XI. évfolyam
Alapítva 1928-ban
2010. június
2. szám
KIS TÜKÖR
A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA
Búcsú az iskoláktól...
Tartalom Emlékezzünk: Mikszáth Kámlán 2. oldal Keresztyén „zöldség” 4. oldal Az MRGK nyilatkozata Színjátszókör 5. oldal Ifirkász (az ifjúság oldala): Bizonyságtétel Szeretethíd Levelek Jézusnak Ifjúsági zenekarunk 6. oldal A presbiteri tisztség Kézről kézre 8. oldal Eseménynaptár 9–11. oldal Eklézsiánk múltjából Táborok 12. oldal Az új gyülekezeti énekekrő énekekről a mellékletben olvashatnak!
Fotó: Bedi Gyula
Egy idegen család kopogtatott be hozzám egy szomorú őszi délutánon. Öröm volt a szívünkben, hiszen édes− anyjukat lepték meg 90. születésnapja alkalmából. Felhozták régi alma ma− terébe, a komáromi kollégiumba. Jó volt látni, hogy amikor belépett gyüle− kezeti termünkbe, akkor szinte kivi− rágzott. A megtört test mögött egy virágzó, örvendező lelket éreztem. El− mesélte, hogy ott voltak a közös áhí− tatok, amelyeket a lányoknak kedves tanárnőjük tartott, és itt szólt hozzá leg− először tiszta szívből Isten igéje, ame− lyet Galambos Zoltán tiszteletes úr tolmácsolt a legelső tanévnyitó isten− tiszteleten: neveld, tanítsd a gyer− meket a neki megfelelő módon.Ez az ige vezette egész életében, ez az ige határozta meg munkáját, hiszen Nagykanizsán, ahol elkezdett tanítani, ez az ige határozta meg szolgálatát 42 éven keresztül, ameddig oktatott, tanított. Istenbe vetett hittel és szere− tettel tudott tanítani. Az iskola ma sok ember számára nyűg. Nyűg a gyermek számára, aki felnőtt akar lenni; nyűg a szülő szá− mára, mert azt látja, hogy az oktatási intézmények nem töltik be rendelteté− süket. Nyűg a pedagógusok számára, mert azt érzékelik, hogy nem áll mö− göttük senki. Miért van ez? Azért, mert az oktatás− ból – mint életünk sok más területéről – kiszorult az Úr. Mellékvágányra ke− rült. Épp ezért van az, hogy mindenki várja e tanév végét, nem kiáradó örömmel, hanem a megunottság ér− zésével: ennek is vége. Búcsú az is− koláktól! Nem könnyes búcsú, hanem: na végre! Nem kell semmit sem szer− vezni, nem kell együttműködni a pe− dagógussal, nem kell szülői értekezletre menni, a gyermek egész nyáron ellesz magának. Kiveszett a pedagógia, kiveszett a tanítani és a ta− nulni vágyás ajándéka az életünkből.
Kiveszett a felelősség gyermekein− kért, növendékeinkért! Letudom, meg− csinálom, elbúcsúztatom, majd vége! A tanév végével azonban semmi sem ér véget. A gyermekem megmarad, a tanár megmarad, és én is szülő maradok. Lássuk most, hogy hogyan újította meg az oktatást, a nevelést a refor− máció! Hogyan töltötte meg tartalom− mal, és mi biztosított neki alapot? A reformáció nagy hangsúlyt helyezett a tanításra. Szinte az élet minden te− rületére irányult. Teljesen szakítani akart azzal a középkori felfogással, amely Ágoston tanításából leszűrődött, tudniillik, hogy a tanítás fő célja a túlvilágra való felkészülés. Semmi másra nem kell összpontosítani, és a tudományok elsajátítása egyáltalán nem vezet jóra. A középkori nevelés csak a klérus nevelésére összponto− sult. A plébániai, kolostori és káptalani iskolák többsége csak azért szerve− ződött, hogy megtöltse a klérus pad− jait. A quadrívium és trívium iskolai fokozatok tantárgyait csak a kivétele− sek sajátíthatták el. Az egyetemek is csak három tudomány művelését hangsúlyozták: filozófia, teológia és jogi karok létesültek. A társadalom al− sóbb rétegei pedig teljesen ki voltak zárva a nevelésből. Ahogy Luther Márton fogalmazott: a középkor szol− gákat nevelt magának. A mai kor mintha erre a középkori ne− velésre öszpontosulna. Csak most az egyház szerepét az állam vette át! Szolgákat nevel magának a világ! Gé− piesedünk, és közben nincs szabad− ságunk! Isten igéje azonban azt mondja: Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság! A reformáció a humanizmussal kar− öltve felfedezi az Úr igéjét, a bibliai igazságot: Tanítsd a gyermeket! Kál− vin János külön Kátét készít a felnőt− folytatás a 3. oldalon