Kis Tükör 12.2

XII. évfolyam

Alapítva 1928-ban

2011. június

2. szám

KIS TÜKÖR

A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Tartalom Emlékezzünk: Közelebb Liszt Ferenchez 2. oldal CD ajánló Könyvfigyelő: Schäffer Erzsébet – A temesvári lány 3. oldal 2011 a család éve: – A kéz, amelyben helyet talál sok távollévő – A kéz, amely a gyöngét tartja – „Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom…”

(Zsolt 127,3) – …jelek, képek, kezek…

4–5. oldal Ifirkász: Ifilmklub; Gaja patak Jelentős évfordulók 7. oldal Igehirdetésen hallottuk A presbiteri tisztség 8. oldal Eseménynaptár 9–11. oldal Múltunk nagyjai Csodálatos kazettás menny(ezet)...

12. oldal

Ára: 0,50 €

80 éves a komáromi református diakónia A keresztyén egyházban az Isten megváltó munkájának hirdetése mel− lett mindig meghatározó szerepe volt a diakóniának, a szeretetszolgálatnak.

Az evangéliumok bizonyságtétele alapján is több területet ölel fel ez a gazdag jelentésű szó: • bármely szükségben lévő ember− nek nyújtott segítség (Mt 25,42) • anyagi áldozattal járó szolgálat (Lk 8,3) • a közös étkezéseknél az asztal kö− rüli szolgálat, melyet általában nők végeztek (Jn 12,2) • az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben már konkrétan hét diakó− nust választanak (ApCsel 6,2–6) Az őskeresztyén gyülekezetben egyes szolgálatok tehát már külön− válnak. A prófétai, a presbiteri tiszt− ség mellett meghatározó a diakóniai szolgálat, amely főként a szegények számára való adományok összegyűj− tését és szétosztását jelentette.

Gyülekezetünkben a szervezett dia− kóniára az 1925−ben megválasztott lelkipásztor, Galambos Zoltán hívja fel a figyelmet. A Heidelbergi Káté alapján tartott katekizáló igehirdetési sorozat igéi a gyülekezeti tagok szí− vét is elpecsételi a diakóniai szolgá− latra. A magyar reformáció első két százada óta ez az első alkalom, hogy presbiteri határozatok által megsza− bottan, egyértelmű jogokat és köte− lességeket megfogalmazva felállítta− tik Komáromban a Diakóniai Testület.

1930. szeptember 7−én ünnepi isten− tisztelet keretében letette diakóniai esküjét az a 21 diakónus, akiket a presbitérium választott 3 évre az „egyházközség adófizető, szorgal− masan templomba járó, példás életű, határozottan vallásos tagjai közül”. Így gyülekezetünkben ekkor már a Jézus Krisztus hármas tisztségének nemcsak a prófétai (lelkész által), nemcsak a királyi (a presbitérium

által), hanem a főpapi része is be lett töltve a diakónusok által. Ez a szol− gálat célja, hogy a gondviselő és fel− karoló szeretet által megmutassa Isten kegyelmes oltalmát a világ min− dennapi életében. „Mert a hit csele− kedetek nélkül megholt önmagában” (Jak 2,7).

A Diakóniai Testületnek a presbité− rium által meghatározott állandó szol− gálatát a betegek, a kórházban lévők rendszeres látogatása, az úrasztala körüli szolgálat és a perselykezelés jelentette. A testület első ülésén vál− lalta (1930. okt. 3.), hogy szolgálatba lépésük alkalmából új énekkijelző táblákat készítenek, melyeket a mai napig használunk a templomban.

Nagy munkát végzett a testület 1932− ben, amikor a város területét utcák szerint kerületekre osztották, és min− den diakónus meglátogatta a rá eső terület református családjait. Ekkor felmérést készítettek, és az 1378 összeírási lap alapján a gyülekezet presbitériuma pontos képet kapott közösségünk családjainak számát és helyzetét illetően. Ezután a feltérké− pezés után, 1933−ban a Diakónia Testület 150 rászoruló családnak adott nagyobb élelmiszersegélyt, és 40 család kapott ruhaneműt és tüze− lőt. Ezeket az adományokat a gyüle− kezet tagjai ajánlották fel, és a testület tagjai szekereken, kordékon összegyűjtötték és szétosztották.

1936−ban a templom előtt koldulókról is határozatot hoztak, melynek értel− mében havi segélyben részesítik őket. Tették ezt abból a meggondo− lásból, hogy a szegények gondozása nem a hívek, hanem az egyház fel− adata. Abból a célból, hogy az egyre nagyobb elszegényedésben a testü− let hathatós segítséget nyújthasson, a presbitérium határozatba hozta, hogy minden hónap 1. és 3. vasár− folytatás az 6. oldalon

KIS TÜKÖR

2

2011. június

Közelebb Liszt Ferenchez Ebben az évben Liszt Ferencre emlé− múlva meghalt. Liszt 16 évesen veszí− kezünk születésének 200., halálának tette el apjában az első tanítóját és a pedig 125. évfordulója alkalmából. Liszt támaszát is. Lelki krízisbe került. Erre a kései romanticizmus maghatározó az időre esik az első szerelmi csaló− alakja. Zeneszerző, korának legkivá− dása is. lóbb és leghíresebb zongoraművésze, Párizs ekkor nemcsak a zene, de min− aki kitűnő den művé− zongorata− s z e t nár is volt. központja 1811. októ− is. Liszt itt ber 22.−én találkozott született Chopinnel, Doborján− Berliozzal, ban (mai Paganini− Raiding), vel. George ahol édes− Sand sza− apja, Liszt lonjában is− Ádám az merkedett Esterházy− meg sok Liszt Ferenc (1811-1886): Rákóczi induló zongorára. birtok írnoka jeles festő− Szerzői kézirat, 1840 volt. Korán vel, irodal− felfedezte fia kivételes zenei tehetsé− márral, akik nagy hatással voltak gét. Először ő maga tanította, azután művészetére, zongorajátékára, kompo− megfelelő zenetanár után nézett. A 9 zíciós stílusára. Ők inspirálták a prog− éves kisfiú első nyilvános szereplése ramzene írására. Liszt nevéhez fűződik Sopronban volt. Körülbelül erre az időre az új zenei forma, a „szimfonikus költe− tehető a pozsonyi magyar uraknak való mény” megszületése. A magyar rap− bemutatkozása is. Öt magyar főúr hat szódiákat szülőfaluja ihlette, de ő hozta évre 500 Frt. évi ösztöndíjat ajánlott fel divatba a hangversenyt is. a kis művész taníttatására.

Magánélete rendkívül bonyolult volt.

Bécsben egy cseh származású főúr Három gyermekéből kettőt korán elte− vállalta taníttatását – látva a család metett, de a középső – Corina, Wagner anyagi helyzetét – teljesen ingyen, sőt második felesége – 93 évesen halt ő biztosította kis tanítványa számára a meg. kottákat is. A kis művészt elméletre Zongoraművészként és karmesterként ugyanaz az Antonio Salieri tanította, sokat utazott. Nemcsak saját műveit, akinél Beethoven és Schubert is tanult. hanem más zeneszerzők műveit is be− A lexikonok szerint ezután Párizsban mutatta és sikerre vitte (Schumann, telepedtek le, ahol édesapja néhány év Brahms, Wagner). Áldozatkészségét

fiatalként fiúként

mutatja, hogy rengeteg segélykoncer− tet adott. Amikor tudomást szerzett az 1838−as pesti árvízről, 10 koncertből álló sorozatot rendezett, melyek bevé− telét az árvízkárosultak javára ajánlotta fel.

Párizs után Genf, Weimar és Budapest következtek. Itt megalapítja a Zeneaka− démiát, melynek egy ideig tanára is volt. Az épületre valót szintén koncert− jei bevételeiből fedezte. Később átadta a vezetést Erkel Ferencnek. Liszt tanít− ványaiból szerveződik később a ma− gyar zongoraiskola. Élete vége felé kolostorba vonult, Rómában élt, és ebben az időszakban az egyházzenét is gazdagította.

Főbb művei: Esztergomi mise, Koroná− zási mise, Requiem, Két liturgikus kórus, Szt. Erzsébet legendája, Ünnepi kantáta. Zenekari művei közül kiemel− kedik a Tizenhét szimfonikus költe− mény, a Dante−szimfónia, a Haláltánc, a B−A−C−H prelúdium és fúga orgonára.

Legismertebb zongoraművei: Vigaszta− lások, Zarándokénekek, Koncertetű− dök, Mefiszto keringője és a 20 Magyar rapszódia.

1886−ban betegen érkezik Bayrenthba, az ünnepi játékokra. Tüdőgyulladással ágynak esik. Senki sincs a halálos ágyánál, mindenki az ünnepi játékokon van, amikor meghal. Csendben temet− ték el a bayrenthy temetőben. Hamvai máig ott nyugszanak.

Nánássy Ildikó

férfiként

Liszt Ferenc négy „évszaka”

idősként

2011. június

CD ajánló

A magyar− és a világirodalom klasszikusai, a történelem és a fes− tészet témái után 2011−ben a klasszikus zene következik a Kos− suth Kiadó újságárusoknál megvá− sárolható ismeretterjesztő kiadvá− nyainak sorában. Február 2−tól ok− tóber 19−ig kéthetente keddenként megjelenő könyvek húsz világhírű zeneszerző életútját és válogatott műveit mutatják be.

Az eredetileg 17 kötetet tartalmazó szériát a magyarítás során jócskán átdolgozták, emellett Szirányi János sorozatszerkesztő három új kötetet is ír hozzá. A Bartókról és Kodályról szóló könyvek mellett egy Schubert− életrajzot jegyez a Bartók Emlékház igazgatója, aki a sorozat céljául a „nem muzsikusok, de befogadók, nyitottak, tanulni vágyók, gim− nazisták, egyetemisták, felnőttek” beavatását jelölte meg.

Szirányi János egykori iskolatársa, a sorozat népszerűsítését vállaló Presser Gábor szerint „a Világhíres zeneszerzők−sorozat nagyszerű iránytű lehet mindazoknak, akik sze− retnének ugyan közelebb kerülni a zenéhez, de nem tudják, hogyan fog− janak hozzá: hol keressék, milyen műveket válasszanak a klasszikus zeneirodalom zavarba ejtően gazdag kínálatából. Ez a komolyzenei gyűjtemény a világ zeneirodalmának legjavát mindenki számára elérhe− tővé teszi, ráadásul a műveket világ− szerte elismert előadók tolmácso− −szerk− lásában hallgathatjuk."

KIS TÜKÖR

3

Könyvf igyel ő Amikor az édesanya megöregszik, és kiszolgáltatottá válik, embert próbáló helyzetek adódnak a családban. Az ápolás és gondozás nehézségeit nem is tudja bárki felvállalni. Ilyenkor borul a család megszokott életrendje, időbeosztása, ennek a feladatnak kell alárendelnie minden tevékenységét, berendeznie egész életét. A család− tagoknak fizikai és lelki próbatételeket kell vállalniuk, de érdekes módon nem kell mindezt feltétlenül teherként megélni. Lehet ez könnyű, akár élvezetes és szép is.

Schäffer Erzsébetnek A temesvári lány című könyve afféle emlékkönyv, napló és életképsorozat. Az idős édesanya utolsó éveinek küzdelmeiről, az együt− télés napos és árnyasabb oldalairól megható őszinteséggel megírt, az intim szférába betekintést engedő személyes hangú írás. „Egy csuda nő a mamám. Nagyon régen ismerem, tudok róla egyet, mást, de még mindig tartogat meglepetéseket. Néha el is bizonyta− lanodom, lehet, hogy nem is tudok róla semmit?” 1 Az édesanyját ápoló írónő számára ke− serű a felismerés, hogy mi, középkorú felnőttek nemcsak öregeinkről, hanem az öregségről is alig tudunk valamit, és sok−sok mulasztásunk van az arra való felkészülést illetően.

Maga is fokozatosan jutott el arra a következtetésre, hogy nem az a jó felfogás, nem abból áll a szép öregedés, hogyha mindenáron fiatal− nak szeretnénk látszani, hanem a lassí− tani, lemondani és elfogadni tudásunkat kellene időben megtanulni és gyako− rolni. Ha képesek lennénk igazán odafi− gyelni azokra a finom jelzésekre, amiket idős szüleink – akár szavak nélkül is küldenek felénk, ha türelmesen és megértéssel hallgatnánk őket, mikor szívesen beszélnének félelmeikről, ál− maikról, visszaemlékezéseikről, min− dannyian sokkal több derű és boldogság részesei lehetnénk.

Valószínűleg számunkra az elengedés kevesebb fájdalommal, számukra pedig az eltávozás kevesebb szorongással járna. „Az a csodálatos, hogy az emberi kap− csolatokban semmi sincs bebetonozva.

Az élővilágban egyedül az ember tud rálátni a másik ember lelkivilágára. És

ha megérzi, hogy abban az idős betegben mi zajlik, akkor ennek tu− datában már nem enged a vágyának – netán nem mondja ki, ami a nyelve hegyén van, nem oktatja ki, nem türelmetlen, nem horkan fel – bár− mennyire is igaza lehet. Így változnak meg a hangulatok, és ezek nyomán a kapcsolatok egyes családokban. Ahol engednek az indulatoknak, mert per− sze, hogy nehéz mondjuk egy szekánt, kritikus alkatú, elégedetlen idős hozzá− tartozót ápolni – ott csúnyán el tudnak mérgesedni a mindennapok.” 2 Az emlékek pedig arra valók, hogy újra és újra átéljük őket. Szüksége van a lelkünknek erre a simogatásra, ahogy a testünknek is az ölelésre és a csókokra.

Minden elmulasztott érintés, szép szó, bocsánatkérés kétélű tőrként hasít majd belénk akkor, mikor már késő lesz. „Istenem, ha vissza lehetne csinálni, vele maradnék akármeddig… Miért van, miért van mindig későn nem csupán a felismerés, hanem az igyekezet nélküli elfogadás.

Talán mert minden tanulás. Így van ki− találva. Nincs órarend és nincs recept.

Minden titok. Az élet és a halál titka megfejthetetlen. Megnyílik, ha akarod, de ahhoz oda kell adnod magadból sokat. Ha az ember csak ebbe az egyetlen bizonyosságba belegondolna, lerakná a nagyképűség, az önzés, a feneketlen hiúság fegyvereit. Ha tudnánk, hogy mikor van vége, biztosan másképp csinálnánk sok mindent. Nem biztos, hogy jobban, de igyekvőbben.

De magadra vagy hagyva a döntéseid− ben. Rajtad múlik, türelmetlenül adod oda a zsebkendőt, vagy sem.” 3 Szalay Cecília Köszönöm a SJE Könyvesboltnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a kötetet.

Felhasznált irodalom: Schäffer Erzsébet: A temesvári lány, Sanoma, Budapest, 2010; 25, 92,142. o.

1−3

KIS TÜKÖR

4 A kéz, amely a bölcsőt ringatja, emberi életünk meghatározó jelképe. Jó, ha oltalom, simogatás, mindennapi kenyér. Jó, ha életünk végéig elkísérő gazdagító örökség az anya, nagymama szava, mosolya, intése. Jó, ha ki nem apadó kútfő, el nem homályosodó szövétnek. Jó, ha a békesség, a fészekmeleg munkálói. Jó nekünk, amíg megfogják a kezünket Néhány „kéz”, amely rendhagyó módon ringat, őriz.

A kéz, amelyben helyet talál sok távollévő Már nagylányként is szerettem foglalkozni a fiatalabb vasárnapi iskolásokkal, akikkel a mai napig tart (60 éve) az akkor kialakult ben− sőséges kapcsolat. Az elfogadás, a befogadás, a segítés, Isten sze− retetének átadása családi örökségem.

Ezt kaptam, ezt láttam szüleimtől, nemcsak a nehéz, háborús évek alatt, hanem a mindennapokban is. Meny− nyire igaza van bölcs Salamonnak: „Tanítsd a gyermeket…” Hálás vagyok áldott emlékű szüleimnek ezért az örökségért.

Saját gyermeket sajnos nem kaptam, de Isten mindig elém állított ki− csinyeket, fiatalokat, akiknek szük− ségük volt a szeretetemre, segítségemre. Ismerősök, szomszé− dok, munkatársak gyermekeivel átélt sok−sok emlék által gazdagította Isten mindennapjaimat. Mehettem, segít− hettem, támogathattam. Ha kérték, tanácsolhattam, de nem is én, hanem az Istennek bennem lakó kegyelme. Ő mutatta az utat, kinek, hol, mikor van szüksége a segítségemre. Örültem a születésüknek, része lehettem hétköz− napjaiknak, ott lehettem a keresztelésükön, óvodai, iskolai bal− lagásaikon, esküvőjükön pótanyaként, pótnagymama, sőt pótdédike szerep− ben. Sokszor kaptam tőlük igaz, őszin− te gyermeki szeretetet, egy kis csokor ibolyát, egy−egy általuk készített rajzot, amiket a mai napig a fiókomban őrzök.

Kaptam sok−sok mosolyt, figyelmet, amelyet a szívemben őrzök. Minden− napjaimban meghatározó helye van az értük való könyörgésnek. Imádkozó szeretettel kísérem az életútjukat a jézusi példa szerint: „Nem azt kérem tőled, Atyám, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól.”

Amikor egyedül vagyok, gyöngének érzem magam sokszor átélem Isten biztató igéjének erősítő üzenetét: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.”

Ilyenkor újra tisztán látom: van feladat, van szolgálati terület, vannak kicsik és gyöngék, akikhez az Isten engem küld, vagy akiket nekem kell Isten elé vinni imádságban. Hálás vagyok Istennek ezért az el nem fogyó, kimeríthetetlen, erőtlenségemen is túláradó elégséges kegyelemért. özv. Koronczi Dezsőné

A kéz, amely a gyöngét tartja Tibor fiam 9 éves volt, amikor megszületett 23 évvel ezelőtt Péter, a fogyatékos gyermek. A doktornő így fo− galmazott: „Nem kellett volna megszületnie.” De az Úrnak más volt az akarata. Büntetés vagy Isten ajándéka – úgy hiszem, ajándék, sok mindent megtanultam általa. Tűrni, szenvedni, szeretni, megbocsátani, alázatosnak lenni, szüntelen imád− kozni, mindenért hálát adni, megelégedni, örülni.

Péter sokáig nem reagált a környezetére, és későn kezdett járni, de csoda volt számomra, amikor vál− tozás történt. Isten, aki Jézus Krisztus által most már az én Mennyei Atyám is – megsegített, kegyelmezett nekünk, mert ahogy megismertem őt, térdre borulva, sírva, könyörögve kértem a segítségét ‒ és úgy lett. Megajándéko− zott a hit ajándékával. Jézus Krisztust elfogadtam mint az én megváltómat, szabadítómat, és Ő az én életem Ura. Péter teljes ellátást, gondoskodást igényel. Köszönöm az Úrnak, hogy megtartotta életünket a sok meg− próbáltatás közepette, elfogadnak, eltűrnek, elszenvednek minket.

Nagy öröm számomra, hogy most már nagymama lehetek. Ajándékba kap− tam két egészséges unokát: Luciát és Jaroš Anna Dávidot.

illusztráció

2011. június

„Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom…”

(Zsolt 127,3) Bár hiszünk a csodákban, a gyer− mekáldást gyakran kivonjuk ez alól, és puszta biológiai – emberileg be− folyásolható folyamatnak tekintjük.

Isten ajándékai az életünkben csodák. Örülök annak, hogy most ezekről a csodákról írhatok. Gyakran hallom a kérdést – akár lelkészkol− légáktól is – hogy „terveztek−e még gyermeket?” Pedig az ajándékot nem szokás tervezni, azt vagy elfogadni, vagy elutasítani lehet.

Orvosilag semmi akadálya nem volt annak, hogy szülessen gyermekünk, de Isten tervében más volt elkészítve.

Először megvárakoztatott, majd felkínált egy lehetőséget, nem csak nekünk, de magának a kisgyer− meknek is, akit örökbe fogadhattunk.

Döntenünk kellett, és Ő döntésünkre újabb és újabb csodával válaszolt, amikor később megszületett második és harmadik (vér szerinti) gyer− mekünk. Isten hosszan várakoztatott, most hirtelen „nagy a rakás”. :) Vége, legalábbis egy időre, a kettes− ben töltött mindennapoknak. Hirtelen nyüzsög minden körülöttem: az egyik szomjas, a másik után kapok hirtelen, mert most tanul járni – el ne essen, a harmadik szomorú, mert nem találja a bociját. S az édesapa? Hol is van?

Már tölti is az innivalót. Rá is nagy szükség van. Így visszanézve hatal− mas lehetőség volt számunkra, hogy olyan sok éven át „csak” kettesben lehettünk férjemmel. Fiatalon háza− sodtunk, sokak szemében furcsa volt talán. Mindketten egyetemisták voltunk. Folyamatosan csiszolódtunk egymáshoz. A több évig (7 év) tartó várakozásnak több szakasza is volt életünkben: a kíváncsiság, a fájdalom, a dac, a kétségbeesés, a meg− nyugvás, az elfogadás, a remény, és az újabb csalódás. Isten folyamatosan készítette a szívünket. S majd amikor mindkettőnkben megszületett a dön− tés, léptünk, és választottunk. Ezzel a lépéssel rengeteget gazdagodtunk.

Isten tanít bennünket egyfolytában, hogy benne bízzunk, ne féljünk, dön− téseinket megáldja. Óvatosan meg szokták kérdezni, hogy van−e különbség a vér szerinti

2011. június és az örökbefogadott gyermek között? Merthogy „nyilván azt jobban szereti az ember, aki a saját testéből születik”. Ilyenkor úgy szoktam ma− gyarázni, hogy Isten szemében vala− mennyi gyermek egyforma. Az Ő hatalmában van, hogy mely gyer− mekeket bízza ránk – egy időre. Sze− reti a változatosságot, ha nem mindig a megszokott a normális. Hatalmas fantáziája van, számtalan csodát készít az életünkben. Mi azzal vagyunk gazdagabbak másoknál, hogy többféle „magunkhozvételt” megtapasztalhattunk. S hogy még tar− togat−e hasonlókat számunkra?

Reméljük! Hogy van−e akkor különb− ség? Természetesen, minden gyer− mek más, de a szülő ugyanaz, a szíve ugyanaz, a szeretete ugyanakkora, a fájdalma és öröme is ugyanakkora.

Ugyanolyan szeretettel csókolom meg, és ugyanolyan szigorral csapok a fenekükre.

Nagy kihívás a nevelésük. Azt mond− ják, „a jó pap holtig tanul”… egy szülő is. Mi is igyekszünk, de sokszor ku− darcot vallunk. Türelem, beszélgetés, közös időtöltés, az Úrra való figyelés mindennapjainkban, talán ezeket látjuk a legfontosabbaknak. Hogy mi fáj a legjobban nekem mint szülőnek?

Amikor a gyermekeim civakodnak.

Ilyenkor eszembe jut, hogy Istennek is fájdalmat okozunk, ha mi mint gyer− mekei „egymást tépjük”.

Nagyon sokat tanulunk tőlük. Sokszor megszégyenítenek, ha mondjuk: nincs elég hitünk, vagy valamiben nem vagyunk elég következetesek.

Gyakran megnevettetnek. Az egyik kedvenc élményem, amikor legna− gyobb fiam vizes cipővel és zoknival jött be. Én megkérdeztem tőle, hogy „de hát mitől lett ez vizes, kisfiam?”, s erre ő teljes komolysággal úgy vála− szolt, hogy „a víztől, anyuci”. „Köszönöm Uram, hogy gyermekeid lehetünk, és a Te nagy családodhoz tartozhatunk.”

Süll Kinga

…jelek, képek, kezek…

Nem zöldül már ki az a diófa itt a kertünkben: későn, hozzá nem értő kezek ültették át. Az akarat megvolt…, gödör is volt. Gödör mindig van... Ha szenvedni akarnék, akkor naple− mentekor lefotóznám ezt a kiszáradt

KIS TÜKÖR

5

fát, és ahányszor ránéznék a fényképre, elmondhatnám magamról, hogy milyen sze− rencsétlen vagyok. És akkor sajnálnának a családból sokan, megsimogatnák a fejem, és kapnék dupla tejbegrízt – pedig nem is sze− retem olyan nagyon. De nyalogathatnám a sebeimet – meg a csokit a tejbe− grízen, és olyan boldog lennék, mint egy görög Nagykesziről jött vendégeink az Európa-udvar tragédia. Hát nem egyszerű? padjainak festése közben (2011. május 20.)

Hát nem. Valamikor egyszerű volt, de aztán elkezdtük keresni a göd− dolgunk. Ott kell majd fákat ültetnünk. röket; ha nem volt, ástunk; kemény Olyanokat, amelyek virágai békés munka volt, majd belehaltunk, de alázattal tudnak énekelni, amelyeknek aztán hozzáértő kezek közé kerültünk, lombja csöndes árnyat ad mindenki− remélhetőleg még nem későn. És nek. Egy kert, ahol szeretni lehet remélhetőleg maradt még időnk. Idő az egymást. Egy kert, amelyben a emlékezésre és idő a felejtésre. Időnk, kápolna ablakaiból fény szűrődik ki, és hogy elmenjünk még egyszer nem dadog többé a lélek. És nem fázik messzire, és onnan végleg vissza− többé a szó. Hát nem ideális? jöjjünk. Időnk, hogy elfelejtsenek min− Hát nem. Pedig annak látszana. A ket, és hogy emlékezzenek ránk. feltételes mód itt most a ráncokat Időnk, hogy már ne kelljen elmennünk takaró festék. A sebeket takaró piszkos sehová, és onnan ne is kelljen vissza− kötés. Miden ráncot meg kell mutatni, jönnünk. Hát nem bonyolult? minden sebet ki kell nyitni. Meg kell Hát nem. Van egy univerzális kulcs: a tisztulni, meg kell mártózni az őszin− szeretet. Mindent nyit – szemet, lelket, teség forrásában. Mert mi is köti szívet. A szeretet híd – átvezet a túlsó legjobban össze a családot? A sze− partra. A vízben egy kicsavarodott karú retet mellett az őszinteség. Elmondom, plüssmaci: gombszeme könnyes? Egy hogy segíthessek. Az a legnagyobb kép. És valahol várnak ránk. segítség, amit az ad, akinek még „Apa, emelj fel, mondta két kezét ma− nagyobb szüksége van a segítségre. gasasra emelve a kislány. Szeméből Egy érintés: az ujjaim épphogy elérik egyszerre sugárzott könyörgés és az arcod. De – talán – örökké ott parancs, hangja egyszerre volt marad bőrödön a kezem nyoma. Jelek. alázatos és dühödt. Két vézna karja Képek. Kezek fonódnak imára. Ha egy úgy kapaszkodott a férfi felé, mint a ful− Apa elesik, ki emeli fel? Valami átfor− doklók segélykiáltása: Apa, emelj fel! dul, aztán pont. És. Mert nem igaz, És Apa persze mindig felemelte. Ő volt hogy nem kezdődhet és−sel a mondat.

– ezt mások mondták – a kedvenc És nem igaz, hogy ne folytathatnánk kislánya, az „apja majma…” Akinek ott, ahol már elkezdtük – születésünk Apa nem tudott, nem akart nemet pillanatában. Mert nem igaz, hogy nem mondani. És bár a nagyobbik lány volt tudunk átmenni a hídon és… Hát ha− Apa királynője, a kicsi pedig „csak” a zaérünk? hercegnő, mégis ő tudta Apát az ujja „Hát” igen. Ez a szeretet kőszikláira köré csavarni – bárhol és bármikor. épített Ház az otthon. Ez a Ház a Mert attól, ahogy azt mondta: Apa Család. A biztonság, a türelem, a biza− emelje fel – az apa összeomlott. Meg− lom, a békesség. És mindennek egy babonázottan letérdelt a kislány kicsit a fordítottja. Nem tökéletes. De a akarata előtt.” földön semmi sem tökéletes.

Ezt a történetet – nem is történet ez, Most megyek. Egy másik diófát ül− inkább csak egy csodálatos−szomorú tetünk. Féltő gonddal, értő kézzel, sze− érzés, egy gyötrelmes−virágzó seb – rető hittel. Most már egyszerű… És −eRTé. még nem meséltem el a fiúknak. Az új van, aki felemel!

Családomnak. Majd a túlsó parton. (A cikk írója a nagykeszi Reménység Ahová együtt megyünk, mert ott van Rehabilitációs Otthon lakója. −szerk.−)

KIS TÜKÖR

6 folytatás az 1. oldalról

napjának perselypénze a diakónia szolgálatát támogassa.

1938−ban létrehoztak egy segélyhá− zat a Tolnay utcában, amelynek fenn− tartásáról és a lakók ellátásáról a Diakóniai Testület gondoskodott. A háború évei alatt is igyekezett betöl− teni a testület Istentől kapott szolgá− latát. A kitelepítés megtizedelte a gyülekezetet is. Az 1949. január 23−i presbiteri jegyzőkönyv pontos ada− tokban rögzíti, hogy a kitelepített 154 család közül 16 volt olyan, amelynek családfője presbiter, 13 pedig olyan, amelynek tagja diakónus volt.

1950−ben ünnepelte a Diakónia Tes− tület fennállásának 20. évfordulóját, melyen képviseltette magát a környék minden gyülekezete. Az egész napos együttlét lélekben gazdagította, hitben erősítette a résztvevőket.

1960. április 7−én a testület gyűlésén Galambos Zoltán lelkipásztor felol− vasta az állam ...által hozott határo− zatot, mely szerint: „népi demok− ratikus államunk szociális gondosko− dása nemcsak tiszteletre méltó, de oly méreteket ölt már, hogy szegény− ségben levő vagy segélyre szoruló ín− séges nincs a mi országunkban, éppen ezért a könyörülő szeretet munkája, ami a diakónus egyik fő fel− adata volna, feleslegessé vált.” Bár a gyülekezetben folyik tovább az egyéni szeretetszolgálat, a szervezett diakó− nia az állam nyomására megszűnik.

2002. március 22−én ünnepélyes ke− retek között letette az esküt az új presbitérium. Tagjai közül választották meg a diakóniáért felelős gondnokot és 8 presbitert, a Diakóniai Bizottság tagjait. Feladatuk a rászorulók, bete− gek számontartása, támogatása, a

nagycsaládosok, gyermekeiket egye− dül nevelők, a fogyatékosok felkaro− lása lett. Téli időszakban 2 éven keresztül biztosította a hét munka− napjain a meleg ebédet 8 hajléktalan számára.

2009−ben a presbitérium határozatba hozta, hogy a költségvetésből évente 2000 eurót elkülönít a diakóniára, és minden éven két diakóniai vasárnapot határozott meg, melyeknek persely− pénze szintén ezt a célt szolgálja. Így lehettek vendégeink a 2010−es évben a Nagykeszin működő Reménység otthon lakói, valamint 2011−ben az egyházmegyei Keskeny út ifjúsági kö− zösség és a komáromi Napsugár cso− port tagjai, akiket a Diakóniai Bizottság azóta is rendszeres támo− gatásban részesít.

Imádkozó szeretettel kezeljük gyüle− kezetünkben ezt a szolgálati területet, hogy ne csak dicső múltunk legyen, hanem a Lélek vezessen bennünket a jelenben új utak, lehetőségek felé, hogy a jövő− ben is feleba− rátaink javát szolgálhas− suk, Isten di− csőségét munkálhas− suk a Tőle kapott talen− tumainkkal.

“Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.

(Jak.4,17)”

Cséplő Bálint mérnök – a Komáromi Református Egyházközség gondnoka

Gyülekezetünk diakónustestülete 1960. június 5.

2011. június

Bódás János: Ki van jelölve a helyed Azért van síró, hogy vigasztald, és éhező, hogy teríts asztalt.

Azért van seb, hogy bekösse kezed.

Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.

Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat leljen karod között.

Azért roskadnak más vállai, hogy terhüket te segítsd hordani.

Az irgalmat kínok fakasztják, s mélység felett van csak magasság.

Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, azért van, hogy te megmutathasd: mennyi szeretet van benned.

Megmutattad-e néha legalább?

Enyhült, s szépült-e tőled a világ?

Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?

Ott is, hol eddig minden tiszta volt?

Mi vagy? Vigasznak, írnak szántak, menedéknek, oszlopnak, szárnynak.

Ki van jelölve a helyed, ne nyugodj, míg meg nem leled.

Csak ott leszel az, aminek rendeltettél. – Másként rideg, céltalan lesz az életed.

Mag leszel, mely kőre esett, elkallódott levél leszel, mely a címzetthez nem jut el.

Gyógyszer, ami kárba veszett, mit soh'se kap meg a beteg.

Rúd leszel, de zászlótalan, kalász leszel, de magtalan, cserép, amiben nincsen virág, s nem veszi hasznod sem az ég, sem a világ.

1945 januárjában légitámadás következtében hunyt el a Kollégium udvarán dr.Czirják János, kézdimárkosfalvai lelkipásztor. Az emléklap dr.

Szénássy Zoltán kezdeményezésére és Borbély Károly presbiter kivitelezésében készült.

KIS TÜKÖR

2011. június A Gaja patak völgye 2011.április 16−án túrát szerveztünk a Gaja patak mentén, Csiba Zoltán beosztott lelkészünk vezetésével.

Kis csapatunk reggel kilenc órakor gyülekezett, s indult a Bakonyba. A helyszínre érve leparkoltunk egy óvoda előtt, és ki−ki nekilátott tízóraija elfogyasztásának. Elindultunk egy kis sípálya felé. Az ima sem maradhatott el, hiszen hálát kellett adnunk Is− tenünknek, hogy épségben megérkeztünk, és hogy gyönyörű napos időt adott nekünk. Nekivágtunk a pályának, eközben sokat fényképeztünk, beszélgettünk, nevet− tünk, és jobban megismertük egymást. Mentünk, mendegéltünk, és egy kis sziklás dombhoz értünk, ahol csodálatos kilátás tárult elénk. Ott le− pihentünk: ettünk−ittunk, csodáltuk Urunk kreativitását a természetben, és magunkba szívtuk a friss levegőt.

Kis idő múlva megérkeztünk a Gaja patakhoz. A patak mentén haladtunk tovább, amikor valaki felfigyelt egy apró barlangra. Mindenkit érdekelt közelebbről, ezért körülálltuk. Volt, aki be is bújt, körülnézett és fényképezett.

Mikor már mindenki megfigyelte, foly− attuk utunkat. Kis idő, beszélgetés és poénkodás után csoportunk az „Ádám Éva fához” ért, ami hidat képezett a patakon keresztül, és aminek belseje üreges volt. Áthaladtunk a fán, szorongatva az odafaragott korlátot, és továbbmentünk egy kilátóhoz, ott ismét pihentünk, csoportképet készítettünk. Lassacskán ballagtunk, mikor lovakra lettünk figyelmesek.

Sokan állatbarátok közülünk, így simogattuk, etettük őket. Elérkeztünk úticélunk végéhez, sikerült a tervünk.

Lassan vége a kalandnak. Páran vi− szont még kíváncsiak voltak a csókakői várromra, így még azt is meglestük.

Hazaért mindenki fáradtan és éhesen viszont csodálatos új élményekkel gazdagodott. Ezért hálás volt a mi szívünk Urunknak.

Fazekas Zsuzsi

fotó: Tompa Gabriella

IFilmklub Vajon elgon− dolkoztunk− e már azon, hogy mihez kezdenénk, ha kide− rülne, hogy Az ÉLET HÁZA g y ó g y í t − hatatlan betegség− ben szen− vedünk, és már csak hónapjaink vannak hátra? Mit ten− nénk? A legtöbb ember valószínűleg utazna, világot látna, megpróbálná pótolni azokat a dolgokat, amelyekről lemondott az addigi élete során. Az is lehet, hogy lennének olyanok, akik folytatnák életüket, mintha mi sem történt volna, és a megszokott környezetükben várnák a csendes halált.

A film főszereplője, George Monroe

7 egy középkorú építész, aki a munkájának él. Feleségével régen elváltak egymástól, 16 éves fiát volt felesége neveli az új családjával. Üres az élete, de erre csak akkor jön rá, amikor 20 év után kirúgják az ál− lásából, és szembesül azzal, hogy halálos beteg. Kettős célt tűz ki maga elé: felépítse álmai házát, és rendbe hozza az elrontott kapcsolatát fiával.

Persze semmi sem megy egysze− rűen. Rengeteg nehézséggel kell szembenézniük: nem csak a verej− tékes, fizikai munkával, hanem egymás elfogadásával és formálásá− val is. Láthatunk évek óta legbelül rej− tegetett fájdalmakat és emberi gyengeségeket felszínre kerülni, de maga a ragaszkodás és az összetar− tozás érzése is kibontakozik a film során. Az első és egyben utolsó igazi nyár, amit apa és fia együtt tölt, tele van elgondolkodtató tanulságokkal.

Az egyik ilyen pedig, hogy okkal történnek a dolgok. A rossz azért, hogy előidézze a jót.

Bugyi Ági

JELENTŐS ÉVFORDULÓK Július • 125 éve, 1886−ban halt meg Liszt Ferenc magyar zeneszerző, zongoraművész • 50 éve, 1961−ben halt meg Ernest Miller Hemingway Nobel−díjas amerikai író • 390 éve, 1621−ben született Jean de La Fontaine francia író, meseíró • 160 éve, 1851−ben halt meg Louis Daguerre, a fényképészet francia úttörője, a daguerreotípia feltalálója • 140 éve, 1871−ben született Marcel Proust francia író • 160 éve, 1851−ben halt meg Egressy Béni zeneszerző, a Szózat megzenésítője Augusztus • 55 éve, 1956−ban halt meg Bertolt Brecht, német drámaíró, költő • 130 éve, 1881−ben született Sir Alexander Fleming, Nobel−díjas skót orvos, bak− teriológus, a penicillin felfedezője • 70 éve, 1941−ben halt meg Babits Mihály magyar író, költő • 90 éve, 1921−ben született Sarkadi Imre magyar író • 75 éve, 1936−ban halt meg Federico Garcia Lorca spanyol költő, drámaíró • 240 éve, 1771−ben született Walter Scott skót költő, író • 180 éve, 1831−ben halt meg Kazinczy Ferenc magyar író, költő, a nyelvújítás vezéralakja Szeptember • 170 éve, 1841−ben született Antonín Dvořák cseh zeneszerző • 145 éve, 1866−ban halt meg Czuczor Gergely költő, nyelvész, az MTA tagja • 80 éve, 1931−ben született Latinovits Zoltán magyar színművész • 690 éve, 1321−ben halt meg Dante Alighieri olasz költő, az „Isteni Színjáték” szerzője • 220 éve, 1791−ben született Gróf Széchenyi István magyar főrend, a Magyar Tu− dományos Akadémia alapítója • 70 éve, 1941−ben halt meg Aba−Novák Vilmos magyar festőművész, grafikus • 90 éve, 1921−ben született Jancsó Miklós Kossuth−díjas magyar filmrendező (forrás: www.wikipedia.hu)

KIS TÜKÖR

8

2011. június

EN S É T E D K U T T IGEHIR O L HAL Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint el− hívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is ren− delte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket el− hívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. Mit mond− junk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?

Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mind− nyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választot− tait? Isten, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? Ki választana el minket a Krisztus sze− retetétől? Nyomorúság, vagy szorongat− tatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegy− ver? Hiszen meg van írva: „Teérted gyilkol− nak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” De mind− ezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem je− lenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

(Róm 8,28?39) Isten azért, hogy szeretetében maradjunk még saját fiát sem kímélte. Eléggé elterjedt már napjainkban az internet, jómagam is elég (időnként túl sok) időt töltök a gép előtt ülve.

A presbiteri tisztség Újságunk hasábjain a már megkezdett sorozatot szeretnénk folytatni, amely a pres− biteri tisztséggel foglalkozik. A megjelenő tanításokat az Iránytű Kiadó által 1993−ban megjelentetett Református presbiterek útmutatójából idézzük: V. KÍVÁNALMAK

Bárki lehet−e presbiter?

Pál apostol határozott utasításokat adott arra nézve, hogy ki működhet presbiterként az egyházban, mégpedig a következő igehelyeken, l Tim. 3,1–7, 2Tim. 2,24–25, Tit 1,6–9.

A tisztségviselők megválasztásakor a gyülekezet tagjait nem vezetheti személyes vonzalom vagy ellenszenv, hanem csak azt tekinthetik, hogy mely testvéreket ruházott fel az Úr a tisztség betöltéséhez szükséges adományokkal.

Mire vonatkoznak az 1Tim. 3−ban említett kívánalmak? a.) a presbiter magaviseletére, b.) a presbiter családjára, c.) a presbiter tanítói alkalmasságára,

A sok web áruház mellett, vannak olyan oldalak is, ahol li− citálni lehet használt árucikkekre is. Sporteszközöktől kezdve használati tárgyakon át gyakorlatilag bármire. Időnként van egy−egy dolog, amire én is licitálok, nagy ritkán veszek is valamit. Mindig nagy dilemma a számomra, hogy egy−egy használt tárgy mennyit érhet, ill. mennyit érhet meg nekem. Különösen akkor nehéz, ha gyorsan kell dön− teni, mert a licit ideje kötött, és közben mások emelik a tétet.

Nyilván van egy határ, ami fölé nem érdemes menni, hiszen nem éri meg ennyi pénzt adni a termékért. Azt hiszem, mi üzleti szempontból nagyon rossz befek− tetés vagyunk: egyszerűen nem éri meg bármit is áldoznia ránk Istennek, hiszen olyanok vagyunk, mint a példázatbeli szőlőművesek: Isten küldi a szolgáit, de mi nem hallgatunk rá. Ő mégis, ennek ellenére is kegyelmes. Nem az ítéletet adja, hanem azért, hogy az Ő terve való− suljon meg, azért, hogy az övéi maradjunk, azért, hogy növekedjen, erősödjön a hitünk, a Fiát büntette helyettünk. Nem tagadta meg magától a legnagyobb meghozható áldoza− tot. Ha pedig még a Fiát is feláldozta, hogy− ne ajándékozna ezzel együtt mást, ennél kisebbet nekünk?

Mert a bűneinkből, eleséseinkből ő ment ki bennünket. Ő ment fel a vádak alól, pedig Ő elítélhetne mindnyájunkat.

Megtehetné, hiszen naponta szembesülünk azzal, hogy méltók vagyunk az ítéletre. Krisztus azonban Isten jobbján ül közbenjáróként, és esedezik értünk. Isten pedig egyedül Jézus közbenjárása miatt nem ítél el minket, sokkal inkább szabadságra szabadít fel.

Komárom, 2011. április16., Csiba Zoltán d.) a presbiter képességére a jó és rossz különb− ségtételében.

Mit mond Pál apostol a presbiter magatartásáról?

A presbiter feddhetetlen legyen: magatartása nem adhat okot jogos bírálatra. Házaséletében kerülnie kell a rom− lottságot. A presbiter legyen józan, értelmes és tekinté− lyes: nem engedhet meg magának zavarosságot, képesnek kell lennie az önmérsékletre, szava és maga− tartása pedig sohasem lehet bántó. A vigyázó ezenkívül vendégszerető is legyen. Ehhez még Pál hozzáteszi, hogy ne legyen részeges, verekedő. Sőt, kedves legyen, nem veszekedő: a vigyázónak tudnia kell emberekkel bánnia, s meg kel! értenie mások hibáit. A pénzt se szeresse felet− tébb: semmiféle hasznot nem húzhat tisztségéből.

Mit tudunk a presbiter családjáról?

A presbiter családi élete tiszta legyen. Házastársa istenfélő legyen, aki vele együtt örömmel foglal helyet Krisztus gyülekezetében. A presbiter tisztelje házastársát, és fe− gyelmezze meg gyermekeit. Családjában tartson csendességet, imádkozzék, és olvassa az Igét. Ha valaki nem gondoskodik családjáról, és nem neveli gyermekeit, hogyan válhat áldássá tágasabb családja, a gyülekezet számára?

2011. június

KIS TÜKÖR

9

Az elmúlt hónapok eseményei Március 4. Ökumenikus imanapot szerveztünk templomunkban. Vá− rosunk minden keresztyén felekezete képviseltette magát.

Az alkalom vezérigéje Jézus tanítványaihoz intézett kér− dése volt: hány kenyeretek van? A világ imanap program− ját a chilei keresztyén nők állították össze. Az alkalom üzenetének könnyebb megértését segítették a vetített képek Chiléről és a világ éhezőiről, nélkülözőiről.

Március 26.

Fiataljaink a FIRESZ által szervezett találkozón vettek részt Vágfarkasdon, ahol vakok−siketek világába kaphat− tak betekintést.

Ezen a napon közösségi munkára is sor került a Timóteus− háznál.

Március. 6.

Vasárnap este került sor a presbiterek farsangjára. Gál László szolgált egy verses összeállítással Hagyaték cím− mel. A kötetlen együttlét segíthette volna a presbiteri kö− zösség csoportjainak egymásra találását. Kár, hogy a meghívottaknak csak egyötöde jött el.

Március 7–12.

Bűnbánati alkalmainkon a napi igék fényében készültünk a vasárnapi úrvacsorára.

Március 13.

A böjti időszak kezdetén megterítettük a kegyelem aszta− lát, hogy Urunk szenvedéseire és halálára így is emlékez− zünk.

Március 19.

Vladimir Michalko orgonakoncertjére került sor a templo− munkban a „Békehullám a Dunán” imalánc keretében.

Március 20.

Presbiteri határozatunk alapján tartottuk meg az év első diakóniai vasárnapját. Meghívott vendégeink a Keskeny út egyházmegyei diakóniai ifjúsági csoport volt. Kalocsainé Lami Alexandra egyházmegyei diakóniai lelkész igehirde− tése az irgalmas szamaritánus példázata alapján a szere− tetszolgálatra irányította figyelmünket. Az ifjúsági csoport tagjai a salamoni bölcsességet mutatták be drámajáté− kukkal. A templomi alkalom után szeretetvendégséggel kedveskedtünk vendégeinknek. Az istentisztelet persely− pénze, mellyel gyülekezetünk rászorulóit szeretnénk tá− mogatni, 386,92 € volt.

Az istentisztelet egy rendhagyó alkalommal folytatódott. A „Békehullám a Dunán” imalánc résztvevői ellátogattak templomunkba is. Így üdvözölhette Fazekas László, egyházunk püs− pöke a szlovákiai és magyarországi egyházak vezetőit, püspökeit. A részt− vevők végiglátogat− ták a város minden templomát, ahol az egységért imád− koztak.

Március 27.

A SJE Református Teológiai Karának hallgatói megszer− vezték a Kárpát−medencei teológustalálkozót. Így isten− tiszteletünkön az egyetemek képviselői egy−egy Igével köszöntötték a gyülekezetet.

Március 27.

Nőegyletünk is képviseltette magát az egyházmegyei nők egyesületének munkanapján, Szentpéteren.

Március 29.

A nőegyletünk tartotta havi alkalmát, melyen Batta György tartott előadást a „Szent korona és a magyar jövő” címmel.

Körtvélyesi Piroska nőtestvérünk beszámolt a Szentpéte− ren tapasztaltakról. Április 3.

Gyülekezetünk egyedülállóit hívogattuk a délután 5 órakor kezdődő alkalmunkra, melyen Balogh Károly atya, Perbete katolikus plébánosa tett bizonyságot életéről, hivatásáról. Ő végezte esti istentiszteletünk igeszolgálatát, mindany− nyiunk hitbeli erősödésére. Köszönet ezúton is mindazok− nak, akik valamilyen módon hozzájárultak a szeretetvendégséghez! Április 8.

Az Ifilmklub, vendége Somogyi Alfréd apácaszakállasi lel− kipásztor volt. Április.16.

A Gaja patak szurdokvölgyében túráztak a gyülekezet fia− taljai. Április 18–23.

Esténként bűnbánati istentiszteleteken vehettünk részt, amikor a nagyhét kiemelt eseményeinek történetein ke−

10

KIS TÜKÖR

resztül szembesültünk esendőségünkkel.

Nagycsütörtöki alkalmunkon az úrvacsora áldásaiban is részesülhettünk.

Nagypétnek este a Lux Aeterna kamarakórus szolgált az istentiszteleten, mindannyiunk lelki erősödésére. Április 24.

A húsvéti ünnepi istentiszteletünkön az úrasztalához já− rulva kértük Atyánk bűnbocsánatát. Az alkalmat emléke− zetessé tette gyülekezetünk újraalakult kórusának első nyilvános szolgálata is. Áldja meg az Isten őket, hogy éne− kükkel továbbra is őt dicsérhessék!

2011. június

Május 14.

Hittanosok énekversenye volt Bátorkeszin. Az 50 részt− vevő közül 18 komáromi volt. Többen értek el helyezést: I. kat.: 1. Molnár Anna, 2. Csiffáry Dorka, 3. (megosztott) Mikla Bence, Bagin Fruzsina, Simon Barna László; II. kat.: 3. Zsidek Alexandra; III. kat.: 2. (megosztott) Molnár Zsó− fia, Édes Lili, 3. (megosztott) Garaj Mihály, Mórocz Balázs.

Köszönet a felkészítőknek: Csiffáry Ildikónak és Simon Mártának.

Április 26.

Dr. Molnár Ferenc előadása hangzott el a nőegylet havi al− kalmán Az egészséges életmód szerepe az egészség megőrzésében címmel. Április 30.

Fiataljaink a FIRESZ által szervezett sportnapon vettek részt Nemesócsán.

Május 1.

Az édesanyák szeretetére és áldozatos szolgálatára em− lékeztünk a délelőtti istentiszteletünkön. Az alkalmon ven− dég igehirdetőként dr. Wilhelm Hüffmeier a GAW elnöke szolgált német nyelven.

Május 5–8.

20 hitvallástételre készülő fiatallal, valamint a bátorkeszi konfirmandusokkal töltöttük ezt a pár napot Bátorkeszin, a FIRESZKE ifjúsági központjában. A jól bevált gyakorlathoz hűen a gyülekezeti élet gyakorlati oldaláról gondolkodtunk el együtt, s a hitvallókra váró lehetőségekről, kötelessé− gekről. Az alkalmat Fazekas Zsuzsa lelkésznő és Ber− náthné Holop Krisztina, a szentpéteri gyülekezet lelkésznője vezették. Segítségünkre volt Csiba Zoltán be− osztott lelkész és Hozák Viktor teológus.

Május 13.

Péntek délutánra hívtuk össze az elmúlt esztendő napkö− zis táborának résztvevőit. A cél nemcsak az volt, hogy egy közös, játékos délutánt töltsünk együtt, s felelevenítsük az elmúlt év emlékeit, hanem erősítsük és fenntartsuk a gyer− mekekkel a kapcsolatot. Köszönet az alkalom szervezői− nek: Gál László segédlelkésznek és Balázs Lillának.

Május 15.

Családosok hitmélyítő alkalma volt Alistálban, melyen nt.

Molnár Árpád tartott előadást A Szentlélek és a mai ember címmel. Gyülekezetünkből is többen részt vettek ezen az alkalmon. Köszönet az alistáli gyülekezetet tagjainak ven− dégszeretetükért.

Május 20–21.

Gyülekezetünk nőegylete is bekapcsolódott a Szeretethíd önkéntes napok címen meghirdetett diakóniai akcióba.

A gyülekezet különböző tagjai (nőegylet, fiatalok, felnőt− tek) és a nagykeszi Reménység otthona lakói péntek dél− előtt az Európa−udvar padjainak és kerékpárállványainak adtak új színt. Az ebédet a nőegylet tagjai készítették, mindannyiunk örömére. Délután a csapat egy része a Ti− móteus−háznál takarította az udvart, a másik fele a Kollé− gium udvarán és a templom körül dolgozott. A templom melletti munkába az Eötvös utca diákjai is bekapcsolód− tak Vörös Marika vezetésével. Szombaton a templom ka− pujának és kerékpárállványainak a lefestésére került sor.

Köszönet Turányi József presbiterünknek, aki a festési munkálatokat irányította, és köszönet a nőegyleti tagok− nak a sok finomságért!

2011. június

KIS TÜKÖR

Május 27.

Nyitott templomok éjszakája keretében a város templo− maiban meghirdetett műsorok várták az érdeklődőket.

Ennek az alkalomnak az égisze alatt estébe nyúló délutáni alkalmat szerveztünk a virti gyerektábor résztvevőinek. A Limes galéria és templomunk is gazdag műsort kínált a gyerekek számára. Szabadtéri játékuktól volt hangos a Kollégium udvara, majd az estét közös pizzázás zárta. Kö− szönet a segítőnek, Tóth Zsuzsanna hitoktatónak.

11

Keresztségben részesültek MÁJUS

Nikoletta – Gálet Péter ref. értékesítési ta− nácsadó és Borsányi Mónika ref. rendőrségi alkalmazott gyermeke Sára – Búzás Csaba róm. kat. gépkocsivezető és Sár− közy Zsuzsanna ref. tanítónő gyermeke Dávid Levente – Mézes Dániel ref. vállalkozó és Mórocz Katalin ref. hitoktató gyermeke Gábor Márk – Kára János ref. közgazdász és dr. Kára− Cséplő Andrea ref. orvos gyermeke Lia – Győri Jenő Balázs róm. kat. vállalkozó és Kacz Tímea ref. kereskedő gyermeke Viktória – Németh Sándor ref. magánvállalkozó és Töl− tésy Annamária ref. asszisztens gyermeke Dorka – Turányi János ref. lakatos és Tömösközi Anikó ref. zenetanító gyermeke Krisztián – Keszegh Béla ref. tanár és Moni Simona róm. kat. tanár gyermeke Eltávoztak a földi életből MÁRCIUS

Május 28.

FIRESZ−napon voltak fiataljaink Padányban. A találkozó témája ez volt: Találkozás Jézussal.

A hazáért és a szabadságért Kárpát−medencei versmondó versenyen Bastrnák Lilla a szervezők különdíját nyerte.

Felkészítője Gál László segédlelkész volt.

Május 29.

Délután a gyülekezetünk adott otthont az egyházmegyei kórustalálkozónak, melyen kilenc kórus szerepelt. Kö− szönjük a nőegylet tagjainak és mindazoknak a segítsé− gét, akik hozzájárultak a szeretetvendégséghez.

Május 31.

A nőegylet havi alkalmán Nánássy Ildikó adott elő „Köze− lebb Liszt Ferenchez” címmel.

Mészáros Jánosné szül. Hegedűs Eszter 78 évesen, Tóth Lászlóné szül. Ferenczy Karolina 84 évesen MÁJUS Čilek János 51 évesen

Köszöntő Gyülekezetünk lelkipásztora és egyházunk püspöke FAZEKAS LÁSZLÓ ebben a hónapban ünnepelte 50. születésnapját.

Ebből az alkalomból püspökünkre Isten gazdag áldását kérjük a következő igeverssel:

Gyülekezetünk gondnokai lelkipásztorunkat köszöntik.

„Áldjon meg tégedet az Úr, és õrizzen meg tégedet.

Világosítsa meg az Úr az Õ orcáját terajtad, és könyörüljön terajtad.

Fordítsa az Úr az Õ orcáját tereád, És adjon békességet néked.”

(4 Móz.6,24-26)

12 MISSZIÓI TERV A 2011. ESZTENDŐRE (3. negyedév) JÚLIUS 2–6. Kerékpártúra 11–15. III. Napközitábor 19–23. Csillagpont – Tata AUGUSZTUS 1–7. Családosok hete – Tahi 15–20. Angol tábor – Balatonfűzfő 22–27. Gyerektábor – Kemence Bűnbánati hét 28. Új kenyér ünnepe – úrvacsora SZEPTEMBER 1–3. Kézről-kézre 4.

Tanévnyitó – gyermekistentisztelet 10.

Egyedülállók napja 25.

Kis Tükör 2011/3

Csodálatos kazettás menny(ezet)...

Református temploma barokk stílusban épült 1784−ben. A közép− kori alapokra épült templom sok− szög alakú kőfallal körülkerített dombra épült, bejáratához mell− védes lépcsőn jutunk fel. Tornya 1802−ben a templom befejezése után épült, majd 1863−ban roman− tikus stílusban bővítették ki. A vörösmárvány úrasztala 1852−ben készült. 1740−ben készült diszes, kazettás famennyezetét lebontot− ták és a budapesti Iparművészeti Múzeumba szállították. −szerk.−

Tök, az egykori kazettás mennyezet feldolgozása. Martus Éva munkája.

KIS TÜKÖR

2011. június

Múltunk nagyjai A komáromi temetőkről Komárom múltjának fontos, sajátságos emlékhelyei a város temetői, amelyek szorosan összefüggnek a város településszerkezetének, népességének alakulásával. A legrégibb komáromi „keresztény temető” feltehetően a középkori Szent András−templom körül lehetett. E templom az Öregvár közelében, a közép− kori Komáromnak a Duna felé eső részében állt a későbbi Újvár területén. A 17. században, amikor a város nyugati irányban terjeszkedve túlnőtte a 16. század− ban épült (a mai Tiszti pavilontól a Vág−Duna felé húzódó) városfalat, több új temető létesült, részben az akkor emelt templomok mellett (pl. az 1659−ben a város akkori piactéren épített evangélikus, a későbbi Szent János−templom mel− lett és az 1677−ben a jezsuiták által felépített egytornyú Szent András−templom mellett), a korabeli város melletti dombokon (a régi református temető – a mai Kossuth tér helyén, a Komáromba települt szerbek ortodox−görögkeleti temető – a mai víztorony táján). A komáromi Újvár felépítése után az 1670−es években a város felé néző Madonna−bástya közelében helyőrségi temető létesült.

Amikor a város kiépült, a későbbi Szent János utca és temetősor táján az ún. kuruc kori sáncokig ezek a kis temetők megszűntek. Az 1710–1711. évi nagy pestisjárvány után, melynek áldozatait a régi református temetőben hantolták el, e temetőt lezárták, és helyette a városi sáncokon túli dombos területeken a mai helyén – új református temető létesült. A katolikusok 1740−ig a Szent András− templom körüli temetőbe, 1772−ig a Szent János utca melletti temetőbe, majd az 1780−as évekig a görögkeleti temetőbe temetkeztek.

1785−ben a református temető mellett új katolikus temető, majd déli oldalánál új görögkeleti temető létesült. A város zsidó vallású lakosai a Kálvária dombtól a Kisérig húzódó dombvonulat nyugati szélére temetkeztek. A görögkeleti temetőt a Kikötői lakótelep építésekor, 1974−ben likvidálták. Az érdekesebb sírköveket a helyi görögkeleti templom falához helyezték. E templom bejáratához került egy gazdag komáromi gabonakereskedőnek, Domokos Jánosnak(1768–1833) és családjának síremléke is, akiről Jókai Mór Az aranyember című regényének főhősét, Tímár Mihályt mintázta.

1975−ben lezárták a református és kato− likus temető közötti utat, a Temető utcát, átvágták a két temető falát, s így alakult ki impresszum a 32 hektár összterületű városi temető. A városi temető gondozását a Komáromi XII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM Műszaki Szolgáltató Vállalat végezte. A 2011. JÚNIUS temető északi részét (református és az evangélikus temető egy részét) az 1/63− FELELÕS KIADÓ: Fazekas Zsuzsanna as műút építésekor, a 70−es évek végén FÕSZERKESZTÕ: Viola András felszámolták. A sírokat a temető belső GRAFIKAI ELRENDEZÉS: Viola András részében helyezték el, a temetőnek ez MUNKATÁRSAK: Csiba Zoltán, Fazekas az oldala új kerítést kapott. A négysávos Zsuzsanna, Hozák Viktor, Jakab István, főút és a felüljárók építésekor a zsidó Szalay Cecília, Tompa Gabriella, Turányi temető kb. egyharmadát likvidálták.

József, Vaszily Tímea 1989−ben a temetők visszakerültek az egyházközségekhez. A két temető közötti SZERKESZTÕSÉG: Jókai utca 34. utat 945 01 Révkomárom 2009−ben a Komáromi Református Egy− E-MAIL: kis.tukor@gmail.com házközség megvásárolta a várostól.

NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o.

A Komáromi Műszaki Szolgáltató Vállalat 1981–82−ben jegyzéket készített a teljes A Révkomáromi Református Egyházköztemetőterület akkori 15 700 sírjáról, ség hivatalos lapja. Megjelenik minden valamint áttekinthetőbb nyilvántartás ne gyed évben. Megrendelhetõ a szerkeszvégett nagybetűkkel jelölte meg a temetői tõ ség cí mén, egy példány ára: 0,50 €. utak által határolt parcellákat. Ezek egy− Kül de mény ként postaköltséget is hozzáben segítették a temetőlátogatókat a szá mí tunk. tájékozódásban.

Cséplő Bálint mérnök

KIS TÜKÖR