Igen, tessék! magazin - Kolozsvári Magyar Napok különkiadás

igen, tessék! különszám, 2017. augusztus 19. www.igentessek.ro

Ha felülhetne erre a buszra Arany János, biztos mosolyogna | 8.

A Sétateret is meghódította a KMN! | 12.

Betonszörnyek vagy épített örökség? | 17.

Pásztor anna:

a közös nyelv nagy összetartó erő | 4.

Igen, tessĂŠk! magazin | 2

tartalom

köszöntő

7

8. KMN: Benne van a spiritusz

10 Portré Pásztor Anna: a közös nyelv nagy összetartó erő........................4

Ajánló

TÁjkép

Mit nézzünk meg a KMN utolsó napján?............................................ 7

Népviseleti bemutatók KMN-szerte........................... 14–15

KMN

Nekrológ

Ha felülhetne erre a buszra Arany János, biztos mosolyogna............... 8 Erdély elvileg kisebbségjogi paradicsom......................................9 A Nemzeti Bank díszterme világhírű üvegablakot rejteget..... 10 Sör, ami tényleg sör...................... 10 Bemutatjuk az idei Kincses Kolozsvár díjazottjait........11 Megérkezett a világhódító Teqball Kolozsvárra....................................11

Túlélő szavak, túlélő képek.......... 16

Betonszörnyek vagy épített örökség?........................................ 17 Befalazott ajtók a reformátusok és unitáriusok közt....................... 18

szerkesztő Igen, tessék! magazin

Interjú Vákár István: régi álmom a Sétatér bevonása....................... 19

Ifipavilon

A Sétateret is meghódította a KMN.....................................12–13

Augusztusi pörgések a KMDSZ-ben........................20–21

Játék Városi kalandtúrákra hív a Korzo..........................................22

18 3 | 2017. augusztus

Stanik Bence

Helytörténet

Fotóriport

14

A 8. Kolozsvári Magyar Napok programkínálatának alapos áttekintéséhez egy kisebb könyvtár sem biztos, hogy elég lenne. Mire megyünk hát az Igen, tessék! magazin különkiadásának huszonnégy oldalával?

Szerkesztőségünkhöz mérten igyekeztünk a lehető legtöbb személyes élményt tükröző írást megjelentetni és utalni a magyar napok elképesztő tartalmi változatosságára.

Ilyenkor kizökkenünk az olykor fullasztó kisebbségi létállapotból, amitől Kolozsvár magyar közösségének hétköznapjai két KMN között is kicsit magyarnaposak lesznek.

10

Ingyenes közösségi magazin.

Kiadja az Igen, tessék!

– Da, poftiți! Egyesület.

Felelős kiadó: Talpas Botond Lapmenedzser: Polacsek Péter Szerkesztő: Stanik Bence Címlapfotó: Bethlendi Tamás Korrektúra: Gödri Csilla Lapterv: Mihály László Tördelés: Ferencz Csaba-Levente Cím: 400370 Kolozsvár, Mócok u.

(Calea Moților) 75. sz. | Telefonszám: 0786-735565 | E-mail: ujsag@ igentessek.ro | Honlap: www.igentessek.ro ISSN 2343 – 7723 Az értékesítést a PublyCity Next Kft. végzi. Értékesítési felelős: Kovács Barna Hirdetésfelvétel: marketing@igentessek.ro A kiadvány megjelenését támogatta:

portré

Pásztor Anna: A közös nyelv nagy összetartó erő

Az Anna and the Barbies zenekar tavalyelőtt lépett fel először Erdélyben, mára pedig bérelt helye lett a hazai magyar fesztiválok line-upjaiban. Pásztor Anna az idei Kolozsvári Magyar Napokon először bűvölte el a kolozsvári közönséget.

– Az Anna and the Barbies nélkül már elképzelhetetlen lenne egy erdélyi fesztivál, pedig néhány éve még nem igazán hallott rólatok az itteni közönség. Tudatosan dolgoztatok rá, hogy jelen legyetek Erdélyben?

– Szerintem minden zenekar jönne Erdélybe turnézni. Ha kezdő zenekarról van szó, borzasztóan nehéz akár csak Magyarországon belül is koncertezgetni, elmenni akár Miskolcra. Éveken keresztül nemhogy pénzt nem kerestünk, de ráfizetés volt bárhová elutazni.

Saját farkába harapó állatka ez az egész, majdnem lehetetlenség kikerülni ebből, hogyha a zenekart nincs, aki támogassa. És ez hatványozottan igaz Erdélyre, ahol tavaly voltunk először, pedig már nagyon-nagyon rég szerettünk volna.

Kellett hozzá az is, hogy összeálljon a nagyszínpados produkciónk, és persze az, hogy megfelelő ajánlatot kapjunk. Nincs olyan zenész, aki ne szívesen menne valahová, meg hát a vendégszeretet Erdélyben tényleg eszméletlen…

– Benne volt a válaszodban, hogy szükség volt arra is, hogy elkészüljön a zenekar nagyszínpad-kompatibilis showja, amihez szintén idő kellett…

– Nekünk ahhoz, hogy Magyarországon turnézni tudjunk, jó tíz év kellett. Az első években tucatnyi ember lézengett a fellépéseinken.

Házhoz kellett vinni a produkciót, nyilván nem voltunk még ismertek, meg kellett győznünk ez embereket, hogy amikor a következőre visszamegyünk, addigra már kicsi-

vel többen legyenek. Ami most van, az egy hosszú folyamat eredménye.

Most már, ha vidékre megyünk, akkor is nagyjából telt ház előtt játszunk kis klubokban, meg nagyobbakban is. Szóval nagyon-nagyon nehéz messzire elvinni a hírünket. És amikor már ott voltunk, például Tusványoson másodjára játszottunk, akkor a közönség sokkal befogadóbb volt, már ismertek minket. Szerencsére az első koncert nagyon jól sikerült, és azóta sokkal

könnyebb. Idén már egészen fantasztikus buli lett.

– A KMN Sétatéri színpadán játszottatok augusztus 16-án, és ismét hihetetlenül sokoldalú volt az Anna and the Barbies produkció! Melyik énedből származik ez az eklektikus színpadkép?

– Ezt egyszerűen úgy hívják, hogy show business. Ez Amerikában, Angliában mindenhol így van Madonnától elkezdve Elton Johnig. Az van, hogy megálmodnak egy dolgot, amit a lehető legtöbb oldalról meg-

Igen, tessék! magazin | 4

támogatnak. Szerintem az az izgalmas, amikor különböző művészeti ágak egymásra hatnak, merthogy ezek egyáltalán nem egymástól távol álló dolgok. Tehát nem kell reneszánsz embernek lenni, vagy nem

5 | 2017. augusztus

atomfizikát ötvözünk itt kőműves mesterséggel, hanem ez mind előadó-művészet, ami nálunk van, meg néha irodalom, meg néha képzőművészet. Ne menjünk mes�szebb, mint a musical műfaja, ami tulajdonképpen ugyanezt produkálja. Néha persze keresztül-kasul húzom a dolgokat, néha body-buildereket hozunk, néha festőművészek festenek élőben a színpadon, ezek csak izgalmas dolgok, de egyáltalán nem új keletű. Énem az meg egy van, minden ember, ha őszintén magába néz, akkor ezeket a színeket meg tudja élni. Nem kell ehhez skizofrénnek lennie, hanem egyszerűen saját magunk kiteljesülését kell keresni, és akkor ilyen sokszínű és izgalmas dolgok születnek.

– Milyen zenét hallgatsz és mikor?

– Van, amikor az embernek zenemegérzése van. Főleg mondjuk egy munkaalbum befejezése után, ilyenkor teljesen megmérgeződünk zenével. A Spotify-t szoktam hallgatni, letöltöttem az összes eddigi nagy kedvencemet, gyerekkorom óta amiket hallgattam, és mindig a hangulatomhoz mérten előveszem őket. Otthon szoktam főzés előtt, takarításhoz, vagy amikor utazunk a buszban, akkor fülhallgatóval hallgatok. Csomó új dolgot kapok az

öcsémtől, mostanában elektronikus dolgokat, régebben inkább rock, alternatív rock zenéket. A nagy kedvenc, amit otthon szeretek hallgatni, az ’50-’60-’70-es évek fekete soul zenéje. Ebből egyszerűen nem tudok eleget hallgatni. Az egésznek a ritmus és hangzásvilága és az énekesek hihetetlen énektechnikája abszolút lenyűgöz. Nagyon szeretem a Kispált is, főleg a szövegei miatt. De Akkezdet Phiait ugyanúgy hallgattam, mint Lauryn Hillt. Én ilyen zenei mindenevő vagyok szerencsére.

– Van kedvenc erdélyi zenekarod?

– A marosvásárhelyi VIBE Fesztiválon előttünk játszott a sZempöl, ami nagyon tetszett nekem. De sajnos nagyon-nagyon kevés erdélyi zene jut el hozzám.

– Úgy érzed, hogy nem igazán hódították meg Magyarországot erdélyi zenekarok?

– Nem vettem észre, hogy játszanák őket rádiókban vagy tévékben, vagy hogy rendszeresen fellépnének Magyarországon. A Ba­gos­sy Brothers Company ott van a Szigeten, rajtuk kívül is biztosan vannak még, csak nem igazán látszanak.

Csak arról tudok, amit fesztiválokon hallok itt-ott..

Folytatás a 6. oldalon

portré Folytatás az 5. oldalról

– Szerinted mit tehetnének az erdélyi bandák annak érdekében, hogy számoljanak velük a magyaroszági zeneiparban?

– Ki kell tartani, körülbelül olyan tíz év, mire be lehet izzítani a motorokat még egy helyi bandának is.

– Komoly kommentháborút váltott ki egy fotó a Facebook-oldaladon, amelyen a gyermekeddel az öledben szerepelsz, kezedben koktéllal. Kismamák százai merítenek erőt abból, ahogyan neveled a gyermeked, mert megfelel a klasszikus anyaszerepeknek, és közben önmagad sem adtad fel...

– Én máshogy nem tudom csinálni. Nekem az anyaság is természetesen jött, meg az is, hogy csináltam utána tovább ugyanúgy a dolgomat. Zenész körökben ez nem annyira furcsa, és egyáltalán nem megoldhatatlan. Természete-

sen jön mindkét dolog, ezek inspirálják egymást, és töltekezni tudok belőlük. Sokkal fáradtabb voltam, míg még nem voltam anyuka, most, ha hazamegyek, akkor van miből merítenem az albumokhoz, a színpadi jelenléthez, az élethez.

Van miért zenélnem. Ez egy nagyon furcsa, töltekező körforgás.

Kívülről hogy ez hogyan néz ki? Az egész életem nem olyan, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva.

Hogy mikor mentem egyetemre, hogy hogyan viselkedtem, hogy kimentem külföldre több tíz évre... Én ilyen nagy csavargó meg szabadságvágyó ember vagyok. Én ezt ajánlanám mindenkinek, mert nagyon régóta, mióta az eszemet tudom, boldog vagyok.

– A kismamák leírták kerek perec, felcsillantod számukra a reményt, hogy attól, amiért gyermeket szültek még nem kell bezárkózniuk a konyhába.

– Pár tíz évvel ezelőtt teljesen normális dolog volt, hogy a baba egy közösségbe érkezett meg. Tesók, unokatesók, nagynénik, szomszédgyerekek voltak körülötte. Nem úgy volt, hogy valaki otthon marad és bezárkózik, meg a nyakába szakad legtöbb esetben az otthoni teendő. Az akkori meg a mostani anyukáknak is kell dolgozniuk. Egy nagyon 21. századi dolog történik, és naná, hogy a kismamák megrémülnek. Minél természetesebben kell az életet továbbvinni, és minél több támogatást kellene kapjanak a nők. Én csak élem az életemet. Ha követendő példa, akkor ajánlom mindenkinek, ha elrettentő, akkor is.

– Tapasztalod-e, hogy a zene és a fesztiválok közelítik egymáshoz Erdélyt és Magyarországot?

– Abszolút. De nemcsak a Kárpát medencében, hanem mindenütt ez történik. Egy gombnyomásra van az embertől az egész világ. Hirtelen minden elérhető. A legfrissebb amerikai kis egyhangszeres projektektől a nagyokig mindenkit megtalálsz, és fel is tudod venni velük a kapcsolatot. Így sokkal könnyebb országhatárokat átlépni. Az, hogy nekünk egy közös nyelvünk van, az egy nagyon nagy összetartó erő. Mikor Erdélybe jövünk, pusztán az, hogy magyarul játszunk, magyarul szólalunk meg azonnal egy közösséggé kovácsol minket a közönséggel. Azonnal megtalálják a magyar szövegeink a szívekhez az utat. Ez óriási nagy előny. Amíg csak otthon járkáltunk, mindenhol meg kellett vívnunk a saját kis harcunkat a fenntartásokkal, de itt van egy ilyen nagyon nagy előnyünk. És olyan borzasztó kedvesek az emberek Erdélyben, a vendéglátástól kezdve, a szemük máshogy ragyog, olyan őszinték és nyitottak még, nagyon sajnálnám, hogyha ezt elveszítenék. Budapesten azért már olyan a tempó, hogy az emberek egy kicsit megkoptak, kicsikét elvesztek ebben a nagy sürgés-forgásban.

Szóval még nagyon jönnénk.

SZÖVEG: STANIK BENCE KÉP: MAGYARNAPOK.RO

Igen, tessék! magazin | 6

ajánló Filmes könyvbemutató

Bábszínház (Együgyű Mihók, Vásári Bábcirkusz).

Szervezők: Emese Park, Kincses Kolozsvár Egyesület, KMN Egyesület. Helyszín: Romkert, nyitva naponta, vasárnap is 10–18 óra között.

Sört ide, bort ide

Délután 15 órától dr. Lakatos Róbert Árpád Dokumentarista hatások a játékfilmben, közép-kelet-európai filmes karrierek kezdete az ezredfordulót követő években című könyvének bemutatója kezdődik. A könyv szerzőjével dr. Virginás Andrea, a Sapientia EMTE média szakának docense beszélget. Szervezők: Vigyázó Egyesület, Minta Ifjúsági Szervezet, EMNT, EMNP, A-PRO-K Egyesület. Helyszín: Part sátor (Farkas utca).

Középkori látványforgatag

7 | 2017. augusztus

Toronymuzsika

Naponta késő estig várja a sörínyenceket a 8. Kolozsvári Magyar Napokon a Magyar Kézműves Sörök Udvara, ahol a jól ismert márkák mellett négy magyarországi kisüzemi főzde termékeit kínálja a Fóti Sörudvar.

A borkedvelőknek és szimpatizánsoknak a Fogoly utcában berendezett Borutcával kedveskedtek a KMN A Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvós Zenekar szólal meg egyenesen a Szent Mihály-templom tornyának erkélyén vasárnap 19 órától. Karvezető: Sándor Árpád, szervezi a Szent Mihály Plébánia, a Kincses Kolozsvár Egyesület és a KMN Egyesület.

szervezői, amit nemcsak a szőlőnedű, hanem a zenei programok miatt is érdemes meglátogatni. Vasárnap a Balaton-felvidéki, dörgicsei Pántlika Pince mutatkozik be 18 órától. Szervezi a Borvadász Társaság és a Kincses Kolozsvár Egyesület. Helyszín: Egyetemiek Háza.

Színházi kulisszalátogatás Az Emese Várispánság Népének középkori vásári forgataga kézművesfoglalkozásokkal, lovagi sátrakkal, a Mátyás-kori városi milíciával, íjászattal, számszeríjászattal, korabeli kalodával, szégyenketreccel, kőhajítógéppel, hangszerkiállítással, élő históriás és népzenével, középkori játékokkal, vívásoktatással gyermekeknek, vesszőkosaras fa körhintával várja a látogatókat. Naponta két vásári bábelőadást tart a Ládafia

lisszalátogatásra előzetes jelentkezés szükséges a krisztina.rado@huntheater.ro e-mail címen vagy a 0755145203-as telefonszámon. Szervezi a Kolozsvári Állami Magyar Színház.

Óránként indulnak csoportok 13–15 óra között a Kolozsvári Állami Magyar Színház rejtett zugaiba. A ku-

Csárdáskirálynő

Vasárnap este 20 órától Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettje kezdődik a Budapesti Operettszínház előadásában. Közreműködik a színház énekkara, balettkara, valamint a Kolozsvári Magyar Opera zenekara.

Rendező: KERO®. Fellépnek: Fischl Mónika, Dolhai Attila, Dancs Annamária, Kerényi Miklós Máté, Földes Tamás, Faragó András, Csere László, Kállay Bori, Bálint Ádám, Dézsy Szabó Gábor, Szegedi Andor, Szendy Szilvi. Szervezők: Kincses Kolozsvár Egyesület, KMN Egyesület. Helyszín: Főtér – nagyszínpad.

KMN

Ha felülhetne erre a buszra Arany János, biztos mosolyogna

Naponta több száz érdeklődőt nyűgözött le a Kolozsvárra érkezett Arany 200-as buszjárat, a Petőfi Irodalmi Múzeum interaktív mozgókiállítása.

E

lőször Toldi Miklós világába csöp­penünk, ahogy megérkezünk (szerda délután) a Kolozsvári Állami Magyar Színház épülete elé. Balról középkori sisakokat felpróbáló kisfiúk. Jobbra fiatal apuka próbálja emelni a földön heverő rudak egyikét a nagy erejű szalontai hős emlékezetes útmutatása nyomán. Kisebb trükkel sikerült is az anyukát és a kislányát elkápráztatnia. Más szülők lapozzák az asztalon fekvő, rég kiadott Arany-köteteket, vagy lehuppanhatnak egy napozóágyra pihenni. Középen kisebb csoport áll sorba a háttérül szolgáló busz előtt, melynek oldalát telefestették a költő által megénekelt vitéz életéből vett jelenetekkel.

A látogatókat a feljárónál fogadó Molnár Eszter muzeológus készségesen válaszol az utasok – gyermekek, felnőttek, szépkorúak vegyesen – kérdéseire. Érdeklődésünkre elmondja, a Szilágyi Judit kurátor által megálmodott mozgókiállítás jövő júliusig vándorol a Kárpát-medencében, különböző települések kulturális rendezvényein és intézményeknél parkolnak le, kérni lehet, hogy a busz egy adott helyszínre kiszálljon.

Negyedórás várakozás után beszállunk a buszba. Mintha Ali Baba barlangjába jutottunk volna, an�nyi interaktív „Arany-kincs” ragyog rá az összes érzékszervünkre. Nem csoda, hogy a nézelődőket szinte magába szívják a közismert köl­temények – pl. A walesi bárdok, Híd-avatás, Családi kör, Tetemre hívás, Ágnes asszony – köré megalkotott sokszínű, sokoldalú, forgatható, tekerhető, ki- és behajtható részekből álló vagy találó tárgyakkal feldobott installációk. Mag Ildikó arculattervező előtt le a kalapokkal, ezt szakmabeliként állíthatom.

Különösen a legfiatalabbak ragadnak le a látványvilág valamelyik játékszerű eleménél, míg el nem foglalhatják a busz leghátsó üléseit, ahol audiovizuális élménycunami vár rájuk

a költő életművéből. Erre a mindig teli részre csak odapillanthattam, pedig a kvízjáték érdekelt volna. Az ülésekhez szegezett gyerkőcöktől két lépésre a magyar irodalom színe-java vall a költőóriásról. Az érintőképernyőn kitapintható, a nagy lírikussal kapcsolatos információhalmaz csak ráadás.

Sajnálhatják, akik lemaradtak!

Mielőtt leszálltam az Arany 200-as járatról, nem mulasztottam el, hogy a különleges bélyegző segítségével érvényesítsem a jegyemet az idén kétszázadik évét „betöltő” költő aláírásával. Rádöbbenek, hogy otthon hagytam a Toldit, pedig milyen jól mutatna a kötetben egy Arany János-autogram...

Szöveg és kép: Ferencz Csaba-Levente

Igen, tessék! magazin | 8

KMN

Erdély elvileg kisebbségjogi paradicsom A kisebbségügyi törvényeink olyan jók, hogy pusztán azok alapján valószínűleg Európa összes kisebbsége inkább nálunk élne.

B

ethlendi András, a MuszájMusai Mozgalom és az AGFI – Jogvédő Csoport az Identitás Szabadságáért tagja, Landman Gábor, a European Language Rights elnöke beszélgettek arról, hogy mit kell még elérni Erdélyben többnyelvűség terén, és milyen problémákkal nézünk szembe. A moderátor Fancsali Ernő, az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári elnöke volt. A legnagyobb siker az elmúlt években a nyelvi jogok alkalmazása terén egyértelműen a kolozsvári többnyelvű helységnévtáblák kihelyezése volt. „A táblapert Landman Gábor egyesülete indította, majd egy kolozsvári szervezet perelt újra, mert a törvényszék megállapította, hogy a Hollandiában bejegyzett alapítványnak nincs perminősége az ügyben. Olyan eredmény született, amelyben öt évvel ezelőtt senki sem hitt: azt mondták, hogy ilyen etnikai arányok mellett ez lehetetlen, ráadásul a törvény értelmében sem lehet kitenni. Elértük azt közösen, hogy a polgármester, Emil Boc úgy érezze, több vesztenivalója van, ha nem helyezi ki a táblát. A német nyelvű feliratot üdvözöljük, a latin pedig egy kompenzáló pótcselekvés volt a polgármesteri hivatal részéről. Összességében ez egy nagy siker” – vezette fel Bethlendi András a táblaügyet.

9 | 2017. augusztus

forrás: magyarnapok.ro

Szerinte egyébként a táblaügy még mindig nem járt le, mert még nem került ki az összes helységnévtábla, pedig már rég meghaladtuk a polgár­ mester által vállalt határidőket.

Landman Gábor hollandiai ma­ gyar vállalkozóként közelíti meg a romániai többnyelvűség témakörét. Évekkel ezelőtt Torda­szentlászlóra költözött, innen szerette volna cé­ gét vezetni. Miután azt tapasztal­ ta, hogy magyarul a hatályos törvé­ nyek alkalmazásának hiányában nem boldogul, kénytelen volt elköltözni, ugyanis nem tud románul. „Nem ér­ tem, hogy miért kell pereskedni egy olyan önkormányzattal, ahol a ma­ gyar kisebbség aránya 52%. Román nyelvismeretem hiányában nem tu­ dok ugyanúgy élni és dolgozni a köz­ ségben, mint a helyiek. Itt gyakorla­ tilag semmi sincs kiírva magyarul, az sem, hogy a faluban a csapvíz nem iható.” Landman szerint Európában máshol minden közérdekű informá­ ciót jeleznek más nyelveken is, Ro­ mániában pedig, bár a törvény egy­ értelműen kimondja, hogy 52%-os többségnél kötelező biztosítani a hi­ vatali ügyintézést is az illető közös­ ség nyelvén, Tordaszentlászlón ez nem érdekli a helyi vezetést. Beth­ lendi azon véleményen volt, hogy a nyelvi jogok elsősorban a helyi kö­

zösség javát kell szolgálják. Szerinte az erdélyi magyarok nagy része ért románul, nem azért kell pusztán kiírni, mert nem értenénk, hanem a nyelvi jogok lényege, hogy a helyi lakosok eldönthetik, hogy melyik nyelvet használják. „Ettől lesz számunkra is otthonosabb Erdélyben élni, számomra, kolozsvári lakosként ez a tétje az egésznek” – tette hozzá.

A Muszáj-Musai aktivistája úgy véli, hogy Romániában nem a törvényekkel van gond, hanem leginkább a jogérvényesítéssel. Ezért hozták létre az AGFI – Advocacy Group for the Freedom of Identity (Jogvédő Csoport az Identitás Szabadságáért) nevű csoportot, hogy legyen egy intézményes formája az identitáshoz való jogok megvédésének. Bethlendi szerint Romániában jó a törvénykezés, de hiányos az alkalmazása, és emiatt egy fals kép alakult ki Európában és a világban az országról. „Azt a látszatot keltik, hogy nálunk megoldódott a kisebbségi kérdés” – fogalmazott Bethlendi. Az AGFI első ügye egyébként a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum képzőművészeti osztályának kérdése volt. Az AGFI félsikert könyvelhetett el, mert a diszkriminációellenes tanács megállapította ugyan a diszkrimináció tényét, a tanfelügyelő mégis megakadályozta az osztály létrehozását.

Az elsősorban jogászokból álló AGFIcsoport feladata az, hogy rámutasson az identitáshoz kapcsolódó jogokat szabályozó törvények alkalmazási hiányosságaira, és cselekedjen is az alkalmazás érdekében. A civilek és a politikum feladata Bethlendi András szerint ugyanaz: eszköztárat adni a polgárok kezébe ahhoz, hogy jelezhessék, amikor sérülnek a jogaik valamely intézményben vagy élethelyzetben. Ha elkezdjük igényelni, számon kérni nyelvi jogainkat, akkor elindulhat a törvények betartása is – egyezett ki Landman és Bethlendi a beszélgetés végén.

Polacsek Péter

KMN

A nemzeti bank díszterme világhírű üvegablakot rejteget

A Főtér egyik rejtett kincse, az egykori takarékpénztár Róth Miksa által festett mennyezete vált láthatóvá a nagyközönség számára a Kolozsvári Magyar Napokon.

A Román Nemzeti Bank épülete a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank székházaként épült 1914-ben, szecessziós stílusban.

A jelenlegi BNR dísztermébe csak különleges alkalmakkor lehet bejutni, konferenciákat, hangversenyeket tartanak itt néha.

Idén viszont megnyitotta kapuját a Kolozsvári Magyar Napok résztvevői számára: előzetes regisztráció és biztonsági ellenőrzés után léphettünk be a konferenciaterembe, ahol egy olyan kincs található, amelyet kevesen fedezhettek fel az elmúlt fél évszázadban, a nemzeti bank 1962-es beköltözése óta.

A takarékpénztár mennyezetét, mozaikjait, üvegbetétes ajtóit és kályháját a világhírű budapesti üvegfestő, Róth Miksa festette.

A mennyezet egy fényes, napfény-

forrás: magyarnapok.ro

ben úszó belső teret eredményez, ahol megtekinthető volt a jegypénztár kiállítása is: római pénzérméktől az osztrák-magyar monarchiabeli érmékig és napjaink bankjegyeiig több tucat korabeli pénz látható itt.

A BNR látogatása része a Megszínesített napfény című kiállításnak, mely Róth Miksa műveit gyűjti. Aki nem jutott be a takarékpénztár volt épületébe, a kolozsvári kaszinóban látható kiállításon is megtekintheti felvételen a mozaikokat.

Sör, ami tényleg sör Ha nem jártak még az idei KMN egyik legnépszerűbb helyszínén, ne csüggedjenek, a hétvégén még megtehetik. A Magyar Kézműves Sörök Udvarában (Szentegyház utca) négy magyarországi sörfőzde söreit kínálják, illetve kínálták addig, amíg két gyártó termékét ki nem itták a magyarnapozók.

Az udvar házigazdája, Gyönge Zsolt, a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesü-

letének elnöke még időben intézkedett, utánrendeléssel pótolta a nagy kereslet miatt kialakult sörhiányt. „A Fóti Kézműves Sörfőzde és Bigfoot Sörfőzde termékeiből még találnak nálunk, de a Horizont Sörök és a Monyó Brewing sörei már elfogytak” - mondta el az Igen, tessék! magazinnak Gyönge Zsolt. Az igazi különlegességekből még lehet kapni. Ilyen a Fóti Sörfőzde leginkább

hölgyek által kedvelt, Gésa nevű söre, ami jázminvirág- és zöldteakivonattal készült. Van még gyömbéres és fekete sör is, valamint kapható Magyarország legerősebb söre, a 12 százalékos Romanov. Az egyesületi elnök szerint az emberek kezdenek rájönni, hogy amit eddig ittak, az becsapás volt. Aki ellátogat az udvarba, megláthatja, mi a különbség sör és sör között.

Igen, tessék! magazin | 10

KMN

Bemutatjuk az idei Kincses Kolozsvár díjazottjait A 8. Kolozsvári Magyar Napok szerdai programjának egyik fő eseménye a Kincses Kolozsvárért-díjak átadója volt. Évről-évre azokat díjazza a magyar napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület, akik a rendezvényért és a városért is sokat tettek. A főtéri színpadon sokezer kolozsvári előtt adták át az idei elismeréseket.

A díjazottak balról: Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Horváth Anna, Kolozsvár volt alpolgármestere és Rácz Csaba Pál vegyész, egyetemi oktató, vállalkozó.

forrás: magyarnapok.ro

Megérkezett a világhódító Teqball Kolozsvárra Képzeljünk el egy íves pingpong­ asztalt, amin nem ütőkkel és kis labdával, hanem lábbal-testtelfejjel és focilabdával játszanak.

Első ránézésre erről szól a teqball nevű sport, amit három magyaror­ szági alapítónak köszönhet a világ.

A sporteszköz és sportág népszerű­ sítéséért dolgozó székelyudvarhelyi csapat a Sétatér fái közé állította fel a speciális ívű, évek kitartó munká­ ja alatt kifejlesztett Teqball asztalt.

Amikor kilátogattunk az asztal­ hoz, kolozsvári fiatalok focilabdá­ val és sportcipővel felszerelkez­ ve váltogatták egymást, a helyi erők-

11 | 2017. augusztus

nek tehát, úgy tűnik, szimpatikus az ötlet. „Hamar bele tud jönni bárki, aki látott már focilabdát” - mondta el az Igen tessék! magazinnak Ilyés Szabolcs, aki tavaly óta foglalkozik a sporttal. „Az volt a feltalálók első kérése, hogy állítsunk ki egy ütőképes romániai csapatot az első Teqball világkupára, amit idén július 23-24. között szerveztek meg Budapesten húsz ország részvételével. Két olyan székely srácot szerveztünk be, akik gyermekkoruk óta lábteniszeztek. Két hónapjuk volt felkészülni, ami mondhatni jól

sikerült, hisz a páros versenyszámban épp Magyarország ellen sikerült nyerni. Az első világkupát párosban tehát a székely csapat nyerte román színekben” - részletezte a sport gyors fejlődéstörténetét Ilyés Szabolcs, aki elmondta azt is, hogy több asztalt kaptak Magyarországról, Székelyudvarhelyen jelenleg kettő van. Egyikkel fesztiválokra járnak, voltak a Double Rise-on, Tusványoson, most pedig itt a magyar napokon. A cél az, hogy minél több városban legyen, például Kolozsváron is egy-egy asztal, amit bárki kibérelhet. Eddig több mint harminc országban vannak jelen, még nemzetközi teqballszövetség is létezik.

Az udvarhelyi csapat közben készül a következő világkupára, ami jövő márciusban lesz Dubajban.

A címvédő udvarhelyi csa­patnak az utazás költségeit a tavalyi eredményeknek köszönhetően a budapesti teqball központ állja.

fotóriport

A fél Sétatér megtelt Kowalsky meg a Vega-rajongókkal

A Sétateret is meghódítja a KMN! Az idei KMN legnagyobb újítása kétségkívül a Sétatér bevonása a fesztiválprogramba. Koncertek, kézműves foglalkozások, gyerekprogramok kaptak itt helyet, de még a tóra is kiterjedt a program a vikinghajózással. Jövőre nehéz lesz ennél nagyobb újítást bedobniuk a szervezőknek, ha csak nem sikerül a Fellegvárat fesztiválterületté varázsolni.

Amíg a föld kerek…

A sétatéri színpadon középsulis diákok zenekarai is felléptek

Sosem túl korai színpadra lépni!

Igen, tessék! magazin | 12

Ki ne szeretné a saját maga által gyártott karkötőt hordani?

A jövő beerpongbajnoka már gyakorol

A. G. Weinberger: Érezd a bluest!

A vikingek büszkék lennének rátok, srácok!

Akármilyen is ez a Kowa, mi úgy szeretjük! fotók: magyarnapok.ro 13 | 2017. augusztus

tájkép

Népviseleti bemutatók KMN-szerte

Afelől semmi kétség, hogy a kalotaszegi, mezőségi és az Aranyosmenti hagyományos népviseletek minden egyes darabja igazi transylvanicum, tehát ott a helyük a 8. Kolozsvári Magyar Napokon.

Felszegen letisztultabb mi a kolozsváriaknak természetes, nem feltétlenül az a magyar napokra a városunkba látogatóknak: a környék településein a világ legszebb népviseletei között emlegetett ruhadarabokat őriznek a tulipános ládák. Ezek közül néhányat az idei KMN-en is meg lehet csodálni.

A

még kialakulóban volt a mai bujkák formavilága. Erre a folyamatra az 1800-as évek második fele volt nagy hatással, amikor megérkeztek Kalotaszegre az első varrógépek. Megjelentek Bánffyhunyadon a bujkavarró mesterek. Két-három ilyen műhely volt, amelyben sok környékbeli, falusi leány és fiatal menyecske járt dolgozni, bujkákat varrni a kalotasze-

forrás: magyarnapok.ro

Kolozsvár messze földön híres buj­ kakészítő mestere Bálint Tibor, aki közel harminc éve kezdte az ipart.

Az első bujkát 1911-ben varrott minta alapján készítette. Augusztus 14én és 17-én több, mintegy harminc férfi felöltőt és két női bujkát is kiállított. A Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében mindkét nap rövid előadást tartott a kalotaszegi fiúkférfiak emblematikus felöltőjéről.

Egy-egy kalotaszegi bujka elkészítése a díszítés bonyolultságától függően akár több hétig is eltarthat. Nem volt ez másképp régen sem, amikor

gieknek. A szabásvonalat egyébként elképzelhető, hogy Ázsiából hoztuk magunkkal, teszi hozzá Bálint Tibor, hiszen az ott élő népeknél is jellemző ez a fajta öltözködés. A szabómester mindhárom kalotaszegi altájegységből hozott bujkákat: Felszegről, Alszegről és Nádasmentéről. A felszegiek a legegyszerűbbek. A női viselet is sokkal letisztultabb itt, mint más falvakban. A kalotadámosi, körösfői, jákótelki, bánffyhunyadi, kalotaszentkirályi bujkákon tehát nem burjánzott el a díszítés úgy, mint például Nádasmentén. Itt is megjele-

nik a tűzdelés, a kék posztóra fekete cérnával tűzdeltek. Az alszegi bujkákon viszont már megjelenik a piros és zöld cérnás tűzdelés. A legdíszesebb bujkák a nádasmentiek, amelyeknél már fehér pöttyözés is megjelenik.

Mind közül a legdíszesebb a bogártelki bujka. Itt nem csak a pöttyözés, hanem például fehérrel tűzdelt levelek is láthatóak. Másik szembeötlő díszítőelem mindhárom altájegységnél a csiszolt fekete üveggyöngy.

Ezeket a kolozsvári üveggyárban készítették, amit az 1800-as évek második felében cseh vállalkozók létesítették. Ők 1910 körül visszavonultak, a gyöngymintát is magukkal vitték, így minden gyöngy, ami a kiállított több mint harminc bujkán látható, több mint száz éves. A fő díszítőmotívuma minden bujkának a tulipán, ami a férfiasság jelképe.

Majd hagyományos lesz A szabásmintához már a kezdeteknél hozzányúlt a mester, „mindig első szempont volt számomra, hogy a ruha viselhető és lehetőleg kényelmes is legyen”. Így az összes általa készített férfikabát ejtett vállú, amivel megelőzi a hónaljnál felhalmozódó anyagtöbbletet. Bálint Tibornak a hagyományos díszítésű darabokon kívül némileg továbbgondolt bujkái is vannak. Saját lányának is készített például egy gazdagon, több színnel tűzdelt női bujkát. Eredetileg ilyet nem viseltek a kalotaszegi lányok és asszonyok. Majd egy fekete posztón fehér cérnás kabáthoz lép, többen elismerően bólogatnak, mert ritka látványos ruhadarab. A legszebb ebből a sorozatból talán mégis a fekete alapon kékcérna-mintás bujka. „Az elsőt ebből a színkombinációból Kallós Zoltán néprajzkutatónak készítettem. Mondtam Zoli bácsinak, hogy ez nem hagyományos. Azt válaszolta, nem baj, tíz év

Igen, tessék! magazin | 14

forrás: magyarnapok.ro

múlva hagyományos lesz” - mesélte a viseletkészítő a kiállításra összegyűlt két-három tucat érdeklődőnek.

Ismerkedés a viselettel Napi rendszerességgel villám viseletbemutatókra is sor került a 8. Kolozsvári Magyar Napokon. A Farkas utcai Part sátornál körösfői, széki, györgyfalvi és torockói hagyományos viseletről tartott gyorstalpalót a szervező Vigyázó Egyesület, Minta Ifjúsági Szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar

Néppárt és az A-PRO-K Egyesület.

Az Áldás Népesség Egyesület pedig a Sétatérre hozott inaktelki ruhákat az érdeklődőknek. Dr. Eplényi Anna budapesti tájépítész és a tizenhárom éves Varga Mihály Adrienn fel is öltöztek inaktelkibe, és úgy osztottak meg a közönséggel néhány érdekességet. Az asszonyruhán szembeötlő az elöl felhajtott szoknya, amit muszujnak vagy bagaziának neveznek. Emplényi szerint kényelmesebb, praktikusabb volt ebben járni-kelni, akár dolgozni, mint a hosszú, leérő

szoknyákban, idővel pedig beépült az ünnepi viseletbe is. A bagaziával közepesen gyöngyözött, harmonikus díszítésű pántlikás kötény jár. Legalábbis így vélték helyesnek a negyvenes évek helyi divatja szerint. A felszegi és alszegi falvak távolabb esnek a vasúttól, míg Inaktelkénél, Nádasmentén közelebb esnek az állomások a falvakhoz. „Sok helyi as�szonynak a férje a román vasúttársaságnál dolgozott, jöttek-mentek a portékák, utaztak is sokat. Idővel egyre csak gyűltek a díszítések a ruhákra. Gyöngyös vállpántlikák, gallér, bojt, végül pedig mindenre gyöngy került” - mondta a tájépítész. Az összképhez hozzátartozik a szintén Nádasmentére jellemző ezerráncú csizma is. A tetőtől talpig gyöngyben csillogó Adrienn szinte mozdulni is alig tudott a több kilónyi gyönggyel kivarrt, nehéz viseletdarabok alatt. „Ez a ruha anyukámé, nekem csak a konfirmálás után lesz saját ruhám.

Most már csak ünnepekkor megyünk viseletesen a templomba, évente néhányszor” - mondta el az Igen, tessék! magazinnak Adrienn, aki közben épp a szinte fél méter széles pártát próbálta leemelni a fejéről, ami végül csak szisszentések és jó néhány hajszál árán sikerült.

Stanik Bence

forrás: magyarnapok.ro 15 | 2017. augusztus

nekrológ

Túlélő szavak, túlélő képek

Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztő-helyettesének Kántor Lajoshoz (Kolozsvár, 1937. augusztus 7. – Kolozsvár, 2017. július 22.) írt nekrológja. A szöveget a szerző beleegyezésével betűhíven közöljük.

Ked­ves La­jos, meg­leptél, hi­szen az­zal váltunk el a Ko­runk szer­kesztőségében utolsó mun­ka­ na­po­don – mielőtt ma­ga­sabb ha­ tal­mak meg nem akadály­oz­tak a további munkálkodásban, mert azt hi­szem, Ne­ked ad­dig ki­csit min­ den nap mun­ka­nap is volt –, hogy a Túlélő képek című, Kántor Laci fotó­ it tar­tal­mazó köny­ve­te­ket mu­tat­juk be au­gusz­tus­ban, a Ko­lozsvári Ma­ gyar Na­po­kon. Örömmel újságol­tad, hogy a képe­ken sze­replő írók, költők kö­ zül kik azok, akik máris je­lezték, hogy szíve­sen ott lesz­nek, kik azok a színészek, akik majd el­mond­ hatnák, fel­ol­vas­hatnák a könyv­ben sze­replők egyik-másik szövegét. És mert sze­ret­tem ezt a köny­vet már első, 1989-es kiadásában is, az­ tán a máso­dik, 2009-es kiadás meg­je­lenésének előkészüle­te­it már nyo­mon is követ­het­tem, szíve­sen mond­tam igent arra, hogy segítsek a ter­ve­zett könyv­be­mu­tató vagy in­ kább találkozó le­bo­nyolításában.

El­mon­dom most azt is – talán erre még nem nyílt al­kal­mam –, hogy miért sze­ret­tem és sze­re­tem ezt a köny­vet, ame­lyet szer­kesztőként je­gyeztél. Olyan pil­la­nat­felvétel az erdélyi ma­gyar írók, költők, kri­ti­ku­ sok több ge­nerációjáról, amely­ben együtt sze­re­pel­nek azok a szerzők Ba­logh Edgártól és Horváth Imrétől Kovács András Fe­ren­cig, akik egy­ másnak már a képek elkészülte ide­ jén, 1988/​1989-ben is szel­le­mi vi­ta­ part­ne­rei vol­tak, és azóta egy táguló kör különböző pont­ja­in egy­re mes�­ szebb kerültek egymástól a szel­lem te­re­i­ben. De természe­te­sen vol­tak együtt eb­ben a könyv­ben, ahogy a leg­na­gyobb természe­tességgel sze­re­pel­tek mind­annyi­an a Ko­runk álta­lad szer­kesz­tett hasábja­in. És nyilvánvaló volt, hogy helyük van

ne­kik és más hozzájuk mérhetőknek azok­ban az iro­da­lomtörténeti mun­ kákban, kri­ti­kaköte­tek­ben is, ame­ lye­ket írtál. Egyszóval jel­lemző volt rád ez a könyv, ahogy a folyóirat­ számok, folyóirat­ro­va­tok is, ame­ lye­ket az idők során, 1959 óta szer­ kesz­tettél.

Mert el­fo­gult-el­fo­gu­lat­lan szer­ kesztő voltál, hogy ezt a nemléte­ ző szókap­cso­la­tot vagy pa­ra­do­xont használjam. Beszéltél el­fo­gultsága­ idról oly­kor, tisztában voltál velük.

De pon­to­san érez­ted és tud­tad, mi­ kor kell félre­ten­ni őket, ha szak­mai vagy általáno­sabb érte­lem­ben vett eti­kai szem­pon­tok úgy kívánják. És ezek­ben a hely­ze­tek­ben min­dig nagy­vo­nalúság volt, távlat­ban gon­ dol­kodás, az értékek tisz­te­le­te. Ha értel­miségi vagy po­li­ti­kai dis­putákra került sor a rend­szerváltás óta el­ telt időben, ezt az egy­re ritkább, felülemel­kedésre képes alapállást so­kan meg­ta­pasz­tal­hatták el­len­fe­ le­id és barátaid közül. Számítani le­ he­tett Rád.

Tíz évvel ezelőtt azt írtam: „Kán­ tor La­jos azok közé tar­to­zik, aki

számára a terv és a meg­valósulása konkrétan idő kérdése: ha va­la­mi­ hez, amit tervként fel­jegy­zett fü­ zetébe, elég időt kap, az meg­ valósul.” Ez az üze­net, amit most írok, nem arról szól, hogy mi min­ den fért a számod­ra ki­sza­bott idő­ be, akár a néhány nap híján nyolc­ van évet, akár az idézett mon­dat leírása óta el­telt tízet számo­lom.

Hi­szen bármennyi­re sok fért is – és kétségte­lenül így volt –, tud­juk, hogy még több fért vol­na, ha több időd van. Számod­ra fon­tos szerzők­ kel, barátok­kal vet­ted körül ma­gad utóbbi köny­ve­id­ben – Szilágyi Do­ mo­kos­sal, majd Lászlóffy Aladár­ ral, Csi­ki Lászlóval, Do­mo­kos Gé­ zával –, és gya­ra­po­dott azok­nak a köny­ve­id­nek a száma is, ame­lyek­ ben a leg­személye­sebb emlékek­ nek, tárgyak­nak ju­tott fősze­rep, regény felé mu­tató formában. Ilyen ter­vekből, tu­dom, volt még néhány.

A könyv, ame­lyen utolsó mun­ka­na­ po­don is dol­goztál, és ame­lyik lé­ nyegében készen áll, a Láng Gusz­ távval közösen írt Száz év ka­land.

Erdély ma­gyar iro­dalmáról (1918– 2017) egy­szer­re szak­mai és szemé­ lyes ügy ismét. Nyilvánvaló, hogy a barátság az egyik mo­tor­ja an­nak, hogy a könyv kézira­ta összeállt – és szak­mai összegzés is ez természe­ te­sen, amely együtt ol­va­sandó majd a het­ve­nes évek­ben több ki­ adást megért „Kántor–Láng”-gal, vagy­is a Romániai ma­gyar iro­da­lom 1944–1970 kötet­tel, ame­lyik meg­ kerülhe­tet­len alap min­den maj­da­ni erdélyi iro­da­lomtörténet­hez.

Ked­ves La­jos, a sza­vak és képek túlélnek, de határo­zott, biz­tos je­lenléted hiány­zik, hiányoz­ni fog!

Megjelent 2017. július 23-án a www.eirodalom.ro oldalon.

Igen, tessék! magazin | 16

helytörténet

Betonszörnyek vagy épített örökség?

A Korzo egyesület két tagjával, Barazsuly Viktóriával és Újvári Dorottyával beszélgettünk a 8. KMN keretében szervezett A szocmodern szép?! nevű lakónegyed-felfedező sétájuk után.

jéről származó fotó. Már csak azért is fontos felfedeznünk a lakónegyedek szépségét, mert az emberek nem tartják értékesnek, nem vigyáznak rá, ezért sokkal könnyeben alakítják és változtatják meg a képét” - mondta Barazsuly Viktória, a Korzo művészettörténésze.

Funkcionalitás vagy esztétika?

A korzos lányok, bár már nagyon sok sétát vezettek együtt, nem értenek egyet abban, hogy kell-e esztétikai minőséget keresni a szocmodern építészetben. Újvári Dorottya szerint a kor építészei nem fektettek hangsúlyt arra, hogy az épületek szépek legyenek, hanem a funkciót helyezték előtérbe, ezért nem igazán lehet esztétikáról beszélni a szocmodern építészet esetében. Ezzel szemben kollegája, Viki, úgy véli, hogy ha csak a funkciót helyezték volna előtérbe, akkor mindegy lett volna, hogy milyen a homlokozat, egyedül az számított volna, hogy legyen egy nagy ablak és egy megvilágított lépcsőház. „Nyilvánvaló, hogy használtak különböző fémelemeket díszeknek, kerámialapkákat, csillámos vakolatot, és kialakítottak díszítő felületeket is.

A funkcionalitás végig nagyon fontos volt, mert a modernista szemléletnek ez meghatározó eleme, de van egy sajátos formavilága, amelyre szerintem figyelni kéne” - tette hozzá.

„A

szocmodern örökséget bemutató sétánkban felhívnánk a figyemet a kolozsvári lakónegyedek épített örökségére, mert pusztul, átalakul, és

17 | 2017. augusztus

forrás: korzo.org.ro

valószínűleg néhány év múlva értékesnek fog számítani majd egy olyan fotó, melyen látszik, hogyan néztek ki ezek a negyedek. Úgy, ahogyan értékes most egy 1900-as évek ele-

„A korszak sötétíti el ezeket az épületeket A korzós lányok szerint a kolozsváriak, főleg a magyarok, nem szeretik a lakónegyedi panelházakat. Egyrészt a korszak miatt, másrészt mert valóban szürkének hatnak, zsúfoltak, és nem ekkora forgalomra voltak tervezve. De a séta egyik célja lebontani ezeket az előítéleteket, és megmutatni a résztvevőknek azt, hogy hogyan lehet értéket vagy izgalmas részleteket találni ezekeben az épületekben.

Folytatás a 18. oldalon

helytörténet Folytatás a 17. oldalról

„Az emberek azért határolódnak el tőle, mert a korszakra nem szívesen emlékeznek. Ezen a szemléleten szeretnénk változtatni és megmutatni azt, hogy létezik a szocmodern épített örökség” - mondta Dóri.

A másik szempont, ami rányomja a bélyegét a szocmodern építészet megítélésére, az a városrombolás, a Kolozsvár külvárosaiban álló hóstáti házak lebontása a tömbházak felépítése előtt. „Nem mellőzhetjük

azokat a tragédiákat, melyek árán valósult meg a kolozsvári szocmodern. Ráadásul a negyedek építése az etnikai arányok megváltozásával is járt” - tette hozzá a művészettörténész.

Hol sétálunk?

A szocmodern szép?! séta alatt a Györgyfalvi és a Mărăşti negyedek betontömbjeit, tereit, díszítő elemeit nézhetjük meg. Például a György­falvi negyedi pergolákat, melyek Viki kedvencei. „A kis, árkád-

szerű építmények, melyek díszítik a negyedeket, otthonossá varázsolják a tömbházak közti tereket. Sajnos a térszobrok többsége eltűnt, valószínűleg leszedték őket, mert rossz állapotba kerültek” - tette hozzá.

A következő A szocmodern szép?! sétára szeptemberben lehet jelentkezni, de a korzós lányokkal vasárnap 17 órakor találkozhatunk a Kapualjtól a szószékig: hitújítás Kolozsváron című sétán.

Polacsek Péter

Befalazott ajtók a reformátusok és unitáriusok közt

„A

séta azon jellemzők és fogalmak köré épült, melyek a reformációban erő­tel­jesek. Az iskolák megváltoztak, kialakultak a mai értelemben vett felekezeti iskolák. Az Óvárban az addigi kolostor helyére költöztetik a város iskoláját, mely Unitárius Kollégiummá alakul, hiszen a város ekkor túlnyomó részben unitárius volt” - mondta Újvári Dorottya. A művészettörténész kifejtette, hogy az 1600-as évek elején a ferences templomot megkapták a reformátusok, majd az iskola egy részét is, ezért szűk téren többször találkoztak a két felekezet tagjai. Egy idő után néhány ajtó és ablak befalazása lett szükséges a viták elkerülése végett.

A séta során megismerhetjük azokat a helyszíneket, melyek a reformáció szempontjából fontosak Kolozsváron, illetve megtudhatjuk azt is, hogy milyen volt a viszony a kor különböző felekezetű polgárai között. „A kora újkorban a város fő vezetésével a szász férfiak tanácsa foglalkozott, és a reformáció előtt a fő megkülönböztető jel az volt, hogy ki milyen nációhoz tartozott. De a reformáció után már a felekezeti hovatartozás is képbe került. Néhány érdekes vitáról is mesélni fogunk, hiszen az unitáriusok nem akartak akkoriban túl sok jogot adni a gya-

fotó: korzo egyesület

rapodó református közösségnek” részletezte. Barazsuly Viktória szerint olyan érdekes dolgokra lehetünk figyelmesek a korszakból, mint például az, hogy a városi tanácsban kialakultak különböző felekzeti kvóták. „Meg volt szabva, hogy ugyanabból a felekezetből hány ember lehet tanácsos. Olyan is volt, hogy ha valaki unitárius volt, de gyorsabban szeretett volna előrehaladni a ranglétrán, áttért a a református hitre, mert úgy könnyebben előrejutott.”

Hol sétálunk? „Megkeressük Heltai nyomdáját valószínűsítik, hogy valahol a Bocskai-ház háta mögött nyomtathatta

munkáit. Ő az első olyan plébánosa a városnak, aki Wittenbergben tanult. Erről is fogunk mesélni, illetve arról, hogy a templomok tere hogyan változik meg. Megnézünk egy érdekes, Deák Ferenc utcai kapualjat is, ahol először gyűlt össze a református gyülekezet, mert templomot akkoriban még nem kaptak. Valószínűleg az oktatást is itt kezdték el” - zárta le a beszélgetést Újvári Dorottya.

A Kapualjtól a szószékig: hitújítás Kolozsváron című séta vasárnap délután 17 órakor kezdődik a Karolina téren.

P. P.

Igen, tessék! magazin | 18

interjú

A Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Vákár István szerint a legjobb újítás az idei KMN-en az, hogy a koncertek egy része, illetve rengeteg program átkerült a Sétatérre. Ő legalábbis szívesebben főzi a gulyást a fák árnyékában, és a koncertek és bulik is jobban telnek közel a természethez.

Vákár: régi álmom a Sétatér bevonása – Hogyan vesz részt a magyar napokon?

– Szívvel-lélekkel, mint egy kolozsvári lakos. A nyaralást mindenki a KMN előtti vagy utáni periódusra tervezi, augusztusnak ez a hete minden Kolozsvárhoz kötődő embernek nagybetűs a naptárban. Megpróbálok elsősorban apaként részt venni a rendezvényen, a fiamat viszem magammal minden olyan programra, amelyről úgy gondolom, hogy érdekes lehet neki.

– Mi a véleménye az új helyszínről?

– A KMN minden évben nagyon magasra állítja a mércét még saját magának is. Mindig meg kell újulni, valamivel többet adni a közönségnek, mint tavaly. Az idén egy régi álmunk vált valóra azzal, hogy a Sétatérre is kerültek programok. A legjobban annak örültem, hogy a főzés is ide került, mert sokkal jobban szeretem a fák árnyékában kavargatni a gulyást, mint egy napos udvaron.

– Mi a helyzet a sétatéri fűvel? A KMN nem rongálja azt, ahogy más fesztiválok tették?

– Jeleztem már a polgármester úrnak, hogy alapból rossz ez a terv.

Nem lett volna szabad ekkora zöld területet öntözőrendszer nélkül felújítani. Ha most meglenne a fű víztartalma, semmi gond nem lenne. A helyzet az, hogy az Untold alatt sokan jelezték, hogy rongálódik a fű, rongálódik a Sétatér, viszont most a KMNen mi is ott vagyunk, és jól érezzük magunkat a fák árnyékában.

– Mivel járult hozzá a megyei tanács az eseményhez?

– A tanács hozzájárulása már januárban elkezdődik, amikor a költségvetésről kezdünk beszélni. A Kolozs Megyei Tanácsban, ami a kulturális részt illeti, mindig a KMN volt a legjobban támogatott rendezvény. De ezen kívül ott vannak a magyar napokon részt vevő civilszervezetek, egye-

19 | 2017. augusztus

sületek is, akik ilyenkor megpróbálják megmutatni, hogy ők is jelen vannak a kolozsvári életben, ezért a magyar napok számukra is egy nagyon fontos esemény. Valahogy úgy lehet rájuk tekinteni, mint a KMN tégláira, hiszen ha nem lennének, akkor a KMN sem állná meg a helyét egymagában.

Az egyesületek nélkül valószínűleg a nagykoncerteknél többet nem igazán látnánk. Így lesz igazán sokszínű ez a rendezvénysorozat, ezért természetesen a kis egyesületeket is támogatjuk abban, hogy ilyenkor a legjobbat tudják nyújtani.

nek egybe a rendezvénnyel. A Szent István-napi Néptánctalálkozón pedig, amelyet gyakorlatilag magába foglal most már a KMN, itt díszeleg a Főtéren Erdély számtalan vidékének népviselete, néptánca, illetve 8 különböző országból érkeztek néptáncegyüttesek.

– Milyen a román kollégák viszonyulása a rendezvényhez?

– Mindig is nagyon jól fogadták, legalább egy napot kijönnek családostól, körülnéznek, megkóstolják a magyar termékeket, megnézik a vásárt. Őszintén szólva nagyon élvezem

forrás: Transilvania reporter

– Hogyan vesz részt Kolozs megye a rendezvényen? A vidékiek magukénak érzik a rendezvényt, vagy ez kizárólag a kolozsváriak ünnepe?

– A KMN nem csak Kolozsvárról szól, sőt. A vidék összes településéről bejönnek a magyarok és nem csak a magyarok. Ráadásul a helyi polgármesterek, tanácsosok is mindig jelen vannak. Saját falunapjaikat pedig úgy szervezik, hogy semmiképp se esse-

azt, hogy a Kolozsvári Napok, vagyis a májusban megszervezett városnapok gyakorlatilag lassacskán a KMN másolata kezd lenni. Ez azt jelenti, hogy roppant színvonalas a rendezvény.

Akkor lesz igazán békés együttélés Kolozsváron, amikor kéthetes lesz a fesztivál, az első hét a városnapok, a második pedig a KMN. Polacsek Péter

ifipavilon

Augusztusi pörgések a KMDSZ-ben #önkéntességrullz A Kolozsvári Magyar Diákszövetség évek óta a Kolozsvári Magyar Napok partnere. Nincs olyan önkéntes a magyar napok történetében, aki nem hallott volna a KMDSZ-ről.

A diákszövetség nyáron sem pihen.

Nagybetűs ünnepként jelenik meg a szervezet naptárában az, hogy augusztusban a KMN önkéntescsapatát koordinálja, ami minden évben nagy kihívás. Ez idén sincs másként, a nyolcadik kiadáson is a KMDSZ feladata az önkéntesek koordinálása, mint előző években. Andacs Zsolt Levente önkénteskoordinátor elmondta, „a KMN önkénteseit koordinálni nagy felelősség. Olyan hangulat és kapcsolat alakul ki az önkéntes csapatban, amit csak a sárga, de most már narancssárga polós, rohangáló fiúk-lányok élnek

át. Igen, ők azok, a KMDSZ önkéntesei, ügyes, talpraesett emberek.

Folyamatosan tanulunk egymástól, fejlődünk, ismerkedünk újabb és újabb helyzetekkel.” „Pörgős időszak az augusztus. Bár sokan gondolnák, hogy pihenünk, sajnos nincs időnk erre. A KMDSZ augusztusa sosem üres: magyar napok önkénteskoordináció, a KMDSZ Nyári Egyetem szervezése és idéntől Ifjúsági Pavilon programjai is.

Pörgetjük a kolozsvári ifjúsági életét ebben az időszakban. Színesítjük a progamokat, igyekszünk mindig újat, érdekeset, emlékezeteset nyújtani” - fogalmazott Lőrincz István KMDSZ-elnök. #nyáriegyetem Hatodjára szervez Nyári Egyetemet a Kolozsvári Magyar Diákszövet-

ség és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem. 100 résztvevő, jövendőbeli gólya és középiskolás ismerkedik a kolozsvári diákélettel augusztus 17-20. között, Kolozsváron. Szakmai programok, egyetemi látogatások, csapatépítő játékok várnak a résztvevőkre a napokban, akik minél több új dolgot igyekeznek tapasztalni, tanulni az ittlétük során. #ifjúságipavilon Augusztus 17-20. között az Ifjúsági Pavilon programjai színesítik a Kolozsvári Magyar Napokat. Az ifjúsági szervezetek ezúttal is közös programsorozattal készülnek, amelynek helyszínül ismét a Deák Ferenc utcai pavilon szolgál. Lesz fradis közönségtalálkozó, chill zone, fotókiállítás, interaktív múzeum, közéleti témájú beszélgetések, rövid filmvetítések.

fotó: balog ferencz Igen, tessék! magazin | 20

forrás: magyarnapok.ro

A transylvanicum jegyében minden erdélyi magyar fesztivál helyet kap a pavilon programjában, és esélye van bemutatkozni, mesélni magáról. Megtudtuk miért biztos pont Erdély fesztiváltérképén Tusványos, miért van az, hogy a középsikolások első fesztiváljaként van elkönyvelve. Azt is megtudhatjuk, hogy hogyan lehet diákrendezvényektől eljutni a VIBE Fesztivál megszervezéséig, illetve mitől lesz egy fesztiválozóból napfelkelő a Double Rise-on. Mindezek mellett megkérdezzük, hogyan lesz egy mérai csűrből világzenei színpad, és hogy miért szeretik a kolozsváriak a Jazz in the Parkot. „Mindig is érdekeltek extra infók a fesztiválokról. Egyszerűen azt vettük észre, hogy egyre több ifjúsági szervezet csatlakozik valamely fesztivál szervezéséhez és mivel a Pavilon az ő terük, így ez egy tökéletes alkalom ahhoz, hogy a szervezetek és fesztiválok bemutatkozzanak. Igyekeztünk úgy ös�szeállítani a programot, hogy minden fesztiválozó kedvére járjunk, ami az erdélyi magyar fesztiválo-

kat illeti. Ezen kívül pedig rengeteg más előadást, beszélgetést terveztünk. Én azt gondolom, hogy van bőven választék” – nyilatkozta Buryán Tünde, az Ifjúsági Pavilon koordinátora.

Az Ifjúsági Pavilon programjai csütörtöktől vasárnapig, 12 és 18 óra között látogathatóak. Részletes programért keressék az Ifjúsági Pavilon Facebook-eseményét vagy a Deák Ferenc utcai helyszínt!

forrás: magyarnapok.ro 21 | 2017. augusztus

játék

Városi kalandtúrákra hív a Korzo

Aki szereti a városismereti sétákat, és nyitott az ötletesen összeállított, játékba csomagolt helytörténetre, ott a helye a Korzo Egyesület kincskereső felfedezőtúráján.

Ü

zenetben, egyenesen a telefonomra érkeznek a koordináták, amik elvezetnek az első találkozási ponthoz. Itt találkozom a csapattársaimmal, akikkel másfél órás, ötfős kincskeresésben veszek részt. A legérdekesebb az egészben, hogy fogalmam sincs, kik lesznek a társaim, milyen lesz köztünk a kémia a feladatmegoldás során. Ismerkedés következik, és nem épp a hagyományos módon.

Rövid eligazítás után magunkra is hagynak ötünket egy régi óvárosi ház belső udvarán egy szatyorral, benne az egyes állomásokhoz elvezető kártyákkal és kellékekkel. Nem lőném le az összes poént, annyit írnék mindössze, hogy a legismertebb turistalátványosságokon kívül egészen hétköznapi, avagy eddig hétköznapinak gondolt helyszínekre is elkalauzolt minket a játék. Az utcák, amelyeken naponta eljárok, hihetetlen történetek helyszínei voltak, és én erről eddig semmit sem tudtam. Az első pár állomás után már kíváncsian vártuk a következőt és nem csalódtunk. Két óra alatt a tűzoltó toronytól a Győzelem mozihoz, majd néhány rövid megállóhoz, a Mátyás-szoborcsoporthoz és a király szülőházához, a Szent Mihály-templomhoz kellett elmen-

fotó: korzo egyesület

nünk, és megoldanunk egy ott, a helyszínen vagy a szatyorban elrejtett feladványt. Miután áteveztünk a feladatokon, és sikeresen begyűjtöttük a kincset - egy-egy kedvezményutalványt a kolozsvári Paraparkba - egy korsó sör mellett folyt tovább az ismerkedés a csapattársak között. Az élmény intenzitását csak növelné, ha a jövőben például egy izgalmas korabeli történetet kellene összeraknia a játékosoknak azzal, hogy megoldják a feladatokat, és nem csak az lenne a jutalmuk, hogy megtudják a következő helyszínt. Bánffy Miklós a Commandáns uram vörös kaputrokkjának vándorlásáról című írása kapcsán akár

egy „Vörös kód” fedőnevű játékot is össze lehetne állítani. Ebbe a történetbe több helyszín és akár etnikum is belekeverhető, hiszen a sztori végén épp az élelmes és eszes kolozsvári cigány jár jól.

A játék után a kincskereső kiötlői­ től megtudtam, a mi csapatunk épp azt a forgatókönyvet fogta ki, amit elsősorban nem a kolozsváriaknak szántak, ezért építették a legismertebb helyszínek köré a feladatsort.

Ettől függetlenül, aki kontrollált körülmények között könnyebben ismerkedik, annak mindenképp érdemes kipróbálnia.

Stanik Bence

hirdetés

Könnyen, gyorsan, anyanyelven!

Keresse

az Igen, tessék! matricákat és kitűzőket! igényelje az anyanyelvű kiszolgálást!

Az Igen, tessék! több mint 700 partnercége arra törekszik, hogy klienseiket anyanyelvükön szolgálják ki! Megtalálja őket a www.igentessek.ro honlapon.