__MAIN_TEXT__

Page 1

XII. évfolyam

Alapítva 1928-ban

2011. december

4. szám

KIS TÜKÖR

A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Tartalom Emlékezzünk: W. A. Mozart gyermekkora 2. oldal Könyvfigyelő: Gerlinde Ortner – Gyógyító mesék 3. oldal 2011 a család éve: – „Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem…” – „Már anyaölben is volt mindig gondja ránk…” – „...tegyetek tanítványokká minden népeket” – Unokaként lelkész nagyszülők közt 4–6. oldal Tanulási zavarokkal küzdő gyermek 6–7. oldal Bemutatkoznak segédlelkészeink 8. oldal Gyermekotthon 9. oldal Koronáját csak az nyeri el, aki kereszt− jét is elhordozza 10. oldal Emlékezés Dr. Szénássy Zoltán tanár úrra 11. oldal A presbiteri tisztség 12. oldal Igehirdetésen hallottuk 13. oldal Ifirkász: – Ifilmklub – Ádám almái – FI−LA – Firesz iroda nyílt Komáromban – 18+ hétvége 14–15. oldal Gyereksarok: Az én legkedvesebb karácsonyi dalom 16. oldal Eseménynaptár 17–19. oldal Múltunk nagyjai: Péczeli József 20. oldal

Ára: 0,50 €

Mit is kérjünk? Hogy a Kis Tükör karácsonyi számá− nak vezércikkét én írhatom, szá− momra a szó legszorosabb értelmében nagy megtiszteltetés, ugyanakkor nagy felelősség is. Mi− előtt a tollat a kezembe vettem volna, kértem Istent, Ő vezesse kezemet, gondolataimat, mert az Ő segítségé− vel minden bizonnyal meg tudom fo− galmazni, mit is szeretnék én 2011 karácsonyán. Fenyőillat, gyertyafény, ünnepi ka− lács, csendes éj: napjainkban a kará− csony jelentősége csak ilyen hangulati tényezőkké zsugorodott sok családban. És persze drága aján− dékok hajszolása, melyek akár még adósságba is kergetnek. De jó lenne megértetni az emberekkel, hogy nem ez a karácsony! Üres, fölösleges szavakkal terhes, ugyanakkor követhető és vonzó pél− dákban szűkölködő világot élünk. Olyat, amelyben megkérdőjeleződik minden valamikori érték, és divattá válik a „sehova sem tartozás”. Ez lát− szik biztosítani az egyén szabadság− jogát. Közben szinte észrevétlenül nőnek fel generációk családi, vallási és nemzeti gyökerek nélkül. Végeláthatatlan családregényeket nézünk (már aki) a televízióban, köz− ben körülöttünk családok hosszú sora hullik szét, fut zátonyra. Van ebből a szomorú helyzetből kiút?! Ádvent van. Ilyenkor szinte mindenki kér valakitől valamit. „Kérjetek, és adatik néktek.” (Máté 7,7) Hát akkor merjünk mi is kérni az egyetlen Illetékestől a legfontosabba− kat: szent családokat, melyek képe− sek és méltók a továbbélésre. És akkor egyúttal kérjünk szent nemze− tet, ígéretes társadalmat. Vagyis kér− jük Istent, adjon nekünk Jézussal együtt élő szülőket és pedagóguso− kat, igaz nevelőket gyermekeink mellé.

Közel 40 éves pedagógiai munka áll mögöttem. Hálás szívvel köszönöm Istennek a nagyon szép és boldog éveket, hogy párommal együtt mi is kis fáklyák lehettünk. Saját gyerme− kekkel nem ajándékozott meg az Úr, Ő tudja, miért. Viszont oktathattam több mint 3000 fiatalt. Apám, nagyapám, dédapám istenfélő hívő pedagógusok voltak. Apámtól hallottam először, hogy „A bölcses− ség kezdete az Úrnak a félelme”. (Péld. 9,10) Minden más tudomány csak ezután következik. A fenti állítás igazán teljes az 1Kor. 13,2−vel: „...ha mindez pedig nincsen énbennem, semmi vagyok.” Minden iskolának, de kiváltképpen a felvidéki magyar, köztük az egyházi iskolák jó működésének alapfeltételei az alábbiakban foglalhatók össze: 1. Istenfélő pedagógus (Comenius− alapelv); 2. Kiváló szakmai tudás; 3. Nemzeti öntudat. Az elsőt és a harmadikat nem rejtik véka alá, a második pedig úgyis hamar kiderül. Ezeket az igényeket a kiváló oktató− nevelő bencés szerzetesrend atyái 1812−ben Pannonhalmán így fogal− mazták meg: „Az iskolának fő célja az, hogy a magyar ifjúság szívét igaz jámborsággal, eszét pedig tudo− mánnyal töltse meg. E kettős köte− lességnek azonban csak úgy lehet megfelelni, ha a tanárok mindkét szempontból önmaguk is magas színvonalon állnak. Szükséges, hogy ne csak a tudományokban, hanem az erényekben is törekedjenek megiz− mosodni, mert az erények még a tu− dományoknál és a tehetségnél is nagyobb becsűek.” Vagy idézhessem a nagy Comeniust, akit a bölcs és jóságos Lorántffy Zsu− zsanna, I. Rákóczi Györgyné fejede− folytatás az 3. oldalon


KIS TÜKÖR ... k n ü z z Wolfgang Amadeus Mozart gyermekkora Emléke

2

Wolfgang Amadeus Mozart, a cso− dagyerek 1756. január 27−én szüle− tett Salzburgban. Édesapja, Leopold Mozart alig harminchét esztendős, édesanyja Anna Mária har− minchat éves, amikor hetedik gyermekük megszületett. Ed− digi hat gyer− mekük közül csak egy kis− lány: „Nannerl” maradt élet− ben, aki ekkor 5 éves. Így még na− gyobb az öröm, hogy a kis Wolf− gang életben maradt. Mindkét gyermek egészen különleges zenei ké− pességekkel rendelkezett. Leopold Mozart, aki maga is tehet− séges muzsikus és zeneszerző volt, a salzburgi érseki zenekar hegedű− seként és karmestereként működött. Miután felismerte gyermekei rendkí− vüli zenei érzékét, összeállított szá− mukra egy kitűnő zongoraiskolát az akkori kor legkitűnőbb zeneszerzői− nek műveiből. A kis Wolfgang hihetetlenül rövid idő alatt sajátította el édesapjától a he− gedűjátékot, aki az első Hegedűis− kola szerzője volt. A gyermek ekkor már tökéletesen kezeli a csembalót (a zongora elődje), sőt már önállóan komponál kisebb műveket is. A betű− vetés tudását megelőzte a kotta is− merete. Édesapjuk fia és lánya zenei fejlő− dése érdekében lemond saját zene− szerzői ambícióiról, hogy minden energiáját és idejét gyermekei zenei nevelésének szentelje. Ennek első állomása a bécsi császári udvar, ahol bemutatja a hatéves kisfia tu− dását. Erre az időre esik a pozsonyi bemutatkozás is, mely során elnyeri a magyar urak bőkezű támogatását. Az eseményt emléktábla is őrzi. Ez− után München, Frankfurt, a későbbi− ekben pedig az angol királyi udvar következett, ahol találkozott Johann Christian Bachhal is. Ezeket az utakat természetesen pos−

2011. december

takocsival tették meg, amelyek nem− hat éves korában vette feleségül az csak fárasztóak, hanem veszélyesek énekesnő Constanza Webert, akivel is voltak az utasokra leselkedő fosz− boldog házasságban élt. Házassá− togatók miatt. Bizonyára ez is aláásta gukból hat gyermek született, akik− a kisfiú egészségét, a későbbiekben ből, sajnos, csak kettő maradt pedig része volt gyakori betegsé− életben. Az utolsó gyermek 1791 jú− geinek is. liusában látta meg a napvilágot. Még A tizenéves ifjú több ízben is ugyanennek az évnek decemberé− megfordul Olaszországban, ben halt meg W. A. Mozart Bécsben. hisz Itália nemcsak a zene, A minden idők egyik legnagyobb ze− hanem a művészetek köz− neszerzőjét csak néhány barátja kí− pontja is ebben az időben. sérte el utolsó útjára, de a zord Huszonkét éves korában időjárás miatt a városkapunál ezek is eljut Párizsba is, erre az visszafordultak. Mozartot egy közös útra kivételesen az édes− sírba temették és a mai napig is ta− anyja kíséri el. Ez az út lány, hogy hol lehetnek földi marad− hozta meg a várt eredmé− ványai. Az alig 36 évet élt zeneszerző nyeket. Sajnos azonban után kb. 650 mű maradt fenn az utó− édesanyja is meghal. kor számára. W. A. Mozartról elmondhatjuk, Nánássy Ildikó hogy korának legnagyobb mu− zsikusa volt. Min− den műfajban, amelyben alkotott: operáiban, szimfó− niáiban, a verseny− és zongoraművek− ben, sőt az egyházi zenében is felülmúl− hatatlan. Európa leghíresebb zongo− ristája és karmes− tere volt. A csodagyerek mi− voltáért később nagy árat fizetett. A csodagyerekből rit− kán válik normális életet élő felnőtt. Az egyetlen különleges képességét fejlesz− tik a többi rovására, az általános képzé− sét elhanyagolják, és őt magát elké− nyeztetik. Később pedig nehéz teljesí− teniük a nagy elvá− rásokat. Mozart tragédiája volt az is, hogy az apjától való Hitelesítetlen portré. „Martin van Meytens Mária Terézia udvari függőségben nőtt festője volt. Ez a portré (feltételezve, hogy ő festette) kiemelke− fel, állandó irányí− dik a gyermek Mozart ábrázolások közül. Ahelyett, hogy vala− milyen módon eltávolítaná a csodagyermeket a valós világból − tásra volt szüksége. akár egy kerub, aki nem egészen része ennek a világnak vagy Könnyelműségéről egy robottal határos zenei zseni −, úgy ábrázolja Mozartot, és indulatosságáról mint a tömeg legfigyelmesebb tagját, aki lebilincselő komoly− volt híres. Huszon− sággal közelít a festményt szemlélőhöz.”


2011. december

KIS TÜKÖR

folytatás az 1. oldalról

lemasszony Sárospatakra hívott 1650−ben híres kollégiuma igazgatására. Az ott kiadott első ma− gyar‒latin nyelven írt „Orbis pictus” (A világ ké− pekben) című tankönyvében írja: „Ezen illyen formán ki−szerzett könyvecske, úgy reménylem, hogy használni fog: először az el− méknek édesgetésekre, hogy az oskola dolgát ne vélljék kínnak lenni, hanem gyönyörűségnek. Mert az nyilvánvaló dolog, hogy a gyermekek csaknem csecsemőségektől fogva gyönyörköd− nek a képekben, szemeiket az ilyen látnivaló dol− gokkal örömest legeltetik. Aki pedig azt véghez viszi, hogy a bölcsességnek kertecskéjibül ki− vesztessenek az ijesztgető dolgok, az nagy mun− kát vitt véghez.” (Csakhogy akkor még nem volt „Való világ” meg Győzike, se horror, se egyéb ifjúság lelkét szeny− nyező képáradat.) Na, igen. A mérges, ideges, goromba, gúnyolódó, flegma, egyszóval szeretet nélküli ember nem való katedrára. Ottléte nemcsak hiba, hanem bűn is. Az ifjúság nevelésére soha sem volt elég a be− széd. Ma pedig végképp nem nevelünk, persze beszédünkkel sem, cselekedeteinkkel, külsőnk− kel, egész életünkkel. Testünk a Szentlélek temp− loma. (2Kor 6,16). Oda pedig nem való sem a dohányzás, sem az alkohol, sem a csúnya be− széd, de még a kihívó vagy ápolatlan külső sem. Gondolataim messze elkalandoztak, pedig csak azt akartam megfogalmazni milyen pedagógus segíthet a szülőknek, hogy szent családban ne− velhessék gyermekeiket. 2011 karácsonyán kérjünk Istentől ilyen családo− kat, Jézussal együtt élő, az egyházban helyüket meglelő közösségeket, melyek egyúttal a re− ményteljes nemzet alapsejtjei is. „Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem feje− delemségek, sem jelen− valók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem ma− gasság, sem mélység, sem semmiféle más te− remtmény nem választ− hat el minket az Isten szeretetétől, amely meg− jelent nékünk Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Pál apostol) Az Úr Istentől gazdagon megáldott békés, boldog karácsonyt és új esztendőt kíván a Kis Tükör min− den olvasójának tisztelettel

Vitéz Oláhné D. Ilona, a Komáromi Református Egyházközség gondnoka

3

Könyvfigyelő A gyermek nem kis felnőtt ugyan, de teljes értékű ember. Még nem kiforrt, megcson− tosodott egyéniség, de későbbi énjének aránylag korán megmutatkoznak a jelei. Mi sem érdekli jobban a szülőt, mint gyermekének jövője, boldogulása. Ám, hogy milyen emberré lesz, azt lehetetlen előre tudni. Nagyon jó érzés szülőként látni, ahogy cseperedik, változik és gyara− podik, ám az is előfordul, hogy nem tölt el bennünket a büszkeség miatta. Kifogásol− nunk kell magatartását, szomorkodunk rossz tulajdon− ságain. Biztosak vagyunk abban, hogy valamit nagyon elrontottunk a nevelésében, nem értjük őt, nem tudunk mit kezdeni a viselkedésével, tehetetlenek vagyunk. Gerlinde Ortner gyermekpszi− chológus véleménye szerint a tájékozatlanság az oka annak, hogy sok a körmét rágó, ágyba vizelő, tikkelő (rán− gatódzó mozgást végző), mások szavába vágó, türel− metlen, ok nélkül nyafogó, agresszív, dadogó, csúnyán beszélő, rendetlen, engedet− len és az ilyen−olyan gyerek. Ha idejében észrevennénk gyermekünk lelki szükség− leteit, és jobban megértenénk a fejlődéssel járó prob− lémákat, magatartásformákat, ha helyesebben motiválnánk őket, követelményeink egy− bevágóbbak lennének képes− ségeikkel és lehetőségeikkel, kevesebb lehetne a maga− tartászavar. Mi kell ahhoz, hogy helyes irányt vegyenek a dolgok? Mindenekelőtt egy megfelelő érzelmi háttérrel rendelkező közös, mindkét fél számára érthető nyelv hasz− nálata. „A mese mindennél al− kalmasabb rá, hogy gyerek és felnőtt között ledöntse a nyelvi és értelmi korlátokat. Számta− lanszor tapasztaltam, milyen jól reagálnak a mesékre a

gyerekek ”– írja a szerző „Gyógyító mesék, avagy hogyan segítsen a szülő a gyermeknek a félelem és agresszió leküzdésében” című kötetének szülőkhöz in− tézett szavaiban. De szükség van nagy adag türelemre, em− pátiára és önkritikára is. Is− merni kell a fejlődés szabály− szerűségeit (pl. melyek annak válságos szakaszai), a si− keres nevelés (a motiválás, büntetés, elismerés, megerő− sítés stb.) buktatóit. Azután jó, ha az adott viselkedészavart valaki megérteti velünk, hogy mi az eredője, mitől hatalma− sodott el, mi erősítette föl, mi− lyen mélységű és hatósugarú a probléma. A szerző épp ilyen kézi− könyvvel ajándékozza meg a szenvedő családokat. A Gyó− gyító mesék a mesékkel való gyógyítást a szülők felvilá− gosításával kezdi. Gyakorlati tanácsokkal lát el bennünket, mi a teendő, ha a gyerek nem akar elaludni, fél valamitől, ha húzza az időt, rendetlen, en− gedetlen, hazudik vagy csú− nyán beszél, ha nem akar enni vagy rágja a körmét, ha agresszív hajlamai vannak, vagy folyamatosan zavarja a tanítást. Aztán már csak hagy− ni kell, hogy a mesék végezhessék dolgukat. Szalay Cecília


4

„Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem…” Zsolt 27,10 Azon a bizonyos 1979−es júliusi napon négyen ültek a kocsiban: két házaspár. Hencidáról tartottak a Hortobágyra. Beszélgettek, nevetgéltek… A követ− kező pillanatban már érezték, hogy valami baj van. A fiatal sofőr elvesztette uralmát a gépkocsi felett, és egyszer csak egy kanálisban találták magukat… Csodával határos módon nem történt semmi bajuk, pár horzsolást leszámítva. Nem történhetett, mert fe− ladatuk volt. Valaki várt rájuk…

Néhány száz kilométerrel arrébb egy Sztojka Mária nevű kislány feküdt ágyában. Várt. Arra, hogy valaki felve− gye, törődjön vele. Minden közeledés, érintés mosolyt csalt az arcára. Csak néha adatott meg neki, hiszen rajta kívül még több mint száz gyermek várt ugyanerre. A csecsemőotthonban… Néhányszor eljött egy kedves házas− pár hozzá, ölükbe vették, simogatták, babusgatták. Most is őket várta… Az asszony egy kicsit beteg volt. Megfá− zott, amikor a kanálisba esett a Horto− bágyra vezető úton… Végre beléptek az ajtón. Eljöttek érte. Most nem kell visszaadniuk a nő− vérkéknek. Elvihetik, mától ők gondos− kodnak róla. Valami új kezdődött. Az asszony és a férfi gyermekre lelt. Hosszú idő után. A kislány pedig otthonra, befogadó karokra, szerető szívekre talált. Anyára, apára… Hogy mi lett a többi gyermek sorsa, nem tudom. Azt viszont igen, hogy Isten bebizonyí− totta ennek a kislánynak,hogy ha valakit elhagy is az apja, anyja, Ő magához fogadja… Hogy honnan tudom ezt, és miért merem ezt állítani? 1978 decemberében születtem Komá−

KIS TÜKÖR romban. Anyám, Sztojka Margit, ott hagyott a szülészeten. Így kerültem a komáromi csecsemőotthonba. Pár hónap múlva találkoztam egy házas− párral, amely szeretett volna örökbe fogadni egy babát. Július végén már náluk lakhattam… Sok mindenről mesélhetnék, talán majd egy másik alkalommal meg− teszem… Most csak annyit szeretnék elmon− dani, hogy hálával tartozom Istennek azért, hogy nem hagyott magamra. Családdal ajándékozott meg, ahol azon kívül, hogy felneveltek, megmu− tatták nekem a Mennyei Atyához vezető utat, az Úr Jézus Krisztust is. Tudom, apám, a− nyám elhagyott, de az Úr magához fo− gadott engem. Különös élmény volt, mikor komáromi se− gédlelkészi szolgá− latom idején elláto− gattam a csecse− mőotthonba. Hihe− tetlen volt, hogy valamikor én is ott laktam… Hatodik éve a jókai gyermekotthon al− kalmazottjaként olyan gyermekek nevelésében vehetek részt, akik különböző okok miatt nem lehetnek családjukkal. Remélem, egy napon az ő bizonyságtételükké is válhat: „Ha apám, anyám elhagy is, az Úr magához fogad engem…” Kudrna Marika

„Már anyaölben is volt mindig gondja ránk…” Nagy családból származom. Áldott emlékű szüleim 7 gyermeket neveltek a nemzetnek, református hitvallónak. Szűkösen éltünk, de a dicséretek, a zsoltárok éneklése, amelyet szü− leimtől tanultam, lelki kenyérré vált, és sokszor átsegítette a családot az ag− godalmaskodáson. Az ünnepeket mindig nagyon vártuk. Így a kará− csonyokat is. Annak mindig megvolt a megszokott ünneplési rendje, de so− hasem vált unalmassá a szüleim sze− retete révén. Az első hitélményem mégis nagy− apámhoz kapcsolódik. Emlékszem, egy fagyos téli délutánon behívott a szobájába. Jól ismertem a bútorzatot,

2011. december a parázsló kályha melege vonzott. Rám nézett, mosolygott, és én csak vártam, hogy mi fog történni. Sz− erettem Nagyapát! Leültetett az ágy szélére, és halk imába kezdett: „Hozsánna, hozsánna a nagy Király− nak!” Ekkor magához ölelt, én pedig megkérdeztem, ki is az a király. Ő azt mondta: Az Úr Jézus Krisztus. Ha majd megtanulsz írni, olvasni, az iskolában a hittanórákon sok mindent hallani fogsz róla. Figyelj mindig a tanítódra, mert ő a jó utat, a menny− országba vezető utat fogja neked megmutatni. Emlékszem, így is lett. Mikor iskolás lettem egy délután egy kedves, mosolygós ember lépett az osztályba, és Zsemlye Lajos néven mutatkozott be. Ő tanított hittanra. Nagy műveltségű, mégis egyszerű, alázatos ember volt a lelkipásztorunk. A faluban a családtagjaimon kívül őt szerettem a legjobban. Olyan hittel és szeretettel tanított bennünket, hogy felejthetetlenné tette hittanóráinkat. Hitünk alapját, fundametumát rakta le a szívünkbe, amikor a kősziklára épített házról tanított. De ő tanított meg a tízparancsolatra is, amely végigkísér egész életemben. Isten adjon ma is sok ilyen nagyszülőt, szülőt, családot, és egy− házunknak ilyen alázatosan szolgáló áldott lelkipásztorokat.

Hetényi Gál László presbiter

„...tegyetek tanítványokká minden népeket” Máté 28,19 Minden ember életében a szülők rakják le a családi nevelés alapját. Fontos iránytű a példa. A szavak ok− tatnak, a példák vonzanak. Erre az alapra folytatja az építést az iskola. A harmadik nagyon fontos tényezőről nem szabad elfeledkeznünk: ez pedig az Egyház. Az egyházi nevelésnek az oszlopa a lelkipásztor. Az ő lelki minősége ad lendületet a tagok lelki életének elindításához, növekedéséhez. Én a pozsonyi gyülekezetben éltem. Ott kereszteltek meg, ott konfirmáltam. Ott szerettem templomba járni. Ötéves koromban vittek, később önként, nem kényszerből, szívesen mentem. Serdülőkoromban a hit−


2011. december tanórákon és az istentiszteleteken kívül más alkalom nem volt. Az énekkar később alakult. Temp− lomépítő püspök urunk idősebb volt már abban az időben. A segédlelkészek jöttek−mentek, sűrűn váltakoztak. Püspök urunk halála után a huszti gyülekezet lelkészét, Szabó Bélát hívta meg a vezetőség. Vele felpezsdült a gyülekezetben az élet. Én akkor kezdtem el tanulmányaimat az állami tanítónőképzőben. Ekkor alakult meg a gyülekezetben a keddi és pénteki bibliakör. Korábban volt már bibliaóra vasárnap délutánonként a háztartásokban dolgozó, falukról felkerült lányoknak. Püspök urunk halála után beosztott lelkész szolgált ideiglenesen. Ekkor több zsidó család megkeresztelkedett. Szabó Béla megérkezésekor az ő részükre kezdett bibliaismertetést tar− tani minden péntek este. Ezekre az al− kalmakra én is eljártam, mert szomjúhoztam az evangéliumot. Egy hittanórán megkérdezte tőlem a lelkipásztorom, hogy olvasom−e a Bib− liát: Azt feleltem, hogy szoktam lapoz− gatni benne. ‒ Ma vacsorázni fogsz? ‒ kérdezte. ‒ Fogok ‒ feleltem. ‒ Te a testedet naponta táplálod, a lelkeddel pedig nem törődsz? Tudod− e, hogy az Úr Jézus nagyon szeret, érted halt meg a Golgotán. Várja, hogy add át az életed. Mélyen érintett az elhangzott kijelen− tés, csendben Jézusnak mondtam, hogy az Övé akarok lenni. Béla bácsi folytatta: ‒ A Szentírás tükör, ha belenézel, meglátod magadat olyannak, ami− lyennek Isten lát. Megszületett bennem a második ígéret. Istennek mondtam csendben: ebbe a tükörbe naponta bele fogok nézni. Az óra végén imádkozásra szólított fel Béla bácsi. Zavarban voltam, csak annyit tudtam mondani: „Istenem segíts meg, hogy amit meg− fogadtam, megtartsam. Ámen.” Felejthetetlen döntő napja volt ez az életemnek. Ígéretemet komolyan vet− tem. Jézus belépett az életembe. Az Ő tetszését kerestem. Az ifjúságom− ban akkor még nem volt külön alka− lom, így én a hittanórákon, a keddi, pénteki órákon és az istentisz− teleteken gyarapodtam ismeretben, növekedtem hitben. Élő hitű ember

KIS TÜKÖR volt a mi lelkipász− torunk, ezt most fogal− maztam meg ma− gamban. Akkor nem tudatosítottam, csak azt éreztem, hogy nekem jó ott lenni a gyülekezetben. Még ma is élnek ben− nem akkor elhangzott igehirdetések. Az újévi hirdetés alapigéje: „A Mester itt van s hív téged” (Ján. 11,28) Olyan elnyomottak voltunk. Szlovákia egy része Magyarországhoz került. Mi, diákok is nyomás alatt voltunk. Öröm volt erősödni az ige által, és en− gedelmeskedni a hívásnak. Az evangélikus gyülekezetből is jöttek testvérek a bibliaórákra. Bizony, hitre jutottak. Őket Béla bácsi arra biztatta, hogy vigyék az örömhírt a saját gyülekezeteikbe, ott világítsanak. Már csak egy drága tanítást említek: Jónás a nem pozitív példa, mégis nekem egy életre szóló példát muta− tott a vallomásával: „Tudom, hogy én− miattam van ez a nagy vihar” Jón 1,12 Ehhez az a magyarázat hangzott el a templomban, hogy minden családban vagy a munkahelyen előfordult nézeteltérés, hullámokat előidéző veszekedés, de milyen sokat jelent egy őszinte beismerés: én követtem el a hibát, bocsássatok meg. Elül a vihar. Csend váltja fel. Én pedig ezek által a szolgálatok, a hittanórák által nevelődtem, és lettem nagyon buzgó, öntudatos, vallásos re− formátusból Istennek nagyon egy− szerű szolgáló leánya. Puskás Gizella

Unokaként lelkész nagyszülők közt Elmondhatom, hogy eddigi életem, életünk a testvéreimmel nem volt rögöktől mentes. Családi okokból sokat költöztünk: Pozsony, Nagyme− gyer, Szerdahely, Somorja és Ko− márom. Meg kell még említenem Negyedet is, ahol gyermekkorunk csaknem összes iskolai szünetét töltöttük, beleértve a hosszú nya− rakat is. A költözések lehetőséget adtak szá− munkra új helyzetek és emberek megismerésére; megérteni, hogy a

5

világ változik, és meg kell tanulni alkal− mazkodni, s örülni mindig annak, ami éppen adatott. Mindezek mellett vi− szont lehetőségünk nyílt arra is, hogy nagyszüleinkkel: Fekésházy Gyula ne− gyedi lekipásztorral és nagy− mamánkkal, Piroskával, Végh Dániel nagymegyeri lelkipásztorral és nagy− mamánkkal, Gizellával rengeteg időt eltölthessünk. Egész kicsi korunktól jártunk Negyed− re a parókiára. Számunkra ter− mészetes volt, hogy az udvarban templom áll, balról a háborúban el− hunytak emlékművével, jobbról a halottaskocsival, melyet lovak húztak. Természetes volt a nyári templom− takarítás, beszélgetések a gondnokkal s néha−néha a toronyban és a nagy orgonában való bujkálás. Ha jók voltunk, Gyula nagyapánk még a szószékre is felengedett minket. A parókia minden zegzugát ismertük. A karácsonyi és a húsvéti ebédek nagymamámnak köszönhetően min− dig nagyszabásúak voltak, ahol a legátusok is meg voltak vendégelve, mi pedig mindig az ölükbe hízelegtük magunkat. Karácsonykor külön öröm− nek számított, hogy a templomi kará− csonyfa szaloncukrait is megehettük. A tanácsteremben orgonálhattunk, nagyapám irodájában pedig mindig nagyon csöndben kellett lennünk. A tanácstermet és az irodát egy ajtó választotta el a lakrésztől. Amint nagyapánk ezen az ajtón átlépett, már nem a falu lelkésze volt számunkra, hanem a mi drága jó nagyapónk, felkapott minket, huncut vicceket mon− dott, sakkozott, kártyázott velünk, Forma 1−et néztünk, esténként pedig ágyunk mellett néha órákig mesélt. Nagyapánk a szószékről tanított min− ket, Piroska nagymamánk volt az, aki a mindennapokba ágyazta a tanítást. Már 5-6 évesen kívülről tudtuk a mi−


6 atyánkot, hiszekegyet, az arany− ábécét, és a legtöbb bibliai történet már ismert volt számunkra. Amikor húgom 10 éves én pedig 12 lettem, apánkkal együtt Végh Dániel és Gizella nagyszüleinkhez kerültünk. Dániel nagyapám nagyon komolyan vette Isten számára kitűzött feladatát, éjjelekig gépelte istentiszteleteit, le− velezéseit, melyekben másoknak nyújtott támaszt az ige szavaival, és oldalakat másolt ki a bibliából oszto− gatás céljából. Semmi sem szabhatott gátat neki, ha úgy érezte, Isten küldi őt valahova, egész haláláig látogatta a rászorulókat. Az utcán hosszúra nyúló beszélgetéseket folytatott az élet mindennapi gondjairól. Minden ilyen beszélgetést gondosan meg jegyzett, és az aznapi és az azt követő napokban imáiba foglalta a felmerülő problémákat. Néha órákig imádkozott. Én gyermekként úgy éreztem, hogy a sok teendője miatt ő a család jelképes ajtaján ritkábban tu− dott átlépni, hozzánk, unokákhoz mint nagypapa, de talán Isten terve ez volt, Isten ezt az utat adta neki. Ő azzal tanított minket, ahogy élt. Megmutatta, milyen egy tevékeny keresztyén. Gyakran hangzik vissza fülemben az a kijelentése: „Gyerekek, ne foglalkoz− zatok hiábavalóságokkal!” Gizella nagymamám vérbeli tanítónő volt, folyton magyarázott nekünk, mit miért tegyünk, és mit miért ne. Gyakran énekelt, fejből tudta az egész énekeskönyvet, és sosem étkeztünk imádság nélkül. Azt hiszem, elmondhatom, hogy mindkét lelkész nagyszülőm Isten rendíthetetlen szolgája volt, fele− ségüknek, gyermekeiknek és uno− káiknak minduntalan a keskeny, egyenes utat mutatták. Imáikban hor− doztak mindannyiunkat és a magukat, amit el kellett vetniük, elvetették. Én úgy gondolom, hogy ezek a magok sokak szívében, beleértve az enyémet is, jó talajra találtak. Mun− kájuk és életük nem volt hiába− valóság. A nagyszülők felelőssége nagy e téren, és nem kell, hogy lelkészek legyenek, de legyenek a család pap− jai, Isten hű szolgái s az unokákat mindig kényeztető nagyapák és nagy− mamák. Isten engem is így vezessen. Halászik Végh Emese

KIS TÜKÖR

2011. december

Tanulási zavarokkal küzdő gyermek A tanulás életünk számtalan területét átszövi, mivel nemcsak az iskolai évek során tanulunk ismereteket, hanem a mindennapokban is készségeket kell kialakítanunk (meg kell tanulnunk al− kalmazkodni, küzdeni, viselkedési for− mákat elsajátítani stb.) A tanulási képesség terén egyéni különbségek figyelhetők meg. Az, hogy egy gyermek milyen szinten képes ismereteket elsajátítani, függ az öröklött adottságaitól, központi

idegrendszerének és egyéb szerve− inek működésétől, valamint az őt körülvevő családi és iskolai környezetétől. Ha akár a szülőben, akár a pedagógusban felmerül a tanulási zavar gyanúja a gyermekkel kapcsolatban, akkor szakemberhez kell fordulni (gyermekorvos, pszi− chológus, gyógypedagógus, logopé− dus) és tisztázni, pontosítani a helyzetet. Ha a tanulási zavar ténye megerősítést nyer, terápiás eljárások alkalmazására lesz szükség, melyek sikeressége függ a gyermek szüleinek, tanítóinak és a fejlesztő szakembernek az együttműködé− sétől. A tanulási zavarok vonatkozásában ‒ mint a legtöbb más rendellenesség esetében is ‒ fontos a minél korábbi azo− nosítás, mert így ered− ményesebben kezel− hetők. A jellegzetes tünetek már viszonylag korán, óvodáskorban is észlelhetők, bár akkor még csak a tanulási zavartól való veszélyeztetettségről beszélhetünk. Bizonyos nehézségek

csak akkor kapcsolhatók össze a ta− nulási zavarral, ha azok a gyermek életkorát, intelligencia és műveltségi szintjét tekintve szokatlanok, oda nem illők (ennek eldöntése a szakember feladata). A szülő és a pedagógus szerepe viszont olyan szempontból fontos, hogy rendszerint ők veszik idejében észre a problémát, s így a gyermek minél korábban megfelelő ellátásban részesülhet. A tanulási zavartól való veszé− lyeztetettség tünetei az óvodáskor− ban: − a gyermek később kezd el beszélni (megkésett beszédfejlődés) − súlyos beszédhibás a gyermek − nehezen tanul meg új szavakat − nehezen találja meg a helyzethez illő szót − problémás számára a rímek meg− tanulása, alkotása − nehezen tanulja a napok, számok, betűk, geometriai formák neveit − nehézséget okoz figyelnie, mesét hallgatnia − nagymozgása ügyetlen, rende− zetlen, bizonytalan − gyakran megbotlik, elesik, neki− ütközik tárgyaknak − nem tudja követni a mozgásokra vonatkozó utasításokat akkor sem, ha bemutatják neki − helytelenül fogja a ceruzát, krétát − gyenge a formafelismerése, a ta− pintása (nehezen tud tapintással felismerni tárgyakat) − több tagból álló utasítást nem tud követni, csak akkor, ha egyesével hallja azokat − nehézséget jelent egy történet ese− ményeinek a helyes sorrendben való elmesélése − a családban már előfordult hasonló probléma


2011. december

A segítségnyújtás lehetőségei: Az óvodáskorban a mindennapok ott− honi és óvodai gyakorlatába is beilleszthető két leghatékonyabb tevékenység a felolvasás és a széles körű játékos mozgásfejlesztés. A szöveggel való ismerkedést már cse− csemőkorban meg lehet kezdeni ott− hon mondókák, rövid versek el− mondásával, felolvasásával. Később rá lehet térni az egyszerűbb mesékre, melyek az életkor előrehaladtával bővülhetnek szókincsben, fordulatok− ban. A széles körű mozgásfejlesztés (népi és gyermekjátékok) kivétel nélkül serkentőleg hat akár több részképességre is (koncentráció, tér− ben való tájékozódás). A lényeg, hogy a gyermek minél töb− bet mozogjon, ismerje meg saját testét, tanulja meg uralni, irányítani és összehangolni nagymozgásait. A kutatásban és a gyakorlatban dol− gozó szakemberek számos ötletet, javaslatot és stratégiát gyűjtöttek össze a tanulási zavarral küzdő gyer− mekek részére. Az, hogy az adott esetben mi a legeredményesebb, különböző tényező befolyásolhatja (a gyermek problémájának a jellege, pedagógus személyisége, az iskolai és otthoni környezet). A családban a speciális szükség− letekkel rendelkező gyermek felne− velése nehéz feladat mind gyakorlati téren, mind az érzelmek vonat− kozásában. A nevelés során keletkező stressz legyőzéséhez nélkülözhe− tetlen a szülők és a gyermek közötti jó kapcsolat. A szülő gyűjtsön meg− bízható forrásokból információkat gyermeke problémájáról, tegyen lépéseket az iskolán kívüli segítség nyújtására (gyógypedagógus, pszi−

KIS TÜKÖR chológus, neu− rológus taná− csadására). Nem könnyű, de szükséges a saját problé− májáról beszél− ni a gyermek− kel, megma− gyarázni neki a lényegét. Jó, ha rámutatunk erősségeire, részletezzük, hogyan tervez− zük a segítségét azokon a terü− leteken, ahol nehézségei vannak. Segíteni kell gyermekének rendszert vinni az életébe, fontossági sorrendet felállítani különféle tevékenységek között (házi feladat készítése, zene− tanulás, sportolás, házimunkák, kisál− latgondozás stb.) Fontos biztosítani a gyermek számára olyan tevé− kenységeket is, ahol valamiben kitűnhet, sikerélménye lehet.

7 A szülőnek ügyelnie kell arra, hogy a tanulási zavarral küzdő gyermekkel való törődés, foglalkozás miatt a többi családtag ne érezze magát el− hanyagolva. A szülő teremtsen olyan otthoni légkört, mely elfogadó, s melyben őszintén lehet beszélni a nehézségekről. Hangsúlyozza a gyermeknél a közös erőfeszítés fontosságát, az elért eredményeket, a haladást. Legyenek közös családi szórakozások, iskolán kívüli tevé− kenységek. Tűzzön ki a szülő reális célokat és elvárásokat, dicsérje meg gyermekét a jó irányba tett kis és nagy lépésekért. Legyen a szülő pozitív példa gyer− gyer− meke számára, hiszen minden gyermeknek szüksége van olyan emberekre, akiktől tanulhatja a különböző élethelyzetek megfelelő megoldását.

Fehér Anna

JELENTŐS ÉVFORDULÓK Január • 180 éve, 1832−ben született Édouard Manet francia impresszionista festő • 215 éve, 1797−ben született Franz Schubert osztrák zeneszerző • 160 éve, 1852−ben halt meg Louis Braille francia feltaláló, a Braille−írás kidolgozója • 80 éve, 1932−ben született Umberto Eco olasz író, irodalomtörténész, esztéta • 175 éve, 1837−ben halt meg Alekszandr Szergejevics Puskin orosz író, költő • 600 éve, 1412−ben született Jeanne d’Arc katolikus szent, francia nemzeti hős • 165 éve, 1847−ben született Mikszáth Kálmán magyar író, újságíró • 370 éve, 1642−ben halt meg Galileo Galilei itáliai csillagász Február • 65 éve, 1947−ben született Máté Péter magyar zeneszerző, előadóművész • 15 éve, 1997−ben halt meg Bohumil Hrabal cseh író • 200 éve, 1812−ben született Charles Dickens angol író • 125 éve, 1887−ben született Csáth Géza magyar író • 80 éve, 1932−ben halt meg Gulácsy Lajos magyar festőművész • 80 éve, 1932−ben született Miloš Forman cseh−amerikai filmrendező • 210 éve, 1802−ben született Victor Hugo francia író, drámaíró • 110 éve, 1902−ben született John Steinbeck Nobel−díjas amerikai író Március • 195 éve, 1817−ben született Arany János magyar költő, műfordító • 30 éve, 1982−ben halt meg Carl Orff német zeneszerző, a „Carmina Burana” szerzője • 90 éve, 1922−ben született Pier Paolo Pasolini olasz filmrendező • 145 éve, 1867−ben halt meg Hild József magyar műépítész, építőmester • 90 éve, 1922−ben született Jack Kerouac amerikai író • 180 éve, 1832−ben halt meg Johann Wolfgang von Goethe német író, költő • 115 éve, 1897−ben született Hamvas Béla magyar író • 160 éve, 1852−ben halt meg Nyikolaj Vasziljevics Gogol orosz író (forrás: www.wikipedia.hu) .


8

KIS TÜKÖR

2011. december

Bemutatkoznak segédlelkészeink Ismét komáromi beosztott lelkész lettem – akár így is kezdhetném a bemu− tatkozást. Tóth Andreának hívnak, 1977. szeptember 15−én születettem Duna− szerdahelyen. Tanulmányai− mat szülőfalumban, Eke− csen kezdtem, az ötödik osztálytól a Nagymegyeren folytattam, majd a komáromi Selye János Gimnáziumba vettek fel. Itt érettségiztem 1996−ban, s felvételiztem – sikertelenül – különböző városok egyetemeinek jogi fakultására. Kudarcom után egy évig egy ügyvéd mellett segédkeztem Dunaszerdahelyen, majd a Szlovák Műszaki Egyetem Építészeti Szakán folytattam tanul− mányaimat egy esztendeig. Ezután különböző okok miatt elbúcsúztam ez egyetemtől, és a komáromi Calvin János Teológiai Akadémián kezdtem meg teológiai tanul− mányaimat. Ez eddig talán nagyon tényszerű és száraz bemutatkozás volt, ezért most rátérnék arra, hogy mit miért. Talán kellett a kitérő, mert, bár nem gyűjtöttem túl sok tapasztalatot „idegen földön”, de arra rájöttem, hogy bármennyire vonzó volt is tizennyolc évesen egy másik világ, mégsem azt akarom. Teológiai tanulmányaim után 2004

októberétől a Komáromi Református Egyházközség egyik segédlelkésze lettem. Kilenc hónapig voltam ebben a gyülekezetben, lelkészi utamra ez a gyülekezet indított, itt kaptam azokat az impulzusokat és lehetőségeket, melyekből még mindig táplálkozom. Marcelházára kerül− tem Komárom után, teljesen más környezetbe, más elvárások közé, de mélyen és őszintén szerető gyülekezetbe. Pontosan ezért volt fájó a tőlük való bú− csúzás 2006 októberében, amikor a Dunaszerdahelyi Re− formátus Egyházközségbe kerültem, már beosztott lelkészként. Itt töltöttem eddigi leghosszabb szolgáti időmet, kis híján három esztendőt. Nagyon szép és gazdagító időszaka ez életemnek. Dunaszerdahelyről 2009 augusztusában kerültem a Megyercsi Református Egyházközségbe mint helyettes lelkész. Egyedül voltam, a „magam ura”, a presbitériummal, de főként a gond− nokokkal igyekeztem irányítani e kis gyülekezet életét. Megyercsen is fájó szívvel búcsúztam a gyülekezettől 2011 szeptemberének végén. S most ismét itt vagyok Komáromban, már mint beosztott lelkész. Óvatos érzésekkel érkeztem, figyelem, ki min− denki és mi minden változott hat év óta. Áldásos is, de egyben nehéz is, hogy van „összehasonlítási alapom”. Hiszem, ahogy a bemutatkozó istentiszteleten elhangzott, hogy Isten az, aki elhívott a szolgálatra. Erre a szolgálat− ra is ebben a gyülekezetben. Feladatom, hogy Őt szol− gáljam. Tóth Andrea

Nevem Udvardi Éva, Kisúj− falun születtem. Az általános ismereteimet a kisújfalui, majd a köbölkúti alap− iskolában szereztem meg. Középiskolába Budapestre jártam a Szabó Ervin Gim− náziumba. Tanulmányaimat a Selye János Egyetem Re− formátus Teológiai Karán folytattam. Gyermekkorom óta gyer− mektáborokba, vasárnapi iskolába, istentiszteletre járok, de igazi kapcsolatom nem volt Istennel. Sokszor zavart az a tény, hogy nem üdvözülök, de nem zavartattam különösebben magamat, Istentől vártam megoldást. Ennek ellenére kemény volt a szívem, és nem figyeltem Isten figyelmeztetéseire. Már középiskolás voltam, amikor találkoztam egy fiúval egy gyermektáborban, és azt mondta nekem, hogy ő lelkész lesz! Tudtam, hogy vannak lelkészek, de soha nem gondoltam bele, mit jelent ez igazán, és hogy ki és miért megy annak. És megkérdeztem tőle, hogy is lehetséges mindez. És ő azt mondta, hogy Istent szereti, és mindig vele szeretne élni és őt szeretné szolgálni. És ezután még inkább elkezdtem foglalkozni Istennel, megismerni és minél többet megtanulni róla. Már ezek után én is szívesen

szolgáltam Istennek. Olyan dolgokat tapasztalhattam meg Istenről, amiket addig nem. Rájöttem arra, hogy bűnös vagyok, amit addig is tudtam, csak nem volt bűntudatom. Isten egyre több dolgot mutatott meg az életemben. Isten megmutatta, hogy ez nem helyes, és akkor kimunkálta bennem azt, hogy elmenjek és én is lelkésznek tanuljak. Amikor a teológiára kerültem, még nem volt bennem elképzelés arról, hogy miért vagyok ott, de ahogy telt az idő, rájöttem, hogy már nem tudok Isten vezetése nélkül élni, ezért véglegesen az Úr mellett döntöttem. Kértem Is− tent, hogy változtassa meg az életemet, és töltse be azt az űrt, ami a szívemben keletkezett azáltal, hogy már nem tekintettem a világi dolgokat fontosnak. Ilyen a hazudozás, az utálat, amely egy bizonyos rossz közérzetet is adott számomra; a kisebbségi komplexus, és még sorolhatnám. Isten elvette ezeket tőlem, és helyette betöltött szeretet− tel; bűnbánó szívet adott, amely mindig figyelmeztet, ha nem helyesen cselekszem. Elmondhatom, hogy azóta már tudok szeretni olyan em− bereket is, akiket addig nem tudtam volna. Értékrendem teljesen megváltozott. Istent tekintem az elsőnek, és belé vetett bizalmam és hitem eredményeként nem aggódom a jövőmmel kapcsolatban, mert tudom, hogy vezet engem Istenem. Az Úr Jézus Krisztusban megtaláltam a szá− momra a biztos menedéket. Udvardi Éva


2011. december

GYERMEKOTTHON A Jó Pásztor Perbenyik Nonprofit szervezet 2004−es megalakulásával Szabóné Kozár Éva református lelkipásztor álma valósulhatott meg. Szeretett volna létrehozni egy család típusú gyerekotthont, ill. árvaházat, segítséget nyújtva ezáltal mindazon árva gyerekeknek, akik otthon nélkül, árván nőnek fel. A gyerekotthon építésének indít− tatását egy olyan 9 éves kisfiú adta, aki háromévesen elvesztette édes− anyját, majd nem sokkal később édesapját is. Sikerült őt elhelyezni a jókai Jó Pásztor házában, ahol jól érzi magát, nagy szeretet veszi körül. A szervezet 2009 tavaszán adakozá− sok, támogatások, pályázatok, ma− gánszemélyek segítsége és nagy− mértékben a református gyülekezeti és nőszövetségi tagok összegyűjtött adományai által megvásárolt egy in− gatlant Perbenyik község területén. További támogatások és pályázatok útján sikerült az ingatlant felújítani. A Jó Pásztor Perbenyik nonprofit szer− vezet 2010. január 1−jén nyitotta meg kapuit mindazon anyák és gyer− mekeik részére, akik családon belüli erőszak, bántalmazás és szociális helyzetük miatt segítségre szorulnak. Intézményünk 5 lakószobában (15 személy) biztosítja az anyáknak és gyermekeiknek a lakhatást. Célunk mindenekelőtt egy olyan bensőséges, vallási alapokon fekvő, nyugodt légkör létrehozása és biz− tosítása, amelyben az anyák és gyer− mekeik biztonságban élhetnek. Legfőbb céljaink között szerepel az anyák és gyermekeik érdekeinek képviselete, szellemi és szociális fej− lődésük elősegítése, szociális vé− delme, a gyerekek nevelésének elősegítése. A befogadott anyák a környéken keresnek munkát, gye− rekeik a község és a környező települések iskoláit, óvodáit látogatják. Szakképzett munkatársak segítenek nekik a hivatalos ügyek, okmányok és segélyek intézésében, a poszt− traumás sokk feldolgozásában, és jogi tanácsadást is nyújtunk. A lakóink folyamatos személyi segítséget kap− nak, hogy az intézményen kívüli

KIS TÜKÖR életüket minél előbb megkezdhessék. Munkánkban számos támogatást ka− punk – lelki, tárgyi és egyéb támo− gatások formájában ‒, amelyeket nagy szeretettel elfogadunk és megköszönünk. Az intézmény működtetéséhez szükséges anyagi fedezet nagy részét önerőből biz− tosítjuk. Az állam részéről csak 7 fizikai személy befogadására kapunk támogatást, ezáltal nehezen tudjuk az intézményünket fejleszteni, szépíteni. Bármiféle támogatást szívesen elfo− gadunk. Minden jószívű adakozó életét kísérje Isten áldó szeretete és kegyelme! Munkánk határtalan, szeretnénk min− dent megtenni, hogy könnyebbé, boldogabbá tegyük az itt élők életét. Mindnyájan, akik felvállaltuk a gye− rekotthon és a krízisközpont ügyét Isten szent akaratának engedve, sze− retnénk megélni a mindennapi élet− ben is az Igét: „Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt 25, 40) Intézményünkben lakók pár gondolat− ban bemutatkoztak, ill. kifejtették véleményüket:

Szilvia 29 éves, 3 gyerek édesanyja: ,,Perbenyikbe költözésem előtt 2 évig éltem Kassán hasonló krízisközpont− ban. Ott más volt a légkör, sok anyuka volt egy helyen, szigorú szabályok voltak, ellenőrzések, szigorú pont− rendszer, amely lelkileg hatott az ott élőkre. Sajnos, utcára kerültem a gye− rekeimmel. Mivel nem volt fedél a fejem felett, elvesztettem a gye− rekeimet, krízisközpontba kerültek. Nagyon fájdalmas volt ez számomra. Na− gyon hálás vagyok Szabóné Kozár Éva református lelkész− nőnek azért, hogy a nehéz helyzetemben befogadott, helyet biz− tosított számomra a krízisközpontban és segített a gyermekeim visszaszerzésében. Ez a krízisközpont nem olyan, mint egy túlzsúfolt állami intéz− mény, inkább olyan

9

számomra, mint egy biztos otthon, egy nagy család.” Robo 12 éves: ,,Nagyon tetszik nekem a Jó Pásztor háza. Mielőtt ide kerültem anyukám− mal és testvéreimmel, Kassán laktunk szintén hasonló krízisközpontban. Először bánkódtam a barátaim után, de hamar beilleszkedtem, és új bará− taim lettek. Tetszik az új iskolám is. Az itt dolgozók nagyon sok mindenben segítenek anyukámnak és nekünk is. Nagyon szeretem a lelkész nénit, szeretek hitoktatásra járni.” Tereza 36 éves, 4 gyerek édesanyja: „Nagyon örülök, hogy gyerekeimmel ilyen helyre kerültem. Voltam már sok helyen, laktam más krízisközpont− ban, de sehol sem éreztem ennyire jól magam. Családias környezet vesz körül, gyerekeimet biztonságban tudhatom. Mikor nehéz helyzetbe kerültem a gyerekeimmel, nagyon sok támogatást kaptam. Biztosítottak számunkra ruhaneműt, élelmet, de anyagi támogatást is kaptam. Ezúton is szeretném nagyon szépen meg− köszönni. Nagyon hálás vagyok min− denkinek, aki az intézményben és a fenntartásán dolgozik. Még sokáig működjön, hogy még több anyának és gyerekeiknek tudjon lakhatást biz− tosítani.” Istentől megáldott békés karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok a Jó Pásztor munkatársai és lakói nevében

Szabóné Kozár Éva, református lelkész

„Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nemcsak engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.” Márk evangéliuma 9,37


10

KIS TÜKÖR Koronáját csak az nyeri el, aki keresztjét is elhordozza

Tisztelt emlékező közösség! Nem történészként állok itt, és nem is politikusként. Csak egy asszony vagyok, feleség és anya. Magyar asszony, magyar anya, akit az édesanyja magyarul tanított imádkozni, és aki – Isten kegyelméből ‒ magyarul taníthatta gyermekeit imádkozni. Nem az a tisztem, hogy nemzeti KÖRKÉPET mutassak, csak talán egy szeletét: egyre kevesebb az a magyar anya, aki hálás szívvel hajlik gyermeke felé azzal az indulattal, hogy „zöld rügyecske fajtám pusztuló faágán.” (Bódás János: Keresztelő) Nem politikai és szociológiai KORKÉPET szeretnék mutatni, csak a tömeges emigrációnak korunkra jellemző fájdalmas hangját szólaltatni meg, amit elhaló madárhangon sír el Tompa Mihály is, mikor fiait szólongatja: „S ti hallgattok? elkészültök innen? / Itt hagynátok bús anyátokat? / Más berekben másképp szól az ének, / Ott nem értik a ti nyelvetek…” (A madár, fiaihoz) S a gyökértelen szélfútt nemzedéknek a válasz talán Nemes Nagy Ágnes Párbeszéd című kétsorosából érkezhetne: „‒ Engedj, zászlórúd! Miért markolsz vissza a széltől? / Rongy lennél egyedül. Így lobogó, lobogó!” Az sem tisztem, hogy nemzeti erkölcsi KÓRKÉPET diag− nosztizáljak. Csak látom, látjuk a Való Világ emberi méltósá− got gyalázó realitását, ahol szavazhatunk, hogy ki tetszik nekünk a legjobban, ki a legemberibb ember. Látjuk pél− daképek nélkül felnövő generációk erkölcsi agóniáját. Képek, kör− kor− és kórkép. És mégis. A féltőn szeretés Széchenyi szavával buzog fel bennünk: „Szeretlek, nem− zetem, minden hibáiddal! A nemzeti lét korona és kereszt: ko− ronáját csak az nyeri el, aki keresztjét is elhordozza.” Nem homályos nemzeti Körképet, nem árnyalt politikai Kor− képet, és nem sötét erkölcsi Kórképet szeretnék festeni. Csak képet, képeket, arcképeket, amelyek szövétnekként világítanak a múltból: az aradi tizenhármak arcképét és Komárom hős védőinek képét. A nevesítettek és a névte− lenek képét. Akik férfiak voltak: szüleik gyermekei, férjek és apák. Arcképeket, a mögöttük és mellettük álló szülőket, fe− leségeket és gyermekeket. Arcképeket, akik magyarként és nem magyarként – hiszen az aradi tizenháromból 6 nem volt magyar származású – a vártán állottak. A helyükön: akkor, amikor kellett; ott, ahol kellett; és úgy, ahogyan kellett. Mi volt a titkuk? Az aradi tizenháromnak nem is a mártírom− sága a példaadó, hanem holtukig kitartó hűségük az igazság mellett, a szabadság vágya mellett, amelyben hittek. Azért tudtak így meghalni, mert tudtak így élni! A komáromi védőknél talán nemcsak a kitartás a példaértékű, amíg heteken keresztül védték a körbezárt várat. Nem is a vár másodikától negyedikéig tartó átadásának fájdalma, amikor, ahogyan Váli Mari írja: „Klapka bú− csúbeszéde után Nobili osztrák tábornok felajánlotta Klapka huszárjainak a császár szolgálatába való szegődést.” A kérdésre egy viharvert öreg katona válaszol, Klapkához in− tézve szavait: „Tábornok úr! Mi a német szolgálatába soha nem szegődünk. De ha édes hazánknak ismét szüksége lesz ránk, Isten minket úgy segéljen, mindnyájunkra számíthat!” (Szénássy Zoltán: Rév−Komárom, 224.o.) A titok, amelyet ők hordoztak, és most elénk állíthatnak, először ez: meghalni úgy, hogy a felismert igazsághoz végig ragaszkodjunk.

2011. december

Másodszor ez: élni úgy, hogy minden képtelenség, korláto− zottság ellenére számítani lehessen az erőnkre, időnkre, szeretetünkre. Október hatodika van. Komárom városának emléknapja, gyásznapja Szénássy Zoltán tanár úr kez− deményezésére. Emlékezünk és gyászolunk. Előttünk állnak ismeretlenül is elődeink képei. De milyen képet rajzol rólunk az utókor? Mi marad meg ben− nünk e mai napról? Ha csak nosztalgiázunk, és kesergünk, olyan lesz ez, mint egy eltáncolt tánc utáni szívdobogás. Mi a mi dolgunk? Hogyan álljunk magyarként a vártán? Mi, asszonyok és anyák, férfiak és apák, akik nem vagyunk sem politikusok, sem vezetők? Az első, aminek meg kellene szólalnia, az elismerés szava: bűnbánattal elismerni, amit Kölcsey nemzeti imádsá− gunkban így vallott meg Isten előtt: „Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben…” A második a felismerés szava: kell a megváltás, nem keleti és nyugati, jobb és bal megváltókra van szükség, hanem ahogyan Wass Albert Nagypénteki sirató című versében fi− gyelmeztet, amikor csak két kereszt áhítata van jelen a nép életében: „Nagypéntektől Nagypéntekig / térdelünk a kereszt alatt/ húsvéti csodára lesve. / Egyszer a jobbszélső alatt, / másszor a balszélső alatt, / éppen csak hogy a középső, / az igazi üres marad.” Ez a harmadik szó, a kereszt, a jó kereszt elé borulás: a könyörgés hangja. Gyermekkoromban, amikor a római ka− tolikus édesanyám meghallotta kicsi temploma harangsza− vát, keresztet vetett, felnézett az égre, s fohászkodott: Istenem, irgalmazz, Krisztusom, könyörülj! Talán nekünk is kellene fohászkodni, kérni olyan vezetőket népünk, nemzetünk élére, akiket Kányádi Sándor Játszva magyarul című kétsorosában így minősít: „Aki megért s megértet, / egy népet megéltet.” Kell hát az elismerő bűnbánat szava. Kell a felismerés szava, és kell a könyörgés szava, hogy a homályos nemzeti körkép tisztuljon, a politikai árnyalt korkép egyértelművé váljon, és az erkölcsi kórkép gyógyuljon. A mi arcképünk is így megfest− hető és titkot örökítő: a tartás, a kitartás, a hit titkát örökítő legyen, hogy emberképünk, amelyet Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett, kiteljesedjen. Ravasz László gondolataival: „Nem az a legmagyarabb ember, aki leghangosabban vallja magát annak, és leg− nagyobb gyűlöletet tanúsít az idegennel vagy ellenséggel szemben, hanem az a legmagyarabb ember, aki egyé− niségében, életében a legmagasabb rendű emberi tulaj− donságokban bizonyítja meg a maga magyarságát. Miután pedig a legmagasabb rendű ember a krisztusi ember, ma− gyarságunkból következő kötelességünk Krisztus−képű em− berekké válni, hogy igazi magyarok lehessünk.” Most e gyász és emléknapon ‒ hálát adva elődeink példájáért ‒ fohászkodjunk nemzeti imádságunk szavaival először irgalomért: „Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának, nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának.” Fo− hászkodjunk a megtartó kegyelemért: Isten áldd meg a ma− gyart, jó kedvvel, bőséggel. Úgy legyen. Ámen.

Mgr. Fazekas Zsuzsanna ref. lelkipásztor (Elhangzott 2011. október 6−án ünnepi beszédként Komá− romban a Klapka téren a szerző előadásában)


2011. december

KIS TÜKÖR

11

Emlékezés dr. Szénássy Zoltán tanár úrra 1925–2011

„Fiam! Az én tanításomról el ne feledkezzél, És az én parancsolati− mat megőrizze a te elméd” Péld. 3,1 Mély megrendüléssel fogadtuk a hírt, hogy egyházunk megbecsült pres− bitere, szeretett tanárunk, dr. Szénássy Zoltán, „Zoli bácsi” 2011. november 28−án 86 éves korában visszaadta lelkét Teremtőjének. Ősi komáromi családból származott, református istenfélő szülők gyer− mekeként született és nevelkedett. A szülői háznak meghatározó jelentősége volt jelleme kifor− málásában. A Komáromi Református Tanítóképző Intézetben kezdte meg tanulmányait, a háború kitörése miatt itt csak három évet végzett el, majd Pápán fejezte be a tanítóképzőt. 1949−ben alapiskolában kezdett taní− tani, 1956−ban levelező tagozaton fe− jezte be tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetemen. Magyar‒ történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1956 szeptemberétől 1960− ig a komáromi Magyar Tannyelvű Pedagógiai Iskolában (óvónőképző), majd 1960−tól 1991−ig, nyugdíjba vonulásáig, a mai Selye János Gim− náziumban tanított. Nehéz időkben oktatta a diákokat a magyar irodalom és a magyar történelem szeretetére. Szemé− lyében szerény, halk szavú, de szilárd hitű embert ismertem meg, aki Komárom élő legendája volt. Arra

tanított bennünket, hogy a választott hivatásunk kiváló művelői legyünk, Isten kegyelme által minden időben. Tanítványai jelentős része a tanítói pálya közelében maradt. Óvónők, tanárok, egyetemi oktatók, lelkészek, írók, orvosok, mérnökök, művészek, közszereplők stb. nemzedékei em− lékeznek rá nagy elismeréssel. Szelíd és szerény, de biztos értékrendű, segítőkész mesterünk volt. Tanári munkásságát a pon− tosság, igényesség jellemezte. Pedagógusi és kultúraszervező tevékenysége, de különösen élőszóban átadott tudása értékes örökségünk marad. Kimagasló példája volt annak, hogy a művelt magyar ember mennyire fontos a Felvidéken. Tanítványait magyarság− tudatra és tisztességre nevelte. Helytörténész és közíró volt. 16 könyve jelent meg, ezek közül 14 Komáromhoz kötődik. Munkássága elismeréséül több kitüntetésben részesült. Pro Urbe−díjat kapott Révkomáromtól, Dél−Komáromtól és Neszmélytől. Bátor helytállásáért 2009−ben Pro Probitate−díjban részesítették. 2010−ben Szülőföld− díjat kapott. Nagyon sokszor em− legette: „Mindent le kell írni, mert ami nincs leírva, vagy kőbe vésve, az nem is volt.” Az ő kezdemé− nyezésére 6 emléktáblával, Szent

István szobrával és az aradi vértanúk emlékoszlopával gazdagodott Komá− rom. Derék, istenfélő, igazságos pres− biterként szolgálta gyülekezetünket. Rendszeres résztvevője volt a vasár− napi istentiszteleteknek. Tudta, hogy mit vár el tőle Isten, a haza és az ek− lézsia. Példamutató életet élt család− jával, és a megpróbáltatások idején felettesei tiltása ellenére is vállalta Jézus Krisztust. Presbiterként 12 évig szolgálta a révkomáromi refor− mátus egyházközösséget. 10 évig szerkesztette a Kis Tükör, egyházunk hivatalos lapja „Eklézsiánk múltjából” című rovatát. A Komáromi Reformá− tus Egyházközség köszönetét fejezi ki az elvégzett áldozatkész és segítő munkájáért. Tisztelőinek így üzen: „A földnek adom testemet, Istennek én lel− kemet.” Igaz szeretettel és tisztelő ragasz− kodással őrizzük emlékezetünkben tanárunk, dr. Szénássy Zoltán em− lékét.

PaedDr. Körtvélyesi Rózsa Piroska, a Komáromi Pedagógiai Iskola volt tanulója, a Révkomáromi Protestáns Nőegylet vezetőségi tagja


12

KIS TÜKÖR A presbiteri tisztség „Milyen szépek a hegyeken az öröm− mondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” Ézs. 52,7

Gál Sándor vagyok, a komáromi református gyülekezet presbitere már 14 éve. Presbiterként elsődlegesen fontosnak tartom mind a saját, mind a családom, mind a gyülekezet a lelki életben való növekedését. Úgy, ahogy a Biblia is tanít bennünket: növekedjetek a hitben, hogy ellene tudjatok állani a gonosz kísértésének. Szeretném kiemelni, hogy ilyen hitmélyítő alkalmak vannak az egyházon belül is, pl.: evangelizációk, bibliaórák, fiataloknak hittanórák az iskolákban stb. Úgy gondolom, hogy ebben a mai bizonyta− lan világban mind a múltban, mind a jelenben az ember a békességre, az igaz szóra, a szeretetre vágyik, és bár sok megoldás kínálkozik, de míg az emberek nem ott keresik, ahol ez megtalálható, addig csak csalódásban lesz részük. Az ige így szól hozzánk: „Uralkodik az élő Isten: békességet hirdet, jót mond (igazat), szabadulást hirdet.” Ez az egyetlen járható út, ez a megoldás mindazok számára, akik még keresik a megoldást az életükre: odafordulnak az élő Istenhez. Ott keressék tehát a békességet, ahol ez meg is található! „És mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Gál Sándor Hogy mit jelent számomra a presbiteri tisztség betöltése? Felnőtt koromig nem volt sok közöm a református egy− házhoz, katolikusként nevelkedtem. A feleségem és gyer− mekeim reformátusok. Majd 1994−ben egy komoly probléma merült fel a családban, és Isten a református lelkészhez vezetett bennünket, akinek segítségével a ne− hézség megoldódott. Rendszeresen látogatni kezdtem az istentiszteleteket, 1999−ben pedig konfirmációm által teljes jogú tagja lettem a komáromi református gyüle− kezetnek. 2002−ben Isten akaratából presbiternek válasz− tott a gyülekezet. Számomra ez sokat jelentett/jelent, hiszen ezzel bizal− mat szavaztak nekem, hogy sokadmagammal képvisel− jem gyülekezetemet, a közösséget, ahol otthonra találtam. Ezáltal lehetőségem nyílt még több módon szol− gálni Istent, jó példával elöl járni fizikai, lelki munkálatok− ban, adakozásban. Hiszem, hogy az Úr továbbra is vezetni és segíteni fog utamon, és remélem, hogy még hosszú ideig engedi, hogy szolgáljam Őt presbiterként vagy egyháztagként! Turányi József Az adventi időszak mindig sokat jelentett számomra. Gyer− mekkoromban esténként együtt dicsőítettük Istent énekekkel. Szabolcska Mihály adventi énekét: „Szállj, szállj magasra szívünk szent reménye”, továbbá „Igaz Isten ígéretedben” és a többi éneket, amelyet édesanyánktól tanultunk. Ezek az énekek nem mentek feledésbe, mert gyakran énekeltük őket felnőtt korunkban is.

2011. december

Sok, sok év múlva egy adventi vasárnapon szólított meg az Úr, ezért különösen nagy öröm tölti el szívemet, mert igent mondhattam az Ő kegyelméből, és Jézus Krisztus lett az én életem Ura és Megváltója. Megbocsátotta bűneimet, és az örök élet reménységével ajándékozott meg. Hálás vagyok ajándékaiért, a hitért, a bizalomért, reménységért és azért is, hogy ismer, és tudja, mire van szükségem, Igéjével és Szentlelkével támogat. Hálás vagyok a gyülekezetért, ahol szolgálatra hívott a gyer− mekek között ezzel az Igével: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Zsolt 111,10). Tudom, hogy nagy a felelősség, de Ő nem hagy magamra, hanem előttem jár, és én követem őt. Áldom és magasztalom az Úr nevét az útmutatásért, amikor is újabb szolgálatra hívott, a presbiteri tisztség betöltésére. Megerősített Pál apostolnak a korintusi gyülekezethez írt levele által (1Kor 7,34): „Aki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot.” Számomra fontos a hűség és a kitartás a szolgálatban. És ha elbotlok is, Ő felemel és bátorít, mert az Ő hűsége az egekig ér. Péter apostol így ír első levelében a szolgálatról (1Pét 4,11): „Ha valaki szól, mintegy Isten igéjét szólja, ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, ame− lyet Isten ád: hogy mindenben dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön− örökké. Ámen.” Ódor Zsuzsanna

ISTEN A MEGOLDÁS Mikor leghidegebb, legzordabb az idő, Fagyos szelek járnak, alszik a rózsatő, Akkor adta Isten a legszebb ünnepet: Száraz téli ágon tavaszi rügyszemet. Mikor kicsi utat jár a nap az égen, Hosszabb lesz az éjjel, nincs fény a sötétben, A bűnös embernek mentőkezet nyújtott: Betlehemben Isten szép csillagot gyújtott. Mikor fecske, gólya fészkét odahagyja, Csak a varjú károg, múlt nyarát siratja, Isten szeretete bélelt meleg fészket: Hontalan árváknak édes menedéket. Egyedül maradtál? Vagy hited kiszáradt? A világ kiűzte szívedből a vágyat? Immánuel! Velünk az Isten nagy kegyelme: Gyere, kézenfogva menjünk Betlehembe!

(ismeretlen szerző verse)


2011. december

KIS TÜKÖR

13

EN S É T E D K U T T IGEHIR O L HAL Tx.: Mt 9,14‒17 Bűnbánatot tartó Keresztyén Gyülekezet, Kedves Test− véreim! Mindannyian ismerjük a régi és az új közötti különbsé− get. Ellentétei egymásnak, hiszen a régi a mostanit megelőző, előbbi, korábbi; az, amit már hosszabb idő óta ismerünk és megszoktunk. Míg az új rövid idő óta van meg; eddig nem ismert. Erről a két jelzőről akár vitatkozhatnánk is: melyik a jobb, a régi, vagy az új? Pontatlan a kérdés, hiszen attól függ, miről van szó. Bibliai idézetünkben, mely az Úr Jézustól szár− mazik, egyértelműen az új bír pozitív tartalom− mal. Egyelőre ne foglalkozzunk azzal, hogy mi az az új, csak azzal, hogy új, tehát a korábbi meghatározások szerint eddig nem ismert. Nagyon sokan vannak, akik szeretik az ál− landó megújulást, a változást, akik nem szeretnek sokáig egyhelyben maradni, mert kell a más, az új! Megint vannak sokan, akik viszont az állandósult dolgokat szeretik, azt, ha valamit megszokhatnak, ha valamiben már kiismerik magukat. Jézus egy kérdésre válaszol, jelen esetben egy böjttel kapcsolatos kérdésre Keresztelő János tanítvá− nyaitól. Miért van az, Mester, hogy a te tanítványaid nem böjtölnek, mi és a farizeusok pedig sokat böjtö− lünk? Miért csinálod máshogyan, és engeded, hogy a többiek is, akik hozzád tartoznak, más− hogy csinálják azt, amit mi megszoktunk, megismertünk, ami a régi a számunkra? Miért mutatsz újat, miért nem jó neked a régi, mi bajod van vele? Íme, az emberek két cso− portja: aki ragaszkodik a már meglévőhöz, és azok, aki vál− lalják az újat. Jézus erre az újbor és új tömlő hasonlatával válaszolt: nem „Nem töltenek újbort régi tömlőbe, mert a régi tömlő szét− szakadozna, s így a bor és tömlő is elveszne, hanem az újbort új tömlőbe töltik, és megmarad mindkettő.” A borá− szok tudják, hogy hogyan kell bánni az újborral, melynek legifjabb állapota a must, melyet nem tömlőkbe, hanem hordókba tölt már a ma embere. Amikor a mustot hordókba gyűjtik, abban egy bizonyos idő múlva egy folyamat indul be. A szőlősgazda tudja, hogy ebben az időszakban a hor− dókat nem szabad teljesen feltölteni, mert ha ezt tenné, az erjedéskor a must nagy része kifutna a hordókból, és ve− szendőbe menne. Egy hatalmas munka indul be ilyenkor a must életében. Amikor betöltötték, még nyugodt és édes volt, de néhány nap múlva azt látni, hogy nemkívánatos sem színére, sem ízére, sem magatartására nézve. El kell telnie egy időnek, amíg minden lecsendesedik, megnyug− szik, letisztul, és alkalmassá válik ez az ital a fogyasztásra. Jézus nem véletlenül alkalmazta ezt a nehezen érthető ha−

sonlatot. Amikor a kegyelem asztalához, a megterített úrasztalához jövünk, emlékezve Jézus halálára, bort iszunk, melyre Jézus úgy mutatott: ez az én vérem...mely magába foglalja a kegyelem egész tényét. Ezt az Úr a mi szívünkbe akarja tölteni. Nem tölti ó tömlőbe. Ezért első munkája az, hogy szívünket először megújítja, alkal− massá téve bennünket arra, hogy „az új tömlőben” a kegyelem, a megváltás csodálatos folyamata végbemehessen. A gondos és hozzáértő szőlősgazda csak a saját tömlőibe, saját edényeibe töltögeti a bort, a mus− tot, ugyanúgy Jézus is olyan „edényeket” tölt meg, akiket Ő készített fel, hogy megújult szívük és életük alkalmassá legyen ennek a szent tar− talomnak a hordozására. Az Úr bölcs munkája következtében így nem fog tönkremenni sem a tömlő, sem a beletöltött bor! S most térjünk vissza ahhoz a két csoporthoz, akikről már szóltam: az ismertet, megszokot− tat, régit szeretők csoportjához és a mindig újat akarók, a mást megismerni vágyókéhoz. Mi az a régi, és mi az az új, amihez ezek az életek ragaszkodnak? Valami Istentől teljesen távol eső dolog? Mert lehet Istentől való az ismert, a megszokott, az imádkozásom, a gyülekezet, amelyben istenfélő emberekkel találkozom hétről hétre, évről évre, s ragaszkodom hozzájuk. S lehet Istentől való az én olyan vágyakozásom, hogy valami újat (is), mást (is) szeret− nék tudni Istennel és a neki való szolgálattal kapcsolatban. Ugyanakkor lehet egy Istentől elfordult állapotom, ha csak azért sem akarok továbbra sem hallani semmit a kegye− lemről, a megbocsátásról, mert eddig sem voltam rá kí− váncsi; és lehet Istentől elfordult, ha oly izgága vagyok, hogy nem vagyok képes a körülöttem élők életébe tartal− masan belehelyezkedni, az ő életüket építeni, mert mindig valami vagy valaki más felé kacsingatok. Azt a tartalmat, amivel Jézus kész újra s újra megtölteni a szíveket: a kegyelmet, a békességet, az áldást, azt csak olyan szívbe tölti Jézus, amelyet Ő előzőleg megtisztított. S az az új, Istentől való tartalom, az az isteni, a must, az újbor előbb erjedni fog a szívünkben. Előbb talán élvezhetetlen lesz az az állapot, amit ez az isteni eredményez az éle− tünkben, mert talán sok mindenre ráeszmélünk, amit addig figyelmen kívül hagytunk, mert az isteni kegyelem előbb a porba taszít minket, hogy onnan teljesebben láthassuk azt, aki a kegyelem ajándékozója; s miután megtisztult szí− vünkben a must is letisztul, lecsendesedik, akkor válik éle− tünkön is nyilvánvalóvá az az Isten−illat, mely minden hívő élet velejárója. Engedjük hát, hogy szívünket Jézus tisz− títsa, és tegye késszé a kegyelem befogadására. Ámen. Komárom, 2011. október 29. , Tóth Andrea


KIS TÜKÖR

14

IFil mkl ub

A film maga nehezen minősíthető alkotás egy olyan ember tollából (An− ders Thomas Jensen), aki nem tar− tozik a hívő emberek elit klubjához. Ami a műfaját illeti, egyaránt jelent− kezik benne humor és erőszak, undor és csodálat olykor csípős megfogal− mazásban. Sőt a film vége még a legérzéktelenebb emberi szívet is képes meglágyítani. Remek tükröt állít a reménynek; ez abban nyilvánul meg, hogy az eltévedt sötét lelkű embereknek is van esélyük a bűnbocsánat elnyerésére. Egy alacsony költségvetésű dán filmről beszélünk, amely nem a modern világ által megszokott látványossági ele− mekre épül, mégis sikerül odatapasz− tani a nézőt a fotelhez. A történet Adamról szól, akit a börtönből ki− kerülve szociális munkára küldenek a kisvárosi templomba, ahol hozzá ha− sonló múltú figurák húzzák meg magukat. A frissen érkezett neonáci

FI−LA – avagy ez itt (nem) a reklám helye 2011. november 11−e és 13− a között zajlott Alistálban és Nagymegyeren a Fiatal Re− formátusok Szövetségének Duna Mente Területi Egysége által szervezett FI− LA, vagyis fiús− lányos hétvége. A találkozó célja az volt, hogy megerősítse a fiatalokat férfi és női identitásukban. A hétvége előadói, a Levente Péter és Döbrentey Ildikó művészházaspár saját tapasztalataikra építve beszéltek, játszottak, imádkoztak, bátorítottak fáradhatatlanul. Péntek délután a környező iskolák tanárai, óvópedagógu− sai és néhány lelkes érdeklődő számára tartottak előadást. Többek között szó volt az ember növeléséről is, ami túlmutatva a nevelésen lelki−testi−szellemi gyarapítást jelent. Minden ember céllal születik a világra, de képességeit egy titokcsomag rejti. A növelő dolga az, hogy segítse ennek kibontásában, mert arra egyedül senki sem képes. Estére a fiatalok is megérkeztek, és kezdetét vette a FI− LA. Szó volt arról, hogy ki vagyok én, kinek szeretnék lát− szani, kinek látnak engem, kinek akar látni Isten. Később a párválasztás, a megbocsátás fontossága, illetve a személyesség is előkerült ‒ azaz hogy bármit teszünk is, azt teljes odaadással tegyük, így válhatunk ösztönlényből észlénnyé és végül társas lénnyé. Az első este meg− nézhettünk egy égből pottyant mesét két fiatalról, aki ka− landok árán találta meg egymást. A második este a fiúk látták vendégül a lányokat Alistálban, bebizonyítva, mi− lyen remek szakácsok és vendéglátók tudnak lenni (éljen a melegszendvics). A lányok cserébe bemutatták férfi− ideáljukat, a fiúk nem kis örömére. Ezt a válaszok éjsza−

IFirkász

2011. december lakó persze mindegyiküket utálja, és nekilát, hogy módszeresen megtörje a mindent rózsaszínben látó pap lelkét. Isten gondviselése és szeretete az emberek iránt többször is jelentkezik, ami a hívő embereknek bizony− ságtételt, a hitetlen emberek számára viszont elgondolkozást eredményez. A főhős egy sötét lelkű férfi, aki a börtön helyett Isten házát kapja otthonául. Egy egyszerű célt kap feladatul, de olykor az egyszerű feladatok is elérhetetlenek, ha az isteni jelenlét, a hit hiányzik az életünkből. Kudarc ku− darcot követ, míg a férfi (aki lehetne bármelyikünk) lelki szeme fel nem szegül. Valójában a film bizonyságté− tel az ember megváltoztathatóságáról, a szeretet erejéről és az Istenbe vetett megingathatatlan hit erejéről; Isten erejéről. Számomra olyan elme által lefordított állapotot váltott ki, amit min− denkinek csak ajánlani tudok. Szabó Péter (Pupu)

kája követte, ahol őszinte és nyílt vita kerekedett többek között a szexualitás helyéről és céljáról, a vállalt vagy kényszerű egyedülállóságról, a jelek szerepéről egy kapcsolatban. Hogy milyen is volt mindez, arról kérdeztem néhány résztvevőt. „Kicsit tudatosítottam, hogy akármilyen is vagyok, értékes vagyok. Ez volt a fő üzenete.” „Érdemes várni, ez az üzenete.” „A hétvégében a társaság tetszett, hogy együtt voltunk; jó volt, hogy külön voltak a fiúk és a lányok, mert nem csak a párommal voltam. A pizsamaparti is tetszett.” „Jó volt, hogy elmentem beszélgetni egy barátommal. Az nagyon kellett, a végén imádkoztunk egyet. Az állás− foglalós játék nem tetszett annyira, mert egész nap előadások voltak, és estére ez nagyon fárasztó és hosszadalmas volt.” „Az én−központúsága nem tetszett, lehetett volna Isten− központúbb. Párkapcsolatban élő emberként épített, eddig azt hittem, a feltétel nélküli szeretet a legfontosabb. De jó gondolat, hogy a legnagyobb az elismerő szeretet, vagyis a tisztelet. Az elismerésről kevés szó akad keresztyén kö−rökben, pedig ez fontos dolog.” Remélem, hagyo− mányteremtő alkal− mon vehettem részt. Köszönet a szerve− zőknek fáradságos munkájukért. Vaszily Tímea


2011. december

KIS TÜKÖR

Firesz iroda nyílt Komáromban A Megye utca 14. alatt, a volt Centrál épületében meg− nyílt a Fiatal Reformátusok Szövetsége Duna Mente Területi Egységének első irodája. Az iroda a hét minden napján, kedd kivételével 900 és 1700 között várja a láto− gatókat (délben egy óra ebédszünettel). A szervezet elnöke Süll Tamás lelkipásztor, az iroda vezetője Gyurcsis Júlia. Vele beszélgettem. – Miért volt szükség egy irodára? – Mert a Firesz tevékenysége az utóbbi időben annyira szerteágazóvá vált, hogy mindezek koordinálása teljes munkahelyet kíván meg. Ha a víziónk a növekedés, minél több fiatal megszólítása, akkor szükséges tovább lépni, a Magyarországi Református Egyház Ifjúsági Zsinati Irodájához hasonlóan, ahol számos főállású alkalmazott dolgozik. Az önkéntesek szerepe rendkívül fontos, de az ilyen szintű munka már fél− vagy teljes munkaidőt is igényel. Hiszen ha együtt szeretnénk működni külföldi és itthoni jelentős egyházi szervezetekkel, szükség van egy kapcsolattartóra is. A fiataloknak nagy igénye és szük− sége van a közössége, annak tudatosítására, hogy nin− csenek egyedül. Ehhez kívánunk segítséget nyújtani. – Miért érdemes bejönni a Firesz irodába? – Mindenkit szeretettel várunk, lehet velünk beszélgetni,

18+ hétvége

November 18‒20 között került sor a gyülekezet idei 18+ hétvégéjére, mely a 18‒30 év közöttieknek biztosít egy közösen eltöltött hétvégét. A helyszín Polgárdi volt, de egy túra keretében el− látogattunk a Bakonyba is. Péntek este kilencen indultunk neki a Polgárdiba vezető közel 100 kilo− méteres ködfátyollal szegélyezett útnak. Másfél órás autózás után értük el a célt, a polgárdi református kö−

15

információkat kérni, ötleteket adni, segítséget is szívesen fogadunk. – Mit jelent itt dolgozni a számodra? – Mindig is volt bennem vágy arra, hogy az ifjúsággal foglalkozzam. Nekem ez sokat jelent. Más közösségek példája lebeg a szemem előtt, inspirálni, motiválni, buzdí− tani szeretném a fiatalokat arra, hogy merjenek lépni és tényleg élni, ne csak tengjenek−lengjenek. Én ezt élvezem. – Mik a Firesz Duna Mente konkrét tervei? – Újratervezünk. Átgondoltuk a találkozók rendszerét. Célunk az, hogy igazi kapcsolatok szövődjenek, ehhez a havi egy nap nagyon kevés. Ezért tematikus hétvégéket− táborokat szervezünk. Nyáron pedig a Firesz országos ifjúsági tábort készít elő, az Élesztőt, amire sok szeretet− tel várunk mindenkit! Vaszily Tímea

zösség Ketskeméti Zsigmond Gyü− lekezeti Házát, ahol a szállásunk volt. Miután teljes egészében birtokba vet− tük a házat, meg− vacsoráztunk. Vacsora után dicső− ítő énekeket éne− keltünk, majd követ− kezett az esti áhítat. Az áhítat témája egy evangéliumi tör− ténet volt, amely arról szólt, hogyan gyógyította meg Jé− zus a születésétől fogva vak koldust. Az áhítat után különféle játékok keretében próbáltuk kicsit jobban megismerni egymást és önmagunkat. Szombaton a Bakonyba, a Tési− fennsíkra kirándultunk. Nagyon sze− retem az ilyen kirándulásokat, ezért már izgatottan vártam az indulást. A gyalogtúra Királyszállástól indult a Burok−völgyben, majd pár kilométer megtétele után a völgy egyik oldal− ágában folytattuk utunkat. Útközben

sokszor kidőlt fákon kellett átküzdeni magunkat, de az elénk táruló érin− tetlen természet megérte a fáradsá− got. Folytatva utunkat a Károly−laknak nevezett vadászház mellett mentünk el, majd egy erdei szentélyhez ér− keztünk, ahol fából készül padok várták a megfáradt vándort. Tovább haladva olyan sziklákhoz értünk, melyekben régmúlt időkből származó csiga alakú fosszíliák lenyomata volt látható. A túra végén, 16 km megtétele után, élményekben gazdagon tértünk vissza a kiindulási pontra. Visszaérve a szállásra, az esti programban az előző napihoz hasonlóan éneklés, áhí− tat és játékok voltak. Hétvégi együttlétünket a vasárnapi is− tentisztelettel zártuk a polgárdi refor− mátus templomban. Hálát adhatunk Istennek, hogy az egész hétvége alatt vigyázott ránk, és a felmerülő problémákat is sikerült megoldani. Ezúton is köszönetet mon− dok a szervezőknek és a résztvevőknek, hogy egy örömteli hétvégét tölthettünk együtt. Kurucz Endre

IFirkász


KIS TÜKÖR

16

k

G ye

r

e ksaro

2011. december

Az én legkedvesebb karácsonyi dalom

Az én legkedvesebb karácsonyi dalom a 296−os ének, a „Szép tündöklő hajnalcsillag”. Tetszik a dallama, a gyermekdalokra emlékeztet. Gyermek−istentiszteleten is szoktuk énekelni, és mindig jó kedvem lesz tőle. Az énekben a „szép tündöklő hajnalcsillag” Megváltónkat, Jézus Krisztust személyesíti meg, amint kegyelemmel fölragyog. Az érzéseimet fejezi ki ez az ének, nem szeretnék Jézusról megfeledkezni. Bánatomban hozzá fordulok. Örvendez lelkem, ha megsegít, és mert Isten gyermekei vagyunk. Ahogyan az ének is mondja jó érzés ujjongva énekelni, amíg várjuk a karácsonyt, a Megváltó születését. Bagin Rebeka

Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az ő szent helyén; dicsérjétek őt az ő hatalmának boltozatán! Dicsérjétek őt hősi tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának gazdagsága szerint! Dicsérjétek őt kürtzengéssel; dicsérjétek őt hárfán és citerán; Dicsérjétek őt dobbal és tánccal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával; Dicsérjétek őt hangos cimbalommal, dicsérjétek őt harsogó cimbalommal. Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat! Nekem a 150. zsoltár azért tetszik, mert szerintem ezzel azt akarja mondani Isten, hogy mindenki dicsérje őt. Ennek az éneknek az egyik részében az is benne van, hogy Istent bárhol lehet dicsérni, és benne van az is, hogy Istennek nagyon sok a hősi tette. Ami a legfontosabb ebben az énekben, az szerintem az, hogy Istennek van a legnagyobb hatalma. Az Istent szerintem bárhol lehet dicsérni. Én például az Istent nagyon gyakran szoktam dicsérni az iskolában, ha valami jól sikerül. Aztán szoktam táborokban is, ha olyan éneket énekelünk, amely Istent dicséri. De még lehet templomban, otthon, szomszédban, még az utcán is, és sok− sok más helyen. Ha belegondolok, én nagyon örülök neki, hogy Isten megengedte, hogy dicsérjük őt. Mert, ha nem tudnánk őt dicsérni, akkor bántana az a tudat, hogy nem tudunk neki hálát adni azért a sok−sok jó dologért, amit Végh Júlia tett értünk. Az adventi időszak alatt, karácsony közeledtével több Jézus születéséről szóló ének is felcsendül temp− lomainkban. Az egyik ilyen a 329. dicséret. Gyülekezetünkben ez az ének fontos szerepet tölt be, mivel keresztelőkor ennek az éneklése alatt kerül bemutatásra a megkeresztelt gyermek. A dicséret egy része így hangzik: ,,Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem.” Ez a pár szó kifejezi, hogy mindenünk, amink van, az csakis Istentől való. Nélküle semmik vagyunk. Erre nem csak a karácsonyi időszakban kel− lene gondolnunk és emlékeznünk, hiszen Isten egyszülött Fiát küldte értünk. Ő megváltott minket és ezért a nagy kegyelemért minden nap hálát kellene adnunk. Bugyi Ágnes és Fazekas Zsuzsi

GYERMEK-ISTENTISZTELET: Tanterv 2011/2012

05. 12. 19. 26.

24. 24. 24. 24.

Kenyérszaporitás Jn 6,1–15 A csodálatos halfogás Lk 5,1–11 Bartimeus Mk 10,46–53 Tíz leprás meggyógyítása Lk 17,11–19

04. 11. 18. 25.

350. 350. 350. 350.

Zenés áhítat 6. Lázár feltámasztása A magvető Máté Virágvasárnapi történet

Jn 11,1–44 Mt 13, 18–23 Mt 21,1–10

január

Téma Igehely Imádság Máté elhívása Mt 9,9–13 A tanítványok versengése Mk 9–10 Az adós szolga Mt 18,21–35 Zenés áhítat 5.

01. 08. 15. 22. 29.

Ének 160. 161. 162. 163. 24.

Téma Igehely Izrael utolsó királyai 2Kir 13–15 A nép és a papok bűne, bűnbánata Hós 4; 6; 11–13 Ámósz könyve Ámósz 1 – 9 Jeroboám bukása, Abijjá és Ászá 1Kir 14–15 Zenés áhítat 5.

február

Ének ism ism ism ism 24.

05. 12. 19. 26.

164. 165. 166. 167.

Roboám uralkodása Josafát/Jorám Júda királya Háború a moábiakkal Ataljá királynő

március

január

01. 08. 15. 22. 29.

február

2–3. csoport

március

1. csoport

04. 11. 18. 25.

350. 168. 169. 170.

Zenés áhítat 6. Ataljá magához ragadja a hatalmat Azarjá/Aház uralkdosáa Júdában Uzzijjá/Aház uralkodása

2Krón 11–12; 13–16 1Kir 22; 2Kir 8 2Krón 17–20; 21–22,9 2Kir 11–12

2Krón 22–25 2Kir 15–16 2Krón 26–28


2011. december

KIS TÜKÖR

József Attila: BETLEHEMI KIRÁLYOK Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta - biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem! Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. ůgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok!

17

Az elmúlt hónapok eseményei Szeptember 1‒3. A Szlovákiai Diakóniai Központ ifjúságunkkal karöltve meg− szervezte az éven a második „Kézről kézre” jótékonysági csereberét, amelynek a bevételével (700 €) a gyülekeze− tünk területén felállításra kerülő gyerekjátszósarkot támo− gatták. Köszönjük az ifjak ideszánt erejét és idejét. Kiemelt köszönet illeti Szuri Andrást, az alkalom szervezőjét.

Szeptember 4. Ünnepi tanévnyitó istentiszteletet tartottunk, melyen kö− szöntöttük az elsősöket. Közösen imádkoztunk a családo− kért, pedagógusokért és a gyermekekért.

Szeptember 10. Az Élő Víz támogatásával gyülekezeti kirándulást szervez− tünk a Kerepesi temetőbe, ahol dr. Kalácska József, a Selye János Gimnázium tanára kalauzolt bennünket. Nagy elő− deink hantjai között sétálva mindenkiben megfogalmazó− dott a tény, hogy a népünk nem szélfútta levél, mert van ág, van gyökér és van áldott föld, ami eszméivel táplál ben− nünket. A közös ebéd után alkalmunk volt a Terror−háza ki− állítótermeiben konstatálni, mi mindent tehet az ember embertársaival a hatalomvágy vakságában. Egy gazdag nap élményeivel tértünk haza. Szeptember 15. Ezen a szombati napon a nagykeszi Reménység otthon lakói (17−en) és gyülekezeti tagjai (13−an) a Timóteus−ház udvarát tették rendbe. Hálásak vagyunk Istennek az egyre mélyülő kapcsolatért az otthon lakóival, a munka erejéért. Köszönet a finom ebédért Vajkai Melindának és a gyüleke− zet lelkésznőjének.


18

KIS TÜKÖR

Szeptember 25. Ezen a vasárnap délelőtti istentiszteleten dr. Süll Tamás− nak a Selye János Egyetem ifjúsági lelkészének bemutat− kozó igehirdetése hangzott el. A lelkész családjával együtt gyülekezetünk területén él január óta. Reméljük, közössé− günkben is otthonra találnak.

2011. december

Udvardi Éva segédlelkészként szolgál közöttünk. Gyüle− kezeti szolgálataikon kívül a gondjaikra bízatott városunk két szeretetotthona: az Ispotály és a Náruč.

Szeptember 27. A nőegylet tartotta rendes havi gyűlését, amelyen Oláh Imréné, gyülekezetünk gondnokasszonya tartott előadást Molnár Mária misszionáriusnő születésének 125. évfordu− lója alkalmából. Október 2. A délelőtti istentisztelet keretében búcsúztak gyülekeze− tünktől dr. Gál László és Virág Szilvia segédlelkészeink. Segédlelkészünket Simonyiba, a segédlelkésznőt pedig Dunaszerdahelyre helyezte a Zsinati Tanács. Isten őrizze és áldja meg őket új szolgálati területeiken is! Az igehir− detés után Oláh Imréné emlékezett Molnár Máriára, majd gyülekezetünk vezetősége elhelyezte az emlékezés ko− szorúját a misszionáriusnő templomunkban levő dombor− művénél.

Délután indult gyülekezetünkből az első férficsapat Né− metországba, egy München melletti szeretetotthonba, hogy felajánlásuk alapján a lebontásra váró otthonnak a Timóteus−ház építésére felhasználható tartozékait elhoz− zák. Ezt a csapatot még két másik követte a hónap folya− mán. Egy−egy csoport egy hetet dolgozott ott, gyülekezetünk számára nagy anyagi hasznot hozva mun− kájukkal. Név szerint: Mézes Dániel, Vajkai Miklós, Bor− bély Károly, Fóti László, Csízi Balázs, Szabolcs Róbert és Szabolcs László. Isten áldja őket a szolgálatra szánt idejük és erejük áldo− zatáért. Október 18. Egyházmegyénk területén zajlott a egyházunk lelkésze− gyesületének missziói alkalma. Ennek keretében rendha− gyó módon ezen a keddi napon is tartottunk istentiszteletet, melyen nt. Fazekas Ágnes tornaljai lelki− pásztor szolgált.

Október 9. Szépkorúak vasárnapját tartottuk, melyre szeretettel hív− tuk és hoztuk időseinket az otthonokból is. Az istentiszte− let után az Élő Víz támogatásával szeretetvendégségre került sor gyülekezetünk tanácstermében. Vetítéses elő− adással emlékeztünk gyülekezetünk nyári alkalmaira, és volt mód a beszélgetésre, éneklésre is. Az esti istentisztelet után a Firesz kórusa szolgált templo− munkban. A lélekemelő alkalmat szeretetvendégség kö− vette. Köszönet minden segítőnek! Október 15. Ezt a szombatot és a kellemes őszi időt kihasználva az if− júsági bibliakör a napot az őszi erdőben töltötte. Előbb a Neszmélyi Hajóskanzent, ami akár családi programként is ajánlható, látogattuk meg. Majd a délután folyamán a ba− jóti Öreg−kő kilátásában gyönyörködtünk. Itt alkalmunk volt bemászni két kissebb barlangba is. Október 16. Igehirdetés szolgálatával mutatkozott be gyülekezetünk− nek két új lelkészünk: Tóth Andrea beosztott lelkészként,

Október 20‒23. A VIII. osztályba járó konfirmandusainkkal töltöttük ezt a hétvégét Bátorkeszin az ifjúsági központban. A 11 komá− romi fiatalhoz csatlakozott a martosi konfirmanduscsapat nt. Szénássy Lilla lelkésznővel és a bátorkesziek is nt. Czinke Tímea lelkésznő vezetésével.


2011. december

KIS TÜKÖR

Október 21. A nőegylet alkalmán vendégünk volt dr. Székely András Ber− talan művelődésszociológus, kisebbségkutató, az isaszegi gyülekezet presbitere. Előadását A magyar költészet ke− resztyén és nemzeti vonulatának példái a XX‒XXI. század fordulóján címmel tartotta. Október 24‒29. Bűnbánati istentiszteleteinken, melyekkel az újborért való há− laadó úrvacsorai alkalmunkra készültünk, a Szentírás borról szóló igéi hangzottak el. A keddi alkalom az egyetemi havi is− tentisztelettel volt összekapcsolva, melyen dr. Süll Tamás hir− dette az Igét. Október 30. Az újborért adtunk hálát úrvacsorai közösségünk alkalmával. Október 31. A reformációra emlékeztünk délutáni ünnepi istentiszteletün− kön. Az alkalom perselypénzével (192 €) a Zsinati Tanács ha− tározata alapján a reformációi alapot támogattuk. November 6. Gyászolók istentiszteletére hívogattuk azokat a testvéreinket, akik az elmúlt időszakban vesztették el kedvesüket. Isten adja mindnyájunknak az örökéletbe és feltámadásba vetett élő hit erejét, hogy vigaszt találjunk. November 12. Gyülekezetünkből 5 négytagú hittanos csoport vett részt a Martoson megrendezett bibliaismereti versenyen. Isten adja, hogy elsajátított tudásuk ne csak értelmüket gazdagítsa, hanem hitüket is erősítse. Köszönet az őket felkészítő hitok− tatóknak!

19

Keresztségben részesültek SZEPTEMBER Dóra − Németh Péter ref. grafikus és Varga Márta ref. tanitónő gyermeke Réka − Dudás Tibor magánválalkozó és Cseh Anikó könyvelőnő gyermeke Andor Zsolt − Kosztolányi Tamás róm kat. sofőr és Zács Éva ref. mérnök gyermeke OKTÓBER Léna − Ledecky Marian pincér és Kalácska Timea ref. fodrásznő gyermeke NOVEMBER Ármin − Szabad Zoltán róm.kat. épitőmérnök és Gallé Edina ref.épitőmérnök gyermeke

Házasságot kötöttek SZEPTEMBER MUDr. Viola Péter 40 éves róm.kat. orvos és Kustyán Klaudia 30 éves ref. hivatalnoknő Tömösközi László 27 éves ref. ápoló és Vincze Zsu− zsanna 22 éves ref. egyetemi hallgató Mgr.Petr Šmíd 29 éves róm kat. informatikus és Faze− kas Katalin 29 éves ref. gyógyszerész Mgr.art. Ollé Erik 36 éves színész és Szabó Ágnes 24 éves ref. vállalkozó OKTÓBER Halász Áron 30 éves róm.kat. gépkocsivezető és Fitos Melinda 28 éves ref. művelődésszervező Ódor László 37 éves ref. katonai rendőr és Varga Judit 32 éves tanárnő Száraz Gábor 27 éves róm.kat. villamosmérnök és Czé− kus Anita 25 éves ref. tanítónő

Eltávoztak a földi életből

November 11‒13. Gyülekezetünk fiataljai a Firesz által szervezett fiú‒lány hét− végén vettek részt Alistálban és Nagymegyeren. Az alkalom vendége Levente Péter és Döbrentey Ildikó voltak.

SZEPTEMBER Kiss Tibor 62 évesen

November 13. Gyülekezetünk képviselői Dunaradványon egyházmegyei közgyűlésen vettek részt, amely presbiteri konferenciával volt egybekötve.

OKTÓBER Miklós Eleonóra szül. Lovász 99 évesen Varga Sándor 83 évesen Ollé Judit 75 évesen Németh János 84 évesen Székely Károly 68 évesen Tárnok Károly 76 évesen

November 21‒26. Bűnbánati istentiszteleteinken az adventi úrvacsorára ké− szültünk a napi igék alapján. November 27. Advent első vasárnapját úrvacsorai közösséggel ünnepeltük. Az istentisztelet perselypénze (390 €), gyülekezetünk diakó− niai munkáját szolgálja. November 29. A nőegyleti gyűlés vendége Németh Péterné Erdélyi Gizella volt, aki Reményik Sándor verseinek csodálatos előadásával mélyítette el adventi várakozásunk Istenre figyelő csendjét. A gyülekezeti terem zsúfolásig megtelt, felejthetetlen élmény− ben volt részünk.

NOVEMBER Franyó Eszter szül. Téglás 69 évesen

Tisztelt Olvasó! Felhívjuk figyelmét arra, hogy már elektronikus for− mában is elérhetőek vagyunk. Mindennemű ész− revételét, ötletét, ajánlatát, gyülekezeti életünkkel kapcsolatos beszámolóját és fotóit szívesen fo− gadjuk a kis.tukor@gmail.com email címre! Szíve− sen válaszolunk az újsággal, cikkekkel kapcsolatosan felmerülő kérdésekre is. − szerk −


KIS TÜKÖR

20

2011. december

Múltunk nagyjai - Péczeli József Péczeli József Putnokon született 1750−ben. Apja Péczeli Imre reformá− tus prédikátor volt. Péczeli József tanulmányait 1767−ben a deb− receni evangélikus−reformá− tus kollégiumban kezdte, további tanulmányait Lip− csében, Jénában, Bern− ben és Genfben foly− tatta. 1783−ban elvégezte a teológiát, és lelkész lett. Bár több egyetemen is marasztalják, ő a komá− romi eklézsia meghí− vásának tesz eleget. Hivatalát Komáromba ok− tóber 5−én foglalta el. Tevékenysége szerteágazó volt. Miután II. József türelmi rendelete lehetővé tette a protestánsok számára templomépítést, Péczeli első tette a templomépítés volt. 1788−ra el is készült ‒ közadakozásból ‒ az akkori Felső−Magyarország legna− gyobb református temploma. Rá egy évre megszervezte a Komáromi Tudós Társaságot, és 1779−ben megalapította a Mindenes Gyűj− temény című első magyar tu− dományos ismeretterjesztő folyóiratot. Péczeli József tevékenységének másik fő területe a műfordítás volt.

Fordította a francia és az angol iro− dalom népszerű alkotásait. Saját műve a Haszonnal mulat− tató mesék című al− kotása (1788), kiegészítve Lafon− taine meséivel. Történelmi mun− kásságának kie− melkedő alkotá− sát a Magyarok eredete címmel 1791−ben írta. A Mindenes Gyűj− temény Péczeli halálával szűnt meg. A gyülekezet lel− késze, 10 éven át hűséges lelkipásztora 1792 dec. 4−én visszaadta lelkét Teremtőjének. Életének és szellemi nagyságának delén ragadta el a halál. Ahogy Kazinczy írja „A megfeszített munka, az egész országot behálózó szervező és irányító tevékenysége idő előtt vetett véget életének, korában halt meg, mint várni lehetett.” Péczeli József özvegye gyermekeivel együtt rövidesen elhagyta Komáro− mot, és visszatért Debrecenbe. Péczeli sírján, mivel hozzátartozója nem volt Komáromban, hamarosan meglátszott a gondatlanság. Halálá−

A Kis Tükör szerkesztősége áldott ünnepeket kíván!

nak századik évfordulója előtt azon− ban felfigyeltek a korábbi évtizedek mulasztására: a Komáromi Lapok (1888/44.) Egy elhagyott sír címmel közöl lélekbe vágó írást: „Vándor, megállj! Szent a halott, kit e halom fedez, fölötte nem szél sír, de hon fo− hásza lengedez.” A közvélemény akaratát követve síremléket állíttattak neki. A síremlék a kovácsoltvas kerítéssel az író halálának századik évfordulójára elkészült, és díszes ün− nepséggel avatták fel (a cikkíró meg− jegyzése: a vaskerítést a 2010−es évben végleg eltulajdonították, és a sír elé szemétlerakat került). 1904−ben ismét előtérbe került Péczeli József emléke. Ez alkalomból a Komáromi Múzeum Egyesület javasolta, hogy a paplakra domborművet és emléktáblát he− lyezzenek el. Az emléktábla 1945−ig díszítette a református paplak hom− lokzatát, majd 1991−ig a komáromi re− formátus egyház őrizte, mikor kisebb ünnepség keretben újra felavatták eredeti helyén. Cséplő Bálint

KIS TÜKÖR impresszum

XII. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 2011. DECEMBER FELELÕS KIADÓ: Fazekas Zsuzsanna FÕSZERKESZTÕ: Viola András GRAFIKAI ELRENDEZÉS: Viola András MUNKATÁRSAK: Cséplő Bálint, Csiba Zoltán, Fazekas Zsuzsanna, Hozák Viktor, Jakab István, Szalay Cecília, Tompa Gabriella, Turányi József, Vaszily Tímea SZERKESZTÕSÉG: Jókai utca 34. 945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o. A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapja. Megjelenik minden negyedévben. Megrendelhetõ a szerkesztõség címén, egy példány ára: 0,50 €. Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk.

Profile for Kis Tükör

Kis Tükör 12.4  

A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Kis Tükör 12.4  

A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Profile for kistukor
Advertisement