Kis Tükör 11.3

XI. évfolyam

Alapítva 1928-ban

2010. szeptember

3. szám

KIS TÜKÖR

A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Tartalom

Ára: 0,50 €

Ép testben ép lélek, avagy gyötörd meg a tested, mert a tested meggyötör!

Emlékezzünk: Bornemisza Péter 2. oldal Felhívások 3. oldal Vásárolj okosan – keresz− tyén „zöldség” 4. oldal Könyvfigyelő 5. oldal Bizonyságtétel Bringatúra 6. oldal Nem mind arany, ami fénylik...

Jelentős évfordulók 7. oldal A presbiteri tisztség Miért éppen nőegylet?

8. oldal Az angol táborról...

9. oldal Eseménynaptár 9–11. oldal Eklézsiánk múltjából 12. oldal Az Ifirkász−t ezúttal a mellék− let részeként olvashatják!

Krisztus−követőként megszoktuk, hogy elsősorban a lelki dolgainkkal, aztán a szellemünkkel foglalkozunk, és a test valahogy a végére marad, mint valami lényegtelen dolog. Köz− ben a jó közérzetünk elérése és fenntartása érdekében nagyon fon− tos a rendszeres mozgás. Termé− szetesen ez nem azt jelenti, hogy akrobatabajnokokká kellene vál− nunk, de azt igen, hogy legalább he− tenként menjük ki a szabadba egy jót sétálni vagy futni, esetleg keres− sünk egy edzőtermet, uszodát, és járjunk valahová sportolni.

Hogy miért fontos még a mozgás?

Mert minden keresztyén embernek olyan példaszerű lelki és testi életet kell(ene) élnie, amely Istent dicséri, amely követésre méltó és hiteles.

Azt hiszem, nem kell ecsetelnem a súlyos nikotinfüggő háziorvos rossz példáját, akinek rendelőjében min− den (egyébként gyógyulni vágyó) beteg köhögő rohamot kap. Vagy az alkoholista testnevelő tanárét, aki nem képes hatvan métert lefutni a tanítványaival, és akit a gyerekek a háta mögött kinevetnek. Ezekhez le− hetne hasonlítani a magára nem adó elhízott keresztyént, aki az utcasa− rokra is kocsival megy. „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” (1Kor 6,19–20) Azért nagy érték a tes− tünk, mert Jézus Krisztus élete fel− áldozásával mentette meg a végleges megsemmisüléstől. Nagy árat adott Isten azért, hogy a bűn, az élet pusztítása ellenére is élhes− sünk, és megváltozni tanuljunk. Aki megismerte és elfogadta a maga

számára Krisztus áldozatát, méltat− lannak kell, hogy tartsa teste rongá− lását, mert ezzel az ő tulajdonát károsítja meg!

A másik, szintén keresztyén oldalról is támogatható elv az egészségre való törekvés mellett, hogy nemcsak magunk miatt fontos, hogy távol tart− suk a betegséget, hanem azért is, mert a ránk bízott embereknek szük− ségük van arra, hogy mellettük le− gyünk. Nem mindegy például, hogy egy szülő 50–60 évesen megy el, vagy 90 évesen. Vagy egyszerűen nem mindegy, hogy mennyi időt kell eltölteni orvosnál olyan betegségek miatt, amelyek megelőzhetők lettek volna. Persze nagyon sok minden nem rajtunk múlik, tudom, de ez nem ok arra, hogy meg se próbáljuk!

Természetesen nem szabad a tes− tünket és az azzal való foglalkozást a sokkal fontosabb lelki életünk elé helyezni, de mindennek meg kell adni az azt megillető figyelmet. Ko− márom sok egyedül vagy kisebb csoportban űzhető sport szempont−

folytatás a 4. oldalon

KIS TÜKÖR ... k n ü z z B o r n e m i s z a P é t e r é s a z Ö rd ö g i k í s í r t e t e k Emléke

2

Kevés olyan izgalmas alakja van a re− formáció korabeli magyar irodalom− nak, mint Bornemisza Péter, a protestáns prédikátor, Balassi Bálint nevelője és az első magyar lélektani− regény−kezdemény szerzője.

1534−ben születt nemesi rangú pesti polgárcsaládban. Szü− leit nagyon korán elveszí− tette: a török támadások áldozatai lettek. A kisfiú különféle nemesi udva− rokban nevelkedett. 1548 és 1553 között Kassán tanult, itt azonban pro− testáns nézetei miatt bör− tönbe vetették, de onnan megszökött.

Ezután külföldön folytatta tanulmányait, Wittenberg, Padova és Bécs híres egyete− mein vált tudós humanistává és megingathatatlan protestáns prédi− kátorrá. Még Bécsben jelentette meg Szophoklész Elektrájának iskoladrá− mává való átdolgozását (Tragoedia magyar nyelven az Sophocles Élekt− rájábol). Mivel bécsi szállásán prédi− kálni kezdett, ezért el kellett hagynia a várost.

Hazatérve Huszár Gál nyomdászse− gédjeként dolgozott, és Vágszered prédikátora volt. Innen járt be prédi− kálni Zólyomba, a Balassi családhoz is. 1564−től Balassi Bálint, a későbbi nagy költő nevelője volt. Közben fo− lyamatosan zaklatták hite miatt. Ba− lassi Jánost 1569−ben hamis vádak alapján elítélték, Lengyelországba szökött. Bornemisza vigasztalta a családot, de nem követhette pártfo− góját. Galgócon, majd Semptén lett prédikátor.

Semptén hasznosíthatta a Huszár

2010. szeptember

Gáltól tanultakat: könyvnyomtató műhelyt nyitott, ahol elsősorban saját műveit (a Postillákat, vagyis prédiká− cióinak gyűjteményét, katekizmusát, ábécéskönyvét, énekgyűjtemé− nyét) sokszorosította. Művezetője az a Mantskovits (Farinola) Bálint lengyel nyom− dász volt, akit a vi− zsolyi biblia nyomtatójaként is− merhetünk.

A Postillák öt kö− tete 1574 és 1578 között jelent meg.

A negyedik kötet függeléke, az Ör− dögi kísírtetekről, avagy röttenetes utá− latosságáról ez megfer− téztetett világnak hatalmas botrányt váltott ki az olvasók körében. Munkája megírására valószínűleg az 1577−es év szeren− csétlen eseményei késztették. Az or− szágban pestisjárvány dúlt, a prédikátor felesége és négy gyer− meke halt meg a kórban. Közben Ru− dolf császár betiltotta a szabad vallásgyakorlatot, s centralista törek− véseivel ellehetetlenítette az egyszerű emberek életét. Ő maga így ír erről: „Kényszeríttetém írnom az ördögnek sokféle kísírtetéről. De oly iszonyúak jutának eszembe, hogy félve írnám, és sírva kérném az Istent, bízna másra azféle írásokat... de hova in− kább igyekeztem lenyomnom, annyi− val inkább nőttön−nőtt és öregbedett rajtam az sok kísírtet. Kik miatt nem lőn mit tennem, hanem akaratom ellen is nagy pironkodva ki kellett ez világra bocsátanom.”

Bornemisza szerint az em− beri lét elviselhetetlen, bűn− nel teli, de Isten jó, segíteni tud és akar, ám az ember− nek be kell látnia „erőtelen voltát”. Az emberi nyomorú− ság oka a bűn, de ez gyak− ran nem akaratos, mert minden ember társadalmi rétegtől függetlenül ki van szolgáltatva az ördög kísér− téseinek. A reneszánsz protestáns emberének új−

keletű gyötrelme ez: a gyónás meg− szűnésével az ember egyedül áll meg Isten előtt, ezért jobban odafigyel ön− magára, s az általa gonosznak ítélt, meg nem értett lelki folyamatok és tör− ténések mindegyikét az ördögnek tu− lajdonítja.

A leírt „esetek” kavalkádjában nehéz eligazodni. Vajon mi az, amit meg− szállottság és mi az, amit lelki problé− mák, betegségek (pl. depresszió, epilepszia) okoztak? Kell−e egyáltalán ilyen különbséget tennünk? Döntse el ezt az olvasó! Öngyilkosság: „Besztercebányán egy német prédikátor éjjel felkel felesége mellől, és egy hordóba bújik, és ott késsel általmetszi az torkát.”

Látomás: „Voltak olyak, kik mind ha... ragadtattak volna pokolra és ott kü− lönb−különb kínzásokat láttak, mintha sótokba úgy facsarták volna, hogy agya veleje kifacsarodott, és az szeme kidüllyedt.”

A falánkságról: „Láttam, kik friss éte− keket kévántak, és ... frissen lakoztak, de oztán annyira megveszett szájok ízi, orrok, torkok, gyomrok, hasok any− nyira émelygett..., hogy rozskenyeret, penészes túrót, kökényt, csipkét, vad− almát öttek ... vagy főtt vizet ittak.”

Az elkeseredettségről: „Egy tisztes ifjú asszony, midőn drágaságban két gyermekét nem volna mivel tartani és koldolásért megpirongatták volna, mond az két kis gyermecskéinek: Édes magzatim, mincs mit ennetek

KIS TÜKÖR

2010. szeptember adnom, hanem jer, menjünk, haljunk meg együtt. Mondanak az gyermecs− kék, bátor édesanyánk. De ők nem értik, mit mondnak. És egyiket ölébe veszi, másikat kézen viszi és először az két gyermecskét a vízbe veti, az− után ő maga is oda ugorik. Sokan sok kisírteteket szenvednek az szegény− ség miatt is.”

Bornemisza szerint a rossz dolgokat nem rejtegetni kell, hanem ki kell mondani és meg kell beszélni, csak így segíthetünk rajtuk. Mintha egy mai pszichiáter szavait hallanánk. Ő maga is kitárulkozik: a műben elsősorban saját élményeiből indul ki, s csak el− vétve használja fel a kor ismert ör− döghistóriáit: „Tudok oly napot, hogy a sátán elkez− dette az haragra,... az bujaságra való indítást. ...Mert aznap ...feleségem is azonba megháborított igen apró dolog miatt, és ... gyermekim szófo− gadatlanságokkal, kikre felindultam, hogy verekedjem köztök, és azonba az Úr ... nem erersztett reá. ... Aznap könyvnyomtatóim reám részegedtek és velem ketődtek (közözködtek), ... még az ebek is a tyúkokat kergették és megölték, ...Tanulni akartam, és barátim panaszolkodni hozzám jüt− tek... Mindazáltal az Úr ennyi kegyel− mességgel volt hozzám, hogy néha elbúsultam, néha panaszolkodtam, ... és csaknem szitkozódtam is, de ismét magamat megtartóztattam.”

Az prédikátor e ma is aktuális művé− vel vigasztalni akart: „Ti is azért ve− gyétek jó néven tülem, hogy én is ti előttetek ennyit fáradtam és veletek együtt magamat is vigasztaltam, hogy az tü kísírtetek miatt el ne sza− kadnátok az Úrnak édes ígéretitül.”

Egy prédikátorokból álló bizottság három napig vitatkozott a mű megje− lentetéséről, végül betiltották, és Bor− nemiszát száműzték.

Városról városra vándorolt, több helyen is lete− lepedett. Valószínűleg 1584−ben hunyt el.

Vaszily Tímea Felhasznált irodalom: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bornemi− sza_P%C3%A9ter Bornemisza Péter: Ördödi kísírtetek− ről, Magyar Helikon, 1977

3

2010 A MISSZIÓ ÉVE! A KOMÁROMI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG SZERETETTEL HÍVJA E LAP MINDEN KEDVES OLVASÓJÁT

EVANGELIZÁCIÓRA, MELY 2010. OKTÓBER 25. és 30. KÖZÖTT 18. ÓRAKOR LESZ GYÜLEKEZETÜNK TEMPLOMÁBAN (JÓKAI U. 32.).

IGÉT HIRDET: FEKETE KÁROLY (Debrecen) RISKÓ JÁNOSNÉ (Budapest) Jézus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan...” Mt. 11,28.

FELHÍVÁS! • Tisztelettel kérjük gyülekezetünk azon tagjait, akik látogatásokkal, és az evangelizáció szórólapjainak kézbesítésével részt szeretnének vállalni az alkalomra való hívogatásban, jelentkezzenek a lelkészi hi− vatalban. A látogatásban segítséget nyújtanak majd a gyülekezetünk adatbázisában szereplő nevek és címek, melyeket a szolgálattevők kézhez kapnak. Isten adja, hogy minél többen vállaljuk a missziónak ezt a formáját! Reménységgel várjuk a jelentkezőket!

• Újból megnyílik a gyülekezet könyvtára a volt postaépület emeletén.

Nyitva: Hétfőn 9–11, Csütörtökön 1órával istentisztelet előtt 18–19 óráig.

Szeretettel és nagy örömmel értesítünk min− denkit, hogy szeptember hónaptól kez− dődően gyülekezetünkben tovább folytatja munkáját és szolgálatát a Színjátszó kör.

Amennyiben szeretnél egy vidám csapat tagjává válni, szeretettel várjuk jelent− kezésedet: személyesen Gál Lászlónál vagy a 0915 188 078 −as telefonszámon. „Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké...”

(Zsolt. 86. 12.)

4

KIS TÜKÖR

2010. szeptember

Vásárolj okosan – avagy keresztyén „zöldség ”, zöld keresztyénség 2.

Minél „városibbak” vagyunk, annál kevésbé vagyunk önel− látóak, annál inkább rászorulunk az üzletek, bevásár− lóközpontok, piacok kínálatára. Ezen aligha változtathatunk, azt azonban megtehetjük, hogy némi odafigyeléssel meg− próbáljuk csökkenteni ennek káros következményeit. Íme, néhány jó tanács a tudatos vásárláshoz: – vásárlás előtt mindig ellenőrizzük, hogy van−e nálunk táska!

A boltban kapott (sokszor egyenesen ránk eről− tetett) ingyenes vagy nagyon olcsó műanyag szaty− rokból rengeteg szemét keletkezik.

Legtöbbjüket csak egyszer tudjuk használni, mert nagyon gyorsan el− szakadnak.

Egy szépen kivitelezett, pl. vászonból készült táska vagy fonott kosár azonban több évig is „társunk” lehet a bevásárlásoknál.

– ne kérjünk zacskót a zöldségesnél!

Az árusok meglepődnek majd, de számoljuk csak össze, hogy ha minden egyes zöldségnél új, vékony és el− dobandó zacskóba méretjük a portékát, mennyi felesleges szemetet termelünk.

Ami a bevásárlóközpontok címkés rendszerét illeti, itt ne− hezebb „nem zacskózni”, de a kígyóuborka vagy a dinnye héjára például nyugodtan ráragaszthatjuk azt, ezzel is megspórolva egy−egy zacskót.

– kerüljük a túlcsomagolt árukat!

Például a papírtálcán, fóliával ellátott 1−2 db paprika, sza− lámi, a szeletenként fóliázott sajt esetében. A cso− magolásért ugyanis kétszer fizetünk: mikor előállítják, s utána, mikor a szemétlerakóba viszik, vagy jó esetben újrahasznosítják.

– vásároljunk betétdíjas, visszaváltható csomagolású italokat!

A műanyagba csomagolt sör üvegét csak egyszer lehet újratölteni, a sörösüveget kb. 50−szer.

– ha tehetjük, az itthon előállított, megtermelt árukat vásároljuk meg, még ha néha kicsit drágábbnak is tűnnek!

Ezzel saját gazdaságunkat támogatjuk. Emellett a szállítás károsítja a környezetet (gon− doljunk csak a kamionok füstjére és zajára). Nem beszélve arról, hogy a chilei paprika szép ugyan, de mivel féléretten szedik, le és az úton mesterségesen érlelik, az íze meg sem közelíti az itthoniét, esetleg káros anyagokat is tartalmazhat. Ma már minden árun kötelesek feltüntetni a származás helyét. Érdemes ezt figyelni.

– jön a fair trade!

Fair trade: méltányos kereskedelem. A fair trade jelzéssel

ellátott termékek (pl. banán, kávé, tea, cukor, fűszerek, kakaó) garantálják, hogy a harmadik világból származó termékek előállításánál betartottak bizonyos feltételeket, mint pl. a törvényes minimálbér, kényszer− és gyer− mekmunka tiltása, munkajogi minimális előírások, garantált mi− nimál árak, nemzetközi közvetítő kereskedelem kiiktatása stb., mind− ezért cserébe garantált minőségű árut biztosít a termelő.

Azaz mindkét fél, termelő és fogyasztó is jól jár. Sajnos, nálunk még elég nehezen szerezhetők be ezek a termékek, de Németországban az egyház berkein belül már szinte csak ilyen termékeket vásárolnak.

– csak azt vegyük meg, amire tényleg szükségünk is van! „Cetlivel” vásárolni mindig érdemesebb, hiszen nem felej− tünk el semmit, s így a reklámtrükköknek sem dőlünk be olyan könnyen.

A fenti ötletek segítségével is jobbá, élhetőbbé tudjuk tenni környezetünket. Miénk a felelősség.

Vaszily Tímea Hasznos oldalak: www.tudatosvasarlo.hu www.humusz.hu

Ép testben ép lélek, avagy gyötörd meg a tested, mert a tested meggyötör! folytatás az 1. oldalról

jából ideális lakóhely. Futni, kerékpározni, görkorcso− lyázni, úszni, evezni, de egyórás magyarországi au− tóút után akár kisebb hegyekben túrázni vagy sziklát mászni sem probléma a közelben. A korai esték be− álltával egy kicsit nagyobb önfegyelem kell a rendsze− res mozgáshoz, de ha akad hozzá társ, akkor már könnyebb egymást is motiválni. A mozgás nem kor− függő dolog, csak meg kell találni a nekünk megfelelő mozgásformát. Két példát hozva: mindig örömmel nézem a dél−komáromi termálfürdő medencéjében hosszaikat úszó nyugdíjasokat, sőt a teljesítménytú− rákon (30–50km 8–12 óra alatt) bizony előfordul, hogy megelőznek nálam 30–40 évvel idősebb vidáman be− szélgető emberek is. „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg tite− ket teljesen, és őrizze meg a ti szellemeteket, lelke− teket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt.” (1Tessz. 5,23) Cs.Z.

2010. szeptember

KIS TÜKÖR

5

Könyvfigyelő Ha az ember csak úgy ráérősen sé− tálgat a városban, kitalálhat bármit önmaga szórakoztatására. Szá− momra legérdekesebb tevékenység az emberek megfigyelése. Azt szok− tam játszani, hogy a párok magatar− tásából, arckifejezéséből és mozdulataiból megpróbálom kiol− vasni, vajon milyen lehet a kapcsola− tuk.

Gyakran látok párokat egymástól na− gyon elütő ruházatban, ahol valame− lyik fél külseje túlságosan kihívó, míg a másik egyszerű, esetleg még ápo− latlan is. Látok nőket, akik bár családi körben vannak, elgyötört arckifeje− zéssel, lebiggyedt szájjal, savanyú képpel lépkednek férjük mellett, netán gyermekükre indokolatlanul rá− ripakodnak. Az ilyenek férje általában valami érzelmek nélküli pókerarc tu− lajdonosa. Vannak mosolyt magukra erőltető emberek, akik csak úgy sportból és divatból teszik ezt, de ko− moly, gondterhelt ügynökök is, akik− nek gyakran kell telefonálni, s a mobil mindig kezük ügyében van. Gyakori látvány az önbizalomtól duzzadó büszke ifjú párocska, de ott vannak a visszahúzódó kis szendék is, akik csak úgy lopva figyelik vagy érintik meg egymást. Sok van az olyan idősödő, unatkozó vagy valamire némán várakozó, talán valamit épp falatozó férfiból és nőből, akik úgymond szó nélkül is értik egymást, de nem tudni, vajon volna−e valami mondanivalójuk egymás számára. Időnként el lehet kapni olyan férj pillantását is, akinek tekintete vissza−visszajár egy idegen női csípőre vagy dekoltázsra, miköz− ben az egész család ott hemzseg kö− rülötte. Vannak, akik nem éppen a legalkalmasabb helyen ölelkeznek, csókolóznak, ezekről szemérmesen elkapja az ember a tekintetét, ha már ők nem szégyellik magukat. Ám föl lehet fedezni olyanokat is, akikről a teljes harmónia, az egység sugárzik.

Lehetnek fiatalok, gyerekesek, lehet− nek idős bácsik és nénik korhatár nél− kül. Róluk általában nem tudom levenni a szemem. Jó bennük gyö− nyörködni, jó nézni ezt a nyugalmat és boldogságot. Ezek megtalálták az egymáshoz vezető utat. De hogyan?

Lényegében mindenki erre vágyako−

zik. Megtalálni életünk párját, össze− házasodni, és boldogan élni, míg meg nem halunk. Ezzel szemben nemcsak a válási statisztika kiábrán− dító, a házasság intézménye is vál− ságban van.

A Családi összhangzattan szerzője, az amerikai Gary Chapman újabb kötetét tartom kezemben, melynek címe: Egymásra hangolva. A könyv első fejezetének címe egy kérdés. Mi történik a szerelemmel az esküvő után? „A házasságban is továbbélő roman− tikus szerelem iránti vágy mélyen gyökerezik lelkünkben. Jóformán minden népszerű magazinban leg− alább egy cikk foglalkozik ezzel a té− mával. Számos könyv−, tévé− és rádióműsor taglalja a kérdést: hogyan lehet megőrizni a szerelmet a házas− ságban? Ha ilyen bőséges elméleti és gyakorlati irodalom áll rendelke− zésre, akkor miért csak kevés házas− pár találja meg a szerelem ébrentartásának titkát?” 1 Erre a jóformán költői kérdésre segít választ találni az író a maga érdekes, könnyed stílusában, s hogy a téma komolyságát és saját szakértelmét mindenki számára emészthetővé, megragadóvá tegye, a mondanivalót a valós életből vett illusztris példákkal vegyíti. Elsősorban azon egyszerű té− vedést oszlatja el, hogy a szerelem− nek nevezett múlandó euforikus érzést egyesek összetévesztik a dön− téseken alapuló szeretettel, amelyet gyakorolni kell, amely tudatos tevé− kenység, mely a másik ember érzelmi megnyerésére, belső átformálására irányul. Sokan csodálkoznak, hogy az utóbbi nem automatikusan nő ki az előbbiből. A legtöbb konfliktus éppen abból adódik, hogy a szerelem el− múltával ott találják magukat egy kap− csolatban, amelyben nem érzik magukat jól, esetleg az az érzésük támad, hogy mindenki más különb saját párjánál. Ugyanis „amit az em− berek a szerelem hatása alatt meg− tesznek egymásért, azt nem feltétlenül teszik meg a szerelmi láz elmúltával, a házasságban.” 2 Gary Chapman e munkájában azt fejti ki, hogy ennek oka nem más, mint a rossz kommunikáció. A felek nem

adják meg egymásnak azt, amire szükségük van, mert nem beszélnek egymás szeretetnyelvén, így egy idő után nem fogják érezni egymás sze− retetét. Az író szerint öt szeretetnyelv létezik, s ha nem sikerül megismer− nünk, hogy férjünk, feleségünk szá− mára mi jelenti a szeretet kifejezését, azaz milyen szeretetnyelvet ért, kap− csolatunk kimerül, és óhatatlanul megromlik. Szeretetet nem lehet ki− kényszeríteni, de ha megtaláljuk part− nerünk szívéhez a kulcsot, ha ápoljuk és gondozzuk kapcsolatunkat, feltölt− jük a másik érzelmi tankját, megéri a fáradságot. A könyv abban ad útmu− tatást, hogyan ismerhető fel a másik szeretetnyelve, s ha ez megtörtént, mi a teendőnk.

Az Egymásra hangolva tehát kifejezet− ten azok számára válhat hasznos ol− vasmánnyá, akik házasságban vagy bármiféle párkapcsolatban élnek, akár kiegyensúlyozott, akár válságos időszakukat élik. De azokat is érdekelheti, akik csak tervezik a közös együttélést, és készek mindent megtenni annak ér− dekében, hogy kedvesükkel hosszan tartó, boldog kapcsolatot építsenek ki, mert fontos és értékes számukra a szeretetközösség.

Szalay Cecília Felhasznált irodalom: 1 Gary Chapman: Egymásra han− golva, Harmat, Budapest, 2009, 11.

2 Uo. 78.

KIS TÜKÖR

6

2010. szeptember

Bizonyságtétel „Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék.” (Péld. 23,26) Hosszú útnak a végéhez közeledem. Visszatekintve hálával gondolok az Úrra, aki fiatalon megkeresett, megtérített, követőjévé tett.

Istenfélő családból származom. Otthon sokszor zengett a zsoltár. Imádkozni tanítottak. Hétéves koromban Újtestá− mentomot kaptam. Felnőve úgy bocsátottak el szüleim a szülői házból, hogy elénekeltük a 25. zsoltárt: „...utaid Uram mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem”, édesapám imádko− zott, és így kísértek ki az esti gyorshoz Pozsonyban, hogy első munkahelyemet Kelet−Szlovákiában elfoglaljam. De ez még odébb van − most diák vagyok, és egy hittanórán ülök.

A lelkész – Béla bácsi – engem szemelt ki , hogy mélyebb lelki életre buzdítson.

Megkérdezte, hogy olvasom−e a Bibliát? Szoktam lapozgatni benn, feleltem. Ma vacsorázni fogsz? (délután volt az óra) Fogok. Te a testedet naponta táplálod, a lelkeddel nem törődsz? Tudod−e, hogy az Úr Jézus nagyon szeret, érted halt meg, várja, hogy add át Neki a szívedet, életedet? Én magamban csendben azt mondtam: „Úr Jézus a Tied akarok lenni.”

Tudod−e, hogy a Szentírás tükör – folytatta Béla bácsi –, ha belenézel meglátod magadat olyannak, amilyennek Isten lát.

Ha hűségesen olvasod, megtalálod benne az örökségedet.

Csendben ismét megszületett bennem a felelet Istennek: én mától kezdve ebbe a tükörbe naponta bele fogok nézni. Az óra végén nagy döbbenetemre Béla bácsi felszólított, hogy fejezzem be az órát, saját szavammal imádkozzam. Zavar− ban voltam. Egyszerűen csak annyit mondtam: „Istenem segíts, hogy amit megfogadtam, megtarthassam. Ámen.”

Isten áldott Szent Lelke volt jelen ezen az órán. Így indultam

Bringatúra Ennél jobban nem indulhatott volna a nyár. pedig nehezen győztek meg, hogy vegyek részt a túrán. Mert nem voltam benne biztos, hogy fogom bírni. Az nem volt kétséges,hogy egyébként érdemes lesz velük tartani. Már régóta álmodoz− tam egy biciklitúráról, de még egyen sem voltam, úgyhogy nagyon szerettem volna elmenni. Az ifisek előző túráiról pedig már elég jót hallottam. Nem is beszélve sokat eláruló fényképekről.

Aztán végre július 2−án teljes felkészült− ségben és létszámban nekiindultunk a nagy útnak. Már az első kilométerek és pihenők alatt megalapozódott a hangu− lat. Jobban belegondolva, a közös élmények mellett azért is volt olyan jó ez a csapat, mert mindig mindenki számíthatott a másikra a ne− hézségeknél. Mint ilyennél, leginkább a domboknál jött jól a biztatás, segítség.

el az Úr hívó szavának engedelmeskedve az új, számomra ismeretlen úton.

Csodálatos változás áll be az ember életébe, ha ajtót nyit az Úrnak. Iránytű lett az életemben. Tetteimet, gondolataimat vezette. Nagy volt bennem a megfelelni vágyás. Döntések előtt élt bennem a kérdés: „hát Jézus mit szól hozzá?” A lelki életben nincs megállás. Gyarapodik az ismeretünk, tisztul a látásunk. Így volt ez nálam is. Ismertem a jó Istent, a bűnt gyűlölőt nem. Így okoskodtam: nem öltem, nem loptam, nagy bűnöm nincs, a kicsiket megbocsátja Isten. Tévedésben voltam. Nem tudtam, hogy a „kis bűnök” is kövek a kárhozat− ra vezető úton. Nem tudtam, hogy meg van írva, hogy „nincs egy igaz is.” Így formált, nevelt az Úr igéje és Szent lelke által, és juttatott el a teljes összetörettetésig, amikor sírva vallot− tam: „a bűnösök között az első vagyok, ítéletet, kárhozatot érdemlek.” Erre az Úr válasza az lett: „Nem az igazakat hívo− gatni jöttem, hanem a bűnösöket megtérésre.” Mt 9,13 Így lett igen drága számomra a golgotai kereszt, drága Urunk áldozata. Így történt a nagy csoda az életemben. Egy diák− lány több mint 72 éve meghallja egy hittanórán az Úr hívó szavát. Nincs halogatás, tologatás, de van engedelmesség.

Erre válasz Isten gazdag áldása, áldott megtapasztalása je− lenlétének az életemben, mindennapjaimban. Ajándékul kapott látó szemekkel, elkészített szolgálatokkal és ezeket teljesítő készséggel.

Sok−sok hálával a szívemben dicsőítem megbízható, ígéreteit valóra váltó kegyelmes Uramat.

Puskás Gizella A szerző e hónapban ünnepelte 90. születésnapját.

Ezúton is Isten áldását kérjük életére! −szerk−

Tehát az ilyen és másféle kihívások, nehéz helyzetek közt gyűlt össze annyi élmény, hogy összeszedni is hosszú. De azért megpróbálnék pár dolgot leírni, hogy az olvasó betekintést nyerhessen a bringatúrások napjaiba. Én személy sze−rint nagyon élveztem a szabadsá− got, a száguldást,a napfényt és a ter− mészet más szépségeinek csodálását.

Ha már napfény, akkor elmondanám, hogy egész végig szép napos időnk volt, csak egyszer esett kb. 10 per− cig az eső, és egyszer volt nagyobb szelünk. Tehát ebben is érezhettük Isten áldását. Az első állomás, ahol a hosszabb, délutáni pihenőn− ket töltöttük, Csúz volt. Azért is álltunk meg épp itt, mert így megnézhettük a kastélyt. Egy csoportkép után továbbgurul− tunk. Még aznap bejártunk egy kolostorromot is, majd a pozbai lelkészlak udvarán állí−

tottuk fel sát−rainkat. Itt a közös vacsora és áhítat után még jókat beszélgettünk.

Második napunk nagy részét szép, csendes utakon tettük meg, s a nap végére jutott a túra legjava: 550 m szin− temelkedés. Felemelő érzés volt a szer− pentinek legyőzése után feljutni a hágó tetejére, majd lesuhanni a lejtőn. Az ezután következő útszakasz pedig talán a túra legszebbje volt. Egy hatalmas, füves völgyön tekertünk át. Így jutottunk

2010. szeptember

Nem mind arany, ami fénylik, vagy mégis?

Olyan sok mindent kellene most leírnom veletek kapcsolatban, de mivel Isten igéje igazság, ezért a valóságot írom le.

2008. szeptember első hetében szol− gáltam közöttetek a János evangéli− umából vett igével, amikor Jézus megmosta tanítványai lábát. Én is megmostam a ti lábaitokat. Ahogyan Jézus példát adott, úgy tettem én is.

Suttogva kifejeztétek, hogy az előző segédlelkész ezt nem tette volna meg, meg voltatok ijedve, egy kicsit megrémültetek, egy kicsit tetszett a dolog, de valahogy mindenki félt, min− denki remegett legbelül. Méricskéltük egymást, ez az igazság. Féltünk meg− nyílni egymás előtt, nem tudtunk mit kezdeni az újonnan kialakult helyzettel. Kerestük egymást, de nem találtuk. A „nagy és dicsőséges” komáromi ifinek most el kellett fogad− nia egy újabb igeszolgálót. Meg kellett tanulnia, hogy mi zarándokéneket énekelve megyünk tovább, tovább.

Nagyok voltatok. Ilyen nagy létszámú ifi nincs egyházunkban, de amilyen nagyok olyan szétforgácsolódott közösség. Nagy a korkülönbség, nagy a távolság, nagy a változás a ti életetekben, nem ismeritek egymást és az Isten mégis valamilyen céllal

KIS TÜKÖR egybefűzött titeket. Úgy éreztem, hogy nem mind arany, ami fénylik ebben a közösségben.

Nem tökéletes, nem jó, nem szép, és nem harmonikus ez a közösség. Háborog− tam az Úr előtt miattatok: ezeknek soha semmi sem jó. De az Úr tartott meg titeket. Nem az érdeklődési köre− itek, nem a ti igényeitek. Nem azért, mert olyan jó látni a másikat minden szombaton négykor. Erre nekem egy év kellett, hogy megértsem. Fénylet− tetek, de nem csillogtatok a szemem− ben. A veletek való személyes beszélgetések, a veletek való élmények által – főleg a martosi ifitá− bor – döbbentem rá, hogy az értéketek hatalmas. Ekkor kezdtem el értetek imádkozni. Ekkor értettem meg, hogy az, ami nem arany szá− momra, az soha nem is lesz az! Soha nem fog úgy csillogni, mint egy drá− gakő. Ekkor kezdtem önmagamat adni nektek. Nem játszottam meg semmit.

De tudjátok, értéketek nem abban van, hogy vagytok! Elvagytok, mint a befőtt, hanem Jézus Krisztusban való hitben, reménységben és szeretetben vagytok. Mert Isten Jézus Krisztusban értékesnek tart titeket, titeket, mint

7 közösséget. A halk szavú, de csöndes tanítványokat és a nagy hangadókat a közösségben. Ezért zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok A VILÁGBAN. (Fil 2,14−15) Egy évig nem értékeltem, nem akar− tam értékelni és szeretni azt, ami ben− netek volt. Isten azonban megtanított szeretni titeket. Letörölni könnyeiteket, osztozni örömötökben. Ki kell hogy mondjam: Jézus vére által tudtalak titeket elfogadni.

Ma már tudom, hogy értékesek vagy− tok! Adjátok mindig mindenkinek ön− magatokat. Ne féljetek tehát, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.

(Mt 10,31) Aranyom és ezüstöm nin− csen, de amim volt, van, és lesz: Jézus Krisztusban vetett hitem, azzal szolgálni fogok nektek mindenkor.

Legyetek erősek, bogaraim, legyetek szilárdak, szeretteim, mert Isten az erőnek, a szeretetnek és a józanság− nak Lelkét ajándékozza nektek. Az Úr legyen veletek.

Buza Zsolt

JELENT Ő S ÉVFORDULÓK Október • 440 éve, 1570−ben született Pázmány Péter esztergomi érsek, egyházi író • 20 éve, 1990−ben hunyt el Ottlik Géza író • 95 éve, 1915−ben született Arthur Miller amerikai író, drámaíró • 265 éve, 1745−ben hunyt el Jonathan Swift ír−angol származású író • 220 éve, 1790−ben született Alphonse de Lamartine francia romantikus költő

fel Inócra, a szálláshelyünkhöz. A tábortűznél sokat nevettünk, énekeltünk, és immáron egyre több kilométerrel a lábunkban, jó érzéssel tértünk nyugovóra. A harmadik nap fénypontja a vízesés volt Stará Hután, ahol nagyon jól szórakoztunk. Az 5 nap alatt voltunk még Drégely váránál is, szedtünk ribizlit a domboldalban, lá− togattunk templomot éjjel, hallgattuk a madarak és a fák hangját; főztünk spagettit, pudingot és mindenfélét... A nagyobb bajoktól is megóvott minket az Úr, csak pár defekttel, egy láncc− serével és néhány kisebb eltévedés− sel kellett megbirkóznunk.

Mindemellett pedig nagy örömmel tölt el, hogy új, és erősebb kötelékek köt− tettek emberek közt. És úgy gondo− lom, mindenki sok jót kapott ezen a túrán.

Flóra

December • 210 éve, 1800−ban született Vörösmarty Mihály magyar költő, író, az MTA tagja • 135 éve, 1875−ben született Rainer Maria Rilke német költő • 115 éve, 1895−ben hunyt el Jedlik Ányos magyar természettudós, bencés szer− zetes • 240 éve, 1770−ben született Ludwig van Beethoven német zeneszerző • 235 éve, 1775−ben született Jane Austen angol regényírónő • 135 éve, 1875−ben hunyt el Kemény Zsigmond író, publicista, politikus

http://ifibringatura.cserkesznet.sk

(forrás: www.wikipedia.hu)

November • 60 éve, 1950−ben hunyt el George Bernard Shaw Irodalmi Nobel−díjas angol író • 200 éve, 1810−ben született Erkel Ferenc magyar zeneszerző, karmester • 340 éve, 1670−ben hunyt el Jan Amos Komenský cseh teológus, a modern pe− dagógia atyja • 100 éve, 1910−ben hunyt el Lev Nyikolajevics Tolsztoj orosz író • 175 éve, 1835−ben született Mark Twain amerikai író • 110 éve, 1900−ban hunyt el Oscar Wilde angol író, költő

KIS TÜKÖR

8

A presbiteri tisztség Újságunk hasábjain a már megkezdett sorozatot szeretnénk folytatni, mely a pres− biteri tisztséggel foglalkozik. A megjelenő tanításokat az Iránytű Kiadó által 1993−ban megjelentetett Református presbiterek útmutatójából idézzük.

III. MUNKA Mi a Szentírás alapigéje a presbiteri tisztségre vonatkozólag?

Az apostol búcsúszava az efézusi vénekhez: „viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett az Isten anyaszentegy−

házának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.”

(Csel. 20,28) Mi hát a presbiter legelső feladata?

Legelőször is a presbiter saját magával törődjék. Szorgal− masan kell olvasnia a Szentírást s gyakorolni magát Isten szolgálatában. Ha nem nyújt jó példát a nyájnak, akkor saját munkáját akadályozza.

Csakúgy, mint a diakónusnak, a presbiternek is meg kell őriznie a hit titkát, tiszta lelkiismerettel. (I Tim. 3,9). Ál− landóan meg kell vizsgálnia és helyre kell igazítania magát, annak tudatában, hogy mit kíván tőle ez a tisztség (1Tim. 3,1−7; 2Tim. 2,24−25; Tit. 1,6−9), valamint annak nyomán, hogy mit tartalmaznak a Szentírásnak az Isten népét pász− torlókra vonatkozó részei (pl. Ezék. 34; I Pét. 5,1−4).

Miért éppen nőegylet? „Kedden fél ötkor tartja gyűlését a nőegylet, kérem a nőtestvéreket, vegyünk részt ezen az alkalmon” – hangzott oly sokszor a hívogatás a vasárnap délelőtti istentisztelet után a szószékről. Átfutott rajtam: „Én nem vagyok nőegyleti tag.” De foglalkoztatott, vajon mit is csinálhatnak ott az asszonyok.

Később hallottam, hogy teázgatnak, süteményezgetnek. „Á, nekem erre nincs időm” – gondoltam. Aztán jött egy alkalom, amikor drága Ica nénink, Oláh Imréné, a nőegylet elnöknője engem is – ahogy sokakat – megszólított: „Te mért nem jársz nőegyleti gyűlésre?”

Nem emlékszem, mit válaszoltam, de bizonyára csak hebegtem−habogtam.

Egy alkalommal azt mondta nekem: „Téged megértelek, mert nagy csalá− dod van.” Na, ez aztán szíven talált, mert tudtam, hogy nem azért nem járok. Tudtam azt, hogy havonta egyszer az ember talál időt, egy óra hosszát. Talán még jól is esik kizökkenni otthonról. Éreztem magamban, hogy az ember arra talál időt, amire akar.

Tépelődtem, aztán azt mondtam magam− ban: „Na jó, elmegyek. Megnézem, hiszen nem is tudom, mivel foglalkoz− nak ott az asszonyok.” Elmentem.

Belecsöppentem egy közösségbe, ahol éreztem, hogy szeretik egymást. Azzal mentem haza, hogy jól éreztem magam. A következő alkalommal is el− látogattam az asszonyok közé. Olyan előadásban volt részem, hogy éreztem, érdemes volt. És nem is volt sütemény, és tea sem. Terített asztalra akkor talál− tam, amikor valamelyik asszonynak a születésnapjára emlékeztek, és én olyan boldogan távoztam, azzal az érzéssel a szívemben, hogy milyen

2010. szeptember

szép gesztus ez. Hiszen, vannak itt as− szonyok, akik eléggé egyedül vannak, ez a közösség szinte a családjuk. Jóle− sik az embernek, ha felköszöntik. Aztán jöttek azok az alkalmak, amelyeken Ica néni megemlékezett a nőegylet munkásságáról, elővette a Krónikát, és döbbenten hallgattam, mi minden történt a nőegylet kereteiben. Micsoda múlt! Mennyi tenni akarás volt bennük, mennyi segítőkészség, ötlet és persze kirándulások, szórakozás is, kellemes együttlétek. Úgy érzem, nem bántam meg, hogy beálltam közéjük. Megszerettem őket.

Szeretnék tőlük tanulni: szer− vezőkészséget, segítőkészséget, megértést, szeretetet, mindamellett sütés−főzési ötleteket, és nem utolsó− sorban éneklést. Csodálatos Hallelu− jákat énekelnek.

Várnak Téged is szeretettel, fiatal, idős vagy középkorú, aki tele vagy ötletekkel, tenni akarással, és szereted az időseket. Aki úgy érzed, hogy hívők között már jobban érzed magad, mint a világban. Aki vágyakozol a megis− merésre; többet tudni a közösségről, amelybe jársz; az emberekről, mint amennyit csak a vasárnapi isten− tiszteleten lehet.

A nőegylet több mint havi egyszeri al− kalom. Ezek az asszonyok látogatják egymást, és még öregkorukra sem maradnak egyedül. Szeretettel egymás gondját viselik, és ami nagyon fontos, imádkoznak egymásért. Az Isten adjon erőt, és áldjon meg minden nőegyleti tagot! „Én plántáltam, Apollós öntözött, de az Isten adja a növekedést.” 1Kor 3,6 Gál Mária

Garay János: Hit, remény és szeretet Téged hiszünk nagy Isten, Mindenható király!

Ki földön és az égen Örökké vagy s valál, Ki térben és időben Megfoghatatlanúl, Mult és jelen s jövendőn Áldásként átvonúl.

Benned remélünk Isten!

Mert nyilatkoztatád, Hogy úgy imádhatunk mint Kegyes szelíd atyát, Ki szent gondviseléssel Fejünk felett virraszt, Ki tévedőknek is nyújt Szelíd, kegyes vigaszt.

Téged merünk szeretni Fiadnak általa, Ki szent, dicső tanával, Mely szeretet vala, Az isten és ember közt Szent híd gyanánt felállt, S ki által így az ég s föld Egy szép egésszé vált!

Téged hiszünk, nagy Isten, Ég, föld dicső ura, Benned remélünk, Isten!

Szelíd, kegyes atya.

Téged mertünk szeretni Fiadnak általa: Mert te vagy a szeretet Legtisztább hajnala!

2010. szeptember

KIS TÜKÖR

9

Az angol táborról...

Az elmúlt hónapok eseményei

Ifjúsági angol tábort rendeztek Balatonfűzfőn, amely aug. 2− tól 5−ig tartott. A tábor témája „Mi megváltoztunk (We are changed)” volt. Összesen 35−en voltunk, mégpedig 25 diák, 10 tanár, ill. vezető. Segítségünkre voltak Ausztriából a salzburgi koreai gyülekezet lelkésze és fiataljai. Misz− szionárius lelkészként mindig szerettem volna szervezni egy tábort, ahol együtt lehetek a komáromi ifjúsággal. Hála Is− tennek, ez sikerült. Miért szükséges az angol tábor az ifjúság számára? Mert az angol nyelv nemzetközi nyelv. Manapság sokat utazhatunk, és ismerhetünk meg idegen kultúrákat, beszélgethetünk a különböző országokról érkező ifjúsággal, tanulhatjuk az ő egyháztörténelmüket. Éppen azért szük− séges az angol, hogy akár nemzetközileg ismert nyelven is tudjuk az evangéliumot hirdetni. A tábor célja nemcsak a nyelvtanulás, hanem a lelki épülés az igehirdetés, az Úr di− csőítése és az imádság által. Én a tábor alatt két dolgot éreztem.

Egyik az volt, hogy Jézus Krisztusban túlléphetünk a nemzeti és a nyelvi korlátokon is. 25 diák közül 6−an koreaiak voltak. Ők szlovák vagy magyar iskolába járnak. A magyar diákok között is vannak, akik szlovák iskolába járnak. És a vezetők koreaiak voltak, akik Ausztriában élnek, és csak angolul és németül lehetett velük beszélgetni. Ilyen összetett helyzetben

Június 4.

Ezen a napon emlékeztünk az I. világháborút 1920. június 4−én lezáró Trianoni békediktátum 90. évfordulójára. Ün− nepi istentiszteletünkön délután 5 órakor Fazekas László, egyházunk püspöke szolgált. Majd a Kollégium udvarán a T(e) Ü(gyed) KÖR Polgári Társulás által állíttatott em− lékmű leleplezésére került sor. A csodálatosan szép al− kotást Smídt Róbert fafaragó készítette. A mű és a rajta ékeskedő Reményik Sándor vers emlékeztet bennünket és utódainkat hovatartozásunkra, múltunkra, így segít a jövőben identitásunk megőrzésében.

Június 5.

Az egyetemes egyházunk egyházzenei osztályának szer− vezésében megtartott országos énekversenyen két kate− góriában is első helyezést ért el hittanosaink két képviselője: Haris Dária (I. kat.) és Meltsók Annamária (II. kat.). Mind− ketten a Marianum Iskolaközpont tanulói. Felkészítő taná− ruk: Simonné Rácz Márta volt. A nyerteseknek gratulálunk!

Június 11.

Fiataljaink és az érdeklődők ezen az estén a Tizenhárom című filmet nézhették meg az Ifilmklub szervezésében. sem volt gond a társaságnak eggyé kovácsolódni. „Krisztus− ban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisz− tus Jézusban.” ( Gal. 3,28) Másodszor láthattam a fiatalok lelki ébredésének esélyét. A fiatalok nagyon aktívak, és nagy bennük a lelkesedés. Ezt főleg éneklés alatt lehetett észrevenni, amikor dicsőítették az Urat. A fiatalok teljesen más világban születtek, mint az idősebbek. Ők tapasztalatokra vágynak. Ha foglalkozunk velük, és vezetjük őket a jó úton, hagyjuk őket kibontakozni, akkor lelkileg egészségesen épülve fognak felnőni.

A tábor megszervezésekor sokszor cseréltem ötleteket Fazekas Zsuzsanna tiszteletesnővel, és olykor együtt imád− koztunk a táborért. De nem csupán mi, hanem a tábor vezetői is Ausztriában. Én hiszem, hogy az Úr imáinkat meghallgatta, és Neki köszönhetjük azt, hogy a tábor jó ered− ményekkel zárult. Én már most imádkozom a jövő évi táborért. Visszaemlékezem a fiatal lelkekre. Visszaem− lékezem, ahogy énekükkel és mozgásukkal dicsőítették az Urat. Soli Deo Gloria.

Dr. Park Sung Kon

Június 20.

Martoson a Feszty−parkban megtartottuk a Családosok vasárnapját, melyen csaknem 70−en voltunk. A délelőtti istentiszteletet közös ebéd, majd családi játékos vetél− kedő követte.

Június 27.

Hagyományunkhoz hűen a délben tartott istentiszteletün− kön emlékeztünk az 1763−as földrengésre, mely váro− sunkat sújtotta.

Délután a SJE Teológiai Karának diplomaosztó ünnepsé− gére került sor templomunkban.

Július 2–6.

Csiba Zoltán segédlelkészünk szervezésében és vezeté− sével ifjaink kerékpártúrán vettek részt. Az 5 nap alatt megtett 360 km−es útvonal érintette Pozbát, Aranyosma− rótot és Újbányát. A 20 résztvevő fáradtan, de örömmel tudatosíthatta, hogy mindenre van ereje a Krisztusban.

10

KIS TÜKÖR

Július 9.

A SZMPSZ XIX. Nyári Egyetemét tartotta városunkban.

Ennek záró alkalma a templomunkban megszervezett ökumenikus istentisztelet volt, melyen sor került az ének− zenei szakcsoport hangversenyére is.

Július 12–16.

Fiataljaink számára gyülekezeti ifjúsági tábort szerveztek Buza Zsolt és Csiba Zoltán beosztott lelkészeink. A Diós− jenőn tartott alkalmon 25 fiatal vett részt. A hét központi tanítása Dávid király életének és harcainak történetei alap− ján a hitélet küzdelmeiről szólt.

2010. szeptember

Augusztus 2–5.

Angol nyelvű ifjúsági tábort szerveztünk a linzi koreai gyü− lekezet ifjúságával Balatonfűzfőn a konfirmandusok kor− osztályának. A 27 fiatal számára a tábor valóban nemzetközi volt, mert magyar, szlovák, német, angol nyel− ven folyt a társalgás. A Lélek azonban csodálatos közös− séggé formálta ezt a kis csapatot, akik átélhették a krisztusi egységet. A téma a Jézussal való találkozás volt.

A lelki töltetért köszönet Park Sung Kon misszionáriusnak és feleségének, Kimnek, valamint Lee linzi lelkipásztornak és feleségének, akik önzetlenül szolgáltak ifjaink között.

Köszönet illeti a linzi fiatalokat, akik zenéjükkel, éneklé− sükkel , a muzsika csodálatos erejével szántották a szíve− ket a magvetés számára.

Augusztus 1.

Bemutatkozó igehirdetését tartotta templomunkban nt.

Molnár Árpád, aki ezután püspöki titkárként tevékenyke− dik majd egyházunkban, gyülekezetünk területén. A lelki− pásztor feleségével és három kislányával költözött városunkba, miután 12 évig a rozsnyói gyülekezet meg− választott lelkészeként szolgált. Reméljük, gyülekezetünk munkájában is részt vállal a jövőben, és közösségre, ott− honra találnak közöttünk.

Július 19–23.

Már második alkalommal tartottunk gyülekezeti napközi tábort 8−12 éves gyerekek számára a Kollégium udvarán Fazekas Zsuzsa lelkésznő szervezésében. A hét témája az Isten csodái voltak. A bibliai történetek mellett sokat énekeltünk, játszottunk. Egy délutánt a gútai vízimalomnál töltöttünk, ahol a gyerekek lovagoltak, játszottak. Utolsó délután vendégül láttuk a gyerekek szüleit, s a gyerekek által készített finomságokat kínáltuk. Az alkalmakon 32 gyerek vett részt. Köszönet a hitoktatóknak: Sánta Eszter− nek, Szalay Cecíliának, Ódor Zsuzsannának, Tóth Zsu− zsannának és Fóti Péternek, aki az éneklést vezette, valamint a segítőknek: Fazekas Zsuzsannának, Fekete Emesének és Koka Frederikának.

Augusztus 2–8.

Gyülekezetünknek csaknem 40 tagja töltötte ezt a hetet Tahiban, csendeshéten. A hét témája az Apostoli hitvallás tételei voltak, melyekről dr. Pólya Katalin párkányi lel− késznő tartott előadásokat. Egy−egy délutánra megláto− gatott bennünket Szarka Miklós és Szeverényi János, akik az egyházi és egyházon kívüli misszió lehetőségeiről szól− tak. A résztvevőknek szombat délután lehetőségük nyílt meglátogatni a váci börtön megtért fogvatartottait, akik bi− zonyságot tettek, hogy Jézus Krisztus ma is szabadító úr, és hogy a szabadság nem körülményfüggő. Az áldott al− kalom mély nyomot hagyott minden résztvevőben. Az előadások idején a részt vevő gyermekekkel Szalay Cecília hitoktatónk és Virágh Szilvia, gyülekezetünk leendő se− gédlelkésze foglalkozott.

Augusztus 8.

Búcsúzott közösségünktől Buza Zsolt beosztott lelkész, aki két évig építette Isten országát gyülekezetünkben áldá− sos szolgálataival. Új szolgálati helyére költözött hitvestársával, Bodnár Aranká− val, akivel augusztus 28−án kötöttek há− zasságot. Isten őrizze és áldja meg őket gazdagon szolgálataikban és családi életükben egyaránt.

Augusztus 11–15.

Közösségünk ifjai a Firesz által szervezett Élesztőn vettek részt a Tátrában. A szervezők gazdag programmal, gon− dolatébresztő előadásokkal, és hitmélyítő igeszolgálatok− kal várták a jelentkezőket Egyházunk egész területéről Az alkalmon majd százan vettek részt. Jó, hogy vannak ilyen lehetőségek is, ahol gyülekezeteink fiataljai találkozhat− nak.

2010. szeptember

KIS TÜKÖR

Augusztus 23–28.

Virten megtartottuk gyermektáborunkat, amelyen 43 gye− rek vett részt 7 vezetővel. Ismét egy lelkiekben gazdag hetet töltöttünk együtt. Dávid király elhívásán és harcain, győzelmein keresztül szembesültek a résztvevők azzal, hogyan lehetünk Isten országának polgáraivá. A délelőtti szemléletes előadásokat Tóth Zsuzsanna, Sánta Eszter hitoktatóink, valamint Csiba Zoltán és Gál Lászlő segéd− lelkészeink tartották. Az esti alkalmakon Fazekas Zsuzsa lelkésznő az Isten országáról szóló jézusi példázatok alap− ján a mennyei polgárságról szólt. Köszönet Csiffáry Ildikó vezetőnek és Fóti Péternek, aki az éneklés jó hangulatát segítette szolgálatával. A héten volt tábori olimpia, kincs− keresés, és az utolsó estén megtartottuk a szülők estéjét, ahol a gyerekek csoportjai hol humoros, hol elgondolkod− tató vagy hitébresztő műsorukkal szolgáltak.

11

Keresztségben részesültek JÚNIUS Ádám – Németh Szabolcs róm. kat referens és Horváth Éva ref. hivatalnok gyermeke Tímea Anna – Tücsök Attila ref. mérnök és Csernyánszky Noémi tanítónő gyermeke Krisztián – Groenewold Richárd könyvelő és Szathmáry Annamária ref. irodavezető gyermeke Anna Bíborka – Barthalos Gábor róm. kat vállalkozó és Gőcze Csilla ref. tanítónő gyermeke JÚLIUS Nimród János – Nagy János rendőr és Nagy Zsuzsanna ref. gyógypedagógus Márk – Balogh Marek – ref. rendőr és Gál Alexandra ref. vállalkozó AUGUSZTUS Eszter Júlia – Kiss Csaba ref. agrármérnök és Tóth Fru− zsina ref. agrármérnök Ármin Noé – Décsi István róm. kat. magánvállalkozó és Fábik Mónika ref. egészségügyi nővér

Házasságot kötöttek

Áldott legyen az Isten, aki egész nyáron őrizte, tanította, erősítette testében és lelkében az alkalmainkon résztve− vőket. Övé a dicsőség és hála!

Köszönet illeti mindazokat, akik imádságukban hordoztak, vagy anyagi támogatásukkal segítették alkalmainkat.

Augusztus 29.

Bűnbánati hetünk után úrvacsorai közösségünkben hálát adtunk Istennek az újkenyér ajándékáért.

Szeptember 4.

A délelőtti istentisztelet keretében tanévnyitót tartottunk, ahol 12 elsőst köszönthettünk. A gyerekek nagyon örültek az apró ajándéknak, amit az alkalom után gondnokainktól vehettek át. Imádkozzunk a szülőkért és a gyerekekért, hogy testben és lélekben is növekedjenek!

JÚNIUS Dékány Miklós 28 éves ref. mérnök és Mikolai Éva 28 éves ref. pedagógus; Németh Zoltán 34 éves róm. kat. gépész és Marosinyec Éva 27 éves ref. hivatalnok; Mezei Mihály Attila 33 éves róm. kat. villamosmérnök és Komá− romi Tünde 28 éves ref. minőségellenőr; Molnár Nándor 33 éves róm. kat. sofőr és Katz Edina 26 éves ref. könyvelő AUGUSZTUS Pálfy Attila 25 éves róm. kat. edző és Illés Ella 26 éves ref. orvos; Sánta Szilárd 34 éves ref. vállalkozó és Hornyák Eszter 25 éves ref. tanár; Édes Péter 31 éves ref. vállal− kozó és Tóth Zsanett 28 éves operátor; Gál László 28 éves ref. lelkész és Csókás Zsuzsanna 23 éves ref. óvónő

Eltávoztak a földi életből MÁJUS Lavó József 64 évesen JÚNIUS özv. Balabán Rudolfné Sánta Margit 85 évesen JÚLIUS özv. Berecz Béláné Kutlík Éva 71 évesen, Rajczy László 82 évesen, Szabó Gyula 49 évesen, Borbély László 93 évesen AUGUSZTUS özv. Molnár Tihamérné Seres Julianna 75 évesen, özv.

Zachar Józsefné László Hermina 84 évesen, özv. Kar− tali Ferencné Retkes Irén 90 évesen, özv. Mátyási Jó− zsefné Kacz Margit 100 évesen, Jozefík Jolán 73 évesen

KIS TÜKÖR

12 MISSZIÓI TERV A 2010. ESZTEND ŐRE (4. negyedév) OKTÓBER 3.

Idősek, betegek vasárnapja – Az Úr megsebez, de be is kötöz 14–17.Konfirmandusok hétvégéje – Alistál, 8. évf.

22–23.Gyermektáborosok találko− zója 24.

Konfirmandusok bemutatko− zása – 8. évf.

25–30.Evangelizáció: Fekete Károly, Fazekasné Riskó Márta 31. Új bor ünnepe – úrvacsora Reformáció ünnepe NOVEMBER 7.

Gyászolók vasárnapja – Az emlékezés fényei 14.

Diakóniai vasárnap 18.

Diakóniai bizottság 25.

Marianum – szalagavató – úrvacsora 22–27.Bűnbánati hét 28.

Advent 1. vasárnapja – úrvacsora Adventi est – Pálóczi H. Ádám énekszerző szül. 250. évf.

DECEMBER 3.

Konfirmandusok mikulása 4.

Ifisek mikulása 5.

Presbiterek „adventje” 12.

Adventi est – Heltai Gáspár reformátor szül. 500. évf.

19.

Adventi est – Bolyai János ref. matematikus halálának 150. évf.

Kis Tükör 2010/4 20–23.Bűnbánati hét 24.

Istentisztelet – ünnepi műsor 25, 26.Karácsony – úrvacsora 31.

Ifi−szilveszter

„Az idő nem feltétlenül hoz magával szeretetet, de a szeretet feltétlenül időt teremt, hogy megmutassa magát. Az akarás fojtogatja, a türelem pedig érleli a szeretetet.”

Simon András

2010. szeptember

Eklézsiánk múltjából ...Annak kifogás nélkül mindenki enge− delmeskedett. Másnap volt sütés−főzés a konyhában, mintha névnapi lakomá− hoz készülnénk. Minden asszony azon volt, hogy kitegyen magáért. Hej, de sokszor irigykedtem gyermekkorom− ban a tanító urakra, mikor a drága jó dorongos fánkot, a barátfülét szatyorba pakolták, én meg nem kaptam belőle.

Négy fogás étel került a szatyorba, mely szép fehér sávolyos abrosszal lett kibélelve: abba rakták a tálakat, faze− kakat, annyi tányért, ahány az étel− szám a vendégekkel sokszorozva, evőeszközökről az ecclésia gondosko− dott. Tizenkét órára pontosan készen volt minden étel, úgyhogy mikor a Szent András tornyában az utolsó ha− rangszó elkondult, már akkor a két dár− dás ott robogott be a szatyorral a kollégium vaskapuján...

Mikor aztán a nagy szabadságharc ki− tört, ahogy sok más régi dolog ele− nyészett, azokkal együtt a kollégium szatyra is elmúlt. Most már aztán az én szülő ecclésiámnak nincsen kollégiumi szatyra, hanem iskolája sincsen..”

Itt meg kell állnunk. Miért is mondja Jókai, hogy az eklézsiának nincs isko− lája? A választ az alábbi eseménysor

Október 6 Őszi napnak mosolygása, Őszi rózsa hervadása, Őszi szélnek bús keserve Egy−egy könny a szentelt helyre, Hol megváltott — hősi áron — Becsületet, dicsőséget Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára Ráragyog a nap sugára, Oda hull az őszi rózsa, Hulló levél búcsucsókja; Bánat sír a száraz ágon, Ott alussza csendes álmát Az aradi tizenhárom. Őszi napnak csendes fénye, Tűzz reá a fényes égre, Bús szivünknek enyhe fényed Adjon nyugvást, békességet; Sugáridon szellem járjon S keressen fel küzdelminkben Az aradi tizenhárom.

Ady Endre

adja meg: A szabadságharc után a kol− légium 1849. december 13−án nyitotta meg kapuit. Azonban diákjai közül csak az alsóbb osztályosok jelentek meg. A magasabb évfolyamok tanulói, mint a retorikai, poétikai és logikai minősíté− sűek, önként álltak be Kossuth zászlaja alá. Így joggal tartottak számonkérés− től, Simunich várparancsnok bosszújá− tól, aki névsorukat állandóan kéznél tartotta. 1850. április 20−án Pfeifer mi− niszteri biztos szigorú rendeletben kö− vetelte a kollégium igazgatóságától, hogy részletes jelentést tegyen a „for− radalomban” részt vett diákokról. Időközben – látva a kollégium válságos helyzetét – Vály Ferenc eddigi rektort áthelyezték Pápára. 1851. január 5−én kijött az „Entwurf” néven ismert közép− iskolai rendtartás, amely – a maga túl− zott igényeivel – lehetetlenné tette a kollégium további működését. Ez esz− tendő július 9−én Beöthy Zsigmond (Jókai kereszttestvére) az eklézsia főgondnoka, ismertette a presbitérium előtt a főispán átiratát, mely szerint: „A komáromi főiskola nyilvánossági jogától megfosztatott!”

PhDr. Szénássy Zoltán

KIS TÜKÖR impresszum

XI. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 2010. SZEPTEMBER FELELÕS KIADÓ: Fazekas László FÕSZERKESZTÕ: Tompa Gabriella GRAFIKAI ELRENDEZÉS: Viola András MUNKATÁRSAK: Csiba Zoltán, Fazekas Zsuzsanna, Fóti Péter, Jakab István, Szalay Cecília, Szénássy Zoltán, Turányi József, Vaszily Tímea SZERKESZTÕSÉG: Jókai utca 34.

945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o.

A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapja. Megjelenik minden negyedévben. Megrendelhetõ a szerkesztõség címén, egy példány ára: 0,50 €.

Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk.