Kis Tükör 15.3

kt15.3_Kis Tükör 2014.09.22. 22:07 Page 1

XV. évfolyam

2014. szeptember

3. szám

KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Ára: 0,50 €

kt15.3_Kis Tükör 2014.09.22. 22:08 Page 2

2014 – a család és a munka összehangolásának éve

A munka Igei alapja E téma körüljárásához és tárgyalá− sához értelemszerűen a kezdetek− hez kell visszamennünk. Az 1Móz 2, 8. versében olvassuk: „Ültetett az Úr− isten egy kertet Édenben…” Ezt a kertet tette az ember lakóhelyévé, hogy azt művelje és gondozza. A gyönyörűség kertjében élvezze annak gyümölcseit és áldja érte Te− remtőjét.

Eme megbízatás igazi értékét az adja, hogy itt nem robot a munka, hanem örömmel végzett feladat, mert a föld is az ember kezére dolgozik.

Szorgalmának eredménye az Isten gondoskodó szeretetének adomá− nya. Az édeni munka körülményeit nem az ember, de az Úristen alakí− totta ki. Mi rontotta el ezt az idilli álla− potot, mindnyájan nagyon is jól tudjuk?! Most hadd fogalmazzak így, igazán az volt jellemző az ember Isten akaratával szembemenő csele− kedetére, hogy az Urat akarta kitudni az Édenből. Egyedül ő akart otthon maradni az Isten kertjében, pedig annak vigyázásáért a Kert minden termése az ember megelégedését, boldogságát szolgálta.

Az 1Móz 3, 17–19 versei fedik fel Isten jogos haragját, ítéletét az

KIS TÜKÖR impresszum

XV. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 2014. SZEPTEMBER

2 │ Kis Tükör

ember engedetlensége miatt. „Mivel félti és szereti gyermekét. Ajándékba hallgattál…. Fáradsággal élj belőle adta nekünk az időt. Napokat a mun− egész életedben! Arcod verejtékével kára és napot a pihenésre, hálaa− eszed a kenyeret, míg visszatérsz a dásra. A hetedik nap megszentelése földbe, mert abból vétettél.” Az Éden egyidős a teremtéstörténettel. Meg− elvesztése után gyötrelmek helyévé előzi a sínai−hegyi parancsolatok ki− vált az ember lakóhelye. Átkozott lett adását.

Húsvét által mi a a föld az engedetlenség következté− vasárnapot kaptuk, hogy Krisztus fel− ben, verejtékezve kell megszerezni támadása legyen drága példa szá− az élelmet, ha nem akar éhen halni. munkra a hetedik nap Ami eddig az ember kezére dolgo− megünneplésében. Kaptuk e napot zott, az visszájára fordult. A föld nem azért, hogy a fáradságos munka után segíti az ember tevékenységét: elva− megízleljünk valamit a mennyei nyu− dulva bogáncsot terem. Így galomból. Igaz, nagyon hal− él és munkálkodik az vány képe ez az Isten ember a földön szombatjának. évezredek óta Isten a hetedik egy se veled napon nem tét− − se nélkü− lenségre, he− led álla− nyélésre „ MEGÉRI-E egyáltalán potban. késztet. Az Az átok Ő ma− a fáradtságot, amit művelek?

I s t e n gasztalá− Meg, de csak akkor, bünteté− sát és ha odaföntről sében jóságáért, nyilvánul áldásáért fény esik rá.” m e g , való kö− L.Wittgenstein hisz az szönet− átokkal mondást szemben a vár, mind− büntetésnek ezért lelki fel− nevelő hatása töltődést ad van. Így vált az cserébe. Azt akarja, ember lakhelye az hogy ezen a napon a Éden csodálatos isteni ado− munka szerszámát ameny− mánya helyett a létfenntartásért való nyire csak lehet, tegyük le. Engedjük, küzdelem sivár színterévé. hogy vasárnap az Ő lelke munkál− Hogy ne váljon hiábavalóvá a min− kodjon bennünk. dennapi munka, ahhoz az Isten se− Isten tudja, hogy mire van szüksé− gítségét kell kérni. Az Isten áldására günk. Ő jobban ismer bennünket, van szükségünk. Az Úr azt akarja, mint az összes nyilvántartás, mely hogy munkálkodjunk, szorgalmas nevünket tartalmazza. Atya Ő, aki so− munkával keressük meg kenyerün− hasem árt gyermekének. Édes anya− ket. Ám nem szűnik meg figyelmez− nyelvünkben van egy kifejezés: tetése, hogy bele ne feledkezzünk a „mostohaapa”, ám én még soha nem kilátástalan robotba. Hiábavaló ne− hallottam azt a formát, hogy „mosto− künk kora reggeltől késő estig dol− haatya”. Az Atya kifejezés mindig a gozni, ha Isten nem hozza el a maga gyermeke javát szolgáló, annak segítségét és szeretetét. életét megajándékozó személyt je− Az Úrtól megáldott ember szorgal− lent. /Máté 6, 32b–33/ mas. Nem támaszkodik másra, nem Kegyelemből élünk. A túlhajtott élet akar ingyenélővé válni, hanem min− elég a robotban. Szabj időt a lelked den erejével azon van, hogy két ke− ápolására! Imádsággal fordulj Iste− zével keresse meg a kenyerét. Az ned felé! Ezzel kezd a napot! Őt szó− Úrtól megáldott ember nem mások lítsd meg, tőle kérj áldást minden verejtékén akar meggazdagodni, de elhatározásodra! Megkapod, amire mindenkinek megadja azt, ami neki szükséged van, állandóvá téve ke− jár. Az Úrtól megáldott ember nem− zeid munkáját. csak a maga munkájában szorgal− Kis Pál, mas, hanem szívesen segít másokon is. Örül, ha másoknak segítségére a Barsi Református Egyházmegye esperese lehet.

Az Úrtól megáldott ember életét Isten igéje vezeti. /2Móz 20, 9–10/ Tudja, hogy az Isten szabadító Isten, aki

kt15.3_Kis Tükör 2014.09.22. 22:23 Page 3

Kakaš Zoltán, baptista lelkipásztor: „És főleg bízni Isten kegyelmében...”

Névjegy: Kakaš Zoltán, baptista lelkipásztor, született: 1973, Zselíz

Ecce Homo: Reverenda nélkül…

A legtöbb kisfiú álma, hogy tűzoltó lesz, színész, katona, futballista... Ön mégis az Úr szolgálatát választotta. Mi ve− zérelte ebben, milyen szerepe volt ebben a családjának, környezetének?

Nem emlékszem rá, hogy lett volna ilyen tényleges álmom... Nagysallón nőttem fel és ott éltem 32 éves koro− mig. Ott fociztunk, jöttek az eredmények, magasabb osz− tályba is kerültem – ez volt az életem: foci, barátok és még valami – a munkám. A szüleim a tisztességes munka sze− retetére neveltek, ezért hálás vagyok nekik, mert olyan út− ravalót kaptam, amely az életem folyamán átsegített az akadályokon és a nehézségeken.

Volt civil foglalkozásom: szereltem az állásokat, majd he− gesztettem, aztán egy 22 fős munkacsoport mestere lettem.

Arra viszont emlékszem, mikor egyszer azt mondtam: 35 éves koromig ezt a munkát akarom végezni, aztán pedig va− lami mást… Már 20 éves voltam, amikor kérdéseket tettem fel magamnak a földi létemmel kapcsolatban. Huszonegy évesen fogadtam be a hitet és azt, hogy az Úr Jézus értem is meghalt a keresztfán. Onnantól Isten irányít az utamon, Tőle kaptam csodálatos feleségemet, három gyerekünket...

Aztán 33 évesen, miután távúton befejeztem tanulmányai− mat az Evangélikus Teológia Karon, Besztercebányán egy idősebb prédikátor mellé kerültem gyakornoknak.

Eddigi szolgálatának legfontosabb, legmeghatározóbb ese− ményei…

Az első és nagyon jelentős esemény a barátaim autóbal− esete volt. Abban az autóban nekem is ott kellett volna ülnöm, de én a nőveremmel inkább egy keresztény ifjúsági találkozóra mentem el. Csak a következő napon tudtam meg, hogy mi történt... De voltak további meghatározó „pil− lanatok” is, mikor szülőfalumban a baptista gyülekezetet választottam, ahol elkezdtem foglakozni a fiatalokkal, az idősebb testvérek igehirdetéseket bíztak rám, tagja lettem az idősek tanácsának. A következő fontos időszak az volt, amikor megkezdtem gyakornoki – segédlelkészi – szolgá− latomat. Harminckét év után „elhagytam” a szülőföldemet, és feleségemmel, valamint két gyerekünkkel Poprádra köl− töztünk. És itt éltem át szolgálatom első nagy megpróbál− tatását: újra, még komolyabban meg kellett vizsgálnom elhivatottságomat erre a szolgálatra. És az Úr megtartott!

Most nyolcadik éve vagyok Komáromban, ez az első gyü− lekezetem, olyan, mint az első szerelem: mindig az emlé− kezetünkben marad…

Mózes: „Uram, add másnak ezt a terhet”… ‒ volt e Önnek is ilyen érzése?

Szüleim arra is megtanítottak, hogy „ne add fel olyan köny− nyen”. Aki emberekkel dolgozik, az tudja, hogy ez nem könnyű munka, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ön− kéntességen alapul. Élő szervezet ez, emberek, akiknek megvannak a saját gondjaik, bajaik, betegségeik, és ráa− dásul különböző szociális rétegekből jöttek. Itt nem marad más, mint hirdetni az Evangéliumot, tanácsokat adni, mo−

tiválni az embereket, a híveket... És főleg bízni Isten ke− gyelmében, hogy miként csodát tett az én életemmel, úgy cselekszik majd másokéval is.

Dél−Amerikában, Afrikában terjed, Európában elveszítette egykori dominanciáját a kereszténység. Ön szerint mi ennek az oka és hogyan állítható meg, fordítható vissza ez a folyamat?

Nehéz a kérdés, a válaszom eléggé furcsán hangzik majd, ezért kérem az olvasót, hogy ne botránkozzon meg rajta.

Nagyon jó dolgunk van – mondom ezt annak tudatában, hogy látom a nyomort is a környezetemben. Az „itt és most” világában élünk, amely elfeledteti velünk az Isten−félelmet, amelyben meghalhat a tisztelet és az erkölcs. Európa „élni” akar, egyre jobban és jobban, de közben elfeledi Őt, aki azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság, az élet.” Visszafordí− tani? Nem tudom, volt−e valaha eszmei állapot, amelyhez vissza kellene térnünk. Azt tudom: nincs hatalmam megvál− toztatni mások életét, csak a saját életemről beszélhetek. A válaszom tehát: „Mint keresztény, élnem kell az eredeti ke− resztény életet, úgy, ahogyan azt a Bibliában olvasom; élni úgy, hogy én vagyok a világ világossága és sója”.

A jelen, örömök, tervek…

Eredetileg két város volt tervben..., Komárom... gyülekezet, amelyben szlovákul és magyarul egyaránt beszélnek… és én, aki magyarul még soha nem hirdettem Igét…kihívás volt ez, de leginkább a belső béke megtalálása, amely nem embertől, hanem Isten válaszaként érkezett. A jelen? A gyülekezet: emberek, akikkel szeretjük egymást, evangeli− záció, előadások, bibliaiskola, bibliaórák, a nehéz szociális helyzetben lévők segítése, a mindenkori istentiszteletek...

Jelenleg egy nyitott Ifjúsági klub létrehozásán fáradozunk, ahol átélhetjük a „bizalmat, együttérzést, barátságot és a biztonságos környezetet”, ahol meghallgathatják a „jó hírt” az életükhöz.

Végezetül egy ige az olvasó épülésére, hitének erősödé− sére…

Egy kicsit hosszabb ez a bekezdés az Igéből, de szá− momra mindig új erőt ad – 2Kor. 4, 1‒18 – legalább egy rövid szakasz (7‒10) ebből a részből: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt az Is− tennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szoron− gatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elha− gyatottak, letipornak, de nem pusztulunk el; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is lát− hatóvá legyen testünkben”.

Kertész Gábor

Kis Tükör │ 3

kt15.3_Kis Tükör 2014.09.22. 22:08 Page 4

Visszapillantó... avagy gyülekezet és művészet anno

Feszty Árpád jubileuma „…a kísértetiesen izzó alkonyi tájon tüzesedett sziklák kö− zött, párás, poros levegőben áll a három kereszt… A nap messze mögöttük hanyatlik le… Az egész képen elömlő esti visszavert sárga fülledtség, a sziklákon, az égen sikongó al− konyi parázs s a mély, fekete vigasztalan komolyság zárt el− lentéte, az egyenletes, biztos festőiség olyan egy− ségessé teszik, hogy kevés magyar festmény állja ki vele az összeha− sonlítást” – olvas− hatjuk a korabeli kritikát Feszty Árpád Golgota című képéről. Ez az 1880−ban alkotott mű volt a mélyen vallásos festő első egyházi témájú al− kotása, és ez volt az a festmény, mely or− szágos ismertséget hozott számára – alig hat esztendővel első olajképeinek születését követően.

Feszty Árpád 1856. december 21−én született a Komárom− tól nem messze fekvő Ógyalla (ma Hurbanovo, Szlovákia) községben. Édesapja Rehrnbeck (később Festi, majd Feszty) Szilveszter, a falu megbecsült alakja, édesanyja, Linzmayer Jozefa pedig a nyolc Feszty−testvér gondos ne− velője volt. Az 1860−as évek elején a családnál rendszeresen vendégeskedő – és annak tagjairól portrékat készítő – Pali− nay György akadémikus festő volt az, aki a gyermek érdek− lődését a művészet iránt felkeltette. Így nem volt meglepő, hogy a komáromi, pesti elemi és középiskolák – kínkeser− ves – elvégzését követően Feszty Árpád 1874 tavaszán a müncheni Képzőművészet Akadémián folytatta tanulmá− nyait. Az itt eltöltött két év alatt az ifjú művész sokat tanult Mészöly Gézától, a balatoni látképek mesterétől és a szin− tén tájfestészetben jeleskedő osztrák Karl Kubinskytól. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy – a már gyermekkorában is a természethez erősen vonzódó Feszty – első festmé− nyeinek témájául a szülőfaluját és a környező mocsár− és ta− nyavilágot választotta. A főként szénaboglyákat, parasztházakat és fűzfasorokat ábrázoló képek közül kie− melkedik a Pusztai találkozás télen (1879) című alkotása, melyen egy bravúrosan komponált téli alkonyati táj került áb− rázolásra.

Fesztyt 1880−ban már a bécsi Képzőművészeti Akadémián találjuk, ahol Eduard Lichtenfels felügyelete alatt született Golgota (1880) című műve, melynek bár a témája Krisztus megfeszítése, mégis a tájképi részletek dominanciája a hangsúlyosabb. Feszty a viharos ég és az előtér szétszórt, szélmarta szikláinak segítségével tökéletesen képes meg− jeleníteni a golgotai tragédia hangulatát.

1883−ban az Operaház büfétermébe készített a hangok ere− detét – a visszhang, a tengerzúgás, patakcsobogás allego− rikus megjelenítését – ábrázoló murális munkákat. A ciklus nagy sikere miatt később megbízást kapott a Nemzeti Szín− ház, a városligeti Királyi Pavilon, az Erzsébet kórház (ma Sportkórház) és a Terézvárosi Kaszinó Lotz−terme falképei− nek elkészítésére is. Néhány sokat méltatott életkép (Bá− nyaszerencsétlenség, Kárvallottak) és oltárkép (a miskolci zárdakápolna oltárképe) után 1889−ben alkotta meg a Ke−

4 │ Kis Tükör

sergő asszonyok Krisztus sírjánál elnevezésű művét, mely a sziklasír körül gyászoló négy Máriát ábrázolja. Alakjaik se− gítségével Feszty a gyász és a fájdalom kifejezésének kü− lönböző módjait jeleníti meg. A művészt – aki egyébként a Bibliáját mindig az ágya mellett tartotta és gyakran tanul− mányozta – ez a jelenet egész életén át foglalkoztatta, így többször is megfestette.

Feszty 1888−ben feleségül vette Jókai Mór fogadott leányát, Rózát, akinek segítségével Bajza utcai palotájukban mű− ködtette a századvég egyik legjelentősebb kulturális talál− kozóhelyét – az un Feszty−szalont. A millennium közeledtével és talán apósának hatására a művész figyelme a történelmi témák felé fordult. Hazánk képzőművészetében egyedülálló tematikájú pannósorozatot (1889–1891) készí− tett az új Törvénykezési Palotába. Ez a magyar igazság− szolgáltatás történetét mutatja be. Ezt követően 1892 és 1894 között alkotta meg – számos társa segítségével – a Magyarok bejövetele néven ismert körképet. Az 1800 négy− zetméter nagyságú alkotás a hazai historizáló akadémizmus legnagyobb méretű és leghíresebb műve. Ennek sikere miatt kérték fel a festőt – Bihar és Komárom vármegyék – két nagyméretű történelmi kép kivitelezésére. A honfoglaló ma− gyarok döntő ütközetét megjelenítő Bánhidai csata című fest− mény jelenleg a Komáromi Duna Menti Múzeum dísztermében megtekinthető. Árpád fiának, Zsoltnak az el− jegyzését ábrázoló „párdarabja” viszont 1946−ban nyomta− lanul eltűnt.

Feszty Árpád 1899−ben – apósával, Jókai Mórral megrom− lott viszonya miatt – Firenzébe költözött, ahol a következő két évet a Krisztus temetése – hármaskép – megalkotásával töltötte. A Jézus keresztről való levételét, temetési menetét és a sírjánál gyászoló asszonyokat ábrázoló triptichon lát− hatóan Munkácsy Trilógiájának hatására fogant. A tizenhá− rom méter hosszú és négy méter magas alkotás ragyogó színvilága, aprólékos kidolgozottsága és érzelemdússága ellenére mégis mostohagyermeke marad a magyar művé− szetnek. Ugyanis ekkor már a historizáló akadémizmus ideje lejárt, a közvéleményt és a művészeket újabb irányzatok ér− dekelték – emiatt Fesztynek is egyre súlyosabb anyagi prob− lémákkal kellett szembenéznie.

Ugyan kapott még néhány állami megbízást – így például a Budavári Palota büfétermének díszítésére (1902–1904), a

Feszty Árpád, Feszty Árpádné és Jókai Mór a Bajza utcai műteremben (1894)

kt15.3_Kis Tükör 2014.09.22. 22:09 Page 5

Triptichon: A szent sír, 1899–1901

tematikájú festményei számítottak. A Piéta című alkotásán – a felravatalozott Krisztus volt látható, előtte színes gyertyákkal és muskátlikkal, melyek egészen különleges atmoszférát teremtettek a képen. A Jeru− zsálem fölött elnevezésű alkotás pedig a magányos Krisztust mutatta Getsemáné hegyén, a háttérben Jeruzsálem fényeivel.

Ez az alkotás egyben az ekkorra megtört és betegeskedő művész búcsúja is lehe− tett az élettől és a művészettől… Feszty Árpád száz esztendővel ezelőtt, 1914. május 31−én hunyt el Lovranában (ma Lovran, Horvátország). Személyében a magyar művészet egyik legsokoldalúbb és legtehetségesebb alakját vesztette el.

Görbe Márk

Könyvfigyelő

Pusztai találkozás télen (1879)

Szent István−bazilika Szent József oltárá− nak képeire (1904–1906), de hamarosan Bajza utcai palotájának eladására kény− szerült. Ezután kisebb – pipás paraszto− kat és almás menyecskéket ábrázoló – szalonképek készítésében volt kénytelen elaprózni tehetségét.

Az 1912−es utolsó kiállítása viszont nagy sikert aratott – a közel 150 tájkép és élet− kép mellett a legjelentősebbnek a vallásos

2012−ben a Szent István Társulat Kindel− mann Győző szerkesztésében Himnusz a búzamezőn címmel adta ki Móra Ferenc is− tenes verseit.

A szerző nevét elsősorban prózai művei tették ismertté, költeményei közül inkább csak gyermekverseit ismeri a nagyközön− ség, ami talán abból adódik, hogy témá− jukban is az egyszerűség, a visszafogottság tükröződik, és korhatárra való tekintet nélkül aránylag könnyen ér− telmezhetők. Móra e művekben nem kí− vánja a világot megváltani, az emberiség nagy kérdéseit boncolgatni, nem ostro− molja Istent a bajok orvoslásáért, nem lázad és nem panaszkodik. Hangja lágy, bariton hangzású, dallamos, ám minden pátosztól mentes. Verseinek han− gulata a szívből jövő tiszta emberi érzések erejével ragadja meg az olva− sót. Az otthon, a családi fészek melege, a szülőföld tápláló energiái, a szeretet kifogyhatatlan és végtelen dimenziói nyitnak ablakot a szerző lel− kivilágán, rendíthetetlen hitén, hogy költői szavakba öntse az életről és ha− lálról, az irgalomról, emberségről és jóságról formált gondolatait. „Van szívemnek titkos rejteke, Amelybe senki sem láthat bele; Hisz magad elül is takargatod, Hogy akaratlanul mit tartasz ott.”

Az anyai szív aggódó szenvedését gyermeke iránt, a kislány vágyakozó imáját a távolban lévő apáért, az özvegység és árvaság maró gyötrelmeit, a betegség fájdalmát dalolja el könnyeket fakasztó szelídséggel és gyen− géd alázattal. Az érzelmek gazdag sokfélesége mégsem teszi ezeket a verseket olcsóvá és érzelgőssé. „Anyuka beteg… Kis szívem, ma este Nem kell a földrajzot felmondanod, Jobb lesz, ha ide a lábamhoz ülve Halkan a Bibliát lapozgatod.

De ne ott olvasd, ahol az Úristen Haraggal néz el a világ felett – Hanem ott olvasd, ahol az Istenke Nagyon szereti az embereket.”

Szeretni az embereket, szeretni a gyermeket. Ez számára a legfontosabb parancs. Ettől lesz minden verse egy−egy virágzó búzamező a rideg, sze− retetlen világban, amelynek értékét a mesterkélt, bravúros megoldások helyett a magba zárt élet, a lélek titkai, az emberi közvetlenség adja. A szerző az érzelmek sajátos, művészi megjelenítésével megkétszerezi azok hangulati erejét. Szépség és harmónia lakik ezekben a versekben, akár− csak egy mezőn trillázó pacsirta, a turbékoló vadgalamb, a fészkét gon− dosan építgető fecskemadár önfeledt csivitelésében: „Egész esztendőn keresztül Szüntelen magasztal Téged Az emberi szív kelettől nyugatig, Naptámadattól napáldoztáig, Mert mikor egyik szögletében aratnak, Másikában vetnek a földnek, S egyszerre készítesz magadnak dicséretet Az ekevas nyikorgásából és a kasza pengéséből, A magvető verejtékéből, akitől fogan a föld méhe, És az anya örömkönnyéből, Mely ráperdül az új kenyérre, Mikor az első karajt szegi belőle gyermekének. − Pitypalatty, pitypalatty!”

Móra Ferenc költeményeiből egy olyan hívő ember képe rajzolódik ki, aki mindig, minden körülmények közt kész Istennek hálát adni és áldást mon− dani nemcsak az örömökért, az élet szépségeiért, de a fájdalmakért és Szalay Cecília nyomorúságokért is.

Kis Tükör │ 5

kt15.3_Kis Tükör 2014.09.22. 22:09 Page 6

A Presbitérium – kálvini örökség?

Isten igéjének szolgája

(A 2009. évi Kálvin Kalendáriumban megjelent cikk átdolgozott, rövidített változata) A Pápai Református Egyházközség lelkipásztoraként fontos kálvini örök− ségként tekintek a presbitériumokra.

Talán nem mindegyik olvasó tudja, hogy Magyarországon az első presbi− térium a reformáció kezdetének tekin− tett időpontot követően 100 esztendővel, 1617−ben, Pápán alakult meg. Miközben azt állítjuk, fontos kál− vini örökségről van szó, fel kell ten− nünk magunkban a kérdést: a jelenlegi presbiteri szolgálat, a presbitériumok jelenlegi feladatkörei megfelelnek−e ennek az örökségnek? Azt végzi−e a gyülekezet vezető testülete, amelyre az ige alapján rendeltetett? Mi tartható meg azokból a feladatokból, amelye− ket a reformáció egyháza – kora tár− sadalmi keretei között – jelölt ki, mi az, ami semmiképpen nem végezhető to− vább, mi az, ami esetleg a mai társa− dalmi keretek között jelent új kihívást?

A kálvini egyházalkotmánynak a leg− nagyobb, az egyház vezetése tekinte− tében kiemelkedő újítása a presbitérium megszervezés volt. A genfi egyház azonban nagyban eltért attól, amit ma „gyülekezetnek” neve− zünk. A genfi eklézsia mai fogalma− inkkal egy több istentiszteleti hellyel rendelkező hatalmas gyülekezet, amelynek egysége a városállami be− rendezkedésnek volt köszönhető.

Talán hasonlíthatnánk egy mai lelkészi kiskörhöz az akkori szituációt, esetleg akár egy járás területére is gondolha− tunk, azzal a különbséggel, hogy ma egy ekkora területen sok kisebb−na− gyobb gyülekezet működik. Genfben – a korabeli leírások szerint – hét temp− lomban volt istentisztelet, de a város fennhatósága alá tartoztak a város környezetében levő falvak, ennek kö− vetkeztében pedig a falvakban mű− ködő gyülekezetek a „Genfi Egyház” „felvigyázása” alá. Ez jelentette azt is, hogy a környező falvak lelkipásztorait beszámoltatták a lelkészek tanácsa előtt. Arról nem tudunk, hogy a falvak− ban működtek volna presbitériumok, az azonban biztos, hogy Genf városá− ban – annak ellenére, hogy több is− tentiszteleti hely volt –, egyetlen presbitérium végezte az egyházirányí− tás szolgálatát. Ebbe a presbitériumba a lelkipásztori testület tagjai mellett (12–14 lelkész) 12 vént választottak.

Fontos azt látnunk, hogy a genfi pres− bitériumot ez alapvetően megkülön− bözteti a mai gyülekezeti

6 │ Kis Tükör

presbitériumoktól. A Presbitérium tag− jai között felerészben voltak lelkészek, a másik felében az a 12 vén, akit a vá− rosi tanács választott. (Ma egy átlagos presbitériumban 1–2 lelkipásztornál több nincs.) Ezeket a presbitereket egy évre választották, bár ha meg vol− tak munkájukkal elégedve, újravá− laszthatták őket. A konzisztórium (a vének és a lelkészek testülete) he− tente találkozott, ahol megbeszélték a város, az egyház ügyes−bajos dolgait.

A gyűlések mellett a vének részt vet− tek az úrvacsoraosztásban, évente a lelkipásztorral végiglátogatták az egész gyülekezetet. „A tisztségük: fel−

Az keresztyéni religióra és az igaz hitre való tanítás

ügyelni minden ember életére, és sze− retetteljesen figyelmeztetni azokat, akikről úgy látják, hogy eltévelyednek vagy rendetlen életet folytatnak.” A presbiteri tisztet betöltők példaként áll− tak a gyülekezet előtt. Életük rendes, tisztességes, gáncsnélküli kellett, hogy legyen. Megfelelő tapintattal kel− lett rendelkezniük. A presbiternek igaz, becsületes, istenfélő embernek kellett lennie. Hatalmas összetartozást fejez ki, hogy a genfi gyülekezet nagy családként ennyire összetartott, s bár bizonyára nem nézte mindenki jó szemmel a presbiterek „felvigyázó mű− ködését”, de elfogadták, s az intéseket a legtöbb esetben megfogadták.

A pápai presbitérium megalakulásakor sok szempontból hasonlított a genfi szervezetre. Kanizsai Pálfi János lelki− pásztor rábeszélve Enyingi Török Ist− ván akkori földesurat is, 1617−ben hozta létre az ország első presbitériu− mát, s alkotta meg annak szabályren− deletét. Az első presbitérium tagjai közé – a lelkipásztorok mellé – hatot a vitézlő rendből, hatot a városi rendből választottak. A presbitérium tagjai vol−

tak még mint tiszteletbeli presbiterek a városbíró és három városi polgár, bi− zonyára a magisztrátus hivatalt viselő tagjai közül. Fontos feladatuk volt a presbitereknek – a szabályrendelet szerint – a lelkészek felügyelete, az is− kolamester munkájának ellenőrzése, de a lelkészek, tanítók jó hírének meg− őrzése is. A presbitérium volt felelős a lelkészek, rektorok megválasztásáért.

Kötelességük volt a gyülekezet tagjai− nak felügyelete; tiszta, erkölcsös életük megtartásának ellenőrzése és a vétkesekre a büntetés kirovása. Egy− házfegyelmet a gyülekezet vezető− sége a káromkodókkal, haragtartókkal, öreg szüleik iránt tisz− teletlenekkel, házasságtörőkkel, tolva− jokkal szemben gyakorolt. Ezekből is jól látható, hogy az első presbitérium feladatai között a társadalmi együtté− lés alapvető szabályainak betartása, betartatása kiemelkedően fontos volt.

Ezt követően az évszázadok alatt fo− lyamatosan változott a presbitérium feladata. Igaz, hogy elterjed az egész országban a gyülekezetek ilyen irányú vezetése, a XVIII. századra már eltű− nik belőle az a gondolat, hogy az egy− házi tisztviselők Jézus Krisztusnak a megbízottai. Előtérbe kerül a felvilágo− sodás során egyre inkább felkarolt képviseleti elv, hogy tudniillik a presbi− terek a gyülekezet tagjainak képvise− letét látják el a gyülekezet „parlamentjében”. Ez az elgondolás nem igazolható a Szentírás alapján, s teljesen idegen a kálvini gondolattól is.

Jelenlegi egyházalkotmányunk szerint „A presbitérium az az Istentől rendelt és a hívek hozzájárulásával választott testület, amely a gyülekezet nevében Krisztus parancsolatait követve mind fegyelmi, mind lelki, mind anyagi ügyekben döntésre hivatott és jogo− sult”. Az anyagi ügyekben a legtöbb presbitérium gyakorolja döntési jogkö− rét, néha lelki ügyekben is dönt; fe− gyelmi ügyekről azonban már alig−alig hallani. A társadalmi változások során a magánélet kérdései kikerülnek a tár− sadalmi csoportok látómezejéből.

Nem is engedjük, hogy abba belelás− sanak, beleszóljanak. Valójában hi− ányzik az a társadalmi háttér, amelyben a presbitériumoknak meg− volt a lehetősége a rájuk bízott gyüle− kezet erkölcsi életének felvigyázására.

Mi marad akkor? Hogyan töltheti be újra hivatását, hivatalát a Presbité− rium? Legfontosabb az lenne, hogy a presbiterek felismerjék szolgálatuk fontosságát, feladatuk komolyságát, és felvállalják annak terheit. Újra tar−

kt15.3_Kis Tükör 2014.09.22. 22:09 Page 7

talommal lehetne kitölteni a presbiteri szolgálatot. Fel lehetne fedezni újra a családlátogatás szép és fontos szol− gálatát. Fel lehetne vállalni a másik ér− dekében a keresztyén intés nehéz feladatát, természetesen csak akkor, ha példás keresztyén életvezetése miatt felnéznek a gyülekezet tagjai a presbiterre. Törekedni lehet arra, hogy a gyülekezet vezetésébe egyre in− kább olyanok kerüljenek, akik megfe− lelnek a bibliai követelményeknek, vagyis a gyülekezet azon tagjai, akik hitben, bölcsességben, szellemi érett− ségben és jellemben példaként állít− hatók a többiek elé, és érettségükről, felülről való bölcsességükről az Úrban való jó életükkel huzamosabb ideje bi− zonyságot tettek. Ha ezekre törek− szünk, akkor megújulnak a presbitériumok, megújulnak a gyüle− kezetek, felvirágoznak a helyi közös− ségek. Nem a régi, a múlt századbeli vagy az azt megelőző ragyogásuk− ban, hanem teljesen új formában. Ki− sebb, átláthatóbb közösségekben újraépülve válnak a társadalom mé− cseseivé. Befogadó közösségként tár− ják ki a „kapukat” az istenkeresők előtt. Így pedig hasonló funkciót tölt− hetnek be, amit Kálvin idejében is be− töltöttek a presbiterek. Fedezzük fel a presbiteri szolgálat biblikus alapjait, a kálvini egyházalkotmánynak a hu− szonegyedik században is releváns formáit, s így váljunk ezeknek jó sáfá− raivá!

(Felhasznált irodalom: Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyar− országon 1521–1945. Budapest, 1985. Kormos László: A presbitérium szervezetének történeti alakulása. In. Református Egyház, 1988 Dr. Révész Imre: Presbiteri rendszerű−e a magyar református egyház?. In. Theológiai Szemle, 1935; Dr. Révész Imre – dr.

Segesváry Lajos: Az egyháztörténe− lem alapvonalai Debrecen, 1992.

Szabó Zoltán József: A presbiter mint vezető. In. Református Egyház, 2005; Szabó Zoltán József: A presbitériu− mok feladatai In http://www.egyhaz− szer vezet.hu/adattar/ev/tsz.php Szabó Zoltán József: Kálvin egyház− szervezete. In. Református Egyház, 2002; Tóth Boglárka: A presbitériumok szerepe az egyházkormányzásban, In Református Egyház LIV. Évfolyam, Budapest, 2002; Tóth Lajos: A Pápai Református Egyház története, Pápa, 1941; )

A HIVATALBAN MEGVÁSÁROLHATÓ KÖNYVEK A könyv címe: Rész szerint...

Szerkesztette: Fazekas Zsuzsanna Kiadó: Szlovákiai Református Keresztyén Egyház – Komáromi Egyházközség Nyomda: Tillinger Péter A kiadás éve: 2014 Oldalszám: 202 Ára: 5 €

A könyv címe: Csallóközi és Mátyusföldi prédikációk Szerkesztette: Mgr. Pólya Katalin, PhD. Kiadó: Szlovákiai Református Keresztyén Egyház – Komáromi Egyházmegye, Selye J. Egyetem A kiadás éve: 2014 Oldalszám: 175 Ára: 3 €

Turányi Mária: Kérek Hatalmasat kérek!

A mindenséget, mit átölel a végtelen!

Egyetlen Csillag irdatlan fénye átragyog ott a Mindenen. Értünk e Csillag darabokra hullott.

Szikrákra pattanva szóródott szerteszét.

Várja a lobbanást szívek bölcsőjében, mit vágy gyűrűjéből szít az életremény.

Kegyelem, hogy e fényt immár én is látom.

Eltörpülnek köztünk az évezredek.

A szívem mélyébe ágyazott szikrák

gyújtó szeretettől izzani kezdenek.

Mert feltámadt a Csillag!

Ereje hatalmas!

Utat mutat az örökkévalóság felé.

Sorra élednek a szunnyadó szívek, hogy mágnesként forrjanak vele eggyé. És ragyog a Csillag!

Szebben,mint valaha!

Követői száma növekszik szüntelen.

Uralmát nem döntheti meg soha senki, mert a Hajnalcsillag legyőzhetetlen!

ifj. Márkus Mihály lelkipásztor (Pápa)

Kis Tükör │ 7

kt15.3_Kis Tükör 2014.09.22. 22:09 Page 8

Barangoló

Szent−Péter templom kis romját és a pihenőpadokat. (A helyszín szerepelt a KT 13/4, Barangolóban is). Ha körbe− néztünk, akkor jobbra a S+ jelzésen folytatjuk tovább az utunkat (a turistau− tak.hu eleinte P+nak jelöli). A valóság− P+ ban alig találni néhány jelzést a végig

mezőre egészen addig kell tovább− menni, míg jobbra eltér egy csapás.

Kb. 50 m után már a kilátásban gyö− nyörködhetünk. Nem nehéz megta− lálni. Ugyanezen az ösvényen megyünk vissza. −hgy−

lejtő erdőgazdasági úton, de nem igazán van hova elkeve− redni lefelé (egy éles jobbos kanyarban lehet balra is menni – ott jobbra megyünk tovább, kopott jelzés). Az aszfaltútra a Gorba−tetői pihenő alatt kb. 1km−rel érünk ki.

A parkolóból jelöletlen úton haladva ér− demes még felnézni a siklóernyősök starthelyére. A parkoló jobb szélén be− térve az erdőbe az elhagyott kőbánya mellett (inkább csak sejteni, mint látni az ösvényről) vezet fel az út. Felérve a

Térkép: Gerecse (Cartographia), turis− tautak.hu Táv: kb. 5km, 250m szintemelkedés. A kilátó oda−vissza kb. 1,5km, 3/4h és 100m szint.

Menetidő: kb. 2,5h lassan, nézelődve.

Távolság Komáromtól: 33km, 40 perc autóval

Rövid őszi barangoló a Gorba-tető körül (Gerecse) Egy rövid kora őszi, de akár téli délután is elég ehhez a kis erdei sétához. Ta− táról Aggostyán irányába autózunk, a falu után az aszfaltút szépen kanyarog és emelkedik. Felérve a Gorba−tetőre bal oldalt tudunk a kővel leszórt pihe− nőnél parkolni (Két fedett pihenő, tér− kép).

Az aszfaltutat átszelve, az erdőbe be− lépve a P+ jelzésen a villanyvezeték− nél keresztezzük a balról Vértestolna felől érkező P jelzést. Jobra fordulunk,

majd egy friss erdőirtáson át haladunk tovább. Pár száz méter után jobbra lent találjuk a Gerecse kevés forrásainak egyikét, a Hideg−kutat. A vize valóban minden évszakban kellemesen hideg.

A hegy alját elérve az út jobbra kezd emelkedni, egy rövid benőtt szakasz után (közben van egy kicsit csalóka le− térő, balra megyünk tovább, nem egye− nesen) aztán enyhül, és az erdő egyre hangulatosabbá válik. Bő fél óra után kibukkan előttünk a Kisréti vadászház fehér épülete. Bal kéz felől, a házat el− hagyva, hamarosan megpillantjuk a

8 │ Kis Tükör

kt15.3_Kis Tükör 2014.09.22. 22:10 Page 9

Június 1.

Gyülekezetünkben kétéves előkészítő és a presbitérium előtt tett sikeres vizsga után 22 fiatal tett vallást hitéről. Név szerint: Bagin Rebeka, Baštrnák Lilla, Czékus Péter, Cseh Lajos, Csiba Emese, Csóka Márk, Dobroczky Tamás, Édes Lili, Fekésházy Gergely, Garaj Mihály, Győri Bernadett, Ha− lász Máté, Kovács Álmos, Lavó Mónika, Mikla Bernadett, Mórocz Balázs, Öhlslager Tamás, Remeš Viktória, Szla− nicska Mirtill, Szolga Lilla, Tóth Dániel és Végh Júlia. Isten áldja és őrizze meg őket!

Június 20–21.

A nőegylet szervezésében gyülekezetünk 14 tagja 2 napos kiránduláson vett részt Šachtičkyn. A testi és lelki felüdülést nyújtó alkalom emlékezetes marad minden résztvevő szá− mára.

Június 2–7.

Bűnbánati héten esténként istentisztelettel készültünk arra, hogy méltó vendégei lehessünk az úrvacsorai asztalnak.

Az igehirdetési sorozat Gyülekezeti közösség az Ószövet− ségben címmel valósult meg.

Június 4.

A Te Ügyed KÖR szervezé− sében a trianoni esemé− nyekre emlékeztünk a Kol− légium udvarán az emlék− oszlopnál.

Június 6–7.

A Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság „Ne nézzük tétlenül nemze− tünk fogyását!” címmel 4. al− kalommal szervezett konfe− renciát, idén dr. Bajnok Ist− vánra emlékezve. Ezen az alkalmon több gyülekezeti tagunk is részt vett.

Június 8–9.

A pünkösd két ünnepnapján megterítettük az úrasztalát.

Vasárnap együtt úrvacsoráztak a gyülekezettel fiatal kon− firmandusaink is. A presbitérium határozata alapján ezen a napon kezdtük el azt a szolgálatot, amikor presbitereink és pótpresbitereink a beosztás szerint az istentisztelet előtt üdvözlik az istentiszteletre érkezőket. Isten áldja meg őket szolgálatukban!

A pünkösdi istentiszteletünkön egy nem mindennapi ado− mányt hirdettünk. Gyülekezetünk egy családja 3x72 dara− bos tányér−és evőeszközkészlettel, 72 db üvegpohárral, 12 levesestállal,12 merőkanállal ajándékozta meg közössé− günket 350 € értékben, a következő Igével: „Mid van ugyanis, amit nem úgy kaptál volna?” (I Kor 4,7). Isten áldja meg az adakozókat, és adjon sok szeretetvendégséget, hogy örömmel használhassuk adományukat!

Az elmúlt hónapok eseményei

Június 22.

Ezen a napon, születésének 110. évforduláján emlékez− tünk meg nt. Galambos Zoltánról, gyülekezetünk egykori lelkipásztoráról. Az ünnepi istentiszteleten elhangzott a Nagytiszteletű úr egyik igehirdetése, amit ft. Fazekas László olvasott fel. Ezután sor került a Rész szerint... című könyv bemutatójára, melyet gyülekezetünk adott ki nt. Fa− zekas Zsuzsanna szerkesztésében. A könyvbemutató után a templomunk udvarán megkoszorúztuk a lelkipásztorunk tiszteletére ültetett hársfát és emlékkövet, amely hirdeti a gyülekezetet kegyelmében tartó Isten dicsőségét és az utó− dok hálás emlékezetét. Az alkalmat szeretetvendégséggel zártuk, melyre meghívtuk a Nagytiszteletű úr családjának tagjait.

Délután 3 órai kezdettel a SJE Református Teológiai Kara tartotta templomunkban tanévzáró, doktoravató ünnepsé− gét. Imádkozzunk fiatal lelkipásztorainkért, hogy megtalál− ják Istentől rendelt helyüket, szolgálati területüket.

Június 24.

A nőegylet tartotta utolsó alkalmát a nyári szünet előtt. Egy− egy szál virággal, kedvességgel köszöntötték a kerek élet− jubileumukat ünneplő nőtestvéreket, és ezután gazdag szeretetvendégséggel ünnepeltek.

Június 28.

Gyülekezetünkben 2. alkalommal szerveztük meg az „Egy− ház−tartás – generációk találkozása” elnevezésű kezde− ményezést. Gyakorlott házigazdáink otthonukba fogadták vállalkozó kedvű fiataljainkat, hogy a háztartásvezetés bi− zonyos területeinek elsajátítása közben kellemes néhány órát töltsenek együtt. Köszönet minden résztvevőnek a se− gítségért!

Június 29.

A 10 órakor kezdődő istentiszteletünk tanévzáró alkalom is volt. Ezután a templom udvarán mód volt arra, hogy az Egy−ház−tartáson készített szépségekben és finomságok− ban gyönyörködhessenek az érdeklődők. Közben főtt a közös ebéd a Kollégium udvarán. A 12 órakor kezdődő is− tentiszteleten, hagyományunkhoz hűen megemlékeztünk az 1763−as földrengésről. Ezután a Kollégium udvarán kós− tolhattuk a Baštrnák− és Mikos házaspár által elkészített gulyást. A közös ebéd után a gyerekeket lufibohóc, kincs− keresés várta. A gyülekezetünk tanácstermében pedig az

Kis Tükör │ 9

kt15.3_Kis Tükör 2014.09.22. 22:10 Page 10

Az elmúlt hónapok eseményei

idősebbek mélyíthették ismereteiket a gyülekezetünkben folyó különböző szolgálati területekről, vetítéses előadás formájában. Ennek kapcsán hangzott el ismertetés a nő− egylet, a gyermekistentisztelet, az énekkar, a cigánymisz− szió tevékenységéről. A gyülekezeti napunk majd 100 résztvevője élménydús napot tudhatott maga után. Köszö− net mindenkinek, és a hála legyen az Istené!

rült sor, melyen ifjaink angol−magyar igeolvasással, éne− kekkel és imádsággal szolgáltak nt. Fazekas Zsuzsanna vezetésével. A könnyed, istendicsérő alkalom igyekezett bemutatni az elsajátított ismereteket és a közösség hitépítő erejét.

Július 14–18.

Gyülekezetünk VI. napközi táborát is megszerveztük. A 48 gyerekkel 10 vezető foglalkozott nt. Fazekas Zsuzsa veze− tésével. A hét témája a Válaszút volt. A délelőttökön bibliai történeteken keresztül ismerkedtünk a választásaink kü− lönböző területeivel. A csoportfoglalkozásokon elmélyítet− tük az ismereteket, majd a SJE éttermében elfogyasztott finom ebéd után minden nap más foglalkozás várta a gye− rekeket. Volt kézművesség, voltunk Gútán a malomnál, ahol lovagolni is lehetett. Volt tábori olimpia és kincskere− sés. Voltunk a múzeumban is, ahol egy Afrikáról szóló tár− latvezetés és kézműves−foglalkozás gazdagította a gyerekek ismeretét. Vonatoztunk a kisvonattal is végig Ko− máromon, és pénteken este a hét záróistentiszteletén éne− kekkel, imádsággal, aranymondásokkal egyentrikóban

Július 7–11.

Ezen a héten tartottuk meg a gyülekezet IV. angol−magyar ifjúsági táborát Szolnokon. Nagyon szép, gondozott kör− nyezet várta a 35 résztvevőt. A hét igei vezetésének elő− készítését Park Sung Kon, koreai misszionárius és Lee lelkész, a linzi gyülekezet pásztora vállalta. A koreai fiata− lok énektanítással, zenei kísérettel szolgáltak. A sok ének− lés, játék mellett lehetőség volt a sportolásra, strandolásra is. Isten áldását kérjük a szervezőkre, segítőkre és az el− vetett igei üzenetekre is. adhattunk hálát a szülők és az érdeklődők népes tábora előtt Istennek a sok élményért, barátságért és az ő drága áldásaiért. Köszönjük mindazoknak, akik valami módon ré− szesei voltak ennek a hétnek!

Július 20–27.

III. gyülekezeti hetünk Illyefalván emlékezetes marad mind− annyiunk számára. Bár a két−kétnapos oda− és visszaút eléggé kimerítő volt, Erdély csodái, a közösség ajándéka, az Ige ereje kárpótolt bennünket a fáradtságért.

Július 11.

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége templo− munkban tartotta a Nyári Egyetem záró ökumenikus isten− tiszteletét. Az alkalmon szolgált ft. Elek László róm. katolikus plébános és nt. Molnár Árpád, püspöki titkár. A pedagógusok énekkarának szolgálata pedig felejthetet− lenné tette ezt az estét.

Július12.

Ezen a napon került sor nt. Peter Krajcernek, a Komáromi Evangélikus Gyülekezet megválasztott lelkipásztorának beiktatására. Gyülekezetünket Oláhné D. Ilona képviselte, aki közösségünk nevében szeretettel köszöntötte az ün− neplő közösséget.

Július 13.

A IV. angol–magyar ifjúsági tábor záróistentiszteletére ke−

10 │ Kis Tükör

Augusztus 16.

A már jól bevált gyalogtúra sorozata folytatódott ezen a napon. A vállalkozó szellemű 26 presbiter és pótpresbiter testvér és családtagjaik gyönyörködhettek a Bakony szép− ségeiben, megbirkózva a szeszélyes Cuha−patak völgyé−

kt15.3_Kis Tükör 2014.09.22. 22:11 Page 11

nek minden kihívásával. Egy kellemes napot tölthettünk együtt. Köszönet a Mikos házaspárnak, akik átvállalták nt.

Csiba Zoltán testvérünktől a gyalogtúra szervezését.

Ugyanezen a napon a nőegylet autóbusz−kirándulást szer− vezett Ismerd meg Komárom és környéke népi hagyomá− nyait! felhívással. Meglátogatták Izsa, Búcs, Hetény és Dunamocs településeit, ahol megismerkedhettek az egyes falvak népi kultúrájával. A közös ebédre Búcson került sor.

Köszönet Körtvélyesi Piroskának, a nőegylet vezetőjének a mindenre kiterjedő szervezésért.

Augusztus 25–30.

Az új kenyérért való hálaadásra készülve bűnbánati hetün− kön néhány ószövetségi, kenyérről szóló igén keresztül vizsgáltuk életünk különböző területeit.

Augusztus 31.

Az új kenyérért adtunk hálát úrvacsorai közösségünkben is.

Gyülekezetünk vezetőségének döntése alapján ennek az istentiszteletnek a perselypénzével (950 €) a júniusban el− hunyt Batta István családját támogattuk. Hordozzuk imád− ságainkban a gyászoló családot!

Augusztus 29–31.

Létrejött a gyülekezeti kerékpártúra is. A résztvevők az igei napkezdés után a Balaton partvidékét kerékpározták végig.

Annak ellenére, hogy csak kevesen, mindössze négyen voltak, jó volt együtt lenni. Reméljük jövőre többen lesznek a két keréken gurulók. Köszönet Szuri Andrásnak a szer− vezésért!

Nincs még egy nép a világon, amely számára a kenyér olyan fontos szerepet töltene be, mint nekünk, magyarok− nak. Egyszerre jelenti az életet, a megélhetést és azt a „finom, illatozó étket, melyre minden nap szükségünk van” − mondta, hozzátéve: kifejezi a szántó−vető ember erőfe− szítéseit, a molnárok munkáját, a pékek fáradozását, mind− azok odafigyelését, akiknek köszönhetően az „áldott kenyér” az asztalunkra kerül.

A Kárpát−medence kenyere és a kemence, amelyben ké− szült egyaránt a legnagyobb Magyarországon és együtte− sen jeleníti meg a magyarság összetartozását. E kezdeményezés azt üzeni: meg kell őrizni értékeinket, egy iparosodott társadalomban is szükség van igazi kézműves termékekre, amelyekkel egyébként feledésbe merülő ha− gyományokat lehet életben tartani.

Fontos, hogy ez a kenyér összekössön bennünket és sok hasonló alkalomra teremtsen lehetőséget, amikor végig− gondolhatjuk azokat a szálakat, amelyek Szent István ko− rától elvezetnek bennünket a jelenig, és erőt adnak a megmaradáshoz, a hétköznapokhoz.

Szolnok városa és a Szolnok Televízió 2011−ben indította útjára hagyományteremtő céllal a Nemzet kenyere – 2013− tól a Kárpát−medence kenyere – című programját. A ke− nyérsütéshez kapcsolódó kétnapos rendezvényen idén részt vettek a vajdasági Zenta, a felvidéki Révkomárom, a kárpátaljai Beregszász, a székely Sepsiszentgyörgy, vala− mint a hazai Lipót és a lengyel Tarnow települések képvi− selői.

A vendég településeken a Tisza−parti megyeszékhelyről kapott alföldi lisztből sütöttek kenyeret, míg cserébe a két− mázsás szolnoki cipóhoz forrásvizet, burgonyát, sót, ko− vászt és élesztőt küldtek a programot segítő váro− sok. A helyi tévék együttműködése révén televíziós híd kötötte össze a részt− vevő települé− seket, így az ott élők nyo− mon követhet− ték egymás ünnepségeit. forrás: MTI fotó: Turányi József

Az elmúlt hónapok eseményei

Augusztus 20.

Gyülekezetünk is bekapcsolódott a Kárpát−medence ke− nyere elnevezésű akcióba. Délután 4 órától ünnepi isten− tiszteletet tartottunk a templomban, majd csatlakozva a római katolikus testvérekhez részt vettünk a megemléke− zésen István király szobránál, ahol Csáky Pál, az Európai Unió parlamenti képviselője tartott ünnepi beszédet.

A Kárpát-medence kenyere az összetartozás jelképe

Kis Tükör │ 11

kt15.3_Kis Tükör 2014.09.22. 22:11 Page 12

„No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat, mert immár kedvesek Istennek a te cselekedeteid! A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedről el ne fogyatkozzék. Éld életedet a te feleségeddel, akit szeretsz...” (Préd 9,9–11a)

Igehirdetésen hallottuk

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”

(1Kor 16,14) Kedves Virág és Gábor, tisztelt Örömszülők, ünneplő Kö− zösség!

Virág, választhattam volna erre az alkalomra valamilyen „virágos” igét: szépet, kedveset, mosolygósat.

Gábor, választhattam volna „angyalosat”: őrizőset, gond− viselőset, hogy igei alátámasztása is legyen az elhangzó eskü szövegének, amelyet majd mondasz: „... hűséges gondviselője leszek...”

Vagy hangozhatott volna romantikusan nosztalgiázós há− laadó ige, amilyen a megismerkedésetek vagy éppen a lánykérés alkalma volt. Lehetett volna bátorító, előremu− tató vagy éppen jó veretes, vehemens, kemény prófétai szó, amely a realitást: a házasság nem könnyű útját tag− lalja.

De amikor kezembe került esküvői értesítőtök, hiszem, hogy Isten Szentlelke hozta elém ezt az igét nektek ma, holnapra szólóan: útravalóul az Istentől.

Mert tudom, nem véletlenül választottátok mottóul a Magna cum laude megfogalmazását az utolsó pohár bor− ról és a reményről, hogy ami elkezdődött, folytatódni is fog holnap.

Erről beszél az ige is, csak egy kicsit másképpen – ha szabad: egy kicsit többet mondva, hiszen a örök Isten szólal meg rajta keresztül.

A Prédikátor könyve nem egy könnyed irat. Hangulata mélabús. Ha olvasnánk sorra az igéit, láthatnánk, hogy nem könnyű az élet.

Nem véletlenül kezdi az ige bátorítással: „No azért...”: egyél, igyál, szeress! „Egyed vígassággal a te kenyeredet, igyad jó szívvel a te borodat, éld a te éle− tedet a te feleségeddel, akit szeretsz...!”

Isten adja a kenyeret, a bort, a szerel− met, mindennapi életünkről gondot visel.

De a felhívó bátorításnak feltétele is van: „mert immár kedvesek Isten− nek a te cselekedeteid!”

Hogyan lett hát kedvessé a cselekedet „immár”?

A választ a következő ige adja meg: „A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedről el ne fogyatkoz− zék”. A Szentírás jelkép− rendszerében a fehér ruha a tisztaságot, a meg− mosattatást jelenti. Az újjá− születést. Azt, hogy valaki nemcsak megszületik erre a világra, hanem igent mond Istenre. Dönt mellette, őt választja.

Igen, Uram, kellesz nekem.

Kell nekem a kegyel−

12 │ Kis Tükör

med, a bűnbocsánatod Jézus Krisztus által. Kell, hogy vezess, próbálj, erősíts, bátoríts a szavaddal, jelenléted− del. S az Isten ekkor, „immár” az ige és a Lélek által új− jászüli az embert. Ilyenkor másképp látja önmagát, a másikat, a körülményeit. Más törvényeknek engedel− meskedik. Ezt jelképezi a fehér ruha: az új, az újjászüle− tett embert, Isten gyermekét. S ilyenkor az áldás sem marad el. Az áldás egyik jelképe a Szentírásban az olaj, amiről azt mondja az ige: „az olaj a te fejedről el ne fo− gyatkozzék.”

Ezért jöttetek ma ide, hogy ezt az áldást házasságköté− setekre elkérjétek. Ezért hangzik az ige, ezért vagyunk itt mi, mindannyian, hogy értetek imádkozzunk.

S Isten tanácsol benneteket, bennünket: az újjászületett embert az Újszövetség gyönyörű igéjével: „Minden dol− gotok szeretetben menjen végbe.” Hiszen azzal álltok itt az Isten színe előtt, akit szerettek. Ez az alapja és kiin− dulópontja a házastársi eskü szövegének is: „ezt a fér− fit..., ezt a nőt szeretem”. A szeretet, szerelem törvénye nem ismeretlen a számotokra, mert érzitek, élitek és osztjátok ezt a szeretetet. De Isten egy picivel ismét töb− bet akar, amikor szeretetre bátorít. Az Újszövetség ere− deti görög nyelve három különböző szót ismer a szeretetre: Az első az erosz, amit leszűkített értelemben mi erotika− ként ismerünk. Ezzel a szeretettel azonban nemcsak a szerelmesek szeretik egymást, hanem ezzel a szeretet− tel szereti például a szülő is a gyermekét. Ez az ösztö− nös, Isten által belénk kódolt, a másik után vágyakozó, ölelő, melegítő szeretet. A „jó, hogy vagy nekem, jó a kö− zelséged, hogy a karjaimba zárhatlak” indulata.

A második a fília, a latin humánum, a testvéri szeretet.

Ez a beszélgetős, a melléülős, a másik emberi méltósá− gát felismerő és elismerő szeretet. Az, hogy van közös témánk, közös értékrendünk, vannak közös céljaink. Ez pedig alázatra, megengedésre kényszerít. Erre nevelni lehet az embert. S mindkettő kell a házasságban. Kell az erosz és a fília is. Ha elmúlik a vágyódás, az erosz – kihűl, megfagy a szerelem. S ha nincs fília – elnémul a kapcsolat. Ez a kettő, mivel emberi, valóban elmúlhat.

Ami soha el nem múlik, az a harmadik: az agapé, az örök Isten szeretete, amelyet Jézusban mutatott meg legtel− jesebben. Ez az önmagát kiüresítő, a hosszantűrő, a maga hasznát nem kereső szeretet. Ez az Istentől kér− hető és kapható meg Jézus Krisztus által. Ez adhat erőt, kitartást, hogy ahogyan esküdni is fogtok: egészségben, betegségben, boldog és boldogtalan állapotában holto− miglan vagy holtáiglan kitartsatok egymás mellett.

No azért... adja Isten, hogy napról napra, mint fehér ruhás gyermekei az Istennek, akiknek a fejéről nem fogy el az áldás olaja: egyétek vígassággal a ti kenyereteket, igyátok jó szívvel a ti borotokat, és éljétek egymással a ti életeteket, úgy, hogy minden dolgotok szeretetben – e háromféle szeretetben – menjen végbe. Ebben segítsen benneteket az Isten! ÁMEN. Fazekas Zsuzsanna (Elhangzott 2014. augusztus 30−án, Dobay Virág és Kasnyik Gábor házasságkötése alkalmán.)

kt15.3_Kis Tükör 2014.09.22. 22:11 Page 13

A Bakonyban jártunk...

Augusztus 16−án vettünk részt a presbiterek, pótpresbiterek és csa− ládjaik számára megrendezett bakonyi gyalogtúrán. Egy gyönyörű szép reggelen… Nem, a mi történetünk nem így kezdődött. Szomba− ton reggel hideg, borult napra ébredtünk. Nem a legideálisabb idő tú− rázásra, de ha már elhatároztuk, hogy elindulunk, akkor megyünk.

Mivel pénteken, valamint szombat hajnalban is esett az eső, úgy dön− töttünk, hogy gumicsizmát is beteszünk a hátizsákba, hátha jól fog jönni. A templom előtt 26 bátor, lelkes, kicsit megfagyott túrázó várt.

Gyorsan szétosztottuk, hogy ki kit visz el a túra helyszínére. Egyórás autókázás után megérkeztünk Vinyére, ahol felkaptuk táskáinkat, és elindultunk a turistaösvényen. A dombok és erdők magasan fejünk fölé tornyosultak, de nagyságukkal nem riasztottak el, mert a napsugarak megmutatták szépségüket. A gumicsizma tényleg jó döntésnek bizo− nyult. Akik birtokában e csodás lábbeli volt, könnyedén átsétáltak a gázlókon, a többiek bátran a köveken egyensúlyozva, avagy mások segítségével keltek át. Délben megpihentünk egy mezőn, ahol a szer− vezők és egyes beavatottak táskájából előkerült a meglepetésebéd. A mezőn voltak kijelölt tábortűzhelyek, ahol elkészítettük a finom ropo− gósra sült szalonnát, szilvát és almát. A turistaút pihentető volt, nem volt nagyon megterhelő, bár néha volt egy kisebb emelkedő, de a hegymászás sem maradhatott el. Volt egy szakasz, mely egy picit megizzasztott minket, de az elénk tornyosuló akadálytól nem riadtunk vissza. A túra utolsó szakasza már sima menet volt. Csak egy kisebb patakocska keresztezte utunkat. A túra végén megpihentünk és bol− dogan vettük tudomásul, hogy 18 km−t tettünk meg e szép napos idő− ben. Köszönet a szervezőknek, Mikos Sándornak és Gittának! Egy kellemes nappal gazdagodtunk, jobban megismerhettük egymást, és megcsodálhattuk a természet szépségeit. Remélem, még sok hasonló túrán vehetünk részt. szöveg: ifj. Mihalik Erika fotó: Turányi József

Keresztségben részesültek JÚNIUS Máté – Halász Krisztián római katolikus vállal− kozó és Csintalan Éva református közgazdász gyermeke Bernadett – Mikla Zsolt római katolikus szerelő és Borka Éva református egészségügyi alkal− mazott gyermeke Lilien – Semenei Tamás festő és Varga Zsuzsanna református gépészmérnök gyermeke JÚLIUS Dóra Lilla – Nagy Bálint református hegesztő és Rigó Éva református tanár gyermeke Andor – Békési Péter református pincér és Pepo Katalin ipari mérnök gyermeke Dóra – Vanko Csaba géplakatos és Molnár And− rea református egyetemi hallgató gyermeke AUGUSZTUS Franciska – Zigó Gábor római katolikus kereskedő és Takács Hajnalka református kereskedő gyermeke Ádám – David Savoir római katolikus informatikus és Cséplő Eszter római katolikus pszichológus gyermeke Házasságot kötöttek MÁJUS Mayer Imre 32 éves református ügyvéd és Bor− bély Erzsébet 36 éves római katolikus egész− ségügyi alkalmazott Szalánczi Péter 31 éves református raktáros és Sándor Flóra 25 éves református alkalmazott JÚNIUS Jankó Péter 26 éves református magánvállalkozó és Both Zsuzsanna 29 éves református óvónő JÚLIUS Szabó Sándor 34 éves római katolikus grafikus és Lantódy Andrea 33 éves református tanár Sudicky Viktor 27 éves református informatikus és Sántha Anna 28 éves római katolikus hivatalnok Szász Barna 32 éves római katolikus informatikus és Mohos Boglárka 28 éves református pedagógus AUGUSZTUS Balko József 30 éves római katolikus közgazdász és Bercik Melinda 29 éves református közgazdász Kristóf Ádám 27 éves református informatikus és Balogh Tamara 26 éves római katolikus tanítónő Kasnyik Gábor 37 éves református szőlész−borász és Dobay Virág 28 éves református közgazdász Eltávoztak a földi életből MÁJUS Végh Margit 79 éves testvérünk JÚNIUS Papp Bíró Edit 73 éves Forgács Zsigmond 72 éves Kürthy Éva 50 éves Csivre Vilmos 61 éves Németh Ödön 85 éves testvérünk JÚLIUS Keszeg Pál 94 éves testvérünk AUGUSZTUS Gallai Kálmánné szül. Töltésy Margit 89 éves Bujdos Gyula 76 éves Ponty István 90 éves testvérünk

Kis Tükör │ 13

kt15.3_Kis Tükör 2014.09.22. 22:13 Page 14

Horváth Zsigmond, a Révkomáromi Református Egyház− község lelkésze, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke mun− kásságának ismerte− tése: Horváth Zsigmond 1914. november 10−én szüle− tett a Léva melletti Bori községben. Teológiai ta− nulmányait a losonci teo− lógiai szemináriumban fejezte be 1938−ban. Se− gédlelkészként szolgált 1941−ig Hontgyarmaton, Vágfarkasdon, Vámosla− dányban és Búcson. A hontgyarmati gyülekezet választotta meg lelkészül 1941− ben, ahol 1948−ig szolgált. A búcsi gyülekezet lelkipász− toraként szolgált 1949‒1972 között.

A búcsi gyülekezet odaadó és szeretetre méltó lelki− pásztoraként az ő szolgálata alatt gyülekezete az első volt Szlovákiában, amelyik emlé− ket állított a második világhábo− rúban elesett búcsi fiataloknak, leventéknek.

A Dél−nyitrai Egyházmegye es− pereséül választotta 1964−ben.

Ezt a szolgálatot is odaadóan vé− gezte 1971−ig. A komáromi gyü− lekezet 1973−ban választotta meg lelkipásztorául, s itt szolgált egészen haláláig. 1972−ben első püspökhelyettessé választották, majd ThDr.h.c. Varga Imre püs− pök halála után a püspöki teen− dőket is ő látta el egészen az új választásokig.

Tekintettel széles teológiai látó− körére és egyéni adottságaira a Szlovákiai Református Keresz− tyén Egyház Zsinata 1984. május 4−én Komáromban püspökké vá− lasztotta. A megválasztott első őrálló a zsinat és a komáromi gyülekezet színe előtt letette a hi− vatalos esküt.

A lelkipásztori szolgálata alatt templomunkon olyan na− gyobb javításokat végeztek el, mint a templom külső fa− lának javítása és belsejének átfestése, valamint a csillag és a gömb újraaranyozása.

Hűségesen végzett 46 évi lelkipásztori és a komáromi gyülekezetben végzett 16 évi szolgálata után Ura és mennyei gazdája életének 79. évében hazahívta megfá− radt szolgáját.

Az elhunyttól 1988. március 17−én lelkipásztorok, gyüle− kezeti tagok és vendégek hatalmas tömege vett végső búcsút a komáromi református templomban.

A Krisztus szolgája bibliai értelmezését magyar nyelven Varga Béla püspök−helyettes fogalmazta meg János 12, 26 alapján, míg Michal Hromaník püspökhelyettes a 2 Kor. 5,1‒10 alapján szólt a keresztyén reménységről szlo− vák nyelven. Takács Zoltán mérnök egyetemes egyhá− zunk főgondnoka méltatta püspökünk szolgálatát,

14 │ Kis Tükör

visszaemlékezve 16 évi komáromi lelkipásztori tevé− kenységére.

Az állami egyházügyi hivatal igazgatója, dr. Vincent Ma− čovsky miniszter−helyettes is méltatta munkásságát. Az evangélikus testvéregyház egyetemes püspöke, dr. Ján Michálka, a csehszlovák ortodox Nyikolaj érsek, a prágai Comenius Teológiai Fakultás professzora, dr. Jozef Smo− lik dékán, a Magyarországi Református Egyház zsinati főtanácsosa, dr. Aranyos Zoltán, a római katolikus egy− ház nevében dr. Szűcs Viktor egykori osztálytárs bú− csúztak az elhunyttól.

A komáromi gyülekezet nevében Nagy Antal mérnök, gondnok mondott adott hálát Istennek lelkipásztoruk fá− radhatatlan szolgálatáért.

Horváth Zsigmond püspök földi maradványait szülőfalu− jának temetőjében, Boriban helyezték örök nyugalomra.

A feltámadás evangéliumát Szakál Attila, a Gömöri Egy− házmegye főjegyzője hirdette.

A komáromi gyülekezet Horváth Zsigmond püspök halá− lának 20. évfordulója alkalmából koszorút helyezett el a Cséplő Bálint bori református temetőben.

„A ki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.”

(János 12,26)

kt15.3_Kis Tükör 2014.09.22. 22:13 Page 15

Gyülekezeti csendes hét Erdélyben A Komáromi Református Egyházköz− ség 2014. július 20–27. között tartotta meg a gyülekezet csendes hetét Er− délyország délkeleti csücskében, Illye− falván a református konferencia− központban.

Már harmadszor utaztunk erre az alka− lomra Erdélybe. A csendes hét fő té− mája volt a bibliai hithős, Mózes története, a zsidó nép szabadulásának kezdete, 2Mózes 5,27–31 és a zsidó nép kiszabadítása Egyiptomból, 2Mózes 21–28.

Minden résztvevő kapott egy névkár− tyát, napraforgós virággal és Énekes füzetet, amely 23 éneket tartalmazott, ebbe beleragaszthattuk az aranymon− dást. A címlapján olvasható: „Jézus mondja: «Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallják az én szómat, és én is− merem őket, és követnek engem «.”

(János 10,27). És 47 ember úgy érezte, hogy naponta akarja hallani a jó pász− tor szavát, és követni akarja Őt.

Elutaztunk Illyefalvára (Ilieni, Ilgendorf), 850 kilométerre otthonunktól, egy kis faluban épült református konferencia− centrumba, hogy élvezzük az élő szót, a közös éneklést, áhítatokat, imádko− zásokat, a közös kirándulásokat, új él− ményeket és lássunk új tájakat, ismerkedhessünk emberekkel. Célunk volt, hogy közelebb kerüljünk Isten sza− vához és teremtett világához.

2014. július 20−án vasárnap indultunk el. Estére Kolozsváron várt ránk a finom

vacsora és a „szokásos” körséta a vá− rosban, míg oda nem érünk a gyönyörű főtérre, ahol Mátyás király monumentá− lis lovas szobra elkápráztat minden ide látogatót. Hétfő reggelén tovább indul− tunk Segesvárra, hogy megnézzük a Vártemplomot, a legrégibb iskolát, me− lyet 1619−ben alapítottak.

A következő négy napban, (mely utólag is nagyon kevésnek bizonyult), a bevált a napirend szerint telt az idő. Minden reggel 7−kor gitáros énekszóra ébred− tünk, amit rövid testnevelési negyedó− rácska követett, 8.30−kor volt a reggeli.

9.30−kor közös imádkozásra, éneklésre, délelőtti foglalkozásra gyűltünk össze.

Bevezető éneklés után következett Mózes története, melyet Tiszteletes Asszony mutatott be dramatizált formá− ban. A délelőtti szünet után a gyerekek élvezték a kézműveskedést. A felnőttek a csoportos beszélgetésben elmondták személyes élményeiket Istennel való ta− lálkozásukról.

Délben a cintányér−fakanál segítségével a szakács nénik összehívták a sereget finom ebédre, az étel nagyon finom volt.

Megkóstoltuk a házi tejtermékeket, az ottani zöldséget és gyümölcsöt, tojást és húst, a faluban működő pékségből ho− zott kenyeret. A vegetariánusokat is finom ételekkel várták. Étkezés után sietni kellett, mert minden délután kirándulni mentünk. Erdélyor− szág újrafelfedezését Kolozsvárott kezdtük a Teológia kollégiumában és

éttermében. A segesvári vár és vár− templom volt az első megállónk. Meg− látogattuk Brassót, a szászok koronázási városát, Törcsvárat (Bren− nerberg−Bran), Vlad Tepes – Drakula várát. Sétáltunk a Keleti−Kárpátok szép vidékein, szívtuk a tiszta levegőt, meg− csodáltuk a magas fenyőfákat, néhá− nyan megfürödtek a Szent Anna−tóban, erdei túrát tettünk a Büdös−barlangba, vagyis a kénes barlangba.

Sok új élmény után megint csak sietni kellett, hogy elfogyasszuk a finomnál – finomabb vacsorát.

Az esti alkalmunk 8 órakor kezdődött az illyefalvi gyönyörű, intarziás erőd− templomban, amely a központ fölötti várdombon van. Az evangelizációt Püs− pök urunk tartotta.

Ez után sem bújtunk el a szobáinkba, hanem élveztük az együttlétet beszél− getéssel, sétával, közös játékkal, sulba− chozással (erről közelebbi információk Turányi Józsefnél). Bizony sokszor éjfélt is ütött az óra, amikor nyugodalmas jó éjszakát kívántunk egymásnak.

Visszaúton Nagyváradon álltunk meg, ahol a kollégiumban volt a szállásunk.

Vasárnap 10 órától részt vettünk az is− tentiszteleten. Ebéd után elindultunk haza, este 7 után boldogan érkeztünk a nyolcnapos csendességből, feltöltve Szentlélek ajándékaival, Isten kegyel− mével és Jézus Krisztus szeretetével. szöveg: Fekete Éva és Vince fotó: Turányi József

Kis Tükör │ 15

kt15.3_Kis Tükör 2014.09.22. 22:14 Page 16

2 014 - e s é v gyülekezeti alkalmai 4. negyedév

Az utolsó timóteus emlékére Írta: Fazekas Zsuzsa

03.

Élmény, érzelmek, ritmus. Zeneterápia

Novembe r

Októ be r

halmozottan sérülteknek Dunkel N. Norbert orgonakoncertje 05.

Idősek, betegek vasárnapja – „Az Úr

06.

megsebez, de be is kötöz” Aradi vértanúk

09-12.

Konfirmandusok hétvégéje – Bátorkeszi

19.

Konfirmandusok bemutatkozása

20-25.

Bűnbánati hét

26.

Új bor ünnepe – úrvacsora

28.

Nőegylet – ft. Fazekas László:

31.

Kálvin tegnap és ma Reformáció ünnepe, reformációi persely

02.

Gyászolók vasárnapja

09.

Diakóniai vasárnap

10.

Emlékezés ft. Horváth Zsigmondra

13.

Diakóniai bizottság

20.

Marianum – szalagavató – úrvacsora

22.

Egyházmegyei bibliaismereti verseny

24-29.

Bűnbánati hét

25.

Nőegylet – Zétényi Csukás László:

31.

A búvár élete Advent I. vasárnapja – úrvacsoraosztás I. Adventi est

05.

Konfirmandusok mikulása

06.

Ifisek adventje

07.

A Firesz Cantate Domino kórusának szolgálata II. Adventi est

D ecember

Valahol angolhonban kicsiny gyer− mekkezek egy porcelánkutyust őriz− getnek, amit a nyáron kaptak a dédmamától, aki pár hónapos fiatal− asszonyként 1946 karácsonyán ezzel lepte meg a férjét. S a dédunoka megkapta a magyarázatot: régen, a nagy világégés idején egy férfit a Don−kanyarban, amikor egyedül ma− radt, mert minden bajtársa kidőlt mel− lőle, egy kutyus hangja bátorított a nem feladásra, az út folytatására. Így vált valóra a kedves ének szava: „Utad van számtalan sok, Uram és eszközöd...” (265. dicséret 4. verse) Valahol egy fiók mélyén több mint fél évszázadig őrizgettek egy ka− tonáknak íródott imakönyvet. A könyv egy fejezete mellé, melynek a címe Hálaadás hazatérésért, egy akkor fiatal férfikéz hálás szívvel írta fel 1945. május 6−a dátumát, s a mindent elmondó bizonyossá− got csupa nagybetűvel: KÖSZÖNÖM, URAM! Valahol Komárom belvárosában egy asszony kezében megpihen egy régi bőrkötéses Biblia, amit – aranygyűrű hiányában – szép, copfos lányként jövendőbelijétől kapott azzal a kijelentéssel és kér− déssel: „Ezt a feleségemnek szántam. Elfogadod−e?” S 66 éven ke− resztül jó helye volt az asszony kezében.

Sok kacat ócskaság, mi évek alatt összegyűlt... Filléres emlékek, de egy ember életének Istenre mutató, őt dicsérő eszközei, amelyek az utódoknak, az itt maradottaknak arról beszélnek: Isten hatalmas Úr volt Keszegh Pál életében is.

Voltak álmok és vágyak az ő szívében is. Évekig ott hordta az igét: „...engem várnak a szigetek...” (Ézs. 51,5). Vágyott arra, hogy idegen földön majd ő lesz az eszköze az ő életét is megváltó, megtartó Isten evangéliuma hirdetésének.

De Isten másképp döntött. Szigetek − hívő közösségek erősödtek szolgálata által. A Timóteus−mozgalom utazó titkáraként tett bizony− ságot az árvákat, elesetteket is felkaroló Istenről. Gyűjtötte az ado− mányokat, vitte az evangéliumot iratterjesztőként. Lévitaként szolgált szigetnyi keresztyén gyülekezetekben: Ímelyen, Ekelen, Kulcsodon, ott, ahol éppen szükség volt rá.

S a családi fészek kis szigete is élte és hirdette, éli és hirdeti ma is az igét: „Én és az én házam az Úrnak szolgálunk” (Józs. 24,25).

Keszegh Pál, az „utolsó timóteus”, 2014. július 5−én, 94 éves korá− ban eszközöket és emlékeket nekünk hátrahagyva megérkezett abba a házba, ahol Jézus Krisztus neki is helyet készített, hogy foly− tassa, amit egész életében tett: az Isten dicsőítésének szolgálatát!

14.

III. Adventi est

16.

Nőegylet – igei alkalom, jubilánsok

17.

köszöntése Nőegylet – zenés igei alkalom a

19.

„Napsugár” csoport részére Egyneked akció

18-23.

Bűnbánati hét

21.

Karácsonyi szolgálat,

24.

gyermekistentisztelet Istentisztelet – ünnepi műsor

25-26.

Karácsony – úrvacsora

31.

Ifi-szilveszter

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház „ S z e m e i m et a h e g ye k re e m e l e m , o n n a n ségem. Az én segítségem az Úr tól van, a eget és földet.”

jön az én segítki teremtette az [Zsolt 121,1-2]

www.reformata.sk