Kis Tükör 16.4

XVI. évfolyam

2015. december

4. szám

KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Ára: 0,50 €

Kis Tükör │ 1

Karácsony – szívet és lelket érintő, életet melengető, Isten-ember találkozás

Ünnepeink

Akár így, akár úgy, de megszólítottak vagyunk ebben az ünnepben. Mind a keresztyének, mind akik más meggyőződés szerint élnek, egy ponton, egy ünnepen találkoznak egymással. Ez a p pillanat számunkra, a keresztyén kultúrk túrkörben többnyire a karácsony.

Nag Nagyon nem kell a kedves Olvasónak mag magyarázni, hogy miről szól ez az ünnep nep. Ezért inkább történeti és liturgiatört történeti visszatekintő és összegző útra inv invitálom meg e sorok olvasóit.

Tör Történetét tekintve ez az ünnep(kör) az, amely a három nagy keresztyén ünn ünnep(kör) közül (húsvét – pünkösd – karácsony) k legkésőbb vált hivatalosa losan is ünneppé, valamikor a Kr.u.

4. sszázadtól. Ezen az ünnepkörön, de kül különösen a karácsonyon nagyon jól láth látható és nyomon követhető, ahogya gyan a korábbi ún. pogány ünnepek kere keresztyén ünnepekké válhattak. Mint tud tudjuk, karácsony az északi földteke

KIS S TÜKÖR im mpres esszzum

XV VI. évfolyyam, 4. szzám 2015.. DECEMBER FELELŐ ŐS K I A DÓ: Révkomárrom i Reformátuus Eg yházzközséég FŐSZERK KESZTŐ: Fazeekass Zsuzsaannaa GRAFIKA AI ELRENDEZÉS: Viola Anddráás MUNKA ATÁ R SA K : Csib ba Zoltáán, Édes Enikő, Ko ováccs Csib ba K rissztiinaa, Kustyyán Ilona, Szab bó Cseekei Tímea, Szalaay Cecília, Tanító Pétter, Turányi Józseef SZERKE ESZTŐSÉ ÉG: Jó óka i utca 34..

945 01 Révvkomárom m E-MAIL:: k is.tt ukor@ @g ma ill.ccom NYOMD DA : Nec A rtee sp pol. s.rr.o o.

CÍMLAP PFOTÓ: Turány i József A Révko omárom i Refo orm mát us Eg yházközségg h ivvata lo os laapjaa. Megg jeelen n ik minden negyyedévvben. Megg rendeel hető a szerkesztő őségg cíímén, egg y példdány áraa: 0,50 €. Küü lddeménykként po ostaakölttsééget is hozzászám m ítuunk. ©Révkomáárom miRefo ormátu átusEgyházzközsségg.

Bárminem mű másollás és so okszo orosíítáás a szerkeszztősség előzetees en ngedéllyéhez kötött. Feelh h ívvjuk Olvasó óin nk fi figg yeel mét, hogy kéziiraato okat nem őrzzü nk meg és nem küldüü nk v issszaa.

2 │ Kis Tükör

számára valahol a téli napforduló környékére esik. Akkorra, amikor már nem hosszabbodnak az őszben egyre sötétebbé váló napok, hanem ebben beáll a fordulat. A fény, a világosság kezd lépésről lépésre előtérbe kerülni.

Míg a pogány világ ezt a napfordulónak – mint természeti jelenségnek – köszönte és tulajdonította, addig a keresztyénség a világ világossága, Jézus születésének köszöni ezt a fordulatot. Ez jelenti tehát az igazi változást.

Bár ebben a természeti jelenség szinte elvész, és a keresztyén teológiai üzenet lesz meghatározó. A pogány napkultusz gondolatát át lehet formálni, más irányba lehet állítani. Hiszen már maga a csillag elegendő fényt adott ahhoz, hogy tudja a megszólított ember, merre induljon el, hogy eljusson az igazi világosságig.

Bizonyos értelemben a karácsony és az ezt körülvevő ún. „adventi ünnepkör” egy adott földrész természeti adottságaival olyan, amilyen. A téli napfordulóhoz kötődő karácsony csak az északi félteke emberének illeszkedik úgy a hangulati és gondolatvilágába, hogy ez a hideg, télies, néha embert próbáló idővel párosul. (Csak zárójelben jegyzem m meg, hogy a déli féltekén furcsa lenne a mi szimbólumvilágunkkal karácsony yt ü rácsonyt ünnepelni. Pár évvel ezelőtt egyik ism ismerősöm írta Dél-Afrikából, hogy milyen más itt a karácsony, amikor nyári melegben éppen a strandon vagyunk).

Természetesen magunk is látjuk, hogy ez a valamikor ‘ünnepnappá’ vált természeti, majd a gondolkodás és annak irányultságában beállt fordulat, a mai világban mégis egyre szekulárisabb formát ölt magára. Azaz: nem egy esetben túlzó módon törekszünk arra, hogy ünnepeljünk és ajándékozzunk.

Persze tudva azt is, hogy erre nincs mindenkinek egyformán lehetősége.

Sőt arra sem, hogy legyen egyáltalán kinek és mit ajándékoznia.

A karácsony a maga történeti alakulásában – ahogy már utalás is történt rá minden évben, egy ünnepkörben válik központi eseménnyé, mintegy liturgikus történéssorozattá. Az adventi idővel indul a karácsonyi ünnepkör, ami magába foglalja a készülődést, az ünnepre való ráhangolódást. Mert nemcsak úgy „belecsöppenünk” az ünnepbe, hanem készülünk rá a lelkünkben, a gondolkodásunkban. Az általam gyakran ‘klasszikus liturgiáknak’ nevezett római katolikus vagy anglikán liturgia adventi vasárnapjai a felolvasandó

igeszakaszokkal egyben fel is készítik a közösséget és az egyént Jézus (viszsza) jövetelére. Először megszólalnak a végítéletről szóló igeszakaszok, melyeket követnek a Keresztelő Jánosra mint útkészítőre vonatkozó, majd végül a Máriának mondott angyali üzenet gondolatkörei. Mindegyiknek megvan a maga helye a liturgia adta felkészítő keretekben. Így élhető át évről évre, hogy bár az év vége felé közeledünk a naptár szerint, a keresztyén egyházi ünnepkör Jézussal és az ő születésére (visszajövetelére) vonatkozóan mégis a kezdetre utal. Hiszen ekkor, az adventtel kezdődik az egyházi év. Az ember útja a megszületett Úrral.

A karácsonyi ünnepkör liturgiai szempontból adventtől az ún. epifánia ünnepeken keresztül február 2-ig tart. Ebbe az időszakba esik pl. január elseje, melyet a keresztyén gondolkodás szintén átformál. Nyolc nappal vagyunk Jézus születése után, így a körülmetélésére és névadására ekkor kerül sor. Január elseje így szintén megtöltődhet bibliai üzenettel. Majd jön január 6., vízkereszt ünnepe (mondja a hagyományos nyelv), amely Jézus megkeresztelkedése, színrelépése, megjelenése (Isten-jelenés, epifánia) az akkori világ előtt. Tudjuk, hogy a keleti (ortodoxia) egyház ekkor ünnepli Jézus születését – pontosabban a világban való megjelenését. És ahogy a hagyományos zsidó életgyakorlat adja, negyven nappal a születés után illik hálát adni, az áldozatot bemutatni a megszületett életért. Lukács evangéliuma tudósít bennünket erről (Lk 2,21-től), Simeon és Anna vannak ott ezen a hálaadáson.

Ezzel mintegy a folyamatot is lezárva a Jézus-érkezést illetően.

Ahogy láttuk, advent első vasárnapjától február 2-ig tart számunkra a téli időt és sötétséget színeiben és tartalmában átformáló karácsonyi ünnepkörünk.

Utalva arra is, hogy ebben az ünnepkörben emlékezünk, tekintünk vissza arra, hogy Jézus földi élete valamikor és valahol elkezdődött közöttünk. Ebbe kapcsolódunk be évről évre, hogy ez újra meg újra a természetes életritmusunkká váljon: az Isten-ember találkozás Jézusban.

Légy boldog a karácsonyban, Ha lehet, ünnepeld meg másokkal, de mindenképpen azzal, „Aki van, volt és eljövendő.” prof. Kocsev Miklós a SJE RTK gyakorlati teológiai tanszékének vezetője

„Ha azz Isste en velü ünk, kiicssod da ellle enünk??” (Róm. 8.31) L o r á n t f f y Zsuzsánna bibliájában ennél a versnél kézzel írva volt olvasható: „Senki, bizony senki!”

Hogy ki írta oda, nem lehet tudni.

De hogy a Szentírás tulajdonosa egész életében ebben a bizonyosságban élt, az biztos. Úgy 15 éves lehettem, amikor áldott emlékű lelk ipá sztorom hitvese kezembe adta a Lorántff y Zsuzsánna életéről írt könyvet. Azóta szinte mindent elolvastam, ami erről a csodálatos asszonyról a kezembe került. Édesanyám után életem második példaképe. De hogyan lehet a 17. század Magyarországának leggazdagabb asszonya, Erdély fejedelmének, I. Rákóczi Györgynek a felesége példaképe egy egyszerű komáromi asszonynak a 21. században?! Úgy, hogy Zsuzsánna méltó társa volt férjének, megállta helyét mint vagyonukra ügyelő gazdasszony, példamutató volt családszeretete, tevékeny, istenfélő az élete. Buzgón munkálkodott a református egyház megerősítésén, hallatta szavát a kora emberét feszítő kérdésekben, határozott véleményét nem rejtette véka alá.

Közben közismert volt szerénysége, szelídsége, igazságszeretete, szorgalma, azon igyekezete, hogy élete Istennek tetsző legyen. Ezen tulajdonságok nagy értékei lehetnek a 21. század asszonyainak is.

Lorántff y Zsuzsánna 1600-ban, tehát 415 éve született. 16 évesen ment férjhez a 7 évvel idősebb Rákóczi Györgyhöz.

Boldog házasságuk 32 évig tartott, s ezalatt született 6 fiúgyermekük. Az első három és a hatodik meghalt egészen kicsi gyermekkorban. Felnőtt kort megélő, nagyműveltségű Zsigmond fia féléves házasként, ifjú feleségével együtt halt meg epidémiában. Csupán Ferenc fia, későbbi I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem élte túl édesanyját 3 hónappal, háborúban esett el.

Egy kicsi fia maradt, aki édesapja volt a Magyarország szabadságáért küzdő II. Rákóczi Ferencnek.

Az ő édesanyja volt Munkács várvédője, Zrínyi Ilona.

A közmondás szerint szörnyű nehéz dolog szülőt temetni, annál nehezebb csak gyermeket temetni.

Lorántff y Zsuzsánna öt fiát temette el. A vezérigéjéből akkor is tudta, hogy az Úristen vele van.

Hatvan évig tartó földi élete alatt végzett munkájának gyümölcsei napjainkban is láthatóak. Az ő

életében Magyarország 3 része volt szakítva. A fejedelmi pár, majd - férje halála után - Zsuzsánna egyedül is felkarolta a reformált vallásnak az ügyét; pártfogásba vette a református iskolák sorsát, pl. a gyulafehérvári, a debreceni, kolozsvári, nagyváradi, de főként a sárospataki kollégiumot. Ide hívta a nagyszerű pedagógust, Coménius Ámos János püspököt, aki a protestánsüldözés miatt kénytelen volt Morvaországot elhagyni. Ekkor jött létre a híres pataki nyomda. Itt nyomtatták ki Coménius több híres pedagógiai művét, köztük az első, részben magyar nyelven írt tankönyvet, az Orbis pictust (A világ képekben). Addig a tankönyveket latin nyelven írták.

A kollégiumban fiúk tanultak.

Lórántff y Zsuzsánna támogatta a fiatalok későbbi, külföldi tanulmányait is.

A lányok nevelése fent folyt a várban, itt tanultak háztartást vezetni, kertészkedni, kézimunkázni, betegeket ápolni.

Lorántff y Zsuzsánnáról elmondhatjuk, hogy élete a Példabeszédek 31. fejezetéből ismert „Derék asszony” élete volt. Áldott legyen érte az Úr neve.

A Révkomáromi Protestáns Nőegylet Lorántff y Zsuzsánna születésnek 400. évfordulóján ellátogatott Sárospatakra.

Velünk jött több katolikus asszonytestvérünk is. Örültünk ennek, hiszen Sárospatak nemcsak a reformátusok nagyasszonyának volt az otthona, hanem itt született 1207-ben Árpádházi Szent Erzsébet is, II. András király és Gertrudis királyné lánya. Erzsébet 1221-ben kötött házasságot Wartburg várában Lajossal, Thüringia grófjával. Boldog házasságukból 3 gyermek született. De a boldogság csak 6 évig tartott. Lajos 1227-ben a keresztes háborúban halt meg.

Erzsébet mindössze 24 évet élt – rövid életében mégis kitűnt az elesettek, a szenvedők iránti kivételes jótékonykodásával. Áldott dolog lenne mindkét sárospataki nagy magyar aszszony életéről minél többet tudni, és amennyire lehet, végre példájukat követni. „Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél.” (Péld. 31,10) Oláhné D. Ilona gondnok asszony

Kis Tükör │ 3

„Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én kegyelmességemet.” (Jer. 31,3)

Miért olvasom a Bibliát?

Az Úristen iránti hálát és örömöt érzek szívemben, hogy idős koromban boldogan elmondhatom: életem minden pillanatában érvényes volt reám a fenti ige. Istenfélő, boldog, békés családban születtem, drága anyám, apám nagy-nagy örömére. Már aránylag idősek voltak, kisgyermek örökbefogadásán gondolkodtak, és egyszercsak megszülettem. Ha visszagondolok életemre, állandóan velem volt az Úr szeretete és kegyelme. A családi háttér mellett nekem még az is megadatott, hogy református iskolába járha járhattam. Ahogy írom ezeket a sorokat, íróasztalomról szüle szüleim, nagyszüleim és elsős tanítónénim fényképei néznek reám r mosolygósan, szeretettel. Tizenhárom éves koromb romban ezekhez a csodálatos emberekhez még kaptam egy olyan lelkipásztort, aki a fent említett szeretteim mellett nagy nagymértékben hozzájárult lelki életem csiszolásához. A Szent Szentírás szigorú, de szeretetteljes megismertetéséhez valójáb lójában ő vezetett. A zsoltárokkal és dicséretekkel is kicsi gyerm gyermekségemtől fogva ismerkedtem meg. Vagyis, hogy mit jelent j számomra a Biblia és egyáltalán az a tény, hogy refor református magyar vagyok, tulajdonképpen olyan természete szetes dolog, mint a levegővétel.

Mint mindenkinek, úgy az én életemben is voltak boldog, gyön gyönyörű időszakok, de voltak nagyon nehéz események is. A teljesség igénye nélkül szeretnék most itt felsorolni néhá néhány igét, amelyek számomra nagyon nagy jelentőségűek voltak.

Tízév Tízéves lehettem, amikor az állomáson sok emberrel együ együtt sírva, megdöbbenve álltunk a marhavagonok melle mellett, amelyek vitték a sok ismerőst, barátot, pajtásaim saimat Magyarországra (érdekes, eddig úgy volt, hogy Magy Magyarországon élünk!) úgy mondták, kitelepítik őket.

Az egyik egg vagonból az én drága tanítónénim nézett ránk szom szomorúan. Én akkor egy cédulácskát nyújtottam fel neki, kis ákombákom írásommal: „Az Úr énnékem őriző Pá Pásztorom!” (Évtizedek óta ez az ige van az ágyunk felett felett) Miko Mikor sok év múlva, közel 100 évesen a mezőberényi idősek otthonában o visszaadta lelkét Teremtőjének, ez a kis cédula a bibliájában volt.

Boldog házasságomért naponta hálát adok Istennek. Lelkipásztorom az Efézusi levél 3,14–20. verseivel esketett bennünket: „…Hogy lakozzék Krisztus hit által a ti szívetekben...”

54 év múlva ezzel az igével búcsúztatta páromat mostani lelkipásztornőm.

Nagyon fi atal voltam mikor elment Édesanyám. Ültem az ágya szélén, és olvastam neki a napi igét: „… mert megszabadítod lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől.” (Zsolt. 56,14). Békés szemekkel nézett rám, még annyit szólt: „vég”. 4 óra múlva kilehelte lelkét. De én tudtam, hogy Isten megígérte, tehát megszabadította lelkét a haláltól.

Konfi rmandus koromban fejből meg kellett tanulnom a Derék asszony dicséretét. (Péld. 31,10–31.). Az Úr segítségét kérve igyekeztem, amennyire csak ember erre képes, derék asszonynak lenni. Pál apostol írja a Timóteushoz írt 1. levele 5,8-ban: „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel, a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél”. Asszonytársaim, ez nagyon megszívlelendő!

4 │ Kis Tükör

Majd 2012 tavaszán elkövetkezett életem legnehezebb napja. Emberileg végleg egyedül maradtam. Testvérem, gyermekem nincs, nem is volt soha. Édesapám már 25 éve elment. Akkor itt volt nálunk öt lelki testvérem a nőegyletből, apámmal együtt elénekeltük a 90. zsoltárt, és elaludt. (14 évig volt magatehetetlen).

De visszatérve arra a bizonyos márciusi reggelre, elolvastam a napi igét, melyben ezt mondja Isten: „Mindenkor örüljetek”. (1Thess. 5,16) és Ézs. 35,10: „Hisz az Úr megváltottai megtérnek és ujjongás között Sionba jönnek, és örök öröm fejükön, vigasságot és örömöt találnak, és eltűnik a fájdalom és sóhaj”. Kell ennél több?!

Csodálatos dolog, hogy engem, kis porszemet örökkévaló szeretettel szeret az Isten, és a Biblia által egész életemen át beszél hozzám. Csak az a fontos, hogy meghalljam és megértsem. De még ebben is segít. „Áldjad én lelkem, az Urat...” (Zsolt. 103,1) Oláhné D. Ilona, gondnok asszony Én azért olvasom a Bibliát, mert erőt ad, útmutatást a napi élet és a problémák megoldásában, megnyugvást nyújt a rohanó világunkban (lásd a 25. Zsoltár 4. rész 7. versét). Én kései szekeresgazda-ivadék vagyok, aki még folytatja az ősök foglalkozását és mint ilyen, naponta találkozom a fölöttünk való Úristennel (lásd az 5. Mózes 28-ik részében a 3-ik verset). A gazdálkodásom alatt irányított az Úristen a 12. vers szerint: „megnyitja néked az Úr az Ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját.” Továbbá minden parasztemberre igaz 1.

Mózes 8. rész 22. vers: „Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek.”

A Bibliában az élet igazságai vannak, és főleg az Ótestamentum tele van jelekkel, hiszen Jákob is jeleket kért az Úrtól. A mai ember is jeleket kér, hogy könnyebben tudjon hinni. Sajnos elmegyünk sokszor a jelek mellett, nem veszünk tudomást róluk, pedig a jelek ott vannak (lásd a kiátkozás Igéit Évára és Ádámra 1. Mózes 3-ból 16–19. versek). Tökéletesen igaz ez a Föld minden népére: lásd az asszonyok szülését vagy a férfiak munkájában a tökéletlen gyomirtást. Végezetül az ifjúság, de mindenki felé is kötelező olvasmányként ajánlom a Példabeszédek és a Prédikátor könyvét, a férfiaknak a Derék asszony dicséretét és a Szeretet himnuszát.

Befejezésül egy nagyon kedves Igémmel szeretném zárni a bizonyságtételemet (Jób könyve 22. rész 27–28. vers): „Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefi zeted fogadásidat. Mihelyt valamit elgondolsz, sikerült az néked, és a te útaidon világosság fénylik.”

Atyafi ságos szeretettel: Farkas Gáspár, gondnok Édesapám, Fekete Vince napi bibliaolvasása, imaéletének példája, valamint közös imádkozásaink hatására 33 éves zenepedagógusként 1988-ban elkezdtem olvasni a Bibliát, az Ószövetséget. A Krónikák 1. könyvének 1. fejezetében a nemzetségtáblázatnál abbahagytam az olvasást, és letettem a Bibliát. „Nehéz” volt olvasni az érthetetlen zsidó neveket, és akkoriban az Ótestamentum még érthetetlen volt számomra. Majd Édesapa tanácsára újból elkezdtem olvasni. Az Újszövetséget 10 hónap alatt, 1990 karácsonytól október közepéig olvastam el. Másodszor már köny-

1946. május 20-án a konfi rmáció alkalmával egy Bibliát kaptam a következő újszövetségi igével: „Légy hív mindhalálig, és néked adom az élet koronáját.” (Jel. 2,10). Ez az ige volt, amely elindított az életem folyamán. Ahhoz, hogy valaki koronát nyerjen, szabályszerűen kell küzdenie.

(2Tim. 2,5) Az élet koronájáért pedig naponként szükséges a Szentírás olvasása. Amiképpen a test táplálására naponként szükségünk van, úgy a lélek táplálására is. Én ezért minden reggel a Szikszai-féle imádságos könyvből imádkozom és olvasom a Szentírást, melyekből megkapom a napi igét. Ez választ ad kérdéseimre és útmutatást a napi élet problémáinak megoldásában. Ezért hálát adok az Úrnak, és kérem segítségét a további munkámra.

Főbb gondolatok az Ige olvasásával kapcsolatban: - Rámutat hitetlenségemre.

- Lelkileg biztat és vezet igéje által.

- Megnyugvást ad a rohanó világunkban.

- Rámutat a helyes úton való járásra.

- Válaszol kérdéseimre.

- Útmutatást ad a lelki élet problémáinak megoldásához.

- Felhívja figyelmemet a mások iránti szeretetre.

- Biztat az Ige hallására: istentiszteletek, bibliaórák látogatására.

Azok az igék, melyek által az elmúlt évtizedekben nagyobb események alkalmával biztatást kaptam, a következők: - A komáromi tanoncéveim alatt kezdetét vette a hitbeli életem is: elkezdődött a munkahelyi bibliaolvasás, az ifjúsági bibliaórák látogatása. Ekkor ezt az igét olvastam: „Valaki az eke szarvára teszi kezét és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lukács 9,62.)

- Házasságkötésem alkalmával az új élet reményében Isten ezt az igét helyezte a szívemre: „Nem jó az embernek egyedül lenni: szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt.” (1Mózes 2,18) - 1965-ben a nagy dunai árvíz alkalmával, amikor az otthonunk a víz martalékává vált, így szólt hozzám az Úr: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolatom” - Az Úr segítségével új otthon építését kezdtem el Komáromban, mellyel kezdetét vette egy lelki-testi élet a következő igével: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad.” (Zsolt. 55,23) - Presbiteri szolgálatom után a komáromi gyülekezet gondnokká választott 2002. március 24-én, melyet az Úr kegyelméből a mai napig végzek. Ez templomi, temetési szolgálatból áll, valamint a bibliai órák látogatásából. „És hálát adok annak, a ki engem megerősített a Krisztus Jézusban, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt rendelvén a szolgálatra.” (1Tim. 1,12) - Az Úristen kegyelméből december 3-án megértem a 83. életévemet, s ha visszatekintek az elmúlt éveimre, csak hálával és köszönettel a szívemben mondhatom el, hogy mindenkor megsegített az Úr. „Mert a mi esztendeink napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.” (Zsolt. 90,13) Ezért legyen dicsőség és hála, mert egyedül az Istené a dicsőség. „Soli Deo Glória.”

Cséplő Bálint, gondnok

Köszöntő

Miért olvasom a Bibliát?

nyebben ment az Újtestamentum olvasása, 6 hónap alatt elolvastam.

A Biblia olvasásának köszönhetően döntöttünk úgy 1992 tavaszán, hogy családommal „leköltözünk” Pöstyénből Komáromba az egyértelmű életért: hitben, szóban, életvitelben, kiállásban és helytállásban. Azért hogy vasárnap elmehessünk templomba, azt mondhassam, hogy: „Jó napot kívánok”, gyermekeink magyar iskolában tanulhassanak, a Marianumban nevelkedhessenek és tagjai lehessünk a református gyülekezetnek. Mert mindezt a Biblia szavai (Józsué 24,15) sugallták: „válasszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok, én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.”

Mostanában a bibliaolvasó vezérfonala szerint olvasom a Bibliát azért, hogy a felvidéki református testvérekkel együtt olvashassam a napi igét. A Generális Konvent elnökségének igyekezete az, hogy a Kárpát-medencében egyforma legyen a bibliaolvasó-vezérfonal. Így még érdekesebb lehet az olvasás, ha tudjuk, hogy Komáromtól Sepsiszentgyörgyig és Ungvártól Muraközig azonos napi igét olvashatunk. És nekem miért jó olvasni a Bibliát? Mert szeretem a Teremtő Istent, napi küldetésem van a családomban, a művészeti iskolában, református egyházamban, a felvidéki reformátusságban és a magyar nemzeti közösségben, mert engem is szeret Jézus Krisztus, kinek földi munkatársa lehetek. Ahhoz, hogy tudjam, merre kell mennem a napi szolgálataimban, útmutatóként szolgál a Biblia olvasása.

Ezért jó olvasni a Bibliát. Áldás, békesség köszöntéssel: Fekete Vince, főgondnok

Gyülekezetünk szeretett főgondnoka,

Fekete Vince

szeptember hónapban

ünnepelte 60. születésnapját.

E szép ünnep alkalmából szeretettel köszöntjük, és Isten oltalmát kérjük életére a következő Igével:

„ Á l dj o n m e g t é g e d e t a z Ú r, és őriz zen meg tégedet.

Világosítsa meg a z Úr a z Ő o r c á j á t t e r a j t a d, é s k ö n y ör ü lj ö n t e r a j t a d . F o r d í t s a a z Ú r a z Ő o r c á j á t t e r e á d, é s a dj o n b é k e s s é g e t n é k e d .”

(4Móz. 6,24–26) Kis Tükör │ 5

Igehirdetésen hallottuk

Krisztusban Szeretett Testvérek!

A mai napon olyan kérdést hallottunk az Igéből, amit maga az Isten intéz hozzánk. Milyen furcsa ez, nem? Hiszen mennyire megszoktuk, hogy mi kérdezünk Istentől, és nem Isten kérdez tőlünk. S talán végig sem gondoljuk, hogy sokszor mennyi gőg, mennyi megvetés, mennyi elbizakodottság van a kérdéseinkben, melyet Isten felé intézünk. Miért engedi meg, hogy megtörténjenek dolgok? Meddig tart még az, amit nem szeretünk? Miért van szenvedés ezen a világon? Miért kell nekünk többet szenvednünk, mint azoknak, akik nem ilyen derék emberek, mint mi? Sorjáznak a kérdéseink. Most azonban Isten kérdez, és majd látni fogjuk, hogy az életünk függ attól, meghalljuk-e az Ő kérdéseit, és mit válaszolunk azokra.

S ebben a kérdésben mindig benne van Isten érthetetlen, felfoghatatlan szeretete, hívása. Hol vagy? Isten keres téged. Mert nagyon szeret. Isten aggódik érted. Hol vagy?

Szinte nagymamám hangját hallom, amikor szürkületkor jött utánam a kert végébe, és aggódó hangon kiáltott mindig: – Lacika, hol vagy?

Testvérek, vasárnapról vasárnapra szól a harang. Hív az Isten. Keres az Isten. Ádám, hol vagy? Miért? Miért szólította? Azért testvérek, mert Ádámot eszméltetnie kell.

Nem csak arról, hogy rosszat tett. Hanem arról, hogy nem jó helyen van. Ádámot Isten embernek teremtette, és nem bogárnak, csúszómászónak, hogy egy bokor alatt bujkáljon. Ezért kérdezi Isten Ádámot és a mindenkori Ádámokat: – Hol vagy? Hol járkálnak most is a gondolataid, miközben fél füllel hallgatod az igehirdetést? Hol szoktál kóborolni az interneten? Miket nézel ott meg? Miket szeretnél még megnézni, ha nem szégyellnéd vagy ha mindig csak egyedül lennél? Hol vagytok mint házaspár?

Elindultatok szerelemmel, egymást segítve, a szerényebb anyagiakkal is megelégedve, most több van, mint az induláskor volt, s talán a párodnak a jelenléte is idegesít már. Hogy jutottatok ide? Mi lehet ennek az oka? – Hol vagy vasárnaponként? Pizsamában egész nap? Vagy még keményebben dolgozol, mint máskor, mert akkor aztán magadnak csinálod? És az Isten parancsa? Az Isten ajándékai, amiket kínálna az Ő igéjében, az imádság csendjében, a hívők közösségében? Nem kell? Vagy meg is szoktad már, hogy anélkül is megvagyunk valahogy?

Valahogy megvagyunk, de kérdés: élet-e? – Hol vagy? A szeretőd ágyában, míg a párod kínlódik a gyerekekkel meg a problémákkal? Szorongatod azt, aki majd valaki másnak a hitvese lesz később? Hol vagy?

Vagy nem csinálsz semmi ilyet, csak titokban irigyled azokat, akik „bátrak” erre és meg is teszik? Hol vagy, Ádám?

Mit keresel ott a bokorban? Jó neked ott? Jó

6 │ Kis Tükör

dolog félni? Jó dolog, hogy annyi mindent takargatni kell? Titkolni, magyarázni, elhallgatni? Közben ismered a belső magányt, néha már saját magadat is megveted. Hol vagy? Bebetonoztad magad a kételyeidbe és büszke vagy rájuk, csak éppen nem visznek sehova. Vagy megmerevedtél egy sértettségben, és abból nem lehet kimozdítani?

Vagy ott pöffeszkedsz a magad önelégültségében, kritizálva mindenkit? Vagy éppen a magad kétségbeesésében?

Vagy valami langyos vallásosságban pancsikálsz, és ítélkezel mindenki felett, az egész hitetlen világ felett, csak éppen Jézushoz nem vezetsz senkit, mert nem is tudod, hol van Jézus, mert nem vele élsz, hanem csak hallottál róla. Amikor meghallotta az ember az Úristen hangját, elrejtőzött a kert fái között és ezt mondta: „Hallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok.

Ezért rejtőztem el.” Tudjátok-e, ha Isten világos kérdésére Ádám egyszavas, világos választ mond, segíteni lehetett volna a bajon? Mi volt Isten kérdése? Ettél arról a fáról, amelyről tiltottalak? Mit kellett volna mondani? Ettem.

Ennyit. Nem büszkén, hanem szégyenkezve. Szégyellem, hogy ettem, és tudom, hogy ezzel ellened lázadtam fel.

Van-e valami megoldás, Uram? Nem ez hangzott el. Mesélnek, magyaráznak jobbra-balra. Egymásra hárítják a felelősséget. Ádám még Istent is hibáztatja. Éva a kígyót okolja. Összehordanak hetet-havat. Kígyót-békát dobálnak egymásra, csak a bűnvallás világos szava nem jön ki a szájukon. Nem felesleges ám, amikor Isten azt kérdezi Ádámtól, és azt kérdezi most tőlünk: Hol vagy? Ott van emögött az Ő keresése. És tudjátok mit, testvérek? Így lehet hazatalálni. Amikor az ember elmegy a hang irányába. Elindul és kimondja azt, amit abban a helyzetben, amibe sodorta magát, egyedül helyes kimondani: vétkeztem. Mert Isten ma is hívogat abból az állapotból, amibe nélküle kerültünk. Azt mondja: gyere ki! Haza lehet jönni. Gyere ki a büszkeségedből, a félelmeidből, a bíráskodásodból. Gyere ki a bűnből, az Isten nélküli állapotból. Akkor is, ha nem tudnál felsorolni és az ellenséged se tudna rád sütni valami szörnyű vétket. Akkor is a bűnben vagy, mert az Isten országán kívül születtünk mindnyájan. A kaput becsaptuk magunk mögött, és tetszik, nem tetszik, itt jövünk a világra. Innen lehet hazatérni.

Miért? Mert valaki kinyitotta a kaput. Igen, testvér. És nem fogok újat mondani: az a Jézus Krisztus, akiben ez a megbántott, megsértett Isten utánunk jött. Szeretetével most is hívogat vissza, és azt akarja, hogy újra szabadok legyünk. Kinyitotta a kaput, és azért jött utánunk, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Ez a „megtartsa” szó a Biblia eredeti görög szövegében ezt is jelenti: megszabadítani, üdvözíteni. Ezért jött az Emberfia, hogy ne maradjunk itt a kapun kívül, ne pusztuljunk el. De ki kell mondanunk: ettem. De akárhol vagyunk, onnan hív magához. Ott lesz belőlünk újra igazán ember: a vele való szoros közösségben. Nemcsak boldog ember, hanem mások számára is áldott ember. Ha valahova menekülni kezdünk, akkor ne feledjük el, soha ne Isten elől, mindig Istenhez meneküljünk. Ne Őelőle, hanem Őhozzá! Aki ezt kipróbálja akár már ma este, igazán boldog, igazán áldott lesz. Ezt kívánom én mindenkinek! Ámen.

ThDr. Gál László simonyi lelkipásztor (részletek a komáromi református templomban 2015. november 22-én elhangzott igehirdetésből)

Hogyan olvassuk a Bibliát? „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a meg jobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Timóteus 3,16–17) A Biblia a „Könyvek Könyve”, a legismertebb, legolvasottabb, legtöbb nyelvre lefordított könyv a világon. A mindenható Isten kinyilatkoztatását, üzenetét tartalmazza. Mondanivalója örök érvényű, aktuális ma is.

Hálásak lehetünk az Úristennek, hogy lehetőségünk van naponta, szabadon, az anyanyelvünkön olvasni, tanulmányozni a Szentírást! Mindent megtalálunk benne, amit tudnunk kell, ami szükséges az üdvösségünk szempontjából.

Azt gondolom, az nem kérdés, hogy olvassunk-e Bibliát, de az, hogy hogyan olvassuk, talán már nem mindenki számára annyira egyértelmű.

Az Igét naponta olvassuk! Az Istennel töltött idő hasznos és áldásos a számunkra!

Ugye a mindennapok során bármennyi teendőnk, gondunk, problémánk is van, nem feledkezünk meg a testünk táplálásáról. Nem mondjuk, hogy ma nem eszem vagy nem iszom, mert túl elfoglalt vagy túl fáradt vagyok, nincs kedvem hozzá vagy éppen nincs időm.

Hogy egészségesek legyünk, maradjunk, nagyon fontos a rendszeres, tudatos táplálkozás, mert csak így juthat hozzá a szervezetünk a szükséges tápanyagokhoz, vitaminokhoz. Ezekből nyerhetünk elegendő erőt, energiát a létezésünkhöz, munkálkodásunkhoz.

Nem mindegy, hogy mivel tápláljuk a testünket! Táplálkozásunk bizony kihat az egészségünkre, közérzetünkre.

Ha nem eszünk vagy ha nem tudunk enni, annak valami oka van! Talán az, hogy betegek vagyunk, vagy olyan dolgokat fogyasztottunk, amelyekkel elrontottuk a gyomrunkat, vagy amik elvették az étvágyunkat.

Mindez igaz a lelkünkkel kapcsolatban is! A rendszeres, tudatos lelki táplálkozás elengedhetetlen, mert csak így őrizhetjük meg a lelki egészségünket.

Ha nem tápláljuk a lelkünket egészséges lelki táplálékkal, előbb-utóbb legyengülünk, megbetegszünk. Vigyázzunk, mert sok egészségtelen táplálékot, sok hiábavalóságot, sok szennyet kínál ez a világ, persze szívet-lelket gyönyörködtető csomagolásban! Ezek elaltatják, tönkreteszik, megkötözik, megbetegítik a lelkünket.

A bibliaolvasásban jó a rendszeresség!

Ne a megfelelő időre várjunk, mert az nem fog eljönni!

Mindig lesz valami, ami fontosabb, sürgősebb a lelki feltöltekezésnél.

Határozzuk meg a bibliaolvasásunk idejét, és ezt tartsuk is be! Mindannyian mások vagyunk. Van, akinek nem jelent gondot a koránkelés, mások este bírják tovább.

Mindenki igazítsa a bibliaolvasását a saját életritmusához, napirendjéhez.

Aki a Bibliát Isten szavának tekinti, élete egyedüli zsinórmértékének, akinek fontos, hogy az Istennel való kapcsolata ne csak egyoldalú legyen, ne csak mindig ő szóljon az Úrhoz, de kíváncsi az Isten szavára, útmutatására is, az meg fogja találni azt az időpontot, amikor elcsendesedhet az Úr előtt.

Bibliaolvasás előtt javaslom, hogy keressünk egy csendes zugot, ahol nem zavarnak minket, ahol el tudunk csendesedni, ahol maximálisan Istenre tudunk figyelni. A lelki elcsendesedés legalább ilyen fontos!

Sok háztartásban ott porosodik a Biblia a polcon, de nem veszik elő, nem olvassák, mert nem értik meg a benne leírtakat. A betűket a Szentlélek eleveníti meg számunkra, Ő teszi érthetővé, élővé, személyessé az üzenetet.

Kérjük minden bibliaolvasás előtt, hogy segítsen minket abban az Úristen, hogy tudjunk teljes mértékben odafigyelni az Ő szavára, tudjunk minden zavaró körülményt kizárni, segítsen megérteni és befogadni az Igét, tegyen késszé a változásra, változtatásra.

Mivel kezdjük?

Haladhatunk sorban a bibliai könyvekkel vagy választhatunk tematika szerint. Kezdhetjük az Újszövetséggel is, amiből megismerhetjük többek között Jézus Krisztus életét, tanítását, csodáit, váltsághalálát és feltámadását.

Jónak és hasznosnak tartom azt is, ha valaki a bibliaolvasó kalauz szerint halad. Hogy mivel kezdjük, az legyen mindannyiunknak a saját döntése!

Ha valamit nem értünk, és lehetőségünk van rá, használjunk bibliamagyarázatokat, kommentárokat. Olvassunk utána a dolgoknak, hozzuk fel, beszéljük meg a kevésbé érthető részeket, igeverseket bibliaórán, és természetesen bátran fordulhatunk lelkipásztorunkhoz is segítségért. Óvatosan bánjunk az interneten fellelhető magyarázatokkal, mert sokuk nem tekinthető megbízható forrásnak!

Ha egy Ige megszólít, húzzuk alá vagy jegyzeteljük ki, jó, ha meg is tanuljuk, hogy később is emlékezzünk rá.

Adódhatnak ugyanis olyan élethelyzetek, amikor akár nekünk, akár a környezetünknek szükségünk lenne egy vigasztaló, bátorító szóra, jó tanácsra, de nincs kéznél a Bibliánk. Ilyenkor jó, ha fejből tudjuk idézni a megfelelő Igét! Ahogyan a Példabeszédek írója mondja:

„Mint az aranyalma ezüs ányéron, olyan a helyén mondo ige.”

Isten a mi teremtőnk, tőle kaptuk az életet, mindennél jobban szeret bennünket, Ő viseli gondunkat nap mint nap. A legjobbat akarja nekünk! Elkészítette és kínálja számunkra a szabadulás lehetőségét, az üdvösség útját.

Sok mindent kínál ez a világ is. A Kísértő állandóan azon mesterkedik, hogy elvonjon bennünket Isten közeléből, hogy ne találjuk meg a keskeny utat, vagy ha már megtaláltuk, akkor letérítsen minket arról. Könnyű eltévedni, zsákutcába jutni! Bízzunk az Úrban, hagyjuk, hogy az Úr Isten vezessen minket az Ő Igéje által, mutassa az utat, legyen az Ige mécsessé a mi lábunk előtt!

Tekintsünk rá úgy, mint egy iránytűre, mely megmutatja a helyes irányt, hogy elérkezhessünk a célba!

Fontos, hogy amit megértettünk, felismertünk, azt építsük is be a mindennapjainkba, mert e nélkül értelmetlen a bibliaolvasásunk: hagyjuk, hogy az Ige által formáljon bennünket az Isten! Kérjük, hogy tegyen késszé és képessé, hogy a szerint éljünk!

Sasák Ilona kamocsai lelkipásztor

Kis Tükör │ 7

„Elkövetkezendő időszak”

„Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.” (Mt 24,33)

Nehezen érthető Igék a Bibliában

Jézus nagyon sokszor tanította a tanítványokat és a körülötte állókat példázatokban. Ezek a példázatok mindig az elkövetkezendő időszakra utaltak, vagyis Isten országának a közeledését hirdették. Bultmann szerint Jézus olyan próféta volt, aki hasonlóan Keresztelő Jánoshoz, a közeli véget hirdette. Jézus arra adott lehetőséget, hogy a szavára meghozott döntés az emberek végső döntése legyen Isten mellett és a világ ellen. Ennek a döntésnek az órája határidőhöz van kötve, mert a világ számára a döntés órája itt van. Isten országa Jézus számára olyan közel van, hogy árnyékát előrevetíti. Isten országa megjövendölésének az a sajátossága, hogy az elkövetkező időszak, vagyis a vég, nem a jelentől való távolságban nyer elképzelést, hanem Jézus ezt a jövőt nagyon közelinek látja. A jövő nem a jelenen kívül áll, hanem belenyúlik ebbe az időbe. Ez akképpen lehetséges, mint ahogy Jézus szeretete már nyilvánvalóvá lett ebben a világban.

Jézus az eljövendő világról a fügefa példázatában beszél. (Mt 24,32-kk.) Azt mondja Jézus a körülötte állóknak, hogy amikor látják, rügyeznek az ágak és a fa leveleket kezd hajtani, erről tudják, hogy közel van a nyár. Amikor pedig bekövetkeznek az előre kinyilatkoztatott jelek, azok azt jelentik, hogy közel van a végső idő. Közel van az az idő, amikor az Ember Fia megjelenik, mert közel van Ő, az ajtó előtt. Ez a képes beszéd ébresztő kiáltás, mely az idők jeleire, mégpedig Jézus munkájára tesz figyelmessé. Jézus a példázatos beszéd által abban az értelemben beszél a tanítványok előtt, hogy Isten országának titkait megnyissa előttük.

Mindenki, aki egyszer Jézustól hallotta „a hited megtartott téged”, megérti, hogy csak ezen a módon jöhet és fog Isten országa eljönni. A tanítványoknak el kell viselniük a búzának és a konkolynak egymás melletti létezését. Jézus az üdvöt hozza, melyet ítélet fog követni. Jézus láthatatlan munkáján keresztül jön el az Isten országa, mely által minden új lesz. A példázatok ma is megváltoztatás nélkül érvényesek. A keresztyénség kétezer éves története után az új emberből és az új világból nem láthatunk semmi mást, mint a mustármagot. Ha az Isten országa ilyen módon érkezik el, akkor az emberek által nem kényszeríthető sem a farizeusok teljesítése által, sem az esszénusok szigorúsága által, sem a zélóták aktivitása által. Isten országát csak megtalálni lehet, mint a kincset a szántóföldben és az értékes gyöngyöt.

Aki megtalálta, az mindent elad azért az egyért, önként és örömmel. Isten országa a példázatok által nem úgy fog eljönni, mint azt Keresztelő János várta: láthatóan, hanem elrejtve a magvető emberi munkáján keresztül.

Nem bírói szétválasztás által érkezik el, hanem vetés és gyűjtés által. A példázatok azt magyarázzák, amiknek Jézus által meg kell történniük. A hallgatókat meggyőzi a képek ereje, de ezeket a képeket csak akkor értik meg, ha Jézust követni fogják. Ezek a példázatok mindenkihez szólnak. De csak a Jézus követésére indulók ragadják meg ezt. Ádventben, karácsonyra készülődve ragadjuk meg azt a kegyelmet, szeretetet, amit Isten Jézus Krisztusban nekünk küldött. Készítsük a mi szívünket megbánva a mi bűneinket, hogy ebben a zajos,

8 │ Kis Tükör

gyűlölködő, mindenből kiábrándult világban mondjuk el: Jézus él. Ma is él. Mert az Ő szeretete bennünket is körülvesz. Ez az isteni, krisztusi „agapé” töltse be a szíveinket. Áldott karácsonyt mindenkinek. „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait” (Mt 13,11).

Tanító Péter csallóközaranyosi lelkipásztor

Sík Sándor: Regös ének Haj regö rejtem, azt is megengedte az a nagy Úristen.

Haj regö rejtem.

Régi szívem keltem, Régi regém regölöm.

Ajkam amik hatják: Búk néma lakatját, Dallal én ma megtöröm.

Fájás ma ne fájjon, Szívemre ma szálljon Muzsikáló szent öröm.

Megjöttem, megjöttem, Dalba öltözötten Lám e csuda-estelen.

Régi szavam hallom, Régi dalom dallom, Régi magam meglelem.

Szent karácsony-esten Az a nagy Úristen Ezt mívelte énvelem.

Hej regö rejtem.

Zúgtanak elejbem Nagy zimánkós záporok.

Haj messze sok ország Furcsa szerit-sorját, Kiket vernek viharok,

Sok emberek útját Érték, kitanulták Énekmondó jámborok.

Sokat ott értének Regösök szegények Havas hegyek zugain.

Balgatagok búját Fogas szelek fújják Körmös télben odakinn.

De mostan szívünknek Gyertyagyújtó ünnep Fényes szép csillaga int.

Haj regö rejtem.

Régi-magam leltem Új-magamnak fenekén.

Régi tüzek titkát Új dalok felitták Lelkem síró rejtekén.

Mondok azért mostan: Újnak amit hoztam Öreg mondást nektek én.

Kicsi Krisztuskának Szép Szűz Máriának Mostan igen örülünk.

Minden feleinknek, Mind elleneinknek Bő sok áldást regölünk.

Míg a világ világ, Gondod legyen miránk, Uram Isten, légy velünk!

OKTÓBER Eszter – Jankó Péter református magánvállalkozó és Both Zsuzsanna református óvónő gyermeke Borbála – Csicsó Attila római katolikus magánvállalkozó és Szajkó Gyöngyike református magánvállalkozó gyermeke NOVEMBER Tamás – Keszegh Béla református tanár és Simona Moni római katolikus hivatalnoknő gyermeke Dávid – Koštialik Marian alkalmazott és Csöbönyei Tímea református adminisztrátor gyermeke Csepke – Lukácsi Csaba református ellenőr és Bognár Zsuzsanna magánvállalkozó gyermeke Házasságot kötöttek SZEPTEMBER Fekete Bálint Ádám 25 éves református technikus és Inczédy Helga 31 éves református közgazdász Mórocz Attila 35 éves református autószerelő és Beke Krisztina 35 éves római katolikus ápolónő Eltávoztak a földi életből SZEPTEMBER Csepi Ágota testvérünk 40 éves korában NOVEMBER özv. Kazán Ferencné Vörös Erzsébet 84 éves korában Varga Tamás 59éves korában özv. Hengerics Péterné Bocska Júlia 78 éves korában

Czeizel Endre – mivel semmi vesztenivalója – halála előtt őszintén és kendőzetlenül feltár mindent, ami az életében meghatározó volt.

Egy rendkívüli ember nem mindennapi életútja bontakozik ki előttünk a fogantatástól a halálig. Ez az élet bővelkedik a sikerekben, az elismerésben és megbecsülésben, de azok velejáróiban, a kudarcokban és csalódásokban is. E gondolkodó egyénnek nem csupán változatos érzelmi életébe kapunk bepillantást, de számtalan tudományos nézet, személyes elképzelés és politikai eszme is elénk tárul, melyekből egyesek beigazolódni, mások elhamvadni látszanak. Magyar viszonylatokban káprázatos karriert futott be dr.

Czeizel Endre orvos-genetikus. Nevét mindannyian ismerjük, de azt, hogy valójában milyen személyiség áll az ismert név mögött, hogyan lett azzá, akivé, mi mindenen ment keresztül, már kevesen tudjuk. Pályája kisfiú korától felfelé ível, látszólag könnyen veszi az akadályokat, és igen gyakran fogalmaz úgy, hogy „szerencsém volt”, „megint szerencsém volt”. Szerencséje volt hát egy hoszszú, gyümölcsöző élet megéléséhez, mégpedig a materializmus, a tudományok bűvöletében, s érthetően nem sok ideje maradt arra, hogy a saját lelkével törődjön. Isten azonban mindig is fogta a kezét, mindig mellette volt.

Ennek felismerésére csak a későbbiekben döbbent rá.

M.Kiss Csaba, Czeizel Endre: Két életem egy halálom című életrajzi írása lehet, hogy lerombolja azok illúzióit, akik csak a televízióból ismerik a doktort, de akik a valóságra kíváncsiak, azoknak felemelő olvasmány lehet. A könyvben megjelennek az idős férfi naplószerű történetei, kiselőadásainak töredékei, valamint a könyv szerkesztőjének gondolatai is. „Életrajzot írni csakis teljes őszinteséggel érdemes. Az igazság szabaddá tesz. Ennek meg felelően minden benne van ebben a könyvben, ami teljessé tette Czeizel professzor életét. … Olyan emberről szerettem volna írni, aki annak ellenére tud népszerű lenni ma is, hogy van mögötte valódi tartalom.” (M. Kiss Csaba) Szalay Cecília

Könyvfigyelő

Keresztelésben részesültek SZEPTEMBER Mia – Czifra Tamás református alkalmazott és Kuchta Mónika református könyvelő gyermeke Réka – Jakab Zsolt református autószerelő és Skabla Zsuzsa református könyvelő gyermeke Benedek – Mórocz Sándor református gépész és Molnár Ildikó református tanárnő gyermeke Hanna – Szeder Roland római katolikus gépjavító és Bagócsi Angelika református magánvállalkozó gyermeke

„A Mindenhatóról gondolkodom, és a Mindenhatóval beszélgetek, aki e bonyolult világ felett létezik, és a sorsunkat uralja, irányítja. És most minden este megköszönöm neki a napot, hogy még megvolt. Hogy még ezt is megélhettem. És hát kérem, hogyha lehet, akkor engedjen még egy kicsit élni.”

Czeizel Endre Kiss Tü Ki Tükö Tükör körr │ 9

Ecclesia semper refform man nda a est! Az egy yházzna ak ú jrra meg g ke elll ú ju ulnia a....

A reformáció ó kap pujáábaan

Rotterdami Erasmus

A középkori katolikus egyház egyik legnagyobb hibája az volt, hogy megtiltotta a Biblia olvasását a világiaknak. A Bibliával kapcsolatos magyarázatok megfogalmazása, a Szentírás értelmezése kizárólag a klérus privilégiuma volt. A Biblia vizsgálatára tett kísérletek a valdensek1 óta eretnekségnek számítottak.

A 15. században a Mediterráneumban megváltozott a politikai helyzet, és számos, a Nyugat számára nem ismert ókori könyv került humanista tudósok kezébe. Így került a humanizmus először összeütközésbe az egyházzal. Az emberek most már eredetiben tanulmányozhatták a görög és héber szövegeket, és egybevethették a Nyugaton használt latin verzióikkal. Így derült ki a latin Vulgata számos fordítási hibája. Nyilvánosságra lehetett hozni a teljes és hiteles szövegeket, újra meg lehetett őket vizsgálni. Ebből adódóan pedig száműzni lehetett az egyház életéből minden hiedelmet és gyakorlatot, mely bibliailag nem megalapozott. A napvilágra került szövegek terjedésében hatalmas szerepet játszott a könyvnyomtatás elterjedése. Az egyházi cenzúra pedig nem tudott hatékonyan működni, annyira felgyorsult a terjesztés és annak mennyisége, hogy a cenzorok képtelenek voltak megbirkózni vele.

Egy ilyen történelemi helyzetben született meg Erasmus 1466-ban, egy pap törvénytelen gyermekeként. Általában ilyen hendikeppel születve az egyetlen esély az volt, ha a gyerek is majd egyházi pályára lép. Erasmusra is ez a sors várt, apja révén kolostori iskolákban tanult, majd szerzetesi fogadalmat az Ágoston-rendnél tett. Szerencséjére Cambrai püspökének titkára lett, és feloldozást kapott a szerzetesi fogadalma alól, melyet a pápa később véglegesített. Több egyetemen is megfordult, többek között a párizsi Sorbonneon, Cambridge-ben és Leuvenben is tanult, bizonyíthatóan járt Észak-Itáliában is. Európai vándorlásai során főleg irodalommal és teológiával foglalkozott, s lett korának egyik legnagyobb tudósa. Erasmus elsősorban alkotni és megismerni akart, de úgy vélte, kötelezettségek mellett erre nem lenne lehetősége, ezért időről időre elutasította a különböző jól jövedelmező állásokat, és továbbállt. Angliában életre szóló barátságot kötött John Colettel, akinek Oxfordban meghallgatta Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének magyarázatát, mely új értelemben világította meg a páli szöveget.

Maga is elhatározta, megtanul görögül, hogy eredetiben újra elolvashassa a Szentírást. A létfenntartáshoz és a tanulmányaihoz szükséges pénzt pedig könyvek írásából kívánta előteremteni.

Erasmus művei elsősorban az irodalomtudománnyal és a katolikus vallással foglalkoztak, melynek reformját egész éle-

10 │ Kis Tükör

tében támogatta. Rengeteg művet írt, melyekben a keresztény életről, az oktatásról, az egyház és az állam helyzetéről elmélkedett. Szabad gondolkodóként elvetette az egyház középkori mentalitását, és keményen bírálta a klérus merev hozzáállását a reneszánsz életérzéshez. Nagyon sok művében maró gúnnyal bírálta a korabeli egyház hibáit. Egyik legkiemelkedőbb műve a görög-latin nyelvű Újszövetség kiadása, melyet először ő tett hozzáférhetővé a nyugati katolikus keresztények számára.

Erasmus nagyon sok mindenben egyetértett a lutheri reformációval. Úgy gondolta, hogy a keresztény élet alapja a hiteles, szöveghű Biblia. Elvetette a mechanikus kereszténységet: a búcsút, a zarándoklatot, a különleges kiváltságokat, a holtak lelki üdvéért mondott miséket és a pénzen megvásárolt üdvösséget. Egyetértett a jámborság, az áhítat és különösen az ima fontosságával.

A tudós magát hithű katolikusnak tartotta, akinek célja egy individuálisabb és szabadelvűbb keresztény közösség létrehozása volt. Luther hosszú időn keresztül arra buzdította a németalföldi tudóst, hogy csatlakozzon hozzá, ő azonban nem szándékozott eltávolodni a katolicizmustól. Élete utolsó szakaszát a svájci reformáció egyik szellemi központjában, Baselben töltötte, de élete végéig megmaradt eredeti hitén, az viszont igaz, hogy a városban egy református felekezet számára „átkeresztelt” székesegyházban helyezték őt végső nyugalomra. Édes Enikő, az alistáli ref. iskola történelem szakos igazgatnője Lábjegyzet: A 12. században Franciaországban alakult mozgalom, mely a pápai tekintély helyett a Biblia tekintélyét ismerte el; az egyetemes papság elve alapján elutasította az egyházi hierarchiát és a különálló klérust, illetve az apostoli szegénységet hirdette. Tagadták a purgatórium létezését, a búcsút és a halottakért mondott imát. Nemzeti nyelvű Bibliát használtak.

1

Erasmus, Colet és az ereklyék Valamikor 1511 és 1513 között a kor két legnagyobb tudósa – Rotterdami Erasmus és John Colet – látogatást tett Becket Szent Tamás sírjánál Canterburyben. Mindkét tudós jámbor férfiú, s látogatásuk fő oka a tisztelet volt. A sírhely hivalkodóan gazdag díszítésének látványa szinte letaglózta Erasmust, ahogy erről egy későbbi művében beszámol.

Aránytalannak és nem odaillőnek tartotta a pompát, „amely mellett még Midas és Krőzus is koldusnak látszana.” A sírhelyről VIII. Henrik emberei harminc évvel később 4994 uncia aranyat, 4425 uncia aranyozott ezüstöt, 5286 uncia színezüstöt és huszonhat szekérrakomány egyéb drágaságot távolítottak el. Colet felbőszítette az őket kísérő templomszolgát, amikor megjegyezte, hogy a szent bizonnyal jobban örülne, ha mindeme kincset szétosztanák a szegények között.

Vétkét még azzal is súlyosbította, hogy nem volt hajlandó megcsókolni egy ereklyét, Szent György karját, s egy állítólag Szent Tamás vérébe mártott szövetdarab láttán is csak megvetően füttyentett egyet. A várostól kétmérföldnyire, a harbledown-i szegényháznál újabb tápot kapott haragja, amikor egy hatósági engedéllyel rendelkező koldus szentelt vízzel hintette meg őket, és Szent Tamás cipőjét csókra kínálta fel.

– Ezek a hülyék tényleg azt hiszik, hogy meg fogjuk csókolni minden jó ember cipőjét, aki valaha élt? – kérdezte dühösen.

A két férfi ezután visszalovagolt Londonba.

Barangoló

Apát-kúti völgy és Spartacus-ösvény körtúra

Visegrád középpontjába érve a Bertényi Miklós Füvészkert és az Ördögmalom erdei étterem irányába fordulunk el.

Autónkkal az étterem bejárata előtt tudunk leparkolni.

Déli irányban indulunk el P sávjelzésű aszfaltúton. Elhaladunk a Telgárthyrét, a pisztrángtenyésztő tavacskák és az Apát-kúti vadászház mellett. Elhagyjuk balról az út menti Ördögbánya sziklás katlanját, majd egy sorompónál a P sávjelzések levezetnek a betonútról a patak partjára, ahol a népszerű, bővizű Kaánforrásnál frissülhetünk fel.

A hangulatos Apát-kúti völgyben túrázunk tovább, a patak menti széles, kényelmes úton hatolunk be az egyre mélyebbé, sötétebbé, vadabbá váló völgybe. Tíz perc séta után balról érintjük a moha lepte sziklák közti, gyér vizű Alpár-forrást, majd hatalmas sziklák közt megyünk a szurdokká szűkülő patakvölgyben. Hamarosan elérjük az első sziklás gázlót, melyet még tíz követ.

Közben lassan szélesedik a völgy, és a tizenkettedik átkelésnél már egy fahidat és erdei pihenőt is találunk. Innen már pár perc alatt beérünk a szlovák telepesek által alapított Pilisszentlászlóra. A falu közepén a kis kápolnánál a P sávjelzést a Z sávra cseréljük. A felvidéki szemmel talán az arcunkra mosolyt is csaló Jánosík kocsma utcáján érünk ki a takaros focipálya mellett a házak közül.

A feszület után mezei úton legelőket és mezőket keresztezve egy ház mellett érünk be ismét az erdőbe. Rövid, de markáns lejtő után találjuk a kicsit túlzó figyelmeztetéseket is tartalmazó

táblánál az idén októbertől már turistajelzéssel jelölt (Z sáv) kultikus hírű Spartacus-ösvény leágazását.

Az ösvény végig kényelmesen szintben halad, és a középső kb. 1km-es és egyben leglátványosabb szakaszt leszámítva jó időjárás esetén semmilyen nehézséggel sem jár a végigjárása, de a biztos lépés, az odafigyelés azért kell. Tartósan esős napok után, vagy havas-jeges időben viszont tényleg veszélyes ez az útvonal, mert helyenként az igencsak meredek domboldalban mindössze kb.

30cm széles ösvény marad csak a lábunk alatt.

A Jenő-kunyhót elérve figyeljünk, mert

kb. 50m után ismét keskeny ösvényre fordulunk. Pár méter erejéig ismét elérünk egy erdőgazdasági utat, majd balra felfelé fordulunk. Innen már az Apátkúti völgy felett megyünk Visegrád felé.

Hamarosan már a túránk kezdetéről ismert pisztrángos felett gyaloglunk.

Rövidesen elágazáshoz érünk, az egykori P háromszög jelzés most Visegrád irányába Z sávként folytatódik. Mi jobbra térünk le a Z+ jelzésen. Pár perc alatt bezárul a kör, mert elérjük az autóparkolót.

-hgy-

Térkép: Pilis és Visegrádi hegység (Cartographia), Táv: 13,5km, szintemelkedés 300 m.

Menetidő: lassan, nézelődve kb. 5–6 óra.

Távolság Komáromtól: 80km, 1óra 20perc autóval

Kis Tükör │ 11

Az elmúlt hónapok eseményei

Augusztus 30.

Tanévnyitó istentiszteleten köszöntöttük a pedagúgusokat, a kis elsősöket, valamint szüleiket. Bemutatkoztak a tanév hitoktatói: Balázs Lilla, Kovács Anikó, Mórocz Katalin, Sánta Eszter és Szalay Cecília.

Augusztus 31- szeptember 5.

Bűnbánati hetünk igehirdetésein a napi ószövetségi igék alapján haladtunk.

Szeptember 6.

Az újkenyérért adtunk hálát úrvacsorai közösségünkben.

Szeptember 13.

Gyülekezetünk nőegyletének tagjai az egyházmegye nőszövetségeinek találkozóján vettek részt Kamocsán, ahol munkáinkról, szolgálatunkról hangzottak el beszámolók.

Szeptember 15.

Ezen a szép kora őszi napon presbitereink, pótpresbitereink családtagjaikkal együtt túráztak a Börzsöny lankáin. Köszönet a szervezőknek, Mikos Sándornak és Gittának.

Szeptember 19.

A Komáromi Protestáns Nőegylet, a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesülete és a Csemadok Komáromi Városi Szervezete Orgoványi Anikó Himnusz című festménykiállításának megnyitóját szervezte meg a Csemadok Galériában.

Szeptember 20.

Gyülekezetünktől ezen a napon búcsúztak Kalocsai Alexandra beosztott és Kalocsai Tamás segédlelkészünk. Isten áldása kísérje továbbra is szolgálatukat, életüket!

Szeptember 22.

A Szlovákiai Magyar Református Lelkészegyesület miszsziói napjának keretében nt. Csoma László deregnyői lelkipásztor hirdette az igét templomunkban ezen a rendhagyó istentiszteleten. Vendégünk volt a németországi, anhalti lelkészegyesület küldöttsége is, akik szintén köszöntötték gyülekezetünket.

Szeptember 24.

A nőegylet szervezésében Verdi Othello című emlékezetes előadását láthattuk a budapesti Operaházban.

Szeptember 27.

Gyülekezetünk pdagógusai Martoson az egyházmegyei pedagógus találkozón vettek részt, ahol Miklya Luzsányi Mónika Virtuális rém? című előadása alapján gondolkodhattak együtt arról a résztvevők, hogy miben mások a digitális kor gyermekei.

Szeptember 18.

Gyülekezetünk szervezte az idei III. egyházmegyei jótékonysági bált a Selye János Egyetem éttermében. A jelenlévők kellemes estét töltöttek együtt a megterített asztalnál.

Köszönet mindenkinek, aki süteménnyel, anyagilag vagy tevőlegesen is segítette az alkalmat! A bevétellel egyházmegyénk különböző alkalmait támogatjuk.

Gyülekezetünk is bekapcsolódott az Egyetemes Egyház Diakóniai Központja által meghírdetett Iskolatáska programba, melynek keretében használt, de jó állapotban lévő tanszereket gyűjtöttünk.

12 │ Kis Tükör

Szeptember 27.

Ezen a vasárnap délutánon sor került templomunkban a Selye János Egyetem végzős hallgatóinak kibocsátására.

Október 17.

Közösségi munka alkalmával a temetőben sírokat tettünk rendbe. Köszönet minden segítőnek!

Október 19–24.

Bűnbánati hetünkön az Ige alapján a magyar református hithőseink életéből merítettünk buzdítást.

Az elmúlt hónapok eseményei

Október 24.

Presbiteri továbbképzésen vettünk részt Nagymegyeren, melyen Huszár Pál,a Magyarországi Református Egyház zsinati világi elnöke a gondnoki és presbiteri tisztségről tartott előadást.

Október 25.

Az újborért való hálaadás alkalmával az úrasztalát is megterítettük.

Szeptember 29.

A nőegylet tartotta összejövetelét, melyen Elek László Ünnepeink címmel tartott előadást.

Október 4.

Ezen a vasárnap délelőtti istentiszteleten új segédlelkészeink mutatkoztak be: Takács Klaudia, Veszelovszky Angelika és Marci Márió.

Október 27.

A nőegylet összejövetelén életéről, munkásságáról, művészetéről vallott Szilva József, városunk elismert festőművésze.

Október 31. Ünnepi istentiszteletünkön a reformációra emlékeztünk, felelevenítve az 1517-es eseményeket, levonva ezzel a korunkat, egyházi életünket, kegyességünket érintő tanulságait

November 1.

Az elmúlt évben kedvesüket elvesztett gyászolóinkat hívtuk meg istentiszteletünkre, melyen az örök élet és a feltámadás hitében erősödtünk az Ige által, kérve Isten Lelkét, hogy vigasztalja a szomorúakat.

fotó: Gulyás Sándor

Október 6.

Nyári gyülekezeti hetünk résztvevői elevenítették fel az emlékeket vetítéses előadás keretében, melyért köszönet Turányi József presbiter testvérünknek.

Október 8–11.

Konfirmandus hétvégét tartottunk Bátorkeszin a 8. évfolyamot látogató gyerekeink számára.

Október 11.

Az új konfirmandusainkat mutattuk be a gyülekezetnek ezen a vasárnapon, amikor a szépkorúak alkalmát is megtartottuk az Élő Víz nem befektetési alap szervezésében.

Köszönet a segítőknek!

November 8.

Diakóniai vasárnapi istentiszteletünk perselypénzével gyülekezetünk rászorulóit szeretnénk támogatni.

Egyházmegyei közgyűlésünkön és a presbiteri konferencián Perbetén Szűcs Attila dadi presbiter, az Eurotrade Kft. igazgatója Reformátusként az üzleti életben, üzletemberként a református egyházban címmel tartott gondolatébresztő előadást.

Ezen a napon volt Szepsiben nt. Molnár Árpád volt püspöki titkár, szolgatársunk lelkipásztori beiktatása. Isten áldja és őrizze őt és családját új szolgálati területükön. Az ünnepségen több gyülekezeti tagunk is részt vett.

November 13.

A Limes Galériában Pap Gábor-emlékkiállítás nyílt halálának 120. évfordulója alkalmából. Pap Gábor a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, gyülekezetünk lelki-

Kis Tükör │ 13

Az elmúlt hónapok eseményei

pásztora volt, aki Isten iránti hűséggel állt helyt a nehéz egyházpolitikai helyzetben.

November 15.

Gyülekezetünkben szolgált a budapesti Nagyvárad téri gyülekezet kórusa, igét hirdetett Zila Péter lelkipásztor. Az alkalom után finom ebéddel vendégeltük meg a kórus tagjait.

Köszönet minden segítőnek!

November 17.

Alistálon tartották az egyházi énekverseny első fordulóját, melyen gyülekezetünkből 18 gyerek vett részt.

November 18.

A Marianum Iskolaközpont szalagavatója alkalmából a végzős diákok, szüleik és tanáraik gyülekezetünkkel együtt úrvacsorai közösségben adtak hálát Istennek.

November 21.

Ezen a napon egyházmegyei bibliaismereti verseny volt Martoson, melyen a gyülekezetünkből 16 gyerek vett részt. Köszönet a felkészítőknek és a szállítást vállaló presbiter testvéreknek! Felkészítőik: Sántha Eszter, Szalay Cecília.

III. Kategóriában 3. helyezést értek el: Vanya Zsuzsika, Vörös Virág, Vörös Kata, Német Dominik. A csoport felkészítője: Ódor Zsuzsanna. Gratulálunk a helyezetteknek.

November 22.

Istentiszteleten szolgált nt. ThDr. Gál László simonyi lelkipásztor. A bűneset története alapján Isten embert kereső szeretetéről tett bizonyságot.

November 24.

A nőegylet vendégei: nt. ThDr. Szénási Szilárd esperes úr és felesége, nt. ThDr. Szénási Lilla martosi lelkipásztorok Vallás, család, Európa címmel tartottak nagysikerű előadást.

Isten áldja és őrizze őket továbbra is szolgálatukban.

14 │ Kis Tükör

November 23–28.

Adventre készülve bűnbánati istentiszteleteinken az ószövetségi hírhozók történeteibe tekintettünk bele az Ige alapján.

November 27.

Ezen a napon Rimaszombatban volt az Egyetemes Egyház által megszervezett énekverseny. Gyülekezetünk hittanosai is kiválóan szerepeltek.

1. kategória: Mézes Virág – aranysáv (igényes előadás) 2. kategória: Mikla Bence – aranysáv (zsűri dicséretével) 3. kategória: Zsidek Alexandra – aranysáv Aranysávos csoport: Bathó Lilla, Máté Zsóka Elvira, Cintula Zsófia, Szénássi Kata.

Aranysávos csoport a zsűri dicséretével: Bagin Rebeka, Farkas Emma, Zsidek Alexandra, Szénássi Levente.

Felkészítőik: Simon Márta, Mórocz Katalin, Vörös Hajnalka.

Gratulálunk a gyerekeknek, és köszönet a felkészítőknek!

November 29.

Advent első vasárnapját úrvacsorai közösséggel is ünnepeltük.

Ebben az évben ünnepeljük a Vizsolyi Biblia kiadásának 425. évfordulóját. Presbitériumunk határozata alapján így minden 5. osztályba járó református hittanosnak Bibliát ajándékoztunk. Szeptember-október hónapokban végigjártuk városunk alapiskoláit, hogy egy-egy rendhagyó hittanórán a bibliaolvasás, a Szentírás történeteinek megismeréséről beszéljünk a gyerekeknek. Köszönet Oláhné D. Ilona gondnok asszonyunknak, Szlanyicska Mirtill és Cseh Lajos gimnazistáknak, valamint Fazekas Zsuzsának, akik személyes bizonyságtétellel buzdították a gyerekeket a Biblia megismerésére. Tervezzük, hogy a tanév minden negyedévében egy-egy bibliaolvasós hittanórát tartunk, melyet egy kora nyári szép kirándulás koronáz majd meg Vizsolyba. Imádkozzunk gyerekeinkért, hogy helye legyen az életükben Isten szavának!

Tisztelettel emlékezünk PhDr. Szénássy Zoltán 2015. október 10-én lett volna 90 éves. Ebből az alkalomból emlékezünk rá nagy tisztelettel.

A mostani emlékezés főhajtás az Ember előtt, az előtt az életút előtt, melyet a tisztesség, a becsület, a hűség, a kitartás, a szeretet kísért mindvégig.

Az, hogy mint a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke most én emlékezem meg PhDr. Szénássy Zoltán születésének 90. évfordulójáról az egyesület nevében, éppen neki köszönhető.

Az ő jóvoltából lehettem 2000-ben az újraalakult egyesület 17 alapító tagjának egyike, az ő kérésének, unszolásának engedve vettem részt aktívan az egyesület elnökségének munkájában, és az ő javaslatára választott meg az egyesület elnöknek 2005-ben, immár 10 esztendeje.

PhDr. Szénássy Zoltán 1925. október 10-én született. Pápán a tanítóképzőben érettségizett, egyetemi tanulmányait 1956-ban fejezte be Pozsonyban, ahol magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. A komáromi pedagógiai iskolában tanította a jövendő óvónőket, utána a 11 éves középiskolában magyar, történelem és földrajz tantárgyakat oktatott. 42 év aktív tanítás után 1991-ben vonult nyugdíjba. Tanítványait mindig, minden körülmények között nemzetünk iránti hűségre, tiszteletre nevelte. Saját bevallása szerint a pedagógiai munka, maga a tanítás sok gyönyörű élményt adott neki. Megjelent könyveiből, az ő személyes példájából megtanulhatjuk az ősök, apáink és anyáink tiszteletét, nyelvünk, kultúránk megbecsülését, szeretetét. Figyelmeztet minket arra, hogy felelősek vagyunk azért az örökségért, amit elődeink ránk hagytak, hiszen ebből építhetjük tovább a jövőt.

Helytörténészi munkája is értékes, 1959-től nemcsak szűkebb pátriájában, hanem Magyarországon és Erdélyben megjelenő folyóiratokban is publikált, s 16 megjelent könyve közül 14 Komárom történelmével, a város neves személyiségeivel és a Jókai Egyesület 100 évével foglalkozik. Díjak, kitüntetések sora és az, hogy Révkomárom, Dél-Komárom és Neszmély község is Pro Urbe Díjjal tüntette ki, igazolja, hogy becsülték az általa elvégzett munkát, sokfelé ágazó tevékenységét.

PhDr. Szénássy Zoltán 2009-ben átvehette a Pro Probitate Díjat is. Akik ismerték őt, bizton állíthatják, hogy ez a díj is a megfelelő emberhez került, hiszen egész élete és munkássága igazolta mélységes szeretetét és hűségét szülővárosa, iskolája, pedagógusi hivatása iránt.

A család mellett számára a legfontosabbat Komárom és a tanítványok jelentették. 2012-ben, halála után egyesületünk javaslatára posztumusz Külhoni Magyarságért Díjban részesült.

Szívós igyekezet, állhatatos kitartás kellett ahhoz, hogy az erőszakkal megszüntetett Jókai Egyesületet feltámassza, visszahozza a némaságból, s amikor ez sikerült, végtelen öröm töltötte el. Felismerte és felismertette velünk, hogy a Jókai Egyesület úgy hozzátartozik a városhoz, a felvidéki magyar közösséghez, mint fához a gyökere.

Az egyesület munkájában, tiszteletbeli elnökként nagy kitartással, aktívan tevékenykedett egészen haláláig, 2011. november 28-áig.

Tuba Jánost könyvében úgy jellemezte, mint Komárom kultúrtörténetének fáradhatatlan harcosát, minden jó és nemes gondolat prófétáját. Elmondhatjuk, hogy a 21. század Komáromának PhDr. Szénássy Zoltán volt ez a fáradhatatlan harcosa, minden jó és nemes gondolat prófétája. A Tuba János sírján olvasható sorokat gyakran idézte. Most gondo-

latban az ő sírjára is felírható lenne az idézet: „Szülővárosáért élve nemzetének dolgozott!”

Rendületlen kitartással, türelemmel, élete példájával okított, tanított, nevelt és biztatott, hogy vigyük tovább a fáklyát, hogy tovább égjen, világítson. Élete egyik mottója volt: „Szeretni ezt a tenyérnyi földet itt a Duna és Vág között, amit Komáromnak hívnak”. Én magam is nagyon sokat kaptam tőle. Tanítványa középiskolás éveimben ugyan nem voltam, de örömömre ő nyilvánosan tanítványává fogadott engem.

Ezt nagy megtiszteltetésnek vettem. Igy nem a véletlen, hanem az ő személyes döntése volt, s ez nekem a legtöbbet jelentette. Évtizedekre szóló útravalóval látott el, kijelölte számomra az utat, jelet kaptam Tőle, amit büszkén viselek és fogok viselni mindig.

Mi, a Jókai Egyesület tagjai és jómagam is, hittel, kitartással folytatjuk a munkát, amit vele közösen kezdtünk el. Járjuk az utat, amit kijelölt nekünk, vigyázva minden lépésünkre, hogy az égi katedráról büszkén figyelhesse, hogy kitartóan „új magot hintünk, hogy terebélyes fa nőhessen belőle”, úgy, ahogy tanított, vezetett minket.

Utolsó gondolatként még meg kell vallanunk, hiányzik nekünk nagyon! Hiányzik az iskolának, a templomnak, s hiányzik az ő egyesületének, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesületnek és a városnak, Komáromnak! Köszönjük neki mindazt, amit a Jókai Egyesületért, Komáromért mint a város szerelmese, hűséges krónikása tett. A nagy elődök nyomán híven szolgálta szülővárosát, a számára kivételes várost, Komáromot.

Elment, s mégis itt van velünk minden gondolatával, tettével, terveivel. Emléke örök.

Dr. Keszegh Margit, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke

Kis Tükör │ 15

Bemutatkozunk

Arra tanítalak

a m i a ja vad r a vá l i k ,

azon az úton

vezetlek, amelyen

járnod kell”

szerzett tapasztalatok is alátámasztották: mindig és mindent Istentől kell kérni és neki kell köszönni. Lehet máshogyan is, hisz az Ige is azt mondja: ,,mindent szabad, de nem minden használ”, ezért a döntés Isten akarata által mindig a mi kezünkben van. Hitem és jelenlegi tapasztalataim alapján, úgy gondolom, hogy igenis harcolni kell az igazságért, és nem szabad hagyni, hogy rossz emberek vezessenek, és rosszul irányítsanak. Életem meghatározó jelmondata, amely sajnos sokak számára már elcsépelt és üres gondolat Soli Deo Gloria.

Hiszem és vallom, hogy mivel minden Isten akaratából van, így mindent az Ő dicsőségére is kell tenni, majd pedig az Egyházunk javára, és végül, de nem utolsó sorban, magunk miatt is, hogy világossá váljon mindenki számára: nem a cukormázzal bevont kegyesség az igazi református keresztyénség, hanem az, amikor hitünk tetteinkben és életvitelünkben nyilvánul meg, ami nemcsak nyilvánvalóvá is válik mások számára, hanem követendő példává is.

Tisztelettel és alázattal: Marci Márió

(Ézs 48,17)

Ez az Ige vezérigeként szerepel az első Károli-fordítású Bibliám első lapján, amelyet konfirmációm alkalmából kaptam nagymamámtól 2002. május 5-én. Beismerem, mikor ezt az Igét először olvastam tizennégy évesen, még nem értettem, hogy igazából mit is jelent. Évek múlva viszont eljutottam egy bizonyos érettségi szintre, és tudatosult bennem, hogy mindig két út van, és Isten akaratából mi magunk döntünk és választunk utat, amelyen járunk. Történik mindez azért, „mert ember tervez, és Isten végez – Isten tervez, és ember végez”.

Ebben a hitben, tudatban indultam el egy úton, és 2010 tavaszán jelentkeztem a SJE Református Teológiai Karára, ahová 2010 szeptemberében fel is vettek. Tanulmányaim befejeztével a komáromi református gyülekezetbe kerültem, hogy elkezdjek azon az úton járni, amelyre tanítva voltam, hogy az a javamra váljon.

Ahhoz, hogy idáig eljuthattam, szükség volt nevelésre és támogatásra, amelyet nagymamámtól, édesanyámtól és a lelkészemtől teljes mértékben megkaptam, sőt még annál is többet.

Az Istenben való hit sohasem volt számomra kérdés, és mint ahogyan azt a neveltetésem bizonyította, és a meg-

16 │ Kis Tükör

Takács Klaudia vagyok. Szülőfalum egy innen nem messze fekvő Vág-parti település, Negyed. Talán kimondhatom, hogy nemcsak ebben a faluban, de az itteni református gyülekezetben is nőttem fel – rendszeres és aktív látogatója voltam a vasárnapi iskolának, hittanóráknak, bibliaversenyeknek és egyéb alkalmaknak. A helyi alapiskolában kezdtem meg a tanulmányaimat, majd a Selye János Gimnázium egy nyelvi osztályában érettségiztem

2009-ben. Már a gimnáziumi évek alatt kollégista lévén belekóstolhattam a komáromi életbe. Ekkor még úgy gondoltam, hogy én biztosan jogász leszek, s ezért igyekeztem is mindent megtenni – szorgalmasan tanulmányoztam történelmünket és az ehhez kötődő tantárgyakat. Ám hamar kiderült, hogy az Úrnak más terve van velem: az érettségi után következő évben bár több mindent kipróbáltam, mégis egyre erősebb volt a vonzalom és elhívás a teológia iránt. A Selye János Egyetem Református Teológiai Karán tett sikeres felvételi vizsgát követően azonban beiratkoztam a győri egyetem jogi karára, de rögtön passzív évet is kérvényeztem, hiszen ekkorra már éreztem, hogy az én helyem a teológián és Isten szolgálatának útján van. Egyre inkább erősödött bennem a konfirmációm után áldásként felém hangzó Ige valósága:

„Boldogok Boldogok, akik

éhezik és szomjúhozzák

az igazságot igazságot,, mert ők megelégíttetnek. megelégíttetnek.”

(Mt 5,6) Teológus éveimet is talán leginkább a kalandos és változatos szavak jellemezhetnék, hiszen az első éveket távúton végeztem, majd jöttek a külföldi élmények is: egy szemesztert töltöttem cserediákként a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen, majd egy évet egyházunk által a Gustav Adolf Werk ösztöndíjasaként Lipcsében. Hiszem azt, hogy a Jóisten mindezt azért engedte meg számomra, hogy ezen tapasztalatok által is csiszoljon, formáljon, erősítsen, és így is készítsen a hivatásomra. Tehát ilyen út vezetett Isten kegyelméből engem ahhoz, hogy immáron komáromi segédlelkész lehessek, azzal az Ady által versbe foglalt vággyal a szívemben, hogy: „Imádni az Istent / És egymást szeretni…” (Ady Endre: Karácsonyi rege) Ebben segítsen a mi kegyelmes Mennyei Édesatyánk e számomra már most oly kedves gyülekezetben, hogy minden szolgálatom és cselekvésem itt szolgálja az Ő nagy dicsőségét és országa épülését, hogy köztünk is érzékelhetőek legyenek a Szentírás szavai: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13) Takács Klaudia

számomra ezek az évek? Ragaszkodást a hithez, a reformátussághoz, a múlthoz, a gyökerekhez. Pár sorral előbb említettem a ragaszkodást és az ígéretet. Még középiskolás lányként megígértem és megfogadtam nagymamám temetése napján a következő Igét szívembe zárva:

,,Ne Ne félj félj, mert neveden szólítottalak, Keresztyén Gyülekezet, Kedves Komáromiak! Hálatelt szívvel és örömmel köszöntelek Titeket. ,,Szeresd az Urat, teljes szívedből.”: Az öröm, amiért ezeket a sorokat írhatom nektek, nem más, mint hogy Isten iránti hálából lehetőséget, feladatot és egyben felelősséget is kaphattam a komáromi egyházközségben közöttetek. 1989 áprilisában születtem Dunaszerdahelyen. Szülőfalum Apácaszakállas, és az apácaszakállasi egyházközségből érkezhettem közétek. Ahhoz, hogy most itt lehetek, felsorolhatatlanul sok dolog hozzájárult, amiket kivételes embereknek és számomra különleges eseményeknek köszönhetek. Már gyermekkoromban sok minden igazán értékessé vált számomra: a szülői és nagyszülői szó, ölelés és nevelés, a dolgos napoknak és az életnek a szeretete, a tapasztaltabbak tisztelete, a szüleimhez és a nagyszüleimhez való örökös ragaszkodás. Hálaadás van a szívemben és gondolataimban Isten iránt, hogy életemnek minden fontos értékét, amit szüleimtől kaphattam, Istennek köszönhettem, és ezt sohasem veheti el tőlem senki sem, és nem is felejtem el. Életemben egy időben történt, hogy alapiskolásként hittanórára kezdtem járni, ekkor vett nagymamám karjaiba és elvitt magával az istentiszteletekre, és ugyanebben az évben nyáron vettem részt életem legelső egyházmegyei gyermektáborában.

Ezután lassan teltek az évek, és már egyre többen kérdezgették: „Vajon mi leszel, ha nagy leszel”. Bármikor és akárhányszor is kérdezgették, ragyogó szemekkel válaszoltam vagy éppen fogalmazásokban írtam meg többször is, hogy örülnék és bízom benne, hogy papnéni lehetek majd. Középiskolás fiatalként Isten kegyelméből tanulmányaimat egyházi intézményekben folytathattam. Mit is jelentettek

enyém vagy vagy”

(Ézs 43,1) hogy a templompadban a mellette lévő helyet megőrzöm, és az nem fog üresen maradni. Közben követték egymást az évek, az Istenünk iránti dicséret, szeretet és remény szívemben még erősebb, az ígéretemhez való ragaszkodás is annál nagyobb lett. Középiskolás éveim után 2010-ben Isten iránti hálaadással kezdhettem el ta-

Bemutatkozunk

m e g vá l t o t t a l a k ,

nulmányaimat a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán, ahol az évek alatt tanulhattam, változtathattam, tapasztaltam szépet, jót és elkerülendőt, sok mindent magamba szívhattam, és annál több mindent megtanultam okosan elkerülni. Nagyon szerettem ezt az intézményt is, mert lehetőséget kínált arra, hogy azt sajátíthassam el, amire a későbbi életem során hivatásomként és életem meghatározó eseményei alapjaként tekinthetek majd. Nem is olyan könnyű szavakba önteni, hogy mit is jelent számomra Isten szolgálatába állni veletek együtt, köztetek és értetek. Szeretem az embereket meghallgatni, személyes értékeikre fi gyelni, a gyermekek csengő hangját hallani és mosolyukat látni, nevetésüknek örülni, a tapasztalattal teli embereket hallgatni és rájuk figyelni, a szépkorúaknak kezét megfogni, csendben együttérezni vagy könnyeiket letörölni, ha kell.

Szeretettel jegyzi mindezeket: Veszelovszky Angelika

„ Milyen jó a közeledben élni, ISTENEM! Benned bízom,

Örökkévaló Isten, és hirdetem tetteidet mindenkinek!”” mindenkinek!

Zsoltárok 73,28 Kis Tükör │ 17

Sportoló ifjúság

Gyülekezetünk fiataljai már évek óta hétről hétre találkoznak, hogy együtt sportoljanak, focizzanak, s szívesen fogadnak soraikba minden új, sportolni vágyó tagot hosszú évek óta hétről hétre összejárva sportolnak, fociznak. A sportoló fiatalok váltják egymást: az idősebbek helyett újabbak jönnek. Időről időre eljutunk különböző focikupákra, így voltunk már Győrben, Komáromban és Budapesten is. Idén karácsonykor ismét Budapest, pontosabban Rákosmente a

cél. Ott szervezi meg immár negyedik alkalommal egy ottani szervezet az IKK jótékonysági focikupát. Amellett, hogy sportolunk egy szombati napon, még az ottani rászoruló fiatalságnak is gyűjtünk. A mi csapatunk mind a három IKK-s kupán ott volt, és szépnek mondható mérlegünk van. Kétszer voltunk tornagyőztesek és egyszer 2. helyezettek. Idén is mindenképp az aranyéremért fogunk küzdeni, de a legfontosabb, hogy a fiatalok közösségben legyenek, barátokat szerezzenek és tartsanak meg, legyen kitűzött céljuk, és mindezt Isten támogatásával és szeretetével tegyék. A csapattagok között megfordult már több testvérpár, lelkész családok apraja-nagyja, teológus, presbiter. A képen az 1. tornán diadalmaskodó csapat tagjai láthatók.

Szuri András

Móra Ferenc: A szánkó (részlet) Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót, hogy annál szebb még nem volt a világon. Kőrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószőrvánkos, beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szőnyeg. Be volt festve az egész szép pirosra, tán a kötele is selyemből volt.

Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy úr volt akkor Bíró Pali is, Bíró Gyuri is, mind a kettő csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be, meg egy másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát.

– Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne – biztattak a bíró fiai.

Gyuri, Pali elnyújtózkodtak nagyurasan a puha ülésben, mi ketten nyakunkba akasztottuk a cifra istrángot, szél se érhetett a nyomunkba aztán.

– Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba – motyogta félősen Jánoska –, csak egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig!

Bíró Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát: – Örülj, hogy húzhatod. Gyi, Szellő, gyi Bogár! Ekkor énnekem egy gondolatom támadt: – Tudod mit, Jánoska? Ha neked is volna egy hatosod, nekem is, vennénk rajta szánkót.

Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, mert segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márvány golyóját meg a bicskáját a molnárinasnak.

18 │ Kis Tükör

Délután lementünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerősítettük a láda két oldalára. Megvolt a szánkó.

Biz az nem egé- szen olyan volt, mint a bíró fiaié, de éppúgy csúszott.

Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére, ahol senki se lát. Csak arra gondoltunk, hogy milyen jó lesz szánkóba ülni. Először Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdőig, ő meg engem vissza. Jaj, istenem, de jó lesz!

Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé.

Rogyott kis szalmás kunyhó, se udvara, se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó, csupa dér még az ajtókilincs is. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa, ott nyöszörgött a küszöbön.

– Megállj, Ferkó – mondja a Jánoska –, eresszük be ezt a szegény kutyát, mert megveszi idekint az isten hidege. Az öregasszony bizonyosan alszik.

Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt előre.

Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony kendőjében. Olyan hideg volt odabent, hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta a dér.

– Nem égett ebben a tűz, lelkeim, már három nap óta. Sem egy marék szalmám, sem egy gyújtat fám. Majd megfagyok, lelkeim – sóhajtozott az öregasszony.

Jánoska rám nézett, én meg őrá. Előhúzta a sarokból a baltát, kiment, csattogott, pattogott odakint: fölvágta tűzrevalónak a szánkót.

Kisvártatva hatalmas tűz lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk, amelyikbe egyszer se ültünk bele.

A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha sírt volna örömében, ahogy a dér leolvadt róla. Az öreg koldusasszony orcája is színesedni kezdett. Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami melegség támadt. És egyszerre megsajnáltuk a gazdag bíró fiait, akik érzik, hogy milyen jól esik repülni a szánkón, de nem tudják, milyen jól esik jót tenni a szegényekkel. „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”

(Jakab 1,27)

Képzeld el!

Utolsó évemet töltöm a gimnáziumban. Eddig minden nap ugyanaz forgott körbe-körbe: reggel suli, délután zenesuli, haza, tanulni, alvás... Éltem a napjaimat mindig ugyanúgy. Mindentől óva voltam. Aztán döntenem kellett. Merre tovább?? Egyetem? De hova? Nem is ismerem még magamat se. Hogy lehet így dönteni? Képtelenség. Valamit ki kéne előbb próbálni.

Vajon mennyit bírok el? Mik a határaim? Milyen ember vagyok egyáltalán? Milyen dolgokhoz adott Isten tálentumot?

Aztán jön a lehetőség. Külföldre önkéntesnek. Uhh... hát jó, próbáljuk meg.

Aztán az az érzés, mikor megvan a dátum. Megrendelem a repülőjegyemet. Csettintésre az ismeretlenbe.

Csettintésre kiesni a megszokott kis körforgásomból, amely olyan nagy biztonságot nyújtott. Rengeteg kérdés, félelem, izgalom, kíváncsiság, fájdalom, honvágy keveredik bennem. Ülök a repülőn és utazok oda, ahol fogalmam sincs, mi fog történni, milyen emberek lesznek, akikkel ott találkozom. Vajon örülni fognak-e nekem?

Megérkezem. Már nincs visszaút.

Mindent megmutatnak. Túl sok az új arc,és túl sok szem figyel fel rám.

Inkább hazamennék. Nem mehetek haza? Nem baj, még apu itt van. Ő még eljött velem, segít. Amíg itt van, biztonságban vagyok. Kicsit megismerjük a várost, mi hol van. Aztán eljön a búcsú ideje.

Azt hiszem, sosem féltem ennyire.

De Isten ide vezetett, biztosan nem akar rosszat. Aztán eljön az első napom. Megmutatják, hova kell mennem. Bár izgulok, valahogy érzem, hogy minden rendben lesz és, hogy erős vagyok. Mindenki mosolyog, de azért látom a tekintetükben, hogy na, most mi lesz. A napok telnek, és egyre jobban megszokom a helyzetet, és én is megszokottá válok. Már sok ember nevét tudom, és már reggel is mosolyognak rám. Már nem látom a szemükben azt, hogy idegen lennék.

Kezdenek megismerni, talán megszeretni. Tudják már, hogy mihez értek, és ennek örülök. Örülök, hogy nem vagyok haszontalan, hogy tudok tenni értük valamit, hogy segíthetek.

Egy idő után felgyorsulnak a dolgok.

Sok a program, amiben egyre job-

ban érzem magam, és egyre jobban örömet szerez az, ha segíthetek bárkinek, bármiben. Összebarátkozom a főnöknőmmel, a kollégáimmal és mindenkivel, akivel naponta találkozom. Minden nap boldog vagyok attól, hogy láthatom őket. És még ha nem is értem sokszor amit mondanak, jó rájuk nézni. Megszerettem őket. Sok mindenben segítenek és nagyon törődnek velem. Nem hagynak egyedül. Jó érzés, ha tudom, vannak mellettem valakik. Hogy most már ismét van biztos pont, ahol segítséget is kaphatok. Sokszor úgy érzem, megfognék és szorosan magamhoz szorítanék mindenkit. Hihetetlen, hogy Isten szavak nélkül is mekkora szeretetet tud adni az emberek iránt.

Most, ha elutazom akár szabadságra, akár szemináriumra, mind az idősek, mind a kollégáim tudják. Az egyik idős hölgy már többször rajzolt keresztet a homlokomra, ha elutaztam, és azt mondta, hogy Isten legyen velem és hozzon vissza épségben. Aztán mikor visszaérkezem, látom, hogyan örülnek nekem.

Aztán ismét valami új kezdődik. Valami más, talán nehezebb. De Isten ad hozzá erőt, amin én is meglepődöm. Minden nap fáradtan, de örömmel megyek haza.

Aztán közeledik a vége, a búcsúzás ideje. Búcsúznom kell a kilenc hónaptól, az emberektől, a szeretetüktől.

Sok szép tanulsággal a bőröndömben és sok emberrel, szeretettel és emlékkel a szívemben térek haza rég nem látott otthonomba. Jó újra itthon!

Fazekas Zsuzsi

Kis Tükör │ 19

A Kis Tükör szerkesztősége áldott ünnepeket kíván!

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház „…az Úr akarja a te házadat építeni…”

20 │ Kis Tükör

www.reformata.sk

[2Sámuel 7,11]