Kis Tükör 17.1

XVII. évfolyam

2016. március

1. szám

KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Ára: 0,50 €

Önkéntes – az 1ügyű ember

Önkéntesség

Emlékszem, amikor kamaszkorunkban még középiskolásként, amikor az ember még színesben álmodik, együtt ültünk egy asztalnál a hasonló korú baráti társaságommal és arról beszélgettünk, hogy kinek milyen tervei vannak a jövőre nézve. A többségnek akko akkor az volt a terve, hogy alapítsunk zenek zenekart. Igaz ugyan, hogy senki nem játszo játszott abban a pillanatban semmilyen hangszeren, de úgy gondoltuk, hogy ezt a lemaradást néhány hónap alatt kitartó gyakorlással be lehet hozni. (Nem ( is sejtettük, hogy mások éveki évekig vagy évtizedekig keményen gyak gyakorolnak; abban a pillanatban mind mindenkinél tehetségesebbnek tartottuk magunkat.) Természetesen nem fogla foglalkoztunk azzal, hogy a hangszerek ttöbbségének olyan ára van, amire közép középiskolás zsebpénzből teljesen lehetet hetetlenség volt előteremteni az anyagi fedez fedezetet. Így abban maradtunk, hogy a zen zenekari tervünket egy időre szüneteltetjük tetjük. Így nem lettem zenekari tag.

KIS TÜKÖR impresszum

XVII. évfolyam, 1. szám 2016. MÁRCIUS FELELŐS KIADÓ: Révkomáromi Református Egyházközség FŐSZERKESZTŐ: Fazekas Zsuzsanna TÖRDELŐSZERKESZTŐ-GRAFIKUS:

Viola András MUNKATÁRSAK: Édes Enikő, Haris Szilárd, Kustyán Ilona, Szabó Csekei Tímea, Szalay Cecília, Tanító Péter, Turányi József SZERKESZTŐSÉG: Jókai utca 34.

945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o.

CÍMLAPFOTÓ: Pavel Losevsky A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapja. Megjelenik minden negyedévben. Megrendelhető a szerkesztőség címén, egy példány ára: 0,50 €. Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk. ©RévkomáromiReformátusEgyházközség.

Bárminemű másolás és sokszorosítás a szerkesztőség előzetes engedélyéhez kötött. Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

2 │ Kis Tükör

A fenti kis történetet azért meséltem el, mert véleményem szerint az önkéntes szolgálatot vállaló ember is valahogy így működik. Elhívást kap egy Ügyre, meglát egy feladatot, amit el szeretne végezni, megvalósítani. Az az 1 ügy lesz számára a legfontosabb, annak rendel alá minden mást, még akár a megélhetést is. Ha szükséges, nem riad vissza az anyagi költségektől sem. Így lesz 1ügyű emberré. Arról, hogy ennek az is az oka, hogy Isten is pont ennyire 1ügyű, majd egy későbbi cikkben szólok. Most csak annyit szeretnék jelezni, hogy a mi szolgálatunk, legyen annak bármilyen formája is, ha a Lélek indított rá, akkor ez Isten egyetlen munkájának a része. A mostani vezércikk az első darabja egy sorozatnak, amely az önkéntességszabadság-szolgálat-munka témájáról való gondolkodásra hívja majd a Kedves Olvasót, mindezt természetesen Isten igéjének fényében.

Az eddig leírtak vonatkozhatnak akár minden önkéntes munkában végzett tevékenységre a jótékonykodástól egészen az ingyenkonyhán történő mosogatásig. A továbbiakban arról szeretn szeretnék írni, hogy mi az indíttatása és a jellemzője jel a keresztyén ember önkéntes szolgálatának, hiszen tulajdonképpen n ez adna példát minden egyéb önkéntessé önkéntességre is, mivel talentumunk mások javára történő kamatoztatása krisztusi tanítás (Mt 25,14–30).

A keresztyén ember számára a nagybetűs Ügy nem más, mint Krisztus Ügye, azaz az evangélium hirdetése és Isten országának építése. Azért olyan fontos számára ez az Ügy, mert felismerve saját bűnös voltát, ugyanakkor hit által elfogadva Krisztus váltsághalálát a kereszten, az Ügynek személyesen is részese és érdekeltje lett.

Ennek az Ügynek rendel alá mindent az életében. Jézus Krisztus az Övéit hívja is erre az önkéntes szolgálatra.

Azt is kijelenthetjük, hogy az elhívás nélküli önkéntesség csak látszat, és mögötte önzés húzódik meg. Erre több példát is találhatunk olyan esetekben, amikor egy-egy közszereplő kamerák előtt jótékonykodik. A szenzációra éhes újságírók „nem mindig véletlenül” járnak éppen arra, hiszen az a feladatuk, hogy dokumentálják, az adott „sztár” mennyire jólelkű. Önkéntes szolgálatot nemcsak az egyház berkein belül lehet végezni.

Sőt talán ez lenne az a területe a keresztyén életünknek, ahol ki tudunk lépni a világba. Emlékeztetni szeret-

nék, hogy Krisztus a főpapi imájában nem úgy imádkozott miértünk, hogy építs nekik kolostorokat, ahova elvonulhatnak, hanem éppen ellenkezőleg: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” (Jn 17, 15). A mai anyagias világban már feltűnő, ha valaki egy munkát, feladatot azért végez el, mert azt neki el kell végeznie, és nem azért, mert hasznot vár tőle.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a tisztességes bérért végzett munkát ne kellene megbecsülni. Sőt, éppen ellenkezőleg. A munka olyan szükségrend, mely a bűneset után természetes részévé vált az ember életének. Ádám és Éva bűnesete előtt nem volt munka, csak szolgálat. Az ember egyetlen feladata az volt, hogy dicsőítse Istent, és az Úr minden szükségessel ellátta az embert az Éden kertjében. A bűneset után azonban így szólt Isten az emberhez: „Mivel hallgattál feleséged szavára és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, és fáradsággal élj belőle egész életedben” (1Móz 3,17). Ez a munka születésének helye a Szentírásban. A mai világban többször fordul elő, hogy a munka és a szolgálat kettéválik. De az egész csak hozzáállás kérdése. Egy újdonsült ismerősömet kérdeztem egyszer, hogy mivel foglalkozik. Azt mondta: „Szakács vagyok, de ez csak a munkám.” Ezzel azt akarta mondani, hogy nem ez határozza meg őt.

Kedves Testvérem, valaki együgyűnek nevezett, mert ingyen dolgozol valamiért? Mondd azt: „Igen, 1ügyű vagyok, mert ez az 1 ügy fontos most nekem és nem az, amit kereshetek vele.”

Haris Szilárd

„Aki azért tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak.”

Jak 4,17

A Timóteus ház építéséről Az 1938-ban épült Timóteus ház, a Palota, ahogy azt akkor nevezték, a szó igazi értelmében is palotája volt a szegénysorsú árva gyermekeknek. Ebben az otthonban éltek, nevelkedtek egészen kicsi kortól felnőtt korukig. Gondos nevelőiktől nemcsak testi, de lelki táplálékot is kaptak, és így fogadták el Jézus Krisztust Megváltójuknak. Sajnos ez a folyamat a második világháborúval megszakadt. A háború befejeztével az intézményt megszüntették, az ingatlant teljes egészében államosították. Az új államban és rendszerben az épület többféle

intézménynek adott otthont, elvesztve eredeti küldetését. A rendszerváltás előtti időszakban a járási iskolaügy tulajdonában volt 2004-ig.

2004 őszén hosszas ügyintézés és pereskedés után végre visszakerült eredeti tulajdonosához, a mi református egyházunkhoz. Sajnos nem olyan állapotban, mint ahogy azt tőlünk elvették. Az épület és környéke teljesen tönkrement.

Nyitott tetőtér, átázott plafonok, a falakból kitépett vezetékek, felszakított padlók, kitört ablakok, lehullott vakolatok jellemezték az épület állapotát.

Az átvétel után 2005-ben elkészítettük az átépítéshez szükséges dokumentációt, amelynek tárgya a Timóteus nyugdíjasotthon 41 bentlakó személy számára. A munkálatokat 2006-ban kezdtük el a romok és törmelékek eltakarításával.

2007-ben kezdődött a tetőtér átépítése. Az eddigi kétszintes épületből három szintet alakítottunk ki a tetőtér beépítésével. A harmadik és második szinten lesznek a lakószobák, az első szinten a missziós központ, a közösségi helyiségek és az alkalmazottak szobái. régen

Az elmúlt években a munkálatok nem folyamatosan, hanem szakaszosan folytak a rendelkezésünkre álló pénzösszegek alapján. Ezek a pénzösszegek legfőképpen adakozásból, az adó 2%-ából és külföldi támogatásból tevődtek össze. Az építkezés folyamán több alkalommal egyházunk tagjai is besegítettek közösségi munkájukkal. Így az elmúlt év végére kialakultak a helyiségek, elkészült a belső villany-, víz- és csatornahálózat, a központi fűtés, az ablakok, a padlózat, a liftház. A jelenlegi állapotot figyelembe véve kb. az építkezés felénél tartunk. Az elkövetkező időben tervezzük a belső helyiségek kompletizálását, a festést, a csempézést, a villany- és egyéb berendezések, valamint a lift szerelését, stb. A külső munkálatok közül hátra van még a falak hőszigetelése, a bejárati ajtók elkészítése, a víz-, villany-, gázcsatló kiépítése, a tereprendezés, parkosítás és a kerítés felújítása.

Az eddig elvégzett munkálatokért hálánkat és köszönetünket fejezzük ki a mindenható Istennek és köszönetünket támogatóinknak!

Isten áldását kérjük a következő munkálatokra is, hogy minél előbb befejezhessük az építkezést és újra régi fényében, célját betöltve ragyogjon a Timóteus palota. Szolgálja ez az építmény újra Isten dicsőségét, és idős testvéreinknek nyújtson békés, nyugodt otthont életük utolsó éveire.

Aki támogatni szeretné a felújítási munkálatokat adója 2%-ával, megteheti a következő adatok felhasználásával:

T I MOT EUS n .o.

Jók a i ho 15/3 4 9 45 01 K om á r no IČ O : 379 70 83 6 Czékus Dezső presbiter, az építkezés felügyelője most

Kis Tükör │ 3

Mi nem teszünk nagy dolgokat, csak szeretjük egymást...

Bemutatkozik...

Évekkel ezelőtt egy adventi szeretetvendégség alkalmával bemutatkoztak a gyülekezetünkben szolgáló önkéntes csoportok: a kazettaszolgálatot végzők, a Kis Tükör szerkesztősége, az időseket látogatók, a házi bibliaóráknak otthont adók... Mindnyájan elmondták többek között azt is, hogy mi jellemzi szolgálatukat.

A kicsi Napsugár csoport vezetői nevében akkor Rácz Ilike szólt. Emlékszem, mintha ma lett volna, ahogyan keresve a megfelelő szavakat, hogy szolgálatuk jellemzőit összefoglalja, azt mondta: „Mi nem teszünk nagy dolgokat, csak szeretjük egymást.”

Aki szerda s délutánonként belép a Kollégium tanácstermébe mébe, ezzel a szeretettel találkozik, ebben fürdik, ebből a szeret szeretetből kap egy dózist, szó szerint intravénásan, mert rögtön hat, és nem az az ember jön ki, mint aki belépett.

A gyü gyülekezetünk diakóniai bizottsága igyekszik anyagilag támogatni tá a csoportot és a családokat is külön-külön.

A nőe nőegylet évente kétszer vendégül látja, megajándékozza őket a gyereknap és karácsony alkalmával.

Kik is hát ők? A kezdetekről Ilike számolt be: - 11 évvel ezelőtt egy, a halmozottan sérült gyerekek számára szervezett alkalmon voltam Tanyon, amelyet Rácz Jolika tiszteletes asszony szervezett.

Az éneklés közben egy halmozottan sérült komáromi vak fiú, Zsoltika rám mosolygott. S akkor fogalmazódott meg bennem, milyen jó lenne, ha Komáromban is lennének ilyen alkalmak. Imádkozni kezdtem érte, igyekeztem megszólítani a vezetésre alkalmas testvéreket. De nem találtam ilyet. Imádságban azonban továbbra is szívemben hordtam ezt a lehetőséget.

Aztán elkerültem Mátraházára egy csendeshétre, s egy kulcstartót kaptam – ma is a kulcscsomómon van – start, menj, ahová küldelek! Így értettem meg, nekem kell elindulnom. A templom melletti kisház termét kértük el

4 │ Kis Tükör

egy-egy délutánra, és megszólítottam az ismerős szülőket, ahol tudtam, hogy halmozottan sérült gyerek van. Először jött az említett kisfiú: Kocsis Zsoltika és édesanyja, Erika, aztán Anna (Jaros) kisfi ával, Péterkével, Ali édesanyjával, Gyöngyikével, Sánta Gabika is hozta kocsiban Gáborkát. Idővel a csoporthoz csatlakozott Robika, majd Tamás anyukájával, Zitával. Legújabban pedig Ingrid és Ferike is jár. Azon a helyen sokáig nem maradtunk, mert kicsik voltak a székek, a vasárnapi iskolás terembe vezető meredek lépcsővel pedig nehezen birkóztunk meg. Így jó ideje itt találkozunk, a gyülekezeti teremben.

Hozák Erzsike a csoport segítője. Ő az, aki a találkozókra, az egyházmegyei Visszhangra, a diakónia által szervezett alkalmakra szervezi meg az utakat. Gyakran fi nom uzsonnával az otthonában vendégeli meg a csoportot, hiszen kertes háza alkalmas a nyári együttlétekre a szabadban. A személyes elindulásáról így számolt be: - Nyolc évvel ezelőtt hallottam Ilike bizonyságtételét erről a szolgálatról. Akkor azt mondtam: ez nekem való! Eljöttem, megismerkedtem a tagokkal. Segítek teríteni, igét olvasok, de sokszor megyek Sánta Gabikáékhoz, aki Gáborkát már nem tudja a lakásból kihozni.

Volt, hogy együtt imádkoztunk, de az is segítség, hogy addig vigyázok Gáborkára, amíg az édesanyja elintéz valamit a városban vagy orvoshoz megy. A legfontosabb, hogy odafi gyeljünk egymásra, imádkozzunk egymásért, és ahol kell, segítsünk.

Török Ida hűséges önkéntese a csoportnak már a kezdetektől. Szinte minden alkalmon részt vesz. Segít, odafigyel. De nemcsak itt, a városban is évekig segített egy vak kislányát egyedül nevelő édesanyát, ők azóta Magyarországra költöztek. Rendszeresen látogat egy 91 éves nénit.

Egy másik önkéntes szolgálatáról így tesz bizonyságot:

MOZDULJ, SEGÍTS, SZERESS!

Fotó: Révész Csilla

„Ne csak szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valóságosan.”

1Jn 3,18

SZERETETHÍD KÁRPÁTMEDENCEI REFORMÁTUS ÖNKÉNTES NAPOK

2016. MÁJUS 20 21.

Bemutatkozik...

- Sétálni járok egy 78 éves nénivel, aki nem hívő, és ezt sokszor hangoztatja is. De én megyek, látogatom őt, segítek neki. Mégis.

Zita Tamással jön minden héten. A törékeny fiatalasszony karonfogva hozza a tőle jó fejjel magasabb 24 éves fiát.

Tamás autista. Ő az első, akinél Komáromban ezt a diagnózist megállapították. Hároméves korában jelentkeztek nála az autizmusnak a jellemzői: nem játszott, nem érdekelte semmi, és megjelentek a kényszercselekvések, később a pár mondat, amiket állandóan ismétel.

A napok is mindig ugyanúgy telnek, a megszokott rutin szerint. Sokat vagyunk a friss levegőn, sétálunk naponta kétszer 2–3 órát. De a legnehezebbek az éjszakák. Hogy kialudjuk magunkat.

Anna Péterkével jár ide. Elmondja, hogy minden alkalommal van közös imádság, éneklés.

- Eszegetünk, teázunk. Erzsike felolvas a Bibliából, beszélgetünk az Igéről. Megosztjuk gondjainkat, imádkozunk egymásért, megünnepeljük a szülinapokat. Jó volt, amikor Szakál Ádám járt közénk zenélni. Hozta a gitárját és szolgált. Azóta is várjuk, hátha valaki tudna legalább néha zenélni nekünk. Mert az énekek nagyon fontosak a gyerekeink számára. Hétközben is tartjuk a kapcsolatot. Nincs más lehetőség, hogy közösségben legyünk. Sokáig jártunk a kettes lakótelepen működő

napköziotthonba, ahol 1–2 órát töltöttünk. De karácsony óta már ez a lehetőség sincs.

Erika egyedül jön, de beszámol Zsoltiról, halmozottan sérült, nem látó nagyfiáról.

- Zsoltika két éve nem hajlandó felkelni. Jókedvű, kiegyensúlyozott, de nem hajlandó elhagyni a szobáját. De én jövök, itt vagyok.

A szülőknek is jó az együttlét. Kell a közös ima, a közösségre áradó áldás, az, ami által mindenre lehet erő a Krisztusban.

Ferike 44 éves, önállóan érkezik. Ő az éneklést szereti a legjobban. A 35 éves Ingrid szlovák. De ez nem gátolja meg abban, hogy szolgáljon a többieknek: terít, arcot töröl, kézen fog, felemel, kísér és mosolyog. Felvigyáz és segít. Külön világban él, de így is érintkezik és így is jelen van.

Amikor a 44 éves Robikától kérdem, mi a jó a szerdai csoportban, azt mondja: - Itt vagyunk, együtt vagyunk.

Ez a közösség alapdefi níciója. Milyen kár, hogy gyakran elfeledkezünk erről.

Tamás ismételt mondatai közül kiemelkedik a nyomatékosan hangzó felhívás: – Vigyétek a gyereket Erzsike nénihez!

A többiek mosolyognak. Igen, ide, a kis csoportba, a többiek közé. Mert érződik: nem a maguk erejéből adnak. Csatornái annak a szeretetnek, amit felülről kapnak. Mindanynyian. Mert ezek a gyerekek szeretetet tudnak adni. És újra hangzik: - Vigyétek a gyereket Erzsike nénihez!

De nemcsak Erzsike nénihez, Ilikéhez, Idához jönnek ezek a fi atalok.

Ahogy elköszönök, egy ige zsong a szívemben: És gyermekeket vittek hozzá. A Názáretihez. És Ő megérintette őket.

Hozzá is jönnek szerdánkét. És Ő megérinti őket. Ebben az érintettségben gazdagodnak a csoporttagok alkalomról alkalomra. Így lesz több a csoport minden tagja: szolgáló és rászoruló, erős és gyenge, csöndes és beszédes.

S az üzenetet, amit nekünk, olvasóknak küldenek, Anna fogalmazza meg: - Szenvedjetek el bennünket, mert nem adatik mindenkinek egészség. Fogadjatok el és be bennünket!

Fazekas Zsuzsa

WWW.SZERETETHID.HU

Kis Tükör │ 5

Vasárnapot ünneplő keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim a Krisztusban!

Igehirdetésen hallottuk

A közelmúltban szemorvosnál jártam. Menni kellett, mert észrevettem, nem látom úgy a betűt, mint szeretném. Különböző lencseüvegek összeválogatásával sikerült elérni, hogy a falon található apróbb betűket is el tudjam olvasni. Ekkor a doktor a kezembe adott egy teleírt táblát, mondván, ezt is olvassam le. A távolba jónak tűnő üveggel ezt már nem láttam. Újra kezdődött a kísérletezgetés a dioptriákkal. Végre tisztán tudtam olvasni a kezemben tartott szöveget is. A szemész elárulta, mostantól multifokális szemüvegem lesz. Küszködöm is még azzal, hogy megszokjam régi szememmel új szemüvegemet.

Ennél bizony sokkal komolyabb volt a helyzet a jerikói vak esetében. Bartimeus baja átfogó orvoslást igényelt.

A hárombetűs szó magáért beszél: „vak” volt. Szemén keresztül tehát nem volt kapcsolata belső világának az őt környező anyagi világgal. Milyen találó kifejezése gazdag magyar nyelvünknek erre: „világtalan”. Talán cukorbeteg lehetett vagy látóideg-sorvadásos ez a Bartimeus, mielőtt megvakult? Nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy életének egy korábbi időszakában már látott. Mennyi minden fájhatott lelkében csak azért, mert egyszer már megismerkedett a teremtett világ sokszínű képével, egyszer már arcról is ismerte családjának tagjait, szeretteit, egyszer már biztosabb megélhetése volt, mint most, mert akkor még dolgozhatott is, egyszer már értékesebb emberként tartották őt számon, egyszer már...

Mára azonban elvesztek a színek, az arcok, a képességek, a megbecsülés és az önbecsülés is. Ezzel a sok veszteséggel pedig jobb híján odasodródott a jerikói út szélére.

Ott ül látszólag tehetetlenül ennek a kiépült városnak, a kereskedelmileg és halászatilag is fontos helyen elterülő Jerikónak forgalmas útján. Az útnak porában. Jerikó 250 méterrel feküdt a tenger szintje alatt, gyönyörű ligetei miatt méltán nevezték a pálmák városának is.

Milyen kiáltó az ellentét a látható és a látástalan valóság között! Tarka közélet, mozgalmas mindennapok, haszontermelő nyüzsgés, ugyanakkor a kitaszítottság belső csendje, a kiszolgáltatottság és a szűkösség szorítása, a mély magány.

Mindez egy helyen, itt, Jerikóban. Itt számolgatja most megfásult napjait a szebb napokat megélt Bartimeus.

Közben Valaki már úton van. Jeruzsálem felé tart. Megy oda, hogy saját emberei majd megtagadják, elárulják, a hatalmaskodók pedig megkínozzák és megfeszítsék Őt. Tanítványain kívül egy egész csapat zarándok is Jézussal

6 │ Kis Tükör

tart. Bár nem igazán értik, mivégre küldte Őt az Atya, lassan közelednek Jeruzsálem felé. Közben Jerikó szélén még „készít” egy különleges találkozást az Isten. Az Ő saját egyszülött Fia és Timeus fia között. Utóbbi szokás szerint aznap is elindult kéregetni. Egyszercsak az utcai hangzavarban ez a vak ember néhány szófoszlányból megtudja életének nagy jóhírét: a názáreti közeledik!

Kiabálni kezd: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!”

Hiába is csitítják – merthogy ez amolyan ünneprontó viselkedés volt többek szemében –, mindent egy lapra téve annál inkább kiált: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

Dehogy engedi lerázni magát! Világossá lesz számára: aki itt jön, most éppen őhozzá és őérte jön. Valószínűleg nem is sejti, hogy rajta kívül még mennyi hozzá hasonló, fájó életű, csonkabonka élet-vesztes megmentéséért megy fel Jézus Jeruzsálemben egészen a Golgotára. Milyen sikeres párosítás ez: itt egy fogyatékkal élő ember, aki kitartó kiáltozásával szinte rákényszeríti Jézust, mutassa meg mostani, kereszthalála előtti utolsó gyógyításában, miként kell a jelenben érteni az Ő eljövendő országlását, és itt van a magát sokak szabadulásáért feláldozó Krisztus Jézus. Az egyik mit meg nem tenne, hogy új életet kezdhessen, a másik pedig maga az új élet.

Döbbenetes, drága Testvéreim, hogy korunk embere ellát fényévekre a világűrben, ám nem képes megbánással és a világ Világosságának segítségül hívásával meglátni belső, lelki emberében azt a tátongó fekete lyukat, amely csak otthagyni tudja őt, teljes kilátástalanságra kárhoztatva, élete jerikói útja mellett. Egy szójátékos kis vers így sorolja el a válságtól a váltságig jutás állomásait: „Vádlás és vétkesség, bántás és mérgesség, bánás és szégyellés, váltás és kérdezés, várás és érkezés – áldás és békesség.”

Találunk még egy kifejező utalást Bartimeus személyét illetően. Ki is volt ő? Nemcsak azt tudjuk, hogy kevert származású lehetett – arám és görög –, hanem neve mellett szerepel a megalázó kifejezés: koldus. Egy vak koldus, nem több! A társadalom terhe, az utca szégyene.

Ingyenélő. Teljes csőd ez az ember – mondhatja vagy tapintatosan gondolhatja a „normális többség”. Szinte már hallom is, hogyan kérdez a kritikus ember: „Hát ez a Jóisten szeretete?”. Lám, alkalmanként vakká és koldussá kell felnőnie valakinek, hogy mellette még hatalmasabbra nőjön az isteni segítő kegyelem. Jézus megáll. „Hívjátok ide!” – utasítja övéit. Nem olvassuk, hogy bárki odavezette volna Bartimeust az Úrhoz, mégis odatalál, és Jézus kérdésére csak egyféle válasz jöhet nála számításba: „Mester, hogy újra lássak”. Kivételes lehetőség adatik meg neki, mely az ő próbája is egyben: meri-e a legnagyobbat kérni? Milyen jól teszi, hogy nem vaksága előnyeit óhajtja kihasználni kívánsága teljesítése érdekében, hanem magától a vakságától akar megszabadulni.

Miért lenne hát neki elég valami könnyed lélekcirógatás, ha ez a Rabbuni radikális megoldást tud életére?

Micsoda Urunk van nekünk, Testvéreim! Meghallja, ha valaki kiált hozzá. Mégha zajos is körülötte a világ.

Nem tömegekben tartja számon az embert, hanem a bűnrontotta emberben egyen-egyenként akarja legyőzni a lelki sötétséget. Jézus Krisztus ma is megáll a nyomorúság emberi vesztőhelyein, hogy megkérdezhesse: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” Ugye, nem kérsz nevetségesen olcsón attól az Istentől, aki tulajdon Fiát nem kímélve mindenét kész volt Vele együtt átadni nekünk?

„…hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs a halottak feltámadása?” IKor 15,12b A 15. részben az apostol a halottakból való feltámadásról beszél. Nagy szükség volt erre az apostoli tanításra, mivel Korintusban ebben a kérdésben nagy ellentétek és meggyőződések voltak. A 15. rész bizonyítéka annak, hogy a pogány és a görög filozófiai tanítás milyen mértékben befolyásolta az emberek gondolkodását.

Sőt veszélyeztette a keresztyén hit alapjait. A 15. részben éppen a keresztyén hit egyik alapvető kérdését tárgyalja. Mi lesz a testünkkel a halál után? Feltámadnak a halottak? Megsemmisül a test? – így gondolkodtak némelyek a korintusiak közül. Mások egyenesen tagadták a halottakból való feltámadás lehetőségét.

(15,12b.) A lélek magasabb rendű, a halál pillanatában kiszabadul a test börtönéből és él tovább. A test mint börtön megsemmisül. Ez volt az ő véleményük! És éppen az evangéliumnak, az örömhírnek a hirdetése harcba lép a görög gondolkodás világával. A korintusiak azon állítása, hogy „nincs feltámadás” nem vonatkozott Krisztus halottakból való feltámadására. A test feltámadásának tagadói Krisztussal kivételt tettek, tekintettel arra, hogy Ő egy magasabb rendű lény és az Ő feltámadása röviddel a halála után történt, és feltámadása bizonyítva van.

A korintusiaknak ezen rétege csak a test feltámadását tagadta. Az ő tagadásuk olyannyira radikális volt, hogy Pál apostol kénytelen volt rámutatni mindenekelőtt Krisztus feltámadására mint minden reménység alapjára. Mert a feltámadás tagadása ahhoz az erőltetett következtetéshez vezet, hogy Krisztus sem támadt fel. Ha tagadjuk a test feltámadását, akkor ezzel egyidejűleg tagadjuk Krisztus feltámadását is. A 13. és 16. vers kimondja: Ha nincs feltámadás, Krisztus sem támadt fel. De mivel Krisztus feltámadása teljesen bizonyított igazság és valóság, és valójában ez az alapja nemcsak Pál evangéliumának, amelyen a korintusiak hite alapszik, hanem igazsága az egész apostoli örömhírnek. Ezért látta Pál apostol szükségesnek foglalkozni Korintusban a feltámadás kérdésével. Ezért fontos nekünk is, kedves testvéreim a mában, ebben a böjti időszakban kicsit elcsendesedni. Kicsit jobban odafigyelni az evangéliumra. Kicsit jobban odafigyelni egymásra, hogy Krisztus feltámadásának ünnepére készülődve legyen tele a mi szívünk, lelkünk azzal a boldog tudattal, hitbizonyossággal: „mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy mindenki, aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Végezetül megállapítható, hogy a halottak feltámadása elválaszthatatlanul összefügg Jézus Krisztus személyével. A teljes élet csak vele egységben érhető el. Csak a Jézus Krisztussal való kapcsolatban mehet át a hívő ember a halálból az életbe. A feltámadás nélkül nem beszélhetünk teljes életről, mert Jézus nélkül teljes élet nem érhető el.

Nehezen érthető Igék a Bibliában

Ugye az egy fontosat mered kérni Tőle te is: „Mester, hogy újra lássak!” Te is kérheted: „Mester, tisztíts meg, hogy újra lássak!” Vaktában élni nagy veszély! De nemcsak a vakmerő vágtába, hanem a Krisztust mellőző, önigazoló helybenjárásba is bele lehet halni. A legjobb szándékú mindennapi életbe is, ha azt homokra alapozzuk. Felszínesen azt mondhatnánk, ennek a Bartimeusnak szerencséje volt. Ám nem nagy szerencséje, hanem megtartó hite volt. Igaz, hogy az úton ülve a port nyelte, ám nem a porra alapozott.

Jézus hívására megmozdult. Felállt a porból, hogy ne váljon ő maga is menthetetlen porrá. Mennyi alázat van ebben a kérésben: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!”. Ez nem csupán „segíts meg” vagy „hozz helyre”, esetleg „tedd ezt vagy azt”. Sokkal több ennél. Hajolj le hozzám, indulj szánalomra érdemtelen, elesett szolgád felé, és részeltess mindabban, amit csak Tőled kaphatok meg!

Bartimeus már mindkét látással bír.

Nemcsak a Jeruzsálem felé kanyargó utat látja most már, hanem azt is, Akit azon neki követnie kell – és követi is áldott Jézusát, hogy egyre többet lásson meg a hozzá lehajolt kegyelemből. A hit megküzd az áldásért, és legyűrheti az akadályokat.

Mi is csak így tanulhatunk meg lelki értelemben „multifokálisan” tisztán látni – részben földi mindennapjaink araszoló ügyeiben, másrészt pedig az örökkévalóság gyönyörű távolsága felé tekintve. Szóljon erről a letisztult, boldog, üdvösséges látásról Református Énekeskönyvünk 426. dicséretének 3. és 4.verse hitvalló szépségével: „Lelkem, teljes üdv a részed , Hag yd a bút s a gondot el; Lég y vidám, ha meg-megérzed: Tenni kell még s tűrni kell . Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Megváltód meghalt teérted: Mit bánkódnál , menny-f ia? Keg yelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad , S az örök menny fénykörébe Bévezet majd szent Urad . Véget ér itt küldetésed , Elszáll vándor életed , Üdvösség gé lesz reményed , Égi látássá hited .”

Tanító Péter csallóközaranyosi lelkipásztor

„Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”

Nagy Zsolt (részletek a komáromi református templomban 2016. február 7-én elhangzott igehirdetésből)

Kis Tükör │ 7

Isten jelen van életünkben Isten jelen van életünkben Egész életemben foglalkoztat a kérdés, hogyan éljünk, hogy életünk ne legyen tartalmatlan, értelmetlen s végül kilátástalan.

Családi indíttatásom olyan volt, hogy a hitben élésen kívül más életforma nincs is, ezért a nem könnyű múlt század ötvenes éveiben is élvezetes gyermekkorom volt. Azt hiszem, könnyebb volt a dolgom a világban való eligazodásban, mint annak, aki nem is tudta, hogy vasárnap templomba lehet menni, ahol istentisztelet is van.

Az első bekezdés pár sora sejteti, hogy az élettel megajándékozott ember egyaránt járhatja Isten útját és az Isten nélkülit is. A szerint, hogy ki melyik utat választja vagy éppen melyikre térítik rá szülei, nevelői, környezete, az élete lehet teljes, esetleg reménytelenül céltalan is. Én az istenfélők közé sorolom magam, amiért minden nap újra és újra meg kell küzdenem magammal, mert a sátáni kísértések jelen vannak életünkben, és ha lélekben gyengék vagyunk, könnyen letéríthetnek Isten útjáról. Ilyenkor Jézus válaszai jutnak eszembe a Sátán próbálkozásaira, amelyekkel távol tartja magától a kísértőt:

„Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj!”

Lukács 4., 8. Élettapasztalataim alapján azonban azt állíthatom, hogy mind az istenfélők, mind az Istent tagadók az Ő kezében vannak, csak az utóbbiak ezt nem veszik tudomásul, a saját kárukra. Lehet, hogy megmosolyogják azokat, akik az Isten útját járják és keresik. Ez nem az istenfélők lelkében kelt zavart, hanem az istentagadókéban. Különösen akkor döbbennek rá erre, amikor észreveszik, hogy életük reménytelenné vált.

Az első csoport hívei tudják, hogy Isten keresi az embert ak8 │ Kis Tükör

kor is, ha ő időnként eltávolodik tőle, s csak az emberen múlik, észreveszi-e, hogy ami vele történt/történik, rég túllépte emberi lehetőségeinek és erejének határait, Isten az, aki megjelent az életében az ő megmentéséért.

A nem hívő ember hajlamos magának tulajdonítani akár az emberfeletti eredményt is életében, aminek fejében csodálatot és szeretetet vár el embertársaitól, s újabb csatákra készül, hogy bizonyítsa, mire képes ő, az ember.

E gondolat folytatása ebben az írásban bizonyítékul szolgálhat, hogy Isten igazságát, szeretetét, kegyelmét és gondviselését nem nélkülözhetjük. Isten nélkül lehet egy ideig élni, meghalni, de értelmetlen. Mármint, hogy Isten nél-

kül értelmetlen élni, mert Ő azt akarja, hogy boldogok legyünk földi életünkben, hogy Szent Fia tökéletes áldozata, kereszthalála és hitünk által megnyithassa nekünk az Ő országának kapuit. Életem egyik legnagyobb felfedezésének tartom, hogy abban a boldogságos küzdelemben, amelyet életnek nevezünk, nem szabadna csak jót cselekednünk, mert a szándékos rossz tettek által válik az élet nehézzé és elviselhetetlenné. A szándékos rossz cselekedet olyan tett, amelyről tudjuk, hogy rossz, mégis megtesszük, és amely kimeríti a bűn fogalmát. A gondolkodó és hitben élő embernél ez bűntudatot, lelki válságot vált ki, és cselekvésképtelenséget idéz

elő. Egyedüli ellenszere a feltétel nélküli bűnbánat magunk és Isten előtt, a bűn terheitől való szabadulás lelki kényszere. Ez eredendő bűnös voltunk által életünk része kell, hogy legyen, mert ha nem az, a félelem és a vég nélküli aggodalmaskodás béklyóiból nem vagyunk képesek saját erőnkből szabadulni. A hitben élők tudják, hogy Isten útjára csak az Úr Jézus által léphetünk, akiben az Isten lett emberré, hogy bennünket tökéletlenségünkben megmentsen az örök haláltól. A Megváltó ezt kijelenti a Szentírásban:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” Jn. 14., 6.

Több embertől hallottam, hogy neki nincs szüksége bűnbánatra, mert ő nem bűnös, így bűnbocsánatra és Istenre sem, mert a halál után nincs semmi.

Hogy ez mennyire nem így van, azt minden istenfélő ember tudja, életünk bármelyik szakaszában bizonyítani tudjuk az ellenkezőjét.

Korunknak az ember által alig követhető anyagi hajszájában alig vesszük észre Isten feltétel nélküli szeretetét, végtelen kegyelmét, irgalmasságát. Sok ember nem is tudja, miért lett emberré Isten Szent Fiában, Jézus Krisztusban, s hogy ez minden, az élők közül már eltávozott, a jelenleg élő és a megszületendő ember legnagyobb ajándéka, amit kaphat.

Elanyagiasodott világunkban az emberek jelentős hányada Isten elé akar kerülni, nem tudatosítja, hogy képtelen irányítani az ember által veszélyeztetett világot. Pedig számíthatunk rá, hogy cselekedeteink a Teremtő Isten által megítéltetnek. Ézsaiás könyvének 13. fejezete 11. igeversében ezt olvashatjuk: „És meglátogatom a földön a bűnt és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom.”

Jóba Mihály

JANUÁR: Evelin – Jókai Viktor református matróz és Križan Andrea református elárusítónő leánygyermeke, Boglárka – Dr. Gál László református lelkipásztor és Csókás Zsuzsanna református tanítónő leánygyermeke, Eszter – Szegi Szabolcs református mérnök és Szlatki Aranka református mérnök leánygyermeke Eltávoztak a földi életből: DECEMBER: özv. Petőcz Kálmánné Czirok Mária 93 éves korában Majkút Józsefné Bak Erika 60 éves korában Kovács Ferenc 79 éves korában JANUÁR: Slovák Krisztína 38 éves korában Kálnay Gábor 63 éves korában FEBRUÁR: Kovács Ferenc 79 éves korában özv. Laboda Józsefné Marton Erzsébet 91 éves korában Vizváry Zoltán 85 éves korában Patócs Józsefné Hernádi Ilona Vilma 82 évesen Józsi és Tibi F e s té s, mázolás.

Mesteremberek kiváló minőségi munkát vállalnak, ami még több év után is tartósan szép lesz!

A remekműveknek az az ismérve, hogy örök értékeket közvetítenek.

Ilyen lehet a hűség, a hit, szeretet, hazaszeretet.

Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című művét, – melyet az irodalomtörténeti hagyomány ifjúsági regényként tart számon – ezért lehetetlen korhatárok közé száműzni. Célközönsége elsősorban az ifjúság, ám olyan komoly és időtálló tartalommal bír, hogy korra, nemre, nemzetiségre való tekintet nélkül mindenki számára tartogat értékes mondanivalót. Komoly érzelmi hatását valóságos élményeken keresztül fejti ki, lehetőséget kínál az egyéni értelmezésre és újraértelmezésre.

A Pál utcai fiúk tulajdonképpen egyetlen fiú gyönyörűséges drámája. A legkisebb, leggyengébb fiúcskáé, a közlegényé, akit nem a rangkórság, az előreléptetés reménye, nem is a feltűnési mánia késztetett arra, amit véghezvitt. A jóság, az erkölcsi tartás és rendíthetetlen meggyőződés ruházta őt fel olyan hihetetlen erővel és bátorsággal, amibe a környező világ beleremegett, amelytől ma is mélyen megrendül, s ami előtt fejet hajt a mindenkori olvasó. Ez emelte őt valódi hőssé, ez teszi a regényt a szabadság és hazaszeretet himnuszává. A legkisebb Pál utcai fiú képes volt bebizonyítani, hogy ahol erősen él a hit, ott nincs helye a félelemnek, s ennek a rendkívüli erőnek itt egy újabb arculata mutatkozik meg. Ha valaki kételkedve meginogna meggyőződésének igazában, hogy világunkban szinte mindennél fontosabb az igazság, a közösség, a közös cél és –tulajdon, fel tudjon nézni arra, aki mindezekért a legdrágábbat adta, az életével fizetett. Nemecsek Ernőt senki sem kényszerítette, hogy vállalja a megaláztatást és büntetést, önként állt ellenfelei elé, hogy elmondja: „Én nem szóltam volna, fenn maradtam volna a fa tetején, amíg maguk el nem mentek volna, hiszen ott gubbasztottam már fél négy óta. De mikor Geréb azt mondta, hogy köztünk nincs egy se, aki bátor volna, hát azt gondoltam: »Megállj, majd én megmutatom neked, hogy akad még a Pál utcaiak közt is bátor fiú, ha nem más, hát a Nemecsek, a közlegény!«” Hétköznapi csatáinkhoz sok ilyen, a cselekedeteivel hitvalló közlegényre van szükség. A Pál utcai fiú személyes példáján lett igazzá az az evangéliumi tanítás, hogy „aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.” Lukács 22,26

Könyvfigyelő

Keresztelésben részesültek: DECEMBER: Simona – Mgr. Győri Adrián református vállalkozó és Ing. Valášková Kristina római katolikus közgazdász leánygyermeke Nikola – Mgr. Győri Adrián református vállalkozó és Ing. Valášková Kristina római katolikus közgazdász leánygyermeke

Szalay Cecília

0907 / 787 - 336 Kiss Tü Ki Tükö Tükör körr │ 9

A reformáció ó kib bontak kozásaa

Ecclesia semper refform man nda a est! Az egy yházzna ak ú jrra meg g ke elll ú ju ulnia a....

A reformáció két fontos szellemi előzménye a devotio moderna és a humanizmus volt. Németföldön bontakozott ki, s innen terjedt el Európa többi országába.

Németországban a főpapság teljesen elvilágiasodott, és mint az arisztokrácia tagja nem az egyház, hanem a főúri politika érdekeit tartotta szem előtt. A felsőbb és az alsóbb klérus között szociális, társadalmi és műveltségi téren a különbség óriási volt. Viszont maga az alsó papság sem volt egységes. A szerzetesek és a lelkészkedő papság között a feszültség egyre nőtt, aminek elsősorban az volt az oka, hogy a papok a szerzetesek lelkipásztorkodása révén jelentős szolgáltatásoktól, stóladíjaktól estek el. A hívek és az egyháziak közötti viszony is igen megromlott, főként azért, mert a megerősödött és meggazdagodott polgárság az egyház anyagi kiváltságaiban (pl. adómentesség) és egyre jobban elterjedő gazdasági vállalkozásaiban (malmok, sörfőzdék, szövőüzemek stb.) igazságtalan konkurenciát látott.

A reformáció elterjedése elsősorban a különböző német fejedelmek magatartásától függött. A német fejedelemségek viszont a központi császári hatalom alá voltak rendelve, amely éppen ebben az időben érte el mélypontját V. Károly császár (1519–1556) uralkodása alatt. V. Károly Franciaországgal állt háborúban, és a német fejedelmek segítségére volt utalva, továbbá öccse, I. Ferdinánd (a Habsburg Birodalom uralkodója) a török elleni segítséget szintén Németországtól várta. Mindehhez járult még az a tény, hogy a francia udvar és a pápa Spanyolország és a német császárság egyesülésében Európa veszélyét látta. Ugyanis V. Károly spanyol király és német császár is volt egy személyben, róla mondták, hogy birodalmában sohasem nyugszik le a nap. A pápa tehát politikai okokból vonakodott eleinte a reformáció ellen erélyesen fellépni, hiszen az a német császár helyzetét gyengítette. Ugyanez a helyzet vonatkozott Európa többi államára is. Ott, ahol erős központi hatalom volt, és az a reformációnak ellenállt, mint pl. Franciaországban é s Spanyolországban, ott nem is tudott a r e f ormáció elterjedni. Viszont ahol a központi hatalom meggyengült, mint pl. Lengyelországban és Magyarországon, vagy pedig egyenesen az új mozgalom mellé állt, mint Szászországban, Angliában és a skand i n áv államokban, ott a reformáció csakhamar tért hódított.

Luther Márton 1483. november 10-én szüleEislebenben egy bányászcsaládban. kívánsága szerint jogi pályára kéés ezért a mansfeldi, magdeburgi és nachi latin iskolát látogatta. 1505„magister artium” fokozatot nyerte

10 │ Kis Tükör

t e t t Apja s z ü lt , eiseben a el, s

mikor ugyanezen év július 2-án villám csapott le mellette, fogadalmat tett, hogy szerzetes lesz. Az apja akarata ellenére is belépett az erfurti Ágoston-rendbe. Itt 1506ban tette le a szerzetesi fogadalmat, rá egy évre pappá is szentelték. 1508 és 1509 között a wittenbergi egyetemen teológiát tanult. Járt Rómában is, ahol végigzarándokolt minden jelentős búcsújáróhelyet. Nagy elvárásokkal indult az útra, ám a római kúriáról kialakult képét ez az élmény inkább negatívan befolyásolta. Hazatérése után elnyerte a teológiai doktorátust, majd elöljárója és jóakarója, Johannes Staupitz közbenjárására a wittenbergi egyetemen a szentírástudományi tanszék tanára lett.

Előadóként foglalkozott a zsoltárokkal, a Rómaiakhoz, a Galatákhoz és a Zsidókhoz írt levéllel is. A humanisták módszere szerint a forrásokhoz nyúlt vissza, és főleg az Erasmus által kiadott görög szentírási szöveget, valamint Szent Ágoston írásait tanulmányozta. Sokat viaskodott a bűntudattal, az ördöggel, és kereste az Isten előtt való megigazulás útját. Ezen leveleket magyarázva jutott el Luther a reformátori felismeréshez, amit ő maga később „toronyélménynek” nevezett. Az isteni igazságosság nem törvény szerinti igazságosság, hanem kegyelmi igazságosság: „mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: » Az igaz ember pedig hitből fog élni « (Róma 1,17).

Ezt a döntő változást a „Jer, Krisztus népe, nagy vígan” kezdetű énekében így fogalmazta meg: „1. Jer, Krisztus népe, nagy vígan Mind egy örömre keljünk, És egybeforrva, boldogan Csak arról énekeljünk, Hogy könyörülő Istenünk Mily áldott csodát tett velünk, Mit drágán szerzett nékünk.

2. A Sátán tett rám rabigát És már halálba vesztem, A bűn gyötört éj- s napon át, Mert benne gyökereztem. Mind jobban elsüllyedtem én, Nem volt számomra már remény, Megült a bűnnek átka.

3. Nem használt, sőt káromra lett, Ha bármi jót is tettem, Mert az égi ítéletet Önkényből megvetettem. Mégis kínzott a félelem, Hogy csak a halál van velem És a poklokra hullok.

4. Ám az örök szent irgalom Nagy ínségem megszánta, És könyörülvén ily bajon, Megenyhítni kívánta. Mint jó Atya, szívébe vett, Nem játék volt, amit megtett Leg főbb kincsével értem.” Édes Enikő, az alistáli ref. iskola történelem szakos igazgatónője

"Az igaz ember pedig hitből él."

Róm 1,17

Szeretve tisztelt testvéreim!

Feltettem magamnak a kérdést, hogy ezen szép beszédek koszorúja után mit is tudok én nektek mondani, ami hasznos, lelket-testet építő és szép. Végül beláttam, hogy Istentől gazdagon megáldott hosszú életemből fel tudok sorolni olyan tényezőket, amikből esetleg tanulhattok, amit szívetekbe véshettek.

Az Ige azt mondja – az ember élete 70, legfeljebb 80 esztendő. No, én már ebben a második részben vagyok, és tiszta lelkiismerettel, őszintén kijelenthetem itt az Úr szent asztala előtt, hogy szép, boldog 80 év van mögöttem. Az Úr Isten szerető szülőkre bízott, és 54 évig tartó házasságom is szeretetben gazdag, szép és boldog volt. Özvegységem 4 éve alatt volt bőven időm elgondolkozni az életem felett. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy 4 igazán fontos dolog van az ember életében: 1. A szentháromság egy igaz Istenben vetett hitem, 2. családom, 3. nemzetiségem, 4. munkám, foglalkozásom.

A Szeretet himnusza végén mondja Pál apostol: „… most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre”. Vagyis amíg élünk, a mi kis agyunk képtelen felfogni földi életünk titkát. De az szinte biztos, hogy egyszeri és megismételhetetlen. Nem mindegy, hogy hogyan éljük le. Tehát arra kel törekednünk, Isten segítségét kérve, hogy az ő gyermekeihez méltóan éljünk.

Mindjárt a Biblia elején olvashatjuk: „Nem jó az embernek egyedül lenni...”

Azért adja az Úr szüleinket, testvéreinket, párunkat, gyermekeinket, vagyis családunkat.

Petőfi Sándor írja feleségének: „Nem tudom, mi vagyok ma, azt sem tudom, holnap mi leszek, tőled függ, hogy sötét árnyék vagy fényes sugár leszek”. Sajnos, nála közbe szólt a szabadságharc, de az tény, hogy a családban nagyon sok függ a feleségtől, az anyától. Nőtestvéreim, évente legalább egyszer olvassuk el a Példabeszédben annak 31. fejezetét, a derék asszony dicséretét. Szeretteinkért amit teszünk, azt mindig kedvvel tegyük! „Örüljetek az Úrban, mindenkor, ismét mondom, örüljetek!”

Tudom jól, hogy keresztek, nyomorúság, megpróbáltatások nélkül nincs emberi élet. Magam példájából kiindulva, én már éltem a háború alatt, átéltem 3 bombázást (szomszédunkban 4 kispajtásom halt meg egyszerre), alig múltam 30 éves, mikor eltemettem Édesanyámat, nagyon megszenvedtem, hogy nem lehet gyermekem, Édesapám 14 évig volt magatehetetlen, párommal együtt gondoztuk, meg se fordult a fejünkben, hogy egy percig is ne velünk, az otthonában éljen. 9 operá-

ción estem át, abból kettőt a rákos osztályon. Testvérem nincs. De az Úr Isten végig velem volt, minden nehézségben gondja volt rám. Ami a harmadik dolgot illeti, vagyis a nemzetiségemet, amibe hiszem, hogy azért helyezett, akárcsak a családomban, segítségül hívom Pósa Lajos költőnket, akinek idézném egyik szép versének 4 sorát: „Magyar vagyok, magyar, magyarnak születtem, magyar nótát dalolt a dajka felettem, magyarul tanított imádkozni Anyám, és téged szeretni, gyönyörűszép hazám.” Évekkel ezelőtt Erdélyben járva egy székely kapuba bevésve pedig ezt olvastam: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetséged gyökeréhez, testvér, te hűtlen ne légy soha.”

Ami pedig a negyedik dolgot, a foglalkozásunkat illeti, boldog ember az, aki olyan munkával keresi kenyerét, amit szeret. Isten kegyelméből nekem és páromnak ez is megadatott. És amikor eljön az a nap, amikor először ébredsz párod nélkül otthonodban, az biztos, hogy könnyek között, de adj hálát az Úrnak az együtt töltött-néha bizonyára nehéz, de boldog életért. „Hisz az Úr megváltottai megtérnek és élnek, és ujjongás között Sionba jönnek, és örök öröm fejünkön, vigasságot és örömöt találnak és eltűnik a fájdalom és sóhaj” (Ézs. 35,10). Ez volt az az Ige, amit özvegységem első reggelén olvastam. Hiszem, hogy párom jó helyen van Krisztus kiontott vére érdeméből, és mégis fáj. De ez a jó, mert ez azt jelenti, hogy boldog házasságom volt. Oláh Imre utolsó, gyönyörű búcsú mondata örökre a szívemben cseng.

A XX. század kevésbé ismert, pedig kitűnő költőnője, Hajnal Anna így ír özvegységében: „Magányos párnán a fejem lehajtom, Mondd, hogy alszol ott a túlsó parton? Én itt megóva, éjbetakartan, puha melegben, innenső parton.

Madárhang keltett, boldog magányos, hajnali Dávid? kicsi zsoltáros?

Még csak derengés lehelt az égre, lágy sziromillat, hajnali béke. Üdvözöl madár, fuvolahangon, szólt egy faágon, innenső parton.

Mondd, te üzentél? Ő volt a tolmács?

Hogy még maradjak, odaát megvárom.”

Ezt már én mondom, nem a költőnő, ha haza szólít az Úr Isten, Krisztusom érdeméért kérem, legyen hozzám kegyelmes.

Addig pedig élhessek az ő dicsőségére, egyházamnak, embertársaimnak javára.

Oláhné D. Ilona, gondnok asszony (elhangzott 2016. február 14-én a Házasok napján a templomban)

Szabó Lőrinc: Szövetség Ágaink egybecsavarodtak, gyökereink összefogództak, árnyunkban utasok heveredtek, lombunkból madarak szárnyrakeltek, magunknak mi már megmaradjunk, másnak, egymásnak annyit adtunk, annyit kínlódtunk és mulattunk, hogy vígak, búsak, rosszak és jók, lettünk egy kicsit már hasonlók.

Mikor a sors öszeültetett, csemeték voltunk még, gyerekek, fiatal társak, szövetkezők, rosszabbak elől menekülők, játszottunk tündéri fuvolákkal, haragos, fekete trombitákkal, nem törődve senki fiával: elszakadók és összehajlók, valami titokban hasonlók.

Aztán nőttünk. - Védett az Isten, nincs fejsze, amely leterítsen, jöttek ránk fénylő fegyverekkel, mi álltunk hallgató sebekkel, s ki ellenünk tört, keze fonnyadt, szúrós tűzben csontja megolvadt, háza bedőlt, szeme kisorvadt s mi álltunk, két fa, virágba bomló, elrendelt csodához hasonló.

S ez biztat, ez, az érthetetlen.

Mesében állunk, csoda-kertben s ha mese, a fának is lehet szive, zengünk is, ugy zeng a kettőnk hite, mint a harangok, ha vasárnap Kálvin lelkével nekiszállnak az illatos, napos határnak: jövőt zeng két hang, muzsikáló, szétlüktetve egybefonódó.

Kétszer-egy sors az isten előtt, szövetség nem lehet más se különb: hogy én mi vagyok, nem tudom, csak azt, hogy benned bízhatom: bármennyit sírtál, hadakoztál, jönne új vihar, rámhajolnál, magad ellen is átkarolnál: egymásra fájva rászorulók, lettünk mindenkihez hasonlók.

Két fa, együtt, testvéri lombban, egyek vagyunk sok fájdalomban, örömökben és kényszerekben, másképp tán élni is lehetetlen: magunknak hát már megmaradjunk, gyökereinkről ne szakadjunk, tavaszban, őszben gyarapodjunk, legyünk hívők, bátrak, kitartók: az örök reményhez hasonlók.

Kis Tükör │ 11

December 3.

Presbiteri gyűlést tartottunk, megbeszélve az aktuális kérdéseket.

Az elmúlt hónapok eseményei

December 10.

Készültünk az Egyneked akcióra. A nőtestvérek által sütött 1 400 mézeskalácsot csomagoltuk.

December 13.

Adventi estünkön vendégül láttuk a kamocsai lelkészházaspárt: nt. Sasák Ilonka az adventi üzenetet hirdette az esti istentiszteleten, nt. Sasák Attila Van odakint valaki? címmel tartott vetítéses előadást a földönkívüliekről szóló híreket megvilágítva.

December 14.

Meglátogattuk a Nagykeszin működő Reménység otthon lakóit, énekes, zenés szolgálattal hirdettük a karácsony örömüzenetét, és átadtuk gyülekezetünk anyagi és természetbeni adományait. Elkísértek bennünket a nőegylet tagjai is, akik szintén átadták ajándékaikat.

December 15.

Nőegyletünk tartotta az évi utolsó, hálaadó alkalmát, ahol felköszöntöttük az év jubilánsait. Isten éltesse, őrizze őket egészségben, békességben, hogy még sokáig szolgálhassunk együtt az Ő dicsőségére.

December 16.

Nőegyletünk szeretetvendégséget készített a Napsugár csoport halmozottan sérült tagjainak, szüleiknek és a velük hetente foglalkozó, önkéntes szolgálatot végző nőtestvéreinknek.

December 16.

Lelkinapot tartottunk a Marianum Iskolaközpont alsó tagozatosainak. Köszönjük a teológusoknak, hitoktatóknak és a missziói-diakóniai tagozatos fiataloknak a segítséget!

December 17.

Ezen a napon is mézeskalács szíveket csomagoltunk, hogy megajándékozhassuk velük városunk lakosait. Köszönet minden segítőnek!

December 17.

Lelkinapot tartottunk a Marianum felsőtagozatos tanulóinak és gimnazistáinak.

December 18.

Fiataljaink a vállalkozó szellemű gyülekezeti tagjainkkal közösen városszerte kirakták az elkészült mézeskalács csomagokat. Így lehetett találni iskolák padjaiban, kilincseken, szobrokon és egy-egy üzlet ajándékaként. A csomagokban található igei üzeneten keresztül is igyekeztünk hirdetni Isten szeretetét, s reméljük, apró örömet szereztünk azoknak, akik rátaláltak.

December 19.

Karácsony közeledtével a diakóniai bizottság döntése alapján megajándékoztuk a hajléktalanszállás lakóit, és ajándékcsomaggal támogattunk több családot.

December 20.

Gyermek-istentiszteletesek karácsonyi műsorral és rendhagyó énekes-zenés istentisztelettel szolgáltak advent utolsó vasárnapján templomunkban.

A gyülekezet ajándékát megkapták a gyerekek és a velük egész éven át foglalkozó, önkéntes szolgálatot végző vezetőik is.

December 21.

Templomunkban tartották a komáromi alapiskolák XXI. karácsonyi hangversenyét is gyülekezetünk gondnokának, Fekete Vincének a vezetésével. Köszönet a több évtizedes szervezésért!

December 21–23.

Bűnbánati hetünkön Jézus négyféle eljövetelének tanítása alapján vizsgáltuk meg lelkiismeretünket az ige fényében.

December 24. Ünnepi istentisztelettel, ünnepi műsorral vártuk Megváltónk születését közösségünkben is.

December 25–26.

Karácsonyi istentiszteletünkön úrvacsorai közösséggel

12 │ Kis Tükör

ünnepeltünk. Legátus is szolgált közöttünk: Vásárhelyi Bálint, a SJE teológiai karának 3. éves hallgatója, a matematikai tudományok doktora. Isten áldja és őrizze őt továbbra is szolgálatában!

December 31.

Hálaadó istentisztelettel zártuk a 2015-ös esztendőt.

Január 4–8.

Gyülekezetünk ifjúsága sítáborban volt Eplényben.

Köszönet a szervezőknek: Szuri András presbiternek és Vörös Renátának. Az igei szolgálatot esténként segédlelkésznőnk, Takács Klaudia végezte. Egy este meglepetésként még nőtestvérek is meglátogatták őket. Nem mentek üres kézzel: gulyásleves és kalács volt az aznapi vacsora. Jó volt együtt lenni!

Január 18.

Az ökumenikus imahét keretében a baptista testvérek templomában szolgált gyülekezetünk lelkésznője, Fazekas Zsuzsa.

Január 20.

Nt. Elek László, római katolikus esperes szolgált ezen az estén gyülekezetünkben.

Január 21.

A csütörtöki istentiszteleten Kakas Zoltán baptista prédikátor hirdette Isten igéjét.

Január 22.

Az evangélikus gyülekezet új lelkésznője mutatkozott be nálunk szolgálatával az ökumenikus imahét keretében.

Január 23.

Az evangélikus testvérek templomában gyülekezetünk segédlelkésze, Marci Márió hirdette az igét. Áldott hetet tölthetett együtt Isten kegyelméből városunk keresztyénsége, hallgatva és jó reménység szerint meg is szívlelve a hét vezérgondolatának tanítását: „Arra hívattunk, hogy az úr nagy tetteit hirdessük.” I. Pét.2,9

Az elmúlt hónapok eseményei

Január 1.

Gyülekezetünk hagyományához hűen úrvacsorai közösségben kezdtük az új esztendőt.

Január 24.

Gy ülekezetünkben igehirdetéssel szolgált a Gömöri Református Egyházmegye esperese, Nagy Ákos Róbert, amikor is kiszolgáltatta a keresztség szentségét gyülekezünk volt segédlelkésze, a Simonyi Református Gyülekezet lelkipásztora, Gál László kislányának.

Január 24.

Ezen a szép téli vasárnap délutánon egy rendhagyó kezdeményezés részesei lehettek a mozgást kedvelő fiatal és idősebb testvérek. Foglaljuk el a jégpályát, mert együtt csúszni jó! felszólításnak engedtek, és az együtt töltött délután emlékezetes marad minden résztvevőnek. Köszönet az ötletért, a szervezésért Szabó Csekei Tímea presbiterünknek.

Akik pedig inkább a meleg stabilitásra vágytak, a Menházban lehettek részesei a holokausztról való megemlékezésnek, melyen többek között Farkas Gáspár gondnokunk emlékezett édesanyjára, akit meghurcoltak azért, mert zsidókat segített. A zsúfolásig megtelt teremben sok emlék kelt életre, tanítva a fiatalabbakat is a múlt eseményeire.

Január 26.

Nőegyletünk tartotta évzáró, kiértékelő alkalmát, ahol újra megállapíthatták a résztvevők, hogy gyülekezetünkben a nőegylet továbbra is végzi áldásos szolgálatát.

Január 28. Évzáró presbiteri gyűlésünkön számot adtunk az elmúlt és munkáiról, és Isten kegyelmével tervezhettünk is.

Január 31.

Presbitériumunk határozata alapján ennek a vasárnapnak a perselypénzével (520 €) a toronyóra felújításának munkálatait támogattuk. Köszönet az adakozóknak!

Január 24. - Korcsolyázás

Kis Tükör │ 13

Február 6.

A nőegylet tartotta farsangi összejövetelét, melyet Fazekas Zsuzsa igei bevezetője után Dráfi Mátyás művész úr éneklésével, szavalatával, Borbély Károly presbiterünk gitárjátékával tett emlékezetessé.

Február 20.

A Tiszti Pavilon dísztermében került sor a magyar kormány által egyházunk beruházásaira és működésére biztosított 1 milliárd forint összegű támogatásról szóló tanúsítvány aláírására. Az alkalmon részt vettek a

Az elmúlt hónapok eseményei

Február 7.

Egyházközségi közgyűlésünkön az elmúlt év tevékenységéről szóló jelentés után a tervekről is beszélgettünk.

Több vélemény hangzott el a konfirmandus vizsga formájáról, és a közgyűlés az évi egyházfenntartói adót 20 €-ban határozta meg.

Február 8–13.

Bűnbánati istentiszteleteinken a böjti úrvacsorára a Kísértő megjelenési formáiról szóló ószövetségi igei tanítás alapján készültünk.

Február 14.

Böjtfő vasárnapján úrvacsorai közösségünk előtt rendhagyó istentiszteletünkön a házasok napjának keretében házaspárok szolgáltak talentumaik szerint. Verses-zenés összeállítással végigvettük egy szerelmi kapcsolat szakaszait, hálát adva Istennek a szeretet, türelem, megbocsátás áldott ajándékaiért, melyet Jézus Krisztusban mutatott fel nekünk tökéletesen. Köszönet minden szolgálattevőnek! Az istentisztelet után közös ebéd következett, majd egy házasságról szóló tanítást hallgattunk meg Pálhegyi Ferenc családterapeuta szolgálatával. Több mint 50-en töltöttük együtt ezt a tartalmas napot.

Február 18.

Gyülekezetlátogatás alkalmával egyházmegyénk vezetőségének képviseletében ellátogatott hozzánk nt. Erdélyi Pál vágfarkasdi és nt. Egdélyi Zoltán perbetei lelkipásztor, aki az igeszolgálatot végezte templomunkban.

zsinati elnökség magyar tagjai, a magyar egyházmegyék képviselői, Cimbalmosné Molnár Éva nagykövet aszszony. A tanúsítványt Balogh Zoltán miniszter és egyházunk püspöke, Fazekas László írták alá.

Február 21.

Délelőtti istentiszteletünket a Duna Televízió rögzítette; ft. Fazekas László szolgált az ige üzenetével, emlékezve a kitelepítés és a deportálás törvényének aláírására is. Az alkalmon szolgált Dráfi Mátyás színművész és a Fekete házaspár. Az egybegyűltekhez szólt Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke és Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke.

Február 28.

Ezen a napon 13 órától közvetítette felvételről a Duna Tv a rögzített istentiszteletet.

15 órától megtartottuk a nyári napközisek és szüleik találkozóját, amikor többek között a nyári felvételek vetítésével nosztalgiáztak a jelenlévők. Hisszük, a szép emlékeken túl Isten megadja a növekedést az Igemagvaknak is gyermekeink szívében.

14 │ Kis Tükör

„Azoknak, akik hisznek, nem kell bizonyíték Azoknak, akik nem hisznek, nem létezik bizonyíték.”

Volt már párszor, hogy azt mondták, nekem élő hitem van. Nagyon jólesett. Örömmel tölt el az a tudat, hogy annak ellenére, hogy kimondanám, látszik rajtam, hogy Isten gyermeke vagyok.

Amikor viszont arról kérdeznek, hogy mit is jelent számomra a hit, a választ néha nem könnyű megfogalmaznom pár mondatban. Olyan nehéznek és bonyolultnak tűnik ez a három betűből álló szó: hit, de aztán rájövök, hogy egyáltalán nem az.

Mindenki számára talán mást-mást jelent, de ha valaki csak annyit mond: hiszek, az önmagában kevés. Tudnia kell, hogy mit és kiben hisz. Számunkra egy biztosan közös. Istenben hiszünk. Ő az, aki át tud vinni minket olyan helyzeteken, amelyekről azt hinnénk, hogy örökre ott ragadunk. Ő tud segíteni, ha segítségre van szükségünk. Ő vigasztal, ő vigyáz ránk és egyedül Ő általa

szabadulhatunk meg. Van néha olyan időszak, amikor a rossz dolgok változatlanok maradnak, de akkor is próbálom hittel felfogni a dolgokat, és tudom azt, hogy Isten mindig a teljes képet látja, és a legjobbat akarja kihozni mindenből.

A templomba járást is néhányan kötelességnek veszik. Talán azért, mert vasárnap az volt a szokás régebben is, hogy mindenki templomba ment, meghallgatta az Igét, de lehet, hogy nem élte és nem érezte át teljesen azt. Én viszont, ha templomba megyek, azt nem kötelességből teszem. Örülök annak, hogy korhatárra való tekintet nélkül együtt lehetek Istennel és olyan emberekkel, akik talán ugyanazt hiszik, mint én. Örülök annak, hogy ilyen gyülekezetbe tartozhatok és legfőképpen annak, hogy református vagyok! szöveg és fotó: Szlanicska Mirtill

1. 2017 a reformáció 500. évfordulójának éve Mivel a 2011-es népszámlálás a 2001. évihez képest városunkban a reformátusok csökkenését mutatja (-600), tervbe vesszük a város reformátusságának feltérképezését, adatbázisunk frissítését. Ez legutóbb 1997-ben történt meg. Szükséges lenne, hogy 2017-re pontosabb adatokkal rendelkezzünk városunk reformátusságát illetően. Ez az adatfrissítés hosszabb folyamatot igényel, és több szakaszban kivitelezhető: - Új adatlapok kiadása, személyi adatok védelmére szóló nyilatkozattal együtt - 2015 első félévében az adatlapok kézbesítése az érintetteknek a presbiterek, gyülekezeti tagok által - 2015 második félévében az adatlapok feldolgozása - 2016 első félévében a város reformátusságának csoportosítása, megfelelő metódus szerint (akár lakhely szerinti körzetek kialakítása), csoportvezetők képzése - 2016 második félévében és 2017-ben a csoportvezetők látogatása a magukat reformátusnak valló lakosoknál

-

-

ár 14.: rendhagyó istentisztelet, közös ebéd, délutáni alkalom – meghívni a nálunk házasságot kötött párokat a megkeresztelt gyermekek felügyelők általi meglátogatása az elmúlt 3 évben gyermekáldásban részesült s megkeresztelt gyermekek szüleit meghívni az anyák napi ünnepi gyerek- ifjúsági istentiszteletre (május 1.)

Kismama-bibliakör meghirdetése Ovis-hittanos alkalom félévenkénti látogatása, az iskolák szülői értekezletein és szórólapokon felhívni a szülők figyelmét a vasárnapi iskola látogatására, a hittanórákon való részvételre, vasárnapiiskolás-szórólap készítés (gyermek-istentisztelet vezető, gondnok, hitoktatók) „Együnk együtt, legyünk együtt” negyedévenkénti megszervezése különböző gyülekezeti csoportnak

Gyülekezeti munkánk szélesebb körű megismertetése: - média: Komáromi Lapok, komáromi tv, újság - honlap - Facebook Diakóniai terv:

2. 2016-ban a konfirmandusokra, a házasokra, a családokra és a megkeresztelt gyermekekre való fokozottabb odafigyelés, gyülekezeti munkák ismertetése Konfirmandusok: - A konfirmációi vizsga visszaállítása a pünkösd előtti vasárnapi ünnepi istentisztelet keretébe.

- Szeptembertől a 8. évfolyamot látogató gyerekek előkészítő órájára a vasárnapi istentisztelet után kerül sor – énektanulással egybekötött gyülekezeti alkalom 9:45-től

- Önkéntes csoport meghirdetése segítségnyújtás céljából - A teológusok, a diakóniai-missziói kar hallgatóinak bevonása a szolgálatba (otthonok, hajléktalanok étkeztetése, temetés)

GAZDASÁGI TERV

- történelmi – művészeti tanulmány a templomról - a toronyóra javítása, üzembe helyezése - Postaépület: utca felőli vakolatcsere, homlokzatjavítás Házasok, családok: - Házasok hetébe bekapcsolódni – házasok napja – febru- - A kollégium mögötti kisház javítása az udvarban

2016. esztendő eszte endő ő missziói-, misszziói--, éss gazdasági gazzda asá ági terve te ervve

MISSZIÓI TERV

Kis Tükör │ 15

2016 - ös év g yülekezeti alkalmai 2. ne g yed yedév év

Túrmezei Erzsébet: MOZGÓSÍTÁS

Április

Fussatok, rémülettől holtradermedt, őrizők, fussatok a főpapokhoz!

Dadogjátok el nekik fogvacogva, mi történt! Talán lesz elég aranyuk megvásárolni a nyelveteket, hogy a húsvéti hír tovább ne fusson.

Vagy az örömhír szélsebes futását senki se képes megállítani?!

Már Magdaléna fut a szürkületben vak rémülettel az apostolokhoz: „Üres a sír! Elvitték az Urat!”

Aztán ők futnak kifulladva versenyt, hogy lássanak elárvult lepleket, az üres sírban, mint néma tanúkat, és ébredező hittel higgyenek.

Magdaléna találkozik Vele, átszegezett lába elé borulhat, s futhat a rábízott szent üzenettel.

S futnak, feledve a gyászt, keneteket, futnak az örömmondó asszonyok.

S az estében Jeruzsálem felé fut boldogan az emmausi kettő.

Egyházmegyei közgyűlés – Deáki

10.

Diakóniai vasárnap

14–17.

Konfirmandusok hétvégéje

17.

Egyházmegyei kórustalálkozó – Perbete

21.

Diakóniai bizottság

22.

Egyházmegyei borverseny – Vágfarkasd

23.

Kikelet-túra

24.

Együnk együtt – legyünk együtt: konfirmandusok, szüleik

26.

Nőegylet, Balázs Zs.–Kékesi E.: „Életteli magány” c. könyve

30.

Gyermek-istententiszteletre járók kirándulása

01.

Anyák napja: ifjúsági-, gyermek-istentisztelet

Május

A Pápai Nőegylet látogatása 05.

Mennybemenetel ünnepe

08.

Konfirmáció

09–14.

Bűnbánati hét

15–16.

Pünkösd – úrvacsora

20–21.

Szeretethíd

22.

Szentháromság-vasárnap Magyar egység napja

Június

Szent mozgósítás: századokon és ezredeken át futni a jó hírrel!

Krisztus győzött! Krisztus feltámadott!

Fussak én is? Hová, Uram, kihez?

Kihez bűneiben vagy bánatában, kihez könnyeiben, vagy közönyében? kinek hirdessem, hogy élsz, hogy velünk vagy, feltámadott, diadalmas Segítő!? hogy szereteted, irgalmad, hatalmad tegnap, ma és örökké ugyanaz!

Hisz találkoztam én is Teveled!

Nekem is szól mozgósító parancsod!

Húsvéti híradó vagyok. Futok!

03.

24.

Nőegylet: Őseink sírjának meglátogatása a temetőkertben

25.

Nőegylet: Szeretetvendégség halmozottan sérült fiatalok részére

27.

Református zenei fesztivál – Budapest

02.

Jótékonysági koncert: Timóteus ház

03.

Nyitott templomok éjszakája, kiállítás, udvari mozizás

04.

Trianon, megemlékezés

10.

Egyházmegyei focitorna

11.

Kirándulás Vizsolyba, V. évfolyam

19.

Kirándulás Bécsbe, istentisztelet, szeretetvendégség, városnézés SJE TK diplomaosztója

25.

Egy-Ház-Tartás

26.

Tanévzáró: gyermek-istentisztelet Gyülekezeti nap: Együnk együtt, legyünk együtt Emlék-istentisztelet: földrengés

28.

Nőegylet: Igei alkalom, szeretetvendégség, jubilánsok köszöntése

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház „Megvan az ideje az ölelésnek…”

16 │ Kis Tükör

www.reformata.sk

[Prédikátor 3,5]