Kis Tükör 13.4

XIII. évfolyam

2012. december

4. szám

KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Ára: 0,50 €

Tisztelt emlékező közösség, ünneplő gyülekezet!

450. évforduló

„Íme én odaállok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sújts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép.”(2Móz 17,6.)

A pusztában a kőből forrás fakad, mert a választott nép – akkor és ott – szomjas.

450 évvel ezelőtt Isten népe – akkor és itt – is szomjas volt. Akkor a mohá− csi vész után, amikor semmink nem volt csak könny … és könny, akkor az Isten törli a könnyet és új forrást fa− kaszt. Teszi ezt úgy, hogy követ vesz a kezébe – emberek kőszívét – és „adott nekik egy szívet, és új lelket adott beléjük, és eltávolította a kőszí− vet az ő testükből és adott nekik hús− szívet,” (Ez 11,19) és élő víznek for− rásai ömlöttek az ő szívükből és szá− jukból. Így születik meg a könny he− lyett a zsoltár, a bizonyságtétel, az ima, a könyörgés és a hála szava, az evangélium üzenete.

Elénk állhat most a nevesítettek és a névtelenek egész sora: Huszár Gál, Péczely és Mindszenthy, Fülöp Zsigmond és Galambos Zoltán.

Mindannyian, a névtelenek is: a ne−

KIS TÜKÖR impresszum

2 │ Kis Tükör

mesúr, a szegény özvegy, a szeke− resgazda, az oskolamester, az egy− házattya és az egyházfia – ahogyan a krónikás elénk adta hét folyamán is.

Akiknek Istenbe vetett hitéből meg− épül a Révkomáromi Református Gyülekezet 450 éve. Akik kőszív he− lyett hússzívvel, új és mégis régi ma− gyar szóval imádkozva és énekelve rakták a köveket, hogy kőre−kő, hitre− hit épüljön erőről−erőre jutva nemze− dékről nemzedékre.

A kőből így forrás fakadt – akkor és ott, de nem Mózes csodapálcája, ak− kor és itt, de nem elődeink nagyot akarása és nyakassága által, hanem úgy, ahogyan az Igében az Úr mond− ja: íme én odaállok elődbe a sziklára a hegyen. Átélték akkor és ott, akkor és itt, hogy velük az Isten. A legteljesebben a Golgota hegyén bizonyítja a fa, a ke− resztfa által Jézusban: Emmánuel – Velünk az Isten. Krisztus halálából, a bűnbocsánatba és az örökéletbe ve− tett hit által, az élet fájából, Krisztus keresztjéből fakad az élő víz forrása.

Kő és fa.

A forrás köve és az élet fája. Akkor és ott, akkor és itt mindig ez jelentette a megtartatást, az életet. Tele kell, hogy legyen a szívünk hálával Isten iránt a

múlt minden erejéért, őseink hitéért.

De itt és most, ez a mi kövünk és ez a mi fánk jele a reménységünknek is.

Mert nemcsak édesbús, múltba néző, elhaló dúdolásai, nemcsak új időknek új dalai, hanem örökérvényű erős ének fakad: „Aki értem megnyíltál, rejts el, ó, örök kőszál…” (458. dics.) Ő az, aki hozott bennünket nemcsak 450 éven keresztül, hanem emel, visz és hordoz addig, amíg népek és nem− zetek el nem múlnak, vagy akár nyel− vek meg nem szűnnek (1Kor 13,8) amíg Krisztus nem lesz minden min− denekben (Kol 3,11).

Jó, hogy itt és most adhatjuk mi is a szívünket Isten formáló kezébe, hogy belőlünk se csak a könny forrása fa− kadjon, hanem az öröm zsoltára, hisz− szük, hogy holnap is atyáinktól örö− költ régi, új magyar szóval, tiszta szív− vel az Isten dicsőségére.

Fazekas Zsuzsanna lelkipásztor (Elhangzott 2012. október 28−án Huszár Gál gyülekezet−alapító refor− mátor emlékére állított kő leleplezése és a gyülekezet megalakulásának 450. évfordulója alkalmából való hárs− fa ültetésekor a templom udvarán.)

Hol van a zsidók királya? „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt. 2,2) Ebben a világban, ahol sok minden igazi értelmét vesztette, sokszor már azt sem tudja az ember, mi az igaz, és mi a hamis. Mi az, amit a helyes értelmében és formájában ismer.

Sajnos ez a bizonytalanság elér mindenhova, még oda is, amit mi egészen Szentnek és félre− érthetetlennek hiszünk. Egy ilyen elkorcsosodott helyzetben van az egyik legszebb ün− nepünk is, a karácsony. Azt látva, hogy az emberek többsége ebben az időszakban csak azzal foglalkozik, mit vegyen a sze− retteinek, mit egyenek szenteste, mindez mennyibe is kerül.

Valahogy érezhető, hogy egy ünnepnek nem ez lenne az értelme, és valami nagyon hiányzik belőle.

A karácsony ünnepe, eredetét tekintve a legrégibb formájában nem olyan, mint ismerjük, nem éppen szent, és nem is sért− hetetlen. A karácsony szavunk etimológiáját tekintve egy szláv nyelvjárásból származik (kracsuny − átlépni), ami pontosan az eredeti ünnepre utal, vagyis a téli napfordulóra. Az a nap, amikor a nappalok elkezdenek hosszabbá válni az éjszakával szemben. Ezt úgy is nevezték, hogy „Sol invictus”, „az a legyőzhetetlen nap”. Itt merülhet fel mindannyiunkban, hogy mi köze ennek ahhoz az ünnephez, amit mi a szeretet ün− nepeként, Jézus születéseként ismerünk. Mi köze lehet Isten fiának egy ilyen pogány ünnephez?

A Biblia szerint azokban a napokban, amikor az Isten Fia a világra jött, sokan hiányolták és keresték a Messiást. Máté evangéliuma szerint napkeleti bölcsek érkeztek, akik ott keres− ték őt, mert tudós emberek lévén nem hallomásból, hanem megismerésből tudták meg a Zsidók királyának a megszületését. Pedig ők nem ismerték az ószövetségi jövendöléseket. Mégis őt keresték ott, ahol még az igazi írás− tudók sem várták, pedig ők azt is tudták, hol kell megszületnie.

Valamelyest így vagyunk mi is karácsonnyal és annak üzenetével, hogy sok oldalról kapunk impulzusokat, elég sokat hallunk róla, de az információk nagy része elvezet a lényegtől.

Hiába van szinte teljesen közel, nem vesszük észre.

A karácsony meglehet eredetileg nem egy keresztyén, Jézus születéséről szóló ünnep. Mégis ahol Jézus megjelent, ott mindaz, amiből hiányzik a jó, az igaz, a szent, ott minden tel− jessé válik. Értelmét nyeri az üres tett vagy esemény, és valódi szeretetté válik. Így nyerhet Szent értelmet az, ami profán és értéktelen, így lehet a nap győzelme helyett az Isten igaz sze− retetének a győzelme a halál felett. Csak így kap értelmet az ünneplésünk. Igaz értelmet kap a készülődésünk, és helyére kerül az ünneplésünk.

De ennek az ünnepnek a csodája, aminek az Isten őszinte szeretetéről kell szólnia, nem múlhat el december végével.

Tovább kell vinnünk ennek az igaz szeretetnek a lángját a szürke hétköznapokba. Abba a világba, ahol sok minden megkérdőjeleződik, és válik értelmét vesztetté, és ahol Őt sok− szor hiányoljuk. Ez csak úgy lehetséges, ha ez a szeretet és annak fénye rajtunk is átvilágít. Ezt egyszer egy kis fiúcska fo− galmazta meg, amikor megkérdezték tőle, hogy kik a szentek, vagyis kik azok, akik Istenhez tartoznak. Csak annyit válaszolt, hogy azok, akiken a fény átvilágít. Az isteni szeretet fényében találhatjuk meg a karácsony és az életünk értelmét. Így többé nem kell sötétségben járnunk, ahogyan Ézsaiás próféta fo− galmazza meg: „Nem a nap lesz néked többé nappali vilá− gosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod.” (Ézs. 60, 19–20) Hozák Viktor segédlelkész

Szerkesztői levél

endtimeinfo.com

Kis Tükör │ 3

Szabadulásom története

Szenvedély

Megkötözöttség-e a szenvedélybetegség?

Alkohol−, kábítószer− és játékautomata−függő férfiak gyógyulnak a Reménységben (Nádej−Reménység, n. o.), Nagykeszin.

Munkánkat a „terepen“ kezdtük 1992−ben. Részeg emberek mellett álltunk meg, segítettük fel, és kísértük haza őket, vagy beszélgettünk velük a lakásunkon míg józanodtak, s miután kijózanod− tak. Egy idő után láttuk, hogy ez a segítség kevés: átmeneti időre ki kell őket emelni a környezetükből – védett helyet kell biztosítani a számukra. Így nyílt meg az Otthon 1995−ben Bátorkeszin. A terápiás közösség mód− szerével foglalkoztunk és foglalkozunk klienseinkkel – kezdetben 4–8 fős csoportban, majd 2005−től Nagykeszin 16–22 fővel.

Számosan élnek szermentes életet eddigi kezeltjeink közül, akár 17 éve is visszaesés nélkül. Azaz több, mint szermentes – megváltozott életet.

Munkatársaimmal együtt nem szeretnénk valami különös erénnyel vagy tudással föltűnni, hanem azt tartjuk, hogy kegyelmet kaptunk ezen a területen, és azzal szeretnénk sáfárkodni – minél kevesebb mulasztás mellett.

Megkötözöttség−e a szenvedélybetegség? – Viseli annak jegyeit, és meghatározója ez a rabság, de a feloldódás nem egy varázsszerű külső hatásra megy végbe, mivel ennek a betegségnek lényege a jellemtorzulás, ami „tudatos önépítkezéssel“ (Bereczki Sándor) bontható le, és építhető föl helyébe az ép személyiség. A függő élet− mód ugyanis fokozatosan alakult ki: ha valami kellemetlen érzést váltott ki bennem, akkor azt nem lelki

Most, hogy végiggondolom az életem, tudatosítom, hogy nagyon sok csapda került az utamba, ame− lyeket nem ismertem fel. Ittam, ahogy mindenki más körülöttem. Az ital ott volt a munkahelyemen, hozzátarto− zott a szabadidőmhöz, jelen volt a tár− sasági, családi alkalmainkon is: születésnap, névnap, ünnepek, disz− nótor, szüret – ilyenkor megengedett volt még a részegség is. Hosszú idő telt el, mire tudatosítottam, hogy az alkohol számomra gondot jelent.

Eleinte úgy gondoltam, magam is meg tudom oldani a problémáimat.

Ha nehézségeim voltak, munkahelyet váltottam. Éveken keresztül próbál− tam leállni, de hiába, akkor még fo− galmam sem volt a függőségről.

Közben a családommal is megromlott a kapcsolatom. A feleségem elvált tőlem, így még mélyebbre süllyedtem.

Voltak próbálkozásaim, elmentem háromhónapos kezelésekre, két alka− lommal is, de három hónap után ott folytattam, ahol abbahagytam. Vagy ha rövid ideig sikerült is tiszta marad− nom, a magányosság érzésével nem tudtam mit kezdeni. Totális csőd következett: elvesztettem a munka−

4 │ Kis Tükör

vagy testi erőfeszítéssel igyekeztem ellensúlyozni, hanem „könnyű“ megoldással: valamilyen hangulatjavító szerrel. Megszoktam tehát egyfajta problémamegoldást, tápláltam ezt, és túlnőtt rajtam, önálló életre kelt életem− ben. A szer utáni kívánság a sejtjeimbe kódolódott (dr.

Bajnok István). Megbetegedtem. Bio−pszicho−szociális jellegű kór alakult ki.

Természetesen megértő külső segítségre van szüksége a szenvedélybetegnek, de védőfallal körülvett életén csak ő tud rést nyitni – belülről.

Vannak−e mégis csodás szabadulások? – Igen, vannak.

Magam is hallottam ilyen bizonyságtételeket. „Egy éjszaka... Istenhez kiáltottam... az Övé lettem... azóta tiszta vagyok.“ Nem kellett tehát reszocializációs kezelés.

Megfigyeltem azonban azt is, hogy ezek az emberek a vívódásaikat is elmondták: előtte hányszor és hányszor nekifutottak, míg eljutottak a mélypontjukra, és belátták tehetetlenségüket. Elfogadták a segítséget – emberektől és Istentől is. Utána pedig közösségbe épültek be, és törődnek a lelkükkel, kapnak és adnak, mert „az életet ápolni“ kell (Gyökössy Endre).

Lehet, hogy Önt is érinti a függőség, és úgy érzi, rend− kívüli hatalommal áll szemben. Ne adja fel! Az már jó, ha nem becsüli le, és egyúttal engedi, hogy meggyőzze− legyőzze Önt egy attól is nagyobb hatalom: Jézus, Aki több mindennél. A bibliai Pál is megengedte ezt Neki, és Ő győztessé tette őt. Ne féljünk: Ő nem a méltóságunkat, hanem a gőgünket győzi le! Ezzel együtt pedig kivezet a testet−lelket gyötrő szolgaságból, amint népét is kihozta a Gyógyító (2Móz 15,26) egy új életre.

Küzdjünk magunkért és másokért!

Szőcs Kálmán

helyemet, a családomat, a fiaimat.

Nem maradt más, csak a pohár, meg néhány ivócimbora. Teljesen elmerül− tem az ivásban: életveszélyes ál− lapotban kerültem kórházba egy delíriumot követően, és úgy nézett ki, hogy a májam teljesen felmondja a szolgálatot.

2006−ot írtunk akkor. Augusztusban a bátyám unszolására kerültem a Reménység Reszocializációs Központba. Megérttették velem, hogy nem az a szégyen, ha kezeltetem magam, hanem az, ha továbbra is inni fogok. Elfogadtam a helyzetet, és teljes erőmmel gyógyulni akartam.

Nyugodtabb lettem, kezdtem pozití− van látni a dolgokat. Úgy éreztem, hogy az emberek is megváltoznak körülöttem. Egyre jobban örültem annak, hogy tagja vagyok ennek a terápiás közösségnek. A ne− hézségekkel sikerült megbirkóznom; mindig volt, aki segítsen, ha egyedül nem boldogultam. Örültem a munká− nak is, mert így célt kaptam és ön− bizalmat.

Eleinte a kertben dolgoztam, vagy a ház körül az építkezésen. Később pedig már a konyhában töltöttem a napjaimat. Ma

a szervezet munkatársa vagyok, kar− bantartóként dolgozom, és felelek a kerti munkákért.

Ahogy tisztultam, egyre inkább éreztem, hogy nemcsak testileg, hanem lelkileg is rendbe kell jönnöm.

Kálmán bácsiéktól és a bibliaórákon sokat hallottam az Úr Jézusról, és a magam egyszerű szavaival

Drog nélkül... ...halld: az esőcseppek tompa koppanását a szél halkuló suhogását a természet igéző hangját; hogy felváltsa rabságod kínját egy új világ.

hogy felváltsa rabságod kínját egy új világ. ...érezd: lelked tiszta változását tested gyógyító hatalmát a természet igaz áldását; hogy megtaláld a szabadság s a béke fehér madarát: a szívedben lakó ősi harmóniát.

Zsolt elkezdtem imádkozni. Nemsokára átéltem az Úr gyógyító erejét, a tönkrement májamat teljesen rendbe hozta. Még az orvosom is csodálkozott. 2009 nyarán pedig megtörtént a legnagyobb dolog az életemben. Már második alkalom− mal vettem részt a balatonaligai lelki napokon, ahol végre átadtam az egész életem az Úr Jézus Krisz− tusnak minden bűnömmel együtt, és befogadtam Őt a szívembe. Sőt, attól a naptól fogva egyetlen ciga− rettát sem szívtam el, az Úr attól is megszabadított.

Ahogy a fiaim látták, hogy megvál− tozott az életem, és tisztán élek, elkezdtek újra bízni bennem, és szépen fokozatosan közelítettem feléjük. Mára a kapcsolatunk telje− sen helyreállt, unokáim alig várják a papájukkal való találkozást. Nagyon hálás vagyok az Úr Jézusnak és a Reménységnek, hogy megsz− abadultam a bűn és az alkohol rab− ságából. A szavaimmal és az életem példájával pedig szeretnék bizonyságot is tenni erről.

„Az egész sztori, ahogy alakult, csak döntés kérdése volt. No nem úgy, hogy felkelt tizennégy évesen, és azt találta a legszimpatikusabbnak, hogy, >>hú, majd ha huszonkilenc leszek, egy csomó trével a hátam mögött, milyen jó lesz egy nyolcadik kerületi dzsánkipecóban ébredni, ahol egy éve nincs se melegvíz, se egy eladható cucc, nincs egy ember, akire számíthat− nék, igaz, valaki alszik lent a galéria alatt, de hirtelen nem ugrik be, ki az, mit keres itt, miért van itt, nem is fontos; csak az a fontos, hogy remegek, iz− zadok, ráz a hideg, és fájnak a végtag− jaim, hallucinálok, aludni nem tudtam, csak delirálni; a kezem, ahol átvágta az ablaküveg, lüktet mint az állat, és nincs semmi, csak dzsuva a pecóban min− denhol, meg dzsuva bennem kívül− belül, de már pörög az agyam, hogy kéne újítani valamit, elpasszolni valamit, lehúzni valakit, de kizárólag 200 méteres körzeten belül, ennyire sac− colom az erőm, de lehet, hogy vizet inni se tudok, az a két méter is fáj, ami a csaphoz vezet. Basszus, ki tudja, hányadik ilyen nap már, ami így kezdődik. De amikor aztán reggel−dél− ben−este−éjszaka csontbeállva ülök valahol, sztondulok, és a halál árnyéká− nak völgyében vigyorgok a csontvázra, aki én vagyok − bennem van, hogy bakker, azért ma is sikerült szétvágni magam! És büszke vagyok. Lebegek a semmi végtelen határán, minden sej− tem örül, és csak oldalpillantásokat vetek arra a törmelékhalomra a látóteremben, ami úgymond az életemből maradt, elkarmolt kapcsola− tok, sebek, bűnök, és a többi, oda se nézek, behunyom a szemem, és elmerülök a csöndben.<<”

„Tizenöt évet felül lehet írni egy év terápiával?

Az Isten bármire képes, ez igaz.

De én nem.

Mi van, ha ezzel is becsapom magam?

Annyi mindenkit megvezettem már, any− nyiféleképpen, és egy csomószor még csak nem is szándékosan. Ők, a nor− málisak, a tiszták, hívjuk őket akárhogy, nekik fogalmuk sincs, mennyi meló van ebben, hogy lejöttem. Nem tudják, mi minden kell ehhez. És nem is kell tudniuk. Senki sem fog vállon veregetni kint azért, mert tiszta vagy. Mert józanul élsz. Ez az alap. Senki nem fog megdi− csérni. De nem is kell, hidd el. Nem kell tudniuk, nem az ő dolguk. A te dolgod.“

Könyvfigyelő

...nézd: a felhők lassú vonulását a falevelek imbolygó táncát a természet hűs árnyjátékát;

Nem tudom kikapcsolni. Nem tudom letenni. Nem tudom abbahagyni. Nem is akarom. Ha akarnám, sem menne.

Majd az új évben. Ugyan minek? Bár− mikor megtehetném...

Kubiszyn Viktor könyve, a Drognapló erről (is) szól. Egy fiatal férfi tizenhat évig húzódó drogkarrierjének története. Őszinte, irodalmi szintű alkotás arról, hogyan lett függő, a drogtól szabadulni akaró, visszaeső, tisztulásra váró és – a hit által – megtisztuló ember.

Vaszily Tímea * Jószöveg Műhely Kiadó, 2011

Fotó: Valuska Gábor

Imre

Kis Tükör │ 5

Szélsőségek a szenvedélybeteg életében A függőségben levő ember nehezen találja meg a középu− tat, a szélsőséges magatartás jellemzi. Ezeket a szélsőségeket, a benne levő feszültségeken keresztül valamilyen szinten ő is észleli magában. A terápia során meg kell tanulnia saját szélsőségeit felismerni, később kezelni.

Szenvedély

Továbbiakban három ilyen feszültségmezőt vizsgálunk meg, ami a szenvedélybeteg szempontjából igen lényeges:

1. A kontroll és a kontrollvesztés feszültségében A függőség kialakulásával a szenvedélybeteg megtanulja befolyásolni, megváltoztatni érzelmeit. Minden törekvése arra irányul, hogy életének minden történését ellenőrzés alá helyezze, uralkodjék felettük, befolyásolja azokat.

Megfigyeltük, hogy a függőségben levő embernek ez az igénye még sokáig jelentkezik az után is, ha leállt a szer használatával. Bármi történik, valamilyen problémája van, valakire megharagszik, rossz a hangulata, „csak bevesz egy pirulát”, ez biztosan hat, bármikor alkalmazható. Kialakul az ellenőrzésnek a fokozott igénye, hogy életének minden történését, az érzelmeit ellenőrzés alatt tartsa; csakhogy ez az igény a háttérből motorként mozgatja a védekező mecha− nizmusokat, a racionalizálást, a tagadást, a bagatellizálást, a projekciókat, stb. − megerősítve ezzel a függőséget.

Másrészt az ellenőrzés túlzott igénye az érzelmek befagyasztását eredményezi, ez tartós feszültséget teremt, a függőség tovább erősödik.

A szenvedélybetegnek meg kell tanulnia szembesülni a tényekkel, be kell ismernie: nem ellenőrizheti életének történéseit, érzelmeit abszolút formában, ahogyan azt sze− retné, ahogyan azt megtanulta a függőség kialakulásával.

Meg kell tanulnia szembenézni az élettel, az élet történé− seivel.

2. A mindenhatóság és a tehetetlenség feszültségében Klienseink vallomásaiban gyakran ismétlődik a megtapasz− talás, a mindenhatóság átélése: a szer hatása alatt erősnek, okosnak, nagynak, mindenhatónak érezték magukat. Ezzel egyidejűleg a legtöbbjük a tehetetlenség fájdalmas érzéséről is beszélt, amikor gyengének, lassúnak, alárendeltnek, csalódottnak érezték magukat. Ezt az érzést akarták kike− rülni, ettől az érzéstől próbáltak megszabadulni a különböző szerek alkalmazásával.

Vannak, akik soha nem akarnak szembesülni a kínos él− ménnyel, annak tudatosításával, hogy vannak korlátaim, határaim, hogy erőt kell kifejtenem ahhoz, hogy erőm határait megtapasztalhassam − ehhez tartozik a kudarc is.

Több szenvedélybeteg erőként veti be tehetetlenségét: nem−

6 │ Kis Tükör

csak magukat, érzelmeiket manipulálják, de környezetük is manipulációik áldozatává lesz: zsarolnak, fenyegetőznek, részvétet keltenek, mások védelmére kelnek, hogy elkötelezetteikké tegyék őket, embereket egymás ellen ki− játszanak, hogy aztán mindenhatóként tetszelegjenek.

Ezeket a manipulációs technikákat a nem függő emberek is ismerik, alkalmazzák.

A lelkileg egészséges ember képes tudatosítani: nem vagyok sem mindenható, sem tehetetlen. Határokkal ren− delkezem, vannak korlátaim, de ebben a helyzetben is sza− bad döntési lehetőségem van, igaz nem abszolút értelemben, de jól körülhatárolható határok között. Ha a helyzetet nincs is lehetőségem megváltoztatni, a saját ál− láspontomat magam határozom meg.

3. A szabadság és a függőség feszültségében A függőségben levő ember életének ellenőrzésével korlátlan szabadságra tör. Ebben segíti őt a szer. Azt szeretné, ha az ő akarata érvényesülne, és így a körülmények kényszere fölé emelkedne. Nem veszi észre, hogy miközben korlátlan sza− badságra tör, elveszíti azt a korlátozott szabadságát, ami azelőtt megvolt.

A függőség elismerése, beismerése, annak a ténynek elfo− gadása, hogy a szenvedélybeteg segítségre szorul: az út a szabadsághoz. Olvastam egy példát, jól szemlélteti ezt a helyzetet. Képzeljük el életünket mint egy hajót. A szenvedélybeteg megkísérli, hogy a hajót a hátára vegye.

Ez nagyon nehéz, szinte lehetetlen feladat. Ha a hajót a vízre teszi (igaz ez kockázattal jár), a víz segítségére lesz.

Sokkal kisebb erőt kifejtve juthat előbbre, a hajót irányíthatja, sőt meg is terhelheti.

Aki leértékeli önmagát Klienseink nagy része – amikor hozzánk kerülnek –, önértékelési deficittel küszködik. Ezt emocionálisan élik meg, és megnyilvánul a viselkedésükben is. Értéktelennek, gyengének, tehetetlennek érzik magukat; önpusztító élet− módot folytatnak, nem tudnak nemet mondani a drogra.

Nem fogadják el önmagukat, a helyzetüket, nincsenek cél− jaik, nem tudnak élni a lehetőségeikkel. Nem képesek felelős döntéseket hozni életüket illetően, nem vállalják a

Szenvedély

felelősséget.

Viszont minél egészségesebb lesz az önértékelésük, annál inkább képesek lesznek felelősségük felvállalására.

Megfigyeltük, hogy akinek önértékelési zavara van, gyakran alkalmaz védekezési technikákat: racionalizálást, elfojtást, tagadást, projekciót, stb. – így próbálják „becsapni” saját magukat.

Miért alacsony egy ember önértékelése? A válasz nem egyszerű.

Az egyik dolog amit kiemelnénk, hogy nem tudja elfogadni korlátait. Pedig a korlátok letagadása nem vezet sehova, a megoldáshoz semmiképpen sem.

A megoldás: nézzünk szembe korlátainkkal, ne túlozzuk el azokat, de ne is kicsinyeljük le. Amin tudunk változtatni, azon változtassunk, amin nem, azt fogadjuk el, tanuljuk meg elviselni.

A másik figyelemre méltó dolog: mások rólunk mondott negatív értékelése. Ha elhisszük magunkról mások negatív véleményét, akkor az valóra válik bennünk, azzal összhang− ban cselekszünk. Néhány példa: • Rossz nevelési stílus – ha a szülőnek csak egy nevelési eszköze van: a fenyítés. A gyermekben már nagyon korán megfogalmazódnak a gondolatok: Nem vagyok jó semmire, anyám sem szeret.

• Destruktív kritika – minden esetben, ha valakit destruktívan kritizálunk, romlik az önbecsülése, amely a teljesítőképesség csökkenéséhez vezet.

Fontos, hogy különbséget tegyünk a visszajelzés (vissza− jelzésre mindenkinek szüksége van) és a destruktív kritika között.

• Szeretetdeficit – a legtöbb szenvedélybeteg életében jelen van a probléma. Gyerekkorában nem kapott elég szeretetet, vagy nem úgy szerették, ahogyan ő igényelte volna, így szenved a valahova tartozás hiánya miatt: értéktelen vagyok, mások sem szeretnek, nem úgy szeretnek, ahogyan szük− ségem lenne rá. Önmagában minden ember értékes, rendelkezik olyan pozi−

tív, egyedi tulajdonságokkal, amelyekkel más nem. Nem− csak mások szeretetén múlik az értékességünk.

A feltétel nélküli szeretet fontosságát hangsúlyoznám még itt, mert az mélyíti a valahova tartozás és az elkötelezettség érzését.

• Az elutasítástól való félelem – többnyire a kisebbrendűségi érzésből táplálkozik.

Az értéktelenség tudata, a társadalom, a család destruktív kritikája az embert gödörben tartja, ahonnan se előre, se hátra nem tud kimozdulni.

A csoportfoglalkozások abban segítenek, hogy a szenvedélybeteg megtanuljon közösségépítő módon élni. A sikeresen elvégzett munka, az új barátság kialakítása, a felelős életvitel segítik a klienst, hogy saját értékességét tudatosítsa, átélje. A kliens önbecsülését oly módon is növel− heti, ha segíti klienstársait a következő szempontok szerint: • hagyjunk fel a destruktív kritikával, ami lebecsülést sugall, • éreztessük a másikkal, hogy fontos számunkra, ne legyünk közömbösek, • ne bonyolódjunk fölösleges vitatkozásokba (a vitatkozó ember terhére van a másiknak), • legyünk kedvesek a másik emberhez, egy szívből jövő mosoly sokat segíthet, • fogadjuk el a másik embert hibáival együtt.

Egészséges önértékelésről akkor beszélünk, ha magunkat sem alul, sem túl nem értékeljük.

Ha szeretem magamat (ez nem önmagam beteges imádatát jelenti, hanem önmagam elfogadását), akkor elfogadom magam teljesen és egészen: adottságaimmal, korlátaimmal.

Elfogadom sorsomat, nemiségemet, koromat. Igent mondok anyagi helyzetemre, stb. Egyszóval szeretem magamat, és képessé leszek másokat is szeretni. Ha egészséges az önértékelésem, akkor felvállalom a felelősségemet a család− ban, a közösségben. Elismerem, tiszteletben tartom mások értékeit. Vannak reális céljaim, elégedett vagyok magammal, de igényem van arra is, hogy változzak, fejlődjek.

Szőcs Kálmán

Kis Tükör │ 7

Egy kis tudománytörténet – különös tekintettel Isaac Newton születésének 370. évfordulója alkalmából.

Emlékezzünk

„Üdvözlet, s hála hát a törvény− és a fény− hozóknak, kik – hol máglyán, hol gúnykacajon át – s elbukva is!− előretörnek tán nem is tudva hova s miért.”

(Illyés Gyula: Óda a törvényhozókhoz) A tudománytörténet megközelítőleg hatezer éves mútjából előzetesként emeljük ki az ókori görögöket, kiknél a tudomány virágzása Kr.e. IV. századra esik. Ez Platón és Arisztotelész százada. Alig van – talán nincs is – a filozófia és természettudomány történetében áramlat, amelynek gyö− kerét ne lehetne megtalálni valamelyik görög filozófus gondolataiban. A fent emlitett két tudós nevéhez fűződik többek közt a geocentrikus világszem− lélet (Geos görögül – Föld). Vagyis a földközpontú világkép, amely szerint a világegyetem középpontja a Föld, körülötte mozog a többi égitest. Ez a világkép uralkodik közel 2000 évig. A XV. század közepén a megerősödő polgárság kialakulásával kezd kibon− takozni a humanizmus (latin humani− tas – emberiség), beköszönt az egyház dogmatikus bilincseitől fel− szabadult korszak a reneszánsz (fran− cia renaissance – újjászületés), mely a tudományok és a kultúra fel− lendüléséhez vezet. Ez az a korszak, amely óriásokat igényel, és létre is hozza őket: a gondolkodó erő, a szenvedély, a jellem, a sokoldalúság óriásait.

A reneszánsz óriá− sai között az egyik l e g n a g y o b b Leonardo da Vinci (1452– 1519) olasz festő, szobrász, építész, író, ter− mészettudós és matematikus.

Erre az időszakra esik a reformáció időszaka, amely hozzásegít az öneszméléssel együtt járó látókörtáguláshoz. Az egyház tekinté− lyének háttérbe szorulása, a Biblia közvetlen olvasása és értelmezése, a teológiai kérdésekhez kapcsolódó, nemzeti nyelven írt röpiratokban zajló hitviták, ezek az általános gondol− kodás és a kritikai érzék kifej− lesztésének eszközei.

Ezen új szemléletek első és legna− gyobb eredménye a kopernikuszi he− liocentrikus világkép felállítása,

8 │ Kis Tükör

(Heliosz – Nap) vagyis a napközép− pontú világkép szemlélete.

Nicolaus Coperni− cus (1473–1543) lengyel kanonok, orvos, csillagász.

K r a k k ó b a n , Bolognában, Pá− duában, Ferrarában majd Rómában tan− ult. Új asztronómiai gondolatait fő művében: „De revolu− tionibus orbium coelestium” (For− radalom az égi pályák körforgásaiban) ismerteti. Azonban a könyv kiadásába csak halálos ágyán egyezik bele, attól félve, hogy nézeteit eretneknek minősíthetik. Az idők folyamán Kopernikusz tanításait pontosabban is megfogalmazták. Az olasz Giordano Bruno (1548–1600) ezekből filozófiai következtetéseket vont le, és felfedezte, hogy Naprendszerünk csak egy a sok közül, valamint azt is, hogy a világe− gyetemet „belső fizikai erők” moz− gatják. A végtelen világmindenségben ugyanilyen örök törvények uralkodnak.

G. Brunot, a domonkos rendi szer− zetest az inkvizíció üldözte, végül 8 évnyi fogság után 1600. január 6−án máglyahalállal büntette.

Galileo Galilei (1564–1642) Pízában született, apja Vincensio Galilei matematikus és zenész. A písai egyetemen orvos− nak készül, de el− s a j á t í t v a Archimédész tanait, a páduai egyete− men tanít matematikát. 1610−ben Firenzében a Mediciek szolgálatába áll matematikusként. Itt már a helio− centrikus rendszer híve, foglalkozik a szabadeséssel, hajításokkal, lejtőn való mozgással, de mikor megtudja, hogy Hollandiában távcsövet szer− kesztettek, beszerez egyet, tökéletesíti, és figyelmét innentől az asztronómia foglalja le. Leszögezi: míg a földi mozgások lehetnek ren− dezetlenek, kaotikusak, az égitestek örök rend szerint végzik mozgásukat.

Távcsövével, amely 30−szoros nagyítást tesz lehetővé, felfedezi a

Hold krátereit, a Jupiter bolygó hold− jait, a napfoltokat. Ezeknek a helyzetváltoztatása bizonyítja a Nap tengely körüli forgását. Igazolta, hogy a Tejút álló csillagokból tevődik össze.

Sok egyéb felfedezése mind a helio− centrikus világképet igazolta. Érveit a felsőbbség mégsem fogadta el, a pápa betiltotta könyveit. A tudós helyzete igen súlyos lett, 1633. június 22−én a 69 éves beteg embert a bíróság tanai visszavonására kény− szerítette. Galilei ezt megtette, mire a bíróság neki megkegyelmezett, de ott− honát élete végéig nem hagyhatta el.

Közismert mondása, melyet a bíróság termét elhagyva, lábdobbantás mellett suttogott: „Eppur si muove” („És mégis mozog” t.i. a Föld). Többek közt ez az állítás is a visszavontak közt volt.

(Egyébként Jókai Mór ezt a címet adta egyik regényének.) Magányosan, betegen, egyre gyengülő látással küszködve dolgozott élete végéig; régi diákjai csempészték ki otthonából újabb műveit, melyekkel megalapozta az elméleti fizikát. Kéziratait a protestáns Németalföldre juttatták, ezek ott meg is jelentek. De bölcs volt, hogy visszavonta tanait. Haláláig, 1642−ig még sok jót tett a tudomány területén, míg az inkvizíció tagjainak csak rossz emléke maradt. A katolikus egyház 1968−ban kijelentette: a Galilei ellen hozott ítéletet – 335 évvel a ki− hirdetés után – hivatalosan felülvizs− gálták, azt tévedésnek nyílvánították, és Galileit felmentették. 1992−ben II. János Pál rehabilitálta őt.

A XX. század magyar irodalmának egyik kiemelkedő alakja, Német Lász− ló írt drámát Galileiről.

Johannes Kepler (1571–1630) protestáns teológus, matematikus és csil− lagász.

Galileivel levelezés útján baráti kapcsolatban állt, ismerte távcsővel végzett kísérleteit. Később maga is készített asztronómiai távcsövet. Kopernikusz meggyőződéses követője volt, sikere− sen folytatta kutatásait, és ezzel győzelemre vitte az új világképet.

Kepler mély vallásossága következtében a természet kutatását a Teremtő műve iránti szolgálatának fogta fel: a kutatás szerinte nem más, mint mindannak megértése és hirde−

tése, amit Isten rendként a ter− mészetben alkotott. Mint protestáns lelkésznek Németországból menekül− nie kellett. Prágában Ticho de Brahe dán csillagász mellett talált menedéket családjával együtt, majd Brahe halála után ő lett Rudolf császár udvari csillagásza, aki Kepler halálakor 12 000 forinttal maradt adósa. Kepler életével foglalkozik Madách Imre „Ember tragédiája”−nak nyolcadik színe, a prágai jelenet.

Isaac Newton (1642–1727) „Hogy messzebbre láttam, mint eddig bárki más, annak köszönhető, hogy óriások vállán áll− tam.”

Isaac Newton 1642. karácsonyán született, 3 hónappal édesapja halála után. Nevelésében jelentős szerepet játszott édesanyja testvére, aki időben felfedezte uno− kaöccse különös tehetségét, rávette húgát, hogy ne kelljen az ifjúnak a családi birtokon maradnia, engedje továbbtanulni. 1661−től nagybátyja tá− mogatásával a Cambridge Egyetemen tanul matematikát. 1668−ban – 27 évesen – már az egyetem profess− zora. Matematika mellett fizikával és csillagászattal foglalkozik, s ezekben a tudományágakban számos új felfedezést tesz. Tevékenységére felfi− gyel a Royal Society (Angol Királyi Tár− saság, a világ első tudományos akadémiája), melynek fiatalon tagja, 1703−tól elnöke lett.

Newton nagy élvezettel vetette magát Bruno, Kepler, Galilei és Kopernikusz (vagyis az általa megnevezett „óriá− sok”) műveinek tanulmányozásába.

Megfigyeléseiket rendszerbe foglalta, és mindezeket egyszerű törvényekre vezette vissza. 1687−ben megjelent művében, a „Filizofiae naturalis prin− cipia mathematica” (A természet− filozófia matematikai alapelvei) című, minden idők legnagyszerűbb fizikakönyvében közzétette elgondolá− sait. Másfél év alatt írja meg a 11 kötetes, minden idők legnagyobb hatású tudományos művét. Tu− dományos mű ekkora sikert sem ko− rábban, sem azóta nem aratott.

Olvassa tudós és laikus, uralkodók, egyszerű polgárok, parókiákon is felolvasó estet tartanak belőle.

Lehetett tanulni a derék britektől, hiszen néhány évtizeddel korábban sokkal kevésbé veszélyes gondola− tokért halt máglyahalált Giordano Bruno, és Galilei is csak hajszállal

kerülte el ezt a sorsot.

Bár ebben az időben már szinte min− denütt nemzeti nyelven írtak, Newton tudatosan vállalta, hogy latinul közli gondolatait. Erre nyomós oka volt: fontosnak tartotta, hogy az egész vilá− gon megismerjék az új természet− filozófiát. Számítása bevállt: csak életében több, mint két tucat kiadás− ban jelent meg.

De mit is tartalmaz ez a csodálatos mű?!

1. Lerakja a dinamika alapjait (3 mozgástörvény). E téren később New− ton alapjaira építi Max Planck a kvan− tumelméletet; majd Albert Einstein a relativitás−elméletet. Ezek nyitották meg a modern fizika korszakát.

2. Itt jeleníti meg értekezését a fényről, annak tulajdonságairól, törvényeiről, a fényfelbontásról.

szüntelenül kiáltják. (248. dicséret) Nem sok olyan ember élt, s él a Földön, aki ne csodálko− zott volna el az égbolton tündöklő csodálatos égitesteken; hát ha még egy kicsit a törvényszerűségeit is ismeri a Nap, Hold, bolygók mozgásainak. Mi okozza ezt a csodálatos rendet, mely megáll évezredek, évmilliók óta? Erre a kérdésre ad választ Newton a gra− vitációs törvényében, melyben kifejezi és matematikai szempontból alátá− masztja, hogy ennek a rendnek az okozója egy erő, mely hat minden két−két test között. Ez a vonzerő függ a két test tömegétől és a köztük levő távolság négyzetétől. Ezért a felfedezésért tartja a tudomány− történet Newtont a világ legboldogabb emberének, hogy erre a nagy kérdésre megtalálta a választ. Newton szerénységére és nagyságára vall: azért fedezte fel ezt a törvényt, mert óriások vállán állt. Szerinte a ter− mészet törvényeinek lényege: „Isteni beavatkozás szükséges.” Newton 1727−ben halt meg. A Westminsteri Apátságban helyezték örök nyuga− lomra. Síremlékén kőbe vésve hirdeti a felirat: „Íme az emberiség dísze.”

Végül egy kis versecske Albert Einsteintől, aki szerint „kevés tudo− mány elvezet Istentől, sok tudomány visszavezet hozzá.” : Newton pontos terve szerint Suhan a csillag, s arra int, néma pályán róva terét: ki−ki tisztelje Mesterét.

Oláhné D. Ilona

3. Tárgyalja a folyadékok mozgását.

4. Itt magyarázza a 23 éves korában felfedezett erőhatást, amely az égitesteket pályájukon tartja.

A csillagos égnek seregei ott fent /Tündöklő fényükkel dícsérik az Istent. /Az egek boltjai alatt forgó világok /Mély bölcsességéről beszélő bi− zonyságok. /Az Ő szavára lett tenger, hegy, füvek és fák,/ Jóvoltát s erejét

Kis Tükör │ 9

Karácsony a művészetekben – sajátos szemszögből Eredetileg a Karácsony a művészetekben témáról kellett volna írnom. Amikor leültem, hogy képanyagot gyűjtsek a cikk írásához, különböző képek címei alapján keresgéltem – Jézus születése, A pásztorok hódolása, Királyok imádása, A szent család – és itt már meg is akadtam, mert eszembe jutott kislányunk tavaly karácsonykor készült rajza. Akkor három éves volt. A karácsonyi ajándékok nézegetése közben gon− dolt egyet, és leült rajzolni. Az alkotás csendjében úgy éreztem, valami nagyon fontos mű van születőben. Ezt talán az akkor hét hónapos Lucánk is érezte, még ő sem zavarta meg a csendet, talán nem is merte. Akkortájt nem éppen a csend jellemezte otthonunkat, ahogy ma sem. Erről a szom− szédok is tudnának mesélni.

Készült az ebéd, a karácsonyi halászlé, mert december 25−én ezt illik enni. A mi családunkban legalábbis, mert a Régi ün− nepek a konyhában c. könyv ezt írja. Ünnepek előtt mindig elővesszük ezt a könyvecskét. Karácsonytól karácsonyig nap− tári sorrendben felvonultatva mutatja be a régi magyar konyha ünnepi ételeit. Számomra a Szentírás mellett ez egy nélkülözhetetlen segédkönyv a családi fészek melegének őrzésében. A könyv köszöntője is figyelemreméltó: „…A ma− gyar konyha az olyan emberé, aki keményen dolgozik, aki húz, aki mértékkel, beosztással él, de amikor ünnep van, akkor áldoz. Áldoz, nem a hasának, hanem a barátainak, a vendégeinek, a barátságnak, az egymást erősítő együttlét− nek, áldoz a hagyományokat őrizve, és merészen rögtönöz.

Tud ünnepelni úgy, hogy az ünnep évek, évtizedek múlva is külön emlékként marad meg. Tudjuk hát megülni az ünnepet, és tudjunk helytállni a hétköznapokon; legyünk gondtalanok az örömben, és gondosak az öröm kimunkálásában – erre akar tanítani ez a könyvecske.’’ – írja Szakál László, a könyv szerzője.

– Anya, kész! – kiált fel Julianna. – Csukd be a szemed!

Odaszalad hozzám: – Kinyithatod! – nyújtja felém a művét mosolyogva, és már meséli is, hogy mit rajzolt: – Ezek mi vagyunk, ez a mi családunk. Ez vagyok én, te állsz itt mellet− tem, melletted apa, apa mellett pedig Luca. Megszületett

kislányunk első alakokat ábrázoló rajza, és a családunk van rajta. A rajzlap aljától a tetejéig nyúlunk, szemeink csaknem egész arcunkat kitöltik, a színek is vidámságot sugároznak.

A biztos talaj a lábunk alatt stabilitásról vall. Megítélésem sze− rint egy pozitív családrajz. Nem tagadom, könnyek szöktek a szemembe. Mindez december 25−én, karácsony első ün− nepén. Talán mondanom sem kell, hogy ez lett az én legked− vesebb karácsonyi ajándékom! – Jaj, valamit még elfelejtettem! – kéri vissza a rajzot. – Hát a stop−táblát! Észrevette csodálkozó tekintetem, és máris magyarázta: – Tudod, anya, amikor az ovisokkal sétálni megyünk, az óvónénik mindig hozzák a stop−táblát. És milyen igaza van!

Ez egy súlyos tartalmakat hordozó ikonográfiai elem. Mert a

10 │ Kis Tükör

család az szent. Törékeny és könnyen sérül, ha nincs nálunk az átvitt értelemben vett stop−tábla.

Közel egy év elteltével készült egy új családrajz. Ez már az óvodában. Idén is elérzékenyültem, amikor megláttam kislányunk rajzát a faliújságon. Hatalmas mosollyal az ar− cunkon, karnyújtásnyira állunk egymástól, kitöltjük a kép terét,

az égen sok−sok napocska ragyog (néhány kedves család− tag, barát napocska formájában kapott helyet szűk családunk körében) – mindezek a pozitív családrajz jellemzői. Az én alakom valamivel kidolgozottabb a többieknél. A szempilláim napocskává varázsolják a szemeim és megvan mind a tíz ujjam. Milyen szépnek lát a lányom, gondoltam magamban, amit persze vele is közöltem. Egymás mellett állunk, széles mosollyal az arcunkon, tehát fontos vagyok neki, tudja, hogy rám mindig számíthat, állapítottam meg elégedetten. Elkértük a rajzot az óvónénitől, felöltöztünk és hazasétáltunk. Amint hazaértünk, kifüggesztettük családi portrénkat a legújabb alkotás helyére. Ez egy csipesz a konyhánkban. Így főzés közben is gyönyörködhetek a művekben, elemezgethetem azokat. Így történt ez most is, a vacsora készítése közben ala− posabban elmerülhettem a rajzban. Fontos észrevételekre ju− tottam többek között az alakok elhelyezkedését illetően.

Leginkább a levegőben lógó alakok kezdtek foglalkoztatni, mivel ezek nem szerepeltek eddigi rajzain. Vacsora után elővettem a korábbi rajzokat, amiket datálva, fontosnak tartott megjegyzésekkel a hátoldalukon őrzök. Ezeken az alakok, a házak és a növények szinte a földhöz ragadnak, ami bizton− ságról, stabilitásról vall. Vajon miért ábrázolta magát és a húgát a levegőben lebegve? Nem kellett sokáig gondolkod− nom rajta, hogy rájöjjek. Abban az időszakban rajzolta, amikor nem voltam a legjobb formában, mert ugye a hétköznapokba nem olyan nehéz belefásulni. Ez egyértelműen kiolvasható a családrajzunkból. Csak kirajzolta magából, hogy kicsit több támogatásra vágyik, kicsit több együtt töltött minőségi időre.

Ezt az is megerősítette, amikor megtudta, hogy az egész család elutazik együtt. – Anya, és apa is jön? Nem megy dol− gozni? – kérdezte többször is. Nem utaztunk messzire és nem mentünk hosszú időre. Egyik nap mentünk, másik nap jöttünk.

Végre vonatoztunk és ami a lényeg, hogy együtt voltunk. Ju− liannánk boldogsága határtalan volt, és ez a mi örömünk is volt, szülőké. Nem kellett hozzá sok, csak annak a felis− merése, hogy egy pillanatra meg kell állni, időt kell szakítani arra, hogy minőségi időt töltsünk egymással. Amikor a vonat elindult, a 434. dicséret éneklésébe kezdett: Vezess Jézusunk, s véled indulunk…férjemmel összemosolyogtunk.

Eltelt egy hónap, most is éppen egy családrajzon dolgozik Ju− liannánk, még alakulóban van a mű, de megnyugtat, hogy nincsenek lebegő alakok…

Milyen más így, ezzel a bizonyossággal várni a karácsonyt!

Szabó Csekei Tímea

A gondnoki tisztség

Az egyházközségi gondnoki tisztség eredete is visszanyúlik a XVII. századba, de ekkor még nem gondnok, hanem „egy− házattya” a neve. Némely helyen a nép, másutt a patrónusok, ahol esetleg voltak a presbiterek választották. Jog− és munkakörére vonatkozó adattal nem találkozunk e századból, de körülbelül ugyanaz, sőt több lehetett, mint a mai. Tudjuk pl. róluk, hogy ezek mentek el lelkipásztort „fogadni”.

Az „egyházattya” tiszt mellett találjuk az „egyházfia” tisztséget, melynek milyenségére az ekeli református egyház anyakönyvében olvasható eskü 1655−ből élénk világot vet: „Én nevezetes az Ekli Reformata Szent Ecclésiának egyházfiúságára Választott Személy, esküszeöm az éleő eöreök Istenre, a tellyes Szent Háromságh Istenre, aki Atya, Fiu, és Szent Lélek Isten, engemet ugy segéllyen ugy boldogítseson (!) min− den jó kívánságomban, ugy áldgyon megh és Szerentselicsesen (!) világi életemben ugy idvezicsesen (!) holzom után, hogy ebben az hivatalban és szolgálatomban, az Istennek az eő parantsolati szerént dicsőségére, házának ékességére és épüle− tire igyekezvén szolgálok szeretetbül jó lelkiismerettel hűségessen az Istennek és az Eklésia Ládájába betejendő jövedel− metskéjét s más javait is gonoszul el nem veszem, s vesztegetem, seőt takargatom oltalmazom, annak építésére. Ez szent Eklésiának Tiszteletes Prédikátorának nagy engedelmességgel mind keözönséges, mind magános dolgaiban kivánandó parancsolattyát megh fogadom végben vinni kész leszek, mind magát, mind tulajdon Cselédit megh beöcsülöm, eő kemnek a Tiszteletes Prédikátor Urunk eő keme házábul semmi látott halott ollyas dolgot és szót ki nem viszek és hirdetek s hozok, melybül gonosz származnék, se a falubul oly hirtt bé nem viszek, mely eő kegyelmekben haragot, bosszuságot gerjesztene és inditana, seőt eltávoztatom: Nemes Presbiter Uraiméknak is min− den Isten dixsőségére és keözön− séges külseő helségünknek javára Czélozó parantsolatinak enge− delmeskedvén hűségesen szolgálok, Isten engem ugy segillyen.”

Idézet: Kúr Géza: A Komáromi Refor− mátus Egyházmegye, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1993.

A gyakorlatban lévő mai gondnoki eskü szövege a Magyar Református Egyház Istentiszteleti Rendtartása szerint: „Én N.N. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szent− háromság, egy örök, igaz Isten, hogy gondnoki tisztemben, melyre Isten akaratából e gyülekezet elválasztott, a mi Urunk Jézus Krisztusnak hűséges szolgája leszek.

A fennálló egyházi törvényeknek és törvényes rendeleteknek minden teendőimben kész szívvel enge− delmeskedem.

A lelkipásztort és egyházunk munká− sait egyházvédő és –építő munkájuk− ban minden erőmmel támogatni szent kötelességemnek ismerem.

Ha emberi gyarlóságból akár egyházi törvények, akár törvényes felsőbb− ségem ellen valamivel vétenék, az egyházi fenyítéket alázatosan fel− veszem.

Az általam igaznak ismert református vallást sem félelemből, sem ado− mányért, sem más egyéb tekintetért meg nem tagadom.

Beszédemmel, minden munkássá− gommal, jó példámmal és egész életemmel Anyaszentegyházunk építésére és Isten országa ter− jesztésére törekszem, naponként igyekezvén magam is és hívogatván másokat is követni azt, aki a Fő, ami Urunk Jézus Krisztust, Isten engem úgy segéljen. Ámen

F.Zs.

Kis Tükör │ 11

Nagy Mihály a Rév− Komáromi Református Egyházközség lelkésze a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke.

Nagy Mihály Rétalapon, Győr vármegyében született 1788. december 14−én.

Rétalapról azonban a család csakhamar Ajkára, az anyai javadalomra költözött. A közép és főiskolai tanulmányait Pápán végezte. A tanulást később a következő helyeken foly− tatta: 1813−tól Bécsben természet− és vegytani tárgyakból hall− gatott előadásokat, 1814−ben utazott tovább Németországba, ahol Péczely József és Hetényi János társaságában másfél évet töltött a jénai, göttingeni és marbúrgi – hassiabai egyete− meken. Visszatérése után 6 évig tanárként működött Pápán.

1821−ben cserélte fel tanári pályáját a lelkészivel, mikor Komárom vármegye vagyonos és népes kocsi gyülekezete hívta meg rendes lelkészévé. Mint kocsi lelkész tudásával és ékes szónoklataival csakhamar felhívta magára a tatai egy− házmegye figyelmét, s így 1822−ben jegyzője, majd 1926−ban a tatai egyházmegye esperese lett. Ebben a tisztségében 18 éven keresztül szolgált hűséggel. Közben az ősrégi magyar családok egyikéből választott hitvestársat a művelt és szelídlelkű Thály Ágnes személyében. Házasságukból két élő gyermek maradt: Károly és Karolina.

1844. február 2−án a Dunántúli Egyházkerület püspöke /su− perintendense/ Tóth Ferenc meghalt, helyébe a kocsi lelkészt Nagy Mihályt választották meg. A püspökség pedig székhe− lyét áttette 1845. június 17−én az akkor már híres Komáromba.

Nagy Mihályt 1845. november 9−én választották meg, és ik− tatták be a komáromi gyülekezet lelkészi tisztségébe. 1857− ben meghalt Tüdős József másodlelkész. Ettől az időtől a püspök egyedül irányította a komáromi gyülekezet lelki életét.

Csak három évig kormányozhatott békében. Az ő idejére esett a szabadságharc /1848−1949/.

1850. január 6−án, Nagy Mihály püspöksége és Beöthy Zsig− mond főgondnoksága idején, elkezdődött a templom felújítása, amely az 1948−49−es szabadságharcban megrongálódott. A tornyot az ágyúzáskor találat érte, és leégett, a benne lévő három harang megolvadt, és a templom zsindelytetőzete is a tűz martalékává vált. Hosszabb előkészület és többszöri meghirdetett gyűjtés után Dechi Sán− dor algondnok szolgálata idején a templom megújult.

Nagy Mihály püspökként legnehezebb harcát az 1859−es évi pátenssel, nyílt paranccsal vívta, mivel nem közölte azt az egy− házkerületében. (A pátens tiltotta a protestáns egyházi gyűlések nyilvánosságát, valamint az egyházi törvényhozás− ban a kezdeményezés és a megerősítés jogát a fejedelem kezébe tette, s az egyháznak csupán indítványozási jogot hagyott. Ezzel a törvénnyel a kormány erősen korlátozta a protestáns közösségek jogait.) A püspök nem riadt vissza azoktól, akik csak a testet ölhetik meg, de a lelket soha. A nyílt parancs elleni hősies kiállásában egy emberként támogatta mind gyülekezete, mind egyházkerülete. Harminc évi püspök− sége után 1875−ben leköszönt a püspöki tisztségről. Nagy Mi− hály püspök és Beöthy Zsigmond főgondnok ideje alatt elkezdődött a templomtető felújítása, amely 1948−49−es sz−

12 │ Kis Tükör

abadságharcban leégett. A templom annyira lerombolódott, hogy nem lehetett istentiszteletek tartására használni, ezért az evangélikusok templomában tartották az alkalmakat, hogy a hívek addig se maradjanak lelki épülés nélkül. Mivel a tem− plom javítására a gyülekezet állami segítséget nem kapott, így a gyülekezet saját kérelemmel fordult az egyház és a város lakosságához, akik e nemes cél érdekében segítettek. Aztán a harangok beszerzésére került sor. A nagy harang elkészít− tetését Szarka János presbiter és családja vállalta magára, míg a másik két harang költségeit az egyház hívei fedezték. A harangokat Gloger Kálmán harangöntő készítette, aki a ha− rangokat a templom udvarában levő ún. „tűzoltó szertárban” öntötte meg. A harangok 1850. október 21−én készültek el, és a templom udvarán épített haranglábakon helyezték el. A sz− abadságharc idején a Kollégiumot a magyar állam hadikórház− nak rendezte be, azonban az oktatás 1849. december 10−én újból megindult. A templom felújítását Dechi Sándor algond− nok vezetése és ellenőrzése alatt 1850 karácsonyára befe− jezték, melyért Nagy Mihály püspök ünnepélyes istentisztelet keretében adott hálát.

Nagy Mihályt 1878. március 19−én 90 éves korában szólította az Úr magához és március 22−én temették el a komáromi temetőben. A gyászistentiszteleten az örökélet evangéliumát Pap Gábor püspök hirdette a Jel. 11,10 alapján (Légy hű mindhalálig…).

A gyülekezet kegyelete díszes márványemléket emelt lelkészének 1878. október 6−án. Sírkövének verse így hangzik: Nagy Mihály 1788–1878.

Komáromi gyülekezet lelkésze és dunántúli egyházmegye püspöke: Főpásztor pihen itt, ki nem ingott vész idején sem, S védvén egyházát védte hazánk jogait. Érdemeit nem márvány emlék, a szívek őrzik.

Szellemi műveiben s tetteiben neve él.

Nagy volt mint ember, szónok, s kormányt vezető fő.

Dőltét gyászolják a haza s hívei.

Cséplő Bálint

János terápiája: cselekedd az Úr akaratát. Mutassuk meg a szeretetünket! A szolgálat lényege, hogy önmagamból adok, hogy az elvárhatónál többet teljesítek az Isten dicsőségére, szeretetből, nem versengésből vagy köte− lességtudatból, hanem az Isten iránti hálából.

Ennek a szolgálatnak a kibontása van mai igénkben, amikor János ilyeneket javasol megvalósításra: szeres− sünk, ne nyelvvel, hanem cselekedettel; tartsuk meg parancsolatait, és azt tegyük, ami kedves őelőtte; higgyünk az ő Fiának nevében, és szeressük egymást.

Három terület, amely felöleli az egész életet. Mi az, ami keretbe foglalja az egészet? Nem hiszem, hogy János figyelmetlenségből bonyolódik szóismétlésbe. Sokkal inkább tudatosan kezdi és fejezi be a szeretettel. Tettel szeressünk, és egymást szeressük, azaz engedjük az Is− tennek a Krisztusban megjelent szeretetét átáramolni ön− magunkon a felebarátaink, azaz embertársaink felé!

Mit tesz Isten? Meglep bennünket. Váratlan dolgokat tesz.

Nem azt, amit megérdemelnénk. Vádol a lelkiismeretünk, s ha nem tudná, a Biblia megmutatja.

Mint a rossz gyerek, várjuk a büntetést.

Isten pedig ahelyett, hogy megbüntet− ne, kegyelmet gyakorol.

S mi mire használjuk ezt a kegyel− met? Szorongunk miatta. Félünk, mert nem bízunk Istenben, és azt gondoljuk, hogy ő is olyan, mint mi, és majd egyszer, egy kellemetlen helyzetben felhasználja el− lenünk bűneinket. A rossz gyerek várja a büntetést, és amikor megkapta, meg− nyugszik, felszabadul, és bátran elköveti az újabb rosszaságot. Mi ezt a fel− szabadulást hiányoljuk.

Nem arról van szó, hogy nem kapjuk meg, hanem arról, hogy nem úgy kapjuk meg, ahogy mi várjuk. Isten az Ő irgalmával egy olyan helyzetbe kényszerít be, ahol őszintének kell lenni, be− csületesnek, és

harcolni kell a bűn ellen. Ez nagyon nem megy az em− bernek sokszor.

Sokkal kényelmesebb lenne megkapni a büntetést, túl lenni rajta, aztán megint cselekedni úgy, mint azelőtt.

Isten azonban ezt nem engedi meg nekünk. Azt akarja, hogy érezzük meg az Ő kegyelmének a súlyát, és értsük meg, hogy mennyire fontos nekünk az, hogy a bűn ne uralkodjon felettünk.

Nem Istennek teszünk szívességet azzal, hogy imád− kozunk, vagy bűnvallást tartunk, vagy megbánjuk bűneinket. Ő örül annak, ha ezeket megtesszük, mert így lehetővé tesszük neki, hogy segítsen. Ugrásra készen áll, hogy amikor elengeded azt, ami a fizikai világhoz köt, elkapjon, hogy ne essen bajod. De amíg ragaszkodsz a félelmeidhez és a bűneidhez, addig nem tud segíteni.

Komárom, 2012. december 2.

Cs.Z. Keresztségben részesültek SZEPTEMBER Norma – Nagy Tibor református gazdasági vezető és Kosár Andrea református kommunikációs sza− kember gyermeke OKTÓBER Eszter – Karácsony Ferenc református gépész és Fekete Mónika római katolikus mérnök gyermeke Zselyke – Varga Zsolt római katolikus zenész és Kantár Judit református tájépitész gyermeke NOVEMBER Máté – Molnár Nándor római katolikus sofőr és Kacz Edina református vállalkozó gyermeke Ráhel – Sánta Szilárd római katolikus egyetemi tanár és Hornyák Eszter református tanár−hitoktató gyermeke Dorottya – Sánta Szilárd római katolikus egyetemi tanár és Hornyák Eszter református tanár−hitoktactó gyermeke

Igehirdetésen hallottuk

Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. Sze− retteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szól− hatunk Isten előtt; és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte. Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk. Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és ezt, hogy ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Lelkéből adott nekünk. (1János 3,18–24).

Házasságot kötöttek SZEPTEMBER Siegenthaler Marc 37 éves református építészmérnök és Ténai Ildikó 36 éves református háztartásbeli Hajmássy Tibor 42 éves római katolikus pénzügyőr és Szabó Ildikó 32 éves refor− mátus közgazdász Jókai Viktor 27 éves református géplakatos és Križan Andrea 26 éves református eladó OKTÓBER Dr. Mészáros Attila 32 éves egyetemi tanár és Gáspár Tímea 29 éves református tanár Eltávoztak a földi életből SZEPTEMBER Varga József 56 éves Tömösközi László 66 éves Sramó János 59 éves OKTÓBER Dian Endre 74 éves Földes Sándor 59 éves Butka András 87 éves NOVEMBER özv. Tóth Mihályné született Cseplár Aranka 91 éves

Kis Tükör │ 13

Az elmúlt hónapok eseményei

Augusztus 27− szeptember 1.

Az újkenyérért való hálaadó úrvacsorai istentiszteletre készültünk az ószövetség aratásról szóló igéi alapján bűnbánati istentiszteleteinken.

Szeptember 1.

A nőegylet szervezésében ezen a kicsit borongós, de tartal− mas szombati napon gyülekezetünk 44 tagjával a nagycenki Széchényi kastély kiállítását tekintettük meg, majd Sopron belvárosában tettünk egy sétát. A napot egy Győrben elköltött estebéddel zárva fáradtan, de élményekkel gazdagon értünk haza.

Szeptember 2. Úrvacsorai közösségünket a tanévnyitó istentisztelettel kötöt− tük össze. Ezen az alkalmon bemutatkoztak hitoktatóink: Balázs Lilla, Marikovecz Timea és Tóth Zsuzsanna, akik a kis elsősöket és szüleiket köszöntötték biblia történet el− mondásával, énektanítással, imádsággal.

tagjait is körünkben köszönthettük. A templomi alkalom után a tanácsteremben a nyári alkalmainkról vetítéses bemu− tatóra, majd kötetlen beszélgetésre is sor került. A sze− retetvendégségért köszönet az Élő Víz nem befektetési alap tagjainak.

Délután gyülekezetünk presbitériuma Dunamocson pres− biterkonferencián vett részt, melyen dr. Kocsev Miklós a SJE Teológiai Karának tanára adott elő a gyülekezeti tisztségekről, majd Fekete Vince egyházunk főgondnoka az újonnan alakult presbiteri szövetségről számolt be.

Október 22–27.

Bűnbánati istentiszteleteinken az Ige fényében a 450 éves gyülekezetünk történetét kísérhettük végig.

Október 25.

Az augusztusi gyülekezeti hetünk résztvevőivel fényképek vetítésével felelevenítettük a nyári élményeket. Köszönet Mikos Sándornak és Turányi Józsefnek, akik ezt lehetővé tet− ték!

Október 27.

Gyülekezetünk konfirmandusai egyházmegyei találkozón vettek részt Bátorkeszin. Áhítatot nt. Fazekas Zsuzsa, előadást nt. Pólya Katalin tartott Hogy nézünk mi ki? címmel.

Szeptember 14–16.

Gyülekezetünk ifjúsága a Firesz által szervezett Fi−la hétvégén vett részt Megyeren és Alistálon.

Szeptember 25.

A nőegylet tartotta rendes havi gyűlését, melyen Cséplő Bálint mérnök, közösségünk gondnoka Gyülekezetünk nagy− jai címmel tartott előadást.

Szeptember 30.

Gyülekezetünk hitoktatói, pedagógusai vettek részt a 14 órakor kezdődő Egyházmegyei pedagógustalálkozón Mar− toson. Az alkalmon Kálmán Attila a tatai Református Gim− názium igazgatója tartott előadást A gyermeket belülről lehet nevelni címmel.

Október 7.

A délelőtti istentisztelet keretében ft. Fazekas László, egy− házunk püspöke szolgálatra bocsátotta Hozák Viktort és Haris Szilárdot, akik sikeresen befejezték tanulmányaikat a SJE Teológiai Karán. Viktor gyülekezetünkben szolgál segédlelkészi minőségben, Szilárd pedig a teológián foly− tatja tanulmányait doktoranduszként. A fiatalok mindannyi− unk lelki épülésére egy−egy ige alapján tettek bizonyságot Istentől való elhívatásukról.

Október 14.

A szépkorúak vasárnapján istentisztelet keretében imád− koztunk időseinkért, betegeinkért. Örömteli volt, hogy az Is− potály otthon három tolókocsis lakóját, gyülekezetünk régi

14 │ Kis Tükör

Október 28.

A délelőtti istentiszteleten nt. Molnár Árpád püspöki titkár hirdette az igét, majd az úrasztalához az újborért való hálaadással járultunk.

Délután 4 órakor került sor arra az alkalomra, melyen 450 éves gyülekezetünkért adtunk hálát. A templom udvarán egy fa elül− tetésével és egy kő elhelyezésével emlékeztünk Huszár Gálra, akinek reformátori szolgálata által Isten gyülekezetünket alapí− totta. Ünnepi beszédet nt. Fazekas Zsuzsanna mondott, majd a templomban az igehirdetés szolgálatát ft. Fazekas László végezte. Huszár Gál életéről és munkásságáról dr. Dienes Dénes a Sárospataki Református Teológia professzora tartott előadást. Szolgált az alkalmon a Collegium Musicum, gyülekezetünk énekkara, valamint Dráfi Mátyás színművész.

Meghívott vendégeink (nt. Dobai Sándor, egyházmegyénk es− perese, Márkus Mihály a pápai testvérgyülekezetünk lelkipász− tora, Elek László róm. kat. esperes, Kakas Zoltán baptista prédikátor, valamint a délkomáromi polgármesteri hivatal le− vélben) pár gondolattal, igével köszöntötték gyülekezetünket.

Az alkalom után szeretetvendégségre került sor a SJE központjának éttermében. Ezúton is köszön a gyülekezet vezetősége minden segítséget!

Október 31.

A 450 éves évforduló alkalmából délután 3 órakor kezdődő temetőkerti sétánkon gyülekezetünk volt lelkipásztorainak sírjai előtt megállva felelevenítettük szolgálatukat, s egy−egy zsoltárvers eléneklésével, és egy−egy szál virággal róttuk le tiszteletünket elődeink emléke előtt.

Délután 5 órakor a reformációra emlékezve megtartottuk ün− nepi istentiszteletünket.

November 25.

Istentiszteleteink előtt és után a gyülekezeti teremben ad− venti könyvvásárt tartottunk, melyen lehetőség nyílt vallá− sos irodalom, naptárak és igés kártyák vásárlására.

November 4.

A gyászolók vasárnapjának keretében hívtuk meg azokat a testvéreket, akik az elmúlt időszakban veszítették el szerettüket.

Isten ígéreteire támaszkodva együtt erősödtünk az örökéletbe és a feltámadásba vetett hitünkben.

November 27.

A nőegylet havi gyűlésének vendége nt. Écsi Gyöngyi a hetényi református gyülekezet lelkésze volt, aki gyász− és búcsúztató énekekből összeállított zenés áhítatán az elmúlás fölött is győzedelmeskedő hitében erősítette a gyülekezeti terem zsúfolásig megtelt közösségét.

November 26. – december 1.

Bűnbánati hetünk istentiszteletein Ezsdrás könyvének igéi alapján tartottunk önvizsgálatot.

November 8–10.

23 nyolcadikos konfirmandusunkkal egy hétvégét töltöttünk Al− istálon. A hitünk alapjairól szóló tanítás mellett volt lehetőség a játékra, éneklésre, beszélgetésre.

November 11.

Presbitériumunk határozata alapján az őszi diakóniai vasárnap perselypénzével, 352 €−val, gyülekezetünk rászorulóit sze− retnénk támogatni.

November 9–11.

Fiataljaink a Firesz által szervezett III. IFI− Hétvégén vettek részt Jókán.

November 17.

Három egyházmegye (Pozsonyi, Komáromi, Barsi) énekversenyén gyülekezetünk gyer− mekei is sikerrel szere− peltek. Aranysávos lett Mikla Bence (I. kategória), Molnár Anna, Bogdan Rebeka, Zsidek Alexandra (II.kat.) Molnár Zsófia (III.kat.). Ezüstsávban részesült Molnár Ju− lianna, Simon Barna, Simon Ákos (II.kat.) és Édes Lili (III.kat.) Együtt örülünk a gyerekekkel és köszönet a felkészítő tanárnak, Simonné Rácz Mártának.

November 22.

A Női bibliakörön együtt néztük meg az Ószövetségi Eszter királynéról szóló filmet, mivel több hónapon keresztül Eszter könyvével foglalkozunk.

Az esti istentisztelet keretében az úrasztalát is megterítettük, melynek vendégei voltak a Marianum Iskolaközpont végzős gimnazistái és tanárai is.

November 24.

Egyházmegyei bibliaismereti versenyen a II. kategóriában 25 csoport közül 2. helyezést ért el Csintalan Dóra, Vörös Áron, Vörös Virág, Vanya Zsuzsika. Köszönet a felkészítő tanárnak, Ódor Zsuzsannának.

November 30.

Ezen az estén fiatalok tartották énekes−zenés áhítatukat, amelyen nt. Süll Tamás szolgált igei buzdítással.

Köszöntő Gyülekezetünk gondnoka CSÉPLŐ BÁLINT mérnök december hónapban ünnepelte 80. születésnapját.

Ebből az alkalomból gondnok urunkra Isten gazdag áldását kérjük a következő igeverssel:

„Áldjon meg tégedet az Úr, és õrizzen meg tégedet.

Világosítsa meg az Úr az Õ orcáját terajtad, és könyörüljön terajtad.

Fordítsa az Úr az Õ orcáját tereád, És adjon békességet néked.”

(4 Móz.6,24-26)

Kis Tükör │ 15

„Az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat.” (Ézsaiás 58,7)

Van, hogy nehéz az elengedés, de muszáj!

ALKALMAINK JANUÁR 01. Újévi istentisztelet – úrvacsora 17. Évzáró presbiteri gyűlés 20–26. Egyetemes imahét 27.

Lepramisszió vasárnapja – perselypénz: lepramisszió 29.

Nőegylet FEBRUÁR 02–03. Családi Napok Megemlékezés nt. Galambos Zoltánról 10.

Egyházközségi közgyűlés 11–16. Bűnbánati hét 17.

Böjtfő – úrvacsora 21.

Presbiteri bibliaóra 26.

Nőegylet MÁRCIUS

BŰN facebook.com/HUN.emberek

01.

Világimanap 04–08. Téli sítábor, Šachticky 10.

Házi bibliaórások találkozója (Vendég: Cseri Kálmán a Pasaréti Református Gyülekezet nyug. lelkipásztora) 15.

Nemzeti ünnep 21.

Presbiteri bibliaóra 24.

Virágvasárnap 25–30. Bűnbánati hét 26.

Nőegylet 28.

Nagycsütörtök – úrvacsora 29.

Nagypéntek 31–01. Húsvét – úrvacsora

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház „És megmosták r uhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezér t vannak az Isten trónusa előtt” [Jel 7,14–15]

www.reformata.sk/