X. évfolyam
Alapítva 1928-ban
2009. október
3. szám
KIS TÜKÖR
A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA
„Ki mint vetett, azonképpen arat…”
Tartalom Emlékezzünk: Kazinczy Ferenc 2–3. oldal Könyvfigyelő 3. oldal Ifirkász (az ifjúság oldala): Martosi ifitábor, CE tábor, Csillagpont, gyerektábor, brin− gatúra, kisújfalusi látogatás 4–7. oldal Csendeshét Campfest 8. oldal Bizonyságtétel Jelentős évfordulók 9. oldal Eseménynaptár 10–11. oldal Eklézsiánk múltjából Missziós terv „Ki mint vetett, azonképpen arat” (vezércikk folytatása) 12. oldal
„…Amely pedig a jó földbe esett, ez az, aki hallja és érti az igét; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, né− mely hatvan annyit, némely pedig har− minc annyit…” Mt 13:23 Lassan−lassan elmúlt a nyár, és bekö− szöntött az ősz. Az aratási munkák be− fejeződtek, a természet pihenni tér. A táj is elalszik, hidegre fordul az idő, szemerkélő eső, ködös reggelek, min− den olyan szomorkás, kicsit halott lesz. Mert mi is jut eszünkbe akkor, amikor halljuk: ősz. Hulló falevelek, elmúlás, halál. Csupa pesszimizmus, csupa ne− gatívum, szürkeség. Valahol, túl a szür− keségen, a ködön, a szomorúságon azonban mégis ott van a reménység. A reménység, hogy újra tavasz lesz. A reménység, hogy újra felsüt a nap, a köd felszáll, az ég kitisztul, a fák újra zöld leveleket és virágokat hajtanak. Talán mi is így élünk már évek óta, azzal a különbséggel, hogy a mi éle− tünkben mégsem akar kisütni a nap véglegesen. Valahogy túl erős a köd, a ború. Nemrégiben arról beszélgettem valakivel, hogy mire is gondol ma az ember új kenyér és új bor ünnepén? Mit ünnepelünk ilyenkor? Emlékszem, nagyanyámék eme két ünnepen el tud− tak csendesedni, és hálát adtak a ter− mésért. Hálát adtak, hogy arathattak. Hálát adtak, hogy szüretelhettek. Hálát adtak az Úr velük közölt kegyelméért, hálát adtak, hogy hálát adhatnak. Ők meséltek nekem arról, hogyan áldja meg Isten a termést, hogyan vigyáz a növekvő magocska fejlődésére, ho− gyan látja el csapadékkal, napfénnyel, tápanyaggal. Azt gondolom, ez az, ami miatt nem szakadt még fel a köd ben− nünk. Ennek az oka, hogy nem tudunk előrelépni, borús, és szomorkás a mi életünk. Nem érünk rá, nincs időnk. Nincs aratás, és nincs szüret. Mintha megállt volna az idő, mintha megválto− zott volna a világ. Nem, a világ nem vál−
tozott meg. Mi változtunk meg. A baj magva, hogy nincsen mag, amit elül− tetnénk. Nem jó a mi szívünk talaja. Talán kemény, talán köves, talán gazos. Nem tudom. De azt tudom, hogy a Nagy Magvető ezen az éven is szórta a magot. Szórta a magot, és re− ménykedett, hogy a mag kikel, megnő, és gyümölcsöt terem. Testvéreim, ebben az évben is eljött az aratás és a szüret napja. A gazda kimegy, hogy le− arassa és leszüretelje a termést. Mi vajon készen állunk−e már? Készen ál− lunk−e arra, hogy learattathassunk? Van−e gyümölcse, van−e érett kalásza a mi szívünknek, ami aratható, ami le− szüretelhető? Lehet, hogy holnap már nem lesz lehetőség arra, hogy a gyü− mölcs, a kalász beérjen, éppen ezért még ma, még most kell elfogadni a Magvető Isten kezéből a magot. El kell fogadni, hogy amikor eljön az aratás, a szüret napja, érett és egészséges le− gyen az. Növekszik−e bennünk a mag? Növekszik−e bennünk a szeretet, a ke− gyelem, az irgalom, a megbocsátás? Van−e benned mag, learatható gyü− mölcs? És még egy fontos kérdés: tudsz−e már vetni? Tudsz−e új kenyeret, új bort adni? Mert a te kezedből is sokan várnak segítséget, magvetést. A munkahelyeden, otthon, az iskolában. Csak egy jó szót, csak egy simogatást, csak egy vigasztaló tekintetet. Élsz−e ezzel a lehetőséggel? Van−e benned új kenyér? Van−e benned új bor? Él−e benned a reménység, amikor oly kilá− tástalan a helyzetünk? Amíg nem lesz vetés, nem lesz aratás, és nem lesz szüret sem. Ne félj vetni, szórd a magot, szórd az igét, akkor is, ha min− den körülmény a vetés ellen szól. Akkor is, ha nem engednek beszélni; akkor is, ha sárba tiporják jogaidat; akkor is, ha el akarják veled hitetni a hazugságot; akkor is, ha bizonytalan a folytatás az 12. oldalon