Kis Tükör 14.2

XIV. évfolyam

2013. június

2. szám

KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Ára: 0,50 €

Bűneink miatt...

„Bűneiért bünteti Isten a magyar népet” Ezt a címet viseli Őze Sándor köny− ve, mely egy bibliai párhuzamot vizs− gál a XVI. századi nyomtatott egyhá− zi irodalom alapján. S ez a könyvcím jutott eszembe, mikor felkérést kap− tam, hogy írjak a trianoni események újabb évfordulója kapcsán.

Aki egy kissé járatos a magyar refor− máció történetében, annak ismerős− nek tűnhet a kijelentés. Hiszen a ha− talmas, erős mátyási birodalom után alig négy évtizeddel a három részre szakadt hazában ezt hirdették a pré− dikátorok. Ezzel magyarázták a rom− lást, a „két pogány közti” (oszmán és Habsburg) áldatlan létet.

Megvallom őszintén, bennem először kérdésként feszült ez az állítás. S bi− zony szinte már pereltem a Mindenhatóval, hogy ugyan magya− rázná meg, mitől is volnánk rosszab− bak, bűnösebbek a körülöttünk élők− nél. Azoknál, akik felosztottak min− ket, ill. hatalmat nyertek felettünk.

Mert nem mi voltunk, akik idegen kon− tinenseken gyarmatokat szereztünk, s az őslakosokat rabszolgasorba süllyesztve hazájukkal együtt elvet− tük nyelvüket, kultúrájukat, életüket (lásd Dél−Amerika indiánjai). S nem mi voltunk, akik Afrikából Amerikába telepítettünk embertömegeket, gya−

KIS TÜKÖR impresszum

2 │ Kis Tükör

korlatilag állatként kezelve őket év− századokon keresztül. Nem mi hará− csoltuk össze a világ minden arany− át, kincsét Isten nevében, a keresz− tyén hit hamis álcája mögé bújva.

Lehetne erényeinket sorolni ellenpél− daként. Hogy már a kezdet is nyolc törzs összefogásával indult (hét törzs és a kabarok). Hogy nálunk mindig mindenkinek jutott hely – a korábbi ellenség besenyőknek, kunoknak.

Majd jászoknak, taljánoknak, néme− teknek, franciáknak, tótoknak, olá− hoknak,... stb.

A végtelenségig lehetne folytatni a sort történelmi példák ezreit idézve.

Forrhat bennünk a harag, az indulat.

A vége ugyanaz – ettől mi változik? „Bűneiért bünteti Isten a magyar né− pet” – egy kijelentés. Egy egyszerű mondat. Tény. Érdekelni kezdett, mit tudhattak az akkori prédikátorok, aminél fogva ezt így ki merték jelen− teni. Kétség nélkül. És izgatott, vajon a bibliai válasz megáll−e ma is. Ad−e kitörést a mai, Trianon okozta áldat− lanságból, önfeladásból, elfogyatko− zásból?

Az alapvető kérdés az kell legyen, hogy miként tekintünk magunkra.

Isten népeként – tehát választottként, vagy sem?! Ha igen, akkor magunkra vehetjük a bibliai vonatkozásokat.

S akkor megláthatjuk, hogy a bünte− tés, bűnhődés sosem a büntetőről szól. Ellenben mindig okulni kell(ene) belőle. Hisz a zsidó népet nem a „hi− tesebb” Asszíria, Egyiptom vagy Babilon igázta le, sarcolta meg. Sőt! És vajon hol vannak ma ezek a hatal− mak? Mivé lettek? Isten népe azon− ban, avagy az Isten(es) népek (ke− resztyének) – köztük mi, magyarok is – itt vagyunk, jelen vagyunk a világ− ban.

A magunk értelme szerint talán való− ban nem érdemeltünk ekkora csa− pást. Talán túljátszották, túlélvezték történelmi szerepüket a fölénk került népek. Ezzel majd nekik kell elszá− molniuk. Talán azzal is, hogy az egy− kori Csehszlovákiából hova lett mint− egy 800 000 magyar és 3 000 000 né− met. Intő jel lehet számukra – és bi− zonyosság a számunkra − a sokkal nagyobb birodalmak bukása, eltűné− se.

A reformátori megállapítással össz− hangban azonban egyet kijelenthe− tünk: eleink biztosan nem voltak vét− lenek. S mi sem vagyunk azok. Isten előtt nem. Mert Tőle elfordulni éppen elég ahhoz, hogy ne élvezzük áldá− sait többé. Lehet, hogy nem igáztunk

le népeket úgy, ahogy mások, s nem fosztottunk ki kontinenseket –, de meghallottuk−e a mellettünk, velünk, közöttünk élő kisebbek hangját, ké− rését?!

Arccal vagy háttal Isten felé szület− tek−e döntéseink, jövőt építő terve− ink?

A kérdés tulajdonképpen ma is, Trianon évfordulóján is ez. Mert jogos lehet minden fájdalmunk, dühünk.

Jogos lehet minden, a győzteseket il− lető szidalmunk, indulatunk. De egy− szer elfogy az indulat, elfogynak a szavak, megfárad a harag bennünk –, s összeroskadva, fújtatva, erőt gyűjt− ve, ha körülnézünk, mit látunk? Csak annyit, hogy elfáradtunk, de nem hoz− tunk létre semmit. Nem alkottunk, nem ültettünk, nem építettünk, nem gyarapodtunk még a lehetőségeink− hez képest sem. Okolhatunk, hibáz− tathatunk a végtelenségig bárkit –, de ebből nem lesz élet. Nem marad utá− na semmi. És nem is lesz élet mind− addig, amíg a Legnagyobbnak háttal állunk. Aki a megrepedt nádat nem töri el, s a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. Megtesszük viszont mi ma− gunk, amikor azt adjuk fel, aminek Ő teremtett ebbe a világba. Amikor fel− adjuk származásunkat, nyelvünket, ma már olykor nemünket is. Amikor a ránk bízott gyermekeken erőszakot téve teljesen idegen közegbe helyez− zük őket. De kik vagyunk mi, hogy fel− adjunk, felülbíráljunk mindent, ami azért adatott, hogy általuk BOLDOG−ul− junk az életben?

Nem kell „győztes nemzethez” tar− tozni ahhoz, hogy elvakítson bennün− ket saját „bölcsességünk”. A „hitünk”, hogy valójában jót akarunk. 1920. jú− nius 4−én is ugyanezt hitték. Úgy gon− dolták, tudják, mi a jó a világnak eb− ben a szegletében.

A harmincas években Magyarországon szállóigévé vált a mondás: Igazságot Magyarországnak! Voltak, akik ugyanebben az időben halkabban, de azért közérthetően mást mondtak: Evangéliumot Magyarországnak!

Mert ahol evangélium van, ott igaz− ság is lesz. Ahol nincs evangélium, ott az igazság is csak ferde és hiá− nyos lehet. A csoda így kezdődik. A büntetés itt ér véget. A Szentírás a ta− nú rá.

Feszty Zsolt

A trianoni békediktátum nemcsak az országot, hanem a benne élő egyházat is darabokra szaggatta. Más for− mában és keretek között, de az Anyaszentegyháznak és általa az üdvösséget hordozó evangéliumnak élnie és ter− jednie kellett tovább. Galambos Zoltán egyik csonkán ránk maradt írásában így vall erről:

Számbavételünk A régi Dunántúli és Tiszáninneni Egyházkerülethez tar− toztak a szlovenszkói református magyar eklézsiák. Az előbbiből 79, az utóbbiból 196 anyagyülekezet maradt itten 67 369, illetve 134 427 lélekkel.

Mivel az Ungvártól keletre élők külön tartományt képvisel− nek, így az ezen területen lakó reformátusok külön egyházkerületet alkotnak „kárpátaljai” néven. Ez az egyházkerület alakult meg időrendileg a legkésőbb.

Legelső volt a „tiszai” (je− lenleg Keleti a neve) 5 egyházmegyével, 120 anyaegyházzal. Püspöke Péter Mihály, székhelye Rimaszombatban van. Má− sodikként alakult a „dunai” (jelenleg Nyugati) 2 egy− házmegyével, 79 anyaegy− házzal. Püspöke Balogh Elemér, székhelye: Po− zsony. Utoljára alakult a Kárpátaljai Egyházkerület 3 egyházmegyében 76 anyaegyházközséggel.

Székhelye Munkácson van, püspöke: Bertók Béla.

Iskoláink Csak az elemi iskolákról beszélhetünk, mert középiskolája már egyik protestáns felekezetnek sincsen.

Az állam olyan magas követelményeket állított fel az iskolákkal kapcsolatban, hogy az egyházak az első időkben nem tudtak azoknak megfelelni. Nagy prob− lémává nőtte ki magát az a követelmény, hogy a kevésbé megfelelő iskolai épületek helyébe záros határidőn belül kellett a gyülekezeteknek újat, modernet építeni, ami nem egy esetben az eklézsiák anyagi romlását látszott előidézni. Most Ravasz László finom, daloló magyar stílusára volna szükség, hogy megírhassuk a dicshim− nuszát a szegény, derék magyar kálvinista híveinknek, akik annyit tudtak áldozni az iskolájukért! Világhatalom az Ige által megtisztított keresztyénség, és óriás csodákat művelne általunk a Kegyelem, ha eljuthatna ismét az evangélium a drága magyarok szívéig! Új nehézséggel kell megküzdeni az egyházi iskoláknak a tanító utánpótlás terén… Ezért az Egyház biztosítani kívánja a tanítóknak nemcsak a keresztlevél szerinti re− formátus mivoltát, hanem az üres hangzású „egyházhűség” mellett azoknak határozott kálvinista világnézetét és személyes hitéletét. Kálvinista jövőnknek ez az egyik létkérdése. Ezért akar a Komáromi Egy− házmegye református tanítóképzőt felállítani Komárom− ban. Ha Istenünk jótetszésével találkozik ez az imádságok között érlelődő tervünk, akkor a nehéz utat jó szerencsével tudjuk megjárni annak felállításáig.”

Galambos Zoltán Kelt: Komárom, 1930.

Az evangéliumnak terjednie kell...

„SZLOVENSZKÓI KÁLVINISTA MAGYAROK Mi is keresztet hordozó egyházzá lettünk!

1918−ban elszakítottak a szellemi és anyagi központoktól.

A magyarság csendes bánatban síró néppé vált, és nem látta a holnapot a leszakított református egyház. Az elmúlt 12 évben (1918−1930) sok jó pásztor torkát szorongatta a sírás az Ige felolvasása és a prédikáció közben, amint a feléje néző nyájára tekintett. Mert egy− szerre több lett a pap és több lett a szószék. Szemben a háború alatt tapasztalt lelki ernyedéssel, nálunk is nagy lelki éhséggel fogadtak híveink minden új köntösben hir− detett régi igazságot. Az Anyaszentegyházon kívül élő „egyháztagok” az egyházban kerestek magyar sebeikre gileádbeli balzsamot. Hol összefolyt, hol meg szétvált ez a két szó: hinni és magyarnak lenni. Íme, néhány mondat. Szürke szavak. Pedig mindegyikről történelmet vagy regényt lehetne írni. De mit érne érte még a Nobel−díj is, ha az apám könnye, a testvéred megőszült haja vagy amannak széttépett élete az ára?

Tudom, hogy hiányos ez az összefoglaló! S mivel itt a Földön csak egy abszolút igazság van papírra vetve: a Biblia, így ez az írás is csak relatív. Csak az én szemem− mel és tudásommal látott. Lehet, hogy közülünk más el− tolta volna innét−onnét a hangsúlyt. De én jelenleg csak ezért és csak így tudok felelni az Istennek:

Az Egyetemes Egyház szervezete és adminisztrációs élete ugyanaz, mint a magyarországié. Jelenleg még a régi Egyházi Törvénykönyv van életben, mert az újat még nem ismerte el az állam.

Kis Tükör │ 3

Hitvallás

Hitvallások az óegyházban Az ó− és újszövetségi hitvallások, tehát a Szentírásban tehát nem örökkévaló, hanem volt kezdete. „Volt olyan idő, olvasható bizonyságtételek után ezúttal dogmatörténeti amikor a Fiú még nem volt” − mondta Ariusz. Úgy értelmezte vizekre evezünk. Az újszövetségi kort az ún. „apostoli atyák“ a hagyományos „Atyától született” kifejezést, hogy Jézus kora követte, melyet általában Kr. u. 100−tól a Krisztust az Atya teremtette a semmiből, ezért kalcedóni zsinatig, Kr. u. 451−ig jegy− csak az Atya az igaz Isten. A Niceai Hit− zünk. vallás – Alexandrosz püspök és L. Andrewes frappánsan és joggal Athanáziusz érvelése nyomán – jegyzi meg, hogy az igazhitű ezzel a nézettel szemben meg− keresztyénség két szövetsé− fogalmazza, hogy Jézus Krisz− gen, három hitvalláson, négy tus az „Atya lényegéből evangéliumon és az első öt (szubsztanciájából) évszázad történésein ala− született, ... igaz Isten az pul. A két szövetség, mint igaz Istentől, született és azt bizonyára mindany− nem teremtmény”. A vita nyian tudjuk, az Ó− és az alapját tehát az képezi, Újszövetség, mely Jézus hogyan értendő Jézus Krisztusról, hitünk Istenfiúsága. Az ariánu− kútfőjéről tesz bizonysá− sok szerint Jézus got, mint eljövendőről és teremtmény, a hithű mint megjelentről. A keresztyénség szerint ő három hitvallás az Apos− Fiúisten. Mai példával Raffaello Sanzio: Disputa (La disputa del sacramento), toli Hitvallás, a Nicea− megvilágítva a dolgot a Stanza della Segnatura, Vatikán Konstantinápolyi kettő közötti különbség Hitvallás és az Athanáziusz−féle Hitvallás, melyek jelen olyan, mint az ember gyermeke és az ember által alkotott olvasmányunk mellékletét képezik. A négy evangéliumról robot közötti különbözőség. nem kell külön szólni, és az öt évszázad eseményei is Mivel azonban a Niceai Hitvallás nem győzte meg az ari− egyértelmű utalást jelentenek a jézusi megváltástörténettől anizmus követőit, egy következő keresztyén császár, kiindulva a teljes kanonikus Szentírás lezárásán át a Teodoziusz 381−ben újabb zsinatot hív össze, ezúttal Kon− legalapvetőbb biblikus dogmák keletkezésének idejéig zajló stantinápolyba. Teodoziusz hajlíthatatlan niceánusként történésekre. egyszer s mindenkorra véget akart vetni az egyházon belül Az első időkben az államilag megtűrt keresztyén vallás minden arianizmusnak. Az általa összehívott zsinaton az helyzetének megszilárdítása volt a legfőbb feladat, melynek egyházatyák immár a Szentlélekről szóló tan megfogal− követői időről időre üldözéseket kényszerültek elszenvedni. mazásán túl egyrészt megerősítik a Niceai Hitvallás tételeit: Nagy Konstantin császár megtérésével Jézus teljes Isten, másrészt kiegészítik azt: azonban a 4. század elejére a Római Biro− Jézus teljes ember. Ezért helyezi el ez a dalomban megszűnt a keresztyének Nicea−konstantinápolyi Hitvallás Jézus üldözése, s hamarosan a keresztyénség lett váltságművét a történelemben, s beszél a birodalom hivatalos vallása. konkrétan az ő Szűz Máriától való De a történelmi eseményeken túl a hit for− születéséről, Pontius Pilátus alatti málódásának szempontjából is fontos szenvedéséről. Időközben ugyanis felütötte időszak volt ez: az Újszövetség üzenetét, fejét az ún. apollinarizmus, mely azt taní− gondolatait egységes rendszerré kellett totta, hogy a testetöltött Istennek, Jézus alakítani. Nagy szerepük volt ebben az egy− Krisztusnak emberi teste igen, de emberi házon belül kialakult eretnek torzításoknak, lelke nem volt, helyette isteni lelket mond− melyekkel szemben a hithű keresztyén− hatott magáénak. De hogyan lehet Jézus ségnek meg kellett fogalmaznia a tömör és egyszerre teljes Isten és teljes ember, nem biblikus tanítást. Ha a múltkor azt mondtuk, válik−e személyében ez a kettő külön, il− hogy a bibliai hitvallások az Isten szabadító letve nem keveredik−e össze? Sok−sok tetteire adott emberi válaszok, most azt kell próbálkozás volt e kérdések tisztázására mondanunk, hogy az óegyházi hitvallások Hubert van Eyck és Jan van Eyck: A bá- az óegyházban, s számos zsinati döntés az Isten megszabadított népe, Krisztus egy− rány imádása, Genti oltár, Gent, Belgium született a témát illetően. háza elleni külső és belső támadások lenyomatai. A tév− Felmerül hát a kérdés, nem kellett volna−e az óegyháznak tanítók bibliaértelmezéseivel ellentétben a hitvallások egyszerűen megvallania, hogy Jézus személye az emberi pontos és rövid összefoglalást adtak a keresztyén hit elme számára kikutathatatlan titok? Vajon nem vétettek−e alapvető tanairól. egyházatyáink azzal, hogy emberi szavakba akarták A korszak legfontosabb vitái elsősorban Jézus Krisztus foglalni a kimondhatatlant? Valljuk, hogy nem. Nem a személyéről és váltságmunkájáról szóltak: mit mond róla az felfoghatatlan Isten titkát kívánták beleerőltetni emberi Újszövetség, ki volt ő valójában, mit jelent az, hogy Isten je− kategóriáinkba, hanem a kor kihívásaira adtak válaszokat lent meg benne emberi testben, miben áll az ő követése? azáltal, hogy az eretnek tanításokat cáfolták, mert azok a Az első óegyházi zsinat is a Jézus Krisztus személyét illető keresztyén egyház krisztusi alapjait ásták volna alá. Céljuk vita miatt ült össze 325−ben Niceában, a mai Törökország az volt, hogy megóvják a keresztyén tanítás tisztaságát, s területén. Ariusz alexandriai presbiter (követői az ariánusok) ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy mi tiszta forrásból táp− azt állította, hogy bár a Fiú által teremtette az Atyaisten a lálkozhassunk. világmindenséget, de a Fiú maga is csak egy teremtmény, Pólya Katalin

4 │ Kis Tükör

Nicea−konstantinápolyi Hitvallás

Hitvallás

végtelen, hanem egy a nemteremtetett és egy a végtelen.

13. Hasonlóképpen: mindenható az Atya, mindenható a Fiú, Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és mindenható a Szentlélek; földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében. 14. de mégsem három a mindenható, hanem egy a minden− Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött ható.

Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, Isten az 15. Ugyancsak: Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek, Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valósá− 16. de mégsem három az Isten, hanem egy az Isten. gos Istentől; született és nem teremtetett, az Atyával 17. Ugyanígy: Úr az Atya, Úr a Fiú, Úr a Szentlélek, egylényegű, és általa lett minden. Érettünk, emberekért és 18. de mégsem három az Úr, hanem egy az Úr. üdvösségünkért leszállt a mennyből. Megtestesült a 19. Mert amiképpen a keresztény igazság arra késztet, hogy Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. Keresztrefe− mindegyik személyt külön−külön Istennek s Úrnak is valljuk, szítették értünk Poncius Pilátus alatt, kínhalált szenvedett, és – ugyanúgy az egyetemes keresztyén hit nem engedi, hogy eltemették, harmadnapon feltámadt az Írások szerint, fölment három Istenről vagy Úrról beszéljünk. a mennybe, ott ül az Atya jobbján, újra eljön dicsőségében 20. Az Atyát senki sem alkotta, se nem teremtette, se nem ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége. Hiszek szülte. a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben,aki az Atyától (és 21. A Fiú egyedül az Atyától van, – nem alkottatott, nem a Fiútól) származik, akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk teremtetett, hanem született. és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által. Hiszem az egy, 22. A Szentlélek az Atyától és a Fiútól – nem alkottatott, nem szent, egyetemes és apostoli egyházat. Vallom az egy teremtetett, hanem jön. keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltá− 23. Egy tehát az Atya, nem három Atya, egy a Fiú, nem madását és az eljövendő örök életet. Ámen. három Fiú, egy a Szentlélek, nem három Szentlélek.

24. Ebben a háromságban pedig nincs elsőbb és későbbi, Apostoli Hitvallás nincs nagyobb és kisebb, 25. hanem mind a három személy egyformán örökkévaló és Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és egymással egyenlő: s ezért – ahogy előbb már mondtuk – a földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött háromságot minden esetben az egységben, az egységet Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született pedig a háromságban kell tisztelnünk.

Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítet− 26. Aki tehát üdvözülni akar, az így vélekedjék a Szent− ték, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmad− háromságról. napon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül 27. Az örök üdvösséghez azonban szükséges, hogy bizo− a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és dalmas hittel higgye Jézus Krisztus Urunk emberrélételét is. holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes/kato− 28. Az tehát az igaz hit, hogy higgyük és valljuk: a mi Urunk likus anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök Jézus Krisztus Istennek Fia – Isten is és ember is: bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

29. az Atya lényegéből az idő előtt született Isten, – s az anya lényegéből az időben született ember.

Athanáziusz−féle Hitvallás 30. Egészen Isten, egészen ember –, értelmes lélekkel és emberi testtel.

1. Aki üdvözülni akar, annak mindenekelőtt 31. Egyenlő az Atyával istensége szerint, az egyetemes−keresztyén hitet kell meg− kisebb az Atyánál embersége szerint. tartania, 32. S jóllehet Isten és ember, mégsem két, 2. mert aki ezt nem őrzi meg teljesen és hanem egy Krisztus. sértetlenül, az kétségtelenül örökre 33. Egy pedig nem úgy, hogy az istenség elkárhozik. testté változott, hanem úgy, hogy Isten 3. Az egyetemes−keresztyén hit pedig ez: magára öltötte az emberséget. az egy Istent a háromságban, a háromsá− 34. Teljesen egy, nem a lényeg egybe− got pedig az egységben tiszteljük; olvadása, hanem a személy egysége miatt.

4. s ne keverjük össze a személyeket, se a lényeget szét ne válasszuk.

35. Mert amint az értelmes lélek és a test 5. Más személy ugyanis az Atya, más a egy ember, úgy az Isten és ember is egy Fiú, más a Szentlélek: Krisztus; 6. de egy az Atya, a Fiú és a Szentlélek is− 36. aki üdvösségünkért szenvedett, leszállt tensége, egy a dicsőségük, egyformán a pokolba, feltámadt a halálból, örök a fenségük.

37. fölment a mennybe, az Atya jobbjára 7. Amilyen az Atya, olyan a Fiú, olyan a ült, onnan jön el megítélni élőket és Szentlélek is: holtakat, 8. Nemteremtetett az Atya, nemteremtetett 38. eljövetelekor minden embernek saját a Fiú, nemteremtetett a Szentlélek. testében fel kell támadnia és 9. Végtelen az Atya, végtelen a Fiú, végte− cselekedeteiről számot kell adnia; len a Szentlélek.

39. és akik jót cselekedtek, az örök életre 10. Örökkévaló az Atya, örökkévaló a Fiú, Matthias Grünewald: Isenheimi oltár jutnak, akik rosszat, az örök tűzre.

– Feltámadás, Colmar, Franciaország 40. Ez az egyetemes−keresztyén hit; aki örökkévaló a Szentlélek, – 11. de mégsem három az örökkévaló, hanem egy az örökké− ezt nem hiszi bizodalmas és tántoríthatatlan hittel, az nem való. üdvözülhet.

12. Ugyanígy nem három a nemteremtetett, s nem három a

Kis Tükör │ 5

Hitünket meg is kell vallanunk!

A hit megvallására mindig szükség volt, és arra ma is szük− ség van. Ezt senki sem tagadja már azok közül sem, akik lekonfirmáltak vagy akik akárcsak átolvasták a Kis Kátét.

Ugyanis annak a hitvallásainkkal foglalkozó része e kérdés után: „Református őseink a biblia tanításait miben foglalták össze?” – nagyon rámenősen /elnézést ezért a szóhasználatért/ rögtön ezt kérdezi: „Miért van szüksége az egyháznak hitvallásra?” A kérdésre a válasz: „Azért, mert azt maga az Úr Jézus Krisztus kívánja”, majd így folytatja a feleletet: „Ő kérdezte meg a tanítványoktól: ti pedig kinek mondotok engem?”

Márpedig ha ezt Jézus megkérdezte az első tanítványaitól is, akkor könnyű az ebből adódó következtetés is: a hitvallás megtétele szinte kikerülhetetlen – annál is inkább, mivel Jézus így figyelmeztet Mt. ev. 10,32–33 v.−ben: „Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.” Ezek meggondolása indít ma és indított már egykor is a személyes és közös hitvallási tételek ki− mondására, majd pedig a gyülekezet előtti konfirmáció bevezetésére.

A Heidelbergi Kátéról és a II. Helvét Hitvallásról úgy szoktunk beszélni, mint a református egyház szimbolikus könyveiről, melyek azon hittételeknek az összességét foglalják magukba, melyeket a református egyházunkba tömörültek is életük zsinórmértékéül elfogadtak.

A keresztyén egyházaknak régtől fogva voltak ilyen szimbo− likus hitvallási iratai. Ezeknek megfogalmazására rendszerint olyankor került sor, amikor a hitben különbségek támadtak, s pontosan meg kellett állapítani mi a helyes és igaz hit, vagyis mi az, ami a Szentírás tanítását és Jézus tanításait teljességükben összefoglalja és azokkal megegyezik.

A mi hitvallási irataink, köztük a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás is akkor keletkeztek, ill. íródtak, amikor a

hitélet dolgait illetően sokan hűtlenek lettek Krisztushoz és az Ő tanításaihoz, amikor sokan az emberek közül nem a Biblia igaz zsinórmértékét tartották életük egyetlen zsinór− mértékének, amikor a reformációhoz csatlakozókat tévhitűeknek, szakadároknak vagy egyenesen eretnekeknek kiáltották ki, s akiket sokszor még azzal is megvádolták, hogy akár a világi hatalomnak is ellenségei. Így aztán világos, hogy az említett szimbolikus könyveink írói− nak is az egyrészt az volt a céljuk, hogy a hit általuk megta− pasztalt igazságait a Biblia tanításával egybevessék és egyeztessék, másrészt, hogy magukat és a velük egyetértőket az említett vádakkal szemben is tisztázzák. Úgy gondolom, mindannyiunk előtt ismert tény, hogy refor− mátus egyházunk határozott célkitűzése, hogy az emberek közül minél többen eljussanak Isten megismerésére és az ő Igéjének teljes megértésére, hogy ne legyen annyi hitbeli bi− zonytalankodás és tévedés, mint ami napjainkban van.

Tudom, vannak olyanok, akik arra gondolnak, hogy a régi hit− vallásaink ma már nem igazíthatnak el bennünket több olyan kérdésben, melyek a közelmúltban vagy napjainkban vetődtek fel. Gondolok itt olyanokra, mint pl. a drogok használata, az abortusz, az eutanázia és a klónozás. Ez valóban így van, de ennek tudata ne arra ösztönözzön ben− nünket, hogy minden hitvallási tételünket engedjük a feledés homályába merülni, hanem arra, hogy a Biblia tanításaira fi− gyelve, melyek jó összefoglalása a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás, keressük meg ezekre a kérdésekre a helyes feleleteket. Mindezt úgy, hogy azok olyan összhang− ban legyenek a Biblia tanításaival, mint a korábbi hitvallási tételeink, melyek alkalmazása ma is sokat segíthet bennün− ket a Biblián alapuló álláspontunk kialakításában és hittel történő megvallásában.

Papp Dániel nyugalmazott lelkipásztor

Emlékezzünk Galambos Zoltánra (2) Az igaznak emlékezete áldott…

Halálának 40. évfordulóján em− lékeztünk meg gyülekezetünk néhai lelkészéről, Galambos Zoltánról. La− punk márciusi számában egy cikksorozatot kezdtünk, amely nem− csak feleleveníti áldott emlékezetű pásztorunk életét, hanem – ha csak részben is –, de ismerkedhetünk a hitet, emberi tartást próbáló korral és gyülekezetünk akkori életével.

Galambos Zoltánt 1925. szeptember 13−án iktatták be lelkipásztori szol− gálatába Komáromban. A lelkiélet a Belmisszió munkájának köszönhetően virágzott. A Belmisszió Isten Lelkének válasza volt a magyar országgyűlés 1894−ben kiadott egyházpolitikai törvényére. Ebben a korszellem libe− ralizmusa jutott érvényre, hiszen amel− lett, hogy kivették az anyakönyvezést az egyházak kezéből, kötelezővé tet− ték az állami házasságkötést, az ál− lami bíráskodást a válásoknál, és lehetővé tették a felekezeten

6 │ Kis Tükör

kívüliséget. Ekkor döbbent rá az Egy− ház, hogy itt már nem külmisszióra, hanem belmisszióra is szükség van, hiszen tömegek lettek vallástalanokká.

Dr. Szabó Aladár nevéhez fűződik a Belmisszió megalapítása. Létrejött a Behtesda kórház, a Bethánia szövet− ség, a Soli Deo Gloria ifjúsági egyesület. Ez a lelki ébredés Komáro− mot is elérte. Erről így ír Galambos tiszteletes: „Megindult az iratter− jesztés, bibliaköröket szerveztünk.

Helyiségeket béreltünk a város több helyén, hiszen volt úgy, hogy egyszer− re hat helyen tartottunk bibliakört.

Olyan nagy volt a lelki éhség, hogy egyik télen heti három este biblia− iskolát tartottunk 30–60 résztvevővel, ahol bibliai ismereteken kívül egy− háztörténetet, zsoltárokat tanítottunk.

Ekkor igen áldott két hívő káplán volt Komáromban: Kelemen Kálmán és Tóth Kálmán. Komáromban lelki renai− sance indult el. A lánykörben ébredés indult, ami átcsapott az asszonyokra,

majd az intelligens férfiakra is, akik odaállottak a lelkipásztor mellé, s temp− lombajárásukkal és hűségükkel sok− ban utat törtek az egyszerűbbek lába elé.” 1929−ben a presbitérium bevezette az egyházfegyelmet, amely− ben harcoltak a válások, az egykézés ellen és a szentségek tisztán való kiszolgáltatása érdekében. A lelki életet tanítással alapozták, hiszen minden évben egyszer a téli időszakban végigprédikálták a Heidel− bergi Káté téziseit is, hogy a hívek ne csak higgyenek, hanem tudják is, hogy mit hisznek. Ekkor vezették be a hétköznapi istentiszteleteket kedd és csütörtök este, valamint péntek reggel.

Ahogyan már olvashattuk is volt la− punk előző számában, még bu− dapesti, hitoktatói évei alatt megbízatást kapott a Holland−Magyar Bizottságtól arra, hogy magyarra fordítsa W. Heyns: Dogmatika című művét, amelyet 1925−ben ki is adtak a

Fazekas Zsuzsa

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők A magyar irodalom ismert alakjainak szívügyeibe, legintimebb titkaiba nyújt bepillantást ez a szerelmeskönyv. A színes irodalomtörténet, melynek egyes fejezeteit már sokan követhették face− book oldalain, és nemrégiben könyv for− májában is megjelent megosztotta a szakvéleményt. Néhányan olcsó bulvár− nak, sikerhajhászatnak, mások jogtalan vájkálásnak, összeollózott „rágcsának” minősítették. A szerző célja azonban nemes: könnyed, emészthető formában tárni az olvasó elé mindazt, amiről úgyis vannak némi ismeretei. Segít megérteni bizonyos döntéseket íróink−költőink és kedveseik életében. Bírálat és vá− daskodás nélkül feltárni szépet és csúnyát, kellemest és fájót.

Nyáry Krisztián a könyv Előszavában köszönetet mond az iro− dalomtörténészeknek, akiknek munkáiból merített, akik hónapokat töltöttek könyvtárakban és levéltárak− ban, mielőtt publikálták kutatásaik eredményét. „Én csak figyelmesen elolvastam az ő írásaikat, és kiemeltem belőlük azokat a részeket, amelyeket érdekesnek találtam. Az övék a komoly munka, az enyém a könnyű műfaj” 1 – írja. Grecsó Krisztián író pedig így fogalmazott a könyv kap− csán: „Nyáry úgy szereti az íróit, ahogy a szülőket illik: feltétlenül, kétség− beesve és szerelmesen.”

Volt szerelem, amely minden ne− hézséget túlélt, a halál sem tudta megtörni. A felek kezdettől fogva egyen− rangú partnernek tartották egymást, bensőséges viszonyukat semmi, még egy szerető sem tudta kibillenteni egyensúlyából. „Szeretlek! Téged sze− retlek! És Terajtad kívül minden csak játék!” 2 −írta Radnóti feleségének, mi− után egy fájó kapcsolatnak vége lett.

Volt olyan kapcsolat is, amely a halál és a nélkülözés árnyékában fogant, és végül tizenhat évig tartó boldog, kétely nélküli kapoccsá lett. Mindketten tudták, hogy Pádi halálos beteg, hogy tüdőbaja szakszerű kezelés mellett is legfeljebb meghosszabbítható. A kezelések drágák voltak, esküvőre pedig nem futotta.

Aztán egy napon egy bizalmas levél megtörte Hatvanynál a jeget. „Ne tessék azt gondolni, hogy ez a házassági izé nálam valami ifjúi tavaszi bagzás−féle.

Hogy fejest akarok ugrani valami nőbe, vagy ilyesmi…” 3 A jótevő nemcsak Tóth Árpádék esküvőjét, de a további gyógy− kezelések számláit is kifizette.

Volt, aki úgy tartott ki párja mellett egy életen át, hogy feleségét a mániás dep− resszió gyötörte. A harmonikus családi

együttléteket sokszor szakították meg elviselhetetlen időszakok: hol napokig tartó csend, hol hangos dührohamok.

Fekete István ilyenkor a természetbe menekült. Figyelte az állatok életét, a ter− mészet hangjait. „A háború után az írót mint a rendszer klerikális, maradi ellen− ségét kizárták az Írószövetségből. Egy nap minden előzmény nélkül, talán tévedésből, ávósok hurcolták el, fél szemét kiverték, szétverték a veséjét, és hajnalban egy kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol járókelők találták meg.” 4 Feleségének hazudnia kellett a történtekről, ami persze újabb elvisel− hetetlen terhet jelentett az amúgy is meggyötört asszonynak. Amikor fiuk egyszer megkérdezte apját, hogy tudott élni „ezzel a nővel” húsz évig, ez volt a válasz: „Soha többé nem akarom hallani kisfiam, hogy az anyádat per nő titulálod, nagyon jól tudod, hogy rengeteg jó tulaj− donsága van, nagylelkű, önzetlen, ál− dozatkész, gondos anya és normális időszakában nagyon kedves, jó és sze− retetre méltó. De beteg szegény és nem tud uralkodni magán…” 5 Az özvegy Szobotka Tibor „napjának egyik felében cikkeket írt, regényén dol− gozott, végezte rádiós munkáját, és szer− vezte a Kisgazdapártot. Legtöbb energiáját azonban az kötötte le, hogy a párhuzamosan futó barátnők ne találkozzanak.” 6 Szabó Magda egy fo− gadáson látta meg először a férfit, és azonnal beleszeretett. „Csak álltam, néztem rá, minden sejtem azt mondta, én erre az emberre vártam egész élete− men át … miatta hárítottam el a házassági ajánlatokat, és ennek az is− meretlennek a kedvéért születtem.” 7 Szalay Cecília

Könyvfigyelő

fordító által ellátott magyarázó jegy− zetekkel. Ezután újrafordította a Hei− delbergi Kátét, amelyet szintén magyarázatokkal ellátva, 8000 példányban adtak ki.

Isten azonban nemcsak a gyülekezet életét és egyházi irodalmunkat gazdagította a Tiszteletes úr által, hanem gondoskodott számára segítőtársról is. Erről így ír: „Komáromi lelkészségem alatt társadalmi kötelességszerű látogatás alkalmával megismerkedtem egy lánnyal. Amikor jobban megismertük egymást és lát− szott, hogy kölcsönösen érdeklődünk, kijelentettem, hogy én csak megtért lányt tudnék feleségül venni. Sokat imádkoztam érte. Ekkor ő már naponta olvasta az Igét, és a közös zenélések, a közös bibliaolvasás és ima eltávolította az utolsó akadályt is.”

1926. július 28−án házasságot kötött Kiss Edit Karola Olgával. Isten három gyermekkel áldotta meg őket. Közös szolgálatukról, házasságukról életraj− zában ez olvasható: „Feleségem egyre több munkában segített. Míg nekem a rossz természetem folytán szelíd szeretettel nem sikerült min− denkoron lelkeket megközelíteni, az ő finom és szerény modorával és alázatosságával sokszor volt erősebb eszköz az Úr kezében, mint én. Idővel a gyermeknevelés is meghozta a maga problémáit. Bizony, nem megy könnyen. De Isten erős Isten itt is. Azt gondolom, hogy elmondhatom alázatosan az én Uram előtt, hogy családi életünkben is igyekszünk az Igének engedelmeskedni. Ugartörés ez is. De áldott fáradozás.”

Felhasznált irodalom: 1 Nyáry Krisztián: Így szerettek ők, Corvina, Budapest, 2012, 7.oldal 2 U.o.,11.oldal 3 U.o.,24.oldal 4 U.o.,114.oldal 5 U.o., 114.oldal 6 U.o., 102.oldal 7 U.o., 101.oldal

Kis Tükör │ 7

Riport

Beszélgetés Cseri Kálmán, nyugalmazott lelkipásztorral Az igehirdetésben elhangzott, hogy Isten „városának” van− nak határai, de szükséges, hogy nyitott is legyen. A leg− fontosabbak mégis a hitének az alapjai. Hogyan látja ebből a szempontból a református egyház helyzetét?

A hit alapjai nem változnak az idők során. Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz, és a róla szóló örömhír tartalma is. Úgy kellene hidetni, hogy az egyértelmű, érthető, világos legyen. Isten azt akarja, hogy az övéi szen− tek legyenek. A szent azt jelenti, hogy Isten számára elkülönített. Ez nem különcködést jelent, és egyáltalán semmi fölényesség vagy gőg nincsen benne. Azt jeleni, hogy Isten a számára elkülönítettet használhatja mások javára. Az Isten népe akkor használható, hogyha nem azonosul vagy keveredik a világgal. Az Újszövetség a vilá− gon az Isten nélküli, sőt sokszor az Isten ellenes gondol− kozást és életvitelt érti. Akkor tudjuk igazán szeretni a még nem hívő embereket, hogy ha a hitben nagyon stabilak vagyunk, és tudjuk, hogy ki az, aki használni akar minket, és mire akar használni.

Gyülekezeteink jó része gyakran két szélsőségbe esik. Az egyik, hogy teljesen összemosódik a gyülekezet gondol− kodásmódja a környezetével. Ekkor sokféle aktivitás, alka− lom, de felszínes tartalom jellemzi. A másik, hogy bezárkózik és elsikkad a missziói felelőssége. Hogy lehet e két szélsőségtől mentesen megtalálni a bibliai, kiegyensúlyozott utat?

Ha komolyan vesszük, amit Jézus erről mondott. Az tud sok− féle nehézség, kísértés között is stabilan állni, és tartal− masan szolgálni, aki pontosan tudja, hogy mi a feladatunk.

Aki tudja, hogy a főnök mit vár tőlünk. A misszió főnöke Jézus. Ő azt mondta, hogy hirdessétek az evangéliumot miden népnek. Ezt helyettünk senki nem végzi el. A gyülekezetünkben ezért nem kezdtünk el különböző hang− versenyeket, színdarabokat rendezni a templomban. A profik ezt sokkal színvonalasabban megcsinálják. De ők nem tudják az evangéliumot hirdetni. A mi feladatunk ez. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet egy gyülekezetben egy zenés áhítat, vagy orgonahangverseny, de nem az fogja az em− bereket az Úr Jézushoz hívni, hanem az evangélium. Ehe− lyett bármit csinálunk: bűn. Emellett sok hasznos dolgot csinálhatunk, ha az ezt is elősegíti. Ha egy gyülekezet vagy lelkipásztor ráérez arra a ritmusra, amiről Jézus tanít, hogy „jöjjetek énhozzám…” és „menjetek el minden néphez…”, hogy „hallgassatok énreám…” és „hirdessétek, amit meghal− lottatok”, és ezt ki is próbálják, akkor fedezik fel, hogy ez az egyetlen egészséges lüktetése a hívő keresztyén életnek, és a gyülekezeti életnek is. Mert megvan a létjogosultsága annak, hogy újjászületett hívő emberek összejönnek, imád− koznak, bátorítják egymást igével, elmondják egymásnak a terheiket, stb. De ha csak ilyen alkalmak vannak, akkor az gyümölcstelen, akkor a missziót nem teljesítjük. Mindent a maga helyén kellene alkalmaznunk, és ezeket nem lehet szembeállítani és nem szabad egymás ellen kijátszani, mert ezek egymást erősítő nagy lehetőségek. Összebújunk, hogy erősödjünk, aztán megyünk, hogy másokat erősítsünk. Általában valljuk, hogy az Ige egyháza vagyunk. Fontos nekünk, hogy Isten megszólít, és továbbadjuk ezt az Ige hirdetésével. De vajon nem becsüljük alá szolgálatunkban és hitéletünkben az Igére adott válaszadást, az imádságot?

Ez sajnos pontosan így van, pedig éppen a misszióban tapasztalja mindenki, hogy milyen óriási lehetőség az imád− ság. A biblia úgy ír az imádságról, mint ami fegyver, soha

8 │ Kis Tükör

nem mások ellen, hanem mindig másokért. A koreai refor− mátusok példája is mutatja, hogy akik felismerik azt, hogy milyen nagy lehetőség rejlik a közös imádságban is, azok minden áldozatra készek érte. Képesek hajnalban fölkelni, és egy óra hosszát a fél gyülekezet rászán arra, hogy a dol− gaikat Isten elé tárják. Nem bízunk az imádság erejében, az imádsághoz fűzött isteni ígéretekben. Nem tartjuk az üres kezünket, hogy telerakja Isten. Nálam a Jakab levele 4. része forradalmasította az imaéletemet, és utána a gyülekezet élete is megújult. Ott írja az apostol, hogy küszködtök, viszály− kodtok, mindent elkövettek, hogy megszerezzetek dolgokat, és mégis megállapítjátok, hogy nincsen semmitek. Miért?

Mert nem kéritek. Van, amiért nem lehet harcolni, csak ajándékba lehet kapni Istentől. Aztán folytatja, hogy van olyan, hogy kéritek, s mégsem kapjátok meg, mert nem jól kéritek. A magatok kényelmére, dicsőségére, élvezeteire akarjátok kérni. Sokszor az a baj, hogy egyáltalán nem imád− koznak az emberek, és csodálkoznak, hogy nem kapnak.

Olyan is van, hogy nem jól imádkozunk. Meg kell tanulni, hogy mit tanít a Szentírás az imádságról, és aztán az imád− ságot, mint a fegyvert forgatni is kell. Az Efézusi levél 6. részében, amikor az Isten fegyvereit fölsorolja a Szentírás, utolsónak azt kéri Pál, hogy „imádkozzatok a szentekért, énértem is, hogy adassék nékem az Ige,” hogy tudjam, hogyan kell itt a börtönben is hirdetni. Nem volt rutinja Pál apostolnak? De ez nem rutin kérdése! Hogy éppen ott, azok− nak mit kell mondania, azt ott kell megtudnia! Ahhoz, hogy ő ezt világosan lássa és legyen bátorsága is elmondani, ehhez kell a gyülekezet imádsága. Néhányszáz kilométerrel odébb imádkozik egy hívő közösség, és Pál apostol a börtönben Jézushoz tud vezetni pogányokat.

Igaz, hogy minden bibliaórát imaközösséggel szoktunk zárni, de imaóra, mint olyan meglehetősen ritka. Pasaréten volt−e erre példa?

A 39 éves szolgálatom alatt, ami igazán bevált, ami hosszú távon is működött, az mind valami módon az imádságból nőtt ki. Vagy egy imaóra alkalma alatt jutott eszünkbe, vagy utána támadt a gondolat, vagy hosszú ideje imádkoztunk már valamiért, és Isten vagy azt tette világossá, hogy Ő nem azt akarja és hagyjuk abba, és valami mást mutatott, vagy meghallgatta azokat az imádságokat. Amikor odakerültem, az első másfél év azzal telt el, hogy majd én a magam fia− talos lendületével, fantáziájával megmutatom. Sok mindent elkezdtünk, minden meghiúsult rövid idő alatt. Akkor mega− láztam magamat Isten előtt, kezdtem keresni a gyülekezetben az élő hitű embereket, akikkel rendszeresen leültünk együtt imádkozni. Nem csak öt−tíz percig, − nem stoperrel mérik ezt −, de azért rá kell szánni az időt. Ezt követték olyan kezdeményezések, amik a mai napig men− nek a gyülekezetben, és amiken áldás volt. Ezt is komolyan kell venni, hogy Jézus megmondta, hogy „nélkülem semmit sem cselekedhettek”. Viszont ha Ő irányít minket, meg Ő ad erőt is hozzá, akkor ma is valóban csodák történhetnek.

Hogy fogalmazná meg röviden és közérthetően, hogy mit je− lent imádkozni?

Jézus azt mondja, hogy „ne úgy, mint a képmutatók”, vagy a pogányok, akik azt hiszik, hogy rábeszélhetik az ő is− teneiket, hanem úgy, mint a gyermekek. Ezután következik a Miatyánk. Imádkozni azt jelenti, hogy, ahogy egy kisgyerek az apjának kiönti a szívét, úgy önti ki a hívő ember is Isten− nek. Tehát nem egy megrendelés−listát nyújt be, hogy mit teljesítsen Isten, hanem annak örül, hogy együtt lehet az

„És nagy és magas kőfala volt, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, amelyek az Izrael fiai ti− zenkét törzsének nevei. És a város kőfalának tizenkét alapja volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának a nevei.”

(Jel .21: 12,14) Ez a fejezet a Jelenések könyvében a mennyei Jeruzsálemről szól. A mennyei Jeruzsálem az üdvözülteknek a gyülekezete: a megdicsőült egyház, és ezt úgy írja le a lát− nok János Isten kijelentése alapján, mintha egy város lenne, és ennek a városnak három jellemvonását részletezi. Azt mondja: szilárd alapja, magas falai és nyitott kapui vannak.

Az a gyülekezet ott a mennyei dicsőségben már tökéletes lesz. A földi egyház a mi gyülekezetünk is, benne a mi hívő életünk,amely nem tökéletes. De efelé haladhatunk, és erre törekedhetünk. Mit jelent a megállapítás, hogy „szilárd alapja” van? A korinthusiaknak azt írja az apostol, hogy más funda− mentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.

A mi hitünk alapja tehát az, amit Isten az apostolok és a próféták által kijelentett, az írott Szentírás, és az, amit Jézus Krisztus megváltói munkájával értünk elvégzett. Hisszük−e mi valóban, hogy a Bibliát Isten írta, a szent− írók csak leírták azt, amit Ő mondott nekik? Éppen ezért igaz, így aho− gyan van mindenestül, és érvényes ma, a 21. században is. És érvényes minden szava személy szerint ránk is. Hisszük−e ezt?

A másik az, aki Jézus, és amit értünk tett. Jézus testtélétele, örök Istensége, halálának a váltságszerző ereje, dicsőséges feltámadása és személyes visszajövetele. Ez kell, hogy legyen egy mélyen hívő hitének az alapja, amelyen áll.

Hisszük−e ezt?

Mit tudunk a falakról? A meny− nyei Jeruzsálem fala nagy és magas volt.

Az alapokra falakat szoktak építeni, és itt magas falakról beszél.

A fal elhatárol és véd. A fal teszi egyértelművé, hogy mi tar− tozik egy városhoz, és mi az, ami azon kívül van. Ami azon kívül van, az nem feltétlenül rossz, de más, nem tartozik a városba. A mennyei Jeruzsálemen belül az Isten országa van. Isten országa, vagy ha pontosan fordítjuk a kifejezést, az Ő királyi uralma ott valósul meg, ahol tudatosan Isten akaratát cselekszi: ez van a falakon belül. A falakon kívül van a világ, és nagyon fontos tudnunk, hogy mind a kettőt nem választhatjuk. Nincs olyan, hogy valaki azt mondja, én az Isten országában vagyok, az ő akaratát akarom cselekedni, de időnként azért kiszalad a kapun, és egy egészen más törvénynek engedelmeskedik. Isten ezt nagyon keményen elítéli. Amikor tehát falakról beszél a Szentírás, akkor azt mondja el, hogy a hívő embernek minden kettősséget száműznie kell az életéből. Minden olyan próbálkozást, hogy egy kicsit Istennek, egy kicsit a világnak is. Azt mondja Isten, hogy vagy a bűnt kell abbahagyni, a világhoz való igazodást, vagy azt a szöveget, hogy az ő képe vagyunk és az ő országában szeretnénk élni. Ez a kettő együtt nem megy.

Tessék abbahagyni a bűnt, és az ő akaratát cselekedni, vagy ha ezt nem akarja valaki, mert ez nem kényszer, akkor tessék abbahagyni a vallásoskodást és cselekedjétek a bűnt! És ebben a fejezetben hangzik el eme kemény mondat is: „ha megsokasítjátok is az imádságot, ígérem, hogy meg nem hallgatom, mert véres a kezetek.” Összemocskolom a kezemet mindenfélével, aztán szép kegyesen összeteszem, és azt hiszem, hogy most imádkozom. Isten azt mondja, ezt abba kell hagyni, mert utálatos. Nekünk az a jó, ha a bűntől szakadunk el, és elkötelezzük magunkat a mi Urunk mellett.

A falak tetején nem lehet lakni. Olyan nincs, hogy hol erre, nézek hol arra. Ezt egyszer el kell dönteni. Az Úr Jézussal való kapcsolatunkban egyszer döntenünk kell.

Mit tudunk a kapukról?

Isten népe elhatárolódik a világtól, de ez az elhatárolódás nem elzárkózás. Isten népe eldöntötte, hogy az Úrhoz tar− tozik, és nem Isten nélkül akar élni, de ez nem azt jelenti, hogy bezárkózik és mindenkit kizár maga körül. Ezek a kapuk nyitottak, és rajtuk be és ki lehet jönni. Kik jöhetnek be? Min− denki bejöhet, aki tudja, hogy rászorul. Személyválogatás nélkül. És kik mennek ki? Isten gyermekei, akik nagyon sze− retik azokat, akik egyelőre a falon kívül vannak még, és viszik hozzájuk az evangéliumot, a szeretet két kézzel megfogható segítségét, és hívogatva be őket a szent városba, a hívők közösségébe az Úr Jézus Krisztushoz. Fénylenek, mint a csillagok a világon, ahogyan Pál apostol írja.

Ha az alapok arról szólnak, mit hiszünk, a falak arról, hogy kik vagyunk, ki által tartozunk össze, mi az önazonosságunk, akkor a kapuk pedig azt hirdetik, hogy mi a feladatunk. Bent a városban az Úrral és a hívőkkel való közösségben újra és újra megerősödni, hogy legyen erőnk a falakon kívül használni másoknak, hirdetni az evangéliumot. Egyáltalán, jelen lenni megszentelt élettel úgy, hogy az Istent dicsőítse, másoknak az üdvösségére szolgáljon.

Jöhet bárki a kapun át, aki az Úr Jézust keresi, akit a sze− retete vonz. Jöhet akármilyen múlt után is. Biztos alapok, magas falak, nyitott kapu kell, hogy jellemezzen minden egészséges gyülekezetet, és ez jellemezze egyre jobban a mi hívő életünket is!

Jézus Krisztusnak elkötelezett tanítványokra van szüksége. És erre hív bennünket is. Ámen

Igehirdetésen hallottuk

Atyjával. Sokszor a kisgyerek nem kér semmit, csak odabújik az apjához, vagy felkapaszkodik, és ez a jutalma. Ez is hiányzik sok hívő életéből. Hogy Istent önmagáért imádja.

Tehát úgy, mint egy kisgyerek: bizalommal, de tisztelettel. Itt nem bizalmaskodunk, hanem a világmindenség Ura előtt ál− lunk, akit mégis tegezhetek, és mint az apámhoz, úgy beszélhetek hozzá, de ezzel a tisztelettel. Tehát mint a gye− rek az apjához: kiönthetem a szívemet. Jó, ha az alapállás az, hogy „mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te!” Miért? Mert a Te akaratod mindig jobb, mint az enyém. Aki erre ráhangolódik, az meg fogja tapasz− talni az imádságnak a gyümölcsét. Amikor Pál a Filippi− beliekhez írt levél 4. részében az imádságról beszél, akkor nem azt mondja, hogy az Isten majd teljesíteni fogja minden kéréseteket, hanem „az Isten békesége megőrzi a szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Molnár Árpád

Cseri Kálmán (Elhangzott 2013. március 10−én templomunkban, a biblia− órások találkozóján)

Kis Tükör │ 9

Mustármag

A szentpéteri Mustármag Gyermekklub – Polgári Társulás Komáromban Az idei első diakóniai vasárnapon, április 14−én az isten− tisztelet keretén belül a gyülekezet megismerhette a szent− péteri Mustármag Gyermekklubba járó gyermekeket, az ott szolgálókat, és betekintést nyerhetett a csoport minden− napjaiba. Ezúttal az igehirdetés szolgálatát Pogány Krisztina, csicsói segédlelkész és a Mustármag egyik vezetője végezte. A prédikáció alapjául az irgalmas sama− ritánus példázata szolgált, többek között arról szólt, hogy milyen fontos és áldásos dolog az Urat szolgálni. Ezt magam is tapasztalom. Fontos nekem, hogy foglalkozhatok a gyermekekkel, jó látni a mosolyokat az arcukon és azt, ahogy fejlődnek. A gyermekek közti szolgálatot elindító Holcsík Gizike néni beszámolóját összefoglalva el− mondhatom, hogy a szociálisan hátrányos helyzetben élő gyer− mekek közti szolgálatot ő indította el 2002−ben egy nyári táborral, ame− lyet anyagilag az Ökumenikus Tanács−Kerekasztal alapítvány tá− mogatott. A tábor után a gyermekek igényelték a további találkozásokat, így kezdetben garázsban, imaházban voltak találkozóink, s ekkor még más egyházak képviselői is részt vettek a szol− gálatban. Ám igazán hűek csak a református egyház tag− jai maradtak, bár a klubot látogató gyermekek nagyrészt római katolikusok. Kezdetben Izsmán József, majd Szuhay György, Fejes Ágnes, Vargha Balázs és neje, Zsuzsanna segítették munkánkat. 2004−től a községháza egyik ter− mében tartjuk a heti összejöveteleinket. Jelenleg a foglalkozásokat főleg Pogány Krisztina – a már említett csicsói segédlelkésznő – vezeti, ő a csoport összetartója is; a szolgálatban részt vállal még Csalava Gizella tanítónő, Krűger Emese és én. Külön öröm számunkra, hogy a misz− szióba járó, az évek során felcseperedett fiatalok is be−

segítenek egy ideje a kisebb gyerekekkel való foglalkozásba. A kisebbeknek és a nagyobbaknak külön tartunk alkalmakat, amelyket igyekszünk sokszínűvé tenni.

A bibliai történeteket gyakran dramatizáljuk, s emellett van kézműves foglalkozás, rajzolás, éneklés, játszás és ha− sonlók. A gyermekeknek mindig nagy élmény pár napra ki− mozdulni otthonról és az Úr közelségében lenni. Az elmúlt években Isten kegyelméből mindig kaptunk anyagi támo− gatást valahonnan, így sikerült minden esztendőben megszervezni a nyári táborokat is. Itt kell kiemelnünk Uwe Martin Schmidt német missziós lelkipásztort, aki nagy mértékben hozzájárult a régebbi táborokhoz, valamint a Református Cigánymisz− sziót, melynek tagjai az utolsó két évben támogattak bennünket. Kará− csony alkalmával az ajándékozás sem marad el a gyermekklubban.

Ilyenkor is adományozók jóvoltából tudjuk megörvendeztetni a gyer− mekeket: főként a németországi keresztyén gyülekezetektől és a hazai református Diakóniai Központ− tól kapott „cipődobozos“ ajándékcso− magokkal. Többször álltunk munkánk megszűnésének határán, de Isten megmutatta, hogy ez a kis közösség az Ő munkája. Célunk Isten vezetésével továbbra is segíteni a nehéz sorsú gyermekeken, főleg úgy, hogy utat mutatunk a mi Megváltónkhoz.

A gyermekek lelkesen készültek erre a vasárnapra, amikor− is Komáromban elénekelhették néhány kedvenc dalukat, és versekkel is szolgáltak nekünk. Mind a gyermekek, mind szüleik és mi, szolgálók is nagyon örültünk, hogy a gyülekezet meghívott minket. Nagyon jól éreztük ma− gunkat, és reméljük, hogy ez a találkozás egy jó kapcsolat kezdete lehet. Köszönjük a meghívást.

Paluska Flóra

Gyülekezetünk aktuális dolgairól már lehet értesülni honlapunkon is:

w w w. r e v ko m a r o m . r e fo r m a t a . s k 10 │ Kis Tükör

Barangoló

Mária-szakadék és Vitányvár Ismét egy közeli, félnapos, könnyű túralehetőség leírását tartja kezében az olvasó. Tatabánya felé indulunk, majd az 1−es főúton Felsőgallán át Budapest irányába autózunk. A főútról nem térünk le Szárliget irányába. Felsőgalla után (2,5km) jobb kéz felől a Birka csárda melletti parkolóba érkezünk (Nagy tábla Vértes turistatérképpel, lát− nivalókkal).

A csárda mellett emelkedő keskeny aszfaltúton (K) jutunk el a néhány házból és öreg istállókból álló Csákányospusztára. A turistaház irányába térünk el (tábla, nyíl jobbra), erre vezet a (K) jelzés. A mezőn találkozunk a jobbról (Felsőgalla) érkező kék négyzet jelzéssel (K négy− zetpiktogram). A turistaház mellett összeszűkül a völgy (jobbra eltér a kék K+ jelzés, azon majd visszafelé jöhetünk), és beérünk az írás címében is szereplő Mária−szakadékba. A völgy bal oldalán vezet az utunk, helyenként fakorlátok segítenek a haladásban, eső után csúszós szokott lenni az út. A rövidke völgy után ismét találkozunk a K+ jelzéssel, és jobbra a fák közt meg− pillantjuk Körtvélyespuszta régi temetőjét. Ehhez pár méteres kitérőt kell tenni, de érdemes megnézni a régi sírköveket közelebbről. Kiérve az asz− faltútra jobbra fordulva megyünk tovább a K jelzésen Vitányvár irányába. (Visz− szafelé, ha a hosszabb utat választjuk, itt balról fogunk érkezni a K+ −on, szem− ben útjelző tábla). Egyenesen megyünk az úton egészen addig, amíg az asz− faltút jobbra nem fordul, mi itt a jelzés− sel térünk balra és mezei útra az erdőbe. A következő elágazás már Vitányvár közvetlen közelében talál− ható. A várrom egy gerinc végén van, a K jelzésről a KL jelzés vezet el bennün− ket oda. A várból kitekintve néhány fal− nak és egy toronynak a maradványait láthatjuk. A közeli erdőkön kívül Környe és Tata irányába nyílik szép kilátás a várfalról. Ha kevesebb az időnk, visz−

szafelé ugyanazon az úton mehetünk (ill. a Mária−szakadékot kerülhetjük a K+−on). Amennyiben többet szeretnénk látni a Vértesből, akkor a K és KL elágazásánál jobbra, lefelé forduljunk.

A várrom gerince alatt rövidesen bele− futunk a Z jelzésbe, és balra fordulunk.

A K néhány száz méter után jobbra felfelé (Várgesztes irányába), a Z eny− hén balra és felfelé kezd emelkedni. Itt már a Z jelzést követjük a Szép Ilonka forrásig, ahol ismét jelzést váltunk, a K+−on balra térünk el (a P is erre

vezet). Kisebb szik− lákkal tarkított emelkedő következik, hogy felérjünk a következő gerincre, ahol a P jelzés jobbra fordul. Mi maradunk a K+−on, és egyenesen folytatjuk utunkat, amely hamarosan nyírfák közé vezet bennünket. Mielőtt egy kisebb emelkedőn beérnénk Körtvélyespusztára, érdemes jobbra besétálni még az előtte található rend− kívül sűrű fenyvesbe. Az ember minden pillanatban azt várja, hogy mikor bukkan fel a fák között a mesebeli boszorka, rőzsegyűjtő öregasszony képében. Körtvélyespuszta után (3–4 ház) balra fordulunk – elhagyva egy kis kápolnát –, és megérkezünk a korább− ról már ismert K, K+ elágazáshoz a temető és a Mária−szakadék közelében.

Tetszés szerint választhatunk visszautat: a K+ kerülve a Mária−szakadékot, vagy inkább az is−

mert utat választva a szakadékban. A turistaháztól a már ismert úton jutunk vissza a parkolóba.

Amennyiben időnk (1 óra elég) és ked− vünk engedi, hazafelé Tatabányán az 1−es útról felautózhatunk a Turul− szoborhoz és elsétálhatunk a közeli szöveg: hgy Szelim−barlanghoz. fotó: Móricz Zsófia

Térkép: Vértes (Cartographia kiadó), turistautak.hu Táv: 12km, 220m szintemelkedés. A hosszabbik változat 14km és 400m szint.

Menetidő: 5–6h lassan, nézelődve.

Távolság Komáromtól: 43km, 45 perc autóval (Tata vége és Tatabánya óváros táblák közt ingyenes az M1−es).

Megjegyzés: a túra kiindulópontja vonattal is megközelíthető. Ez esetben Szárligeten kell leszállni, és a Birka csárdához a K turistajelzésen tudunk eljutni (+3km).

Kis Tükör │ 11

Pap Gábor a Veszprém megyei Vilonyán született 1827. szeptember 10−én. Édesapja a tudós Pap István volt.

Először vilonyai, később vámosi lelkész, majd a Veszprémi Református Egyházmegye főesperese. Édes−anyja Oláh Klára, Oláh János esperes nővére.

Az alsó gimnázium osztályait Vámoson, majd gimnáziumi tanulmányait a VI. osztálytól a Pápai Református Főiskolán végezte. A latin és görög nyelv mellett a pszichológia és a jogi pálya is, de legjobban a klasszikus irodalom érdekelte.

1845–46−ban egy ifjúsági lapot, a Koszorút, majd 1847−ben a Vándort szerkesztette.

Bécs nagy és tanulságos világ volt ezekben az években. Ide vágyott s érkezett a jogot végzett ifjú, aki 1847 októberétől Huszár József báró fia mellett szolgált mint magánnevelő.

Az 1848−as év eseményei beleszóltak a lánglelkű ifjú életébe is. Lelkesedéssel kapcsolódott be a forradalmi ese− ményekbe, emiatt majd menekülnie kellett Bécsből, és 1848 novemberében belépett a honvédseregbe.

1848 novemberétől a 21 éves ifjú honvéd fegyverrel a kezében részt vett a szabadságharc több ütközetében. A lugosi véres csatában bajtársaival együtt vívta meg a sza− badságharc legveszélyesebb ütközeteit, és századossá küzdötte fel magát. A véres ütközet után betegen esett oszt− rák fogságba, egy hónapig a temesvári kazamatákban ra− boskodott, ahonnan betegen bocsátották el.

Az isteni gondviselés csodálatos útjai, a betegség, az üldöztetés visszatérítették az atyai házhoz, ahol lelkipász− tori pályára ajánlotta magát. Életében új korszak kezdődött. Az álmaiból felébredt, s eszmei fényhomályból aláhullott, de meg nem tört ifjú lélek mellett ott állt a lélekben erős, a teológiai tudományokban jártas édesapa. Az érett ifjú szorgalma és a nagytudású édesapa fiáért való fáradozása nem volt hiábavaló. Pap Gábor 1850. december 20−án kitűnően tette le a magán− vizsgákat a pápai Református Főiskolán. 1851−től mint lelkész munkálkodik: lelkészi szolgálatát először Arácson, Balatonudvariban, Litéren, Vörösberebényben, utóbb pedig a villonyai egyházközségben végezte. Mint arácsi lelkész 1853. augusztus 1−jén a Kömlödi Pázmandi család egyik leszármazottját, Czike Karolinát vette feleségül. E házasságból született Elemér fiuk.

Az Isten kegyelméből elhívott ifjú lelkész előbb a Veszprémi Református Egyházmegye aljegyzőjeként, majd 1868−tól espereseként szolgált. A protestáns lelkész szép és magasztos hivatását átérezve írással is foglalkozott.

1853–1865 között hűséges munkatársa volt a Haza és Egyház szépirodalmi és politikai lapnak. 1874. június 1−jén, 47 évesen a Pápán tartott egyházkerületi gyűlésen püspökké választották.

Nagy Mihály püspök távozása után 1874. szeptember 20− án Pap Gábort hívták meg a komáromi gyülekezet lelkészének. Lelkészbeiktatása a révkomáromi református templomban 1878. szeptember 20−án volt. Ünnepi beszédet a Lk 24,5–6 alapján Kiss Gábor tatai lelkész−esperes mondott.

A lelkészbeiktató beszédet a Lk 12,42–44 alapján Török Pál pesti lelkész, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke tartott.

A lelkészi székfoglaló beszéd alapigéje I. Sámuel 2,35: „Tá− masszatok magatoknak hűséges papot, ki az én kedvem és akaratom szerint cselekszik, és építsetek neki állandó házat” alapján hangzott el.

Pap Gábor püspöki szolgálata idején a következő fontos események történtek gyülekezetünkben.

12 │ Kis Tükör

1. 1880−ban megalakult a révkomáromi református egy− ház első énekkara 2. Megalakult a második egyházi énekkar Földműves néven 3. 1881−ben megalakult a Révkomáromi Protestáns Jótékony Nőegylet.

4. 1876−tól 1879−ig országgyűlési képviselő volt.

5. 1878−ban a komáromi honvédegylet elnöke és a városi képviselőbizottság tagja lett.

6. Püspöki állása folytán a főrendiházban is széket és szavazatot nyert.

Ami újságírói munkásságát illeti a következő lapok és újsá− gok közölték írásait: Falusi Gazda, Protestáns Egyház és Iskola, Pesti Napló, Hölgyfutár, Gombostű, Délibáb, Bala− tonvidéki Naptár. Vönöcky Pap Kovács név alatt jelentek meg cikkei.

Szenvedélyes könyvgyűjtő volt. Könyveinek nagyobb részét a komáromi református gyülekezetnek adományozta Pap Kovács Elemérné, néhai Pap Kovács Elemér özvegye. Értékes éremgyűjteménnyel is rendelkezett, amelyről már életében úgy rendelkezett, hogy azt halála után a Pápai Református Kollégium kapja, amelynek életében is jótevője volt.

A révkomáromi gyülekezet mély fájdalommal vette tu− domásul, hogy Pap Gábor püspök, a gyülekezet 18 éven át hűséges lelkipásztora 1895. november 2−án visszaadta lelkét Teremtőjének.

Temetése nagy részvét mellett 1895. november 10−én volt a révkomáromi temetőben. A templomi egyházi beszédet Szász Károly dunamelléki református püspök tartotta. A temetőben Vályi Lajos, a dunántúli református egyház− kerület főjegyzője búcsúzott tőle az egyházkerület nevében A révkomáromi egyház nyugvó porai fölé díszes síremléket állíttatott saját költségein.

A sírkertben helyezték el hitvestársát, Pap Gáborné szül.

Czike Karolínát, fiát, Pap Kovács Elemér királyi táblabírót, ki hosszú évekig volt gyülekezetünk presbitere és annak hitvestársát, Pap Kovács Elemérné szül. Kenessey Claudiát, aki a Révkomáromi Protestáns Jótékony Nőegylet elnöknője volt 1931−ben.

Cséplő Bálint

Pap Gábor sírkőfelirata:

PAP GÁBOR Dunántúli evang. ref. püspök révkomáromi lelkész és a magyar főrendház tagjának a tántor íthatatlan hazafi és szabadsághősnek a szabadelvűség önfeláldozó bajnokának és a felebaráti szeretet legbuzgóbb apostolának emelte a révkomáromi evang. refor m. egyház közössége.

1827–1895

Március 1. Ökumenikus Imanapot tartottunk a baptista testvérek imaházában. Örömmel és hálával lehettünk együtt a város felekezeteinek tagjaival.

Március 17.

Ezen a hétvégén tartotta volna a Firesz tini−hétvégéjét gyülekezetünk területén, de a nagy hó és a járhatatlan utak miatt az alkalom elmaradt. Ennek ellenére – megeggyezés sze− rint – mindannyiunk lelki épülésére a délelőtti istentiszteleten Dr. Süll Tamás, a SJE ifjúsági lelkésze szolgált. Imádkozzunk, hogy Isten áldja meg a Firesz szolgálatát fiataljaink között, hogy legyen az gyülekezeteink épülésére, Isten dicsőségére.

Április 4–7.

Konfirmandus hétvégét tartottunk Alistálon 12 hitvallásra készülő fiatal számára. Az alkalom előadásai és kötött részei a gyülekezetbe, az egyházba való betagolódás gyakorlati oldalát igyekeztek bemutatni. Április 11.

Gyülekezeti tagjaink adományaiból, valamint a Kézről Kézre jótékonysági csere−bere felajánlásából elkészíttettük a ját− szóteret gyermekeink számára. A hintákat presbiteriumunk határozata alapján a templom mögötti udvarban állítottuk föl.

Március 19.

A nőegylet tartotta rendes havi gyűlését, melyen nt. Molnár Árpád, püspöki titkár vetítéssel egybekötött beszámolóját hall− gattuk meg a Szöuli Református Egyház életéről és a konfe− renciáról, amelynek vendége volt.

Március 20.

Gyülekezetünk képviselői ezen a szerdai napon elhelyezték a kegyelet koszorúját Boriban ft. Horváth Zsigmond sírjánál, halálának 25. évfordulója alkalmából.

Március 25−30.

Bűnbánat heti istentiszteleteinken a húsvéti úrvacsorai közösségre készültünk.

Március 28.

Nagycsütörtökön rendhagyó volt az esti istentisztelet. 14 fiatal Jézus szenvedéstörténetét olvasva Máté evangéliuma alapján felelevenítette a gyülekezet előtt a nagycsütörtöki ese− ményeket. Énekeskönyvi, ifjúsági énekekben és versekben mondott bizonyságtételeikkel pedig még személyesebbé tet− ték ezt a bűnbánati alkalmat.

Április 13.

Kikelet−túrát szervezett beosztott lelkészünk, Csiba Zoltán. A 20 fős társaság a Pilisben Prédikálószék túraútját járta végig.

Ez a nap is emlékezetes marad a résztvevők számára. Április 14.

Diakóniai vasárnapunkon a szentpéteri Mustármag elnevezésű szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekből álló csoport volt gyülekezetünk vendége. A gyerekek énekekkel, versekkel szol− gáltak, Pogány Krisztina csicsói segédlelkész, a csoport vezetője hirdette az Igét, Holcsík Gizella, az egyik alapítótag pedig beszámolt a közösség munkájáról.

Az elmúlt hónapok eseményei

Március 10.

Ezen a napon tartottuk a Bibliaórások rendes évi találkozóját.

Az alkalom vendége nt. Cseri Kálmán, a pasaréti gyülekezet nyugalmazott lelkipásztora volt. A délelőtti istentiszteleten az igehirdetés szolgálatát is ő végezte, majd a 1430−kor kezdődő együttléten igei tanítást hallottunk tőle az imádság fontosságáról.

lehessen Krisztus nyájának. Húsvét vasárnapján az úrvacso− rai közösséget lelkileg is elpecsételte a Collegium Musicum ál− dott szolgálata.

Április 20.

Fiataljaink a Firesz által szervezett ifi−találkozón vettek részt Bátorkeszin. Az alkalom a Kapcsolatok témája köré szerveződött. Április 21.

Egyetemes Egyházunk Diakóniai Központja és a zenei osztály közös szervezésében került sor a Visszhang elnevezésű V. zenés családi találkozóra az egészségükben akadályozott fiatalok, szüleik és kísérőik számára Hetényen. A ren− dezvényen gyülekezetünk Napsugár diakóniai csoportjának a tagjai is részt vettek.

Március 31 – Április 1.

Húsvét első és másodnapján ünnepi istentiszteleteinken gyülekezetünkben szolgált Egyeg Kamilla a SJE Teológiai Karának V. éves hallgatója. Isten áldja meg őt lelkészi szol− gálatában, személyes életében, hogy hűséges pásztora

Április 21.

Ezen a napon a presbitérium 331/2013. határozata alapján sor került Egyetemes Egyházunk zászlajának, valamint nemzeti zászlónk felavatására. Köszönjük a Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság és a Bastrnák család támogatását.

Köszönet illeti Borbély Károly presbitert is a presbitériumban felvetett kezdeményezéséért, valamint a kovácsoltvas zászló− tartók elkészítéséért. Április 27.

Egyházmegyei Közgyűlésen vettünk részt Csúzon. Ez az évi

Kis Tükör │ 13

rendes összejövetel a gyülekezeteink megelőző évének életéről szóló beszámolók és kiértékelések alkalma, ahol egy− házmegyénk minden anyagyülekezete képviselteti magát.

Az elmúlt hónapok eseményei

Április 28.

Gyülekezetünk örömére ezen a vasárnapon a Firesz−kórus szolgált a délelőtti istentiszteleten Süll Kinga egyházzenész vezetésével. Az igehirdetés szolgálatát dr. Süll Tamás végezte. Április 30.

Nőegyleti alkalmunkon dr. Molnár Ferenc ételbemutatóval egy− bekötött előadása hangzott el az egészséges életmódról.

Május 4.

Közösségi munkával tisztítottuk, szépítettük templomunk és a kollégium udvarát. Köszönet az ideszánt időért és erőért. Külön köszönet illeti – ezúton is – Mikos Sándort és Gittát, valamint a Gál házaspárt, akiknek munkája révén templomunk udvara évről évre fokozatosan szépül. Isten áldja meg őket áldozatos munkájukért!

Május 5.

Anyák napján ünnepi istentiszteleten hálát adtunk Isten meg− tartó, gondviselő kegyelméért, amelyet az édesanyák életén és szolgálatán keresztül is közöl velünk.

Május 19–20.

Pünkösd első és másodnapján úrvacsorai közösségünk volt a délelőtti istentiszteleten. Vasárnap együtt úrvacsoráztunk hit− vallást tett testvéreinkkel.

Május 21.

Jótékonysági koncertet szervezett idén is Timóteus−ház javára Nánásssy Ildikó a MAI koncerttermében. Csodaszép dallamok csendültek fel, Istenhitről szóló versek hangzottak el mindany− nyiunk lelki épülésére. Köszönet a szervezőnek és a résztvevőknek is adományaikért (551€).

Május 24–25.

Közösségünk is bekapcsolódott a Kárpát−medence reformá− tusságának Szeretethíd elnevezésű akciójába. Pénteken a nőegylet látta vendégül a Reménység otthon 13 lakóját Nagykesziről. A munkájuknak látható eredményei a város öt játszóterének megújuló fajátékai, hintái, mászókái. Jó volt együtt dolgozni vendégeinkkel városunk javára. Szombaton gyülekezetünk 15 tagja a kollégium melletti kerítést festette le mindannyiunk örömére. Az együtt töltött nap, a közösségre szánt idő és erő, az örömmel végzett munka Isten áldását hozza az életünkre. Jó ezt hinni, és ebben munkálkodni!

Május 9. Áldozócsütörtökön 12 fiatal testvérünk a presbitérium és szüleik jelenlétében adott számot az előkészítő két éve alatt megszerzett tudásáról.

Május 11.

Gyülekezetünk hagyományához hűen ezen a szombaton a konfirmandusok és szüleik, valamint a hitvallásra készülő felnőtt testvéreink kitakarították és feldíszítették a templomot.

Este a Magyar Baptisták Világszövetsége templomunkban tar− totta összmagyar missziós konferenciáját. Fellépett a Vox Nova Baptista Férfikar is.

Május 12.

A sikeres vizsga letétele után 12 fiatal és a presbitérium tag− jaival történő beszélgetés után 8 felnőtt testvérünk tett vallást hitéről. Isten áldja meg és vezesse őket, hogy hűséges tagjai maradjanak közösségünknek.

Május 26.

A délelőtti istentisztelet után gépkocsikkal mentek ki az érdeklődők a Timóteus−házhoz, hogy megismerjék Czékus Dezső presbiterünk vezetése alatt a már elvégzett munkála− tokat. Köszönet presbiter testvérünknek, aki szinte napi rend− szerességgel felügyeli a munkálatokat, hatalmas terhet véve le ezzel a gyülekezet vezetősége válláról. Isten áldja áldozatos szolgálatáért!

Május 28.

A nőegylet tartotta gyűlését, melyen dr. Gazda István A refor− mátus magyar tudósok címmel felejthetetlen előadást tartott a zsúfolásig megtelt Tanácsterem közössége előtt. Az em− berközeli, a tudományos munkásságon túl, a tudósok magánéletébe, családi összefonódásaiba és koruk gazdasági, politikai, valamint szokásrendszerébe is bepillantást nyerhet− tünk. Köszönet érte!

Május 13–18.

Bűnbánati héten esti istentiszteleteink alkalmával együtt készültünk a kegyelem asztalához.

14 │ Kis Tükör

Május 29.

A nőegylet szeretetvendégségre hívta meg az egészségükben akadályozott fiatalokat, szüleiket és nevelőiket. Fiataljaink énekkel, zenével szolgáltak, mindnyájunk örömére.

„Imádkozzunk minden nap ma− gyar nemzetünkért, engedje meg az Úr Isten, hogy nemze− tünk végre megtisztuljon, és erkölcsileg, anyagilag, hitben megizmosodjék.”

Fotó: Thaler Tamás

OLÁHNÉ D. ILONA, gyülekezetünk gondnokasszonya Magyar Örökség díjat kapott Budapesten, melyet 2013. március 23– án vett át.

Isten áldja és őrizze továbbra is erőben, egészségben közöttünk!

Keresztségben részesültek MÁRCIUS Natali – Dékány Gábor református közgazdász és Farkas Petra evangélikus hivatalnoknő gyermeke

Madách Könyvesbolt

ÁPRILIS Áron – Andrew Simon baptista tanár és Simkó Gabriella református tanár gyermeke Annabelle Viktoria – Dundjerski Dusko szerb ortodox üzemgazdász és Kollár Hortenzia református kozmetikus gyermeke MÁJUS Alíz – Édes Péter református vállalkozó és Tóth Zsanett római katolikus hivatalnoknő gyermeke Hanna – Vyšehradsky Attila református építészmérnök és Kemensky Angéla református közgazdász gyermeke Házasságot kötöttek MÁJUS Ferenczi Zsolt 40 éves római katolikus vál− lalkozó és Fekete Timea 32 éves református hivatalnoknő Eltávoztak a földi életből MÁRCIUS Czókoly Béláné szül. Nagy Erzsébet 76 éves, özv.

Tóth Kálmánné szül. Máté Olga 84 éves

Jókai utca 25, Komárom Nyitva tartás: H–P. 8,30–17,30 Sz. 8,30–12,00 e-mail: madachkonyv@gmail.com tel.: +421 / 35 / 773 1904 www.madachkonyv.com

ÁPRILIS Vörös Vince 53 éves, Kovács György 54 éves, Czókoly Béla 87 éves MÁJUS özv. Stevkó Sándorné szül. Szabó Katalin 69 éves, özv.

Knyázsik Lajosné szül. Alaxa Irén 85 éves, özv. Könyves Istvánné szül. Rácz Irén 87 éves, Répás Pál 78 éves testvérünk

„Mindenható Isten! Kérünk, add Szentlelkedet szívünkbe Igéd által, hogy vezessen minket akaratod szerint, erősítsen a kísértések között, megtartson igazságodban a tévedésekkel szemben, hogy megálljunk a hitben, növekedjünk a szeretetben, és örök üdvösségre jussunk, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.”

Nyáron is nálunk keresse az új könyveket!

Bibia, énekeskönyv, keresztyén irodalom széles választékban...

Kis Tükör │ 15

„Mester, követlek, akárhová mégy.” (Mt. 8,19)

www.orosoptik.sk

STÍLUS – ELEGANCIA – KVALITÁS

ALKALMAINK JÚLIUS 03–07. Kerékpártúra 08–12. V. Napközitábor

NYITVATARTÁS

15–20. Firesz tinitábor (Bátorkeszi)

Hétfő: 0900–1700 Kedd–Péntek: 0830–1700 Szombat: 0800–1200

23–27. Csillagpont (Mezőtúr) 21–28. Gyülekezeti hét (Parajd)

ELÉRHETŐSÉG: Munka utca 23, tel.: 035/761-0567 mob.: 0917/205-922

D&G

AUGUSZTUS 15–18. Firesz ifitábor (Kemence) 26–31. Bűnbánati hét

DOLCE & GABBANA®

SZEPTEMBER 01.

Újkenyér – úrvacsora, Tanévnyitó – gyermekistentisztelet

Idősek gondozását vállalom 0907 487 695

07.

Egyedülállók napja – kirándulás

19.

Presbiteri bibliaóra

24.

Nőegylet

29.

Kézimunka-kiállítás (Nőegylet) Jótékonysági koncert (Süll Kinga, Rácz Abigél)

FELHÍVÁS! Vállalkozó, ill. szolgáltatást nyújtó gyülekezeti tagjaink számára szeretnénk lehetőséget biztosítani arra, hogy hiretésük lapunk hasábjain ingyen megjelenhessen. Várjuk a hirdetni vágyók jelentkezését továbbra is!

-szerk-

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”

[Zsolt. 119,105]

www.reformata.sk/