X. évfolyam
2009. december
Alapítva 1928-ban
4. szám
KIS TÜKÖR
A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA
Tartalom Emlékezzünk: Szabó Lőrinc 2–3. oldal Könyvfigyelő 3. oldal Hitoktatóink bemutatkozása 4. oldal Nyilas Misi karácsonya 5. oldal Ifirkász (az ifjúság oldalai) 6–9. oldal A Lux aeterna Wittenbergben 10. oldal Ifitalálkozó Jelentős évfordulók 11. oldal Az igazak emlékezete áldott „Nem akarnak megváltozni” 12–13. oldal Egy elfelejtett zászló 14–15. oldal Képgaléria 16. oldal Eseménynaptár 18–19. oldal Eklézsiánk múltjából 20. oldal
Tökéletes ajándék? Ajándék: valakinek ingyen, főképp sze− retetből vagy figyelmességből adott dolog – olvashatjuk e szó jelentését a Magyar értelmező kéziszótárban. Egy dolog, amiért nem fizetünk, amit ingyen kapunk egy másik embertől vagy emberektől, vagy netalán egy áruházban. Karácsony táján különösen sokat foglalkozunk ezzel a témával, hiszen a minket érő hatások is egyre efelé terelik figyelmünket – vásároljunk minél többet, hogy karácsonyeste minden szerettünk elégedett legyen. (Bár megfogalmazódhat bennünk a kérdés – honnan tudja egy áruház− lánc, mitől lesznek elégedettek csa− ládtagjaink, ha sokszor magunknak is gondot okoz kitalálni, szerettünk mire vágyik, minek örül, mi bántja, mit szeret, vagy éppen mit nem.) Szeretünk adni, örömet szerezni, de szeretünk kapni is. Karácsonyt várva hosszasan készülünk a karácsony− esti ajándékozásra, örömmel készít− jük ajándékainkat szeretteinknek, amelyekkel szeretetünket, megbe− csülésünket fejezzük ki, majd lessük arcukat azok átadásánál. Nekünk is jólesik, ha az ajándék által az aján− dékozó szeretetét, megbecsülését érezzük. Nem minden ajándéknak tudunk azonban őszintén örülni. Megesik, hogy valamilyen hátsó szándékot, személyes érdeket érzünk mögötte, és bizony, mi sem mindig önzetlenül adunk. Előfordul, hogy valamilyen be− vallott vagy titkolt szándékunk fűződik hozzá, pl. a megajándékozott megbe− csülését akarjuk elnyerni vele, vagy szeretnénk, ha általa megkedvelne bennünket. De ajándékozhatunk megszokásból is, viszonzásként vagy viszonzást várva, és akár azért is – különösen karácsonykor –, mert ilyenkor így illik. Hirdethetjük továbbá
státuszunkat is egy fényes ajándék− kal, vagy éppen jóságunkat, kegyes− ségünket. De szívünkhöz az igazán önzetlen szándékú őszinte ajándékok állnak közel, amelyek mentesek mindezektől a negatív érzésektől. Egy jól kiválasztott ajándék kedves emlék lehet hosszú éveken vagy akár egy életen át, de azt is tudjuk, hogy sérthetünk, bánthatunk is vele, ha a megajándékozott kritikát, célzást érez mögötte. Az áruházakban kapott ajándékról pedig gyakran kiderül, hogy csak reklámfogás további vá− sárlásunkhoz, vagy valójában nem is ajándék, hanem már megfizettük, és az áruhoz tartozik. A felsoroltakat olvasva megfogalma− zódhat bennünk a kérdés: ha valóban ilyen sok hatás befolyásolhatja ezt a szép és kedves szokást, érdemes−e még hinni abban, hogy van igazi, ön− zetlen szeretetből jövő ajándékozás? És ha van is, hol találjuk meg azt az ajándékot, amely nem okoz csaló− dást, nem bántó, hanem hasznos és személyes? Istenünk tökéletesre teremtett világát az ember engedetlensége miatt meg− rontotta a bűn, mellyel Ádám és Éva utódaiként küszködünk, harcolunk. Egyedül erőtlenek vagyunk ellene, sőt hajlamosak vagyunk mindent újra és újra elrontani. Atyánk viszont éppen karácsonykor ajándékoz meg bennünket azzal a legnagyobb ajándékkal, amelyet ember valaha is kaphat: erre a világra születik egyetlen Fia, aki által lelkünk kiszabadulhat a bűn gyötrő állapotá− ból, mindig megújuló erőt kaphat har− caiban, és szabaddá válik a jó cselekvésére. Nem a mi érdemünk ez, hiszen so− hasem tudnánk elég jók lenni ahhoz, hogy az Úrnál kiérdemeljünk bármit folytatás a 11. oldalon