Kis Tükör 18.2

XVIII. évfolyam

2017. június

2. szám

KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.”

(2Kor 4,15)

Ára: 0,50 €

la o S

Gr at i

Kis Tükör │ 1

a

„A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róm 5:5)

Pünkösd

A húsvétot követő ötvenedik napon, pünkösd ünnepén a Szentlélek kiáradására és a keresztyén egyház születésé éree emlékezünk. Az első pünkösdkor sére a Sz SSzentlélek, z kiáradva az apostolokra, ffelbátorította fe elb lb b azokat, hogy alig néhány hé h étt éttt a szégyenteljes nagypénteki esehéttel m mé én mények után, hátrahagyva félelmeiiket, ik ket et kiálljanak az összegyülekezett n né ép elé és bizonyságot tegyenek Jézus nép K Kr i is Krisztusról és az Ő feltámadásáról.

E En Enn nn a bizonyságtételnek a hatására Ennek p ped pe ed mintegy háromezren megtértek pedig és m megkeresztelkedtek, és ezzel megsz zül ü született az első keresztyén közösség.

Term Te rm Természetesen Isten egyháza létezett az Ó az Ószövetségben is. Hiszen ahogy a H Heidelbergi Káté 54. kérdés-felelettében té ébe b olvassuk: „Isten a világ kezdeté étőő fogva gyűjti egybe elválasztott tétől né ép népét.”

De a Jézus Krisztusra mint egye eg y egyetlen fundamentumra tudatosan éépülő ép ü közösség a pünkösdi események

KIS TÜKÖR K impresszum

XVIII. évfolyam, 2. szám 2017. JÚNIUS FELELŐS KIADÓ: Révkomáromi Református Egyházközség FŐSZERKESZTŐ: Fazekas Zsuzsanna TÖRDELŐSZERKESZTŐ-GRAFIKUS:

Viola András MUNKATÁRSAK: Básti Péter, Édes Enikő, Haris Szilárd, Kustyán Ilona, Szalay Cecília, Turányi József SZERKESZTŐSÉG: Jókai utca 34.

945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o.

CÍMLAPFOTÓ: resurrection-mn.com A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapja. Megjelenik minden negyedévben. Megrendelhető a szerkesztőség címén, egy példány ára: 0,50 €. Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk. ©RévkomáromiReformátusEgyházközség.

Bárminemű másolás és sokszorosítás a szerkesztőség előzetes engedélyéhez kötött. Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

2 │ Kis K s Tü Ki T Tükör ükör kör kö

gyümölcse. A Szentlélek is munkálkodott korábban, hiszen, ahogy a niceakonstantinápolyi hitvallásban olvassuk: „Ő szólt a próféták szavával.” De az Újszövetségben, a keresztyén egyház életében mint Krisztusra vezérlő Lélek jelenik meg. És nem csupán egyes kiválasztottakban munkálkodik, hanem minden hívőnek adatik, közli velünk ajándékait, amelyek különfélék, de amelyek közös nevezője Pál apostol megfoga lma zá sa szerint Isten szívünkbe kiáradó szeretete.

De miben foghatjuk meg ezt a szeretetet? Bizonyára nem üres szavakban, hiszen azok igaznak elfogadásához nincs szükségünk semmi másra, csak egy kis hiszékenységre. Ebben az esetben viszont az élet próbatételei között hamar csalatkozná á nk, és nem mondhatná Pál apostol nánk, azt, hogy ho a reménység nem szégyenít m me g És g. É nem is valamiféle euforikus meg. éérzésben, ér zésbeeen n, amellyel a föld felett járunk, tudo tu d má mást st sem véve a földi gondokról. st tudomást Pál apostol azt írja: „az Isten abban mutatta meg szeretetét irántunk, hogy Krisztus meghalt értünk, mégpedig akkor, amikor még bűnösök voltunk.”

(Róm 5:8). Krisztus értünk való kereszthalálának szilárd valósága Isten irántunk való szeretetének bizonyítéka.

Hiába beszélnek azonban erről a kereszthalálról az igehirdetők és bizonyságtevők, ha az nem válik belső valósággá bennünk, semmit sem használ nekünk. Az ember természeti állapotában nehezen hiszi el, hogy bűnös, és ezért szüksége van helyettes áldozatra.

Az ember képes bármilyen bűnét igazolni. Vagy ha mégsem, odáig nem jut el, amit Dávid mond az 51. zsoltárban: „Egyedül teellened vétkeztem.” Még ha van is bennünk gyengébb vagy erőteljesebb erkölcsi érzék, amely az emberekkel való kapcsolatainkat igazgatja, a Teremtőnkkel szemben nem érzünk felelősséget. Gyakran épp ellenkezőleg: az Ő felelősségét firtatjuk az életünk alakulásával kapcsolatban.

Az ember természeti állapotában nem érzi magát bűnösnek Istennel való viszonyában. Pedig azok vagyunk, hiszen nem Neki élünk. De erről csak a Szentlélek belső bizonyságtétele győzhet meg bennünket. A Szentlélek azonban nemcsak arról győz meg, hogy bűnösök vagyunk, hanem egyben az egyetlen vigasztalást is nyújtja: Isten megbocsátja minden bűnünket. Nem azért, mert az a dolga, ahogy Voltaire fogalmazta meg halálos ágyán cinikusan, hanem azért, mert szeret bennünket, és egyszülött Fiát adta értünk.

A Szentlélek által az Istennek Jézus Krisztusban kijelentett szeretete a szívünkbe költözik. A kereszthalál nem pusztán valami régmúlt esemény, hanem bennünk továbbélő valóság. Ez a szeretet pedig meg nem szégyenítő reménységet szül. Olyan reménységet, amely Isten bűnbocsátó hatalmán és Jézus feltámadásán alapul. Ez a reménység, ahogy Pál apostol fogalmaz, az Isten dicsőségében való részesedés reménysége (Róm 5: 2). Krisztussal együtt örökségünk van Isten dicsőségében.

Ez a legnagyobb örökség, amit ember kaphat, hiszen ez azt jelenti, hogy az Istentől származó minden jóban részesedünk. Ez az örökség természetesen az eljövendő életben teljesedik ki, ebben az életben csak töredékesen, de annál biztosabban részesedünk benne.

A reménység, ami a keresztyén ember sajátja, megáll még a próbatételekben is. Hiszen Pál apostol azt írja, hogy éppen a próbatétel munkálja a reménységet az állhatatosságon és a kipróbáltságon keresztül (Róm 5:4). A próbatétel tapasztalata a keresztyén ember sajátja.

Van, hogy azért, mert üldözik őt hitéért, mint ahogy tették ezt mifelénk az elmúlt rendszerben, vagy mint ahogy azt teszik ma is sokfelé a világban. De van, hogy valamilyen sorscsapás éri az embert, amely miatt háborog a lelke.

De a reménységünk ekkor sem kell, hogy szertefoszoljon.

Persze ez sem magától értetődő. Van, akit a próbatételek gyakran a végsőkig elkeserítenek, s nem találnak vigasztalást. És vannak, akiket a csapások csak még jobban megkeményítenek. „Ami nem öl meg, az megerősít” - mondják, és ezzel megerősítik magukat a hitetlenségben.

De ez a mondás még igaz is lehet. Ami nem öli meg a lelket, az megerősíti.

Márpedig a keresztyén ember reménysége az, hogy semmi sem ölheti meg a lelkét. Ez az örök élet reménysége, amely csak üres ábránd a hitetlen számára, de annak, aki megtapasztalta a szívében Isten szeretetét, annak élő valóság. Ha hitben való állhatatossággal hordozzuk a próbatételeket, akkor kipróbáltakká válunk, és ez elpusztíthatatlan alapot ad a reménységünknek.

Soha ne feledjük el, hogy ez a Szentlélek munkája bennünk.

Nélküle csak elkeserednénk vagy megkeményednénk hitetlenségünkben az élet próbatételei között. Vagy ezek hiányában elkényelmesednénk Isten nélküli életünkben. A Szentlélek az, aki meggyőz bennünket Isten örök életet ajándékozó szeretetéről, és készszé tesz arra, hogy ezt elfogadjuk.

Básti Péter

„Hozzád száll az énekem, olyan jó Téged dicsérni ...” ...”

Dics mint dicsekvés? Hideg. Dics mint dicsőség? Melegszik. Dics mint dicsőítés?

Forró! Akcióban az Istent dicsőítők! Igen, erről szeretnénk most hírt adni.

Gyülekezetünk ifjúsága péntek esténként szokott bibliakörön találkozni, hogy igével, énekkel keresse az Urat. Havonta egyszer nagyobb hanggal vannak együtt. Ilyenkor hangszerek kíséretében száll énekük, akik pedig a „hangicsálók” – a Dics–Action csapat: Vontszemű Miklós – zenei vezető, gitár, Fóti Péter – gitár és ének, Fazekas Bianka – zongora és ének, Győri Attila – dob és cajon, Fazekas Zsuzsanna – ének, Horváth Gergely – gitár (és reklámanyagok készítése), Korpás Réka – ének.

Mikrofonokkal, erősítővel telítik a teret, melyben azután már csak azok férnek el, akik együtt dicsőíteni jönnek el szerető Urunkat. A dicsőítések házigazda igehirdetője Takács Klaudia, gyülekezetünk segédlelkésze, Szakál Ádám teológus az alkalmak főszervezője, és vendég szolgálattevők is gazdagítják a dicsőítő összejöveteleket. Az ő tevékenységüket segítik: Olláry Andrea – médiakoordinátor, Cseh Lajos – technikus, Szuri András, Vörös Renáta és Gál Lóránt– önkéntes segítők.

A Dics-Action 2012-ben alakult. A név egyrészt egy dicsőítő ifjúsági zenekart, másrészt a velük együtt Istent dicsérő fiatalok alkalmát jelenti egyszerre. Persze voltak már előtte is a Révkomáromi Református Gyülekezetben hasonló „szárnypróbálgatások”. A Dics-Action Molnár Árpád lelkipásztor, missziói tanácsos ösztönzésére Hozák Viktor akkori gyülekezeti segédlelkész és ifivezető, ifj. Fazekas Zsuzsanna, ifj. Fekete Vince, Vontszemű Miklós és Park Choong Eun lelkes egyetakarásával született meg. Hozzájuk társultak aztán mások is.

Ahogyan Molnár Árpád elmondta: „A próbák és szolgálatok előtti imaközösség a kezdettől segített komolyan venni célunkat, hogy zenélésünk nem koncert, hanem szolgálat, a gyülekezet énektanítása, közös istendicséretének kísérete, ráhangolódás az Ige üzenetére. Segített tudatosítani a helyünket Isten szolgálatában, a gyülekezet közösségében, mert miközben részesei vagyunk a zenekari próbák, szolgálatok folyamatának, Isten formál bennünket külön–külön és együtt is.”

A csapat kezdetben a gyülekezeti alkalmak mellett FIRESZ rendezvényeken, valamint környező gyülekezetekben szolgált az Urunkat kereső ifjúságot buzdítva hitében. Három aktív év után kis szünet következett, majd 2016. október 8–án imádkozó fiatalok lelki igényének és együttes akaratának eredményeként ismét közös dicsőítő alkalmat tartottak, és azóta „újra dübörög a banda” is.

Bemutatkozik...

Valamilyen reménysége a végsőkig elkeseredett emberen kívül mindenkinek van. Hiszen enélkül a leghétköznapibb tevékenységeknek sem tudnánk nekilátni. De ez az alapvető bizalom a sikerességben könnyen semmivé válhat a kudarcok következtében. És akkor nem is beszéltünk a legnagyobb próbatételről, a halálról, amely a maga kiszámíthatatlanságával mindent elvesz tőlünk. De a keresztyén embert nem kell, hogy elkeserítsék sem a kudarcok, sem a halál.

Hiszen a reménységünk a teljességre, az örök üdvösségre szól. Ennek a reménységnek pedig a legalapvetőbb sajátja, hogy éppen a próbatételek formálják és erősítik. Ha minden tervünk sikerülne, ha nem érnének kudarcok, veszteségek, akkor könnyen elkényelmesednénk. Ez tapasztalható ma a nyugati világban, ahol a jólét miatt, a kényelem miatt sokan elfordulnak az üdvösség forrásától, Istentől. De a csapások éppen ellenkező irányba irányítanak bennünket. Odafordítanak Istenhez, hogy Benne keressünk támaszt, benne találjunk vigasztalást.

Milyenek is ezek az alkalmak?

Szakál Ádám így jellemzi: „A Dics-Action a Révkomáromi Református Gyülekezet ifijeinek olyan eseménye, ahol dicsőítheted, keresheted, kérdezheted, kérheted Istent és találkozhatsz Vele. Mindez persze igaz más gyülekezeti alkalmainkra is, de akkor miben is más a Dics-Action? Gyülekezetünk célja, hogy a fiatalok is jól érezzék magukat benne, számukra is érthető, megszólító legyen Isten Igéje. Ennek az ifinek kiemelkedő alkalma a Dics-Action, ahol remek dicsőítő csapatunk vezényletével fiatalos énekekben dicsérhetjük Istent.

Emellett minden alkalomnak van egy

Kis Tükör Tükö k r│3

témája, amiről igehirdetés hangzik el. A hónap többi hetében pedig az ifiken (péntek esténként) ezt a témát boncolgatjuk tovább.

Ezeken az alkalmakon értesülhetsz arról is, hogy gyülekezetünk milyen ifjúsági táborokat, rendezvényeket szervez, és nem utolsó sorban része lehetsz egy nagyszerű közösségnek.”

A dolgok általában másként láthatóak a pálya széléről, mint belül a játéktéren. Kézenfekvő hát, hogy a „megérintett érintettek” személyes vallomásain keresztül nyerjünk bepillantást a Dics-Action életébe.

Bemutatkozik...

Miért érzed küldetésnek, hogy a Dics-Action tagja lehetsz?

– Elsősorban nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy egy dicsőítő csapat tagja lehetek. Emellé társult az a cél is, hogy gyülekezetünkön belül a fiatalok számára legyen egy rendszeres dicsőítő alkalom, ahol élő kapcsolatot tudnak ápolni az Úrral, valamint hogy a környező gyülekezeteket is meglátogatva buzdítsuk a fiatalságot. (V. M.) – Úgy gondolom, nem mindegy, hol keresik és hol találják meg fiataljaink Jézus Krisztust. Ennek legjobb helye a gyülekezet lehet, ahol nem csak egy élményben lehet részük, hanem bekapcsolódhatnak és elköteleződhetnek egy többgenerációs Isten-keresésnek. Számomra a DicsAction szervezése erről az útkeresésről és találkozásról szól. (Sz. Á.)

Miben különbözik e dicsőítő csapat más keresztyén ifjúsági együttesektől?

– Más zenekarok fellépésénél az ember kicsit úgy érezheti, hogy elkülönül a zenekartól. Játszik a zenekar, ők pedig hallgatják.

Mi igyekszünk ezt úgy kiküszöbölni, hogy kivetítjük az énekeket, és lelkesítjük az alkalom résztvevőit, hogy bátran énekeljenek velünk. (F. Zs.) Melyik a szívedhez legközelebb álló ének repertoárotokból?

– Sokáig az "Adj nekem, Uram, imádó szívet" volt a kedvencem, miután egy alkalommal valaki felnyitotta szemem, mennyire szükséges azért kérni az Urat, hogy ne körülményeimre tekintve kérjek imámban, hanem az "alkalmas szívért" való kéréssel tudjak kezdeni. (F. B.) – Kedvenceim közül egyet kiemelnék: „Eljött hozzám – Here I am to worship”. Ezt az éneket még anno a Park bácsi (Park Sung Kon) – féle angol táborban hallottam, és már akkor nagyon megérintett. Jézus Krisztusról, a mi személyes Megváltónkról szól.

Mindegyik ének szerintem dallamokban elmondott imádság is egyben. (Cs. L.) Hogyan történik a témaválasztás a Dics-Action alkalmaira?

–Témáinkat saját élethelyzetünkből kiindulva, a részt vevő fiatalok javaslataira építve választjuk. Az idei évadban – tehát 2016 októbere és 2017 májusa között – foglalkoztunk a kiközösítéssel, a beilleszkedéssel, adventi alkalmunkon azzal, hogy „Velünk az Isten”, továbbá a megbocsátással, az ellenség szeretetével, az irigy-

4 │ Kis Kis Tü T Tükör ükör

séggel és a klikkesedéssel. Úgy érzem, hitünkben és szemléletünkben is gyarapodtuk. (Sz. Á.)

Melyik választott téma szólított meg eddig leginkább és miért?

– Például a kiközösítés és a beilleszkedés kérdése, mert egyetemistaként sokszor érzem magam peremhelyzetben. Személyesnek találtam a megbocsátásról szóló témát is, érezve személyes aktualitását. A klikkesedés téma azért ragadott meg, mert a szemléltető viccek jó eszközként szolgáltak a témára való emlékezésben. Hálás vagyok, ha igemagyarázatot hallgathatok, mert abból mindig gazdagodom. (F. B.) Milyen gyakran szoktatok közösen próbálni?

–Minden alkalom előtt igyekszünk gyakorolni és összeállítani a repertoárunkat. A próbák 2–3 órásak szoktak lenni. Szeretnénk többet próbálni, de az időhiány miatt nem mindig tudunk egyeztetni. Hálás vagyok, hogy egy összetartó és egymást hangszerekben is kiegészítő zenekar vagyunk. (V. M.) – A próbákat sokszor nehezen tudjuk összeegyeztetni, viszont mindig jó egy-egy nehéz hét után a közös dicsőítés akár magán az alkalmon, akár a próbán. (F. Zs.) Melyik zenei műfajt érzitek sajátotoknak szolgálatotokban?

– Legtöbbször ismertebb keresztyén dicsőítő énekeket játszunk, de minden alkalmon igyekszünk újabb énekeket is megismertetni a résztvevőkkel, valamint próbáljuk azokat színesebbé, energikusabbá tenni a fiatalok számára is. A zenei műfaj megnevezése nem egyértelmű. Egyazon éneket különféle összeállításban hallhatták már tőlünk. (V. M.) Milyen alkalmakon szoktatok szolgálni?

– Legfőképpen a Dics-Action dicsőítő alkalmakon szolgálunk, valamint a gyülekezetben, például a Templomok éjszakáján, de ifjúsági istentiszteleten is részt vettünk már. Vendégként az utóbbi időben voltunk Nagymegyeren a FIRESZ által szervezett Virrasztáson, Dél-Komáromban a cserkészek jóvoltából vagy éppen a kamocsai gyülekezetben is „dicsőítettünk”. Nyáron több környező gyülekezethez készülünk. Legközelebbi dicsőítő alkalmunk Madaron lesz. (O. A.) Mi szerepel még a Dics-Action "étlapján"?

– Volt például filmklubunk, ahol keresztyén hangvételű filmek kerültek vetítésre, majd átbeszélésre. A jövőben szeretnénk konfirmandusainkkal is szorosabb kapcsolatot ápolni, gyülekezetünk ifjúsági táboraiban szolgálni, továbbá játékesteket és egyéb közösségi programokat szervezni hívő fiataljaink részére. (O. A.) Mennyire nagy kihívás az ifjúság lelki vezetése?

–Számomra hatalmas kihívást jelent fiataljaink figyelmét Isten Igéjére irányítani. Áldott segítőink voltak ebben alkalmaink bizonyságtevői: Szabó Csekey Tímea, Haris Szilárd, Cseh Lajos, Borbély Károly, Vajkai Melinda, Farkas Gáspár és Tankó Gá-

Bemutatkozik...

Urát. Külön öröm, ha ezt fiatalok teszik, főleg, ha gyülekezetünk fiataljai. Szívből, lendülettel, lelkesedéssel – az Istennek dicsőségére. Fiatalok, akiknek kortársai javarészt nem az evangélium útján forgolódnak. Jó újra és újra szolgálatukban megérezni, hogy az szívből jövő dicsőítés. Zenés bizonyságtételük hitünk szerint Istennek tetsző, hamisítatlan „DicsAction”. Urunké legyen értük is a dicsőség. És még valami: Idén ősszel egy új évad kezdődik a dicsőítő alkalmak sorában, melyekre természetesen minden fiatalt örömmel vár és hív a Dics-Action. Hadd pezsdüljön ezáltal is az áldott reformáció fél évezredes ünneplése közöttünk! (összeállította: YZ)

bor. Jó érzés így együtt lenni! Dicsőítéssel, magasztalással, hálával és vágyakozással – kérdésekkel és válaszadásokkal. Kérem Istenünk segítségét, hogy méltó vetői legyünk az Ige magjának, és az gazdagon gyümölcsöt termő talajokra találjon. (T. K.) A közös szolgálatokon túl mennyire vagytok a mindennapokban összetartók?

– Szerintem eléggé összetartó a csapat. Szükség esetén segítjük egymást. Úgy érzem, számíthatunk egymásra. (G. L.) – Izgalmas kérdés. Úgy gondolom, hogy sajnos egy teljes csapatként nem találkozunk eleget a szervezésen vagy a próbákon kívül. Nyilvánvalóan pozitív hatása lenne, ha összeszokottabb csapat lennénk.

A jövő évadban szeretnék erre külön odafigyelni. (Sz. Á.)

Mi módon szoktad segíteni a Dics-Action tevékenységét?

– A különböző alkalmak szervezését és reklámozását végzem. A csapat médiakoordinátoraként fényképezek, videózok, valamint minden alkalom után össze szoktam gyűjteni írott formában a résztvevők véleményeit, gondolatait, bizonyságtételeit. Kapcsolattartó is vagyok, így bizalommal fordulhat hozzám bárki, aki esetleg szeretne a Dics-Action csapatával együtt dolgozni. (O. A.) – Egy számomra nagyon kedves szolgálat: felelhetek a Dics-Action énekeiért, vagyis a vetítésért, ennek technikai részéért. (Cs. L.) – A Dics-Action tevékenységét imádságban szoktam segíteni. (G. L.) – A „Dicsaksünt” jómagam leginkább a közösségi programok szervezésével támogatom. Ezenfelül amikor sportos téma van, akkor is lehet rám számítani. Mégis leginkább a háttérből próbálok segíteni a fiataloknak ötletekkel, kivitelezési segítséggel, „atyai” szeretettel. (Sz. A.) Bizonyára érezzük, milyen nagy „kegyelem–siker”, amikor egy-egy fiatal így vall magáról: – Örömet okoz, ha dicsőíthetek és még jobb, ha ezt a barátaimmal együtt tehetem.

– Számomra a zenekar egyfajta kikapcsolódást jelent, meg persze ilyen formában is tudjuk az Úr dicsőségét szétárasztani az emberek között.

– Hiszem, hogy az Úr azért áldott meg minket, „flúgosakat”, mert szüksége van arra, hogy őrizzük a gyülekezet tüzét, ne mihasznán herdáljuk el a tálentumainkat, hanem hogy hasznossá tegyük magunkat a gyülekezet és Isten javára. Gyertek közénk és éljétek át, vagy gyertek, és segítsétek rakni a fát a tűzre!

A zsoltáríró így buzdít: „Énekeljetek új éneket az Úrnak!”(Zsolt 96,1) A változó korokkal változnak az „új énekek” is. Több évszázados régi énekeink is egykor „újak” voltak. Ami viszont változatlan az évezredek során: különböző korosztályok különböző hangszerelésű muzsikával dicsőíthetik a Mindenség

Gyülekezetünk szeretett püspöke,

Fazekas László

2017. április 26-án példamutató egyházi munkájáért és közéleti tevékenységéért vehette át a Pro Urbe Díjat.

Gratulálunk neki az elismeréshez, hisz ahogy a méltatásában elhangzott, személyének nagy szerepe van abban, hogy a református egyház üzenete és példamutató tevékenysége a templomok falain is túljutott.

Isten oltalmát kérjük életére a következő Igével:

„ Á l d j o n m e g t é g e d e t a z Ú r, é s ő r i z z e n m e g t é g e d e t . V ilágosítsa meg a z Úr a z Ő o r c á j á t t e r a j t a d, é s k ö n y ö rüljön terajtad . Fordítsa a z Ú r a z Ő o r c á j á t t e r e á d, é s adjon békességet n é k e d .”

(4Móz. 6,24–26) Kis Tü Kis Tükö Tükör ör │ 5

A francia reformáció (második rész)

Ecclesia semper reformanda est! Az egyháznak újra meg kell újulnia...

Franciaországban a reformáció elterjedésével a polgárháborúk kora is elkezdődött. 1532-től egészen 1598-ig nyolc fázisban zajlott háború az ország különböző területein a hugenották és katolikusok között. Befolyásos, főnemesi családok harcoltak egymással, gyilkolták egymás családtagjait. A legbefolyásosabb francia katolikus család a Guise, hugenotta részről pedig de Coligny admirális és Condé hercege neve fémjelezte a franciaországi vallási összetűzéseket. A francia korona pedig megpróbált kísérletet tenni a nemzeti egység megtartására.

A 16. század hugenotta-katolikus összecsapásai jelen voltak a mindennapokban. A protestánsok képromboltak, a katolikusok mészároltak. A legismertebb vérengzésre 1572. augusztus 24-én került sor.

Szent Bertalan-éj Az anyakirályné, Medici Katalin a béke reményében tető alá hozta lánya, Margit hercegnő és Henrik (a hugenotta párt vezetője), navarrai herceg házasságát. Az esküvő 1572. augusztus 18-án volt Párizsban, s a szertartásra a városba érkeztek a befolyásos hugenotta méltóságok is. Az esküvő után pár nappal egy orgyilkos kis híján megölte Coligny admirálist, aki súlyosan megsebesült.

A királyi udvarban elterjedt a hír, hogy a reformátusok bosszúra készülődnek. Ezt megelőzendő a királyné és az ifjú király (IX. Károly) beleegyezését adta a királyi tanács tervéhez. E terv szerint megelőző csapást kell a hugenotta vezetőkre mérni. Szent Bertalan napján, 24-én a királyi csapatok sorra leöldösték a még mindig a városban tartózkodó hugenotta vezetőket. Amikor ennek híre elterjedt, Párizs fanatikus katolikusai örömmel követték feljebbvalóik példáját. Három napon át tombolt a katolikus tömeg a városban, mindenkit legyilkolva, akikről tudni való volt, hogy protestáns. Az elkövetkező néhány hétben ugyanez ismétlődött a királyság nagyobb városaiban is. A lemészárolt áldozatok számát 5000 körülire becsülik. A vőlegény, Navarrai Henrik úgy úszta meg élve a mészárlást, hogy áttért a katolikus hitre, és a következő években gyakorlatilag házi őrizetben tartották, míg meg nem szökött, és tért vissza Navarrába. (Gazdag, független királyság volt a mai Spanyolország északi részén. Miután Navarra királyai egyben francia uralkodók is lettek, Navarrát a francia királyságba olvasztották a 17. században.)

A Szent Bertalan-éji mészárlás súlyosan érintette a francia protestantizmust. A hugenották igazán az ország déli részében maradtak meg, messze Párizstól.

1572-től a nantes-i ediktumig 1574-ben az utolsó Valois-ági uralkodó, III. Henrik került Franciaország trónjára. Az országban súlyos volt a helyzet. A Guise-család elképesztő hatalommal rendelkezett, a száműzetésből visszatérő Condé hercege a délfrancia hugenották élére állt, kilátásba helyezve egy újabb konf liktus kitörését. Navarrai Henrik pedig megszökve a házi őrizetéből visszatért Navarrába, és visszatért a hugenotta hitre is. A király az ország egységének megtartására törekedett. 1576-ban kiadott ediktumában autonóm önkormányzatot adott Dél-Franciaországnak, felújította az erődített menedékvárosok rendszerét, melyekben a protestánsok királyi garanciával lelhettek menedéket. Erre a Guisek létrehozták a Ligát, mely fel akarta számolni a protestantizmust az országban. Elő-

6 │ Kis Tükör

ször is meg akarták akadályozni III. Henriknek, hogy a Navarrait jelölje utódjául, mivel ő maga gyermektelen volt. A ligapárti párizsiak a városba hívták a Guisecsalád fejét, akinek a király megtiltotta, hogy a városba jöjjön. Henri de Guise a király parancsára fittyet hányt, mire a király tekintélyének helyreállítására svájci zsoldosait küldte ki az utcákra. A párizsiak torlaszokat emeltek városszerte, így a csapatok útja el volt zárva. Henriknek menekülnie kellett saját fővárosából. Ez a dolog odáig fajult, hogy a király megölette Guise hercegét. A gyilkosság után országszerte királyellenes prédikációk sora hangzott el, s egy fanatikus domonkos laikus fráter meg is ölte a királyt. Vele kihalt a Valois-ág, s elkezdődött a Bourbon-dinasztia uralkodása.

Navarrai Henrik, immár IV. Henrik lett Franciaország királya, s uralkodásának első évei arról szóltak, hogy ebből realitás legyen. Ostrom alá vette Párizst, hisz a párizsiak nem engedték be az „eretnek” uralkodót. Az ostrom alatt ezrek haltak éhen Párizsban. Miután minden élelem (kutya, macska, stb.) is elfogyott, emberi csontokat ástak ki a temetőkből, azt lisztté őrölték, s kenyeret sütöttek belőle, amely csak a halottak számát növelte.

Végül Henrik kénytelen volt visszavonulni Párizs alól.

Mivel komoly riválisa már nem volt a trónért folytatott harcban, úgy döntött, hogy a megbékélés kedvéért áttér a katolikus hitre. („Párizs megér egy misét.”)

A király helyreállította a rendet az országban, és 1598ban kiadta a nantes-i ediktumot, mely vallásszabadságot biztosított a hugenottáknak. Ez a rendelet egészen 1685ig volt érvényben, míg XIV. Lajos vissza nem vonta. Édes Enikő, az alistáli ref. iskola történelem szakos igazgatónője

Jóba Mihály: Istenem, akarok!

Istenem! – akarok, megint akarok!

Jó lenne akarni, amíg meg nem halok.

Fog még sokszor szorulni e marok.

Csodát tettél velem Istenem: akarok!

Akarok dolgozni, élni, szeretni, a jó dolgokat nem lehet feledni.

De szabad-e ennyire merni tűnődni, magamból a rosszat tövestül kiűzni?

Istenem, általad tudom a dolgomat, s tudatom nem a sötétben tapogat.

A világosság könnyíti dolgomat, jótettnél nem nyom az okozat.

(2016)

Keresztelésben részesültek MÁRCIUS Filip – Husár János, római katolikus buszvezető és Baráth Edit, református elárusítónő fiúgyermeke (az Izsai Református Leányegyházközségben) Bence – Horváth János, római katolikus alkalmazott és Motýl Gabriella, református alkalmazott fiúgyermeke

MÁJUS Lilla – Farkas István, református alkalmazott, és mgr. Tanóczky Krisztina, római katolikus középiskolai pedagógus leánygyermeke Lilla és Anna – Kurucz Keve, református szoftverfejlesztő és dr. Pallag Boglárka református jogász leánygyermekei Emma – Mácsodi Zoltán, református kertész és Farkas Klaudia, római katolikus fodrász leánygyermeke Házasságot kötöttek MÁRCIUS Siliga Zsolt, római katolikus alkalmazott és Czibor Katalin, református óvópedagógus ÁPRILIS Dobosi Roderik, római katolikus magánvállalkozó és Gál Jennifer, református alkalmazott MÁJUS Moncz Miklós, római katolikus zenepedagógus és Borbély Zsuzsanna, református zenepedagógus

ÁPRILIS Molinek Szénássy Viola, 60 éves korában MÁJUS Szabó Istvánné Akucs Éva, 89 éves korában Luka Béla, 73 éves korában JÚNIUS Heiszki János, 84 éves korában Zsemlye Béla, 73 éves korában

Szalay Cecília Lábjegyzet: 1 Zsuffa Tünde: Angyal a földi pokolban, Gemma Könyvkiadó, Budapest, 2016, 317.o.

Fotó: Fot ó: Juh J ász Éva

Eltávoztak a földi életből MÁRCIUS Pálff y Lászlóné Mészáros Ilona, 84 éves korában Gaál Dénes, 90 éves korában Kékesi Antal, 77 éves korában

Könyvfigyelő

ÁPRILIS Viktória – Szabados Péter, római katolikus vámos és Családi Hajnalka, református közgazdász leánygyermeke Anna – Jónás István, református szociális munkás és Jónás Vaszily Tímea, református irodai ügyintéző leánygyermeke

Migránsválság idején több szempontból aktuális a menekültkérdés is. Ki az igazi menekült? Mitől válik az ember menekültté? Esélyünk sincs igazán megérteni mindaddig, amíg nem éltünk át valódi meghurcoltatást, amíg nem éreztük saját bőrünkön egy diktatúra karmait. Mégis, talán valódi tapasztalatokhoz juthatnánk, ha például egy hús-vér egyén gondolatain, érzésein keresztül nyílna lehetőség arra, hogy betekintsünk a magyar történelem egy sötét korszakába, a huszadik század közepébe. Ha egyben láthatnánk az egyéni, a családi és a nemzeti tragédia durva közelképeit, jobban megérthetnénk valamit a múltból, különösen, ha a szerelem, a hazaszeretet, a hit és a hűség érzései megelevenítenék, színes mozgóképpé tennék azokat. Nyilván hasonló indítékok vezethették Zsuffa Tündét az Angyal a földi pokolban című regényének megírásához, amelyben sikerült élő, ismerős karaktereket felvonultatnia. Főszereplője, Antónia, művelt úri lány, akiben hatalmas szabadságvágy dúl, s emiatt gyakran kerül veszélybe. Ám az egyszerű közhely, hogy tudniillik „az ember a sorsát nem kerülheti el”, ennyi és ilyen komoly megpróbáltatás esetén önmagában nem volna számára megtartó erő. A lány életének hajója többször sodródik eget verő hullámok közt, mint sima, lágy habokban. Nagyon kemény kiképzést kap a valós világtól, nehezen éli meg az értékek pusztulását, szeretetkapcsolatainak elvesztését.

Kényszerhelyzetek kényszermegoldásainak tanújává és áldozatává válik, de iszonyú belső erejével a végsőkig kitart az elvei mellett, dacol a körülményekkel. Ám képes a változásra, befogadásra is. „Tudja, mire tanított meg az élet? – mondja Antónia egy ismerősnek. –Arra, hogy soha ne ítéljek meg senkit semmilyen körülmények között, mert az élet sokszor rácáfol.” 1 A regény hangjai sokféle érzelmi húron szólalnak meg igen nagy amplitúdóval. A szerelem és gyűlölet, az élet és halál, a hűség és árulás csak néhány példa azon ellentétekre, amelyek közt a cselekmény feszül. A dolgok sokarcúsága, a helyzetek bonyolultsága alapmotívum. A történet drámai komolyságát csak fokozza az egyszerű, nagyon közvetlen írói hangnem.

Minden nehézség, küszködés és fájdalom ellenére a könyv nem lehangoló olvasmány. A sorok közül számtalanszor utat törnek maguknak a remény és boldogság fénysugarai. Antónia pedig nincs egyedül. Van „angyala”, és a szeretet ereje ismét diadalmaskodik.

Isten ha hagyja, gyja, hogy a szenvedéseken szenv edéseken átmenjünk, menjün k, és amikor már úgy úgy érezzük, hogy nincs több erőnk, hogy mármár a hitünket is kezdjük elveszíteni, küldi a hírnökeit.

Ez a kegyelem.

Kiis Tü Kis Tükör ükö ör │ 7

Február 27–28. és március 1. és 4.

A kegyelem asztalához készülve bűnbánati istentiszteleteinek témája: „Böjtö(lő)k az Ószövetségben” volt.

Az elmúlt hónapok eseményei

Március 2.

Ezen az estén került sor gyülekezetünkben a Canonica Visitatiora, mely dr. Szénási Szilárd esperes igei szolgálatával vette kezdetét a templomunkban, majd a presbitérium előtt a visitátorok – dr. Szénási Szilárd és Gál Sándor – áttekintették az elmúlt év gyülekezeti életét, együtt adva hálát minden áldásért, és építő beszélgetésben kerestük a megoldásokat az előttünk álló feladatokra.

Március 3.

Bekapcsolódtunk a Nők Világimanapja kezdeményezésbe, az alkalomra az evangélikus testvérek templomában került sor.

Március 4.

A REFORMÁCIÓ *500* keretén belül megrendezésre kerülő „És zeng apáink drága nyelve” elnevezésű egyházi szavalóverseny gyülekezeti fordulóját tartottuk ezen a délelőttön. Köszönjük a gyermekek buzgó odaszánását és szívet melengető szavalataikat, valamint a zsűritagok – Jókainé Kis Éva, Kustyán Ilona és Mózes Endre – jó úton vezető, szeretetteljes bírálatait és szolgálatukat!

Március 5.

Böjti úrvacsorai istentiszteletünk alkalmával a szent jegyek magunkhoz vételével is hálát adhattunk Isten bűnbocsátó kegyelméért.

Március 12.

Szentpéteren került megrendezésre egyházmegyénk Tavaszi Nőszövetségi Találkozójára.

Március 13.

A gyermekek megmérettetésére, az „És zeng apáink drága nyelve” szavalóverseny keretében a nyugati elődöntőre Alistálon került sor. Gyülekezetünket 11 ügyes gyermek/fiatal képviselte: Hübsch Maja Virág, Inczédy Lara, Podlubszki Máté, Svoboda Anna Sophia, Tücsök Anna Tímea, Cseh Sándor, Ferenczi Zsuzsanna, Lévay Boglárka, Mátyás Enikő, Lévay Máté és Cseh Lajos. Isten áldja őket és kamatoztassa kapott tálentumaikat!

Március 14.

17:00-tól templomunkban a Marianum Iskolaközpont ünnepi műsorára került sor „Él a magyar” címmel, mely egyben főhajtás volt az 1848-as márciusi ifjak emléke előtt.

Március 15.

Gyülekezetünk több tagja városunk polgáraival együtt hálát adott Istenünk nemzeteket is őriző kegyelméért.

Március 18.

Gyülekezetünk tagjai közösségi munka keretében tették rendbe a Timóteus ház környékét. Köszönet érte!

Este pedig a fiatalok zenés-dicsőítő „Dics-action”-re gyűltek össze a gyülekezeti teremben. Az igei szolgálatot Koncz Hunor Attila, délkomáromi segédlelkész végezte.

Az alkalom témája „Az ellenség szeretete” volt.

Március 19.

Gyülekezetünk lelkészei, gondnokai néhány gyülekezeti taggal együtt részt vettek nt. Dobai Egyeg Kamilla, gyülekezetünk egykori segédlelkésze beiktatási istentiszteletén és az azt követő szeretetvendégségen a sókszelőcei gyülekezetben.

Március 23.

A csütörtök esti istentisztelet után presbiteri gyűlést tartottunk, melyen a Timóteus ház átadása körül felvetődő kérdésekkel foglalkoztunk.

Március 28.

A nőegylet rendes havi összejövetelén Zétényi Csukás László tartott előadást „A Csukás nemzetség a reformáció tükrében” címmel. Április 1.

Gyülekezetünk természetbe vágyakozó tagjai a már hagyományos Kikelet túrán vettek részt. Köszönet Mikos Gittának és Sándornak a szervezésért! Április 2.

Presbitériumunk határozata alapján diakóniai vasárnapot tartottunk, melynek perselypénzével (370 €) közösségünk rászorulóit támogatjuk.

Ezen a napon a gyermek-istentisztelet vezetői és néhány hitoktatónk családjukkal Tardoson túráztak együtt.

Délután 15:00 órától Kisújfalun tartottuk egyházmegyei közgyűlésünket, ahol egyházmegyénk gyülekezeteinek elmúlt évi munkájáról és a 2017-es év terveiről számolt be nt. dr. Szénási Szilárd esperesi jelentésében, majd a bizottságok vezetői is szóltak munkájukról. Istennek adhattunk hálát minden áldásáért, hogy kegyelmében tartja egyházmegyénket is. Április 7.

Ezen a péntek estén tartották a fiatalok a Dics-action következő alkalmát, melyen az irigység volt a téma. Április 10–15.

Húsvéti úrvacsoraosztásra készülve megtartottuk nagyheti bűnbánati istentiszteleteinket a napi igék alapján.

8 │ Kis Kis Tü Ki Tükö Tükör körr kö

Április 11.

Hitoktatóink és lelkészeink lelki napot tartottak a Marianum Iskolaközpont alsó tagozatos diákjai számára. Április 12.

Lelki napot tartottunk a Marianum Iskolaközpont felső tagozatos és gimnazista diákjaival, amikor a tanulók gyülekezetünk kincseivel ismerkedtek meg.

Április 14.

Nagypénteki ünnepi istentiszteletre a Komáromi Református Egyházmegye szervezésében a mi templomunkban gyűlhetett össze az egész egyházmegye. Az úrvacsorával egybekötött alkalmon együtt adhattunk hálát Krisztus értünk hozott áldozatáért és a reformáció megélt fél évezredéért. Április 16–17.

Húsvét két ünnepnapján a megterített asztalközösség által is hálát adtunk Isten új életet kínáló kegyelméért. Április 25.

A nőegylet havi gyűlésének vendége P. Tóthné Szakács Zita, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke volt, aki „A keresztyén nő parfümje Krisztusnak jó illata” címmel tartott elgondolkodtató előadást. Április 27.

A Komáromi Napok keretén belül Pap Gábornak, a Dunántúli Református Egyházkerület hajdani püspökének, 1878-tól 1895-ig révkomáromi lelkipásztornak, a 19. századi keresztény-zsidó kapcsolatok előmozdítójának tiszteletére emlékkiállítás nyílt a Csemadok Galériában. Április 27–30.

Konfirmandus hétvégén voltak együtt Bátorkeszin a hitvallástételre készülő 9. évfolyamos konfirmandusok. Április 28.

A Klapka György Múzeum (Dél-Komáromban) „Soli Deo Gloria” címmel nyitotta meg A protestáns egyházak története a Duna két partján elnevezésű kiállítását.

Május 5.

Felső tagozatos hittanosaink kirándulásán Vizsolyba, a részt vevő 49 gyerek és az őket kísérő vezetők is sok-sok élménnyel tértek haza.

Az elmúlt hónapok eseményei

Április 13. Úrvacsorával egybekötött rendhagyó igei-énekes nagycsütörtöki istentiszteletünkön az ifjúsági bibliakör tagjai szolgáltak.

Április 30.

Gyülekezetünk lelkészei és gondnokai részt vettek nt.

Sasák Attila beiktatási istentiszteletén és az azt követő szeretetvendégségen az újvári gyülekezetben.

Az esti istentiszteletet követően presbiteri gyűlést tartottunk, ahol egyetlen tárgysorozati pont a Timóteusház átadási ünnepsége és a hozzá kapcsolódó szolgálatok elosztása volt.

Május 6.

14.00 órakor kezdődő igeszolgálattal egybekötött ünnepi alkalmon nyitottuk meg a Timóteus-házat, és adtunk hálát a felújítás munkálataiért. Az alkalmon igét hirdetett dr. Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház nyugalmazott, tiszteletbeli püspöke. Köszönet az itt végzett szolgálatokért!

Május 7.

Anyák napjának ünnepélyességét emelte a gyermek-istentiszteletet látogatók köszöntő éneke és szavalata, valamint a Fóti házaspár verses-zenés szolgálata, amiért köszönet a szolgálattevőknek és hála az Istennek.

Május 13.

A fiatalok évadzáró zenés-dicsőítő alkalma, a Dicsaction, melynek ez alkalommal a klikkesedés volt a témája. Az előadást nt. Nagy Zsolt beosztott lelkész tartotta jó humorral és mégis megértetve a téma fontosságát.

Május 14.

Az Együnk együtt – legyünk együtt keretében hitvallásra készülő fiataljainkat és családtagjaikat hívtuk meg a délelőtti istentisztelet utáni közös ebédre. A kötetlen, beszélgetős alkalmon lehetőség nyílt a kapcsolatok mélyítésére, ismerkedésre.

Május 19.

A REFORMÁCIÓ *500* keretében a Limes Galériában került sor a Protestáns iskolatörténeti mozaik című vándorkiállítás megnyitójára.

Május 19–20.

Gyülekezetünk ez évben is bekapcsolódott a Szeretethíd Kárpát-medencei akciójába. Pénteken a Nagykeszin

Kis Tü Ki Kis T Tükör körr │ 9 kö

áldja, őrizze, vezesse őket útjukon, gyarapodjanak a hitben, az ismeretben és a szeretetben!

Május 25.

Az áldozócsütörtöki istentisztelet előtt a hitvallásra készülő ifjaink adtak számot elsajátított tudásukról. A presbitérium előtt, a szülők jelenlétében a vizsga rendben zajlott le. A gyülekezetünk vezető testülete felkészültnek találta a csoportot a hitvallástételre és az önálló gyülekezeti életre. Hála legyen ifjainkért az Istennek!

Május 29. – június 3.

A pünkösdi úrvacsorára készülve bűnbánati istentiszteleteinken az újszövetségi kijelölt napi Igék alapján hangzott a tanítás.

Az elmúlt hónapok eseményei

működő Reménység otthon lakóival és alkalmazottaival együtt a Timóteus-ház, valamint a Jókai Mór Alapiskola környékének tereprendezését végeztük. Az Eötvös Utcai Alapiskola tanulóinak egy csoportja pedig a temetőben végzett tereprendezést. A közös ebéd, a közös munka feletti öröm pedig közelebb hozta egymáshoz a résztvevőket.

Szombaton a gyülekezetünk területén működő szeretetotthonok lakóit látogattuk meg.

Az alkalomra a nőegylet tagjai sütöttek finomabbnál finomabb süteményeket. Köszönet mindennemű hozzájárulásért!

Május 27.

Verőfényes napsütésben került sor a gyermek-istentiszteletre járó gyerekek és szüleik tavaszi kirándulására a holt-vágparti csónakház udvarán.

Köszönet Szabó Csekei Tímea presbiterünknek a megrendezésért!

A konfirmandusok és szüleik ezen a délelőttön szépítették a templomot, így is készülve az ünnepélyes alkalomra. Köszönet az ideszánt erőért és időért!

Május 28. Ünnepélyes keretek között tizenhárom fiatal tett vallást hitéről. Név szerint: Bogdán Rebeka, Cingel Christopher, Földes Csaba, Gál Márk, Hajdú András, Lami Bence, Mészáros Balázs, Mészáros Csaba, Varga Anna, Ondracska Simon, Vontszemű Bettina, Vörös Kata, Židek Alexandra. Imádkozzunk értük, hogy Isten

10 │ Kis Kis i Tükör Tük T ü ör ük ö

Május 29.

Ismét megszervezésre került Nánássy Ildikó által a jótékonysági koncert a Timóteus-ház javára, melyen a jelenlévők gyönyörködhettek a felzendülő muzsikában, a gyerekek, fiatalok játékában, a vers mélyreható erejében, mindezzel Istent dicsőítve. A koncert bevétele 471 € volt. Hálás köszönet minden szolgálattevőnek és támogatónak!

Május 30.

A nőegylet alkalmán Z. Németh István költő saját verseskötetét mutatta be. Jó volt látni, hogy teremtő Istenünk micsoda tálentumokkal tudja megáldani gyermekeit.

Május 31.

A nőegylet vendégül látta a Napsugár csoport tagjait, a halmozottan sérült fiatalokat, szüleiket és a velük foglalkozó önkénteseket. Az igei bevezetéssel Takács Klaudia segédlelkész szolgált, majd Nagy Zsolt beosztott lelkész zenei kíséretével énekelhettük a számukra kedves énekeket. A szeretetvendégségért köszönet az asszonytestvéreknek!

Mi a reformátusság küldetése ma?

Elsősorban személyes kapcsolatot ápolni az Istennel: írásban és szóban, azaz a Szentírás tanulmányozásával és imádsággal. Ennek az ismeretnek kell láthatóvá válnia az életünkben. reformata.sk

Gurbaľ Pavol, Felsőcsáj

Vannak olyan életek, szolgálatok, amelyeket nem is lehet véka alá rejteni…

A módról, a megtaláltatás módjáról így vall: Bár Isten már kora gyermekségemtől újra és újra szembesített hatalmával, gondviselésével, személyesen 50 éves koromra jutottam el oda, hogy Isten nélkül nem megy. Épp akkor születtem, amikor hol az oroszok, hol a németek szállták meg szülőfalum, Madar területét. Életem első hónapjait a pincében éltem át, nehéz körülmények között, édesanyám táplálni is alig tudott, hiszen szűkében volt mindenki az élelemnek. Hadiárvaként nőttem fel, soha nem tudtuk meg, édesapám pontosan hol vesztette életét. Anyai nagyapám volt az, aki a földhöz való hűségre, a munkában való kitartásra, a megszokott dolgokhoz való ragaszkodásra tanított. Vasárnaponként akkor is ünneplőbe öltözött, amikor már nem tudott templomba menni. Példája tanított meg rá: a szívem is igyekszem ünneplőbe öltöztetni már előre, ha az Isten házába készülök. Édesanyám erős tartása pedig mindig példaként állt előttem. A munkámban, vállalt feladataimban igyekeztem mindig végig kitartani. Közösségi ember vagyok, mindig szerettem tenni a köz javára. Sokat futottam, eleget téve a madari dombok hívásának, itthoni feladataimnak. Ötvenéves koromban döbbentem rá, hogy végigdolgoztam az életem, a gyerekek is kiröpültek, s most akkor mi van, hol is tartunk?

Ekkor kezdett el Isten csalogatni sok áldott emlékű és hozzám közel álló emberen keresztül.

A feleségem hívő családból származik, mindig hűségesen élte meg a hitét, s én egyfajta szent sóvárgással irigyeltem

Nem véka alá való... (Mt 5,15)

Van úgy, hogy az ember rácsodálkozhat ismert énekünk sorára: „… utad van számtalan sok, Uram és eszközöd.” Út és eszköz – kívülről ható, emberi vagy éppen személyes életesemények sora, az Ige ereje, ami „aranyalmaként, ezüst tányéron, a helyén mondva” talál meg –, hogy Isten magához édesgessen vagy ostorozzon, csalogasson vagy kényszerítsen. Ahányan vagyunk, annyiféle isteni mód és módszer.

Czékus Dezső atyánkfiát megragadta, szolgálatba állította, hogy segítsége látható legyen. Ha a nemrég átadott Timóteus-házra nézünk, az ő segítségét, odafigyelését is tükrözi az épület. Építésfelügyelőként 10 éven keresztül szinte napi szinten tette a dolgát Isten dicsőségére, az épület s majd a benne helyüket elfoglaló lakosok javára. Valóban érvényes rá kedves énekének sora: „Áldjad őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet jóságos lelke veled, És hited tőle mit várhat.” (264. dicséret 4. vers)

ezt tőle. A mai napig is hitvesem az, aki tiszta igei látásával, gyakran felülről nézve a dolgokat, távolabb lát, mint én, és krisztusi, csendesítő indulatával mellettem áll. De elindulni számomra sem volt egyszerű…

Rácz László tiszteletes úr adott össze bennünket Madaron, s ő hívogatott, „nösztetett” többször ide, már a komáromi gyülekezetbe: – Dezsőkém, szükség lenne rád… Áldott emlékű Keszegh Pali bácsi, akivel a Csemadokban dolgoztam együtt, többször mondta nagy szeretettel: – Dezső, te olyan vagy, mint a tékozló fi ú. Ismered a történetét…

Rumann Nóra szomszédasszonyunk pedig újra és újra hívogatott az Isten házába.

S ahogy egyszer-egyszer eljöttem a templomba, Isten még a helyemről is gondoskodott, mert odaültetett Veres Ottó presbiter elé, akinek tiszta éneke a fülemben zengett, és a szívemből előcsalogatta a Mokos tiszteletestől gyerekkoromban tanult, rég elfeledett énekek szövegét, dallamát. S úgy örültem: ezt is tudom, azt is ismerem…

Könnyen lobbanó természetét is kedves éneke sorával, személyre szabottan igyekszik csöndesíteni, amikor így győzködi indulatát, saját bevallása szerint: Te, Dezső, „csak légy egy kissé áldott csendben, s magadban békességre lelsz. Az Úr rendelte kegyelemben örök bölcs célnak megfelelsz…

Az „örök, bölcs célt” pedig az Úr úgy rendelte, hogy Czékus Dezső atyánkfia 2002-től presbitere a gyülekezetnek. Az Istentől kapott talentumaival jól sáfárkodva teszi a dolgát. Szisztematikus, rendszerező gondolkodása sok felmerülő problémát átlát és megold.

Mert van úgy, hogy az ember rácsodálkozhat személyes életében is kedves énekünk igazságára: „Utad van számtalan sok, Uram, és eszközöd…” Áldjuk hát Őt, hogy Jézus Krisztusban, az egyedüli Útban bennünket gyermekeivé fogad, testvérei, atyánkfiai lehetünk egymásnak, s utakon, eszközökön keresztül magához vonz, hogy mi is eszközzé válhassunk az Ő kezében! Hála ezért a mi Atyánknak, Jézus Krisztus által!

Fazekas Zsuzsa

Kis Tü Tükör ükö k r │ 11

Kedves olvasóink, mint bizonyára már sokan olvasták, 2017. május 6-án ünnepélyes keretek között megtörtént a Timóteus ház megnyitója. Nagy örömünkre szolgál, hogy nem csak magát az épületet sikerült szépen felújítani, de a körülötte elterülő parkot is sikerült befejezni. Ennek a projektnek a megvalósításához hozzájárult Komárom városa is. A komáromi városvezetők számára is nagy jelentőséggel bír a zöld övezetek fontossága, erre a célra minden éven elkülönítenek bizonyos összeget. Ezt a pályázati lehetőséget kihasználva pályáztuk meg a Timóteus ház parkja esetében is. Ami nem csak esztétikai látvány lett, de zöld oázist is biztosít az itt lakók számára.

Ezúton is köszönet a város vezetőségének és a gyülekezetnek az elkészült szép parkért.

Gönczöl Tóth Hilda

3–7.

Balatontrip, kerékpártúra

10–14. VII. Ifjúsági angol tábor (Balatonalmádi) 17–21. IX. Napközitábor 5.

Presbiterek, pótpresbiterek túrája

5–11.

Gyülekezeti hét (Jósvafő)

3.

Tanévnyitó: gyermek-istentisztelet Együnk együtt, legyünk együtt: gyermekit. vezetők, családok

Szeptember

Zöld oázis - a pihenés szigete

Aug. Július

2017- es év g yülekezeti alkalmai 3. ne g yedév yed év

4–8.

Bűnbánati hét

8.

Dics-action

9.

REFORMÁCIÓ*500*, a KM. Egyházmegye Egyházmegyei Napja Komáromban

10.

Új kenyér ünnepe, úrvacsora

24.

Egyházmegyei pedagógustalálkozó, Martos Kis Tükör 2017/3

26.

Nőegylet: Lévai Attila, PhD. – "A komáromi teológiák története, kitekintéssel a múltra, jelenre és jövőre"

30.

Gyermek-istentiszteletesek kirándulása, kincskeresés, szalonnasütés

IMÓTEUS

2017. JÚLIUS 25–29.

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház „Szemem állandóan az Úrra Ú néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.”

[Zsoltárok 25,15] 12 │ Kis Tükör

www.reformata.sk