Kis Tükör 14.4

kt14.4_a_Kis Tükör 2013.12.18. 23:39 Page 1

XIV. évfolyam

2013. december

4. szám

KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Ára: 0,50 €

kt14.4_a_Kis Tükör 2013.12.18. 23:40 Page 2

Advent

Advent, zivataros századokban Amikor a magyar Himnusz felcsendül, egy pillanatra megáll az idő. A szív elszorul, és átjár bennünket egy érzés, mely erőt ad, mely betölti szí− vünket reménységgel, hittel. Mikor együtt énekeljük: „Isten, áldd meg a magyart…”, egy rövid percig átjár az a különös érzés mindannyiunkat, me− lyet oly régen nem vagy csak sut− togva merünk kimondani: nem vagyunk egyedül. Egy rövid percig érezzük, hogy tartozunk valahova.

Egy percig újra érezzük, hogy van he− lyünk ebben a világban. Egy percig úgy tűnik, ismét van egy csodálato− san szép hazánk. Mikor pedig el− csendesedik az ének, belénk hasít ismét a fájdalom: volt egy hazánk…, volt békességünk, volt hitünk, volt re− ménységünk, mertünk álmodni jö− vendőt, voltak terveink… és… volt Istenünk. Volt. Ma már beszélni sem szeretünk róla, mert megtanultuk szégyellni magunkat azért, amik és akik vagyunk. Már a Himnuszt is sokan szégyellik, ifjaink rágógumizva hallgatják még egy – egy alkalmon, mert a szöveget már nem ismerik tel− jesen. Új idők jöttek, melybe már nem fért bele Gáspár tanár úr, Oláh Imre bácsi és Szénássy tanár úr, amikor még a matematika− és fizikaóra per−

KIS TÜKÖR impresszum

2

Kis Tükör

ceibe is belefért a magyar Himnusz kikérdezése. Azóta megtanultunk mu− togatni. Ráfogtuk keletre, ráfogtuk nyugatra, ráfogtuk talán már Istenre is, hogy miért is vagyunk ilyen nyo− morúságos helyzetben. Csak ma− gunkban nem kerestünk hibát. Csak magunkban nem láttuk meg azt, hogy szépen lassan miként távolodtunk el az édeni állapottól és Istentől. Ma pedig, amikor az adventi időszakba lépünk, és közeledik a karácsony, érezzük, hogy mennyire hiányzik az ünnep lényege. A „varázs”, ahogy manapság mondják. Hasonlatos ez az állapot ahhoz a jelenséghez, mikor a halat konzervdobozba zárják, és amikor kinyitják, láthatóvá válik, hogy a dobozban olyan folyamatok mentek végbe, mely által a hal testéből hiány− zik valami: a gerinc. Végigjártuk az Is− tentől való eltávolodás útját, és egyre csak görbült, görnyedt a mi hátunk is. És integettünk a népeket összekötő nagy folyó partjáról, mely ma szétvá− laszt, könnyes szemmel néztük az el− robogó marhavagonokat, lehajtott fővel éljük meg a porba tiprásunkat.

Meggörbült háttal keressük, kutatjuk az elveszett reménységet, hitet és erőt a plázák polcain, csillogó – vil− logó, kufároktól hangos borillatú pia− cok standjain, éjjel – nappal gondtalanul élő budapesti fiatalok életében, egekig bálványozott éneke− sek között… mert mégis csak jön a karácsony… és azzal az aprósággal, amit veszünk, szeretnénk családtag− jainkat, barátainkat, szeretteinket, ha csak egy kis időre is, boldoggá tenni.

Ha csak egy kis időre is… Advent van… jön a karácsony…, és olyan jó lenne, ha ebben az esztendőben fel− egyenesednénk. Ha a tekintetünket az olcsó bolti árukról, a legalsó pol− cokról, az ordító televíziótól most fel−

jebb emelnénk. Hogy meglátnánk Őt, aki érkezik. Aki ott állt végig. És most, amikor tekintetünk találkozik, moso− lyogva szólal majd meg és szelíden: „Békesség néked!” Isten, áldd meg a magyart… én mindenkinek ezt sze− retném az igazi vagy képzeletbeli ka− rácsonyfája alá tenni.

Nem becsomagolva, csak úgy. Hogy tisz− tán lássa és érezze mindenki: Isten áldása az igazi ajándék. A költő felis− merte ezt. Ezért kéri olyan szépen, olyan tisztán: „Isten, áldd meg a ma− gyart…” Mert az Isten áldása jókedv és bőség. Szeretet és reménység. Hit és erő. Ez az, aminek hiányát érez− zük. Ez az, amit keresünk. Isten kö− zelsége. Isten áldása. Melyet nem találunk meg sem a boltok polcain, sem a piacon, sem az olcsó és akciós áruk közt. Mert Isten áldását lehet csak úgy kérni és... kapni magától Is− tentől. Aki nagyon szeret téged. Az áldás ezen a karácsonyon megszü− lethet mindannyiunk szívében. Mert Isten áldása testté lett az idők teljes− ségében, egykor Betlehem városá− ban, ma pedig a te szívedben is… a mi bűneinktől már sokszor istálló− szagú szívünkben is…, ha akarjuk és kérjük. Tekintsünk hát fel és lássunk messzebb…, mert általa van megma− radás és gyarapodás! Általa lehet la− kótárs otthonunkban a félelem helyett a reménység, a harag helyett a sze− retet, a kétkedés és bizonytalanság helyett pedig a hit. Merjünk újra imád− kozni, hogy a fentről jövő áldás le− gyen az ajándék a fa alatt ebben az évben, mely betölti a mi várakozá− sunkat, a zivataros évszázadokon át tartó várakozást, hadd jöjjön végre a születés, a megváltás! „Isten, áldd meg a magyart…”

Gál László

kt14.4_a_Kis Tükör 2013.12.18. 23:40 Page 3

voltak, sok halott… A Nagypénteket már csak az óvóhe− lyen kezdettük el, e napon ki sem nyitottuk a templomot. S Nagypénteken délután 5 óra körül, március 30−án, bejöt− tek az oroszok. Ezzel új élet kezdődött el. Éjjelente, de nap− pal is sok−sok kellemetlenség érte az óvóhelyi lakókat, mire elhatároztuk, hogy felmegyünk a Kollégiumba. Megindult a nehéz harc az új életért. Lassan jöttek, jődögéltek a temp− lomba. De mentek is át a lezárt határon túlra. Elkezdtük re− noválni a templom és Kollégium tetejét, s a templom ablakait is teljesen helyrehoztuk.”

A gyülekezet templomát féltve a Tiszteletes úr merész lé− pésre szánta el magát. Erről számol be áldott emlékű Bi− hary Mihály is könyvében: „Amikor az orosz csapatok bejöttek, másnap Galambos tiszteletes úr az orosz fog− ságból jött, s így a nyelvet beszélő Teleki tanár úrral felke− reste a parancsnokságot, hogy védelmet kérjen a templom számára. Az itt látható menlevelet kapta, melyet ki is tűzött a templom kapujára, s ennek köszönhetően nem dúlták fel.” (Bihary Mihály: A régi Komárom, 1996. 194.old.)

A II. világháború után jött a kitelepítés, amely keményen megrostálta gyülekezetünket is. Miután a magyar iskolákat bezárták, az itteni magyarság elvesztette állampolgársá− gát, a jogfosztottság évei következtek. A Kollégium tanárai átköltöztek Magyarországra. A tanulók pedig – valaki a Duna jegén – átmenekültek az anyaországba. Többen Pápán folytatták tanulmányaikat.

Következett a 40 éves szocializmus, amely ateista ideoló− giájával lemetszette, ellehetetlenítette az egyházi életet.

Csak egy jellemző jegyzőkönyvi kivonat, amely elénk adja azt a törvényt, amely a Diakónus Testület munkáját béní− totta meg és zárta a templom falai közé: „Népi demokrati− kus államunk szociális gondoskodása nemcsak tiszteletre méltó, de olyan méreteket ölt már, hogy szegénységben lévő vagy segélyre szoruló ínséges nincsen a mi orszá− gunkban. Éppen ezért a könyörülő szeretet munkája, amely a Diakonátus egyik fő feladata volna, feleslegessé vált. Ellenben kérjük a diakónusainkat, hogy végezzék a következő feladatokat: a karzatokat ellenőrizzék és kalau− zolják továbbra is az idegeneket templomunkban, tisztítsák a templomi nagy csillárt… A Diakónus Testület megértés− sel fogadta az elmondottakat”. Erre az időszakra itt is ér− vényes volt Reményik Sándor − Ahogy lehet című verse: Fogcsikorgató türelemmel, Összeszorított szájjal Krisztus−követő bús próbálkozással, Majd daccal, lobbanóval, Fojtott igével és visszanyelt szóval, Tenyérrel, mely sima örökké, Csak a zsebben szorul ököllé − Keserű, tehetetlen nevetéssel Békülve meg akármi rendeléssel − Nem csodálkozva már − és csodálkozva mégis, Hogy rajtunk ez is, az is megesett: Hordozzuk, testvéreim, ezt a hordhatatlan, Kínszenvedést virágzó életet.

Ahogy lehet…

Emlékezzünk Galambos Zoltánra (4)

A háborús évek emberpróbáló időszakának legnehezebb eseményeit a Tiszteletes úr által megírt beszámoló tárja elénk 1945−ből. A teljesség igénye nélkül ebből álljanak itt részletek: „A nyilas propaganda tovább is véres színben csigázza fel a kishitűek fantáziáját, hogy csak menjenek… Mentek a le− venték: 14 éves gyenge fiúk és nagyobbak. Egyre több fel− nőtt kapott behívót. A világi imahetet már csak a Kollégium pincéjében levő óvóhelyen lehetett megtartani, ahová ja− nuár elejétől egyre többen húzódtak le ágyastól, kofferek− kel és drágaságaikkal. Itt már nemcsak esténként tartottunk áhítatot, hanem minden reggel is 9 órakor. A bombázások súlyosbodtak. A repülőgépek búgása már futásra kény− szerítette az embereket, akik lassan lehúzódtak a föld alá.

A pinceablakokból csövek álltak ki, ezek mutatták a föld alá bújtak életét. Érdekes élet ez: közvetlenül a front mögött lenni. A front− katona élete más, mint a normál katonáé. Fájó látvány volt harctérre vitt csapatot látni, amint autóra pakolták őket, vagy amint vitték futólépésben az ellenséges betörés irá− nyába. A német katona kevés alkoholt kapott, de nem is kért. . . Hej, a magyar katona annál többet ivott! Kötözőhe− lyek voltak többfelé. S a sebesültek meg a katona halottak!

A nyilasok rémuralma kifelé is rettenetes volt, hát még a pincékben, vallatóhelyeken és aztán a kivégzéseik! Ez utóbbiakat már csak most tudtuk meg. Állítják egyesek, hogy városunkban többet öltek meg 600 embernél, s nem− csak zsidót és főként nem komáromit. Senki élete nem volt biztos.

Nevezetes dátum volt január 9. Ekkor egy légiakna az éppen hazasiető dr. Czirják János menekült lelkészt vágta agyon a Kollégium utcai kapujához közel. (Erre emlékeztet a Kollégium előtt a tujafasor között elhelyezett apró fém− tábla is, melyet 2011−ben Szénássy tanár úr kezdeménye− zésére Borbély Károly presbiterünk készített.szerk.), s ugyanakkor erősen megsebesült Ivanics Ilona volt diako− nissza is. A templomnak még meglévő ablakait elpusztí− totta ez a bombatámadás, s a Kollégium utca ablakai is betörtek. Ezen az éjjelen már csak a halott pásztor és a ko− máromi élő lelkipásztor maradtak a Kollégiumban. A többi már mind a pincében aludt, ahol lassan 81 ágy helyező− dött el. Megindult kb. 3 hónapig az óvóhelyi élet a maga megszervezettségével, 6 teremre tagozódásával, melyek− nek külön parancsnokuk volt a főparancsnok alatt. Meg volt szervezve a mentés, vészkijáratok, vízellátás, főzés stb.

Márciusban a nyilasok menekülnek. A nagy bizonytalan− ságban még fokozódott a hitetlen ember szörnyű magá− nyossága. Közeledett a front délen, északon. S tankokat, kilőtt sok harci csodát láttunk… Micsoda értékek… S a ha− lottak… az ismeretlen halottak. És március 27−én bevonul− tak Dél−Komáromba az oroszok. A hidakat előbb felrobbantották a németek. Minden hidat. A vasúti hidakat teljesen elpusztították. Milyen kár, mennyi érték! … Az óvóhelyen tartottuk az összejöveteleket, bűnbánati hetet… Mindenki eltűnt a nyilas világból, az utolsó percek− ben a város lakosai közül is többen elveszítették nyugal− mukat, és elindultak. Hála az Úrnak, a mieink közül kevés menekült van… Nagycsütörtökön a németek kezdték lőni a tornyunkat és a templomot. S dél körül egyszerre csak dél− ről repülőgépek értek a város felé, és orosz szőnyegbom− bázást kaptunk. Ez a bombázás kibeszélhetetlen kárt okozott sok kisember házában, vagyonkájában, a Kossuth tér körül, a Rákóczi úton s annak mellékutcáin. Halottak

Ahogy lehet… Élő hittel, reménységgel… ebben az idő− szakban is.

Galambos Zoltán 1971. VIII. 29−én, 46 év szolgálat után bú− csúzott a gyülekezettől.

folytatás a 4. oldalon Kis Tükör

3

kt14.4_a_Kis Tükör 2013.12.18. 23:41 Page 4

Emlékezzünk Galambos Zoltánra (4)

folytatás a 3. oldalról

4

Kelemen István első kurátor ünnepi beszé− dében így méltatja Galambos Zoltán lelki− pásztor 1925 óta tartó áldásos szolgálatát a révkomáromi református gyülekezetben: „Nagytiszteletű Lelkipásztor Úr!

Ebben a pillanatban együttérez Önnel az egész gyülekezet, de nemcsak a gyüleke− zet, hanem annak keretein túl Komárno vá− rosának érdemes közönsége…, mert ezzel a nappal lezárul a mi közös, meghitt, szere− tetben végzett munkálkodásunk.

1925. szeptember 13−án Ön itt az úrasztala előtt esküvel kötelezte magát, hogy ezt a gyülekezetet mindhalálig hűséggel szolgálja.

Isten különös kegyelme megengedte Önnek 46 éven át, hogy ezt a szolgálatot végez− hette: az eklézsiánk történetében egyedül− álló eset, mert egyetlen itt szolgáló lelkipásztornak sem adatott ez meg. Mint fiatal lelkipásztor nagy és nemes cél− kitűzésekkel, fiatalos ambícióval látott neki az evangélium szellemében megkezdett munkához. Az az út, amelyet megtett, nagyon változatos és nehéz út volt, de soha nem gondolt arra, amikor nehéz idők érték városunkat és egy− házunkat, hogy megtorpanjon… Egy atyánkfia a napokban így emlékezett meg lelkipásztor úrról. Amikor 1944−ben hul− lottak a bombák a városunkra, az akkori Deák Ferenc utcán összetalálkozott lelkipásztor úrral és kérdezte, hogy miért nem tetszik az óvóhelyre menni, s erre azt felelte, hogy azért, mert >egy hívem nagyobb bajban van, s ahhoz megyek, hogy megsegítsem. Mert tetszik tudni, a lelki− pásztornak nemcsak akkor kell szolgálnia, amikor nyuga− lom van és minden rendben megy, hanem akkor is, amikor bajok vannak.< Ha lelkipásztor úrról szabad nekem véleményt alkotni, akkor én őt úgy jellemezhetem, hogy Ő az egész szolgá− lata alatt mindig tanult és tanított. Az a régi közmondás, hogy a jó pap holtig tanul, a szó legszorosabb értelmében Önre ráillett. Én mint kortársa és munkatársa, mindenkor csodálkozom lelkipásztorunk munkabírásán. Fiatal éveiben állandóan két káplánja volt, s így a munka megoszlott, de 13 év óta tel− jesen egymaga végezte az erejét meghaladó munkát. Ami− kor többször megkérdeztem, hogy hogyan bírja hordozni a nagy terhet, a válasz azonnal megvolt: >mert van hitem, és az ad nekem erőt. Az én Igém: Mindenre van erőm az Úr Jézus Krisztusban, aki engem megerősít.< Az elmondottak után érthető, hogy lelkipásztor úr egy volt az eklézsiával, és az eklézsia egy volt a lelkipásztorunkkal.

Mindig büszke volt arra, hogy Ő alázatos szolgája lehetett a tradicionálisan szép múltú nagy gyülekezetnek, ahol Hu− szár Gálok, Péczely Józsefek és több tudós püspök szol− gáltak. Hogy 46 éven át Isten kegyelméből ezt a nagy utat megtehette, legyen: „Minden dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás az egek Uráé és a mi megváltónké, az Úr Jézus Krisztusé”.

Adjon a jóságos Isten további életéhez erőt és tűrhető jó egészséget, kérjük, hogy továbbra is tartson meg bennün− ket szeretetében!”

Nt. Galambos Zoltán 46 év szolgálat után, életének 79. évében adta vissza lelkét Teremtőjének.

Mi, kései utódok pedig zárjuk szívünkbe az Igét: „Emlé−

Kis Tükör

kezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották nektek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kö− vessétek hitöket. Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid 13: 7−8) Galambos tiszteletes életének utolsó időszakáig nemcsak gyülekezeti tagjainkat, hanem a kitelepítetteket is lelkigon− dozta. Minden évben a nagy ünnepek alkalmával körlevél− lel igyekezett erősíteni az itthonról kiszakítottakat. Az utolsó, 1971 december havában kelt karácsonyi körlevelét közöljük most: „Kedves Testvéreim!

Krisztus Urunknak áldott születésén angyali verset mond− junk szent ünnepén! Boruljunk le előtte, a mi hűséges Meg− váltónk előtt. A kedves komáromiak és kitelepítettek emlékezzünk most a szép templomunkra, a mi együtt−töl− tött éveinkre, lelki fejlődésünkre, szép Karácsonyainkra…

Milyen nagy szeretet volt ilyenkor közöttünk! Karácsonykor többször el szoktuk énekelni a mi gyönyörű énekeinket, s az utóbbi években az egész világon ismert „Csendes éj”−t is, amelyet szintén olyan boldogan énekeltek a mi híveink is. Mennyi szeretetet tudtunk megmutatni egymásnak!

Mennyi ajándékot vittek el kicsinyeknek és nagyoknak!

Hány Biblia és Zsoltáros könyv talált gazdára ilyenkor!

Karácsonykor mindig nagyon sokan voltunk a mi szép templomunkban, az úrvacsorához is sokan járultak… Az adakozás is ilyenkor éri el a legmagasabb fokot.

Karácsony az áldások sokaságával bővelkedik.

A másfél éve történt balesetből nagyban kigyógyultam. Írni is jól tudok már. A lábak is mozognak szép lassan, most már a nyugalom idején egyes könyveket veszek át. Lead− tam kb. 4000 kötet könyvet az egyháznak… Az új lakásunk szép, közel a templomunkhoz. Híveink közül sokan segéd− keztek a hordozkodásban. A levelezéseket most már csök− kenteni kell. Sok szép levelet kaptam a nyugalomba menésemmel kapcsolatban. Megható és szép leveleket.

Köszönöm!

Szeretném a nagyünnepi leveleket folytatni. Az Úr ke− gyelme maradjon velünk! Mindig szeretettel gondolok a mi drága híveinkre. Imádkozzanak értünk! Én is imádkozva gondolok a drága Testvérekre.

Szerető testvérük: Galambos Zoltán” Fazekas Zsuzsa

kt14.4_a_Kis Tükör 2013.12.18. 23:42 Page 5

A mai ember hitvallása Van−e egyáltalán valamilyen hasznuk az évszázados, évez− redes betanult szövegeknek? Mai, sokszor talán túlzottan individualizált világunkban jó, ha tudatosítjuk, hogy az egy− ház hitvallása mindig gazdagabb, mint a mi személyes hi− tünk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy amikor a keresztyénség ősi hitvallásait mondjuk, egy hosszú folya− matba kapcsolódunk be. Azok a szavak és mondatok, ame− lyeket kimondunk, több éves, évtizedes gondolkodási folyamat és hittapasztalat kikristályosodott tantételei. Tükrö− zik az előttünk élt őrállók bátorságát, odaszánását, tudását és tapasztalatát. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az egyház nem velünk kezdődik, és nem velünk ér véget.

Láncszemei vagyunk egy hosszú folyamatnak, a keresztyén egyház életének. De ezáltal hatalmas felelősség is adatott nekünk, mert amit őseinktől átvettünk, tisztán megőrizve to− vább is kell adnunk gyermekeinknek. Kötött hitvallási szö− vegeink ebben is segítségünkre vannak, mert olyan kutak, melyeket a legtisztább forrás, a Szentírás táplál. Sosem te− kinthetünk rájuk holt szövegekként, hanem mindig képesek lesznek számunkra és az eljövendő korok számára is újra meg újra megszólalni. Tanítanak bennünket közösen gon− dolkodni, a kor kérdéseire együtt keresni válaszokat, és se− gítenek bennünket a magunk önmeghatározásában. A hitvallás nélküli embert könnyen elsodorhatják, ide−oda vet− hetik a kor szelei, de aki ragaszkodik az egyház Szentírá− son alapuló hitvallási irataihoz, annak ez a hitvallás biztos támpontot fog nyújtani életének minden idejében.

Nem véletlenül figyelmeztet Isten igéje a Zsid 4,14−ben a Jézus Krisztust megvalló hit megtartására, amikor azt mondja: „ragaszkodjunk hitvallásunkhoz”. Tegyen bennün− ket ilyen bizonyságtevő egyénekké és közösségekké Isten Szent Lelke!

Hitvallás

Az eddigiekben nagy vonalakban említést tettünk a Szentí− rásban fellelhető hitvallások Istent magasztaló jellegéről, majd az óegyházi hitvallásokkal kapcsolatosan arról a szán− dékról, hogy azok a keresztyén egyház tanait kívánták hűen rögzíteni, a reformátori hitvallásokat illetően pedig szóltunk arról, hogy azok a Krisztushoz és az ő egyházához tartozás fontos jelképei voltak. Most viszont gondolkozzunk el azon, mennyiben jellemez e három megnevezett szándék ben− nünket, ma élő református keresztyén egyéneket és közös− ségeket!

A hit életünk talán legszemélyesebb területe – persze egy− általán nem abban az értelemben, ahogyan azt manapság sokszor értik, miszerint mindenkinek a maga dolga, hogy mit hisz, ebbe igazán nem lehet beleszólni, a hit magánügy.

Nem, a hit nem magánügy! A hit megvallásának eseménye ugyanis a keresztyén élet egyik elengedhetetlen pillanata.

Legyen szó akár egyéni, akár közösségi hitvallásról. Olyan megnyilvánulás ez, amelyben kifejezésre jut, hogyan tekin− tünk Istenre és hogyan tekintünk önmagunkra. A hitvallásnak ma is követnie kell Isten velünk közölt kegyelmét. Isten igéje és értünk való cselekvése nem maradhat ma sem válasz nélkül. Nem véletlen, hogy istentiszteleti gyakorlatunkban is Isten igéjének hallgatását követően kerül sor a hitnek gyü− lekezeti körben történő megvallására. Gondoljunk itt akár a keresztelési istentisztelet rendjére, akár a temetési alkal− maink liturgiájára –, hogy csak az istentiszteleteknek a két leggyakrabban előforduló formáját említsem, amikor közö− sen elmondjuk kötött hitvallási szövegünket, az Apostoli Hit− vallást. Isten igéje hangzik, beszél elhivatásról, elpecsételésről, bűnbocsánatról, örök életről, az igehallgató gyülekezet pedig hálás hitvallást tesz kegyelmes Uráról.

Nem mellékesen hadd említem meg, hogy ebből az is nyil− vánvalóvá válik, hogy keresztyén életünket a hit megvallása öleli körbe: hangzik a hitvallás annak kezdetén és végén egyaránt, de közben is mindvégig hitvallás szegélyezi azt.

Amikor a keresztyén ember vallást tesz hitéről, az mindig jóval több, mintha csak azt állítaná, hogy van Isten, mert len− nie kell valakinek, aki ezt a világmindenséget igazgatja. A hitvallás mindig elmond valamit erről az Istenről. Nagyon szép a magyar szóhasználat: „bizonyságot tesz” róla, mert kifejezésre jut benne, hogy aki hitvallást tesz, az bizonyosan meg van győződve arról, amit Istenről megtapasztalt. Meg− vallja, milyennek ismerte meg őt, mit élt át az ő közelségé− ben, miben áll a vele való új élet.

De sajnos sokszor nem gondolunk bele abba, hogy hitvallást tenni nem csak szavakkal, hanem tettekkel is lehet és kell.

Nem elég egyszerűen egy kötött, betanult szöveget felmon− dani, ha ugyanis nem áll mögötte teljes életünk, üres sza− vakként fognak kopogni még a legigazabb tételek is. Az emberi kommunikáció túlnyomó százaléka ugyanis rejtett, úgynevezett non−verbális csatornákon folyik. Az apró gesz− tusok, mozdulatok, megszólalások vagy éppen hallgatások többet mondanak el rólunk, mint azt elsőre gondolnánk. A keresztyén élet éppen ezért odaszánt élet: nem elég sza− vainkat Isten szolgálatába állítanunk, hanem teljes valónkat kell átadnunk neki. Biztosan ismerjük az égő szív tipikusan kálvinista jelképét, mely a 25. zsoltár alapján azt fejezi ki, „szívemet mint égő áldozatot az Úrnak ajánlom”. Vannak helyzetek, amikor érzéseinkre, gondolatainkra, élményeinkre nem is igazán találunk szavakat, de ezekben a helyzetek− ben is történhet hitvallás, ha szívünk Krisztusért lángol.

Egyéni hitvallástételünk mellett még egy gondolat erejéig kapcsolódjunk vissza a közösség hitének megvallásához.

Pólya Katalin

Kis Tükör

5

Rendhagyó karácsonyok szolgálatban

kt14.4_a_Kis Tükör 2013.12.18. 23:42 Page 6

Karácsonyi emlékezés

A karácsonyi csoda

Az életem során két karácsonyt nem ün− nepeltem családi körben. Mind a kettőt ausztriai beteggondozóként, szolgálat− ban töltöttem el. Az első karácsonyt bi− zony szorongó szívvel vártam, mert nem tudtam, hogyan élem majd meg szeret− teim nélkül. A család, ahol dolgoztam, a maga módján egy kissé igyekezett ezt áthidalni. Nagyon hiányzott a családom, az esti istentisztelet, a családi vacsora és az ajándékozás. A karácsony estét imá− val, igeolvasással és a beteg körüli te− endőkkel töltöttem. De ezen az estén újra megtapasztaltam Jézus csodálatos szeretetét és békességét, amellyel szí− vemet betöltötte. Itt fogalmazódott meg bennem, hogy karácsony nem a külső− ségekben, hanem a szívekben van.

Elvégeztem a tanítóképzőt, de nagyon kevés ideig tanítottam, mert jött az ül− dözés, és bezárták a magyar iskolákat.

Komáromban nyílt egy kétéves biblia− iskola, és odakerültem én is. Hétfőtől szombatig voltak az előadások, me− lyeket Csukás Zsigmond és Tóth Kál− mán vezettek. Vasárnapra mindig kimentünk a közeli falvakba szolgálni. Így jött el advent, és akkor kiküldtek bennünket szolgálatra. Engem elég messze küldött el Kálmán bácsi, Gö− mörbe. Így kerültem én akkor Urbán Károlyékhoz. Neki három gyülekezete volt: Bátka, Rakottyás és Tamási. Ami− kor az öcsém megtudta, hogy én nem megyek haza családi körben ünne− pelni, gondolt egy nagyot, és eljött utá− nam Bátkába. Szenteste elindultunk az öcsémmel Bátkából Rakottyásra, mert rakottyási gyerekeket készítettem fel, hogy műsort adjanak elő a gyüleke− zetben. Más telek voltak akkor, ropo− gott a hó a lábunk alatt. A csillagos ég alatt, a holdvilágos estében Bátka ha− tárában megálltunk és imádkozni kezdtünk. Minket úgy elfogott a hála, úrrá lett rajtunk Istennek a nagy szere− tete, hogy nekünk ott meg kellett áll− nunk. Nem beszéltünk össze, ez úgy adódott. Hálát adtunk Istennek a kará− csonyi csodáért, és boldogan mentünk aztán tovább. Amikor megérkeztünk Rakottyásra, a gyülekezet szeretettel fogadott bennünket. Ott az öcsém, Feri szolgált a Karácsony üzenetéről, sze− mélyes kapcsolatáról az Úrral. Aztán a gyermekek műsora is lepergett, a szü− lők is boldogok voltak. Áldott este volt, a gyülekezet is örült a gazdag és tar− talmas estének. Aztán mi Ferivel visz− szaindultunk Bátkába. Úgy teltek el az ünnepek, hogy bőven volt lehetőség a szolgálatra.

Puskás Gizike néni

Karácsonyi gondolat Költ az Úr Prófétán keresztül Fiat küldök néktek, melyre minden szív rezdül.

S jött a gyermek Tisztán, fehéren, mint a hó Mária kebelén, csendesen szunnyadó!

Egy pillanatra megnyílt a menny ajtaja Hozsánna, hozsánna: Szólt az angyalok kórusa.

Király érkezett Erővel, hatalommal Jött, hogy bűneinket Oly tisztára mossa.

Azóta már évezredek teltek De Jézus kitárt karja most is nyitva előtted.

Fogadd a szívedbe S add neki életed Így legyen most néked megszentelt ünneped.

Csak veled...

Csak veled, Uram és soha nélküled Legyek bárhol, hová sorsom vezérel Tájakon vagy otthon melegében, Nálad mindig biztos hely lészen Veled éljem a mát és várjam a holnapot Mindig veled köszöntsem a felkelő napot Hozákné Bedecs Erzsébet Fugnitz 2009

6

Kis Tükör

Egy szálkás doktor karácsonya Az első karácsonyi élményeimet csak szüleim elmesélése alapján ismerem.

Gyermekként borzasztóan szerettem a kolbászt, legszívesebben mindig azt ettem volna. Három−négyéves lehet− tem azon a karácsonyon, amikor a kö− vetkező eset történt: Az ünnepi csilingelés után kinyílt a szobaajtó, ott állt a gyönyörű fa, és én beléptem.

Amikor megláttam, hogy szaloncukor− ral van teleaggatva, az elkeseredés kiült az arcomra. A szüleim nem tudták mire vélni a dolgot, amíg meg nem szólaltam: „A Jézuska nem tudja, hogy én a kolbászt szeretem?“ Kisgyermekkoromban a karácsonyfa díszítése a szüleimre maradt, én már csak a kész karácsonyfát láttam. Így volt teljes a meglepetés és az ünnep.

Családosként a gyermekeimnél is megmaradt ez a szokás. Amíg kicsik voltak, nélkülük díszítettük a fát, hogy meglepetés legyen számukra az is.

Amíg a nagyobbik gyermekem pici volt, néhányszor, összesen talán három− szor kellett a családom nélkül töltenem a szentestét, szolgálatban. Azokban az években mindössze egy közös vacso− rányi időt tölthettünk együtt. A kollé− gákkal előre megegyeztünk, hogy melyikünk mikor ugrik haza arra az egy órára a szeretteihez. Hála Istennek, ezek a szolgálatok elég eseménytele− nek voltak, így ez megoldható volt. Az ilyenkor jellemző esetek is az ünnepi halfogyasztásból adódnak. (Amikor fennakad az ember torkán a szálka, vagy épp csak megböki a mandulát.)

Azóta a szolgálataim karácsony máso− dik napjára esnek. Így a családi láto− gatások egy részéből maradok ki. Hála az Úrnak, hogy szenteste a tágabb család nálunk gyűlik össze az ün− nepre, és így mindenkivel találkozom.

Az ünnepi ebéd után együtt megyünk templomba istentiszteletre, és utána ajándékozunk. Karácsony többi napján pedig a család más tagjainál gyűlünk össze.

MUDr. Baštrnák Ferenc

kt14.4_a_Kis Tükör 2013.12.18. 23:42 Page 7

Pistánk

Könyvfigyelő

Gimnazistaként 1983−ban a kassai Kazinczy− napok kiejtési versenyének egyik résztvevője vol− tam. Jakab István a zsűri elnökeként minősített. Én tudtam ki ő: a híres pozsonyi professzor. Ha− zafelé, a még keletebbre vivő úton az autóbuszra várva – emlékeiben keresgélve – fürkészett. S amikor kis falunkban együtt szálltunk le az autó− buszról, odalépett hozzám, és elgondolkozva mondta: Tamás, Tamás Zsuzsa… Csak nem a Tamás Róbi jánya vagy? Így, ilyen keleti ízzel, megnyomva ejtette édesapám keresztnevét. Mert Tamás Róbiék és Jakabék Nagyráska egyik szög− letében, a Szugolyán kertszomszédok voltak. Ez magával hozta a közös gyermekkort, az együtt megélt ifjúságot – amíg Jakab István útra nem kelt. Azután már csak hazalátogató vendégként emlegette édesanyám: Pistánk itthon van. Így, bir− tokos személyraggal: Pistánk. A családé, a bará− toké, a falué, a kis közösséggé, a miénk.

Pistánk…

Aztán évtizedek múlva vasárnapról vasárnapra újra láthattam őt: itt a templomunkban, az oszlop mellett ülve, amint fülét – kicsit meghajtott fejjel – az ige irányába fordítja. Ahogyan élete társa a háta mögé igazította az ülőpárnát, féltve férje de− rekát. Isten kegyelméből néha a Tamás Róbi já− nyán keresztül jutott el hozzá az Isten szava.

A szó, amiről tudta: Isten Lelke nélkül is hatalmas erő. Életet formáló, felemelő vagy lelkeket meg− sebző. S a Lélek ereje által új életet, üdvösséget hordozó hatalom. Mert tudta, hiszen élte: „…a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Róma 10,17).

Pista bácsi őrizte, védte ezt a hatalmat. Bennünk és általunk. Hogy nem lehet, nem szabad akár− hogy! „Jót, s jól! Ebben áll a nagy titok” (Kazinczy Ferenc: A nagy titok).

S a titkot, a kincset, a nála letettet nyitogatta, osz− togatta. Tanított arra a felelősségre, amit Remé− nyik Sándor Az ige című versében így fogalmazott meg: „Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, / És áhítattal ejtsétek a szót, […] Úgy beszéljen ma ki− ki magyarul, / Mintha imádkozna, […] Nem illik daróc főpapi talárhoz, / S királyi nyelvhez koldus− dadogás, / Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, / Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely, / Ki borát issza: Élet borát issza, / Előre néz s csak néha− néha vissza – / S a kelyhet többé nem engedi el!”

Ez által a hit által van jogunk néha−néha vissza− nézni, hálát adva a tegnapért.

S ez által a hit által használhatjuk a mában is a tegnap kincses tanítását.

S ez által a hit által az előrenézés ajándéka is a miénk, mert egyek voltunk és egyek maradunk – az örök élet és a feltámadás hite által – a Krisz− tusban: Fazekas Lászlónéként, a Tamás Róbi já− nyaként és Zsuzsaként Pistánkkal, Pista bácsival és Jakab Istvánnal, az Isten gyermekével.

Mi, mindannyian.

F. Zs.

Várakozunk. Mindannyian várunk vala− kit. Saját életünk „megmentőjét“, egy lelket, egy társat, barátot, partnert, hogy életünket, szeretetünket meg− oszthassuk, megélhessük valakivel.

Van, aki jó időben megtalálja, de olyan is akad, akinek sokat kell rá várnia, esetleg egész életén keresztül a vára− kozás állapotában marad. Az ő életük egy nagy ádvent. Ott mélyen, legbelül mindenki érzi, hogy érdemes kivárni az igaz szeretetet. Kellemes érzések árasztanak el, amikor egymást szerető embereket látunk. Ahogy mások bol− dogságát szemléljük, titkon önmagunkat képzeljük az ő helyükbe, és meggyőződésünk, hogy bennünk is van valami szeretnivaló. A szeretetre való vágyakozás nagyon emberi dolog. Őszintén fel− vállalhatjuk, igazán nem kell szégyellni. Betelni sem lehet vele, hi− szen annyi változata van, ahány ujjlenyomat. Ezerarcú ismerős, amely mindig tud újat varázsolni.

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők című könyvének 2. része csupán ott folytatja, ahol az előzőt abbahagyta. Természetes, hogy ér− deklődéssel szemléljük kedvenc íróink, költőink érzelmi életének epizódjait, hiszen ez nem tudományos értekezés, nem szépiro− dalom, csupán szórakozás. S valahogy mégis több annál.

A kötet elején mindjárt itt van például Karinthy Frigyesnek és egyetlen igazi nagy szerelmének, Judik Etel színésznőnek meg− ható története. A telt idomú, kreol bőrű hölgy – akit barátai Bogá− nak becéztek – minden ízében nő volt. Férje, Laki Bakits János, a századforduló ismert kalandora, gorombán bánt feleségével. A feleségnek nem csoda, ha tetszett a fiatal Karinthy őszinte rajon− gása, s 1911−ben már egy pár voltak. Kosztolányiékkal szívesen jártak moziba, kávéházba, s a futó kalandból hamarosan komo− lyabb kapcsolat lett. A dühös férj megverte, halálosan megfenye− gette, majd párbajra hívra Karinthyt, amelynek során az író véletlenül saját kezét lőtte át. Ez után következett a romantikus feleségszöktetés és menekülés Németországba, miközben a férj dühe úgy−ahogy lecsillapodott, s egy szép summa ellenében be− leegyezett a válásba. Boga már hét hónapos terhes volt, mikor végre összeházasodtak. A lakásuk írók, költők, festők és min− denféle vendégek számára nyitva állt. Gyakran tartottak felolva− sásokat, és csupán Etel leleményessége folytán vészelték át a háborús nehézségeket különösebb megrázkódtatások nélkül.

Boga azonban 1918−ban spanyolnáthát kapott. Karinthy beszter− cebányai utazását félbeszakítva rohant feleségéhez, de mire ha− zaért, ő már haldoklott. Egy nappal később, 1918. október 17−én halt meg férje karjaiban. Karinthy először Kosztolányiékat hívta zokogva telefonon, akik azonnal siettek hozzá. „Rúzzsal és tü− körrel a kezében halt meg“,– mondta nekik, hogy igazolja: Judik Etel Boga úgy halt meg, igazi nőként, ahogyan élt. 1

Részlet a Boga−naplóból (1918): A lelki sérülés nem gyógyul be soha: de hozzászokik a lélek. Úgy érzem, agyamban daganat képződött, vagy egy éles idegen tár− gyat döftek bele, amikor ő meghalt, de idővel hozzászokik majd az agyam a késhez és járni fogok vele, mint aki golyót hord a kopo− nyacsontban.

Szalay Cecília Lábjegyzet : Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2 –Újabb irodalmi szerelmes− könyv, Corvina, 2013,14.o.

1

Kis Tükör

7

kt14.4_a_Kis Tükör 2013.12.18. 23:43 Page 8

Németh István Pusztaegresen született 1851−ben. Hitves− társa Pető Szidónia (1852−1919) volt.

A gimnáziumot Györkön és a Pápai Református Kollégi− umban végezte, a teológiát 1874−ben Pápán hallgatta, ahol először gimnáziumi, majd 1876−tól a Pápai Teológiai Akadémia tanára lett. Ezt a hivatalát 38 év után, 1914−ben fejezte be. 1889−től egyházkerületi levéltárnokként,1903− tól a Dunántúli Egyházkerület püspökhelyetteseként szol− gált.

Dr. Antal Gábor püspök halálával (1914. január 12.) meg− üresedett a püspöki szék a Dunántúli Református Egy− házkerületben, ezért a Komáromban 1914. február 3−án tartott rendkívüli közgyűlés elrendelte a püspökválasztást az év február 25−ig. A pápai egyház templomában 1914. március 31−én tartott közgyűlésén Németh István teoló− giai tanárt, egykori főjegyzőt 316 szavazattal, 136 szava− zattöbbséggel püspökké választották. A megválasztott püspök a közgyűlésen a gyülekezet színe előtt letette a hi− vatalos esküt. A püspökavatást Dr. Baltazár Dezső tiszán− túli püspök végezte.

Az eskütétel után gróf Tisza István, a Dunántúli Egyház− kerület főgondnoka a következő szavakkal üdvözölte a ke− rület új őrállóját: „Szeretve tisztelt főpásztor! Ebben a szavazattöbbségben az a megismerés és elismerés nyilvánult meg, hogy méltó szolgája voltál az egyháznak és reménységünk van, hogy méltó szolgája leszel a szeretett egyházadnak is, mely a Jézus urunk tanítását vallja magáénak. Légy szabad! A te cselekvésedet ne irányítsa soha újabb, mint a lelkiismere− ted sugallata. És végül légy erős minden emberi hatalommal, légy alá− zatos az Istennel szemben, s az egész munkásságodat hassa át a szeretet, amelyet, ha beviszel az új állásodba, akkor Isten áldása lesz veled.”

Dr. Antal Gábor lelkész−püspök halálával megüresedett a komáromi gyülekezet lelkészi állása is. Egy ideig, 1914. február 17−től Benedek József és Vargha Sándor végezte a lelkészi szolgálatot. A révkomáromi gyülekezet presbité− riuma 1914. március 15−én Németh István püspököt hívta meg a lelkészi szolgálatba az alábbi díjlevél mellett: 1. Készpénzfizetés 4 000.− korona Segédlelkész fizetése 1 200.− korona 2. Egy darab szántóföld 3. Egy darab szigetkert 4. Lelkészlak (6 helyiség) 5. Rendes palástdíj Németh István püspök−lelkész a meghívást 1914. május 24−én elfogadta, majd 1914. november 15−én a presbité− rium nagy szeretettel üdvözölte az új püspök−lelkipásztort és az Úr áldását kérte szolgálatára.

Németh István idejére esik a szörnyű első világháború.

Ebben az időszakban a következő események történtek a gyülekezetünkben: 1. A gyülekezet presbitériuma 1919 januárjában megbízott két presbitert, hogy a gyülekezet pénzét elhelyezzék egy budapesti bankban.

2. 1919. február 12−én a csehszlovák megszállás alkal− mával a megszálló csapat vezetője, Maculinó Egidió ez− redes bár a lelkészi szolgálatot megengedte, de a püspöki hivatalt Pápára kellett áthelyezni. A gyülekezet lelkészét Újkomáromba (Dél−Komárom) helyezte át. A presbitérium a bejelentés alatt keserűen meghajolva, azt tudomásul vette.

8

Kis Tükör

3. A püspök úr kijelentette, hogy ideiglenes távolléte alatt igyekezni fog alkalmat és módot találni arra, hogy időnként meglátogathassa a komáromi gyülekezetet. Ezt a presbi− teri jegyzőkönyvek bizonyítják is 1919. december 31−ig.

4. A püspök−lelkész távolléte alatt az egyház vezetését Vargha Sándor másodlelkész és Vágó Csaba segédlel− kész látták el.

5. A fent említett okokból Komárom megszűnt püspöki székhely lenni.

Németh István 1921−től Balatonkenesén végezte a püspöki− lelkészi szolgálatát 1924. július 28−ig, amikor is Székesfe− hérváron visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetésén a révkomáromi gyülekezet nevében Dr. Gaál Gyula főgond− nok vett búcsút a gyülekezet volt püspök−lelkipásztorától a következő szavakkal: „Ő maga már korábban volt kényte− len mitőlünk megválni. Ezt a mi magyar sötét tragédiánk okozta. Egy másik sorstragédiánk folyamata volt, hogy el sem tudott búcsúzni tőlünk, mert a csehszlovák kormányzat a magyar király soproni megállapodásban kimérte az új or− szághatárt, s bennünket a túlsó parttal összeforrasztott. A Duna−hídon pedig sorompóval elzárta előtte a hozzánk ve− zető utat, mikor búcsúzni jött volna hozzánk.

De azon az emlékezetes újévi vasárnapon, 1920−ban sem volt végleges benne a búcsúzás szándéka, mert erős meg− győződése volt, hogy ő még vissza fog térni az egyházkerü− letbe, a hagyomány szerinti püspöki székhelyébe, a komáromi lelkészlakba.” Ez azonban sajnos nem történt meg.

A révkomáromi református gyülekezet a komáromi refor− mátus temetőben síremléket állított a gyülekezet lelkész− püspökének.

Bár még egyszer megpróbálta visszaszerezni Komárom a püspöki székhelyét, amikor 1943−ban meghívták a Pápán székelő Győri Elmér dunántúli püspököt, aki bár jóindulat− tal vette a meghívást, de kedvező választ nem adott.

Cséplő Bálint

kt14.4_a_Kis Tükör 2013.12.18. 23:44 Page 9

A Kis Tükör szerkesztősége áldott ünnepeket kíván!

Nem sokkal ezután, a Gecsemáné−kertben Péter képtelen Jézussal virrasztani és álomba szenderül. Aztán Péter a főpap udvarában, úgy ahogy Jézus megmondta, megta− gadja Mesterét. Láthatjuk tehát, hogy Péter sem más, mint egy esendő tanítvány, aki igyekszik a Mestert követni, a rá− bízott feladatot teljesíteni, sok botladozással együtt. Péter személyében mi is magunkra ismerhetünk. Az egyik pilla− natban még nagy tűzzel hitet valló tanítványokból sokszor leszünk mi is botladozó, néha még tagadó tanítványok is.

A tanítványság nem a tökéletességet jelenti. A tanítvány− ság lényege pontosan abban a kérdésben rejlik, amit Jézus kérdez övéitől: Kinek mondotok engem? Ehhez a kérdés− hez való folyamatos visszatérés, önvizsgálat és bűnbánat után az Úristen megbocsátja botlásainkat, gyengeségein− ket, és szeretettel visszafogad minket, helyreigazít. Ezt bi− zonyítja az is, hogy feltámadása után Jézus tanítványi körében van Péter is, ott van a tanítványoknak adott kikül− désnél is. Péter megbízást kap a mennyek országának kul− csaival való élésre, amiről az Apostolok Cselekedetiről írott könyv bizonyságot is tesz, hiszen Péter pünkösdi beszé− dére háromezer ember keresztelkedett meg, és létrejött az első gyülekezet. „Te Péter vagy” – szólítja meg Jézus tanítványát. Ebben a néven nevezésben benne van minden. Benne van, hogy a Mester pontosan ismeri tanítványát. Ismeri botlásait, ismeri hirtelen fellángolásait és bukásait, és mégis szereti, mégis feladatot bíz rá. Ez adjon nekünk is, ma élő tanítványoknak erőt és biztatást, amikor tanítványságunk útján lejtőkön me− gyünk keresztül, de akkor is, amikor magas hegytetőkön, a kemény munka után megpihenve gyönyörködünk az elénk táruló kilátásban. Legyünk mindig Krisztus hű tanítványai, és ne térjünk el Tőle! Boldogok, akik tudják, Kiért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. Adja Isten, hogy így legyen. Ámen.”

Igehirdetésen hallottuk

Textus: Mt 16,13−20 (Tanítványság) “Ha a tanítvány az Istennel való viszonyában a helyén van, akkor ez a vallástétel nemcsak szóbeli vallástétel marad. A tanítvány egész életét, napjait is áthatja az, hogy ki az ő Ura és Mestere.

Gyökössy Endre fogalmazta meg ezt nagyon frappánsan: „Boldogok, akik tudják, miért vagy itt inkább Kiért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.”

Igeszakaszunkban Péter egy nagyon fontos és felelősség− teljes megbízást is kap vallás− tétele után. Mert az a tanítvány, aki tudja, Kiért él, feladatot is kap Mesterétől.

Péternek adatnak a mennyek országának kulcsai. A katoli− kus egyház Péter megbízatá− sában többet lát ugyan, de ahhoz, hogy helyesen értsük ezt a megbízatást, nézzük végig a Szentírás alapján, milyen kép tárul elénk Péterről.

Jézus az elsők között hívja el őt a Galileai−tenger partján, hogy emberhalásszá tegye. Később, amikor Jézus éjszaka a tengeren járva közeledik az övéi felé, Péter szeretné, ha Jézus parancsára ő is a vízen járhatna. De amikor szemét leveszi a Mesterről, süllyedni kezd és megijed. Jézus meg− dorgálja, amiért kicsinyhitű volt és ké− telkedett. Nem sokkal később Péter szép vallástétele után, amikor Jézus beszél övéinek haláláról és feltáma− dásáról, Péter feddeni kezdi a Mes− tert beszédéért. Jézus pedig kemény szavakkal inti meg a nemrég még Jézus hatal− mát megvalló tanítványt: „Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az em− berek szerint!” Ez ugyanaz a Péter, akit Ura olyan fele− lősségteljes feladattal bíz meg! Az Olajfák he− gyén Péter fogadkozik: „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránko− zom. Jézus pedig ezt mondta neki: „Bizony mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mi− előtt a kakas megszó− lal, három− szor ta− g a d s z m e g engem.”

Hozák Magyar Ildikó Komárom, 2013.09.22.

Kis Tükör

9

kt14.4_a_Kis Tükör 2013.12.19. 9:48 Page 10

Barangoló

Téli erdei séta a Gerecse szélén Korán sötétedik. Rövidek a nappalok.

Az ember ilyenkor szívesebben vá− laszt valami közeli túracélpontot, amely megfelelő cipőben és kamásli− val hóban is könnyebben vállalható. A közeli Gerecsében ráadásul télen gyakran akkor is van egy kis hó, ami− kor Komáromban már vagy még nyoma sincs.

Kiindulópont a Komáromból fél óra alatt elérhető Tata−Tóvároskert vasúti megálló. A vonatról leszállva (ha au− tóval érkezünk, a vasúti átjáró előtt tu− dunk parkolni), az aszfaltút melletti járdán Baj felé vesszük az irányt. A faluba beérve (1km), a katolikus

templom mellett jobb oldalt a telefon− póznán találkozunk a S (sárga) sáv− jelzéssel. A következő keresztutcán jobbra fordulunk, és ezután érdemes jobban figyelni, a következő kereszte− ződésben a jelzés balra mutat (tele− fonpózna), és egy kék ház mellett vezet ki az út (aszfalt). A hegy oldalá− ban fekvő nyaralókat és borospincé− ket elérve jobbra forduló, emelkedő útra érünk (aszfalt). A házak felső ha− tárát elérve az erdő előtt szép kilá− tásban is részünk lesz.

Az erdőbe beérve egy egész friss ke− resztút első állomása (feszület, pad) fogad. A turistaút (S) innen kövessé válik, és kicsit markánsabban kezd emelkedni. Bal kéz felől mély vízmo−

10

Kis Tükör

sást hagyunk el.

Feljebb érve eny− hül az emelkedő, és gyönyörű bük− kösben haladunk egész az erdőir− tásig. Ennek felső részén ér véget a keresztút, és ke− resztezzük a P sávjelzést. Itt a piciny Szent Pé t e r − t e m p l o m romjánál meg is pihenhetünk ki− csit a padokon (félúton va− gyunk), ha épp nincsenek hó alatt.

Innen már csak vízszintesen és lefelé megyünk majd egész Vér− tesszőlősig.

A templom előtti széles murvás úton balra (ha háttal állunk a romnak), a S és P sávon indulunk el. A következő el− ágazásban elhagyjuk a S jelzést, jobbra és lefelé fordulunk a P sávon.

Hosszan kanyargó úton lassan eresz− kedve érünk ki az erdő szélére. Vér−

tesszőlőst innen még takarja előlünk az enyhén púposodó domboldal, de ezen kívül zavartalan a kilátás. A P jelzés egy mezei úton, az „előember− telep” mellett (itt találták meg Samut, az előembert), a falun keresztül vezet el bennünket a vasúti megállóba. Óránként jár személyvonat Tata (Ko− márom) irányába, mellyel öt perc alatt visszajuthatunk Tata−Tóvárosba. −hgy− Térkép: Gerecse (Cartographia Kiadó), turistautak.hu Táv: 11km, 330m szintemelkedés.

Menetidő: 5 óra lassan haladva, nézelődve.

Távolság Komáromtól: 25km, 30 perc autóval vagy vonattal

kt14.4_a_Kis Tükör 2013.12.18. 23:45 Page 11

Keresztségben részesültek Szeptember Zsófia – Puskás Tamás református ügyvéd és Keszegh Tünde református ügyvéd gyermeke Ádám és Dávid – Hipszki Iván református raktáros és Ferenczi Szilvia r. katolikus üzletvezető gyermekei Lilien – Cseresna János r. katolikus sofőr és Szenczi And− rea református elárusítónő gyermeke Erika – Ferenczi Zsolt református autószerelő és Tomanik Petra r. katolikus. munkás gyermeke Péter – Farkas Péter református cégigazgató és Laboda Piroska r. katolikus háztartásbeli gyermeke

Október Anna – Németh Zoltán r. katolikus gépész és Marusinec Éva református könyvelő gyermeke Mátyás – Pfeifer Rómeó r. katolikus műtős és Marusinec Ágnes református. eg. nővér gyermeke Benett – Csepy Zsolt református és Reznyik Erika refor− mátus gépész gyermeke Dóra – Bölcskei Zoltán r. katolikus grafikus és Józsa Judit református közgazdász gyermeke

November Botond – Bara Zoltán református közgazdász és Berta Tünde református egyetemi tanár gyermeke Klaudia – Horváth János felekezeten kívüli gépész és Čilek Márta református könyvelő gyermeke Adél – Hámori Roman r. katolikus vállalkozó és Eperjesi Györgyike református virágkötő gyermeke

Házasságot kötöttek Október Jozef Skaličan 55 éves r. katolikus vállalko− zó és Gerčák Viktória 50 éves református vállalkozó

Eltávoztak a földi életből Szeptember Ibos Barnabás 83 éves testvérünk

Október özv. Rajczy Lászlóné szül. Tuba Márta 81 éves özv. Stefankovics Ernőné szül. Sebestyén Júlia 74 éves Soóky Irma 93 éves özv. Kurucz Józsefné szül. Nagy Irma 79 éves (Izsa) testvérünk

November Paál József 89 éves Magyarics Ferenc 70 éves PhDr. Jakab István PhD 85 éves Rácz Edit 56 éves testvérünk

A Komáromi Egyházközség 2014-2019 közötti választási időszakának tisztségviselői Gondnokok: Cséplő Bálint Ing. Farkas Gáspár Mgr. Fekete Vince Oláh Imréné

81 éves 64 éves 58 éves 77 éves

nyug. konstruktőr nyug. mérnök−tanár zenepedagógus nyug. tanárnő

Presbiterek: Ing. Antal József MUDr. Baštrnák Ferenc JUDr. Baštrnák Ferencné Borbély Károly Ing. Brányik Károly Dr. Cséplő Péter MVDr. Csiba György Csízi István Czékus Dezső Fekete Éva Gál László Gulyás Sándor Ing. Korpás Péter Mihalik Erika Mikos Sándor Mikos Sándorné Ódor Zsuzsanna Szabó Csekei Tímea Szuri András Tompa Attila Török Ágota Turányi József Mgr. Vajkai Melinda Ing. Vajkai Miklós Ing. Varga Attila Vörös Mária

71 éves elektromérnök 48 éves orvos 48 éves közjegyző 62 éves géplakatos 70 éves mez. mérnök 62 éves orvos 65 éves állatorvos 40 éves autószerelő 69 éves nyug. építészfelügyelő 56 éves zenepedagógus 54 éves asztalos 66 éves nyug. karbantartó 52 éves mérnök 56 éves eg. nővér 49 éves autószerelő 49 éves háztartásbeli 66 éves laboráns 37 éves művészettörténész 23 éves egyetemi hallgató 54 éves buszsofőr 56 éves vállalkozó 61 éves nyug. vállalkozó 45 éves informatikus 43 éves mérnök 48 éves építészmérnök 51 éves iskolagondnok

Pótpresbiterek: Balla Kálmán Bese László Deák Ferenc Dégi Katalin Gál Árpád Gazsó Mária Hegedűs Margit Mgr. Horváth Igor Jancsó Erika Ing. Jánosdeák Gábor Jóba Mihály Dr. Körtvélyesi Piroska Lajos Jenő Mézes Dániel Nagy Attila

63 éves 60 éves 53 éves 49 éves 49 éves 61 éves 72 éves 33 éves 63 éves 45 éves 67 éves 73 éves 66 éves 36 éves 45 éves

villanyszerelő mozdonyszerelő munkás óvónő kocsivizsgáló nyug. hivatalnok nyug. óvónő közgazdász nyug. bérelszámoló üzemigazgató nyug. tanár gyógypedagógus nyug. technikus vállalkozó munkás

Kis Tükör

11

Az elmúlt hónapok eseményei

kt14.4_a_Kis Tükör 2013.12.18. 23:46 Page 12

Szeptember 1.

Tanévnyitó istentiszteletünkön köszöntöttük a kis elsősöket és szüleiket. Hitoktatóink (Balázs Lilla, Szalay Cecília, Tóth Zsuzsanna) is bemutatkoztak az éneklés, az imádság és a történetmondás szolgálatán keresztül is. Ez az alkalom a gyermek−istentiszteletek kezdő alkalma is volt a nyári szünet után. Imádkozzunk a gyermekekkel foglalkozó gyülekezeti tagjaink áldozatos szolgálatáért!

Szeptember 2.

A nyári szünet után újraindultak hétkezdő áhítataink is, me− lyeket minden hétfőn 8 órakor a SJE Teológiai Kara hallgató− inak igei szolgálatával tartunk.

Szeptember 6.

Konfirmációi előkészítő óráink is újraindultak péntekenként a nyolcadik és a kilencedik évfolyamba járó gyerekek számára.

Szeptember 22.

A nőegylet 34 tagja látogatott Pápára, az ottani nőegylet meghívásának eleget téve.

Szeptember 27.

Ezen a napon temettük a kisújfalui temetőben a 90. életévét betöltött nt. Búcsi Lajos nyugalmazott lelkipásztort, aki gyü− lekezetünknek is beosztott lelkésze volt 1988–91 között. Isten erősítse a gyászolókat az örök életbe és a feltámadásba ve− tett hitükben!

Október 3–6.

Konfirmandusok hétvégéjét tartottuk Bátorkeszin. Gyüleke− zetünk 22 nyolcadik osztályba járó fiatalja együtt énekelhe− tett, játszhatott, gondolkodhatott el a helyi konfirmandusokkal hitünk alapjairól a délelőtti alkalmakon. Imádkozzunk fiatal− jainkért, hogy egyre közelebb kerüljenek Istenhez, és hogy barátokra, közösségre, élő Igére leljenek közösségünkben.

Az alkalmat az Élő Víz nem befektetési alap támogatta Október 6.

Ezen a délutánon volt Zsigárdon a rendes őszi egyházme− gyei közgyűlés és a presbiteri konferencia, melyen gyüleke− zetünket presbitereink képviselték.

Délután 5 órától városunk főterén emlékeztünk meg az 1848− as szabadságharcról és az aradi vértanúkról. A koszorúzás− nál gyülekezetünk is képviseltette magát.

Október 11.

A Szlovákiai Egyetemes Egyház Diakóniai Központja egy− házmegyei jótékonysági bált szervezett Zsigárdon a rászo− ruló családok megsegítésére. Ezen az alkalmon gyülekezetünket Fekete Vince főgondnok úr és kedves fele− sége képviselte.

Szeptember 25.

Religiocitás Komáromban címmel szimpóziumot tartottak a Duna Menti Múzeumban. Városunk felekezetei között gyüle− kezetünket Oláhné D. Ilona gondnokasszonyunk képviselte.

Előadásában a 450 éves gyülekezetünk gazdag múltjába nyújtott betekintést.

Szeptember 28.

Gyülekezetünk fiataljai a Firesz által szervezett sportnapon vettek részt ezen a szombaton.

Szeptember 29.

A nőegylet által szervezett kézimunka−kiállítás megnyitójára került sor ezen a vasárnapon 17 órai kezdettel gyülekeze− tünk tanácstermében. A terem falai és asztalai megteltek a szebbnél szebb alkotásokkal. A kiállítás hűen tükrözte gyü−

12

lekezetünk férfi és nő tagjainak ügyességét és a szép iránti igényét. Az alkalom értékét emelte gyülekeze− tünk ifjúsági zenekarának a szolgálata is. A kiállítás megtekinthető volt a következő hét minden napján 16–18 óráig. Köszönet a nőegylet tagjainak! Remél− jük, lesz még ilyen alkalom a közösségünkben.

A kiállítás megnyitója után szintén a nőegylet szer− vezésében 18 órától jótékonysági koncert volt a Ti− móteus−ház javára. Orgonán Süll Kinga és Rácz Abigél, altszaxofonon Süll Tamás játszott. Köszönjük mind a felajánlott muzsikát, mind a jelenlévők részé− ről az anyagi támogatást, ami 915,69 € volt.

Kis Tükör

Október 12.

Egyetemes Egyházunk zenei osztálya szakmai napot tartott Martoson hitoktatóknak, gyermek−istentiszteletet vezetőknek az egyházi éneklésről, énektanításról. Gyülekezetünkből is többen részt vettek ezen az áldott alkalmon.

Október 20.

Szépkorúak vasárnapján a délelőtti istentiszteleten hálát ad− tunk Istennek időseink, betegeink oltalmáért s kegyelméért, amellyel hordoz bennünket. Az istentiszteleten Fekete Éva és Molnár Zsófia muzsikáltak. Köszönet érte! A gyülekezet tanácstermében megtartott szeretetvendégségen a teljesség igénye nélkül vetítéses előadás keretében bemutattuk a gyü− lekezet évi alkalmait, elvégzett munkáit. Az alkalmat az Élő Víz nem befektetési alap szervezte. Köszönjük az elnökség tagjainak a segítségét!

Az ősz folyamán befejeződött a harangok villamosítása, ame− lyért ezen a vasárnapon a délelőtti istentisztelet keretében adtunk hálát. A villamosítás munkájára Lohner Károly és fia lett felkérve. A harangok tartószerkezetének átalakítását

kt14.4_a_Kis Tükör 2013.12.18. 23:47 Page 13

Október 21–26.

A Heidelbergi Káté kiadásának 450. évfordulójára emlékezve bűnbánati hetünk istentiszteleteinek igehirdetései a hitvallá− sokkal, ezen belül a Káté történetével, felosztásával is fog− lalkoztak. E nem átlagos bűnbánati héten belül rendhagyó volt a keddi alkalom is, melyen nt. Galambos Zoltánnak, gyü− lekezetünk volt lelkipásztorának a Kátéról írt előadásából hangzottak el részletek. A 40 esztendővel ezelőtt elhunyt lel− kipásztor ezt az előadását az akkori püspök, dr. Varga Imre felkérésére írta a Heidelbergi Káté kiadásának 400. évfordu− lója alkalmából.

November 17.

Ft. Fazekas László, gyülekezetünk lelkésze, Egyetemes Egy− házunk püspöke ezen a napon találkozott Orbán Viktor mi− niszterelnökkel és a magyar kormány több illusztris képviselőjével azon az ünnepi istentiszteleten, melyen a fel− újított rimaszombati templomért adtak hálát. Az igehirdetés szolgálatát egyházunk püspöke végezte, az ünnepi beszé− dében pedig a miniszterelnök úr biztatta hit− és nemzethű− ségre a jelenlévőket.

Október 27.

Megterítettük az úrasztalát az újborért való hálaadás alkal− mával.

Ezen a napon indult a konfirmációi előkészítő felnőttek szá− mára. Imádkozzunk 6 testvérünkért, hogy megtapasztalják Isten megváltásának erejét életük egyre több területén, és tiszta szívvel, hitükben megerősödve tehessenek majd val− lást az őket előbb szerető Istenről.

Október 29.

Zenés bemutatóval egybekötött előadás hangzott el a nő− egylet havi rendes gyűlésén Megemlékezés Giuseppe Verdi és Richard Wagner életéről és munkásságáról születésük 200. évfordulója alkalmából címmel. Az előadást Nánássy Ildikó, a MAI zenepedagógusa tartotta.

November 3.

Gyászolók vasárnapján emlékeztünk elhunyt szeretteinkről.

Istentiszteletünkre külön meghívtuk gyülekezetünk gyászo− lóit is, akik az elmúlt esztendőben veszítették el kedvesüket.

Isten igéjének vigasztalása mellett köszönet Fekete Éva és Borbély Zsuzsanna énekes szolgálatáért!

Ezt követően tartottuk meg a gondnok− és presbiterválasztó egyházközségi közgyűlést, melyen megalakult az új presbi− térium. Azonban még a második körben is sikertelen volt a gondnokválasztás, így az a törvény szerint egy későbbi, de három hónapon belüli időpontra lett kitűzve.

November 10.

Mátyás Éva segédlelkészünk elköszönt gyülekezetünktől ige− hirdetési szolgálatán keresztül is. Isten áldja meg őt mind egyéni, mind szolgálati életében családjával együtt.

Ezen a napon tartottuk presbitériumunk határozata alapján az év második diakóniai vasárnapját. Ennek perselypénzé− vel (361,58 €) gyülekezetünk rászorulóit szeretnénk támo− gatni.

Az elmúlt hónapok eseményei

pedig Borbély Károly presbiter végezte el. A presbiter test− vérünk által az Isten dicsőségére végzett munkaórák száma 212, amelyek értéke 611 €. Egy emlékplakett átadásával kö− szöntük meg Borbély Károlynak a felajánlott szolgálatot. Ez− úton szeretnénk megköszönni mindazok segítségét is, akik anyagi vagy fizikai segítséget nyújtottak ahhoz, hogy ha− rangjaink szava újra hívogathasson az Isten tiszteletére. Az istentisztelet előtt és után Borbély Károly presbiterünk várta a bátrabb, vállalkozó kedvű érdeklődőket a toronyban, hogy bemutatva is beszámolhasson az elvégzett munkákról.

Délután Martoson egyházmegyei pedagógustalálkozó volt, melyen dr. Lévai Attila, a SJE TK dékánja hirdette az igét, a kommunikációról pedig dr. Pólya Kata, a SJE TK tanára, pár− kányi lelkipásztor tartott előadást.

fotó: Orbán Viktor Facebook oldala November 21.

Ezen a csütörtök esti úrvacsorás istentiszteleten köszönt− hettük templomunkban a Marianum Iskolaközpont tanárait, végzős diákjait és szüleiket.

November 25–30.

Advent első vasárnapjának úrvacsoraosztására készülve bűnbánati hetet tartottunk a Bibliaolvasó vezérfonal szerinti ószövetségi igeszakaszok alapján.

November 26.

A nőegylet rendes havi gyűlésén, mivel advent első vasár− napjával megkezdődik az egyházi év ünnepes féléve, Faze− kas Zsuzsa, gyülekezetünk lelkésze tartott vetítéses előadást Megszentelhető ünnep címmel.

November 30.

Egyházmegyei bibliaismereti versenyen vett részt gyüleke− zetünk 16 hittanra járó gyereke Martoson. Köszönet a felké− szítőknek: Ódor Zsuzsannának és Hozák Magyar Ildikónak.

Kis Tükör

13

kt14.4_a_Kis Tükör 2013.12.18. 23:49 Page 14

Napközitábor

kt14.4_a_Kis Tükör 2013.12.18. 23:51 Page 15

Parajd

kt14.4_a_Kis Tükör 2013.12.18. 23:54 Page 16

Munkálatok