Kis Tükör 16.3

XVI. évfolyam

2015. szeptember

3. szám

KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Ára: 0,50 €

Kis Tükör │ 1

Van mit megköszönnünk!?

Ünnepeink

Az ünnepekhez kapcsolódnak ebben az évben a Kis Tükör negyedévenként megjelenő számai. A kedves Olvasók jól tudják, hogy Szentháromság vasárnapjától a reformáció emléknapjáig a mi református életgyakorlatunk szerint ritkább az ünnepnapok száma. Sokak számára ismert, hogy a református liturgiában ezt az időszakot „ünneptelen félévnek” nevezzük. Amennyiben van módunk körüln rülnézni a templomi úrasztali, szószéki, Mó Mózes-széki terítőinket illetően, akkor a terítők te színe ilyenkor lehet(ne) zöld.

Ez a klasszikus liturgiában, a vasárnapok pokra való liturgiai színekre utalásban, ill. a római katolikus egyházi színekben Sze Szentháromság vasárnapjától egészen adv adventig minden bizonnyal látható is.

Teg Tegyünk egy rövid kitekintést más egyház házak és felekezetek felé, ők hogyan látják, élik meg ezt az időszakot – csak a jelent lentősebb ünnepeket megemlítve! Ez az eml említett „ünneptelen félév” az ószövetségi gyü gyülekezet, a zsidóság számára részben söté sötét és szomorú, ill. szép és vidám emlékek váltakozásával telített időszak. Egyrész részt emlékeznek a jeruzsálemi templom

KIS TÜKÖR impresszum

XVI. évfolyam, 3. szám 2015. SZEPTEMBER FELELŐS KIADÓ: Révkomáromi Református Egyházközség FŐSZERKESZTŐ: Fazekas Zsuzsanna GRAFIKAI ELRENDEZÉS: Viola András MUNKATÁRSAK: Csiba Zoltán, Édes Enikő, Kovács Csiba Krisztina, Kustyán Ilona, Szabó Csekei Tímea, Szalay Cecília, Tanító Péter, Turányi József SZERKESZTŐSÉG: Jókai utca 34.

945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o.

CÍMLAPFOTÓ: Turányi József A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapja. Megjelenik minden negyedévben. Megrendelhető a szerkesztőség címén, egy példány ára: 0,50 €. Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk. ©RévkomáromiReformátusEgyházközség.

Bárminemű másolás és sokszorosítás a szerkesztőség előzetes engedélyéhez kötött. Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

2 │ Kis Tükör

elpusztítására (ebben az évben ez júliusra esett). Másrészt kezdődik a zsidó újév és az ehhez kapcsolódó kiengesztelődés napja, ill. az egy hétig tartó lombsátoros ünnep (szeptember – október). Mondhatni azt, hogy ebben az évben különösen szeptember második fele és október eleje jelenti az ószövetségi nép számára a harmadik nagy ünnepi időszakot a zsidó évi ünnepek sorában. A római katolikus felekezet különösen is emlékezik Mária mennybemenetelére (augusztus 15.) és Jézus megdicsőülésére a hegyen (Mk 9, 2kk).

A római katolikus testvérekkel egy-egy ünnep tartalmában találkozik az ortodox egyház is ebben az időszakban.

A protestáns egyházakon belül, mi reformátusok ebben az ünneptelen időszakban az evangélikusoktól vehetjük át a liturgia zöld színértelmezését, miszerint: „A zöld a szárba szökkenő vetést jelenti. A magvetés ideje az elmúlt ünnepes v félév volt.

Számtalanszor hangzott az evangé evangélium az istentiszteleteken, sokan vittek haza szívükben számukra fontos üzeneteeket gondolatokat, igéket. Jézus a üzeneteket, magvetőrő szóló példázatában és annak magvetőről magyarázatában beszél arról, hogy akik hallják az igét és értik is, azoknak ez sokszoros termést hoz.” Magyar nyelvű református egyháztesteinkben augusztus valamelyik utolsó vasárnapján ünnepeljük „újzsenge”, illetve az „újkenyér” gondviselés–ajándékozta hálaalkalmát.

Felbecsülhetetlen evangéliumhirdetési és hallgatási lehetőség van a lelki és a testi kenyér összefüggésében. Számba vehetjük anyagi javainkat, s az úrvacsorai asztal körül tehetünk bizonyságot a mennyei Atya gondviselésének kifogyhatatlanságáról és páratlanságáról. Ő mindenkire felhozza a maga napját, de a keresztyén gyülekezet mint közösség, de mint egyén is megköszöni gyermeki háládatossággal az imádság teljesítését: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” (Máté 6,11).

Hozzánk, reformátusokhoz közel áll október, mert utolsó napján, október 31én tartjuk a reformáció emlékünnepét.

Kétségtelen, hogy nevezetes alkalom, ha helyesen élünk vele. A lényeg ma már nem merülhet ki „a pápás egyház” ostorozásában, visszaéléseinek a felsorakoztatásában és hasonlókban. Ugyanígy nem merülhet ki az ünnepély a reformációi atyák és általában a református

múlt dicsőítésében. A múltat (reformátorainkkal és gályarabjainkkal együtt) fölöttébb szeretni kell, de az egyház nem belőle él, hanem a Főből, Krisztusból. Ezért a reformáció igazi öröksége a magunk állandó reformálása, a Krisztus mint főpásztor iránti engedelmesség keskeny ösvényének a keresése, mind elméletben (teológiai síkon), mind gyakorlatban (a mindennapi gyülekezeti életben). Tőről metszett reformációi gondolkozást hordoz az, aki napról napra (tehát a reformáció előtt és után egyaránt) kérdésessé teszi: vajon a reformáció értelmében református-e ő maga, a saját helyi közössége és az Úr egész földi teste: az Una Sancta Ecclesia, az Anyaszentegyház számára?

A hagyományos egyházi szóhasználat tehát ismeri az „ünnepes és ünneptelen félévet.” Az úgynevezett ünneptelen félévben járunk. A kifejezés nem túl szerencsés, mert ebben is természetesen minden vasárnap ünnepeljük a feltámadás csodáját, valamint újra és újra az úrvacsora titkát és áldását. S mi több, amikor a mélység és magasság távlatos dimenzióiba merészkedik akár a lélek, akár a szellem, akár mindkettő, az mindig ünneppel jár együtt, az mindig ünnepet hoz az embernek.

Nem tudom, hogy az ünneptelen félévben, eddig sokszor a nyár melegében és annak sokak számára ártalmas hevében volt-e módunk élni a hétköznapokban is az ünnep öröméből? Sok minden megés leterhelhetett bennünket és másokat is ebben az időszakban. Csak bízni tudok abban, hogy az ünneptelen időszak mégsem a testi-lelki kiszáradás, hanem az alkalmas helyen és időben való megállás és feltöltekezés ideje is lehetett.

Ezért kár lenne ebből a pár hónapból majd csak a hosszan tartó melegre emlékezni. Bízom abban, hogy minden sorsfordító – sokszor a jogos panaszok és komoly élethelyzetek mellett – mégis maradt hely és idő hálát adni, nemcsak elfogadni, hanem viszonozni embernek és Istennek mindazt a jót, amiben részeltetett az élet elmúlt időszaka is.

Merítsünk a múltból, de ne hagyjuk, hogy az merítsen ki bennünket!

Keressük az éltető forrásokat, amelyek táplálnak bennünket!

Mindezt egy ünneptelen világban, hogy annak mégis ünnepe lehessen.

Kocsev Miklós

A Bibliáról – A Vizzsollyii Bib bliia tö örttén nete e Károlyi Gáspár 1590-ben fejezte be fő művét, a teljes Szentírás fordítását. A magyar nyelvű Biblia 1590. február 10-én jelent meg Vizsolyban. A Vizsolyi Biblia egyetemes magyar református érték, mindannyiunk közös öröksége. Teológiai gondolkodásunkban, magyar nyelvünk alakulásában felbecsülhetetlen szerepe volt és van.

Becslések szerint 1590-ben Vizsolyban mintegy 700–800 példányt nyomtattak, ebből, a Régi Magyarországi Nyomtatványok példányszámainak kimutatása alapján, jelenleg 51 Vizsolyi Biblia maradt meg. Országok szerinti megoszlásban: Magyarországon 20, Erdélyben 14, Felvidéken 13, a Cseh Köztársaságban 2, Ausztriában és Dániában 1–1. A Vizsolyi Bibliának 1940-ig 268 évszámos és 25 évszám nélküli kiadása volt. Ez a majdnem 300 kiadás egyedi a magyar irodalomban.

Nyomda a késő középkorban

Isten gondoskodott arról is, hogy a történelem viszontagságai között a Vizsolyi Biblia megmaradjon, s egyben feladatunkul adta, hogy őrizzük meg és adjuk tovább ezt a reánk bízott kincset.

Zaklatott sorsa azzal vette kezdetét, hogy még a nyomtatás megkezdése előtt elvették Manskovit Bálintnak a nyomdáját, mert ónaptárt nyomtatott (Magyarországon az új, Gergely-féle naptárt 1587 októberében vezették be), s csak Rákóczi Zsigmond közbenjárására adták vissza. De a Vizsolyi Biblia viszontagságai még csak ezután kezdődtek. Kozma Zsolt tanulmányában négy ilyen esetről emlékezik meg: 1. Komáromi Csipkés György a Károli Biblia javított fordítását 1675-ben fejezte be, s azt halála után, 1718-ban adták ki Leydenben. A 2915 példányt Debrecenbe akarták szállítani, de útközben a jezsuita cenzúra lefoglalta, majd a példányok nagy része a tűz és a rothadás áldozata lett, s csak egy kisebb része jutott Debrecenbe 1789-ben, 71 évi bujdosás után.

2. Kecskeméthy István, kolozsvári teológiatanár az Újszövetség Károli-fordítását átdolgozta, s 1931-ben adta ki. Elvégezte az Ószövetségét is, amelynek másolását 1934-ben fejezte be. Ez halála után nevelt lánya tulajdonába került,

aki nem adta ki kezéből, hanem szalmazsákja alá rejtette, majd halála után, 1972-ben került a kézirat az Erdélyi Református Egyházkerület Gyűjtő Levéltárába. Majdnem 70 évet kellett várni, míg a kolozsvári Koinónia 2004-ben kiadta az egész átdolgozott Szentírást. Maga Kecskeméthy elismeri, hogy Károli fordítását vette alapul. A babiloni száműzetés 70 évig tartott, s a bibliai példát metaforikus nyelven értelmezve azt mondhatjuk, hogy a Komáromi Csipkés-féle és a Kecskeméthy által átdolgozott Bibliát 70 évi száműzetés után Isten „hazavezérelte”.

3. A 20. századi kommunista diktatúra éveiben Erdélyben nem lehetett Bibliát kiadni. A nyugati testvérek, amikor azt be akarták vinni az országba, csak nehezen játszhatták ki a vámosok figyelmét. A határon több ízben is kisebb-nagyobb Biblia-szállítmányokat semmisítettek meg. A hatóságok által papírmalomba zúzott bibliák töredékszavai toalettpapíron jelentek meg, igazolva a rendszer szégyentelenségét.

4. Ismert a Vizsolyban nemzeti ereklyeként őrzött Biblia sorsa. Egy példány 1941-ben „tért vissza ősi földjére, Vizsolyba” – Benke Imre szavai szerint. 2002. február 10-én ellopták, s csak 21 hónapi bujdosás után, 2003-ban, a reformáció ünnepe előtt 2 nappal, október 29-én került haza.

A Komáromi Csipkés György-féle kiadásánál a felekezeti meg nem értés, Kecskeméthy átdolgozása során az egyházi tehetetlenség, a bezúzott bibliáknál a hatóságok gonoszsága, a Vizsolyból eltűnt példány esetében bűncselekmény tette latenssé egy időre református egyházunk legfőbb tárgyi kincsét. Igen, a Bibliának sokszor hosszú utat kell megtennie, míg az olvasó kezébe kerül. (Hát még addig, amíg a „szívéhez” is elérkezik!)

Isten gondoskodott arról, hogy a vizsolyi örökség az örökösök kezébe jusson. A Komáromi Csipkés György-féle Biblia példányainak egy része eljutott rendeltetési helyére, Kecskeméthy átdolgozását végül kiadták, a vámhatóságokat ki lehetett játszani, a poggyászok rejtekéből kerültek elő átcsempészett példányok, és Vizsolyban mégis van 1590-es Biblia.

Sok tanulmány jelent meg a Vizsolyi Biblia nyelvalakító és nyelvőrző hatásáról, és Szabó András bizonyára nem túloz, amikor ezt írja: „… azt, hogy a magyarság, a magyar nyelv minden viszontagság és ellenkező jóslat ellenére megmaradt, többek között a Vizsolyi Biblia ismert és névtelen alkotóinak, világra segítőinek is köszönhetjük.” Az első, 1590-es kiadáshoz írt Elöljáró beszéd végén ez olvasható: „Az fordításban éltünk az mennyire lehetett tiszta igaz Magyar szóval, idegen szólásnak módgyát nem követtük, sőt inkább az, mi darabosnak tetszett, hogy az Sidó vagy Deák szólásnak módgyában, annak is kimondásában az Magyar nyelvnek szólásának módgyát követtük.”

Károlyi az Olvasónak szánt soraiban arról vall, hogy mások aranyat, ezüstöt, drágakövet visznek Isten házába, ő amit vihet: magyar nyelven az egész Bibliát. Az Isten házába, annak épülésére vitt ajándék a Lélek fúvására elhagyta a templomot és eljutott hozzánk, egész magyar református népünkhöz. Ezzel kötelezett is, hogy „nagy isteni félelemmel és hálaadással” vegyük és olvassuk „ez magyar nyelvre fordíttatott Bibliát”.

Kovács Csiba Krisztina Források: Kozma Zsolt: A Vizsolyi Biblia hagyatéka és örököseinek kötelezése Erdős Károly: Károlyi Gáspár bibliafordításának törzskönyve. Vasady Béla (szerk.): Károlyi Emlékkönyv Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai A Vizsolyi Biblia történeti emlékei, Sárospataki Református Lapok, 1941.

Szabó András: Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája

Kis Tükör │ 3

PAPP DÁNIEL L: AZ IZ ZSA AI LE EÁNYE EGYHÁ ÁZ TÖRT TÉNE ETE Komáromi gyülekezetünk, az izsai leányegyház és Izsa község önkormányzatának támogatásával megjelent nt. Papp Dániel Az Izsai Leányegyház története című műve. A könyvbemutatóra 2015. március 22-én, Izsán a Clementia Helytörténeti és Helyrajzi Múzeumban került sor. Újságunk hasábjain is szeretnénk felhívni a figyelmet erre a hiánypótló alkotásra, és módot adni arra, hogy egy kicsit közelebbről megismerkedjünk a könyv írójával és az alkotás mikéntjeivel.

Megkérdeztük...

Tiszteletes úr a perbetei református gyülekezetnek évtizedeki volt lelkésze. Bizonyára sok nehézséggel kellett megdekig küz küzdenie, és sok örömben is volt része Isten kegyelméből.

Mely volt az a szolgálati terület, amelyet emberileg a Melyik legn legnehezebbnek és a legkönnyebbnek vél így az idő távlatábó tából? pe A perbetei református gyülekezetnek 44 évig voltam lelkésze.

Min Minden munkát Isten és az emberek előtti felelősséggel végeztem, s így minden munkavégzésem közben éreztem palástom súly súlyát.

Nyu Nyugdíjba vonulása után kezdte el az izsai református gyül gyülekezet történetének feldolgozását. Hogyan született meg a könyv megírásának gondolata?

Ezze az írással a fő célom az, hogy az egész község történelméEzzel k vel kapcsolatban eddig megjelent írásokat a helyi reformátusok életé kapcsolatos eseményekkel és adatokkal gazdagítsam életével k és kiegészítsem, ugyanakkor az izsai református leányegyház eddi életét lehetőségeimhez mérten feldolgozzam és leírjam. eddigi S fon fontos volt számomra az is, hogy elődeimnek is az emlékét a köny könyvben leírtakkal szerettem volna maradandóbbá tenni.

Mik voltak az adatgyűjtés legnagyobb nehézségei?

Izsa különböző időszakokban 3 gyülekezethez is tartozott, s ezek irattárai több esetben is teljesen vagy részben megsemmisültek vagy elvesztek. Az izsai gyülekezet mindig leányegyház volt, s ezekről mindig mindenütt, még a jelentésekben is csak nagyon szűkszavúan írtak.

Az adatgyűjtés alkalmával mi volt az a felfedezés, amelyik a legnagyobb örömet jelentette?

Az izsai leányegyház történetével kapcsolatban az egyik legtöbb adatot tartalmazó könyv Kúr Géza A komáromi református egyházmegye című műve. Benne a könyv szerzője arra a kérdésre is feleletet próbál adni, hogy az izsai református gyülekezet meddig tartozott a pati gyülekezethet. Ő ennek időpontját a Pat elpusztulásáig tartó időszakig valószínűsíti.

Nekem sikerült jegyzőkönyvi iratokban megtalálni, hogy Izsa már 1730–31-ben is Hetényhez tartozó filia. (lásd a hetényi gyülekezet 1730–31. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvét, ahol ez áll: Hetény filiája Izsa. Patról pedig maga Kúr Géza is azt írja, hogy Pat lévitája 1738 után több éven át Buza János).

Nagy öröm volt számomra, hogy sikerült megtalálnom annak bizonyítékait is, hogy – az izsaiak többszöri kérése ellenére – az izsai református gyülekezet csak 1848-tól tartozik filiaként Komáromhoz.

Hogyan fogalmazná meg Tiszteletes úr pár mondatban a könyv üzenetét?

Mindaz, ami eddig történt ennek a gyülekezetnek az életében, egyértelműen azt bizonyítja, hogy az izsai leányegyház létrejöttéhez hasonlóan az Isten embereket megszólító és őket felhasználó kegyelmének is az alapja: a kegyelmes Isten szeretete

4 │ Kis Tükör

volt. Az Isten elvárása szerint ezt a kegyelemre épülő szeretetet kellett követnie Izsán is az emberi engedelmességnek és a hitből fakadó jócselekedetnek.

A gyülekezet egész történelméből az is kiderül, hogy amikor a hit, a szeretet és az Isten dicsőségére véghezvitt jócselekedetek megmutatkoztak, akkor a gyülekezet tagjai még a legnagyobb veszedelmeket és a legnagyobb megpróbáltatásokat is túlélték, mert az Isten velük volt, imádságaikat meghallgatta és még a bajaik és megpróbáltatásaik ellenére is megtartotta őket. Ez volt saját élettapasztalatuk, ami hozzákapcsolódhatott a Biblia ama tanításaihoz, amik régtől fogva azt hirdették, hogy aki hisz az Úr Jézus Krisztusban s az általa megszerzett isteni kegyelmet elfogadva mindvégig megmarad a hit és a szeretet útján, az a végén boldoggá lesz és elnyeri az örökélet koronáját. Így aztán nem nehéz levonni azt a végkövetkeztetést sem, hogy a mai gyülekezet életét és további útját is akkor fogja áldásaival gazdagon megáldani az Isten, ha azok jellemzője a hit, a szeretet, a békességre igyekvés és minden jónak a cselekvése lesz.

Komáromban él már néhány éve gyülekezetünk aktív tagjaként. Mi az a tanács, tanítás, amit lelkipásztorként gyülekezetünk tagjainak szívére helyezne?

7 éve vagyok a komáromi gyülekezet tagja. Tanácsom vagy inkább kérésem pedig az, hogy mint eddig, továbbra is féltő szeretettel figyeljék és segítsék az izsai hívek életét, imádságaikból pedig ne hiányozzon az értük való könyörgés!

Tiszteletes úr, megosztaná velünk kedves Igéjét? ,,Aki mindvégig megáll, az megtartatik.” (Máté 10,22) -szerk-

Gyermekkorom óta könyvek közt élem az életem. Több könyv van körülöttem, mint amennyi feltétlenül szükséges. Más ember már rég kihajított volna néhány megsárgult lapú kötetet, amitől nekem egyszerűen nincs szívem megválni. Számomra a könyv biztonságot jelent, mert minden körülmény közt van mihez nyúlnom, szórakoztató társaság, mert általa sosem vagyok magányos, és nem utolsó sorban az esztétikai élmény elsődleges forrása. Évekkel ezelőtt kezdődött a Bibliával való kapcsolatom. Volt, mikor tiltották tőlem, volt, hogy már attól is megrettentem, ha csak úgy fellapozva próbáltam volna beleolvasni. Riasztott a külseje, riasztott a szövege, mégis vonzott magához. Rendre visszatettem a helyére. Ő pedig szépen csak várt. Rám várt.

Később, mikor már a hitem is megvolt hozzá, szinte magától, a megismerésemmel párhuzamosan egyre jobban megnyílt számomra. Azóta pedig, akár egy családtag vagy egy barát, csupán arra vár, hogy beszélgessünk. Ha valamin elakadok ‒ kérdezzek tőle, ha bánatom van ‒ megvigasztaljon, ha tudatlan vagyok valamiben ‒ tanítson engem. Mondhatom, hogy a leghűségesebb társam, akiben még sohasem csalódtam, és tudom, hogy nem is fogok.

Minden egyes alkalommal ugyanazzal a szeretettel és áhítattal veszem a kezembe, amely kizárólag csak őt illeti meg. Mert nem csupán egy a sok könyvem közül, nem szórakoztató társaság, nem esztétikai élmény forrása és nem unaloműző vagy magány elleni eszköz. Ő már az életem része, a titkaim tudója.

Most már tudom, hogy nem közhely azt állítani, hogy az élet könyve.

Szalay Cecília, hitoktató Ha ezt egyetlen szóval kéne megfogalmazni, akkor a legjobb a „megerősít” kifejezés lenne. Szerintem minden hívő keresztyén ember életében nagyon fontos helyet tölt be Istenünk igéje. Ez az, mely örökkönörökké megmarad, mely igaz és semmivel össze nem hasonlítható.

A Biblia olvasása erőt ad, ha erőtlen vagyok, bátorít, ha rettegés vagy félelem fog el. Segít, hogy megtalálhassam az igaz utat – azt az ösvényt, melyen ha járok, soha nem tévelyedem el.

Bölcsességet ad, hogy okosan és megfontoltan tudjak dönteni nehéz helyzetekben is. Ha nem tudom, mitévő legyek, gondjaim akadnak, félelem vagy fájdalom gyötör, fellapozom a Bibliát, és megoldást keresek. Egy olyan választ, amely biztosan jó és célravezető.

Az iskolában vagy amikor éppen nincs

kéznél a Biblia és egy nehéz feladat előtt állok – legyen az akár egy dolgozatírás–, erőt tudok meríteni a Bibolka nevű mobilapplikáció segítségével is. Így mindig nálam van, mindig segít egy-egy ige, napi pozitív gondolat. Ha éppen a számítógépen kell egy feladatot elvégeznem, akkor is először inkább elolvasom a napi igét a maiige.hu oldalon. Feltöltődöm Isten szavaival, és utána már a tanulás is könynyebben megy.

Elég akár egy-egy szó vagy mondat a Szentírásból, mely lehet lélekig hatoló.

Bearanyozza a napom, mosolyt csal az arcomra. Az egyetlen biztos pont az ember életében Isten és Istennek az igéje. Erről árulkodik az egyik számomra kedves ifjúsági ének is, mely így kezdődik: „Szavad törjön utakat...”

Szlanicska Mirtil A Biblia számomra az élet könyve. Ez egy használati utasítás az élethez. Ez a könyv élet s éltet. Ez a könyv szimbólum, ez a könyv igazság. Ez a könyv támasz a nehéz és útitárs a tehermentes időben. A Bibliát azért szeretem olvasni, mert feltölt, mert megnyugtat. Sokszor elgondolkoztat egyegy igerész belőle. Tanácsol a jelenemhez, vigasztalja a múltamat, reméli a jövőmet.

De amivel a legjobban le tudnám írni, hogy miért is szeretem olvasni a Bibliát, az a következő kis történet mutatja be: „A nagyapa korán reggel már kint ült a konyhában, és olvasta régi, megkopott Bibliáját. Az unokája, aki szeretett volna olyan lenni, mint ő, igyekezett utánozni a nagyapát. Egyik nap így szólt hozzá: – Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát, mint te, de nem értem, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?

A nagyapa rátette a szenet a tűzre, és csöndesen azt mondta: – Fogd ezt a szeneskosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet! A fiú úgy tett, de az öszszes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért.

A nagyapa nevetett, és azt mondta: – A következő alkalommal jobban szedd a lábad!? és visszaküldte, hogy próbálja meg újra. Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért. A szuszból kifogyva lihegte nagyapjának, hogy lehetetlen így vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen kosár helyett. De az öregember ezt mondta: – Ne a vödörrel hozz vizet, én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé.

Azzal el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló.

Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, már csak azért törte magát, hogy nagyapja lássa

igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt. Természetesen jóval azelőtt, hogy elérte volna nagyapját, a kosár már üres volt. Alig bírt beszélni: – Látod, papa, nincs értelme, ugye te is így gondolod! Az öregember azt mondta: – Nézd csak meg a kosarat! A fiú ránézett, és a kosár egészen más volt. A régi, fekete szeneskosár megtisztult, mintha új lett volna.

– Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten Lelkének munkája. Átalakít minket, hogy megtisztuljunk, és lassan Krisztushoz, a Fiához legyünk hasonlók.”

Soli Deo Gloria Horváth Gergely Napjainkban sajnos nem elterjedt a Biblia olvasása a fiatalok körében, sőt aki olvassa, talán még az is szégyelli nem hívő kortársai előtt. Mert akkor már olyan furán néznek az emberre. De én azt gondolom, hogy nem az embereknek, hanem Jézusnak kell megfelelnünk, s neki tetsző életet élnünk. A Biblia egy nagyon különleges könyv. Nem olyan, mint a többi, hogy egyszer elolvassuk, és mindig tudni fogjuk, mi van benne, kiismerhetetlen. Azért fontos a tanulmányozása, mert ebben választ kaphatunk minden bennünk felmerülő kérdésre. „Istentől ihletett” (2Tim 3:16), teljességgel megbízható, hibátlan. És talán, ha elsőre érthetetlen a megfogalmazása, a szövege, akkor is imádságban kérhetjük Istent, hogy értesse meg velünk.

Számtalanszor kérdezik, hogy miként tudhatunk meg dolgokat belőle a mi életünkre vonatkozóan, hogyan tud utat mutatni.

Ha megismerjük Krisztust, érteni fogjuk az Igét és rá tudjuk azt vetíteni a saját életünkre. Az én személyes élményem, hogy már régóta imádkoztam, hogy jól tudjak dönteni egy olyan dologban, mely az életem egyik fontos szakaszát befolyásolja. Így volt ez azon a napon is, amelyen az eset történt, de most bibliaolvasás előtt fohászkodtam az Úrhoz (azelőtt utána szoktam). És amikor elolvastam az aznapra kijelölt szakaszt és hozzá a rövid magyarázatot, azt éreztem, hogy hozzám beszél az Isten.

Pontosan válaszolt kérdéseimre, kételyeimre, és nem tudom azt az érzést leírni, hogy mit éreztem, hogy meghallgatott, éreztem jelenlétét és nem jutottam szóhoz.

Igen, az Úr meghallgat! És csodákra képes, amelyeket a Szentírásból ismerhetünk meg. A Biblia Isten szava hozzánk, ezért fontos, hogy olvassuk, és mi is kommunikálni akarjunk vele, hiszen a hosszantartó boldogság forrása mindig Ő.

Csicsó Ildikó

Kis Tükör │ 5

Jertek és lássátok Isten tetteit!

Textus: Zsoltárok 66:5a,8–12,20

Igehirdetésen hallottuk

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Augusztus 20-án ünnepelni jöttünk e megszentelt, ősi falak közé. S bár jól tudjuk, hogy I. István királyunk és az államalapítás ünnepe van, mégis ma itt nekünk hívő keresztyénként, római katolikusként, reformátusként vagy éppen más keresztyén felekezetűként nem embereket, nem eseményeket, hanem magát az Urat kell ünnepelnünk, azt, akiről hisszük és valljuk, hogy mindannyiunk gondviselő Atyja és őriző pásztora. Mert az Úr volt az, aki megtartotta őseinket, a mi magyar népünket és nemzetünket. Őhozzá fordult István is, amikor felvette a keresztyénséget. Őhozzá mentek hitünk ősei és hősei népünk több mint ezeresztendős vérzivataros történelmén át.

Ma mi sem tehetünk mást. Nekünk is Hozzá kell menekülnünk, és Tőle kell segítséget várnunk!

Ünnep van tehát, de mit is jelent ez számunkra? Mit jelent életünk szempontjából?

Mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy az ünnep, a pihenés, a hálaadás, a megszentelődés alkalma kellene, hogy legyen, melyben ott van a méltóság és az isteni erő.

Elsősorban azt kell tudatosítanunk, hogy az ünnepeket maga Isten rendelte számunkra. Ő rendezte úgy az életünket, hogy a munkás hétköznapok között legyen ünnep, legyenek ünnepnapok. Majd azt is pontosan megmondta, hogy mi célból legyenek ezek az ünnepek.

A mi keresztyén ünnepeink, mivel nem emberektől valók, ezért az Úrra és az ő csodálatos tetteire, ha úgy tetszik: szabadításaira kell, hogy emlékeztessenek bennünket. Úgy, hogy közben Isten népe megerősödjék az Istennel és az egymással való közösségben. Cél az, hogy tudjunk együtt örülni. Mintegy engedelmeskedve mai zsoltárunk felhívásának, mely az 5. versben így hangzott: „Jertek és lássátok Isten tetteit!” Így ennek a mai napnak ez lehet az egyik célja, hogy mi, magyarok, ma tudjunk együtt örülni és örvendezni, s tegyük ezt Isten színe előtt. Magasztaljuk és dicsőítsük együtt az Urat, áldjuk együtt az Ő szent nevét!

Ma célunk tehát ünneplésünk közepette megállni, Istenre nézni, visszatekinteni a megtett útra, a múltra, megállni, hálát adni a jelenben, és előrelépni, előretekinteni a jövő felé. S mindezt úgy, hogy közben akár egyéni életünkben, akár gyülekezeteink, népünk és nemzetünk életében felidézzük magunknak és egymásnak Isten hatalmas dolgait.

S talán mindeközben arra is rádöbbenünk, hogy Isten ma is cselekszik bennünk és általunk. Ugyanis Ő élő Úr, akire ma is nyugodtan rábízhatjuk magunkat.

Akiről hisszük és valljuk, hogy jó dolog hozzátartozni, jó dolog az övéi

6 │ Kis Tükör

közé tartozni – minden nyomorúság, minden háborgattatás ellenére.

Mert valljuk be, hogy nekünk ma is nagyon sok nyomorúságunk, gondunk és nehézségünk van. Akár felvidéki, erdélyi, kárpátaljai, vajdasági vagy éppen anyaországi magyarként éljük is az életünket.

Szükségünk van tehát ünnepekre!

Augusztus 20-a, a magyar államalapítás ünnepe, az István királyunk általi keresztyénség felvétele is ilyen ünnep.

Talán nem vagyok egyedül, amikor azt mondom, hogy a mai napon való megállás, elcsendesedés és ünneplés nem egy kívülről, hanem egy bensőnkből jövő késztetés, mely hozzátartozik kultúránkhoz, történelmünkhöz és hitünkhöz. Látnunk kell, hogy egy ilyen eseményen keresztül mi, keresztyének és egyáltalán maga a keresztyénség mivel járult hozzá a nemzet építéséhez. Tudatosítanunk kell, mit jelent az, hogy mi keresztyének, ezen belül magyar keresztyének vagyunk.

István királynak Koppány és a pogányság feletti győzelmével, az államalapítással valami reményteljes, valami új vette kezdetét. És ebben a kezdetben ott van a folytatás is. Benne van a jövő, melyre mindig olyan vágyakozva tekint az ember.

A nemzet újjászületése is egy kezdet, egy testetöltés. Nekünk, magyar keresztyéneknek is meg kellett születnünk itt a Kárpát-medencében egy adott történelmi helyzetben. És hisszük, hogy mindez Isten dicsőségére történt, úgy, hogy közben ez Isten népe javát, a mi magyar népünk javát szolgálta.

Amikor mi, keresztyének, tenni akarunk népünkért és a hazáért, akkor azt mindig úgy kell cselekednünk, hogy az Isten dicsőségét szolgálja. Az ézsaiási igénkből hozzánk is hangzik Teremtőnk és formálónk szava: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”

Amikor gyökereinkre, múltunkra, keresztyénségünkre mutatunk és tekintünk vissza, akkor Istenre kell, hogy mutassunk.

Az Ő megváltó munkájára, értünk hozott áldozatára kell tekintenünk.

Kedves Testvéreim!

Hangzik Isten szava, mely a reménytelenségbe is reményt hoz.

Látjuk, hogy Isten ott áll mellettünk és vezet bennünket, ha kell, tűzön-vízen át. Ő a legrosszabb időkben is ott van velünk.

Mi, magyarok sokszor tapasztaltuk a szenvedések súlyát. A történelem többször nehezedett ránk, amikor már-már azt éreztük, hogy nincs tovább. Török, tatár, osztrák, német és orosz, világégések, kitelepítések és ránk kényszerített békediktátumok, s még sokáig sorolhatnánk, ki mindenki tört és tör ránk, bántott és bánt bennünket a mai napig. Mindezek ellenére is tudjuk, hogy nem lehet a végső elkeseredésé a szó, mert ott és akkor a Golgotán sem a halál, hanem a feltámadás diadalmaskodott. A megmaradás lehetősége tehát adott!

Ezt örömhírként kell nekünk is továbbadnunk! A lehetőség Krisztusban van. Igéjén keresztül Szentlelke által megszólít bennünket, vele és általa lehet kiteljesedett az életünk.

Ennek a világnak szüksége van Krisztusra és Krisztus követőire. Ennek a vén Európának pedig szüksége van ránk, magyarokra és a több mint ezeréves keresztyén múltunkra. Az István király által megalapozott tettekre. Nemcsak keresztyén gyökerekre, de keresztyén magatartásra és életre is. Mert egyet ma se felejtsünk el: kiteljesedett élet lehetetlen keresztyén élet nélkül, ugyanúgy, ahogy a mi személyes életünk és boldogságunk is lehetetlen Krisztus nélkül.

Kedves Testvéreim!

Van egy olyan sokak által ismert és szeretett magyar zenekar, amely a Kárpát-medencébe szétszórt 5 millió magyar érzelmeiről énekel. Dalaikban szívünkből szólnak. Legismertebb daluk a Nélküled, mely sokak szerint lassan már Felvidék himnusza is lehetne. A dal refrénje így hangzik: „történjen bármi, amig élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk.”

Talán sokan nem is tudatosítják, hogy ennek a dalnak keresztyén mondanivalója is van. Mert mi valóban Jézus Krisztus értünk kiontott vére által egyek vagyunk. Nélküle elvesztünk, de Vele és Általa megmenekültünk, kiszabadultunk, megváltattunk.

Az Úr Jézus Krisztus olyat tett, amire ember nem volt képes. S mindez értünk történt. Ezért nekünk is arra van szükségünk, hogy feltekintsünk az Úrra, és lássuk az Ő nagy tetteit. Azt, aki az évszázadok során magyarként is próbára tett minket, de meg is tisztított, és kivezetett bennünket a nyomorúságból.

S ne feledjük, hogy Ő mindig azt tette és teszi velünk, amire a legnagyobb szükségünk van akkor, amikor sokszor úgy érezzük, hogy elszabadult a pokol, és sötét erők rombolnak körülöttünk, mi pedig teljesen tehetetlenül és kiszolgáltatottan szemléljük csak az eseményeket.

Mostanában sokszor eszembe jutnak nemzeti imánk szavai. Számtalanszor imádságként tör elő belőlem is Kölcsey keserűsége: „... Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre.

S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre?”

Mert ha erkölcsi értékeinkre gondolok, gyermekeinkre tekintek, az iskoláinkra nézek, vagy éppen azokra az életerős fiatalokra, akik dolgozhatnának, de nem tehetik, mert nincs hol, vagy mert nem teszik, mert nem akarnak dolgozni, akkor összeszorul a szívem, miközben tovább szól a Himnusz szava: „Vár állott: most kőhalom; Kedv s öröm röpkedtek: Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. ...”

Viszont hívő emberként ilyenkor emelem fel tekintetemet és mondom: én tudom, hogy Jézus él és Krisztus uralkodik. És ilyenkor is vallom a zsoltáros szavaival: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” És nektek is csak ezt tudom továbbadni. Úgy ünnepeljünk, hogy „Jertek és lássátok Isten tetteit! Áldjátok, népek, a mi Istenünket, Hangosan hirdessétek dicséretét! Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.”

Ez többek között a mai napnak is az Istentől rendelt eredeti feladata és célja, hogy lássuk az Úr tetteit, a bizalom erősödjék meg a szívünkben Őiránta és merjük rábízni a jövőnket. Ámen.

Czinke Zsolt, a komáromi református egyházmegye espereshelyettese, bátorkeszi lelkipásztor (részletek a Szent András-templomban 2015. augusztus 20-án elhangzott igehírdetésből)

Vissza az iskolába... „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől,…és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve…”

Jakab 1, 5–6 Elkezdődött az új tanév. Mindig izgalommal várja az ember, de az idén kicsit jobban izgulok, mint máskor. Azért lehet ez, mert három évig nem voltak hittanos gyermekeim. Lányaim születtek, elteltek az évek, és most fáj az elszakadás. Viszont előttem van rengeteg alkalom a találkozásra gyermekekkel és az Istennel.

Elmesélek valamit. Többször is előfordult velem egy-egy játszótéren eltöltött délelőttön vagy egy fagyizós délután alkalmával, hogy azt kérdezték tőlem, pedagógus vagyok-e. Milyen érdekes! Vajon miből lehet ezt észrevenni? Egy nagymama azt mondta, látja rajtam. A többi gyermekre is figyelek, nemcsak a sajátjaimra.

Sok gyermek, diák lesz körülöttem az idén, akik tőlem fognak hallani az Úrról s az Ő csodálatos dolgairól.

Nagy felelősség ez. Imádkozom bölcsességért, erőért, hogy tudjak Neki tetszően szolgálni.

A nyár végén, amikor a hittankönyveim közt válogattam, előkerült pár kedves dolog, amit volt diákjaimtól kaptam. Eszti néninek szeretettel egy rajz, egy kedves kis üzenet, és persze eszembe jutott nagyon sok mosoly, ölelés, biztatás, hogy várnak vissza.

Olyan jó, hogy a kisgyermekek még ilyen őszinték, s ki tudják fejezni érzelmeiket, szeretetüket. Ők talán a legfogékonyabbak az Isten dolgaira. Mennyei Atyánk szeretetében sem kételkednek.

Egy kislány, akit nem ismertem, mellém ült. Nem szólt, csak mosolygott. Egy másik alkalommal is odajött hozzám és átölelt. Különös, de akkor – azt hiszem – pont erre volt szükségem, és megkaptam. Ennek a gyermeknek a szeme ragyog, mosolyog az arca, érezni lehet a belőle áradó szeretetet, mely mintha felülről jövő lenne.

Be kell vallanom, hogy irigylem érte. Jó szorosan összekulcsolva kezem kérem Istent, hogy én is tudjak így szeretni. Idegenhez odamenni, átölelni, enni adni.

Bár az is látszana rajtam, hogy krisztusi ember vagyok! És remélem, egyszer nemcsak a tanítót ismerik fel majd bennem, hanem a Krisztus által tanítottat is.

Sánta Eszter, hitoktató

Kis Tükör │ 7

A halál fogalma V. Móz. 30,15

Nehezen érthető Igék a Bibliában

A harmadik évezred küszöbén egyre fokozottabb az érdeklődés az iránt, hogy mi következik a halál után, mi vár az emberre. Számtalan kérdés merül fel benne, amire úgy gondolja, nincs válasz. Ha Isten szereti az embert, miért engedi meg a halált? A Szentírás ezt válaszolja: az ember hűtlensége és hitetlensége miatt jött el a földre az az isteni végzés, hogy az embernek meg kell halnia. Isten az ember kezébe adta a választási lehetőséget. Választhatott az ember: élet vagy halál.

Az ember a halált választotta. Engedett a kísértőnek és hátat fordított Istennek. Isten nem mondott le az emberről. Az Ő szeretetét tapasztalhatjuk meg az 1Móz.

3,9-ben, ahol ezt olvassuk: „Hol vagy”? Az Isten ment az ember után. Ő szólítja meg az embert.

Az emberek már kezdetben is nagyon sok mindenben hittek. Úgy vélték, hogy istenek uralják a földet, és ezért rettegtek és féltek a maguk által készített isteneiktől. A mítoszok és hiedelmek között élő embernek hirdette a Biblia: ember, ne félj, ezek csak természeti erők, amelyeket Isten teremtett. Amikor Isten kiszabadította az Ő népét a fogságból, az megtapasztalhatta Isten hatalmát és erejét. Ezt mondhatnánk úgy is: Isten feltámasztotta az Ő népét a halálból.

A Bibliában Isten mondja ki először a halál szavát: mégpedig az Édenkertben az első emberpárnak, amikor megtiltotta, hogy az élet fájáról egyen. Ennek a tiltásnak a megszegése okozta a halált. A halál Ádám bűnének a büntetése, melyre Isten előzőleg figyelmeztetett, ha az ősszülők esznek a tudás fájáról. Tehát a bűn volt az oka az ember halálának. Isten a bűnt nem hagyja sohasem büntetés nélkül. A prófétai könyvek is a halál okának a bűnt tulajdonítják. A próféták azt sorolják fel, hogy a bűn után halál jön. A Zsoltárok könyve is hasonlóan gondolkodik e kérdésről. Jahve a gonosztevőknek még az emlékét is kiirtja. Hasonlóképpen szól a 68. Zsoltár: „mint a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől.” Jahve ajándéka az élet, de őtőle jön a halál is. Náh. 1,14b: Jahve megássa a sírt az Ő ellenségeinek, és mégis, Jahve megkegyelmez azoknak, akik megtérnek. Jahve elveszi a lelket, melyet a halál követ (v.ö. Zsolt. 90,7). Jób szerint Isten határt szabott az emberi életnek, és ezt egyetlen ember sem lépheti át. A halál kifejezője a „mávet” szó. Hasonló hangzású kifejezés megtalálható az asszír nyelvben is: „mut”. A héber szónak három jelentését találjuk a szótárban. Jelentheti magát a halált is vagy az alvilág megnevezését, de jelentheti a betegséget is, amely elhozza a halált.

A halál szónak többféle szinonimája van: pl. az ember elalszik (Zsolt. 13,4), az ember átadatik a halálnak (Zsolt. 118,18). A Példabeszédek írója azt mondja: „az ő lábai a halálra mennek” (Péld.5,5). A „mennek” szó arra enged következtetni, hogy a Példabeszédek írója a Seolra mint a halottak alvilágára gondol, mert az Ószövetség nyelvhasználata szerint oda mehet. A halál általában a véget jelenti, valaminek a befejeztét. A „mávet” héber szó mellett megtalálható a „gává” gyök is, amely kimúlást jelent. Az Ószövetség még nem ismeri ezt a szót, mivel ez az újhéber nyelvhasználatában fordul elő. Egy érdekes kifejezést találunk Dániel könyvében,

8 │ Kis Tükör

amikor a halált a „pihenni ” igével helyettesíti. A nem kanonikus könyvek a halált az örök nyugalom helyének mondják. Sokféle formában találjuk meg a halál leírását: pl. „por vagy és porrá térsz vissza”, a „lélek a halál beálltakor kimegy, kirepül” (v.ö. 1Móz. 35,18).

Józsué búcsúbeszédében azt mondja: „elmegyek minden földinek az útján.” Jób a halállal kapcsolatosan így fogalmaz: „el kell mennem azon az úton, amelyen nincs visszatérés”. Dániel 12,13: „menni a vég felé”. 1Kir. 17,17 a halált úgy írja le, hogy nem marad az emberben a lehelet. A léleknek a testből való eltávozását a szájon vagy az orron keresztül képzelték el.

A halál minden embert egyaránt utoléri. Csak az istentelen emberek mondják, hogy szövetséget kötöttek a halállal vagy a Seollal. A halál elől még a királyok sem tudnak kitérni. A teremtő nagyon könnyen elszólíthatja az embert, aki egy pillanat alatt meghalhat. Találunk arra is utalást, hogy a halál nem azonnal következik be, hanem álmában figyelmezteti az embert. De egyetlen ember sem tudhatja utolsó órájának idejét. Az Ószövetség azon a véleményen van, hogy a halál beálltakor az ember teljesen megsemmisül. A testnek és a léleknek a megkülönböztetése idegen a héber szemlélettől, a halál a héber ember szerint nem a testnek és a léleknek a szétválása. A test porrá válik, a lélek pedig elszáll az új élet reménysége nélkül. Az Ószövetség korábbi könyveiben nem találkozunk a halál utáni lét, üdvösség vagy kárhozat fogalmával. Szerintük a halállal vége mindennek, az emberek meghaltak, eltemették őket, és ezzel mindennek vége. Amikor a Deuteronómium leírja Mózes halálának a körülményeit, nem beszél arról, hogy reméltek volna valamit a halála után. Józsuénál csak az életkor és a sírhely van megnevezve. Halál utáni sorsáról semmi sem. Nem találunk utalást arra, hogy a kegyes ember élete után következik-e valami. Jób könyvében azt olvassuk, hogy a levágott fa annak ellenére, hogy öreg, még életre kelhet, de „ha az ember meghal, elterül, és ha kimúlik, hol van akkor” (Jób 14,10). Azon az úton, amelyen az ember elment, számára már nincs visszatérés. Jób könyvéből az tűnik ki, hogy az ember csak földi élete során élvezheti a jót. Ha meghal, nem lát többé jót. A Prédikátor is azt írja, hogy a halottaknak nincs semmiben sem részük, ami a nap alatt történik.

Az emlékezés az, ami az ember után megmaradhatna.

A halál nemcsak megsemmisülést jelent, hanem azt is, hogy az ember halála után nem vihet magával semmit, még a kincseit sem, mint ahogy Jób is mondja: „mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda vissza” (Jób 1,21). Nincsen különbség az emberek között a halálban, mert a porban fekszik, aki boldogan és az is aki elkeseredetten halt meg.

Nekünk, keresztyén embereknek nincs okunk félni a haláltól, mert Krisztus legyőzte a halált. Értünk halt meg a golgotai kereszten, hogy azok, akik hisznek Őbenne, el ne vesszenek, hanem örök életük legyen.

Micsoda kegyelem, micsoda gondviselés ez, kedves testvérem! A mi reménységünk Jézus Krisztus. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Tanító Péter, csallóközaranyosi lelkipásztor

Keresztelésben részesültek JÚNIUS Julianna – Puskás Tamás ref. ügyvéd és Keszegh Tünde ref. ügyvéd gyermeke Sámuel – Fóti Péter ref. közgazdász és Bodnár Gabriella ref. orvos gyermeke

AUGUSZTUS Zsombor – Galo Vilmos róm. kat. történész és Lukács Tímea ref. tanárnő gyermeke Eszter – Tömösközi László ref. egészségügyi ápoló és Vince Zsuzsanna ref. egészségügyi dolgozó gyermeke Sofia – Paxner Marian sofőr és Bíró Lilla ref. ápoló gyermeke Boglárka – Decsi Krisztián róm. kat. orvos és Ujpál Ildikó ref. orvos gyermeke

Házasságot kötöttek JÚNIUS Koštrna Péter róm. kat. vállalkozó és Csintalan Éva ref. vállalkozó Csonka Gábor ref. villamosmérnök és Gőgh Orsolya róm. kat. építőmérnök JÚLIUS Fazekas Máté ref. optikus és Varga Klaudia hivatalnoknő AUGUSZTUS Pintér György ref. logisztikus és Takács Edina ref. tanárnő SZEPTEMBER Fekete Bálint Ádám ref. technikus és Inczédy Helga ref. közgazdász Mórocz Attila ref. autószerelő és Beke Krisztina róm kat. ápolónő

Eltávoztak e földi létből MÁJUS Mátyus Ferencné szül. Varjú Hermina 79 éves nőtestvérünk JÚNIUS Gerhát Aranka 87 éves nőtestvérünk Németh Edit 67 éves nőtestvérünk Bátyai Erzsébet 82 éves nőtestvérünk JÚLIUS Varga Sándorné szül. Csiba Mária 75 éves nőtestvérünk Horváth Ferencné szül. Szabó Ida 79 éves nőtestvérünk Németh Péter 77 éves testvérünk AUGUSZTUS Semenei István 78 éves testvérünk

Könyvfigyelő

JÚLIUS Botond Mátyás – Szalai Balázs ref. üzletvezető és Bognár Lívia róm. kat. magánvállalkozó gyermeke Dávid Milán – Mácsodi Zoltán ref. kertész és Farkas Klaudia róm. kat. fodrász gyermeke Kristóf János – Kára János ref. közgazdász és Cséplő Andrea ref. orvos gyermeke

A világ másik felén, Ausztrália síkságain él a maga szokásai, szabályai szerint egy kis közösség, amely a természet, a világmindenség részének tekinti magát. Olyan emberek, akik nem tudnak sem írni, sem olvasni, nincs szükségük technikai vívmányokra, semmi kényelmi vagy használati tárgyra, mégis határtalanul boldogok és elégedettek az élettel. Gondolkodásuk igen távol áll az ún. civilizált világtól, és szinte megszégyenítően bölcsebbek az átlagos fehér embernél. Döbbenetes módon képesek értelmezni számunkra megmagyarázhatatlan természeti és természetfeletti jelenségeket, tisztelik az élet törékeny egyensúlyát. Minden cselekedetük életigenlő, és felemelő lelki életet élnek. Rendíthetetlen hittel tanúskodnak a Teremtőről, de hitvallásuk nem tartozik a nagy világvallások egyikéhez sem. A látható és láthatatlan világról alkotott meglátásaik igen figyelemreméltók és elgondolkodtatóak. Magukat igazaknak, a természettől eltávolodott embereket csak mutánsoknak nevezik. Évezredes szokásaikat, titkos tudományukat semmiképp sem ismerhetnénk meg, hacsak nem választottak volna ki maguk valakit, akivel érdemes mindezt megosztani.

Marlo Morgan Vidd hírét az igazaknak című könyve erről a rejtett csoportosulásról tudósít. Az ő véleményük szerint a „legnagyobb különbség az Igazak és a mutánsok között, hogy az utóbbiak lelkében félelem honol. Az Igazak nem ismerik ezt az érzést. A mutánsok ijesztgetik a gyermekeiket, büntetőtörvényre és börtönökre van szükségük. Olykor még az országok biztonságát is arra alapozzák, hogy más országokat fegyverrel fenyegetnek. A bennszülöttek szerint a félelem az állatvilág jellemzője, mert a túlélés szempontjából szükség van rá.

Ha az emberek ismerik a Mindenható Teremtőt és megértik, hogy a világmindenség nem sebtében összetákolt rendszer, hanem állandó fejlődésben kibontakozó terv, akkor nem sújtják őket félelmek. Nem mindegy, hogy hit vagy félelmek töltenek-e el bennünket. A tárgyak, amelyekkel a mutánsok körülveszik magukat, félelmet gerjesztenek, mondják a bennszülöttek. Minél több dolgot birtokol az ember, annál több a félnivalója.

Ráadásul nem önmagáért, hanem a tárgyakért él.” 1 Az emberi élet egyediségéről így vallanak: „Mindnyájan egyek vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem különbözünk egymástól. Minden ember egyedi. Nem tölthetik ki ketten ugyanazt az űrt. Amint a levelet darabkái teszik teljes egésszé, minden egyes léleknek is megvan a maga külön helye. Mindenféle kitérőt tehetünk, de előbb-utóbb visszakerülünk a magunk helyére. Van, aki nem térne le a kitaposott ösvényről, más meg szeret fáradságos kerülőutakon járni.” 2 Istenről pedig azt vallják, hogy „a Mindenható megfoghatatlan. Ti – t.i. a mutánsok – a forma rabjai vagytok. Nem tudtok elképzelni semmit, ami láthatatlan, nem kézzelfogható.

Nekünk Isten, Jézus, a Mindenható nem egyszerűen csak a dolgokat körülvevő vagy a bennünk lévő lényeg. Ő a minden.” 3 Szalay Cecília Felhasznált irodalom: 1 Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak, Partvonal, 2012,162.

2 U.o. 133.

3 U.o. 135.

Kiss Tü Ki Tükö Tükör körr │ 9

A humanizmus, a reneszánsz pápák és a devotio moderna kora

Ecclesia semper reformanda est! Az egyháznak újra meg kell újulnia...

A 15. században egy új szellemi áramlat bontakozik ki: a humanizmus. A humanisták célja az ókori görög-római kultúra pontosabb megismerése, felelevenítése volt. A középkori leegyszerűsödött latin nyelvvel szemben visszatértek a klasszikus, az ókorban használt latinhoz. Mikor Bizánc 1453-ban elesett, rengeteg keleten élő tudós érkezett Nyugat-Európába, s addig ismeretlen antik műveket hoztak magukkal. Ebben a korszakban Gutenberg kidolgozta a cserélhető ólombetűkkel, vászonrongyból készült papírra való nyomtatást, mely hozzájárult ahhoz, hogy a humanizmus és később a reformáció is az egész világon elterjedhessen.

A reneszánsz pápák – „Élvezzük a pápaságot, amit Isten adott nekünk” (X. Leó) A humanizmus kezdetben az itáliai gazdag polgárság körében terjedt, de később számos egyházi ember is híve lett. A katolikus egyháztörténet tíz, ún. reneszánsz pápát tart számon 1447 és 1521 között, az utolsó reneszánsz pápa a firenzei Medici-család sarja, X. Leó, kinek pontifikátusa alatt történt Luther fellépése. Ők világi uralkodónak is tekintették magukat, céljuk a Pápai Állam Részlet X. Leó pápa portréjából (Raffaello Sanzio) és saját családjuk hatalmának és gazdagságának megerősítése volt. Jellemző volt rájuk a művészetpártolás, viszont a vallási élettel nem igazán törődtek.

A reneszánsz pápák udvarában fokozódott az egyházi tisztségek pénzért való árulása (szimónia) és a rokonok magas pozíciókba ültetése (nepotizmus). Az erkölcsi élet mélypontjaként szokták emlegetni VI. Sándor pápai uralmát.

VI. Sándor a spanyol de Borja (később olaszosították a nevüket Borgiára)családból származott. A fiatal Rodrigo Borgia nagybátyja, III. Calixtus pápa segítségével Rómába érkezik, aki bíborossá nevezi ki őt. Szépen, szisztematikusan építi ki hatalmát és gazdagságát, hiszen személyében gyors gondolkodású, jó diplomáciai érzékkel megáldott férfiúról van szó. Állítólag jóképű is volt, vonzotta a nőket, mint mágnes a vasreszeléket – írta róla egy római humanista. Más bíborosoknak, pápáknak is voltak szeretői és gyermekei, Rodrigo Borgia bíboros mégis megbotránkoztatta környezetét, mert nyíltan vállalta az apaságot. 61 éves korában sikerült megszereznie a pápai hatalmat, mégpedig úgy, hogy szavazatokat vásárolt magának. Pápaként fia, Cesare segítségével hatalmas területeket foglalt el Itália középső részén. E háborúk finanszírozásához viszont rengeteg pénz kellett. Így hát a búcsúcédulákból származó bevételek, a bíborosi funkciók árusításából származó pénz mind a hadjáratokat volt hiva-

Fotó A Borgiák c. történelmi televíziós sorozatból (2011–2013)

10 │ Kis Tükör

tott biztosítani. Emelkedett a hirtelen halálesetek száma a jómódú papok között. Növekedett a Borgiáktól való félelem Rómában, például Cesare szidalmazásáért halálbüntetés járt, de előtte még az illetőnek kivágták a nyelvét. VI. Sándor olyan hatalmas területek felett biztosította uralmát, amilyenek felett még egyetlen pápa sem. De a magas áron szerzett hatalomnak magas ára is lett. A pápa hirtelen halála után (valószínűleg maláriában halt meg) Cesarenak menekülnie kellett Rómából, és véren szerzett „birodalmuk” szétesett.

A reneszánsz pápák nem foglalkoztak a katolikus egyházon belüli reformtörekvésekkel. VI. Sándor alatt prédikált Firenzében Savonarola, akit a pápának sikerült kiátkoznia és máglyán megégetnie. X. Leó pedig nem értette meg a lutheri reform fontosságát, és sokáig Lutherben csak zavaros fejű német szerzetest látott.

Devotio moderna A vallási élet hanyatlása tovább folytatódott Európában. Az egyszerű nép fokozatosan kiszorult a liturgiából, s ez egyre inkább a papság feladatává vált. Míg régebben a lecke és az evangélium olvasása a kisegítők feladata volt, a késő középkorban mindez a pap privilégiuma lett. Az egyházi szövegeket, melyek latin nyelvűek voltak, nem fordították le nemzeti nyelvre. Egyre jobban a látványra törekedtek, a liturgia szépen megkomponált egésszé, de némajátékká vált. A hallás helyett a látás került az előtérbe.

Ez ellen a külsőségessé váló vallásossággal szemben jelentkeztek olyan törekvések, melyek a mindennapi élet megszentelésére irányultak. Egyik ilyen kezdeményezés volt a „Közös Élet Testvérei” néven Deventerben alapított vallási közösség.

Tagjaik klerikusok és világiak egyaránt lehettek. Kettős célt követtek: saját üdvözülésükön való munkálkodást az ima, aszkézis, az önként vállalt tisztaság, szegénység által és a te-

Windesheimi kolostor

vékeny részvételt mások vallásos nevelésében. Jámbor szövegeket másoltak, azokat olcsón árusították, hogy terjesszék a vallásos olvasmányokat, később iskolát is alapítottak és tartottak fenn. A másik ilyen központ Windesheimben alakult.

Az erények gyakorlatát tekintették fontosnak, mert csak ez tud igazi kereszténnyé tenni. A hit teljes átélésére törekedtek.

Azt hirdették, hogy a keresztény élet a lélek mélyén lakik, és ezt kell fenntartani imádsággal, olvasással, elmélkedéssel. Ezt az elmélyült, spirituális vallási irányzatot nevezzük devotio modernának (új vallásosság). Ez a szellemiség hatással volt a nagy humanista gondolkodókra, mint például Rotterdami Erasmusra. Édes Enikő, az alistáli ref. iskola történelem szakos igazgatónője

Barangoló

Börzsönyi barangolás – Nagy-Galla (479m)

Madarról elérhetőbbé vált számomra a Komáromtól kicsit távolabb fekvő Börzsöny-hegység, így az utóbbi időben hűtlenebb vagyok a korábban sokat látogatott Gerecséhez.

A legutóbbi túraleírás után ismét a Börzsöny felé vesszük majd az irányt.

A mai túránk kiindulópontja Szob és Márianosztra közt található. Párkányt, Letkést (határ) érintve, Ipolydamásd után élesen balra térünk el. A malomvölgyi tábor után pár száz méterrel balra tudunk óvatosan leparkolni egy magánterület bejáratánál vagy pár száz méterrel feljebb a Mária-kútnál (utóbbi esetben vissza kell gyalogolnunk az aszfaltút szélén).

Pár méterre a kisvasútátkelőnél találjuk jobbra a Kék sávjelzést. Nem megyünk át a síneken, hanem az aszfaltúton indulunk el, majd a kanyar után balra fordulunk egy keskeny csapásra. Hamarosan a K sávjelzést is elhagyjuk, a K körre cseréljük fel. A gerincre ezen

haladva fogunk felkaptatni. De mielőtt nekifutnánk, kortyolhatunk a Vasutasforrás hűs vizéből.

A gerincre felérve találkozunk a K+ jelzéssel, és ezen jobbra fordulunk. Innen szinte vízszintesen haladunk a következő fél órában. Ne lepődjünk meg, hogy a sűrűn festett jelzések a széles erdőgazdasági út helyett először az alig látható ösvényre vezetnek be az erdőbe. A minden évszakban szép Galla-tisztáson bukkanunk ki. Előttünk magasodik a Nagy-Galla csúcsa. A tisztáson balra fordulunk (Z négyzet), és a felső végé-

ben, az erdő szélén találjuk meg a turistatáblát. A Z háromszöget figyelve a nyeregig egyenletesen emelkedünk, aztán innen jobbra fordulva 100m-ig még meredekebbé válik az út. Felérve a kis kiterjedésű csúcsra talán a Börzsöny legszebb kilátása tárul elénk.

Balról jobbra tekintve a teljesség igénye nélkül a Sós-hegy, a Kopasz-hegy, Márianosztra, a Duna, a Visegrádi-hegység és a Burda tárul elénk. Érdemes időzni itt egy kicsit.

Lefelé a K háromszög mentén haladva még meredekebb ösvényen jutunk le, mint felfelé. A nyeregbe leérve a K sávjelzésen ereszkedünk tovább a Misaréti-patakhoz. Ennek partján jutunk

vissza a túra elejéről ismert elágazáshoz, (K kör) és onnan pár perc alatt az autónkhoz.

Megjegyzés: A Nagy-Galla környékén az idei nyár folyamán több turistajelzés is megváltozott (lásd: www.bthe.hu). A cikkben már az új jelzések szerepelnek, de a piacon jelenleg kapható turistatérképek nem mindenhol aktuálisak ezen a részen.

A túra rövid, viszont a két emelkedő a Vasutas-forrás után és a Nagy-Gallára fel és le is meredekebb.

-hgy-

Térkép: Börzsöny (Cartographia), turistautak.hu Táv: 8,5km; szintemelkedés 290m.

Menetidő: lassan, nézelődve kb. 4–5 óra.

Távolság Komáromtól: 73km, 1 óra 15 perc autóval .

Kis Tükör │ 11

Június 1.

Ezen a hétfő délutánon 17 órától közösségi munkával takarítottuk ki a Kollégium udvarát. Köszönet minden segítőnek!

Az elmúlt hónapok eseményei

Június 3.

A művészeti alapiskola dísztermében a Nánássy Ildikó által hagyományosan megszervezett jótékonysági koncerten 562 euró gyűlt össze a Timóteus-ház javára. Köszönet a szervezőnek és minden adakozónak!

Június 4.

A trianoni eseményekre emlékezve ünnepi istentiszteletünkön templomunkban nt. Molnár Árpád hirdette az igét, Eperjes Károly színművész az emlékoszlopnál tartott beszédet a Te Ügyed KÖR meghívására.

Június 13.

Nőegyletünk szervezésében ezen a szombaton gyülekezetünk 27 tagja autóbuszkiránduláson vett részt, melynek keretében többek között lehetőségünk volt eljutni Vizsolyba, és Boldogkőváralja nevezetességeit is láthattuk. Köszönjük a pontos szervezést, a felejthetetlen élményekért Istené a dicsőség.

Június 14.

A komáromi zsidó hitközség holocaust-megemlékezésén vett részt gyülekezetünk néhány tagja a zsidó temetőben.

Délután 3 órakor kezdődött Perbetén egyházunk diakóniai központja és az egyházzenei osztály szervezésében a Visszhang rendezvénye, melyen gyülekezetünkből is több egészségében korlátozott gyerek, szüleik és segítőik, a Napsugár csoport tagjai vettek részt.

Június 17.

Egyházmegyei focibajnokságra került sor Farkasdon. A 9 csapatból az 1. és a 2. helyen a komáromiak végeztek. Név szerint: Gál András, Haris Dárius, Mészáros Balázs, Mészáros Csaba, Simon Ákos, Farnbauer Krisztián, Jánosdeák Márk, Beke Bálint, Beke Zsolt, Farkas Csaba, Jókai Máté, Klimácsek Szabolcs, Lakatos Áron.

Gratulálunk a győzteseknek!

Június 21.

A SJE RTK tanévzáró, diplomaosztó alkalmán vehettünk részt templomunkban 15 órától. Igét hirdetett ft. Fazekas László a szolgálat értékéről az I Pét. 4,10 alapján.

Június 5.

A nyitott templomok éjszakája alkalmából a MAI diákjai és pedagógusai zenéltek templomunkban 18-tól 21 óráig.

Ennek keretében megtekinthetőek voltak a Fény éve pályázat alkotásai is. Köszönjük mindazok segítségét, akik valamilyen formában részesei voltak ennek a nem mindennapi alkalomnak.

12 │ Kis Tükör

A délelőtti istentisztelet után megtekinthetőek voltak a Fény éve pályázat kiállított alkotásai. Gyülekezetünk hagyományához hűen a délben kezdődő rövid istentiszteleten az 1763-as földrengésre emlékeztünk. Közben főtt a finom gulyás a Baštrnák és a Mikos házaspár jóvoltából. A közös ebéd után a gyerekeket sok foglalkozás, játék, csillámtetoválás, olimpia várta, a felnőttek pedig megismerkedhettek a gyülekezeti szolgálatok területeivel közelebbről is vetítéses előadások formájában. Egy áldott, valóban tartalmas napot zárhattunk.

Június 30.

A nőegylet tartotta igei alkalmát, melyen az elmúlt félév jubilánsait is köszöntötték. Isten áldja és őrizze ünneplő nőtestvéreinket!

Július 6–10.

Ebben az esztendőben is megszerveztük a gyülekezeti napközitábort, melynek témája a bibliai Eszter könyve volt.

28 gyerek, 6 vezető és 2 segítő töltötte együtt az Igére figyelve sok játékkal, énekléssel ezt a tartalmas hetet. A már megszokott délutáni alkalmakon túl a kincskeresést idén eg kissé módosítottuk. A városban és gyülekezetünk területén presbitereink, gondnokaink várták a gyerekeket, s egy kis tanítással szolgáltak. A gyerekek így hallottak Jókai gyerekkoráról (Oláhné D. Ilonától), a szekeresgazdákról (Farkas Gáspártól), Péczeliről (Csekey Tímeától), Selye Jánosról (dr. Cséplő Pétertől), a harangokról (Szuri Andrástól) s az orgonával is ismerkedhettek Fekete Éva jóvoltából.

Minden állomáson kis feladatot is végezniük kellett, majd megtalálták a templomcsillag kincsét, mely az ég felé mutatja az utat. Köszönjük mindezen testvérek ideszánt idejét és erejét, és külön köszönjük Koronczi Baby néninek, hogy az egész gyereksereget csapatonként befogadta otthonába.

Péntek este a szülőkkel, gyülekezeti tagjainkkal együtt táborzáró istentiszteleten összegeztük a héten tanultakat.

Este 6 órától tartotta a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége nyári egyetemének ökumenikus záró istentiszteletét templomunkban, melyen ft. Fazekas László szolgált.

Az elmúlt hónapok eseményei

Június 28.

Június utolsó vasárnapja gazdag volt alkalmakban, hiszen gyülekezeti napot tartottunk. A 10 órakor kezdődő tanévzárón igehirdetéssel búcsúzott gyülekezetünktől nt. Molnár Árpád, aki hatéves titkári tisztségének betöltése mellett hűséges segítőnek bizonyult a gyülekezeti szolgálatokban is. A szepsi református gyülekezet megválasztott lelkészeként folytatja szolgálatát. Isten áldja és őrizze családjával együtt! Elbúcsúzott gyülekezetünkből Molnár Mónika, aki egy évig és Tóth Zsuzsanna, aki 7 évig végezte odaadóan gyülekezetünkben hitoktatói feladatait. Ezúton is tisztelettel köszönjük a gyermek-istentisztelet vezetőinek egész évi áldozatos munkáját!

Július 13–17. Összesen 38-an vettünk részt a VII. angol ifjúsági táborban Királyréten, a Börzsönyben. A délelőtti csoportfoglalkozások Jákób életéről szóltak, délután pedig volt idő a fürdésre, túrázásra, sportra, játékra, sőt hajnalonként a legfrissebbek még horgászhattak is. Köszönet a segítőknek: Balázs Lillának, a Salzburgban élő koreai fiataloknak, kiváltképpen Park Sungkonnak és Kimnek, valamint Lee pásztornak.

Augusztus 15–21.

Az idén gyülekezeti hetünk az Alföldön, a Kunsági Nemzeti Park mellett, a Ricsováry majorban zajlott 42 gyülekezeti tagunk részvételével. A délelőtti alkalmak előadás-sorozata Az egyház a világban vezérgondolatára épült. Az esti igei alkalmak „Az Értől az óceánig“ címmel a korintusi gyülekezet napjainkban is aktuális problémáiról szóltak. Voltunk Nagykőrösön istentiszteleten, Kecskemét nevezetességeivel is ismerkedtünk, Ópusztaszeren töltöttük augusztus 20-át és a Budai Várban megnéztük A mi, magyarok interaktív kiállítást. Sok éneklés, sőt esti házi koncertek, borkóstoló, játék, fürdés, nevetés és sok-sok beszélgetés, imádság, hitbeli gyarapodás jellemezte ezt a hetet. Mindezért legyen Istené a dicsőség!

Augusztus 20.

A 16,00 órakor kezdődő ökumenikus istentiszteleten a Szent András-templomban Elek László róm. kat. esperes és Czinke Zsolt, a komáromi református egyházmegye espereshelyettese, a bátorkeszi gyülekezet lelkipásztora szolgált, 17 órától pedig a Szent István-szobornál Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország szlovákiai nagykövete mondott ünnepi beszédet, majd megszegték a Kárpát-medence kenyerét.

Július 3–6.

Közösségünkből 11 fi atal vett részt a Balatontrip gyülekezeti kerékpártúrán, ahol a magyar tengert kerekezték körbe.

Kis Tükör │ 13

A nőegylet négyéves munkájának az értékelése Eljöttünk Isten hajlékába, hogy mélységes hálánkat fejezzük ki. Hála legyen a mindenható Istennek, hogy választottjai által ránk, törékeny cserepekre bízta a nagy kincsek őrzését, és hogy erre a munkára minket választott ki. Dicsőségben ragyogó örökség maradt ránk elődeinktől, akik 134 éve alapították a Révkomáromi Protestáns Jótékony Nőegyletet.

Tudjuk, hogy nekünk, eme isteni örökség boldog élvezőinek kötelességünk tovább vinni, amit elődeink ránk hagytak. Örökségünk terjesztői és védelmezői vagyunk. Büszkeséggel tekintünk elődeink hagyatékára, ebből merítünk erőt, erkölcsöt, összefogást és magyarságtudatot.

25 éve annak, hogy a nőegylet az Úr jóvoltából újjászületett.

Az utolsó négy évről szeretnék beszámolni. Háromféle célt tűztünk ki magunk elé: hitmélyítő, egyháztársadalmi és a szeretetmunkát, diakóniát érintő feladatokat.

Munkánk igen fontos része az ima és a bibliaismeret igék által való terjesztése. E téren volt az Úrnak számunkra feladata és mondanivalója.

Egyháztársadalmi téren törekedtünk összekovácsolni a lányokat, asszonyokat, fiatalokat, szépkorúakat, reformátusokat és más felekezetűeket minden hónap utolsó keddjén, amikor megbeszéltük terveinket, gondjainkat, a tudományt és a kultúrát terjesztettük különböző előadások során. Igyekeztünk mindig neves előadókat és művészeket meghívni.

Megtiszteltek minket többek között: Székely András Bertalan író, Dráfi Mátyás színművész, Banka Gabriella költőnő, Raab Henrietta színművésznő, Dr. Dunkel Norbert orgonaművész, Mészáros János Elek énekes és még sokan mások.

Vannak szép emlékeink kirándulásainkról, amelyek lelkünket melengetik. Voltunk Nagycenken, Sopronban, Bécsben, Šachtičkyban kétszer, Pápán és Komárom környékén.

Tagjai lettünk a Kárpát-medencei Családok Szövetségének 2013. november 9-én. Ezt követően családjaink kétszer voltak Budapesten a Parlamentben tartott családi napon, tagjaink pedig konferenciákon vettek részt.

A tavalyi év folyamán színházi előadásokat néztünk meg Budapesten: a Nemzeti Színházban 3, az Operában és a Baltazár Színházban egy-egy alkalommal.

Nyitottunk a város és az egyházak felé: A Csemadokban 2013. május 23-án Farkas Gáspár gondnok úr tartott előadást „Őseink öröksége” címmel a szekeresgazdák életéről.

Bekapcsolódtunk a XXII. és a XXIII. Harmonia Sacra Danubiana egyházzenei és egyházművészeti fesztivál programjaiba: 2013. november 9-én a Szent Anna-kápolnában Molnár Máriáról tartottam előadást, 2014. október 9-én pedig „Református templomaink” címmel nt. Mátyási Lajos esperes úr képeit állítottuk ki a Csemadok épületében.

Ezeket az alkalmakat közösen szerveztük a Csemadok városi szervezetével. A szlovák evangélikus testvérek meghívására egy összejövetelükön vettünk részt. A magyar evangélikus testvérek szíves meghívásának is eleget tettünk, így együtt tölthettünk egy Istentől áldott ádventi estét. Kétszer szerveztünk kézimunka-kiállítást. Hála legyen az úrnak ezekért a sikerekben gazdag, áldott alkalmakért.

Szeretetetmunkánk végzésénél példaképül szolgáltak elődeink. Számos jótékony cselekedet bizonyítja munkánkat: a Napsugár csoport és a halmozottan sérült ifjak, szüleik és nevelőik részére évente kétszer szerveztünk zenés, igei alkalmat, szeretetvendégséggel és csomagosztással egybekötve. Kétszer

14 │ Kis Tükör

szerveztünk a fiatalok és szüleik részére foglalkozással egybekötött szakmai munkanapot, továbbá három alkalommal jótékonysági hangversenyt rendeztünk a Timóteus-ház javára.

Minden évben részt vettünk a Szeretethíd elnevezésű Kárpát-medencei önkéntes megmozdulásban is. A Nagykeszin működő Reménység otthon lakóival átfestettük az Európa udvarban a padokat, valamint az iskolák előtti védőkorlátokat és játszótéri játékokat. Az akció fő célja volt a hídépítés az egyház és a társadalom, Isten és az emberek, segítségnyújtók és a rászorulók között.

Rászoruló többgyermekes családokat támogattunk élelmiszerrel, anyagi juttatással, idős testvéreinket látogattuk meg a komáromi, aranyosi és a vágfüzesi idősek otthonában. Beteg nőegyleti tagjainkat is látogattuk. A nagykeszi Reménység otthonban élő testvérekhez is ellátogattunk, adománnyal támogatva őket. A kárpátaljai testvéreket pénzadománnyal segítettük.

Hajléktalanok étkezésére is adakoztunk. Pénzadománynyal támogattuk a Timóteus-házat. Kupakokat és ruhákat gyűjtöttünk a rászorulók részére. Szoros kapcsolatot tartunk fenn a Magyar Református Nőszövetséggel és a Pápai Református Gyülekezet nőszövetségével. Egész évben biztosítjuk az egyház rendezvényeinek háttérmunkáját. A nőegylet két alkalommal mutatkozott be szakmai nap keretében a nagyközönségnek, valamint a Csemadok épületében rendezett előadások és képkiállítás alkalmával. Többször írtak rólunk a Dunatájban, a Kis Tükörben és a Carissimiben.

Okunk van a hálaadásra, mert lépésről lépésre előrejutottunk, mind lelki, mind szellemi és anyagi szempontból sikerült megerősödnünk és gyarapodnunk. Mindezért hálával tartozunk az Úrnak, hogy a ránk bízott feladatokat el tudtuk végezni. Köszönjük továbbá szponzoraink anyagi segítségét, főleg a nőegyletünk pénztárosáét, Varga Éváét, aki több éven keresztül támogat bennünket nagyobb összeggel. Külön köszönetet érdemelnek azok a lelkes asszonytársaink, akik a nőegyletet a szívükön hordozzák és szorgalmas munkájukkal segítik. Külön köszönjük a Tiszteletes asszonynak, a Püspök úrnak, valamint gondnokainknak a segítségét. Tudjuk, hogy minden alkalom, amikor találkozunk Krisztus nevében, az a bölccsé tételnek és annak az isteni útmutatásnak az alkalma, melyet Isten jelölt ki az Őt szolgáló gyermekei számára.

Beszámolómat Péter 1. levele 4,11-el szeretném befejezni. „Ha valaki szól, mintegy Isten igéjét szólja, ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád, hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökön-örökké. Ámen.” dr. Körtvélyesi Piroska, a Protestáns Nőegylet elnöknője (elhangzott a komáromi templomban 2015. június 5-én)

„A jó szív Isteni adomány, a jó tett emberi kötelesség.”

Zsolnay Sikorski Júlia

Idén a második alkalommal megszervezett gyülekezeti kerékpártúrára rekordszámú résztvevő jelentkezett. 11 fővel indult útnak a kerékpáros csapat a péntek és hétfő között megrendezett túra 3 napján tekertek a fiatalok, míg vasárnap egész nap a pihenésről, az úszkálásról, az ismerkedésről szólt. A 200 km-es táv tökéletesen alkalmas arra, hogy az addig akár ismeretlen társakból jó ismerősök, barátok legyenek. Sok élmény várt a bringásokra, számos kihívás és még több boldog, nyeregben töltött idő.

Jómagam már negyedszer tettem meg ezt a távot, és még sokszor tervezem majd megtenni. Minden alkalommal kicsit más, mégis mindig emlékezem az előző évek szép emlékeire. Az eddigi résztvevők mind úgy jeleztek vissza, hogy legközelebb, ha idejük engedi, ismét eljönnek a túrára. Reméljük, jövőre is csatlakozik hozzánk pár új csapattag, és a régiekkel együtt még nagyobb számban tehetjük meg a távot.

Szuri András Balatonaligára érkezve egy ivókútból tapasztalhattuk az aligai víz frissességét és üdítő erejét. Innen felszerelkezve és az izgatottságtól bódultan vágtunk neki a 4 napig tartó útnak. Útközben érezhettük Isten teremtő erejét, melyet a természettel való egyesülés és a fák közül hol-hol kibukkanó Balaton és annak látványa biztosított számunkra.

Esténként a közös főzés jól „összerázta”

a csapatot, és az esti játékok alkalmával jó barátságok köttettek. Persze a Balatont nem hagyhattuk el anélkül, hogy meg ne mártóztunk volna hűsítő vizében. A szép nyári percekre visszagondolva még most is öröm és szeretet van a szívembe.

Cseh Lajos

Idén már másodszor került sor a BALATON TRIP elnevezésű akcióra. A tavalyihoz képest idén sokat fejlődtünk felszereltségben is, de bővült a résztvevők száma is. A csapat 11 főből állt. Ketten autóval érkeztek, ők kísérték a csapatot, vitték a csomagokat, biztonsági feladatuk is volt arra az esetre, ha netán valamelyik résztvevő megsérülne, és nem tudná folytatni, de Istennek hála ilyen eset nem volt. Pénteken indultunk útnak, a 9 kerékpáros vonattal ment le Komáromból Balatonaligára, ahonnan rajtolt a csapat. Időnként megálltunk pihenni és feltölteni a készleteket. Összesen 60 km-t tettünk meg, az éjszakát Zánkán

töltöttük egy panzióban. Másnap, azaz szombaton reggel korán útnak indultunk, hiszen hosszú út állt előttünk.

Balatonboglár volt a cél, az út pedig 90 km volt. De sikerült időben és sérülésmentesen megtenni az utat. Ott szintén egy panzióban volt a szállásunk. A vasárnapot pihenéssel, strandolással és csapatépítő programokkal töltöttük.

Hétfőn nekiláttunk az utolsó 60 km-nek, utunk Balatonaligára vezetett. Minden este és reggel volt áhítat. Áldásos négy nap volt, remek csapattal, élményekkel, emlékekkel.

Tóth Krisztián Személy szerint már negyedszer vettem részt a Balatont körbekerülő kerékpártúrán, de idén először fordult elő, hogy egy nagyobb társasággal oszthattam meg ezt az élményt. Négy nap alatt teljesítettük a Balaton k ö r ü l i távot, melyből 3 napot biciklizéssel, egy napot pedig pihenéssel töltöttünk. Ez idő alatt egyre jobban megismertük egymást. A tó nyáron gyönyörű, és árad belőle a nyugalom.

Minden évben újabb és újabb városokat, műemlékeket, utakat fedezhetünk fel. A jó időnek köszönhetően sokat fürödtünk, ez remekül felfrissített bennünket, ha éppen elfáradtunk. Biztos vagyok benne, hogy a jövő évben is részt veszek a kerékpártúrán, és buzdítom mindazokat, akik szeretik a vizet, a jó társaságot és szeretnek biciklizni, hogy tartsanak velünk.

Vörös Renáta

Kis Tükör │ 15

Hogy miért jó a nyári napközi tábor?

Erre nagyon egyszerű a felelet. Számomra ez volt a hatodik alkalom, hogy részt vehettem ebben a táborban.

Minden évben tartogat új élményeket, meglepetéseket, új barátokat. Persze a régiekkel is nagyon jó újra találkozni.

Idén is számos jó program volt: lovaglás, íjászat Kabátfalun, ügyességi játékok az Anglia parkban, kincskeresés a városban. Nekem ezek közül a kincskeresés tetszett a legjobban, ahol csapatokat alkottunk,

Húgommal együtt az idén voltunk másodszor ebben a táborban. Sokat tanultunk itt a jó Istenről.

Egész nap foglalkozások vannak, csoportokba vagyunk osztva. Minden csoportban van egy vezető, akinek

és mindenki elsőként szerette volna megtalálni a kincset. Mindenki izgult és rohangászott egyik helyről a másikra, közben rettenetes meleg volt. Volt még kézműveskedés, ahol föleg a lányok alkottak szépeket. Vezetőinktől sok történetet hallgattunk végig, sok dalt tanultunk Zsuzska néni segítségével.

Nagyokat nevettünk Tomi bácsi megjegyzésein, és így az egész tábor jókedvű volt. A hét végére pedig az egész csapat nagyon összerázódott. A tábor végén a csapatok vicces előadásokkal léptek fel a református templomban. Idén volt egy nagyon megható része is a búcsúelőadásnak, Zsuzska néni elbúcsúzott tölünk, mivel külföldre készül dolgozni. Éveken keresztül sokat tanultunk tőle, hiányozni fog. Jövőre újra szeretnék részt venni a napközi táborban!

Patus Keve

mindnyájan szót fogadunk. Alexandra tanító néni, aki a vezetőnk volt, nagyon örült nekünk.

A csapattal sok szép éneket tanultunk.

Kedvenc énekünk a húgommal: „Kösz, jól érzem magam.”

Egyik emlékezetes élményünk a templomtoronyba való feljutás volt. Nagyon sok lépcső vezetett fel a toronyba.

Az utolsó nap egy kedves műsorral fejeződött be a templomban.

Bölcskei Sára és Rozi

16 │ Kis Tükör

Idén második alkalommal voltam részese a nyári napközis tábornak. Minden egyes alkalommal érdeklődve hallgattam táborvezetőink bibliai történeteit. Idén különös érdeklődéssel figyeltem a történetekre, hisz az én nevemhez is kötődtek.Sok ismerettel gazdagodtam. Kedvenc időtöltéseim egyike az éneklés.

Bármikor, bárhol szívesen dalolok. A táborban számtalanszor énekeltünk, játszottunk, ez is kedvemre való volt. A kézműves foglalkozásoknak, kirándulásoknak, kincskeresésnek is nagyon örültem, s még új barátokra is leltem.

Búzás Eszter

Áldás békesség!

Idén második alkalommal vehettem részt az angol táborban, mely szerintem, talán mindenki nevében momdhatom, felejthetetlen élmény volt. A közös munka a l k a lmáva l koreai testvéreink kel együtt alk a lmu n k volt ráébredni arra, hogy a közösségi mu n k a , az hogy eg yütt közösen alkotunk valamit, valami szépet, valami Istennek tetszőt, milyen jó dolog is. A délutáni események, mint pl. a tollas vagy a Ninja nevű játék, óriási mosolyokat csalt az arcunkra. A természetjárás alkalmával átérezhettük, milyen jót és szépet alkotott az Úr. A legszebb perceket az esti áhítatoknak/dicsőítéseknek köszönhettük, melyek során szívünkben minden gátat átlépve, minden falat lebontva adhattuk át magunkat Teremtőnknek. Mindezek után imádságba foglalva adhattuk át mindazt, ami szívünket nyomta. Az ezt követő játékok során barátságok köttettek, melyek Isten kegyelméből hosszú életűek lehetnek.

Feltöltekezve Isten szeretetével, szívünkben gyulladó világossággal térhettünk haza, hogy egymás támaszai és barátai legyünk.

Cseh Lajos

a közös alkalmak, mint a reggeli és esti áhítatok, a közös éneklések, mind angolul zajlottak. Angolul beszélgettünk koreai társainkkal is, máshogy különben nem nagyon tudtuk volna egymást megérteni.

Az egész társaság szinte mindig együtt volt. Együtt játszottunk, énekeltünk, imádkoztunk… Sok új dolgot tanulhattunk vezetőinktől, és persze egymástól is ezalatt a pár nap alatt. Koreai testvéreink igazán kedvesek és segítőkészek voltak. Jól éreztem magam a társaságukban. Nagyon megkedveltem őket, nem is csoda, hogy a tábor végeztével könnyek közt búcsúztunk egymástól.

Feledhetetlen öt napot töltöttünk együtt, nagyon jól éreztem magam, és szerintem mindenki ezt mondhatja, aki csak ott volt.

Csiba Emese Én nehezen tudom megválaszolni, hogy mi is tetszett számomra az angol táborban legjobban. Hogy miért?

Mert én nagyon örültem mindennek: hogy a koreai társainkkal együtt imádkoztunk az Úrhoz, hogy együtt játszottunk, kirándultunk, hogy csiszolhattuk angol nyelvtudásunkat is. Mégis egy dolgot kiemelnék a rengeteg program közülami már második éve leginkább megragad

engem. Ez pedig a közös éneklés, a zene. Amikor énekelve és hangszeren játszva dicsőítjük Isten nevét. Amikor szívből dalolsz a többiekkel boldogan és önfeledten. Amikor nem kell megértened azt, hogy miről szól a szöveg, mégis érzed azt belülről. Amikor minden törlődik az agyadból, csak az marad meg, hogy kikkel, de főként, hogy kihez énekelsz. Ezek az alkalmak teszik számomra igazán felejthetetlenné ezt a tábort. Remélem, jövőre is megrendezik, és legalább olyan jó lesz, mint az idei volt. Köszönet érte Park Sung Kon bácsinak és segítőinek.

Bukor Benedek

Immár másodszor vettem részt az angol táborban. Tavaly nagyon jól éreztem magam, éppen ezért idén sem volt kérdés, hogy megyek-e.

Természetesen izgatottan vártam, de hát ki nem?

A tábor angol nyelvű, mint ahogyan az a nevében is benne van, és úgy gondolom, remek lehetőséget ad angoltudásunk bővítésére, ugyanis

Kis Tükör │ 17

getések alkalmával választ kaphattunk kérdéseinkre. Jókat játszottunk, közben nagyokat nevettünk. Jó beszélgetések alakultak ki, így mind jobban megismertük egymást azokkal, akik egy gyülekezethez tartozunk. Úgy érzem, lelkileg feltöltődve jöhettünk haza.

Mézesné Mórocz Katalin

Az idei gyülekezeti hét is, hasonlóan az elmúlt évekhez, nagyon sikeres volt. Örülök annak, hogy feleségemmel együtt részt vehettünk. Számomra az előadások, beszélgetések és a közös éneklések nagyon hasznosak és tanulságosak voltak. Az ilyen és ehhez hasonló összejövetelek nagyban elősegítik az én hitbéli látásomat és életemet. Az elhangzott előadások mellett, amelyek a bibliai tanításokra épültek, jó volt hallani a testvérek témákkal kapcsolatos véleményét és bizonyságtételét is. Hiszen így egymást segítve, véleményt cserélve épülhetünk a hitben. Mindezért köszönet a szervezőknek és hála a Mindenható Istennek!

Czékus Dezső, presbiter

Miért jó

Férjemmel együtt évről évre nagyon várjuk a gyülekezeti hetet, ezért mindent megteszünk azért, hogy ott lehessünk. Az idén a Lajosmizse melletti Ricsováry majorban töltöttünk el egy hetet, kissé távol a világ zajától, így zavartalanul tudtunk elcsendesedni az Ige mellett. Az előadások témái – okkultizmus, a hitélet gyermekbetegségei, az egyház – nagyon aktuálisak, sokat tanulhattunk belőlük. A közös beszél-

18 │ Kis Tükör

Jónak tartom, hogy minden évben máshol tartjuk a gyülekezeti hetet. Ezért a lelki tartalom mellett a sok látnivalóval is gazdagodunk. Pl. Kecskeméten járva nemcsak a város szépségeivel, templomaival ismerkedhettünk meg, hanem a gyülekezet főlelkésze révén betekinthettünk ennek a „mamutgyülekezetnek” az életébe is. Nekem nagyon tetszettek az előadások, az azt követő beszélgetések és a fi lmvetítés is a témához kapcsolódóan. Jövőre is készülünk.

Mézes Dániel

A gyülekezeti hét azért jó, mert jobban megismerhetjük a gyülekezetet, ahová tartozunk.

Nemcsak úgy látjuk az embereket, mint templomba járó keresztényeket, hanem mint Embereket, akik szeret-

Kövekből lett fiak

nek viccelődni, akik szeretnek együtt énekelni, akik szeretnek nevetni, akik szoktak fi lmet nézni, akik szoktak biliárdozni és csocsózni, akik néha lekésik a reggeli tornát, akiknek ugyanúgy

megvan a maguk gondja-baja, mint nekünk. Ez a hét pont arra van, hogy egy kis szünetet tartsunk. Hogy egy percre elfelejtsük a gondjainkat. Pihenjünk, szórakozzunk, beszélgessünk, jókat együnk, medencében úszkáljunk, találkozzunk régi ismerősökkel és új barátokat szerezzünk. Közben gondolkozzunk, imádkozzunk, Istennel legyünk. A gyülekezeti hét egy nyaralás. Egy nyaralás, ami Isten ajándéka! Élvezzük hát ki! Így amikor vége, újult erővel és csodás emlékekkel vághassunk neki a tennivalóinknak. Áldást, békességet!

Vontszemű Bettina

Megg yőződésünk és tapasztalatunk szerint Isten nem csupán támaszthat, de valóságosan is támaszt f iakat a „kövekből”.

Olyannyira, hog y bátran megkockáztatjuk ezt a tételt: ott van egészséges g yülekezeti élet, ahol Ábrahám f iai és a kövekből támasztott f iak szép békességgel eg yütt élnek. Hog yan értjük ezt a szokatlan kétféleséget és megkülönböztetést?

A z első keresztyén g yülekezetekben zsidókból és pogányokból lett keresztyének éltek eg yütt. A biblia gondos tanulmányozásából világosan kitűnik, hog y nem volt könnyű ez az eg yüttélés. Mindnyájan hittek Jézus K risztusban, követték őt és meg vallották hitüket az emberek között. De a két csoport másként hitt Jézusban és másként követte őt. Pál apostol szenvedélyesen munkálkodott azon, hog y eg y leg yen és eg y maradjon az eg yház. Ne törjön ketté az emberileg szinteszinte kibékíthetetlen feszültségeken. Vallotta, hog y Jézus K risztus „egg yé tette a két nemzetséget és lerontotta a közbevetett választófalat… a keresztfa által megölte az ellenségeskedést” (Ef 2,14 –18). Ne tévedjünk: itt nem a hívők és a nem hívők közti választófalról van szó, hanem a kétféle hívő nemzetség közötti különbségről. Erre gondolunk, amikor Ábrahám f iairól és a kövekből támasztott f iakról beszélünk.

K ik ezek és mi különbözteti meg őket ma? Eg yszerű a válasz: Ábrahám f iai azok, akik keresztyén családban születtek, vallásos nevelést kaptak, már a g yermek korukban templomba jártak, konf irmáltak, ismerik a Bibliát... A mikor ezek a beléjük nevelt vallásosságból személyes és élő hitre jutnak, Ábrahám f iaiként kerülnek be a g yülekezeti életbe. Ezzel szemben kövekből támasztott f iaknak tekinthetjük azokat, akik semmiféle vallásos nevelést és hatást nem kaptak, de eg yszer – csoda módon – mégis megtalálták az utat az élő Úr Jézus K risztushoz és aztán megtalálták az utat a g yülekezetbe is. Elgondolkoztató, sőt aggasztó jelenség az, ha eg y g yülekezetben csak az „ Ábrahám f iai” találkoznak eg ymással. Érthető módon íg y „könnyebb” a g yülekezeti élet, mert íg y nincsenek feszültségek. Csak az a baj, hog y ez nem a biblikus formája az eg yházi életnek.

Sok tapasztalat bizonyítja, hog y fölöttébb meggazdagodik a g yülekezet élete, ha a kétféle „f iak ” – először feszültségek kel terhelten – találkoznak eg ymással. A zt is megf ig yeltük, hog y mi az „erénye” külön-külön a két csoportnak. Ábrahám f iait a hag yományok hoz, a megszentelt örökséghez való hűség jellemzi. Számukra sokat jelentenek a régi szép zsoltárok, az ünnepek és úr vacsorázások régi rendje, a presbiteri tisztség, a harangszó... A kövekből lett f iak számára mindez alig jelent valamit. Nekik elsőrenden az élő Ige, a Szentlélek ajándéka és ajándékai, az erők, jelek, a mozgás, a tűz fontos. Elkerülhetetlen a feszültség a két csoport között. De szükséges, hog y mindkét csoport „teg ye a magáét”. A megszentelt hag yományokat át kell tüzesíteni a Szentlélek mostani megelevenítő erejével. De másfelől: a Szentlélek „áradását” mederbe kell terelni. Ez történt már az első pünkösd napján is. Boldog megg yőződéssel valljuk: eg yházunk életének átörökölt keretei ma is alkalmatos „mederré” lehetnek a Lélek-áradás befogadására. Feszültségek kel teli folyamatok ezek, de azzal az örömmel munkálkodhatunk ezekben, hog y Jézus a keresztfa erejével lerontotta a válaszfalakat.

Farkas József

Kis Tükör │ 19

2015 - ös é v g y ü lekezet i a l k a l ma i 4. neg yedé v

A múlthoz képest hol van a minőség?

Hiába van papíron igazunk, hiába mondjuk tisztán az Igét, ha a cáfolata sokszor mi vagyunk!

Bizony, bizony a „Semper reformari” ideje jött el s elsősorban ránk!

Nem szekta, „izmus”, Róma most a kérdés: bennünk lobbanjon újra fel a Láng, a szent Láng, ami őseinkben égett mitől sok fásult szív tüzet fogott s áldozva szolgálták a hazát s népet, szerények, tiszták voltak, s boldogok.

Itt az idő, hogy a Lélek vezessen s azt tegyük, mit az Úr ma ránk kiró: nékünk kell újjászületnünk, úgy lesz csak majd református reformáció!

November

Üresedik a templom, nincs imádság asztalnál, ágyban, üzemben, mezőn.

Isten népére nem ismerhet immár bennünk a világ. Rosszul áll a pör: vágyait szaporítja ellenünk sok millió „Minőségi Ellenőr”. Úszunk az árral, számunkra is sorra ezrével nőnek az uborkafák, s kapaszkodunk, mert nagy erővel vonz a fösvény, úrhatnám kispolgáriság.

04.

Idősek, betegek vasárnapja

06.

Aradi vértanúk

08–11.

Konfirmandusok hétvégéje – Bátorkeszi, 8. évfolyam

11.

Konfirmandusok bemutatkozása – 8. évfolyam

17.

Gyermekistentisztelet kirándulás

18.

Egyházmegyei közgyűlés, presbiterkonferencia

19–24. Bűnbánati hét 25.

Új bor ünnepe – úrvacsora

27.

Nőegylet: Szilva József: „Kortárs református festőművész...”

31.

Reformáció ünnepe, reformációi persely

01.

Gyászolók vasárnapja

08.

Diakóniai vasárnap

12.

Diakóniai bizottság

19.

Marianum – szalagavató – úrvacsora

21.

Egyházmegyei bibliaismereti verseny

23–28. Bűnbánati hét 24.

Nőegylet: Dr. Szénási Szilárd, Lilla: Vallás, család, Európa

29.

Advent I. vasárnapja – úrvacsora I. Adventi est

04.

Konfirmandusok mikulása

05.

Ifisek adventje

06.

Nőegylet: Kirándulás Bécsbe II. Adventi est

December

Megőriztük a Hitvallást s az Igét századokon át, tisztán és híven.

De csak könyvekbe zárva! – mert szívünktől nyelve, szelleme már-már idegen.

Nem éljük, amit vallunk, (mint az ősök) utunkban a Lélek már nem vezet.

Bár mindnyájunk közös célja a Béke, de utána a Pénz s az Élvezet.

Október

Bódás János: Református reformáció

13.

III. Adventi est

15.

Nőegylet: Igei alkalom, szeretetvendégség, jubilánsok

16.

Nőegylet: szeretetvendégség, zenés alkalom (Napsugár csoport)

18.

Egyneked akció

20–23.

Bűnbánati hét

20.

Karácsonyi szolgálat, gyermekistentisztelet

24.

Istentisztelet – ünnepi műsor

25–26.

Karácsony – úrvacsora

28.

Kis Tükör 2015/4

31.

Ifi-szilveszter

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház „Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz... Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket... És látta Isten, hogy ez jó.”

[1Móz. 1:11,24,25] 20 │ Kis Tükör

www.reformata.sk