Kis Tükör 15.4

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:14 Page 1

XV. évfolyam

2014. december

4. szám

KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Ára: 0,50 €

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:14 Page 2

2014 – a család és a munka összehangolásának éve

A család és munka

géhez, és lesznek egy testté”. A munka pedig már a teremtéstől fel− adata Ádámnak és Évának: „És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.” Az első emberpár, mondhat− juk így is, az első család engedetlen− ségének következményeként, büntetéséként, és életünk Istentől megszabott alaptör− vé−

Azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy a család és munka kapcsolatá− ról, a családi élet és a munka egy− másra gyakorolt hatásáról írjak.

Napjainkban egyre jobban előtérbe kerül e témakörnek a vizsgálata. A téma fontosságát jelzi, hogy Május 15−ét az ENSZ a Családok Nemzet− közi Napjává nyilvánította. Ebből az alkalomból az EU Családszervezete− inek Szövetsége (COFACE) kihir− dette, hogy a 2014−es évet a család és a munka összehangolásának, a családi gazdálkodásnak kí− „Nem vánja szentelni.

Keresztyén emberként a csa− az az igazán fontos, ládról és a munkáról is azt mondhatjuk, hogy a teremtett hogy milyen munkát végvilág Isten által megszabott rendjéhez tartozik az, hogy zel, hanem az, hogy azzal Isten családi közösségekben él− jünk, és az is, hogy munkánk− dicsőségét szolgálod. Az sem kal keressük kenyerünket.

Isten társas életre, családi baj, ha az utcát sepred, de a életre teremtette az embert.

Elég utalni Isten teremtő sza− seprő is úgy álljon a kezedvára a Mózes I. könyvének 2. ré− ben, hogy azzal Istent szében: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő se− dicsőíted.” gítőtársat… Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik felesé−

KIS TÜKÖR impresszum

XV. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 2014. DECEMBER FELELŐS KIADÓ: Révkomáromi Református Egyházközség FŐSZERKESZTŐ: Fazekas Zsuzsanna GRAFIKAI ELRENDEZÉS: Viola András MUNKATÁRSAK: Cséplő Bálint, Csiba Zoltán, Kertész Gábor, Kustyán Ilona, Márkus Mihály, Szabó Csekei Tímea, Szalay Cecília, Turányi József SZERKESZTŐSÉG: Jókai utca 34.

945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o.

CÍMLAPFOTÓ: Pézman Zoltán A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapja. Megjelenik minden negyedévben. Megrendelhető a szerkesztőség címén, egy példány ára: 0,50 €. Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk. © Révkomáromi Református Egyházközség.

Bárminemű másolás és sokszorosítás a szerkesztőség előzetes engedélyéhez kötött. Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

2 │ Kis Tükör

nyeként jelent meg a fá− radságos munka a világban: „Az em− bernek pedig ezt mondta (Isten): Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt paran− csoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj be− lőle egész életedben! Tövist és bo− gáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél.”

Da vajon milyen hatással van a csa− lád és a munka a mi életünkre, ösz− szeegyeztethető−e ez a két alappillér, össze kell−e egyeztetni egyáltalán, és mi, keresztyének hogyan tekintsünk a Szentírás alapján erre a kérdés− körre?

Gyakran úgy érezzük, a család és a munka között áthidalhatatlan ellentét húzódik. A munka elveszi a családdal tölthető idő egy részét, lefoglalja a családtagokat, akadályozza a közös programokat, stb. Pedig ez nem fel− tétlenül így van. Nagyon sokszor a mi

szemléletünkkel van inkább a prob− léma. Olykor nem vesszük komolyan ugyanis a prédikátor tanítását, ki azt írta több ezer évvel ezelőtt: „Minden− nek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt… megvan az ideje a kövek ösz− szerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek…” Az idővel való gazdál− kodás a mi felelősségünk. Nekünk kell döntenünk, mennyi időt szente− lünk Istennek, családnak, mun− kánknak. Az sem mindegy, hogyan tekintünk a mun− kára. Sokszor a szüksé− ges rossz kategóriába soroljuk a munkát, pedig a keresztyén ember a munkára tekinthet szolgálat− ként. Egyik idős ta− nító mondta: „Nem az az igazán fon− tos, hogy milyen munkát végzel, hanem az, hogy azzal Isten dicső− ségét szolgálod.

Az sem baj, ha az utcát sepred, de a seprő is úgy álljon a kezedben, hogy azzal Istent dicsőíted.” Ter− mészetesen ezzel nem azt a képet kívánom erősí− teni, hogy a családi életet alá kell rendelni a munkánk− nak. Hiszen amint Isten színe előtt felelősek vagyunk a ránk bízott fel− adatok elvégzéséért, ugyanúgy fele− lősek vagyunk családunkért, a ránk bízottakért is. Manapság ritkán szó− lunk a felelősségről. Mintha a káini gondolkodás hordozói lennénk, aki, mikor Isten az ő testvérét, Ábelt kérte rajta számon, így szólt: „Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?” Igenis felelősek vagyunk egymásért: gyer− mek az idősödő szülőkért, nagyszü− lőkért, hitves a házastársért, szülő a gyermekért, és ezt a felelősséget nem rázhatjuk le magunkról a mun− kánkra, elfoglaltságunkra hivatkozva sem. Nem csupán arra kell gondolni, hogy munkánk mellett időt kell fordí− tani szeretteinkre, hanem arra is, hogy ezt az időt jól használjuk ki igazi értékek, lelki, hitből fakadó ér− tékek átadására. Ebben segítsen meg a Mindenható Isten mindannyi− unkat.

Nagy Ákos, A Barsi Református Egyházmegye esperese, hanvai lelkipásztor

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:14 Page 3

„Azoknak, akik az Istent szeretik, minden a javukra van.”

Névjegy:

A legtöbb kisfiú álma, hogy tűzoltó lesz, színész, katona, futballista... Ön mégis az Úr szolgálatát választotta. Mi vezette ebben? Milyen szerepe volt ebben a családjának, környezetének? Én is sokat játszottam a gondolattal arról, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Ezek persze eleinte amolyan kisfiús gon− dolatok voltak, mint ahogy a feltett kérdésben is elhang− zott. A középiskola vége felé aztán egyre jobban feszített a gondolat: hogyan tovább? Az egész családunk a gyü− lekezetben élt, számomra természetes volt a hit, a va− sárnapi istentisztelet, az imádság, és ami ehhez hozzátartozott. Édesapám gyülekezeti kántor, egyház− megyei gondnok, zsinati tanácstag volt. Nagy hatással volt rám édesapám bizonyságtétele arról, hogy az orosz hadifogsága idején hogyan tett fogadalmat Istennek: „Isten, ha vagy, és engem innen hazajuttatsz, én egész életemben neked fogok szolgálni!” 1948−ban jött haza. S láttam, amint emelt fővel viseli a gyakori lenézést, a mun− kahelyen a kisemmizést (csak ő nem kapott soha prémi− umot, amint azt mint bérelszámoló mutatta nekem ‒ a bérlistán pirossal volt áthúzva a neve). Mindez egyértel− műen alakította jellememet és egyben nézetemet az ak− kori rendszerről, és az azt kiszolgálni kész emberekről.

Azt nem állítom, hogy nem volt szó beszélgetéseink al− kalmával a lelkipásztori pályáról, hiszen már fiatal fiú− ként ebben a körben mozogtam, lelkipásztoromtól sok mindent láttam. De engem inkább vonzott a technika és a tudomány, ezért a kassai elektrotechnikai fakultásra je− lentkeztem. Az érettségin ezért is lett a választott tantár− gyam a fizika. Az érettségin történtek is hozzájárultak döntésemhez, mivel matematikából és fizikából is a fele− letre való előkészületem hibás volt, de a feleleteim az elő− készülettel teljesen ellentétesek voltak. Ez komoly elgondolkodásra késztetett arról, hogy ki tette ezt velem?

Itt volt életemben az a pont, amikor azt mondtam, hogy én szeretném megismerni azt, aki engem így vezet.

Majd aztán jött a további dolog. Az érettségiztető bizott− ság elnöke üzent, hogy feltétlenül keressünk valamilyen ismeretséget a főiskolán, ugyanis életében ilyen rossz ún. "kádervéleményt" még nem látott, s biztos benne, hogy nem vesznek fel a kassai főiskolára. Az osztályfő− nököm ugyanis átírta a rólam szóló véleményét, miután édesapám azt mondta neki, hogy senki sem tilthatja meg, hogy engem vallásos szellemben neveljen.

1980. szeptember 1−jén tehát felvételiztem a prágai Co− ménius Teológiai Fakultáson. Közben a kassai főiskolá− tól levelet kaptam, melyben értesítettek, hogy felvételi vizsga nélkül felvettek, míg mások a felvételért pénzt fi− zettek (ezt egyesek később elmondták). Bebizonyosodott akkor is, hogy aki Istenben bízik, nem szégyenül meg, mivel ezzel nyilvánvalóvá tette Isten azt, hogy nem azért

Ecce Homo: Reverenda nélkül…

Fazekas László, református püspök− −lelkipásztor, született: 1961, Ágcsernyő

választottam a teológiát, mert nem maradt más szá− momra.

Eddigi szolgálatának legfontosabb, legmeghatározóbb eseményei...

Nagyon sok fontos esemény van az ember életében, és hiszem azt, hogy minden döntésünkkel előkészítünk egy− egy élethelyzetet. Mindemellett tudom, hogy „azoknak, akik az Istent szeretik, minden a javukra van.” (Róm 8, 28a) Ebből a szemszögből nézve az eseményeket azt mondhatom, hogy egy nagyon fontos esemény volt 1989− ben a lévai gyülekezetbe való áthelyezésem. Mondom ezt nemcsak azért, mert Isten csodálatos módon áldotta meg a szolgálatomat, ill. szolgálatunkat – hiszen oda már családdal mentünk ‒ hanem azért is, mert Isten itt ért utol úgy, hogy átadhattam neki az életemet. Ezt követően igé− jével bíztatott: „Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba és kiálts ellene...” (Jónás 1,2), s így kerültünk vissza Komá− romba, segédlelkészi szolgálatom helyére.

A következő mindenképpen az, amikor a gyülekezetek bi− zalmat szavaztak nekem, és egyházunk püspökévé vá− lasztottak 2009−től. Ez ebben az esztendőben is megismétlődött, még nagyobb szavazati pontszámmal.

Mindemellett sok esemény volt még, amely nagy jelen− tőségű volt, de mindegyiket nem sorolhatom fel.

Mózes: „Uram, add másnak e terhet”... volt−e Önnek is ilyen érzése?

Igen, volt. Püspöki szolgálatom ideje alatt többször is elő− fordult, hogy magamban felsóhajtottam és Istent kérdez− tem, hogy miért kell nekem az előadódó terheket hordozni. S legutóbb most, amikor döntenem kellett ismét abban, hogy vállalom−e az újabb hat évet, nagyon komo− lyan kértem az Urat, hogy találjon mást e terhek hordo− zására. De már az újévi ige is, amit kaptam, nagyon érdekesen hatott rám: „Kelj fel és egyél, mert erőd felett való utad lesz.” (1Kir 19,7) Ez abban erősített meg, hogy amint Illés próféta meg akart szabadulni a terhektől, a további harcoktól és prob− lémáktól, s Isten mégis visszaküldi a harcok mezejére, úgy én sem menekülhetek el a feladatok és a kihívások elől, hanem folytatnom kell tovább azt a szolgálatot, amely rám bízatott.

Dél Amerikában és Afrikában terjed, Európában elveszí− tette dominanciáját a keresztyénség. Ön szerint mi ennek az oka, és hogyan állítható meg, fordítható meg ez a fo− lyamat?

Mint ahogy a kevés tudás elvezet az Istentől, a sok tudás

fotó: Turányi József

Kis Tükör │ 3

Ecce Homo: Reverenda nélkül…

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:15 Page 4

pedig visszavezet hozzá, ugyanúgy a kevés bűnismeret is elfordít az Istentől, s a megfelelő bűnismeret pedig az Isten felé fordít. Európában a magát nagykorúnak mondó ember megpróbálja a bűnt megmagyarázni, gyakran dé− delgetni, de arra mindenképpen valami mentséget ke− resni. Teszi ezt sokszor az orvostudomány vagy a biológia, esetleg más tudományág segítségével. Az ún. fejlődő országokban élők viszont még sokkal közelebb vannak a természeti törvényekhez, s az életvitelük a leg− gyakrabban nem a kényelmet, hanem a fennmaradást, a megmaradást szolgálják. Tudatában vannak annak, hogy mi az igazi érték, s arra építenek. Értékeik megőrzésé− ben hathatósan segíti őket a keresztyén hit, az Istenhez tartozás, és vele, valamint az egymással való közösség megélése. Mindennapjaik folyamán sokkal jobban tuda− tosul bennük, hogy rászorulnak az Isten segítségére, míg a fejlettebb társadalmakban az ember azt érzi, mintha mindent meg tudna oldani a saját erejéből.

A megoldás az, ha tudatosul bennünk, hogy leggyakrab− ban nem az az érték, amit saját magunk kitermelünk, hanem az, amelynek lelki, szellemi jellege van. Ezen ér− tékek összekapcsolódnak az ember belső világával és a keresztyén értékrenddel, amelynek ápolása, megőrzése és megtartása elképzelhetetlen az ember lelki épülése nélkül. A külső, technikai, társadalmi fejlődés csak akkor jelent megfelelő értéket, ha összekapcsolódik az ember lelki fejlődésével. A fejlettebb országokban ez felborult, ezért fejlődhet ugyan egy társadalom külsőleg, de belső− leg, erkölcsileg romlik, míg végül elpusztul.

A feladatunk tehát keresni az Isten országát és az ő igaz− ságát, és akkor a fejlődés mellett a megfelelő, felelős− ségteljes élet is megadatik.

A jelen: örömök, tervek... Öröm az, ha a család együtt lehet. Gyermekeink felnőt− tek, ezért ahányan vannak, sokszor annyi felé visz az útjuk. Öröm az is, ha a feleségemmel úgy tudunk egy kis szabadságot adni magunknak, hogy a mindennapok és a szolgálatunkkal együtt járó gondok nem zavarnak. Erre általában nyáron tudunk egy kis időt teremteni.

A gyülekezeti életben öröm az, amikor látjuk, hogy szol− gálatunk által életek megújulnak, problémák megoldód− nak. Összegyházi téren pedig örömöt jelent minden olyan dolog, legyen az egy−egy új törvény, rendelkezés, dön− tés, amely a jó rend kialakulását, fenntartását, s az egy− házi életünk javulását segíti.

Terveim között annyira magánjellegű nincs, legfeljebb annyi, hogy láthassam gyermekeink boldogulását az élet− ben, és ne legyen hiábavaló a futásom, hanem jó példá− val utat mutathassak másoknak.

Végezetül egy ige az olvasó épülésére, hitének erősödé− sére...

Ez az ige Pál apostolnak a korintusiakhoz írott leveléből sokszor megerősített: „Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgá− ban mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiába− való az Úrban.” (1Kor 15, 58)

Kertész Gábor

S egédl el k é s z e i n k b e m u t a t k o z á s a

Dobai Egyeg Kamillának hívnak, Du− namocsról származom. Az általános iskolát szülőfalumban végeztem. 15 évesen még nem tudtam, hogy mit is szeretnék tanulni, és a matematika fel− vételitől is féltem, így nem mertem a Marianum egyházi gimnáziumba je− lentkezni. Barátnőm álmát követve, vele együtt a Dunaszerdahelyi Egész− ségügyi Szakközépiskolába felvételiz− tem. Sajnos neki nem sikerült a felvételi vizsgája, én pedig két hét Du−

4 │ Kis Tükör

naszerdahelyen töltött idő és rossz emlékek után a Marianumban találtam magam. Azóta már tudom, hogy mindez nem véletlenül történt. Hiszen a „marianumos” évek alatt kerültem egyre közelebb Istenhez. Bár hívő csa− ládba születtem, nagyapám 18 évig volt a gyülekezet gondnoka. Már óvo− dás korom óta vasárnapi iskolába já− rattak, így soha nem volt ismeretlen számomra a gyülekezeti élet, mond− hatnám azt is, hogy „beleszülettem”. Éppen ezért természetessé vált. Ezért éreztem az egyházi gimnáziumban is otthon magam. 17 éves voltam, mikor az Úr hirtelen elszólította szeretett nagyapámat. Akkor éreztem először úgy igazán Isten gondviselő szerete− tét. Talán akkor imádkoztam először őszintén, mindent letettem az Úr elé és Ő meghallgatott. Legjobban Ady Endre szavaival tudnám kifejezni, hogy „csendesen és váratlanul átölelt az Isten”. Elvette szívemből a gyász keserűségét, és megerősített. Akkor is− mertem fel először az Ő végtelen nagy kegyelmét és szeretetét. Két hónap el− teltével a lelkészem felkért, hogy se− gítsek neki, és vezessem a vasárnapi iskolát. 7 évig tanítottam a gyerekeket minden vasárnap, és közben én is sokat tanultam. Egyre kristályosabbá

vált számomra, hogy Istennek szeret− ném szentelni az életem. A Selye János Egyetem Református Teológiai Karán folytattam tanulmányaimat, bár megvallom őszintén, hogy kételyekkel jelentkeztem, mert nem voltam benne biztos, hogy lelkészként szeretne−e szolgálatába állítani az Úr. A legációs szolgálatok, a gyülekezetekkel való ta− lálkozás, a pozitív visszajelzések, be− szélgetések által az Úr mindig megerősített, és én végig azt éreztem, hogy jó helyen, a helyemen vagyok.

Az egyetem végeztével a Szlovákiai Református Keresztyén Egyháztól le− hetőséget kaptam egy év Halleban (Németország) töltött ösztöndíjra. Ez az egy év még jobban erősítette ben− nem a szolgálat iránt való vágyat. Ok− tóberben félelemmel, izgalommal, kérdésekkel teli szívvel kezdtem meg szolgálatomat Önöknél a komáromi gyülekezetben. Két hónap elteltével biztosan állíthatom, hogy életem ed− digi legboldogabb időszakát élem.

Hálát adok az Úr Istennek megta− pasztalt kegyelméért, vezetésért, a szolgálatok során megtapasztalt áldá− saiért. Hiszem, hogy az Úr Isten vezeti életem, és én hálából igyekszem az Ő dicsőségére élni.

Dobai Egyeg Kamilla

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:15 Page 5

tében, ahol a gyülekezeti óvodában dol− goztam. 2007 januárjától a komáromi gyülekezetbe helyeztek, majd innen Tornaljára. Közben megismerkedtem a férjemmel, Kalocsai Tamással. 2009. jú− lius elsejétől félállásban a Komáromi Egyházmegye diakóniai és dunamocsi beosztott lelkész lettem. Két év szak− képzés után, 2010−ben szenteltek dia− kónussá.

Szolgálati területeim különfélék voltak: egészségükben aka− dályozottak, idősek, hátrányos helyzetű családok, adománygyűjtések többféle formában. Két, egészségükben akadá−

lyozott fiatalok számára alakult csoport− ban is szolgáltam vezetőként (marcel− házi Keskeny Út csoport, madari Kicsi Szív csoport.), valamint közel 6 eszten− deje a komáromi kórház 3 osztályán (onkológia, geriátria, sebészet) végzek vasárnap délelőttönként szolgálatokat.

Komáromba 2014. október 1−jétől he− lyeztek vissza. Hiszem, hogy Isten, aho− gyan eddig is, ezután is egyengetni fogja nemcsak az én, de minden benne bízó és hívő gyermekének az útját. Min− denért pedig egyedül Övé a dicsőség!

Kalocsai Alexandra

Istennek hála, elérkezhetett az élet− emben az a pillanat is, amikor bemu− tatkozhatok a gyülekezetnek mint segédlelkész. Mielőtt belekezdenék rövid bemutatkozásomba, el szeret− ném mondani, hogy azért is hálás vagyok az én mennyei édes Atyám− nak, hogy ez a gyülekezet a komá− romi szent eklézsia.

Kalocsai Tamás vagyok, 1981. január 17−én születtem Magyarországon, a Székesfehérvár melletti Várpalotán, ahonnan nagyon rövid időn belül, már egyévesen Budapestre költöz− tünk. Egészen házasságkötésünkig, azaz 2009−ig ott is éltem szüleimmel és húgommal együtt. Édesapám so− főrként, édesanyám pedig külkeres− kedelmi ügyintézőként dolgozott addig, míg el nem indították 1995−

ben építőipari vállalkozásukat. Ideá− lis családban nőhettünk fel, ám a ro− hanás, a pénz hajtása, és az, hogy bár vallásos családnak mondhattuk magunkat, de Jézust még nem is− mertük személyes megváltónként, oda vezetett, hogy szüleim elváltak.

Istenünk minden rosszat a javunkra fordítja; nem volt ez velünk se más− képp, hiszen a család szétszakadása után, először édesanyám, aztán édesapám és a testvéremmel együtt én is befogadtuk Krisztust a mi szí− vünkbe, életünkbe. Édesapám azóta megházasodott, s onnan van egy ki− söcsém és egy kishúgom. Istenünk mindent jóra fordít, tette ezt úgy, hogy miután megismerhettem Őt, nemsokára megismerhettem felesé− gemet, is Lami Alexandrát, akit talán

a kedves olvasó ismerhet, mert már szolgált a komáromi gyülekezetben.

Feleségem megismerése nemcsak azért volt Istentől kapott áldás, mert benne megkaptam életem társát, hanem azért is, mert választ, meg− erősítést kaptam az Úrtól, hogy mer− jek az Ő szolgálatába állni. Így kerültem Felvidékre, és kezdtem el a Selye János Egyetemen teológiai ta− nulmányaimat, és közben, 2009−ben, családot alapítottunk. Idén pedig rá− léphettem arra az útra, amire hiszem, hogy az Isten terelt, hogy az ő igéjét, dicsőségét, kegyelmét hirdethessem, „mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Kalocsai Tamás

Ecce Homo: Reverenda nélkül…

„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld. 11,25) Kalocsainé Lami Alexandrának hívnak.

Madar községből származom, reformá− tus, templomba járó családban nőttem fel. 33 éves vagyok, és immáron máso− dízben szolgálok beosztott lelkészként a Komáromi Református Gyülekezet− ben férjemmel, Kalocsai Tamással együtt. Teológiai tanulmányaimat 2004− ben végeztem a Selye János Egyete− men. Hosszú és viszontagságos utat jártam be idáig, több szolgálati helyen is voltam, többek között külföldön is.

Alapiskolás szülőfalum− ban voltam, majd érett− ségi után (ipari szakközépiskolát vé− geztem) képzőművé− szeti főiskolára készültem, grafikus szakra. De Isten terve más volt velem. Mivel a családomban mindig jelen volt az imádságos lelkület, a bibliaolvasás, a templomba járás, a képzőművészeti főisko− lára még a jelentkező− lap beadásáig sem jutottam el. 1999−ben si− keresen felvételiztem az akkor még Kálvin János Teológiai Akadémiára. A segédlelkészi éveimet a szülőfalumban, Mada− ron töltöttem. A II. lel− készképesítő vizsga letétele után néhány hó− napot töltöttem Maintal− Wachenbuchen evangélikus gyülekeze−

Kis Tükör │ 5

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:16 Page 6

Visszapillantó... avagy gyülekezet és művészet anno

Tóth Kálmánra emlékezünk

Tóth Kálmán 1930 körül

Száztíz éve született Tóth Kálmán, a felvi− déki református misz− szió és szeretetmunka egyik legjelesebb kép− viselője, akinek élete és tevékenysége elvá− laszthatatlanul össze− fonódott Komárom− mal. Bár alakja főként a Csehországba de− portált református ma− gyarok önzetlen lelki gondozójaként él az utókor emlékezeté− ben, valójában ez csak egyetlen fejezete volt áldásokban gaz− dag, negyedszázados

lelkipásztori szolgálatának.

A Hont vármegyei Nagypeszeken született 1904. december 5−én. A középiskolát Pápán és Ipolyságon végezte, majd a Losonci Teológiai Szeminárium lelkésznövendéke lett. Itt ke− rült kapcsolatba a szárnyait ekkor bontogató csehszlovák re− formátus ifjúsági misszióval, melynek elkötelezett munkása lett. A teológia elvégzését követően – kisebb kitérők után – 1931−ben komáromi segédlelkész lett. Itt összegyűjtötte a Biblia iránt komolyabban érdeklődő középiskolás fiúkat, és lét− rehozta velük a Timóteus Szövetséget. Tagjai Pál apostol ta− nítványa után Timóteusoknak nevezték magukat, mivel a Szentírás bizonysága szerint az ő életében látták leginkább megvalósulni a hívő ifjú eszményképét. 1934−ben csatlakoz− tak a Nehézy Károly lelki vezetése alatt álló ún. kiskoszmályi mozgalomhoz. Nehézy kegyes vallásossága és a misszióról vallott elképzelése döntő hatást gyakorolt Tóth és a Timóte− usok lelkiségére is.

A Timóteusok aktívan bekapcsolódtak az ifjúsági munka szervezésébe: vasárnapi iskolai oktatást vállaltak Komárom− ban és a környező falvakban, tanoncok számára bibliakört hoztak létre, ifjúsági missziói napokat tartottak, és évente nagy sikerrel több napos ifjúsági konferenciákat szerveztek, melyek programját az eddigiektől eltérően kizárólag a Bibli− ára építették. 1937−től kezdődően az evangelizáció mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a szociális munkára is.

Ennek legszebb gyümölcse az 1938−ban Komáromban ki− zárólag adományokból felépített árvaház (és diákotthon), a

Imanap a Timóteus−palota udvarán 1940 körül, az asztalnál Tóth Kálmán

6 │ Kis Tükör

Timóteus−palota volt, amely hamarosan több mint negyven árvának és internátusi növendéknek adott otthont.

Tóth időközben megnősült, 1936−ban feleségül vette Tárnok Gizellát. Saját gyermekük nem született, ezért 1946−ban örökbe fogadtak egy ötéves árva kislányt, Kovács Ilonát.

1937−től Tóth árvaházi lelkész lett, először a kiskoszmályi, majd felépülése után a komáromi árvaházban. 1944−ben a komáromi egyházmegye missziói lelkésznek választotta, de ez irányú tevékenysége főként csak a háború után bontako− zott ki.

A második világháború vége a szlovákiai magyarságnak az 1938 előtti területi visszarendeződést, majd a jogfosztottság éveit hozta. A kiskoszmályi mozgalmat felszámolták, va− gyonát, köztük a Timóteus−palotát, az állam elkobozta. Tót− hék is kénytelenek voltak elhagyni az intézményt; egy ideig felesége szüleinek megyercsi utcai házában laktak, majd az egykori Kollégium épületében kaptak egy szobát, és itt éltek 1952−ig.

Csónakázás a Vágon, középen Tóth Kálmán, mögötte felesége, előtte Nehézy Károly

A háborút követően újult erővel fogott hozzá a misszió szer− vezésének, és munkájának köszönhetően Komárom orszá− gos viszonylatban is jelentős evangelizációs központtá vált.

1947 tavaszán a történelmi egyházak Csehországba küld− ték papjaikat a deportált magyarok lelki gondozásának az el− látására. A református egyház részéről Tóth Kálmánnak jutott a nehéz feladat, hogy megtalálja és felkeresse a kitelepített reformátusokat, hogy hitüket ébren tartsa, és reménnyel töltse el őket sanyarú helyzetükben. Az egykori deportáltak később a legnagyobb hálával gondoltak Tóth közöttük vég− zett munkájára.

1950−ben a prágai Comenius Evangélikus Teológiai Kar do− censévé nevezték ki (itt képezték a református lelkészeket).

Két szemeszteren keresztül működött az egyetemen teoló− giai és egyháztörténeti tárgyakat oktatva a többségében ma− gyar anyanyelvű református teológus hallgatóknak. A kommunista állami vezetés 1952−től egyre erőteljesebben lé− pett fel az egyházak evangelizáló munkájával szemben. Tóth Kálmánt is felszólították a teológiai oktatói és missziói lelké− szi állásáról való lemondásra, melynek ő eleget is tett. Még ugyanebben az évben az ipolypásztói gyülekezet választotta meg lelkészének. Itt a hatóságok zaklatása ellenére tovább folytatta missziói munkáját, míg 1956. szeptember 25−én, nem egész 52 éves korában váratlanul elhunyt. Halálát nem kezelt magas cukorbetegsége okozta. Személyében a szlo− vákiai magyar belmisszió egyik legkiválóbb képviselője távo− zott az élők sorából.

Galó Vilmos

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:16 Page 7

Gondolatok a hitről és a szekularizációról

Elérkeztünk a sokáig várt társadalmi változáshoz, amikor a besúgok és pártemberek már nem figyelik, ki jár templomba, ki keresztelteti meg gyer− mekét, szóval ki az, aki igyekszik ke− resztyénekhez méltó életet élni.

Valóban, most már minden aggoda− lom nélkül mehetünk, mehetnénk templomba, az istentiszteletre, de va− lahogy mégsem nagyon élünk e lehe− tőséggel. Az vallást eddig mellőző, esetleg titkoló magatartásunkra volt egy nagyon elfogadható és érthető mentség. A nyíltan vállalt keresztyén magatartásnak voltak nagyon gyá− szos, családot, karriert érintő követ− kezményei. Próbáljunk azonban kicsit kutakodni azon társadalmi körülmé− nyek között, melyek eltávolították, el− távolítják az embereket a vallásos élettől. Természetesen ez a jelenség vezérfonala volt a kommunista rend− szernek, mely a vallást első számú ideológiai ellenfelének tekintette. Ez a templomot kerülő magatartás érthető volt a kommunista éra alatt, de jelen volt és van azokban a társadalmakban is, ahol a diktatúra nem avatkozott bele az emberek mindennapi életébe.

Természetesen a nihilizmus nemcsak a vallásosság gyakorlásában, de az

repertoárjába nem fér bele a hit. Il− letve, ha a dolgokat, dogmákat, tudo− mányosan igazolni lehetne, akkor azt feltehetően el tudnák fogadni. Valóban megfelel a valóságnak az effajta argu− mentáció? A tudomány területén na− gyon gyakran logikus, ám egymásnak merőben ellentmondó állítások látnak napvilágot. Ilyenkor, hogy az alternatí− vak közül melyiket fogadjuk el, az attól függ, melyiket tartjuk igaznak, melyi− Mindjárt jövök...

ket hisszük el. Vagyis nagyon sok dolog van életünkben, amit úgy foga− dunk el, hogy hiszünk benne, függet− lenül attól, mennyi az igazságtartalma.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a hit− nek ereje van! Persze ez is furcsa állí− tásnak tűnik, de aki számára ismerős az ún. „vudu” vallás, az tudja, hogy e vallás hívői olyan erővel hisznek a tabu megszegésének büntetésében, hogy bizony előfordul: a megszegő belehal a vétkezés következményébe. A hit Nagyon messze eljöttem, mégsem nye r t e m semmit...

élet széles palettáján másutt is meg− mutatkozik. A templomba járás csak csúcsa a jéghegynek. Lapozzunk át néhány rítuson, szertartáson, melyek a mostani életvitellel nehezen össze− egyeztethető tartalommal bírtak. Mi− előtt azonban a témába merülnénk, próbáljuk tisztázni, hogy tulajdonkép− pen mi is a hit. Van olyan meghatáro− zás, mi szerint a hit nem más, mint az értelem erejét felülmúló tételeknek or− gánuma. De hit az is, ha valamit elfo− gadunk, gyanítunk, igaznak tartunk, sőt az is hit, ha valamit nem tudunk igazolni, de meg vagyunk győződve róla, hogy úgy van.

Az emberek abban a „tévhitben” élnek, hogy a racionális gondolkodás

elveszítése. Ünnepeink szakrális, misztikus tartalma lassan kezd sem− mivé válni. Hányan vagyunk még, akik karácsonykor az ajándékok kibontása előtt elrebegünk néhány hálaadó mon− datot, hogy ismét ünnepelhetjük e napot, hogy együtt lehetünk a család− dal és sok egyébért, amit ilyenkor il− lene a Seregek Urának megköszönni.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a szekularizáció nem véletlenül jött létre.

Ebben a folyamatban része volt Dar− winnak, és többek között néhány tár− sadalomtudománynak is. A zsidó és keresztyén vallások elvilágiasodásá− ban oroszlánrésze van Freudnak. Ő az elsők között volt, aki a morális kérdé− seket pszichológiai problémákká

erejéről a szentírás is tanúskodik, gon− doljunk csak a kapernaumi százados esetére.

Teológusok és egyéb gondolkodók próbálják megfejteni a népesség ke− resztyénségtől való elfordulásának okait. Ezt az elfordulást egy találó kulcsszóval, a szekularizációval ma− gyarázzák. Józan ésszel szemlélve az „elvilágiasodás” nem más, mint az események tartalmának kiüresedése, Visszame− gyek. Vajon meddig várt rám Jézus, míg végül belefáradt és elment?

transzponálta. Így azután az engesz− telést, „gyógyulást” már nem a hitben, szeretetben, a megbocsájtásban, hanem valamelyik világi szakterület− ben kell keresni. A lelki megnyugvás− keresés oda fejlődött, hogy ha lezuhan a repülőgép, beomlik a bánya, elsodor a szökőár, a túlélőkhöz már nem a lé− lekhez legközelebb állót hívják, hanem a minden lelki problémához értő cso− daszakembert. (Magam is ezek közé tartozom!) Ezek a csodaszakemberek mindenre tudnak magyarázatot adni, csak egy hiányzik a repertoárjukból: a belsőleg átélt szeretet. Az empátia ugyanis átélést, beleélést jelent, de a megértés még nem jelent szeretetet.

Van ugyanis egyfajta hivatás, melynek küldetése a szeretetre, a megbocsáj− tásra, a lelki támasz nyújtására épül.

E hivatás gyakorlói mostanában na− gyon szerényen visszahúzódnak, pedig ha tudatosítanák, hogy a csata− mezőkön a sebesültek, haldoklók és azok, akik segítséget, vigaszt már csak a hitben, elsősorban tőlük kap− hatnak, akkor most joggal félretehet− nék szerénységüket, és a lelki segélynyújtás terén ismét átvehetnék az őket megillető helyet.

J. Szabó Iván

Ez eltartott egy ideig. Gyere, kezdjük újra.

Kis Tükör │ 7

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:16 Page 8

Kálvin és a „semper reformanda” elv

Isten igéjének szolgája

„Semmit ne változtassatok, hetni.” 4 Ugyanakkor, miközben a vál− sége van erre az Isten igéje szerinti tozásokat néven nevezi, újra és újra reformáltatásra”. Majd hozzáteszi, semmit ne újítsatok” Kálvin és a „semper reformanda” elv Kálvin János halálos ágyán elmon− dott beszédét feljegyezték az utókor− nak. A „nagy reformátor”, a „nagy újító” furcsa dolgokról beszélt.

"Egyet elfelejtettem: kérlek bennete− ket, hogy semmit ne változtassatok, semmit ne újítsatok. Gyakran kérnek az emberek változtatásokat. Nem becsvágy sarkall engem erre a be− szédre, nem akarom én megakadá− lyozni, hogy valami jobbra ne gondoljatok, azért mondom ezt csu− pán, mert az újítások veszedelmesek, s néha ártalmasak.” 1 A beszéd foly− tatásában olyan dolgot is megnevez, ami az ő szemében sem „tökéletes”, mégis azt kéri a hallgatóit, hogy hagyják meg abban a formában: "Ke− resztelési formulát is írtam, mikor Strassburgban valék, midőn az ana− baptisták gyermekeit a környékből öt, sőt tíz mérföldnyi távolságból is el− hozták megkeresztelni. A formula rideg, mégis javaslom, ne változtas− satok rajta.” 2 Mindezek furcsa ellentmondásban vannak azzal a reformátorinak vallott elvvel, ami az egyház állandó meg− újításáról, állandó reformálásáról szól. „Ecclesia semper reformanda est.”

Kálvin és az egyház megújítása Kálvin maga 1543−ban ír arról köny− vet, hogy miért tartja fontosnak az egyház megreformálását.3 Ezt a könyvet a speyeri birodalmi gyűlésen résztvevőknek, köztük V: Károlynak ajánlja, azért, hogy az „egyház hely− reállításának gondját komolyan ve− gyék föl”. A könyvben Kálvin összefoglalja mindazokat az eltéve− lyedéseket, amik miatt a megújításra szükség van, megnevezi a változtatá− sokat, amelyeket a reformátorok vé− geztek, és végül felhívja a birodalmi gyűlés tagjait arra, miért fontos nekik is az ügy mellé állniuk.

Kálvin a változtatást lényegében három területen tartja fontosnak: tan− beli értelemben, a sákramentumok helyes értelmezésében, és az egy− házkormányzatban. Erről ezt írja: „Vettessék hát vizsga alá egész taní− tásunk, sákramentomi szokásunk, egyházkormányzati elvünk. E három dologban nézze meg akárki semmit a régi formán nem változtattunk, csak ott, ahol változtatásunk által az Isten igéje adta szabályt véltük megközelít−

8 │ Kis Tükör

kiemeli: a változtatások nem újítások, hanem az eredeti, bibliai szándék fel− ismerése, megtalálása és újbóli kö− vetése. Azt azonban látja a reformátor, hogy a világi kormányzat megnyerése nélkül ezek a felismeré− sek nem vezethetők keresztül, tehát szükséges a császár és a gyűlésen részt vevő többi nemes meggyőzése, a reformáció mellé állítása. Ezért kéri a császárt, vizsgálja meg a kálvini tanokat, a sákramentumokról és az egyházszervezetről szóló tanítást. Érvelésében Kálvin a császár Isten

hogy az ige (reformanda) „passziv” formája arra utal, hogy az egyház nem „reformál”, hanem „elszenvedi” a reformálást, „mindig az Isten Szent− lelke által az Igén keresztül kerül megreformálásra”. Láthatóan tehát a reformáció után majd 150 évvel jele− nik meg először ez a kifejezés, és válik a „reformáció” egyik elvi tézi− sévé. Bár utalhat arra a munkára, amit a reformátorok végeztek annak érdekében, hogy még inkább sikerül− jön visszaállítani a bibliai alapokon álló hit− és egyházi életet. Fontos kie−

„Az egyház reformált, és mindig szüksége van erre az Isten igéje szerinti reformáltatásra” iránti és az egyház iránti elkötelező− désére apellál, és így biztatja a kál− vini reformok megvizsgálására, az EGYHÁZ egységének megőrzése ér− dekében.5 Kálvin munkássága során a fentiek− ben jelzett három területen is elérte az általa vágyott eredményt. Igehir− detései, kommentárjai, az általa meg− fogalmazott Káté az egyházi tanítás régi alapokra való helyezését bizo− nyítja. Sákramentum tanában, az úr− vacsoráról és a keresztségről megfogalmazott tanításában is ezt látjuk. Az egyházkormányzás kívána− tos formáját pedig az Ordonnances− ben írta meg. Ezek után fogalmazza meg kérését halálos ágyán. Úgy érezte, hogy elvégezte feladatát, be− teljesítette küldetését.

A Semper reformari („folyamatos re− formáció”) elv Ezt a fogalmat legelőször egy holland református, Jodocus van Lodenstein (Amzterdam) használta az 1674–78 között készült A Sion eszmélése c. könyvében, ahol arra hivatkozik, hogy „Az egyház reformált, és mindig szük−

melni, hogy a teljes kifejezés nem ön− magában az egyház megújításáról szólt, hanem annak Isten igéje sze− rinti változtatásáról.6 A reformátori időben az a feltételezés járta, hogy a régebbi (korábbi) az jobb. Maguk a reformátorok utasítják vissza azokat a vádakat, hogy ők „újítók” lettek volna. Az egyháztörténész, David Steinmetz szerint 7 a reformáció moz− galmának egyházai, azáltal, hogy magukat az Írás alá rendelték, meg− tisztították magukat ezektől a nem kí− vánatos „újításoktól”, és visszatértek az egyházi életnek egy régebbi, és éppen ezért tisztább formájához.

Fontos tehát észrevennünk, hogy nem az öncélú, minden áron való újí− tásra utal ez a kifejezés, hiszen a tel− jes megfogalmazás fényében az ”újításnak” csak az a formája fogad− ható el, amely az Isten igéje szerint történik. Ráadásul az egyház nem lehet sohasem az újítás alanya – ez is félreértelmezése a „semper refor− mari” kifejezésnek. Mert az egyház „elszenvedi” a változást, a megújítást.

Egyedül Isten lehet a megújítás haj− tóereje, a változás „kikényszerítője”.

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:17 Page 9

A másik fontos üzenete a 17. századi kifejezésnek, hogy a reformálásra szükség lehet éppen az egyház esendő, emberi volta miatt, valamint azért, mert Isten az élő ÚR, akit nem kötnek a hagyományaink, sem mai helyzetünk. Isten számára a legfon− tosabb, hogy mindig a leghatéko− nyabb módon érje el az embert. Összefoglalás A reformátorokat, így Kálvint is, ha− talmas belső vágy vezette arra, hogy az Isten örök igazságát megragadják és azt terjesszék. Ezért készek voltak – ha kellett – még a mártíromságot is vállalni. Ahogyan az egyház megre− formálásáról szóló könyv előszavá− ban olvashatjuk: „Magukat a reformátorokat, majd a reformáció második nemzedékét máig az a vád éri: ezek hitújításba kezdtek! Semmi ilyen szándék nem volt, csak riadtan rádöbbentek, hogy a középkorvégi egyház élete abban a formájában már nem folytatható. Tudatosan nem új utakat kerestek, hanem – a rene− szánsz gondolkozásának megfele− lően – régi megoldásokat, régi válaszokat. Pontosan szólva: az egy− házatyák idejének, a bibliai időknek megoldásait újra felfedezve ahhoz igyekeztek igazítani az egyház gon− dolkozását, az egyház mindennapi gyakorlatát, az egyház irányítását.” 8 Kálvin mindezt így látta: „Bizony csak az egy Isten tisztelését s egyszerű igazságát akarjuk uralomra juttatni az egyházban.” 9 Ha ez a cél… akkor változtassunk.

Ha nem… akkor inkább maradjon minden a régiben.

Márkus Mihály a Pápai Református Gyülekezet lelkipászora

Felhasznált irodalom: In: Pruzsinszky Pál: Kálvin János életrajz a reformátor születésének négyszázados évfordulója alkalmá− ból, Pápa, 1909. 468. l.

2 U.o.

3 Kálvin: Az Egyház megreformálá− sának szükségességéről (1543) ford: Czeglédy Sándor, Pápa, 1906.

4 Uo. 16. l. Kiemelés tőlem.

5 uo. 54. l.

6 Ecclesia reformata semper refor− manda secundum verbum Dei 7 David Steinmetz. „The Intellectual Appeal of the Reformation,” Theology Today, January 1, 2001.

8 Kálvin: Az Egyház megreformálá− sának 4 l.

9 uo. 35 l.

1

A HIVATALBAN MEGVÁSÁROLHATÓ KÖNYVEK A könyv címe: Rész szerint...

Szerkesztette: Fazekas Zsuzsanna Kiadó: Szlovákiai Református Keresztyén Egyház – Komáromi Egyházközség Nyomda: Tillinger Péter A kiadás éve: 2014 Oldalszám: 202 Ára: 5 €

A könyv címe: Csallóközi és Mátyusföldi prédikációk Szerkesztette: Mgr. Pólya Katalin, PhD. Kiadó: Szlovákiai Református Keresztyén Egyház – Komáromi Egyházmegye, Selye J. Egyetem A kiadás éve: 2014 Oldalszám: 175 Ára: 3 €

Turányi Mária: Ígéret Csillaga Esthajnalt követő titokzatos éjjel, midőn égi lámpásfény enyhít sötétet, Betlehem felett egy fénylő Csillag támad. Ígéretét küldi Isten a világnak.

Nem bízhatta másra, tengernyi a vétek.

Fiában szállt alá. – Az Ige testté lett.

Szűz a kiválasztott, Szentlélektől áldott. Ő adhat életet Ég és Föld Urának.

Kit nem várt palota, fényes, cifra pompa, csak egy istálló, mi szívesen fogadta.

Sejtelmességében magasztos volt a perc,

áhítatnak csendje Szent családot ölel.

Angyalhad hirdetett örömüzenetet.

Hárfa lágy hangjára égi kar énekelt.

Jászolfény tündöklőn csillámokat lövell, szétszóródva hullott szívbölcsők mélyibe.

Megváltó született Betlehem szívében, az Istennel való megbékéltetésre.

Keresztfán kifolyó áldozati vére vétkeinknek porát szétszórta a szélben. Örökélet napja tündöklőn felragyog azokra, kik LÁTJÁK ma is a Csillagot.

Kis Tükör │ 9

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:17 Page 10

A Nagy−Hideg−hegy a Duna−Ipoly Nemzeti Park területén található, 864 m magasságával a Börzsöny harma− dik legmagasabb hegycsúcsa. A tetőn álló turistaházat a Turisták Inóci Társasága építette az 1930−as évek−

A következő kilométereken nyílegye− nesen kell felfelé mennünk az emel− kedőn a vezeték mellett egészen a Magas−Tax−hegy lábáig. Eredetileg a jelzés itt egyenesen haladt tovább, azonban egy halálos baleset és az inóci kőbánya közelsége miatt ma már jobbra kell fordulnunk, ahol a Grófi út – az eddigiekhez mérten – kellemesebb vonalvezetésű földútján kell haladnunk (közben leágazik balra a Px, amin majd lefelé jövünk).

Két kilométer után keresztezzük a Ki− rályrét – Nagy−Hideg−hegy murvás utat. A taxi réten átvágva érjük el a magas−taxi turistaházat (700m). A ház oldalánál átmenve, az épület mö− gött keresztezzük ismét a műutat (kevésbé kalandvágyóbbak a murvás úton is felsétálhatnak innen az alig 1 km−re lévő Nagy−Hideg−hegyre). A P sáv és a Kx jelzés egyenesen megy

ben. 1947−ben készült el az északi oldalon a lesiklópálya, majd pedig az 50−es évek elején itt épült meg Ma− gyarország első sífelvonója.

A Nagy−Hideg−hegyet Királyrét felől közelítjük meg. Királyrétet Komárom− ból Párkányt, Letkést (határ), Szobot és Márianosztrát vagy Kismarost (+10km) érintve érhetjük el. (A túra téli viszonyok közt feltétlen egy teljes napot igényel, már csak a 180km−es autózás miatt is). Autónkat a parko− lóban hagyva, a Kastély Hotel és a turistaszálló előtt elmenve, aszfaltú− ton lassacskán elérjük a Duna−Ipoly Nemzeti Park erdei iskolájának épü− letét. Itt jobbra letérünk, és felme− gyünk az elektromos távvezeték alá (P sávjelzés).

tovább, felfelé a Nyírjes−ka− szálón keresztül, igen izmos emelkedőn.

Itt turistautak tömke− lege találkozik, nekünk a P sávot kell követnünk. Elérjük a sípálya alját, és a sílift mel− lett tudjuk megmászni a he− gyet. Balra már előtűnik a panoráma− teraszos nagy−hideg−hegyi turista− ház, amely egyben étterem is. Érdemes felmenni a kb. húsz méterre lévő hegycsúcsra, mert tiszta téli idő− ben szép innen a kilátás. Amint ki− gyönyörködtük magunkat, és megmelegedtünk a turistaházban, továbbindulhatunk. Pontosabban ez az a hely, ahol eldönthetjük, hogy visszafelé vesszük−e az irányt egy

Barangoló

Hidegben a Nagy-Hideghegyre (865m, Börzsöny)

10 │ Kis Tükör

másik úton, mint amin feljöttünk, vagy teszünk−e egy kb. 2 órás kitérőt a 3,2 km−re lévő Csóványosra (938m).

A kilátót a Börzsöny legmagasabb pontján nemrég újították fel. A K és a P sávjelzés párhuzamosan odavezet.

Ha a visszaút mellett döntünk, akkor visszaindulunk a kistányéros sífel− vonó aljához a P sávon. A sífelfonó aljában a turistautak kereszteződé− sében jobbra fordulunk a K négy− zetre, és ereszkedni kezdünk.

Kétszer is keresztezzük a Nagy− Hideg−hegyre vezető murvás utat, és közben mellénk szegődik a Nagy− Vasfazék−patak is. A K+ jelzésen me− gyünk tovább lefelé (miután megszűnt a K négyzet). A Cseresz− nyefa parkoló elején elhagyjuk a K négyzetet és balra térünk; hamaro− san a reggelről ismerős P jelzésen találjuk magunkat a villanyvezeték alatt. Egy bő fél óra múlva már az au− tónknál vehetjük le a bakancsunkat. −hgy−

Térkép: Börzsöny (Cartographia), tu− ristautak.hu Táv: 13,5 km. szintemelkedés 604m (a Csóványos + 6,4km, és 168m szint) Menetidő: kb. 6 óra. (Fejlámpa nélkül télen ne induljunk el!)

Távolság Komáromtól: 90km, 1 óra au− tóval Egyéb: aktuális hóviszonyok (webka− mera), szálláslehetőség: nagyhideg− hegy.hu

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:18 Page 11

Szeptember 2.

Tanévnyitó volt a Marianum Iskolaközpont diákjai, tanárai számára a Rozália−templomban. Igét hirdetett nt. Fazekas Zsuzsa.

Szeptember 11.

Egyházunk felsőbb tisztségeibe jelölő presbiteri gyűlést tartottunk ezen a napon.

Szeptember 30.

Délután a nőegylet tartotta összejövetelét, melyen nt. Fa− zekas Zsuzsa előadásán keresztül emlékezhettünk a 450 éve gyülekezetünkben szolgáló Szenczi Molnár Albert élet− ére és munkásságára. Köszönet a közreműködőknek: Fe− kete Évának az énekkíséretért és Bastrnák Lillának a szavalatokért.

Szeptember 12.

A nőegylet szervezésében a budapesti Operaház emléke− zetes balettelőadásának vendégei lehettünk gyülekezetünk 53 tagjával együtt. Köszönet a szervezésért!

Október 1.

5 órai kezdettel templomunkban jótékonysági koncertet adott a kárpátaljai KRISZ nevű egyházi zenekar: hazájuk nehéz helyzetben lévő magyar családjait támogatták.

Szeptember 19.

A Madaron megszervezett II. egyházmegyei jótékonysági bálon is részt vett gyülekezetünk több tagja. A jól sikerült rendezvény tomboladíjával a gyermekeiket egyedül nevelő szülőket és családokat támogatták.

Az elmúlt hónapok eseményei

Szeptember 7.

Tanévnyitó volt a mi templomunkban is. Szeretettel hívo− gattuk a tanulókat, pedagógusokat, az iskolakezdő kicsiket is szüleikkel. Szolgálatukkal bemutatkoztak hitoktatóink is.

Délután gyülekezetünk több tagjával részt vettünk nt. Csiba Zoltán, gyülekezetünk egykori beosztott lelkészének beik− tatásán a madari gyülekezetben. A kedves, családias al− kalmon együtt örültünk a madariakkal, a beiktatott lelkésszel és családjával. Isten áldja meg őket, hogy együtt munkálkodva Isten országát építhessék.

Szeptember 28.

Délután részt vettünk a III. egyházmegyei pedagógustalál− kozón Martoson. Az igehirdetés szolgálatát nt. Fazekas Zsuzsanna végezte, dr. Jakab−Szászi Andrea, a Reformá− tus Pedagógia Intézet igazgatóhelyettese A sokrétű intelli− gencia címmel tartott nagysikerű interaktív előadást.

Gyülekezetünk tanácstermében ezen a vasárnapon 6 órá− tól a nőegylet kézimunka−kiállításának megnyitójára került sor. Sok szép kézimunka bizonyította közösségünk asszo− nyainak ügyességét és szorgalmát.

Szeptember 21.

Nőegyletünk több tagja egyházmegyei nőszövetségi gyű− lésen vett részt Gútán. Az alkalom vendége, Fehér Anna gyógypedagógus az iskoláskorú gyermekek viselkedési, tanulási zavarairól adott elő.

Szeptember 28.

Ezen az istentiszteleten búcsúztak gyülekezetünktől Hozák Viktor és Hozák Magyar Ildikó segédlelkészek. Isten áldja és őrizze őket új szolgálati területükön az Ung megyei Vaján község gyülekezetében.

Október 3.

Orgonakoncert volt templomunkban a Carissimi és a nő− egylet szervezésében megrendezésre került konferencia keretében, amely a halmozottan sérült gyerekekkel való zenei nevelésről szólt. A koncerten N. Dunkel Norbert ze− neterapeuta, debreceni orgonaművész, filozófus nemcsak játékával szolgált, hanem megosztotta velünk gondolatait is.

Október 5.

Ezen a vasárnapi istentiszteleten bemutatkozott beosztott lelkészünk, Kalocsai Lami Alexandra és két új segédlelké− szünk: Dobai Egyeg Kamilla és Kalocsai Tamás. Isten áldja meg szolgálatukat és életüket gyülekezetünkben.

Délután egyházmegyei közgyűlésen, presbiteri konferen− cián vettünk részt Búcson. Az igehirdetés szolgálatát nt.

Molnár Árpád püspöki titkár végezte, előadást Margit István

Kis Tükör │ 11

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:18 Page 12

Az elmúlt hónapok eseményei

gondnok, levéltáros tartott a presbiteri tisztség igei alapjai− ról és fontosságáról.

Délelőtt a gyermek−istentisztelet vezetői kirándulást szer− veztek a gyerekek számára. Köszönjük, hogy gyerekeink a természetben és nem a tévé előtt tölthették ezt a délelőttöt.

Október 12.

Az Élő Víz nem befektetési alap által szervezett Szépko− rúak Vasárnapjára meghívtuk a 80. életévüket betöltött test− véreinket, valamint segítettük a szeretetotthonok azon lakóit is, akik szerettek volna részt venni az alkalmon. Az is− tentisztelet után a tanácsteremben vetítéssel mutattuk be gyülekezetünk nyári alkalmait, majd a szeretetvendégség alatt lehetett beszélgetni, feleleveníteni a régi emlékeket.

Köszönjük a nőtestvérek segítségét!

Október 6.

Az aradi vértanúkra emlékeztünk a Klapka téren városunk polgáraival együtt.

Október 9.

A Csemadok székházában Mátyás Lajos Győrben élő nyu− galmazott esperes akvarelljeiből kiállítás nyílt ezen a napon. Az alkotások három egyházmegye (Pozsonyi, Barsi és Komáromi) templomait mutatták be. Szembesülhettünk a reményteljes ténnyel: Isten után vágyakozó nép a mi nép− ünk. A kiállításon megosztotta velünk gondolatait a művész és nt. Fazekas Zsuzsanna a templomok jelentőségéről.

Közreműködött Csiba Emese, Molnár Zsófia, Fekete Éva és Keszegh Júlia. Köszönet a szervezőknek, gyülekeze− tünk nőegyletének!

Október 11.

Ezen a szombaton 9 órától a Szlovákiai Magyar Reformá− tus Presbiteri Szövetség I. regionális presbiteri képzését tartotta templomunkban. Az alkalom vezérgondolata ‒ Mit jelent presbiternek lenni a XXI. században? ‒ pecsételte meg az előadók témaválasztását. A kezdő áhítaton ft. Fa− zekas László, egyházunk püspöke szolgált. Ezután a kol− légium udvarán sor került a hársfaültetésre és emléktábla elhelyezésére, amelyekkel a reformáció egyházat újító gyü− mölcseire emlékezünk.

Október 14.

A Magyarországi Szeretetszolgálat által jutányos áron fel− kínált alma a SJE központi parkolójában ezen a napon ta− lált gazdára. Köszönet minden segítőnek!

Október 16−19.

Ezen a hétvégén konfirmandusainkkal Bátorkeszin voltunk, hogy megismerkedhessenek hitünk alapigazságaival, hogy az éneklés és játékok által közösség épülhessen, barátsá− gok szövődjenek. Vasárnap az istentiszteleten pedig be− mutattuk 14 nyolcadikos konfirmandusunkat. Isten áldja és őrizze őket, hogy növekedhessenek testi, lelki értelemben, hitükben.

Október 20−25.

Bűnbánati hetünkön úrvacsorára készültünk a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete hithőseinek történetei alapján.

Október 26. Úrvacsorai közösségben adtunk hálát az újbor ajándéká− ért.

Október 28.

A nőegylet alkalmán nt. Fazekas Zsuzsanna Kálvin tegnap és ma címmel tartott előadást.

Vendégünk volt Manfred Rekowski, a Rajnai Egyházkerü− let elnöke, és Barbara Rudolf, az ökumenikus kapcsolato− kért felelős tanácsos, dr. Szabó Dániel, a MRPSZ elnöke, dr. Szilágyi Sándor, a MRPSZ főtitkára, dr. Tóth János, a MRPSZ Békés megyei Területi Szervezetének elnöke, va− lamint a három egyházmegye több mint 300 presbitere. Ál− dott alkalom volt. Köszönet a szervezőnek, egyházunk főgondnokának, Fekete Vincének, és minden presbiter− és pótpresbiter testvérnek, akik tevőlegesen is hozzájárultak ahhoz, hogy gyülekezetünk betölthesse vendégadói szol− gálatát is.

12 │ Kis Tükör

Október 30.

Konfirmandusaink egyházmegyei konfirmandus találkozón vettek részt Bátorkeszin, ahol bemutatkozott a lévai refor− mátus gimnázium is.

Október 31.

A reformáció ünnepén rendhagyó istentiszteletünk ven− dége Meister Éva, a Marosvásárehelyről származó szín− művész volt, aki Kocsis István Árva Bethlen Katáról írt monodrámáját adta elő. Felejthetetlen élményben volt része mindazoknak, akik eljöttek, hogy együtt adjunk hálát Isten Lelke megújító, nyomorúságokban is megerősítő ere−

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:19 Page 13

jéért. Isten őrizze és áldja a Művésznőt, hogy sokáig a hit és kultúra nagyköveteként szolgálhasson az Egyház javára és Isten dicsőségére.

November 8.

Egyházmegyei énekverseny Zsigárdon, ahol a Marianum Iskolaközpont 21 tanulója képviselte eredményesen gyüle− kezetünket. Név szerint: Bronz sáv: Máté Zsóka Elvira Ezüst sáv: Gelle Dóra, Mikla Bence, Simon Barna László, Szénási Levente Arany sáv: Molnár Anna, Molnár Zsófia, Židek Alexandra, Mézes Virág Csoportos kategóriában: Mézes Virág, Süll Csillag Virág, Gál Annamária, Cintula Katalin, Mikla Bence, Tornóczi Be− nedek, Gelle Dóra, Gelle Fanni, Simon Barna László, Kol− lár Bálint, Hajtman Péter, Kiss Máté Arany sávos csoport lett: Máté Zsóka Elvira, Bathó Lilla, Nagy Dóra/ Molnár Anna, Bagin Fruzsina, Farkas Emma.

Köszönet a felkészítő hitoktatóknak: Simon Rácz Mártának és Tóth Zsuzsannának.

November 9.

A délelőtti istentiszteletünkön megemlékeztünk néhai ft.

Horváth Zsigmondról, gyülekezetünk lelkészéről, egyhá− zunk püspökéről születésének 100. évfordulója alkalmából. Életpályáját és szolgálatát Cséplő Bálint mérnök, gyüleke− zetünk gondnoka ismertette.

November 17.

A Timóteus−háznál faültetésre került sor. Köszönet mind− azoknak, akik az államünnep által biztosított szabad dél− előttüket is erre a célra áldozták.

November 20.

A Marianum Iskolaközpont végzősei templomunkban há− laadó istentiszteleten és úrvacsorai közösségben tekint− hettek vissza, és kérhették Istentől az erőt a rájuk váró feladatokhoz.

November 22.

Gyülekezetünkből 16 gyerek vett részt az egyházmegyei bibliaismereti versenyen Martoson. Név szerint: Bölcskei Sára, Nagy Dóra, Megyeri Tamara, Feszty Bori, Gál And− rás, simon Ákos, Viola Krisuzián, Szalay Mátyás, Keserű Borbála, Téglás Panna, Barát Bence. A II. kategória 2. he− lyét szerezte meg az Ódor Zsuzsanna által felkészített cso− port: Gacsal Ákos, Németh Dominik, Vanya Zsuzsika, Vörös Virág.

Köszönet a felkészítőknek: Ódor Zsuzsannának, Simon Mártának, Szalay Cecíliának és Tóth Zsuzsannának.

A Marianum Iskolaközpont végzőseinek szalagavatói ün− nepségén a Szent−András templomban gyülekezetünk ré− széről nt. Fazekas Zsuzsanna szolgált.

Az elmúlt hónapok eseményei

November 2.

Gyászolók vasárnapján emlékeztünk az elmúlt év gyászo− lóival együtt eltávozott kedveseinkre, és kértük Isten vi− gasztaló erejét igéje és Lelke által.

Az istentisztelet után egyházközségi közgyűlést tartottunk.

November 16.

A diakóniai vasárnap perselypénze (260 €) gyülekezetünk rászorulóit, betegeit, idős testvéreinket fogja támogatni.

Délután rendhagyó presbiteri gyűlést tartottunk, amelyen Tóth Zsuzsanna lévita bemutatta egyetemes egyházunk ci− gánymissziójának szolgálatát.

November 24−29.

Bűnbánati hetünkön önvizsgálatot olyan ószövetségi igék alapján tartottunk, amelyek arról szóltak, hogy Isten meg− látogatta az ő népét.

November 25.

Nagysikerű filmvetítésnek lehettünk részesei a nőegylet al− kalmán, amikor dr. Antala Zsuzsanna és dr. Nagy István: A Fesztyek, avagy a honfoglaló martosiak című alkotását lát− tuk. Isten áldja és őrizze a film készítőit, hogy továbbra is megörökíthessék népünk, egyházunk múltjának és jelené− nek értékeit.

November 12.

Boriban gyülekezetünk vezetősége ft. Horváth Zsigmond sírjánál elhelyezte a kegyelet koszorúját és igével, imád− sággal adott hálát Istennek a szolgálattevőkért.

November 15.

Rimaszombatban az egyházi énekverseny országos for− dulóján is jól szerepeltek gyülekezetünk hittanosai. Arany− sávos lett: Židek Alexandra, Molnár Anna, ezüstsávos Molnár Zsófia, Mézes Virág és Édes Lili.

November 27.

SJE Teológiai Karán nemzetközi tudományos konferenciát tartottak: Református és zsidó kapcsolatok a magyar kul− túrában címmel, amelyen gyülekezetünk tagjai is részt vet− tek.

November 30. Úrvacsorai közösségben készültünk a négyhetes adventi időszakra.

Kis Tükör │ 13

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:19 Page 14

Péczeli József Komárom vá− rosának több mint évezre− des történetét véres csaták és ostromok mellett szá− mos termé− szeti csapás, árvíz, földren− gés, tűzvész jelzi.

A vár tucatnyi ostromot állt ki évszázadokon át, dacolva ta− tárral, török− kel, némettel, orosszal. Ta− kács Sándor piarista szerzetes, a város krónikása, a Tudományos Aka− démia rendes tagja írja szülővárosáról: „Komárom mindig kisváros volt, s ma is az, csak a múltja nagy. Kimondha− tatlanul sokat szenvedett a népe, de talán éppen a létért való folytonos küzdelem és szakadatlan szenvedés acé− lozta meg lakosai szívét, lelkét.”

Az örökké gyászos mohácsi csata után rövidesen I. Fer− dinánd német katonái foglalták el Komáromot. Az ideke− rült katonák Németország különböző vidékeiről származtak, és szép számmal voltak köztük protestáns vallásúak. Először a Luther Márton hitújítási tanításait val− lók, később a Kálvin János tanait ismerők és aszerint élők jöttek a városba. 1530−tól már saját prédikátoraik is voltak.

A várban levő protestáns eszmék nem maradhattak so− káig a vár falai között. A bejáró kézművesek és iparosok révén hamar kiszivárgott az új vallás a komáromi magya− rokhoz, és szívükben szimpátiára talált. 1562 őszén a Fel− vidék híres prédikátora, Huszár Gál már itt magyarul hirdette az igét.

Az elkövetkezendő évtizedek hatalmas megpróbáltatáso− kat hoztak a városra (pestisjárvány, Bocskai−felkelés, tűz− vész).

Mindennek ellenére 1606−ban lakosai megalapították a később országszerte híres Komáromi Református Kollégiumot. 1614−ben itt tanított a neves zsoltáríró, Szenczi Molnár Albert is.

1635−ben és 37−ben árvizek pusztították a várost. 1710− ben a pestisjárványnak több ezer komáromi esett áldo− zatául.

A török háborúk és a Habsburg−ellenes felkelések után szabaddá vált a közlekedés a Dunán, fellendült a város− ban a kereskedelem, felgyorsult Komárom fejlődése. La− kosainak száma elérte a 10.400−at. A történelmi Magyarországon csak Brassó, Buda, Kolozsvár és Nagy− szeben voltak népesebbek. Ekkor ismét jött egy nagy csa− pás. A szépen kiépült barokk várost súlyosan megrongálta az 1763. június 28−i nagy földrengés. Ösz− szedőlt 7 templom, 3 kolostor, 279 nagyobb és 780 kisebb épület. Gyengébb erősségű földmozgások voltak még két éven keresztül.

Húsz év múlva, 1783. április 22−én a korábbival azonos erősségű földrengés rázta meg a várost.

Mindezen csapások mellett a reformátusokat lelki csapá− sok is sújtották. A hitben és anyagiakban tehetős híveknek 110 éven keresztül (1677−1781) állandó elnyomás, meg−

14 │ Kis Tükör

aláztatás és üldözés volt a részük. Templomukat, iskolá− jukat elvették, lelkipásztoraikat, tanítóikat elűzték. Jókai Mór Az elátkozott család című regényében megrázóan tárgyalja szülővárosának ezt az időszakát. A lelkek mé− lyéből az új hitet kiirtani már nem tudták. Hiába vitték gá− lyarabságra prédikátoraikat, hiába juttatták máglyahalálra Száki János lelkipásztort, akit a város főterén, a mai Klapka téren égettek el. Bár Komárom utcáit évekig re− formátus papok és tanítók söpörték, a lelkekben tovább parázslott a protestáns hitvallás. Ezekről a borzalmas ül− dözésekről hiteles képet fest a fentebb már említett pia− rista szerzetes, Takács Sándor.

De térjünk vissza 1781−be, amikor Mária Terézia halála után fia, II. József, az ún. kalapos király kiadta türelmi ren− deletét, és ezzel véget ért az ellenreformáció.

Az eddig titokban létező komáromi eklézsia kurátorai el− mentek Debrecenbe, és az ottani Kollégium javaslatára Péczeli Józsefet hívták meg lelkipásztornak. Biztatták őt, nem kell félnie, már csak naponta egyszer−kétszer reng a föld. Péczeli nem is félt. Tagadhatatlan, nagyon szeren− csés volt választásuk, később nem egy város irigyelte Ko− máromot. Nem csupán azért, mert Péczeli felekezetének külföldön is ismert legnagyobb szónoka lett, aki nagy mű− veltsége mellett még 8 nyelven írt és beszélt, hanem azért is, mert nagy írói tehetségét itt váltotta valóra (a 8 nyelv: latin, arab, héber, francia, görög, német, angol és ma− gyar).

Péczeli József Putnokon született 1750−ben. Édesapja, Imre, szintén református lelkész volt. Tanulmányait Deb− recenben, Lipcsében, Jénában, Bernben és Genfben foly− tatta. Hazatérte után egykori debreceni tanárának, Varjas Jánosnak lányát, Katalint vette feleségül.

Bár több egyetemen is marasztalták, mégis a komáromi eklézsia meghívásának tett eleget. 1783. szeptember 30− án érkezett Komáromba.

A türelmi rendelet lehetővé tette a protestánsok számára, hogy templomot építsenek, torony nélkül, bejárata nem nézhetett az utcafrontra. Péczeli első célja a komáromi templom felépítése volt. El is készült közadakozásból 4 év alatt Felvidék legnagyobb református temploma, 2300 ülőhellyel.

Közben Péczeli megszervezte a Komáromi Tudós Társa− ságot és megalapította a Mindenes Gyűjtemény című fo− lyóiratot, amely Magyarország első tudományos ismeretterjesztő periodikája lett.

Szépirodalmi munkásságának legnagyobb részét műfor− dítások teszik ki. Bessenyei György példáját követve a vi− lágirodalom híres alkotásaival kívánta gazdagítani a magyar irodalmat. Mint számos korabeli író, ő is azt a né− zetet vallotta, hogy irodalmunk föllendítéséhez elsősor− ban a külföldi jeles irodalmi termékek átültetése szükséges. Nyelvünk irodalmi szintre emelése volt élté− nek egyik fő célja. „Hogy a mi nyelvünk legyen a maga hazájában az első, s a mi literatúránkat ne csak ismerjék, hanem becsüljék is az idegen nemzetek.”

Tisztelték, becsülték, szerették, levelezésben voltak vele többek közt Kazinczy Ferenc, Gvadányi József, Révai Miklós, Orczy Lőrinc. Lipót császárhoz is eljutottak mun− kái, aki francia nyelven levelezett a komáromi prédikátor− ral.

Toldi Ferenc, a magyar irodalomtörténet atyja és megte− remtője így értékeli többek közt Péczeli jelentőségét: „Egyike volt abban a korban a tudomány, a hazai nyelv, a költészet leghatásosabb terjesztőinek, az új nemzedék példája

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:19 Page 15

és irányítója lett. Emellett korában felekezetének jeles szónoka, ál− talánosan tisztelt, a kor minden nevezetességeivel példás viszony− ban álló tudós ember.”

Hogy kortársai között nemcsak nagy tiszteletnek, de szeretetüknek is részese volt, példázza itt két idézet Fejér György pozsonyi kato− likus pap írja Péczeli neve napjára egy pozsonyi folyóiratban: „Egy oly nagy hazafit keresnék széltében, /kinek egész haza tapsol örömében /s elfáradhatatlan példás munkássága…/Péczeli lenne az aranyalma ága.”

Gróf Gvadányi József pedig így köszönti: „Töltsd meg poharamat, inasom, jó borral,/ Te pedig lovászom, mo− zsaraim porral./ Süsd el, mormoljanak, ma van József napja/ üli ezt egy vezér, s Révkomárom papja.”

Tíz évig volt Komárom lelkipásztora. 5 gyermeke született ez idő alatt, 3 csecsemő korában meghalt, kiskorú fiút és lányt hagyott ár− vákul. Fia, József, szintén a magyar irodalom jeles képviselője, a MTA tagja. A református templom udvarán található 3 kicsi gyer− mekének síremléke (Gottlieb, Terézia és Mária Zsuzsanna).

Egy érdemekben dús, de célokban még gazdagabb életpálya sza− kadt meg Komáromban 1792. december 4−én. Aránylag fiatalon, életének, alkotó pályájának delén ragadta el a halál.

Ahogy Kazinczy Ferenc írja: „Korábban hala meg mint várni lehetett, elölve dolgozásai által, s ez vala végsóhajtása: > Vég lehelésem is hazámnak szolgáljon.<” Özvegye gyermekeivel rövidesen elhagyta Komáromot, és vissza− tért Debrecenbe.

Péczeli sírja a komáromi református temetőben van, napjainkban is kegyeletes zarándokhelye a komáromiaknak, s máshonnani irodal− mat kedvelőknek.

Későbbi utóda, Kovács János püspök írta költeményében: „Utazó! Ki hamva van itt megtisztelve/ ennyi könnyel? Ha majd kér− ded idő telve,/ tudd meg, egy fáklyáé, ki a közjó végett/ a munkának íróasztalán elégett… Péczeli Józsefé.”

Csokonai Vitéz Mihály „Nagy Sámuelhez” című verséből vett idézet: „Múlik mord egünk homálya, / a ködök már oszlanak,/ melyek oly sűrűn reája/s vastagon borultanak.// Túl Budán, más láthatárra /a setétség elmene,/ rátekintvén ez hazára/ a magyar jó Istene.// Fény− lenek setét egünkön/ egynehány oly csillagok,/ melyek árva nem− zetünkön/ fényesíthetnek magok.// Jer barátom! Péczeliddel,/ gazdagítni népedet,/ ülj üres helyére; hidd el/néped áldand tége− det.”

Oláhné D. Ilona

Keresztségben részesültek SZEPTEMBER Ábel – Ryšavý Gábor református informatikus és Marcsa Friderika református tanárnő gyer− meke Simon – Ollé Erik színművész és Szabó Ágnes gyermeke Maxim – Ódor László református katonai rendőr és Varga Judit tanárnő gyermeke Márton – Németh Tibor református menedzser és Tücsök Judit református hivatalnoknő gyermeke Anikó – Langschadl Mátyás református újságíró és Antal Zsuzsanna római katolikus művészettör− ténész gyermeke OKTÓBER Dóra – Mátyás Attila református kertészmérnök és Novák Zsuzsa könyvelőnő gyermeke Zsuzsanna – Horváth Igor református magánvál− lalkozó és Katarína Gličová tanárnő gyermeke NOVEMBER Lídia – Radics István római katolikus alkalmazott és Sőreg Emese református tanácsadó gyermeke Péter – Domján Péter logisztikai szervező és So− modi Bernadett református közgazdász gyermeke Hanna – Rajtár László római katolikus vállalkozó és Deák Márta református gyógytornász gyer− meke Maxim – Dostál Tamás evangélikus alkalmazott és Tóth Erika református vállalkozó gyermeke Házasságot kötöttek SZEPTEMBER Czibor Zsolt 29 éves római katolikus alkalmazott és Komlósi Mónika 26 éves református hivatalnok Gábovics Vilmos és Korsár Gabriella Vincze Pál 27 éves római katolikus közgazdász és Simcsík Rita 26 éves református közgazdász OKTÓBER Semenei Tamás 33 éves szobafestő és Varga Zsu− zsanna 30 éves református gépészmérnök Bóna Dénes 37 éves református pedagógus és Balogh Ildikó 36 éves római katolikus hivatalnok Győry Gábor 50 éves református üzletkötő és Né− meth Ingrid 43 éves római katolikus magánvállal− kozó Vallina Gonzáles József 28 éves alkalmazott és Magyarics Andrea 25 éves református közgaz− dász mérnök Csiba Zoltán 36 éves református lelkipásztor és Móricz Zsófia 23 éves református logopédus Eltávoztak a földi életből AUGUSZTUS Lovas Ferencné szül. Nagy Lívia 71 éves test− vérünk SZEPTEMBER Kacz Gusztáv 66 éves özv. Porubszky Józsefné szül. Prágay Lenke 93 éves testvérünk OKTÓBER Gurányi József 54 éves Kiss Zoltán 66 éves testvérünk NOVEMBER Kanozsay Sándor Edit 65 éves testvérünk

Kis Tükör │ 15

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:20 Page 16

Visszatekintés az elmúlt 2014-es esztendőre Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja, ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád, hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön – örökké. Ámen. (Péter 1,4) Egész életünk arról szól, hogy úton vagyunk. Utakat épí− tünk otthonainktól a templomig, lélektől lélekig. Most, ami− kor számot adunk a 2014−ben elvégzett munkánkról, kiállunk útjainkra és három irányba tekintünk: először fel− felé Istenre, aztán hátra nézünk, hogy számba vegyük, mit cseleked−tünk az elmúlt 2014−es esztendőben, mi az, amit magunk mögött hagyunk biztos nyomként az utánunk jö− vőknek. Természetesen előre is tekintünk, hiszen cél nélkül nincs cselekvő élet.

Tekintsünk tehát fel, és adjunk hálát az Úrnak, hogy meg− mutatta a jó utat, amelyen járnunk kell, hogy azt cseleked− jük, ami kedves neki! Köszönet mindenkinek, aki részt vállalt az elmúlt év munkájában. Kérjük, hogy áldja meg az Isten a szeretetben szolgálókat és minden tagunkat a jö− vőben is egészséggel, erővel, hittel és hűséggel.

Most pedig tekintsünk hátra, és vegyük számba a múlt évben végzett munkánkat!

segítőiknek” címmel. Rászoruló családokat anyagi juttatá− sokkal támogattunk. Meglátogattuk szépkorú testvéreinket a komáromi, aranyosi és a vágfüzesi idősek otthonában.

Beteglátogatáson voltunk nőegyleti tagjainknál. A nagyke− szi Reménység otthonban élő testvéreket látogattuk és tá− mogattuk. Adakoztunk a komáromi hajléktalanok étkeztetésére. Az egyházunkat anyagi támogatásban ré− szesítettük. Műanyag kupakot gyűjtöttünk egy szentpéteri beteg kisfiú támogatására. Bekapcsolódtunk a Szeretethíd Kárpát−medencei önkéntes megmozdulásba. Idén a kollé− gium elülső és hátsó udvarát, a templom udvarát és a te− metőben lévő egyházi sírokat tettük rendbe a gyülekezeti tagokkal közösen. Ebből az alkalomból meglátogattuk az idősek otthonában élő nőtestvéreinket, akiknek sütemény− nyel is kedveskedtünk.

Kirándulásokat, hangversenyt és kézimunka−kiállítást szer− veztünk.

Háromféle munkakörben tevékenykedtünk: Hitmélyítő munka – Egyház−társadalmi munka – Szeretetmunka 1. Hitmélyítő munkánknak igen fontos része volt az ima és a bibliaismeret igék által való terjesztése. Minden alkalom− mal igét olvastunk fel, imádkoztunk, énekeltünk, zenés áhí− tatot is tartottunk.

2. Egyháztársadalmi téren arra törekedtünk, hogy havonta találkozzunk egymással az asszonyok, lányok, idősebbek, a fiatalok, a reformátusokat és más felekezetűek. Megbe− széltük terveinket, gondjainkat; az igét, a tudományt és a kultúrát terjesztettük az előadások által.

3. Szeretetmunkánk végzésénél példaképül szolgáltak elődeink, nem tértünk el az őáltaluk megjelölt útról, ott se− gítettünk, ahol szükség volt ránk. Számos jótékony csele− kedet bizonyítja eddigi tevékenységünket. A halmozottan sérült fiatalok részére kétszer szerveztünk zenés igei al− kalmat szeretetvendégséggel egybekötve, amelyen min− den fiatalt csomaggal is megajándékoztunk. A fiatalok és a szüleik részére foglalkozással egybekötött szakmai mun− kanapot is szerveztünk a Carissimi nonprofit alappal közö− sen „Zeneterápia halmozottan sérült fiataloknak, tréning

16 │ Kis Tükör

Biztosítottuk az egyházunk által szervezett rendezvények háttérmunkáját. Szoros kapcsolatot tartunk fenn a Pápai Református Gyülekezet nőszövetségével. A többszöri ta− lálkozás jó lehetőséget adott a tapasztalatcserére és az egymás szolgálata általi épülésünkre.

A 2014−es évben végzett tevékenységünk: Jan. 27. Évértékelő összejövetel, szeretetvendég− ség és filmvetítés a Šachtičkyn és Pápán tett kirándulá− sokról (49 résztvevő).

Feb. 23.

Farsangi zenés összejövetel; vers, ének és zenehallgatás, ismerkedés (37 résztvevő). Közreműködött: Dráfi Mátyás (szavalat, ének), Fekete Éva és Fekete Vince (zene).

Márc. 6.

A budapesti Nemzeti Színház János vitéz c. darabjának megtekintése (10 résztvevő).

25.

Gubánné Ármai Erika: „A szeretet ottho− nai, önkéntes voltam Böjte Csaba árvái között” c. előadás (36 résztvevő). Ápr.

29.

Banka Gabriella: „Csak ami örök” c. új ver− seskötetének bemutatója (36 résztvevő).

Máj.

10.

Kirándulás Bécsbe (48 résztvevő). l7.

Szeretethíd (54 résztvevő).

27.

Filmvetítés: Szobiné Kerekes Eszter: „Fel− vidéki népviseletek babákon” (36 résztvevő).

28.

Szeretetvendégség, zenés igei alkalom halmozottan sérült fiatalok részére (32 résztvevő).

Jún.

10.

Budapesti Baltazár Színház: „Fiúk, lányok”

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:20 Page 17

(45 résztvevő).

13–14. Kirándulás Šachtičkyra (15 résztvevő).

24.

Igei alkalom, szeretetvendégség, jubilán− sok köszöntése (39 résztvevő).

Aug. 16.

Kirándulás: Komárom és környéke népi hagyományai és kultúrája (35 résztvevő).

Szept. 12.

Balettelőadás a budapesti Operaházban: a Trójai játékok és A Szilfid c. balett− előadások megtekin− tése (41 résztvevő).

28.

Kézimunka−kiállítás a gyülekezeti terem− ben (117 látogató).

30.

Nt. Fazekas Zsuzsanna „Szenczi Molnár Albert, a zsoltárfordító” c. előadásával emlékeztünk a 400 évvel ezelőtt Komáromban szolgáló lelkipásztorra.

Okt. 3. „Élmény, érzelmek, ritmus”. Zeneterápia halmozottan sérült fiataloknak, gyakorlati tréning szülők− nek és szakembereknek. Előadó: Dunkel N. Norbert PhD., közös szervezésben a Carissimivel (110 résztvevő).

Dunkel N. Norbert, PhD. debreceni orgo− naművész koncertje 9. „Csallóközi és mátyusföldi református templomok” c. kiállítás nt. Mátyás Lajos akvarelljeiből, közös szervezésben a Csemadok Komáromi Városi Szer− vezetével.

28.

Nt. Fazekas Zsuzsanna „Kálvin tegnap és ma” c. előadása. Emlékezés Kálvin Jánosra halálának 450. évfordulója alkalmából (39 résztvevő).

Nov. 25.

Dr. Antala Zsuzsanna és dr. Nagy István „Fesztyek, avagy a honfoglaló martosiak” c. film vetítése (57 résztvevő).

28. a budapesti Nemzeti Színház „János vitéz” c. daljátékának megtekintése (53 résztvevő).

Dec. 16.

Igei alkalom, szeretetvendégség, jubilán− sok köszöntése.

17.

Szeretetvendégség, zenés igei alkalom a Napsugár csoport részére.

Egész évben műanyag kupakok gyűjtése. Októberben le− adtunk 7 zsák kupakot.

nyosok látogatását, hajléktalanok felkarolását lehetősége− ink szerint.

– Szorgalmazzuk a keresztyén értékben tájékozódó nők összefogását, családot, egyházat és társadalmi építő szán− dékkal.

– Kulturális és szabad időstevékenységek koordinálása, pl. kirándulás, hangverseny, színházlátogatás, kézimunka− kiállítás, ahol lehetőség nyílik együtt lenni, új arcokat meg− ismerni és a régi jó barátokkal elbeszélgetni.

– Összehangolt kapcsolatteremtés határon belül és kívül (Egyházmegyei Nőszövetséggel, Pápai Nőszövetséggel stb.)

– Az egyház által szervezett rendezvények háttérmunká− val való támogatása révén szeretnénk továbbra is lelké− szeink segítségére lenni.

A 2015−ös évre a következő kitűzött terveink, céljaink lesznek:

Okunk van a hálaadásra, mert ez idáig megsegített az Úr bennünket. Lépésről lépésre sikerült előbbre jutnunk mind lelki, mind szellemi és anyagi szempontból megerősöd− nünk. Hálás köszönettel tartozunk szponzorainknak, főleg nőegyletünk egyik tagjának, aki több éven keresztül na− gyobb öszszeggel támogat bennünket, és így tudtuk segí− teni adománnyal az egyházunkat s a rászoruló tagjainkat, a Nagykeszin működő Reménység otthon lakóit és a haj− léktalanokat. Arra kérjük az Urat, hogy őrizzen meg minket továbbra is erőben, egészségben, hogy közös, szorgalmas, összetartó munkával, egymás segítésével tudjunk tovább gyarapodni és előbbre jutni. Csak Isten kegyelméből van alkalmunk és erőnk a szolgálatra, s az ehhez szükséges tehetséget, forrást és segítőtársakat is Ő adta nekünk.

Mindezért pedig hálával tartozunk Istennek: az egészsé− gért, az időért és az erőért, hogy el tudtuk végezni a ter− vezett és a ránk bízott feladatokat. Kívánom, hogy a mennyei Atyánk oltalmazó keze kísérjen bennünket a jö− vőben is, hogy magunk mellett tudhassuk és érezhessük az Ő megtartó ke−gyelmét és szeretetét.

Köszönet mindenkinek, aki részt vállalt ennek a csodála− tos munkának a megvalósításában. Áldja meg az Isten a szeretetben szolgálókat a jövőben is hittel, hűséggel és erővel, életünk szóljon Krisztusról, abban a hitben, hogy: „Krisztus a jövő, együtt szolgáljuk Őt.”

– Továbbra is vállaljuk a szociális szeretetszolgálati, jóté− konysági feladatokat, családok, idősek, betegek, magá−

Dr. Körtvélyesi Piroska, a Komáromi Protestáns Nőegylet elnöke

Most pedig tekintsünk előre a jövő évi terveink és céljaink felé!

Kis Tükör │ 17

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:20 Page 18

A népszámlálás története Már az ókorban is fontos volt a hódító nagyhatalmak szá− mára a népszámlálás, főleg a kiróható és behajtható adók miatt. Az Ószövetségben is előfordulnak népszám− lálási törvények: „Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét, az ő nemzetségeik szerint, az ő atyáinak házanépe szerint, a neveknek száma szerint, minden férfiút főről főre.” (IV. Mózes 1, 2.) „Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét, húsz esztendőstől fogva és feljebb, az ő atyafiainak ház− népe szerint: mindenkit, aki hadba mehet Izráelben.” (IV. Mózes 26, 2).

Az Újszövetségben is szerepelnek igék, melyek a nép− számlálás tényét jelzik. Ilyen például a karácsonyi törté− netből jól ismert igerész a történész Lukács tollából: „És lőn azokban a napokban Augusztus császártól pa− rancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeírat− tassék. Ez az összeírás akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.” (Lukács 2, 1‒2.)

Magyarországon az első népszámlálás Mária Terézia ural− kodása alatt 1753. november 13−án indult, mely az első volt Európában. Az Osztrák−Magyar Monarchiában az első bővített népszámlálásra 1880−ban került sor, amely aztán minden 10. évben ismétlődött. A trianoni békeszerződés után, 1921−ben volt az első, a müncheni egyezmény után 1938 decemberében, majd a második világháború után 1945−ben volt a következő népszámlálás.

A nemzetiségi és felekezeti hovatartozás adatai váro− sunkban a lent jelölt években a következőképpen alakul− tak: Év

Lakos

Római katolikus

Refor− mátus

Evan− gélikus

1715

8 321

489 ház

393 ház

1775

9 775

1800

17 782

10 591

6 226

1850

11 214

5 788

3 849

377

1900

19 996

12 336

4 488

728

1910

22 337

13 999

4 892

817

1919

16 552

10 314

3 594

393

1941

30 858

20 739

6 198

681

1948

16 869

16 971

3 153

363

1991

37 346

2001

37 366

4 696

2011

34 349

4 066

Komárom város népszámlálásának rövid története Városunk világhírét várának köszönheti. Ez eredetileg csak Óvárból állt, a XVII. században épült hozzá a több− ször, legutóbb a napóleoni háborúk alatt kibővített Újvár, végül a település a Nádor−vonallal egészült ki. A vár a XVI‒XVII. században Magyarország és egész Nyugat−

18 │ Kis Tükör

Európa egyik védőbástyájaként szolgált. 1529−ben a német helyőrség elhagyta a várat, ahová ekkor a török vonult be, de rövid idő után kénytelen volt azt elhagyni.

Később a vár minden támadással dacolt, még Bethlen sem bírta bevenni.

A vár nagy hatással volt a város fejlődésére. A nemesi telkeken épült részt Kúriának, a Vág rég, elhagyott med− rében épült részt pedig Velencének hívták.

Ezekben az időkben a lakosság számát nem vették fi− gyelembe, hanem a portákat írták össze, melyeknek a száma a következőképpen alakult: 1549−ben 42, 1556−1559 között 13, 1576−ban 25 portát számláltak.

1594−ben az egész város leégett, de1600−ban már 50, 1604−ben pedig 80 portát tartottak nyilván.

Komárom a török világ után a XIX. század közepéig az ország legnépesebb városai közé tartozott. 1715−ben 8 321, 1775−ben 9 745, majd 1800−ban már 17 782 lakosa volt.

A szabadságharc után a népesség el− költözése folytán megfogyatkozott a város lakossága, így 1850−ben 11 214 polgárt számláltak.

A következő évek− ben meg− épült a fővasútvo− nal, amely el− kerülte Komáromot, és ezért a leggyengébben fejlődő városok közé tartozott.

1891−ben elkészült a várost a Dunántúllal összekötő híd, és 1892−ben a városhoz csatolták a szemben fekvő Új− szőny települését is. Öt év múlva megépült a csallóközi vasútvonal, így újból megindult a város fejlődése. 1900− ban 19 996 lakosa volt, mely 10 év alatt 22 337−re emel− kedett.

1919−ben az I. Csehszlovák Köztársaság megalakulása után a lakosság száma 16 552−re csökkent, mivel a vá− rosi magyar hivatalnokok nagy része kénytelen volt el− hagyni Komáromot, és helyükbe szlovák−cseh hivatalnokok léptek.

Végezetül meg kell említeni Komáromújvárost, mely Mo− nostor néven 1541−ben még 5 portával szerepelt. Komá− romújváros helyén állott Révkomárom, melynek neve később a Duna bal partján elterülő Nagy−Komáromra ru− házódott át. A folyó jobb partján elterülő városrész a ké− sőbbiek folyamán az Újszőny nevet kapta, majd Dél−Komárom lett.

1715−től 1800−ig a református és evangélikus lakosok, mint protestánsokként szerepeltek.

1800−tól 1890−ig a népszámlálásban külön szerepel Ko− márom /bal parti/ és Komáromújváros, 1891− től mint Ko− márom.

A trianoni békeszerződés előtt Komáromújvárosban egyik felekezetnek sem volt lelkésze. Római katolikus részről Szőnynek volt leányegyháza, református gyülekezetként mint Újszőny szerepelt és a komáromi református gyüle− kezethez tartozott. A trianoni békeszerződés után 1919− től különálló várossá és gyülekezetté alakultak át.

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:21 Page 19

Komárom Város lakosságának alakulása 1910–2008 között 32520 28376

37346 37666

35881

60% 63% magyar magyar −1785 komáromi

19391 88% magyar

21158 21982 17725

96% 60% magyar magyar

És... mit hoz idén a Jézuska?

Trianon −1666

1910

1921

„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.” (Lk 19,10)

1930

1941

1970

1980

1991

2001

Üdvösséget!

2008

1938. szeptember 29−én egynapos tárgyalás után aláír− ták a müncheni egyezményt, amely a szlovákiai magyar kisebbség ügyével nem foglalkozott.

A magyar elképzelés szerint Magyarországhoz kellett volna csatolni az 1910−es népszámlálás szerint magyar többségű csehszlovák területeket. Ez sajnos nem történt meg. A táblázatból kitűnik, hogy a magyar lakosság 1945−ig gyarapodott, míg a reformátusok száma csök− kent.

1945. május 9−én véget ért a második világháború. De ez az időszak újabb megpróbáltatásokat jelentett városunk lakosainak is. Vázlatszerűen ez történt: 1. Az állami hatóság visszatelepítette azokat a magya− rokat, akik 1938. november 6−a után – a hatóságok sze− rint − megszállókként és magyarosítókként költöztek Szlovákiába.

2. A magyar lakosság nagy részének kényszer−kitelepí− tése /deportálása/ Csehországba.

3. A lakosságcsere, amely 1947. április 11−én vette kez− detét.

A fent említett három pontból következik, hogy az 1948− as népszámláláskor Komárom város lakosságának száma 16 869−re csökkent.

Cséplő Bálint

A komáromi járás vallási összetétele (2001)

Többségi vallás: Római Katolikus Egyház 25−49% 50−75% 76−100%

Református Egyház 25−49% 50−75% 76−100%

A Kis Tükör szerkesztősége áldott ünnepeket kíván!

Az adatok a 2001−es népszámlálásból valók.

Kis Tükör │ 19

kt15.4_Kis Tükör 2014.12.16. 16:32 Page 20

A három fa legendája Norvég mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer hegycsúcs, ahol három kis fácska állt és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő.

Az első fácska vágyakozva nézett fel a csillagokra, ame− lyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt. „Szeretnék kincsesláda lenni!” – kiáltott fel. „Beborítva arannyal és telve gyönyörű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálato− sabb kincsesláda az egész világon!”

A második tekintetével követte a kis patakot, ami szokott útján csörgedezett a tenger felé. „Jó volna büszke hajó− nak lenni” – sóhajtotta – „átszelni a viharos tengert, ha− talmas királyokat vinni egyik parttól a másikig! Belőlem lesz a legerősebb tengerjáró az óceánokon!”

A harmadik kicsi fa lenézett a völgybe. Férfiak és nők si− etősen tették a dolgukat a forgalmas kisvárosban. „Én egyáltalán nem akarok elmozdulni erről a helyről” – mondta. – „Szeretnék olyan magasra nőni, hogy amikor az emberek megállnak, hogy megnézzenek, felemeljék tekintetüket az ég felé és Istenre gondoljanak. Én leszek a legmagasabb fa a Földön!”

Múltak az évek. Eső jött és sütött a nap, s a három kis fa nagyra és magasra nőtt.

Egy szép napon három favágó ballagott fel a hegyoldalon.

Egyikőjük megpillantotta az első fát és azt mondta: „Cso− dálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.” És a fa el− dőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt. „Most lesz belőlem az a szép kincsesláda” – gondolta a fa – „csodás kincseket kapok majd.”

A másik favágó a második fát szemelte ki. „Ez a fa erős.

Pontosan ilyen kell nekem.” És eldőlt a második fa is a fejsze ütéseire. „Végre átszelem a tengert!” – gondolta.

– „Büszke hajó leszek, királyoknak való!”

A harmadik fa úgy érezte, hogy egy pillanatra a szíve is megáll, amikor az utolsó favágó ránézett. Ott állt egyene− sen és magasan, büszkén mutatva az égre. De a favágó nem nézett fel oda. „Nekem bármelyik fa megteszi” – mormogta.

Az első fa egy asztaloshoz került. De az öreg asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott kezei alól egy já− szol került ki. A szép fa nem gyémánttal és drágakövek− kel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára.

A második fa mosolygott, amikor a favágó elvitte a hajó− építőhöz. De nem valami nagy és erős tengerjáró hajó

készült belőle, hanem a fűrészelés és kalapácsolás után egy egyszerű halászbárka állt a víz partján. Mivel túl kicsi és gyenge volt ahhoz, hogy tengerre szálljanak vele, ezért egy tavon hajóztak rajta egyik parttól a másikig. Min− den nap átható halbűz töltötte be, és lassan beivódott a hajó deszkáiba, gerendáiba.

A harmadik nagyon meglepődött, amikor a favágó ge− rendákra hasította, és otthagyta egy farakásban. „Soha nem akartam más lenni, csak állni a hegytetőn, és Isten felé mutatni.”

Sok−sok nap telt el, és sok−sok éjszaka. A három fa már majdnem elfelejtette egykori álmát.

De egy éjjel egy fénylő csillag gyúlt ki éppen afölött az is− tálló fölött, amelyikben a jászol állt. Vándorok érkeztek, és egy fiatal nő fektette gyermekét a jászol puha szalmájára. „Bárcsak jobb helyet készíthetnék néki!” – sóhajtott fel a férfi, aki mellette volt. Az anya megszorította a kezét és mosolygott. A csillag rásütött a fényes és erős fára. „Ez a jászol a legjobb hely neki” – mondta a asszony. És az első fa rájött, hogy most nála van a világ legnagyobb kincse. Évek múltán egy este fáradt utasok szálltak fel a halász− hajóra. Egyikük azonnal elaludt, ahogy a hajó kifutott a tóra. Éjjel hirtelen feltámadt a szél, és a víz fölött hatal− mas vihar kerekedett. A hajó hánykódott az óriási hullá− mok tetején. Tudta, hogy nem elég erős ahhoz, hogy az utasokat ilyen nagy szélben és esőben épségben a partra vigye. Ekkor felébredt a fáradt vándor. Felállt, kinyújtotta karját és annyit mondott: „Csend!” – és a vihar elült. Olyan gyorsan, mint ahogy kezdődött. A második fa tudta, hogy a leghatalmasabb király volt ott azon az éjszakán.

Egy péntek reggel előhúzták az utolsó fából készült ge− rendákat is a rég elfelejtett rakásból. Összeácsolták, majd egy tomboló és gúnyolódó tömegen hurcolták keresztül.

Megborzongott, amikor néhány katona egy ember kezeit szögezte gerendáihoz. Rútnak és kegyetlennek érezte magát. De vasárnap reggel, amikor a Nap sugaraival fel− lármázta a levegőt és a Földről az öröm áradt, tudta a harmadik fa, hogy Isten szeretete mindent megváltozta− tott.

Ez tette gyönyörűvé az első fát.

Ettől lett erős a második. És ha valaki valamikor a harmadik fára gondolt, annak Is− tenre kellett gondolnia.

Fordította: Szabó Ági

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház „...múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság...”

[1 János 2,8]

www.reformata.sk