Kis Tükör 15.1

kt15.1_Kis Tükör 2014.04.01. 9:03 Page 1

XV. évfolyam

2014. március

1. szám

KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Ára: 0,50 €

kt15.1_Kis Tükör 2014.04.01. 9:14 Page 2

2014 – a család és a munka összehangolásának éve

Házasság Társadalmi és egyházi életünkben is egyre több nehézség adódik abból, hogy az ember és az általa alkotott kö− zösségek autonóm, öntörvényű módon értelmezik magukat, kiszakadva az Is− tentől kapott rendből. 2014−es évet az ENSZ és az EU Családszervezeteinek Szövetsége (COFACE) a család és a munka összehangolásának éveként hir− dette meg. Az előrelépés reményében szociológusok, orvosok, pedagógusok, pszichológusok, közgazdászok és poli− tikusok mutatják be egyre több fórumon a maguk szakmai felismeréseit e téren. Újságunk hasábjain mi is az Ige alapján igyekszünk körbejárni e témát egy négy− részes cikksorozatban, melyre felkértük négy egyházmegyénk esperesét. Kö− szönjük, hogy megosztják velünk igei lá− tásukat és tapasztalataikat. „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtet− te, férfivá és nővé teremtette őket.“ (1 Móz 1,27) Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.“ (1 Móz 2,24) Több mint tíz évvel ezelőtt egy KT−órán a hetedik parancsolat kapcsán a házas− ságról beszélgettünk. A fiatalok legna− gyobb megdöbbenésemre kitartóan hangoztatták, ők bizony nem fognak há− zasságot kötni, hiszen „papír nélkül is boldogan élhetnek majd a párjukkal”.

KIS TÜKÖR impresszum

XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 2014. MÁRCIUS

2 │ Kis Tükör

Pedig ők még azok közé tartoztak, akik rendezett családi viszonyok között ne− velkedtek. Aztán ahogy múltak az évek, változott a véleményük. Istennek hála, ma már szinte mindannyian boldog há− zasságban élnek vagy a házasságköté− sükre készülnek.

Mennyei Édesatyánk már a teremtés hajnalán egy életre szóló szeretetkap− csolattal ajándékozta meg az embert. A boldog Isten ugyanis boldogságra te− remtette az embert.

Teremtő Urunk gondviselő szeretete ma is szeretné megőrizni a házasságot, mely egy férfi és egy nő kizárólagos kapcsolata, mindenféle veszélytől. Kész segíteni, olyan meleg otthont teremteni ebben a nyugtalanul vibráló világban, ahol kölcsönös szeretetben, tiszteletben és megbecsülésben élhetünk.

De miért gondolkodnak másként a mai fiatalok? Miért próbálnak inkább élettársi kapcsolatban élni, ahol a legújabb fel− mérések szerint ötször hamarabb válnak szét az útjaik, mint a házasságban élőké? Miért bomlik fel minden második megkötött házasság? Nehéz elfogad− ható választ adni ezekre a kérdésekre.

Bár igaz, hogy az elmúlt évszázadban hatalmasat változott a világ, változott a családi szereposztás, változtak az ér− tékrendek, változott a felnőtté válás fo− lyamata és ideje. A húsz−harmincévesek közül sokan nem akarnak leválni szüle− ikről, élvezik a mama−hotel minden elő− nyét.

Nem szívesen vállalnak felelősséget önmagukért sem, és nem akarják elkötelezni magukat még vá− lasztott társuk irányában sem. A boldog− talanság legfőbb forrása és a válások elsődleges oka, meglátásom szerint, nem a felsorolt, vagy ezekhez hasonló tényekben, hanem az Élet Urától való el− fordulásban gyökerezik.

Mintha elfeledkeznének az emberek arról, hogy Isten ígéretei változatlanul érvényesek ma is. „Alkotok hozzáillő se− gítőtársat” – hangzik felénk is, s ha Rá figyelünk, ha kérjük, ha elfogadjuk veze− tését, Ő hűséges, szerető társsal aján− dékoz meg bennünket. Minden jó házasság ezzel kezdődik. Érdemes ezért végiggondolnunk, hogy mire építjük házasságunkat. Ma talán automatikusan azt válaszolják erre az emberek, hogy a szeretetre, a szere− lemre. De ott van legalább bennünk, ke− resztyénekben az az önzetlen, feltétel nélküli szeretet, amiről az Úr Jézus taní− tott: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én sze− rettelek titeket, ti is úgy szeressétek egy− mást!” (Jn 13,34) El tudjuk fogadni a társunkat minden gyöngeségével és hi− bájával együtt? Ismerjük jól a belső vilá−

gát, a hitét és a gondolkodását? Tudjuk, minek örül igazán és mi okoz neki fáj− dalmat? Vagy balgán abban reményke− dünk, hogy majd mi megváltoztatjuk őt?

A házasságban Isten meghatározta a férfi és a nő helyét. A férjre bízta a fej, a feleségre pedig a szív szerepét, de nincs értékkülönbség, nincs alá− és fölérende− lés a két szerepkör között. Csak így él− hetjük át azt a nélkülözhetetlen érzést, hogy elválaszthatatlanul egymásnak te− remtett bennünket, és Mennyei Urunk után ő a legfontosabb számunkra a földi életben. Csak utána következhetnek a szülők és testvérek; később pedig há− zasságunk gyümölcsei, a gyermekek.

Házassági eskünk csodálatosan fogal− maz: „holtomiglan − holtáiglan hitetlenül el nem hagyom.” Az ember egy egész életútra kötelezi el magát. A házasság nem egy olyan séta, melyben addig ha− ladunk szeretetben kéz a kézben, míg szebbet, jobbat, okosabbat, előkelőbbet nem találunk. A tudatosan vállalt házas− ság inkább egy libegőben való utazás− hoz hasonlítható, melyből sérülések nélkül csak a végállomáson lehet kilépni. Útközben pedig érdemes Pál apostolra figyelni: „Ti asszonyok, engedelmesked− jetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban” (Kol 3,18), „… a férfiak is szeressék a fe− leségüket, mint a saját testüket” (Ef 5,28). Tehát legyünk nagyon figyelmesek egymás iránt. Fordítsunk legalább annyi időt a társunkra, mint önmagunkra. Szo− ruljon egyre inkább háttérbe az „én”, és kerüljön mindinkább előtérbe „ő”.

Az ilyen szeretetteljes figyelésre, mely segít megelőzni és megoldani a felme− rülő problémákat is – a saját erejéből képtelen az ember. Ez a Lélek gyümöl− cse (Gal 5,22–23). Erről írja Pál apostol a Szeretet himnuszában (1Kor 13): „A szeretet türelmes, jóságos; … Nem vi− selkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, … nem rója fel a rosszat. …

Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr… A szeretet soha el nem múlik.”

A házasságra is érvényes a régi böl− csesség: „Ne beszélj róla, csak ha kér− deznek, de élj úgy, hogy kérdezzenek!”

S ha valóban kérdeznek, akkor tegyünk bizonyságot a mi Gondviselő Istenünk− ről, aki egymásnak ajándékozott ben− nünket, és ránk bízta szeretteinket.

Kívánom minden kedves Testvéremnek, tapasztalja meg saját és családja életé− ben, hogy a házasság olyan Istentől ren− delt szeretetszövetség, melyben az Élet Urára figyelve áldások gazdag forrásává vált.

Dobai Sándor, a Dunamocsi Reformátos Gyülekezet lelki− pásztora, a Komáromi Egyházmegye esperese

kt15.1_Kis Tükör 2014.04.01. 9:14 Page 3

„Ne félj, te kisded nyáj…Úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot” Névjegy: Mgr. Elek László, esperes−plébános, született: 1957, Ógyalla

Ecce Homo: Reverenda nélkül…

…a kisfiúk álma: „Tűzoltó leszel, s katona”… Esperes úr a papi hivatást választotta. Olyan egyértelmű volt ez? Hol ke− reshetők ennek a választásnak a gyökerei?

Több olyan tényező is közrejátszott abban, hogy nem tűzoltó lettem, s nem is katona… Ógyallán, a szülői házban szület− tem. Nagyszüleim, szüleim, az egész családunk olyan vallá− sos légkört teremtettek, amely már kisgyermek koromban igazgatni tudott. A magyar tannyelvű alapiskolát és gimnázi− umot Ógyallán végeztem el. Az elsőáldozás után, a nagyobb fiúk hívó szavának engedelmeskedve, második osztályos ko− romtól egészen az érettségiig ministráltam. Megfogott, meg− érinttet ez a szolgálat, valamint az a lánglelkű papi tevékenység, amit dr. Szőcs Béla plébános végzett annak el− lenére, hogy a szocialista rendszer ezt egyáltalán nem nézte jó szemmel. Ez volt tehát az alap, a későbbi „kőszikla”, de miután az elektrotechnika is nagyon érdekelt, az érettségi után a Szlovák Műszaki Egyetem Elektrotechnikai és Infor− matikai Karára jelentkeztem és felvételt is nyertem. Aztán az első szemeszter után átjelentkeztem volna a teológiára, csak akkor az még nem úgy „működött”. Így egy évig Ógyallán dol− goztam rádió− és tévészerelőként. Ez után a kitérő után, II. János Pál pápává választásának évében, 1978−ban, jelent− keztem a papi szemináriumba, amit 1983−ban be is fejeztem.

Ekkor szenteltek pappá.

Melyek voltak eddigi szolgálatának legmeghatározóbb állo− másai – ha lehet egyáltalán szolgálat és szolgálat között rangsort állítani?

Az első „állomás” Komáromban volt, segédlelkészként szol− gáltam itt 8 hónapig, aztán következett a katonaság. Nekünk nem volt semmilyen kedvezmény, be kellett vonulnom és Csehországban le is szolgáltam a tényleges két évet.

A katonaságnál nem érték sérelmek papi mivolta, keresz− tyén hite miatt?

Nos, emiatt, sérelmek kifejezetten nem értek. Mondhatnám, inkább elnéztek felette. Sőt még olyan is volt, hogy titokban, a hit iránt fogékony katonatársaimmal együtt imádkoztunk…

Miután leszereltem, Párkányba vezetett utam. 1986 tava− szától 1987 őszéig itt, majd 2000−ig Udvardon voltam plébá− nos. Közben, 1995−ben, még Sokol érsek kinevezett iskola− esperessé. Három falu tartozott hozzám: Udvard, Baromlak és Zsitvabesenyő. Gúta plébánosa 2000−ben lettem, és ezzel a szolgálattal együtt gyakoroltam a komáromi esperesi körzet iskola−esperesi funkcióját is. Aztán vissza a kezdőállomás− hoz: 2009−től ismét Komáromban vagyok, mint plébános és én látom el az esperesi teendőket is.

A pap is ember. Nem volt szolgálatának olyan időszaka, ami− kor azt kérte, talán Mózest idézve, hogy: „Uram add másnak ezt a terhet”…

Voltak kihívások, amelyekről akkor úgy gondoltam, hogy ne− hezen birkózom meg velük. Tudjuk, hogy az 1990−es évek elején nagy változások történtek a vallásgyakorlásban is. Sok minden lendült mozgásba – immár szabadon. Ezt akkor né− miképp tehernek éreztem, hiszen még be nem járt utakat kel−

lett kitaposnunk. Ott volt a szolgálat a már fent említett három községben, és ehhez jött még Zsitvabesenyőn a templom− felújítás is. De láttam, éreztem, hogy az Úr erőt ad, és tudom ezt vinni. Aztán egy újabb kihívás lett Gúta: egyházi iskola, hittan−oktatás a gimnáziumban, plébániai teendők. Itt az volt a nagy előny, hogy – bár az előző működési területemhez képest nagyobb volt a lakosság száma – egy gyülekezet volt, tehát sokkal közelebb tudtunk egymáshoz kerülni. Nagyon megterhelő volt viszont a temetések megnövekedett száma.

Ugyanakkor – édes teherként – megnövekedett az esküvők, vagy az elsőáldozók száma is. Ezek a közös örömök voltak az igazi értékek, az Úr mindennapi ajándékai.

Volt, van ideje esperes úrnak a szolgálat mellett kikapcsoló− dásra, valamilyen hobbi gyakorlására is?

Kell, hogy legyen! Az érdeklődésem az elektrotechnikai iránt megmaradt, bár olyan gyors a fejlődés ebben az ágazatban is, hogy inkább csak „bütykölés” szinten nyúlok bizonyos elektromos berendezésekhez. E mellett nagyon érdekel a fo− tózás is. Szeretem megfigyelni és lencsevégre kapni a ter− mészet változásait.

Míg Dél−Amerikában, Afrikában egyre inkább terjed a ke− resztyén vallás, addig Európában elveszíti egykori dominan− ciáját. Ön szerint mi lehet ennek az oka és hogyan állítható, fordítható meg ez a folyamat?

Igen, vannak visszásságok: gazdasági visszaélések, pedofil botrányok... Ilyenkor az ember elfordulhat az egyházától.

Pedig épp ilyenkor lenne itt az idő, hogy megkérdezze: „Mit tehetek én az egyházamért?” Az idő, illetve annak hiánya, az állandó, pánikszerű rohanás a megélhetésért jellemzik a mindennapokat. Az emberek ki vannak facsarva, akinek „nincs”, az úgy érzi, nem tud úgy a közösséghez tartozni, ahogy kellene. Igen, ilyenkor a háttérbe szorul az egyház sze− repe. De megállítható, sőt visszafordítható ez a folyamat. Na− gyobb súlyt kell fektetnünk a személyes kapcsolatok megerősítésére, a mise keretén belül a közösség, de az egyes ember megszólítására. Nagy örömömre szolgál, hogy egyre több fiatal jelentkezik nálunk, érezhetően növekszik az érdeklődés a keresztség felvétele iránt. Van tehát újraébre− dés. A „világ” mellett a „városban”, Komáromban is: újraépül a „Rózsa−füzér társulat”, imaközösségek alakulnak. Hívek és nem hívek kapcsolódnak be a templom rekonstrukciójába. A nemrég megrendezett „Keresztény bálba” szponzorok hozták az ajándékokat. Ezek mind azt a küldetést szolgálják, hogy a hitünk megerősödjön. Van tehát, igen is van létjogosultsága a keresztény hitnek itthon és Európában is.

Végezetül – akár a fent elhangzottak összefoglalásaként is – mit üzen esperes úr az olvasónak?

Rövid lesz ez az összefoglaló, vagy inkább kérés: Ne feled− kezzünk meg soha, most sem, Jézus biztató, bátorító sza− vairól: „Ne félj, te kisded nyáj... Úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot” (Lk 12,23). kertészgábor

Hívek és nem hívek kapcsolódnak be a templom rekonstrukciójába

Kis Tükör │ 3

kt15.1_Kis Tükör 2014.04.01. 9:15 Page 4

Visszapillantó... avagy gyülekezet és művészet anno

A százéves komáromi Kultúrpalotáról Komárom főutcájának derekán, a Szent András−templom− mal átellenben épült meg több mint száz éve a Kultúrpa− lota, a mostani Duna Menti Múzeum főépülete. E múzeum gyűjteményének alapjait már az 1886. december 19−én ala− kult Komárom Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet lerakta. Önálló épülete ekkor még nem lévén, az egylet tevékenységének motorja, Gyulai Rudolf bencés tanár a létrehozott gyűjteményből a volt Komáromi Református Kollégium épületében rendezte meg és 1889. június 9−én megnyitotta az egylet első kiállítását. A gyűjte− ményt 1897−ben áthelyezték az akkor újonnan épült Tör− vényszéki palotába. 1900−tól az egyesület Komárom Vármegyei és Városi Múzeum Egyesület néven folytatta tevékenységét, s már újjáalakulása évében megkapta Komárom városától az ún. Esterházy−pavilont, ame− lyet Esterházy Miklós gróf épít− tetett az 1891. évi komáromi gazdasági és iparkiállításhoz, majd utána a városnak adomá− nyozott. E díszes faépületben nyílt meg 1900. november 18− án a komáromi múzeum, a Hültl Dezső műegyetemi tanár, gyűjtemény harmadik kiállítása. a Kultúrpalota tervezője A gyorsan gyarapodó kollekció elhelyezésére azonban az Esterházy−pavilon rövidesen ki− csinek bizonyult, s az új székház létrehozásához a Mú− zeum Egyesület társult a Komáromban működő Közművelődési Egyesülettel és a Komárom Vármegyei Könyvtárral, 1911−ben létrehozva a Jókai Közmívelődési és Múzeum Egyesületet (röviden Jókai Egyesület). Székhá− zát – a Kultúrpalotát – a magyar állam anyagi támogatá− sával, Hültl Dezső budapesti műegyetemi tanár tervei szerint, Nagy Mihály komáromi építész irányításával az egykori bencés algimnázium telkén kezdték építeni 1913. március 27−én. Ugyanazon év június 28−án az épület tető alá került, és 1913. november 29−én nagyszabású ünnep− ség keretében felavatták.

A múzeum gyűjteményeit már a Kultúrpalota átadása előtt elkezdték átköltöztetni az Esterházy−pavilonból az új szék− házba, megfelelő tárlók hiányában azonban ezekből csak 1914. április 12−én nyílt meg az öt teremben elhelyezett új múzeumi kiállítás. Az új székhá− zat kihasználva a Jókai Egyesü− let berendezte könyvtárát, ismeretterjesztő előadásokat, hangversenyeket, képzőművé− szeti kiállításokat rendezett. Az első világháború kirobbanása azonban megszakította a mú− zeum működését, mivel a Kul− túrpalotában 1914 augusztusá− ban kisegítő hadikórházat ren− deztek be, s az csak 1918 tava− szán költözött ki az épületből. Az őszirózsás forradalom idején a munkástanács foglalta le szék− helyéül, ezután a csehszlovák katonai alakulatok 1919. január 10−én történt bevonulásáig for− radalmi gyűlések színhelye, majd még 1919. április 25−ig a

4 │ Kis Tükör

szociáldemokrata párt székháza, amikor a városi rendőr− kapitány bezáratta, s ezzel megszűnt politikai célokra való felhasználása. Bezárt székházát a Jókai Egyesület 1919. május 18−án kapta vissza, s azt még ugyanabban a hó− napban Harmos Károly képkiállításával újra megnyitotta a látogatók előtt. A múzeum állandó kiállítása azonban csak a gyűjtemények újjárendezése után, 1921−ben nyílt meg. E négytermes kiállítás a harmincas évek elejére eléggé el− hanyagolt állapotba került. E téren a helyzet csak 1935−ben változott, amikor a kiállítási termeket kitakarították és két teremmel bővítették: az egyikbe az 1848–49−es gyűjte− mény, a másikba a Jókai−emlékszoba került. Az átrende− zett múzeum 1936 áprilisában nyílt meg, megnyitását Alapy Gyula múzeumigazgató már nem érte meg. Halála után Szombathy Viktor került az igazgatói székbe. Ebben az idő− ben került sor a Jókai Egyesület egyik célkitűzésének meg− valósítására: közadakozásból szobrot emelt Jókai Mórnak a Kultúrpalota udvarán, melyet 1937. november 28−án nagy ünnepség keretében avatnak fel.

A múzeum az első bécsi döntést követő határmódosítás után is a Jókai Egyesület kezelésében maradt. Miután Szombathy Viktor múzeumigazgató 1940 nyarán Buda− pestre költözött, a múzeum nem állandó nyitvatartással fo− gadta látogatóit a front közeledtéig. 1944 januárjában gyűjteményének régészeti tárgyait ládákba csomagolták, és a közeli bencés székház alagsorában helyezték el. A front átvonulását a Kultúrpalota és a múzeum gyűjteménye nagyobb károsodás nélkül vészelte át.

A második világháború után a Jókai Egyesület feloszlatá− sával megszűnt az intézmény egyleti jellege, kezelését a csehszlovák állam vette át. A Komáromi Járási Közigazga− tási Bizottság gondjaira bízott gyűjteményből 1948−ban lét− rejött az állami múzeumhálózat keretébe illeszkedő járási honismereti múzeum, amely a következő évben felvette a Duna Menti Múzeum elnevezést. Működéséhez azonban még évekig hiányoztak a szükséges feltételek, épületében többféle intézmény működött, a múze− umból hiányoztak a szakemberek. 1967− ben végre a Kultúr− palota épületéből kiköltöztetik a nép− művelődési otthont, a

Az egykori Esterházy−pavilon, a komáromi múzeum első önálló épülete

A Kultúrpalota elölnézetének tervrajza

kt15.1_Kis Tükör 2014.04.01. 9:15 Page 5

A Kultúrpalota és udvara eredeti látványterve

emlékeit, s az utolsó termében ízelítőt ad a vidék néprajzi sajátosságaiból is. A mú− zeumban megindul a tervszerű és az in− tézményben alkalmazott szakképzett muzeológusok számának fokozatos nö− velésével egyre sokrétűbb és színvonala− sabb tudományos kutatómunka, az intenzív gyűjtőmunka és közművelődési tevékenység.

Az 1989. évi rendszerváltással majdnem egyidőben nyugdíjba vonul Kajtár József igazgató, s a múzeum szakemberei 1990 tavaszától Csütörtöky József mérnök ve− zetésével folytatják munkájukat. A mú− zeum új állandó kiállításokat létesít a komáromi erődvonal VI. bástyájában, a Zichy−palotában és a felújított egykori adóhivatal épületében. A Kultúrpalota ter− meinek kihasználásában jelentősebb vál− tozás következett be 1991−ben a nagytermében létrehozott képtárral, majd ugyanebben a teremben felújítása után 2004−ben kialakul a múzeum díszterme.

2005−ben a múzeum kezelésébe kerül az épületben található könyvtár, amely fel− veszi a Kultsár István Könyvtár nevet és új olvasóteremmel bővül. Az egykori ház− mesteri lakás helyiségeiben az újjáalakult Jókai Egyesület irodája kapott helyet. Ki− kövezték és megszépült a Kultúrpalota udvara, s 2004−ben befejezték az épület esti megvilágítását.

A Duna Menti Múzeum jelenleg Dél−Szlo− vákia leggazdagabb gyűjteménnyel ren− delkező múzeuma 27 alkalmazottal és 7 állandó kiállítással.

Mácza Mihály

Szabadságharcukat vívó egyének vagy nemzetek küzdelmét látva mindnyájunknak elszorul a szíve. Sajnos nem számít ritka− ságnak, hogyha népeknek saját nyelvük használatáért, identitásukért vagy puszta lé− tükért kell harcolniuk, esetleg fegyvert ra− gadniuk. Az efféle küzdelmekben mindig az alapvető emberi jogok állnak valamilyen gaz− dasági érdekkel vagy hatalomféltéssel szem− ben. Hogy a fehér ember a múltban pogány hitéért vagy bármilyen ürüggyel színes bőrű őslakosokat, indiánokat bántalmazott, eset− leg kiirtott, igazán csúfnak és szégyenletes− nek tartjuk. Felháborodással tölt el minket, ha egy zsarnok diktátor mások rovására ér− vényesíti hatalmát, ha a hamisság látszólag győzelmet arat az igazság fölött. Amennyiben keresztyének más keresztyé− neket bántalmaznak csupán felekezeti hűségükért, ártatlan embereket, csa− ládokat törnek össze csak azért, mert lehetséges, hívő lelkeket szolgáltatnak ki a puszta indulatok kénye−kedvének, hatalmat gyakorolnak aljas, szemé− lyes érdekek mentén vagy valamiféle haszon reményében –, ezek a dolgok kemény etikai kérdéseket vetnek fel. Elgondolkodtatják−e ezek a kérdések az embereket? Érdeklik−e igazán azokat, akik esetleg közvetlenül nem érin− tettek? Mindig van olyan, akit mélységesen elszomorít mások szenvedése, de biztosan akadnak olyanok is, akik számára mindez semmit sem jelent.

A 17. és 18. század fordulója nemzetünk történelmében az ellenreformáció ideje. Az 1673− 1674−es években működött Pozsonyban az a vésztörvény− szék, mely több mint hétszáz protestáns lelkészt, tanítót, köztük három evan− gélikus szuperintendenst idézett meg, kiket nem vallásuk miatt, hanem hűtlenséggel, felségárulással, a törökkel való összejátszással, felbujtással és lázadással vádoltak. Bizonyítási eljárásra nem került sor, az ítélet fej− és jó− szágvesztés volt. Ha azonban az illető beismerte bűnösségét, lemondott papi hivatásáról, kegyelmet kapott. Amennyiben csak a bűnösségét igazoló okira− tot írta alá, külföldre kellett távoznia. Ezeket már csak 93 prédikátor nem vál− lalta, büntetésüket azonban az uralkodó, I.Lipót külföldi nyomásra – várbörtönre enyhítette. A 67 főre fogyatkozott csapatot különböző börtönök− ben helyezték el, végül 42 prédikátort Nápolyba vittek volna gályarabságra, odáig azonban csak 32 jutott el. 1676. február 11−én a szász választófejede− lem és De Ruyter Michael tengernagy jóvoltából szabadult meg a még élet− ben lévő 25 rab.

Negyven prédikátor című regényében Moldova György ezeket a félelmetes eseményeket korhűen és hitelesen tárja elénk. Az egyszerű családból szár− mazó Kocsi Csergő Bálint hányatott életű prédikátor emlékszik vissza a tör− téntekre, örök emléket állítva a különböző jellemeknek és összefüggéseknek.

Gyalog, megbilincselve hajtották az elítélteket sok száz kilométeren át, de testi−lelki megpróbáltatásaiknak ez csupán töredéke volt. Éheztetés, meg− aláztatás, túlfeszített munka és verés volt a prédikátorok osztályrésze, ame− lyekről a túlélő hiteles tanúvallomásából értesülhet az utókor. „Harmincötünket – akik már korábban elhagytuk Theátét – állandó verések− kel hajtottak Nápoly felé. Bátorkeszi Istvánt addig ütötte egy katona, míg a dárdájának nyele el nem törött. Mindig az utolsók kapták a legtöbb ütleget, hogy az öregemberekről elhárítsuk, Lányi György és én maradtunk a csapat végére.

Egy Fülöp nevű katona különös élvezetét találta abban, hogy a fejemet üsse, s közben mindig azt mondta: hopp! Dühömben megkérdeztem tőle: − Én vagyok az első rabod, Fülöp, vagy már csatában is győztél le ellenséget?

Előbb adott két nagy pofont, csak aztán gondolkodott el a szavaimon, ezen− túl úgy mutogatott minket, mint fegyverrel szerzett törököket. Mindennél job− ban fájt nekünk, hogy amikor a városban fel−alá hurcoltattunk, az utcai nép nigromántoknak, ördöngösöknek csúfolt minket, és répával, rohadt gyümölcs− csel megdobált.”

Szalay Cecília

Könyvfigyelő

művészeti alapiskolát és a levéltárat, dön− tés születik az épület felújításáról és kiü− rített helyiségeinek a múzeum céljaira való átalakításáról, továbbá az intézmény szakember−gárdájának bővítéséről. E le− hetőségek kiaknázását elősegíti az 1968. január 1−jével kinevezett új múzeumigaz− gató, Kajtár József ügyszerető munkája.

A felújított Kultúrpalotában 1970. novem− ber 16−án megnyílik az új múzeumi kiállí− tás, amely az őskortól 1918−ig mutatja be Komárom és vidéke történelmének tárgyi

Kis Tükör │ 5

kt15.1_Kis Tükör 2014.04.01. 9:15 Page 6

Isten igéjének szolgája

Kálvin János (Jean Cauvin) élete Nehéz feladattal keresett meg a Rév− komáromi Református Egyházköz− ség vezetősége, amikor arra kért fel, hogy ebben az esztendőben a gyüle− kezeti újság idei 4 számában Kálvin− ról írjak egy−egy cikket. Nem csak azért nehéz ez a feladat, mert ritkán adódik erre lehetőség, hanem azért is, mert Kálvin János személye, élete, munkássága olyan témakörbe tartozik, amelyről mindenki tud vala− mit vagy amelyről mindenkinek kéne tudnia valamit. Ugyanakkor a témát már sokszor körbejárták az elmúlt évszázadokban, különösen 2009− ben, s a fellelhető irodalmat össze− foglalni még nehezebb. A felkérésnek mégis szívesen teszek eleget, hiszen a formálódó kapcsolat gyülekezete− ink között ezúton is mélyülhet.

Az újság négy számában négy kü− lönböző témát szeretnék körbejárni.

Az elsőben Kálvin János életének főbb állomásait foglalnám össze, a másodikban műveiről készülne rövid ismertető, a harmadikban Kálvinnak a presbitériummal kapcsolatos gon− dolatait érinteném, majd pedig az utolsóban Kálvin időszerűségéről írnám le gondolataimat. Fogadja a kedves olvasó rövid írásaimat azzal a szeretettel, amellyel én magam is összeállítottam azokat.

Kálvin János (akinek nevét jobban is− merjük magyarosítva, mint az eredeti formában: Jean Cauvin), 1509. július 10−én született a Franciaország északi részén található Noyon váro− sában, népes családban: 6 édestest− vére és 2 féltestvére volt. Édesapja káptalani jegyző volt. Édesapja sze− rette volna, ha papnak tanul, de mi− után összetűzésbe került az egyházzal, fiát inkább jogi pályára küldte. Kálvin 14 éves korától először Párizsban, majd Orleánban és Bur− geszben tanult.

Kálvin megtérése,a megújuló egyház felé, illetve az egyház megújítása felé fordulása talán az 1533–34 körül tör− ténhetett, bár erről maga Kálvin so− hasem beszélt. Az bizonyos, hogy amikor 1534−ben Bázelbe indul, már egyértelmű elhatározása, hogy az Evangélium szellemében kíván élni. Élete fő művének, a Christianae Re− ligionis Institutionak (Keresztyén val− lás rendszere) első kiadása Bázelben készül el, amelyben I. Fe− renc francia király számára is bizo− nyítani akarta a protestantizmus létjogosultságát. Művét a korábban máglyahalált halt hívek védelmében fogalmazta meg.

6 │ Kis Tükör

1534−ben végleg elhagyja szülőha− záját. Guillaume Farel rábeszélésére Genfbe költözik, hogy támogassa az ottani reformációt. Tanításaival nem arat osztatlan sikert. Bár átalakul ezalatt az idő alatt az istentisztelet, a középpontba az igehirdetés kerül, a Biblia magyarázata a legfontosabb, megújul az éneklés (Genfi zsoltárok), a város vezetése azonban beleszól az egyházi életbe, amit a lelkészek nem fogadnak el, ezért el kell hagy− niuk Genfet. Kálvin Strasbourgba utazik, ahol szoros barátságot köt Bucerrel. Itt köt házasságot Idelette de Bure−ral, a holland származású fi− atal özvegyasszonnyal, aki hűséges társa és munkájának támogatója volt.

(Később, súlyos betegség következ− tében, 1549−ben halt meg).

1540–1541−ben sokat van távol család− jától. Hitvitákon vesz részt Hagenau− ban, Wormsban és Regensburgban.

Megismerkedik a reformáció több ágával, köztük a lutheri tanokkal, igyekszik összehangolni az egyes irányzatok tanításait. Többek között az úrvacsoratanban sikerül közelíteni a lutheri tanítást az ő gondolataihoz.

1541−ben Genf városa visszahívja Kálvint. Felkérik, hogy legyen a város lelkésze. Kálvin nehezen szánja rá magát, de végül igent mond a felké− résre. A legfontosabb „újítása”, hogy bevezetik egyházi rendtartását (Or− donnances ecclésiastiques), amely alapján négyféle egyházi „hivatalt” hoznak létre, illetve létrehozzák a konzisztóriumot. Az egyházi rend be− tartatása érdekében megerősítik a korábban megújított istentiszteleti formákat is.

Genfi szolgálatai alatt egyre több harcot kell vívnia a tévtanítókkal .

Ennek egyfajta „következménye”, hogy mikor a korábban már másutt halálra ítélt Michael Servet−et Genf− ben felismerik, Kálvin kérelmezi

letartóztatását. A genfi városi tanács máglyahalálra ítéli Servetet – az íté− leten maga Kálvin enyhíteni akart. Ez az ügy ellentmondásosságával mind a mai napig beárnyékolja a reformá− tor munkájának megítélését.

Genfi munkája következményekép− pen felvirágzik a város. Kórházak, ár− vaházak, szegényházak épülnek, felvirágzik a szövőipar. 1559−ben Kál− vin megalapítja a Genfi Akadémiát, amelynek vezető tanára, barátja, Theodor Beza lett. Ebben az eszten− dőben jelenik meg az Institutio vég− leges változata, és ekkor, 50 éves korában kapta meg a genfi polgárjo− got.

1564−ben tuberkulózisban hal meg. Élete utolsó heteiben írásban és szó− ban is elbúcsúzott a városi tanács tagjaitól, lelkészkollégáitól, munka− társaitól és barátaitól. Bocsánatot kért bűnei és hibái – különösen indu− latossága – miatt. Fontosnak tartotta hangsúlyozni azt, hogy „…nincs az én üdvösségemnek semmi más alapja, csak az az egyetlenegy, hogy Isten az irgalom atyja, Atyának bizo− nyítja magát velem szemben is, aki beismerem nyomorult bűnös volto− mat”.

(Béza Theodor: Kálvin János élete, Bu− dapest, 1998, Kálvin Kiadó, 69–73. o.)

Soli Deo Gloria Márkus Mihály a pápai testvérgyülekezet lelkipásztora

Felhasznált irodalom: − Dr. Békefy Lajos: Képes Kálvin élet− rajz − www.partium.ro/gyulekezet/PDFek/ kepes_kalvin_eletrajz.pdf − Dr. Dienes Dénes: Kálvin János élete, reformátori munkássága − www.napkut.hu/naput_2009/2009_09/ 016.htm#lj26 − György Antal: Kálvinról mindenkinek – Őriszentmiklósi Református Gyülekezet − Dr. Huszár Pál: Kálvin János, Buda− pest, Kálvin Kiadó, 2009. − McGrath: Kálvin, Budapest, Osiris Kiadó, 1996. − Dr. Dienes Dénes: A reformáció, Sá− rospatak, Hernád Kiadó 2008

kt15.1_Kis Tükör 2014.04.01. 9:16 Page 7

Segédlelkészünk bemutatkozása Hozák Magyar Ildikónak hívnak. Egy név, melyből nem sok mindent tudhatunk meg az illetőről. Mégis minden név mö− gött egy életút húzódik, melyet az Isten− től kaptunk. Ajándékba. S hogy mi rejtőzik a név mögött, azt én is csak meg− próbálhatom röviden összefoglalni.

Gyermekkoromat egy Pácin nevű kis fa− luban töltöttem, itt nevelkedtem testben és lélekben egyaránt. Szüleim szeretet− ben neveltek engem és három évvel fia− talabb húgomat, Noémit. Gyermekkorom lelkipásztora pedig lélekben nevelt, és tanított az Isten útjára. Ami− kor a konfirmációmra került sor, úgy tudtam kiállni az Úr asztala elé, hogy szívemben valóban megszületett az elhatározás, én a keskeny utat választom. Ma is hálás a szívem, hogy már ekkor így tudtam dönteni, és vallást tenni hitemről. Konfirmációi igém ez volt: „… aki mindvégig megáll, az megtartatik.” (Mt 10, 22b) Eddigi élet− utam egyik vezérigéje azóta is. Mert a mindvégig megállás nem egyszerű. Az Urat az én megváltó Istenemnek hatévesen fogad− tam el. Csak isteni kegyelem, ha visszanézve majd megtett élet− utamra azt nyugtázhatom: mindvégig. Gimnáziumi tanulmányaimat a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végeztem. Az isteni megtartatást és vezetést érezhettem meg abban is, hogy gyermekkorom lelkésze után a gimnáziumi vallástanárom lett az, aki ezekben az években a keskeny úton terelgetett. Teológiai ér− deklődésemet is ő ébresztette fel bennem, és az utolsó gimnázi− umi évemben lehetőségem nyílt a szolgálatban is kipróbálni magam: a reggeli áhítaton diáktársaim előtt hirdethettem az igét.

Ez az élmény nagyon megerősítő volt számomra, illetve ekkor döb− bentem rá arra, hogy konfirmációi igém a tizenkét tanítvány kikül−

Erős sziklám és oltalmam az Isten.

Vedd ölbe, ringasd, énekelj!

Kisgyermekkori zenei nevelés Ringató foglalkozást tartunk a VMK-ban (Észak-Komárom, Várút 1, első emelet)

Időpont: minden csütörtökön 9 30-tól és 10 00-tól A foglalkozások az óvoda előtti korosztálynak szólnak, néhány hónapos kortól három éves korig.

Foglalkozásvezető: Süll Kinga, egyházzenész

kinga@ringato.sk 0915 737 801 Társrendező: Városi Művelődési Központ Belépő: 2.50 € / család Bérlet: 10 € / 5 alkalom

www.ringato.hu Füle Lajos Hoztál-e napsugárt? désének történetében hangzik el. Megerősödött bennem az az elhatározás, hogy a teológiát választom és a lelkészi pályát. A Deb− receni Református Hittudományi Egyetemen végeztem teológiai ta− nulmányaimat. Ezekben az években is szintén megtapasztalhattam konfirmációi igém igazságát és a mindvégig megállás cseppet sem könnyű feladatát. De Istené a dicsőség, hogy sikeresen elvégez− tem az öt évet, illetve lehetőségem nyílt Németországban, Re− gensburgban eltölteni fél évet az ottani evangélikus teológiai karon.

Külföldi utam előtt nem sokkal ismerkedtem meg Komáromban, egy teológus találkozón későbbi férjemmel. Kapcsolatunk egész ideje alatt Isten vezetését és a megtartatást tapasztalhattuk meg, hiszen több száz kilométerre voltunk hosszú ideig egymástól, és csak rit− kán sikerült találkoznunk. Ehhez sok kitartás, türelem és Istenbe kapaszkodás kellett. 2013. augusztus 17−én, Kiskövesden (Szlová− kia) kötöttünk házasságot, házasságkötési igénk pedig ez volt: „Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is.” (Jer 32,38−39). Hozák Viktorral ekkor lettem én, Magyar Ildikó egy néppé, függetlenül attól, hogy milyen állam polgárai vagyunk. Így lehetek most Isten kegyelméből fér− jemmel együtt komáromi segédlelkész, immár Hozák Magyar Ildi− kóként. Mindenért egyedül Istené a dicsőség!

Kint szürke köd, bent rosszkedv réme árt...

Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?

Minket halál s gondoknak terhe nyűtt...

Hoztál nekünk sugárzó, halk derűt?

Mert kell a fény, az újuló öröm, hogy kulcs legyen a hús-vér börtönön.

Mert fáj a Föld és minden bűnbozót... Áldottak az örömhírt hordozók, akikben a MEGVÁLTÓ LELKE jár!

Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?

Kis Tükör │ 7

kt15.1_Kis Tükör 2014.04.01. 9:16 Page 8

Barangoló

kány felé) indulva a kőfalnál forduljunk jobbra! Általában fűvel benőtt ez az első kb. 10 méter, utána az otthon ke− rítése tövében már látható az út és a jelzés is. Rövid ideig követjük a kerí− tést, majd nagy ívben balra fordulunk és emelkedni kezdünk a jelzést kö− vetve az erdőben. Felérve a gerincre

leülni nézelődni, fényképezni, de kár is lenne itt sietni. A túránk végpontjára, Kőhídgyarmatra egy meglehetősen meredek lejtőn érünk be. A turistajel− zés végpontja a Garam Gyöngye sö− röző melletti buszmegállóban van, ahol az autónkat is hagytuk. −hgy−

lassan szétválik a terep, és találkozunk a balról érkező Kék jel− zéssel. A Piroson to− vábbmenve folytatjuk az utunkat, gyakorlati− lag már szinte csak víz− szintesen, ill. lejtmenet− ben fogunk haladni.

Baloldalon folyamato− san kilátóhelyek buk− kannak fel mellettünk. Alattunk hömpölyög a Duna, a túlparton ma− gaslik a Visegrádi−hegység. Tovább− menve egyre jobban kitárul a táj a Gerecse irányába (Esztergom, Pár− kány, a Garam torkolata). Érdemes itt

Térkép: Burda, 142 (VKU Harmanec), mapy.hiking.sk Táv: 5km, 255m szintemelkedés.

Menetidő: kb. 3h, lassan, nézelődve.

Távolság Komáromtól: 55km, 50 perc autóval

A legkisebb szlovákiai hegység A legkisebb és egyben legmelegebb éghajlatú szlovákiai hegység (nyáron ezért nem is ajánlom ezt a helyet) a rövid félnapos túránk célpontja. Ez a hely a Párkány közelében fekvő Ko− vácspataki−hegység (szlovákul Burda, régebben Kováčovské kopce). A Duna, a Garam és az Ipoly közé be− szorított hegység valóban piciny, hi− szen a legnagyobb szélessége 3,5 km, hosszúsága is csak 7,5 km. Leg−

magasabb pontja is mindössze 352m.

Tekintve, hogy nem körtúrát terve− zünk, kénytelenek leszünk alkalmaz− kodni a Kőhídgyarmat és Helemba közt ritkán (szombaton: 8:39, 12:51, 14:32) járó buszokhoz. Az autónkat hagyjuk hát Kőhídgyarmaton a zöldre festett Garam Gyöngye söröző köze− lében, és buszozzunk át Kovácspa− takra (5km)! A szociális otthonnál lévő buszmegállónál szálljunk le („Chľaba, Kováčov ústav”)!

A turistatábla után (a buszmegálló tö− vében) kicsit nehéz lesz meglelni a tu− ristaút folytatását (Piros sávjelzést keresünk). Az otthon kapujával szem− ben állva a vasúti síneken balra (Pár−

8 │ Kis Tükör

kt15.1_Kis Tükör 2014.04.01. 9:16 Page 9

hogy Isten őt egyszeri pásztorgyerekből királlyá tette, hogy fo− lyamatosan kijelenti magát neki és családjának; ígéreteit és jóakaratát folyamatosan megnyilvánítja a jelenben és a jö− vendőre nézve is. Dicsőítésében népének áldott állapotáról beszél, mert Isten annak szövetségese. Sehol egy panasz!

Csak dicséret és dicsőítés!

Mi történik „ezek után”? Dávidot a 8. fejezet úgy mutatja be, mint egy győztes embert. Egy győztest, aki kezében tartja életét. Az első versben olvasható Méteg Amma nevezetű város jelentése: kötőféket tartó gyeplő. Dávid kezében tartja életének, saját kötőfékjének gyeplőjét. Nem mások, nem a filiszteusok rángatják a gyeplővégeket, Dávid tartja kezében azokat. A második versben kétköteles és egyköteles mérés− ről lehet olvasni. Ez egy kivégzési forma, mikor személyeket 2 ló segítségével széttéptek, ezt jelenti a kétköteles mérés. Az egyköteles mérés a kegyelem jele volt. Üzenete: Dávid nem− csak élete irányítását tartotta kezében, hanem érzései, gon− dolatai, szándékai felett való uralmát is. Két kötéllel ölte azt, ami bűn, vétek, helytelen, és egy kötéllel kezelte azokat az ér− zéseket, gondolatokat, melyek építőek, hasznosak és em− beri mivoltának megéléséhez szükségesek.

Egy győztes, aki nemcsak élete, érzésvilága és értelme felett uralkodik, hanem vagyona, anyagi javai felett is bölcs meg− látással gazdálkodik. A 10–11. versek arról beszélnek, hogy minden szerzeményéből és minden neki küldött, átadott aján− dékból, mindazt, ami értékes, Istennek ajánlja fel, az Úrnak szenteli. Nem magának tartja, nem magának kuporgatja, hanem az Úrnak szenteli.

Dávid királyt győztesként szemlélteti a 8. fejezet, de nem azért, mert az „ezek előtt” eseményei ilyenné tették, se nem azért, mert az „ezek után” eseményei kedvezőek lettek, hanem mert Dávid imádságának záró gondolatai így szóltak: „Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; !” Jóakaratának áldása a győztesként való szemlélet, áldásának megnyilvánulása pedig: „megoltalmazá az Úr Dávidot valahová megyen vala” (2 Sámuel 8,6–14). Ámen.

Igehirdetésen hallottuk

Ezek előtt, ezek után (2 Sámuel 8,1–2; 6,10–11) Sámuel próféta II. könyvének 8. fejezete így kezdődik: „ezek után”. E kifejezési formulát mindig a jövőre nézve szoktuk használni, jövendőbeli eseményeink megfogalmazása kap− csán, szándékaink nyilvánosságra hozatalaként. Sokszor használjuk, gyakoribb az „ezek előtt” kifejezésnél. Pedig „ezek után” nem létezhet „ezek előtt” nélkül. Dávid király tör− ténete alapján lehet látni, mit tartalmaz az „ezek előtt” és mit képvisel az „ezek után”.

Mi is történt e nagy király életében ezek előtt? Ha csak Sá− muel második könyvét olvassuk, akkor elsősorban azt látjuk, hogy Dávid életében jelen van a gyász, a fájdalom. Legjobb barátjának, Jonathánnak és az Isten felkentjének, Saulnak a halálhírét hozza a futár. Azok halálhírét, akikhez Dávid ra− gaszkodott, szeretett és tisztelt. Jonathánt testvérének tar− totta, Sault pedig királyának. És most jön a rossz hír: meghalt a barát a csatában. Meghalt a király, de nem a filiszteusok kardja által, hanem a fájdalmas hírt hozó hírnők fegyvere által. Micsoda fájdalom, micsoda tragédia! „Ezek előtt” azonban más esemény is jelen van Dávid élet− ében. Saul halálával szabad a királyi szék, elfoglalhatná azt.

Egész országon uralkodhatna, de nem lehet. Megjelenik a ri− vális, az ellenlábas. Ő is uralkodni akar. Neki is kell az a hely.

Módszerekben nem válogat, többségi támogatottságot élvez, Saul volt fővezére, Abner is mellé csatlakozik. Hogyan lesz így meg a trón? Mindig csak harc és menekülés? Mindig csak könyöklés, hadakozás a megígért tisztség betöltésére?

Mindig lesz valaki, aki ugyanazt akarja, mint én? Mindig lesz ellenség? „Ezek előtt” Dávid elfoglalja Jeruzsálemet, megteszi főváros− nak. Örömét az által is kifejezi, hogy az Úr frigyládáját Jeru− zsálembe viteti. Útközben áldozatokat mutatnak be, ünnepelnek, énekelnek, táncolnak. Dávid teljes erejéből ki− mutatja örömét, gyolcs efódba öltözve táncol és ugrál a láda körül. Felesége ezt a tettét megvetette, kinevette. Saját fele− sége nem örül ővele. Mekkora fájdalom lehet, mikor a hit− vestárs nincs melletted, nem támogat? Nincs kire támaszkodni, nincs kivel megbeszélni, nincs kivel átélni és átérezni az Isten iránt kimutatott hálaörömöt!

Van azonban egy nagyobb eset is az „ezek előtt” eseménysorozataiban. Dávid nagy tervet, nagy célt tűz maga elé: templomot kell építeni Istennek. Nem nézi jó szemmel, hogy ő palo− tában lakik, Isten frigyládája pedig sátorban található. Isten közbeszól: „nem lehet, sok vér tapad kezedhez!”. Érezted már te is ezt: „nem sikerül semmim”, „a sors nem enged érvényesülni”, „Isten útját állja céljaimnak”!

Ezek után te is felteszed a kérdést: mi következik még? De helytelen a kér− dés, ha nem veszed észre, hogy az „ezek előtt” és az „ezek után” kö− zött ott van a: most, a jelen. A je− lenben pedig az a személy, aki imádkozik. 2 Sámuel 7,17–29 az imádkozó Dávidot állítja elénk, aki nem az „ezek előtt” fájdalmait teríti ki Alkotója előtt, hanem szíve mé− lyéből fakadó hálaadással tesz bizonyságot arról az Istenről, aki nélkül ma nem lehetne az, aki ő va− lójában. Hálát ad azért,

Tatár István Kisújfalu református gyülekezetének lelkipásztora

(Elhangzott 2014. február 16−án, a bibliaórások találkozóján tartott istentiszteleten)

Kis Tükör │ 9

kt15.1_Kis Tükör 2014.04.01. 9:16 Page 10

ból a Kollégium nagytermében ünnepélyesen leleplezték a másodelnökük arcképét, mely a mai napig a gyülekezet termében látható.)

2. Hatalmas munkát végzett az egyházi könyvtár meg− mentése és a könyvállomány fölkatalogizálása érdeké− ben.

3. Az ő szolgálata alatt helyezték el templomunkban az 1918–1919−es világháborúban elesett hősi halottak em− lékművét. Az emléktábla 1922. december 3−án történő le− leplezésén a zsúfolásig megtelt templomunkban Martsa Sándor alistáli lelkész igehirdetéssel és Vágó Ede hodosi lelkész záró imával szolgált.

5. A református egyházi énekkaroknak éveken keresztül elnöke volt.

Vargha Sándor 1879−ben született Kisölveden, Hont me− gyében. A középiskoláit Léván és Selmecbányán, teoló− giai tanulmányait pedig Pápán végezte, ahol 1900−ban átvette lelkészi oklevelét. Három évig segédlelkészként működött Nagysallóban.

1903−tól 1905−ig a komáromi gyülekezet segédlelkésze, 1906 és 1914 között mint hitoktató, majd 1914−től 1919− ig a püspök mellett másodlelkészként szolgált.

Közéleti tevékenysége során Komáromban mint kitűnő szónokot ismerték: több ízben mondott ünnepi beszédet, ezért a Függetlenségi Érzelmű Polgárok fölkérésére 1907 novemberében a város törvényhatósági bizottsá− gának tagja lett. Az 1918−as Károlyi−féle forradalom be− köszöntésével a komáromi nemzeti tanács elnökévé választották; ebben a felelősségteljes vezető tisztségben komoly feladatokat kellett teljesítenie.

1919. február 12−én a csehszlovák megszállás miatt gyü− lekezetünk püspök−lelkészét, Németh Istvánt Dél−Komá− romba helyezték. A komáromi gyülekezet 1920−ban Vargha Sándort választotta meg első lelkészévé, aki ezt követően visszavonult a közéleti szerepléstől.

Személyében nagyon agilis és készséges lelkészt kapott a gyülekezet.

E rendkívüli években igen sok nehéz feladattal kellett megküzdenie, az egyházi élet konszolidálása érdekében.

1904−ben megházasodott, nőül vette Szekeres Emíliát, néhai Szekeres Mihály volt református esperes, takácsi lelkész leányát, akivel húsz évig élt boldogságban. Há− zasságukból egy leánygyermek, Emília és egy fiúgyer− mek, Sándor született.

A komáromi egyházmegyében 1922−től aljegyzőként, majd 1923−tól mint főjegyző működött. Tagja volt az egy− házmegye számvevőszékének, valamint a gyámoldali igazgatótanácsnak.

Vargha Sándor lelkipásztor munkáságának ismertetése: 1. Különös gonddal karolta fel az ifjúsági munkát. 1919− ben újra szervezte a Komáromi Református Ifjúsági Egyesületet, melynek másodelnöke lett. (Az Ifjúsági Egyesület tagjai megalakulásuk 25. jubileuma alkalmá−

10 │ Kis Tükör

A gyülekezetünk a nagy csapás által porig sújtva és a fáj− dalomtól megtörve, de mégis Isten akaratában megnyu− godva vette tudomásul, hogy Vargha Sándor a révkomáromi gyülekezet lelkésze boldog házasságának 20., munkában és küzdelemben eltöltött életének 46. évében sok kínos szenvedés után 1924. szeptember 14− én visszaadta lelkét Teremtőjének. A boldogult porrészét szeptember 16−án a református templomban ravataloz− ták fel. A gyászistentiszteletet Balog Elemér, a Dunánin− neni Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg, a gyászbeszédet Gyalókay László esperes tartotta a Kirá− lyok II. könyve 23. részének 17. versével. A temetési menet a Jókai− a Városháza utcán, a Klapka téren, a Vár− megye és a Király püspök utcán vonult végig a temetőbe.

A temetőben Vágó Ede hodosi lelkész vett búcsút a meg− boldogulttól. A gyülekezet nevében dr. Gaál Gyula fő− gondnok, a Református Ifjúsági Egyesület elnöke mondta el a búcsúbeszédet.

A Révkomáromi Református Ifjúsági Egyesület 1926. március 14−én a szeretet hálájából síremléket állított az elhunytnak. A síremlék ünnepélyes leleplezésén Galam− bos Zoltán lelkész az egyház nevében, Fülöp Zsigmond főgondnok az Ifjúsági Egyesület nevében mondta el ün− nepi beszédét. A gazdák énekkarának énekei mellett megkoszorúzták a síremléket.

Cséplő Bálint

kt15.1_Kis Tükör 2014.04.01. 9:17 Page 11

December 1. Ádvent első vasárnapjáért úrvacsorai közösségben adtunk hálát.

December 8.

I. adventi estünkön a Szlovákiai Magyar Egészségügyi Tár− saság által júniusban szervezett IV. Arányi Napok felvéte− leit néztük meg, melyen Csókay András agysebész professzor tett bizonyságot az ima erejéről.

December 9.

Templomunkban fogadtuk az afroamerikai Gospel kórust.

December14.

Az Ispotály és a Náruč szeretetotthon lakói számára kará− csonyi műsoros istentiszteletet tartottunk, melyen az ifja− ink énekeltek, szavaltak. Gyülekezetünk ajándékcsomagjait (9db) a diakóniai bizottság tagjai vitték el idős testvéreink− nek, akik nagyon örültek az édesség mellett a 2014. évi fa− linaptárnak is.

December 15.

A november folyamán megtartott választások záróakkord− jaként letették esküjüket új presbitereink, pótpresbitereink és gondnokaink. Isten áldja és őrizze gyülekezetünk vezető testületét kegyelmében, és adja Lelkének vezetését, böl− csességét és egységet munkáló erejét, hogy közösségünk javára és Isten dicsőségére szolgálhassanak.

December 10.

Ezen az estén néhány fiatallal meglátogattuk a Nagykeszin működő Reménység otthon lakóit.

Az énekes verses összeállítás, az imaközösség, a gyüle− kezetünk asszonyai által sütött sütemény még közelebb hozta egymáshoz a résztvevőket. Elkísért bennünket Kört− vélyesi Piroska, a nőegylet elnöknője, aki a nőegylet ré− széről adott át szeretetcsomagot. Egy szép, meghitt estét töltöttünk együtt.

December 11.

Ezen a szerda délelőttön a vágfüzesi szeretetotthonban megtartottuk a havi bibliaóránkat, mely rendhagyó alkalom is volt, hiszen a résztvevőket szerény karácsonyi csomag− gal is megajándékoztuk. Itt is jelen volt a nőegylet elnök− nője.

December 13.

A kilencedik osztályosok Mikulás−estjét tartottuk a Kollégi− umban. Ekkor is jól jött az elmaradhatatlan gofri, a kölcsö− nösen elkészített apró ajándék és a közösségformáló játék.

Az esti istentisztelet után megtartottuk II. adventi estünket, melyen vetítéssel, beszélgetéssel elevenítettük fel nyári pa− rajdi utunk emlékeit a résztvevőkkel.

Az elmúlt hónapok eseményei

December 6.

A nyolcadikos konfirmandusok Mikulás−estjén vendégül lát− tuk Bátorkesziről azokat a fiatalokat, akikkel októberben egy felejthetetlen hétvégét töltöttünk együtt. Az igei beve− zető, éneklés és a sok játék mellett a majd 40 fiatal meg− ajándékozta egymást, és nem maradt el a hagyományos gofrizás sem. A vendégeinket Czinke Tímea lelkésznő is elkísérte.

Ez a péntek este az Egyneked „csomagterítés” ideje volt városszerte. A gyülekezeti tagjaink által sütött, igéslappal együtt csomagolt 800 db mézeskalácsot ifjaink helyezték el városunk utcáin, terein. Ismeretlenül is szerettünk volna apró örömet okozni városunk lakóinak. A csomagban az Egyneked logo mellett található volt egy Facebook oldal− cím is, ahova visszajelzéseket is vártunk.

December 16.

A Komáromi Művészeti Alapiskola tartotta templomunkban karácsonyi koncertjét. Ezeken az alkalmakon szinte zsúfo− lásig megtelik a templomunk gyerekekkel, akik a városunk iskoláiban működő énekkarok karácsonyi szolgálatával is készülhetnek az ünnepre.

December 17.

Istentisztelettel kezdődő lelki napot tartottunk a Marianum Iskolaközpont alsó tagozatosai számára. Köszönet minden segítőnek!

A nőegylet tartotta szeretetvendégséggel egybekötött ren− des havi gyűlését, melyen köszöntötték a tagság jubilán− sait. Nt. Haris Szilárd, a SJE TK doktorandusz hallgatója végezte az igei szolgálatot az adventi várakozás lehetsé− ges módjairól.

December 18.

Istentisztelettel kezdődő lelki nap volt a Marianum Iskola− központ felső tagozatosai és gimnazistái számára.

A nőegylet adventi szeretetvendégséget szervezett az egészségükben korlátozott fiatalok, szüleik, a gyülekeze− tünkben működő Napsugár csoport tagjai számára. Az al− kalmon szolgált a Dics−action ifjúsági zenekar is.

Kis Tükör │ 11

kt15.1_Kis Tükör 2014.04.01. 9:17 Page 12

Az elmúlt hónapok eseményei

December 19−23.

Karácsonyi úrvacsorára készülve bűnbánati hetünk isten− tiszteleteinek alapigéi az ószövetségi énekek voltak.

December 20.

Ezen a délelőttön tartotta templomunkban a Selye János Gimnázium karácsonyi műsorát. Délután volt az Egyneked− akció záró alkalma a Klapka téren, ahol a Dics−action éne− kelt több „Egy neked szóló” dalt. Erre szószéki hirdetéssel és a Facebook oldalán is meghívtuk az érdeklődőket. Ez− úton is köszönjük mindazok segítségét, akik ebben az ak− cióban tevőlegesen is részt vettek.

December 22.

Az Élő Víz alapítvány támogatásával karácsonyi csomag− osztás volt a Náruč otthonban.

Advent negyedik vasárnapján a gyermek−istentiszteletre járó gyerekek örvendeztettek meg bennünket szép ének− lésükkel. Ezúton is köszönjük a vezetők egész évi áldoza− tos munkáját.

December 24. Ünnepi istentiszteletünkön szolgált gyülekezetünk ének− kara, a Collegium Musicum, ezt követően Jókai Ágnes Ady Endre egy szép karácsonyi versét mondta el.

December 25.

Karácsony ünnepén úrvacsorai közösségben is volt ré− szünk.

A karácsonyi ünnepkörben legátusként gyülekezetünkben Kalocsányi Tamás, a SJE TK V. éves hallgatója szolgált.

Isten őrizze és áldja meg további szolgálatában!

December 26.

Az STV élőben közvetített karácsonyi istentiszteletet temp− lomunkból, első ízben magyar nyelven. Igét hirdetett egye− temes egyházunk püspöke, ft. Fazekas László. Az úrasztalánál nt. Molnár Árpád, püspöki titkár szolgált. Az istentisztelet perselypénzével (1000 Eu) a Martosi Refor− mátus Alapiskolát támogattuk.

December 31. Óévbúcsúztató istentiszteleten együtt adtunk hálát a 2013− as esztendő idejéért, erejéért, Isten megtartó kegyelméért.

Január 1. Újév napján úrvacsorai közösségben kértük Isten áldását az előttünk álló esztendőre.

Január 3.

Ifjaink, kihasználva a hosszú téli szünetet, ezen a délutá− non városi kincskeresésre indultak. Az ötletes, kreatív fel− adatokért köszönet nt. Csiba Zoltán beosztott lelkészünknek.

III. adventi estünkön a nyári napközitáboros gyerekeket és szüleiket láttuk vendégül. Vetítéssel elevenítettük fel a nyári élményeket, énekeltük a jól ismert gyermekdalokat; a sze− retetvendégségen jó volt beszélgetni, ismerkedni.

Január 12.

A délelőtti istentiszteletünkön megemlékeztünk nt. Antal Gáborról, gyülekezetünk volt lelkészéről, halálának 100. év− fordulója alkalmából. Délután gyülekezetünk vezetősége pedig lerótta kegyeletét sírjánál a temetőkertben.

Január 19–26. Ökumenikus imahetünket is megtartottuk. Vendégeink vol− tak: Elek László róm. kat. esperes, Kakas Zoltán baptista prédikátor, Peter Krajcer evangélikus lelkipásztor, valamint rendhagyó módon templomunkban szolgált a dél−komá− romi evangélikus gyülekezet lelkipásztora is.

Január 26.

Ezen a vasárnap délutánon találkoztak a gyermek−isten− tisztelet vezetői a Kollégium tanácstermében. A beszélge− tős tapasztalatcsere vendége Vajda Katalin volt, aki a pozsonyi gyülekezetben szolgál a gyerekek között.

December 23.

Karácsonyi ajándékosztás volt az Oázis otthonban az Élő Víz alapítvány jóvoltából. Köszönjük az Élő Víz egész évi támogatását.

Január 27.

A nőegylet tartotta évzáró gyűlését, melyen az elnöknő, Körtvélyesi Piroska beszámolója hangzott el az elmúlt év eseményeiről. Azért a gazdag, sokrétű, helyzetfelismerő, gyakran hiánypótló segítségért, melyben a nőegylet ré− szesíti gyülekezetünket, köszönet illeti a nőegyleti tagokat, hálánk pedig az Istené.

Január 30. Évzáró presbiteri gyűlésünkön köszöntöttük az új presbité−

12 │ Kis Tükör

kt15.1_Kis Tükör 2014.04.01. 9:17 Page 13

riumot, valamint a zárójelentés alapján összefoglaltuk az elmúlt évet, és kitűztük a 2014−es év missziói és gazdasági terveit.

Február 2.

A törvény előírta kétszeri hirdetés után megtartottuk évzáró egyházközségi közgyűlésünket, melynek tagsága elfo− gadta a zárójelentést az új év terveivel együtt.

Február 16.

Gyülekezetük hagyományához hűen a bibliaórások talál− kozóját tartottuk. Hetente 5 házi bibliaóra és 3 gyülekezeti bibliaóra szolgál imádságos háttérrel közöttünk. Hálásak lehetünk Istennek ezekért a baráti− testvéri közösségekért, amelyek egymást is támogatják, de gyülekezetünkben is sok szolgálatot vállalnak. A délután 3 órakor kezdődő al− kalom vendége nt. Tatár István, a kisújfalui református gyü− lekezet lelkésze volt. A tanítás az ősgyülekezet példáját: szeretetüket, igéhez való ragaszkodásukat és az úrvacsora fontosságát állította elénk.

Az esti istentiszteleten is vendégünk szolgált a napi ószö− vetségi ige alapján. Isten áldja és őrizze Tiszteletes úrékat és a kisújfalui gyülekezetet!

Az esti istentisztelet után presbitériumunk jelenlévő tagjai meghallgathatták a felnőtt konfirmandusok bizonyságtéte− lét.

Február 28.

A hónap utolsó péntekén fiataljaink találkoztak, hogy a Dics−action ifjúsági zenekarral együtt énekeljenek, dicsér− jék az Istent. Vendégeink voltak a cigánymisszió tagjai is Tóth Zsuzsanna vezetésével.

Keresztségben részesültek DECEMBER Mia Sofie – Vilimek Norbert református ven− déglátó és Dubsky Judit felekezeten kívüli vendéglátó gyermeke JANUÁR Adél – Kovács Péter református közgazdász és Szabó Katalin református mérnök gyermeke FEBRUÁR Mátyás – Mórocz Sándor református villanyszerelő és Molnár Ildikó református tanár gyermeke

Február 20.

Az esti istentiszteletünk után kezdődő presbiteri gyűlésün− kön az aktuális feladatokkal foglalkoztunk.

Február 21.

Rendhagyó találkozót tartottunk a konfirmandusoknak és szüleiknek a nyáron megszervezésre kerülő angoltábo− runkról. A vetítéses beszámoló –, melyet Park Sungkon, városunkban élő koreai misszionárius mutatott be –, ösz− szefoglalta az elmúlt három év angol táborainak esemé− nyeit. Ezúton is szeretettel hívogatjuk ifjainkat a júliusi angoltáborunkba, amely Szolnokon, a Tisza partján lesz.

Február 23 Rendhagyó módon ezen a vasárnap délutánon a nőegylet tartotta farsangi összejövetelét. A nagyon kedves, ese− ménydús alkalom vendégei Dráfi Mátyás művész úr, vala− mint Fekete Vince főgondnok és felesége, Éva asszony voltak. Az elhangzott versek, énekek, zeneművek hatására a résztvevők nosztalgiázhattak a múltról, és reménységgel tekinthettek előre. Sírtunk és nevettünk, örültünk egymás− nak. Köszönjük a szervezőknek ezt a nem mindennapi dél− utánt!

Házasságot kötöttek DECEMBER Rajtár László 35 éves cégvezető és Deák Márta 28 éves református gyógytornász Eltávoztak a földi életből NOVEMBER Bartha Vilmosné szül. Gál Aurélia 77 éves testvérünk Topos Pál 84 éves testvérünk DECEMBER Bartalos Ignácné szül. Lakatos Irén 80 éves Németh Józsefné szül. Váczy Gabriella 81 éves Kacz Lajos 71 éves Fűri Péterné szül. Fábrik Angéla 59 éves Drgác Ottóné szül. Slcani Mária 59 éves Sárkány Györgyné szül. Sárközi Margit 82 éves testvé− rünk JANUÁR özv. Varga Sándorné szül. Tokodi Ilona 80 éves Tárnok András 80 éves testvérünk FEBRUÁR Petőcz Andor 79 éves Vargha András 65 éves testvérünk

Kis Tükör │ 13

kt15.1_Kis Tükör 2014.04.01. 9:18 Page 14

BV-TV Elektro B-Center épülete Határőr utca 21 Komárom Tel: 035 / 770 1939, 0908 / 090 919, 0911 / 625 651

BV-TV Bevásárlási központ Obchodná 41 Bátorkeszi Tel: 035 / 761 1880, 0902 / 961 352

Már 23 éve az önök szolgálatában

Újdonság!!!

Igényelje nászajándék küldő szolgálatunkat!

Bővíttettük kínálatunkat!!!

Fűtő berendezések, kazánok, kertészeti kisgépek, fűnyírók, rotovátorok, szegélynyírók, motoros fűrészek, barkácsgépek

14 │ Kis Tükör

kt15.1_Kis Tükör 2014.04.01. 9:24 Page 15

www.orosoptik.sk

STÍLUS – ELEGANCIA – KVALITÁS NYITVATARTÁS Hétfő: 0900–1700 Kedd–Péntek: 0830–1700 Szombat: 0800–1200 ELÉRHETŐSÉG: Munka utca 23, tel.: 035/761-0567 mob.: 0917/205-922

D&G DOLCE & GABBANA®

Magyar keresztyén irodalom nagy választékban Szlovákiában.

Madách Könyvesbolt

w w w. m a g v e t o . s k

Idősek gondozását vállalom 0907 487 695 Jókai utca 25, Komárom Nyitva tartás: H–P. 8,30–17,30 Sz. 8,30–12,00 e-mail: madachkonyv@gmail.com tel.: +421 / 35 / 773 1904 www.madachkonyv.com

Tavasszal is nálunk keresse az új könyveket!

Bibia, énekeskönyv, keresztyén irodalom széles választékban...

Kis Tükör │ 15

kt15.1_Kis Tükör 2014.04.01. 9:19 Page 16

2 014 - e s é v gyülekezeti alkalmai 2. negyedév

Költöztetés, teherfuvarozás 0905 / 624 640

6.

Diakóniai vasárnap

10.

Diakóniai bizottság

13.

Virágvasárnap

Április

Egyházmegyei kórustalálkozó,

Marcelháza 14–19.

Bűnbánati hét

17.

Nagycsütörtök, ifjúsági istentisztelet – úrvacsora

18.

Nagypéntek

20–21.

Húsvét – úrvacsora

24–27.

Konfirmandusok hétvégéje

29.

Nőegylet – Berghoffer Róbert: Tabu c. könyv bemutatója

3.

Egyházmegyei közgyűlés,

Május

Sókszelőce

TERVDOKUMENTÁCIÓK KÉSZÍTÉSE:

4.

Anyák napja

10.

Nőegyleti kirándulás, Bécs

11.

Visszhang, Dunaszerdahely

16–17.

Szeretethíd

24.

Ez az a nap!

26.

MAI – jótékonysági koncert

27.

Nőegylet – filmvetítés

28.

Nőegylet: szeretetvendégség, gyereknap

29.

Mennybemenetel, konfirmandus-vizsga

- TÍPUS CSALÁDI HÁZAK

31.

- INDIVIDUÁLIS CSALÁDI HÁZAK

Debrecen

(A VÁZLATTERVTŐL A KIVITELEZÉSI TERVIG)

- CSALÁDI HÁZAK REKONSTRUKCIÓJA - ÉPÜLET ELHELYZÉSE A TELEKRE Június

- KIEGÉSZÍTŐ TERVEK (GARÁZS, STB.) elérhetőség: mobil: 0907 280 401 e-mail: at@tompa.sk

Reformátusok világtalálkozója,

1.

Konfirmáció

2–7.

Bűnbánati hét

4.

Trianon, megemlékezés

8–9.

Pünkösd – úrvacsora

13–14.

15.

Nőegyleti kirándulás, Šachtičky Szentháromság ünnepe

22.

nt. Galambos Zoltán – könyv SJE TK diplomaosztója

24.

Nőegylet – igei alkalom, jubilánsok köszöntése

AT – projekčná činnosť

www.tompa.sk

28.

Egy – Ház – Tartás

29.

Gyülekezeti nap Istentisztelet – 1763-as földrengés

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház „...mindent vizsgáljatok meg: a jót t ar tsátok meg...”

[1Thessz 5,21]

www.reformata.sk