Kis Tükör 17.2

XVII. évfolyam

2016. június

2. szám

KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Ára: 0,50 €

Kis Tükör │ 1

Adj Urunk pihenést!

Szabadság

A nyár a szabadságolás, a pihenés időszaka sokak számára.

Nemcsak a tanév ért véget, de a munkahelyeken is ez a szabadságok ideje. Az ezt az időszakot legjobban jellemző szavunk a nyaralás, ami általában utazással egybekötött, tervezett pihenés. Legalábbis a mi magyar mentalitásunkra ez a jellemző – egy vagy két teljes hét munka nélkül. Hajlamosak vagyunk azonban arra is, hogy túltervezzük a nyaralást. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy szükségem lenne még pár nap nyugalomra lomra, kipihenni a nyaralást. Azért mondom, hogy felénk ez a jellemző, jelle mert a pihenésnek is van kultúrája, vagy ha úgy tetszi tetszik, hagyománya. Németországban például az a jellemző, hogy az ember azért dolgozik, hogy elmehessen szabadságra, mond mondjuk utazzon akár egy hónapig. A német mentalitásra jellemző lemzően ebben is precízek, mert erre az időre – velünk ellentétben – a szorgalmas németek tényleg kikapcsolják a telefont, és elé elérhetetlenekké válnak.

Ehhe Ehhez az időszakhoz hozzátartozik a szórakozás is, amikor a hobb hobbijainknak élünk. Ilyenkor derülhet ki az is egy emberről, hogy tényleg van-e igazi szabadidős tevékenysége, ami kikapcsolód csolódást nyújt számára. Akinek nincs, az általában két nap után elkezd unatkozni, mert nem tud mit kezdeni magával.

Mond Mondani szoktuk, hogy a Szentírásnak minden élethelyzetünkr tünkre van mondanivalója. Nincs ez másképpen a pihenéssel sem. A nyugalom napjának megszentelésére Isten a Tízparancsolat csolatban szólít fel bennünket. Ez pedig nem véletlen, hiszen

KIS TÜKÖR impresszum

XVII. évfolyam, 2. szám 2016. JÚNIUS FELELŐS KIADÓ: Révkomáromi Református Egyházközség FŐSZERKESZTŐ: Fazekas Zsuzsanna

TE HOGYAN TÖLTÖD A SZABADIDŐDET? A pihenés fajtája

Lelőhelye a Szentírásban

A SZÜKSÉGES PIHENÉS

„De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság Testi fáradtság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. Ő (Jézus) azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.” Luk 5, 15–16.

AZ ÚRTÓL KAPOTT PIHENÉS

„Amikor a király már a palotájában lakott, és az Úr Hálaadás, mindenfelől nyugalmat adott neki az ellenségeitől, továbbezt mondta a király Nátán prófétának: Nézd, indulás én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig sátorlapok között lakik.” 1Sám 7,1–2

ÉPÍTŐ PIHENÉS A KÖZÖSSÉGBEN

„Mert tanúm az Isten, akinek teljes lelkemmel szolgálok az Ő Fia evangéliumával, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok, és szüntelenül kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából, egyszer már el tudjak menni hozzátok. Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek, vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által” Róma 1, 9–12

A KIÉRDEMELT (?) PIHENÉS, MEGFÁRADÁS

„Ő felkelt, evett és ivott és annak az ételnek az Megfáradás, erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten céltévesztés, hegyéig, a Hórebig. Itt bement egy barlangba, és ott megállás. töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az Úr igéje: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg.

Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.” 1Sám 19, 8–10

PIHENÉS A MÉLYBEN

„Jónás pedig lement a hajó mélyébe, és ott feküdt Rossz pihenés, mély álomba merülve.” Jónás 1,5b a feladatok elodázása, kitolása.

TÖRDELŐSZERKESZTŐ-GRAFIKUS:

Viola András MUNKATÁRSAK: Édes Enikő, Haris Szilárd, Kustyán Ilona, Szabó Csekei Tímea, Szalay Cecília, Tanító Péter, Turányi József SZERKESZTŐSÉG: Jókai utca 34.

945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o.

CÍMLAPFOTÓ: thefools.org (forrás) A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapja. Megjelenik minden negyedévben. Megrendelhető a szerkesztőség címén, egy példány ára: 0,50 €. Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk. ©RévkomáromiReformátusEgyházközség.

Bárminemű másolás és sokszorosítás a szerkesztőség előzetes engedélyéhez kötött. Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

2 │ Kis Tükör

Isten jól ismeri lelki és testi szükségleteinket is. A hetedik nap megünneplése a teljes feltöltődést szolgálja Istennel és a testvérekkel való közösségben. A Szentírás ugyanis nem ismer Isten nélküli, tétlen pihenést. A keresztyén életből nem lehet szabadságra menni. Éppen a negyedik parancsolatból kiindulva láthatjuk, hogy a Szentírás inkább a rendszeres pihenést ajánlja. Mivel pedig Isten ismeri a mi szükségünket, jól tudja azt, is mikor igényeljük a pihenést. Egy szokványos vasárnapi istentisztelet pedig meg tudja adni ezt a kikapcsolódást. A templom nyugalma alkalmat kínál a gondolatok rendezésére.

Az imádságban mindig jelen van a hálaadás és a dolgok értékelése. Egy nyári terv lehet az is, hogy az Úrral való kapcsolatunkat felújítsuk, vagy az imádságainkat elmélyítsük.

A megerősítés a nyári időszakban gyakran történik táborok formájában. Semmiképpen sem vitatnám a táborozás előnyeit, hiszen magam is résztvevő vagyok évek óta. A tapasztalatom azonban az, hogy egyedül a tábor nem nyújt elegendő lelki táplálékot egész évre. Ha azt szoktuk mondani, hogy az Isten igéje olyan számunkra, mint a mindennapi kenyér, akkor a tábor a hétfogásos vacsora. De azután is megéhezik az ember előbb-utóbb.

Bízhatunk tehát abban, hogy Isten megadja a pihenés idejét, mégpedig olyan pihenését, amire éppen szükségünk van. Már csak azért is, mert megadta az övéinek mindig is. (Lásd a táblázatot.)

Haris Szilárd, diakóniai lelkész

Jellemzője

Hálaadás, egymás erősítése, épülés hitből hitbe.

N e m vé k a a l á v a l ó . . .

( M t 5 ,15 )

Az Úr Jézus a rovat címeként jelzett megállapítást a Hegyi beszédben mondja a hit lángjával fénylő mindenkori tanítványainak. Isten kegyelméből gyülekezetünkben is vannak ilyen fénylő életek. Az előttünk álló időszakban – a teljesség igénye nélkül – őket, életüket, szolgálatukat szeretnénk ismertebbé tenni.

A csendes csodák postása „Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát.

A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák.

Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák.

Rajtuk át Isten szól: jövök. ” (Reményik Sándor: Csendes csodák) Reményik Sándor Csendes csodák című verse jut eszembe, ha Hegedűs Margitkával találkozom. Csöndje, mosolya, énekhangja, jól ismert mézes puszedlije, apró verses ajándékai, mindenkori készsége, amelyre számíthat a nőegylet, a gondnok testvérek, mi is, lelkészek és minden hozzá forduló, számomra azt az embert idézi, aki nem nagy csodákra vár, hanem általa szitáló, halk szirom-csodaként az Isten szeretete érkezik. Így, nyár derekán egy „hópehelynyi” örömöt szeretnék most megosztani – Margitkát kérdezve – Tisztelt Olvasóinkkal is.

Milyen családból származik? Mit tart a legfontosabb örökségnek, amit szüleitől, családtagjaitól kapott?

Nyugdíjas óvónő vagyok. Komáromban születtem 1941-ben. Szüleim magyar, református, Istenben hívő, imádkozó szívű emberek voltak. Ketten voltunk testvérek. Hálát adok az Úrnak, hogy ilyen áldott emlékű szülőket és testvért adott. Drága Szüleink megtanítottak imádkozni minket, és példamutató életükkel az Isten felé irányítottak.

Nővéremmel együtt már kisgyermekként vasárnapi iskolába jártunk, majd később az ifjúsági bibliakörbe, templomba a szüleinkkel együtt.

Hány évig és hol dolgozott óvónőként?

A komáromi magyar óvónőképzőt 1960ban végeztem el. Az első munkahelyem az Érsekújvári járásban, Szőgyénben volt, ahol 3 évet töltöttem, majd áthelyeztek PárkányNánára, ott 1 évet voltam. Később közelebb kerültem a Komáromi járásba Hetényre, ott 8 évet szolgáltam, és végül áthelyeztek Komáromba a benei óvodába, ahol 27 éven át neveltem a gyerekeket.

Miért ezt a pályát választotta?

Az óvónői pályát azért választottam, mert szerettem a kisgyermekeket. Ha visszatekintek a 39 éves óvónői pályámra, hálás a szívem az Úrnak, mert végig fogta a kezemet.

Bátorított, tanított, vezetett. A rám bízott kisgyermekeket megőrizte. Áldott legyen az Ő neve. Naponta úgy indultam az óvodába, hogy imádkoztam: „Uram, őrizd meg őket, mert én kevés vagyok.” Igyekeztem, hogy ismereteimet, tudásomat fejlesszem, és minél többet tudjak nyújtani a rám bízott gyermekeknek.

Sokszor eszembe jutottak Vörösmarty szavai: „Morzsát vigyünk csak, s töltsünk hézagot.

Sok morzsa dombbá, domb heggyé lészen.

Naggyá, magassá, mint a Tátrabérc.”

Mit jelent a közösség – úgy általában, Margitkának?

A közösségnek nagy szerepe volt és van az életemben. A család védelmet, bátorítást, biztatást adott, én elég bátortalan, félénk voltam, de az együttlét rákényszerít, hogy merjek a problémával megküzdeni. A munkahelyi közösségek is mind tanítottak. Nagyon szép és jó volt a CONCORDIA kórusnak 30 évig tagja lenni. Ezt is köszönöm az Úrnak. A felsoroltak után, de nem utolsó sorban, hála Istennek, hogy a Komáromi Református Gyülekezet közösségének én is tagja lehetek. A nehéz időkben (betegség, gyász és egyéb gondok között) régen és most is ott volt és van a Gyülekezet törődése, gondoskodása. Voltak nehéz próbák az életemben, melyeket csak úgy tudtam elviselni és hordani, ha úgy tekintek rájuk, mint az Úrtól lett dolgokra. Elvett mellőlem az Úr minden emberi támaszt, hogy hozzá forduljak, csak benne bízzak, és megerősített, mert „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Filippi 4,13 A gyülekezetben kisebb szolgálatokat örömmel végzek: énekeltem az egyházi énekkarban, presbiter voltam, pótpresbiter vagyok, tagja vagyok a nőegyletnek, ahol a jegyzőkönyvet vezetem, s amíg a lepramisszió működött, ott is tevékenykedtem. Amennyire az erőmből és tehetségemből futja, apró kis szolgálatokkal, énekkel szeretném még az Urat szolgálni. Az ének mindig jelen volt az életemben, és mindig örömöt jelentett. Igaz,

hogy már nincs a hangomnak színe, fénye, de azért köszönöm az Úrnak, hogy még így is tudok énekelni. A sok kedves énekem közül megemlítem a 272. dicséretet: „Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja.”

Nagy öröm találkozni a volt óvodásaimmal a templomban és az Úr asztalánál, és együtt dicsérni az Urat.

Mit üzen újságunk olvasóinak, amit szívünkre szeretne helyezni, és aminek igazságáról élete folyamán többször meggyőződött?

A Kis Tükör olvasóinak a sok kedves Igém közül most ezt helyezem szívükre Lukátsi Vilma versével együtt. Ében Háézer „Mindeddig megsegített minket az Úr!”(1Sámuel 7,12) Életünkben észrevétlenül, kitartóan kúszik az idő, Szakadatlan spirálvonala, fordulóit nem jegyzi elő... Önmagamnak ahogyan nőttem, éveket raktam – emlékoszlopul, a fordulókat úgy jelöltem: „megsegített mindeddig az Úr!”

Eszmélésem óta vezetett, Vele vándoroltam hegytetőt.

Minden léptemnél éreztem: szeret! visszarántott a szakadék előtt!

Ha bálványaim összetörte, még ha sírtam is keservesen, azzal, hogy lelkem meggyötörte, látóvá tette megvakult szemem!

A múltra nézni csak így érdemes, mert a jelen bárhogyan alakul, emlékezésnek annyi elég, hogy „megsegített mindeddig az Úr!”

Köszönöm a beszélgetést! Isten segítse továbbra is!

Fazekas Zsuzsa

Kis Tükör │ 3

Igehirdetésen hallottuk

Szentháromság vasárnapját ünneplő keresztyén gyülekezet, kedves Testvéreim!

Milyen Istennek ez a szeretete? Nem a mi emberi szeretetünkhöz hasonló, mert legtöbbször abban van valami önzés. Szeretjük szüleinket azért, mert kicsi korunktól gondoskodtak rólunk, szerettek bennünket. És szeretjük azt is, aki kedves hozzánk, de nem szeretjük azt, aki sérteget és barátságtalan velünk szemben. A mi szeretetünkben mindig van egy kicsi üzlet is: szeretetünk tárgyától legtöbbször kapni is szeretnénk valamit. Isten szeretete viszont más. Isten szeretete önzetlen szeretet. Talán legjobban a szülői szeretet nyomán tudjuk megérteni, amely az Isteni szeretetnek halvány visszatükröződése. A szülő nem azért szereti a gyermekét, mert haszna van belőle.

Nem is azért, mert különösképpen jó vagy szép. Ha csak baj van vele, akkor is szereti, ha hűtlen, akkor is szereti, és alig várja, hogy megbocsáthasson neki. Szereti egyszerűen azért, mert az övé. Szereti, mert nem tudja nem szeretni.

Isten is ezért szeret bennünket. És, hogy milyen nagy ez a szeretet, azt istentiszteleti alkalmakon gyakran halljuk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Ezért a nagy szeretetért tanított Jézus így imádkozni bennünket: „Mi Atyánk! …” (Mt 6,9) Megközelítésképpen elmesélek egy történetet. Kiránduláson volt egy család a hegyekben. A drótkötélpálya, amellyel a csúcsra értek, meghibásodott. Nem volt más megoldás, a szakadékon keresztül gyalog kellett megtenniük a visszafelé vezető utat. Kötelet kerítettek, és ezzel eresztette le a sziklafalon a hatéves kisfi át az apa. Amikor már elmúlt a veszély, megkérdezték a kisfiút: – Nem féltél a szakadék felett?

– Miért féltem volna? – válaszolt csodálkozva a kisfiú –, Hiszen édesapám tartotta a kötelet!

Ezt jelenti a mi számunkra is, testvéreim, az isteni szeretetet. Mert Isten a mi mennyei Édesatyánk. Sokszor függ a mi életünk is szakadékok felett, amikor bajban vagyunk, amikor nem tudunk kihez fordulni, de Isten akkor is tartja kezében életünk kötelét, Ő mindig vigyáz reánk.

Igerészünk harmadik része, ami az Istennek a szeretetét követi a „Szent Léleknek közössége”.

Mit jelent ez az életünkben? Talán ezt is leginkább egy példából lehetne megmagyarázni és megérteni.

Vakon született egy gyermek.

Nem látta soha a színeket, de értelmes fiúvá fejlődött, és minden érdekelte. Egyszer hallva, hogy szülei valamire azt mondták, hogy fehér, megkérdezte: – Milyen az a fehér?

– A fehér – mondták neki – olyan mint a fal.

– Olyan kemény? – kérdezte.

– Nem, a fehér az olyan, mint a tej.

– Olyan édes? – kérdezte kíváncsiskodóan a fiú.

– Nem, a fehér az olyan, mint a liliom.

– Olyan illatos?

4 │ Kis Tükör

– Nem, a fehér az olyan, mint a hó.

– Olyan hideg?

– Nem – válaszolták a szülei, de a fiú ekkor közbeszólt: – Ne is mondjátok tovább! Nem veszitek észre, hogy egymással ellentétes dolgokat állítotok? Hol azt mondjátok a falra, aztán a tejre, aztán a liliomra, majd a hóra.

Nincs is fehér – válaszolta szomorúan a gyermek.

Pár évre rá egy speciális orvos megvizsgálta a fiú szemét, és megállapította, hogy a szeme operálható. Mikor a műtétet elvégezték, a fiúnak megjött a látása, és megtapasztalta, hogy milyen is az a fehér. Felkereste azokat, akikkel vitatkozott, és ezt mondta: – Bocsássatok meg, nem tudtam elképzelni, hogy milyen is a fehér, csak vitatkozni tudtam róla. De most már látom, és nem vitatkozom többé. Megnyílt a szemem.

Testvéreim! Lelki értelemben ezt jelenti számunkra a Szentlélek. Látást ad. Amíg nem hajtja végre rajtunk vak lelkünk operációját, addig olyanok vagyunk, mint a vakon született gyermek. Ilyenkor vitatkozunk Istenről, a bűnbocsánatról, gondviselésről, örök életről, de fogalmunk sincs róla, mi is az. Aztán, ha a Szentlélek megnyitja lelkünk szemét, egyszerre látni kezdünk. Többé nem kell bizonyítani, vitatkozni, megfogalmazni. Valóság lesz, mint a példázatbeli fiúnak a fehér. Ezt az általa adott látást ígéri nekünk az Ige. De nem is csak ezt.

Többet ennél: a Szentlélek közösségét. A látást adó Isten Szentlelkével közösségben marad velünk. Az Istennel való életkapcsolat ígérete ez.

Az áldás három ígérete: a kegyelem, a szeretet és a közösség három névhez kapcsolódik: Atya, Fiú, Szentlélek – teljes Szentháromság. Sokan felteszik a kérdést: „Három és mégis egy? Hogy is van ez? Nem mond ez ellent az emberi logikának?” Nagyon törpe a mi emberi értelmünk ahhoz, hogy Isten lényét, titkait fel tudja fogni vagy meg tudja magyarázni. De mégis, talán kíséreljük meg egy hasonlattal felfogni, megérteni belőle valamit.

Létezik még valóság, ami egy és mégis három. Mi magunk, testvéreim. Test, értelem és érzelem. Nem tudjuk elhatárolni, melyik hol kezdődik, de tagadhatatlan, hogy egyszerre mind a három vagyunk. És ez a három egy valóság: az ember. Külön – külön érzékelhető, de csak együtt egy valóság.

Vagy nézd a Napot: fent ragyog az égen. A napsugár itt lent süt az arcodra a földön, s érzed, hogy meleg. Ez három külön dolog: Nap, napsugár, meleg. De a tudósok megállapították, hogy a napsugár nem más, mint a Nap részében energiává alakult anyag. A meleg pedig ennek az energiának a levegőben való továbbterjedése.

A három valóság tehát tulajdonképpen egy. Próbáljátok meg valahogy így elképzelni az Atyát, Jézus Krisztust és a Szentlelket. Úgy, ahogy létezik a Nap, úgy van Isten. És ahogy a Nap a napsugárban a földre jön, úgy jött Isten Jézus Krisztusban hozzánk. És ahol ott van a Nap, a napsugár, ott meleg is van. Ahol ott van az Atya, a Fiú, ott van a Szentlélek is.

Ezzel térjünk ma is haza testvéreim: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal.” Ámen.

Takács Klaudia (részlet a komáromi református templomban 2016. május 22-én elhangzott igehirdetésből)

A toronyóra javításának „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” Mt. 5, 3 apropójára...

Az első boldogmondás a lelki szegényeket nevezi boldognak. De kik is a „lelki szegények”? Talán ez az egyik legtöbbet idézett kifejezés, s a leginkább félreértett is. Lelki szegény talán az érzelemsivár vagy együgyű ember lenne? A megértést nagymértékben segíti, ha visszanyúlunk az eredeti görög szöveghez: A görög πτωχοι szó (a πτωσσω, πτησσω = meggörnyed, meghajlik, de mindig az alázat kifejezéseként: koldus, szegény főnévből származik) olyan embert jelöl, aki segítséget kér, megalázkodik és esdekel. A szegény ebben az értelemben a szükséget szenvedő, még inkább a koldus. Meggörnyedt embert jelöl, azaz olyasvalakit, aki meghajol a nagyobb és hatalmasabb előtt. A Biblia nem hanyagolja el a kifejezésnek ezt a társadalmi-szociális értelmét, de vallási jelentéstartalommal is felruházza. Máté magyarázatként azt mondja, hogy «lelki szegénységről» van szó – lélekben szegények. Nyelvtani szempontból jelzőből és (relációra utaló) dativusban álló főnévből tevődik össze. Ennek a szerkezetnek erejében a jelzővel kifejezett minőség (ártatlanság, tisztaság, szegénység stb.) a főnévben (a kézben, a szívben, a lélekben stb.) lakozik. Az emberi személy szegénnyé válik, midőn elsajátítja az eszményi szegény állapotát, viselkedés- és gondolkodásmódját.

A lelki szegénység inkább alapmagatartást jelent, mintsem egyszerű erényt. A lélekben szegény a teljesen nincstelen ember, aki nem csak a kevésbé fontos anyagi javaktól szakadt el, hanem elsősorban a szellem, az akarat, a saját elgondolások és az egyéni érzések magasabb rendű értékeitől. Önmagától, emberi látásától és vágyaitól megfosztva kész arra, hogy befogadja Isten országának értékeit. Ez a belső készség nélkülözhetetlen mindazok számára, akik Krisztus követőjévé akarnak válni. Az üdvösségre vezető ösvény meredek, nehéz és túlságosan titokzatos ahhoz, hogy az emberi ész fényében megérthetnénk. Aki sokat okoskodik, félő, hogy kívül reked; ezért, ha valaki nem szegény, nem léphet be Isten uralmának országába. A szegény nem nyugszik bele rászorult vagy nyomorúságos helyzetébe.

A görög szegény szó bizalmatlanságot, nyugtalanságot, valami másra vágyást és másnak keresését is jelenti: bizalmatlanságot a javakkal és bárminemű személyes erőforrással szemben, mert az ember igényei és vágyai magasabb rendű javakra, Istenre irányulnak. Evangéliumi értelemben ‘szegénynek’ tekintendő a ‘gazdag’ vámos, és ‘gazdag’ a ‘szegény’ farizeus. Az így értelmezett boldogság összekapcsolódik Jézus felhívásával: tanuljatok tőlem, mert szegény vagyok és alázatos szívű (Mt 11,29), azaz lélekben szegény. A látszólagos javakkal elégedett ember a Biblia felfogásában már gazdagnak számít. Ha az embernek nincsenek problémái, nem nyugtalankodik, egyszóval ha nem veszi észre saját szegénységét, ez a legnagyobb csapás életében. Az ember nem tekintheti önmagát szegénynek mindaddig, amíg nyugodtan bízik önmagában és adottságaiban, különösen, ha ezek az adottságok – mint ahogyan ez lenni szokott, nevetségesek és inkább hibáknak tekinthetők. A szociális szempontból szegény ember gazdagnak mondható, ha anyagi és szellemi javai ellenére rászorulónak tartja magát, mert ezekben nem talál vigasztalást. Ha az ember lélekben szegény vagy nélkülöző, ez annyit jelent, hogy határozottan tudatában van szegénységének, azaz meggyőződéssel vallja, hogy rászoruló, nyomorult lény, és ennek következtében készen áll mindannak elfogadására, amit hiteles isteni ajándékként kap. Evangéliumi értelemben gazdag az, aki eltelt, és úgy gondolja, hogy boldogságát, Istent is beleértve, mindenkitől függetlenül megőrizheti.

Ezzel szemben a szegény állandó ügyfele az Úrnak, mert folytonosan elé tárja ínséges helyzetét és kéréseit, tehát a szegénység lelki beállítottság. Az önmagában nem bízó szegény minden hiányosságának kárpótlását Istenben fogja megtalálni.

Nehezen érthető Igék a Bibliában

Áldás békesség!

Az eredeti óraszerkezetről sajnos keveset tudunk.

Elkészítését Rauschmann József budai órásmester vállalta magára, amiért 640 ezüstforint volt a jutalma. A 180 éves toronyóra szerkezet minősége és fajtája miatt nehezen javítható és karbantartható, ezért is gondoltuk, hogy a régi szerkezetet megkerülve az óralapokhoz teszünk egy gépezetet, ami együtt hajtja a négy órát.

Régebben egy-egy településen a templom volt a legnagyobb épület, messziről látszott, és hívogatta a híveket. A mai világban, ahol már a falukban is tömbházak, toronyházak és magasabbnál magasabb épületek vannak, leginkább csak a templomok csúcsa, a tornyának egy része látszik. Ezért is volt fontos, hogy az oly rég nem működő órát kicsinosítva újra működésbe hozzuk. De ahogy egy szép virághoz sem dukál egy pókhálós, tüskés szár, úgy az órának is jár a szép, tiszta torony. Az elmúlt hónapokban többen azon munkálkodtunk, hogy ne csak az óra, de a tornyon átvezető részek is szebbek és tisztábbak legyenek. Minden évtizednek megvan a maga feladata és terhe, az elmúlt évtizedek a toronyhoz nem voltak kedvesek: sok részre ráfért a takarítás, tisztítás vagy épp javítás. Istennek hála viszont sikerült elkészítenünk nemcsak az órát, de mindent, amit terveztünk. Az örök igazság, hogy ember tervez, Isten végez – igaz volt ezúttal is. Ezért szeretnék megkérni mindenkit a gyülekezet tagjai közül, hogy merjünk tervezni, merjünk nagyot álmodni – akár otthon az életünkben vagy Isten országát építve –, mert legyen az bármennyire lehetetlennek tűnő vagy őrültség, ha Isten kedves szívvel tekint a mi szándékunkra, lehet bármekkora az akadály, ami előttünk áll, képesek leszünk megoldani.

Szuri András (elhangzott templomunkban 2016. március 13-án)

Tanító Péter, csallóközaranyosi lelkipásztor

Kis Tükör │ 5

Mert aki szeretne örülni az életnek...

Bemutatkozik...

Isten háza. Templom. Helyem a templomban. Talán őseimtől örökölt, talán úgy találtam meg, hogy valamikor, amikor keresőként betévedtem ide, valaki rám mosolygott, kézen fogott, és maga mellé ültetett. Talán elém tette az énekeskönyvét. Talán az orgona hangja gyermekkoromtól kísér, talán csak úgy talált meg egy-egy zsoltár, dicséret, dallam, „amint vagyok”, s elpecsételt, odaszögezett a padba, s már nem engedett el.

Helyem a templomban. Jól ismert szálkák, csorbulás, szúette részei is ismerősek. Máshol gyerekek, fiatalok által bevésett jel: itt voltam, dátum, monogram...

Az én helyem...

Aztán egy idő óta üresen áll... talán már nem is tudják, hogy én ült ültem ott. Talán már más ül a helyemen. Egy családtag vagy gy számomra s egy teljesen ismeretlen. Pedig még vagyok!

Csak már nem a templomi helyemen. Ágyhoz kötve vagy csak áátélve, hogy a lélek kész, de a test erőtlen. Mennék, de már n nem tudok... A lelkem inná az igét, emelkedne a „buzgóság szárnyain”, csöndesedne és erősödne... De már nem tudok menni...

Kéthe Kéthetente azonban érkezik, eljön hozzám az orgona hangja, az ige ige, az Isten szava. S én hallgatom, behunyt szemmel. Ez nem n nosztalgia, hanem a közösség áldott ajándéka, ami nem épület épülethez, nem térhez kötött, hanem a Lélek által összeköt a templo templomi helyemmel, a gyülekezetemmel, a közösséggel. Egy láthata láthatatlan kötelék, ami beemel és megerősít az Isten országába.

De jó tudni, hogy helyem van a közösségben még itthon is, még a beteg betegágyon is, még tehetetlen, gyönge állapotomban is.

KAZE KAZETTASZOLGÁLAT. Őértük van. És mégis több, mert az önkéntesek és a rászorulók találkozása Isten szeretetébe tetében. 16 éve működik gyülekezetünkben. Már nem is emlék emlékszünk, hogy kezdődött. A technikai része is ódivatú volt. C Csak egy felvevőgép, egy sokszorosító... és kéthetente kikerü kikerült a vasárnapi istentisztelet hanganyaga a gépezetből, hogy Isten küldöttei vigyék azoknak, akik tudják: gyengeségb geségben kell igazán az Ige ereje, buzdítása. A gyülekeze-

tünk diakóniai bizottsága lejátszókat is vásárolt, hogy azok is hallgathassák, akiknek nincs módjukban. Az évek alatt 30–40 testvérünk élt ezzel a lehetőséggel. És Isten mindig gondoskodott önkéntesekről, akik a technikai részét végezték, és postásokról, akik vitték a hanganyaghordozókat. Aztán modernizálódtunk, a keresztelők hanganyagát is felvesszük, és ajándékként, emlékbe kapja meg a család.

Kik hát a kazettaszolgálat önkéntesei, és hogy vallanak azok közül néhányan, akik élnek ezzel a lehetőséggel?

A hanganyagot Kurucz Endre és Turányi József rögzítik a templomban. Feladatukról így számolnak be: Kurucz Endre: Jelenleg hardverfejlesztő mérnök vagyok egy autóipari cégnél, ahol áramkörök fejlesztésével foglalkozom.

2012 áprilisában szólított meg a tiszteletes asszony, hogy nem segítenék-e a kazettaszolgálatban. Azóta, ha Komáromban vagyok, az én feladatom a hanganyag rögzítése és megvágása, majd elküldöm a zsinati főtanácsosnak, Molnár Sándornak, aki felteszi a hanganyagot a www.refradio.eu internetes oldalra, ahol bárki meghallgathatja. Aztán az anyagot elküldöm Turányi Józsefnek is.

Turányi József: Ha Endre nincs itthon, én rögzítem az anyagot, majd kiküszöbölöm a hanganyag hibáit, elküldöm Endrének, s miután megvágva visszakapom, jelenleg 9 újrahasznosítható cédére égetem rá. Beviszem a lelkészi hivatalba, ahonnan a nőtestvérek elviszik az idős, beteg testvéreknek. Örömmel készítem a keresztelősök számára is a cédélemezeket, amelyekre rányomtatom a dátumot, a gyerek nevét.

Milyen területen szolgál még a gyülekezetben?

A szervezett alkalmakon készítek foókat, nemcsak a Kis Tükör számára, hanem a gyülekezeti archívumba is. Az elmúlt évben kezdtük presbitertársammal, Szabó Csekei Tímeával a múzeumszobában lévő anyag feldolgozását, dokumentálását. Belső békességem van abból, ha segíthetek másoknak, mert örülök annak, ha a másik is örül.

Kurucz Endre, Farnbauer Lýdia, Mészáros Márta, Turányi József

6 │ Kis Tükör

Farnbauer Lýdia és Mészáros Márta a kezdetektől a kazetták kézbesítésében vállalnak szolgálatot.

Mindketten a nőegyletnek és a bibliaórának is aktív tagjai. Éveken keresztül a lepramisszióban is szolgáltak. Mészáros Márta így vall az általa kézbesített kazetta útjáról. „Az egyik néni, akiknek viszem, látáskárosult. Így mindig megvárja a sógornőjét, aki segít előkészíteni a kazettát, és együtt hallgatják meg. Aztán a római katolikus sógornő hazaviszi magával, és három szomszédasszonya elmegy hozzá, majd együtt ők is meghallgatják az istentiszteletet. Ez így igazi misszió!”

Farnbauer Lýdia elmondja, hogy többek között évekig egy ágyban fekvő néninek vitte a kazettát, de miután meghalt, a lánya – aki 24 éve agyvérzést szenvedett férjét gondozza – kérte, hogy ne feledkezzen meg róluk sem, mert nekik is szükségük van a lelki megerősödésre. „Rengeteg a magányos ember körülöttünk. Sok van olyan, aki még családi körben is magányos. Magányos Isten nélkül. Kell a szeretet, az Isten szeretete az embereknek. És ezt úgy is megtapasztalják, ha mi engedelmeskedünk Isten Lelkének, és szolgálunk nekik. Mert egy-egy kazettaelvitel több, mint találkozás. Jó beszélgetés, felelevenítése a régi emlékeknek, és legfőképpen a mindenért való hálaadás. Nem véletlenül a kedves igém: 'Emlékezz meg az útról, amelyen hordozott téged az Urad, Istened.' Jó együtt emlékezni és hálát adni.”

A 88 éves Virág Ilona és a 90 esztendős Mórocz Miklós hétről hétre hallgatják a cédéfelvételről az istentiszteletet.

Virág Ilona: „Gyermekkoromtól kezdve a gyülekezet tagja voltam. Istenhívő, templomjáró szülőkkel ajándékozott meg. A gyülekezeti élet átszőtte a mindennapjainkat. Felnőttként férjemmel együtt gyermek-istentiszteletet vezettem.

Számomra ajándék volt az is, hogy a bibliaórák részese, a nőegylet tagja lehettem. Évekig szolgáltam a lepramisszióban. 6 éve már nem tudok részt venni a templomi istentiszteleteken. A tiszteletes asszony ajánlotta a kazettaszolgálatot.

Farnbauer Lýdia hozza kéthetente a CD-ket. Olyankor lelkileg is felkészülök. Kikészítem a Bibliámat, az Énekeskönyvet. Bekapcsolom a lejátszót, és együtt énekelek a gyülekezettel, hangosan imádkozom a lelkésszel. Jó együtt lenni a gyülekezetemmel, Isten igéjéből hit által erősödni.”

Mórocz Miklós: „A nem könnyű ifjúságom után 18 évig voltam presbitere a gyülekezetnek.

A hajógyárban dolgoztam, de az egyházamra mindig volt időm. 13 éve egészségi állapotom nem engedi, hogy aktívan szolgáljak. Azóta hozzák nekem a kazettákat. Van úgy, hogy egyegy igehirdetést háromszor, négyszer is meghallgatok. Minden szavára odafigyelek, mert megragadja a lelkemet az Isten szava. Üzenem azoknak, akik igehallgatók: ne csak rutinosan, megszokásból hallgassák, hanem imádságos lélekkel, átgondolva, szívbe zárva az elhangzó igét.”

Isten ajándéka, hogy megtalál bennünket az Ő szava. Hogy Lelke által hitet ad Jézus Krisztus váltsághalálába, feltámadásába.

S ha beülünk templomunk padjaiba, gondoljunk azokra, aki előttünk hallgatták ott az Igét. És amikor éneklünk, imádsággal gondoljunk azokra, aki szeretnének, de nem lehetnek közöttünk. Könyörögjünk a kazettaszolgálatért, Istennek ezért az áldott eszközéért és azokért, akik idejüket, erejüket áldozzák a másik javára, Istenünk dicsőségére. Mert akár megfogalmazva, akár „csak” cselekedve, mindannyian annak az Igének az átélői, amit Farnbauer Lýdia osztott meg velem beszélgetésünk elején: „Mert aki szeretne örülni az életnek és jó napokat látni... cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet.” IPét 3,10–11.

Remélem, nemcsak velem osztotta meg ezt az igét...

Fazekas Zsuzsa

Gaborek Etelka: Alkony a tanyánál Csingilingi gyöngyvirág óh, de szép az élet, te gondtalan gyermekkorom, most rólad mesélek.

Tavaszi szél simogatta, a ringó búzatáblát, naplemente csókolgatta hajladozó szárát.

A lángvörös napsugárnak színjátszó fényében cserebogár sűrű hada kergetőzött éppen.

Vidám gyermekek kacaja verte fel a csendet, cserebogarakat hajszoltunk, el-elkaptunk egyet!

Szaladgáltunk-kergetőztünk boldogan egymással, nem törődtünk mi akkor még a világ gondjával.

A jószág is hazatért lassan a tanyára, minket hiába várt anyánk a friss vacsorára.

A lenyugvó nap is unta már cudar jókedvünket, bokrok aljába rejtőzött, s onnan búcsút intett.

Sötétedett. Csend borult a határra.

Hazamentünk az estharang lágyan csengő, hívogató szavára.

Azóta már pár évtized nyomja a vállamat.

Hová s merre szóródott szét ez a kedves gyermekcsapat?

Nem hallani alkonyatkor vidám kacajukat, az idő is eltaposta már régen a nyomukat! Óh, mily sokszor felidézem az alkony varázsát, sárga cserebogaraknak lágy esti zsongását.

Elrepültek, tovaszálltak álmaimban visszajárnak, nem maradt meg más belőle, csak gyermekkorom emléke!

Kis Tükör │ 7

Egy vitairat, mely y megre enge ettte Eu uró ópát

Ecclesia semper refform man nda a est! Az egy yházzna ak ú jrra meg g ke elll ú ju ulnia a....

1517. október 31-én tette közzé Luther Márton, a wittenbergi teológia tanára híres 95 tételét, melyet a bűnbocsánat és a búcsúcédula-árusítás gyakorlatának kapcsán fogalmazott meg. Vitaindító írásnak szánta ezt a dokumentumot, melyet a hagyomány szerint a wittenbergi vártemplom kapujára is kiszegezett. Ez a vitairat indította el a reformációt, mely hamarosan egyházszakadáshoz vezetett.

Mi a búcsú?

A búcsú kétségkívül nagy népszerűségnek örvendett az akkori korban, és nemcsak a gyilkosok és vétkesek között. Búcsúcédula megvásárlásával bűnbocsánatot lehetett nyerni, és le lehetett rövidíteni a purgatóriumi (tisztítótűz) tartózkodás idejét. A búcsú biztonságot ígért bizonytalan időkben. Luther idejében a búcsúnak a következő volt a menete: a pápa tárgyalások után meghatározott területen, meghatározott cél vagy célok érdekében búcsút engedélyezett. Biztosokat neveztek ki a lebonyolítására, és jól bevált búcsúprédikátorokat bíztak meg a cédulák árusításával.

Ezek a kampányok nem kevés összegbe kerültek, és gondos előkészítést igényeltek. A biztosok és egyéb emberek, akik a búcsúcédulák árusítását vezényelték le, bizonyos jutalékot kaptak a befolyt összegből. Egy búcsúprédikátor olyan kegyelemben részesíthetett valakit, amilyet csak a Szentszék tehetett.

Tehát a búcsú elleni fellépés egyenlő volt a pápai hatalom kritizálásával. Itt őrizte meg a történelem Johannes Tetzel dominikánus szerzetes nevét, aki a maga idejében sikeres búcsúcédula-árus volt. Kiváló képességű szervező, aki jól tárgyalt a városi elöljárókkal és ügyesen irányította csapatát. A cédulák árusítása körüli botrányokat, visszaéléseket senki nem merte szóvá tenni. A búcsúbulla súlyos büntetéssel fenyegetett meg mindenkit, aki gátolni merészelte a prédikátorokat tevékenységükben. Tetzel, aki inkvizítor is volt, egy krónika szövege szerint így fenyegetőzött: „Akik prédikációim és a búcsú ellen mernek beszélni, azoknak letépetem a fejét, és véresen a pokolba lököm, az eretnekeket megégettetem, hogy máglyájuk füstje magasabbra csap a város falainál.”

A prédikációit is hasonló hangvétel jellemezte. Nagyon hatásos volt, mikor a tisztítótűzben szenvedő lelkeket szólaltatta meg, hogy a hallgatóság érzékelje, milyen szörnyű kínokat állnak ki szeretteik, és hogyan könyörögnek élő rokonaikhoz, hogy segítsenek rajtuk. „Amint a pénz a ládikába hullik, a tisztítótűzből a lélek kiugrik” – mondta állítólag Tetzel. Tényként megállapíthatjuk, hogy a búcsú árusítása a pápák jól bevált pénzszerzési eszközévé vált.

Mi váltotta ki a vitairat megírását?

1517-ben történt, hogy a mainzi érsek, Albert drága pénzen vásárolt diszpenzációt (egyházi jogszabályok alóli felmentés) Rómától, hogy több püspökséget is tarthasson. Fizetségképpen pedig olyan megállapodást kötöttek, hogy egész Németország területén búcsút hirdetnek a Szent Péter-székesegyház építési költségeinek fedezésére. Nem hivatalosan a bevételek fele Albert adósságainak törlesztésére szolgált,

8 │ Kis Tükör

tehát a cédulákat árusító szerzetesekkel a Fugger bank ügynökei is mentek, hogy a bevétel felét azonnal eltegyék.

Emellett az érsek még egy állandó és igen jövedelmező 9000 darabos ereklyekiállítást is rendeztetett. Itt megtekinthető volt egyes szentek teljes teteme, Izsák egy csontja, Mózes égő csipkebokrának egy darabja, egy edény Kánából, természetesen benne igazi borral, töviskoszorú töredéke és néhány kő azok közül, mellyel István vértanút megkövezték. A Mainzhoz közeli Szászország választófejedelmének, Bölcs Frigyesnek nagyon nem tetszett, hogy az érsek ilyen ereklyekiállítást rendezett, hiszen ő is rendelkezett egy egész komoly relikviagyűjteménnyel. Neki 17 422 csonttöredéke volt, és az aprószentek egyikének teljes teteme. Frigyes riválisnak érezte az érsek látványos bemutatóját, és lefújta a búcsú árusítását a saját országában, tehát Szászországban.

Kimondottan felbőszült, mikor megtudta, hogy egy-egy alattvalója átlépve a határt, búcsúcédulát vásárolt. Ugyanis búcsút többek között ereklyék látogatásával is lehetett nyerni (búcsújáró helyek), viszont a pápa által meghirdetett búcsú idejére minden más búcsút felfüggesztettek. S ez rendkívül érzékenyen érintette Frigyes ereklyekollekciójával kapcsolatos bevételi lehetőségeit.

A wittenbergi 95 pont kifüggesztésének legfőbb előzménye tehát a búcsúcédula-árusítás volt, melyet a Luther által később bírált Johannes Tetzel dominikánus szerzetes és társai a Szent Péter-székesegyház újjáépítése, valamint – nem hivatalosan – Albert mainzi érsek adósságainak lefaragása érdekében indítottak.

Luther, mint Bölcs Frigyes alattvalója, nem találkozott Tetzelékkel – hiszen a fejedelem nem engedte be őket országába –, hívei közül viszont sokan útra keltek a bűnbocsánat elnyerésére, és beszámoltak neki tapasztalataikról. Luther a hallottak nyomán úgy döntött, panaszlevelet ír Albert érseknek, melyet 1517. október 31-én el is küldött Mainzba. Itt lehet látni, hogy Luther mennyire naiv volt. Azt hitte, a pápát félrevezetik, és a püspökök rendet tudnak tenni, a búcsújárásban tapasztalt dolgok csupán a búcsúprédikátorok túlkapásai.

Az általa hallott beszámolók alapján referálni akart arról, hogy miket hallani a nép körében. Például: miért fizetteti meg a pápa a búcsút, miért nem adja ingyen? A pápa olyan gazdag, hogy saját vagyonából is felépíttethetné a Szent Péter-székesegyházat. Ha hatalma van a pápának a lelkek felett a tisztítótűzben, miért nem üríti ki a purgatóriumot, miért hagyja benne a lelkeket gyötrődni? És így tovább…

A 95 tézis tehát kiment a világba, hatott, s Luther volt a legjobban meglepve, hogy milyen hatást keltett. Vitatkozni a címzettek nem akartak, viszont a nép körében nagy volt a lelkesedés, polgárok, művészek, fejedelmek figyeltek fel az írásra. Édes Enikő, az alistáli ref. iskola történelem szakos igazgatónője

Könyvfigyelő

Ha bemegyünk egy boltba, hogy a hétvégi ebédhez alapanyagot vásároljunk, tudnunk kell, milyen ételhez pontosan mire lesz szükségünk. Ha valaki könyvet vesz le a polcról, általában van valami elképzelése arról, mit szeretne olvasni, esetleg az adott lelkiállapota fogja őt befolyásolni, vagy egyszerűen csak felkelti az érdeklődését a cím, a kötés, a borító. A könyveknek megvan a maguk helye és rendeltetése.

Mindig gyönyörködöm abban, ha valakinek az olvasás jelenti a teljes kikapcsolódást, és szinte falja a könyveket. Erre kiválóan alkalmasak a könnyebb olvasmányok, a szerelmes regények, krimik, a sci-fik, amelyek nem követelnek nagy mélységekbe merülést, nem fárasztók, valójában nem arra íródtak, hogy általános érvényű, vaskos igazságokat fogalmazzanak meg.

Szinte divat egy-egy híres festmény, művészeti alkotás, épület keletkezési körülményeinek izgalmas, regényesített feldolgozása. Valahogy így született meg A katedrális vagy a Da Vinci-kód, a Lány gyöngy fülbevalókkal és más olvasmányok. Divat továbbá felfedni valami eddig rejtett dolgot a múltból, bármit, amit elhallgattak előlünk, titkos, régi bűnökről rántani le a leplet. Ha valaminek van fogyasztói köre, pénzért el lehet adni és igény van rá, az létrejön.

Van itt egy könyv. Eseményekben gazdag, meghökkentő fordulatokban elég dús. Nem igényel mély filozófiai boncolgatást, olvasására nem kell különösebb gondot fordítani. Nem más, mint egy magával ragadó, izgalmas krimi.

José Rodrigues Dos Santo A végső titok című regényének utószavában így szól az olvasókhoz: „A regény egyes állításainál is sokkolóbb az a tény, hogy tulajdonképpen semmi újat nem mond. Semmit. Ami itt le van írva, az mind a történészek kritikai elemzésén alapul. Egyébként a történeti analízis módszerének alkalmazása a bibliai szövegekre a XVIII. századba nyúlik vissza, és az idők során sok meglepő eredmény született e téren. A történelmi Jézus, aki ezekből a tanulmányokból emelkedett ki, egészen másnak bizonyult, mint amilyennek a katekézis és a vallásos szövegek mutatják. Egy pillanatig sem állt szándékomban tiszteletlenül viselkedni vagy megsérteni a keresztyén vallás híveit. Ez a vallás a legnagyobb vallás a világon, s ez az alapja az értékrendünknek. Talán észre sem vesszük, de a keresztyénség húzódik meg a jóról és a rosszról, a helyesről és helytelenről, a jó útról és a rossz útról alkotott felfogásunk mögött is. Még ha nem is vagyunk tudatában, mindannyiunkat áthat a keresztyénség és annak etikája.

Ezért tartom fontosnak, hogy jobban megismerjük ezt a vallást.” 1 Az író képzeletvilágán átszűrődik némi kívülállóság. Hatalmas kutatómunkával, rendkívüli precizitással regényt formált egy témára, amelyet „egy jobban megismerendő vallás” szent könyve ihletett. Nem lehet előre megjósolni, hogy merész kijelentéseivel vajon hány embernek fogja felkelteni az érdeklődését, és kit fog megbotránkoztatni. Egyes információkat Keresztelésben részesültek: olyan kontextusba helyez, mintha az egyház tanításában a MÁJUS: hívek tudatos félrevezetéséről, megtévesztéséről lenne szó.

Noel – Vallina Gonzáles József és Magyarics Andrea, Senki sem vitatja, hogy a rengeteg fordítás során a Biblia református közgazdász fiúgyermeke szövegében előfordultak némi tévedések, deformitások, Luis – Vallina Gonzáles József és Magyarics Andrea, minthogy azt sem, hogy lehetséges egymásnak ellentmonreformátus közgazdász fiúgyermeke dó kijelentéseket is kiragadni belőle. Efféle fonákságokon JÚNIUS: lépdelve egyre homályosabbá téve halad a regény eseményHugó – Tehel György, református agronómus és Kmetyo sorozata a rejtélyes gyilkosságokat motiváló „végső titok” Rebeka, római katolikus diák fiúgyermeke feltárása felé. Meggyőződésem, hogy mindezek ellenére a Kornél – Rehák Roderik, római katolikus eladó és Bese Biblia, mely valóban a titkok könyve, nem szorul a védelmezésünkre. Tökéletesen egybeszerkesztett mű, hozzáKinga, református tűzzománcos fiúgyermeke adott értékét a hitvallók garmadán, a tanúbizonyság-tevőkön túl maga a Szentlélek adja, és semmit sem von le a Házasságot kötöttek: hiteléből, hogy egyes – általunk egységesnek vélt – részek MÁRCIUS: különböző időben és más-más körülmények közt születJónás István, református alkalmazott és Vaszily tek, netán nem érvényesül mindenütt a lineáris szerkesztéTímea, református hivatalnoknő si elv. A Jézus földi maradványaira vonatkozó írói gondoJÚNIUS: latmenet pedig a művészi szabadság szép példája.

Szekács Péter, római katolikus építész és Móricz Orsolya, A regény egyféle bibliakritika. Szélesíti és színesíti a református tájépítész Szentírás-ihlette művek skáláját, becsülendő, hogy szerzője talált egy újabb megközelítési nézőpontot. Így talán Eltávoztak a földi életből: nagyobb eséllyel kerül közelebb olyan olvasókhoz is, akik MÁRCIUS: egyébként igen távolinak érzik maguktól. Azoknak ajánlom, akik szeretik a krimit, a pergő cselekményt és izgaldr. Vavrik Gyuláné Szarka Erzsébet, 91 éves makat, de közben nem feledik, hogy A végső titok egy szókorában rakoztatásra szánt, valóságon alapuló képzeletszülemény. özv. Kovács Tiborné Schmidt Éva, 61 éves korában Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Novotný Miroslavné Buzgó Rita, 38 éves korában Szalay Cecília MÁJUS: Póda László, 68 éves korában Lábjegyzet: 1 J.R.Dos Santos: A végső titok, Kossuth Kiadó,2013,416.

Kiss Tü Ki Tükö Tükör körr │ 9

Március 6.

Egyházmegyei nőegyleti találkozón vettünk részt Gútán, ahol dr. Kiss Jolán Az újszövetségi nők címmel tartott előadást, és elhangzottak a gyülekezetek nőegyleti tevékenységéről szóló beszámolók is.

Április 18.

Ezen a napon templomunkban a Selye János Egyetem és egyetemes egyházunk közös szervezésében adott koncertet a kolozsvári Flauto Dolce együttes.

Az elmúlt hónapok eseményei

Március 12–13.

Ezen a két napon a Kézről kézre jótékonysági cserebere valósult meg a posta- épületben. A felajánlott használati tárgyak, ruhák, könyvek eladásából befolyó összeget a toronyóra javítására fordítottuk. Köszönet Szuri András presbiternek és Vörös Renátának a szervezésért!

Március 13.

A délelőtti istentisztelet keretében Szuri András röviden beszámolt az órajavítás menetéről és költségeiről, majd 11,00 órakor megszólalt a felújított toronyóra. A kollégium tanácstermében pedig az óra- és a harangjavítás részleteit fotókiállítás mutatta be az érdeklődőknek.

Március 21–26.

Nagyhéten minden este bűnbánati istentiszteletet tartottunk.

Március 24.

Rendhagyó nagycsütörtöki ifjúsági istentiszteletünkön Péter nagycsütörtöki éjszakáját, álmát jelenítették meg az ifjúsági bibliakör tagjai és konfirmandusaink. Köszönet a fiataloknak a próbákra szánt időért és Fóti Péternek a zenei kíséretért.

Március 27–28.

Húsvéti istentiszteleteinken asztalközösségben is ünnepeltük Urunk feltámadását.

Március 29.

Ezen a napon a nőegylet tartotta összejövetelét. Az alkalmon dr. Kopócs Tibor festőművész, művészettörténész életéről, munkásságáról vallott. Április 3.

Egyházmegyei közgyűlésen vettünk részt Deákin 15,00 órai kezdettel, amikor egyházmegyénk gyülekezeteinek elmúlt évi munkáiról és a 2016-os esztendő terveiről számolt be nt. dr. Szénási Szilárd esperesi jelentésében, majd a bizottságok vezetői is beszámoltak munkájukról. Istennek adhatunk hálát minden áldásért, s hogy kegyelmében tartja egyházmegyénket is Április 10.

Presbitériumunk határozata alapján diakóniai vasárnapot tartottunk, melynek perselypénzével (415 €) közösségünk rászorulóit támogatjuk ebben az esztendőben. Április 14–17.

A hitvallástételre készülő fiatalokkal konfirmandus hétvégén vettünk részt Bátorkeszin, ahol a sok közösségépítő játék, éneklés és sport mellett a gyülekezeti élet gyakorlati oldalával ismerkedtek a fiatalok.

10 │ Kis Tükör

Április 23.

Gyülekezetünk 18 tagja vett részt Bakonyban a Kikelet túrán. Köszönet Mikos Gittának és Sándornak a szervezésért. Április 24.

Az Együnk együtt – legyünk együtt keretében hitvallásra készülő fiataljainkat és családtagjaikat hívtuk meg a délelőtti istentisztelet után egy közös ebédre. A kötetlen, beszélgetős alkalmon lehetőség nyílt a kapcsolatok mélyítésére, ismerkedésre. Április 26.

Nőegyleti alkalmunkon Takács Klaudia segédlelkésznő gondolatébresztő, provokatív, mégis igei előadást tartott Nők a vádlottak padján címmel. Április 28.

A csütörtök esti istentisztelet után presbiteri gyűlést tartottunk, melyen az aktuális kérdésekkel foglalkoztunk. Április 29.

Első ízben volt egyházmegyei borverseny Vágfarkasdon, melyen Czékus Dezső presbiterünk bora aranyérmes lett.

Gratulálunk a gazdának, és kívánunk ez esztendőre is bort, búzát, békességet és mindenkinek Istentől megáldott aratást és szüretet.

Május 1.

Rendhagyó istentiszteletünkön az édesanyákért, nagymamákért, az anyaság áldásáért adtunk hálát Istennek ifjaink, a gyermek-istentiszteletet látogató gyermekek és a Ferences utcai óvodások közreműködésével. Az alkalomra személyes meghívóval invitáltuk azokat az édesanyákat, akiknek gyermeke az elmúlt három évben részesült a keresztség szentségében gyülekezetünkben. Erre a napra elkészült a templom

melletti kisház baba-mama termének felújítása is. Köszönet minden segítőnek, és kiemelten Mácsodi Zoltánnak a csodálatos falfestésért.

Május 5.

Az áldozócsütörtöki istentisztelet előtt megújított formában a hitvallásra készülő ifjaink adtak számot elsajátított tudásukról. A fiatalok felkészültségével mind a presbiterek, mind a szülők meg voltak elégedve. Hála legyen ifjainkért az Istennek.

Május 9–14.

A pünkösdi úrvacsorára készülve bűnbánati istentiszteleteinken az újszövetségi közösségekről tanító igék alapján hangzott a tanítás.

Május 25.

A nőegylet látta vendégül a Napsugár csoport tagjait, a halmozottan sérült fiatalokat, szüleiket és a velők foglalkozó önkénteseket Szentpéteren a Petrus Vini panzióban. Az igei bevezetés jó alapja volt az alkalomnak, melyen Fóti Péter vezetésével és kíséretével sok kedves gyerek- és ifjúsági éneket énekelhettünk. Hálásak lehetünk Istennek a nőegylet mindennemű szolgálatáért, és köszönet dr. Körtvélyesi Piroskának a szervezésekért.

Az elmúlt hónapok eseményei

Május 8. Ünnepélyes keretek között tizenhárom fiatal tett vallást hitéről. Név szerint: Balog Bernadett, Beke Levente, Csiba Hajnalka, Haris Dária, Haris Dárius, Feszty Borbála, Gál András, Jánosdeák Márk, Lakatos Áron, Simon Ákos, Vajkai Éva, Vajkai Miklós, Viola Krisztián. Imádkozzunk értük, hogy Isten áldja, őrizze, vezesse őket útjukon, gyarapodjanak a hitben, az ismeretben és a szeretetben!

Május 24.

A nőegylet alkalmán P. Tóthné Szakács Zita, a Magyar Református Nőszövetség elnöke Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj címmel nagysikerű igei előadást tartott a résztvevők örömére.

Május 31.

Ismét megszervezésre került Nánássy Idikó által a jótékonysági koncert a Timóteus ház javára, melyen a jelenlévők gyö-

nyörködhettek a felzendülő muzsikában, a gyerekek, fiatalok játékában, a vers erejében, melyen Istenünket dicsőítették.

Köszönet az adakozóknak az összegyűlt 521 €-ért.

Május 15–16.

A Szentlélek kitöltetésének és az újszövetségi egyház megalakulásának ünnepén úrvacsorai közösségünk volt.

Május 20–21.

Gyülekezetünk ez éven is bekapcsolódott Szeretethíd Kárpát-medencei akciójába. Pénteken a Nagykeszin működő Reménység otthon lakóival és alkalmazottaival együtt a Jókai Mór alapiskolával szemben lévő garázssor környezetbarát takarítottuk. A közös ebéd, a közös munka fölötti öröm csak közelebb hozta egymáshoz a résztvevőket.

Szombaton a gyülekezetünk területén működő szeretetotthonok lakóit látogattuk meg, valamint gyülekezetünk tagjai a Marianum Iskolaközpont udvarának tereprendezésében is részt vettek. Mindkét nap alkalmaira a nőegylet tagjai sütöttek finomabbnál finomabb süteményeket. Köszönet mindennemű hozzájárulásért.

Kis Tükör │ 11

2016 - os év g yülekezeti alkalmai 3. ne g yed yedév év

Nyílt levél

Áldás békesség!

Istennek dicsőség!

Komárom, 2015.12.10.

Augusztus

Július

03–06.

Szeptember

Kedves Kovács Sándor!

Pár héttel ezelőtt, egy ködös novemberi estén együtt voltunk az asszonyokkal bibliaórán és utána istentiszteleten a református templomban.

Amikor az autóval hazafelé mentünk, már olyan sűrű volt a köd, hogy alig láttunk. Tudatosítva a nehéz körülményeket, lassan és óvatosan vezettem. Mikor a híveket otthonaikhoz vittem, befordultam jobbra a Szabadság utcába. Ezen az úton mentem tovább, de mivel elvesztettem a tájékozódási képességemet – nem tudtam, hol vagyok –, azonnal leálltam és kiszálltam a kocsiból.

Körülnéztem, sehol egy ember, sem autó, sem utca, vagy házak.

Minden üres volt!

Ekkor eszembe jutott kedves Igém: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened.” Ésaiás 41,10 Ekkor jött a segítség! Kb. 30–40 méterre tőlem megláttam egy kicsi, mozgó fényt. Megéreztem, hogy van ott valaki. Egy belső hang arra indított, hogy köszönjek oda. Hangosan köszöntem: – Jó estét!

Erre megszólalt a fény felől egy erős férfihang, visszaköszönt: – Jó estét!

A folytatás én voltam: – Kérem, tudna nekem segíteni? Eltévedtem a ködben, nem tudom, hol vagyok, és nem tudok hazamenni.

Sándor! A párbeszédünket már tudja és azt is, hogyan vezetett haza az autómmal. Közben bemutatkoztunk egymásnak. Mikor meghallotta a férjem nevét, azt mondta, hogy tanította magát Farnbauer nevű. Ebből rögtön tudtam, hogy csak Ő lehetett. Örömmel töltött el, hogy egykori tanítványa – sok év után az én megmentőm lesz. De végső soron én tudom és hiszem, hogy ebben a történetben Isten volt a csodatévő, mert véletlenek nincsenek, minden Isten akarata által történik. Boldogan tettem bizonyságot Istenbe vetett hitemről és az Úr Jézusról.

Kedves Sándor, ezúton szeretnék magának köszönetet mondani, hogy meghallotta a segítséget kérő kiáltást, otthagyta a már elkezdett munkáját, és segített egy idős, 82 éves asszonynak hazajutni.

Visszatérve arra a pillanatra, mikor megláttam a kicsi, mozgó fényt az autójából, eszembe ötlött, hogy van egy kedves kép a keleti bölcsekről, akik messze földről eljöttek és követték a fénylő csillagot, hogy általa megtalálják a világ Megváltóját.

Most már búcsúzom. Kívánok jó egészséget, erőt a munkájához és Isten áldását egész életére.

Sok szeretettel Farnbauer Lýdia

VII. Ifjúsági angol tábor 08–11. Balatontrip, kerékpártúra 11–15. VIII. Napközitábor 23–29. Gyülekezeti hét 13.

Presbiteri túra 30.

Nőegylet, B. Tóth Klára: „A Föld rácsai” c. verseskötete 3.

Egyedülállók napja – kirándulás 4.

Tanévnyitó: gyermekistentisztelet Együnk együtt-legyünk együtt: gyermekistentiszteleti vezetők, családok 5–10.

Bűnbánati hét 11. Új kenyér – úrvacsora 18.

Egyházmegyei nőszövetség – Csallóközaranyos 25.

Egyházmegyei pedagógustalálkozó – Martos 27.

Nőegylet: Kézimunka-kiállítás a gyülekezeti teremben

A HIVATALBAN M E G VÁ S Á ROL HATÓ KÖNYVEK A könyv címe: A felvidéki Timótheus mozgalom története (Isten fogságában szabadon) Szerkesztette: Szenczi László Kiadó: Szlovákiai Református Keresztyén Egyház – Komáromi Egyházközség Nyomda: Tillinger Péter A kiadás éve: 2015 Oldalszám: 145 Ára: 5 €

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház „...az ÚR szeretetével tele van a föld.”

12 │ Kis Tükör

[Zsoltárok 33,5]

www.reformata.sk