán című előadáson Budapesten.

Szeptember 24.

A 10 órakor kezdődő istentiszteleten a REFORMÁCIÓ 500 rendezvénysorozat keretében a reformáció kerek évfordulója tiszteletére elkészített, a Tatai Református Egyházmegyétől ajándékba kapott emléktáblát avattuk fel. Igét hirdetett nt.

Máté László, dél-komáromi lelkipásztor, a Tatai Református Egyházmegye esperese. Az istentisztelet után szeretetvendégségre került sor a Tiszti Pavilonban. Ezúton is köszönjük a nőtestvérek hozzájárulását az alkalomhoz.

Szeptember 28.

A nőegylet tartotta alkalmát, melynek vendége, PhD. Lévai Attila A komáromi teológiák története, kitekintéssel a múltra, jelenre, jövőre címmel adott elő.

Szeptember 30.

Gyermek-istentiszteletre járó gyerekek kirándulása, kincskeresése volt ezen a napon, szalonnasütéssel egybekötve. A gyerekek és szüleik is nagyon jól érezték magukat.

Október 1.

Idősek, betegek vasárnapját tartottuk. A délelőtti istentisztelet után gyülekezeti termünkben szeretetvendégség keretében beszélgethettünk meghívott vendégeinkkel. Az alkalmon Keszegh Júlia egy szép verset szavalt, a Vajkai család pedig népzenével szolgált.

8 │ Kis Tükör

Október 21.

Megindultak a Timóteus ház lakóival a szombat délelőtti1– 1,5 órás foglakozások, amelyeken gyülekezetünk önkéntesei szolgálnak. Az első alkalmon Gulyás Viktória az ősz színeivel játszva kézműves foglakozáson sok csodás dolgot készített a lakókkal együtt.

Október 23–28.

A reformáció hetében folytattuk a három évvel ezelőtt megkezdett bűnbánati igehirdetési sorozatunkat hitünk magyar hőseiről.

Október 1.

Konfirmációra felkészítő alkalmak indultak heti rendszerességgel felnőttek számára. A jelentkező 6 testvérünket hordozzuk imádságainkban!

Október 5–8.

A nyolcadik osztályba járó 14 konfirmandusunkkal töltöttük ezt a hétvégét a Bátorkeszin lévő Fireszke Központban.

Sok játék, ének mellett a fiatalokkal hitünk alapigazságaival ismerkedtünk.

Október 6.

A hónap első péntekén újra találkoztak ifjaink a Dics-action alkalmán, melyen Szakál Ádám teológus és Vörös Mária presbiterünk is szolgáltak.

Gyülekezetünk képviselői is elhelyezték az emlékezés koszorúját Klapka György szobránál, amikor az aradi tizenhármakra emlékeztünk.

Október 8.

A vasárnap délelőtti konfirmandusainkat.

istentiszteleten

bemutattuk

Október 8.

Wittenbergből futó zarándokok gyülekezetünkbe is elhozták Luther 95 tételét, melyet a templomajtón helyeztünk el.

Október 13.

Egyházmegyénk jótékonysági bálján is képviseltették magukat presbitereink családjaikkal együtt.

Október 15.

Ezen a napon tartottuk az idősek vasárnapját a Timóteusban, ahol többek között a Vajkai család zenével is szolgált. Köszönjük a süteménnyel kedveskedő nőtestvérek szeretetét is.

Október 21.

Egyházmegyei konfitalálkozón vettünk részt Bátorkeszin, melyen gyülekezetünk lelkésznője, Fazekas Zsuzsa végezte az igei szolgálatot, és a Dics-action a résztvevőkkel együtt dicsőítette az Urat.

A délelőtt folyamán közösségi munka keretében gyülekezeti tagjaink a kiemelt sírokat tették rendbe a temetőben.

Az elmúlt hónapok eseményei

Délután a konfirmadusok számára pizza- és bangjáték-partyt szerveztek fiataljaink Szuri András presbiter vezetésével.

Délután 3 órától egyházmegyei nőegyleti találkozóra került sor, melyen gyülekezetünk asszonyai is szép számmal jelen voltak.

Október 27.

Rendhagyó bűnbánati istentiszteletünk volt, amelyen a Concordia vegyeskar szolgált.

Október 28.

A Timóteus otthon ezen a délelőttön megtelt zenével, a közös ének örömével, a 60-as, 70-es évek slágereivel Fekete Éva és Vince gondnok úr jóvoltából.

Október 29.

Az új borért adtunk hálát gyülekezeti úrvacsorai közösségünk alkalmán.

Délután 4 órától rendhagyó esti istentiszteletet tartottunk a temetőben, hirdetve a feltámadás igéit halottak napja közeledtével.

Október 31.

Gyülekezetünk 49 tagja részt vett Budapesten a Papp László Sportarénában szervezett REFORMÁCIÓ 500 emlékünnepségen, melyen igét hirdetett Steinbach József püspök. A versben, énekben elhangzott bizonyságtételek mind Isten megtartó kegyelméről szóltak.

November 4.

Vörös Mária presbiterünk kolléganőjével, Markovics Ildikóval felelevenítve olyan, rég elfeledett foglalatosságokat, mint kukoricamorzsolás és babfejtés, ragasztott őszi képeket készítettek a lakók és a maguk nagy örömére.

November 5.

Gyászolók vasárnapját tartottuk, melyre meghívtuk az elmúlt esztendőben szerettüket elveszítetteket.

Egyházmegyei közgyűlésünkön Dunamocson a presbiterkonferencián Gál Botond, a debreceni református teológia nyugalmazott professzora a református presbiter szolgálatáról tartott előadást. Nagy örömöt jelentett, hogy gyülekezetünket szép számmal képviselték a presbiter testvérek.

November 8.

A Selye János Egyetem Teológia Karának szervezésében a tudomány és technika hete 2017 keretében az egyetem dísztermében a reformációra emlékező ünnepségen énekével kápráztatta el a jelenlévőket a For You acapella énekegyüttes, ahol többek között Takaró Mihály, a Károly Gáspár Református Egyetem professzora is előadott.

November 9.

A dél-komáromi városháza dísztermében a Magyar Nemzeti Levéltár által szervezett A reformáció története Komáromban és környékén című konferencián többek között Márkus Mihály nyugalmazott püspök és PhD. Beke Éva gyülekezeti tagunk is előadást tartott.

Kis Tükör │ 9

Korpás Csenge: Az angyal glóriája

November 11.

JUDr. Bastrnák Leila presbiterünk nagyon jól megválasztott Gyökössi- novellákkal nemcsak szórakoztatta, hanem el is gondolkodtatta a Timóteus ház lakóit az élet szép és nehéz kérdéseiről. Felolvasását nt. Nagy Zsolt hegedűjátékával kísért dicséret- és zsoltáréneklés színesítette.

Karácsonyi éjen, Angyal száll a légben.

Leszállt egy városban, Éppen Komáromba.

Az elmúlt hónapok eseményei

November 10.

A fiatalok Dics-action alkalmán gyülekezetünk lelkésze, Fazekas Zsuzsa és Csízi István presbiterünk is szolgált.

November 12.

A diakóniai vasárnapunk perselypénzével (445 €) közösségünk rászorulóit támogatjuk. Köszönjük az adományokat.

November 17.

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház központi rendezvényére került sor a REFORMÁCIÓ 500 jegyében Rimaszombatban. Az alkalmon ft. Szabó István, a Duna-melléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét. Sor került a Pálóczi Czinke István- díj átadására, a gályarab-emlékmű leleplezésére és a Csillagház konferenciaközpont átadására is.

November 19.

Ezen a vasárnap délelőttön gyermekének csengő hangja zengett a szeretetotthonunkban. Az egyetemes egyház énekversenyére készülő gyerekek dicsőítették Istent a Timóteus ház lakói között Simon Márta, az őket felkészítő gyermekistentisztelet-vezető és néhány szülő kíséretében.

November 23.

Esti istentiszteletünkön a Marianum Iskolaközpont végzősei úrvacsorai közösséggel készültek szalagavatói ünnepségükre.

November 25.

Gyülekezetünket 16 gyerek képviselte eredményesen az egyházmegyei bibliaismereti versenyen Bátorkesszin. Köszönet az őket felkészítő hitoktatóknak.

November 25.

JUDr. Molnár Éva, felnőttként konfirmált fiatal gyülekezeti tagunk karácsonyi díszeket készített a Timóteus otthon lakóival. Szinte érezhető volt a szeretet, az egymásra figyelés lelkülete ezen az alkalmon is.

Komáromban elment a templomba, És ekkor megszólalt az orgona.

Karácsonyfát növesztett templom padlójából, Szép sudár fenyőfa valójából. Így még nem igazi, - tűnődik az angyal, Kimegy, majd visszajön egy csillaggal.

Ez a csillag különleges, Hisz a mennyből érkezett.

A csillag fenn ragyog már a fán, Az angyal kimegy a hóba eztán, S hóból készít díszeket, ezt meg azt, Melyeket lehelete megfagyaszt.

Gyönyörű ez az örökzöld, Csillag a hegyén, oldalán jéggömbök.

Kész remekmű a fa, De valami hiányzik.

Megvan! - kap észbe az angyal.

S ragyogó glóriáját a fára akasztja. Így már kész. - bólint az angyal, S a templomot elhagyja. És aki most kinézne látná, Hogy a templomból egy angyal fölszáll.

De hol a glória? - kérdezné az ember, Az bizony a fán ragyog és dereng.

Ragyog, tündököl, szikrázik, A templomot világítja, fénye sziporkázik.

S az emberek majd ha belépnek, Hangjaik azonnal elvésznek.

November 28.

Nőegyletünk alkalmán dr. Bastrnák Ferenc sebész Vajon komolyan vesszük-e bőrelváltozásainkat? című előadása hangzott el.

November 27–30.

Bűnbánati hetünk témája a világosság fogalma volt az ószövetségi igék alapján.

10 │ Kis Tükör

Egy fenyőt látnak templom középen, Rajta pompát, díszes ékeket.

A legszebb dísz a glória, Suttogják, angyal járt a templomban.

Johan Frisel - Az üzenet A kisváros lelkesen készült a karácsonyi színdarab bemutatójára. A darab rendezésére sikerült megnyerniük a TV egyik befutott fiatal rendezőjét, Weis Lukácsot.

Nem könnyen állt rá, aztán meg különböző feltételeket szabott: – Ragaszkodom a jó megvilágításhoz, és a legfontosabb a jó hangosítás, hogy a terem leghátsó sorában is értsék, ami a színpadon elhangzik. Ezenkívül korhű kosztümök kellenek. Nem akarok öreg lepedőkből összetákolt felismerhetetlen remekműveket! Sokkal jobbnak kell lenni mindennek, mint az előző években.

Olyan karácsonyi színdarabot akarok, amelynek ÜZENETE van, ami megszólít.

Mivel a szervezők is pont ezt akarták, készséggel teljesítették minden kívánságát.

Hanem, amikor a gyermek-szereplőkkel elkezdett próbálni, majdnem inába szállt a bátorsága. A 40 fiú és lány olyan lármát csapott, hogy az ember azt hitte, kitört a forradalom. Szerencsére ott volt János bácsi, aki az énekeket tanította be a gyerekeknek, és zongorán kísérte őket. Rá hallgattak a gyerekek, könnyen lecsendesítette őket. Lukács legszívesebben a gyerekek felét rögtön hazaküldte volna, de János bácsi erélyesen tiltakozott ez ellen: – Minden gyereknek játszania kell!

Nagy nehezen sikerült elosztania a szerepeket. Azok, akiknek már semmilyen szerepecske sem jutott, az angyalok kórusában énekelhettek. Sajnos, az egyik fiúcska, a kis Máté olyan hamisan énekelt, hogy Lukács kénytelen volt pásztort csinálni belőle.

Lukács nagy lelkesedéssel látott munkához. Elmagyarázta, hogy mit vár a szereplőktől, mi a darab jelentése. Gyakran elismételte: – Olyan karácsonyi darabot akarok, amelynek ÜZENETE van! Azt akarom, hogy úgy énekeljetek és játszatok, hogy megértsék a nézők, miért jött el az Úr Jézus ebbe a világba.

A gyerekek átvették Lukács lelkesedését, a próbák egyre jobban sikerültek. Csak egy gyermek okozott gondot, a kis Máté.

Csak két szót kellett volna elmondania: „Nézzétek, világosodik!” Értelmes fiú volt, de mire rá került a sor úgy elkalandoztak gondolatai, hogy sosem jutott eszébe egy szó sem. Lukács már rég el akarta venni tőle a szerepet, de János bácsi nem engedte, mondván: Ha becsúszik valami baki, a többiek majd tovább játszanak. Ettől még nem szenved csorbát az előadás ÜZENETE.

Az előadás előtt egy héttel Máté megbetegedett. Lukács kissé fellélegzett, s gyorsan egy másik fiúnak adta oda a szerepét, aki a fogadóst játszotta. Mátét édesanyja nem engedte betegen a próbákra, így aztán csak vágyakozva gondolt arra, hogy amikor János bácsi zongorázott, a kórus énekelt, úgy érezte mindig, mintha igazi pásztorok és angyalok között lenne Betlehemben, és az Úr Jézusra gondolt. Ezért, amikor hírtelen meg kellett volna szólalnia, nem tudott gyorsan visszaemlékezni a szövegére. No, de majd az előadáson menni fog! Annyira szerette volna jól csinálni, hogy minden néző megértse, miért jött az Úr Jézus a világba. Számára ez teljesen világos volt: mindannyiunkért. Erről szóltak az énekek, erről beszélt nekik

János bácsi is: Az Úr Jézus azért jött, hogy az emberek szívében lakjon. De a legtöbben nem akarják befogadni Őt. Csak egy istállóban talált helyet.

De ő be akarja fogadni!

János bácsi mondta, hogy ha valaki szereti az Úr Jézust, akkor kérje meg Őt, hogy költözzön a szívébe. Ezt Jézus meg is teszi, és mindig benne marad.

Ez a karácsonyi színdarab ÜZENETE. Az idő gyorsan szaladt, s elérkezett az előadás napja. Már özönlöttek is a terembe a várakozásteljes nézők.

Lukács rettenetesen ideges volt, s a gyerekek is, alig győzte nyugtatni őket.

Egyszercsak ott állt előtte a kis Máté, s nagy, várakozásteli szemekkel nézett Lukácsra: – Meggyógyultam.

– Örülök, de a szerepedet oda kellett adnom másnak. Ülj le szépen a nézők közé!

Máté szemei megteltek könnyel, s mielőtt még teljesen összeomlott volna, János bácsi ismét visszaszerezte számára a rendezőúr bizalmát: – No, nem bánom – szólt Lukács,– szerepelhetsz, de nem pásztorként, mert ezt

Andrástól most már nem vehetjük el.

Viszont átveheted az ő másik szerepét, a fogadóst. Amikor jön József Máriával és megkérdik tőled, hogy lenne-e szállás, semmit sem kell mondanod, csak rázod a fejed, hogy nincs. Érted?

Máté elsápadt, de Lukács már ott sem volt, hiszen perceken belül indítania kell az előadást.

Pontban 8 órakor felgördült a függöny. A díszletek olyan valósághűek voltak, hogy úgy érezte az ember, mintha 2000 évvel ezelőtt Betlehem utcáin járna. A hangosítással is minden rendben volt, a legvékonyabb gyerekhangot is tökéletesen lehetett hallani a teremben. A gyerekek kitűnően játszottak, az angyalok csodásan énekeltek. Olajozottan folyt az előadás. Mária és József megérkeztek Betlehembe. Valóban olyan fáradtnak látszottak, mint akik napok óta úton vannak.

Bekopognak a fogadóba, mire kilép a vendéglős a feleségével.

József megszólal: – Messziről jöttünk, és nagyon elfáradtunk. A feleségem ráadásul gyermeket vár.

Nem lenne egy kis helyük, ahol meghúzhatnánk magunkat éjszakára?

Máté megkövülten állt előttük, szemei tágra nyíltak döbbenetében. Nyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit, de nem jött ki hang a torkán. A nézők körében nőtt a feszültség.

Hiába súgták neki, mit tegyen, Máté csak állt, bámulta Máriát és Józsefet, és patakzottak a könnyei. A vendéglősné mentette meg a helyzetet: a kelleténél is kicsit hangosabban „nem”-et mondott, megragadta Máté karját, behúzta a házikóba, és becsapta maguk mögött az ajtót. Odabentről azonban szívettépő sírás hangzott fel: – Nem hagyhatom kint őket!.... Nem akarom az Úr Jézust elküldeni! – zokogta Máté.

Lukács magán kívül volt dühében. Tudta előre, hogy ez a kis ügyefogyott elrontja az egészet. És ez a tökéletes hangosítás! Így mindenki hallotta a fiú bömbölését. Tajtékozva fordult János bácsi felé: „Tönkretette az egész munkámat...” – akarta mondani, de torkán akadt a szó, amikor meglátta az öreg könnyes szemeit.

– Azt akartad, hogy legyen a karácsonyi darabnak ÜZENETE. Teljesült a kívánságod. – súgta János bácsi a rendezőnek.

Lukács csak ekkor vette észre, hogy milyen mély csönd van a teremben.

Kis Tükör │ 11

2017. július 3–7.

Balatontrip, Balaton körül (20fő)

2017. július 10–14.

VII. ifjúsági angol tábor, Balatonalmádi (25fő)

12 │ Kis Tükör

2017. július 17–21.

IX. napközi tábor, Kollégium (74fő)

2017. augusztus 5–11.

Gyülekezeti hét, Jósvafő (41fő)

Kis Tükör │ 13

Gondolatok a lélekről Az ember általában nemcsak a tudományos értekezésekben találkozik a lélek fogalmával, hanem talán azon kívül, vagyis ott, ahova a tudomány nem ér el. Mondhatnánk azt is, hogy a tudományosságon kívül egyre gyakrabban szembesülünk e fogalommal. Ám amikor tartalmát szeretnénk elménkben tisztázni, egyre nagyobb akadályokba ütközünk.

Fellapozunk valamilyen értekezést a lélekről, és egyre bizonytalanabb válaszokat kapunk.

A pszichológiai kézikönyvekben azt találjuk a lélekről, hogy az a pszichikus folyamatok összefüggő része, hogy vallásos és spirituális asszociáció, melyet szakszóként a pszichológia nem használ. Itt feltehetjük a kérdést, akkor miért lélektan a pszichológia.

Persze akkor sem vagyunk bölcsebbek, ha a lélek után a legújabb német vagy angol nyelvű lexikonokban kutakodunk. Ott megtalálhatjuk, hogy mit gondoltak a lélekről Goethe vagy Schiller idejében. A könyvek szerint a lélek az ember képességeinek, belső lényegének összessége, ám hogy mi ez a belső lényeg, arra azonban nincs magyarázat.

Azt is megállapíthatjuk, hogy a lélek kérdésével a gondolkodók már a modern pszichológia megjelenése előtt foglalkoztak. Akkor a kardinális problémát a test és lélek kapcsolata, viszonya jelentette.

A lélek fogalmának tisztázása közben az angol nyelvű Webster’s enciklopédia magyarázatából sem leszünk bölcsebbek. E publikáció szerint a lélek a személy (személyiség) spirituális része, mely az életet adja a testnek, és sok vallás szerint halhatatlan. Itt felmerül tehát a test és a lélek különállásának kérdése. Ez egy ideig a gondolkodók problémájának lényegét alkotta.

A 19. században Wundt létrehozta az első pszichológia laboratóriumot. Ezt egyesek úgy méltatják, mint a tudományos pszichológia kezdetét, mások viszont a lélek nélküli pszichológia kialakulásának tekintik. A pszichológia keretében a lélek fogalma észrevétlenül áttevődött a személyiség kérdésének területére.

A léleknek talán a magyar értelmező kéziszótár adja a legfrappánsabb definícióját. Szerinte a lélek az emberben az életnek a személyiségtől független, anyagtalan hordozója.

Mi persze itt most kihagytuk azt a részt, amit az akkori ideológia megkívánt (a kézikönyv 1978-ban jelent meg).

A tisztesség érdekében azonban visszaadjuk a definíció általunk kihagyott részét is: a lélek az emberi életnek anyagtalan, képzelt hordozója.

A mindennapi élet azonban azt mutatja, hogy a lélek mint fogalom nem korlátozódik kizárólag a filozófia, illetve a teológia érdeklődési körébe. Gyakran operálunk e fogalommal, amit ugyan nehéz meghatározni, de valami alapvető funkciója, szerepe a köznapi életben, beszédben is van. A „lélek” szót gyakran használjuk, hogy kifejezzük, meghatározzuk vele valaminek a legfontosabb elemét, lényegét.

De próbáljuk megválaszolni a kérdést: valóban lélektan a pszichológia? Legalábbis ez a megnevezés általánosan elfogadott, mert a psyche és logosz kifejezés lélektant jelent.

Engedtessék meg most egy kis kitérő. Az ismert amerikai pszichiáter, Thomas Szasz (budapesti származású orvos) a pszichiátriát mint olyat nem tartja az orvostudomány szakterületének, inkább a társadalomtudomány ágának.

14 │ Kis Tükör

Erősen kétli a pszichiátriai problémák igazi betegség jellegét. Szerinte ugyanis a betegségeket csak a testi funkciókon keresztül lehet megközelíteni. A pszichiátriai diagnózisokat stigmatizáló céduláknak nevezi. Szerinte a lelki betegség nem olyan valami, amije az embernek van (mint. pl. a vakbélgyulladás vagy fogfájás), hanem valami, amit az ember tesz vagy nem tesz. Vagyis: a pszichiátriát a testre orientált orvostudomány egyáltalán képes-e meghatározni? Annyiban feltétlenül egyetérthetünk a kételkedő elmegyógyásszal, hogy a lelket, bármennyire is megfoghatatlan, gyógyszerekkel egészen biztosan nem lehet gyógyítani.

Mindezt azért vetettük fel, mert – habár eléggé szélsőséges e hozzáállás –, rámutat azonban a lélek megfoghatatlanságára is. Az embernek valóban lehetnek testi vagy lelki problémái, ez utóbbi azonban nem betegség. A testieket, a szomatikus nyavalyákat lehet – ha lehet – gyógyszerrel kezelni, de hogyan lehet a lelki nehézségeken segíteni? Ez a nehézség vezetett oda, hogy a pszichológiai irodalomban ritkán találkozunk a lélek fogalmával. Egyre gyakrabban fordul elő a lélektan megnevezés helyett a viselkedéstudomány. A lélektan érdeklődése elsősorban az érzékelés, érzelem, illetve az elme területére összpontosít. Ez azonban csak bizonyos holisztikus megközelítéssel kapcsolódik a lélekhez. Így tehát némi túlzással mondhatnánk, hogy amit most általában pszichológiának tartunk, az végeredményben nem annyira lélektan, mint inkább elmetan. A lelket mint megfoghatatlan pszichikai hátteret a pszichoanalízis alkotói próbálták megközelíteni. A közeledés helyett azonban inkább a szakrális hit szekularizációjának lettek úttörői.

A hitre épült teremtéselméletet Darwin A fajok eredete című művével próbálta cáfolni. Érdemes itt megjegyezni, hogy Darwin elképzelésének, az evolúció fogalmának terjedését elsősorban az okozta, hogy a szekularizálódó polgárság kezdett elfordulni a hittől, a vallástól, így Darwin természetfelettit nélkülöző elméletét szinte örömmel fogadta.

Azt hisszük, hogy a lélek fogalmának megközelítéséhez jelenleg nem rendelkezünk megfelelő verbális repertoárral. Hogy is lehetne egyszerűen leírni a nagylelkűséget, ami az élet széles skáláján megjelenhet, de ugyanúgy jelen lehet a lelketlenség is. Milyen az, aki lelkes, aki szíves, de talán ebbe a fogalomkörbe tartozik a boldogság is. Vagyis vannak fogalmak, jelenségek, melyeket leírni, megközelíteni az elmetan szókészletével nem lehet. Ennek ellenére tapasztalatból tudjuk, hogy ezek létező entitások.

Mivel szókészletünk ezen a területen eléggé korlátozott, próbáljuk a lelket megközelíteni olyan fogalommal, amit többé-kevésbé le is tudunk fordítani a mi elménk kategóriájába.

Sokszor találkozunk olyan argumentációval, hogy a bibliai írások csak valami mesébe illő dolgok. Az Isten a Földet nem teremthette hat nap alatt, és az élet teremtése is sokakban kételyeket gerjeszt. Az effajta kétkedéseknek bizonyára van valami szkeptikus, racionális alapja. De tegyük fel a kérdést: milyen választ tud adni a modern tudomány két kardinális eseményre? Hogy keletkezett a Föld, hogyan keletkezett az élet? Erre a 21. század is csak elméleteket-hipotéziseket tud megfogalmazni, amit - ha úgy tetszik - el is hihetünk. Itt nyomatékkal állítjuk, hogy ezek az ún. tudományos feltételezések csak feltételezések, amiket vagy elhiszünk, vagy nem! Vagyis végeredmény-

Szabó Iván

„Én és az én házam az Úrnak szolgálunk” Nagy leltározós, szelektálós időszakainkban néha úgy gondoljuk, hogy a „sok kacat, ócskaság, mi évek alatt összegyűlt, s filléres emlékeink” csak terhelnek bennünket.

S mégis, ha ezek oly drágák voltak valakinek, drágává válhatnak a mi életünkben is.

- a nagymama nemzetiszínű szalaggal ékesített énekeskönyve, amely mikor megkondult Bars megye egy kicsi falujában a református templom harangja, útra kelt a templomba, hogy az elnyűtt lapjain sorban álló, hit által értelmet nyert szavak segítsenek szívvel és lélekkel dicsérni az Istent…

- A dédmama ágya mögötti falon függő igés kép: „A szeretet soha el nem fogy” felirattal beleivódott a már olvasni tudó gyermek szemébe és szívébe…

- az unokatestvér otthonát díszítő faragvány: „Én és az én házam az Úrnak szolgálunk”, beindította az alatta gyakran elidőző, már kérdéseket is feltevő gyereklány képzeletét: vajon mit is jelenthet ez?...

- az emlékkönyv s benne az édesapától örökségként hagyott jó tanács: Légy jó és engedelmes – életprogrammá lett…

- a nagymama, az édesanya másokról, idegenekről is gondoskodó önzetlen szeretete pedig példává vált a világra eszmélő kamaszlány értékrendjében…

- egy rég porladó lelkipásztor – az átkos korban, – amikor a titkos keresztelőkor az újszülöttnek személyre szabottan írt levelet: hogy mit is jelent a keresztség, hogy kik is az ősei, akiknek örökségét őrizni kell…

Mennyi kacat és ócskaság válhat életet formáló erővé… ha mögüle az Őt előbb szerető Isten kiválasztó, életet formáló kegyelme fénylik ki.

Erről vall Szabó Csekei Tímea, két kislány édesanyja, gyülekezetünk fiatal presbitere, művészettörténész. Sokat imádkozik a gyülekezetért, a gyülekezet egységéért. Úgy látja, lehetne jobban is összetartani, mint Krisztusban megváltott testvérek.

Ahogyan kedves igéje tanít erre: „Íme, mily jó és gyönyörűséges, mikor egységben vannak az atyafiak,… csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!” Zsolt.133.

S ha elfárad vagy tusakodik magával, feladataival, környezetével, kedves énekével erősíti a lelkét az őt előbb szerető isteni kiválasztásban a Jézus Krisztus által: „Kegyelmes Isten, kinek kezében életemet adtam, … áldd meg fejemet, ki bízik benned, s viseljed gondomat” (261.dicséret).

Aztán beszél az Istentől rendelt „külsős” kézenfogókról, vezetőkről: Farkas Veroniká-

ról, aki a gimnazista évek alatt bevonva őt egy-egy kiállítás összeállításába, felébresztette benne a vonalak, a színek, a képek szeretetét, hogy megszülessen a művészettörténész.

Rácz Tibor teológusról, aki a gyermek-istentisztelet szolgálatába hívogatta, feladatot és felelősséget ruházva rá –, Isten lassan kigyúrta belőle a gyermekmunkást, a presbitert, a leülős, beszélgetős, továbbgondolós indulattal megáldott közösségi embert.

Akinek azonban kell a csönd – örömei és nehézségei között is –, hogy átélje, egyedül sem magányos, mert ilyenkor Isten beszélget vele. Mert kell az Ige, a naponkénti, ami, AKI nélkül nem is tudja, most éppen ki is lenne, hol is tévelyegne…

Szabó Csekei Tímea azonban itthon van a gyülekezetben is. Szívügye minden közösségformáló alkalom, ötleteivel, fizikai szolgálatával, ideszánt idejével itt is otthont formál. „Olyan jó látni, hogy a lányaim is itthon vannak a gyülekezetben, s a férjem biztos háttérként mögöttem áll mindenben. Felettébb hálás vagyok még egy otthonért, a Timóteus házért, ahol igyekszünk ott is otthon lenni. Hiszen a miénk.”

December 3-án, amikor a Timóteus otthonban karácsonyi díszbe igyekeztek öltöztetni a közösségi termet, a kicsi lány egy időre „elveszett”, majd megjelent két mandarint izzasztva a tenyerében, mint jogos és méltó jutalmat az éneklésének, amivel a szobájukat elhagyni nem tudó néniket örvendeztette meg. Csak úgy magától, mintha a nagyinak, a dédinek énekelt volna…

S kezdődött ez egy régen porladó lelkész személyre szabott lelkigondozó levelével, egy nagymama nemzetiszínű szalagos énekeskönyvével, aminek járt útja volt az Isten házába, a sok felfelé küldött fohás�szal, Isten által rendelt kézenfogókkal.

Nemzedékeken átívelő örökség, felfedezhető, tudatlanul is átörökíthető. Csak olyan jó megfogalmazni, kimondani, s ez által is megerősödni. És olyan jó volt hallgatni, s remélem, olvasni is...

Itt a karácsony… talán még nem késő – lehet mások szemében kacatnak, ócskaságnak minősülő – igés, hűtőszekrényre való mágnest, falitáblát, énekeskönyvet (akár nemzetiszínű szalaggal ékesítettet) ajándékozni. Hátha a bennünket és magajándékozottainkat előbb szerető Isten kegyelme kifénylik ezeken keresztül is, hogy életek formálódjanak, gyúródjanak az Isten kezében. Áldott ünnepet!

Fazekas Zsuzsa

Nem véka alá való... (Mt 5,15)

ben eljutottunk oda, hogy a lélek legjobban a hiten keresztül közelíthető meg.

Mennyivel elfogadhatóbb az ún. tudományos feltételezésekben hinni, mint a lélekben? Hogy a hit szavakkal nehezen megfogalmazható, azt az ún. placebo effektus is bizonyítja. A placebo egy gyógyszert utánzó, ám hatóanyagot nem tartalmazó készítmény. Ebben az a meglepő, hogy ezek a hatóanyagok nélküli készítmények nagyon gyakran okoznak pozitív változást, gyógyulást. Ezt a gyógyulást azonban nem más, mint a LÉLEK, a hit okozza.

Végezetül leszögezhetjük, hogy amennyiben a lelket szeretnénk megismerni, megérteni, kutakodásunkat elsősorban önmagunk felé kell irányítanunk. A lelket nem a tudománnyal, hanem benső átéléssel lehet megközelíteni. A lélek sérüléseit nem az egzakt tudományokra épült elméletekkel lehet helyreigazítani, hanem valamilyen pásztor, de az is lehet, hogy lelkipásztor segítségével.

Kis Tükör │ 15

A Kis Tükör szerkesztősége áldott ünnepeket kíván!

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház „Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.

A világba jött, a világban volt, általa lett a világ.” [János 1,9–10] 16 │ Kis Tükör

www.reformata.sk