Page 1

XII. évfolyam

Alapítva 1928-ban

2011. október

3. szám

KIS TÜKÖR Ára: 0,50 €

A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Tartalom Emlékezzünk: 300 éve történt – A szatmári békekötés 2–3. oldal 2011 a család éve: – Apává érés – A születés – „Egy apa több, mint száz tanár” – „A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékes− sége az atyák” Péld 17,6 4–6. oldal Könyvfigyelő: Mesék apákról 7. oldal Igehirdetésen hallottuk A presbiteri tisztség 8. oldal Múltunk nagyjai 9. oldal Ifirkász: – Angoltábor – Csillagpont (Érintések) – Jelentős évfordulók – Ifibringatúra 10–12. oldal Eseménynaptár 13–15. oldal Fél évszázados jubileumi kö− szöntő 16. oldal

Az aratás öröme A aratás az ember számára ünnep és öröm a nehéz és fáradságos munka mellett is. Különösen igaz ez a gaz− dákra, a parasztságra. Ilyenkor van betakarítva a mindennapi kenyér, az élet alapanyaga, a búza és a rozs. A parasztember számára íratlan pa− rancs, hogy még akkor is vetni kell, ha a feje felett lőnek, még akkor is, ha nem tudja, hogy ki fogja azt majd le− kaszálni, mert a kenyér, az élet bebiz− tosítása létfontosságú, ahogy azt leírva találjuk Mózes I. Könyvében a 8. rész 22. versében: „Ennek utána míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek.” Bátran ki merem jelenteni, hogy a vi− lágon a parasztember van a legköze− lebb az Úr Istenhez, hiszen minden− nap találkozik a fölöttünk való Úr Isten hatalmával, erejével, nagyságával, de kegyelmével (és áldásával is, lásd a LXV. zsoltárt a Bibliából): „Földjeidet megitatod esővel...” A kenyér a földön az egyetlen olyan étel, amit nem lehet megunni, hiszen még a „Mi Atyánkban” is ezt kérjük az Úr Istentől minden napra. A kiátkozás Igéiben is van szó a kenyérről, a kö− vetkezőképpen: „Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen vissza− térsz a földbe, mert abból vétettél, mert por vagy te és ismét porrá lé− szesz!” (1Móz. 3,19.) Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jutnak az eszembe aratáskor az új ke− nyéri úrvacsora után felidézvén V. Móz. 28. rész 8–12. versét: „Áldást pa− rancsol melléd az Úr a te csűridben és mindenben, amire ráteszed kezedet, megnyitja az Úr az Ő drága kincses− házát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben.” Vagy idéz− vén a nemzeti imádságunkból: „Értünk Kunság mezején ért kalászt lengettél.” Visszatekintvén a közeli múltba, vég− telen hálával köszönjük meg az Úr Is−

tennek azt a nagy kegyelmét és cso− dáját, hogy 20 évvel ezelőtt visszaadta a gazdáknak az aratás ismételten él− vezhető örömét, hogy arathatunk az ősök által használt és örökölt földjein− ken, dicsérhessük a fölöttünk való Is− tent az Ő végtelen jóságáért és kegyelméért. Ezeket a gondolatokat szeretném a fi− gyelmébe ajánlani a révkomáromi ek− lézsiának az aratás ünnepén, bár igaz, hogy már a szekeres gazdákból szinte alig vagyunk, de azért kenyeret a városi gyülekezet fogyaszt minden− nap. Tehát kedves atyámfiai az Úrban, így emlékezzenek az új kenyérre! „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cse− lekszik, bűne az annak. (Jak.4,17)”

„Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékessé− get és fenséget öltöztél magadra! Aki füvet sarjaszt a barmoknak és nö− vényeket az emberek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből. És bort, amely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál, és kenyeret, amely megerő− síti a halandónak szívét. Mindazok te reád néznek,hogy meg− adjad eledelüket alkalmas időben. Adsz nékik és ők takarnak, megnyi− tod kezedet, és megtelnek a te jóvol− toddal.” Zsolt.104,1, 14–15, 27–28 Atyafiságos szeretettel: Farkas Gáspár mérnök – a Komáromi Református Egyházközség gondnoka


KIS TÜKÖR ... k n ü z z 300 éve történt – A szatmári békekötés Emléke

2

kel később is fizetnie kellett. A vissza− foglalt jobb minőségű földeken nem a magyar parasztok telepedhettek le, hanem német, szerb telepesek (Bán− ság, Bácska). A török kiűzésében je− lentős szerepet játszó hajdúk és Pajtásom, pajtásom, ne könnyezz, ne sírjál, végvári katonaság mehetett isten hí− Idegen országba kell bújdosnom immár. rével, se föld, se jutalom nem járt.1 Harapás kenyér sem terem nékünk itten, Rákóczi három császár ellenében is Vérünk hullásáért egy ital bor nincsen, védte a kisemmizett és jogfosztott Verje meg az Isten! Magyarország jogait. I. Lipót császár (1640–1705) uralkodása idején, 1711. április 30−án Domahida hatá− 1703−ban tört ki a felkelés. Kedvezőek rában a nagymajtényi síkon tette le a voltak az európai politikai fejlemények fegyvert gr. Károlyi Sándor kuruc ge− is, hisz I. Lipót 1701−ben indította az nerális a császári hadak előtt. Homo− ún. örökösödési háborút a franciák ródszentpáli Bató János muzsikus, ellen a spanyol trón megszerzéséért. zeneszerző és zenetanár (Siklód, Ez jelentős katonai erőket kötött le 1872. december 29. – Munkács, 1956. hosszú időn át. Másrészt pedig a há− június 17.) a Sárospataki Református borúba beszálló Habsburg−ellenes Kollégium ének− és zenetanára ilyen hatalmaknak is (Franciaország, Ba− komoran, szomorúan énekelte meg jorország, Svédország) érdekükben az eseményt, Novák Sándor szintén állt lekötni és megosztani a császári sárospataki tanár hasonlóan komor haderőt. Így aztán a fejedelem udva− rában szinte egymásnak adják a kilin− szövegére írva dallamát. A 8 éven át tartó Rákóczi−szabadság− cset a követek. Jellemző azonban, harc és az azt megelőző kuruc moz− hogy mindnyájan elsősorban a saját galmak lezárásához hosszú út vezetett. érdekeiknek megfelelően igyekeztek A Habsburg−ház Magyarországot a befolyással lenni a szabadságharc fej− török háborúk után tartományként kí− leményeire, s a leginkább érdekelt vánta kezelni. Pedig a török kiűzésé− Franciaország – noha mindvégig hite− hez a magyar nemzet 30 millió forintot geti, de – sosem lép szövetségesi vi− adott hadiadó formájában. Ezt az adó− szonyra Rákóczival. formát – bár okafogyott – még évek− I. József (1678 júl. 26. – 1711.ápr. 17.) 1705−ben követte apját a tró− non, s őszintén kívánta a békét a magyarokkal. Tudni− való azonban, hogy a háború ideje alatt 1704−től fogva mindvégig voltak kísérletek magyar oldalról is a meg− egyezésre. 1710 márciusában a kegyet− len és magyarellenes Sigbert Heister tábornagy helyére a császár gr. Pálffy Jánost ne− vezte ki, aki 1710 novemberé− től fogva folytatott tárgyalásokat gr. Károlyi Sán− dorral, Rákóczi megbízottjával. A császár szándéka szerint ál− talános közkegyelemben ré− szesülne mindenki, maga a fejedelem is, s mindenki visz− szanyerné korábban elvett ja− vait, tisztségeit, ill. érvényben II. Rákóczi Ferenc fejedelem Pálffy János gr. Károlyi Sándor gr. maradnának Rákóczi adomá− Nagymajtényi síkon letörött a zászló, Rászállt tollászkodni egy fekete holló, Tépi sötét szárnyát, hull a tolla rája, Síró kurucoknak gyászos kalpagjára Rongyos dolmányára.

2011. október

nyai is. Tőle magától annyit vártak csu− pán, hogy mondjon le az erdélyi feje− delmi címről, és béketárgyalás helyett egy alázatos levélben kérjen kegyelmet maga és hívei számára, amit meg is fog kapni. Rákóczi hívei érdekében késznek mutatkozott e levél megírására, ám a

A szatmári gyűlés helye, az ún. prófuntház, újabb reprodukció után maga javára semmit kérni nem akart, mert ez esetben azzal vádolhatnák, hogy egyéni hasznáért eladta a nemzeti érdekeket.2 A levél megírása után 3, feb− ruár 21−én Lengyelországba távozott, hogy segítséget szerezzen, s hogy ta− lálkozhasson Nagy Péter orosz cárral, aki ugyancsak támogatást ígért. Ezt azonban a küszöbön álló orosz–török háború kitörésétől tette függővé. Kétfelé ő sem kívánt hadat viselni. Rákóczi, noha maga sem sejtette, ekkor végleg hagyta el hazáját. Március 14−én Károlyi és Pálffy Debre− cenben – ahova II. Rákóczi Ferenc is hivatalos volt – megegyeztek. Ezután Károlyi kiutazott Lengyelországba, hogy a fejedelmet tájékoztassa a fejle− ményekről, és kikérje véleményét a fel− tételekről. A mielőbbi békekötést indokolttá tette egyrészt az a tény, hogy a kuruc hadak gyakorlatilag be− szorultak az északkeleti országrészbe, másrészt az országban dúló súlyos pestisjárvány. A fejedelem a következőket kérte: fiait bocsássák szabadon, az elkobzott javak az elhunytak családjainak is visszaadassanak és a protestánsok vallásszabadságát külön cikkelyben biztosítsák. I. József április 6−án himlőbetegségbe esett, s halálos ágyán elrendelte, hogy Rákóczi észrevételeit vegyék te− kintetbe, és a békét azok alapján kös− sék meg. Váratlan április 17−i halála


2011. október kétségessé tette az előrehaladott egyeztetések sikerét. A császári ud− varban is voltak ellenérdekeltek, első− sorban azok személyében, akik a kurucokhoz pártoltak elkobzott javait kapták meg. Ezért aztán 10 napon át titokban tartották halálát, hogy a hír ne befolyásolhassa a feleket. Április 6−án érkezett meg az utolsó kuruc rendi gyűléshez, Nagykárolyba a végsőnek szánt béketerv, miszerint: 1. Rákóczinak és vele lévő párthívei− nek mind személyükre, mind javaikra nézve teljes kegyelem adatik, ha ápri− lis 27−ig, a fegyverszünet végnapjáig a fegyvert leteszik és a kezükben lévő várakat átadják. 2. Hasonló kegyelmet nyernek a ha− ditisztek és minden más szövetséges rendek. 3. Az özvegyek és árvák, kiknek fér− jüktől és apjuktól javaik elkoboztattak, a hazai törvények szerint nyernek elégtételt. 4. Azon erdélyiek, kik Moldvába és Havasalföldre futottak, Steinville tá− bornok útján mind személyükre, mind javaikra nézve hasonló kegyelemről biztosíttatnak. 5. Őfelsége az ország szabadságait és törvényeit letett hite szerint fenn− tartandja. A gyűlés kérte Rákóczit a kínált feltéte− lek elfogadására, valamint őt kíséretével együtt hazatérésre biztatta. Ő azonban mindvégig bizalmatlan volt a Habsburg− házzal szemben, s ragaszkodott hozzá, hogy külföldi hatalmak vállaljanak ke− zességet. Ebbe a császári udvar nem ment bele. Az igazsághoz hozzátarto− zik, hogy ugyanezen bizalmatlanságtól indíttatva az egyezkedéssel alapvetően időt akart nyerni, bízva a lengyel és orosz segítség megszerzésében. Április 29−én a 12.000 főnyi kuruc ka− tonaság felesküdött a király hűségére, másnap megtörtént a fegyverletétel. Május 1−jén mintegy 150−en írták alá a békeszerződést. A feltételek elég kedvezőek voltak: 1. Rákóczi 3 héten belül leteendő hű− ségeskü fejében teljes kegyelmet nyer, fiait visszakapja. Csak várerődí− tései maradnak labanc kézen. Ugyanez érvényes párthíveire is (fő− nemesek, egyházi személyek, közne− mesek). 2. A fegyverletétel az ellenségeske− dés megszűnését jelenti. A nemesek és szolgáik fegyvereiket megtarthat−

KIS TÜKÖR ják, a közkatonák nem kötelesek csá− szári szolgálatba állni. A külföldre me− nekültek a hazatérésre útlevelet kapnak. A császári haderőből átszö− köttek kötelesek alakulataikhoz visz− szatérni, de büntetést nem kapnak. 3. Az uralkodó a vallásügyi törvénye− ket megtartja; a sérelmek a MAGYAR országgyűlésen orvosoltatnak. 4. Az árvák és özvegyek elidegenített birtokaikat visszakapják. 5. A jászok, kunok, hajdúk kiváltsá− gait az országgyűlésen helyreállítják. 6. A kegyelem érvényes a hadifog− lyokra is.

3 kötése után határozottan és következe− tesen az üldözött kurucok javára hasz− nálta fel hatalmát, számtalan külföldi bujdosó részére eszközölt ki hazatérési engedélyt, a segélyre szorulókat védte, támogatta. Nagy összegeket fordított jó− tékony intézetek, egyházak és iskolák alapítására és segítésére, fényes emlé− keket hagyott maga után, mint valódi, nemeslelkű magyar főúr, jobbágyai atyai jótevője. A békeszerződés pontjai pontosan rá− mutatnak a felkelés kitörésének okaira. A bukás ellenére a szabadságharc megakadályozta Magyarország beépí−

A szatmári békeokmány záradéka. A bécsi titkos levéltárban lévő eredetiről.

7. Őfelsége a békekötést mielőbb megerősíti és kihirdeti, és nem tűri, hogy az adott kegyelem ellenére bárki is üldöztetést szenvedjen. 8. Az országlakók a jövőben sérel− meik orvoslatát az országgyűlésen őfelségétől teljes bizalommal kérhe− tik, aki jóindulatát azzal is tanúsítja, hogy a hivatalokban magyarokat fog alkalmazni. Egy aláírt példányt azonnal megküld− tek Rákóczinak, hogy azt megerő− sítse. Ő azonban nem bízott a császári ígéretben. III. Károly (Mária Terézia atyja), József öccse, a Habsburg−ház utolsó egye− nes ági férfisarja, tulajdonképpen meg− örökölte az előkészített béketervezetet, amit 1711. július 20−án Barcelonában aláírt. Rákóczi bizalmatlansága kivéte− lesen indokolatlan volt. A császári udvar betartotta a feltételeket. Az „áruló” Károlyi az előnyös béke meg−

tését a Habsburg birodalomba, és az ország rendi alkotmánya, ha látszóla− gosan is, de fennmaradt. A bécsi udvart és az egyébként emberséges uralkodót pedig új kormányelvekre kényszerítette – legalábbis egy jó időre. Ezt alátá− masztják III. Károly 1711. május 27−én írt szavai is: „Az az akaratom és külö− nösképpen arra kell ügyelni, hogy ezzel a nemzettel nagyobb megértéssel kell bánni és elejét venni annak a panasz− nak, hogy a németek elnyomják őket: meg kell nekik mutatni, hogy bennük éppúgy megbízom, mint a többiekben, s becsületben kell tartani őket.” Feszty Zsolt

Felhasznált irodalom: 1 http://hu.wikipedia.org/wiki/Kurucok 2 Késmárky Levente: II. Rákóczi Fe− rencz szabadságharca, 179.o. 3 uo., 180.o.


KIS TÜKÖR

4

Apává érés Mikor válik egy férfiból apa? Milyen apának lenni? Milyen egy jó apa? Talán nem is választ szeretnék keresni ezekre a kérdésekre, hanem csak

egyszerűen leírni, hogy én mit élek át mint apa. Ez idáig három gyermekkel ajándékozott meg minket az Úr Isten. Dömötör fiunk idén nyáron ötéves lett, Csillag Virág lányunk négy, és Benedek fiunk egy. Idén augusztus− ban töltöttem be tehát apaságom ötödik évét. Ez nem hosszú idő, el− repült hamar, és már nagy ovis a leg− nagyobbik. De vajon mikor éreztem először igazán, hogy apa lettem? Amikor megszületett az első fiunk? Az ő születésénél nem lehettünk ott, mivel őt örökbe fogadtuk, négynapos volt, amikor a nejemmel a kórházban meglátogattuk. Még nem tudtuk, hogy valóban a miénk−e, de reméltük, hit− tük, éreztük. Apa voltam−e már akkor? Tizenkét naposan hazahozhattuk, és már gyakorolhattam is a babakocsi be− és kivevését az autóból, a pelusos kuka gyakran megtelt, amit ki lehet vinni, és naponta rám is sor került, hogy a cumisüvegből megetessem, átpakolhassam, és nekivetkőzzek a fürdetésnek is. Vajon ez alatt váltam apává? Vagy egy évre rá, amikor ott lehettem lányunk megszületésénél? Vagy akkor, amikor elkezdték kimon− dani az édesapa szót, és lehetett velük kisautózni, hintázni, biciklizni? Vagy esetleg akkor, amikor először a popsijukra kellett ütni? Bizonyára min− dezek nélkül nehezen lenne egy apa apa. Mégis úgy látom, hogy sok apa kimarad ezekből a dolgokból több oknál fogva is, de ezt most nem elem− zem. Inkább azt írom le, hogy mind e mellett akkor éreztem igazán, hogy apa vagyok, amikor nejemnek egy vagy több napra el kellett utaznia szol− gálati útra. Nekem kellett kiválasztani a kis ruhákat az időjárásnak

megfelelően, beosztani és elkészíteni az ételt, beosztani és betartani az időt, megtalálni azt, amire éppen szükség van, és nem lehet arra számítani, hogy a nejem megtalálja, elkészíti

azokat. Más az, ha az édesanya útra készen „kézbe nyomja” a babakocsit, hogy az apa sétáljon a kicsivel, amíg alszik, és amikor felébred, akkorra legyen a ház közelében, és más az, ha egyedül kell átgondolni, hogy a kisebb nagyobb séta közben mi min− denre van szükség. Persze mindezt meg lehet tanulni, és én úgy látom, hogy meg is kell tanulnunk, nekünk, férfiaknak. És nagyon jó, ha van olyan feleség és édesanya, aki ebben part− ner, aki nem sajátítja ki magának a neveléssel járó feladatokat. Nem egy édesanyát ismerek, aki 1–2 éves korig nem tudott elszakadni néhány órára sem kisgyermekétől, de ennek okát sem elemezném most. Csak azt sze− retném elmondani, hogy bennem az alatt az idő alatt tudatosult igazán, hogy apa vagyok, amikor valóban időt töltöttem gyermekeimmel. Persze nagyon jó, hogy nem kell egyedül nevelnem őket, és megoszthatjuk a fel− adatokat, hiszen édesapa mellé kell az édesanya, a feleség, akivel együtt tanulhatjuk és tölthetjük be szülői megbízatásunkat. Így jó édesapának és férjnek lenni. Süll Tamás

2011. október

A születés A gyermek születésével a férfi és nő kapcsolatában kibővül ez a kapcsolat a gyermek irányában, a férjből apa, a feleségből anya válik. Természetes, sablonos élethelyzet, mondhatná bárki addig, míg meg nem tapasztalja ennek az élethelyzetnek mélységeit. Mekkora próba a házastársak számára, kik bár szerettek volna, nem lehettek szülők, apák vagy anyák, vagy azoknak, kik nem szerették volna, mégis szülővé váltak, vagy azoknak, kik halmozottan hátrányos helyzetű gyermekükről gon− doskodnak. Minden kegyelem. Ebben is mutatja számunkra Isten igazságát a hétköznapi élet. Számomra szintén megadatott a meg− tapasztalás, milyen mélységeket kel− lett megjárnom ahhoz, hogy Isten kegyelméből apa legyek. A feleségem− mel mi is többször megtapasztaltuk, milyen fájdalmas érzés az, hogy mi− után azt hittük, hogy szülők, apa és anya leszünk, később kiderült, hogy mégsem leszünk azok. De utána Isten adta számunkra az örömöt. Sokan imádkoztak érte, ezú− ton is hálásan köszönöm mindazoknak akik értünk imádkoztak. Megszületett első gyermekünk, megszületése előtt sokat beszéltem, énekeltem neki, s persze ugyanígy a másodiknak is. Születésénél átélhettem, milyen érzés az, hogy ott lehetek a szülőszobában, és segíthetek a feleségemnek. Miután megszületett a baba, pici testét letet− ték, hogy lemossák, letisztítsák. Ekkor a nővérke megkérdezte tőlem, mi a neve a gyermeknek, s ahogy mond− tam, a hangomra ő felfigyelt és rám nézett. Megismert a hangom után. Ez a pillanat örökké emlékezetes, élet adta csodálatos élmény marad szá− momra. Akkor futott át rajtam igazán az érzés, hogy apa vagyok. Ezzel együtt átélhettem azt is, milyen megerőltető, fájdalmasan nehéz dolog a nők számára a szülés. Azóta na− gyobb tiszteletet és megbecsülést érzek a nők iránt. Külön ajándék volt Is− tentől, hogy éppen akkor volt ügyelet− ben egy hívő szülészorvos, ki saját kérésére vezette le a szülést, melyet amúgy számára nem engedélyeznek, mert nem végez el abortuszt. A gyermek születése utáni örömünket nemsokára megroppantotta a számára feltételezett, de nem bizonyí− tott komoly orvosi diagnózis súlya. Újra


2011. október nehéz volt apának lenni. Ebben a nehéz helyzetben tapasztalhattam meg, ahogy az Ige mondja: ,,megrepedt nádat nem töri el...,, Isten az Ő igéje által biztatott minket, és mi könnyekkel küszködve bíztunk benne, vártuk a vizsgálatok ered− ményét; ez több hónapig elhúzódott. Ebben a mélységben láttatta meg velem Isten az Ő szeretetét, ahogyan Jób könyvében írva van: ,,szemeimmel látlak Téged...” Szinte láttam, ahogyan Ábrahám készült feláldozni Izsákot Is− tennek, én is úgy készültem feláldozni eddigi életvitelemet Isten akaratának alárendelve. Tudtam, hogy bármilyen fogyatékkal is lenne ez a gyermek, sze− retnem kell. Nem azért, mert milyen szép, vagy mert milyen okos, hanem azért, mert az enyém, kit Istentől kap− tunk. Ekkor láttatta meg velem Isten, Ő is ugyanígy szeret minket feltétlen sze− retettel. Nem azért, akik vagyunk, hanem azért, mert az Övéi vagyunk. Azt is átgondoltam, egy szép, egészséges gyermek még nem biz− tosíték a szülő számára, hogy az sz− eretni is fogja, és gondoskodni fog róla. Sajnos, ezt a mindennapi élet is bi− zonyítja, hány egykori szépreményű gyermek nézi le vagy bántja a szüleit. Mint mikor Izsák érezte Ábrahám kését maga felett, én is úgy éreztem, Isten megítéli ügyünket. De Isten, ahogyan Ábrahám kése sem sújtott le, kegyelemmel élt velünk szemben. Jártam öregotthonban. Őszintén aján− lanám mindenkinek, főleg fér− fitestvéreimnek, apáknak, ha tehetik, legyenek ott szüléskor és látogas− sanak meg egy öregotthont, hogy utána elgondolkodhassanak a látot− takon. Később fogtam fel én is ennek értelmét. A szülőszobáról már volt szó. Az öregotthonban, ahol jártam, szinte tapintható volt kiszolgáltatottság és a szeretetéhség jelenléte. De az egymással veszekvő és egymásra olykor káromkodó, amúgy szinte maga− tehetetlen emberek hogy meg tudtak szelídülni, egymás mellett ülve hall− gatni egy kisgyermeket, ahogy mesét olvas dédmamájának. Mert érezték a szeretet jelenlétét, és ők is részesei sze− rettek volna lenni. Minden fontos az ember számára, fontos a pénz, a jólét, az egészség, de mikor már mindent elveszített az ember, csupán az ágy az otthona, rájön, hogy igazán egy dolog fontos

KIS TÜKÖR számára, az, hogy szeressék. A biblia szava valóság: „a legfontosabb a sze− retet”, és minden más hiábavalóság. Kár, hogy a sok hiábavalóság haj− szolása elhomályosítja a mi szemein− ket, és így közben nem vesszük észre Isten valóságát. Sajnos, vannak és lesznek olyanok, kik úgy élik le életüket, hogy soha nem találkoznak ezzel az igazsággal. A Szentlélek a szülőszobában és az öregotthonban tett látogatásomkor ezt tanította meg akkor velem. Azt tartja egy mondás, hogy a gyer− mek igazán akkor fogja tisztelni szüleit, ha már ő is szülővé válik. Köszönöm Istennek, hogy kegyelméből átélhet− tem ennek igazságát. Varga Attila

5 gyülekezeti lelkipásztori szolgálatba való beiktatásomkor. Mindkét esetben a lelkészi eskü egyik mondatában ki− mondtam, hogy saját javamat és családom javát a gyülekezet java és Isten szolgálata mögé helyezem. Előbb−utóbb egymásnak feszül e két fontos szerep, és felmerül a kérdés: melyik fontosabb? Hivatás vagy család? Apaság vagy szolgálat? Gyer− mekeim−feleségem, vagy a gyülekezet? Család vagy Isten? Régi tapasztalatuk a hívőknek, hogy az ördög, ha nem tudja visszatartani a tanítványt Krisztus követésétől, meg−

„Egy apa több, mint száz tanár” Otthon, a hűtőszekrényünk oldalán egy hűtőmágnes díszeleg évek óta a következő felirattal: „Egy apa több, mint száz tanár!” Amikor vásároltuk, a feleségemmel jót nevettünk a szellemes mondaton. Tetszett nekünk, hogy egy rövidke mondattal mennyire frappánsan ki lehet fejezni a lélek− búvárok és szociológusok által újra felfedezett régi bibliai igazságot az apai jelenlét, nevelés és példaadás fontosságáról. Igen, mondják a szak− emberek, a gyermek lelki−testi egészségének megőrzése érdekében az édesapa családban való aktív je− lenléte és példaadása elenged− hetetlenül fontos. Persze, könnyű ezt mondani, még könnyebb leírni, de annál nehezebb „apró pénzre” váltani a mindennapi élet határidős−rohanós sűrűjében. Amikor időnként megakad a szemem ezen a hűtőmágnesen, újra és újra szégyenkezve kell szem− besülnöm saját mulasztásaimmal, megszegett ígéreteimmel, eltúlzott elvárásaimmal és fegyelmezésem− mel, saját türelmetlenségemmel, következetlenségemmel mind apai, mind férji szerepemben. Átélem, aho− gyan oly sok szülő és házastárs, hogy a „szívem elítél”. A helyzetet nem kis mértékben „ne− hezíti” az is, hogy egy személyben nem csak apa és férj vagyok, hanem lelkész is. Lelkipásztorként két alka− lommal is esküt tettem, lelkészi szol− gálatba való kibocsátásomkor és

próbálja szélsőségekbe taszítani az élete egyes területein, így a családi életében és szolgálatában is, összekuszálva, egymással szembeál− lítva és kijátszva azokat. Célja, hogy gyengítse a hitét, csapongóvá tegye érzelmeit és kedélyét, hiteltelenné tegye szolgálatát. Hogy „vizet prédikáljon és bort igyon”, mert akkor nehezen hihető, sőt gúnyolható, megvethető prédikálása tárgya, a Krisztus. A Gonosz taktikájának kiis− merése nálam rengeteg buktatón, csalódáson vezetett. Sokáig hittem, hogy a gyülekezet mindenek fölött. Nem számít magánéleti tragédia, betegség, fáradtság, házasság, család... Óhatatlanul sokszor csalód− nom kellett magamban, és csalódást okoztam szeretteimnek is, és bi− zonyára a rám bízottaknak is. Az ige viszont arra tanít, hogy mind− kettő, családunk – házastársunk és gyermekeink – és szolgálatunk is Isten ajándéka! Családi életünk ápolása, a szeretteinkről való lelki− testi gondoskodás és ugyanakkor a gyülekezetben való szolgálat tálentu− maink jellege és mértéke szerint nem választható lehetőség, hanem kivált− ságunk és kötelességünk egyszerre, amiről egyszer számot kell adnunk mennyei Gazdánknak. Mindkettő egy− formán és egyszerre fontos, mert anélkül, hogy szeretteinkkel való kapcsolataink rendben legyenek, nem szolgálhatunk hitelesen, és viszont,


KIS TÜKÖR

6 családtagjaink iránti viszonyulásunk sem lesz egészséges, ha nem a men− nyei Atyától tanuljuk szeretni őket. Magyarán: szolgálatomon nem lesz áldás, ha hanyagolom a páromat és gyermekeimet, és viszont: családi életemen sem lesz áldás, ha hanyagolom az Istent és Neki való szolgálatom. Isten igéje felszabadítóan józan és ki− egyensúlyozott ebben a kérdésben is. Pál apostol írja az ifjú Timóteusnak a családi élet kapcsán: „Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél”. (1Tim 5,8) Az Úr Jézus pedig így teszi helyre a családi kötelékek mindenek felé való emelését: „Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hall− gatják, és megtartják.” (Lk 8,21) Tudom, sok kívánnivalót hagyhat maga után családi életünk és az Úrral való közösségünk és szolgálatunk. És „bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud”. (1Jn 3,20) Ő tudja és ismeri ku− darcainkat életünk mindkét területén. Ennek ellenére szeret, mert az Ő szíve sokkal nagyobb, mint ahogy el tudjuk képzelni. Egyszülött Fiában keresett meg minket, kapcso− latainkban és szolgálatunkban célt− tévesztetteket, hogy Őbenne megtaláljuk a Célt. Szeret, hogy Tőle tanuljunk mi is szeretni egymást. Nekünk szolgált Jézusban, hogy mi is tanuljunk szolgálni Neki. Szeret, hogy ne maradjunk olyanok, amilyenek vagyunk, hanem változzunk abban, amiben kell. Mert egy apa/anya több, mint száz tanár, egy szolgáló keresz− tyén több, mint száz prédikáció! Molnár Árpád

2011. október

gyobb ajándékában részesülnek, unoka érkezik a családba. Érkezését az egész család nagyon várja, de különösen a nagyszülők, akik hálaimájukkal fordulnak Istenhez, megköszönve, hogy megadatott szá− mukra. Imájukban kérik az Istent, hogy megadja, a kisunoka növekedhessen egészségben, hitben, – Istennek tet− sző módon – szeretetben és en− gedelmességben. A család minden tagja szeretettel foglalkozik az új kisvendéggel, vigyáz rá, ápolja, hogy jó irányba fejlődjön. Szinte mindenki a saját vonásait, tula− jdonságait keresi s véli felfedezni benne, és nagy büszkeséggel próbálja meg kisajátítani a gyermeket jó tulaj− donságaival. A kisgyermek számára mindenki és minden új a családjában. Míg kicsi, nem tudja még megkülönböztetni, mi a jó, és mi a rossz, keresi a helyét a családban. A későbbiekben már utánoz dolgokat, persze nem biztos, hogy csak jó dolgokat. Itt jön a szerepe a meghitt családi környezetnek, a pél− damutatásnak, a baráti közeledésnek, a megértésnek és a szeretetnek. Min− dez szükséges a neveléshez. A nagyszülő–unoka kapcsolat nagyon

mamegoldó válaszvárások. Ebben a nehéz helyzetben is meg kell találni a megoldást, az unoka ne érezze, hogy ő most teher. Meg kell magyarázni neki, amire kíváncsi, meg kell vizsgálni a dolgok jó és rossz oldalát, de ugyanakkor meg kell hallgatni az ő véleményét is. Az ő nézete is fontos, amit el kell fogadni, nehogy a szemé− lyiségének fejlődésén csorba essen. Ügyelni kell arra, hogy erőszakkal ne akarjunk a gyermeknél változást elérni. Kell, hogy az unoka nagyszülő iránti bizalma szilárd legyen, s ezáltal nyíltan tudjon olyan dolgokat is vele beszélni, amit senki mással nem tud vagy nem akar. Tudatosítani kell, hogy a gyermek a szülőktől, a nagyszülőktől ne csak az anyagi javakat örökölje, hanem örökölje a lelküket is, mert a lelkiek az elsők. A nagyszülő hasson oda, hogy a szeretetével olyan közel kerüljön az unokához, hogy már kicsi korában tanítsa őt imádkozni, tanítsa őt Isten szeretetére. (A gyereket ne küldd, hanem vidd, vezesd a templomba!) Egy−egy nap befejeztével a közös nyu− govóra téréskor az „Én Istenem” szavaival hálát adva a jó Istennek bú− csúzzon el az elmúlt naptól. Ezeknek

szép és bizalmas tud lenni, ha kel− lőképpen, partnerként kezeljük az uno− kát. A nagyszülő ne „nevelje” (azt megteszi a szülő), csak szeresse, pél− damutatásával fejlessze képességeit, hogy az unoka érezze, kapcsolatuk a szereteten és a megértésen alapuló partnerség. Megtörténhet, hogy éppen amikor nagyon elfoglalt a nagyszülő, akkor jönnek kérdészuhatagok, a problé−

a dolgoknak a jó irányba való terelése mind, mind a példamutatáson alap− szik. A gyermek, az unoka, aki szeretteitől megkapja a szeretetteljes nevelést, irányítást, Isten segítségével biztosan megállja a helyét teljes értékű felnőtt− ként a családon kívüli nagybetűs ÉLETben is, a rábízott feladatok sike− res elvégzésében. Brányik Károly

„A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák” Péld 17,6 A kisgyermek érkezése a családba a szülőnek öröm, de ugyanakkor nagyon nagy felelősség is. Sok időbe telik, míg a kisgyermek felnőtté válik, de a szülő minden korban tudatosan formálja gyer− meke fejlődését, életútját, mígnem elérkezik egy döntő pillanat, a gyermek önállósul, férjhez megy, megnősül. Majd újabb változások jönnek a család életében: a nagyszülők Isten legna−


2011. október

Munkácsy Géza: KIÉ A SZÍV? Szegény emberszív. Hányfelé szakítnak, rángatnak, tépnek szerető kezek! Ez anya−kéz, mely megfog s így rebeg: Enyém! Ki másé lenne ez a szív? Hiszen én adtam néki életet, én gyötrődtem, én imádkoztam érte, tőlem tanulta, mi a szeretet, én voltam örök áldás a fején! E szív az élet szent jogán az enyém! Nem! Nem! Csap rá az első szerelem! Nem tudta volna meg, hogy mi az élet, míly gyönyörű a május nevetése, míly szent a láz, ha vérünk nyara éget, ha nem vagyok! Én, én adtam neki a legszebbet, mikor az élet álom, én leszek rámosolygó másvilág, nagy élet−megbocsátás síri ágyon! Nekem suttogta lázasan, hogy boldog, amilyen nem volt eddig még soha! Erre a szívre másnak nincs joga! De perbe száll a feleség keze! Enyém e szív, hisz esküvel fogadta! Enyém minden, mit élete terem! Mint sohasem alvó örökmécs sugárzott szívemből rá az asszony−szerelem! Én adtam neki az új életek szent örömét, a tűzhely tiszta lángját, egy élet árán vettem meg magamnak! Enyém e szív, amíg a földbe vájják! Kapaszkodó kis ártatlan kezek, gyermek−kezek is belekapnak félve: Miénk vagy! hisz ki lenne nagy melegség nekünk gyöngéknek fagyos élet−télbe? Ki fog emelni, míg megnő a szárnyunk, s mi is szállunk magasságok felé, ha nem szíved nyugodt szövétnek− fénye? ... Miénk vagy szív, a kis gyermekeké! Nyomor keze egy sarkot kér belőle, felé remeg a sok, sok szenvedés, a faj, az ország, a népek keze... S egy szív olyan keservesen kevés! Mind érte nyúlnak, mind, mind megra− gadják, és húzzák, tépdesik ezer fele... De ím, a végtelenből érte nyúlva még egy kéz! Véres, tört. − Jézus keze. Reá teszi. A tövis−korona kigyullad jelképül szelíd fején, s szól csendesen a Szenvedés−Király: Ez a szív – ne tépjétek száz felé! – ez a szív az enyém... !

KIS TÜKÖR

7

Könyvf igyel ő Az anyai szív főként arról ismeretes, hogy törődik, aggódik és végtelenül szeret. Bensőséges, egyedi és meg− magyarázhatatlan érzelmek bölcsője, mely személyiségfejlődésünkben döntő szerepet játszik. Óriási, szinte természetfölötti erő van benne, nagy− hatalom, mellyel az évtizedek, évszázadok során az egész világot át lehet formálni. Mi a helyzet az apákkal? A férfiakkal, akik vérüket is képesek ontani, ha kell, életük kockáztatásával fáradoznak azon, hogy családjuk, gyermekük boldoguljon? Akik sok−sok órát dolgoz− nak egészséget károsító helyen vagy módon, tán még a becsületük sem elég drága, ha az övéiről van szó? Napjaink héroszai szóba esnek−e egyáltalán, beszélünk, gondolkodunk−e róluk eleget? Megbecsüljük őket igazán, vagy csupán akciófilmek olcsó történeteiben merül ki ez a téma? Nos, az emberiség évezredes kultúrájában, főleg a mesekincsében megőrződött az apai szerep és az érző apai szív mint felbecsülhetetlen érték. Boldizsár Ildikó meseszakértő arra az érdekes felismerésre jutott, hogy a világ népeinek meséiben jóval több történet szól a jó apáról, mint az odaadó, kedves, jó anyáról. Mivel a mesék mindig a problémákról, a ne− hézségek megoldásáról, általános igazságokról szólnak, izgalmasabbak azok a történetek, ahol az anya−gyer− mek viszony problémás, minden valószínűség szerint ezért van belőlük több. Gondot pedig nem a jó anya je− lent, hanem a jó anya hiánya. Csakhogy „a jó apa alakja épp olyan fontos és meghatározó egy gyermek életében, mint a jó anyáé. A mesebeli jó apák megőrzik és virágzásban adják át a birodalmat fiaiknak, és jó előre gondoskodnak az örökség igazságos elosztásáról. A jó apák atyai áldással indítják útnak azokat a gyermekeket, akik szerencsét próbálni indulnak, és segítenek jó házastársat találni azoknak, akik erre vágynak.” 1 A klasszikus gondolkodásban az apa mindig a mérték, a tartás, a biztonság hordozója, a törvény és kötelesség képviselője, a felelősség szimbóluma. A Magvető Könyvkiadó újabb kiad− ványa, a Mesék apákról című gyűjtemény a világ mesekincséből

Boldizsár Ildikó válogatásával és szerkeszté− sével. A letisz− tult ősi törté− netek a felnőt− tekhez szólnak igazán. Ösz− szességüket nézve nem an− nyira mesés jellegűek, több− ségük inkább a bibliai példázatokhoz hasonlítható népi bölcsességiro− dalom, tanmese. Miért kellene meséket olvasnunk a huszonegyedik században? Mert közelebb visznek bennünket a régmúlt emberéhez, akiről kiderülhet, hogy bölcsebb volt, mint gondolnánk…, a másik ember− hez, aki esetleg ugyanazzal a gond− dal küszködik, mint mi…, de könnyen megtalálhatjuk benne saját magunkat, lelkünk darabkáit, érzelmeink szilánk− jait, hiszen elsősorban önmagunk értelmezésében segítenek. Régen egy Asimkán nevű bájnak egyetlen fia volt. Asimkán nem tarto− zott a leghíresebb nagygazdák közé: száz−egynéhány aprómarhából s csupán ötven lóból állt egész vagyona. Halála előtt eme végrendeletet hagyta a fiára: – Fiam, a halálommal reád szálló vagyon nem fog téged fölvetni. Hanem hagyok neked örökül hét tanácsot. Az első: A kán vezírjével ne barátkozz. A második: Újgazdag embernek adósa ne légy. A harmadik: Zsémbes asz− szonyra titkot ne bízz. A negyedik: Háládatlan ne légy. Az ötödik: Reggeli étekre várton−várj, de estéli étekre ne várakozz. A hatodik: Bizakodj a sze− rencsében. A hetedik: Részrehajló ne légy. Miután ezeket elmondta, eltávozott az élők sorából. A fiú bánattól beesett or− cával gyászolta apja halálát. Ám egy napon gondolt egyet a fiú, s el− határozta: „Kipróbálom apám hét tanácsát”. … 2 Szalay Cecília

Felhasznált irodalom: 1 Mesék apákról, Magvető, Budapest, 2008,7. 2 Uo, 75−76.


KIS TÜKÖR

8

2011. október

EN S É T E D K U T T IGEHIR O L HAL „Jézus pedig, … azonnal monda a zsina− góga fejének: Ne félj, csak higgy.” Mk.5,36 E keresztelés ünnepi alkalmán hadd szóljon az üzenet az apákhoz, az apákról. A történet, amelyben az elhangzott Ige szerepel, Jairus lánya feltámasztásának csodája. Ez az a helyzet, amikor egy apa Jézust keresi, mert baj van a gyermekével. A Jézussal való találkozást megelőzi egy időszak, amely így jellemezhető: az apa családja, háza Jézus nélkül. A mindennapok történései között a gyermekfogadás, a várakozás ideje: a többen leszünk, család leszünk feszültsége. A testi, lelki össze− fonódás gyümölcse a várt gyermek. Az érkező gyermekkel azonban beköszön az aggódás, a féltés érzése. Az apák, a szülők teszik a dolgukat, igyekeznek megállni a helyüket. Jairus is ilyen apa: teszi a dolgát, hiszen megbecsült férfi, zsinagó− gafő, közösségének vezére− gyénisége. De egyszer emberileg már megoldhatatlan helyzetbe kerül: gyermeke beteg lesz. Ismét teszi a dolgát, keresi a megoldást. Lélekszakadva fut az úton, pil−

A presbiteri tisztség Újságunk hasábjain a már megkezdett sorozatot szeretnénk folytatni, amely a pres− biteri tisztséggel foglalkozik. A megjelenő tanításokat az Iránytű Kiadó által 1993−ban megjelentetett Református presbiterek út− mutatójából idézzük: V. KÍVÁNALMAK

Alkalmas legyen−e a presbiter a tanításra? Igen, minden presbiter tanító is kell legyen, hiszen a gyülekezet egyik szellemi vezetője. Küzdenie kell min− denféle tudatlanság és félreértés ellen. Ha megátalkodottsággal és ellenkezéssel találkozna, ra− gaszkodjék a tanítással egyező igaz beszédhez, hogy képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, az el− lenszegülőket pedig meggyőzni (Tit.1,9); képesnek kell lennie a szektások leleplezésére és téves tanításaik megcáfolására. Milyen kísértéseket kell a presbiternek leküzdenie? A büszkeség csapdáját: ezért nem szabad frissen

lantása emberek tanácsoló pillantását keresi, szinte rimánkodva: segítsen már valaki! Így ér oda Jézushoz, és leborul elé. Könyörög az Isten Fiának: Jer, vesd reá a kezedet… Az apa kér, imádkozik. Az apa a családja papja, ami nemcsak vezetést je− lent, hanem alázatos odaborulást az Isten elé. A kemény, tartására büszke férfigerinc csak az Isten előtt hajlik meg, de oda oda kell borulni teljes alázatban. Kedves Férjek, Édesapák! Családotokat, fe− leségeteket, gyermeketeket rátok bízta Isten. Most itt vagytok az Isten előtt, hogy könyörög− jetek értük. Jézus szava most nektek is hangzik: Ne félj, csak higgy! Hiszen az apa nincs egyedül harcában, fela− datai között. Vele megy Jézus. Az apa imádsága, hite az a „csatorna”, amin keresztül megérkezik ebbe az otthonba az Isten Fia. Ebben a gyermekkeresztségben is ez ábrázolódik ki. Hitetek által érkezik el gyermekeitekhez a kegyelem. Jézus a történetben megfogja a gyermek kezét, és az életre tartja meg. Adja Isten, hogy ott− honotokban, otthonainkba, gyermekeink életébe rajtatok, rajtunk keresztül is áradjon a kegyelem!

Komárom, 2011. május 15., Fazekas Zsuzsanna

megtért embert presbiterré választani. Az ördög mindig azon mesterkedik, hogy a gyülekezet és a presbiterek jó hírnevét befeketítse. A presbiter tehát ne adjon okot ilyesmire! Fontos azonban, hogy a presbitert a kívülállók megbecsüljék. A tisztségviselők mindenféle gonosztól óvakodjanak!

Mik a presbiterekkel szemben támasztott igények? „A fő dolog azonban az, hogy csak egészséges hithűeket és szentéletűeket szabad megválasztani, olyanokat, akik ellen semmi olyasmit sem lehet felhozni, ami megfosz− taná őket tekintélyüktől, és szégyent hozna szolgálatukra” (Institutio, IV. 3,12). VI. BEFEJEZÉS

Mi lesz a tisztségviselők szolgálatának jutalma? Ahhoz a tisztségviselőhöz, aki nem csupán egyházi hi− vatalnok, nem kizárólag az egyházi szabályok követője, hanem Krisztus küldöttének tekinti magát, az Ige szol− gálatában és a Szentlélek erejével telve, egyszer így szól majd a Mester: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe.” (Mt. 25,21)


2011. október

KIS TÜKÖR

9

Múltunk nagyjai A komáromi református temető A város legrégibb temetője a refor− mátus temető, keletkezése bővebben volt ismertetve az előző részben. A temető bejáratát a Temető sor végénél találjuk. A bejárattól jobbra állt a 1977−ben történt lebontásáig a temetőőr 1866−ban épült háza. A temetőkertben nem volt más mint egy fabódé a Dunából kifogott hullák részére, vagy a járványos betegség− ben elhaltak számára, a századfor− dulókor a temetőőr háza mellé építettek egy kőkamrát. A temetőőrház után 1933−ban épült fel a mai modern ravatalozó Galam− bos Zoltán lelkészsége és Fülöp Zsig− mond főgondnoksága alatt, Csízi István mérnök terve alapján. Fenti részben két nagyobb helyiség és egy kisebb helyiség van, s alul higiénikus helyiség hűtési lehetőséggel, jelenleg két hűtőbox áll rendelkezésre. A ra− vatalozó megépítéséig elhunyt refor− mátusokat házukban ravatalozták fel, s onnan kísérték utolsó útjukra. A temető használatáról dr. Antal Gábor püspöksége alatt 1910. január 10−én lépett életbe az első szabály− rendelet. E szabályrendelet rendezi a temetéssel és a sírokkal kapcso− latos problémákat. Pontonként tár− gyalja a temető területét, mely a komáromi 866. sz. telekkönyvi betét− ben a V.1−2 sorsz.1845,1846/1 helyszám alatt felvett 10 kat. hold és 346,5 négyszögöl, a temető a Révkomáromi Református Egyház tu− lajdona, s azt e szabályrendelet sze− rint kell gondozni és fenntartani. A temető jellege meg nem szüntethető. A temetőnek e szabályrendelete szerint való gondozása az egyház presbitéri− umának feladata. A temetőgondozást a presbitérium a temetőügyi bizottság és a temetőfelügyelő által látja el, melynek elnöke és gondnokának hatásköre pon− tosan megállapíttatik. Kitért a temető sírásójának jogaira és kötelességeire, akinek az Egyház lakást biztosít a temetőben lévő házban. Továbbá tár− gyalja a temető beosztásának, sírhe− lyeinek és a sírhelyek váltásának kérdését, valamint a sírgondozási alapítványokat. A fent említett szabály− rendeletet az egyházközség 1935. már− cius 10−én átdolgozva elfogadta, és 1936. január 1−jén lépett életbe.

A sírgondozási alapítványok 1920 előtti és az 1945 előtti javadalmak 1945 óta megszűntek, de az egyház a sírgondozást továbbra is végezteti. Az utóbbi 25 évben nem fogad el a presbitérium újabb sírgondozási alapítványokat két okból: nem tartja ezt keresztyéninek, nem a sír fenn− maradása a fontos, hanem a halál előtti üdvbizonyosság. A régi sírköveket a XX. és XXX−as években tömegével adták el, sajnos a mai időben pedig lopják. A régi sírköveket a pres− bitérium behozatta templom udvarára, és itt szép sorban felállíttatta.

mátusoké s 1 tizede az evangélikusoké. Az evangélikusok száma 1945 után nagy mértékben megszaporodott, ezért 1956−ban tiszteletteljes kéréssel fordultak a református presbitéri− umhoz, hogy a temető üres részéről engedjenek át egy részt, mert az övék nagyon szűk. A kérésüket a pres− bitérium a legnagyobb szeretettel felkarolta, s ebben az évben 1959− ben átengedett kb. 1 kat. hold területet 30 évi időre. Így most a legbékésebb megértésben él egymás mellett a két testvérgyülekezet. Az 1957. 02. 01−i Presbiteri jegy−

A ravatalozó 1933-ban Csízi István tervei alapján készült. Megépítése előtt az elhunytat házukban ravatalozták fel, és onnan kísérték utolsó útjukra A temetéseket az utóbbi tizenöt évben istentiszteletek formájában végzik, de a századforduló körül a liberális szellem kezdte favorizálni az énekkarok szerepét a temetéseken. A gazdák temetésén a Gazdák Énekkara, más temetéseken az I. Énekkar szolgált, természetesen pénzért. A múlt század vége felé diákok énekeltek a fizetés mértéke sze− rint. Mindezek elnémították a temetői gyülekezeti éneklést. 1945 előtt előfordult hárompapos, sőt négypapos temetés is, melynek a presbitérium véget vetett. Sajnos, napjainkban előfordul az egypapos temetés gyülekezet nélkül is. A temetéseken voltak pogány szoká− sok: cigányzene−kíséret, fáklyás menet, a céhek zászlói kísérete. A századfordulóig az evangélikusok a re− formátus temetőnkben temetkezhettek. A századforduló után nagy pörösködés− sel elvették a temető egy részét. Végül meg kellett egyezni: 9 tizede lett a refor−

zőkönyv alapján 1957. január 1−jével a temető gondozása és karbantartása átment a Helyi Nemzeti Bizottság hatáskörébe. A temető tulajdonjoga továbbra is a Komáromi Református Egyházé. A temető tel. sz. 886− 1486,2221,1856/1 területe 5 ha 81 ár 3 m2. 1991. 01. 01−től a Helyi Nemzeti Bi− zottság hatásköréből visszakerült a Komáromi Református Egyház hatáskörébe. (Itt kell megemlíteni, hogy a ravatalozó felújított állapotban került vissza) A temetőgondozást és karbantartást valamint a temetkezést az egyház a régi temető gondozókra bízta. 2004. 06. 01−től szerződés alapján a BOLDI Kft. végzi. A két temető közti részt (utat) Komárom várostól 1€−ért vásárolta meg a Komáromi Református Egyház. Az alapítványi, örökhagyó és lelkészi sírok gondozását a BOLDI Kft. végzi bérleti díj fejében. Cséplő Bálint


KIS TÜKÖR

10

„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, …” Máté 28,19. Megdöbbentő az a szeretet és az a szolgálni kész, alázatos hozzáállás, melyet az idei balatonfűzfői angol táborban a szervezők – Park Sung Kon és nagytiszteletű Fazekas Zsuzsanna – részéről a táborozó fiatalok megta− pasztalhattak. Immáron pár hete, hogy befejeződött a tábor, de bennem még mindig él mindaz a sok lelki ajándék, emlék, melyet megtapasztalhattunk a röpke egy hét alatt. Az idei tábort is imára kulcsolódó kezek kérték el az Úrtól. Nincs ima, ami meghallgatásra ne találna!

A táborba harminchat fiatal jelentkezett – többségük már részt vett a tavalyi alkalmon is, így nagy örömmel üd− vözölték egymást egy év eltelte után. Az összekacsintó tekintetekből és a buszban uralkodó oldott hangulatból, kacagásból sejteni lehetett, hogy ezeket a fiatalokat mé− lyen gyökerező élmények kötik össze. Két vezető már volt a tavalyi táborban, ők név szerint Bugyi Ildikó és Hozák Viktor. S két vezető volt, akik idén először vettek részt táborban, Gál Zoltán és én. Megérkezésünket mindjárt egy nyitó istentisztelet követte, melyet Park bácsi tartott. Nagy szeretettel üdvözölte a táborlakókat, és szívükre helyezte a tábor vezér igéjét: „Go and make disciples of all nations!” Matthew 28,19 azaz „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, …” Máté ev. 28,19. Felhívta az újabb résztvevők figyelmét, hogy ez bár angol tábor, ne felejtsék el, hogy nem az angol nyelvtudásuk elmélyítése kell, hogy elsődleges céljuk legyen, hanem inkább az igében szereplő két legfontosabb szó megtapasztalása és megvalósítása kell, hogy szemük előtt célként lebegjen. „Go and Do!”, ahogy Park bácsi mondta, azaz „Menj és Tedd!”. Négy csoportba osztották be a fiatalokat – minden cso− portnak volt egy tanítója és egy, a csoporttársak közül ki− jelölt szószólója. Az öt nap alatt a csoportfoglalkozásokon tulajdonképpen a Biblia−tanulmányozás volt a feladat, melyet a Park bácsi által összeállított tábori füzetek segítet− tek. Természetesen a csoportfoglalkozások angolul folytak. A tanulmányozást és beszélgetést mindennap egy, a cso− portok által készített interaktív feladat bemutatása zárta.

IFirkász

2011. október

Napjaink hagyományosan reggeli tornával kezdődtek, a reggelit pedig áhítat előzte meg, amelyet a vezetők tartot− tak. Egyedi dolog az angol táborban, hogy minden étkezést egy−egy kijelölt igének a megtanulása előz meg. Ez az ún. „NBNB – No Bible No Breakfast”, amit úgy értelmezhetünk, hogy lelki táplálék is kell ahhoz, hogy testünket táplálhassuk (ez nem szó szerinti fordítás). Aki nem látta, el sem hinné, hogy milyen nagy igyekezettel tanulták a fiatalok az igéket és igehelyeket, angolul. Sosem feledem azt, ahogy Park bácsi, mint egy bölcs tanító a tábor gyümölcsfáinak árnyékában egy széken üldögélve, türelmesen végighallgat minden egyes fiatalt. Minden este volt egy záró áhítat, melyet Park bácsi tartott. Estéről estére fedte fel a táborozók előtt, miként is lehet a krisztusi missziós parancsnak eleget tenni, s mivel jár az, ha a szolgálat útjára lépünk. Előadásai abból a szempont− ból is elgondolkodtatóak voltak, hogy ő maga és családja élő példa arra, hogy miként is lehet a misszió útján járni. Természetesen mindennap rengeteget énekeltünk. Hogyan másképp, ha nem angolul? A táborunknak ún. tá− bori zenészei voltak, akik minden egyes áhítat elején dicsőítő énekeket játszottak. Tábori zenészeink: Kim Park, Fazekas Zsuzsanna, Bugyi Ágnes, Daniel és James Park. Mindaz az izgalom s némi szorongás mely a tábor első napján még az „újoncokban” mocorgott, a szervezők által tanúsított szeretetben fel is oldódott a tábor utolsó napjára. S mi az a sok ajándék, amit magukkal hozhattak a fiatalok a táborból? Véleményem szerint az, hogy megérthették, a szolgálatban sincs egyedül az ember, mivel vannak és lesznek társaink, ha megtesszük azt, amit Urunk kér tőlünk, hogy igenis van fegyelmező ereje a csendnek és a türelem− nek, és hogy jó nekünk megváltottként élnünk, s az ebből származó örömünket másokkal is meg kell, hogy osszuk. Istennek legyen hála, hogy Park Sung Kon és családja pár évvel ezelőtt engedett a Lélek indító erejének, és ma már ők is a komáromi gyülekezethez tartoznak, s töredelme− sen szolgálnak a fiatalok között, munkára ösztönözve ezzel őket is. szöveg: Balázs Lilla fotó: Bugyi Ágnes


2011. október

.

*

Szóban kimondva: Csillagpont. Amely egy református ifjúsági találkozó, min− dazon fiatalok számára, akik sze− retnének találkozni Isten szeretetével, amely egymásban válik láthatóvá. Ez a szeretet indította munkára a közel hatszáz önkéntest és a számos támo− gatót, akik imával, munkával és anyagi áldozattal építették a 2011−es Csillag− pontot, ezúttal Tatán.

KIS TÜKÖR – Hogy összességében megérte−e? Új élmények és ismerősök, Csillag− pontos póló, lelki feltöltődés, hajnalig tartó beszélgetések... A válaszokból úgy tűnik, hogy meg. A kérdésre, hogy készülnek−e a következő találkozóra, egybehangzó igent kaptam.

11 Így, ha Isten is úgy akarja, találkozunk a Tiszántúlon két év múlva júliusban, hogy ugyanezek az élményeket újra átélhessük, együtt. szöveg: Móricz Zsófi fotó: Kis Lukács

A találkozóra Magyarország minden pontjáról és a környező országokból szép számmal érkeztek. Révkomárom− ból is útnak indult egy közel 20 fős kis− csapat. A hosszas sorban állás után, mikor végre mindenki felverte a sátrát, körbe is nézhettünk, mi jót ígér ez a találkozó nekünk. Így egy bő hónap távlatából talán már csak a legmeghatározóbb élmények kerülnek elő, amelyeket igazán fontosnak élt meg az a néhány komáromi résztvevő: – Hogy miért is mentünk? Nagyobb részét a bandának hívták, és ajánlották a találkozót, ezután mentek el, hogy megnézhessék és feltöltődhessenek, inspirálódhas− sanak, keresztyén közegben lehessenek. Mások tudták, hova men− nek, azt is, hogy ki lesz ott... a régi barátokkal akartak találkozni, együtt táborozni. Akadt olyan is, aki a szer− vezők brigádját erősítette, hogy gördülékenyebbek lehessenek az al− kalmak. – Mi volt, ami megérintett minket? Bár mindenkit más, voltak dolgok, amikre sokan emlékeznek mosolyog− va még most is. Ilyen volt az Imasátor, ami sokat adott a szemlélődőknek kedves készítőivel, a jó történetekkel és képekkel, meghittségével, csen− dességével. Emellett fontos volt a kávézókban zajló élet (kiselőadások meg egy kis forrócsoki) és a lelki prog− ramok is. Pozitív élmény volt az em− berek közötti alkalmazkodás, egymás segítése és a közös eső elleni küzdelem (a gumicsizma és az eső− kabát megfelelőnek bizonyult).

JELENTŐS ÉVFORDULÓK Október • 100 éve, 1911−ben halt meg Joseph Pulitzer magyar származású amerikai újságíró, sajtómágnás, a Pulitzer−díj alapítója • 190 éve, 1821−ben született Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij orosz író • 105 éve, 1906−ban halt meg Paul Cézanne francia posztimpresszionista festőművész • 70 éve, 1941−ben született Jankovics Marcell rajzfilmrendező, könyvillusztrátor • 25 éve, 1986−ban halt meg Szent−Györgyi Albert Nobel−díjas magyar biokémikus • 130 éve, 1881−ben született Pablo Picasso spanyol születésű francia festőművész • 70 éve, 1941−ben halt meg Reményik Sándor magyar költő November • 75 éve, 1936−ban halt meg Kosztolányi Dezső magyar író, költő, műfordító, újságíró • 120 éve, 1891−ben halt meg Arthur Rimbaud francia szimbolista költő • 90 éve, 1921−ben született Pilinszky János magyar költő • 295 éve, 1716−ban halt meg Gottfried Leibniz német filozófus és polihisztor • 220 éve, 1791−ben született Katona József magyar író, drámaíró • 95 éve, 1916−ban halt meg Jack London amerikai író • 25 éve, 1986−ban halt meg Radványi Géza magyar filmrendező, forgatókönyvíró December • 155 éve, 1856−ban született Feszty Árpád magyar festőművész • 110 éve, 1901−ben született Walt Disney Oscar−díjas amerikai grafikus, rajzfilmrendező • 220 éve, 1791−ben halt meg Wolfgang Amadeus Mozart osztrák zeneszerző • 190 éve, 1821−ben született Gustave Flaubert francia regényíró • 85 éve, 1926−ban halt meg Claude Monet francia impresszionista festőművész • 105 éve, 1906−ban született Zelk Zoltán Kossuth−, József Attila− és Baumgarten− díjas magyar költő • 440 éve, 1571−ben született Johannes Kepler német csillagász (forrás: www.wikipedia.hu)


KIS TÜKÖR

12

Gondolatok a 2011-es Ifibringatúra kapcsán Először vettem részt az ifibringatúrán, amely most 2011. július 2−tól 6−ig tar− tott. Ez éven a szervezők burgenlandi és kőszegi−hegységi terepet válasz− tottak ki az 5 napos kirándulás helyszínéül. Amint megtudtam, az előző évekhez képest most ún. csil− lagtúrán vettünk részt, ami annyit je− lent, hogy mindennap ugyanarra a szálláshelyre tértünk vissza a napi 60–80 km letekerése után.

Az első nap, szombat reggel, Dél−Komáromból vonattal utaztunk fel Sopronba bringáinkkal együtt. Cso− magjainkat még előző este pakoltuk be a kísérő kocsiba, amely később követett minket kőszegi szálláshe− lyünkre. Az utazás közben jókat beszélgettünk, viccelődtünk. Sop− ronba érkezve Kőszeg felé vettük az irányt, már két keréken. Egy rövid darabon Magyarországon, majd nagyobb részt osztrák oldalon te− kertünk nagyon szép falukon keresztül. Délután egy nagyon rendezett fürdőhelyen töltött pihenő után, egy

IFirkász

murvás dombról lemenet meg is volt az első defekt. Gyors belsőcsere, 5–6 perc és már mentünk is tovább. Volt néhány emelkedő is a vonalon, amely kellemesen megdolgoztatta lábizmainkat. Egy−másfél órán− ként megálltunk pihenni, enni, felfrissülni, kávézni. Késő dé− lután értünk Kőszegre, meg− kerestük a szálláshelyünket, ez a gyógypedagógiai intézet területén, egy kollégiumban volt a város szélén egy nagy parkkal körülvett épületben. A pincében elég helye akadt a 17 biciklinek is. Miután kipakoltunk és megmosakod− tunk, következett a vacsora a város egyik hangulatos étter− mében, ahol előre megrendelt közös vacsoráinkat költöttük ott− létünk alatt. Az esti áhítat, ének− lés éjszakába nyúló beszél− getések sem maradtak el még az alvás előtt. A következő 3 napban a tervet egyszer−egyszer kicsit megzavarta az eső, de igy is feljutottunk Irottkőre, ami a Kőszegi hegység legma− gasabb pontja a maga 882 méteres tengerszint feletti ma− gasságával. Ez a pont egyben a trianoni osztrák–magyar határ− vonal része is, ami sokáig nem volt megközelithető sem, nem− hogy a rajta épült kilátó látogat− ható lett volna. Ezekben a napokban több ha− sonló kilátót is megmásztunk, néhol 1–1,5 órás felfelé tekerés árán, de megérte. Csodás ter− mészet vett körül minket, és az élmény, hogy közösen küzdöttünk le, illetve értünk el dolgokat, mindent megért. Így tekinthettük meg túránk alatt a táj szép− ségeit több különböző kilátóból. Meglátogattuk Liszt Ferenc szülőfaluját is, Doborjánt (osztrák nevén Raiding), ahol számunkra meglepő módon tiszteletet élvez munkássága. Kicsi osztrák faluban koncert− teremmel, múzeummal, a téren felépitett óriási zon− gorával, zenés pihenőhe− lyekkel. Majdnem minden− nap elhaladtunk egyik

2011. október

napi pihenőhelyünk, Léka vára mellett is. Utaink során érdekes volt látni osztrák szomszédaink rendezett falucskáit, amelyket nemcsak a szépen nyirott fű, a tisztaság, a virágzó muskátli jellemzett, hanem a bicikliutaik ép− sége az útvonalak jelölése is. Az utolsó nap is sok élményt tartoga− tott még számunkra. Megálltunk a nagycenki Széchenyi−kastélyban, néhányan a mauzóleumot is meg− néztük. Meglátogattuk a fertődi Ester−

házy−kastélyt. Valahol a határ mentén eltekertünk egy érdekes vasfüggöny− múzeumhoz is, ahol az akkori eredeti határzáró rendszereket mutatják be. Végszónak csak annyit, hogy ez is igazán csak úgy érdekes, ha az ember ott van, együtt küzd, együtt teker, és éli át a közösség nyújtotta élményeket. Köszönöm a részt− vevőknek, hogy velük lehettem. (A túráról még bővebb információ, fényképek találhatóak még az ifibringatura.cserkesznet.sk oldalon.)

szöveg: Csiffáry Zoltán fotó: Lengyel Zoltán


2011. október

KIS TÜKÖR

13

Az elmúlt hónapok eseményei Június 2. Jézus mennybemenetelének ünnepén, áldozócsütörtökön 21 hitvallástételre készülő fiatal a presbitérium tagjai és szülei előtt vizsgázott a már megtanultakból.

Június 6–11. A pünkösdi úrvacsorára készülve minden este bűnbánati istentiszteletet tartottunk.

Június 4. A délelőtti órákban konfirmandusaink és szüleik takarítot− ták, díszítették templomunkat. Délután 4 órakor ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a TÜKör polgári társulás által szervezett emlékest a Tria− noni békediktátum évfordulója alkalmából. Az igeszolgá− latot nt. Fazekas Zsuzsanna végezte. Az istentisztelet után a Kollégium udvarán folytatódott az alkalom, ahol Popély Gyula történész mondott ünnepi beszédet, utána fellépett Vadkerty Imre, valamint Gál László, gyülekezetünk se− gédlelkésze is. Június 5. 21 fiatal tett vallást hitéről Isten és a gyülekezet színe előtt. Név szerint: Fazekas Eszter, Gábor Zsuzsanna, Gál Dá− niel, Győri Attila, Győry Katalin, Kemény Orsolya, Korpás Réka, Köles Gábor, Kürthy Igor, Laurinecz Erika, Matusek Péter, Mészáros András, Paluska Balázs, Patus Bence, Park Choong Jin, Steiner Vivien, Szakál Ádám, Szokola Flóra, Vetter Ádám, Vontszemű Miklós.

Június 10–11. A Szlovákiai Református Egyház Diakóniai Központja és gyüleke− zetünk ifjúsága közösen szer− vezte meg a Kézről kézre jótékonysági csereberét egy gyermekek számára készülő játszósarok céljából. Az al− kalmon 421 € gyűlt össze. Ezekben a napokban került sor a Dr. Arányi Lajos Napok nemzetközi konferenciára a SJE konferenciaközpontjában, melyen több gyülekezeti tagunk is részt vett. Június 12. Pünkösd első és második ünnepén megterítettük az úrasztalát. Ekkor részesültek először e szentségben a hitükről vallást tett fiataljaink is. Gyülekezetünk lelkipásztorát, egy− házunk püspökét, ft. Fazekas Lász− lót 50. születésnapja alkalmából köszöntötték gyülekezetünk gond− nokai.

Június 7. Jótékonysági koncert volt a Timóteus−ház javára a művé− szeti alapiskola dísztermében. Énekkel, zenével, verssel szolgáltak gyülekezetünk, valamint a környező gyülekeze− tek fiatal és kevésbé fiatal tagjai. Köszönet a szervezőnek, Nánássy Ildikó zenepedagógusnak, aki ezt a szolgálatot évek óta hűségesen végzi. Az alkalmon 451,50 € gyűlt össze. Köszönjük a támogatást!

Június 18. A nőegylet szervezésében gyüleke− zetünk 42 tagja kiránduláson vett részt a St. Margarethen kőbányából kialakított szabadtéri színházában, ahol Jézus szenvedéstörténetét adták elő. Délelőtt lehetőség nyílt a kismartoni Esterházy−kastélyban is egy sétára. Kellemes napot töltöttünk együtt, élményekkel gazdagon tértünk haza. Június 19. Családi napot tartottunk Kabátfalun a Holdas−tanyán. A rossz időjárás ellenére majdnem ötven gyülekezeti tagunk dicsérte együtt az Urat a délelőtti istentiszteleten, melyen Park Sung Kon, koreai misszionárius szolgált. Vendégül láthattuk az újvári és pozsonyi gyülekezet tagjait is. A


14

KIS TÜKÖR

közös ebéd után lehetőség volt játékra, sportra, beszél− getésre is. Délután a hetényi Tábita bábcsoport szórakoz− tatta a résztvevőket az Édenkert című előadásával. Kedves emléke ennek a napnak, hogy gyülekezetünk két kislánya egy majdnem 4 kilogrammos csukát horgásztak ki a kb. 200 négyzetméteres tóból.

Június 26. Ezen a vasárnapi délelőttön a gyermekistentiszteletre járó gyerekek szolgálatával tanévzáró istentiszteletet tartottunk, melyen nt. Molnár Árpád püspöki titkár hirdette az igét. Délben harangunk szava hívogatta gyülekezetünk tagjait arra a hálaadó istentiszteletre, melyen az 1763−as föld− rengésre emlékeztünk. Délután 3 órakor a SJE Teológiai Kara tartotta templo− munkban diplomaosztó istentiszteletét. Az alkalmon töb− bek között doktorrá avatták gyülekezetünk segédlelkészét, nt. Gál Lászlót is, akinek életére, munkájára ezúton is Isten áldását kérjük. Június 28. A nyári szünet előtti utolsó gyűlését tartotta a nőegylet. Az alkalmon nt. Virág Szilvia, gyülekezetünk segédlelkésze az ószövetségi nőkről tartott előadást mindannyiunk hit− beli megerősödésére. Július 2–6. Kerékpártúrán vett részt gyülekezetünk 18 tagja a Kő− szegi−hegységben.

Július 10. Gyülekezetünkben az igehirdetés szolgálatát ft. Csűry Ist− ván, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püs− pöke végezte a délelőtti istentiszteleten.

2011. október

Július 11–15. Isten kegyelméből ebben az évben is megszervezhettük a napközi tábort – már 3. alkalommal. Egyre nagyobb ér− deklődés kíséri ezt az alkalmunkat is mind a gyerekek, mind a szülők részéről. A 7–12 éves korosztályból 36−an vettek részt alkalmainkon. Hitoktatóink: Ódor Zsuzsanna, Sánta Eszter, Tóth Zsuzsanna, valamint Balázs Lilla és nt. Fazekas Zsuzsanna foglalkoztak a gyerekekkel.

Július 19–23. Gyülekezetünkből 18 fiatal vett részt a Csillagponton, Tatán. A hét témája Érintések címmel volt meghirdetve. A rossz időjárás ellenére ifjaink élvezték az előadásokat, a közös programokat. Hisszük, nemcsak barátságok kötőd− tek, hanem a résztvevők hitben, tartásban, döntésképes− ségben is erősödtek. Augusztus 1–7. A Bősi Református Egyházközség társszervezőjeként vet− tünk részt a Családosok Hetén Tahiban, gyülekezetünk majd 40 tagjával. Az előadók: Szarka Miklós, nt. Szabó András, nt. Szabó Andrásné, Vajda Péter, nt. Oros Csaba, nt. Csiba Zoltán, Molnár Mónika hitéletünk gyakorlati ol− dalának különböző területeit állították az Ige fényébe. Az esti istentiszteleteken nt. Molnár Árpád szolgált. A gyer− mekekkel való foglalkozást nt. Fazekas Zsuzsanna és Sza− lay Cecília hitoktató végezték. Hála legyen Istennek sok áldásáért, amit ezen a héten is megtapasztalhattunk.

Augusztus 14. Délelőtti istentiszteletünket a Kossuth rádió élőben közve−


2011. október

KIS TÜKÖR

títette. Igét hirdetett ft. Fazekas László. Szolgálatával gaz− dagította a közvetítést gyülekezetünk énekkara is. Augusztus 15–20. Balatonfűzfőn tartottuk ifjúságunk angol táborát, melyen gyülekezetünkből 26 fiatal vett részt. Az igeszolgálatot Park Sung Kon koreai misszionárius vállalta. Az alkalmon gyülekezetének ifjai is részt vettek. Köszönet a segítőknek: Balázs Lillának, Bugyi Ildikónak, Gál Zoltánnak, Hozák Viktornak és nt. Fazekas Zsuzsannának.

15

Keresztségben részesültek JÚNIUS Gábor Zsuzsanna – Gábor Zoltán gépko− csivezető és Persely Zsuzsanna ref. munkás gyermeke Kürthy Igor – Hrabovszky Milan vállalkozó és Kürthy Adrianna ref vállalkozó gyermeke Ákos – Balahó János róm. kat. vállalkozó és Kosztolá− nyi Mária róm. kat. adm. munkaerő gyermeke. Fanni Réka – Doktor Péter róm. kat. felszolgáló, és Nagy Annamária ref. agrármérnöknő gyermeke. Márton – Gőgh Imre, róm. kat. magánvállalkozó, és MVDr. Farkas Orsolya ref. állatorvosnő gyermeke. JÚLIUS Norbert Nikolasz – Vilimek Norbert ref. alkalmazott és Dubszky Judit ref. alkalmazott gyermeke. Liliána – Vilimek Tibor ref. sofőr és Paulisz Erika ref. fod− rász gyermeke. Zayra – Antal Péter ref. vállalkozó és Lehotkay Szilvia ref. vállalkozó gyermeke. Eszter – Borka Sándor ref. gépészmérnök és Borka Éva kat. operátor gyermeke. Vivien Jázmin – Bitter Zsolt ref. magánvállalkozó és Koczkás Andrea ref. gyermekgondozónő gyermeke. Hanna – Andrew Simon baptista tanító és Simkó Gab− riella ref. tanítónő gyermeke.

Augusztus 22–26. XI. Gyülekezeti Gyerektáborunkat szerveztük meg a Bör− zsöny egyik településén, a kemencei Kőrózsa panzióban. A 47 gyermekről 8 vezető gondoskodott: nt. Fazekas Zsu− zsanna, Balázs Lilla, nt. Csiba Zoltán, Csiffáry Ildikó, nt. Molnár Árpád, Molnár Mónika, Sánta Eszter és Szalay Cecília. Köszönet Mihalik Erikának, aki egészségügyi nő− vérként kísért el bennünket, de feladatkörét „túllépve” min− dig megtalálta a lehetőséget, hogy fürdessen, mosdasson, öltöztessen, vagy éppen vigasztalja a hazavágyakozó ki− csinyeket. Köszönet minden szolgálattevőnek! Ezen a héten minden este bűnbánati istentiszteletet tar− tottunk, melyen készültünk az új kenyérért való úrvacsorai istentiszteletre.

AUGUSZTUS Gergely – Zsigó Gábor róm. kat. informatikus és Takács Hajnalka gyermeke.

Házasságot kötöttek JÚNIUS Jakab Zsolt 28 éves ref. autószerelő és Skabla Zsuzsanna 28 éves anyagkezelő JÚLIUS JUDr. Puskás Tamás 30 éves ref. jogász és Keszegh Tünde PhD. 35 éves ref. jogásznő Ing. Vysehradsky Attila 26 éves ref. építészmérnök és Kemenský Angéla 26 éves ref. közgazdász. AUGUSZTUS Szoboszlai Imre 37 éves ref. karbantartó és Borbély Krisztina 33 éves ref. közgazdász Bircsák János 75 éves ref. nyugdíjas és Mudri Erzsé− bet 66 éves ref. nyugdíjas Csermák Dávid 30 éves róm. kat. gátőr és Marikovecz Dóra 24 éves ref. pincérnő Eltávoztak a földi életből JÚNIUS Nagy Ferenc 77 évesen JÚLIUS Bartha Vilmos 82 évesen, Andrási Sándor 63 évesen, Miškolci Oszkárné szül. Mikes Ilona 74 évesen

Augusztus 28. Hálát adva az erőért, időért, az új kenyérért a kegyelem asztalához járult gyülekezetünk.

AUGUSZTUS Tóth Zoltánné szül. Psenák Anna 83 évesen, Gáspár Tibor 83 évesen, Végh Nándor 71 évesen


16 MISSZIÓI TERV A 2011. ESZTENDŐRE (4. negyedév) OKTÓBER 2. Idősek, betegek vasárnapja – Az Úr megsebez, de be is kötöz 6–9. Konfirmandusok hétvégéje - Bátorkeszi, 8. évf. 9. Firesz kórus szolgálata 16. Konfirmandusok bemutatkozása – 8. évf. 24–29. Bűnbánati hét 30. Új bor ünnepe – úrvacsora 31. Reformáció ünnepe NOVEMBER 6. Gyászolók vasárnapja – Az emlékezés fényei 13. Diakóniai vasárnap 17. Diakóniai bizottság 26. Marianum – szalagavató – úrvacsora 21–26. Bűnbánati hét Karácsonyi könyvvásár 27. Advent 1. vasárnapja – úrvacsora Adventi est DECEMBER 2. Konfirmandusok mikulása 3. Ifisek mikulása 4. Presbiterek „adventje” 11. Adventi est – 18. Adventi est – Kis Tükör 2011/4 20–23. Bűnbánati hét 24. Istentisztelet- ünnepi műsor 25,26. Karácsony – úrvacsora 31. Ifi-szilveszter

Tisztelt Olvasó! Felhívjuk figyelmét arra, hogy már elektronikus formában is elérhetőek vagyunk. Minden− nemű észrevételét, ötletét, ajánlatát, gyülekezeti életünkkel kapcsolatos beszámolóját és fotóit szívesen fogadjuk a kis.tukor@gmail.com email címre! Szívesen válaszolunk az újsággal, cikkekkel kapcsolato− san felmerülő kérdésekre is. − szerk −

KIS TÜKÖR Fél évszázados jubileumi köszöntő Fazekas László főtiszteletű püspök úr 50. születésnapjára Főtiszteletű Püspök Úr! Mélyen tisztelt révkomáromi eklézsia! Nekem jutott az a nagy megtiszteltetés kurá− tor társaim közül, hogy atyafiságos szeretettel köszöntsem főtiszteletű püspök urat 50. születésnapján a gyülekezet nevében, Pál apostolnak a

thessalonikabeliekhez írt első levele 5. részének a 12. és 13. versével: „Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket. És az Ő munkájukért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek.” A révkomáromi református gyülekezet nevében szeretném átadni Neked, főtiszteletű uram, az ajándékunkat, egy Bocskai ruhát, hogy ebben hir− desd az Úr Isten Igéjét itthon és az egész világon, különösen a Felvidéken, híveid körében, mind al− kalmas, mind alkalmatlan időben, erősítvén bennünk nemzeti öntu− datunkat, szülőföldünkhöz és magyar− ságunkhoz való tartozásunkat és református kálvinista hitünket. A Bocs− kai ruhát annak idején azért tervezték egyszerű feketére, fekete sujtásokkal, hogy ezzel gyászolják az 1848–49−es szabadságharc leverését, és ezzel tiltakozzanak a Bach−korszakban az elmagyartalanításáért, a magyar nemzet elnyomásáért, az abszolutiz− musért és az erőszakos burkolt és nyílt asszimilációért. A szeretet virágcsokra a következőket

2011. október jelképezi: az öt szál vörösrózsa az 50 évet és a gyülekezet szeretetét, a roz− maring a gyülekezet és a Pásztor hűségét 25 éve, és az 50 búzakalász a mindennapi kenyerünket és imád− ságainkat. Az Úr Isten éltessen még nagyon sokáig, kedves főtiszteletű urunk, mind a gyülekezet, mind az egy− házunk és kedves családod örömére. Befejezésül, mint komád és jó bará− tod, mondanám a gazdák mondását: a ruha szakadjon, a szolga sokáig maradjon.” A 134. zsoltár 3. versével zárnám a gyülekezet kö− szöntését: „Áld− jon meg az Úr a Sionról, aki te− remtette az egész földet!”

Farkas Gáspár mérnök – a KRE gondnoka Komárom, 2011.6.12.

KIS TÜKÖR impresszum

XII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 2011. OKTÓBER FELELÕS KIADÓ: Fazekas Zsuzsanna FÕSZERKESZTÕ: Viola András GRAFIKAI ELRENDEZÉS: Viola András MUNKATÁRSAK: Cséplő Bálint, Csiba Zoltán, Fazekas Zsuzsanna, Hozák Viktor, Jakab István, Szalay Cecília, Tompa Gabriella, Turányi József, Vaszily Tímea SZERKESZTÕSÉG: Jókai utca 34. 945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o. A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapja. Megjelenik minden negyedévben. Megrendelhetõ a szerkesztõség címén, egy példány ára: 0,50 €. Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk.


Kis Tükör 12.3  

A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Advertisement
Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you