XII. évfolyam
Alapítva 1928-ban
2011. október
3. szám
KIS TÜKÖR Ára: 0,50 €
A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA
Tartalom Emlékezzünk: 300 éve történt – A szatmári békekötés 2–3. oldal 2011 a család éve: – Apává érés – A születés – „Egy apa több, mint száz tanár” – „A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékes− sége az atyák” Péld 17,6 4–6. oldal Könyvfigyelő: Mesék apákról 7. oldal Igehirdetésen hallottuk A presbiteri tisztség 8. oldal Múltunk nagyjai 9. oldal Ifirkász: – Angoltábor – Csillagpont (Érintések) – Jelentős évfordulók – Ifibringatúra 10–12. oldal Eseménynaptár 13–15. oldal Fél évszázados jubileumi kö− szöntő 16. oldal
Az aratás öröme A aratás az ember számára ünnep és öröm a nehéz és fáradságos munka mellett is. Különösen igaz ez a gaz− dákra, a parasztságra. Ilyenkor van betakarítva a mindennapi kenyér, az élet alapanyaga, a búza és a rozs. A parasztember számára íratlan pa− rancs, hogy még akkor is vetni kell, ha a feje felett lőnek, még akkor is, ha nem tudja, hogy ki fogja azt majd le− kaszálni, mert a kenyér, az élet bebiz− tosítása létfontosságú, ahogy azt leírva találjuk Mózes I. Könyvében a 8. rész 22. versében: „Ennek utána míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek.” Bátran ki merem jelenteni, hogy a vi− lágon a parasztember van a legköze− lebb az Úr Istenhez, hiszen minden− nap találkozik a fölöttünk való Úr Isten hatalmával, erejével, nagyságával, de kegyelmével (és áldásával is, lásd a LXV. zsoltárt a Bibliából): „Földjeidet megitatod esővel...” A kenyér a földön az egyetlen olyan étel, amit nem lehet megunni, hiszen még a „Mi Atyánkban” is ezt kérjük az Úr Istentől minden napra. A kiátkozás Igéiben is van szó a kenyérről, a kö− vetkezőképpen: „Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen vissza− térsz a földbe, mert abból vétettél, mert por vagy te és ismét porrá lé− szesz!” (1Móz. 3,19.) Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jutnak az eszembe aratáskor az új ke− nyéri úrvacsora után felidézvén V. Móz. 28. rész 8–12. versét: „Áldást pa− rancsol melléd az Úr a te csűridben és mindenben, amire ráteszed kezedet, megnyitja az Úr az Ő drága kincses− házát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben.” Vagy idéz− vén a nemzeti imádságunkból: „Értünk Kunság mezején ért kalászt lengettél.” Visszatekintvén a közeli múltba, vég− telen hálával köszönjük meg az Úr Is−
tennek azt a nagy kegyelmét és cso− dáját, hogy 20 évvel ezelőtt visszaadta a gazdáknak az aratás ismételten él− vezhető örömét, hogy arathatunk az ősök által használt és örökölt földjein− ken, dicsérhessük a fölöttünk való Is− tent az Ő végtelen jóságáért és kegyelméért. Ezeket a gondolatokat szeretném a fi− gyelmébe ajánlani a révkomáromi ek− lézsiának az aratás ünnepén, bár igaz, hogy már a szekeres gazdákból szinte alig vagyunk, de azért kenyeret a városi gyülekezet fogyaszt minden− nap. Tehát kedves atyámfiai az Úrban, így emlékezzenek az új kenyérre! „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cse− lekszik, bűne az annak. (Jak.4,17)”
„Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékessé− get és fenséget öltöztél magadra! Aki füvet sarjaszt a barmoknak és nö− vényeket az emberek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből. És bort, amely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál, és kenyeret, amely megerő− síti a halandónak szívét. Mindazok te reád néznek,hogy meg− adjad eledelüket alkalmas időben. Adsz nékik és ők takarnak, megnyi− tod kezedet, és megtelnek a te jóvol− toddal.” Zsolt.104,1, 14–15, 27–28 Atyafiságos szeretettel: Farkas Gáspár mérnök – a Komáromi Református Egyházközség gondnoka